Kezdőlap Címkék Párizs

Címke: párizs

Helyszíni tudósítás Párizsból – 9.

0

Az elmúlt hónap emlékezetes eseményei az antiszemitizmus, cionizmus-anticionizmus körüli politikai manőverek, az Alexandre Benallával kapcsolatos szenátusi vizsgálat és Macron európai választási kampányának hivatalos kezdete.

A tizenhét hete tartó válság újabb fejezettel bővült ki. “Az antiszemitizmus terjed, mint a méreg”, “támad, és rohasztja a szellemi életet” – ezekkel a drámai mondatokkal vezette be a belügyminiszter az antiszemita tettek 2018-as frissen publikált statisztikai mérlegét február 11-én. Az elmúlt évben 541 antiszemita cselekedetet és fenyegetést tartanak nyilván az országban, amely a 2017-ben elkövetett 311 ilyen akció számához képest 74%-os növekedést jelent.

Mindenki tudja, az antiszemitizmus nem új jelenség Franciaországban

Mély történelmi és társadalmi gyökerei vannak. Maradjunk csak a 21-ik század első két évtizedében, 2002-ben, 2004-ben és 2009-ben kivételesen magas volt az antiszemita tettek és fenyegetések száma, majd valamennyit csökkentek, de 2014-ben megint az előbb említett évekére hasonlított. 2014 első félévében 527 antiszemita tettről és fenyegetésről panaszkodott a CRIF, a francia zsidó egyesületek esernyőszervezete, ami a megelőző évhez képest 91%-os emelkedést jelentett. És még mindannyian emlékszünk a kóser hypermarket elleni támadásra 2015 január 9-én, az ott meggyilkolt három személyre és az órákig fogvatartott túszokra.

Minden évben minden kormány felháborodásának ad hangot az új adatok nyilvánosságra hozatalakor, és minden alkalommal – elsősorban nevelési – programokat, no és kemény megtorlásokat ígérnek. Ez már amolyan politikai rutin. De, ahogy Delphine Horviller rabbi-nő nemrég megjelent “Gondolatok az antiszemitizmusról” című könyvében írta, az antiszemitizmus évszázadok óta “szétszórt, ugyanakkor nincs sehol, megbújik az emberek között, de nem keveredik össze velük, felismerhetetlen, de nem asszimilálható”. Tehát nehéz harcolni ellene.

Az antiszemitizmus politikai célokra való felhasználása szintén rutin már

Kevés államfő hagyja ki a lehetőséget az éppen aktuális problémák összekapcsolásával. Idén a kormány és a mögötte álló sajtó és értelmiségiek a mintegy három hónapja tartó társadalmi válságot kirobbantó és fenntartó sárgamellényesek diszkreditálására használja fel az antiszemitizmus megnyilvánulásait. “Amikor a zsidók gyűlölete és a demokrácia gyűlölete egybefonódik, akkor a fasiszta szféra szókincse ellepi a házak falait” nyilatkozta a rasszizmus elleni miniszterközi megbízott egyik tweetjében rögtön a belügyminiszter után, és mindenki értette, hogy az adó- és szociális egyenlőségért és a demokrácia kiszélesítéséért, a népi kezdeményezésű népszavazás bevezetéséért tüntető sárgamellényesek mozgalmát tette felelőssé.

Három nappal később, a politikai színen való fennmaradásért küzködő Szocialista párt villámgyorsan reagált a belügyminiszter riasztó mondataira. “Elég volt! Egység az antiszemitizmus ellen” címen hirdetett meg nagygyűlést február 19-re a Köztársaság téren, amelyhez azon nyomban csatlakozott a kormány nevében a miniszterelnök és tizennégy jobb- és baloldali demokrata párt (Le Pen pártja nem szerepelt a meghívottak listáján).

Trágár antiszemita sértegetések

A nemzeti egységet jelképezni hivatott nagygyűlést megelőző szombaton robbant be egy újabb esemény, amely még tovább fokozta a politikusok és a sajtó szenvedélyét. A sárgamellényesek tizennegyedik tüntetésén a mainstream médiák által kedvelt francia és izraeli kormánypárti publicista-filozófus, izlamofób és Izrael-barát gondolatainak gyakran hangot adó Alain Finkelkraut megjelent a tüntetés útvonalán, és a boulevard Montparnasse-on tapasztalta meg a felvonulók ellene irányuló haragját, gyűlöletét, trágár antiszemita, anticionista sértegetéseit. Tettlegességre nem került sor, amit a védelmére (talán előre?) mozgósított rendőröknek nyilvánosan meg is köszönt. Már másnap – vasárnap – bírósági vizsgálat indult a trágár mondatot kiabáló sárgamellényes beazonosítására.

A Libération napilap tizenkét politikus reakcióját szedte csokorba, amelyek az olvasókban azt az érzést kelthetik, hogy Franciaországban elszakadt a gát, törők-zúzók hordái gyújtogatnak és most ráadásul a zsidókat is kezdik támadni, üldözni. Alain Finkelkraut “jelképe [lett] annak, amit a Köztársaság kinek-kinek megenged” írta tweet-jében az az Emmanuel Macron, aki hetekig várt, hogy a Benalla ügyben vagy a sárgamellényesek követelései kapcsán megnyilatkozzon. “Nem, ti nem a nép vagytok, ti a gyűlölet Franciaországa vagytok, azé a Franciaországé, amely miatt szégyenkeznünk kell” nyilatkozta a szenátus elnöke (5) a Finkelkraut-incidens után.

Nos mi a helyzet a sárgamellényesek antiszemitizmusával?

Röviden, valószínűleg ugyanaz, ami a francia társadalom egészével (lásd 3.bekezdés). Mivel a pártoktól és a politikát irányítóktól való függetlenségük, a politikai játékokban való résztvétel és a mozgalmon belül mindenfajta hierarchia elutasítása továbbra is a mozgalom alapköveit képezik, nehéz az egész mozgalmat am blok felelőssé tenni néhány antiszemita vagy anticionista tettéért. Illetve csak akkor, ha három hónap nem volt elég a sárgamellényesek jelenségének valamelyes megértésére.

Mindezidáig nem készült országos vizsgálat a sárgamellényesek mozgalmában résztvevő antiszemiták arányáról, se annak a francia társadalom egészével való összevetéséről, se antiszemitizmusuk (zsidógyűlölet), anti-cionizmusuk, (Izraelnek a palesztin kisebbséggel kapcsolatos politikájának bírálata) okairól és tartalmáról. És ha készül ilyen vizsgálat, és ha netán nem igazolja a sárgamellényesekkel kapcsolatos kvázi hisztériát, akkor – és ez is abszolút rutin – nem lesz a sajtóban helyreigazítás, és egyik politikust és sajtóterméket sem fogják felelőssé tenni Macron új törvénye nevében “fake news”-ok (hamis információk) terjesztéséért. Végül csak egy apró tény, a tizennegyedik tüntetés szombatján felfedezett antiszemita tag-ek nagy része nem a felvonulás útvonalán lett felmázolva a falakra és postaládákra, és mivel nem értek senkit tetten, és tanukat se találtak eddig, nem lehet tudni, hogy valóban sárgamellényesek a tettesek vagy sem.

Cohn-Bendit Macron jó barátja

Még néhány szót az antiszemitizmus politikai célokra való felhasználásáról, ami gyakran és régóta jó eszköznek bizonyul a politikai ellenfelek, pártok, politikusok lejáratására. Cohn-Bendit a 74 éves hajdani 1968-as diákmozgalmi hős, régen maoista, ma Macron jó barátja, a sárgamellényesek mozgalmát rendszeresen szidalmazó, “totalitáriánus szándékkal” megbélyegző EU képviselő Jean-Luc Mélenchont, a France Insoumise vezetőjét támadta azért, mert nem reagált elég gyorsan a Finkelkraut-ot ért sértésre.

Nem csak Franciaországban dívik az antiszemitizmussal való vádaskodás a zavaró politikai ellenfelek ellen. A La Manche másik partján a Labour-párt következő választásokon miniszterelnökségre esélyes baloldali főtitkárát, Jeremy Corbyn-t az utóbbi hetekben ezzel az érvvel próbálják diszkreditálni ellenfelei pártján belül és kívül. A számukra elfogadhatatlan álláspont: Corbyn keményen bírálja Izrael politikáját a közel 21%-ot képviselő palesztin kisebbséggel szemben. Két lemondottt Labour-párttag vádjaival szemben több mint 200 zsidó párttag nyílt levélben cáfolta meg a pártfőnök ellen hangoztatott hamis vádakat. (Az információért köszönet a Londonban élő Márkus Piroskának.)

Alexandre Benalla, itt még Macron testőreként
Alexandre Benalla, itt még az elnök testőreként

A francia belpolitika másik érzékeny pontja Alexandre Benalla és a Macron-rendszer átláthatatlansága

A szenátus február 20-án nyilvánosságra hozta több hónapos kihallgatásainak, vizsgálatának eredményét, amely megállapítja, hogy a Benalla-ügy kapcsán az állam legfelsőbb szintjén “jelentős működési zavarok” tapasztalhatók. “Nem lenne ma Benalla ügy, ha május 2-án Alexandre Benalla, tette elkövetése után [május 1-én rendőrruhába öltözve másodmagával a felvonulás után tüntetőket brutalizált] megfelelő szankciókban részesült volna.” A szenátus szükségesnek látja “az érdekkonflikusok megelőzését és szankcionálását az elnök kabinetjeiben dolgozó személyzet körében, hogy ezentúl ne külső érdekek befolyása alatt cselekedjenek”.

Ezután részletezi a jelentés mindazokat az illegális eszközöket (köztük a fegyverrel, diplomáciai útlevéllel rendelkezés jogát) amelyeket Benalla magának tulajdonított és amelyeket a felettesi utólag jóváhagytak. Ami az “orosz szerződést” illeti, ez “országunk érdekein túl, az államfő biztonságát is sérti” állapítja meg a jelentés. Többek között Benalla és még két személy, a már vád alatt álló és lemondott elnöki hivatal főigazgatójának, Macron egykori jobbkezének, beszédírójának és az elnök személyes kabinet vezetőjének, Benalla közvetlen felettesének bíróság elé állítását kéri hamis tanúskodásaik vádjával.

A jelentésnek nagy visszhangja volt, de a legfigyelemreméltóbb a kormány reakciója. A miniszterelnök, az igazságügy miniszter és a kormány szóvivője nyílt támadásba kezdett a szenátus ellen. Mindhárman kórusban megkérdőjelezték a kormány és a parlament/szenátus hatalomelválasztásának elvét, a Köztársaság egyik alappillérét. Szerintük “sem a parlamentnek, sem a szenátusnak nincs joga véleményt nyilvánítani a köztársasági elnök hivatalának tevékenységéről és belső szervezetéről”.

Macron Európa jövőjéről fejtette ki vízióját

Emmanuel Macron, aki tavaly nyár óta hallgatásba burkolózik volt tanácsadója és biztonsági embere ügyében, március 4-én a londoni The Guardian Vélemény rovatában fejtette ki vízióját Európa jövőjéről.  Elszürkült imázsát az európai válság megoldásának, Európa megmentésének ambíciójával szeretné retusálni. A januárban elindított patetikus “nagy vita“, az eddig nem sok eredményt hozó példátlan rendőri és bírósági erőszak, az ENSZ, az Amnesty International, az Európai Bizottság, kül- és belföldi civil szervezetek bírálatai ellenére úgy gondolja, hogy május 23-ig, az EU parlamenti választásokig bizalmat tud kelteni az EU megmentőjének szerepében.

“Drága Európa, a Brexit lecke mindannyiunknak: itt az idő a megújulásra” – a cikk jól hangzó címe ellenére a kíváncsi olvasó, akit érdekel a Brexit tanulsága és az EU jövője, kevés új gondolatot olvashat benne. Csak a politikai nyelvészet és kommunikáció szakbemerei és amatőrjei számára nyújt csemegéket a cikk arról, hogy hogyan, milyen szókinccsel, fordulatokkal lehet/kell tálalni a megújulás-de-semmi-ne-változzon stratégiáját. Javaslatai egytől egyig vagy már érvényben vannak (közös határvédelem, minden ország maga határozza meg a minimálbért, nulla CO2 kibocsátás 2050-ig, a mezőgazdasági mérges vegyszerek megfelezése 2025-ig), és megvalósításukra kevés a remény, vagy megvalósításuk az EU keretében tökéletesen kizárt mert olyan EU egyezményekbe ütköznek, amelyek módosítása vagy eltörlése nem áll a tagállamfők – Emmanuel Macront beleértve – és a mögöttük álló lobbyk érdekében. Az IFOP március 8-án közölt közvélemény-kutatása szerint Macron pártjának listájára a választók 24%-a gondol szavazni.

Körösi Zsuzsa, Párizs

Helyszíni tudósítás Párizsból – 8.

0

Az elmúlt hét fő eseményei: A Mediapart online lap január 31-én közölte Alexandre Benalláról, hogy míg Macron szolgálatában állt főtanácsosi és testőr szerepében, egy Putyinhoz és az orosz maffiához közelálló milliárdossal állt üzleti kapcsolatban, aminek következtében az ügyészség február 4-én házkutatást rendelt el az online újság szerkesztősége ellen. Másnap a parlament megszavazta a kormány ú.n. “rombolók elleni” törvényjavaslatát. A február 5-ére meghirdetett általános sztrájk és tüntetés alkalmat adott a sárgamellényesek és a baloldali szakszervezetek közötti közeledésre. A sárgamellényesek túl vannak a mozgalom halottainak és sebesültjeinek szentelt XII. Felvonásán, majd a tizenharmadikon, amely egy újabb, súlyosan megcsonkított tüntető tragédiáját szülte.

A Benalla-botrány harmadik fejezete ezúttal az “orosz szerződés” néven emlegetett állambiztonsági ügy

Az, hogy május 1-jén rendőrnek beöltözve, haverjával, Vincent Crase-zal, Macron pártjának volt biztonsági felelősével együttműködve a felvonulás után brutálisan megtámadott egy fiatal párt, majd a vizsgálat alatt lévő verőlegény diplomáciai útlevéllel járhatta Afrika és a Közel-Kelet országait, tárgyalhatott magas hivatalos személyiségekkel, eltörpül amellett, amit január utolsó napján a Mediapart nyilvánosságra hozott: Macron szolgálatában, tanácsosi funkciójával párhuzamosan, Benalla Vincent Crase-zal együtt üzleti kapcsolatban állt Iszkander Mahmudovval, a több nyugat-európai állam által figyelemmel kisért, Putyinhoz és az orosz maffiához közelálló üzletemberrel.

Az online újság oldalán hangfelvételeken hallhatjuk a vizsgálat alatt álló, illegálisan találkozó Crase-t és Benallát. Az előbbi izgul, hogy május 1-jei közös erőszak-akciójuk feltárása belezavarhat az orosz mágnáshoz fűződő igen jól jövedelmező kapcsolatukba, mire az utóbbi nevetve próbálja megnyugtatni, mondván, a “főnök” (Macron) és “Madame” (Macron felesége) abszolút mellettük áll. Azt is megemlíti Benalla, hogy a “főnök” hetente kétszer hívja, ami ellentmond Macron júliusi nyilatkozatának, mely szerint elbocsátott, vizsgálat alá helyezett volt tanácsosával minden kapcsolatot megszakított. Nem csak Macront érinti komolyan az ügy, hanem a miniszterelnököt is, ugyanis egyenlőre nem bizonyított, de gyanús, hogy az illegális Benalla-Crase találkozó a miniszterelnök személyes biztonságáért felelős csoport vezetőnőjének lakásán történt. A bizonyítási folyamat megkezdésével egyidőben a biztonságicsoport-vezetőnő lemondott.

Házkutatás – nem a gyanúsítottnál, hanem az őt leleplező sajtónál

Még nem tudni, hogy a miniszterelnök tudott-e a közvetlenül neki dolgozó biztonsági csoportot vezető és ez utóbbinak a két cinkossal fenntartott baráti kapcsolatáról, esetleges közreműködéséről az illegális találkozó létrejöttében, mindenesetre utasítást adott a párizsi bíróságnak, hogy tartsanak házkutatást – nem alárendeltjénél, hanem – a Mediapart szerkesztőségében. A hangfelvételek és a dokumentumok lefoglalása, de elsősorban ezek szerzőinek beazonosítása volt a cél, ami egyenlő a sajtószabadság fontos pillérének, a források védelmének semmibevételével. A sajtószabadság már Macron elnöksége előtt elkezdődött folyamatos korlátozása ellenére, a törvény biztosítja az informátorok titkosítását; erre hivatkozva utasíthatta vissza a főszerkesztő a két ügyész és a bűnügyi (!) brigád-biztos nem várt “látogatásának” fogadását. A botrány sajtó-vonatkozása ennek ellenére végighullámzott a sajtó egészén, jobboldaltól a baloldalig.

Ahogy a Benalla tevékenységét kutató két újságíró egyike mondta, “Ebben az ügyben ma egy ember nyugodt: Alexandre Benalla. (…) Minden új bűncselekménye növeli a védettségét, amit az is mutat, hogy a miniszterelnök a Mediapart ellen küldi ki a bűnügyi brigádot! Németországban, Angliában vagy a Macron által példaképpen gyakran emlegetett skandináv országokban már lemondott volna a főügyész, az igazságügy miniszter (aki hamis tényeket tartalmazó nyilatkozatával támogatta a Mediapart elleni vizsgálatot) és maga a miniszterelnök is. (…) Visszatérve az “orosz szerződésre”, a legmegdöbbentőbb, hogy Macron egyfolytában az orosz beavatkozásról beszél, a sárgamellényesek mögött is az orosz beavatkozást látja, és most kiderül, hogy az orra előtt, az Elysée palotában, a lakhelyén zajlik az orosz beavatkozás, és a kisujját se mozdítja.”

A köztársági elnök a már ismert szfinksz-stratégiát, a hallgatást tekinti helyénvalónak. Feltételezhetően jelenleg a legfontosabb számára, hogy bármely eszközzel felgöngyölítsék az ezzel megbízottak, hogy szűk környezetében kik azok vagy ki az, aki ezeket a dokumentumokat eljuttatta a Mediapart-nak, akiknek nyilvánvaló céljuk az elnök megbuktatása.

A hét másik eseménye a rombolók vagy törők-zúzók elleni törvénytervezet megszavazása

Az új törvény többek között legalizálja a gyanúsnak tekintett személyek előzetes letartóztatását, és bárki megmotozását egy-egy tüntetés előtt. A belügyminiszter, akinek utasítására a rendőrök háborús, kémiai fegyverekkel 11 tüntetőt halálosan, 160-at súlyosan megsebesítettetek, 18-at fél szemükre megvakítottak egyetlen szót nem ejt, a törvény értelmét abban látja, hogy visszakozásra kényszeríti “ezeket [sic!], akik állati brutalitással életekre törnek, a rendőrökön töltik ki haragjukat”. Ez a törvény, folytatta, “a kereskedőket, a lakosságot és a rendőrséget védi”. A törvényt az eddigi leggyengébb aránnyal szavazta meg a parlament. Az REM (Macron pártja) képviselői között 49 ellene voksolt, és a legismertebbek egyike pártot változtatott.

Egy jobb-közép képviselő a kormányt az autoritárius rendszer felé sodródással jellemzi, “a Vichy-rendszerben érezzük magunkat”, mondta felháborodottan a parlamentben a törvény megszavazása utáni percekben. “A macronistáknak problémáik vannak a szabadságjogokkal?” kérdezte a keményen jobboldali Point online kiadásában. Nem csak a tüntetés-joggal van bajuk, olvashatjuk a cikkben, a sajtószabadsággal is. És itt nem a meghiúsult Mediapart elleni házkutatás-kísérletre utal, hanem a Macron által kezdeményezett informális találkozóra február 5-én. Gondosan megválogatott újságírók előtt kifejtette, hogy a közjónak “semleges’ sajtóra van szüksége, és az államnak ezt a sajtót kell anyagilag segíteni. Pozitív példái azok a tévé csatornák voltak, amelyek az elnököt már minisztersége óta rendületlenül támogatják. A “semlegesség” biztosításához vezető módszerek még nem ismertek, de nehéz nem a cenzúra előrevetett árnyékát látni Macron szándékaiban.

A szakszervezetek is tüntettek

Február 5-én a CGT és más szakszervezetek, valamint a hozzájuk csatlakozott sárgamellényesek “bon enfant”, magyarul “jógyerek” tüntetése szervezett de vidám hangulatban zajlott. A Rivoli úton végigmenő felvonulás fegyelmezettebb volt, mint a sárgamellényesekéi szombatonként. Azért a Concorde-téren, tüntetés végpontján a rendőrség néhány könnygázbombát mégis a tüntetők közé robbantott. Még a tér alá, a metróba is beszivárgott az orrfacsaró gáz, könnyeztek tőle az ártatlan várakozók a 8-as vonal peronján.

A XIII. felvonás a nagyvárosok tüntetései mellett a Dél-Franciaországban összegyűlt mintegy 60 fős sárgamellényes csoport nemzetközi utalásokkal is szolgált. A csoport Olaszországba akart átmenni, olasz barátokkal akart találkozni, ezzel akarta kifejezni, hogy a francia nagykövet visszahívása Olaszországból február 7-én nem érinti a két nép nagy múlttal rendelkező barátságát. Noha a francia-olasz konfliktus nem vonta maga után a két ország közötti határ visszaállítását, és egyben lezárását, a sárgamellényeseket francia rendőr-blokád várta a határhoz közeli Menton városában. A mozgásszabadság – egy harmadik demokratikus alapjog – február 2-án nem működött… A sárgamellényeseket gyűrűként körülvevő újságírók mikrofonjai, kamerái előtt egyik véleményirányítójuk, Maxime Nicolle utalt a francia kormány szerinte képmutató diplomáciai félrelépésére. Az olaszoktól nem tűri a francia belügyekbe való beavatkozást, de “beavatkozik Venezuela belügyeibe, bírálva a latin-amerikai kormányt, amely elnyomja a szabadságáért békésen tüntető népet. A francia kormány, hangsúlyozta Nicolle, pontosan ugyanezt teszi [saját földjén tizenhárom hete].”

Egyre több a követelés

A kelet-franciaországi a Commercyben  kialakult sárgamellényes csoporttól messze áll a provokálás szándéka. Tagjai csak november 17-e, az I. felvonás óta ismerik egymást, pedig kisváros Commercy. Közösen felállított, rezsóval fűtött bódéjukban, akik dolgoznak, munka után, a munkanélküliek, nyugdíjasok napközben is itt találkoznak naponta. Vitatkoznak, terveznek, írnak, immár tizenhárom hete. A polgármester beharangozta, hogy ebből elég, le fogják rombolni a bódét, de még nem nyúltak hozzá. A szomszédban lévő kávézó tulajdonosa, a pék, a fűszeres a barátjuk, ellátják őket el nem adott termékeikkel. December elején megírták a francia ellenállók 1941 óta világhíressé vált “Partizánok énekének”, eredeti címén “A felszabadulás énekének” megindító sárgamellényes változatát.

December végén a youtube-on felhívást intéztek az ország összes sárgamellényes csoportjához egy országos gyűlésre, amelynek célja a követelések megvitatása és összesítése lesz. Január 25-én és 26-án több mint 75 sárgamellényes csoport 350 küldöttjét fogadta Commercy. A küldöttségekben a nők és férfiak azonos számban vettek részt, ez volt a szabály. A kétnapos tanácskozás eredménye: a novemberi 41 követelés január végére 130-ra duzzadt. Ezekből válik érthetővé, hogy mit követelnek a kormánytól, milyen jövőt szeretnének gyermekeiknek, milyen anyagi és kulturális életfeltételeket tartanak méltányosnak az értékeket megtermelő dolgozók számára abban az országban, amely ma a világ ötödik gazdasági hatalma. Sok szociológus, politológus, szociális érdeklődésű újságíró megy le hozzájuk, próbálja megérteni, leírni, elemezni, ami Commercyben történik.

Körösi Zsuzsa, Párizs

Helyszíni tudósítás Párizsból – 7.

0

A szombati XI. felvonás nem marad el intenzitásban az előzőktől: csak Párizsban három felvonulást hirdettek meg a sárgamellényesek, ezzel próbálták a rendőrség erőit, erőszakbevetését megosztani, és több, parkokban tartott gyűlésen vitatták a mozgalom újabb fejleményeit, perspektíváit.

Délután 5-től a Köztársaság téren lett volna az első “Nuit jaune” (magyarul sárga éjszaka), ami mindenkit a 2016 tavaszi, három hónapig tartó “Nuit debout”-kra emlékeztet, és arra, hogy az emberek nem olyan feledékenyek, mint ahogy azt a belpolitika és az azt kiszolgáló tömegkommunikáció irányítói szeretnék. Úgy tűnik, az önmagukat három hónapja még apolitikusnak hirdetők – akár rész vettek a “Nuit debout”-kon annak idején, akár nem – emlékeznek, hogy 2016-ban is Macron, Holland elnök gazdasági- és pénzügyminisztere által kidolgozott, munkatörvény-reform ellen folyt a harc az ország nagy- és kisvárosaiban. Arra is, hogy ennek köszönhetően a kormánynak csak többszáz módosítással és a parlamenti vita és szavazás (alkotmányban megengedett) kiiktatásával sikerült meghozni a törvényt. Arra is, hogy az egy évvel később megválasztott Macron első rendeletei között szerepelt a munkatörvény további reformja, értsd további megszigorítása. Ekkor már a parlament (!) előre (!) megszavazta (!) önkiiktatását…

Ez már állami terrorizmus?

A bejelentett, tehát legálisan este 10 óráig engedélyezett, első “sárga éjszaka” még naplemente előtt véget ért. A Bastille térről könnygázbombákkal elüldözött sárgamellényeseket a Köztársaság téren vízágyúk és könnygázbombákkal, robbanó lövedékekkel felszerelt rendőrosztagok várták. Egy 66 éves résztvevő nő, kezében gyertya a korábbi tüntetéseken meghaltak és megsebesítettek tiszteletére, “állami terrorizmusnak” minősítette azt, amit a Bastille terén és itt tapasztalt. A másik aggasztó és komoly ellenszelet ígérő incidens, hogy a sárgamellényesek egyik ismert, a rendőrök tevékenységét filmező vezéralakját egy ellene küldött robbanó lövedék súlyosan megsebesítette. Jelenleg kórházban kezelik, próbálják a lövedéket kapott szemét megmenteni. Konklúzió, hogy a belügyminiszter, akinek lemondását hetek óta követelik a tüntetők, akit a rendőrségen belül is, és már külföldön is szombatról szombatra bírálnak, még nem érzi a helyzetet érettnek ahhoz, hogy taktikát változtasson.

A francia rendőrerőszakot bíráló nemzetközi szervezetekhez egy újabb csatlakozott, a Boston-ban székelő Physicians for Human Rights (Orvosok az Emberi Jogokért), amely egyenesen kémiai hadviseléssel vádolja a kormányt a sárgamellényesekkel szemben. Ugyanazokat a könnygázbombákat használják a francia rendőrök ma Párizsban, Toulouse-ban, Bordeaux-ban, Rennes-ben és másutt, amelyeket a katonai erők a koszovói háborúban vetettek be a polgári lakosokkal szemben, vagy amelyeket Barheim kormánya használt 2011-ben a tüntetők ellen, 39 halálesetet okozva. Ezeket a szuper-könnygázbombákat, melyeknek hatóterülete 4 hektár, egy francia cég, az Alsetex gyártja.

A XI. fejezetet megelőző hét ehhez képest békésebben telt el

Macron több-kevesebb sikerrel folytatja “nagy vitáit” az ország különböző részein a polgármesterekkel. A TV-csatornák már le is álltak az élő közvetítésekről. Annyi támadást kellett az elnöknek lenyelni vagy kivédeni, hogy a közvetítések kezdtek antipropagandává válni. Plusz a Médiapart hét végén megjelent cikkében nyilvánosságra hozta azokat a dokumentumokat, amelyek azt bizonyítják, hogy az országos vitákat lebonyolító és a szabályok betartását felügyelő állami szervezet vezetője azért mondott le a január 15-én elindított macroni “nagy vita” kordinálásáról, mert a megelőző tárgyalásokon nem sikerült a köztársasági elnökkel szót értenie az országos viták papíron lefektetett szabályait illetően (a témák nyitottsága, a szervezők függetlensége, szabad részvétel, pártatlanság, miniszterek, államfő, képviselők minimumra korlátozott beavatkozása stb).

Általános sztrájk várható

A polgármesterekkel folytatott vitáktól távoltartott sárgamellényesek február 5-re általános sztrájk-felhívást tettek közzé. A felhíváshoz magától értetődően csatlakozott a France Insoumise, de – ez az igazi nagy újdonság – a CGT is. Nem ők kezdeményezték, de nem bírálják és nem utasítják el. A baloldalon nem egy hang már november közepe óta sürgette a baloldali szakszervezet csatlakozását a sárgamellényesek mozgalmához, érthetetlennek tartották távolmaradását, tartózkodását. Noha helyi alapszervezetek szintjén voltak közös akciók, hisz sok sárgamellényes CGT tag egyben, a központi vezetés némán, tehetetlenül vagy éppenséggel bizalmatlanul, ellenérzéssel követte a sárgamellényesek mozgalmát, követeléseit. Az ellenük alkalmazott rendőri erőszak ellen is csak két hete emelte fel hangját. Belső vagy külső nyomásra csatlakozott a mozgalom mellé a CGT-vezetősége, amely pedig már hosszú évek óta lemondott az általános sztrájk lehetőségéről, értelméről? És milyen erővel és meddig fogja követni ezt a lendületet?

A másik fejlemény az EU-választásokon való indulás tervének megerősödése a sárgamellényesek körében. Ennek egyre hallhatóbb indolkása, hogy így akarják önállóságukat megőrizni a Rassemblement National (korábban Front National) manipulációs törekvéseivel szemben. A héten mindössze tíz jelöltből állt a sárgamellényes lista – az elkövetkezendő hetekben fog eldőlni, hogy a mozgalom magáévá teszi-e vagy sem ezt a kezdeményezést, amelyet még három hete a többség határozottan ellenzett, és ha igen, hány jelöltből álló listát tud felállítani, és melyik EU parlamenti csoporthoz szándékozik csatlakozni.

A sárgamellényesek szélsőjobboldaliak vagy baloldaliak?

A sárgamellényesek és a szélsőjobboldal viszonya sokakat foglalkoztat Franciaországban és a világban. Macron és a mögötte álló mainstream sajtó a sárgamellényeseket a szélsőjobboldal, elsősorban Marine Le Pen udvarába helyezi, a kettő összefonódását hajtogatja nap mint nap. Egy toulouse-i szociológus munkacsoport már a II. felvonás után vizsgálat alá vette a közlekedési csomópontokat, szupermarketek parkolóit, benzinkutait elfoglalókat és kérdőíveken, interjúkban megfogalmazott vágyaik, követeléseik alapján más képet rajzolt róluk. Inkább a baloldalhoz közeli mozgalomnak írták le. Az adó- és társadalmi egyenlőtlenség elmélyülése ellen lépnek fel, míg a bevándorlók, migránsok kérdése, a fajgyűlölet – Le Pen pártjának központi témái – és a homofóbia, ha itt-ott elszigetelten felbukkan is a sárgamellényesek körében, egészében véve meglehetősen a háttérben maradnak a demokrácia elmélyítésének, a társadalmi igazságosság akarata és a fennálló társadalmi intézmények antidemokratikus aspektusainak kritikája mellett.

Ugyanez a sajtó azt hangsúlyozza három hónapja, hogy a sárgamellényesek mozgalmának köszönhetően Marine Le Pen új népszerűségre tesz szert. “Marine Le Pen (MLP) egyre jobban megerősödik, egyetért több követelésükkel”, “a szegények Franciaországa valahol rokonságra talál azzal, amit Le Pen próbál csinálni”, “MLP diszkrét, ritkán nyilatkozik, de magabiztosan halad felfelé ívelő útján” – és ezekhez hasonló kijelentésekkel vannak tele a tévék szakértőinek vitái.

Mire hivatkoznak?

Két dologra. Az egyik, hogy a mozgalmat elindítók között két véleményirányítóvá vált személy, Maxim Nicolle és Eric Drouet valóban a Front National köreiből csatlakozott a sárgamellényesekhez. De ha meghallgatjuk a youtube-on tömegével jelenlevő fejtegetéseiket, semmiképpen sem lehet se szélső, se középjobboldalinak minősíteni őket. A Front National a 2017-es választások előtt, elsősorban Florian Philippot, MLP akkori főtanácsadója hatására a szociális követeléseket helyezte előtérbe a hagyományos bevándorló- és fajgyűlölő, arab- és zsidóellenes jelszavakkal szemben. Ez a tendencia a jobboldali Sarkozy, majd a szocialista Holland idején radikalizálódott antiszociális politikákkal elszegényedésbe, munkanélküliségbe, hajléktalanságba, kivetettségbe sodortak közül sokakat MLP pártjához közelített. A Front National számára sikertelen választási kampány azonban Florian Philippot eltávolítását és a hagyományos szélsőjobboldali irányvonal visszatérését vonta maga után, ami a Rassemblement National tagságának, támogatóinak tömeges elpártolását eredményezte a választásokat követő hónapokban. Ezek közé tartozik a két véleményirányító és még valószínűleg nagyon sok sárgamellényes is.

A népi kezdeményezésű népszavazás is inkább a baloldalhoz köthető

A másik, a RIC, a népi kezdeményezésű népszavazás, a sárgamellényesek egyik fő követelése. Ez a követelés két párt, a Front National és a France Insoumise elnökválasztási programjában szerepelt 2017-ben. De míg a baloldali France Insoumise választási programjában a VI. Köztársaság, ezen belül a népi kezdeményezésű népszavazás az egyik alapvető pont, és amit februárban ez a párt parlamenti vitára fog bocsátani, addig Le Pen pártjának ez mellékes téma. A Rassemblement National kimeríthetetlen témája továbbra is a bevándorlókkal, az iszlámmal szembeni fellépés, az idekapcsolódó törvények megszigorítása, amit, tegyük hozzá, Macron aktívan magáévá tesz.

Orbán Viktor Macron elleni támadásai ebben a témában kifejezetten Macron hírnevét, érdekeit szolgálják. Homályosítják azt tényt, hogy a francia elnök Orbánt megszégyenítő intézkedések, törvények kezdeményezője és megvalósítója (lásd a “szolidaritási bűntett” törvénye, a francia kikötők lezárása a menekülteket szállító hajók elől stb.). Visszatérve MLP-re és a sárgamellényesek viszonyára, a diszkréten, de magabiztosan mosolygó Le Pen a sárgamellényesek szociális követeléseire, a minimálbér felemelésére, az ultragazdagok megadóztatására valóban diszkréten, gyakorlatilag nem reagál.

Ezekről az ellentmondásokról nem esik sok szó sajtóban. Amit unos-untalan hangsúlyoznak, hogy ez az új mozgalom MLP égisze alatt veszélyezteti a fennálló rendet, a demokráciát – amelynek ma Franciaországban Emmanuel Macron az egyetlen letéteményese. Ugyanúgy, ahogy a 2017-es választási kampányban, most is a Macron – Le Pen párbajról biztosítják a mainstream médiak olvasóikat, nézőiket. A létező, és a 2017-ben jelentősen megerősödött baloldalról, a France Insoumise programjában lévő és a sárgamellényesek követeléseivel szinte szóról-szóra megegyező szociális követelésekről nem tartják érdemesnek beszélni. A stratégiájuk az amiről-nem-beszélünk-az-nem-létezik, vagy másképp, csak az van, amiről mi beszélünk. Ez a stratégia sokszor bevált, de nem mindig. Erre példa a 2005-ös népszavazás Franciaországban, Hollandiában és Írországban az EU-alkotmányról, és most, amikor a sárgamellényesek elleni általános média-uszítás ellenére a mozgalom támogatottsága három hónap után is 75-80 %.

A baloldali elemzőknél két magyarázó opció figyelhető meg

Az egyik, hogy a fent említett stratégia folytatásáról van szó. Szerintük arra építenek a médiák, hogy kitartó munkájukkal sikeres lesz az emberekben a Rassemblement National és MLP valamint a sárgamellényesek elleni félelem-keltés, ami majd vagy-vagy alapon a választásokon ismét a kevésbé rossznak tekintett Macron győzelmét fogja eredményezni. Ez volt a 2017-es sikeres stratégia.

A másik, ennek ellentmondó baloldali magyarázat, hogy Macron leszerepelt a milliárdosok és az őket képviselő, pénzükből fenntartott sajtó előtt, úgy látják, nem lesz képes programja hátralévő pontjait megvalósítani, ezért Franciaországban is a Trump-Bolsonaro-Orbán-Le Pen vonal lovára fogadnak. A közös elem a két opció között az, hogy a főellenséget számukra nem a demokrácia támadói jelentik, hanem a baloldal. Ebben, tegyük hozzá, a sajtó és fenntartói megegyeznek az Európai Unió tagállamainak kormányaival és az Európai Bizottság tagjaival. Ne feledkezzünk meg 2015-ről, a szociális programmal induló, azt megvalósítani akaró, demokratikusan megválasztott görög kormány térdrekényszerítéséről, amivel – erre is érdemes emlékezni – Florian Philippot, MLP akkori főtanácsadója tökéletesen egyetértett.  Ezt fejezte ki Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének híressé (a baloldal számára hírhedtté) vált 2015 január 30-án, hat hónappal a görög kormány kapitulálása előtt elhangzott tömör mondata: “Nem létezhet az Európai Unió egyezményeinek ellentmondó demokratikus opció”.

Körösi Zsuzsa

Előzmények >>>

Helyszíni tudósítás Párizsból – 6.

0

A sárgamellényesek január 12-i IX. felvonulásán a résztvevők száma meghaladta az előző hetit, amely pedig jóval meghaladta az azt megelőzőt. A sárga mellé új szín csatlakozott, a piros, a “piros tollasok”. Nem trópusi madarakról van szó, a kormány oktatáspolitikája ellen fellépő, többségben fiatal tanárok választották maguknak ezt az ironikus szimbólumot.

A Latin negyedben, Franciaország egyik legrégibb és legnagyobb presztízsnek örvendő gimnáziuma, a Henry IV gimnázium előtt volt a gyülekező pontjuk, onnan indultak el, majd a Châtelet téren csatlakozott energiával teli csoportjuk a Bercy sportpalotától jövő menethez.

A Champs Elysées-t lezáró Diadalívig tartó tüntetést a szabályoknak megfelelően bejelentették a szervezők. Szemmel láthatóan a felvonulók nyugalomra, békés menetre vágytak, ami nagyjából megvalósult. Nagyjából, mert délután 4 körül, a Diadalív körül, a felvonulás végén, azért ismét kemény összecsapásokra került sor a rendőrautók által körbezárt térbe beszorított tüntetők és a felfegyverzett rendőrség között. Fényképek és videók tanúsítják, hogy nem csak a már eddig is sokak által bírált súlyos sebesüléseket okozó LBD 40 típusú gumilövedékek és a GLI-F4 típusú robbanó lövedékek voltak a rendőrök “tarsolyában”, hanem újabb, egyenesen háborús ellenségölő HKG-36 puskákkal is fel voltak fegyverezve a rendőrök a felvonulás utolsó szakaszán. A múlt héten már filmre vett rendőri erőszakcselekmények száma tovább emelkedett.

Sok a megcsonkított, megvakított áldozat

Egyre többet foglalkozik a francia sajtó és a közvélemény az egy életre szólóan megcsonkított, megvakított áldozatokkal , ennek ellenére a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a belügyminiszter hivatalos megnyilvánulásaiban az erőszak további fokozásáról beszél, és csak a rendőrök hősiessége kap hangot és ismételt elismerést. Pedig most már, bizonyára a nyomás hatására, 78 rendőri erőszakcselekmény ügyében aktát nyitott a bíróság. Egy fiatal sárgamellényes nyilatkozott a Média nevű online tévének: “Nem vagyunk gyűlölködők” – mondta az elnök újévi jelzőjét ismételve, “de Macron olyan állapotba lök bennünket, hogy elveszítjük a fejünket. A reményvesztettség a nyugodt embereket is feldühíti. Az emberek olyanok, mint maga és én, igazi demokráciára vágynak.”

Íme a francia “nemzeti konzultáció”

Az elnök nem meggyőző, a sárgamellényeseket megbélyegző, így haragjukat tovább fokozó, egyesek szerint egyenesen provokáló újévi beszéde után új taktikával kísérletezik mozgalmuk leszerelésére: január 13-án, a IX. felvonás másnapján levélben fordult a néphez, hogy bevezesse a 15-én elinduló országos konzultációt, új nevén a „nagy vitát”. A levélben felhívott mindenkit, vegyenek részt, “tabuk nélkül” fejtsék ki véleményüket otthon az erre felállított internetes platformon vagy menjenek el az önkormányzatba, és ott válaszoljanak a többségükben feleletválasztós kérdésekre, amelyekre kockák beikszelésével lehet válaszolni. Azért a levél mindjárt leszögezett két tabut: nem lehet szó se az eddig meghozott törvények visszavonásáról, sem a programjában szereplő (a munkanélküli-segélyt, nyugdíjrendszert érintő) további reformok megkérdőjelezéséről. E pontosítások után meghatározta “az elmúlt hetekben felmerült” témákat, amelyekről a „nagy vita” szólhat.

Több kommentátor és sárgamellényes felfigyelt az egyik – előírt – vitapontra, a bevándorlók helyzetének szabályozására, noha ez a kérdés nem szerepel a sárgamellényesek követelései között. Ez, mint hangsúlyozták, a jobboldal és a szélsőjobboldal egyik főkövetelése.

A többi előírt téma:

az adórendszer, az állami kiadások, az államrendszer reformja, a közszolgáltatások, az ökológiai “átmenet”, a demokrácia, és végül a magyarra nehezen lefordítható “citoyenneté”, a nép bekapcsolódása a közélet irányításába. A félreértések elkerülése végett Macron mindegyik témához rövid bevezetőt is írt, amely feltételezhetően a sárgamellényeseket nem, de az elnökkel egyetértőket ösztönözheti véleménynyilvánításra. A humoristáknak, sanzonénekeseknek, ellenzéki kommentátoroknak nagy ihletet adott ez a levél. Válaszaik intenzíven keringenek a neten. Természetesen egyikük figyelmét sem kerülte a meghirdetett “nagy vita” manipulatív jellege.

A vita előkészítésének és sikerének része az elnök területi adópolitikájával az elmúlt másfél évben elidegenített falvak, kisvárosok polgármestereinek visszahódítása. November 20-22-én, a sárgamellényesek mozgalmának elindulásával egyidőben, de tőle függetlenül X. országos kongresszusukon nem rejtették véka alá a kormánnyal szembeni elégedetlenségüket, de akkor még legyintett rájuk az elnök. Még nem fogta fel sem ő, sem kommunikációs tanácsadói, hogy a polgármesterek berzenkedése ki nem mondottan, de valamilyen módon kapcsolódhat a sárgamellényesekéhez. Most, két hónap után fordult a kocka: Macron terve, hogy régióról régióra bejárja az országot, hogy ígéretekkel, okos szóval, ismert meggyőző erejével megpuhítsa őket.

Forrás: Twitter

Ez már választási kampány

Első vidéki kiszállása Normandiába vitte január 15-én, ahol hat és fél órán keresztül mintegy 620 polgármestert próbált meggyőzni a „nagy vitában”, a sárgamellényesek és mindenki más panaszlistájának összegyűjtésében betöltendő fontos szerepükről. A sajtó elemzéseiből ítélve nem egyértelmű a siker Normandiában, de a BFMTV csatornán egyenes adásban közvetített párbeszéd a polgármesterekkel sok nézőt érdekelt és többek érzése az volt, hogy ez a több, mint hatórás együttlét a polgármesterekkel és a többi hasonló találkozó a közeljövőben valamint a bevándorló-téma beerőltetése a „nagy vitába” egyben Macron európai parlamenti választási kampányának nem hivatalos nyitányát jelzi.

Ami az interneten begyűjtött véleményeket illeti, még mindig nem tudni, hogy ki mit fog kezdeni velük, hogy lesznek feldolgozva, és mi a biztosíték az adatok nyilvános kontrolljára és pártatlan értékelésére.

Macron híveinek és ellenzékének közös kérdése, vajon sikerül-e majd a „nagy vita” előtérben tartása két hónapig, vagy a Benalla-botrány továbbgyűrűzése és a sárgamellényesek ellenállása fogja lekötni továbbra is a franciák figyelmét? “A század ügye” sem merült feledésbe: a négy környezetvédő civil szervezet 2.085.401 támogatója várja, hogy december 18-i ultimátumuknak megfelelően február végén bepereljék az államot, mivel a kormány – jelenlegi szorongatott helyzetében – minden valószínűség szerint nem lesz képes a kért intézkedéseket egy hónapon belül meghozni.

Folytatódnak a tüntetések

A sárgamellényesek továbbra is ragaszkodnak a január 19-i X. felvonás megtartásához. Párizsban, Toulouse-ban, Marseille-ben, Bordeaux-ban lesznek előre láthatóan nagy tüntetések. Párizsban a diákok, a kórházak személyzete, a CGT jelezték, hogy tüntetni fognak a sárgamellényesekkel, vasárnap a feministák ismét külön tüntetést szerveznek. Egy marseille-i sárgamellényes meglátása szerint: “Az egyetlen, amit tennünk kell, elbocsátólevelet küldeni Emmanuel Macronnak és belügyminiszterének, mivelhogy mi vagyunk a munkaadói. Egyébként, biztosak lehetünk, Macron nem fogja kihúzni tavaszig.”

Addig is Párizsban a hét minden napján egy vagy több tüntetés, nagygyűlés, sztrájk lesz, gimnáziumi és egyetemi diákok, tanárok, pszichiáterek, bölcsődei gyerekgondozók fognak a munkafeltételeik rohamos romlása ellen fellépni. A 26-i szombaton pedig nagyszabású és látványos XI. felvonásra lehet számítani: ekkorra van bejelentve a sárgamellényesek párizsi “fehér tüntetése” sebesültjeik és halottaik tiszteletére.

Körösi Zsuzsa

Hatalmas robbanás Párizs belvárosában – Frissítve

0

15:55 Két tűzoltó és egy spanyol turista nő halt meg a gázrobbanásban. Tíz súlyos sérült van, 37-en pedig könnyebben sérültek meg. A tűzoltók a belügyminiszter szerint hét ember életét mentették meg.

A detonáció idején már a helyszínen voltak a tűzoltók, akiket azért hívtak ki, mert gázszivárgást éreztek az ott lakók. A robbanás idején a pékség zárva volt.

13:20  Ana Divac, az N1 tudósítója azt jelentette, hogy huszan sérültek meg, köztük egy tűzoltó, a rendőrség szóvivője pedig közölte, hogy a robbanásban senki sem halt meg.

10:30  A hírek szerint a robbanás egy pékségben történt, és nem kizárt, hogy gázrobbanás okozta. Az érintett városrész egyébként a francia főváros egyik üzleti negyede. Egyelőre nem tudni, hogy a robbanásnak van-e sérültje.

Hatalmas robbanás történt Párizs központjában. – jelenti a francia főváros rendőrsége  Twitter-üzenetében.

Préfecture de police

@prefpolice

🔴 en cours des @PompiersParis pour un incendie dans un commerce suivi d’une forte explosion rue de Trévise dans le 9ème. Évitez le secteur et laissez le passage aux véhicules de secours

Helyszíni tudósítás Párizsból – 5.

0

Csak vágy volt a sárgamellényesek mozgalmának lankadása az ünnepek között; korai volt múlt időben beszélni róla.

A VIII. felvonás intenzitása január 5-én jel arra, hogy “a társadalmi lázadás tartósságával kell számolni és a legitim erőszak célpontjává vált állam változatlanul szegényes szókincsbe, a ‘lázadók’, ‘megosztottak’ vagy ‘agitátorok’ szavakban merül ki.” Ezzel a mondattal kezdte adását vasárnap a France Culture déli hírek vezetője. Néhány perccel később a La république en Marche, a kormánypárt meginterjúvolt egyik képviselője kritikusan beszélt a kormány jelenlegi reakcióiról, “kölcsönös a megvetés”, mondta, a kormány és a sárgamellényesek között. “A fő kérdés ma az, hogy hogyan lehet visszanyerni az emberek kormányba vetett bizalmát?”

A bizalom hiánya nem csak a sárgamellényesekre és támogatóikra – még mindig 70-75 % – és az ellenzékre jellemző: az országos konzultáció felelős elnöknője egy héttel a január 15-én elinduló konzultáció előtt lemondott. Sokan felháborítóan illetlennek tartották a szegények panaszainak összegyűjtésére, rendszerezésére és ezek alapján javaslatok megírására kinevezett elnöknőnek 2019-re kiutalt fizetését, az 176.518 eurot, ami a konzultációban vélemény nyilvánításra meghívottak átlagfizetésének mintegy a tízentötszöröse. De elsősorban az zavarta, nyilatkozta lemondásakor az elnöknő, hogy nem látott elég garanciát arra, hogy a konzultációban elhangzottakra a kormány valóban oda akar figyelni, hogy munkájának bármi értelme lenne. A konzultáció helyi szervezésének felelősei, a polgármesterek is komoly feltételekhez kötik részvételüket, és még nincs nyert ügye a kormánynak.

Az Elnök saját táborában, pártjának képviselőinél is észlelhető a csalódás

Egyre-másra adnak hangot a Macron másfél évvel ezelőtti ígéreteibe, a politikai élet megújításába, az elődei avitt módszereivel szembeni teljesen új világba vetett bizalmuk gyengülésének. Az elnök emlékezetes újévi beszédéből kihallatszó gyűlöletet és a tüntetők megzabolázására hetek óta tehetetlennek bizonyuló rendőrség erőszakos beavatkozásait a hatalom gyengeségének jeleként értelmezik. Tegyük hozzá, ezt a gyengeséget illusztrálja a minisztériumában szombaton megtámadott, titkos ajtón való menekülést választó kormányszóvivő, Benjamin Griveaux vasárnapi kirohanása, vádaskodása a sárgamellényesek mozgalmát támogató ellenzék és általában, a kormány mellett ki nem álló értelmiségiek ellen.

A tüntetés VIII. nagyszabású felvonása két új elemet hozott. Első: a szervezők, most először, Párizsban hivatalosan engedélyt kértek a tüntetésre. Így akarták elkerülni a “vadtüntetés” vádját, és főleg a rendőri erőszakot, embercsonkító, súlyos sebesüléseket okozó és a tüntetők haragját, támadásait szító erőbevetéseit. Számításuk részben bevált, délelőtt nyugton hagyta őket a Champs Elysée különböző pontjaira kivezényelt rendőrség, délutánra azonban utasítást kaptak, hogy avatkozzanak be, vessenek véget a tüntetésnek. Ekkor szabadult el ismét az erőszak. Az egyik tragikomikus epizód: a tüntetőket körbezáró rendőrök ellen egy hivatásos boxoló tüntető lépett fel, puszta kézzel jól irányított, a rendőr védőpajzsát semlegesítő ütéseivel visszakozásra kényszerítette a rendőrcsapatot. Ugyanilyen box-akció Toulouse-ban is volt, de míg a párizsi ellentámadó boxoló maga ment el a rendőrkapitányságra, hogy nevét leadja, és a YouTube-on elmondja, mi késztette a rendőr boxolására, addig a toulouse-it még körözi a csendőrség.

Volt már női tüntetés is

A másik új elem, hogy a tüntetéseken és gyűléseken eddig is feltűnően nagy számú nő vasárnap sárgamellényes nő-tüntetést szervezett. “Vadtüntetésük” találkozópontját a Facebook-on egy órával a tüntetés előtt küldték szét, ennek ellenére 11-re már az építkezés alatt álló Bastille-téren volt a rendőrség. “Vadtüntetés” volt, de békés, a rendőrséget kedvességre, jóindulatra, barátságosságra utasította a prefektus (várható volt, hogy itt kisgyerekek is lesznek). Csak egy helyen blokkolták le a Marseillaise-t éneklő tüntetőket, de nem tartott sokáig, és a tüntetők türelmetlensége ellenére nem fajult el a menet megállítása. Újságírók kérdéseire válaszolva a tüntetők elmondták, hogy miért ez a külön tüntetés. Osztoznak az általános tüntetéseken megfogalmazott követelésekkel, mondták, megfogalmazásukban ők maguk is aktívan részt vettek, de azt akarják, hogy a nők sajátos szociális követeléseit is hallja Macron, és reform-tevékenységében vegye figyelembe őket.

Három nappal később, január 9-én került nyilvánosságra a francia nagyvállalatok (CAC 40) részvényeseinek részesedése 2018-ban: 57 milliárd euro volt. Másnap, január 10-én értesült a sajtó a Renault-Nissan japán börtönben őrzött vezérigazgatója, Carlos Ghosn körüli botrány újabb eleméről, miszerint az évi 15 millió eurot kereső vezérigazgató nem francia lakós, 2012-ben Hollandiában telepedett le (havi 8000 euroért bérel lakást), mert ott jóval alacsonyabb adót fizethetett, mint Franciaországban. Nos, minderre válaszolt egy afrikai származású sárgamellényes tüntetőnő vasárnap. “Ahogy mindenki, én se vagyok az erőszak híve. De megértem a reményvesztést és a türelmetlenséget, a követeléseinkkel szemben mutatott süketség láttán. A tüntetők többsége békés ember, de november 17-e óta sokaknak elegük van abból, hogy akár bejelentett a tüntetés, akár nem, a rendőrség gumilövedékekkel, könnygázbomákkal akarja hallgatásra, takarodásra kényszeríteni a tüntetőket.”

Rengeteg a rendőri erőszak

Egy a rendőrségre szakosodott ismert újságíró, David Dufresne a MediaTV-nek adott hosszú interjújában elemezte a kormány erőszakpolitikáját. Az újságíró egy internet platformot állított fel a filmre vett rendőri erőszakcselekmények jelentésére. Január 7-ig a platformon 206 filmen dokumentált illegális, büntetendő, 2000 sebesülést okozó, 400 feljelentés tárgyát képező rendőrcselekmény volt látható, anélkül, hogy mostanáig bármelyik rendőr ellen eljárás indult volna, szemben a tüntetők gyors pereiben tapasztalt szigorúsággal. Ami meglepő, folytatta, ellentétben az EU-ban ma általánosan elfogadott és alkalmazott elvvel, amely kimondja, hogy a rendőrség feladata a rend fenntartása, a tüntetéseken a tüntetőkkel való “testi kontaktus” elkerülése, addig Franciaország – amely 1968 után ennek a stratégiának kidolgozója és majdnem negyven évig minta-országa volt – Sarkozy, Holland és Macron elnöksége alatt, tehát tizenkét év alatt, az EU legdurvább országává vált, ahol a rendőrség a tüntetők provokálására, majd a velük való nyílt, támadó, a tüntetők testi épségét veszélyeztető fegyverek használására, konfliktusok keresésére kap utasítást.

Végül egy mai francia népmese, megkapó mondanivalóval

A Jura hegység egyik kisvárosában, Mossongy-ban (ejtsd Moszonzsi), két szegény de élénk képzelőerővel megáldott testvér, a 12 éves Clément és 10 éves öccse, Mathis levelet ír az V. Köztársaság nyolcadik elnökének, Macronnak. Megírják neki, hogy mire, milyen világra vágynak, és fejükbe veszik, hogy levelüket személyesen elviszik neki Párizsba, kiegészítve a Champs Elysée-hez vezető 600 km-es úton megismert gyerekek vágy-listájával. Édesapjuk, Pascal, bólint rá, és a téli szünet első napján, december 22-én elemózsiával, pulóverekkel, hálózsákokkal megpakolják biciklijüket, és irány Párizs. A biztonsági előírásoknak megfelelően sárga mellényben karikáznak az országutakon. Több forgalmi csomóponton hasonló sárga mellényt viselő, melegszívű emberrel találkoznak, éjszakára szállást kapnak, majd reggel folytatják útjukat. A csomópontok sárgamellényesei értesítéseinek köszönhetően, minden új csomóponton ovációval fogadják Clément-t, Mathis-t és Pascal-t. Útközben nem felejtették el Monsieur Macron-nak megírni útjuk célját, hogy az elnök úrnak legyen ideje felkészülni a fogadásukra. Közben a tizenkét napi biciklizés estéin mind bővebb lett a gyerekek vágylistája.

Január 3-án végre megérkeznek Párizsba. Nincsenek egyedül a csillogó-villogó, még karácsonyi fényben tündöklő fővárosban, az őket váró új sárgamellényes barátaik vezetik őket egészen az Elysée palotát őrző, állig felfegyverzett, átlátszó pajzsuk mögé bújó rendőrökig. Itt a két testvér megmondja az egyik pajzsa mögül előbújó de nagyon szigorú arcú rendőrnek, hogy mi járatban vannak és váltig állítják, hogy Macron úr már várja őket. A nagyon szigorú arcú rendőr tanácstalan, kollégáihoz fordul, tanácskozik velük, majd visszajön a gyerekekhez közölve, hogy ők ebbe palotába be nem fogják tenni a lábukat, és azonnal kotródjanak el, különben iziben le fogják tartóztatni őket rendzavarás vádjával.

A nagyon szigorú arcú rendőr szívét nem sikerült megpuhítaniuk

“De, mondja a két testvér, mi, és országa sok gyereke írtunk neki, 600 kilométert karikáztunk hóban-esőben (napsütésben is), hogy személyesen kezébe adjuk a levelünket, hogy tudja meg, mire, milyen országra vágyunk!” A nagyon szigorú arcú rendőr és kollégái szívét nem sikerült megpuhítaniuk, Clément és Mathis lógó orral, kezükben a vágylistával, apjuk és a sarkon váró új sárgamellényes barátok társaságában kerestek és találtak vigasztalást.

Körösi Zsuzsa

Sárgamellényesek és populisták kontra Macron – Helyszíni tudósítás Párizsból 4.

0

Az év vége – év eleje az összefoglalók és a tervek felvázolásának ideje. Kezdjük az évvégi egyenleget a francia köztársasági elnök hagyományos december 31-i esti beszédével, majd az Elysée palota magasságából szálljunk le az aszfalt és a forgalmi köröndök szintjére, előbb az Amnesty International nemrég megjelent vizsgálatában közölt számadataival, végül pedig fejezzük be a sárgamellényesek másfél hónapos mozgalmának eredményeivel és perspektíváival.

Párizs, 2019 január 02

Az évet lezáró elnöki beszédektől nem szokás meglepetéseket várni sem Franciaországban, sem másutt, a protokoll a tömeg önbizalmát erősítő eredmények és az újév derűlátást, lelkesedést ébresztő terveinek felsorolását írja elő. A jelenlegi feszült helyzetben az idei beszéd a francia elnököt nehéz feladat elé állította, és nézőinek-hallgatóinak, elemzőinek figyelmét nem kerülte el Macron lendület-mentes, majdnem fásult hangvétele. E lendületvesztést látva nehéz volt nem azokra a hatalmi pozícióját meggyengítő eseményekre gondolni, amikről az egész ország beszél, vitatkozik kivéve az elnököt: a volt testőre körüli nyári botrány kiújulására és a sárgamellényesek mozgalmára.

Emlékeztetőül a nyári botrány röviden:

a volt body guard-ról, Alexandre Benalla-ról augusztusban kiderült, hogy saját szakállára, rendőrnek beöltözve május elsején a Quartier Latin-ben már szétszéledt tüntetőket brutalizálta. Mindezt a felettesei fedték, majd a parlamenti és szenátusi meghallgatások és vizsgálatok után eljárás indult ellene. Ezt követően az elnök és a belügyminisztere között támadt feszültségek az utóbbi lemondásával értek véget. (Ezt néhány héttel korábban – Benalla-tól függetlenül – a macroni sakktábla másik bástyájának összeomlása előzte meg, amikor a környezetvédelmi miniszter az egyik rádió hullámhosszán (!) tudatta az elnökkel, hogy elege van a neki kiosztott bohóc szerepből és úgy döntött, lemond.) Mindez akkor zajlott, amikor a parlament az elnök hatalmának további megerősítését és a parlament szerepének gyengítését célzó alkotmánymódosítási törvényt vitatta. Az ellenzéki képviselők felháborodása Macronnak és testőrének a parlamentet minősíthetetlenül megvető stílusa miatt oda vezetett, hogy a parlament elnöke a vita elnapolására kényszerült.

A Benalla-ügy második felvonása egy hete kezdődött, miután a Médiapart internetújság feltárta, hogy az eljárás alatt álló volt body guard és álrendőr verőlegény diplomáciai útlevéllel rendelkezik és komoly külpolitikai árnytevékenységet folytat. A követeknek kijáró utazási és szállodai költségvetéssel az Afrikai országokban és Izraelben tárgyal államfőkkel és más kulcsfontosságú személyiségekkel. A megkérdezett külügyminisztériumi szóvivő azt nyilatkozta, hogy a minisztérium a nyári botrány után két ízben visszakérte tőle a diplomáciai útlevelet, de “tudomása szerint” ennek a kérésnek Benalla nem tett eleget – és az ügy ennyiben maradt… Egy másik érdekes feltárt részlet, hogy Benalla gyakran cserél eszmét Sarkozy volt elnök hasonló típusú, ugyancsak bűncselekményekkel vádolt árnysegédjével, ugyanúgy, ahogy Macron magával Sarkozy-vel, aki ellen jelenleg három ügyben folyik eljárás.

Forrás: YouTube

Visszatérve az elnöki évzáró beszédre,

Macron az Állami Vasutak privatizációját előkészítő, tavasszal átvitt reformjának sikerére építve megerősítette programját, a nyugdíjrendszer és az állami szektor fokozatos leépítésének 2019-re beütemezett beindítását. Mint december 17-én, most is lerótta tiszteletét a napi megélhetésükért küzdő szegény dolgozók, és a gazdaságot megbénítani akaró rendszeres rendzavarók ellen hősiesen fellépő rendőrség előtt. A rendzavarók – értsd a beszédben meg nem nevezett, hat hete tüntető sárgamellényeseket és gimnazistákat – ellen megígérte, hogy a leköszönt évhez hasonlóan, 2019-ben is a lehető legkeményebben fog fellépni az állam.

Forrás: YouTube

A rendőrség törvényt sértett

A rendőrség 2018 novemberében és decemberében kifejtett rendfenntartó munkájával az Amnesty International is foglalkozik. December 17-i vizsgálatából megtudhatjuk, hogy az állam a francia jog szabályait rendszeresen megszegte: a civil lakosság ellen nem használható fegyverekkel, tiltott gumilövedékekkel lépett fel a sárgamellényes tüntetők és a gimnáziumokat elfoglaló diákok ellen, és amit az előírások plusz tiltanak, a rendőrök a gumilövedékekkel a fegyvertelen tüntetők fejét célozták be. Az elfoglalt gimnáziumokba kivezényelt rendőrök erőszak-akcióit (a gimnazisták többórás éheztetése, térdre-kényszerítése, orvosi ellátásuk és ügyvédek beavatkozásának megakadályozása) külön részletezi a vizsgálat.

A vizsgálat másik megállapítása, a rendőrök specifikus agresszivitása az újságírók és fotósok ellen. Harmadik megfigyelés, a tüntetési alapjog-gyakorlás rendőri megakadályozása: a tüntetések színhelyei felé tartó személyek illegális igazoltatása, védő-sisakkal rendelkező, festékkel felszerelt személyeknek “a rendzavarás megelőzésének céljából történő” előzetes letartóztatása. Ezt a rendőri indoklást a francia jog nem ismeri. Negyedik, a tüntető civilek, általában, a tüntetési jog-gyakorlat védelme a hatóságokra nézve kötelező előírás, amit a novemberi-decemberi tüntetéseken a rendőrség szisztematikusan megtagadott. A könnygázbombák elleni véd-felszereléseket, a légzést megkönnyítő speciális folyadékokat, kötszereket és fertőtlenítőket a rendőrség elkobozta, az elsősegélynyújtók és ápolónők munkáját akadályozta.

A hivatalos számok szerint csak november 17-én, az első tüntetés során, 1047 tüntető sebesült meg, ebből 46 súlyos sérüléseket szenvedett. Ezzel szemben 717 rendőr könnyű sérülését jelezték a hatóságok. A gumilövedékek és könnygázbombák okozta súlyos sérülések mérlege, csak a legkegyetlenebbeket figyelembe véve, a sérülés-típusok szerint: 4 tüntető súlyos szemsérülés áldozata volt, 7 félszemére megvakult, 4 az egyik karját vesztette el, 12 állkapcsa tört el egy vagy több helyen, közülük többen fogaikat is elvesztették. A súlyos sebesülés(eke)t szenvedtek életkorát nézve: heten 15-18 évesek, hatan 19-25 évesek, a többiek az idősebb korosztályok tagjai.

A 2019-es perspektívákat nehéz megjósolni

Többen kételkednek, hogy a Köztársasági elnök a jelenlegi meglehetősen meggyengült helyzetében komolyan hisz ígéreteinek megvalósíthatóságában, a háború után kivívott szociális jogokat tovább csonkító, a szegénységet tovább növelő törvények parlament elé vitelének lehetőségében. Kérdés az is, hogy a tömeges “Macron, mondj le!” követeléssel szemben hangsúlyozhatja -e még demokratikus úton – a szavazók 17-20 %-ának köszönhetően – megszerzett hatalmának legitimitását, különösen mióta az egyik nemrég felbukkant főkövetelés a demokrácia intézményeinek alapvető módosítása lett. Az elnök programjának megvalósulása a sárgamellényesek és a diákok mozgalmának elcsitulásától függ, amit beszédéből kivehetően, csak az ellenük irányított rendőri és esetleg katonai erőszak növelésével tud elképzelni.

Forrás: YouTube

Végül, hogyan zárták le az óévet a sárgamellényesek?

Az interjúkból ítélve ez két rövid szóval írható le: harcra készen. A mozgalom nagy része továbbra is a teljes decentralizáltságot, főnök-mentességet tekinti leghatékonyabb fegyverének. Az első benzin- és dízel árcsökkentési követelést villámgyorsan, az adó-egyenlőség elvének érvényesítésére, a gazdagok vagyonának megadóztatását eltörlő Macron-törvény visszavonására, majd a RIC (lásd. a dec. 23-i tudósítást), a népi kezdeményezésű népszavazásra irányuló politikai követelések váltották fel.

Több helyen – ez az elmúlt tíz nap újdonsága – a sárgamellényesek javasolják az EU választásokon való indulást. A gondolatot sokan ellenzik, a mozgalom szellemével ellentmondásosnak tartják. Kelet-Franciaországban a 6000 lelket számoló Commercy városka sárgamellényes csoportja az elnök kezdeményezte országos konzultáció és a választásokon való indulás csapdáira hívja fel a figyelmet. A csoport youtube-on terjesztett hat perces, második felhívásában fordul az ország minden sárgamellényeséhez “és azokhoz, akik még nem viselik a mellényt, de osztják a haragjukat”. A hathetes mozgalom első győzelme, mondják, hogy a sárgamellényesek hangjára kénytelen az egész ország odafigyelni, és a hatalom immár nem tudja őket mellőzni.

De, folytatják, ennél többre van szükség. Felhívják társaikat, hogy az országban mindenütt tartsanak gyűléseket, vitassák meg és véglegesítsék követeléslistájukat. Az elnök által előírt, és a polgármesterek irányítása és ellenőrzése alatt szerveződő országos konzultáció – figyelmeztetik társaikat – azzal a veszéllyel jár, hogy az ott elhangzottakkal a politikusok azt kezdenek majd, amit akarnak. A sárgamellényeseknek, hangsúlyozzák, meg kell őrizniük a követeléseik és azok megvalósítása feletti ellenőrzést. Ezért javasolják a népi kezdeményezésű gyűléseket, majd ezeket követően a helyi gyűlések küldöttjeinek első országos találkozóját, amelynek feladata a helyi követelések egyesítése és a mozgalom jövőjének és kollektív megszervezésének megvitatása lesz. Akarva-akaratlanul a hat hetes mozgalom létének, fennmaradásának egy új szintje körüli gondolkodás kibontakozásával kezdődik az újév.

BUÉK!

Körösi Zsuzsa

Helyszíni tudósítás Párizsból – 3.

A múlt szombaton kevesebb sárgamellényes tüntetett Párizs utcáin, mint a megelőző hetekben, amit a mainstream sajtó egyöntetűen fellélegezve fogadott, és néhány napig a mozgalom gyengüléséről tájékoztatott. Főtémájuk az elnök december 10-i beszédstílus-váltása, és négypontos javaslatának kedélyeket lenyugtató hatása. A tévékben, rádiókban a sárga mellényesekkel kapcsolatos információk megritkultak, többnyire a hírek végére kerültek. Az elemzők itt-ott már múltidőben beszélnek az összetűzések heteiről, és azt firtatják, hol is követett el hibákat Macron.

Igen, hallhattuk, a kormány elismeri, nem jól kommunikált a reformokról. De – és ez az amit örömtelinek értékelnek a hivatalos körökhöz közel álló álló elemzők – tanulva a hibákból, az elnök azon gondolkodik, hogy hogyan építsen ki ezentúl jó viszonyt az egyszerű emberekkel, akik nem értették meg politikája minden összefüggését. Ezzel egyidőben értesülünk, hogy a rendőrség kormány-utasításra elkezdte a sárga mellényesek útkeresztezéseken kialakított faépítményeinek erőszakos felszámolását…

A mozgalom gyengülésének ellentmondó jelenségek:

az országban a forgalmi csomópontokat továbbra is elfoglaló sárgamellényesek esőt, szélt semmibevevő múlt hétvégi és azóta is folytatódó vitái a velük szimpatizálókkal, a lovas és pajzsos állig felfegyverkezett rendőri felügyelettel szembenéző magatartásuk, a Párizs melletti országos nagybani piac blokád alá vétele kedd óta, és a szerdai bejelentés, miszerint a december 22-i “VI. felvonás” színhelyei elsősorban nem Párizs, hanem Versailles és a belga, a német, a spanyol valamint az észak-nyugati tengeri országhatárok lesznek.

A nagybani piacon vagy már az odavezető autópályán leblokkolt teherautók sofőrjei közül sokan a “kényszerpihenőt” kihasználják, hogy megosszák a sárga mellényesekkel termoszban melegen tartott kávéjukat és eszmét cseréljenek velük, a határok szombati megbénítására pedig a hét közepe óta szerveződtek a szolidáris buszjáratok és a kocsi-ülőhelyek felajánlásának hálózatai. Az érintett sofőrök értik az áruáramlás über alles elvének környezetromboló, CO2-kibocsátó, levegő-szennyező hatását és a multik érdekeinek kiszolgálását a hazai kis- és középtermelők, kis- és középkereskedők rovására. A szuper- és hipermarketek eddigi blokád-akcióihoz hasonlóan, a sárgamellényesek az ország részleges gazdasági lebénításával arra akarják kényszeríteni a kormányt és az elnököt, hogy mondjon le vagy teljesítse követeléseiket.

A követelések sokaságából kb. két hete, a “IV. és V. felvonás” óta egyre inkább egy főkövetelésről folynak a viták, a népi kezdeményezésű népszavazásról. (A plakátokon, transparenseken látható francia rövidítése RIC, ezentúl legyen NKN). Ez az új követelés az elmúlt néhány hét kezdetben apolitikusnak tekintett mozgalmának gyors politizálását mutatja.

Jöjjön a VI. Köztársaság?!

A Svájcban 1848-ban bevezetett, a parlamenti szavazással párhuzamosan működő NKN a közvetlen demokrácia intézménye, a sárga mellényesek körében az elmúlt két hétben futótűzként terjedt el mint fegyver az adó- és társadalmi egyenlőtlenségek, a hatalmon lévők arroganciája, a demokrácia kiürülésének intézményes megelőzésére. Miután Macron december 10-i beszédében alamizsnáknak tekintett négy intézkedését a kormány, e héten rekordgyorsasággal megszavaztatta képviselőivel, a France Insoumise képviselői bejelentették, hogy februárban törvényjavaslatot terjesztenek a parlament elé az NKN bevezetésére.

Az NKN a France Insoumise párt 2012-es és 2017-es programjának részét képezi, így magától értetődő, hogy most magáévá teszi ezt a spontán módon előtérbe került követelést. A 2019 elejére tervezett törvényjavaslat a De Gaulle által 1958-ban megszavaztatott, a parlament szerepét korlátozó, a köztársasági elnök jogkörét, hatalmát megerősítő – kritikusai szerint királyi szintre emelő -, idén 60 éves V. Köztársaság alapjának megkérdőjelezése, egyenlő a VI. Köztársaság évek óta sokak által követelt megalapozásával.

A France Insoumise december 18-i sajtótájékoztatóján Francois Ruffin fejtette ki, hogy a sárgamellényesek vitáiban megfogalmazott követeléseknek megfelelően pártja új pontokkal egészíti ki a programjában szereplő NKM-et:

  1. Az NKM alkotmányba iktatása,
  2. a népnek törvényjavaslati joga van,
  3. kezdeményezheti törvény(ek) eltörlését,
  4. kezdeményezheti képviselők visszahívását,
  5. kezdeményezheti az alkotmány módosítását.

A törvénymódosítási javaslat január 6-ig kiegészíthető, módosítható, a France Insoumise javasolja ezek és más idevágó módosítások helyi gyűléseken történő megvitatását és internet platformján történő publikálását.

Nos, a mai intézményes keretek között mindennek szimbolikus jelentősége van, az Elnök pártjának parlamenti abszolút többsége miatt a törvényjavaslat szavazásra bocsátására nincs esély. A viták folytatása, a sárgamellényesek és támogatóinak mozgalmában elhangzott követelések hallhatóvá tétele, a mozgalom életben tartása a cél.

Macron és a kormány stratégiája más

Az elnök számára, mint nyilatkozta, megérett a helyzet egy országos konzultációra arról, hogy tulajdonképpen mit akar a nép. Január közepéig fog tartani, amíg a kormány megbízottjai a helyi, megyei, régiós vezetőkkel együtt kidolgozzák a konzultáció szabályait, többek között, hogy milyen kérdésekre korlátozódjon a konzultáció. Március-áprilisban összegzik az eredményeket, majd ezt követően egy bizottság kidolgozza a megfelelő intézkedéseket. Mire mindez lebonyolódik, jön a nyári vakáció és őszre – mondják a rossz nyelvek – mindenki elfelejti az egészet. Tegyük hozzá, vagy azért, mert a sárgamellényesek mozgalma elhal vagy mert a további események elsöprik a macron-i bürokráciát. A történelem nyitott könyv…

Addig is a kormánynak – a sárgamellényesek mellett, akiket (egyenlőre) hidegen hagy a beindított országos konzultáció – több fronton kell harcolnia. Egyrészt a diákokkal és gimnazistákkal, akik a tavaszi felbolydulás után ismét hetek óta tiltakoznak, harcolnak az érettségi és az egyetemi felvételik reformja és az egyetemi beiratkozás költségeinek megnégyszerezése ellen.

A rendőrök követelését teljesítették

Másik front a rendőrség. Szerdán négy rendőrszakszervezet hirdetett kvázi sztrájkot. Sztrájkjog hiányában mindenki jelen volt a kapitányságokon, de a napot vitákkal, egyeztetésekkel, követeléseik megvitatásával töltötték, és csak sürgősségi hívásokra válaszoltak. Az elnök által felajánlott év végi prémiumot visszautasították, fizetésemelést követeltek. Az ő követelésük gyorsan megértő fülekre talált: másnap a belügyminiszter bejelentette a fizetésemelést.

A környezetvédők beperelték az államot

A harmadik front az elmúlt hét új, a sárgamellényesek mozgalmához hasonlóan váratlan eseménye, “a század ügye”. Mi “a század ügye”? Négy környezetvédő NGO – köztük a Greenpeace France és az Oxfam France – december 18-án bírósági eljárást indított az állam ellen.

A nagy nyilvánosságot kapott bírósági eljárás indokai: a francia állam nem teljesíti a Párizsi Egyezményben (2015) vállalt kötelezettségeit, a klímafelmelegedés lelassítása és következményei megelőzése céljából. Érdemes felsorolni a bírósági eljárás konkrét érveit: a CO2-kibocsátás csökkentésének sikertelensége, a megújítható energiák elégtelen fejlesztése, az épületpark energetikai hatékonyság-fejlesztésének hiánya, túl nagy szakadék a beharangozott intézkedések és azok megvalósítására mozgósított eszközök között, túl nagy szakadék a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítését célzó intézkedések és a klímaváltozás előrelátható következményei között. Az eljárás két fázisa: a követelés előzetes elküldése a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek valamint hat (környezetvédelmi, gazdasági-pénzügyi, külügyi, mezőgazdasági, oktatási, közügyi) miniszterének. Amennyiben két hónapon belül nem válaszolnak kielégítő intézkedéssekkel és azok betartásának garanciáival, a négy NGO az Államtanács elé viszi az ügyet kötelező erejű ítélet céljából.

A francia kormány nincs egyedül a klíma-elkötelezettségei elhanyagolásával

Nem felmentés, de jegyezzük meg, a francia kormány nincs egyedül a Párizsi Egyezményben vállalt klíma-elkötelezettségei elhanyagolásával. 2015 óta az EU egyetlen országa sem csökkentette, ellenkezőleg, növelte CO2 kibocsátását, a földrajzi értelemben vett Európában pedig csak Norvégia, Montenegró és Makedónia tett pozitív lépéseket az ügy érdekében. Világviszonylatban az Egyezményt aláíró 157 országból a fenti hármat beszámítva 16 ország, köztük Etiópia és Costa Rica hozott az egyezmény szellemének megfelelő intézkedéseket, vette komolyan a klíma felmelegedés csökkentését, az emberiség jövőjét a Földgolyón. Pakisztánban, Kolumbiában és nemrég Hollandiában NGO-k és állampolgárok indítottak pert államuk ellen. Franciaországban 2016-ban egy lotharingiai falu polgármestere perelte be a klímafelmelegedés okozta károk megelőzését elhanyagoló államot.

A “század ügyére” a kormány a lotharingiai polgármester bírósági akciójához hasonlóan legyintett volna, ha az akció elindítói között nem lett volna két sztár (Marion Cotillard és Juliette Binoche) és a kormányhoz intézett felhívást 48 órán belül nem írta volna alá jóval több mint egymillió támogató (a tudósítás elküldését megelőző percekben 1.399.794 a támogatók száma). Három nappal később beindult a kommunikációs program: 21-én reagált az iparfejlesztési államtanácsos, aki a gépkocsigyártásban (!) tervezett (!) újítások ígéretes perspektíváit ecsetelte.

Körösi Zsuzsa

Nemzetközi botrány lehet a 888 legújabb migránsos cikkéből

Sajátosan tálalta a 888 azt a szombati esetet, amikor egy férfi Párizsban a negyedik emeletre felmászva, megmentett egy az erkélyről lógó kisfiút.

A 22 éves, Maliból érkezett menekültet, amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, egy nappal később fogadta Macron államfő és bátorságát soron kívüli francia állampolgársággal jutalmazták.

Nem, sokkal később egy írás jelent meg a 888-on, melyben a szerző nem a Maliból érkezett férfi bátorságát dicséri, nem is azt, hogy tettét milyen elismeréssel fogadták a francia legfelső körökben, hanem arról értekezett, hogy lám, a migráns milyen sok hasznát vette a kerítésmászó tudományának. Még tanulságot is sikerült kreálniuk az ügyből, mégpedig a következőt: vigyázni klell a kisgyerekekre, és magasabbra kell építeni a kerítést.

Az írás, amely a legsötétebb időket idézi, idehaza sokaknál kiverte a biztosítékot. Gyorsan elkészült a cikk francia és angol fordítása, amelyet elküldtek Macron francia elnöknek, valamint a Le Monde és a Libération szerkesztőségének.

Úgy tűnik, lesz folytatása az ügynek.

Hírünk a világban – magyarországi példával parodizálják a gyűlöletet

Jellemző egyébként, hogy a Noktara viccportál, amely nemrégiben akaratlanul is megtréfálta a magyar köztévé híradóját, ezúttal célzottan egy magyar híradós képpel illusztrálta legújabb viccét.

A Magyarország: A feketék fehér csecsemőt lopnak az erkélyről című írás maró paródiája a magyar sajtóviszonyoknak, és nem véletlen, viszont annál sajnálatosabb, hogy egy az idegengyűlöletet kifigurázó cikkhez Magyarországról vették a mintát.

A Noktara cikke egyébként nagy vonalakban a következő:  „Amint azt a magyarországi Orbán-híradó jelentette, furcsa emberrablás történt Párizs 18. kerületében. Egy fehér család épp nem tartózkodott a 4. emeleti lakásában, egyedül a kis gyerekük volt odahaza, aki az erkélyen időzött. Hirtelen egy fekete férfi jelent meg a semmiből Pókemberként felmászott a ház homlokzatára, hogy elcsenje az az erkélyről az ártatlan kisgyereket.

Hála Istennek, az emberrabló nem jutott messzire, mivel a járókelők filmre vették, hogy mire készül.. Mint kiderült, a sötét bőrű gyerekrabló illegális bevándorló volt Maliból a férfira most deportálás vár a hazájába.

Válaszul az incidensre, Macron elnök felszólította a szülőket, hogy fokozottan figyeljenek a gyerekeikre, hiszen még a saját erkélyükön sincsenek biztonságban a bűnöző migránsok miatt.”

A cikkel, illetve az arra reagáló levéllel kapcsolatban kerestük a Budapesti Francia Nagykövetséget, válaszukat, amint megérkezik, közöljük.

Az afrikai kannibál felmászott a negyedik emeletre, hogy megegye az erkélyről lógó kisfiút!

Felmászott egy férfi egy bérház negyedik emeletére, hogy megmentsen egy az erkélyen lógó kisfiút. Az eset Párizsban történt, a művelet sikerrel járt.

Ez volt az eredeti hír. Majd utóbb kiderült, hogy a férfi, aki megmentette a kisfiú életét, migráns volt. Aztán az is kiderült, hogy fogadta őt Macron francia elnök és állampolgárságot is kapott a hősiességért.

A magyar kormánypárti sajtó erről úgy számolt be, hogy egy férfi megmentett egy kisfiút Párizsban. Később ez a hír is eltűnt. Hogy az illető migráns volt, fogadta őt a francia elnök, és állampolgárságot adott neki, arról nem írtak.

Az ilyen arrafelé nem hír. Egyedül a Lokál közölte, persze, ők is a maguk módján. Írásuknak ezt a címet adták: Negyedik emeleti balkonról kilógó gyereket mentett a hős járókelő. A cikkből kiderül egyébként, hogy „a hős megmentőt Mamoudou Gassamának hívják, barátaival egy görög étteremben nézte a labdarúgó Bajnokok Ligájának döntőjét, amikor kiáltásokat hallott az utcáról.”

Azt nem írják, hogy migráns volt, nyilván azt feltételezik, hogy a Lokál olvasói már annyira elhülyültek, hogy azt gondolják, a Mamoudou Gassamá egy tipikus francia név.

A hír, amelyet a kormányhoz közeli média közölt volna, valahogy így hangzik: „Felmászott egy afrikai kannibál a negyedikre, (copyright Budaházy Edda) hogy megegye az erkélyről lógó kisfiút. Már meg is ragadta, és behúzta a gyereket az erkélyre, ám a gonosz migránst megakadályozták elvetemült tervének végrehajtásában. Hiába folyt már a nyála, megenni már nem volt ideje a kisfiút, mert a szomszédok kimentették a karmaiból.”

Vagy ez lett volna a hír a Habony-Vajna-Mészáros, valamint a magyar adófizetők pénzéből fenntartott közmédia sajtójában: „Felmászott egy bérház negyedik emeleti erkélyére a migráns, hogy elvegye egy négyéves kisfiú munkáját!”

Vagy: „Majomügyességgel mászott a negyedik emeletre a migráns, azzal a céllal, hogy ne tisztelje egy négyéves kisfiú kultúráját és ne tartsa tiszteletben a törvényeit.”

Nem azt akarom mondani, hogy minden menekült, migráns szentéletű, rendes ember. Bizonyára vannak közöttük gazemberek, tolvajok, betörők, erőszakoskodók, még tán gyilkosok is.

Ilyenek amúgy minden más náció tagjai között előfordulnak. Nem kizárt, hogy olyan is lehet a migránsok között, aki, ha tehetné, letelepedési kötvényekkel üzletelne. Helikopterrel utazna egy barátja lakodalmára, vagy, teszem azt, a beosztottjától bérelt luxuslakásban húzza meg magát.

A migránsok, akárcsak minden más csoport, sokfélék. Az újságírók sem egyformák. Vannak közöttünk olyanok, akik, ha erre kapnának utasítást, gond nélkül leírnák, hogy egy afrikai kannibál meg akart enni egy párizsi kisfiút, már be is rángatta az erkélyre, de szerencsére az utolsó pillanatban megakadályozták ebben.

This migrant scaled a building in Paris to rescue a child — and now he's getting French citizenship

22-year-old Malian migrant Mamoudou Gassama scaled a building in Paris to rescue a child — and now he's getting French citizenship https://cnn.it/2L259na

Közzétette: CNN International – 2018. május 28.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK