Kezdőlap Címkék Political Capital

Címke: Political Capital

Keleti befolyás: nálunk lubickolnak

Aktív a manipulációs befolyás a térségben orosz, kínai és török részről. Részben eltérő módszerekkel, de egy közös vonással mindenképpen: nálunk a legkönnyebb a dolguk az autoriter befolyással.

A kelet- és közép-európai régió kifejezetten sérülékeny az orosz, kínai és török autoriter befolyással szemben, mert demokratikus intézményei kevésbé beágyazottak, kormányai pedig maguk is populista módszerekkel igyekeznek hatalomban maradni. A Keletről érkező autoriter befolyásnak azonban Magyarországon van a legkönnyebb dolga – áll a Political Capital friss nemzetközi tanulmányában.

A Political Capital (PC) Grigorij Meseznikov szlovák politikai elemzővel, a cseh Prague Security Studies Institute-tal és és még egy neves alapítvánnyal együttműködve vizsgálta az orosz, a kínai és a török tekintélyelvű befolyás jellemzőit, módszereit Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban. Arra keresték a választ, hogyan jelenik meg az autoriter befolyás ebben a három visegrádi államban. Azt is megvizsgálták, hogyan hat az autoriter befolyás az egyes országok szövetségi rendszerére, illetve miként jelennek meg a tekintélyelvű hatalmak a cseh, a magyar, illetve a szlovák médiatérben.

Megállapítják, hogy a régió országai két okból is fontos célpontok lehetnek Oroszország, Kína és Törökország számára. Mindenek előtt

rajtuk mint baráti politikai szereplőkön keresztül gyengíthetik a nyugati közösséget,

befolyásolhatnak bizonyos szakpolitikai döntéseket. Másrészt pedig örömükre szolgál az illiberális hatalomgyakorlás terjedése, ezzel is relativizálva saját politikai berendezkedésüket.

Három ország, három szerep

A V3 (Magyarország, Szlovákia, Csehország) országaiban az autoriter befolyás ereje és elterjedtsége számos körülménytől függ, beleértve a helyi kormányok nyitottságát az ilyen hatásokra. A három autoriter rendszer közül

Oroszország az egyetlen, amelynek kifejezetten érdekében áll az uniós integráció gyengítése.

Oroszország az úgynevezett „sharp power” eszköztárát, beleértve az orosz hírszerzés aktív intézkedéseit veti be a térségben, hogy helyi oroszbarát erőkön keresztül támogassa saját NATO- és EU-ellenes külpolitikai céljait. (A sharp power az, amikor egy ország manipulációs diplomáciai politikákat alkalmaz a célország politikai rendszerének befolyásolására és aláásására.)

Kína kapcsolata az unióval gyakran konfliktusos, Európára azonban multipoláris világrend egyik lehetséges pólusaként tekint, legfőbb érdeke pedig, hogy virágzó uniós gazdaságot tudhasson kereskedelmi partnerének.

Kína a puha hatalmi módszerekre koncentrál,

leginkább kulturális és oktatási területeken, de időről időre más befolyásolási eszközöket is bevet, hogy eltérítsen egyes helyi politikai szereplőket a Pekinggel ellentétes álláspontok képviseletétől. Ilyen eszköz az „ösztönzés és visszatartás” elve, vagyis hogy Kína szívesebben fektet olyan államokba, amelyek nem foglalnak állást Peking érdekeivel szemben, legalábbis sikerrel igyekszik eladni ennek a látszatát.

Elsősorban NATO-tagsága okán Törökország esik intézményesen legközelebb a Nyugathoz. Ennek következtében

Ankara szlovákiai és csehországi aktivitása szinte kizárólag a kultúrára korlátozódik, de Magyarországon politikai és gazdasági hatalmát is kiterjeszti.

Magyarország: mint kés vajban

A tanulmányban azt állapítják meg, hogy a keleti autoriter befolyás más-más módon jelenik meg a három V3-országban. Ránk nézve nem túl hízelgő következtetés, hogy

az autoriter rezsimeknek Magyarország esetében van a legkönnyebb dolguk.

A magyar kormány nyíltan keleti orientációjú külpolitikája – amelynek keretében úgymond „hídszerepet” vállal Kelet és Nyugat között – szélesre tárja a kapukat az autoriter befolyás terjedése előtt. Budapest gyakran az uniós szintű döntéshozatal hátráltatásával igyekszik magyarországi befektetésekre váltható jó pontokat szerezni az autoriter nagyhatalmaknál, amelyek alternatív finanszírozási lehetőséget nyújthatnak kormányközeli üzletembereknek.

Magyarország és szövetségesei számára konkrét fenyegetés a Nemzetközi Beruházási Bank (IIB) budapesti irodája, ami a Nyugat-Balkán uniós és NATO-integrációs erőfeszítéseinek akadályozásán dolgozó orosz hírszerzési csomóponttá válhat. Az első európai Türk Tanács iroda budapesti megnyitása következtében pedig felerősödhet a türk nyelvű országok lobbitevékenysége, hogy Budapesten keresztül befolyásolják a nyugati intézményrendszer döntéseit.

Szlovákiában és Csehországban is megvannak az autoriter rezsimek saját szurkolói a politikai és a gazdasági életben, beleértve Milos Zeman cseh elnököt és Andrej Danko szlovák házelnököt, de ők

korlátozott hatással bírnak országuk külpolitikájára.

Ezekben az országokban ezért az autoriter rezsimek, leginkább Oroszország és Kína, a pártpolitikai (például Nyugat-ellenes politikai erők támogatása), gazdasági (befektetések), hírszerzési (a kínai és orosz nagykövetségek aktivitása) és kulturális (oktatási együttműködések) területeken aktívak.

Közös és egyedi vonások a fenyegetettségben

A V3 országainak autoriter befolyással szembeni kitettségében közös és országspecifikus elemek is találhatók. Oroszország esetében

mindhárom vizsgált közép- és kelet-európai országban sérülékeny tényező az energiafüggőség,

a külső szereplők által kihasználható társadalmi problémák megoldatlansága, a helyi tisztviselők és a Kreml közötti esetleges információcsere és a helyi lakosság egyes rétegeinek oroszbarát nézetei.

Budapest döntése, hogy megnyitja a kapukat az orosz befolyás előtt és a prágai Orosz Nagykövetség folyamatos orosz hírszerzőcsomópontként való működése kockázat a nyugati intézményrendszer egészére. Szlovákiában a paramilitáris szervezetek lehetnek Oroszország eszközei, hogy beszivárogjanak egy NATO-tagországba.

Kína esetében az információhiány és a helyi kormányok

Pekinghez kötődő irreálisan magas gazdaságpolitikai reményei a legfontosabb közös probléma.

Magyarországon jó példa erre a Budapest-Belgrád vasútvonal, ami a magyar gazdaság számára nem, legfeljebb néhány kormányközeli vállalkozó számára lesz profitábilis. A beígért kínai befektetések többször nem valósultak meg Szlovákiában, 2018-ban pedig Csehországban a CEFC energiavállalat ütközött anyagi problémákba, hogy aztán csődöt jelentsen. A Petr Kellner cseh üzletember és a kínai kormány között kialakult szoros kapcsolat is kockázatot jelenthet.

Korlátozott pénzügyi kapacitásai, NATO-tagsága és uniós tagjelölti státusza miatt Törökország kevésbé számít veszélyesnek a régióban. Itt is mi vagyunk azonban a rossz kivétel.

Egyedül Magyarországon alakult ki rendszerszintű sérülékenység Törökországgal szemben,

ami főképp a szoros személyes és nepotikus kapcsolatokat takarja a magyar miniszterelnök és török kormányzati és kormánypárti szereplőkkel. Ez a kapcsolat segíthette Ankarát abban, hogy uniós döntéseket befolyásolhasson, például észak-szíriai offenzívája esetében.

Dezinformáció helyi segítséggel, főleg nálunk

A helyi Kreml-barát portálok aktívan terjesztenek az orosz érdekekkel megegyező magyarázatokat, sok közülük Kína esetében is támogató álláspontot vesz fel. Magyarország a dezinformáció tekintetében is különleges eset:

a legtöbb oroszbarát dezinformáció és a Kína nemzetközi szerepét döntően pozitívan megítélő álláspontot a magyar kormányzati irányítású médiabirodalom terjeszti.

Ez szinte feleslegessé teszi az Oroszország és Kína által támogatott manipulatív kampányok finanszírozását az országban.

Nem veszik elég komolyan a problémákat

A PC következtetése az, hogy ha Kelet-barát kormány kerül hatalomra a nyugati intézményrendszerbe integrálódott valamely országban,

a keleti autoriter rezsimek viszonylag zökkenőmentesen tudják befolyásolni a nyugati intézményrendszer döntéseit.

Ezt jelzi a magyar kormány tevékenysége, amelyben politikai előnyöket ígér Oroszországnak (retorikában akadályozza a további szankciók bevezetését Moszkva ellen), Kínának (a Peking álláspontját elítélő kezdeményezéseket vétózza) és Törökországnak (az észak-szíriai offenzívát elítélő nyilatkozat elfogadását késlelteti).

A Kelet felé kacsingató nyugati kabinetek bizonyították, hogy hajlandók lehetnek feláldozni nyugati kapcsolataikat az autoriter országoktól remélt előnyökért cserébe. Ez a felfedezés bátoríthatja Oroszországot, és esetlegesen más autoriter rezsimeket is, hogy fenntartsák vagy akár erősítsék az európai és észak-amerikai Kelet-barát szereplők támogatását célzó erőfeszítéseiket.

A kutatók javaslatokat is megfogalmaztak a nyugati szövetségesek számára. Ebben az első helyen áll az, hogy az EU külpolitikájára vonatkozóan az uniós intézményeknek és Nyugat-barát szereplőknek továbbra is a minősített többségi döntéshozatal bevezetése mellett kell érvelniük; ezzel volna csökkenthető az autoriter hatalmak EU-tagországokon keresztül kifejtett befolyása. (Vagyis az egyhangú helyett a minősített többség legyen elegendő a döntésekhez, megakadályozva egy-két ország ellenkezésének vétókénti lehetőségét.) Általában is komolyabban kellene venniük a keleti fenyegetést, olvasható ki a javaslatok sorából.

Az álhírek és az oktatás

Az oktatási rendszer semmilyen segítséget se nyújt az álhírekkel szembeni küzdelemre, pedig a tanárok és a diákok is fontosnak tartanák. A fiatalok leginkább a celebekkel kapcsolatos (ál)hírekkel találkoznak, a tanárok szerint a „tudományos” fake news az ártalmasabb.

Tanárok és 16-24 éves fiatalok véleményét, tapasztalatait vette górcső alá a Political Capital (PA). A tudományos ismeretekkel és közéleti témákkal kapcsolatos álhírekről, a jelenség mértékéről, az álhírekkel szembeni fellépés lehetséges módjairól, valamint az ezzel kapcsolatos tanári igényekről tudakozódtak kérdőívvel és mélyinterjúkkal.

A kutatás eredményeinek kapcsán megállapítható, hogy olyan készségek fejlesztését (például önálló, kritikus gondolkodás, vitakészség) kívánna a diákok részéről, amelyeket a jelenlegi politikai akarat egyáltalán nem tart kívánatosnak. Hasonló a helyzet a tananyag módosításával, önálló médiahasználati ismeret oktatásával, ehhez a tanárok terheinek enyhítésével. De a hagyományos tanítási módszer helyett az interaktivitást, a segédanyagok készítését és használatát, szakértők igénybe vételét is lehetetlenné teszi az egységesítő, mindent központosító kormányzati felfogás.

Mindenki eldöntheti, mennyi realitása van a PC által javasoltaknak. Akár saját tapaztalatai alapján, akár annak ismeretében, hogy az EU-ban a magyar kormány az, amelyik (2010 óta) messze a legtöbb álhírrel bombázza saját lakosságát.

Látják a problémát

A PC szerint a kutatásból világosan kiderül, hogy

az álhírek problémáját a diákok és a tanárok egyaránt jelentősnek látják,

a téma iránt erős az érdeklődés. A diákok magabiztosan vallják, hogy ki tudják szűrni az álhíreket, a fókuszcsoportos foglakozások során azonban túlzottnak bizonyult az önbizalmuk, ami nem feltétlenül járt együtt a megfelelő ismeretekkel. A kérdőívet kitöltő tanárok kétharmada szerint pedig a középiskolás korosztály a felnőttekhez képest jobban ki van téve az álhíreknek.

A kutatásban részt vevő tanárok és diákok – egymástól függetlenül – részben hasonló területeket, készségeket neveztek meg, amelyeket erősíteni, fejleszteni kell az álhírek elleni védettség növeléséhez. Ilyenek például a közügyek iránti érdeklődés, a kritikus gondolkodás, a médiaismeret, a forráselemzői készség, az együttműködés, a vitakultúra.

Gyorsan és lassan ható mérgek

A kérdőívet kitöltő 210 pedagógus nagy többsége arról számolt be, hogy hetente vagy még gyakrabban találkozik olyan hírekkel, információkkal, amelyekről úgy gondolja, azok félrevezetően mutatják be a valóságot. A tanárok többsége online közösségi hálózatokon (főként Facebookon) találkozik álhírekkel.

A válaszadó tanárok meglehetősen magabiztosak abban, hogy tudják azonosítani az álhíreket. A mélyinterjúkból az derült ki, hogy

elkülönítették magukban azokat a forrásokat, amelyekben megbíznak, és azokat, amelyekben nem vagy kevésbé.

A vélt álhírekkel kapcsolatos kritikai beállítottság elsősorban attól függ, mennyire fontos, érdekes számukra a hír. Olyan hírrel, amelyről nem tudják első ránézésre eldönteni, hogy igaz-e, csak akkor foglalkoznak, ha annak témája kifejezetten érdekli őket. Egyéb esetben nem fordítanak energiát az ellenőrzésre.

A válaszadó oktatók nagyon veszélyesnek tartják az álhíreket, mind a társadalom egészére, mind az iskolájuk diákjaira nézve. A mélyinterjúk során megoszlottak a vélemények arról, hogy a közéleti témákkal vagy a tudományos ismeretekkel kapcsolatos álhírek-e a veszélyesebbek. Míg többségük szerint

a közéleti témájú álhírek rövid távon gyorsan hatnak, a tudományos ismeretekkel kapcsolatos álhírek hosszabb távon, a hatásuk pedig tartósabb.

A diákok inkább bulvárhírekkel találkoznak

A többség azonban kiemelte, hogy tanulóik jelentős része elsősorban nem ilyen témájú álhírekkel találkozik.

A diákok inkább a celebekkel és életmóddal (például étrend-kiegészítőkkel) kapcsolatos, bulvártémájú álhírekkel,

valamint saját társasága tagjainak magánéletével kapcsolatos pletykákkal találkozik. Ez annak tükrében érdekes eredmény, hogy a hatalom célzottan politikai tartalmú manipulációja eszerint sokkal rosszabb hatékonysággal éri utol a fiatalokat, ha azok alig olvasnak-néznek-hallgatnak közéleti tartalmakat.

A kérdőív kitöltőinek kétharmada szerint a középiskolás korosztály a felnőttekhez képest jobban ki van téve az álhíreknek. A tanárok túlnyomó többsége szerint a diákok nem tudják jól azonosítani az álhíreket. A mélyinterjú során azonban többen is azt mondták, hogy

a diákoknak jobb „antennájuk” van az álhírek felismerésére, mint az idősebbeknek.

A fiatalok jobb álhírkorrekciós képességét támasztja alá több kognitív pszichológiai vizsgálat is, a fiatalok sérülékenységét és erősebb kitettségét viszont sokan kiemelik.

Politikailag érzékeny téma

Teljes az egyetértés a vizsgálatban résztvevő tanárok között abban, hogy szükség volna az álhírek felismerésével kapcsolatos készségfejlesztésre és a tudatosság erősítésére. A nagy többség szerint a szülőknek, a pedagógusoknak és az iskoláknak egyaránt nagy szerepet kell vállalniuk az álhírek elleni fellépésben és készségfejlesztésben.

A kérdőívet kitöltő pedagógusok többsége arról számolt be, hogy

iskolájukban nem volt szervezett foglalkozás, készségfejlesztés az álhírekről.

Az viszont gyakran előfordul, hogy a pedagógus – tanórán vagy azon kívül – beszélget diákjaival álhírekről, nem ritkán a diákok kezdeményezésére.

A középiskolás korosztályban tehát egyértelműen kitapintható az érdeklődés és az igény, hogy beszélgessenek álhírekről.

A szervezett iskolai programok legnagyobb akadálya, hogy az intézményvezetők, pedagógusok, oktatási szakemberek nincsenek kellően felkészülve arra, hogyan lehetne, kellene az álhírekkel foglalkozni az iskolában. Emellett az időhiány és a tanárok leterheltsége is akadály. A tanárok egy jelentős része szerint

a téma politikailag érzékeny volta miatt sincs több fejlesztés, a válaszadók fele pedig bizonytalan abban, hogy szabad-e egyáltalán az iskolában közéleti témájú álhírekről beszélni.

A kérdőívet kitöltők több mint fele egyáltalán nem kap iskolájában segítséget ahhoz, hogy erősítse a diákok álhírekkel szembeni immunitását – pedig igény volna rá. Részletes útmutatókra, segédanyagokra mindenképp szükség van, ahogy viszonylag nagy igény mutatkozott a tapasztalatcserére, a kollégákkal, szakértőkkel való egyeztetésekre is.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen készségeket érdemes fejleszteni a diákok körében, hasonló javaslatokkal éltek, mint amiket a fiatalok a fókuszcsoportokban maguk is megfogalmaztak. Egyebek mellett javasolták a közügyek iránti érdeklődés és általános tájékozódásra való igény felkeltését, a kritikus gondolkodás, a médiaismeret, a forráselemzői készség fejlesztését, az álhírekben rejlő veszélyek és a közösségi szerepvállalás fontosságának tudatosítását, az empátia, az együttműködés, a kommunikáció és a vitakultúra fejlesztését.

Más az álhír értelmezése a fiataloknál

A válaszok alapján a fiatalok mintha másképpen értelmeznék a fake news fogalmát és tartalmát. Ők az álhíreket leginkább az átveréssel, a félrevezetéssel, a lájkvadászattal, a pénzszerzéssel azonosítják, csak kisebb részben a politikai manipulációval. Saját tapasztalataik az álhírekkel kapcsolatban korlátozottak,

álhírként elsősorban a legegyszerűbb „átverések” jutnak eszükbe.

A részigazságokra épülő, de következtetésében teljességgel hamis álhír nem igazán ismert számukra, legalábbis saját példát alig tudtak hozni rá. Az álhírek terjedését ugyanakkor zavaró, negatív és veszélyes folyamatnak tartják.

A közélet megvitatása szinte nincs is

A közélet, a politika, azaz a világ eseményeinek feldolgozása, megvitatása többnyire nem a kortárscsoportban zajlik. Kisebb mértékben családi körben történik, de

sokaknak ez szinte teljesen hiányzik az életéből.

A fókuszcsoportban végzett, az álhírek azonosítását és ellenőrzését célzó gyakorlat azt mutatta, hogy elsődleges „radarjuk” viszonylag jól működik: jó arányban kiszúrták (gyanúsnak találták) a megadott hírekbe kevert álhíreket. Sokan voltak ugyanakkor azok is, akik ezeket az álhíreket inkább igaznak tartották. Az álhíreket egyszerű, kulcsszavas Google-kereséssel ellenőrizték, álhírellenőrző, „leleplező” oldalakat nem, vagy alig használtak. Sokat elmond továbbá, hogy

a résztvevők számára ez volt az első alkalom, hogy fókuszáltan ellenőrizték egy hír hitelességét.

Többet gondolnak magukról a diákok, mint a valóság

A diákok általában magas digitális jártassággal jellemzik magukat, és ezért kevésbé tartják megvezethetőnek magukat az álhírek által. Úgy vélik, technikai-gyakorlati ismereteik jók, többnyire idegen nyelvet is beszélnek. Sokan arról is meg vannak győződve, hogy néhány „külső tulajdonság” alapján el tudják dönteni egy hírről és/vagy hírforrásról, mennyire megbízható, és képesnek tartják magukat a becsapós honlapok kiszűrésére. Az önbizalom ugyanakkor sokszor túlzott, és nem feltétlenül jár együtt a megfelelő ismeretekkel és jártassággal.

Bár néhányan részt vettek korábban médiaismeret órákon, a túlnyomó többség egyáltalán nem részesült semmilyen képzésben, szisztematikus oktatásban az álhírekről (és általában a médiaértésről). Ez a téma

sem a tanáraikkal való beszélgetésekben, sem egymás között nem jön elő elmondásuk szerint.

Az álhírekre fókuszáló speciális oktatást, tréninget a megkérdezett diákok jó ötletnek tartják. Hozzáteszik azonban, hogy ennek a jelenlegi mainstream oktatástól nagyon eltérő formában és módszerekkel kell történnie. A lexikálisismeret-átadás helyett a cél a gondolkodás megtanítása kell, hogy legyen. Említették továbbá a vitakultúra fejlesztésének, a pro és kontra érvelés elsajátításának, valamint a másik nézőpontja elfogadásának fontosságát. Olyan gyakorlati, interaktív módszereket tartanak érdekesnek és hatékonynak, amelyek során a fiataloknak maguknak kell megtapasztalniuk, hogy milyen készségekre van szükségük az álhírek kiszűréséhez, és ehhez milyen eszközök állnak rendelkezésükre.

Ötlet van elég, de mire mennek velük?

A kutatók megfogalmazták javaslataikat, mit kellene tenni az álhírekkel szembeni védelem érdekében.

Az álhírekkel kapcsolatos oktatást be kell építeni az oktatási rendszerbe. A készségek hatékony fejlesztéséhez,

a fiatalok immunitásának széles körű erősítéséhez politikai akaratra

és rendszerszintű beavatkozásra van szükség: a médiaértéssel és álhírekkel kapcsolatos oktatásnak a tanterv szerves, kötelező részévé kell válnia, azt minél korábban meg kell kezdeni.

A rendszerszintű beavatkozás előfeltétele, hogy felkészült pedagógusok foglalkozzanak a témával. Ehhez kiemelten fontos az álhírekkel kapcsolatos oktatáshoz szükséges ismeretek, készségek és módszerek beépítése a tanárképzésbe, erre szakosodott civil szervezetek és szakemberek részvételével.

Rendszeres tanári továbbképzésekre van szükség. A tanároknak szóló tréningek, továbbképzések eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy

az egyszeri képzéseken oktatott technikák ritkán épülnek be a mindennapi gyakorlatba.

Szükség van az iskola és a külső szereplők együttműködésére. A külső szereplők (civilek, szakértők) nagy terhet vehetnek le a tanárok válláról, és új módszereket, ismereteket vihetnek be az oktatásba. Az oktatási rendszernek nyitnia kell a kompetens külső szereplők felé, az oktatásirányításnak és az intézmények vezetésének pedig ösztönöznie kell a velük való együttműködést.

A tanárok kapacitásának bővítése,

a leterheltség csökkentése és a tananyag reformja elengedhetetlen,

hogy a tényanyag megtanítása mellett nagyobb hangsúly, több idő és kreatív energia jusson a gyakorlati élethez, a társadalmi-közéleti részvételhez szükséges társas kompetenciák (vitakultúra, empátia, együttműködés), valamint a médiaértés, az álhírekkel szembeni immunitás és a kritikai gondolkodás fejlesztésére.

Frontális oktatás helyett alkalmasabbak az interaktív módszerek.

A médiaoktatás már a 90-es évektől kezdve a legmodernebb pedagógiai eszköztárral dolgozik, tevékenységalapú, kooperatív, gyakorlatias, a diákok élményvilágához közel álló. A rendelkezésre álló álhír-témájú tananyagok mind ilyenek. Ezt a megközelítést kell alkalmazni más tárgyak esetében is az álhírekkel kapcsolatos kompetenciák fejlesztéséhez.

Együtt és szervezetten többre mennének

Bár több civil szervezet és állami szerv foglalkozik álhírekkel kapcsolatos oktatási segédanyagok fejlesztésével, ezek alig vagy egyáltalán nem kapcsolódnak össze. A pedagógusok magukra vannak hagyva: maguknak kell kidolgozniuk az álhírekkel foglalkozó oktatási anyagokat, és nem vagy alig ismerik a témával foglalkozó oktatási szakembereket, szervezeteket, de még a hozzájuk hasonlóan aktív kollégáikat sem.

A téma iránt érdeklődő, azzal foglalkozó különböző szereplők közötti hálózat, valamint az információ-megosztást, tapasztalatcserét és a már kidolgozott oktatási anyagokhoz és jó gyakorlatokhoz való hozzáférést segítő felület létrehozásával

lehetőség nyílna a tapasztalatcserére és a szinergiák jobb kihasználására.

Szakórai keretekhez kapcsolódó segédanyagok elérhetővé tétele. Az álhírek témakörével minden szakóra keretében lehet és érdemes foglalkozni, de az elsődleges szaktárgyak, amelyek a téma mélyebb megbeszélésére alkalmasak, a médiaismeret, technika, életmód, történelem és állampolgári ismeretek, magyar nyelv és irodalom, valamint az idegennyelv órák. A témát be lehet építeni a tananyagba, akár az adott tantárgy álhíreire és téves információira fókuszálva.

A diákok nyelvén, ami őket érdekli

Fontos azonban, hogy az órai foglalkozások olyan témákat dolgozzanak fel, amelyek érintik és érdeklik a diákokat (emberekkel, viselkedésekkel, képességekkel kapcsolatos, illetve influenszerekről és hírességekről szóló álhírek). Így

a közéleti álhírek témájának elkerülése mellett is lehetőség adódik az álhírek kiszűréséhez

és ellenőrzéséhez szükséges készségek fejlesztésére.

A médiaoktatásra fokozottan igaz, hogy hatékonyan csak a család és az iskola szoros együttműködésében valósítható meg. Elengedhetetlen a szülők tudatosságának és ismereteinek fejlesztése, bevonása a szervezett képzésekbe. A programokba olyan elemeket is be kell építeni, amelyekben a szülő, a tanár és a diák együttműködik.

A tanárok egy jelentős része bizonytalan abban, hogy a közéleti témák mennyire dolgozhatók fel az iskolában, ami sokszor ezek tabusításához vezet.

A köznevelési törvény tiltja, hogy az oktatási intézményekben pártpolitikai tevékenységet folytassanak. A közéleti témák pártsemleges, aktuálpolitikától mentes feldolgozását, a diákok közéleti részvételének felkészítését azonban nem tiltja a törvény, sőt, erre kifejezetten szükség van. Ezért

növelni kell a tanárok tudatosságát és magabiztosságát

saját jogaikkal és munkájuk kereteivel kapcsolatban.

A kutatásban részt vevő tanárok és diákok – egymástól függetlenül – részben hasonló területeket, készségeket neveztek meg, amelyeket erősíteni, fejleszteni kell az álhírek elleni védettség növeléséhez: közügyek iránti érdeklődés és általános tájékozódásra való igény; kritikus gondolkodás, médiaismeret, forráselemzői készség; empátia, együttműködés, kommunikáció és vitakultúra; az álhírekben rejlő veszélyek és a közösségi szerepvállalás fontosságának tudatosítása.

Megint egy „oktalan” találkozó Budapesten

Ahogyan bő egy hete Putyiné, úgy Erdogan látogatása is indokolatlannak tűnik: semmi érdemi bejelentés nem történt. A Political Capital szerint a vizit a két vezető céljait szolgálta: Erdogant fogadják az EU-ban, Orbán pedig a „migrációellenes harc” főszereplője.

Vlagyimir Putyin pár órás villámlátogatása után mindenki azt találgatta, hogy mi értelme volt idejönnie. Még a folyamatban lévő és valóban fontos ügyekben (gázszállítási szerződés, Paks II) se volt semmilyen nyilvános bejelentés. A török elnök esetében se történt semmilyen kiemelkedő előrelépés a kétoldalú kapcsolatokban.

Ha csak az nem, amire a Political Capital (is) felhívja a figyelmet: a két vezető személyes érdekeit is szolgáló szimbolikus megjelenés és együtt mozdulás. A PC értékelése szerint Erdoğan elnök és Orbán miniszterelnök láthatóan egyetértenek az észak-szíriai török offenzíva megítélésében. Mindkét fél saját közönségének játszott: Erdoğan azt üzente az otthoniaknak, hogy szívesen látott vendég az EU-ban, Orbán pedig azt, hogy továbbra is kulcsszereplője a migrációellenes küzdelemnek.

Zömmel pimf ügyek

A PC véleménye az, hogy újabb, Magyarország számára hatástalan találkozó zajlott Budapesten. A felek közös sajtótájékoztatójukon

semmilyen nagyobb horderejű bejelentést nem tettek,

Magyarország török fegyvervásárlásáról sem esett szó. (Holott utóbbi hónapok óta nem cáfoltan emlegetett terv, a szóban forgó páncélozott szállító harcjárművek a tavaszi honvédelem napi felvonuláson már megjelentek.) Erdoğan és Orbán afrikai együttműködésekről, például vízügyi projektekről, illetve a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok javításának lehetőségeiről beszéltek, valamint a Maarif Alapítvány budapesti iskolanyitását jelentették be. Orbán megemlítette még, hogy Magyarország 2021 végétől a Török Áramlaton keresztül is gázhoz juthat. (Talán ez az egyetlen fajsúlyos téma, de szerződésről erről se tettek bejelentést.)

Inkább Erdogan bulija

A PC szerint a találkozó szimbolikusan Erdoğannak kedvezett. A török elnök profitált abból, hogy egy EU-tagállamban magasztalhatta az észak-szíriai török offenzívát és újjáépítési terveit. Így saját választói számára demonstrálhatta, hogy az EU nem egységes, és támogatói is vannak a tagjai között. Emellett Erdoğan egyes terrorszervezetekkel való „együttműködéssel” gyanúsította meg az EU-t és a NATO-t,

szembeállítva ezt Magyarország támogató álláspontjával.

A török elnök ismét megfenyegette az EU-t, hogy ha úgy érzi, Törökország elért a tűréshatárra, „kinyitja a kapukat” a menekültek előtt Európa felé.

Arra is panaszkodott, hogy nem kapta meg az EU által megígért támogatás egyik felét. Erre csatlakozva Orbán azt hangsúlyozta, el kell kerülni, hogy a menekültek Törökországból az EU-ba érkezzenek, ezért támogatja a török kormány tervét egy észak-szíriai biztonsági zóna kialakításáról.

A magyar miniszterelnök is belpolitikai okok miatt támogatta a török álláspontot, hogy megmutathassa, továbbra is mindent elkövet az „illegális bevándorlók” Európán kívül tartásáért. A sajtótájékoztatón Orbán – korábbi állításaira rácáfolva – azt hangsúlyozta, hogy a határvédelem önmagában nem elég az illegális bevándorlás ellen, mivel „azt nem lehet megállítani Törökország nélkül”.

Orbán képviseli a török érdekeket a szövetségesekkel szemben

A török-magyar kapcsolat fontosságának EU-s szinten megvannak a határai – szögezik le a kutatók. Az Erdoğan-látogatást megelőző hetekben Budapest számos Ankarának kedvező döntést hozott. A magyar kormány késleltette és gyengítette az EU közös állásfoglalását, amely elítélte Törökországot a Szíria ellen indított támadásért. Aztán Budapesten megnyílt a Türk Tanács első európai irodája. Végül a magyar kormány a török kormányzat álláspontját terjesztette az offenzívával kapcsolatban mind a hazai, mind a nemzetközi médiában.

A sajtótájékoztatón Orbán ismét kiemelte, hogy Magyarország kész segíteni Törökországot az EU-s csatlakozásban, és utalt a bővítésért felelős biztosi portfólió fontosságára – azt a (hamis) látszatot keltve, mintha ezáltal a csatlakozás a magyar kormány hatáskörébe kerülne. (Ami miatt súlyos kérdésekre számíthat Várhelyi Olivér bővítésibiztos-jelölt az Európai Parlament külügyi bizottságában jövő héten.)

Ennek ellenére Törökország képessége korlátozott marad arra, hogy elérje céljait az EU-ban és Magyarországon. Európai szinten az Orbán-kormány nem vétózta meg az Európai Tanács Törökországgal kapcsolatos állásfoglalását, sőt, a fideszes európai parlamenti képviselők is megszavazták az ezzel kapcsolatos EP-határozatot. Magyarországon az állítólag Fethullah Gülenhez kötődő iskolákat a török kormány kérése ellenére sem zárták be, a hatóságok pedig nem tiltották be az Erdoğan-ellenes tüntetéseket a látogatás napján. (Annyit tegyünk hozzá ehhez, hogy ezt jogszerűen nem tehették volna meg, de azt a szívességet megtették a törököknek, hogy az út szélén ujjával „bemutató” tiltakozót „lekapcsolták” – ahogyan kínai delegáció esetében korábban a Tibet melletti tüntetőket is elzavarták, alighanem törvénytelenül.)

Csak az üzlet

Magyarország autoriter rezsimekkel fenntartott kapcsolatainak haszna egyelőre csak a kormányközeli oligarchák körében csapódik le. Magyarország számos gesztust tesz autoriter rezsimek – főleg, de nem kizárólag Oroszország, Törökország és Kína – felé. Vélhetően gazdasági előnyökért cserébe, bár a kézzelfogható eredmények Magyarország számára egyelőre váratnak magukra. A nem uniós illiberális vezetők számára az egyik legfontosabb haszon, hogy saját álláspontjukat egy EU-tagállamban hangoztathatják – ezt Putyin minden budapesti látogatása során kihasználja, és így tett most Erdoğan is.

E kapcsolatok fő hozadéka Orbán számára az, hogy

kormányközeli oligarchák hasznot húzhatnak az autoriter országok hatalmas befektetési projektjeiből

(Paks II, Budapest-Belgrád-vasútvonal). Törökország esetében a rezsim a kormány körei és Adnan Polat török üzletember körei között köttetett üzletekből profitálhat. Az, hogy Magyarország sajtóértesülések szerint török fegyvereket vásárolhat, hasonló haszonnal kecsegtet.

Erősödve veszített teret a Fidesz

Annak ellenére bukott el sok önkormányzatot a Fidesz, hogy javított szavazatai mennyiségén. A kistelepülés-nagyváros-olló tovább nyílt a Fidesz és az ellenzék közt, a legnagyobb városokon kívül csaknem öt százalékkal nőtt a kormánypárt támogatottsága.

A jelentős (országos) ellenzéki térnyerés az önkormányzati választáson elfed sok olyan tényt, amit pedig érdemes megszívlelniük azoknak a politikai erőknek, amelyek 2022 tavaszán szeretnének tovább lépni. A Political Capital (PC) elemzése a Fidesz szavazótáboráról felszínre hozott egy sor mélyebb adatot és tendenciát az elmúlt választások alapján.

Még megvan a többség, de ez később kevés lehet

Mindenekelőtt leszögezik azt – aminek ellenkezőjéről, fásult demotivált aktivistákról szóló hírek jelentek meg -, hogy a Fidesz mozgósító ereje változatlanul erős, nagy számban képesek újabb szavazókat is bevonni, a nagyobb várásokban és a fővárosban is. A kisebb településeken továbbra is jelentős az elköteleződés a kormányoldal irányába, aminek részben az értékválasztás, részben a kiszolgáltatottság, részben az ellenzéki beágyazottság hiánya az oka. Mindez azonban

nem feltétlenül elegendő a többség megtartásához, a többségi elv szerint működő választásokon a mandátum elnyeréséhez

– szól a figyelmeztetés.

Minél kisebb település, annál fideszesebb

Azt már az első gyorselemzések is megállapították, amit a PC is csak megerősít: minél kisebb egy település, annál nagyobb a Fidesz támogatottsága – kilenc választás alapján ez a tendencia rajzolódik ki. A fővárosi és a kistelepülési eredmények közötti olló a 2018-as országgyűlési választás óta nyílik tovább.

Rendkívül nagy területi és lakosságszám-egyenlőtlenségek figyelhetők meg emögött, és nem is valami „egyirányú utca”. Noha

a Fidesz felülreprezentált a kisebb településeken, szavazóinak bő egyharmada a fővárosban és a 23 megyei jogú városban él.

(Ezt ránézésre is megerősítik azok a választási eredmények, amelyek ellenzéki sikerről számolnak be, de a különbségek olykor igen csekélyek voltak.)

A megyék között

Vas, Bács-Kiskun és Győr-Moson-Sopron a három legerősebb Fidesz-bástya.

Pártlistáin jellemzően ezekben érte el legjobb eredményeit az idei EP- és tavalyi országgyűlési választásokon. Az erősorrend másik végén Budapest, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye helyezkedik el. Ahogy haladunk a nagyobb településtípusok irányába, úgy csökken a Fidesz-lista támogatottsága.

Az egyedüli törést a megyei jogú városoknál láthatjuk, de ott is csak 2010-ig: addig az évig a Fidesz kissé jobban teljesített a kiemelt 23 városban, mint a 20 ezer lakos feletti, nem megyei jogú városokban. 2014-ben azonban ez megfordult, és azóta beállt az arány.

A 2004 óta vizsgált adatok tehát igazolják, hogy

a Fidesz támogatottsága már hosszú ideje a településmérettel fordítottan arányosan alakul,

választástípustól függetlenül. Minden vizsgált választásra igaz az is, hogy a Fidesz a legjobb eredményt az 500 főnél kisebb településeken, a leggyengébbet pedig Budapesten érte el.

A Fidesz-KDNP listájának támogatottságának változása Budapest és az 500 főnél kisebb lélekszámú települések között az ábrán jól látható. Az olló az utóbbi időszakban tágul: korábban 15-20 százalék között szóródott ez az érték, a 2018-as országgyűlési választáson viszont már 23, a 2019-es EP-választáson pedig megközelítette a 25 százalékpontot.

Forrás: Political Capital

Vas kontra Budapest

A megyék közül egyértelműen Vas megyében a legerősebb a Fidesz. Mind a nyolc vizsgált választáson itt volt a Fideszre leadott voksok részaránya a legnagyobb. A rangsor végén is egyértelmű a helyzet.

A nyolc választásból hét esetében Budapesten szerepelt leggyengébben a Fidesz.

Csak a 2010-es országgyűlési választás a kivétel, ahol Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében gyengébben szerepelt a pártlista. Ez a két megye az, amelyik az összesített rangsorban is a második, illetve harmadik helyen végzett, hátulról. Ugyanakkor mindkét megyében a pozíció javulása figyelhető meg az utóbbi évek választásain.

Forrás: Political Capital

Több szavazat, de ez is kevés volt

Ha az október 13-i szavazatszámokat nézzük, azt látjuk, hogy néhány kivételtől eltekintve mindenhol növelni tudta szavazatainak számát a Fidesz jelöltje, sok helyen ezernél több szavazattal (III., XI., XVIII. kerület, Eger, Érd, Pécs, Szombathely). Mondhatjuk, hogy az eltérő részvételi arány miatt ez irreleváns információ, a mozgósítás ügye azonban nem így merül fel.

A Fidesz abból tud kiindulni, hogy a meglévő szavazóit minél nagyobb arányban elvigye szavazni; a részvételi arány ebből, illetve ellenfeleinek mozgósító képességéből alakul ki. Ami újdonság volt a 2019-es önkormányzati választáson, hogy

az ellenzék a korábbiaknál több szavazót tudott szembe állítani a Fidesz által fegyelmezetten biztosított szavazótömeggel.

Ezzel magyarázható, hogy a szavazatarányt tekintve négy kivétellel (XVIII. kerület, Eger, Pécs, Szombathely) mindenhol visszaesést könyvelhetett el a Fidesz, hiába növelte a szavazatszámát.

Forrás: Political Capital

Még nagyobb ellenzéki győzelem is lehetett volna

A 14 budapesti kerületi ellenzéki győzelem azonban kétarcú: egyrészt jelentős előre törés, főleg a korábbi állapothoz és a mérsékelt elvárásokhoz képest, másrészt már a 2018-as országgyűlési választási adatok azt mutatták, hogy az összes budapesti egyéni kerületben lényegesen több szavazatot gyűjtöttek a különböző ellenzéki jelöltek kormánypárti riválisuknál. Így aztán

az sem lett volna irreális eredmény, hogy szinte az összes kerületben az összellenzéki jelölt győzedelmeskedik 2019-ben.

Ehhez képest a Fidesz 9 ellenzéki polgármesterjelölt győzelmét meg tudta akadályozni.

A 10 megyei jogú városban szerzett ellenzéki polgármesteri cím is felülmúlta az előzetes várakozásokat. Ha viszont azt nézzük, hogy már a 2018-as országgyűlési választáson a 23-ból 21 városban többen szavaztak ellenzéki jelöltekre, mint fideszesre, és most először volt szinte mindenhol összellenzéki jelölt, az eredmény már nem is annyira kedvező az ellenzékre nézve.

Mindkettőhöz érdemes azért hozzáfűzni, hogy a kilenc budapesti és a 13 fideszes polgármester vezette megyei jogú városban is van több olyan, amelyben a közgyűlési többség az ellenzéké (végleges adatok a jogorvoslati eljárások miatt még nincsenek). Márpedig a képviselő-testület nagyon rövid pórázra foghatja a településvezetőt (lásd korábban Esztergom, a közelmúltban Siófok és Hódmezővásárhely példáját, vagy éppen Szombathelyt, ahol tavaly többségbe került az ellenzék, és a sok kérdésben megfordította az ügyek menetét).

Mindez jelzi a jelöltek fontosságát (távolról sem minden megyei jogú városban sugározta magából az ellenzéki jelölt a győzni akarást), illetve azt is, hogy bár jelentős az átszavazási hajlandóság az ellenzéki szavazók körében, a különböző ellenzéki jelöltekre leadott szavazatok nagyon messze vannak attól, hogy automatikusan összeadhatók legyenek.

A fölény megmaradt

A 2019-es önkormányzati választás megyei listás adatai nem hagynak kétséget afelől, hogy

Budapesten és a 23 megyei jogú városon kívül a Fidesz fölénye hatalmas 

– vonja le a következtetést a PC. Ennek érzékeltetésére kiszámolták az arányokat. Míg 2014-ben még 48-61 százalék között szóródott a 19 megyében a Fidesz támogatottsága, 2019-ben már 51-69 között.

A Budapesten és a megyei jogú városokon kívüli országos átlaga 4,6 százalékponttal 57,2 százalékra erősödött öt év alatt.

Tehát a Fidesz minden budapesti kerületben és megyei jogú városban javítani tudott szavazatarányán, ami azt mutatja, hogy nem kizárólag a kisebb településeken van tartaléka. A szavazóhelyiségekbe elvitt több választó azonban már sok helyen nem volt elegendő a mandátumszerzéshez, aminek legfőbb oka a korábbinál hatékonyabb ellenzéki együttműködés.

Másképpen fogalmazva

az ellenzék úgy tudott polgármesteri székeket szerezni, hogy fideszes ellenfele szinte sehol nem gyengült.

A korábbiaknál hatékonyabb ellenzéki együttműködés következtében a 2014-es önkormányzati választáshoz képest nagyobb számban tudott az ellenzék újabb szavazókat megmozdítani, mint a Fidesz. Ez utóbbinak több oka volt.

Hihető és hiteles jelöltek

A PC szerint Budapesten 2006 óta először volt olyan főpolgármester-jelöltje az ellenzéknek, akiről el lehetett hinni, hogy képes legyőzni fideszes ellenfelét. Ez elsősorban Budapesten húzta a kerületi kampányokat, de országosan is volt hatása. Az öt évvel korábbi önkormányzati választáshoz képest nagyobb számban voltak hiteles, helyben beágyazott polgármesterjelöltjei az ellenzéknek (de megközelítőleg sem az összes budapesti kerületben és megyei jogú városban). Bár főleg a nagyobb városokban sokan Orbán-ellenes népszavazásként tekintettek az önkormányzati választásra, az ellenzéknek sikerült azt a réteget is megszólítania, amelyik helyi problémákra várt választ a jelöltektől.

A PC elemzői nem írnak ugyan erről, de mások már rámutattak arra is, hogy a Fidesz lényegében nem kampányolt. Pontosabban változatlanul a „migráncsos” üzeneteket sulykolták, továbbá személyes lejáratásokkal operáltak, a helyi ügyekről nem sok szó esett. Ezért nyilván ordító volt a különbség köztük és a konkrétumokról beszélő ellenzéki jelöltek fellépése között.

Az utcán nyert az ellenzék

A Fidesz által uralt médiatér és a köztéri hirdetésekhez való hozzáférés szinte teljes ellehetetlenülése okán az ellenzék megértette, hogy két fő csatornája maradt, ahol elérheti választóit: a közösségi média és a közvetlen jelenlét (utóbbi alatt a door-to-door kampánytól a kitelepüléseken át a telefonos megkeresésig terjedő eszköztárat értjük). Az egyik legmeglepőbb fejlemény, hogy a különböző ellenzéki pártok, jelöltek kampánycsapatai viszonylag hatékonyan összehangolták a munkájukat – értékeli a történteket a PC.

Ehhez hozzátehetjük, hogy az utcai jelenlét és a területek háztól házig „felszántása” éppen a Fidesz erős fegyvere volt korábban. A rutinból végzett kampányolás erre is rányomhatta bélyegét.

A Borkai-effektus

A PC-ben is úgy vélik, hogy a Borkai-botrány konkrét hatása ha pontosan nem is mérhető, feltételezhető, hogy az ellenzék mellett 2019-ben megmozduló pluszszavazók egy részére ez is mobilizáló hatással volt. Ezeknek a Fidesztől távolodó szavazóknak integrálása kulcskérdés az ellenzék számára a további építkezés szempontjából.

A kutatók megvizsgálták az eredményeket abból a szemszögből is, hogy ezekből milyen következtetések vonhatók le a jövőre.

Mi lesz 2022-ben? Hol az akna?

Bebizonyosodott, hogy az ellenzéki együttműködésnek nincs alternatívája, de önmagában a kooperáció még nem vezet sikerre. A 2022-es országgyűlési választás együttműködési stratégiájának kialakítása még várat magára, az önkormányzati választási modellből nem következik egyértelműen, hogy melyik utat érdemes választani. Ami biztos: az egyéni kerületekben csak egyetlen összellenzéki jelöltnek van esélye a Fidesz kihívójaként megjelenni, míg a külön vagy közös lista vitájában mindkét megoldás mellett szólnak érvek.

Az önkormányzati választás rengeteg szinten zajlik, ezért jóval nagyobb a tere az együttműködésnek. Ezzel szemben az országgyűlési választáson mindössze 106 egyéni mandátumon osztozkodhat az összes – együttműködésre hajlandó – párt. A 2022-es választásig hátralévő két és fél évben

a konszenzusos egyéni jelöltek megtalálása és felépítése az ellenzék talán legfontosabb feladata.

Ennél is nehezebb a konszenzusos miniszterelnök-jelölt megtalálása, amiből a polgármester- és egyéniképviselő-jelöltekkel ellentétben csak egy lehet, és nem csak személyi kérdés. Ez a pártok közötti vezető szerepről is szól.

A legtöbb akna a miniszterelnök-jelöltnél van, nem a közös lista vagy koordinált indulás vitájában.

Abból, hogy az ellenzéki választók sok helyen hajlandók voltak más párt polgármesterjelöltjére szavazni, még nem következik, hogy országgyűlési választáson egyetlen közös ellenzéki listában látnák a megoldást. Az esélyes, konszenzusos polgármesterjelöltek kiállítását nem kétséges, hogy díjazták a választók, de az EP-választáson az is látszott, van igényük arra, hogy akár a pártokat meglepve is kifejezzék változó pártpreferenciájukat.

Elkerülhetetlen, hogy a 2019-ben megszerzett önkormányzati pozíciókat a pártok saját hálózatuk, népszerűségük építésére használják. Ez kódolja a rivalizálást a pártok között, de az már csak rajtuk múlik, hogy ez destruktívnak vagy konstruktívnak bizonyul.

A mítosz megtört, de a kistelepülések nélkül aligha megy

Ahhoz, hogy a mai ellenzék a kormányváltás kapujába kerülhessen, a kormányzóképességükről kell elsősorban meggyőzni a rendkívül heterogén választókat. Az ide vezető első nagy lépést már megtették azzal, hogy az önkormányzati választási eredmények összetörték a Fidesz legyőzhetetlenségének mítoszát.

Ha azonban a kistelepüléseken nem tud terjeszkedni az ellenzék, akkor az országgyűlési választókerületekben kevés esélye lesz mandátumra váltani a városi erősödést.

(A legtöbb vidéki választókerületben a nagyvárosokhoz kistelepülések is tartoznak.)

Bár az adatok mélyelemzése világossá teszi, hogy a Fidesz továbbra is rendkívül erős, az önkormányzati választáson tapasztalt ellenzéki térfoglalás talán legfontosabb hatása az a percepció, hogy

megtört a Fidesz legyőzhetetlenségének mítosza.

Ez az a társadalom-lélektani változás, amelyre az ellenzék a jövőben alapozhat.

Tovább mélyült a szakadék az országon belül

Mind inkább kisvidék-nagyváros metszi ketté az országot. Egyre több nagy népességű település utasította el a Fideszt. Ennek csúcsán Budapesten sok kerületben földcsuszamlásként vitték el a körzeteket is az ellenzék indulói. Az elemző szerint kimerült a migránskampány ereje, és a továbbiakban inkább keménykedés várható a Fidesztől.

Ha a választási eredmények mélyére nézünk, azt látjuk, hogy a látványos ellenzéki előretörés árnyékában tovább szélesedett a szakadék a nagy és kisebb települések lakosainak preferenciáiban. Mind a 19 megyei közgyűlésben megerősítette többségi pozícióját a Fidesz-KDNP. Sőt, képviselőinek száma 20-szal nőtt (225-ről 245-re). Mivel megyei listákra Budapesten és a megyei jogú városokban nem szavaznak, ez az eredmény elsősorban azt jelzi, hogy a kormányoldal továbbra is a kisebb településeken jóval erősebb, míg az ellenzék épp ellenkezőleg – írja elemzésében a Political Capital (PC).

Alig többségben a nagyvárosokban a Fidesz

A 23 megyei jogú város közül tízben az összellenzéki polgármesterjelölt tudott nyerni (Dunaújváros, Eger, Érd, Hódmezővásárhely, Miskolc, Pécs, Salgótarján, Szeged, Szombathely, Tatabánya). Ez jelentős javulás az öt évvel ezelőtti eredményhez képest, amikor csak háromban (Békéscsaba, Salgótarján, Szeged) győzött ellenzéki jelölt. Ehhez zárkózott fel negyedikként Hódmezővásárhely a 2018. februári időközi választáson.

A Fidesz a következő ciklusban 12 megyei jogú városnak ad polgármestert (Debrecen, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Sopron, Székesfehérvár, Szekszárd, Szolnok, Veszprém, Zalaegerszeg), ami

éppen csak a többségüket fedi le, de jelentős visszaesés a korábbi 19-hez képest.

Sőt, Nagykanizsán, Szekszárdon és Szolnokon a polgármester mögött nincs fideszes többség.

Budapesten sorra taroltak a közgyűlésekben

Azt már megírtuk, hogy az egyesített ellenzék sokkal nagyobb győzelmet aratott, mint azt a számok elsőre mutatták. Budapesten a főpolgármesteri széken túl a 23 kerületből 14-ben az összellenzéki jelölt győzött, akik mindegyike mögött stabil, sőt, általában kényelmes többségű képviselő-testület állhat.

A Fidesz jelöltjei közül csak heten nyertek, és, ami a legfigyelemreméltóbb, alig négy mögött van közgyűlési többség.

Még további két független, általuk (is) támogatott kerületi polgármester szerzett mandátumot.

A fővárosban az ellenzék ahol nyert, ott szinte mindent vitt.

A „rendszerváltó” kerületek egyikében, az I. kerületben tízből nyolc körzetet az ellenzék nyert meg, Óbudán viszont felfordult a világ: nem csak, hogy 1990 után szintén először választottak baloldali polgármestert, a tizenhat körzet mindegyikét elvitték az összefogás jelöltjei. Újpesten az alig ismert momentumos Déri Tibor vezetheti a kerületet, az összes körzetben az ellenzék győzött.

Ugyanez történt a VI. és a VII. kerületben. Józsefvárosban az ellenzék a tizenkettőből tíz kerületben nyert, Ferencvárosban a tizenkettőből egy híján az összesben. A XI. kerületben a Fidesz a 17 körzetből csak egyet tudott megnyerni, Zuglóban pedig mind a 15 egyéni választókerületet besöpörte a baloldali induló, ahogyan a XV. kerületben. A XVIII. kerületben a győztes összellenzéki jelölt mellett a kerületekben is 12:2 arányban nyert a baloldal. A XIX. kerületben egy kivétellel az összes baloldali jelölt befutott.

Az se örülhet a Fideszben, aki nyert

Ahogyan írtuk, Kőbányán a fideszes polgármesternek nincs többsége a közgyűlésben. A XX. kerületben a színt váltott Szabados Ákos ugyan nyert a Fidesz támogatásával, de nem csak kisebbségben van a testületben, hanem

az összes körzetben az ellenzéki szövetség győzött.

Budafokon is kisebbségbe került a fideszes Karsay Ferenc, de a tizenkét választókerületből tízben az ellenzéki jelölt nyert.

Felborult a centrális erőtér logikája

A PC úgy látja, az eredményben fontos szerepe van annak, hogy most először valósult meg az átfogó ellenzéki együttműködés, legalábbis a politikailag legjelentősebb településeken. Az „egy az egy elleni” küzdelem eredményeképp felborult a centrális erőtér logikája, a kormányellenes szavazatok nem aprózódtak szét, ami a korábbiaknál jóval több győzelmet hozott az ellenzéknek. Ezt a kamujelöltek sem tudták megakadályozni.

Országos hatása volt a Borkai-botránynak, amely kihúzta a kormánypárt kereszténységre és hagyományos családi értékekre építő kampánya alól a talajt.

Az sem mellékes, hogy az ügy korrupciós szála a szexbotrány keltette hatalmas közérdeklődés révén olyan emberekhez is eljutott, akik egyébként nem foglalkoznak politikával. Bár Borkai szűken nyert Győrben, az ő és a legtöbb fideszes jelölt korábbiaknál lényegesen gyengébb eredményéből látható, hogy a kormánypárti szavazókat sem hagyta hidegen a botrány. A választók megbüntették a Fideszt.

Kiüresedett a kormánykampány

Részben csődöt mondott a brüsszelezésre, Soros Györgyre és migránsokkal való riogatásra építő kormánypárti ellenségképzés, illetve dezinformációs kampány.

Hatalmas szakadék alakult ki a nem fideszes közvélemény és a kormánypárti média tematikája között.

Utóbbi elsősorban a fideszes tábor mobilizálására volt alkalmas, az ellenzéki, független szavazók pedig éppen ezzel szemben aktivizálódtak.

(Dez)információs szakadék

Minél nagyobb egy település, annál kevésbé működött a kormánypárti dezinformációs kampány, és fordítva – vonja le a következtetést az elemzőcég.

A kisebb településeken továbbra is jelentős az elköteleződés a kormányoldal irányában,

aminek részben az értékválasztás, részben a kiszolgáltatottság, részben az ellenzéki beágyazottság hiánya az oka. A kormánypárti fenyegetésekre ezeken a településeken jobban rezonálnak, a városokban viszont ez visszaütött.

A kampányban hiába fogalmazta meg maga a miniszterelnök is, hogy csak azok a települések járnak jól, amelyek kormánypárti politikust választanak, ez inkább kontraproduktívnak bizonyult. Sem Gödöllőn, sem Miskolcon nem volt elég a fordulathoz a miniszterelnöki látogatás.

Fontos megállapítás, hogy az önkormányzati választáson

érvényesülhetett a városok és a falvak közötti egyre nagyobb különbség.

Míg egy országgyűlési választókerület eredményét alapvetően meghatározzák azok a kisebb települések, ahol a kormánypárt rendre fölényben van, addig az önkormányzati választáson megmutatkozott, hogy a városokban jóval kiegyenlítettebbek az erőviszonyok. Budapesten pedig most egyértelműen érvényesült az ellenzéki többség, ami már az 2018-as országgyűlési és a 2019-es EP-választáson is látható volt az adatokból.

De mi lesz ezután?

Első reakciójában Orbán együttműködést ajánlott a győztes ellenzéki önkormányzatoknak, elsősorban Budapestnek, mondván tudomásul veszik a választók döntését. A PC elemzői szerint azonban

a Fidesz aligha lesz képes felülírni saját offenzív politikai logikáját.

A másnapi fideszes nyilatkozatok már arról szóltak, hogy a fővárosban a főpolgármester-választást a Budapesten élő külföldiek döntötték el. Ez azt mutatja, hogy a Fidesz nem értette meg, hogy épp ez a valóságtól való teljes elrugaszkodás, ez a stílus az, amit büntettek a választók vasárnap. Az előttünk álló két és fél éves választásmentes időszakban a valószínűbb, hogy még keményebb fokozatba kapcsol a kormány, ami a saját holdudvarában is felerősítheti a rivalizációt.

A fél országot nem tudja a kormány büntetni, a most záruló ciklusban négy megyei jogú várost még tudott.

Gyűlölet: helyet cseréltek a muszlimok a cigányokkal és zsidókkal

Diplomáciai nyelvezetben tisztelettel beszél a kormány a muszlimokról, a hivatalos kommunikációban durván fogalmaz. Ennek nyomán mára a magyar közvéleményben erősebb az iszlámellenesség a hagyományos antiszemitizmusnál és cigányellenességnél, s ebben összeért a populista jobboldal és a szélsőjobb.

Az idegengyűlölet a magyar közvéleményben magasabb, mint a posztszocialista blokk legtöbbjében, és a közvéleményben pár év alatt erősebb lett a muszlimutálat, mint a cigányellenesség és az antiszemitizmus. Ez a két fontos megállapítás emelhető ki a tíz országra kiterjedően vizsgált folyamatokat, a muszlimok Nyugaton és az új populisták felemelkedését elemző kutatásból. A Brooking Institution koordinálásában a magyarországi jelentést készítő Political Capital (PA) vett részt.

Hazai összefoglalójukban a PA-ban hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi kutatás célja volt a jobboldali populizmus iszlámhoz és muszlimokhoz fűződő kapcsolatának feltérképezésén keresztül vizsgálni a jobboldali populista mozgalom megerősödését. E kapcsolat elemzése közelebb vihet jobban megérteni olyan fogalmakat, mint a nemzeti identitás, az államiság, az állampolgárság, valamint a többség és a kisebbségek viszonya.

A korszak meghatározó témája

A kutatás arra a jelenségre épül, hogy a muszlimokat és az iszlámot övező társadalmi viták a kulturális választóvonalakra és identitáskérdésekre fókuszáló politizálás egyik fő hajtóerejévé váltak. Ez lett a populista korszak egyik legmeghatározóbb témája,

amelyet egyaránt a zászlajukra tűztek jobboldali populisták és a szélsőjobb.

A magyar tanulmányban egyebek közt történeti áttekintést adtak a 90-es évektől kezdődően a hazai jobb-szélsőjobb (át)alakulásáról és felemelkedéséről, a jobboldali politikai térfél átrendeződéséről a migrációs téma felszínre kerülése óta. Foglalkoztak azzal is, milyen víziók vannak az identitásról és az ideológiai hovatartozásról, és milyen Európa-kép él.

Teljes Fidesz-uralom a nyilvánosságban, a közbeszédben

A tanulmányban ismertetik a 2010 után létrejött „szuperkétharmados” berendezkedést, amelyben a Fidesz olyan politikai rendszert hozott létre, amely teljes mértékben az ő politikai érdekeire lett szabva, és amely biztosítja, hogy

a párt teljes ellenőrzés alatt tudja tartani a politikai folyamatokat és a közbeszédet. 

Ennek sorában a politikai versenyt és pluralizmust kiüresítették azok a szabályok, amelyek kizárólag és tudatosan a kormánypártnak kedveznek, míg az ellenzéki pártokat hátrányos helyzetbe hozzák, a független szereplőket pedig igyekeznek elhallgattatni.

Ennek a dominanciának része, hogy a Fidesz 2015 óta uralja a migrációval kapcsolatos magyarországi közbeszédet. Ez két pillérre támaszkodik: a magyar társadalomban korábban is létezett a migrációval szemben félelem (csakúgy, mint térségben), másrészt a Fidesz létrehozta a közbeszéd feletti kontrollt.

Ennek érdekében

a médiát szinte teljesen uralja a Fidesz,

amelyen keresztül lehet folytatni a masszív propagandakampányokat, amelyek gyűlöletkeltő retorikán, összeesküvés-elméleteken és dezinformáción alapulnak.

Összeért a szélsőjobb és a populista jobboldal

Fontos megállapítás, hogy az ideológiában és a politikai magyarázatokban sok átfedés mutatkozik a populista jobb és a szélsőjobb között.

A domináns szövegezés mindkettejük esetében ugyanazon a három alappilléren

nyugszik: a nacionalizmuson, a migráció biztonságiasításán (amelynek központi eleme a civilizációk és vallások közötti háború víziója), valamint a liberalizmus- és rendszerellenességen.

A szélsőjobboldal és a populista jobboldal kétfrontos háborút folytat:

védik a „keresztény értékeket” az „iszlámizáció” elleni küzdelemmel, és védik a hagyományos értékeket a liberális, „1968 után ” ideológiákkal szemben.

Mind a populista jobboldalra, mind a szélsőjobboldalra jellemző, hogy összeesküvés-elméletekkel magyaráz politikai eseményeket, ellenségképet gerjeszt és félelmet kelt társadalmi csoportokkal szemben.

Alig pár év alatt épült be a közbeszédbe az iszlám

Rámutatnak arra, hogy 2015 előtt kifejezetten az iszlám nem volt jelen a magyarországi közbeszédben, azóta viszont ez a téma főként a „keresztény Nyugat” és a muszlim világ közötti kulturális háború összefüggésébe helyeződött. Mind a Fidesz, mind a szélsőjobboldali szervezetek körül levő interjúalanyok azt hangsúlyozták, hogy a kapcsolat a nyugati világ és a muszlim világ között legalábbis ellentmondásos, de még inkább problémás.

Az alapvető értékekben mutatkozó eltérések szerintük nagyon súlyosak, sőt, akár teljesen összeegyeztethetetlenek egymással. Ezzel magyarázzák azt, hogy a muszlim közösségek nem tudnak hatékonyan integrálódni a nyugati társadalmakba, miközben az ennek ellentmondó,

a sikeres integrációs példákat figyelmen kívül hagyják.

Vaskos kettős beszéd

Az interjúk felszínre hozták azt a máshonnan jól ismert jelenséget, hogy sok populista és szélsőjobboldali alapvetően nem ellenséges az iszlámmal mindaddig, amíg az „Európán kívül van”. Néhány szélsőjobboldali kifejezetten tisztelettel viseltet az iszlám iránt, de csak annak hagyományos környezetében és közösségében.

Ezzel összefüggésben a Fidesz iszlámmal és muszlimokkal kapcsolatos kommunikációját a kettős beszéd jellemzi. A hivatalos kommunikációban a Fidesz élesen, negatív szövegösszefüggésben beszél az iszlámról és a muszlimokról, de a kormánytisztviselők, beleértve a miniszterelnököt, elismerően beszélnek róluk a különböző diplomáciai eseményeken.

A kormány folyamatos migrációellenes kampányainak következtében a 2015 előtt jelentéktelen

arab- és muszlimelleneség mára erősebb lett, mint a Magyarországon hagyományosan jelen lévő cigányellenesség és antiszemitizmus.

Mind a magyar szélsőjobb, mind a populista jobb Magyarországot etnikailag homogén és dominánsan keresztény vallású országnak tekinti, a nemzethez tartozás pedig a közös nyelven, kultúrán és értékeken alapszik.

EU-pénzlenyúlás: V4, négy szimptóma

Magyarország dobogós az EU korrupciós ügyeiben, s messze a legkoncentráltabb a pénz „elirányításának” rendszere. Az egyszereplős tenderekben a lengyelek vezetnek, Szlovákiában hagyományos oligarcha ejtette foglyul az államot, a szlovákoknál nagy szisztematikus ügyek mentén lopják a pénzt.

A visegrádi országok az uniós támogatások legfőbb kedvezményezettje, és az EU-s pénz nem megfelelő felhasználása továbbra is a régió egyik legégetőbb rendszerszintű problémája, de a V4 korántsem tekinthető homogénnek – írja a négy országban végzett tanulmányok összefoglalójaként a Political Capital (PC). Az ilyen ügyekben vizsgálódó Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) korlátozottak a lehetőségei, mert a tagállami hatóságoknak kell(ene) kivizsgálniuk az uniós forrásokat érintő korrupciós eseteket.

A hatóságok gyakran tétlenek

Az EU 2002 és 2017 között

több, mint kilencmilliárd eurótól esett el csalások miatt

úgy, hogy a tagállamok gyakran szinte semmit sem tesznek a szóban forgó korrupciós ügyek megelőzésére, illetve felderítésére – idézi a PC az Európai Számvevőszék év elején közzétett jelentését.

Ez különösen komoly probléma a visegrádi államokban, ahol a korrupciós kockázatok általában is magasak.

A leginkább rendszerszintű korrupciós ügyekben meglehetősen aggasztó esetekkel találkozhatunk. Ide tartoznak az Orbán Viktor miniszterelnök vejéhez köthető cég közbeszerzési győzelmei, az olasz maffia állítólagos megjelenése a szlovák mezőgazdasági támogatások környékén (amely aztán összefüggött az oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és menyasszonya megölésével), és az Andrej Babis cseh miniszterelnök cégéhez köthető hotelkomplexumnak megítélt támogatások.

Ezekben az esetekben az a közös, hogy mind jelentős mennyiségű uniós pénzt emésztettek fel. Ennek tükrében nem meglepő, hogy az OLAF sok időt szentelt ezen visszaélések feltárásának.

Másodikok a fekete rangsorban

A legfrissebb OLAF-jelentés szerint a tavaly lezárt 197 ügyből Románia után a második helyen Magyarország és Lengyelország osztozik 10-10 üggyel. Románia esetében nyolc, Magyarország és Lengyelország esetében hét-hét vizsgálat zárult az OLAF által a tagállami hatóságoknak készített igazságügyi ajánlással.

Gyenge igazságszolgáltatás

A V4 korrupcióval kapcsolatos sérülékenységének egyik legfőbb eredője az igazságszolgáltatás gyengesége és hatékonytalansága.

Nagyon kevés nyomozás vezet eredményre a régióban

olyan ügyekben, amelyekben az OLAF visszaéléseket tárt fel.

Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában az ilyen esetek mindössze 22-33 százaléka végződött vádemeléssel 2016-ban, és a legérzékenyebb ügyeket érdemi nyomozás nélkül zárták le. Noha az OLAF jelentése „meggyőző bizonyítékokat” tartalmazott az Orbán Viktor vejének cégénél feltárt súlyos szabálytalanságokra nézve, a magyar nyomozóhatóságok bűncselekmény hiányában megszüntették az Elios Innovatív Zrt.-vel szembeni nyomozást.

Hasonló problémákkal néz szembe Szlovákia is, ahol annak ellenére, hogy relatíve sok visszaélést követnek el az uniós forrásokkal, ritkán minősítik ezeket az eseteket csalásnak és keveseket ítélték el a közbeszerzésekkel kapcsolatos visszaélések miatt – írja az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány. Jan Kuciak és menyasszonya, Martina Kusnírova meggyilkolása óta az egyik legfontosabb közéleti témává váltak a közvetlen mezőgazdasági kifizetések körüli csalások. Ezen visszaélések mértékét és szisztematikusságát a meggyilkolt újságíró hozta nyilvánosságra. A mezőgazdasági minisztérium, amely a támogatásokat kezeli, nem vállalt felelősséget semmilyen visszaélésért.

Találva érzik magukat a kormányok

A PC szerint a magyar kormány gyakran politikailag elfogult „kampányjelentésként” hivatkozott az OLAF munkáira, de Andrej Babis cseh miniszterelnök is hasonlóan közelítette meg a korrupciót. Ő az Európai Bizottságot vádolta Csehország „destabilizálásával”, amikor az ország a kommunizmus bukása óta a legnagyobb tüntetéshullámmal szembesült. (Csehországgal ellentétben Magyarországon ennek nincsen mobilizációs ereje, nem látni korrupció-ellenes tömegtüntetéseket, amely részben az erős politikai apátiára, részben pedig a társadalom értékszerkezetére vezethető vissza, amely megengedő a rendszerszintű korrupcióval szemben.) A PC-elemzés elkészülte óta vált ismertté, hogy a magyar kormány tavaly után idén se engedi nyilvánosságra hozni az Európai Tanácsnak a magyarországi korrupcióról szóló jelentés-fejezetet.

A lélegeztető gép

Az elemzők idézik a jól ismert tényt, hogy a V4-ek az uniós támogatások 11 fő kedvezményezettjei közé tartoznak, legfőképp Lengyelország és Magyarország. Az uniós forrásból finanszírozott közbeszerzések kulcsfontosságú szerepet játszanak e régióban az állami beruházásokban. 2014 és 2020 között az EU a szlovák állami beruházások 90 százalékáért felelősek, ami a legmagasabb arány Európában. Ez az arány Magyarországon is igen magas, a közbeszerzések 60 százalékát finanszírozzák uniós pénzből.

Az uniós támogatások átlagosan évente a magyar GDP 4-5 százalékát teszik ki,

ezek nélkül nem, vagy alig lenne növekedés a magyar gazdaságban,

és jelentősen kevesebb lenne az állami beruházás, és a reálkeresetek sem tudtak volna emelkedni az elmúlt három évben – vonja meg a szintén ismert mérleget a PC.

Példátlanul központosított magyar rendszer

Az uniós pénzből elsíbolt korrupciós járadékot ugyanakkor csak megbecsülni lehet: a Transparency International Magyarország becslése szerint

az uniós projektek átlagosan 25-30 százalékkal túlárazottak,

vagyis a korrupciós járadék egy uniós költségvetési periódusban meghaladja az ezermilliárd forintot is.

A modell fő nyertesei azok a cégek, vállalkozók és oligarchák, akik közel állnak a kormányhoz. Minden szempontból kirívó eset Mászáros Lőrinc meggazdagodása, aki öt év alatt a semmiből Magyarország legvagyonosabb embere lett, és már több mint 220 céget tulajdonol. Cégei 2017-ben a közbeszerzések 10 százalékát szerezték meg, és azok mintegy 80 százaléka uniós forrásból valósult meg.

Az erőforrás-újraelosztás ilyen mértékű koncentrációjára, illetve monopolizációjára nincs példa se az EU-ban, se az OECD-országokban

– áll a PC jelentésében.

A Központi Korrupcióellenes Hivatal (CBA) 2013-as elemzése szerint az uniós források korrupciós kockázatot jelentenek Lengyelországban is. A problémák a nagy infrastrukturális beruházásokkal, digitalizációval és energetikával kapcsolatos állami tendereknél vannak leginkább. A közbeszerzésekben körülbelül 120 milliárd zlotyt (egy zloty 76 forint) nagyon szigorú szabályok szerint költenek el a közbeszerzési törvény alapján. A maradék 80 milliárd zlotyt azonban állami szereplők költik el, amelyek gyakran nem veszik figyelembe a törvényt.

Négy ország, négyféle modell, némi hasonlósággal

Lengyelország büszkélkedhet az EU-ban a legmagasabb egyjelentkezős közbeszerzési aránnyal, az esetek 46 százalékában (ez Magyarországon 30 százalékot meghaladó arány). Az OLAF szerint a lengyel közbeszerzések 19-23 százalékát érintheti korrupció.

Az egyes országokban végzett elemzések alapján a PC arra a következtetésre jut, hogy a korrupció természetét tekintve a régió nem egységes. Marek Zelenka cseh elemző szerint az egyik legfontosabb, a korrupcióhoz hozzájáruló tényező az alulfizetett és így alacsonyan képzett közszolgák, akik könnyen manipuláhatók és nem tudnak ellenállni a magánvállalatok nyomásának.

A magyar korrupció természetére leginkább a központosított jelző illik, hiszen Magyarország az unió legcentralizáltabb országa mind a politikai, mind pedig a gazdasági rendszer szempontjából. Ez

a magyar állam úgynevezett „fordított” foglyul ejtése:

nem a már korábban meggazdagodott oligarchák ejtik foglyul az államot, mint például Babis Csehországban, hanem egy olyan informális kör, amelyben politikusok, oligarchák és szürke eminenciások mozognak, és amelyben a végső döntéseket legtöbbször maga a miniszterelnök hozza meg.

Szlovákiában több szisztematikus korrupciós eset is ismert, az egyik legfontosabb az úgynevezett „Gorilla-ügy” 2011-ből. Az ezzel kapcsolatos felvételeket a kétes hírű üzletember, Marián Kocner széfjében találták meg, akit jelenleg Ján Kuciak meggyilkolásával kapcsolatban gyanúsítanak és épp a tárgyalását várja. Grigorij Meseznikov, az Institute of Public Affairs vezetője szerint

a szlovák állam elfoglalását segíti

példának okáért a „szelektív igazságszolgáltatás,” ami a pártpolitika, üzleti körök, valamint a hatékonytalan és korrupt igazságszolgáltatási szervek összefonódásának terméke.

Annak ellenére, hogy a Transparency International korrupciós rangsorában Varsó áll a legelőkelőbb helyen, a lengyel helyzet távolról sem rózsás. Gregorz Markowski, a Batory Alapítvány munkatársa szerint a lengyel rendszer egyik legnagyobb problémája az, hogy

a kormányzó Jog és Igazságosság párt (PiS) folyamatosan gyengíti a bíróságok és az állami szervek autonómiáját.

Ez az úgynevezett „proto-korrupció”.

Vannak „karmai”az EU-nak, használni kéne

A PC arra a következtetésre jut a korrupciókat vizsgálva, hogy az EU a jelenleginél mindenképpen tehetne többet, noha megoldani nem képes a problémákat. Ezt állapította meg az Európai Számvevőszék is, ami az OLAF jelentős reformját sürgeti, mert a szervezet „veleszületett gyengeségekkel küzd.” Az Európai Parlament (EP) elfogadott egy javaslatot az OLAF és az új uniós ügyészség együttműködésének javítására, ami szabályozza köztük az információcserét és biztosítja, hogy nem dolgoznak párhuzamosan ugyanazon ügyeken.

Csakhogy – Szlovákiával és Csehországgal ellentétben – Magyarország és Lengyelország nem tagja az Európai Ügyészségnek, mindketten elutasították a csatlakozást szuverenitásuk megsértésére hivatkozva. Az EP elfogadta azt a javaslatot, ami jogállamisági, korrupcióellenes követelményekhez kötné az uniós kifizetéseket, de a végső döntés az Európai Tanácsé (amelyben az állam- és kormányfők ülnek).

Az új ötletek mellett azonban itt az idő arra is, hogy a már létező szabályokat betartassák – szögezi le a PC elemzése. Ilyen például a közös rendelkezések 142-es cikkelye, ami engedélyezi az uniós források felfüggesztését, ha egy tagállamban rendszerszintűen megsértik a jogállamisági elveket.

Lehet félnivalója Tarlósnak

Tarlós István eddig egyre kevesebb szavazattal nyert, fajsúlyos ellenféltől pedig a legtöbb vokssal is kikapott, ezért most van mitől tartania – értékelte az előválasztás eredményét a Political Capital. Az ellenzéknek összehangolt kampányra lesz szüksége.

Az EP-választás eredménye értelmet és jelentőséget adott a budapesti előválasztásnak. Az, hogy a résztvevő ellenzéki pártok, jól-rosszul, de meg tudták mutatni, hogyan kellene kinéznie egy valódi politikai versengésnek, viszonylag magas részvételt eredményezett. Ez pedig egységes ellenzéki kampány esetén jó alapot jelenthet az őszi önkormányzati választás előtti mozgósításhoz – írja elemzésében a Political Capital (PC).

Tarlós eddig többnyire nyert, de…

A PC szerint árulkodó, hogy Tarlós István is reagálni kényszerült az előválasztás eredményére, a jelenlegi főpolgármesternek van mitől tartania, mert

erős rivális ellen még nem nyert választást.

Számbaveszik az eddigi választási eredményeket. Ezek szerint Tarlós negyedszer indul a főpolgármesteri posztért, eddig 2-1 arányban nyert, illetve vesztett.

Két győzelmét fajsúlyos ellenfél nélkül aratta: 2006-ban még alulmaradt Demszky Gáborral szemben, 2010-ben a mélyponton lévő MSZP jelöltjét, Horváth Csabát győzte le, 2014-ben pedig a népszerű politikusnak aligha nevezhető, a Falus Ferenc-kaland után utolsó pillanatban előrángatott Bokros Lajossal szemben nyert, de mindössze 13 százalékpont különbséggel.

Egyre kevesebb támogatóval

Az sem mellékes, hogy választásról választásra kevesebb szavazót sikerült Tarlós mellett mozgósítani: 2006-ban a legtöbb, 349 412 szavazattal még kikapott, 2010-ben 321 908, 2014-ben már csak 290 675 szavazattal nyert.

Tarlósnak tehát

tizenhárom év óta először lesz komolyan vehető kihívója, aki két előválasztási fordulóban edződött meg

– foglalja össze a számokat is a PC. Az előválasztáson győztes Karácsony Gergely személyénél ráadásul nagyobb hátrány a Fidesz számára, hogy ezúttal nem számíthat a jelöltállítási időszakig elhúzódó ellenzéki főpolgármester-jelölti castingra, mert a releváns ellenzéki pártok mind elfogadták az eredményt, és bár eltérő lelkesedéssel, de mind beállnak Karácsony mögé. Puzsér Róbert (és a Fidesz esetleges kamujelöltjei) zavarkeltésére még számíthatnak, ennek azonban valószínűleg csekély lesz a hatása.

Lesz lejáratás, de kevésnek bizonyulhat

Az elemzők szerint a kormányzati propagandagépezet várhatóan mindent meg fog tenni Karácsony Gergely lejáratásáért és az őt támogató pártok megosztásáért. A negatív kampány azonban az ellenzéki többségű Budapesten nem lesz elegendő: a fő kérdés az, hogy az utóbbi időben háttérbe szorult Tarlóst vissza tudja-e hozni a Fidesz a játékba.

Az ellenzéki főpolgármester-jelölt személye megvan, ha valóban győzni akarnak az ellenzéki pártok Budapesten, akkor ezután az a legfőbb érdekük, hogy a fővárosi kerületi polgármesterjelöltek névsorát is minél előbb lezárják, és összehangolt kampányba kezdjenek – írja a PC.

EP-választás: oroszbarát „hasznos idióták” befolyásolnak

Holnaptól rendezik az EP-választást az unióban. Oroszország inkább Nyugat-ellenes kampányt folytat, de helyi „hasznos idiótákkal” befolyásolhatja a választás eredményét. Nálunk inkább az EU a célpont.

Csütörtöktől vasárnap estig tartják a 28 európai uniós tagállamban az európai parlamenti választást. Az eddig inkább szatírába hajló Brexit folyamatos elhúzódása nyomán a szigetország kénytelen megtartani a választást, bár abban bíznak, hogy be se kell ülniük az EP-be, mert mégis sikerül már júniusban kilépniük. Ők mindenesetre az első napon, 23-án letudják a szavazást.

Megvannak az eszközei Moszkvának

Ezt az EP-választást is végigkíséri az orosz beavatkozás hamis hírekkel és manipulációkkal. A Political Capital (PC) és partnerei a Friedrich-Naumann-Stiftung támogatásával vizsgálják az orosz beavatkozási kísérleteket a V4 országaiban. Ezzel foglalkozó tanulmányuk elsődleges megállapítása az, hogy az EU és az EP-választások kétségkívül a Kreml befolyásolási kísérleteinek célpontjai lehetnek, és Moszkvának mind az indítéka, mind az eszközei megvannak arra, hogy befolyásolja a 2019-es EP-választásokat, ezzel javítva saját érdekeinek képviseletét az uniós döntéshozatalban.

A PC leszögezi azt is, hogy

ez annál hatékonyabb, ha oroszbarát kormányok egy csoportja befolyásolja az Európai Tanácsot,

(az állam- és kormányfők testülete) munkáját. Moszkvának előnyére válhat, ha felerősíti saját hangját az EP-ben és azt az illúziót kelti, hogy komoly kihatása volt a voksolás eredményére.

Az EU csak másodlagos célpont

Az orosz hatalom elsődleges célja a Nyugat gyengítése, egyes Kreml-barát üzenetek (például hogy az Egyesült Államok az EU-t használja más országok irányítására, vagy hogy a CIA áll az Euromajdan mögött) értő fülekre találhatnak egyes tagállamok lakosságának körében. Az EP-választások kiváló alkalmat teremtenek e magyarázatok terjesztésére, de ennek konkrét hatását lehetetlen lesz pontosan megmérni.

A Kreml által finanszírozott média (RT, korábbi nevén Russia Today, Sputnik) alapvetően a Nyugat (az Egyesült Államok, NATO) hiteltelenítésén dolgozik, néhány esetben anélkül, hogy egyáltalán említené Oroszországot. Az RT és a Sputnik angol nyelvű változatán talált magyarázatok néha figyelemre méltóan egységesek, ami arra utal, hogy egy-egy kulcsfontosságú orosz érdeket (például Venezuelát) érintő témában a Kreml igyekszik meggyőzni a hallgatóságot saját igazáról.

A Kreml tehát az EP-választással szemben bizonyos fokú érdektelenséget mutat. Ennek oka az, hogy az orosz finanszírozású médiumok közvetlen támadásainak többsége az Egyesült Államok és a NATO ellen irányul, nem az Európai Unió ellen – fogalmaz a PC jelentése. Mikor azonban az RT és a Sputnik mégis foglalkozik uniós témákkal, szinte kizárólagosan EU-ellenes szereplők nézeteit terjesztik.

De van kivétel

A helyi portálok kedvenc témakörei változatosak:

a magyar dezinformációs portálok leginkább az EU-ra összpontosítanak,

míg a cseh alternatív médiatér, hasonlóan az RT és a Sputnik riportjaihoz, inkább általános Nyugat-ellenes üzeneteket fogalmaz meg. Van azonban, ahol összetalálkozik az orosz érdek és egyes belpolitikai törekvések.

Az orosz döntéshozók célja az unió gyengítése és egységének megbontása, hogy nagyobb befolyást nyerjenek a blokk belügyei felett, míg

egyes belső uniós szereplők hasonló célokat akarnak elérni politikai, ideológiai okokból.

Ez az egybeesés vezet a Kreml által pénzelt médiumok és a helyi dezinformációs portálok narratíváinak közeledéséhez. Neveket nem említ a PC, de aligha tévedünk, ha például a magyar kormány EU-ellenes kampányára gondolnak.

Összejátszás kívül-belül

Az általános Nyugat-ellenes manipulációban az európaiak általános politikai orientációját megváltoztatni kívánó tevékenységként tekinthetünk. Ennek

hatása lehet az EP-választások eredményére is: a Nyugat-ellenes narratívák szintén az euroszkeptikus erők üzeneteit közvetítik,

például hogy ők az egyetlen megoldás az Oroszország elleni háború elkerülésére.

A PC-ben arra a következtetésre jutnak, hogy az említett külső-belső összejátszás, az orosz narratívák jelenléte az euroszkeptikus szereplők üzeneteiben számottevően növeli a Kreml európai elérését. Moszkva és az euroszkeptikus erők között van egyfajta kétoldalú magyarázatmegosztás. Míg a hivatalos, félhivatalos Kreml-párti média befolyásolhatja a helyi oroszbarát szereplők üzeneteit, addig a helyi szereplők látásmódja hozzájárulhat a Kreml hivatalos retorikájához, például nyilatkozataikon keresztül.

Összességében tehát kijelenthető, hogy az európai Kreml-barát, euroszkeptikus erők – akiknek többsége a PC szerint

inkább tekinthető „hasznos idiótának”, mintsem orosz ügynöknek

– sokkal fontosabb szerepet játszanak az Európai Unión belül az oroszbarát üzenetek terjesztésében, mint maga a Kreml. Moszkva ezzel teljes mértékben elégedett lehet, mivel narratívái így nemcsak hogy elérik az európai lakosságot, hanem ily módon még nagyobb is lehet a hatásuk.

Költözés vagy csalás

0

A TASZ elsőfokon megnyerte azt a pert, amit azért indított, hogy megtudja, hányan jelentkeztek át a parlamenti választások előtt közvetlenül, hogy esetleg ezzel befolyásolják a választások eredményét.

A TASZ és a PC közösen igényelt adatokat a Belügyminisztériumtól (BM), hogy kiderítse, közvetlenül az országgyűlési választást megelőzően hányan létesítettek Magyarországon lakcímet. Ezekből a közérdekű adatokból lehetne arra következtetni, hogy történtek-e visszaélésszerű lakcímbejelentések, amelyek befolyásolhatták a 2018-as országgyűlési választást. A Belügyminisztérium akkor megtagadta a válaszadást, ezért fordult a két szervezet bírósághoz.

Március 27-én az elsőfokú bíróság kötelezte a BM-et az adatok kiadására. Ezzel egy lépéssel közelebb kiderülhet mekkora méreteket öltött a választás eredményének befolyásolására irányuló lakcímbejelentés.

“A bíróság mostani döntése lehetővé teszi, hogy tisztábban lássunk azzal kapcsolatban, hogyan is zajlanak valójában Magyarországon a választások. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a választópolgárok tájékozódhassanak a jogaikról és a polgárokkal közösen fellépünk a jogsértésekkel és csalásokkal szemben” – mondta Szabó Attila, a TASZ Választási Jogi Programjának vezetője.

FRISS HÍREK

Törött tükör...

Színház-beda...

Teljes front...

Mit akar Put...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK