Kezdőlap Címkék Palkovics László

Címke: Palkovics László

Palkovicsé Debrecen, a BMW-t megtolják fejlesztésekkel

Palkovics László lett a debreceni gazdasági és oktatási fejlesztések kormánybiztosa. A kormány pedig egy sor infrastrukturális fejlesztésről döntött a BMW-gyár létesítéséhez.

Nagy napja van Palkovics Lászlónak. Az innovációért és technológiáért felelős miniszter októbertől megkapta a Budapesti Corvinus Egyetem fenntartói jogainak gyakorlását (a humán csúcstárca helyett) az intézmény „új működési modellje előkészítése céljából”. Korábbi információk szerint alapítványi tulajdonba adnák a közgázt, nemzetközileg is rangos magánegyetemmé alakítva át.

De az igazán nagy dobás a Debrecen térségébe tervezett komplex autóipari és oktatási fejlesztések kormánybiztosává kinevezés szeptembere 1-jéig visszamenő hatállyal. Palkovics mindezt titkárság és külön javadalmazás nélkül, Orbán Viktor személyes felügyelete mellett két évig végzi.

Lesz bőven dolga Palkovicsnak, ugyanis a legfrissebb Magyar Közlöny előző határozatában a kormány „egyetért”

egy sor infrastrukturális fejlesztéssel a debreceni Észak-Nyugati Gazdasági Övezet

kialakításában, amelyeket ugyancsak rá bíztak.

A BMW magyarországi gyárépítéséhez kapcsolódó fejlesztésekről eddig meglehetősen kevés információ szivárgott ki. Annyit tudtunk meg, hogy a város 44 milliárdos hitelből megvásárolja az ipari parkhoz szükséges területet, amely valamikor 2019 második felében kerül a német autógyár tulajdonába. (Mindeddig az se teljesen egyértelmű, hogy ennek számláját a BMW állja, vagy ez is a kormány ajándéka lesz az üzem idehozatala érdekében.)

A kérdés azért jogos, mert – ahogyan erről írtunk – az elmúlt években

egyre növekvő összegekkel támogatja

az Orbán-kormány a multinacionális cégek magyarországi beruházásait, az eddigi rekord (a Mercedes esetében) új munkahelyenként 39 millió forint. Nem lenne meglepő, ha a BMW döntésének ára ezt is meghaladó, akár 50 millió lenne.

Mindenesetre a kormány most úgy határozott, hogy épüljön új autópálya-csomópont, új autóút az ipari övezet körül, bővítsenek új sávval meglévő útszakaszt. Ugyancsak az autógyár érdekében új logisztikai és konténerterminált húznak fel. Mindemellett kiépítik a teljes villanyáram-, gáz-, víz-, csatorna- és távközlési hálózatot a 400 hektáros területen.

Összegekről nincs szó a kormányhatározatban, továbbá arról se, hogy az „egyetértés” árát végül ki fizeti meg. Mindössze arról tájékoztatják az adófizetőket, hogy a Palkovics László által felügyelt teljes fejlesztés kapcsán a miniszter koordinálja a debreceni önkormányzat által megalkotott koncepció megvalósításának kormányzati támogatását.

Akadémia-gleichschaltolás – most és anno

Haszontalan kutatások, sőt, fióknak dolgozás, közvetlen hasznosság hiánya és így tovább, ezek jegyében zajlik a vita (?) az MTA jövőjéről. A kompromisszum (?) jegyében német mintára alakítanák át a finanszírozást. Akinek valahonnan ez nagyon ismerős, talán nem téved.

Folyamatos a vitának aligha nevezhető (a 2019-es költségvetésben minden előzetes közlés nélkül elrejtett) egymásnak feszülés arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatási forrásainak zömét egy mozdulattal átteszik a májusban megalakult Innovációs és Technológiai Minisztériumba. Ezt itt foglaltuk össze az MTA első reakciójával együtt.

A később a „gendertudománnyal” meghintett támadássorozat egyik tűzérségi zárótüzében a kormányzati revolvermédia egyike arról írt, hogy az MTA

„áltudományos kutatásokra”

több milliót elpazarol, „az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja lényegében egy baloldali kifizetőhely, hiszen önjelölt CEU-s és ELTE-s ’professzorok’ a magyar közösség számára irreleváns kutatásokkal foglalkoznak”.

De megsimogatják a tudományos címekkel teleaggatott kutatók buksiját, hogy „az Akadémia megszüntetése fel sem merült, csupán az esztelen pénzszórást szeretné megállítani a minisztérium, amely szemmel láthatóan nem tetszik azoknak, akik az áltudományos kutatásokra eddig több milliót akasztottak le”.

És hogy mi lenne a kerete az MTA átszabásának, arról már júliusban részletesen beszélt Palkovics László innovációs és technológiai miniszter az atv.hu-ban.

Palkovics „nyitott a közös gondolkodásra”, de

a források egy kézben történő kezelését

a hatékonyságnövelés és Magyarország versenyképessége érdekében megingathatatlan közös célnak tartja. Létrehozzák a Kutatási Alapot.

A működési hatékonyság javítása érdekében

a hangsúly a vállalati innovációkra,

a start up vállalkozásokra, a vállalatok és az egyetemek kapcsolatára helyeződik át. Palkovics szerint szakítani kell azokkal a hagyományokkal, hogy az innovációs járulékból származó bevételeket alapkutatások finanszírozására fordítják.

Sem ő, sem a kormány nem kívánja kétségbe vonni a kutatások szabadságát, az általa alkalmazni tervezett rendszer egyáltalán nem határozza meg azt, hogy melyik kutató mit kutasson. Egyes területeken azonban

a társadalmi hasznosságnak mint szempontnak is meg kell jelennie.

Elkezdik kialakítani az új kutatás-finanszírozási rendszert, szeretnék

célirányossá tenni a kutatásokat, meghatározni a prioritásokat,

ebben pedig a miniszter változatlanul számít a tudósok közösségére.

Az MTA-ban viszont azt hangsúlyozzák, szó sincs arról, hogy egy kutató bármikor is azt csinál, amit akar, a kutatási célokat részben a tudomány belső logikája és a világszerte elért legfrissebb eredmények határozzák meg. De a tudományos kutatás attól lesz tudományos, hogy

nem előre kitűzött politikai célok vezérlik, hanem az igazság megismerésének vágya

– fogalmazott Lovász László elnök.

A törvényi szabályozás az alapkutatásról azt mondja ki: olyan felfedező jellegű kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban jelenségek, tapasztalatok és megfigyelések megértéséhez szükséges új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak

anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását.

Lovász László szerint nagyon leegyszerűsítve szerinte is valóban lehet a kutatásoknak egy olyan része – az úgynevezett célzott kutatások -, amelyek megrendelésre is készülhetnek, ezeket a gazdasági élet vagy az ipari szereplők által felvetett problémák inspirálják (például globális felmelegedés, rákgyógyítás). De az alapkutatásokat „a tudomány belső logikája és a kutatások világszerte elért legfrissebb eredményei diktálják”.

„A tudós szabadsága nem olyan, mint mondjuk egy playboy szabadsága”,

aki ugyanis „a legkisebb ellenállás irányában haladva érdektelen vagy túl könnyű témát választ, az nem kapja meg a közösségtől az elismerést, nem nyer pályázatot, kikopik a kutatásból”.

A kormányt más területen (a nem túlságosan sok eredményt felmutató új szakoktatás kialakításában) megalapozóan támogató Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke az ATV-ben azt mondta:

„ideje volt”,

hogy Palkovics László nekiállt egy kicsit átalakítani a rendszert. Szerinte a miniszter maga is akadémikus, ezért pontosan tudja, mi a különbség az alapkutatás, a fejlesztés és az innováció között. Alapkutatás az, ha tudjuk, hogy egy drótba, ha áramot vezetünk, az felizzik és világítani fog. Fejlesztés, ha ebből csinálunk egy működő eszközt. Innováció pedig, ha ebből csinálunk egy villanykörtét, szabványosítjuk és belecsavarható egy lámpatestbe.

A magyar kutatásokról szólva úgy vélekedett, azoknak

egy jelentős része az íróasztal fiókjában landol.

Jól látható tehát, hogy a nézetkülönbség főbb csomópontja a kormány szemszögéből:

  • a kutatók összevissza kutatgatnak
  • tervszerűtlen és koordinálatlan a kutatás
  • társadalmilag nem hasznos a kutatás, ergo
  • az alapkutatás helyett az azonnal hasznosítható alkalmazott kutatásra van szükség
  • a sarokpont a vállalati fejlesztésen legyen
  • és centralizált legyen a megrendelés-pénzfelhasználás.

A – jogászok egyik kedvenc fordulatával élve – fegyveregyenlőséget nélkülöző kötélhúzásban az MTA aztán „kompromisszumot” vállalt. Eszerint új bizottság döntene a kutatóintézetek finanszírozásáról, amelybe

hét-hét tagot delegálna az akadémia és a kormány.

(Ennek teljes szövege itt olvasható.)

A kommunikáció szerint ez a német modell átültetése, csakhogy van egy óriási különbség: a németországi, hasonló funkciójú Max Planck Társaság szenátusában

jelentős kisebbségben vannak a kormány emberei

írtuk erről.

Most, hogy vázlatosan megismertük az érveket és a gondolkodásmódot, nézzük, hogyan zajlott egy hasonló tartalmú átalakítás éppen hetven évvel ezelőtt, amikor

a Rákosi-kormány létrehozta a Magyar Tudományos Tanácsot.

Ennek indoklásaként jelent meg 1949-ben a következő hozsannázó írás (szerzőjének kilétét nem sikerült fellelni).

„Január elején nagy eseménye volt a magyar tudományos életnek: megkezdte működését a Magyar Tudományos Tanács, legfelsőbb tudományos fórumunk. … A tudománnyal, a kutatókkal senki sem foglalkozott. … Volt ugyan egy Tudományos Akadémiánk, de működése eredménytelen volt. … Igazi tudománypolitikát nem is folytathatott olyan testület, mely következetesen távol tartotta magától – egypár tiszteletreméltó kivételtől eltekintve – szellemi életünk színe-javát.

… Tudományos életünk anarchisztikus volt, tudósaink munkája ötletszerű, gyakran a való élet talajától távol eső, látszatproblémákkal való bíbelődéssé vált.”

Majd itt is előkerül a koordináció hiánya, hogy kutatóknak olyan kérdésekkel kellett foglalkozniuk, melyeket már régen másutt megoldottak. Illetve párhuzamosan, eredményeiket gondosan titkolva,

egy sereg tudós és mérnök ugyanazzal a kérdéssel foglalkozott,

a helyett, hogy egymás munkáját támogathatták volna.

A derék pártkatona azt a szokványos gondolatot is elővezeti, hogy a

„régi rend” tagjai azért hajtottak végre egyes személyi változtatásokat,

„mintegy kompromisszumot kötve a mai rezsimmel”,

hogy ezáltal régi szelleméből „menthesse át a menthetőt”.

Ezután levonja a következtetést arról, hogy mi a szerepe a Magyar Tudományos Tanácsnak. „Változtatni a vázolt lehetetlen helyzeten az ország és a nép érdekében: a tudományt a nép tudományává tenni. … Hogyan tudja ezt a munkát elvégezni? Nyilván csak úgy, hogyha nem szorítkozik tüneti kezelésre, hanem a bajok gyökerét semmisíti meg”. Vagyis

megszünteti a tudományos élet magárahagyatottságát, anarchiáját.

És persze elérni azt, hogy az elméleti kutatásokat azonnal a gyakorlatra alkalmazzák. Például az összes tudományok között a legelvontabb a matematika – húzza elő mindjárt a példát a szerző, azzal, hogy a matematikai kutatás eredményeit gyakran csak évtizedek vagy évszázadok után használták fel a gyakorlatban. Pedig ha ezeket a fejlett elméleti módszereket az ipar egyes ágaira alkalmazzuk, úgy ezzel nemzetgazdaságunk hatalmas összegeket takaríthat meg.

Ez a tervszerűség biztosítja azt is,

hogy kutatóink között nem lesznek többé Jedlik Ányosok és Irinyiek, akiket külföldi kollégáik mindig megelőztek, mert mód nyílik minden tudósnak, hogy elgondolásait a legfejlettebb eszközökkel kikísérletezhesse – kalandozik el a múltban.

Az új testületről, annak létrejöttéről, szellemiségéről és működéséről szóló monográfiájában Kónya Sándor (A Magyar Tudományos Tanács 1948-1949) írja egyebek között a következőket.

„A Tanács működésének bemutatása megkerülhetetlen az Akadémia történetének megírásához. Nem azért, mert

a Tanács Pártkollégiuma előkészítésében kezdődött meg az Akadémia átszervezése

(a tényleges átszervezés irányítása a MTT szervezetén kívül, közvetlen ad hoc pártbizottság irányításával folyt), hanem azért, mert azok az elvek és módszerek, amelyeknek alapján az átszervezett Akadémia az 1950-es évek első felében működött, a Tudományos Tanács Pártkollégiumában és a Tanács apparátusában alakultak ki. A Tudományos Tanács története az 1950-es évek Tudományos Akadémiájának előtörténete.

A kutatástervezés kezdeti módszere, a kutatóintézeti hálózat fejlesztésének koncepciója, a személyzeti munka és a nemzetközi kapcsolatok elvei és módszerei, a tudományos könyv- és folyóiratkiadási politika, az aspiránsképzésre vonatkozó elképzelések, az aktíva- (bizottsági) rendszer működtetése a Tudományos Tanács keretében formálódott ki, amit az Akadémia átvett és az 1950-es évek elején folytatott és továbbfejlesztett.

Az új szervezeti felépítésről és viszonyról pedig megjegyzi, hogy a folyamatosságot az a körülmény is biztosította, hogy

az MTT volt főtitkára lett az Akadémia főtitkára, az MTA elnökségében heten tagjai voltak a Tudományos Tanácsnak, az egész MTT Titkárság lett az MTA apparátusa.

MTA: vonja vissza a tervet a kormány

Az MTA elnöksége azt követeli, hogy a kormány vonja vissza a költségvetési törvény tervezetének azt a részét, amelyben a tudósok szerint lényegében felszámolják az akadémiát. A kormány 28 milliárd forintot venne el az MTA-tól, összesen 70-et más intézményektől, központosított kutatás-fejlesztési keretbe vonva össze a pénzt.

Ahogyan azt reggel megírtuk, rendkívüli ülést tartott a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöksége, amelyen részt vett Palkovics László innovációs és technológiai miniszter is. Az ok az, hogy kiderült: 28,1 milliárd forintot elvonna tőlük a kormány. A pénz az újonnan létrejött Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerülne, együtt más intézmények kutatás-fejlesztési forrásaival együtt.

Ennek jegyében 70 milliárdos k+f-bázis jönne létre az egységes innovációs és tudománypolitikai stratégia jegyében, átvéve a felsőoktatási intézmények erre szolgáló 29,1 milliárdját, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) 12,7 milliárdos teljes költségvetését is.

A Független Hírügynökség értesülése szerint

az elnökség azt követeli, hogy azonnal vonják vissza az egész elképzelést a költségvetési törvény tervezetéből,

természetesen a pénz elvonásával egyetemben.

Az ülésen kérdéseket tettek fel Palkovicsnak, aki egyebekben azt ismételte meg, amit az ITM is hangsúlyozott közleményében, hogy lényegében semmi se változik, az intézmények ezután maguk igényelhetik a támogatást a különféle projektekre.

Arra a kérdésre viszont nem tudott válaszolni, hogy

ez esetben mi értelme van az egésznek azon kívül, hogy centralizálják a k+f finanszírozását és lényegében megszüntetik az MTA tudományos akadémia voltát.

Az elveendő 28 milliárdból 20 milliárd ugyanis bérkeret, ha nem felszámolni akarja a kormány az MTA-t, akkor mit keres ez a pénz a Palkovics László vezette ITM-nél? – tette fel a kérdést egy MTA-s forrásunk. A maradék 8 milliárd egyéb kutatásokra és például rendezvényekre szolgálna.

Az elnökség úgy döntött, hogy összehívja az MTA rendkívüli közgyűlését.

Ellenállásra készül az MTA

Rövidesen kezdődő rendkívüli ülésén ellenszegülésre készül a Magyar Tudományos Akadémia amiatt, hogy a kormány elvenni tervezi tőlük a kutatásra-fejlesztésre szolgáló 28 milliárd forintot. Szerintük ez egyenlő az MTA önállóságának felszámolásával.

Rendkívüli elnökségi ülést hívott össze az MTA azután, hogy kiderült: 28,1 milliárd forintot elvonna tőlük a kormány. A pénz az újonnan létrejött Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerülne, együtt más intézmények kutatás-fejlesztési forrásaival együtt. Ennek jegyében 70 milliárdos k+f-bázis jönne létre az egységes innovációs és tudománypolitikai stratégia jegyében, átvéve a felsőoktatási intézmények erre szolgáló 29,1 milliárdját, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) 12,7 milliárdos teljes költségvetését is.

Az intézmények ezután maguk igényelhetik a támogatást a különféle projektekre.

Akadémiai forrásunk szerint az MTA megalakítása óta nem fordult elő, hogy ily mértékben csorbítsák függetlenségét. Az elvett 28 milliárdból 20 milliárd bérkeret, ha nem felszámolni akarja a kormány az MTA-t, akkor mit keres ez a pénz a Palkovics László vezette ITM-nél? – tette fel a kérdést. A maradék 8 milliárd egyéb kutatásokra és például rendezvényekre szolgálna.

Vagyis a mindenféle egyeztetés nélküli (még nem végleges) döntés

lényegében az MTA akadémiai voltának megszüntetésével egyenlő

– értékelik az intézményben a fejleményt. Ráadásul több törvényt (magát az akadémiait és az államháztartásit) is módosítani kellene.

Az elnökségi ülésen részt vesz az érintett miniszter, Palkovics László is.

Itt az új kormány névsora

0

Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTI-nek küldött közleményében azt írja: Orbán Viktor lezárta konzultációit a kormányalakításról.

MTI Fotó: Soós Lajos

A közlemény szerint Orbán Viktor Áder János köztársasági elnök felkérésének megfelelően az elmúlt napokban konzultációt folytatott a kormányalakításról. Ez lezárult, eredményéről a miniszterelnök tájékoztatta a Fidesz és a KDNP elnökségét. Az új kormány az Országgyűlés alakuló ülését követő hetekben áll fel.

A közlemény szerint a kormány névsorára Orbán a következő javaslatot teszi (a közleményben szereplő sorrendben). Félkövérrel az új minisztereket jeleztük:

  • Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes
  • Pintér Sándor belügyminiszter
  • Varga Mihály pénzügyminiszter
  • Benkő Tibor honvédelmi miniszternek
  • Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter
  • Palkovics László nemzeti innovációs és technológiai miniszter
  • Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter
  • Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter
  • Trócsányi László igazságügyi miniszter
  • Nagy István agrár- és vidékfejlesztési miniszter
  • Kásler Miklós emberi erőforrásokért felelős miniszter
  • Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter
  • Süli János paksi atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter

A közlemény szerint „Magyarország új kormánya nemzeti kormány lesz, mely Európa és Magyarország keresztény értékeken alapuló kultúrájának megőrzését, az ország határainak megvédését, a teljes foglalkoztatottság megteremtését, a gyermekvállalás támogatását és hazánk idős polgárainak megbecsülését tartja elsődleges feladatának”.

Ki kell kényszeríteni a vitákat

Csak a fékezett habzású demokráciákban fordul elő, hogy a választópolgárok a legritkább esetben kapják meg az esélyt arra, hogy kormánypárti-ellenzéki vitának legyenek a fültanúi.

Másutt ez többnyire általános követelményként fogalmazódik meg, pontosan azért, mert a politikusok hisznek abban, hogy rendelkeznek olyan érvkészlettel, amellyel képesek meggyőzni embereket a saját igazukról.
Magyarországon ez nincs így; sőt, volt olyan választási időszak, amikor például a fideszes politikusoknak kifejezetten tilalmas volt szembetalálkozni más pártbeliekkel. Ezért is hatott a meglepetés erejével, hogy kedden Hiller István, az MSZP oktatásért felelős képviselője, hajdani kulturális és oktatási miniszter, egy asztalhoz ült, a nyilvánosság előtt, Palkovics László oktatási államtitkárral, hogy ütköztessék érveiket az oktatás helyzetéről, lehetséges útjairól.

Volt-e valamiben is egyetértés önök között – kérdeztük Hiller Istvánt.

Most talán nem ez a lényeg, mert azt már előzetesen is tudtuk, hogy teljesen eltérőek az elképzeléseink – mondta. – Nagyon jelentősnek tartom, hogy az államtitkár vállalta ezt a párbeszédet, még akkor is, ha nagyon távol állnak a nézeteink egymástól.

Ez miben mutatkozik meg leginkább?

Szerintem egyértelművé vált, hogy a mi koncepciónk középpontjában a gyerek áll, míg a Fidesznél az állami szerepvállalás a legfontosabb. Ez a két nézet alapvetővé teszi a különbséget. De most azért hangsúlyozzuk az igazi eredményt: bebizonyosodott, szerintem mindkettőnk részéről, hogy lehet úgy vitatkozni, hogy nem a másikat gyalázom, hogy lehet érvet érvvel szembeszegezni, és persze fontos volt felmutatni, hogy a baloldal, az MSZP kormányzóképes erő.

Nem tudjuk milyen volt a közönség összetétele, de talán lemérhető volt, hogy miként fogadták a vitát?

Én sem tudok az összetételről semmit mondani, az bizonyos, hogy a vita helyszíne, az A38-as hajó dugig volt, ami igazán meglepő; politikai rendezvényen én ennyi embert még nem láttam. A közönség roppant kulturált volt és nagy figyelemmel követte a vitát. És ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a közönséget nem csak az érdekli, ha a felek a másikat pocskondiázzák, a disznóságaikat sorolják. Ezért is mondom azt, hogy nekünk érdekünkben áll a kormányzóképességünk bemutatása, azt jelezni, hogy van véleményünk, van szakmai álláspontunk, és az országnak erre van szüksége.

A kormánypárt emberei nem szoktak leülni vitázni. Ez most egy áttörés, vagy csak Palkovics László egyéniségéből fakad?

Én nem látok bele a Fidesz politikai boszorkánykonyhájába, de még csak beszagolni sincs kedvem. Hogy ez mennyire volt központi engedélyhez kötve, különösebben nem is érdekel, azt tudom, hogy én minden ilyen vitát kedvelek, akarom, szívesen vállalom, legyen ott egy vagy több vitapartner. Szeretném, ha sok ilyen rendezvény lenne, sok olyan alkalom, amikor a nyilvánosság előtt vitázhatok a kormánypárt képviselőjével, akár az oktatás egészéről, akár egy-egy szűkebb területről. A vitától nem kell félni, remélem, hogy a kormányoldalon sem félnek.

Az az általános tapasztalat, hogy azok, akik elmennek meghallgatni egy ilyen rendezvény szereplőit, politikailag kötődnek az egyik, vagy a másik oldalhoz, magyarul nagyon is elkötelezettek. Vajon lehetséges-e akár egyetlen embert is eltántorítani attól, amit korábban gondolt az ügyről?

Biztos, egészen biztos vagyok benne. Ugyanis nem hiszek abban, hogy az embert le lehet szoktatni a gondolkodásról. Persze történészként tudok olyan időszakokat, amikor ez rövidebb-hosszabb ideig sikerült, de összességében nem; nem, mert az ember gondolkodó lény. Olyan, akinek meg kell adni, és ezt el is várja, a döntés lehetőségét. Vagyis, ha a demokratikus oldal, az MSZP felkészült, elő tudja adni a mondandóját, megfelelő érvekkel és adekvát módon, akkor meggyőzhetők a hallgatók. Azért mondom, hogy adekvát módon, mert másként kell beszélni egy háromszáz főnyi egyetemi hallgatóság, másként egy hajón összejött vegyes társaság, és másként a televíziós stúdióban, a kamerák előtt. A mai modern világban rendkívül fontos, hogy úgy legyen szakmai az előadás, hogy közben a média számára is emészthető, népszerű legyen.  Szerintem ily módon lehet hatni az emberekre. Igaz persze, hogy önmagukban ezekkel a fellépésekkel, vitákkal nem lehet választást nyerni, de ezek nélkül biztosan nem lehet.

Az államtitkárral folytatott vitáján két nagy ellentétes világ rajzolódott ki? Palkovics László, gondolom úgy nyilatkozott, hogy a Fidesz által fölépített rendszer a lehető legjobb rendszer, ön viszont az ellenkezőjét rajzolta fel?

Az irányok azok különbözőek voltak, igen. Az államtitkár azt bizonygatta, hogy ami hiba van, az azért van, mert még nem érett be minden döntés, én viszont meg vagyok arról győződve, hogy a Fidesz oktatáspolitikája rendszerjelleggel rossz. Tehát nem a tökéletesítés jelenti a bajt, hanem az, hogy rossz az irány, nem megfelelő a rendszer.

Mi az alapvető különbség önök között?

Nekem az a meggyőződésem, hogy az oktatás középpontjában a gyermek áll, a jelenlegi oktatáspolitika középpontjában az intézmény, a hatalom áll. Ez nagyon nagy különbség kettőnk között. Viszont azt díjazta a közönség, hogy ez a különbség kulturált formában jött a felszínre, nem ordibáltunk, nem akartuk megsemmisíteni a másikat, nem gyaláztuk vitapartnert, hanem tényleg vitáztunk. Tudom, hogy ez szokatlan, de másutt, más országokban ez kötelező gyakorlat. Nézem a német választási kampányt, figyeltem az olaszt; ott elképzelhetetlen, hogy ne mérjék össze az ellentétes oldalon állók az érveiket, ott ezt kikényszeríti a közönség, meg a média. Igaz persze, hogy ott nincs is olyan elképzelése a hatalmon lévőnek, hogy ne vállalná a nyilvános vitát. Vagyis az a dolgunk, hogy a hatalmat arra késztessük, vállalnia kell a vitákat.

Azért erre, feltehetően még várni kell. De, ha megnyerik a választást és az ön kezébe kerül az oktatás irányítása, mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy eredményeket tudjon felmutatni? Ezt azért is kérdezem, mert új rendszerről beszélt, márpedig egy új rendszer bevezetéséhez idő kell.

Vannak olyan döntések, amelyeket az első tíz napban meg lehet hozni, csak fel kell készülni rá, van olyan feladat, ami nem paragrafus-függő, mint például a pedagógus, a szülő, meg a diák közötti kapcsolat helyreállítása, ehhez mondjuk, egy tanév szükségeltetik és van olyan feladat, aminek a megvalósításához egy egész ciklusra van szükség. A kormányváltó szövetség nevében azon dolgozom, hogy erre, vagyis a feltétlenül szükséges változásra, reális esélyünk legyen.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK