İstanbul escort bayan sivas escort samsun escort bayan sakarya escort Muğla escort Mersin escort Escort malatya Escort konya Kocaeli Escort Kayseri Escort izmir escort bayan hatay bayan escort antep Escort bayan eskişehir escort bayan erzurum escort bayan elazığ escort diyarbakır escort escort bayan Çanakkale Bursa Escort bayan Balıkesir escort aydın Escort Antalya Escort ankara bayan escort Adana Escort bayan

Kezdőlap Címkék Puch László

Címke: Puch László

Sajtókáosz Magyarországon

Duplát kérek, sőt, dupla duplát, most kell az erő, az energia – sosem látott káoszban kavarog a magyar sajtó, mégpedig annak mindkét oldala, és az örvény hatása alól senki sem fogja tudni magát kivonni. A tegnapi napon annyi minden történt a médiában, amennyi boldogabb korokban egy egész év alatt sem szokott, és bizony nem minden hír egyértelműen jó, sőt.

Hogy a legnagyobb szenzációval kezdjük, eladták a Népszavát. Éspedig Puch László adta el, aki már korábban is gyászos szerepet játszott a Szabad Föld átjátszásában a KESMA médiumai közé – akkor szűnt meg a Vasárnapi Hírek is, ezzel a mozgással kapcsolatban. De lássuk, mit mond erről maga a Népszava? Mert kibocsátottak egy szerkesztőségi nyilatkozatot az ügyben.

„Elkötelezett befektető érkezett a Népszavához, a piacvezető országos napilap így biztonságban működhet és fejlődhet a jövőben – jelentette be Puch László, hogy megválik az újságtól, melynek kiadóját a Horizont AG nevű érdekeltségén keresztül birtokolta. A Népszava új tulajdonosa Leisztinger Tamás egyik cége, a Proton Trade Zrt. Amint az már ismeretes, a Horizont AG 2016-ban vette át a Népszavát. A szerkesztőség kibővült a Népszabadság és a Magyar Nemzet volt újságíróival, a lap megduplázta példányszámát (hétköznaponként mintegy 21 ezren vásárolják meg, szombatonként pedig körülbelül 25 ezren), a napilappiac vezető szereplőjévé vált, hitelessége megkérdőjelezhetetlen, információit rendszeresen szemlézik. Átalakult az online felülete is – a nepszava.hu érdemi szereplője lett a hírversenynek. „Hogy ezt megvalósulhasson, koncentrálnunk és bővítenünk kellett a forrásokat. Ennek érdekében váltunk meg a többek között a Szabad Földet megjelentető kiadónktól, illetve a Népszava mellékletévé formáltuk a Vasárnapi Híreket, hogy a szombati lapszám színesebb tartalommal versenyezhessen a hétvégi olvasmánypiacon” – magyarázta a búcsúzó tulajdonos.”

Hát, erről van egy saját véleményem, miszerint tudatos törekvéssel van dolgunk: ugyanis az tudnivaló, hogy ellenzéki sajtó addig lesz, míg lesznek ellenzéki újságírók, márpedig ha a Népszabadság megszüntetésével kezdődő folyamatot nézzük (persze, ez is csak egy nagyobb trend része) azt látjuk, hogy a munkaképes ellenzéki kollégákat valósággal szorítják, nyomják, préselik egyre kisebb és kisebb helyre, most már jószerével csak a Népszava maradt, más nyomtatott, papír alapú lapnál nem kormánypártinak nincs munka, ott viszont akkora a zsúfoltság, mint a Titanic mentőcsónakjában. Magam is évekig voltam a Vasárnapi Hírek külső munkatársa, valamelyest ismerem a helyzetet: és meggyőződésem, hogy soha

nem alakult volna ki ez az állapot, ha 1. az ellenzéki pártok kicsit is foglalkoznak az őket oszlopként támogató sajtó sorsával, 2. ha nem lenne komoly összjáték a színfalak mögött a tulajdonosi szférában – a kormánykörökkel.

Tehát az, hogy már csak egy, igaz, nagy példányszámú ellenzéki napilap van Magyarországon, egyáltalán nem annak köszönhető, hogy a közönség ne szeretné olvasni az ilyesfajta sajtót, annak viszont sokkal inkább, hogy mindenféle gazdasági trükkökkel egymás után megfojtották ezeket a hajdan piaci körülmények között is életképes lapokat, egyrészt önös anyagi érdekből, másrészt azért, hogy az általában olvashatatlan kormánymédiumok teret nyerjenek. Az ellenzéki pártok a sajtótámogatást természetesnek és ingyenesnek tekintik, hiszen azt mondják az újságíró álljon elvi alapokon, ám maguk a politikusok nagyon is gazdasági alapokon állnak.

De mi lesz a Népszava sorsa?

„Az, hogy megvásároltuk a Népszavát, egyben értékválasztás is – hangsúlyozta Leisztinger Tamás. „Azt szeretnénk” – deklarálta az új tulajdonos – „ha a Népszava a jövőben is az emberről, a mindennapi életről szólna és kiemelten kezelné a szolidaritást. Nemcsak a lap hangnemét kívánjuk megőrizni, hanem a szerkesztőséget is, illetve a megkezdett fejlesztések folytatását is támogatjuk.”

Adja Isten, hogy így legyen – nem áll módomban azt állítani, hogy ez a terv nem válik majd be, ugyanis nem látok a jövőbe, de több, mint harminc év alatt láttam már egyet és mást a magyar sajtóban, és a tulajdonosváltás általában nem szokott jót jelenteni. Először mindegyik új tulajdonos azt mondja, hogy minden marad a régiben, aztán átszervezi az egészet, mert ő a tulajdonos és megteheti, végül pedig örülhet a lap, ha – csökkentett létszámmal – egyáltalán életben marad, és még egy darabig megjelenik. Ez még csak a politikai rendszertől sem függ: több köze van hozzá annak a régi informatikus-közmondásnak, mely szerint „ha működik, ne nyúlj hozzá”. De ha hozzányúlnak, már nem biztos, hogy működni fog… Borúlátó vagyok tehát a Népszava és különösen a kollégák sorsát illetően. De nagyon szeretném, ha tévednék.

No, és a túloldalt mi újság? Most, hogy inog a konkurencia, pezsgőt bontottak a KESMA-nál?

Dehogy bontottak, náluk is fő, forr, bugyog az a zavaros lé, amiben úszkálnak. A valaszonline.hu hihetetlen tervekről szerzett tudomást. Hihetetlenek, ugyanis mintha a hatalmassá duzzadt kormánymédia épp felszabdalná saját magát, lemetéli a feleslegesnek tartott testrészeit és kihajigálja az ablakon, egy eszelős öncsonkító rohamában – pedig hát van ennek is oka, mindjárt mondom, micsoda.

Szóval, azt tudta meg a Válasz, miszerint a Figyelő irányváltása után új kormánypárti hetilap indulhat, méghozzá Mandiner címen. Szólnak pletykák a Lokál megszűnéséről és a Metropol újraindulásáról is. Hallani arról, hogy némileg konszolidálhatják az egykor a Lokálhoz hasonlóan a Modern Media Group Zrt.-ben megszületett 888-at – ami pedig alapvetően a legradikálisabb nézetek gyűjtőhelye most. Sőt, az önkormányzati választás után összevonhatják a Ripost és a Bors című bulvárlapokat.

Ne keressünk logikát a kormány médiapolitikájában, ugyanis nincs. Az Echo TV Hír TV-vé alakítása már megmutatta, hogy sem a szakértelemre, sem a nézettségre, olvasottságra, népszerűségre nincsenek tekintettel, de még a gazdasági érvek sem hatják meg őket: lehet, hogy olcsóbb sok kis propaganda-kiadvány helyett kevés nagyot kiadni, ez vitathatatlanul igaz, de az átalakulások, beolvadások náluk rendszerint úgy működnek, hogy a kis hal eszi meg a nagyot, mert az a hűségesebb, lojálisabb. Valószínűbb, hogy – mint a kultúrpolitikai háború esetében is – sok fúzió mögött személyi ellentétek és érdekérvényesítések állnak, például Lánczi Tamás és G. Fodor Gábor között nagyon komoly ellentét feszül, a Századvég Alapítvány miatt, melyet G. Fodor tavaly ősszel egyszerűen elkért a kormánytól és meg is kapott – azért, hogy politikai akciócsoporttá alakítsa, bár korábban sem volt egy békés horgászegylet.

Ez az ellentét azonban nem magyarázza a bulvárpiaci mozgásokat: ott olyan törekvést láthatunk viszont, hogy a sokszor leszerepelt és teljesen hiteltelen Ripost és Lokál csapata talán egy mérsékeltebb, kevésbé lejáratott cím alatt hasznosabban tudja majd kifejteni tevékenységét, csak hát akkor megint a kis hal eszi meg a nagyot – a kisebb, ám lejáratódott szerkesztőség megkapja a nagyobb nevét és eszközeit, hogy az új nevet is fénysebességgel járassa le.

A Mandiner nyomtatott hetilappá alakulása viszont nem friss hír, jó ideje terjed szakmai berkekben. Szkeptikus vagyok a tervet illetően: online lap kinyomtatása eddig még soha, sehol, senkinek nem hozott hasznot, nem voltak sikeresek az ilyen törekvések. Volt például 2013-ban egy POSZT nevű nyomtatott próbálkozás, ami az online lapokban megjelent írásokat tartalmazta szerkesztett formában, de hat szám után elhalt: egyszerűen nem adtak el belőle annyit, hogy fenntartható legyen. Miért? Azért, mert az online sajtó jelentősen eltér a printtől. Egyrészt a terjedelmi határokat nem kell olyan szigorúan betartania, hiszen nincs papír, ami gátat szabna egy-egy írás hosszának, másrészt az olvasó azonnal és kockázat nélkül mondhatja el kommentben a véleményét (és sajnos mondja is). Mármost a Mandiner pont a kommentszekciójáról híres: ha az embert véletlenül ők szemlézik, márpedig tendenciózusan szoktak szemlézni, akár mondatokat is megcsonkítva, akkor a szerző biztos lehet benne, hogy a teljes magyar szélsőjobboldal megtalálja, és nem csak ott, hanem rossz esetben magánlevelezésében is zaklatni fogják. Ezt tapasztalatból mondhatom.

Ez a kommentelési lehetőség adja a Mandiner népszerűségének nagy részét bizonyos körökben – és ha papíralapra költöznek ez vész el.

A másik nagy előnye az online sajtónak az olvasó számára a nyomtatottal szemben, hogy – ingyenes. Napnál világosabb, hogy nyomtatott lapot csak nagyon nehezen lehet ingyen adni, hiszen papír- és nyomdaköltségei vannak, terjesztési költsége is, tehát maximum a támogatott termékek vagy a reklámújságok lehetnek ingyenesek – bár működő gazdaságban ilyent fenntartani sem lehetetlen. Azonban Magyarországon úgy alakult, hogy az online sajtó majdnem minden esetben ingyenes. Ez magyarázható azzal, hogy amikor a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején megjelent, még teljesen más volt a Google hirdetési rendszere, épp 2011 táján változott meg – azelőtt nagyon komoly reklámbevételre lehetett számítani, azután viszont hatalmasat zuhantak az árak, a régi tarifákból Mercedest vett a laptulajdonos, az új tarifákból – enyhe túlzással – gyufát. Igen, de a közönség már megszokta az ingyenes online sajtót és sehogy sem lehetett rászorítani arra, hogy fizessen érte, tehát nem egyszerű dolog mostanság ilyen sajtóterméket fenntartani – megoldható, de nehezen.

Mármost ha a Mandiner papíralapra kerül, akkor pénzt is kell majd érte adni. Majdnem mindegy, mennyi lesz az ára: a mostani semminél az egy forint is végtelenszer több, a nulla és a valamennyi között fényévnyi a távolság, és nem mindenki lesz hajlandó akár egy fityinget is kiadni azért, amit évek hosszú során keresztül ingyen kapott.

Ami nem sok jóval kecsegteti a Mandinert.

De a blogok sincsenek ingyen – az Átlátszó adatai szerint az MTVA-hoz köthető blogok (melyekről indulásukkor azt állították, hogy le fogják tarolni az Indexet és a 444-et forgalmukkal) az elmúlt három évben közel hatvanmillióba kerültek. És ezt a pénzt a szerzők tették zsebre, honorárium formájában, ugyanis a blogoknak a fenntartási költségük minimális. Például a már említett Lánczi Tamás bloggerként szerzett mellékkeresetét még a jól fizetett kollégák is megirigyelhetnék, ugyanis 2017-ben 6,3 millió forintot, 2018-ban több, mint 6,2 millió forintot számlázhatott az MTVA-nak. Egyszerűbben: havi félmilliót kapott a nem túl megerőltető blogolásért. Miközben ez a blogcsoport gyakorlatilag egyetlen, hozzá fűzött reményt sem váltott be – nem csak, hogy nem tarolt a piacon, nem vezető az olvasottságban, de kizárólag viszi a pénzt.

Viszont legalább jó sokat visz.

Akkor összegezve: átalakulási folyamatok zajlanak a teljes magyar sajtóban, lapok szűnnek meg és olvadnak be, pénzek keringenek gazdátlanul, míg valaki rájuk nem teszi a kezét, az egész szituáció átláthatatlan, zavaros, örvénylő, mint a Nyárád vize, és sok ügyes ember halászik ebben a zavarosban.

Egyszer majd talán letisztul, de ha minden így megy tovább, ahogy eddig, meglepően üresnek fogjuk találni a végeredményt.

Nem fog az nekünk tetszeni, annyit mondok.

Népszava eladva

A vevő Leisztinger Tamás baloldali nagyvállalkozó cége, a Proton Trade Zrt. lett. Leisztinger közölte, nemcsak a lap hangnemét kívánja megőrizni, de a szerkesztőséget is, illetve a megkezdett fejlesztések folytatását is támogatni fogja. – írja a kiadott közlemény  alapján media1.hu

Új tulajdonosa van a Népszavának – jelentette be a kiadóvállalat pénteken, hírünk élesítése előtt pár perccel.

Azt írják, egy elkötelezett befektető érkezett a Népszavához, a piacvezető országos napilap így biztonságban működhet és fejlődhet a jövőben. Ezt Puch Lászlóra, az eddigi tulajdonosra hivatkozva közölték, aki bejelentette, hogy megválik az újságtól, melynek kiadóját a Horizont AG nevű érdekeltségén keresztül birtokolta.

A Népszava új tulajdonosa Leisztinger Tamás egyik cége, a Proton Trade Zrt.

Kevesebb mint három évig maradt az egykori MSZP-s pénztárnok a Népszava tulajdonosa

Puch László cége, a Horizont AG 2016-ban vette a nevére a Népszavát, bár már korábban is a lap közelében volt.  A szerkesztőség kibővült a Népszabadság és a Magyar Nemzet volt újságíróival, a lap megduplázta példányszámát (hétköznaponként mintegy 21 ezren vásárolják meg, szombatonként pedig körülbelül 25 ezren), a kiadó közleménye szerint ezzel a napilappiac vezető szereplőjévé vált, hitelessége megkérdőjelezhetetlen, információit rendszeresen szemlézik. Átalakult az online felülete is – a nepszava.hu érdemi szereplője lett a hírversenynek – áll a közleményben.

„Hogy ezt megvalósulhasson, koncentrálnunk és bővítenünk kellett a forrásokat. Ennek érdekében váltunk meg, a többek között a Szabad Földet megjelentető kiadónktól, illetve a Népszava mellékletévé formáltuk a Vasárnapi Híreket, hogy a szombati lapszám színesebb tartalommal versenyezhessen a hétvégi olvasmánypiacon”

– magyarázta a búcsúzó tulajdonos, Puch László.

Puch: a Népszava eladása nem ötletszerű döntés

Puch szerint az adásvétel nem egy ötletszerű döntés, korábban nyilvánosan is jelezte, hogy pénzügyi befektetőkkel szeretné megerősíteni a lapot.

„Már korábban, a Spinoza házban egy beszélgetésen elmondtam, hogy örülnék, amennyiben elkötelezett vállalkozók segítenének azoknak a szervezeteknek és felületeknek, amelyek a számomra fontos, baloldalinak nevezett értékeket vallják. Hadd ismételjem meg: az elkötelezett, tőkeerős befektető itt van”

– mondta Puch László.

Leisztinger: folytatjuk a fejlesztéseket

„Az, hogy megvásároltuk a Népszavát, egyben értékválasztás is”

– hangsúlyozta Leisztinger Tamás.

„Azt szeretnénk, ha a Népszava a jövőben is az emberről, a mindennapi életről szólna és kiemelten kezelné a szolidaritást. Nemcsak a lap hangnemét kívánjuk megőrizni, hanem a szerkesztőséget is, illetve a megkezdett fejlesztések folytatását is támogatjuk” – tette hozzá Leisztinger.

Beszélgetés egy beszélgetésről – Déli Kávé Szele Tamással

Ha már így kávézgatunk delente, térjünk vissza egy régebbi témánkhoz, mert új fejleményekre derült fény vele kapcsolatban. Igen, a Szabad Föld és a Vasárnapi Hírek, közvetve pedig a teljes nyomtatott ellenzéki sajtó sorsáról van szó: ugyanis Puch László, akit nyugodtan nevezhetünk felelősnek az ügyben, egy órás beszélgetést folytatott többek között erről is Rangos Katalinnal a Spinoza Színházban.

Én magam nem voltam ott, aminek oka van: nem kedvelem, ha hülyének néznek. Az ilyen beszélgetések ugyan mindig tanulságosak, mindig kiderül belőlük valami az igazsággal kapcsolatban (most is így történt), de soha nem őszinték. Tény, hogy minden interjú ilyen, de az is tény, hogy ezt a sajtóműfajt még akkor találták ki, amikor az emberek nem hazudtak szemrebbenés nélkül, sőt, néha bele is pirultak, ha igaztalant mondtak. Ezt az állapotot modern korunk túlhaladta – de lássuk, mit mondott Puch László, mire következtethetünk ebből és mik lehetnek a következményei?

A beszélgetés mottójának is felfoghatjuk azt, amit magáról állít:

„Én már nem emlékszem semmire. Ha mindenre emlékeznék, már régen messze lennék.”

Hát, hogy mondjam, ez a legkényelmesebb álláspont. Csak Puch esetében az is fontos, hogy mire nem emlékszik.

Például arra a jelenetre, amikor Orbán Viktor állítólag lerendelte volna Hatvanpusztára tárgyalni a Népszaváról, na, arra egyáltalán nem. A magyar sajtótörténetnek erre az ikonikus epizódjára a hatvanpusztai majorságban került volna sor, ahová egy Volkswagen Transporterrel szállították le az egykori MSZP-pénztárnokot egy bicskei parkolóból. Kicsit kémfilmbe illik a dolog, de tudjuk: a magyar miniszterelnöktől nem idegenek a színpadias gesztusok.

Nos, erre a találkozóra Puch László kicsit sem nem emlékszik, sőt, városi legendának minősíti. Egy normális világban hinnék is neki, de annyi lehetetlen, ám valós esettel szembesültem már az utóbbi években, hogy csak csóválom a fejem – főleg a történtek fényében.

Ugyanis miről van szó?

Arról, hogy a baloldali papíralapú napilap-piac az elmúlt nyolc évben szó szerint eltűnt. A Népszabadságot eladták majd szétmachinálták, álnok módon megszervezett megszüntetésére az éji homályban még mindannyian emlékszünk, így a piacvezető a Népszava lett (nem kis részben különben a Népszabadság volt munkatársai segítségével). Ezt a Puch vezette „XXI. századi média Kft.” adja ki, több más lappal egyetemben, ide tartozott az eladott Szabad Föld és a megszüntetett, vagyis a Népszavába beolvasztott Vasárnapi Hírek is. Persze, hogy piacvezető a Népszava, ha egyszer nincs már Népszabadság… de nincs már Vasárnapi Hírek sem, a Szabad Föld meg maga sem tudja, mi lesz a sorsa. A munkatársak csak várják a döntést, azóta is várják, hogy a Közép-Európai Sajtó És Média Alapítvány megkapta őket – Puch Lászlótól, aki eladta a legolvasottabb magyar hetilapot.

Miért tette?

Saját állítása szerint nem megzsarolták, hanem egy korrekt vételi ajánlatot tettek neki, amit ő elfogadott. A későbbiekben ehhez hozzátette, hogy „megvezették”, ugyanis nem tudott a készülő kormánypárti médiaholdingról, és még a szerződéseket is úgy írták alá, hogy a hetilap eladása egybeessen az alapítvány létrehozásával, ezzel besározva őt. Csak ezt bánja, a lapot egyébként is eladta volna.

„Megtehettem volna, hogy nemet mondok, de nem biztos hogy racionális döntés lett volna, mert lehet rosszabbul járok.”

Így viszont csak a munkatársak és főként az olvasók jártak rosszul.

Azt viszont cáfolta, hogy a kormány kérésére vette volna meg a Népszavát. De hozzátette:

„Ha a kormány ellenezte volna, akkor azt mondjuk, köszönöm, nem.”

Jó uram, hogy is van ez? A kormánynak semmi köze a maga üzleti ügyeihez, kivéve, mikor igen, mert ha nem tetszenek neki, ugyanis akkor visszalép?

Ez a lóláb kilógásának tipikus esete.

Sőt, ennél többet is jelent. Éspedig azt, hogy a Népszava – számos laptársának élete árán – ugyan most piacvezető a saját kategóriájában (meg mert ebben a sportágban más nem is indul), ámde csak addig, amíg a létalapját képező több, mint ötven százaléknyi kormányhirdetés fenntartja. Magyarul: Puch addig tartja életben a Népszavát, míg Orbán Viktornak tetszik.

Nehéz lehet így ellenzéki napilapot írni, csak annyit mondanék.

Aztán meg van ám ennek egy belpolitikai vonzata is. Puch neve ugyanis évtizedeken át annyira összeforrott az MSZP-vel, hogy a mostani beszélgetés magát a pártot is képes hitelteleníteni, ha azonnal el nem határolódnak volt pénztárosuktól, mert kicsit különösen néz ki, ahogy indirekte bár, de nyíltan bevallja a kollaborációt a NER-rel.

És beismerte azt is, hogy a 2006-os kampány során a párt jóval több pénzt költött – egy pénztáros ebben a kérdésben valóban illetékes – mint azt a törvény megengedte volna. Ezt egy mondattal indokolta:

„Ha nem költöttünk volna többet, akkor nem nyerünk, köszönöm szépen.”

Ennek a mondatnak bizony következményei lehetnek.

Amennyiben van egy csepp esze a szocialista párt vezetésének, azonnal el kell határolódjanak tőle, de kétlem, hogy sor kerül erre – bár már most is késő volna, a beszélgetés vége után öt perccel lett volna helye ennek a lépésnek. És tudták, mikor van vége: hiszen jelen volt Mesterházy Attila volt pártelnök és Szakács László jelenlegi MSZP-elnökhelyettes is a Spinozában. Ők tudják mit tesznek – én azt tudom, mit kellett volna tenniük.

De lehet, hogy nekik már mindegy.

Végezetül: hogyan értékeli saját szerepét Puch László?

„Komoly érdemem van abban, hogy a Népszava a mai napig működik!”

És más lapok nem működésében szintén komoly érdemei vannak.

Egyszer majd, egy nyugodtabb érában érdemes lenne felkutatni összes érdemeit, mindenestől, mert nincs kizárva: rejtett összefüggések tömegére bukkannánk, amelyek a magyar belpolitika alakulásában komoly szerepet játszottak a színfalak mögött. Ezeket most kutatni roppant egészségtelen időtöltés volna, de eljön még az a kor, mikor minden kiderül majd.

De félek, akkor már senki sem fog emlékezni Puch Lászlóra – csak a Népszabadság, a Népszava, a Szabad Föld és a Vasárnapi Hírek sárguló lapjai tanúsítják majd, hogy volt ellenzéki nyomtatott sajtó is egy időben Magyarországon.

Volt, de egy rejtélyes kataklizma elpusztította.

Hát, azt hiszem, a kávé elfogyott és Puch sem érdemel több szót részünkről.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!