Kezdőlap Címkék Robert Kaliňák

Címke: Robert Kaliňák

Szorul a hurok Fico ex miniszterelnök körül

Szlovákiában letartóztatták Robert Kalinak egykori belügyminisztert, aki a jobbkeze volt Fico miniszterelnöknek. A két Robert a nemzeti együttműködés rendszerét baloldali populista-nacionalista ideológiával öntötte le, de igen jó kapcsolatot ápolt Orbán Viktorral, aki keresztény és nemzeti szósszal adja el meglehetősen hasonló rendszerét.

A vád korrupció, amely mindkét Robertet érinti Szlovákiában. Csakhogy Fico még parlamenti képviselő. Védi őt a mentelmi jog. Több képviselő társa felszólította: mondjon le a mentelmi jogáról, és álljon bíróság elé! A vizsgálat nagyon messzire vezethet hiszen Fico és Kalinak annak idején épp azért kényszerült lemondásra, mert Szlovákiában meggyilkolták Kuciak oknyomozó újságírót és kedvesét. Az újságíró épp a Fico rendszer korrupciós ügyei után nyomozott.

Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a hatalom legalábbis tudott a gyilkos akcióról, de még valószínűbb, hogy maga volt a megrendelő.

Ha ez beigazolódik, akkor Fico ex miniszterelnöknek és jobbkezének, Kalinak egykori belügyminiszternek aligha lesz gondja kosztra és szállásra az elkövetkező években. Amióta ők ketten megbuktak, az ügyészség állandóan vizsgálódik. Több rendőrfőnök is eltűnt a süllyesztőben illetve a börtönökben. Egyikük a börtönben öngyilkos lett.

Tisztítótűz

Így nevezi a pozsonyi ügyészség azt az akciót, amellyel fel akarják göngyölíteni a Fico rendszer összefonódásait. Az állami és az üzleti szféra kiváló kapcsolatot ápolt néhány közismert maffiavezérrel is. Szlovákiába betelepedett a Ndragheta nevű délolasz maffia, amely már otthon nagy gyakorlatot szerzett az európai pénzek lenyúlásában, és ezt továbbfejlesztette Szlovákiában. Bizalmi embereit elhelyezte a kormányzatban illetve lefizette a döntéshozókat.

Videófelvételek kerültek napvilágra olyan találkozókról, melyek során Fico akkori miniszterelnök és Kalinak belügyminiszter közismert maffiavezérekkel tárgyal rendőri és titkosszolgálati vezetők társaságában! Bödör Norbert maffiavezér szervezte ezeket a találkozókat, melyek rendszeres résztvevője volt Marian Kocner. Őt értékpapír hamisítás miatt 19 éves börtönbüntetéssel sújtotta a bíróság, de van ennél súlyosabb ügye is: ő szervezte meg az oknyomozó újságíró meggyilkolását! Ha ő rávallana Fico akkori miniszterelnökre vagy Kalinak belügyminiszterre, akkor egyertelműen kiderülne:

Szlovákiában a legfelső vezetés is kész arra, hogy a korrupció folytatása érdekében megölessen oknyomozó újságírókat!

A tisztogatás része annak a nagy amerikai akciónak, amellyel meg akarják tisztítani a kelet-európai rendszereket, és egyben nekik jobban tetsző vezetőket döntési pozícióba juttatni. Romániában és Bulgáriában ez már sikerült. Magyarországon a kísérlet elbukott. Orbán Viktor a választási sikerrel erős védelmi pozícióra tett szert. A figyelmeztetés továbbra is fennáll: az USA a neki nem tetsző vezetőket igyekszik korrupciós botrányokkal levenni a színről. Ilyeneket Magyarországon sem kellene nagyon keresni. Boriszov és Fico sorsa el kell, hogy gondolkoztassa Orbán Viktort is.

A következtetés mindenképp az lehet, hogy mindenáron ragaszkodni kell a hatalomhoz, mert utána nincs kegyelem!

Irány a börtön …

A Kiránduló és a Zarándok – A köztársasági elnök harca az új szlovák kormánnyal

0

Hosszas egyezkedés, parlamenti viták és háttéralkuk megkötése után végül hétfőn bizalmat szavaztak a Robert Fico helyébe lévő Peter Pellegrini alakította kormánynak Szlovákiában. Habár az új miniszterelnök kinevezésével csökkent a belpolitikai feszültség Szlovákiában, továbbra sem tudni, hogy milyen lesz a viszonya a köztársasági elnökkel. 

Az apai ágon olasz felmenőkkel rendelkező Peter Pellegrini (az olasz pellegrino jelentése zarándok) 1975-ben Besztercebányán (Banská Bystrica) látta meg a napvilágot. Édesanyja tanárnő, édesapja pedig autószerelő volt. Legelőször a közép-szlovákiai városban szerzett közgazdasági diplomát, majd Kassán folytatta a tanulmányait pénzügy és számvitel szakon. Pellegrini 2002-ben került be a szlovák politikába, ráadásul nem is akárkinek a „segítségével”: Ľubomír Vážny az Irány – Szociáldemokrácia (Smer) közlekedésügyi miniszter és a jelenlegi szlovák Szociális Biztosító igazgatójának a helyetteseként, aki a mai napig az „egyik legnagyobb túlélőnek” számít a szlovák politikában.

Peter Pellegrini – Wikipedia Commons.

A Vážny-val való kapcsolat rövidesen meghozta a gyümölcsét, mivel a 2006-os parlamenti választásokkor Pellegrini

a Smer színeiben került be a szlovák parlamentbe.

Ezután pedig nem volt megállás: pénzügyi államtitkár, több parlamenti bizottsági csoport tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, majd 2014-ben a kutatási, oktatási, sport és tudományos miniszternek nevezték ki.. Végül pedig a 2016-os szlovákiai parlamenti választásokat követően ő lett a befektetésekért felelős miniszterelnök-helyettes.

Változatlanságra ítélve 

Bár Pellegrini nem tartozott a legismertebb smeres politikusok közé, de a politikai körökben ismert volt arról,  hogy a párton belül ő

„a legtökéletesebb férfi a feketemunkára”.

Lojalitása a párt – pontosabban Robert Fico miniszterelnök személye – iránt megkérdőjelezhetetlennek számít, miközben rendkívül kiterjedt üzleti kapcsolatokkal rendelkezik. Egyes vélekedések szerint ő számított az egyik fő közvetítőnek „befektetői csoportok” és Smer felső vezetése között. Neve akkor vált ismerté, amikor a szlovák kormányválság alatt, március 7-én őt nevezték ki ideiglenes kulturális miniszternek, mert Marek Maďarič önként távozott a posztjáról.

Ez volt az a krízis, amelyet Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és barátnője meggyilkolása idézett elő: először Robert Kaliňák belügyminiszter távozását, majd pedig Fico lemondását és egy új választások kiírását követelték.  Mivel a tüntetések intenzitása nem csökkent, a „Sorosozás” sem vezetett eredményre, és már a köztársasági elnök, illetve az Unió felől is egyre nagyobb nyomás érkezett, ezért Fico március 15-én lemondott a hivataláról. Előtte még bemutatta Pellegrinit, mint kijelölt utódját, aki már addigra megszerezte 79 képviselő támogatását.

Az új miniszterelnök még az elején igyekezett magáról azt a képet kialakítani, hogy ő „másfajta” politikát fog képviselni, és valótlanok azok a kritikák, hogy Szlovákiát a háttérből továbbra is Robert Fico fogja irányítani.

A Kuciak halála utáni tüntetéseket jogosnak és a demokrácia részének nevezte, illetve nem emlegette a „Soros-féle összeesküvést” sem. 

Peter Pellegrini újonnan kinevezett szlovák miniszterelnök beszél a megújult összetételű kabinet többi tagjának társaságában Pozsonyban 2018. március 22-én. (MTI/EPA/Jakub Gavlak)

Ezzel párhuzamosan pedig felállította az új kormányt. Kaliňák helyett Tomáš Drucker ült a belügyminiszteri székbe, Andrea Kálavská az egészségügyi minisztériumot vezeti, Ľubica Laššáková lett a kulturális miniszter, az igazságügyi tárcát a Most-Híd párt frakcióvezetője, Gál Gábor kapta meg, a befektetésekért felelős miniszterelnök-helyettes posztra pedig a kassai polgármester,  Richard Raši került. Jelenleg az jelenti a legnagyobb vitát a szlovák politikában, hogy vajon kit fognak kinevezni Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány helyére.

Ám még meg sem szilárdult Pellegrini hatalma, máris egy érdekes ügybe keveredett.  Általános derültséget – és mai napig tartó vitát – okozott Szlovákiában, amikor Bugár Bélával, a Most-Híd párt vezetőjével tartott közös sajtókonferencián egy zacskó csúszott ki az új miniszterelnök belső zsebéből. Pellegrini gyorsan visszarakta, de ennyi elég volt ahhoz, hogy máris elterjedjen az internetezők és az újságírók körében: a zacskó Olaszországból származó kokaint tartalmazott. Később az új kormányfő a Facebookon próbálta meg magát tisztázni, miszerint az valójában egy „csomag fogpiszkáló volt”.

Állandó összetűzésben 

A Pellegrini-kormány kinevezésével kapcsolatban a szlovák ellenzék (OĽaNO, SAS, Sme Rodina)  több kifogással élt. A parlamenti viták során rendszeresen előjöttek a régi botrányok és a tüntetők követelése az előrehozott választások megtartásáról, de még így is voltak olyan ellenzéki képviselők, akik március 26-án bizalmat szavaztak az új kormánynak. Továbbá az új kormány helyzetét erősíti, hogy habár Szlovákiában még mindig nem csillapodtak le teljesen a kedélyek, a tüntetéseket szervező „Egy tisztességes Szlovákiáért” elnevezésű mozgalom lefújta a múlt hét péntekre tervezett pozsonyi demonstrációját. A szervezők szerint most eljutottak arra a pontra, amikor már „bizonyos lépéseknek nem az utcákon, hanem a parlamentben kell megtörténniük”.

Csakhogy Pellegrini nem dőlhet hátra elégedett a miniszterelnöki székében, mert  továbbra is akad egy bizonytalansági tényező: Andrej Kiska köztársasági elnök, aki kulcsszerepet játszott az elmúlt hetek belpolitikai eseményeiben. Az államfőnek már kezdettől fogva konfliktusos volt a viszonya Ficóval és a Smerrel. Az elnökválasztások alatt a párt vezetője a szcientológiai egyházzal mosta össze Kiskát, hogy így akadályozza meg megválasztását. Azóta állandóan zajlott az adok-kapok a két politikus között, legyen szó az Oroszország elleni szankciók körül kialakult vitákról vagy Kiska tavaly szeptemberi kijelentéséről, miszerint

„Szlovákia egy maffiaállam” 

A kormány és a köztársasági elnök közötti ellentét 2018-ra egy teljesen új szintre emelkedett. Mindjárt az év elején bejárta a világot, hogy Kaliňák belügyminiszter elmondása szerint Kiska „összehányva” adta vissza a kormány repülőgépét, miután visszatért Mexikóból Ezután pedig azzal vádolták, hogy több mint 300 alkalommal, saját „privát célokra” és „utaztatásokra” használta fel a különgépet, és nem fizette ki a közel 1 millió eurós számlát sem. Ekkora aggatták rá a „Kiránduló” gúnynevet is.

A szlovák kormány gépe. A vita tárgya nemcsak ez volt, hanem néhány, masszázsülésekkel ellátott luxus-Mercedes is.

Ezért sem véletlen, hogy Kuciak halála óta kirobbant válságban Kiska szinte azonnal a tüntetők és az ellenzék oldalára állt. Ő volt az első, aki vagy egy teljes kormányátalakításra, vagy előrehozott választások megtartására tett javaslatot. Találkozott a többi kormánypárt (SNS, Most-Híd) vezetőivel és igyekezett őket is meggyőzni a véleményéről. Ficót valósággal sokkolták a köztársasági elnök szavai, és azonnal kijátszotta a „Soros-kártyát”, mondván:

Kiska olyan beszédet olvasott fel, amelyet nem Szlovákiában írtak.

Az ex-miniszterelnök szerint Andrej Kiska a külügyminisztériumi képviselők nélkül találkozott Soros Györggyel és lényegében a megbuktatásáról beszélt.

A köztársaság elnök tagadta ezeket a vádakat és ellentámadásba lendült. Az elnöki palotájában fogadta a tüntetéseket szervező Egy tisztességes Szlovákiáért mozgalom aktivistáit és köszönetet mondott nekik. Kiska a legnagyobb meglepetést akkor okozta, amikor precedenst teremtett Szlovákiában.

Ugyanis az ország 1993-as függetlenség óta most először fordult elő, hogy egy köztársasági elnök megtagadta a kormányalakítással megbízott miniszterelnök által előterjesztett kabinet kinevezését.

Andrej Kiska – Wikimedia Commons.

Március 20-án Kiska a névlistán szereplő személyeket, mint az eredetileg belügyminiszteri posztra szánt Jozef Ráz korábbi egészségügyi államtitkárt, elutasította. Ez nem kevés vitát szült a szlovák közéletben, hogy vajon az államfőnek van-e joga megtagadni a parlamenti többséggel rendelkező koalíció által jelölt kabinet kinevezését. Végül hosszas egyeztetések után, két nappal később a szlovák köztársasági elnök rábólintott az új – korábban felsorolt – névlistára. Közben még odaszúrta Pellegrininek, hogy az új kormánynak nemcsak a parlament bizalmát kell majd megszereznie, hanem „a nyilvánosságét is”.

Újabb menet

A Pellegrini-kormányt szünet nélkül azzal vádolják, hogy lényegében nem más, mint a harmadik Fico kormány folytatása. Bizonyításnak elsősorban a parlamenti vitára bocsátott programjukat hozzák fel, mivel az szinte egy az egyben megegyezik a két évvel ezelőtti bejelentett Smer-SNS- Most-Híd kormányprogrammal. Ugyanúgy nem ért véget a fontos pozíciók rokoni/baráti alapon történő osztogatása sem, amit jól mutat, hogy a kormányfői iroda vezetésével például azt a Rastislav Rybanskýt bízták meg, aki Fico unokatestvére.

Ugyanúgy előre borítékolható, hogy Pellegrinivel sem fog enyhülni a feszültség a kormánypártok és az államfő között és valószínűleg folytatja azt, amit ezen a téren a „két Robert” elkezdett. Csakhogy óvatosnak kell lennie, hiszen Kiska könnyen olyan lépésre szánhatja el magát, amivel alaposan visszaüthet a Smernek és Ficónak: kihasználva a népszerűségének növekedését mégis egy saját pártot alapítana, és a jövő évi elnökválasztás helyett inkább a 2020-as parlamenti választásokon indulna.

A nevető harmadik? Orbán és a szlovák kormányválság

0

Szlovákiában az oknyomozó újságíró és párjának meggyilkolása után kialakult válság nem enyhül, a tiltakozók száma fokozatosan nő, miközben az ellenzék és a társadalom egy része a kormány lemondását követeli. Ez nem kevés reménnyel tölti el Orbán Viktor ellenfeleit, hiszen Fico bukásával könnyen elveszítheti az egyik legfontosabb külföldi szövetségesét. Azonban a helyzet korántsem ennyire egyszerű, mivel a demokratikus ellenzékben egyesek egyfajta követendő példaként tekintenek a Fideszre.

 

Az 1989-es „bársonyos forradalom” óta nem vonultak ki annyian az utcára Szlovákiában, mint az elmúlt egy hétben. Nemcsak a fővárosban és a nagyobb településeken, hanem New Yorktól kezdve Londonon át egészen Sydney-ig bezárólag több ezer fős tömegek emlékeztek meg Ján Kuciak oknyomozó újságíróra és jegyesére, Martina Kušnírová-ra. Mindkettőjüket a saját otthonukban gyilkolták meg, mivel a feltételezések szerint Kuciak egy a szlovák kormányhoz, valamint a külföldi (olasz) maffiához vezető szálakkal teli korrupciós ügyről írt cikket.

A tüntetők már nem kizárólag Robert Kaliňák belügyminiszter távozását követelik, hanem a teljes kormány lecserélését, Robert Fico miniszterelnök távozását, a korrupciós ügyben érintettek felelősségre vonását, vagy ahogyan a múlt héten Andrej Kiska köztársasági elnök fogalmazott, egy előrehozott választás megtartását.

Tüntetés Pozsonyban 2018. március 9-én. A kép forrása: MTI/EPA/Jakub Gavlak.

A kialakult helyzetbe Fico egyáltalán nem nyugszik bele, aki meglepő gyorsasággal játszotta ki azt a kártyát, amelyet Orbán szokott: Soros Györgyöt. A szlovák miniszterelnök az amerikai milliárdost és hálózatát nevezte meg a „megmozdulásokat háttérből szervező és irányító” személynek, amivel nem kevés megütközést váltott ki még a parlamenti szövetségeseinek körében is. Ugyanakkor ezzel megnyerheti magának Marian Kotleba vezette a Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) szélsőjobboldali párt és Andraj Danko irányította Szlovák Nemzeti Párt (SNS) szavazóit, hiszen ez a két párt már évek óta versenyzik egymással a nacionalista, bevándorló- és Nyugat-ellenes, orosz- és „Orbán-barát” szlovákokért.

Pénteken pedig már Orbán – elsőként a kormányfők közül – csatlakozott Fico „sorosozásához”, amikor a szlovák események kapcsán megjegyezte:

„Az nem lep meg, amit látok, én régóta taposom ezt a szakmát, jelekből is olvasok

– majd hozzátette, hogy a Soros-hálózat mindent megtesz a bevándorlásnak ellenálló kormányok megbuktatásáért.

A magyar kormányfő kijelentése elég nagy – és egyben jogos – felháborodást váltott ki a határon túli magyarság és a magyarországi értelmiség körében. Először úgy tűnhet, hogy Orbán ismét a megszokott sorosozással rukkolt elő akkor, amikor valamilyen hazai eseményről, mint a korrupciós ügyekről (Elios) vagy hódmezővásárhelyi vereségről, kell elterelni a figyelmet. Ugyanúgy így könnyű összetartani és mozgósítani a Fidesz szavazótáborát a „közös és mélyen gyűlölt ellenséggel” szemben, aki ismét „összeesküvést szőtt”, illetve „egy újabb Majdant kavart” Magyarország szomszédságában.

Azonban a szlovák miniszterelnök melletti kiállás esetében jóval többről van szó, mint holmi figyelemelterelésről vagy rémisztgetésről. Mivel, ha a Smer túléli a válságot, akkor Orbán hangoztathatja, hogy

ő volt az első külföldi politikus, aki a „nehéz időkben” is nyíltan kiállt Fico mellett.

Ezután pedig a benyújthatja a számlát, ami ebben az esetben egy aktívabb magyar-szlovák politikai együttműködést jelentene a nemzetközi térben. Kétségtelen hogy eddig Budapest és Pozsony között sok kérdés kapcsán hasonló álláspont alakult ki, de egy dologban lényeges eltérés mutatkozott: mégpedig az Európai Unióhoz fűződő viszony kapcsán.

Ugyanis Fico egészen a múlt hétig távol tartotta magát az orbáni retorikai fogásoktól és módszerektől. Nem akarta, hogy a „sorozosással” és „állítsuk meg Brüsszellel” taszítsa el magától az uniós politikusokat. Ezzel párhuzamosan nem szerette volna tönkretenni azt az önmagáról kialakított képet, miszerint ő egyfajta közvetítő az uniós politikusok és a közép-európai kormányfők között. Ez a fajta egyensúlyozó politika pedig kifizetődő volt számára, hiszen egyre inkább úgy tekintettek rá, mint az egyetlen reális partnerre a térségben. Sőt, a tavalyi év másik felében már rengeteg olyan cikk jelent meg a magyar, a szlovák és a nemzetközi sajtóban, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy a Fico számára fontosabbá vált az Európai Unió, mint a visegrádi együttműködés. Ezek konklúziója röviden az volt, hogy

„Szlovákia a mag-Európához, vagyis Franciaországhoz és Németországhoz, nem pedig a lengyel-magyar együttműködés jelentette Közép-Európához szeretne tartozni”. 

Ezért fordulhatott elő az, hogy bár a szlovák kormány hivatalosan menekültellenes, de tavaly megígérte, hogy Pozsony hatvan menekültet vesz át Görögországtól és Olaszországtól. Így ők megúszták azt az uniós kötelezettszegési eljárást, amelyet a kvóták nem teljesítése miatt indítottak el Budapest, Prága és Varsó ellen. Fico külön folytatott megbeszéléseket Emmanuel Macron francia elnökkel, vagy Ausztriával és Csehországgal együtt az úgynevezett slavkovi hármas (S3) nevű együttműködést kezdte el favorizálni a V4-ek helyett.

Viszont Fico hatalmon maradása ennek a politikának a végét jelentheti. A szlovák miniszterelnök egyelőre még beéri Sorossal, de ha az orbáni példákból indulunk ki, akkor nem elképzelhetetlen, hogy ez majd előbb-utóbb egy intenzívebb „brüsszelezésbe” – vagy akár „enszezésbe” – fog átcsapni. Ez pedig csak zene lenne a Fidesz füleinek, hiszen egy olyan ország vezetésével kerülne egy hullámhosszra, amely az euróövezetei tagságának köszönhetően nagyobb súllyal és több befolyással rendelkezik az EU-ban, mint a többi visegrádi ország együttvéve.

Marco Valli, Sophie in ‘t Veld, Claude Moraes, Ingeborg Grässle, Ryszard Czarnecki és Jávor Benedek, az Európai Parlament tényfeltáró küldöttségének tagjai (b-j) a Robert Fico szlovák miniszterelnökkel és Robert Kalinák szlovák belügyminiszterrel tartott találkozón Pozsonyban 2018. március 8-án. A kép forrása: MTI/EPA/Jakub Gavlak.

Ezért sem meglepő, hogy az uniós intézmények és politikusok meglepően óvatosan nyilvánulnak meg a szlovákiai eseményekkel kapcsán. Kétségtelen, hogy a gyilkosságot elítélték és segítséget ígértek a nyomozásban, de leszámítva az Európai Néppárt Kaliňák távozását követelő szombati nyilatkozatát, még senki nem követelte a kormány tagjainak lemondását vagy emeltek szót az előrehozott választásokért. A tüntetések előtt egy nappal Pozsonyba látogató EP-képviselők, akik között jelen volt Jávor Benedek is, szintén visszafogottan nyilatkoztak, s folyamatosan a „helyzet bonyolultságára” hívták fel a figyelmet, miközben „megértik, hogy miért nehéz a kormányfőnek megválnia a belügyminisztertől„.  Brüsszelben nagyon jól tudják, hogy minden Pozsonyt érintő kritikával valójában csak tovább löknék Ficot Orbán karjaiba. Egy valóságos rémálmot jelentene számukra, ha a szlovák kormányválság elmúltával a kormányfő ugyanolyan EU-, Soros – és migráció-ellenes retorikába és politikába kezdene, mint a magyarországi kollégája.

Mi lenne akkor, ha teljesülne a szlovák tüntetők legfőbb vágya és előrehozott választásokat tartanának  Szlovákiában? Vajon ez súlyosan érintené Orbánt? A visegrádi négyek elveszítenék Pozsonyt, mint egy fontos szövetségesüket? 

Amennyiben a legutóbbi közvélemény-kutatásokból (AKO és a Focus) indulunk ki, akkor Szlovákiában három ellenzéki párt lenne esélyes a győzelemre és a kormányalakításra, mégpedig a SaS – OĽaNO-NOVA – Sme Rodina. (Természetesen az sincs kizárva, hogy újra a Smer nyeri meg a választásokat, de a kormánykoalíció létrehozása már rendkívül nehéz lenne). Bármilyen furcsának is tűnhet elsőre, de ez korántsem jelentene rossz hírt a Fidesz számára. Ugyanis az előző években mindhárom párt

sokszor a Fidesz politikáját tekintette követendő példának, vagy a vezetőik pozitívan nyilatkoztak a magyar miniszterelnökről 

 

A szlovák pártok támogatottsága egy 2018-as januári közvélemény-kutatás szerint.

A második legerősebb szlovákiai párt, a Szabadság és Szolidaritást (SaS) vezetője Richard Sulík már most mindent megtesz azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon az elégedetlenségből, és ezt felhasználva győzelmet arasson egy előrehozott választásokon. Az önmagát liberálisnak nevező politikus viszont a Fico-megdöntésén és a korrupció elleni harcon kívül igazából semmi komolyabb változást nem akar végrehajtani a szlovák politikában, miközben folyamatosan egy „brüsszeli központú menekült-összeesküvésről” vizionál, amely ellen Szlovákiának védekeznie kell, akár szorosabban együttműködve a többi V4-el.

Richard Sulík. Kép forrása: Demagog.sk

Sulík tavaly például elterjesztette a szlovák politikában, hogy Fico és az EU „titkos paktumot” kötött egymással a menekültek befogadásáról, ami „semmibe veszi Szlovákia szuverenitását”, s végül – horribile dictu! – pont a szlovák kormányfőnek kellett védelembe vennie Brüsszelt és az EU-t. A menekültkérdés megoldása terén egyértelműen „az orbáni utat” tartja a helyesnek. Mint ahogyan az egyik interjúban egyszerűen megjegyezte:

számára szimpatikus volt, hogy Orbán kerítést húzott a déli határra és ezzel oldotta meg a menekültválságot

Nem sokkal később pedig az okozott komoly meglepetést Szlovákiában, amikor kiderült, hogy Sulík egyike volt annak a hét szlovák EP-képviselőnek, akik tavaly megvétózták az uniós alapszerződés hetedik cikkelyének alkalmazását Magyarországgal szemben. Amikor pedig Sulíkot azzal szembesítették, hogy miért nem szavazta meg a határozatot, mivel „amit a rendszeresen a Fico fejére olvas, azt valójában Orbán sokkal durvábban már megcsinálta Magyarországon”, akkor csupán annyit mondott, hogy

„Magyarországon – ellentétben Lengyelországgal – nem olyan kritikus a helyzet, mint amilyennek az Európai Unió lefesti”

Nem ő az egyetlen, aki a szlovák demokratikus ellenzékben már-már csodálattal adózik Orbánnak. A mindössze három évvel ezelőtt megalakult Család Vagyunk (Sme Rodina) párt szintén sok tekintetben a Fideszt tartja „fő ihletforrásnak”, legyen szó a magyar kormánypárt családpolitikájáról vagy a külföldi vállalatok/bankok adóztatásáról. A pártot vezető Boris Kollár milliárdos két évvel ezelőtt pedig nyilvánosan dicsérte a menekültkvóták elutasításáról szóló magyarországi népszavazást. Sőt, hozzátette: Szlovákiában is egy hasonlót kellene tartani, és tanulva a magyarországi esetből, 30 százalékos részvételi arányra kellene leszállítani a referendum érvényességi határát.

Boris Kollár Programov priority hnutia SME RODINA Boris Kollr Posledn Kriiak
Boris Kollár – Gyakran oszt meg Orbánról szóló cikkeket a saját Facebook- oldalán. A kép forrása: Link.

A második legerősebb szlovák ellenzéki párt, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) Orbánhoz való hozzáállása szintúgy tartogathat meglepetéseket. Habár az évek során konzervatívnak, jobboldalinak, és kvótaellenesnek állították be magukat, sokáig kritizálták a Fideszt, leginkább annak nemzetpolitikáját. A pártot vezető Igor Matovič még 2011-ben azt mondta, hogy

„a mi ellenségünk Orbán”

Többször leszögezte, hogy minden mindent megtesz a kettős állampolgárság bevezetésének megakadályozásáért, amellyel szerinte Budapest csak „beavatkozik a szlovák belügyekbe”, és támogatta a szlovák állampolgárság elvételét azoktól, akik felveszik a magyart.

Igor Matovič. A kép forrása: Twitter

Azonban 2017 végére nagyot fordult a világ: az OĽaNO vezetőinek szájából egyre többször hangzott el, hogy mivel Szlovákiára nézve „óriási veszélynek” tartják Ficót, ezért hajlandóak egy közös választási koalícióba lépni a szlovák parlamentből jelenleg kimaradt Magyar Közösség Pártjával (MKP). A dolog pikantériája, hogy pont azzal a párttal lépnének szövetségre, amely ezer szállal kapcsolódik a Fideszhez, s Orbán egyik legfontosabb külföldi „proxyjának” tartanak. Ezért korántsem elrugaszkodott elképzelés, hogy az MKP – Budapest „sugallatára” – csak azzal a feltétellel fog beleegyezni a közös koalícióba, ha OĽaNO visszavesz a korábbi Orbán-ellenességéből és támogatni fogja a Magyarországot az olyan kérdésekben, mint a bevándorlás vagy a határon túli magyarok helyzete.

Egyelőre még minden képlékeny Szlovákiában, hiszen március 12-én derül ki, hogy pontosan milyen irányt fog venni a szlovák belpolitika. Ezen a napon jár le a Most-Híd vegyes párt által adott ultimátum: ha a belügyminiszter hétfőig nem távozik a posztjáról, akkor ők kilépnek a kormányból. Még kérdéses, hogy Bugár Béla pártelnök, miután visszatért a Maldív-szigetekről,  a Most-Híd „maradók vagy a távozók” frakciója mellett teszi-e le a voksát. Ám kétségtelen, hogy a tét magas, hiszen ha rosszul döntenek, akkor azzal nemcsak a hatalomból távoznak, hanem egy esetleges előrehozott választások esetén a parlamentbe való bejutásukat is kockáztatják.

Ez Orbán számára csak hab lenne a tortán. A Most-Híd ugyanis évek óta a magyar kormány egyik legnagyobb bírálója Szlovákiában és gyakran tett keresztbe a budapesti vezetésnek. Csakhogy az esetleges bukásukkal már lényegében a Fideszhez hasonló, vagy éppen egyes kérdésekben (bevándorlás) a magyar miniszterelnököt követni kívánó pártok maradnának benn a szlovák politikában. Ez pedig azt jelentené, hogy nem Soros, hanem Orbán nevet a végén…

Szlovákia elfogadja a kvótadöntést, de…

0

Robert Fico szlovák kormányfő kijelentette, hogy tiszteletben tartja az Európai Unió Bíróságának szerdai döntését a közös magyar-szlovák kereset elutasításáról.

„Ez a döntés a kvótákkal és a migrációval kapcsolatos szlovák kormányzati hozzáállást nem változtatja meg” – nyilatkozta a szlovák miniszterelnök. Hangsúlyozta, hogy az ítélet nem jelent semmiféle minőségi változást, csupán azt mutatja, hogy ebben a kérdésben az EU Bírósága más véleményen van. Hozzátette azt is, hogy a menekültek nem akarnak Szlovákiában maradni, ezért amint lehetőségük van elhagyják az országot. A miniszterelnök kiemelte:

a szlovák kormány továbbra is azon dolgozik, hogy a szolidaritást ne a migránsok kierőszakolt befogadásával, hanem másféleképpen fejezzék ki.

Fico felidézte, hogy a kvóták érvenyessége szeptember 26-án lejár és megnyugtatta az ország lakosságát, hogy a kereset elutasítása nem jár semmiféle büntetőintézkedéssel.

Az egyik újságírói kérdésre reagálva a szlovák miniszterelnök kifejtette a véleményét a magyar kerítésépítésről is. „Nem tudom, milyen valós kiadásai voltak Magyarországnak a kerítés megépítésével kapcsolatban. Azonban egy biztos: Magyarország a saját intézkedéseivel nagyon jó munkát végzett, mert megállította migrációs hullámot.

Orbán Viktor azt tette, ami elvárható volt tőle: Védte a schengeni határszakaszt.”

Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter szintén úgy vélte, hogy Pozsonynak nem szabadna felszólalnia az Európai Unió Bíróságnak döntése ellen, mert ez semmiféle szankcióval vagy negatív következményekkel nem jár. „A szlovák kormány tudomásul veszi, tiszteletben tartja az Európai Bíróság ítéletét. Először részleteiben áttanulmányozza, majd csak ezután fog állást foglalni a kérdésben” – jelentette ki Lajčák.

A szlovák külügyminiszter megismételte a pozsonyi kormány korábban többször hangoztatott álláspontját a kvóták működésképtelenségéről, és szerinte

ez egy olyan álláspont, amelyet az egész politikai színtér, és a lakosság is támogat.

Szlovákiának az uniós előírások alapján Görögországból 652, Olaszországból pedig 250 menekültet kellett volna fogadnia. Ugyanakkor Robert Kaliňák szlovák belügyminiszter azt közölte, hogy eddig Szlovákia 16 embert fogadott be.

A SMER koalíciós partnernének számító Most-Híd kétnyelvű szlovákiai párt szintén azt közölte, hogy nem működnek a kvóták, és

„szolidaritást nemcsak a menekültekkel, hanem az uniós tagállamokkal is vállalni kell, amelyeket nehezen érintett a migrációs válság”.

A szlovák ellenzék ezzel szemben üdvözölte a lépést és felrótta a szlovák kormánynak, hogy két év alatt nem sikerült megoldást találnia a migrációs válságra, nem tudott megfelelően együttműködni az illetékes uniós intézményekkel, és tavaly a SMER választási kampánytémává tette az kvótapert. „Ebben az esetben a szlovák miniszterelnöknek példát kellett volna vennie a francia Emmanuel Macrontól, aki megfelelően kezelte a válságot” – nyilatkozta az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO-NOVA) képviselőnője, Veronika Remišová.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK