Kezdőlap Címkék Orbán

Címke: orbán

Ez történt a héten – A Tények esete a valósággal

Kezdenek elfajulni a dolgok, Európa nem bír magával. Nem csodálkoznánk, ha Szjjártó Péter elveszítené a türelmét, berendelné az összes ellenünk szavazó uniós ország nagykövetét, és a diplomácia nyelvén közölné velük, hogy dögöljenek meg. Heti összefoglaló.

 

Ez a hét lényegében kedden kezdődött, amikor is Strasbourgban megvitatták a Judith Sargentini által összeállított, a magyarországi jogállamiság helyzetét taglaló jelentést, amelyet szerdán már kétharmados többséggel el is fogadott az Európai Parlament.

Jelen állás szerint az eredményt a Fidesz és Orbán Viktor is vitatja, szerintük ugyanis nem volt meg az elfogadáshoz szükséges kétharmad, merthogy a tartózkodókat is bele kellett volna számítani. Tényleg csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy április 8-án, a magyarországi országgyűlési választáson is hasonló módon számoltak, mint most Strasbourgban, ha tehát a Fidesznek a mostani esetben igaza lenne, akkor az azt is jelentené, hogy az április 8-án a Fidesz nemhogy kétharmaddal, de egyáltalán nem nyerte volna meg a választást. Vagyis, Orbán Viktor csak kisebbségi kormányt alakíthatott volna, amiből az is következik, hogy a kormányzás érdekében kénytelen lett volna az ellenzékkel is egyeztetni. Azokkal, akiket Orbán és társai most hazaárulónak neveznek.

Hihettük volna, hogy itt elcsendesül az ügy, a küzdő felek visszavonulnak a lövészárkaikba, és ott várják az újabb fejleményeket. Ehelyett az történt, hogy Orbán pénteken reggel, a közszolgálatinak nevezett Kossuth rádióban azt mondta, hogy Brüsszel zsoldosokat küld a magyar határra, akik majd beengedik hazánkba a migránsokat.

A miniszterelnök nem beszélt a levegőbe, nemrégiben ő maga mondta, hogy közös európai határvédelemre volna szükség, és Magyarország támogatná egy ilyen haderő létrehozását. Az Európai Unió, amely számos más esetben szembe ment Orbán Viktor akaratával, most fogadókész volt a javaslatra, arról pedig tényleg nem ők tehettek, hogy időközben Orbán véleménye megváltozott, és most olyannyira nem lelkesedik a közös európai határvédelemért, hogy az abban résztvevőket zsoldosoknak nevezi.

Mondott még mást is a miniszterelnök a péntek reggeli interjúban. Például azt, hogy Judith Sargentini antiszemita, az antiszemitizmus központja pedig jelenleg Brüsszelben van. Most ebbe nem mennénk bele, nem a mi tisztünk megítélni, hogy kinek van igaza, mondjuk úgy, hogy necces ez a kijelentés és lehet rajta vitatkozni. Az viszont ebből a megnyilatkozásból is kiderült, hogy a kormány nem nézi tétlenül, ölbe tett kézzel a történéseket. Amint lehetett, a tettek mezejére lépett és pénteken be is jelentették, hogy a korábban a rezsicsökkentésben vitézkedő Németh Szilárd vezetésével bevándorlásellenes kabinet alakul, amely még aznap megkezdte a működését.

Amúgy meg sem kedden a Sargentini-jelentés vitáján, sem a szerdai szavazáson nem lehetett jó Strasbourgban Orbán Viktornak és fideszes EP képviselőnek lenni. A miniszterelnök hétperces beszéde alatt, melyben megvédte Magyarországot, többször is nevettek a képviselők. Rossz volt látni az Orbán mellett ülő Gulyás, valamint a mögötte tanyázó Rogán és Szijjártó miniszterek arcát, amint testközelből kellett végignézniük, hogy szeretett vezérüket megalázzák és kinevetik.

Persze, ez sem biztos. Lehet, hogy minden másképpen történt. Azaz, Orbánt nem nevette ki senki, nem bélyegezték meg őt és kormányát, ellenkezőleg: egész Európa őt ünnepelte. Legalábbis, Andy Vajna TV2-jének Tények című műsora szerint.

Márpedig, ha ők azt mondják, hogy Orbánt kedden és szerdán szerették Európában, el kell hinnünk. Nem holmi mikrofonállványokat foglalkoztató hírhamisító műsorról van szó ugyanis, hanem egy komoly szakmai műhelyről. Annyira komoly szakmai műhely a Tények, hogy az elmúlt napokban Érték és Minőség Nagydíjjal tüntették ki.

Ne tessék nevetni, ez itt nem az Európai Parlament, hanem Magyarország.

Kurz, a megbízhatatlan labanc

0

A Die Presse bizalmas értesülésekre hivatkozva írja, hogy Orbán a velencei frakcióülésen így nevezte az osztrák kancellárt. Azt veszi rossz néven tőle, hogy az nyíltan Magyarország ellen foglalt állást, ám erről nem értesítette előre magyar kollégáját.

Az osztrák lap így értékeli a magyar helyzetet: Mintha bedobták volna a gyeplőt a lovak közé, olyan vehemensen támadja a kormány közeli magyar sajtó az osztrák kancellárt, miután annak párttársai támogatták a magyar kormány elleni indítványt az Európai Parlamentben. Orbán Viktor a nyilvánosság előtt megértő hangot ütött meg, bár megjegyezte, hogy Bécs tanúsíthatott volna több bátorságot is a Sargentini-jelentés kapcsán.

Bizalmas értesülések szerint viszont a velencei frakcióülésen már megbízhatatlan labancnak nevezte Kurzot. Azt veszi rossz néven tőle, hogy az nyíltan Magyarország ellen foglalt állást, ám erről nem értesítette előre magyar kollégáját. Az újság szerint az osztrák kormányfőnek erre három oka is volt: középen kívánt maradni, ugyanakkor világosan ki akarta nyilvánítani, mennyire fontosnak tartja a jogállamiságot. Másodszor lépését összehangolta Weberrel, végül pedig az ÖVP-képviselők amúgy is az eljárás megindítása mellett voksoltak volna.

A Die Presse helyet ad az Orbán-hívek véleményének is. Így idézi Magyarország volt bécsi nagykövetét, aki szerint kedden-szerdán politikai kirakatper zajlott Strasbourgban Magyarország ellen. Szalay-Bobrovniczky Vince, aki jelenleg államtitkárként a civil és társadalmi ügyek felelőse a miniszterelnöki hivatalban, úgy gondolja, hogy mivel Kurz kancellár hasonló migrációs politikát folytat, mint a magyar kormány, nem volt logikus, hogy a néppárti EP-képviselők a jogállami eljárás megkezdése mellett szavaztak.

A Die Presse interjúalanya megerősítette, hogy a Fidesz az Európpai Néppártban kíván maradni, hacsak ki nem rakják. De az EP-választáson konzervatív színekben indul. Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor miért keresi szélsőjobbos vezetők társaságát, az volt a válasz, hogy Salvinival és az Osztrák Szabadságpárttal a migráció ügyében közös a nevező, de a magyar fél tárgyal mindenkivel, aki támogatja a politikáját. Ám most egy kicsit csalódott, mert idáig ezt hitte az osztrák kancellárról is.

Az államtitkár hazugsághalmaznak minősítette a Sargentini-jelentést, szerinte az annyit sem ér, mint a papír, amelyre nyomták. Úgy folytatta: ezek után még az is kérdéses, egyáltalán komoly intézmény-e az Európai Parlament, illetve a Bizottság. Ami pedig a Néppárt frakcióvezetőjét illeti, neki azt hányta szemére Szalay-Bobrovniczky, hogy Weber feladta a politikai eszményeit, mert a Bizottság elnöke kíván lenni. Egyben tagadta, hogy Orbán Viktor nem tanúsított volna kompromisszumkészséget a civilek és a CEU ügyében. Időben elküldte a válaszait Brüsszelbe. Ugyanakkor nem gondolná, hogy a kormány rosszul mérte volna fel a hangulatot Strasbourgban, ám másra kapott felhatalmazást a szavazópolgároktól. De mint mondta, itt az EP bosszút akart állni, a háttérben Soros és barátai húzódnak meg. Az okokról úgy gondolja, hogy bizonyos erők szeretnék bedönteni az európai jogrendet. Az uniós szavazati jog megvonásától azért nem tart, mert a nép támogatja a kormányt, ezért a Fidesz toronymagasan nyeri meg a májusi választást. Semmi más nem számít.

Die Presse/Szelestey Lajos

A nap kérdése: Kiteszik-e Orbánt a Néppártból?

0

Az Európai Néppárton belül a többség kitenné Orbánt a családból, de ezzel még jobban csökkenne a néppárti képviselők száma, amit a pártcsalád nem igazán engedhet meg magának. Orbán ezért van erős helyzetben – állítja a szakértő.

 

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint mi lesz a dolog vége? Kiebrudálják a Fideszt a Néppártból?

A miniszterelnök, aki elkésik a vacsoráról

Az imént jött a hír, hogy a Csedzsura (Jeju, koreai sziget délen) csempészett közel ötszáz jemeni állampolgárságú menekülő közül 23 kapott ideiglenes tartózkodási engedélyt, oktatásban, ellátásban, lakhatásban részesülnek, addig maradhatnak, amíg az országukban nem javul a helyzet. 7 ember kérelmét elutasították, a többieké még feldolgozás alatt. Ez azért hír, mert Dél-Korea Jement hivatalosan nem fogadja el háború sújtotta területként, mindenki arra számított, hogy kiutasítják őket, de nem így történt, habár az ideiglenességet igencsak hangoztatták az indoklásban.

A gyermekeim mesélték, hogy sokat beszélnek politikáról a holland, és más európai országból érkezett egyetemisták, sokszor esik szó Magyarországról, Koreáról alig, alig tudnak valamit a Kpop-on kívül.

Orbán Viktort szánalmas figurának tartják a diákok, akinek diktátor hajlamai vannak, ugyanakkor sokan vannak akik Judith Sargentinit sem kedvelik, a zöld párti politikus nagy pártolója a bevándorlásnak, és természetesen a menekültek befogadásának, ám ez a két dolog ott sincs a gyerekek fejében teljesen tisztázva, a gazdasági bevándorlókból pedig egyszerűen elegük van, ezt a véleményüket nem is rejtik véka alá, az okok meglehetősen nyilvánvalók, és kézzelfoghatóak a kábítószer kereskedelmen keresztül, a bandaháborúkon át széles a paletta.

A fiatalok nem píszí-k, a hollandok különösen nem azok, sokallják a német tanulókat az egyetemen, és azt a szokásukat, hogy mások jelenlétében is németül beszélnek egymással, holott az tilos. Megmondják a véleményüket bármiről, de magukról is, az öniróniájuk irigylésre méltó.

A gyerekeimet ázsiainak látja majd minden európai, úgyhogy ők nem élik meg közvetlenül a magyarokkal szembeni ellenszenvet, ami létezik Hollandiában is, bár a mértéke korántsem olyan magas, mint Nagy Britanniában.

Az angol barátnő mesélte a lányomnak, hogy ő nem is érti, hogy bírják az Angliában élő magyarok a rájuk nehezedő nyomást, rasszizmust, kettős mércét, holott jóformán csak olyan munkát kapnak, amit egyetlen angol sem akar elvégezni, a kislány részletesen elmondta, mekkora a különbség a valóság, és Anglia külső megítélése között, hogy az ottani fiatalok nem mennek egyetemre, hogy a társadalmi különbségek szinte áthidalhatatlanok, hogy a kis kelta halászfaluból, ahonnan ő származik, ő az egyetlen akinek diplomája lesz, és, hogy ezért a közösség nem néz fel rá, sokkal inkább kiközösíti, mert nem áll be a sorba, a korabeli, helyi fiatalok közé, hogy hányan élnek segélyből munka helyett, közben azt kiabálják, hogy a kelet-európaiak elveszik a munkájukat, mennyire romboló az emberi tudatlanság.

Azt tapasztaltam, hogy a dél-hollandok igen érdeklődőek az európai politikát illetően, és igen tájékozottak is.

A felnőttek persze óvatosabban fogalmaznak, de amit Orbán Viktor, és csapata művelt vita, illetve válasz gyanánt az Európai Parlamentben a Sargentini jelentés kapcsán, az finoman szólva is a mi szégyenünk.

Ugyan, ha megkérdezik honnan jöttem, azt szoktam válaszolni szemrebbenés nélkül, hogy Koreából, amire a németek pislognak, de nem mernek kérdezni, a hollandok viszont visszakézből érdeklődnek, hogy a DNA származásomat ha lennék szíves elárulni. Olyankor persze megmondom, hogy magyar vagyok, mi a túrót tehetnék, ez van.

Igaz, amit mindenki állít, hogy az Európai Parlament állásfoglalása nem a magyar emberek ellen irányul, hanem a magyar kormány ellen, de ettől még nagyon ciki, hogy az ember szülőhazájának a miniszterelnöke elkésik a vacsoráról, majd a terített asztal közepére csinál, és azt megpróbálja magyar határvédő virtusként eladni a többi vendégnek, és a házigazdának.

Ez, a hétköznapi életben, az ott élő magyarok életét nehezíti meg, mert a hétköznapi európai velük találkozik, és nem Orbán Viktorral, ráadásul úgy tudják, hogy demokratikusan lett megválasztva, háromszor egymás után, amit képtelenek felfogni, erre vonatkozik a legtöbb kérdés. Az én kérdéseim is erre vonatkoznának ha a helyükben lennék.

Általában az ilyen megkülönböztetés alól mentesülnek azok, akik évtizedek óta élnek az adott országban, őket valahogy a környezetük már elkönyvelte, és, mint személy ítéli meg, nem mint csupán származást hordozó valakit

Az tehát, hogy ez nem érinti a magyarokat, egész egyszerűen nem igaz, dehogynem érinti, persze ettől még jogos.

Másrészt vigyázni kell Orbánnal, mert amint azt mindig mondom, a diktátor hajlamú emberek lehetnek ugyan roppant bunkók, de többnyire nem ostobák, ahogy egyik kedves ismerősöm említette, remekül megtanulták a hatalomtechnikát.

Ezt pedig, könnyen elképzelhető, hogy a rosszkedvű, bevándorlóellenes közhangulatú Európában meglovagolja majd a nagy határőr, és mondjuk kilép, vagy kidobják a pártcsaládjából, de ezer örömmel várják a szélsőjobbon, ahová illik is, és ő ezt tudja, be fog lépni. Ez persze akkor következhet be, ha áprilisban már gyengébb lesz a mérsékelt vonal, és erősödik a szélsőjobb, ami erősen sanszos a jelen fényében, ahol még Svédországban is képes volt a szélsőjobb összeszedni 17%-ot.

Ez persze vagy bekövetkezik, vagy nem. A nagy általánosság azt mutatja, hogy 2o% fölé nemigen megy a szélsőjobb támogatottsága egyetlen társadalomban sem, de ezt előre megmondani persze nem lehet, egy jól időzített terrortámadás például eldönthet mindent.

Mivel Orbánnak a szélsőjobbhoz sokkal több köze van jelenleg, mint bármi egyébhez, az, ha abban a pártcsaládba talál otthonra a Fidesz, az Magyarországon is változást fog eredményezni, mégpedig jelentős retorikai változást, és a már megkezdett folyamatok felerősödését, (kulturkampf, civilek elleni szankciók, nyílt közvetlen hatalomgyakorlás, azaz diktatúra, a lopás mértékét nemigen lehet már fokozni, az vélhetőleg így is maximumon fut) a közhangulatban a „nagymagyarkodást”, mert, hogy bántanak bennünket Európában, „ahová a Józsi is jár hentesnek, de csak feleannyit keres, mint a német aki mellette dolgozik”. Hogy ez igaz? Igaz hát, csak nincs köze sem az orbáni politikához, sem Sargentinihez, viszont az egyszeri ember hol fog különbséget tenni? Sehol.

Még a lényegesen tájékozottabb holland sem tesz különbséget, majd épp a Fidesz propaganda által agymosott honfitársaink fognak?

Egy volt ismerősöm, aki egyébként egy kedves, középkorú asszony, nem is igazán buta, és mégis, ma reggel olvastam, amint vitázik egy barátommal, hogy „ez pont olyan igazságtalan, mint Trianon, és Európa megtámadta a magyar népet, meg a Soros, aki az egész hátterében áll, és ők azok, akik nem akarnak nemzetállamokat, betelepítéssel erőszakosan keverni akarják a népességet az „arabokkal”, mert ez a nagy terv”. Komolyan mondom, hogy épp csak a szabadkőműveseket nem említette, Ismertem azt a hölgyet online, tényleg nem rosszindulatú, helyesen ír, szabatosan fogalmaz, átlagember. Egyszerűen csak elhitte, amit oly sokszor hallott, és most úgy érzi, hogy meg kell védenie a hazáját, a népét.

Még csak nem is igazán Fideszes, igen sok rendszerkritikus megjegyzése volt, míg ismerősök voltunk.

Mivel arra esély sincs, hogy a sokat emlegetett hetes cikkelyt élesítik Magyarország ellen, ugyanis oda már nem elég a kétharmad, Orbán nyugodtan felveheti a hátba támadt határőr ország hős vezetőjének szerepét Magyarországon, népszerűbb lesz vele, mint valaha, attól kezdve lesz csak valódi népmesei hős, és/vagy isten figura, ahogy arra egy másik barátom rávilágított, miszerint sok helyen Orbán a népmesei legkisebb fiú, akinek ha sikerült, nekik is sikerülhet, vagy szakrális figura, a valójában nem igazán vallásos nép istene. Egy korábbi magyar felmérés szerint az utca emberének hetven százaléka hisz a reinkarnációban. Erre azért nehéz lenne a kereszténységet ráhúzni egy, az egyben még akkor is, ha a kellékei azok.

Ezt követően nem is kell majd nagyon erőlködnie, a nép helyette fogja elvégezni a piszkos munkát, megbélyegezni mindenkit aki segít az elesetteken, a menedékkérőkön, a hajléktalanokon, bárkin. Talán a kutyákon még szabad, de csak azzal a kitétellel, hogy előtte el kell átkozni a kitett kutya gazdáját, és a legválogatottabb halálnemeket kérni rá a Facebookon.

A nyomás fokozódni fog, a könyvkiadást szerintem nem érdemes bántani, így is haldoklik, de a terjesztést már igen, ott se legyen eltérő gondolat, vannak még páran, akik olvasnak.

Az egészségügy nem azért nem javul, mert nem tudna javulni, azért nem, mert el kell pusztuljon az a néhány millió ember, akinek Orbán azt ígérte, hogy nem hagyja őket az út szélén. Persze, hogy nem, belelöki őket az árokba, az ő szempontjából ballasztot jelentenek.

Nem nagyon kell ezért márt most sem messzire menni, csak összehasonlítani mondjuk a borsodi romák kilátásait, a borsodi nem romákéval, aztán a Budai fehérekét, a borsodi fehérekével, hatalmas különbségek vannak, tessék független statisztikákat olvasni. Pl. Eurostat.

A kollaboráns kisebbségiekkel az fog történni, ami minden Júdással történik miután megkapta az ezüstpénzeket, vagy a lelkiismeret végez velük, vagy a hatalom, vagy a sajátjaik. Az ilyeneket egyik oldalon sem tartják megbízhatónak.

Az ellenzéki tüntetésből jól lehet majd látni, vajon hány embert képes ez a dolog megmozgatni, és ebből mi csapódik le vidéken hírként.

Orbán csatát vesztett, nem vagyok benne biztos, hogy nem fog a javára válni, és bár azt hiszem Magyarország EU tagságát nem fenyegeti egyetlen oldalról sem veszély, a határok nyitottak maradnak, az anyaország mentális állapota a Sargentini jelentés  magyar hatalom általi felhasználásával csak romlani fog rövid távon, pedig már így is katasztrofális helyzetben van.

Orbánt kitennék, de adu van a kezében

„A Néppárt az európai parlamenti választási kampányában jobbra fog tolódni, de ezt nem Orbán Viktor politikája nyomán teszi, hanem azért, mert új szavazókat csak a jobbszélről tud maga mögé állítani, mozgósítani. Bartha Dániel, az Euro-Atlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) igazgatója szerint a Néppárton belül a többség kitenné Orbánt és a Fideszt a családból, de ezzel még jobban csökkenne a néppárti képviselők száma, amit a pártcsalád nem igazán engedhet meg magának. Orbán ezért van erős helyzetben.

 

Fotó: CEID

Orbán Viktor az elmúlt időszakban nem tett mást, mint hogy érvényesíteni próbálta a Fidesz erős pozícióját a Néppárton belül, ahol képviselőinek a száma alapján sokkal nagyobb súlyt képvisel, mint amilyen a lakosság száma szerint reális lenne. Magyarország egy tízmilliós ország, a Néppárt szempontjából azonban a jelentősége megegyezik a 30-50 milliós országokéval – szögezte le a szakértő, hozzátéve: Orbán reálisan érezte úgy, hogy középnagyhatalomnak számít néppárti körökben, a csoporton belül a második helyért küzdő párt.

Ugyanakkor elszámította magát, mivel az elmúlt időszakban folytatott politikája miatt – gyakorlatilag minden kérdésben konfrontálódott szövetségeseivel is – elveszítette a támogatást.

Sokáig úgy gondolta, hogy képes lesz jobbra tolni a pártcsaládot, olyan erőket akart bevinni – például a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) pártot – , amelyek ezt segítették volna, ám ezt a Néppárt annak ellenére is elutasította, hogy égetően szüksége lenne minden új pártra, hiszen zsinórban a harmadik olyan választás lesz jövőre, amelyen előre láthatóan csökkenni fog a mérete és a súlya az EP-ben. Ám akár a Fidesszel, akár nélküle is vezető pozícióban marad, persze nem mindegy, hogy képviselőinek mekkora hányadát veszíti el, s így milyen tárgyalási pozíciói lesznek. Mert ha 30-40 mandátumot is veszít, akkor közel kerülhet a szocialisták és liberálisok szintjéhez.

Bárhogy is tagadja ugyanis Orbán, egy liberális forradalom zajlik, s a legfrissebb közvéleménykutatások szerint a legjobban ők fognak erősödni 2019-ben, igaz, mellettük a szélsőjobb és a szélsőbal is – prognosztizálja a szakértő.

A Néppárt azonban mindenképpen közel van ahhoz, hogy a történelmi mélypontra zsugorodjon, a Fidesz nélkül szinte bizonyosan. A nagy kérdés Bartha Dániel szerint az, hogy a migráción kívül mivel mással tudják mozgósítani az európai polgárokat, illetve, hogy tud majd-e valami újat mondani a másik két nagy vesztes, a szocialisták és a zöldek.

Ami viszont bizonyos, hogy a Néppárt jobbra fog tolódni, s ez nem Orbán miatt lesz.

Ennek nem mond ellent sem az, hogy a frakcióvezető, Manfred Weber a középnek szánt kommunikációval kezelte a Sargentini-jelentés szavazását, sem pedig az, hogy a Néppártosok kétharmada is Orbánék ellen szavazott szerdán. Bartha szerint Weber egyelőre még a centrumnak kommunikál, mivel a Néppárt majd csak októberben, a helsinki kongresszuson jelöli ki csúcsjelöltjét a bizottság élére, s hírek szerint a centrum irányából is lehetnek jelöltek a pozícióra. Ám az már kérdéses, hogy az európai parlamenti választási kampányban is kitart-e a most képviselt álláspontja mellett, már csak azért is, mert új szavazókra van szüksége a pártcsaládnak, s ezeket jobbról tudja begyűjteni, már csak Emmanuel Macron megjelenése miatt is.

Az Orbán-féle narratíva erősebben jelenhet majd meg a nemzeti kampányokban, kérdés persze, hogy a központi néppárti kampányban is ez lesz-e a helyzet – mondja Bartha.

Felvétésünkre, hogy ez hasonlíthat ahhoz, ahogy a Fidesz idehaza jobbra tolta magát a Jobbikos és szélsőjobbos szavazatok begyűjtés érdekében, az elemző azt válaszolta, hogy hasonlóan, de kicsit azért másként. Itthon is egy kicsit kitolódott jobbra a Fidesz, ahogy a Jobbik bemozdult a centrumba és keletkezett egy légüres tér.

Ám az Európai Néppárt  nagyon széles spektrumot ölel fel, s a kampányukban talán az lesz a legnehezebb, hogy egyaránt meg tudják szólatani a liberális konzervatív szavazókat és a radikális jobboldaliakat is.

Évek óta ezzel küzdenek, láthatóak is a párton belüli feszültségek,

s  ez jelent meg a Sargentini-jelentés előtti belső vitában, abban, hogy feloldották a képviselőket a frakciófegyelem alól, továbbá, hogy többségben megszavazták a jelentést Orbánnal szembe – szögezte le a CEID igazgatója.

Balázs Péter: veszett fejsze nyele után kapkod Orbán

Súlyos vereséget szenvedett több fronton is a Fidesz – állítják többen is, nem pusztán a magyar ellenzéki pártok, hanem európai politikusok szerint is a szerdai strasbourgi Európa-parlament szavazáson; a holland Sargentini jelentését nem csupán kétharmados támogatás segítette, hanem magát a jelentés-tevőt vastapssal ünnepelték. A magyar kormánypárt és annak vezetője nagyjából biztos lehetett abban, hogy ez a döntés fog születni, előzetes nyilatkozatai legalább is erre utaltak. Azóta a kormány és a Fidesz képviselői teljes erővel támadják a parlamenti döntést, péntek reggel pedig maga Orbán Viktor nyilatkozott az állami rádióban a történtekről, és annak lehetséges következményeiről.

Orbán megszólalásáig is több meglepő fordulattal álltak elő a Fidesz-pártiak; Gulyás Gergely azt jelentette be a kormányinfón, hogy a jelentést tulajdonképpen nem fogadták el, az nem létezik, Demeter Csaba pedig a speciális szavazásra vonatkozó szabályokkal magyarázta, hogy miért nincs kétharmada a Sargentini-jelentésnek. Hegyi Gyula, volt EP-képviselő, jelenleg az MSZP elnökségi tagja azt mondja: az Európa Parlamentben soha nem számoltak a nemek közé a tartózkodók szavazatait, márpedig a Fidesz ezzel érvel: a tartózkodás, szerinte, ebben a speciális esetben, nemnek számít. Hegyi szerint nincs speciális eset, azaz nincs kétféle szavazat-számlálás, valahol az Unió statútumában szerepel is, hogy a tartózkodás nem lehet egyik oldalhoz számítani, vagyis nem úgy kalkulálnak az ilyen szavazatokkal, mint a magyar parlamentben. Azt is elmondta, hogy mindig is így számoltak az EP-ben, és ezt a fideszeseknek is tudniuk kell. Arra a kérdésre, hogy létezik-e speciális szavazás, az MSZP elnökségi tagja nemmel válaszolt. Illetve, tette hozzá, lényegélben minden szavazás speciális, mert az adott kérdés, amiről döntenek, legyen az ad abszurdum a galambtenyésztés, egyedi, speciális.

Balázs Péter volt külügyminiszter ehhez hozzátette: a Parlament nagyon nagy alapossággal járt el, hiszen annak elnöke, Antonio Tagliani előzetesen kikérte az Unió jogi szolgálatának véleményét, és annak állásfoglalása már a szavazás előtt általánosan ismert volt. Pedig Tagliani néppárti politikus, Berlusconi harcostársa a Forza Italiában, és mint ilyen Orbán ideológiai társa. Balázs Péter külön hangsúlyozta, hogy a szakvélemény a szavazás előtt született meg, tehát  nem utólagos okoskodással próbálták elfogadhatóvá tenni a kétharmados többséget. Vagyis, tette hozzá, ez azt jelenti, hogy minden képviselő előre tudta, mit eredményez, ha tartózkodással szavaz. Ha tehát a Fidesz az Európai Bírósághoz fordul – mint ahogy ezt Orbán és a többiek is megelőlegezték -, akkor annak nem lesz számáéra nézve kedvező eredménye, hiszen a Parlament kellő alapossággal járt el, ezt fogja megállapítani a bíróság. „Veszett fejsze nyele után rohan a Fidesz”, jelentette ki a Független Hírügynökségnek nyilatkozva Balázs Péter.

A parlamenti döntés után egyébként az Európai Tanács elé kerül az ügy, ahol már négyötödös többség kell az elfogadáshoz, ami jelenleg azt jelenti, hogy 22 tagállamnak kell elfogadnia a javaslatot. Balázs Péter nem akart jóslásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy erre mekkora esély van. Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor elképzelése, vagyis a migrációs kampány kiszélesítése ez Unió teljes területére, hozhat-e jelentős változást a jövő májusi EP-választásokon, azt mondta: bizonyára lesz némi erősödése a szélsőjobbnak, illetve az orbáni politikának, de szerinte továbbra is a Néppárt lesz a legerősebb pártja az Európai Uniónak; őket pedig a szocialisták fogják követni. A volt külügyminiszter kizártnak tartja, hogy maga a Néppárt alakuljon át, és öltsön olyan szélsőséges képet, mint amilyet Orbán mutat és remél. „Pontosan erről szólt a mostani szavazás, ezért fordult szembe a magyar miniszterelnökkel a Néppárt frakcióvezetője, Manfred Weber, vagy az osztrák kancellár, Sebastian Kurz,” akinek „pálfordulását” Orbán fiatal korával magyarázta. Balázs szerint a a Fidesz a szokásos forgatókönyv szerint viselkedik: először gyalázza a döntéshozókat, után arról beszél, hogy rosszul értelmezték a szabályokat és jogot sértettek, majd szándékos összeesküvésről beszélnek. Most is ez történt, hangsúlyozta a hajdani diplomata; mindenkit megbélyegeznek, Soros-ügynöknek neveznek, sőt már odáig jutott Orbán, hogy antiszemitizmussal vádolja az uniós döntéshozókat. Ezzel pedig növelheti a népszerűségét a szélsőjobb körökben, de egyre erőteljesebben marginalizálódik a demokratikus erők szemében.

Orbán: ultranacionalista, migrációellenes, fanatikus

0

Orbán azt tapasztalja, hogy elszigetelődött és bizonyos fokig megzabolázzák. Lehet, hogy ezek után a Fidesz úgy érzi: át kell lépnie egy másik frakcióba. A háború megy tovább.

Az EU szembeszáll a mumusával – írja a Washington Post kommentárja, hozzátéve, hogy a keddi strasbourgi vendégszereplés olyan volt Orbán számára, mintha a fenevad gyomrába látogatott volna el. Az elemzés hangsúlyozza, hogy a magyar kormány elleni vádak visszaköszönnek már az amerikai olvasónak is, ezeket foglalta egybe Judith Sargentini.

Az ultranacionalista és migrációellenes, fanatikus magyar miniszterelnök

nem csinál titkot abból, hogy ellenzi az unió liberális értékeit.

Összeállt a szélsőjobbal. A szélsőségesek felemelkedése láttán már olyan elméletek születtek, hogy a felbátorodott jobboldali populisták egyre nagyobb befolyást gyakorolnak a közösségben. Egyes bírálók ugyanakkor azt mondják, hogy Orbán muszlimellenes uszítása csupán hasznos ködfüggöny, hogy elhomályosítsa politikájának igazi következményeit, hogy tudniillik hatalmának megszilárdítása lopakodó tekintélyelvűséget takar, amibe beletartozik a széleskörű korrupció.

A konzervatív American Enterprise Institute egyik szakértője sürgette, hogy az EU éppen erre az erősödő autokráciára összpontosítson, semmint liberálisabb aggályokra. Mint írta, itt az idő, hogy a közösség megvitassa a magyar bevándorlási politikát, a szexuális kisebbségekkel szembeni bánásmódot, vagy a jóléti állam nagyvonalúságát. Ám a jogállami jelentés nem alkalmas ilyen kérdések taglalására. Ugyanakkor

a konzervatívok frakcióvezetője igencsak nekiment Orbánnak,

kiemelve, hogy Európa a vallásszabadságon, valamint az állam és egyház szétválasztásán alapszik. Nagy találmányát az emberi és nem a keresztény jogok jelentik. Márpedig ez kemény pofon a magyar politikusnak, aki nagyon szeret az európai kereszténység kulturális harcosaként fellépni, egyrészt a kapuknál felsorakozó barbárok, másrészt a falakon belül páváskodó liberális, korrupt udvaroncok ellen.

Most azonban azt tapasztalja, hogy elszigetelődött és bizonyos fokig megzabolázzák. Lehet, hogy ezek után a Fidesz úgy érzi: át kell lépnie egy másik frakcióba. A háború megy tovább, mert a jobboldali populisták alig várják, hogy másutt folytathassák.

Washington Post/Szelestey Lajos

Rajtunk áll bosszút Orbán?

Bosszút forral a Fidesz, egyelőre csak az Európai Parlament ellen; túl azon, hogy válogatott sértésekkel reagált a szerdai szavazásra, mindenféle jogi és politikai lépést is bevet, hogy bizonyítsa: az Unió döntése alaptalan és törvénytelen is volt. A magyar kormánypárt képviselői Soros György ügynökeinek, a milliárdos aknamunkájának tulajdonítja, hogy elfogadták a Sargentini-jelentést, de azt sem átallották kijelenteni, hogy egyenesen kommunisták, akik megszavazták a szöveget. Először azt akartam írni, hogy megszavazták Magyarország elítélését, de aztán rájöttem, hogy ezzel pont a Fidesz argumentációját erősítem, hogy tudniillik az európai parlament hazánkat bélyegezte meg, a magyar népet bűntette, miközben az összeállítás, és a kritika a magyar kormány nyolc éve folytatott jogállamot lebontó működését kívánja szankcionálni.

Mondanám: kissé fékeveszettnek tűnik Orbán- és csapata, mit sem törődik azzal, hogy a saját pártcsaládjának, a Néppártnak a tagjai közül is sokan igennel voksoltak. Mellesleg Orbán pontosan tisztában volt a várható végeredménnyel; az előzetes vitában már úgy szólalt meg, mint aki tudja: ezúttal a vesztes oldalra kerül, és az esti sajtótájékoztatón is egyértelműsítette: a fogadóirodák már nem fogadnának be tétet, arra, hogy mi is lesz a szavazás végkimenetele. Amiből lehet arra a következtetésre is jutni, hogy  a Fidesz elnöke eleve elhatározta, hogy erre az útra lép; nem hajlandó semmilyen kompromisszumra. Az azóta elhangzott Fideszes nyilatkozatok eléggé egyértelműnek tűnnek: Soros György bosszújáról beszélnek, valamint arról, hogy a magyar kormány nem hagyja magát zsarolni. Schiffer András, aki nagy valószínűséggel továbbra is jelentős befolyással bír az LMP-re , azt nyilatkozta, hogy Orbán számára win-win helyzet teremtődött, azaz minden megoldás számára győzelmet, sikert hoz. A megállapítás csak akkor lehet igaz, ha a magyarokat egyáltalán nem érdekli, mit határoz az Unió, hatása kizárólag Orbánnak van; ha ő azt mondja, hogy az Unió a magyar népet bünteti, mert kiállt a migránsok megállítása mellett, akkor az emberek ezt fogják elfogadni. Vagyis, maradva Schiffernél:  a nemzetközi erőtérben nem különösebben érdekes mi történik, a Fidesz úgyis hazafelé politizál.

Schiffer feltehetően téved, és tévedése, meglátszik az LMP hozzáállásán is; a magát ökopártnak tartó formáció össze-vissza beszéddel indokolta, hogy nem vesz részt a strasbourgi szavazáson. De hagyjuk is magár Schiffert, mint ahogy magát az LMP-t is; egyre inkább visszaszoruló szerepével saját magának kell megküzdenie. Sokkal fontosabb ennél, hogy mit kezd a helyzettel maga az érintett, a kormánypárt, illetve vajon miért nem volt hajlandó Orbán semmilyen kompromisszumra. Egyes értesülések szerint kedden este a néppárti frakcióülésen arról győzködték a magyar miniszterelnököt, hogy engedjen a civileket megregulázó törvényen, illetve a CEU-törvényen, ám Orbán makacsul ellenállt. Ebből azonban lehet olyan következtetésre jutni, hogy Orbán éppen ezt akarta, legyen csak kétharmados szankció, amivel tovább tudja építeni a saját terveit. Ezek a tervek pedig arról szólnak, hogy – túl az itthoni stabil helyzetén –  a jövő tavaszi Európa-parlamenti választás előtt olyan helyzetet teremtsen, hogy a bevándorlás elleni erők megerősödjenek, miáltal magabiztos fölényre tehetnek szert az új parlamentben. Lássuk be: létezhet az a forgatókönyv, amellyel általános kampány-témává emeli, nem csak itthon, hanem az összes EU-s országban a bevándorlást; a szolidaritás, látjuk itthon, könnyen kiölhető az emberekből. Márpedig, ha a terv valóra válik és a „migráns-ellenes” erők kerülnek a fölénybe a választások után, alapvetően megváltozhat a Fidesz helyzete. Ezért is beszélt arról Orbán, hogy mindenképpen tagjai maradnak a Néppártnak, miközben azt is megelőlegezte, hogy lehetséges, hogy onnan kiteszik a Fideszt.

Úgy indult ez az írás, hogy bosszút forral a Fidesz, egyelőre az Unió ellen. A mondatban hangsúlyosan szerepelt az időhatározó. Vagyis egyelőre. A kérdés ugyanis az, hogy – túl a Fidesz nemzetközi offenzíváján – mire készülnek itthon Orbánék. Milyen összefüggésben van a kormányfő által megjósolt őszi változásoknak az uniós döntéssel, illetve azzal, hogy semmiben nem volt hajlandó Strasbourgban hátrább lépni? Jelenthet-e ez egyfajta bosszút a magyar politikai életben? A kultúrharc, a kulturális intézmények tervezett átalakítása, a CEU-val kapcsolatos álláspont változatlansága, illetve a civilekkel szemben folyamatos sorosozás milyen további lépéseket hoz majd? Ne legyen kétségünk afelől, hogy a bosszú meg fog érkezni, hiszen Orbán nem viseli a vereséget, ezért aztán a strasbourgi végeredményt is egyfajta győzelemmé fogja stilizálni. Nem pusztán azzal, hogy csalásnak tünteti fel a szavazás számolását, hanem azzal, hogy neki a magyar néptől van felhatalmazása, hogy eljárjon mindenkivel szemben, aki az útjában áll. Sargentinit nem tudja lesöpörni a pályáról, ezért aztán,  – miközben, ismétlem, nem mond le a nemzetközi kampány beindításáról – itthon kell bizonyítania igazát, amit az áprilisi kétharmadával könnyedén megtehet. Könnyedén, mondom mert az ellenzék ugyan egységes abban, hogy bírálja a kormány politikáját, valójában nem tudja kihasználni az Unió kínálta esélyt. A szocialisták és a Párbeszéd ugyan – vasárnapra – tüntetésre hívja az embereket, a most történtek azonban nem váltottak ki indulatokat  az emberekből, önmaguktól senkinek nem jutott eszébe kimenni az utcára, hogy demonstráljon a bennünket ért szégyenfolt miatt – a Fidesz ellen. Igaz a Fideszesek sem vonultak még föl, és egyelőre a CÖF-től sem halljuk, hogy Békemenetre készülne. A magyar emberek – ha többséget egyáltalán érdekli az Unió szankciója – egyelőre tudni akarják mi is történhet most, kevesebb pénzt kapunk emiatt, vagy marad minden a régiben.  Nagyjából, számukra, ennyire egyszerűsödik le a kérdés, a Fidesz által követett jogkorlátozással eddig sem törődtek. Sokáig így volt ezzel az Unió is, most azonban, nyilván összefüggésben a közelgő választásokkal,  úgy döntöttek többen is, hogy nem nézik tovább tétlenül Orbán működését. Merthogy ez a közösség még is alapvetően arra jött létre, hogy védje a jogállami érdekeket. Ez a védelem azonban, sajnos, nem jár automatikusan azzal, hogy Magyarország a jövőben jogkövető állammá válik. Sőt, mint az előbbiekben jeleztük, könnyen rosszabbá válhat a helyzet. Orbán jelleméből legalább is ez következik.

A nap kérdése – A Sargentini-jelentés

0

Ma az Európai Parlament nagy többséggel elfogadta a magyarországi jogállapotokat kritizáló Sargentini-jelentést.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint Orbán Viktor megfogadja a jelentésben foglaltakat?
×

Bréking nyúz, szeptember 12. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az alternatív valóság felkent papjai, Habony, Vajna és Mészáros médiája egymást túllicitálva harsánykodnak, amiért az Európai Parlament nagy többséggel megszavazta a magyarországi jogállapotokat elítélő Sargentini-jelentést.

 

Talán elég, ha a címekre fókuszálunk, azok is meglehetősen beszédesek. A már említett trió médiabirodalmának zászlóshajója, a szebb napokat is látott Origo a következő címmel jelent meg: Megszavazták az EP-ben a Sargentini-jelentést, a Magyarország elleni bosszút.

A kormányhoz lankadatlanul lojális Lokál „Rengetegen támogatták Orbánt a Facebookon” címmel közöl egy igen szemrevaló összeállítást Orbán Viktor rajongótáborának alkotásaiból. Csak néhány visszafogott szösszenet a rajongás-cunamiból: „Orbán úr, ön az igazi európai politikus”, “Hajrá Magyarország!”, “Csodáljuk a politikáját”, “Magyarországgal vagyok, Orbán Viktorral vagyok”, „Ön a mi Big Daddynk” – ezt még le is fordítják magyarra, hátha nem minden olvasójuk tud külföldiül: Ön a mi nagy apunk.

A mindig nagyon szókimondó, időnként trágárságtokól sem mentes – ettől vagyunk fiatalosak, trendik és szexik – 888 ezúttal nem különösebben erőltette meg magát: lazán átvette a Szijjártó Péter külügyminiszter által bejáratott mantrát, miszerint a Sargentini-jelentés elfogadása nem más, mint bosszú.  „Szijjártó: ez a bevándorláspárti politikusok kicsinyes bosszúja”.

A Ripost címében szintén Szijjártó Péterhez fordul, ám ők a biztonság kedvéért nem elégszenek meg azzal, hogy a magyar külügyminiszter szerint csalás történt, de még meg is toldották egy, a magyar embereket bizonyára megnyugtató félmondattal: megtesszük a szükséges lépéseket. (Szijjártó Péter: Egyértelmű csalás történt, megtesszük a szükséges lépéseket).

A mindig éber PestiSrácok sem erőltette meg magát, amikor a Magyarországot elveszejtő liberális ármányt leleplező címének a következő címet adta: Szijjártó Péter: Csalással tudták csak elfogadni a hazug Sargentini-jelentést.

A Magyar Időket és a Magyar Hírlapot már meg sem mertük nézni – ha valaki megteszi helyettünk, megköszönjük. Csak arra kérjük a segítőkész illetőt, ígérje meg, hogy az eredményt nem osztja meg velünk.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!