Kezdőlap Címkék Project Syndicate

Címke: Project Syndicate

Stiglitz: az USA elveszítheti az új hidegháborút

Az Egyesült Államoknak mindenekelőtt saját gazdasági-társadalmi modelljét kellene hozzáigazítania a huszonegyedik század realitásaihoz, ha hidegháborút akar folytatni Oroszország és Kína ellen – véli a Nobel díjas közgazdász, aki a Project Syndicate oldalon fejtette ki az elképzeléseit.

Az USA nem akar leszállni a gazdasági trónjáról, de Kína mindenképp letaszítja onnan – akármilyen mutatót is használunk – hangsúlyozza Stiglitz. Egyrészt, mert a lakossága több mint a négyszerese, másrészt pedig háromszor olyan gyorsan fejlődik mint az Egyesült Államok. Vásárlóerő paritáson számolva a kínai GDP már 2015-ben meghaladta az amerikait.

Washingtonban mindkét nagy párt egyetért abban, hogy Kína az első számú fenyegetés az USA számára.

A konszenzus már jóval Putyin Ukrajna elleni agressziója ellen kialakult. Most sokan figyelmeztetnek arra Washingtonban, hogy az Ukrajnában folyó háború ellenére Kína az első számú ellenfél.

Ebben a helyzetben az Egyesült Államoknak szövetségesekre van szüksége, de Trump mindent megtett azért, hogy elidegenítse az USA barátait.

A klímaváltozás legfőbb felelőse az Egyesült Államok, a szegény országok joggal mutatnak rá erre, és támogatást várnak – hiába. Kína eközben infrastruktúrát épít ki a fejlődő világban. Igaz, hogy ezek az országok nagyon eladósodnak emiatt, dehát a Nyugat ugyanezt csinálta. Aztán pedig nem is adott hitelt, és ekkor jöttek a kínaiak…

Hogy lehet megnyerni a hidegháborút?

Nem fegyverekkel hanem azzal, hogy vonzó modellt mutat valaki a világnak. Hiába készít az Egyesült Államok világszínvonalú bombázókat, rakétákat mert azok itt nem segítenek. Az USA nemcsak az áruit akarja eladni a világnak hanem a modelljét is.

Ehhez a Nyugatnak újra olyan gazdasági rendszert kell létrehoznia, melyet az egész világ irigyel. Európa és Amerika szívesen kioktatja az egész világot arról, hogy erkölcsileg mi a jó és mi a rossz, gazdaságilag mi az ésszerű. Aztán megnézzük, hogy mit csinál a gyakorlatban az USA és Európa, és kiderül: egészen mást csinálnak mint amiről prédikálnak!

A neoliberális gondolkodás sohasem vált igazán népszerűvé a fejlődő világban, most pedig mindenütt kimegy a divatból.

Ameddig az Egyesült Államok nem mutatja meg, hogy képes a világ vezetésére (nem oldja meg a környezetvédelem problémáit, a fegyveres erőszakot, az abortusz vitát stb.), addig nem várható el a világtól, hogy a mi dobszónkra masírozzon – írja Stiglitz.

Tegyük hozzá, hogy a Nobel díjas közgazdász nem ajánl új gazdasági modellt a neoliberális helyett, enélkül pedig az USA aligha erősítheti meg vezető szerepét a világban.

Putyin pénzének nyomában 

Kétmilliárd dolláros offshore hálózatra bukkantunk egy híres orosz cselló művész  neve alatt, aki nem más mint Putyin idősebb  lányának keresztapja – írja az az oknyomozó páros a londoni Guardianben, amelyik napvilágra hozta a Panama papírokat még 2016-ban. Az adóparadicsomokban rejtőzik az orosz elit pénze, ott lehet rá lecsapni – javasolja Frederik Obermaier és Bastian Obermayer.

Fekete lyukak a pénzügyi világban ezek az adóparadicsomok, ahol Putyin és az orosz oligarchák a vagyonukat rejtegetik: Svájc, Panama, Ciprus, a Brit Virgin szigetek stb. A Panama papírok mégiscsak leleplezték Szergej Roldugin cselló művészt, Putyin nagyobbik lányának keresztapját, Dmitrij Peszkovot, az elnök szóvivőjét, Putyin híres dzsudó partnereit, a Rotenberg fivéreket. Egyikük vállalta magára Putyin palota komplexumának névleges tulajdonát miután Navalnij csapata videót tett közzé róla. Leleplezték Alisher Uszmanovot, Oroszország talán leggazdagabb emberét, Putyin oligarcha barátját. A Svájci Titkok papírokból kiderült, hogy Alisher Uszmanov nővérének a nevén 2 milliárd svájci frank van egy svájci bankban. A Paradicsom papírok is bőségesen foglalkoztak az orosz elittel. Olga Suvalova is ott szerepel a leleplezett listán: ő Oroszország első miniszterelnök helyettesének neje. Ugyancsak megtalálható a Paradicsom papírokban Roman Abramovics, akit most a brit hatóságok a Chelsea futball csapatának eladására kényszerítettek.

A szankciók csak a jéghegy csúcsát jelentik

A nyugati országokban zárolják a luxus ingatlanokat, jachtokat, ha azok Putyin barátaihoz tartoznak. Ez kevés, mert csak a jéghegy csúcsát jelenti. A valódi vagyonok az adóparadicsomokban vannak. Ott kell keresni őket. Persze akkor hamar kiderülne, hogy a kleptokrácia nemcsak orosz jelenség. Elég Venezuelára, Kínára vagy Angolára gondolni – írja a neves szerzőpáros a Guardianben.

Janisz Varoufakisz egykori görög pénzügyminiszter ennél is tovább ment amikor felhívta a figyelmet arra a Project Syndicate oldalon, hogy az amerikai szupergazdagok  sokkal több pénzt visznek külföldre mint az oroszok vagy a többi kleptokraták.

Szerencsére 2020 végén az amerikai kongresszus olyan törvényt fogadott el, mely kötelezi a cégeket arra, hogy megnevezzék: kik is a valódi tulajdonosok? A Corporate Transparency Act azonban nem megy eléggé messze – hangsúlyozza az oknyomozó páros. Nem kötelezi ugyanis arra a cégeket, hogy a nyilvánosság elé vigyék a tulajdonosok nevét hanem csupán csak a hatóságok elől nem titkolhatják el azokat. Ez nagy hiba. Ha ugyanis csakis a hatóságokra bízzuk a kleptokraták leleplezését, akkor hosszú évekig elhúzódhat minden vizsgálat. A különböző államok rendőrségei között ugyancsak nehézkes az együttműködés, és különösen ilyen kényes ügyekben nagyon nagy az “óvatosság”. A kormányok által kijelölt kleptokrácia ellenes csapatok csak hosszú távon hozhatnak eredményt. Ehelyett a kormányoknak nyilvánossá kellene tenniük a cégek, a hajók, a repülőgépek és az ingatlanok  regisztrációját. Ily módon lehetne megszabadulni a fekete lyukaktól a globális pénzügyi rendszerben – írja a Süddeutsche Zeitung két oknyomozó újságírója, akik a londoni Guardianben tették közzé véleményüket.

“A Nyugat félreérti Oroszországot”

Nyina Hruscsovának, akinek legendás őse mint a Szovjetunió vezére több mint hatvan éve azt igérte az Egyesült Államoknak: eltemetünk titeket! A történelem picit másképp alakult.

A Szovjetunió bukása után harminc évvel az USA és Oroszország arról tárgyal, hogy mik is

“Moszkva jogos biztonsági érdekei”?

Sztálin erre hivatkozva foglalta el Európa keleti felét, melyet utódai megszállva tartottak szinte a Szovjetunió bukásáig. Oroszország ma is nagyhatalomnak tekinti magát, amelynek kivételes szerep jutott a világtörténelemben – állapítja meg Nyina Hruscsova a Project Syndicate portálon. Arra céloz ezzel, hogy Napóleont az oroszok állították meg világhódító tervei végrehajtása során éppúgy, mint Hitlert a huszadik században.

George Kennan, az USA egykori moszkvai nagykövete, aki a hidegháború stratégiáját kidolgozta 1945 után, előre látta, hogy milyen következményekkel jár a NATO keleti kiterjesztése. Nyina Hruscsova, aki tanítványa volt a legendás amerikai diplomatának felidézi, hogy Kennan már akkor jelezte, hogy az oroszok ellenségesen reagálnak majd amikor a NATO felveszi Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot. Azóta a NATO összesen 11 volt kommunista államot vett fel, köztük a három balti köztársaságot, melyek egykor a Szovjetunió tagállamai voltak.

Mit követel most Putyin?

Azt, hogy a NATO zárja ki a három balti köztársaságot és csökkentse katonai jelenlétét Közép és Délkelet Európában. Ezt az USA értelemszerűen visszautasítja.

Valójában persze Ukrajnáról van szó – állapítja meg Nyina Hruscsova, arra utalva, hogy Putyin szerint a szomszédos állam NATO tagsága a vörös vonal átlépését jelentené.

Ez nem Putyin személyes véleménye hanem az orosz közvélemény is így látja a stratégiai helyzetet – hangsúlyozza Nyina Hruscsova, aki szerint jó lenne, ha Washington végiggondolná: megér-e neki egy katonai konfliktust Oroszországgal Ukrajna?

Befejezésül idézi mentorát George Kennant, aki felhívta a figyelmet arra, hogy két nagyhatalom konfliktusa beláthatatlan következményekkel járna az egész civilizációra nézve.

Ennyit Ukrajna nyilvánvalóan nem érne meg – sugallja Nyina Hruscsova, aki arra is utal, hogy

Putyin hanyatló népszerűségét egy konflikutus szituáció csak fokozza. Vagyis Oroszország ura nemigen léphet vissza.

Persze mindez lehet látszat is: Putyin máris kivonta csapatainak nagyrészét az ukrán határról. Számára a haza védelmezőjének szerepe a fontos. Egyáltalán nem akar háborút ahogy Bidennek sincs erre egyáltalán szüksége. Viszont egyikük sem engedheti meg, hogy gyengének mutatkozzon a saját közvéleménye előtt. Biden, akinek a népszerűsége a mélyponton, nem engedhet meg magának egy újabb diplomáciai kudarcot a látványos afganisztáni csőd után. Ezért a tárgyalásoknak komoly tétje van mindkettőjük számára, de nem valószínű , hogy az amerikai csapatokat kivonnák Magyarországról, ahogy azt Putyin követeli. Végső soron mindenki abban érdekelt, hogy fennmaradjon a kaotikus helyzet Ukrajna körül. Legfeljebb az Ukrajnában élőknek nem jó a status quo, de ők tudják, hogy a véleményük a kutyát sem érdekli, ezért tömegesen hagyják el a szülőföldjüket.

Galoppozik az infláció – Orbán főtanácsadója tanácstalan

A legfrissebb inflációs adat -4,9%-kal magasabb mint amennyire az elemzők többsége és a Nemzeti Bank is számított. Emiatt most csaknem mindenki azt gondolja, hogy Matolcsy György tovább szigorít majd hiszen a kamatláb emelése megerősítette ugyan a forintot, de az áremelkedés nem állt le. Vagyis nem igazolódott az a hivatalos álláspont, hogy importáljuk az inflációt.

“Az infláció szükséges rossz”

Így fogalmazott Nagy Márton, a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója. A Nemzeti Bank egykori alelnöke szerint épp amiatt ilyen magas az infláció Magyarországon, mert a helyreállítás üteme itt volt a leggyorsabb az Európai Unióban. Lengyelországban hasonló a helyzet: gyors növekedés és gyorsuló infláció – hangsúlyozta Nagy Márton. Aki szerint a Nemzeti Bank helyesen tette, hogy szigorított, a kormány viszont azért önti a pénzt a piacra, hogy támogassa a konjunktúrát. Meglehetősen egyértelmű, hogy épp a kormányzati deficit az, amely felhajtja az árakat. Erre már Rogoff amerikai közgazdász professzor is rámutatott a Project Syndicate portálon, hogy

az infláció sokkal inkább politikai döntés mint gazdasági.

Nagy Márton is hangsúlyozta, hogy a gazdaságpolitikát nem Matolcsy György és nem Varga Mihály, hanem Orbán Viktor csinálja Magyarországon. Ez eddig sem volt titok, de most a miniszterelnök főtanácsadója megerősítette.

Az viszont nem derült ki, hogy szerinte hogy lehetne megállítani az inflációt? Orbán Viktor állítólag Matolcsy Györgyöt tartja felelősnek ezért. A Nemzeti Bank elnöke ezért is kezdett a kormányt bíráló cikksorozatba a Magyar Nemzetben. Nem kizárt, hogy a hatalom is zavarban van: nem tudja, hogy mit csináljon? A választásokig mindenképp vissza kellene fognia az inflációt, mely épp leghűbb szavazó rétegét, a nyugdíjasok millióit sújtja a legjobban. Sem Nagy Márton sem Orbán Viktor nem tudja, hogy miként lehetne végrehajtani ezt a bűvészmutatványt: ha ugyanis pechük van, akkor előidézhetik a stagflációt amikor a gazdaság stagnál, de az áremelkedés nem áll le!

Erre figyelmeztetett nemrég Nouriel Roubini New York-i közgazdász az USA és a globális gazdaság vonatkozásában. Ő a Project Syndicate oldalon fejtette ki a véleményét. Őt Mr. Doom (Végzet úr)-nak nevezik, mert megjósolta a nagy pénzügyi válságot 2008 előtt.

Ha most is igaza lenne, akkor ez alapjaiban ingathatná meg a nemzeti együttműködés rendszerét.

BRICS, az elpuskázott vakcina diplomácia

Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél Afrika együttműködése, a BRICS nagy lehetőséget kapott a vírusválság idején, hogy egységes fellépéssel megmutassa: képes alternatívát képviselni a Nyugattal szemben. Ez enyhén szólva nem sikerült – állapitja Dél Afrika nemzetközi ügyekkel foglalkozó intézetének szakértője, aki a Project Syndicate oldalon fejtette ki a véleményét.

1 millió 250 ezer ember halt meg a Covid 19 járványban ebben az öt országban. India a világ legfertőzöttebb országa és Brazília is benne van az első háromban.

Ez összefogásra ösztönözhette volna a Brics országokat annális inkább, mert a fejlett államok megszerezték a világ vakcináinak több mint az egyharmadát miközben a népességük csak 13%-ot tesz ki a világon.

Egy dél-afrikai egyetem videó konferenciája ebben az ügyben megállapította, hogy

“a BRICS államok különbözőképpen próbálják megoldani a problémákat, és ebben is következetlenek. Együttműködésről pedig nemigen lehet beszélni.”

Ez azért különösen szomorú, mert még a mostani vírus válság előtt, 2018-ban Dél Afrika kormánya javasolta, hogy hozzanak létre egy közös vakcina kutató központot. Ez be is került a johannesburgi nyilatkozatba – hangsúlyozza Luanda Mpungose, dél-afrikai szakértő. A központ még nem jött létre, de sokan abban reménykedtek, hogy lesz valamiféle együttműködés a BRICS államok között hiszen közülük többen is előállítanak vakcinákat a koronavírus ellen. Ehelyett ezek a védőoltások vegyes visszhangot váltottak ki magán a BRICS-en belül is.

Az oroszok elsőként jöttek ki a Szputnyik V vakcinával, amelyről azt állítják, hogy 92%-ban hatékony, de a WHO még mindig nem hagyta jóvá a védőoltást.

A brazil hatóságok leállították a védőoltási kampányt a Szputnyik V-vel, mert sok mellékhatást tapasztaltak. Azután idén júniusban újra engedélyezték a Szputnyik V oltást Brazíliában. Importáltak 928 ezer vakcinát Oroszországból. India 125 millió vakcinát kapott, de az 1,3 milliárd lakos számára ez is kevés.

Dél Afrikában a hatóságok egyelőre nem engedélyezték a Szputnyik vakcinát, újabb információkat kértek az orosz cégtől.

Bár a gyógyszer engedélyezési hatóság erős politikai nyomás alatt áll, hogy engedjen be Dél Afrikába “nem nyugati vakcinát”, de a testület szakmai alapon ellenáll.

A WHO a Szputnyikkal ellentétben engedélyezett két kínai vakcinát (SinoPharm és Sinovac). Indiában a hatóságok jelezték, hogy elvben lehetne már használni a kínai vakcinákat, de a gyakorlatban nem lehet tudni, hogy erre mikor kerülhet sor. India a világ legnagyobb vakcina előállító állama. Az Astra Zeneca helyi változatát elő is állitja, de ennek ellenére mindössze a lakosság 8,9%-át sikerült beoltani a korona vírus ellen.

Brazília résztvett a Sinovac kísérletekben, és használja is a vakcinát.

Közben Dél Afrikában a Biovac megállapodott a Pfizerrel a Biontech védőoltás gyártásáról. Ez csak jövőre kezdődik addig is permanens a vakcina hiány Dél Afrikában, ahol a lakosságnak csak a 6,9%-a kapta meg mindkét védőoltást.

Mi van a licencekkel?

India és Dél Afrika vakcina gyártó cégeinek nincsen meg a védőoltások licence, ezért arra kérték – más államokkal együtt – a WTO -t tavaly októberben, hogy átmenetileg tegye ingyenessé a koronavírus elleni védőoltások licenceit. Ezt Kína és Oroszország kezdetben nem támogatta hiszen nekik is volt vesztenivalójuk. Nyolc hónappal később idén júniusban  alakult ki az egységes BRICS álláspont ebben az ügyben: közösen kérik az ingyenes licencet, melyről a nyugati cégek hallani sem akarnak.

Brazília az USA álláspontjához kötötte a magáét pontosabban Donald Trumpéhoz vagyis határozottan ellenezte az ingyenességet.

A brazil álláspont csak azután változott meg az év elején, hogy Donald Trump megbukott, és Joe Biden egészen másképp viszonyult az ingyenességhez. Ráadásul India bejelentette, hogy bizonyos kulcs államok előnyt élvezhetnek a vakcina elosztásakor.

India és Dél Afrika nagy vakcina gyártó és exportőr, de ez nem szabad, hogy eltántorítsa őket az ingyenesség támogatásától – hangsúlyozza a dél-afrikai szakértő. A BRICS államoknak gyorsan létre kellene hozniuk a tervezett közös vakcina kutató intézetet és fokozni az együttműködésüket ezen a téren.

Jelenleg ugyanis az látszik, hogy a BRICS elpuskázott egy nagy lehetőséget amikor megmutathatta volna, hogy a világ kormányzásának a reformja, melyet javasol, mit is jelentene a gyakorlatban. Sőt kétségessé vált, hogy mennyire képes közösen válaszolni a globális kihívásokra.

Európa tévesen felfogott kohéziója

Miután megállapodtak Magyarországgal és Lengyelországgal, hogy elhárítsák a vétóveszélyt az Európai Unió költségvetése és helyreállítási alapja ellen, az EU soha többé nem mondhatja, hogy nem tárgyal a zsarolókkal. A megállapodás nem jelent áttörést, de valójában veszélyeztette a blokk meghatározó elveit és hosszú távú életképességét – Magyar Bálint és Madlovics Bálint elemzését olvashattuk a Project Syndicate portálon.

Angela Merkel német kancellár (az Európai Unió nevében), valamint a magyar és a lengyel kormány között az utolsó pillanatban elkészített éjféli költségvetési megállapodása néhány részletében rejtve marad. Ennek ellenére Orbán Viktor magyar miniszterelnök győzelmet ünnepel, míg az ellenzéki pártok ujjonganak az EU újdonsült hajlandóságában, hogy finanszírozását a tagállamok jogállamiságának tiszteletben tartásától tegye függővé.

Ám míg

Orbán kritikusai a megalkotott jogállamisági kritériumot megfelelő intézkedésnek tekintik az általa Magyarországon létrehozott patronális autokráciával szemben, tény, hogy a rendelkezés messze elmaradt a szükségestől.

Mint az EU számos olyan szankciója, amely az állami finanszírozás visszaélésével kapcsolatos, az új mechanizmus nem az elkövetőt, hanem az áldozatot bünteti azzal, hogy fenyegeti az adófizetők pénzét és közkiadásait, ahelyett, hogy Orbán és társai korrupt gyakorlatát és személyes vagyonát célozná meg.

A személyes felelősség kérdése helyett kollektív szereplőként kezeli az országot.

Még akkor is, ha Orbán korrupciójának némi finanszírozása csökken, a csúcson lévők, akik részesültek a korrupt rendszerekből, megtartják a lehetőségeket ennek folytatására.

Az ilyen feltételesség mögött az az elképzelés áll, hogy a finanszírozás felfüggesztése vagy visszavonása a lakosság elégedetlenségét ébreszti fel a kormánnyal szemben, és ez a helyes útra tereli a kormány lépéseit. Az EU nyilvánvalóan a fegyelem ezen formáját a demokratikus tanulási görbe részének tekinti, mintha a tanulást folytatók (a tagállami kormányok) valóban érdekeltek lennének a teszt sikerében.

De Orbánnak nincs ilyen érdeke. Magyarországa maffiaállam; az egész kormány bűnszervezetként működik.

Előreláthatólag a rezsim saját hazai propagandájához igazítva ragaszkodott a „jogállamiság” kérdéséhez, mondván, hogy Magyarország a „nemzeti szabadságért” küzd, és az ország az EU birodalmának áldozata. Ugyanakkor Orbán egyszerűen megvédheti védnök-kliens hálózatának tagjait a büntetőjogi szankcióktól, garantálva ezzel rezsimje stabilitását. Ez az átfogó büntetlenség mindaddig fennmarad, amíg a személyes felelősség kérdését nem kezelik megfelelően.

Az EU a rezsimhomogenitás víziójára épült: állítólag az „értékközösségen” belül minden tagállam valódi liberális demokráciaként működik. De a tömb heterogénné vált, néhány tag megsértette a liberális-demokratikus elveket. Ez a szerencsétlen valóság ezért felelevenítette a régi vitát arról, hogy

az EU-nak szélesebb terjeszkedést vagy mélyebb integrációt kell-e folytatnia.

Több mint 15 évvel a közép-kelet-európai ex-kommunista országok csatlakozása után egyértelmű, hogy a „mélyülés” nélküli „kiszélesítés” hiba volt.

Ha az EU fenn akar maradni, akkor nem bővülhet tovább (a Balkánon), anélkül, hogy előbb megreformálná belső eljárásait annak hatékony működése és az országok liberális demokráciához való ragaszkodása érdekében.

E hátteret tekintve

az a csalódást keltő megállapodás, amelyet Németország kötött Lengyelországgal és Magyarországgal, erkölcsileg inkább káros, mint eljárási szempontból.

Egészen a közelmúltig a jogállamiság feltételrendszerét valós kritériumnak tekintették, amely nélkülözte a hatékony végrehajtási mechanizmust. Most az EU olyan nyers végrehajtási mechanizmust vezetett be, amely hivatalosan elismeri – és implicit módon jóváhagyja a meglévő korrupciót.

Soha többé az EU nem mondhatja, hogy nem tárgyal a zsarolókkal.

Senki sem várja el, hogy az EU megdöntse egy tagállam kormányát. De az EU-nak legalább nem szabad finanszíroznia és támogatnia a soraiban lévő autokratákat.

Érdemes megjegyezni, hogy közvetlenül azelőtt, hogy

a lengyel kormány ebben a hónapban elvetette vétóját, a lengyel állami olajvállalat, az Orlen megvásárolta a lengyel médiaportfóliót a német Verlagsgruppe Passau kiadói csoporttól.

Körülbelül 20 regionális napilap (24 ilyen lengyelországi publikációból), valamint 120 heti kiadvány és 500 weboldal kerül most lengyel populista kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) sarka alá.

Hasonlóképpen, azon a napon,

amikor Magyarország visszavonta vétóját, a magyar versenyhatóságok jóváhagyták egy Orbán védnöki hálózatán belül három bankból álló „szuperbank” létrehozását, amely a lépést „nemzetstratégiai jelentőségű” egyesülésnek nyilvánította.

Az új intézmény fő tulajdonosa nem más lesz, mint Orbán gyermekkori barátja, Mészáros Lőrinc, egykori gázszerelő, aki Magyarország leggazdagabb emberévé vált, akit korrupciós rendszerek támogatnak, többnyire uniós finanszírozású közbeszerzési projektekhez kapcsolódva.

Nyilvánvaló, hogy a korrupció elleni küzdelem egyetlen komoly módja az EU-ban a személyes felelősségvállalás.

Az egyik lehetőség az Egyesült Államok Magnitsky Actjához hasonló szankció bevezetése lenne, amelyet nemcsak az EU-n kívül, hanem azon belül is alkalmazni kell. Ahelyett, hogy feltételezné, hogy a demokrácia önkorrekciós tendenciái megoldanak egy ilyen helyzetet Magyarországon, ez a megközelítés az ellenkezőjét feltételezi, közvetlenül a jogsértőket célozza meg. Ha pedig gyanú merül fel az uniós források korrupt szifonozására, az érintett vállalatokat és magánszemélyeket el kell tiltani az összes jövőbeni, uniós finanszírozású közbeszerzési eljárás alól. Ezenkívül

az uniós források címzettjeinek az EU ügyészi hatáskörébe kell tartozniuk.

Amíg nem, az EU-nak közvetlenül finanszíroznia kell a nem kormányzati szervezeteket, amelyek elkötelezettek a jogállamiság védelme mellett, és amelyeket a helyi autokraták üldöznek.

További szükséges intézkedés az, hogy megszüntessék az önkényes tagállamok jogát arra, hogy nemzeti vétóikat gyakorolhassák az EU döntéshozatala felett. A vétók nemcsak a nagy, politikai közösségek számára zavaróak: az 1989-es rendszerváltás után a magyar törvény kimondta, hogy a társasház társ tulajdonosainak egyhangúlag meg kell állapodniuk a mindennapi működés bármilyen változásában. 1997-ben ezt módosították a minősített többségi szavazást követő változtatások lehetővé tétele érdekében; a demokrácia megmaradt, de egy-két fergeteges tulajdonostárs már nem tudta megakadályozni a döntéshozatalt.

Az EU egyfajta „nemzetek feletti társasházként” jól tenné, ha hasonló változást folytatna a döntéshozatali folyamatában.

Ellenkező esetben ki kell békülnie a közös elveket fenyegető több fenyegetéssel, nagyobb zsarolással és a legitimitás további elvesztésével az elkövetkező években.

Soros elégedetlen

Rossznak tartja azt a kompromisszumot a magyar származású amerikai milliárdos, amelyet Merkel kancellár hozott össze, hogy megakadályozza a magyar és a lengyel kormány vétóját.

Soros György a Project Syndicate-ben publikált cikke szerint a jogállamiság kritérium lehetővé tenné a magyarországi korrupció vizsgálatát, de ezt csak késve alkalmazhatják hiszen minden tagállamnak joga lesz arra, hogy az Európai Bírósághoz forduljon. Így Orbán Viktor időt nyert, mert a 2022-es választások előtt aligha kerülhet sor átfogó korrupciós vizsgálatra Magyarországon. Soros György szerint Orbán és Kaczynski csak blöffölt, nekik is nagyon kell a pénz.

A magyar származású amerikai milliárdos szerint Orbán ki akarja vezetni Magyarországot az EU-ból.

A pénz felülírja a megfontolásokat

Sem Magyarország sem pedig Lengyelország nem gondolhatja komolyan az Európai Unió elhagyását hiszen a globális gazdaságban kizárólag azért játszanak szerepet, mert tagjai az uniónak. Erre Lengyelországban a nagytőke képviselői figyelmeztették is a kormányt, amely szíves – örömest lemondott a vétóról.

Merkel kancellár reálisan felmérte, hogy a jogállamiság kritériuma nemcsak Magyarország vagy Lengyelország szempontjából problematikus hanem egy sor tagállam küszködik problémákkal e téren. Románia és Bulgária még rosszabbul szerepel a Transparency International korrupciós listáján mint Magyarország. A sajtószabadság korlátozása Máltán és Szlovákiában újságírók meggyilkolásáig jutott el! Babis cseh miniszterelnök is Brüsszel célkeresztjében van, mert ő az ország egyik leggazdagabb embere és egy sajtó birodalom tulajdonosa. Vagyis, ha komolyan veszik a jogállami kritériumokat, akkor a tagállamok felében találhatnának problémákat. Görögországban például Janisz Varoufakisz ex pénzügyminiszter azt állítja, hogy a konzervatív kormányzat Orbán és Erdogan receptjét követi egy autokrata rendszer létrehozására. A jogállamiság tehát véget nem érő viták forrása lehet miközben az EU fennállásának legnagyobb válságával küzd a Covid-19 járvány miatt.

Stiglitz: zöld válságkezelés

Felgyorsíthatja a fellendülést a válság után, ha figyelembe veszik a környezetvédelmi célokat. A Nobel díjas Joseph Stiglitz szerint a közvélemény joggal várja el a kormányoktól, hogy a válságkezelő programok ne hagyják figyelmen kívül  a hosszútávú klímaváltozási célokat. Ezzel ugyanis még fel is gyorsítanák a gazdaság helyreállítását – hangsúlyozza a Nobel díjas közgazdász.

Immár senki sem hisz a V alakú válságban, melyet kezdetben a leghangosabban a Goldman-Sachs terjesztett még a Covid-19 járvány kitörésekor tavasszal. Ma már senki sem reménykedik ebben: több mint 200 ezer halottja van az USA-ban a járványnak, melynek senki sem látja a végét. Azt viszont egyre többen látják, hogy az egyenlőtlenség milyen mértékben növekedett az Egyesült Államokban. Sőt, a pandémia még jobban megmutatta, hogy nemcsak a jövedelmekben keletkeztek a korábbinál jóval jelentősebb különbségek a különböző társadalmi csoportok között, de az egészségügyben is! Minthogy az USA-ban az egyenlőtlenség problémája jelentős részben a faji határok mentén húzódik, ezért ennek politikai következményei is vannak – utal a Black Life Matters mozgalomra Joseph Stiglitz professzor.

Ne a piac hanem a polgárok érdeke döntsön!

Ezzel az Egyesült Államokban egyáltalán nem elfogadott gondolattal áll elő a Columbia egyetem professzora. Aki arra hivatkozik, hogy a globális kapitalizmus válságát mindenütt az állam próbálja megoldani hatalmas összegeket öntve a piacra, hogy megakadályozza a gazdasági összeomlást.

Milyen lenne ez az új gazdaság? Mindenekelőtt zöldebb mint a jelenlegi. Az elmúlt 200 évben a környezetszennyező energián alapult a gazdaság fejlődése, de a válság után kibontakozó új gazdaság ebben radikálisan különbözhet a régitől. A tudásalapú gazdaság kerül a régi szén, olaj, földgáz alapú gazdálkodás helyére, amely gyárakban állított elő tömegesen termékeket. Csakhogy Trump ezt figyelmen kívül hagyja: az USA kormánya nagy pénzeket adott a légitársaságoknak, de cserébe nem követelt tőlük kisebb szén-dioxid kibocsátást. Macron elnök Franciaországban viszont pontosan ezt tette: az állami támogatásért cserébe elvárja a szén-dioxid kibocsátás csökkentését az Air France-tól!

A zöldebb gazdaság hatékonyabb is lehet

A járvány elhúzódásával a gazdasági krízis hossza is megnövekszik. Ahhoz, hogy a gazdaságok kilábaljanak a válságból hatalmas beruházások szükségesek. A zöld gazdaság előnye itt az, hogy a beruházás a megújuló energia forrásokba sokkal rugalmasabb mint a hagyományos energiába. Ráadásul a zöld gazdaság munkaintenzív lehet vagyis hozzájárulhat a munkanélküliség csökkenéséhez. Mindehhez jön még, hogy a multiplikátor hatás épp emiatt nagyobb lehet: ha több ember jut pénzhez, akkor többet is költenek hiszen a munkaintenzív ágazatok béremelést is jelenthetnek.

Új Zéland a pozitív példa

A szigetország fiatal miniszterelnök asszonya a vírus válság menedzselésében is kitüntette magát, de gondol a jövőre is. Vagyis szeretné, ha a fellendülés a válság után egy környezetkímélő gazdaságot eredményezne. A miniszterelnökasszony egyik programja a természet turizmus fejlesztése. Sok munkavállaló, aki különben elveszítené a munkáját a hagyományos ágazatokban, bekapcsolódhat ezekbe a programokba, melyek a környezetkímélő turizmus számára próbálnak meg lehetőséget teremteni Új Zélandon.

Az USA gazdasága hogy lehetne zöldebb?

Stiglitz professzor, aki nyíltan támogatja Joe Bident, nem is titkolja, hogy Trumptól nem vár mást mint az eddigi politika folytatását vagyis a környezetvédelmi szempontok figyelmen kívül hagyását a profit nevében.

Egy új washingtoni adminisztráció viszont megteremthetné az infrastruktúrát egy zöld fordulathoz.

Ehhez speciális zöld bankok is kellenek hiszen az állam önmagában nem képes finanszírozni a szükséges változásokat. Az államnak az lenne a feladata ebben az új rendszerben, hogy megkönnyítse a zöld beruházásokat – adókedvezményekkel és más módon. De az államnak más lehetőségei is vannak: kötelezni lehet a bankokat és a nagyvállalatokat arra, hogy mutassák be a közvélemény előtt: az általuk pénzelt új beruházások milyen környezetkárosító hatásokkal járnak! Ha ezeket a kockázatokat figyelembe veszik, akkor ily módon sok bankot és nagyvállalatot el lehet tántorítani a hagyományos beruházási politikától – érvel a Nobel díjas Joseph Stiglitz, aki a Project Syndicate portálon tette közzé nézeteit.

*Joseph Stiglitzről:

1943-ban született Joseph Eugene Stiglitz amerikai neo-keynesi közgazdász. A 2001. évi közgazdasági Nobel-díjban részesült, az American neo-Keynesian mozgalom egyik alapítója. 1960-63 között az Amherst Főiskolán tanult, majd a Massachusettsi Műszaki Intézetben szerzett doktori és PhD fokozatot. Négy évet töltött a Cambridge-i Egyetemen is ahová Fulbright-ösztöndíjasként érkezett. Széleskörű tudományos karriert folytatott, olyan rangos egyetemeken tanított, mint a Yale, a Stanford, a Princeton és az Oxford, és jelenleg a Columbia Egyetemen dolgozik. Politikailag is aktív volt, a Clinton gazdasági tanácsadói tanácsának elnöke volt, a Világbank vezető közgazdásza, tanácsadója az Obama-adminisztrációnak, valamint az Egyesült Királyság Munkáspártjának.

2001-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott George Akerlof és Michael Spence mellett az aszimmetrikus információs helyzetekben végzett piaci elemzésekhez való hozzájárulásáért. 

Legemlékezetesebb munkái közé tartozik A globalizáció és elégedetlenségei  (WW Norton, 2002),  A zúgó kilencvenes évek: A világ legsikeresebb évtizedének új története  (WW Norton, 2003),  A globalizáció működőképessé tétele  (WW Norton, 2006) és  Az egyenlőtlenség ára: Hogyan oszlik meg a mai társadalom A jövőnket veszélyezteti  (WW Norton, 2012).

Növekvő egyenlőtlenséget hoz a pandémia világválság

Ki nyer és ki veszít a a Covid-19 járvány nyomán kialakult válság idején? A reálgazdaság lent, a tőzsdei árfolyamok fent. Vajon miért ? Erről közölt érdekes tanulmányt a Project Syndicate portálon Michael Spence. A Nobel díjas professzor a Stanford egyetemen tanított vagyis az informatikai gazdálkodást igen közelről ismeri.

Az információ hatalom, annak birtoklása és ellenőrzése jelenti a jövőt. Márpedig a tőke piacokon ezt díjazzák a befektetők. Ezért futottak fel az informatikai óriások – érvel a szerző hangsúlyozva, hogy az S&P 500-as index cégei közül azok szerepelnek jól a vírus pandémia idején, ahol az egy dolgozóra számított informatikai tartalom magas. Ahol alacsony, azok a cégek folyamatosan leértékelődnek. Legkevesebb két oka van ennek: az egyik az, hogy a pandémia – különösen az elzárás időszakában – felgyorsította a digitalizáció folyamatát. A másik az, hogy a reálgazdaságban a munkaintenzív ágazatok jórészt pihenőre kényszerültek. Jó példa erre a légiforgalom és a repülőgépgyártás, amely padlót fogott a vírus válság idején, és csak évek múlva reménykedhet abban, hogy visszanyeri a válság előtti formáját.

A jegybankok szerepe

A Federal Reserve Board és általában a jegybankok azért árasztják el pénzzel a piacot, hogy megkönnyítsék az államnak a Covid-19 világjárvány kezelését. A hihetetlenül alacsony kamatlábak ösztönzik a tőzsdei árfolyamok emelkedését, de azt nem magyarázzák meg, hogy miért van az ágazatok között olyan nagy különbség?! A munkaintenzív ágazatok szenvednek leginkább – elég csak a turizmusra és a vendéglátásra utalni. Ezek a cégek annyira mélypontra kerültek, hogy képtelenek saját erőből felfogni a válság sokkhatásait. Ezért érdemes megfigyelni, hogy kiknek a kezében összpontosul a részvény pakettek zöme?! Olyan cégek tulajdonosi köre ez, melyek a válság nyertesei közé tartoznak. Az informatikai cégek viszonylag kevés alkalmazottal produkálnak eredményt, ezért a befektetők számára vonzerőt jelenhetnek.

Növekvő egyenlőtlenség

Ezt jósolja a Nobel díjas professzor, aki a munkaerő piaccal kapcsolatban sem igazán derűlátó. Arra mutat rá, hogy a jelenlegi helyzetben egyetlenegy index sem tudja önmagában bemutatni azt, hogy mi is zajlik valójában a piacokon? Valójában az indexek gyakran inkább elhomályosítják az összképet, melyet egy olyan trend jellemez, amely már a pandémia előtt is megindult: tovább növekednek az egyenlőtlenségek, mert miközben a tőkejövedelmek dinamikusan emelkednek addig a munkajövedelmek stagnálnak vagy reálértékben még csökkenhetnek is. Ráadásul, ha a tőkepiac azt díjazza, hogy minél kevesebb embert alkalmazzanak, akkor a munkaintenzív ágazatok képessége, hogy felszívják a munkaerőt a válság végén, erőteljesen csökkenhet. A gazdasági és technológiai haladás gyümölcseiből ezért nemigen jut majd a jövőben a munkaintenzív ágazatok dolgozóinak vagy azoknak , akik a válság után ott szeretnének elhelyezkedni – állapítja meg a Nobel díjas professzor.

Soros: Megszólalt az Európa-párti csendes többség

Soros György szerint az európai választás eredménye jobb lett a várakozásoknál, mert megszólalt az Európa-párti csendes többség, és azt mondta: meg akarja őrizni azokat az értékeket, amelyekre az Európai Uniót alapították, de egyben radikális változtatásokat akarnak az EU működésében.

Soros György cikke a Project Syndicate prágai székhelyű véleményportálon jelent meg, amely neves politikusok, más személyiségek állásfoglalásait jelenteti meg, és amelytől ezeket az írásokat mintegy 70 millió emberhez eljuttató közel 500 sajtóorgánum veszi át.

Soros szerint a csendes többség legfőbb aggodalma a klímaváltozás, és ez kedvező az Európa-barát pártok, különösen a zöldek számára. Az Európa-ellenes pártok, amelyektől nem lehet konstruktív cselekvést várni, a várakozásokkal ellentétben nem arattak nagy sikert, és nem tudják létrehozni azt az egységfrontot, amelyre szükség lenne ahhoz, hogy növeljék befolyásukat.

Soros György úgy látja, mindenekelőtt a csúcsjelölt-rendszeren kell változtatni, amely az EU vezetésének közvetett szelektálását szolgálja, és amint Franklin Dehousse írta az EU Observerben megjelent briliáns, de borúlátó cikkében, rosszabb, mintha egyáltalán nem lenne demokratikus választás.

Minden tagállamban valós pártok működnek, de ezek európai kombinációi olyan mesterséges konstrukciók, amelyeknek egyetlen célja az, hogy vezetőik személyes ambícióit támogassák.

Ez legfőként az EPP-re jellemző, amely már 2004 óta a kezében tartja a bizottság elnöki tisztségét. Az EPP jelenlegi vezetője, Manfred Weber – akinek nincs kormányzati tapasztalata -, a jelek szerint bármilyen kompromisszumra kész, hogy a parlamenti többségben maradjon.

E kompromisszumok között van Orbán Viktor, a tekintélyelvű magyar miniszterelnök keblére ölelése. Orbán komoly gondot jelentett Webernek, mert nyíltan megszegte az európai normákat, és az EPP tagpártjainak közel a fele Orbán pártjának kizárását követelte. Ehelyett azonban Weber meggyőzte az EPP-t, hogy viszonylag könnyen teljesíthető feltételeket szabjon Orbánnak: engedje tovább Budapesten maradni a CEU-t amerikai egyetemként. Ezt Orbán nem teljesítette. Az EPP azonban mégsem zárta ki a Fideszt, hanem csak felfüggesztette, azért, hogy az EPP tagjai közé lehessen számítani, amikor a bizottság elnökét megválasztják.

Orbán most azon van, hogy a Fideszt újra az EPP bona fide tagjává tegye. Érdekes lesz meglátni, hogy Weber megtalálja-e a módját a Fidesz újbóli befogadásának.

A csúcsjelölti rendszer nem kormányok közötti megállapodáson nyugszik, ezért könnyen megváltoztatható. Sokkal jobb lenne, ha az Európai Bizottság elnökét képzett jelöltek gondosan összeállított listájáról, közvetlenül választanák meg, de ehhez a szerződések módosítására lenne szükség. Az Európai Tanács elnökét továbbra is a tagállamok minősített többsége választhatna meg, ahogyan azt a Lisszaboni Szerződés előirányozza. A reformot, amely a szerződések módosítását követelné meg, igazolja az európai választás eredménye – írta Soros, és részletezte az eredményeket, kiemelve a húsz éve nem tapasztalt nagy részvételi arányt. Megállapította: ezúttal a csúcsjelölti rendszer álomcsapatot ígért, és ez főleg a rendszert elvszerűen ellenző Emmanuel Macron érdeme. Pedro Sanchez spanyol miniszterelnökkel még a választás előtt tartott találkozón a két politikus megállapodott abban, hogy a bizottság és a tanács élére ideális két csúcsjelöltet támogatják.

A csúcsjelölti rendszer fő támogatója Németország. Amennyiben Weber nem tudja elnyerni a bizottsági elnöki tisztséget, Berlin azon lesz, hogy az Európai Központi Bank (ECB) élére Jens Weidman kerüljön. Ő azonban aligha lenne ideális a tisztségre: diszkvalifikálja őt a tény, hogy a német alkotmánybíróság előtt tanúskodott az EZB ellen egy olyan ügyben, amelyben az EZB egy olyan jogának megkérdőjelezéséről volt szó, amelynek döntő szerepe volt az euró-válság legyőzésében. „Remélem, hogy ez a tény minél szélesebb közben ismertté válik” – írta Soros, hozzátéve, hogy az EZB élére bárki más alkalmasabb lenne.

Megállapította: a dolgok jelen állása mellett egyetlen vezető tisztség sem kerül Franciaországhoz, és jó lenne, ha Németországhoz sem kerülne egy sem, mert ez több teret engedne más államoknak. Ám

a csúcsjelölti rendszer mellett még az EU sok intézménye szorul radikális reformokra.

Ez azonban várhat, amíg kiderül, hogy teljesülnek, s ha igen, milyen mértékben az európai választás eredményeiben lévő ígéretek. „Még nem jött el az ideje annak, hogy győzelmet hirdessünk, hátradőljünk és ünnepeljünk. Még nagyon sok munka kell ahhoz, hogy az EU-t olyan jól működő szervezetté alakítsuk, amely megfelel hatalmas lehetőségeinek” – írta Soros György.

Ara-Kovács Attila

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK