Kezdőlap Címkék Oroszország

Címke: Oroszország

Az Egyesült Államok „továbbra is biztosítja” az ATACMS-t Ukrajnának

Az Egyesült Államok „továbbra is biztosítani fogja” az ATACMS rakétákat Ukrajnának. A készletek felhalmozására irányuló hónapokig tartó munka azt jelenti, hogy még többet is adnak a hőn áhított nagy hatótávolságú fegyverből, mint eddig jelezték, és ígéretet tesznek rá, hogy folyamatosan biztosítani fogják – mondja a nemzetbiztonsági tanácsadó.

Az Egyesült Államok most abban a helyzetben van, hogy „jelentős számú” nagy hatótávolságú ATACMS rakétát szállítson Ukrajnának – mondta Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó csütörtökön újságírók egy kis csoportjának. Azt is állítja, hogy ezeket Ukrajnának lehet adni anélkül, hogy ártana az Egyesült Államok készenlétének.

Ukrajna az ATACMS-t – a hadsereg taktikai rakétarendszereit – Oroszország 2022. februári inváziója óta kéri.

A rakéták hatótávolsága 300 kilométer, ami lehetővé tenné Ukrajna számára, hogy csapást mérjen a Krím kulcsfontosságú utánpótlási vonalaira, vagy esetleg lehetővé tenné számukra, hogy Ukrajna belső területeiről eltalálják az orosz vonalakat.

Elméletileg azt is megengedhetik Ukrajnának, hogy ukrán területről támadja Moszkvát – ez az egyik oka annak, hogy a Kreml 2022-ben azt mondta, hogy az ATACMS Ukrajnának történő odaítélése vörös vonal átlépése.

Miközben hónapok óta folynak a spekulációk arról, hogy Ukrajnában ATACMS lehet, Sullivan megerősítette, hogy először a március 12-i elnöki lehívási hatósági csomag részeként szállították őket, amely azután jött létre, hogy a Pentagon 300 millió dollár elszámolatlan „költségmegtakarítást” fedezett fel.

„Most Ukrajnában vannak, és már egy ideje Ukrajnában vannak. Még azelőtt megérkeztek oda, hogy a kiegészítés elkészült volna”

– mondta.

De ellentétben sok olyan tétellel, amely felkerül az Egyesült Államok által Ukrajnának biztosított fegyverek listájára, Sullivan szerint az ATACM-ek konkrét számának megadása árthat Ukrajnának a csatatéren.

„Ha megmondanám, hogy hányat, akkor alapvetően az ellenség egyszerűen visszaszámolhatna ebből a számból, és ez előnyöket biztosíthatna számukra” – mondta.

Ellentétben a hagyományos, alacsony technológiájú tüzérségi lőszerekkel, mint például a tarackok 155 mm-es lövedékei, az ATACMS sokkal érzékenyebb képesség, és nem könnyű ugyanabban a mennyiségben előállítani.

Putyin szóvivője béketárgyalásokat javasol

Dmitrij Peszkov szerint “jó alap lenne az orosz – ukrán béketárgyalásokra a 2022-es tárgyalás, mely majdnem sikerrel járt.” Oroszország agresszióját követően tárgyalások folytak semleges területen, és végül megszületett a tűzszüneti megállapodás, melyből máig tisztázatlan okok miatt nem lett semmi.

Schröder, ex német kancellár, aki Putyin pénzen él amióta nyugdíjba ment, és fontos szerepet játszott a német – orosz kapcsolatok alakításában, azt nyilatkozta, hogy Boris Johnson akkori brit miniszterelnök ultimátuma akadályozta meg a fegyverszünetet. Az egykori német szociáldemokrata kancellár szerint a Nyugat közölte Zelenszkij elnökkel: amennyiben elfogadja a fegyverszünetet, akkor a jövőben nem számíthat pénzügyi és katonai támogatásra. Ukrajna már akkor is lélegeztető gépen élt hiszen az orosz háromnapos villámháborút is csak az USA segítségével tudta megállítani, kapitulált. Zelenszkij elnök közölte: a béke tárgyalások előfeltétele az, hogy az oroszok vonuljanak ki Ukrajna egész területéről – beleértve a Krím félszigetet is, melyet Oroszország 2014-ben foglalt el.

A Krím félszigetet Hruscsov 60 évvel korábban adta Ukrajnának, mert a párt harcokban Ukrajna Kommunista Pártja őt támogatta vetélytársaival szemben.

A Krímben az ukránok mindig kisebbségben voltak, a kezdeti tatár többséget, később a betelepítések orosz többséggé változtatták. Oroszország ünnepélyesen bekebelezte a Krímet. Ennek feladását a tárgyalások előfeltételének megtenni nyilvánvalóan azt jelenti: Ukrajna és a mögötte álló Nyugat nem hajlandó tárgyalni. Most is ezt mondta Dmitrij Peszkov: Ukrajna nem áll készen a béketárgyalásokra.

Zelenszkij elnök válaszul kijelentette:

”ha akkor megállapodást kötöttünk volna, azzal nem lett volna vége a háborúnak”

– vagyis 2022 áprilisában egyáltalán nem bíztak abban, hogy Putyin betartja ígéreteit. A bizalmatlanság egyáltalán nem alaptalan hiszen Putyin az agresszió kezdete előtt hónapokig azt állította: Washington hazudik amikor azt állítja, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát! Majd 2022 február 24-én az oroszok mégiscsak megtámadták Ukrajnát. Azóta tart a háború, amelyik megnyerhetetlen hiszen az ukrán hadseregnek nincsen meg az ereje ahhoz, hogy kiszorítsa az oroszokat az ország területéről.

Stoltenberg NATO főtitkár le is vonta a tanulságot: 5 éves finanszírozási tervet dolgozott ki Ukrajna támogatására. Ezalatt az idő alatt a NATO tagállamok 100 milliárd dollárt fizetnének be egy közös kasszába, melyből Ukrajnát támogatnák.

Trump mint békeangyal?

Ferenc pápa látva a háborús helyzet reménytelenségét felszólította Ukrajnát, hogy mutassa fel a fehér zászlót, és kezdjen béketárgyalásokat Oroszországgal.

Ezt Zelenszkij elnök és a NATO elutasította, de alternatívát képtelenek felmutatni. A háború támogatottsága egyre csökken Ukrajnában és Oroszországban. A NATO megosztott: Lengyelország és a három balti állam támogatja Macron elnöknek azt a javaslatát, hogy csapatokat küldjön Ukrajnába a gyengélkedő ukrán hadsereg támogatására. Az USA, Nagy Britannia és Németország ezt elutasítja. Magyarország és Törökország a béke pártján áll. Erdogan elnök többször is felajánlotta közvetítő szerepét annál is inkább, mert 2022 áprilisában ott folytak az orosz- ukrán tárgyalások.

Putyin egyik kezével békejobbot nyújt, a másikkal fenyegetőzik: közzétett egy videót az új orosz csodafegyverről.

A náci Németországban Goebbels propagandája terjesztette a csodafegyver mítoszt akkor amikor már az angolszász hatalmak és a Szovjetunió harapófogóba fogta a náci Németországot. Werner von Braun ki is fejlesztette a V1 és V2 rakétákat, de ezek már nem tudtak változtatni a háború menetén: Hitler öngyilkos lett amikor a szovjet csapatok már közel jártak bunkeréhez.

Putyin orosz elnök most Donald Trumpban bízik, aki fogadkozik: napok alatt rendezné az ukrajnai válságot. Hogyan? Ezt senki sem tudja, talán maga Donald Trump sem.

Azt viszont tudja az ex elnök, aki vissza akar kerülni a Fehér Házba: az amerikai közvéleményt nemigen érdekli a külvilág, de semmiképp sem akar háborút. Trump ezért békeangyalként akar bevonulni újra a Fehér Házba, ha megnyeri a választásokat. Trump támogatói azt hangsúlyozzák: hiba volt, hogy Biden stratégiai ellenfélnek jelölte Kínát és Oroszországot. Trump tárgyalna mind Hszi Csin-ping kínai mind pedig Putyin orosz elnökkel. Persze novemberig még sok idő van, Biden elnök is ráveheti Zelenszkij ukrán államfőt a tárgyalásokra. Ezzel tisztában van Ukrajna elnöke is, aki legutóbb úgy nyilatkozott Washingtonban:

”Biden elnök öt perc alatt megállapodhat a fejünk fölött Putyinnal, csakhogy mi ezt nem fogadnánk el.”

A két háború miatt csúcson az olajár

Háború dúl Ukrajnában és a gázai övezetben, emiatt magas olajár várható az egész év során, mert senki sem látja a konfliktusok végét. Az OPEC+ szerdán úgy döntött, hogy visszafogja a kitermelést a magasabb ár reményében.

89 dollár fölé emelkedett a Brent olaj hordónkénti ára, október óta sosem volt ennyire magasan. Októberben indult meg a Hamász terrortámadása Izrael ellen, nemsokára megkezdődött az izraeli válaszcsapás, melynek azóta sincsen vége. Irán, a világ egyik nagy olajtermelője háborúval fenyegeti Izraelt, amely a forradalmi gárda két tábornokát is megölte Szíriában. A Közel Kelet a világ egyik legnagyobb olaj szállítója, bármilyen konfliktus emeli az nyersanyag árát.

A Reutersnek nyilatkozó szakértők szerint a mostani rekord nem a Közel Kelet miatt következett be elsősorban hanem azért, mert

ukrán drónok eltalálták Oroszország egyik legnagyobb olajfinomítóját Asztrahanyban.

Ez az olajfinomító 340 ezer hordó olaj feldolgozására képes naponta tehát nagyon jelentős az orosz gazdaság számára. Az oroszok először cáfolták a találat hírét, majd azt közölték: a kár nem jelentős. A benzin és dízel tartalékok továbbra is magas szinten állnak – siettek tudatni Moszkvában, ahol mind nagyobb aggodalmat okoz, hogy az ukránok immár az Oroszország számára létfontosságú olaj és földgáz infrastruktúrát támadják távol a két állam határától. Korábban az orosz hadsereg rombolta Ukrajna infrastruktúráját, hogy gyengítse az ellenállást, de most az ukránok is áttértek erre.

Mi lesz a világ olajellátásával?

Oroszország a világ három legfontosabb olaj termelője közé tartozik Szaúd Arábiával és az Egyesült Államokkal együtt. A háborúban álló állam legfőbb exportbevétele az olajexport, melyet szankciók sújtanak ugyan, de Indián és más országokon keresztül mégiscsak elérik a világpiacot. Ha viszont az ukrán hadseregnek a nyugati technika segítségével sikerülne érzékeny csapást mérnie az orosz olajiparra, akkor gondok jöhetnek a világ olajellátásában – mutatnak rá szakértők. Még az Egyesült Államok is megérezheti a hatást:

”ha tartósan csökken az orosz olaj export, akkor ez az Egyesült Államok olajkészletére is hatással lehet ebben a hónapban sőt azután is”

– nyilatkozta a Reutersnek Jim Ritterbusch, a Ritterbusch és társai cég elnöke.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a levegőben lóg egy iráni válaszcsapás Izraellel szemben.

“Irán támogatja a Hamászt, de eddig közvetlenül nem vett részt a konfliktusban. Ha ez megtörténik, akkor a háború már az egész Közel Keletet érintheti. Ez pedig hatással lehet a globális olaj ellátásra” – mondja Tamás Varga, a PVM olajkereskedője.

“Bár folyik valamiféle diplomáciai aktivitás, de fennáll a veszélye annak, hogy Irán ezúttal közvetlenül is beavatkozik a gázai konfliktusba” – mutat rá Bob Yawger, a Mizuho energia részlegének igazgatója.

Az USA nyersolaj készlete 2,3 millió hordóval csökkent a múlt héten.

Közben a kereslet nő mind Kínában, ahol féléves szünet után indult be az ipar, mind pedig az Egyesült Államokban, ahol másfél év után most először jelentettek dinamikus növekedést a feldolgozó iparban.

Az OPEC+ továbbra is visszafogja a termelést

Szerdán a közel-keleti olajexportőrök és Oroszország valamint néhány más kőolajszállító állam olaj miniszterei úgy döntöttek, hogy a félév végéig fenntartják az olaj kitermelés visszafogását noha a Brent hordónkénti ára immár alulról súrolja a 90 dollárt – jelentette a Bloomberg.

A tanácskozás után Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettes, az orosz olajipar vezetője közölte: betartják az OPEC+ döntését az olaj kitermelés visszafogásáról. Oroszország a múlt hónapban tudatta a világgal: a második félév során további 471 ezer hordóval csökkenti olajkitermelését. Oroszországnak ugyan a háború miatt óriási szüksége van az olaj export bevételekre, de Moszkvában úgy gondolják, hogy a magasabb árakkal kompenzálni tudják a mennyiségi veszteséget.

Novak miniszterelnök-helyettes megerősítette a Reuters korábbi becslését, mely szerint júniusban napi 9 millió hordó lesz az orosz olajtermelés, amely februárban még 9,5 millió hordó volt.

Nemcsak az USA, de Irán is figyelmeztette Moszkvát a terrorakcióra

A Reuters szerint Iránban kihallgattak olyan iszlamista terroristákat, akik merényleteket hajtottak végre illetve arra készültek, és ennek során jutottak arra a következtetésre, hogy az Iszlám állam következő célpontja Moszkva lehet.

Értesítették Oroszországot éppúgy mint az Egyesült Államok, de az orosz elhárítás nemhogy nem tett semmit, de nyíltan gúnyolódott a külföldi figyelmeztetéseken. Putyin elnök a véres terrorakció előtt, mely 140 ember életét követelte Moszkva határában, eligazítást tartott az FSZB tisztjeinek. Azon élcelődött, hogy a CIA figyelmeztetése szerint 48 órán belül várható lett volna az Iszlám Állam terrorakciója, de az égvilágon kívül semmi sem történt. Való igaz, hogy az időpont tévesnek bizonyult, később következett be a terrorakció, de a hatás teljes volt ugyanis az orosz terrorelhárítás tökéletesen felkészületlennek mutatkozott. Vajon miért? Az FSZB szinte tökéletes rendőrállamot működtet Oroszországban azt követően, hogy kudarcot vallott a villámháború Ukrajnában. Lesújtanak a háború ellenzőire, az LMBTQ aktivistákra és mindenkire, aki valamiben szembeszállt a rendszerrel, amely mint a részeg hajó megy előre anélkül, hogy tudná: merre tart?

Putyin mozgósít

150 ezer szerencsétlen fiatalember kezdheti meg a katonaéletet a megnyerhetetlen háború kellős közepén. Putyin azt ígéri nekik, hogy nem kerülnek bele “a különleges hadművelet” poklába, de hát az orosz elnök azt is megígérte, hogy nem támadja meg Ukrajnát. A háború már 25 hónapja tart, és senki sem látja a végét.

Ferenc pápa húsvéti Orbi et urbi áldásában mondta ki a nyilvánvaló igazságot:

”minden háború abszurd!”

A megoldás keresésére buzdított mindenkit, de ehelyett csak háborús szólamok érkeztek mindenfelől. A fegyver és lőszergyártás a csúcsra jár Európában és az Egyesült Államokban, és mégsem képes kielégíteni Ukrajna háborús igényeit. Amelyeket mind nehezebb finanszírozni.

Németországban 2027-ben kimerül a 100 milliárd eurós hadiipari keret, de a fegyvergyárak hosszútávú szerződéseket akarnak. Ez évente 50 milliárd euróval terhelné meg a nagyon feszes német költségvetést, de erre sehol sincsen fedezet.

A legerősebb kormánypárt, a szociáldemokrata  már közölte: semmiképp sem áldozza be a jóléti kiadásokat a fegyverkezés érdekében hiszen 2025-ben választások lesznek. Az ellenzéki CDU – CSU viszont a fegyvergyártás gyors felfutását sürgeti. Így jöhet létre az az abszurd helyzet, hogy a Rheinmetall Ausztráliában gyártott tankokat szállít majd a Bundeswehrnek. Ferenc pápa nem véletlenül jegyezte meg:

“a fegyvergyárak a fő nyertesei az ukrajnai háborúnak, mert a kormányok kénytelenek a jóléti kiadások csökkentésével finanszírozni a rekord összegű hadikiadásokat.”

Putyin és az idegen zászló hadművelet

0

Az orosz titkosszolgálat kedvenc húzása, hogy más zászló alatt hajt végre olyan akciókat, melynek célja a moszkvai hatalom megerősítése nehéz helyzetekben.

A II. János Pál pápa elleni gyilkos merénylet, melyet a már agyhalott Brezsnyev helyett Andropov rendelt el Moszkvában, és a török szürke farkasok mesterlövésze hajtott végre a Szent Péter téren Rómában a lengyelországi válság kellős közepén. A mostani idegen zászló terrorista művelet az ukrajnai háború kellős közepén történt, és bár az Iszlám Állam vállalta magára a merényletet, de Putyin joggal tehette fel a kérdést: ki a megrendelő?

Belenézett a tükörbe, majd vígan megvádolta Ukrajnát.

Holott a CIA azért figyelmeztette még időben Moszkvát a készülő merényletről, hogy hozzáfűzhesse: Ukrajnának az ég világán kívül semmi köze sincsen hozzá!

Érdemes megemlíteni, hogy Horváth József tábornok, a nemzeti együttműködés rendszerének a kommunista titkosszolgálattól örökölt hőse, a Hír Televízióban átvette Putyin meséjét, és majdnem nyíltan Budanov tábornokot, az ukrán titkosszolgálat fejét állította be megrendelőnek.

A terrorakció forgatókönyvét Moszkvában írhatták

Az Iszlám Állam terroristái öngyilkos merénylők, akik meghalni mennek a helyszínre. A szent dzsihád harcosai nem pénzért gyilkoló terroristák. Márpedig épp az orosz terrorelhárítás állapította meg, hogy a tadzsik terroristák csinos összeget kaptak ezért “a különleges műveletért.” Nem is áldozták életüket a helyszínen hanem Ukrajna felé menekültek. Miért nem állították meg őket még a helyszínen? Hol voltak a különleges terror elhárító osztagok? 90 perccel a vészjelzést követően érkeztek a helyszínre holott Moszkva környékén számtalan fegyveres alakulat biztosítja a rendet. Ennek ellenére hagyták, hogy a terroristák elmeneküljenek méghozzá Ukrajna felé.

Zelenszkij elnök azonnal közölte is:

“Putyin számára a saját népe is feláldozható a hatalom megtartása érdekében.”

Az idegen zászló hadművelet Putyin számára sem ismeretlen: 1999-ben Rjazanyban és másutt iszlamista merényleteket hajtottak végre. Ezeket az FSZB vagy maga szervezte vagy tudatosan elnézte. A cél az volt, hogy szentesítse a második csecsenföldi háborút, mely az elsőnél is brutálisabb volt. Putyin végülis célt ért, mert Csecsenföldön egy olyan iszlamista terrorista vezér az úr, aki neki esküdött hűséget.

Az iszlamista terror a nagyhatalmak szolgálatában

Az Iszlám Állam elnevezésű szunnita terrorista szervezet azt követően jött létre a CIA támogatásával Irakban, hogy az amerikai hadseregnek sikerült ugyan elfoglalnia az arab országot, de az permanens polgárháborúba zuhant a síita többség és a szunnita kisebbség között. Az Iszlám Állam tisztikarát jelentős részben Szaddám Huszein egykori titkosszolgálati embereivel töltötték föl. Ők szervezték meg katonai precizitással a párizsi merénylet sorozatot amikor egyszerre nyolc helyszínen indítottak támadást polgári célpontok ellen.

Miért került szembe Oroszországgal az Iszlám Állam?

Mert Szíriában a kisebbséget képviselő alavita Asszad rendszert támogatta a szunnita többséggel szemben. Az orosz hírszerzés ott likvidálta az Iszlám Állam tadzsik főtisztjét, aki korábban Putyin mellett harcolt mint Tadzsikisztán titkosszolgálati főnöke a polgárháborúban, mely végképp csődbe taszította az egykori Szovjetunió legszegényebb tagállamát.

Ezek után egymás után következtek az Iszlám Állam merényletei Oroszország ellen:

Az Iszlám Állam Khorasszan szárnya sem először támadt Oroszországra: 2015-ben ők robbantottak fel egy orosz utasszállító gépet Egyiptom fölött. Több mint kétszáz ember meghalt.

2017-ben ők hajtották végre a metró merényletet Szentpéterváron, 2022-ben pedig öngyilkos merényletet követtek el Oroszország kabuli nagykövetsége ellen. Az ok: Szíria. A polgárháború, melyben szembeállnak ma is, de Asszad elnök – orosz támogatással győzött. Az Iszlám Állam viszont veszített.

Putyin előszeretettel működik együtt terrorszervezetekkel a Közel Keleten. A Hamász, mely brutális terror támadást hajtott végre Izrael ellen múlt októberben, kiváló kapcsolatokat ápol Oroszországgal. Moszkvában gyakran vendégeskedik a Hamász vezérkara. Sőt legutóbb már egyeztető tárgyalást is tartottak az orosz fővárosban a különböző palesztin terrorista szervezetek. Az Iszlám Állam a palesztin szélsőségesek között is igen aktív. Jelen van a gázai övezetben, melyet az izraeli hadsereg hónapok óta próbál megtisztítani az iszlamista terroristáktól.

Putyin állítólag tudott a Hamász terrortámadásról Izrael ellen, de nem figyelmeztette Benjamin Netanjahut. A titkosszolgálat és a terror Putyin fejében rokon fogalmak lehetnek. A kérdés most az, hogy ez az idegen zászlós művelet milyen célt szolgál: mozgósítást Oroszországban?

Bár már szankciók sújtják az orosz olajat Indiában is, de a finomítók nem állnak le a vásárlással

Az Egyesült Államok ösztönzésére India olajfinomítói nem fogadják az olyan orosz olajat, mely a Sovcomflot tankhajókon érkezik az indiai kikötőkbe. Az indiai vevők leleményesek: olyan tankhajókon importálják az orosz olajat, melyek megfelelnek a G7 államok szankcióinak.

Az oroszok egyre drágábban szállítják az olajat Indiába, ahova tavaly rekord mennyiségű nyersanyag érkezett a háborúban álló Oroszországból. A több mint két éve tartó ukrajnai háború alatt még soha nem volt ilyen kicsi a diszkont, amellyel az oroszok az olajat kínálják, de mégiscsak vásárolják azt Indiában.

Miért ilyen kicsi a diszkont?

Mert az ukránok drónokkal támadják az orosz olajlétesítményeket. Oroszország olajlétesítményeinek 12%-át rongálták meg az ukrán drón támadások márciusban – írja a business-standard.com portál.

Ilyen körülmények között miért folytatják az orosz olaj vásárlását Indiában? Mert még így is nagy üzlet van benne: “rácuppantak a nagy olajfinomítók az orosz olajra, és az étvágyuk nem csökken a szankciók ellenére sem. Legalábbis júliusig ez a helyzet. Akkor jöhet az új szabályozás” – nyilatkozta egy nagy indiai olajfinomító egyik vezetője.

Mit jelent a szállítási szankció az orosz olaj indiai importjára nézve?

“Az orosz olajexportnak csak az egyharmada, napi 1,1 millió hordó érkezik olyan olajszállító hajókon, melyek a G7 által elfogadott zászlók alatt közlekednek” – közölte az S&P Global Commodities at Sea and Maritime Intelligence Risk.

Ez a 33% emelkedést jelez a januári 31%-ról. A szakértő cég szerint ez azt jelenti, hogy a G7 által elfogadott olajszállító-hajók visszatérnek az orosz kikötőkbe, ahol vállalják a szankciók miatt megnövekedett várakozást és papírmunkát, mert még így is nyereséggel szállíthatnak orosz olajat Indiába és máshova, ahol azután finomítják, és reexportálják azt olyan államokba, melyek szankciókat alkalmaznak az orosz olaj ellen, de Indiából szívesen vásárolnak.

Csak egyetlen példa a CNN gazdasági rovatából: Oroszország 37 milliárd dollár értékben adott el olajat Indiának a tavalyi évben. Indiából több mint egymilliárd dollár értékben érkezett finomított kőolaj az Egyesült Államokba 2023-ban.

Ezekután nem csoda, ha Oroszország megmaradt a világ legnagyobb olaj exportőrének a szankciók ellenére is. 17 hónapja ez a helyzet, és a szakértők nem várnak változást hiszen Oroszországnak az olajbevétel a legfőbb bevételi forrása.

India olajimportjában Oroszország részesedése 32%, tavaly májusban még 44% volt vagyis a szankcióknak van bizonyos hatása.

Nemcsak a szállítás okoz gondot, de a fizetés is

Az orosz olaj szállítást a nyugati szankciók fogják vissza, a fizetést viszont az indiai kormánynak az a jó szokása, hogy nem szívesen engedélyez dollár kifizetést, ha rúpiában is megoldható az ügylet. Márpedig a kényszerhelyzetben levő orosz fél el kell, hogy fogadja a helyzetet: nem kap dollárt az olajért!

Egyelőre egyre több olaj érkezik Oroszországból Indiába: januárban 1,2 millió hordó naponta, februárban 1,41 millió hordó. Februárban hirdették ki az új szankciót, mely szerint a Sovcomflot flotta nem szállíthat orosz olajat az indiai kikötőkbe, mert nem tartja be a G7 60 dolláros olaj ársapkáját. Ez előidézheti az orosz olajvásárlás csökkenését Indiában, de legalább ennyire jelentős tényező az orosz diszkont csökkenése hordónként 4 dollárról 3 dollárra. Emiatt India növekvő mértékben vásárol nyersolajat Szaúd Arábiából és Irakból Oroszország helyett – írja a business-standard.com.

Melyik út vezet békéhez

Az orosz-ukrán háború külföldi megfigyelői egyöntetűen egyetértenek abban, hogy annak mielőbb véget kell vetni.  Az ukránok többsége nem ért egyet ezzel. Ma valószínűleg sok orosz nem bánná, ha leállítaná a mészárlást. 

Miért nincs még mindig, és nagy valószínűséggel nem is lesz tárgyalásos vége a háborúnak a közeljövőben?

Legalább hat ok akadályozza meg Kijev és Moszkva közötti kompromisszumot. Ezek a jelenlegi ukrán és orosz alkotmányok, Ukrajna és Oroszország belpolitikai tájképe, a Krím szükségletei és a félsziget Oroszország számára betöltött szerepe, valamint Kelet-Közép-Európa népeinek történelmi emlékezete.

A gyors fegyverszünetet megakadályozó hat tényező mindegyike önmagában is jelentős. Kombinált befolyásuk a Moszkvában és Kijevben döntéshozókra jelentős. Ezért felesleges ragaszkodni ahhoz, hogy Ukrajna és Oroszország tárgyalásokon alapuló tűzszünetet kössön, nem beszélve az állandó békemegállapodásról, ahogy azt egyes nem ukrán politológusok teszik.  Ennek a stratégiának a követése nemcsak kudarcot vall. Elterelheti azt a figyelmet, energiát és erőfeszítéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ígéretesebb módszereket találjanak Európa második világháború óta fennálló legnagyobb államközi katonai konfliktusának megoldására.

Ukrajna és Oroszország alkotmánya

A nemzetközi jog alapvető normáit – vagyis a határok sérthetetlenségét és az államok területi integritását – gyakran emlegetik a Kijev és Moszkva közötti kompromisszum akadályaként. Bár ez kétségtelenül helyes, nem a világrend alapvető jogi elvei jelentik
a legfőbb jogi akadályokat a sikeres orosz-ukrán tárgyalásoknak és kompromisszumnak.

A posztszovjet Oroszország korábban szeparatista mozgalmak elindításával vagy támogatásával, (ál)polgárháborúk szításával, valamint a szomszédos államok területén úgynevezett „köztársaságok” létrehozásával foglalkozott. Tíz évvel ezelőtt azonban Moszkva túllépett ezen az informális stratégián, amely az egykori birodalmából kivált független államok aláásását célozta.

2014 márciusában Oroszország formálisan – a Kreml szempontjából – annektálta a Krímet, és álföderációjának hivatalos részévé tette. 2022 szeptemberében Moszkva megismételte ezt a rendkívüli lépést, és Ukrajna négy délkeleti szárazföldi régióját az Orosz Föderáció
részévé nyilvánította. A belső jogszabályokat megváltoztatták annak érdekében, hogy Oroszországban teljes körűen bekerüljenek.

Ennek eredményeként jelenleg Ukrajnának öt közigazgatási egysége van, amelyekre az orosz alkotmány és több tucat alacsonyabb szintű orosz jogi aktus – törvények, rendeletek, határozatok stb.

Nyilvánvaló, hogy Moszkva követeléseinek az ukrán és a nemzetközi jog szerint nincs jogi ereje.

Ellentétben az oroszországi közhiedelemmel és néhány félrevezetett külső megfigyelővel, Oroszország önjelölt joga az öt megszállt ukrán régióhoz történelmileg is kétséges.

Ezeket a területeket a modern cári és szovjet birodalom gyarmatosította, és nem tartoztak valamelyik ősi moszkovita államhoz.  Moszkva öt ukrán régióba irányuló illegális és történelemellenes beavatkozásait azonban mára teljes mértékben rögzíti a fő törvény, a „szövetségi” jogszabályok és az Orosz Föderáció államrendszere. Főleg a Krím-félszigeten ennek már komoly anyagi és pszichológiai következményei vannak az elfogott helyi lakosság mindennapi gazdasági, társadalmi, kulturális és magánéletére nézve.

Sem az ukrán, sem az orosz alkotmányt nem lehet könnyen megváltoztatni. Elméletileg az ukrán alkotmány gyorsan megváltoztatható Ukrajna egykamarás parlamentjének – a Verhovna Radának – kétharmados többségével. Ilyen alkotmányos reform azonban
nem történni meg.

Berlin és Párizs nyomására Petro Porosenko volt elnök 2015 augusztusában megpróbálta kismértékben és átmenetileg megváltoztatni Ukrajna alkotmányát, hogy teljesítse a hírhedt minszki megállapodásokat. Az erről a jelentéktelen alkotmányos reformról szóló parlamenti szavazás kijelölése azonban heves összecsapásokhoz vezetett a Verhovna Rada épülete előtt. Többen meghaltak, több tucatnyian megsérültek Kijev központjában. Nem ment át a parlamenten Donbász Oroszország által megszállt régióinak ideigleneskülönleges státuszáról szóló javaslat sem.

Ennek fényében és más tényezőket is figyelembe véve

Ukrajna soha nem adja fel legális államterületét.

Ellenkezőleg, az a kilátás, hogy Oroszország visszavonja a 2014-es és 2022-es, az annektálás miatt végrehajtott alkotmányos reformokat, politikai szempontból kevésbé fantasztikus, mint az, hogy Ukrajna lemond az ideiglenesen megszállt területekről.

Oroszországnak azonban nem lesz könnyű eleget tennie a nemzetközi jogi kötelezettségeinek – ha és amikor ilyen szándék megjelenik. Nemcsak politikailag könnyebb a területek annektálása, mint átengedése.

Az alkotmány felülvizsgálatának eljárása Oroszországban bonyolultabb, mint Ukrajnában. Az orosz parlament hipotetikus szavazása az annektálás kérdéséről csak az első lépés lesz az új alkotmányos reform végrehajtásában.

Ráadásul ahhoz, hogy egy ilyen felülvizsgálat valósággá váljon, mind a moszkvai rezsimnek, mind az ukrajnai front helyzetének alapvetően meg kell változnia. Más szóval, Putyin terjeszkedési kalandjának orosz formális és jogi megfordítása csak azután és nem az anyagi befejezése előtt fog megtörténni. Irreális az a remény, hogy a diplomáciai folyamat eredményeként Ukrajna és/vagy Oroszország el tudja érni jelenlegi alkotmányának legalább ideiglenes hatályon kívül helyezését.

Két sólyomtábor

Mind Ukrajnában, mind Oroszországban jelentős társadalmi és politikai csoportok működnek, amelyek kategorikusan elleneznek minden területi és politikai kompromisszumot az ellenséggel. A háború mindkét országot érintő súlyos következményei miatt a másik félnek tett szimbolikus engedmények is belpolitikai kihívásokat jelentenek kormányaiknak. A hipotetikus tárgyalások eredményeként a másik oldal felé tett kisebb békítő lépések is nemzetárulásnak minősülnek. Az állampolgárok többé-kevésbé jelentős csoportjai és egész pártok fognak szembeszállni velük. Kijelentik magukat, politikailag aktívak lesznek. Természetesen Ukrajna és Oroszország „sólyom” táborát sem normatívan, sem politikailag nem lehet összehasonlítani. A két alkotmány területi követeléseihez hasonlóan számos paraméterben alapvetően különböznek egymástól: erkölcsileg, történelmileg, kulturálisan stb.

Egyrészt az ukrán „sólyom” tábor egyszerűen a jog, a rend és az igazság helyreállítását követeli. Ukrajna lakosságának nagy része ebbe a polgári csoportba tartozik, bár 2023 folyamán az ukrán sólymok aránya valamelyest csökkent. A másik oldalon különböző típusú orosz sólymok állnak, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az Ukrajna elleni 2014 óta tartó katonai támadásból származó területi és politikai előnyök legalább egy része örökre megmaradjon. Így az orosz „sólyom” tábor radikális szárnya, köztük maga Putyin is úgy véli, hogy az eddig elért területi bővítés nem elégséges. Egyes Oroszország által még nem illegálisan annektált régiók, mint például Odessza és Mikolajiv, állítólag szintén oroszok. Sőt, Ukrajna jelenlegi EU- és NATO-tagságának hiánya ebből a szempontból állandósuljon. Ukrajna szuverenitását számos más vonatkozásban is korlátozni kell, a nyelvtől a védelmi politikáig. A kibékíthetetlen érzelmek mélysége és szélessége az orosz lakosság körében kisebb, mint az ukrán állampolgárok körében. Az, hogy a jövőben az orosz lakosság elfogadja az orosz hódítások háború miatti elvesztését, valószínűbb és gyakoribbá válhat, mint az, hogy az ukrán lakosság hipotetikusan elfogadja a terület és/vagy szuverenitás
elvesztését. Másrészt a Krím Moszkva általi 2014-es annektálása továbbra is az orosz lakosság túlnyomó többségének támogatását élvezi. Ezek az érzelmek messze túlmutatnak az orosz sólyomtábor nyíltan imperialista részén.

Ez a perspektíva egyfajta stratégiai rejtvényt hoz létre a Kreml, az orosz lakosság és a külső szereplők számára. Igen, földrajzi okokból a Krím a legsebezhetőbb Oroszország számára a 2014 óta annektált öt ukrán régió közül. A Fekete-tengeri félsziget, mint az Oroszország által megszállt legtávolabbi és legelérhetetlenebb terület, háborús zsákmány, amely rövid ideig Oroszország kezében marad. Márpedig a Krím, mint korábban, most is és valószínűleg az is marad Putyin háborús területi vívmányai közül a legnépszerűbb. Kétségtelen, hogy a közvélemény-kutatások szerint az egyszerű ukránok és oroszok háborúval kapcsolatos céljai, hangulatai és elképzelései tartalmilag és intenzitásukban változtak 2014 óta.  Az elmúlt két évben ezek az egyik vagy másik irányú eltolódások mindkét országban hangsúlyosabbak voltak. Ukrajnában azonban egyértelmű többség van a területi integritás teljes helyreállítása mellett, Oroszországban pedig a Krím annektálásának visszafordíthatatlansága mellett.

Ráadásul mindkét országban vannak lelkes maximalista sólymok, akik kategorikusan ellenzik a kisebb engedményeket is. A társadalom e hajthatatlan rétegei között, mind Oroszországban, mind Ukrajnában vannak olyan emberek, akiknek van tapasztalatuk a fegyverekkel kapcsolatban, és hozzáférhetnek azokhoz. Még ha hipotetikusan módosítják is Oroszország vagy Ukrajna, vagy mindkét ország alkotmányát, kettős belpolitikai probléma maradna a sikeres tárgyalások szempontjából. Az orosz és/vagy ukrán kormány elméletileg hajlamos lehet a háború tárgyalásos lezárására. Továbbra sem világos azonban, hogy milyen kompromisszumot tudnak majd kínálni hazai közönségük kevésbé dögös részének.

Tekintettel a kibékíthetetlen érzelmek többé-kevésbé széles körben elterjedtére az ukrán és orosz lakosság körében, Moszkva és Kijev is polgárháborúnak fenyeget otthon. Valójában 2014 óta Moszkva szándékosan próbálja Oroszország első delegált, majd nyílt államközi háborúját Ukrajna ellen polgárháborúvá változtatni az ukrán politikai nemzeten belül. A Nyugat furcsa módon nyolc éven át támogatta a Kreml e stratégiáját, mert nyomást gyakorolt ​​Kijevre, hogy teljesítse a hírhedt minszki megállapodásokat. Berlin és Párizs e szégyenletes politikája csak 2022 februárjában ért véget. Amint Prigozhin 2023 nyarán történt lázadása megmutatta, a belső polgári zavargások kilátása mára valódi problémává vált az orosz vezetés számára. Emlékeztetni kell arra, hogy Prigozhin fegyveres felkelését Moszkva elégtelen harciasságának bírálata motiválta, nem pedig pacifista célok.

Mivel mind az orosz, mind az ukrán hátországban fenyeget a belső destabilizáció, nem valószínű, hogy Kijev vagy Moszkva elegendő engedményt tudna tenni a stabil tűzszünet, nemhogy a békemegállapodás eléréséhez.

Krími rejtvény

A háború tárgyalásos befejezésének ötödik akadálya a Krímnek az orosz nemzettudatban és a katonai terjeszkedésben 2014 óta betöltött különleges szerepe.

A Krím volt és az a legnépszerűbb területi zsákmány, amelyet Putyin a háború kezdete óta ajándékozott az orosz nemzetnek. A félsziget sokkal értékesebb vagyon az oroszok számára, mint Transznisztria, Abházia, Dél-Oszétia, Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsija vagy Herszon. És mindez annak ellenére, hogy a 2014-es annektálás mélyen elhibázott történelmi narratívákon alapult az állítólagos orosz Krímről.

A Krím egész korábbi történelme során mindössze 32 évig – 1922-től 1954-ig – állt közvetlenül adminisztratív kapcsolatban a jelenlegi Orosz Föderáció területével.

Ezt megelőzően a Krími Kánságon (1783-ig) és a Romanov Birodalom Tauria Tartományán (1802–1917) keresztül kapcsolódott a mai Dél-Ukrajna területéhez. Az RSFSR részeként való rövid tartózkodás után a félsziget az Ukrán Tanácsköztársaság (1954–1991) és a független Ukrajna (1991 óta) révén a jelenlegi ukrán állam területéhez tartozott.

A Krím orosz természete részben történelmi fikció, részben pedig az egykori birodalom szovjet időszak előtti, szovjet és posztszovjet kormányainak könyörtelen demográfiai tervezésének eredménye.

Az elmúlt 240 év során Szentpétervár/Moszkva a hivatalos orosz statisztikák szerint az 1785-ös több mint 84%-ról mára 12%-ra csökkentette az őslakos krími tatárok arányát a Krím lakosságában. A cárok, a főtitkárok és Putyin brutális elnyomást, deportálást és kiutasítást hajtottak végre, hogy több százezer krími tatárt elűzzenek szülőföldjükről örökre. Szentpétervár/Moszkva gyarmati politikája a Fekete-tengeri félszigeten egyben az őslakos lakosság keleti szlávokkal való felváltását is jelentette. Ez 1991-ig az ukránokra is vonatkozott, akik akkoriban a Krím lakosságának mintegy negyedét tették ki. Az 1940-es évek óta a Krím lakosságának többsége orosz nemzetiségű. Az oroszok aránya csak azt követően haladta meg az 50%-ot, hogy Sztálin 1944-ben a Krím-félsziget szinte teljes őslakos lakosságát tömegesen deportálta a Szovjetunió ázsiai részébe. Közülük sokan meghaltak útközben a kényszerű száműzetésben. Nem egészen 80 éves a Krím-félszigeten az orosz etnikai demográfiai dominancia, amelyet egy szörnyű tömegbűnözés eredményeként értek el. Ennek ellenére ma az oroszok többsége és néhány külső megfigyelő úgy véli, hogy a Krím eredetileg orosz. Ennek a mitológiának az alapja az oroszok körében inkább a félsziget szépségében, hosszú fekete-tengeri strandjaiban és részben szubtrópusi éghajlatában rejlik, mint a Krím nagyrészt nem oroszországi történelmében. Amikor Putyin 2014-ben annektálta a Krímet, sok orosz annyira lenyűgözött, hogy a Transparency International által mért orosz korrupciós észlelési index átmenetileg lecsökkent. A 2014-es annektálás évében a legtöbb orosz számára kékebb volt az ég és zöldebb a fű.

Ez nemcsak a Krím visszaadását teszi Ukrajnának valószínűtlenné ez egyfajta stratégiai dilemmát is teremt a Kreml számára. Egy ponton Moszkva érdekelt lehet a háború befejezésében. Egy új orosz vezetés akár a 2022-ben annektált szárazföldi orosz területek „feláldozására” is kész lehetett volna.

A Krímnek azonban mindig szüksége volt ezekre a szárazföldi ukrán területekre északon a fejlődéséhez. A Krím és a szárazföldi Ukrajna közötti szoros földrajzi és történelmi kapcsolat volt a fő oka annak, hogy 1954-ben a szovjet kormány együttesen (és nem személyesen Nyikita Hruscsov, ahogy az orosz propaganda állítja) úgy döntött, hogy a Krímet az RSFSR-től az Ukrán Tanácsköztársasághoz adja át. 2022-ben hasonló megfontolások kényszerítették Putyint, hogy teljes körű támadást indítson Ukrajna ellen.

Miután 2014-ben elfoglalta a félszigetet, rájött, hogy a Fekete-tengeri gyöngyszem fenntartható gazdasági fejlődéséhez Oroszországnak el kell foglalnia Ukrajna szárazföldi területeit is a Krímtől északra. A 2014-től 2021-ig tartó időszakban az annektált Krím nem csak az Orosz Föderáció legillegálisabb, de leginkább támogatott régiója is volt.

A Krím egy nagy geogazdasági övezet szerves része, amely Ukrajna szárazföldi részének jelentős részét is lefedi. A megszállt területek jövőjéről folyó hipotetikus orosz-ukrán tárgyalásokon a „mindent vagy semmit” nemcsak Kijev, hanem Moszkva számára is kérdés. Ez különösen akkor válik aktuálissá, miután 2019-ben az ukrán fegyveres erők lerombolják a Kercsi hidat, ami valószínűleg előbb-utóbb ismét megtörténik.

Egyes külföldi elemzők körében népszerű az az elképzelés, hogy Oroszország részlegesen beleegyezik, hogy visszaadja szárazföldi területeit Ukrajnának, de vigaszdíjként Moszkvának hagyja a Krímet. Ez azonban nem csak Kijev számára elfogadhatatlan. Egy ilyen döntés a Kreml számára sem lenne kielégítő.

Moszkva számára sem gazdasági, sem stratégiai értelmetlen lenne, ha a Krím egy elszigetelt exklávé maradna Oroszországtól.

Sok nem ukrán megfigyelő azonban a Krím-félszigetet a tárgyalások tárgyának és a kompromisszum lehetséges eszközének tekinti. Valójában a félsziget egyik sem.

Egy egyszerű pillantás a térképre és a Krím történetének megismerése a Wikipédián világossá teszi, hogy

a jövőbeni tárgyalások során a félsziget a probléma része lesz, nem pedig megoldása.

A Krím és Ukrajna északi része közötti szoros kapcsolat szükségessége csökkenti a Kijev és Moszkva közötti kompromisszum valószínűségét.

Közép-európai szkepticizmus Moszkvával szemben

  • Talán a legfontosabb tényező, amely megakadályozza Kijevet a Moszkvával való korai tárgyalásoktól, az Oroszországgal kapcsolatos történelmi tapasztalata, valamint a jelenlegi dilemma összehasonlító értelmezése.
  • Az ukrán nemzeti történelem és más kelet-közép-európai országok múltja azt jelzi, hogy Oroszország nem fogja betartani a diplomáciai kompromisszum, nem pedig a katonai győzelem útján létrejött megállapodást. Az elmúlt 30 évben a független Ukrajna több száz megállapodást írt alá Oroszországgal, amelyek többsége ma már érvénytelen.

Ezek közé tartoztak mind a politikai memorandumok vagy megállapodások, mint az 1994-es budapesti memorandum vagy a 2014–2015-ös minszki megállapodások, mind pedig a teljesen ratifikált szerződések, mint például a Borisz Jelcin által aláírt 1991-es háromoldalú białowieżai megállapodás vagy a kétoldalú orosz-ukrán szerződés. 2003 határán, Vlagyimir Putyin aláírta. E dokumentumok némelyike ​​közvetlenül elismeri Ukrajna határait, integritását és szuverenitását. 2014-ben és 2022-ben azonban még azokat is érvénytelenítették, amelyeket az orosz parlament ratifikált.

Moszkva korábbi gyarmataival szembeni magatartásának egyik korai posztszovjet példája a moldovai beavatkozás volt a kilencvenes évek elejétől, amikor Putyin még kisebb bürokrata volt Szentpéterváron. 1992-ben a 14. orosz hadsereg parancsnoka, a már elhunyt Olekszandr Lebed azzal indokolta csapatai beavatkozását a moldovai belső konfliktusba, hogy az új moldovai kormány 50 évvel korábban rosszabbul viselkedett, mint az SS.

Így Lebed magyarázatot adott arra, hogy Putyin később újra jelentkezni fog 2014-ben és 2022-ben Ukrajna inváziójára. A moldovai oroszbarát szakadároknak nyújtott orosz katonai támogatás egy pszeudo-műhold állam, az úgynevezett Dnyeszteren túli Moldáv Köztársaság megerősödéséhez vezetett. Ez a képződmény különös alakban több száz kilométeren át húzódik a Dnyeszter keleti partja és Moldova ukrajnai határa között.

A probléma megoldása érdekében az 1990-es években Moldova és a Nyugat megtette azt, amit sok nem ukrán megfigyelő ma Kijevnek, Washingtonnak és Brüsszelnek tanácsol. Chisinau tárgyalásokat kezdett Moszkvával, és bevonta a konfliktus megoldásába olyan nemzetközi szervezeteket, mint az EBESZ. A Nyugat nem alkalmazott gazdasági szankciókat Oroszországgal szemben, és nem támogatta Moldovát fegyverekkel. 1994-ben Kisinyov megállapodást írt alá Moszkvával az orosz csapatok Moldovából való kivonásáról.

Ráadásul az 1994-ben ugyanabban az évben elfogadott új, továbbra is érvényes alkotmányában Moldova el nem kötelezett országként határozta meg magát. Így lehetetlenné vált az ország jövőbeni NATO-csatlakozása.

A következő három évtizedben számos tárgyalás folyt Kisinyov és Tiraszpol között, a Nyugat részvételével és anélkül is. Tankönyvszerűen alkalmazták a gazdasági cserét, az emberek közötti kapcsolatokat és egyéb bizalomépítő intézkedéseket, a nemzetközi szervezeteket és a közvetítés és a konfliktusmegoldás egyéb eszközeit.

Lebed 14. hadseregének, ma orosz munkacsoportnak nevezett hadseregének maradványai azonban még mindig Dnyeszteren túl vannak. Továbbra is támogatják a szeparatista kvázi rezsimet.

Három évtizeddel később a Moszkva által támogatott álállam él és virágzik Moldova nemzetközileg elismert területén. A Dnyeszteren túli „köztársaság” 2014 óta további funkciót tölt be a Kreml számára, mivel nyugatról fenyegeti Ukrajna biztonságát.

Moldova harminc éve Európa egyik legszegényebb országa és egy bukott állam. Moldova sorsa, Moszkva Dnyeszteren túli kísérletének sikere és a Nyugat magatartása tanulságos tapasztalattá vált a Kreml számára. Ezek képezték Oroszország magatartásának és stratégiájának alapját 2008-ban Grúziában, 2014-ben Ukrajnában.

A Dnyeszteren túli modell mintafunkciója odáig fajult, hogy 2014 tavaszán a Moszkva által Tiraszpolban megvalósított kvázi kormányzat egyes funkcionáriusa Donbászba került. Ott segítettek létrehozni az úgynevezett „népköztársaságot”, Donyecket és Luhanszkot, amelyeket 2022 szeptemberében Oroszország annektált.

Moszkvának ez és hasonló kalandjai a posztszovjet térben ukrán szemszögből nem sok jót ígérnek a Kreml-lel folytatott tárgyalásoknak. Az ukránok az egykori cári és szovjet birodalom más népeihez hasonlóan az évszázadok során sok keserű tapasztalatot halmoztak fel az orosz imperializmussal való konfliktusokról, amely ma ismét Moszkva alig álcázott ideológiája.

Ezek a történelmi tanulságok nemcsak Kijevnek, hanem Helsinkinek, Tallinnnak, Rigának, Vilniusznak, Varsónak, Prágának vagy Bukarestnek is azt sugallják, hogy Ukrajnának – legalább részleges – győzelmet kell elérnie, mielőtt konstruktív tárgyalásokat kezdene Oroszországgal.

Csak amikor katonai katasztrófával szembesül, Moszkva akkor majd kezd valódi kompromisszumot keresni, amely elfogadható Kijev számára is.

Következtetések

A tárgyalások valamikor életbe lépnek. Meg kell azonban várniuk, amíg a helyszínen és Moszkvában annyira megváltozik a helyzet, hogy Kijev számára értelmet nyerjenek.

Egy Ukrajna által idő előtt aláírt megállapodásnak legjobb esetben a fegyveres konfliktus elhalasztásához vezethetne, nem pedig a végéhez vezet.

A mai gyors tűzszüneti megállapodás megnövelné a nagy intenzitású háború teljes időtartamát. Ez ellentétes lenne azokkal a biztonsági megfontolásokkal, amelyek a tárgyalásokat kezdettől fogva vezették.

Összehasonlításképpen: a minszki megállapodások valóban elcsendesítették a 2014-ben és 2015-ben folyó fegyveres konfliktust. A 2022-es nagyszabású eszkalációt azonban nem akadályozták meg, hanem inkább előkészítették.

Miután Moszkvával aláírták a Kijev számára elfogadható megállapodást, biztosítani kell annak működését. Figyelembe véve Oroszországnak a posztszovjet térben az elmúlt 30 évben tanúsított magatartását, csak akkor lehet megőrizni a jövőbeli békét, ha megbízható katonai elrettentés áll rendelkezésre az ismételt eszkalációval szemben.

Így Kijev jelentős katonai támogatása három szempontból is helyes stratégia. Először is, ez segít az értelmes tárgyalások előkészítésében; másodsorban – a minszki megállapodásokkal ellentétben – egy fenntartható megállapodást biztosít majd Kijev és Moszkva között valamikor a jövőben; harmadszor pedig támogatni fogja a békét a jövőben.

2014 tavaszán Kijev megpróbálta alkalmazni a népszerű pacifista formulákat a Krím-félszigeten: „Képzeld el, hogy háború van, de nem jön senki” (németül: „Stell Dir vor, es ist Krieg und keiner geht hin”) vagy „Mi fegyverek nélkül építik a békét” (németül: „Frieden schaffen ohne Waffen”). Ukrajnának ez a magatartása tíz évvel ezelőtt a Nyugat egyértelmű jóváhagyásával, ha nem is aktív bátorításával és nyomásával történt. Az eredmény a legnagyobb európai vérengzés volt a második világháború óta.

Ebből a stratégiai katasztrófából triviális következtetés vonható le: a Nyugat magatartásának a valós helyzet empirikus elemzésén kell alapulnia, nem pedig a jó, de reflektálatlan szándékokon és a nem megfelelő történelmi hivatkozásokon.

Andreas Umland a Svéd Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (UI) Stockholm Center for East European Studies (SCEEUS) elemzője. A cikk a 2023-ban négy SCEEUS-jelentés keretében megvalósult projekt eredményeit foglalja össze – olvasható .

Miért gyűlöli az Iszlám állam Oroszországot?

A szunnita dzsihád szervezetnek az idei második nagy terrorakciója a moszkvai, az első Iránban volt januárban  – írja a Libération Párizsban.

Csaknem 100 halott és több mint 300 sebesült volt Kermanban, ahol Szulejmani tábornok síremlékénél hajtottak végre merényletet. Szulejmani tábornok vezette az iráni forradalmi gárda külföldi akcióit, egy amerikai drón végzett vele Irakban.

Az Iszlám Államot a CIA hozta létre Irakban – emlékeztetett Zaharova külügyi szóvivő Moszkvában. Mi volt az Iszlám  Állam terrorista szervezet eredeti célja? Az orosz-török – iráni együttműködés szétverése a Közel Keleten. Az oroszok Szíriában Asszad elnök alavita rendszerét támogatták, velük szemben a CIA az Iszlám államot használta föl. Az Iszlám Állam nagyra is nőtt: elfoglalta Irak és Szíria jelentős részét. Megszerezte Erdogan török elnök támogatását. Erdogan fia árulta a világpiacon az Iszlám Állam olaját és azokat a műkincseket, melyeket a múzeumok kirablásával az Iszlám Állam szerzett. Az Iszlám Állam vállalta magára azt a terrorista merénylet sorozatot, mely Párizsban történt. Most ismét megfenyegették Franciaországot. A párizsi merénylet sorozatot a török titkosszolgálat még támogatta, annál is inkább, mert a nagy Törökország koncepció keretében az Iszlám Állam megkezdte a toborzást az egykori szovjet Közép Ázsiában sőt Kína muzulmán területein is mindenekelőtt a Hszincsiang-Ujgur tartományban.

Erdogan elnök egymilliárd dollárja

A sikertelen puccskísérlet után Erdogan elnök szembefordult az Egyesült Államokkal, és a korábban sikeres török gazdaság megindult a lejtőn lefelé. A török líra értékének jelentős részét elveszítette, a fizetésképtelenség réme kísértette Orbán Viktor nagy török barátját, Erdogant. Váratlan mentőangyal kopogtatott a kapun: Kína jelezte, hogy hajlandó lenne egymilliárd dollárral kisegíteni Törökországot, ha Erdogan elnök felhagy az ujgur iszlamista erők támogatásával. Pénz beszélt, Erdogan kapitulált. A kínaiak kívánságára elrepült Urumcsiba, a Hszincsiang-Ujgur tartomány fővárosába, ahol a kissé talán meglepett muzulmán hallgatósággal közölte: soha olyan jó dolguk nem lehet mint Hszi Csin-ping elnök kommunista rendszerében, ahol példásan respektálják a nemzeti és vallási kisebbségek jogait. A 10 millió muzulmán ujgur, aki kisebbséggé vált a saját hazájában, ezt nem így tudta addíg, de kénytelen volt tudomásul venni: Erdogan, aki addig Kelet Turkesztánnak nevezte az ujgurok földjét immár lemondott a nagy török álomról – némi készpénz reményében.

A moszkvai merénylet után a török belügyminiszter sietve közölte, hogy több tucat Iszlám Államhoz tartozó terroristát vettek őrizetbe.

Putyin meztelen

Egy háborúban álló rendőrállamban, hogy követhet el terrorakciót a fővárosban egy jelentéktelen külföldi terrorszervezet? Ez az FSZB teljes alkalmatlanságát mutatja: a titkosszolgálat, melyet Putyin szervezett újra a KGB romjain, képtelen volt megakadályozni a merényletet annak ellenére, hogy az USA figyelmeztetést küldött: iszlamista terrorakció készül. Az amerikai nagykövetség minden amerikai állampolgárt óvott attól, hogy színházba vagy koncertre menjen. Miért osztotta meg az USA ezt az információt az oroszokkal noha Washington már 2021-ben stratégiai ellenfélnek nyilvánította Oroszországot, és Ukrajna legelszántabb támogatói közé tartozik Putyin agressziója óta – 2022 február 24 – ? A CIA azt gyanítja, hogy az FSZB tudatosan nem akadályozta meg a terrorakciót Moszkva kellős közepén, hogy a gyanút Ukrajnára terelje, és felszítsa a gyűlöletet Zelenszkij elnök rendszere ellen. Maga az ukrán elnök ezt nyíltan ki is mondta:

”Putyin elnök számára a saját népe feláldozhatónak számít hatalma megőrzése érdekében.”

Putyint nemrég választották meg nagy többséggel Oroszország elnökének, de most presztízse súlyosan csorbult: ha tudott a merényletről, és azt nem akadályozta meg, akkor azért. Ha pedig nem tudta megakadályozni a merényletet, akkor mit ér az a majd mindenható titkosszolgálat, mely őt hatalmon tartja már több mint húsz éve?

Oroszországban a titkosszolgálat állam az államban vagy ahogy Jurij Vlagyimirovics Andropov, egykori KGB főnök  mondotta volt: nálunk a titkosszolgálat az állam! Vagyis nem Oroszországnak van titkosszolgálat hanem a titkosszolgálatnak van egy hatalmas állama.

Putyin selyemútja: Közép Ázsián és a Kaukázuson keresztül játssza ki a szankciókat Oroszország

Az egykori szovjet tagállamok szép nyereséget vágnak zsebre azzal, hogy felárral adják tovább a szankciós árukat Oroszországnak, amely mindjobban megérzi a modern technológia hiányát.

Az 5,8 milliárd dolláros csúcsról 0,6 milliárdra csökkent az orosz áru import az Egyesült Államokból 2023-ban, ez a szankciók sikerét bizonyítja. Japán exportja 60%-kal, Németországé 70%-kal esett vissza Oroszországban.

Csakhogy ugyanebben az időszakban: a 2019-es csúcs és a tavalyi év között az orosz áru import 20%-kal növekedett!

Ez egyrészt abból adódik, hogy Oroszország külkereskedelme alapvetően megváltozott: Kína átvette a Nyugat szerepét. 2019-ben, az utolsó Covid előtti évben Kína exportja Oroszországba 50 milliárd dollárt tett ki, tavaly viszont már 110 milliárd dollárt. Ez 125%- os növekedést jelent.

A másik ok az, hogy Oroszország eredményesen kerüli ki a szankciókat azzal, hogy harmadik országokon keresztül kereskedik a nyugati világgal. A legnevezetesebb példa Oroszország olajexportja Indiába, ahol az árengedménnyel vásárolt orosz nyersanyagot finomítják, majd eladják a globális piacon – sokszor Európában vagy Amerikában.

Putyin selyemútja Közép Ázsiában és a Kaukázusban

Az USA exportja ezekbe az országokba 2,6 milliárd dollárról 4,1 milliárdra nőtt tavaly. Ez 60%- os emelkedést jelent. Japán ugyanebben az időszakban – 2019-2023 – 67%-kal növelte exportját ebbe a régióba, Németország pedig 72%-kal.

Az Európai Unió exportja 1,5 milliárd dollárról 2,5 milliárd dollárra növekedett.

Kik vesznek részt ebben a szankció megkerülő játszmában? Nyugatról elsősorban az Európai Unió, benne is főként Németország, Olaszország, Lengyelország, Csehország és a három balti állam – írja a Project Syndicate. Közép Ázsiában és a Kaukázusban a reexport Oroszországba elsősorban Örményországra, Georgiára és Kirgizisztánra jellemző. Kazahsztán is nagy játékos volt ezen a téren, de azután külföldről szólhattak a vezetőknek, és az Oroszországba irányuló export visszaesett az ukrajnai háború előtti színvonalra.

Ha tehát a Nyugat érzékelteti a helyi vezetőkkel, hogy nem helyesli a szankciók kijátszását, akkor azok reagálnak. Mindenképp le kell zárni Putyin Selyemútját Közép Ázsiában és a Kaukázusban – hangsúlyozza a Project Syndicate oldalon Robin Brooks, az Institute of International Finanace egykori vezető közgazdásza, a Goldman Sachs stratégiai elemzője  és Simon Johnson, az IMF egykori vezető közgazdásza, a MIT professzora.

Hol húzódnak Oroszország stratégiai határai?

Kiselőadást tartott Szocsiban Dmitrij Medvegyev, akire Putyin a rossz rendőr szerepet osztotta az ukrajnai háború propagandájában. Medvegyev most a Nemzetvédelmi Tanács alelnöke, aki nem szilovik vagyis nem fegyveres testület tagja mint az orosz politikai elit nagy része.

Medvegyev ököllel fenyegeti a NATO-t és az Európai Uniót addig az orosz hadsereg és titkosszolgálat sokkal óvatosabb, mert jobban ismeri a realitásokat. Amikor Putyin meghozta döntését az Ukrajna elleni agresszióról, akkor állítólag azt mind Viktor Geraszimov vezérkari főnök mind pedig Szergej Nariskin hírszerző főnök ellenezte. Emiatt Putyin meg is alázta a nyilvánosság előtt Szergej Nariskint, de mind ő mind pedig Geraszimov vezérkari főnök megőrizte tisztségét. Az ukrajnai háború ugyanis egyáltalán nem úgy alakult ahogy Putyin szerette volna pedig a titkosszolgálat figyelmeztette, hogy Ukrajna elfoglalása nem sétagalopp.

Miért döntött mégiscsak Putyin Ukrajna megtámadása mellett?

Ezt próbálta megindokolni Medvegyev amikor Oroszország stratégiai határairól beszélt Szocsiban. Ezek a stratégiai határok nem azonosak a földrajziakkal. Nemes Gábor Klubrádiós összeállításából az derül ki, hogy Medvegyev főként a múltra hivatkozott éppúgy mint Putyin amikor halálra untatta Tucker Carlsont véget nem érő orosz történelem leckéjével, amelyből kilógott a lóláb: Putyin indokolni próbálta Ukrajna elleni agresszióját.

Ezt magyarázta állítólag William Burnsnek is 2021 őszén amikor a CIA igazgatója, aki korábban az USA moszkvai nagykövete volt, az orosz fővárosban járt, hogy megtudakolja: mire készül valójában Oroszország? Putyin állítólag Kennedy elnök kubai ügyét hozta fel példaként mondván: Oroszország nem tűrheti el, hogy a NATO illetve az USA olyan rakétákat állítson fel Ukrajnában, melyek pillanatok alatt elérhetik Moszkvát illetve a stratégiai célpontokat Oroszországban. Mire azt a választ kapta, hogy az orosz tengeralattjárókról kilőhető nukleáris töltettel rendelkező rakéták ugyanilyen fenyegetést jelentenek az Egyesült Államok számára.

“A stratégiai határok az érdekszférákat érintik”

Ezt hangsúlyozta Medvegyev, aki nem hagyott kétséget afelől, hogy Ukrajnát az orosz érdekszférába tartozó államnak tekintik Moszkvában. Pontosabban:

”semmiképp sem hagyhatjuk, hogy ezekben a stratégiai határokon belül fekvő országokban velünk ellenséges erők berendezkedjenek.”

Hol húzódnak ezek a stratégiai határok? Medvegyev szándékosan homályosan fogalmazott nyilvánvalóan abból kiindulva, hogy ezt az erőviszonyok döntik el. Csakhogy ezek nem Oroszországnak kedveznek. Moszkvának fel kellett adnia kelet-európai birodalmát 1989-90-ben, a Szovjetunió felbomlott 1991-ben. Ukrajna népe a függetlenségre szavazott, és ezt Moszkva elismerte. Abba is beletörődtek Moszkvába, hogy az egykori balti tagállamok immár nemcsak, hogy függetlenek, de a NATO és az Európai Unió tagjai. Ebbe az irányba tájékozódik Moldova és Georgia is. Sőt újabban Örményország is, amelyet Oroszország nem tudott vagy nem akart megvédeni Azerbajdzsánnal szemben. Pasinjan örmény államfő ezért a Nyugathoz forduit.

Putyin Ukrajna elleni agressziója dermesztő hatással van szomszédaira: a kaukázusi és közép-ázsiai egykori szovjet tagköztársaságok nyugati vagy kínai irányban tájékozódnak, és mindinkább távolodnak Moszkvától. Ahol az orosz elit képtelen versenyképes gazdasági rendszert teremteni, amely vonzóvá tehetné Oroszországot mint Kínát. Ráadásul az is kiderült: a király meztelen! A rettegett orosz hadsereg és titkosszolgálat csúfosan megbukott Ukrajnában. Háromnapos villámháborúra készültek, és két év után sem jutottak sokra.

Trumpra várva

Putyin éppúgy mint Orbán Viktor, Trump választási győzelmében bizakodik. Azt gondolják, hogy Donald Trump az ukránok feje fölött megegyezne Putyinnal, és létrejönne valamiféle kompromisszum és fegyverszünet. Az USA tulajdonképp már elérte stratégiai célját: a margóra szorította Oroszországot, hosszú időre lehetetlenné tette az együttműködést Moszkva és Brüsszel között, megerősítette vezető szerepét a nyugati világban. A NATO két új taggal bővült: Finnország és Svédország már részt is vesz azon a nagy hadgyakorlaton, melyet az észak-atlanti szervezet az orosz határok közelében rendez.

Oroszország egyre inkább Kína függvényévé válik miközben Pekingből éreztetik Moszkvával: nekik sokkal fontosabb az Egyesült Államok mint az orosz szövetséges.

Így Medvegyev egyre inkább az az ordas farkas, aki nem ijeszt meg senkit sem. Oroszország nem képes a NATO fenyegetésére hiszen Ukrajnát sem tudja elfoglalni.

Putyin egy fegyverszünettel talán megmentheti az arcát, és győzelemként tüntetheti fel, hogy a Krímen kívül is megszerzett pár ukrán tartományt. A megnyerhetlen háború mindenkinek árt keleten és nyugaton egyaránt, de mivel mindenki győzni akar és senki sem hajlandó beletörődni a szánalmas realitásokba, ezért tovább folyik az öldöklés Ukrajnában, ahol a megnyerhetetlen háborúhoz nemcsak a pénz fogyott el, de a katonák is.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK