Kár, hogy nem tartanak orosz kávét, kisasszony, akkor adjon egy teát, csészealjból, málnalekvárral. Ma Oroszországra tekintünk, a Nagy Föld felé vetjük pillantásunkat – meg számolgatni fogunk sokat, szóval elkél majd tiszta fej, hogy lássuk, mennyi az annyi és hogyan is állunk azzal a paksi hitellel, beruházással, kamatokkal, hol tart az egyenlegünk.
Először is szeretném helyesbíteni magamat. Az elmúlt hetek folyamán valamelyik írásomban – melyben a kínai vasútvonal-hitellel foglalkoztam volt, csak nem találom, melyikben – pontatlanul határoztam meg a Paks 2-beruházáshoz igényelt orosz hitel összegét. Engem is megtévesztett egy tavaly novemberi hír, mely szerint Süli János, a beruházásért felelős tárca nélküli miniszter válaszol Szél Bernadett képviselő kérdésére. Éspedig emígyen:
„Címzett: Dr. Szél Bernadett (független) Benyújtó: Süli János, tárca nélküli miniszter (a Paksi Atomerőmű két új blokkja tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős)
Tisztelt Képviselő Asszony!
Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 42. §-ában foglaltak szerint a hozzám intézett „Mennyit hívtunk le a paksi hitelből?” című, K/3646. számú írásbeli kérdésére az alábbi választ adom.
Az Oroszországi Föderáció és Magyarország között megkötött nemzetközi hitel-megállapodás szerint az atomerőmű-építés eddig igazolt, összesen 98 millió eurós költségeinek finanszírozására az összeg 80%-ának megfelelő, azaz mintegy 78 millió euró hitel lehívására került sor.
A kedvező pénzpiaci feltételeket kihasználva 2018 májusában a Magyar Állam élt a hitelszerződésben erre biztosított lehetőséggel, és az addig lehívott hitel teljes összegét előtörlesztette, így jelenleg a paksi hitel miatt nem áll fenn tartozás az orosz fél felé.”
Ebből én is azt értettem, más is, hogy 98 millió euróról van szó, ami forintban valamivel kevesebb, mint harmincmilliárd.
Igen, akkor és ott ennyiről is beszéltek, de ez csak az eddigi költségkeret, amiből 78 millió eurót hívtak le, igaz, vissza is tették, azonban a valódi, teljes összege az oroszok által nyújtott hitelnek nem kevesebb, mint tíz milliárd euró. Vagyis háromezer milliárd forint, ha leegyszerűsítve számolunk. Ehhez képest a most megszerzett kínai hitel nem több forintban ezer milliárdnál forintban, tehát Paks 2-nek még mindig csak a harmada, akármekkora summáról is legyen szó.
Még egyszer: elnézést kérek korábbi tévedésemért.
De hogyan jött elő most a paksi hitel, mikor mindenki a kínaival van elfoglalva? Hát úgy, hogy szépen és főleg csendben elkezdtek problémák lenni vele.
Először is, csúszik a beruházás. Késnek a munkálatok, novemberben már a kormány is elégedetlen volt Süli tárca nélküli miniszter munkájával, le is akarták cserélni, csak valamiért nem tolonganak a helyéért. Az igazsághoz tartozik, hogy ő májusban már eleve 22 hónapos csúszással vette át a beruházást, ráadásul azután elakadtak a közbeszerzések. Ezzel együtt május közepén még arról volt szó, hogy a Paks II. beruházás ütemterv szerint halad, az új blokkok határidőre elkészülnek. Erről beszélt Süli azután is, hogy a Roszatom vezetőivel tárgyalt Szocsiban, majd álláspontját július elején, az Országgyűlés gazdasági bizottságának paksi kihelyezett ülésén is elismételte. Szeptember végén viszont már elismerte a kormány, hogy tárgyalnak Paks II. szerződésének módosításáról. Jelenleg úgy tűnik, az új paksi atomblokkok átadása akár a lehető legkésőbbi időpontig, azaz 2032-ig is elhúzódhat.
Feltevődik a kérdés még a tavaly év végi hír fényében is, hogy ha nem építünk semmit, hiszen azért ekkorák a késések, akkor mi a fűzfán fütyülő rézangyalra költöttük mi ezt a pénzt, csak nem választásra? Még jó, hogy visszatettük, nincs hiány, de a költségvetésből kellett visszatennünk, ugyanis senkinek sincs 78 millió eurója a mellényzsebében. Az forintban 25 milliárd, meg némi apró. Na, ezt a 25 milliárdot sem látom az elszámolásban, pedig nem kisegér, két és fél stadion.
De ettől még mindig nem lenne aktuális a paksi hitel kérdése. Aktuálissá az mfor.hu egyik híre tette, mely szerint:
„Az mfor információi szerint Varga Mihály pénzügyminiszternek sikerült egyezségre jutnia a paksi hitelszerződés egyes feltételeinek megváltoztatásáról. Megbízható kormányzati forrásunk szerint a megállapodás részeként az eredetileg tervezettnél később kezdődhet az oroszok által nyújtott 10 milliárd eurós hitel törlesztése, és az utolsó részlet rendezése is az új helyzethez igazodik. Tudomásunk szerint a kamatozást nem érintik a szerződéses módosítások.
Vagyis immár a paksi bővítés szerződéses dokumentumaiban is rögzítve lett, hogy csúszik az atomerőmű beruházása.”
Fontos azt is megjegyeznünk, hogy a szerződés felülvizsgálata csak a törlesztés ütemezésére terjed ki, a kamatfizetésre nem.
Aztán az sem elhanyagolható körülmény, hogy ezeket a tárgyalásokat Varga Mihály a legnagyobb titokban folytatta le, azt sem tudjuk, hol és mikor. Mivel az elmúlt két hétben Varga pénzügyminiszter Orbán Viktort kísérgette ázsiai turnéján, valószínűnek tekinthető, hogy erre a megegyezésre jóval korábban került sor, csak most szereztünk róla tudomást. És most sem hivatalos forrásból: az MTI-ben egy hónapra visszamenőleg sincs nyoma a hírnek, az összes sajtóközlés pedig az mfor.hu-t jelöli meg forrásként.
Egyszóval: ez kiszivárgott.
Mondjuk nem csodálkozom, hogy ilyen horderejű tárgyalásokhoz nem hívták tanúnak a sajtót és a széles nyilvánosságot, pláne, hogy nekünk voltak kínosak – de akkor öntsünk végre tiszta vizet a pohárba, hogy néz ki most ez a hitel információink szerint?
„A 12 milliárd eurósra tervezett beruházás – amely két új blokk felépítését tartalmazza – finanszírozásából 10 milliárd eurót tesz ki az orosz fél által biztosított hitel. Ennek változó kamata összességében mintegy 4-5 százalékos kamatszintet ad ki. Emiatt több kritika is érte a kormányt, mert a piacon az elmúlt időben ennél olcsóbban is lehetett forráshoz jutni. Vagyis adta volna magát, hogy kedvezőbb kamatozású hitellel váltsák ki az oroszok pénzét. Erre a kormányzati illetékesek válasza az volt, hogy olyan időtávra – 30 évre – mint amennyire az oroszok nyújtják a hitelt, már nem olyan egyszerű jobb kondíciókkal forrást szerezni.
Az eredeti ütemterv szerint 2025 környékén üzemelniük kellene az új blokkoknak, és ehhez időzítve kellene elkezdeni a hitel törlesztését. Most 2019 van, de a tényleges munkálatok még mindig nem indultak el, a felvonulási épületek sem állnak. A kormány szerint azért van késésben a kivitelezés, mert az Európai Unió hivatalai jóval tovább ültek az engedélykérelmeken, mint amire számított a magyar kormány. (Az már ritkábban hangzik el, hogy az orosz kivitelezőnek is akadnak gondjai az uniós normák teljesítésével, amit kapacitásproblémák is tetéznek.) Ezt a 20-22 hónapos csúszást azonban még be lehet hozni – szokták hozzátenni a nyilatkozók.
A hitelszerződés módosítása azonban arra bizonyíték, hogy a projekt tényleges csúszásban van, és a kormány szerint sem lehet elkészülni a beruházással az eredeti határidőben.” (Mfor.hu)
Akkor, kérem, nagy a baj
Akkor ugyanis
mi belementünk egy tízmilliárd eurós, vagyis háromezer milliárd forintos hitel felvételébe, aminek már a kamatai is csillagászati összeget jelentenek, eléggé előnytelenek a feltételei,
majd
- Nem tettünk semmit a beruházás ügyében, amire a pénzt kértük, és ezért az Uniót hibáztatjuk, mely nem örül ugyan, hogy orosz reaktort építünk (milyen másfélét tudnánk? Pakson ennek a feltételei adottak), ámde bizonyos, hogy megakadályozni nem akarta az építkezést.
- Nem elég, hogy előnytelenek a kamatfeltételek, de most sírtuk ki Moszkvától, hogy fizethessük tovább, hosszabb ideig azokat a magas kamatokat.
- Az eredeti terv szerint a két blokknak 2025-ben már üzemelnie kéne, ehhez képest a munkálatok még el sem indultak. A törlesztésben viszont döntő szerepe volna az ezen blokkok által termelt áramnak, amit értékesítenénk és a befolyó haszonból kéne fizessük a részleteket – így viszont körülbelül hat év múlva törvényszerűen összeomlik a költségvetés, ha csak csoda nem történik vagy nem fedezünk fel valami gyémántbányát az Alföldön. Nem fogunk, megérzésem szerint.
Egyszóval: a hitelnek csak látszólag lesz fedezete, a valóságban nem, azonban komoly gondot fordítunk arra, hogy csupa olyan államnak tartozzunk – Oroszországnak, Kínának – melyek kifejezetten barátságtalan adósságbehajtási gyakorlatukról ismertek, az üzleti élet minden szintjén.
Baj lesz ebből, emberek, nagy baj.
Én szóltam
bár a fenyegetések az utóbbi időben kifinomultabbak lettek. Szakértők szerint azonban a beavatkozásnak gátat szab a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyelete. És a hasadóanyagot másutt is meg lehet venni, az erőműveket hazai személyzettel is lehet működtetni. Ám az aggályok megmaradnak.
