Ha nem viszik a munkát az emberekhez, egész térségek fognak kiürülni, a közmunkában felszabaduló pénzt vissza kell forgatni a munkaerőpiac erősítésére. Ez a végkövetkeztetése a Policy Agendának, amely az ismét kevesebb kiadás hátterét elemezte.
A munkaerőhiány mellett nem ritkák a helyi munkaerőpiaci krízisek, amelyek olykor több száz ember munkáját fenyegetik. A 2020. évi költségvetésben az állam csökkenti a Nemzeti Foglalkoztatási Alap kiadásait. A Policy Agenda (PA) azt vizsgálta meg, hogy mi áll a háttérben, milyen változások voltak az elmúlt 10 évben.
A Nemzeti Foglalkoztatási Alap (NFA) feladata az, hogy az állam az adófizetők pénzéből a foglalkoztatás javítását, a munkanélküliség kezelését és a képzési rendszer fejlesztését segítse elő. Az NFA egyik bevételi lába a munkajövedelem utáni befizetések. Az egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék egy része, valamint a szociális hozzájárulási adó szintén évente megállapított része az egyik ilyen bevételi forrás. A másik pedig a szakképzési hozzájárulás teljes egésze. Ezekből és az Európai Uniótól kapott visszatérítésekből „működik” az NFA.
Befizetnie kell a foglalkoztatási alapnak
Az NFA bevételéről az éves költségvetés rendelkezik. Valójában semmilyen köze sincs ahhoz, hogy mennyien dolgoznak, vagy mennyi a munkaadók, munkavállalók befizetése – írja a PA. Ugyanis a kormány akár már előre elvonhat ebből a pénzből. A jövő évi költségvetési tervezet szerint ez most meg fog történni: 71 milliárd forintot (a teljes kiadási oldal 16 százalékát) a központi kasszába be kell fizetnie a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak.
Az adatok azt mutatják, hogy 10 év alatt 100 milliárd forinttal emelkedett az NFA bevételi oldala. Érdemes összehasonlítani, hogy miből tevődött össze a két év bevételi „lába”.
Miközben az egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék NFA-t megillető hányada nominális értéken csak 27 százalékkal emelkedett, ugyanezen időszakban az átlagbér 95 százalékkal nőtt. Ha a foglalkoztatotti létszám bővülését nem számoljuk, akkor is
jelentősen növelni kellett volna a munkaerőpiaci járulékból beszedett összeget.
Ennek oka az, hogy a kormány jelentősen átalakította az adó- és járulékrendszert, és csökkent a munkaerőpiaci járulék mértéke is (2,5-ről 1,5 százalékra). Mindezt úgy, hogy csak a foglalkoztatottnak maradt meg ez a járulék, a munkáltatónak megszűnt, pontosabban beleolvadt a szociális hozzájárulási adóba.
A helyi problémák nem fontosak
Ez azt jelenti, hogy az aktív munkaerőpiaci támogatásokat (például a helyi munkaerőpiaci problémák kezelését) nem tartja fontosnak a kormány. Sokkal inkább a közmunkarendszer finanszírozásával, és az EU-tól kapott pénz felhasználásával vélték megoldottnak ezt a problémát, úgy, hogy a közfoglalkoztatás valójában nem az átmeneti munkaerőpiaci problémák kezelését szolgálja.
Az elmúlt tíz évben a tényadatokkal, és az idei, valamint a jövő évi tervszámokkal kalkulálva a közmunkára elköltött pénz az NFA összes kiadásának 46 százalékát tette ki (1787 milliárd forintot). Volt négy olyan év is, amikor a közfoglalkoztatásra elköltött összeg többet tett ki, mint minden más kiadásra fordított teljes kiadási elem.
Fordítva ülnek a lovon
A PA szerint hiába költ kevesebbet az állam a közfoglalkoztatotti rendszer működtetésére, az itt felszabaduló pénzt nem forgatja vissza a „munkaerőpiac javításába”. Nem teszi ezt, noha elejét kellene venni annak, hogy egész térségek válnak foglalkoztatói szempontból olyan válságos területté, ahonnan a munkaerő csak elvándorol. A munkaerőhiány problémája pedig arra is rá kell, hogy irányítsa a figyelmet, hogy
nem jó az a gazdaságpolitika, amelyik csak a munkaerőt viszi a foglalkoztatóhoz.
Ezzel ugyanis az ország egyes részei kiürülnek. Arra kell megoldást találni, hogy az adott térség munkaerejéhez „vigyék” a foglalkoztatót, vagy legalábbis a válságtérségekben még működő cégeket próbálják megmenteni. Ehhez pedig eszközrendszert tudna adni az NFA, ha nem forráskivonásokkal lenne terhelt.
A nők foglalkoztatásán belül minden egy százalékos arány-javulás (a férfiak változatlan foglalkoztatási szintjével számolva) 68 ezer új női foglalkoztatottat jelentene. Azzal tehát, ha elérnénk a nők foglalkoztatásán belül az északi-országok szintjét, 204 ezer fővel több női munkavállalónk lenne, akik munkajövedelmük által jelentősen növelnék a háztartásuk bevételeit.
Amennyiben a kereseteket összeadjuk, akkor az 5 fő feletti foglalkoztatóknál és a közszférában dolgozók körben a bruttó jövedelem 53%-át viszik haza a férfiak, és így 47%-át a nők. A 35 év alatti dolgozói társadalom esetében azonban a nők már csak 43%-át szerzik meg a munkajövedelmeknek.
