Kezdőlap Címkék Orbán

Címke: orbán

Orbán megsorosozta az Európai Parlamentet

0

„Nem kevesebb van a puskacsőben, mint az a golyóbis, amely szerint ezentúl létrejönne… egy kötelező betelepítési kvóta.”

Nem túlzás azt mondani, hogy az Európai Parlament megkezdte a „Soros-terv” végrehajtását a képviselőtestület belügyi, állampolgári és igazságügyi bizottsága (LIBE) által a közös uniós menekültügyi rendszert szabályozó dublini rendelet módosításáról elfogadott jelentéssel – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az uniós vezetők brüsszeli csúcstalálkozója után.

„Nem kevesebb van a puskacsőben, mint az a golyóbis, amely szerint ezentúl létrejönne Európában egy állandó, kötelező és felső határ nélküli szétosztási mechanizmus, vagyis egy kötelező betelepítési kvóta” – fogalmazott Orbán Viktor.

A szakbizottsági jelentés negligálja azt a veszélyt, hogy kapcsolat áll fenn a migráció, illetve a terrorizmus és a közbiztonság romlása között, és el is venne jogköröket a tagállamoktól – tette hozzá a miniszterelnök.

Orbán Viktor azt is kifejtette, hogy

fontos lenne felgyorsítani a csatlakozási tárgyalásokat Montenegróval és Szerbiával,

hogy a két ország, de különösen az utóbbi minél hamarabb tagja lehessen az Európai Uniónak.

A kormányfő szerint ezzel a lépéssel az EU stabilizálná a helyzetét a balkáni térségben, mert „a Balkán nélkül nem lehet értelmezni Törökországot”.

MTI/FüHü

Lévai Míra Júlia az orbáni vihogásról

0

A miniszterelnök jól láthatóan és hallhatóan vihogott, amikor közzé tette a „nagy örömhírt”: Magyarország történetében először nyugdíjprémium kerül kifizetésre (he-he-he-hi-hi) – mondta.

Ennél látványosabban nem is bizonyíthatta volna, hogy labilis, éretlen személyiség, aki bármikor visszaeshet a kamaszkori állapotába. Abba, amelyben az ember leginkább nevetgéléssel igyekszik feloldani a feszültségeit, amikor az erejét meghaladó feladat elé kerül.

A feladat pedig azért haladta meg az erejét, mert az ő feszültségei nem pusztán az autokrata családokban beszerezhető, szokványos kamaszkori állapotokból erednek, hanem abból is, hogy mindezeket még a saját aljasságaival és rendre megtetézi. Amivel valóban nem könnyű szembenézni, hiszen az aljasságok óhatatlanul bűntudatokkal járnak.

Bűntudat a pszichopatákat kivéve mindenkiben keletkezik, aki bűnt követ el, csak aztán van, aki ezt képes ügyesen elfojtani. Ő azonban nem volt képes erre, gyenge kis elfojtásokkal próbálkozhatott, mert a bűntudatai most bizony rendesen kibuktak belőle. Ráadásul nem is egy, hanem mindjárt kettő is.

Az egyik az lehetett, amely a lépését magát kísérte, és amely nem is csak a vihogásban, hanem már a mondata megfogalmazásában is jelentkezett, amikor önkéntelenül igyekezett eltitkolni, hogy ebben az intézkedésben ki is a cselekvő személy. Az ő megfogalmazása szerint ugyanis nem „az állam ad nyugdíjprémiumot” (mert olyan ügyesen menedzselte a gazdaságot, hogy a szokásos, kötelező emelés fölött még erre is telik), hanem a nyugdíjprémium „kerül rá” – mintegy csodás és spontán módon létrejött jelenségként – „a kifizetésre”, amely ezek szerint egy konkrét és kézzelfogható hely, a nyugdíjkiutalások környékén.

Ha netán majd valaki egyszer számon kérné rajtuk, hogy ugyan miért csak egy ajándékkal szúrták ki a nyugdíjasok szemét, miközben nem gondoskodnak a nyugdíjak folyamatos értékállóságáról (például a beépített emelésekkel), akkor nem is ő volt az, aki ezt levezényelte. Mária országában a dolgok maguktól kerülnek kifizetésre és nem konkrét állami emberek utalják át a pénzeket, konkrét gombok nyomogatásával, undorítóan prózai módon.

Ahogyan a saját manipulációi jelentőségével is tisztában van, és ez termelhette ki nála a kettes számú bűntudatot. Számomra egyértelmű, hogy halálpontosan tudja, mennyire erkölcstelen az egész kitalációja, és mekkora szemétség azért politizálni, hogy valaki ajándéknak hazudott juttatásokkal nyerje meg érzelmileg az anyagilag folyamatosan kifosztott nyugdíjasokat. Hogy ennek a súlya miért éppen most vágott bele, azt meg nem mondom, de abban egészen biztos vagyok, hogy a vihogása mögött ez is ott volt.

És bár eddig nemigen tett tanúbizonyságot arról, hogy létezik lelkiismerete, ez a vihogásban megtestesülő bűntudat-tolulás számomra mégis azt bizonyítja, amit eddig is gondoltam: ez az ember a gyanúk ellenére sem pszichopata, csupán egy erősen eltorzult, súlyosan paranoiás személyiség (ami persze súrolhat mindenféle elmebetegséget, de ez egy másik kérdés), hiszen pontosan tudja, hogy amit mond, az bizony számonkérhető lenne rajta. Ettől maga is zavarba jön, és meglátva a leleplezése lehetőségét – vihog.

Magánemberként természetesen mindenkit meg szoktam szánni, akit ilyen kínos helyzetbe hoz önmaga gyarlósága, és akin meglátszik, hogy ha csak egy pillanatra is, de rosszul kell éreznie magát a mélyben munkálkodó, elemi erejű lelkiismerete miatt. Minden ilyen és ehhez hasonló szenvedés részvétet is kelt bennem.

Állampolgárként azonban kikérem magamnak, hogy egy ilyen ember bármiféle, felelősségteljes viselkedést igénylő pozícióba kerüljön a Magyar Köztársaságban.

Egy miniszterelnök ne a szereplései feszültségétől jöjjön rá, hogy konfliktust okoznak benne a saját aljasságai, hanem még otthon vagy bármely segítője társaságában. Ne a mikrofon előtt vegye át a hatalmat fölötte a tudattalanja és késztesse őt látványos vihogásra, hanem ott, ahol ennek helye van: az analitikusa kemény díványán. Nekem ugyanis állampolgárként semmi közöm hozzá, hogy ő hol tart a személyisége kimunkálásában, nem lehetek sem a pszichológusa, sem semmiféle egyéb kezelője vagy tanácsadója. Ha pedig sehol nem tart, akkor mindenféle pályát választhat magának, csak épp a miniszterelnökit nem.

Az a helyzet, kedves Magyar Választópolgárok Okos Gyülekezete, hogy egy ötvenakárhány éves, miniszterelnököt játszó, éretlen, vihogó kamasz helyzetére semmiképp sem valamiféle pályaválasztási tanácsadás az adekvát megoldás. Hanem egy akkora seggberúgás, hogy zúgva szálljon, mint a győzelmi zászló.

Felőlem a repülésének íve akár a Seychelle-szigetekig is eltarthat, ez nekem eléggé mindegy, de jó lenne, ha a Tisztelt Magyarország népe felfogná végre, hogy kivel-mivel áll szemben. Mert ezúttal még én sem mentem föl ezt a népet azzal, hogy hiszen az államilag működtetett hírblokádok miatt nem értek el hozzá az információk a valóságról. Ez most mindenkihez elérhetett, akinek van szeme a látásra és van füle a hallásra.

A miniszterelnök mentális állapotának valóságát most nem titkolhatta el senki, milliók láthatták, ahogyan idétlenül vihog. Ezúttal tényleg csak azon múlik a helyzet felismerése, hogy képes-e mindenki dekódolni, pusztán a maga hétköznapi érzeteire hagyatkozva, hogy mit jelentenek az ilyen éretlen politikusi vihogások, és hová vezethet, ha ezt egy ország még sokáig tűri.

Forrás: Lévai Míra Júlia, Facebook

Minden, amit tudni akarsz Sorosról, de sosem merted megkérdezni!

0

Soros György gaztettei úgyszólván megszámlálhatatlanok. Ebből kifolyólag meg sem próbáljuk mindet megszámolni. Ami itt olvasható, az csupán egy szerény adalék, mondhatni, a jéghegy csúcsa.

  1. Melyik magyar miniszterelnök volt 1988 áprilisától a Soros Alapítvány pénzéből gründolt Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa? Ki volt az, aki 1989 szeptemberétől az alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ben az angol liberális filozófia történetét tanulmányozta?
    Orbán Viktor (1), Kim Ir Szen (2), L. I. Brezsnyev (X).
  2. Melyik magyar politikus tanult Soros-ösztöndíjjal tanult az Oxfordi Egyetemen 1986–87-ben?
    Kun Béla (1), Szájer József (2), Zrínyi Miklós (X).
  3. Ki az a volt külügyi államtitkár, aki 1988–89-ben ösztöndíjasként politikaelméletet hallgatott az oxfordi St. Antony’s College-ban?
    Szűrös Mátyás (1), Németh Zsolt (2), Rákosi Mátyás (X).
  4. Orbán melyik korábbi főtanácsadója nyert hároméves kutatási ösztöndíjat a Soros Alapítványtól, hogy a magyar zsidóság XX. századi történelmét tanulmányozza ­1985-ben?
    Schmidt Mária (1), Schmitt Pál (2), V. I. Lenin (X).
  5. Ki az a jelenlegi parlamenti házelnök, aki 1987–1988 között Soros-ösztöndíjjal kutathatta a közép-európai társadalmi mozgalmakat?
    Nicolae Ceaușescu (1), Kövér László (2), Kim Ir Szen (X).
  6. Melyik magyar politikus volt hallgatója annak a részben Magyarországon, részben Angliában működő 6 hónapos menedzseriskolának, amelyet kifejezetten a Fidesz és az SZDSZ ifjú reménységei számára szerveztek?
    Gerő Ernő (1), Farkas Mihály (2), Deutsch Tamás (X).
  7. Melyik magyar kormányszóvivő tanult 1994 és 1995 között Soros-ösztöndíjjal Oxfordban a The Queen’s College-ban?
    Kovács Zoltán (1), Andrej Andrejevics Gromiko (2), Todor Zsivkov (X).

A helyes megfejtőket kisorsoljuk.

Hét válasz Orbán Viktor hét kérdésére

Hét kérdésben kérte a véleményemet a miniszterelnök, arra kíváncsi, hogy támogatom-e a Soros terv pontjait. Jogkövető állampolgárként válaszoltam mind a hét kérdésre.

  1. Orbán szerint Soros György arra akarja rávenni Brüsszelt, hogy Afrikából és a Közel-Keletről évente legalább egymillió bevándorlót telepítsen az Európai Unió területére, így Magyarországra is.

Ezt a tervet nem támogatom, mert Soros György eltitkolja, hogy valójában naponta akar egymillió embert behozni Európába, miközben a magyarokat, különös tekintettel az Orbán Viktor nevűekre, kitelepítené Afrikába.

  1. Orbán szerint Soros György brüsszeli vezetőkkel együtt azt is el akarja érni, hogy az EU tagállamai, így Magyarország is, bontsák le a határvédelmi kerítéseket, és nyissák meg a határokat a bevándorlók előtt.

Szimpatikus az ötlet, de ezt sem tudom támogatni, mert Soros itt sem árulta el, hogy mit szeretne valójában. Ugyanis nemcsak az ország határain bontaná le a kerítést, de a házak udvarát sem lehetne körülkeríteni. Sőt, van egy nagyon titkos terve, melynek kitalálásában maga a Sátán segédkezett neki.  Eszerint a házak, lakások ajtaján sem lehetnének ajtók. Ezt Soros nem mondta meg a magyar embereknek, ezért a magyar kormánynak kutyakötelessége lenne, hogy erről is tájékoztassa a lakosságot.

  1. Orbán szerint a Soros-terv része, hogy a nyugat-európai országokban összegyűlt bevándorlókat Brüsszel kötelezően ossza szét, különös tekintettel a kelet-európai országokra. Ebben Magyarországnak is részt kellene vennie.

Ezt abban az esetben tudnám támogatni, ha a magyar kormány azt is beleírta volna a konzultációs levélbe, hogy Soros hány bevándorlót akar szétosztani köztünk. Jó nagy számmal kellene bennünket riogatni, hogy az emberek még a mostaninál is jobban rettegjenek, és a már meglévőnél is nagyobb legyen a hisztéria. Sok kis Őcsényt akarunk, mert megérdemeljük.

  1. Orbán szerint a Soros-terv alapján Brüsszelnek arra kellene köteleznie minden tagállamot, így Magyarországot is, hogy minden bevándorlónak fizessen 9 millió forint állami segélyt.

Ezzel nem értek egyet. Szerintem kevés a 9 millió forint, ennyi pénzből Mészáros Lőrinc és családja egyetlen nap alatt éhen halna. Sokkal több pénzt kellene adni a bevándorlóknak, ráadásul úgy, hogy ezzel ne az államot terheljük, mert neki e nélkül is van elég gondja, sok éhes barát száját kell betömnie, sok csókos zsebét kell teletölteni a tőlünk lopott javakkal. Tehát, a magyar polgároknak kellene a saját adózott jövedelmükből évente minden migránst legalább 50 millió forinttal támogatni.

  1. Orbán szerint Soros György azt is el akarja érni, hogy a migránsok enyhébb büntetést kapjanak az általuk elkövetett bűncselekményekért.

Ez jó ötletnek látszik, de nem elegendő. Ha Soros vállalná az elképzeléseit, akkor bevallaná, hogy azt akarja, hogy a migránsok büntetlenül bűnözhessenek. Nálunk, Magyarországon, van erre példa, mert a kis fatolvajokat ugyan bünteti az állam, de akik milliárdokat lopnak el a közösből, azokat nem, sőt, még jutalmazza is őket. Valószínűleg Soros is azt akarná, hogy a bűncselekményeket elkövető migránsok jutalomban részesüljenek. Emellett lehetne egy ingyenes tájékoztató füzetet adni  a migránsoknak, amiből megtudhatnák, hogy Magyarországon milyen bűncselekményeket lehet büntetlenül elkövetni, és milyen bűnért mekkora jutalom jár. (Ilyen például a magánnyugdíj-pénztárakban tartott lakossági megtakarítások ellopása, vagy a letelepedési kötvények körüli gyanús pénzügyi maszatolások.)

  1. Orbán szerint a Soros-terv célja, hogy az európai országok nyelve és kultúrája háttérbe szoruljon annak érdekében, hogy az illegális bevándorlók integrációja hamarabb megtörténjen.

Ez a Soros-terv egyik gyenge pontja, úgyhogy nem támogatom. Nem elég az európai országok nyelvét is kultúráját háttérbe szorítani, rá kell venni az európai embereket, hogy felejtsék el a saját nyelvüket és kultúrájukat.

  1. Orbán szerint a Soros-terv része, hogy politikai támadást indítsanak a bevándorlást ellenző országok ellen, és kemény büntetésekkel sújtsák őket.

Soros valójában nem ezt akarja, hanem azt, hogy a bevándorlást ellenző országokat űzzék ki Európából, és telepítsék át őket Afrikába, vagy a Közel-Keletre.

Mindet összevetve, nem tudom támogatni a Sorosnak tulajdonított terv pontjait, mert a kérdésekből világosan kiderül, hogy Magyarországnak olyan kormánya van, amely lenézi a polgárait, magasról tesz rájuk, és cinikusan röhög rajtuk.

Összekaptak Orbán Viktoron az osztrák pártvezetők

0

„Ausztria nemcsak politikailag tolódott jobbra. Egyre inkább keresi a keleti EU-tagállamok társaságát és távolodik a mag-Európától.”

Hogyan érinti a magyar-osztrák kapcsolatokat a konzervatívok sikere Ausztriában? Otmar Lahodynskyvel, a Profil Ausztriában megjelenő hetilap politikai újságírójával beszélgetett Galavits Patrik a Klubrádióban.

(…) Heinz-Christian Strache (a harmadikként befutott menekültellenes Szabadság Párt vezetője – a szerk.) azt is állította, hogy a migránskérdést ő hozta be a közbeszédbe, Sebastian Kurz (a győztes Néppárt vezetője – a szerk.) csak jól lovagolta meg a témát és ezzel lett sikeres.

Van benne igaza. Az biztos, hogy Kurz az egész kampány során szigorú elveket fogalmazott meg a bevándorlással kapcsolatban. Hangoztatta, hogy ő állította meg a Nyugat-Balkánról érkező menekültáradatot. Aztán egy furcsa vitája is volt Strachéval arról, hogy ki ápol jobb kapcsolatokat Orbán Viktorral. Az FPÖ vasárnapi eredményváróján egyébként Strache azt mondta, a választók 60 százaléka a Szabadságpárt programjára szavazott, mert a Néppárt csak lemásolt egyes részeket.

Várható változás Ausztria EU-hoz fűződő viszonyában? Előfordulhat, hogy az új osztrák kormány is több vitát vállal fel Brüsszellel?

Az EU részéről nem várok a 2000-eshez hasonló szankciókat és feddést amiatt, hogy az FPÖ kormányzó erő lehet. Beszéltem ugyanakkor egy korábbi osztrák EP-képviselővel, aki megjegyezte, mivel a Szabadságpárt akár a Visegrádi 4-ekhez is csatlakozna, fel kell tenni a kérdést: vajon a jogállamot, a sajtószabadságot és a külföldiekhez való viszonyt is úgy képzeli el a párt, ahogy a lengyelek és a magyarok? De említhetjük Csehországot és Szlovákiát is. Strachénak először a barátjával, Orbán Viktorral kellene leülni beszélni ezekről a dolgokról.

Az FPÖ vezetőjéről tudjuk, hogy szimpatizál a magyar miniszterelnökkel. Az új kancellár, Sebastian Kurz is hasonló barátsággal viszonyul Orbán Viktorhoz?

Kurz sem nagyon kritizálta Orbánt és ahogy említettem, már egy tévévitán is összevitatkoztak, hogy kinek van jobb kapcsolata vele. Emiatt erősödhet a kapcsolat Magyarország és Ausztria között. Ugyanakkor azt nehezen tudom elképzelni, hogy Kurz csatlakozni szeretne a V4-ekhez. Az együttműködés azonban egyértelműen lehetséges. Ausztria nemcsak politikailag tolódott jobbra. Egyre inkább keresi a keleti EU-tagállamok társaságát és távolodik a mag-Európától.

Populizmus és világválság

0

A Krím-félsziget annektálása, a Brexit, Trump „nagy Amerikája”, a Katalán függetlenségi játszma stb., nacionalista válaszkísérletek, melyek egyszerre globalizáció és demokráciaellenesek. Putyin, Erdogan, Orbán és a Kaczyszki, és nem kétlem mostantól Kurz stb., liberális demokráciát fölszámolni kívánó, hiperszuverenítást erőltető indulataival együtt, a világrendszer krízisére adott válaszkísérletek, csakhogy minden bizonnyal tévesek.

A – mindenekelőtt a jobboldali, és nacionalizmussal kapcsolt – populizmusok előretörése, sőt sikere úgy értelmezhető, mint egyféle válasz arra, amit a hiperglobalizáció, a neoliberális gazdaságpolitikák, de lényegében, mint a világrendszer strukturális válságának kihívása jelent. Más kérdés, hogy a jobboldali populizmusok, és különösen az alt right (alternatív jobb) válaszai hatékonyak-e, illetve vezethetnek-e bármiféle (köz)jóra – ahogy most éppen az osztrák választások eredménye mutatja – népszerűek. Azért is lehetnek azok, mert nincs egy egyértelmű, könnyen felvázolható és hatékony program – bizonyos értelemben nem is lehet egyetemes programokat vázolni, melyeket azután csak „életbe kelljen ültetni”, nincs recept – melyet a politikai osztály követhetne, ezért a populizmus „valami jobb helyett” áll. A világrendszer-válság (Wallerstein) sajátja, hogy hármas – egyidőben nem követhető – „filozófiát” helyez a politika homlokterébe, és ezzel fölülírja a hagyományos háromosztatú politizálás kereteit. A klasszikus bal-jobb, illetve liberális ideológiákat ugyanis, nem a politikai ízlés megromlása, mint olyan részleges (a „régi” pártrendszer már megnevezésében is ezt jelzi) világlátásokat, melyek nem képesek követni a gazdasági-társadalmi-kulturális változásokat, hanem a (hiper)globalizáció reális folyamata teszi zárójelbe. A gazdasági globalizáció, a tőke világméretű és nagyon gyors áthelyezkedései, a munkahelyek elvándorlása és ezzel párhuzamosan nagyszámú bevándorló jelentkezése a politikai nyugat országainak határán, követhetetlen folyamatoknak tűnnek. A (jobboldali) populizmus, amikor a visszatérést erőlteti megelőző korszakok politikai kulisszái, sőt strukturális keretei közé, akkor olyasmit tesz, amit köznapi emberekként, gyakran megteszünk: járt utat igyekszik kínálni a járatlan és bizonytalan helyett. Viszont ez a „járt út”, a liberális demokrácia fölszámolása (legalábbis annak kísérlete), az etnonacionalizmusokhoz és intoleranciához való visszatérés, az egyetemes emberi jogok tagadása, idegengyűlölet, (nem véletlen mégis meglepő, hogy a menekültek a globalizáció „jelképeivé, kifejezőivé” válhattak, sokszoros nyomorúságukban. Pedig ők többnyire a globalizáció áldozatai, és egyáltalán nem a képviselői.) stb., történelmileg egyszer már megbukott politizálási keretek. Előre nem látható módon a visszatérés (regresszió) segítője az internet tér és időn kívüli kommunikációs hálózata vált, a nagyon gyors és ellenőrizetlen információáradat. A kialakult hálózati működésmódban történik meg ugyanis a keretek elmozdulása, például úgy, hogy a nyilvános és a magán szféra összezavarodik az internetes kommunikációban, a közösségi médiákban, és nem új és kreatív gondolatoknak, hanem a regressziónak kedvez, a kollektív pániknak (migráció, idegenektől való félelem), a sakkvakságnak, amire a populista politika épít. Szóval reális kihívásokról van szó, általuk a globális tőke és a demokratikus kontroll, a döntések társadalmasítása, kerül szembe egymással, a „világfalu” kialakulása és működése kerül szembe a nemzetállamok jól kivehető határaival (Dani Rodrik), és végső soron „tömegek-tömegekkel”, a „mi” és a „mások” kerülnek szembe egymással.

A Krím-félsziget annektálása, a Brexit, Trump „nagy Amerikája”, a Katalán függetlenségi játszma, stb., nacionalista válaszkísérletek, melyek egyszerre globalizáció és demokrácia ellenesek. Putyin, Erdogan, Orbán és a Kaczyszki, és nem kétlem mostantól Kurz (nem domináns szereplőként viszont biztosan sokkal többen támogatják törekvéseiket, szemmel láthatóan a jelenlegi román kormánypártok is), stb., liberális demokráciát fölszámolni kívánó, hiperszuverenítást erőltető indulataival együtt, a világrendszer krízisére adott válaszkísérletek, csakhogy minden bizonnyal tévesek. A jobboldali (vagy baloldali) populizmus ugyanis a probléma, és nem a megoldás része, mert sem a globalizáció túlkapásainak megfékezésére, a nagytőke kontrolljára, sem a demokratikus folyamatok erősítésére, sem a közjó hatékonyabb szolgálatára, sem, és végső soron, a társadalmi-közösségi szolidaritás erősítésére nem alkalmasak. A hiperglobalizáció megfékezését a határozottabb EU-s integráció, a válságból kivezető út megtalálását, a közjót, a döntések társadalmasítása, a demokratikus folyamatok elmélyítése szolgálná.

Ráadásul az intoleráns és kirekesztő – a Web.2.-n instant terjedő – diskurzusok, az álhírek és összeesküvés-elméletek, az „alternatív tények”, még a reális kérdésfölvetéseket is ellehetetlenítik, és ennyiben is szakértelem-ellenesek. Azok a kritikus társadalomtudósok, közgazdászok, szociológusok, politológusok, akik tanulmányozva a kihívásokat használható tudást, életképes projekteket tudnának kidolgozni, folyton arra kényszerülnek, hogy lebontsák a populista diskurzusok valóságot elrejtő álcáját, hogy ellene hadakozzanak, és ez hátráltatja a reális kihívásokra adható válaszok kidolgozását (a társadalomtudományok tehetetlenségének egyéb összetevőiről máshol).

Közelebb hozzánk a populizmus vs. racionalizmus vita úgy jelentkezik, mint a kormányzó pártok, és ellenzék híján, az elnök kibékíthetetlennek látszó harca, olyan kérdésekbe sűrítve, mint az igazságszolgáltatás korrupcióellenes eljárásainak ellenzése, illetve támogatása. A rommagyar politikai osztály – nem kétlem, nemcsak saját tehetetlensége okán, hanem magyarországi nyomásra is – a populizmus mellett döntött, hallgatólagosan, soha ki nem mondva azt. A tét valójában a populista fordulat eluralkodása, illetve a racionális, EU-konform politizálás folytatása, mind a belső demokrácia, mind az államközi viszonyok tekintetében. Ez utóbbi vonatkozás szempontjából fontos, hogy míg a kormány – Melescanu közvetlen részvételével, Kelemen közvetítésével is – a V4-ek irányába mozdulna, annak EU-ellenes retorikáját venné át, stb., addig Johannis világosan megfogalmazta, hogy Románia nem csatlakozik ehhez a csoportosuláshoz, és különösen nem az EU ellenes retorikához. Ez a keret, amiben a román belpolitikai csatározások folynak, a konkrét témák, és személyek behelyettesíthetők.

Magyari Nándor László

Hárman, köztük Orbán, Moszkváért?

0

Ha a Szabadságpárt adja az alkancellárt az új osztrák kormányban, akkor együtt lobbizhatnak Orbán Viktorral az Oroszország elleni szankciók feloldása érdekében az Európai Unióban. A Szabadságpárt ugyanis Vlagyimir Putyin pártja Ausztriában.

A szélsőjobboldali párt – amely minden valószínűség szerint bekerül a kormányba – már régóta jó kapcsolatokat ápol Moszkvával, egykori vezére, Jörg Haider is tett korábban látogatást az orosz fővárosban. Amikor pedig tavaly Norbert Hofer hajszállal bár, de elveszítette az elnökválasztást Ausztriában, a Szabadságpárt vezetői az orosz fővárosba siettek, hogy aláírjanak egy ötéves együttműködési szerződést Putyin Egységes Oroszország pártjával.

„Mindkét párt a patriotizmus szellemében kívánja nevelni az ifjúságot”

– hangsúlyozza az akkori szerződés. Ez nemigen utal a múltra, hiszen a Szabadságpártot egykori SS tagok alapították 1956-ban, miközben Putyin családja abban a Leningrádban élt, ahol hatszázezer civil halt éhen, amikor a német csapatok gyűrűbe fogták Oroszország második legnagyobb városát.

De hát az már régen volt: ma Putyin keresi és meg is találja a szélsőjobb pártokat és szervezeteket Európában. A francia Marine Le Pen a választások előtt látogatott el Moszkvába, ahol Putyin pénzügyi támogatást ígért a Nemzeti Frontnak, amely azonban így sem nyert Franciaországban.

A Szabadságpárt tagadja, hogy pénzügyi támogatást kapna Moszkvától.

De választási programjának része, hogy ha hatalomra kerül, akkor küzdeni fog azért, hogy az EU feloldja a 2014-ben Oroszországgal szemben, a Krím-félsziget annektálása miatt bevezetett szankciókat. A Szabadságpárt szerint az annexió jogos volt.

Különösen érdekes Johannes Gudenus bécsi alpolgármester szerepe. A 41 éves politikusra nagy jövő vár Ausztriában. Ő a tanulmányait részben Moszkvában végezte, folyékonyan beszél oroszul, és persze kiváló kapcsolatokkal rendelkezik Oroszországban. Szergej Zseleznyak, a moszkvai Duma elnöke ugyan szerepel az EU tilalmi listáján, de ő írta alá a szerződést a Szabadságpárttal, és ezért részt vehetett a Szabadságpárt kongresszusán.

Minderről Eva Zelechowski újságírónő számolt be a Deutsche Welle-ben. Az újságírónő nemrég könyvet adott ki ezzel a címmel: Putins rechte Freude, azaz Putyin jobboldali barátai.

Ha a Szabadságpárt adja majd az alkancellárt, akkor Ausztria elkezd majd lobbizni az orosz szankciók feloldása érdekében

az Európai Unióban, éppúgy mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Vagyis ezen a téren kialakulhat egy osztrák-magyar együttműködés az európai diplomáciában – állapítja meg a Deutsche Welle.

Bruck András: A magyar foci – úgy is, mint ami nem létezik

0

Bernd Storck szövetségi kapitány neve nincs rajta ezen a fizetési listán, de valahol a 8-9. helyen lenne. Keresetének pontos összege nem ismert – mint idehaza minden piszkos ügy, ez sem nyilvános –, de évi egymillió eurónál egész biztosan nem kevesebb, viszont hallani 1.7-ről is, és egyéb jelentős pénzeket is kap. Évente 4-500 millió forint között kereshet.
A listából kiderül, hogy Storck fizetése lényegesen több, mint Svájc, Belgium vagy Svédország szövetségi kapitányáé, holott mindhárom ország nem csak sokkal gazdagabb Magyarországnál, tehát többet is költhetne ilyesmire, de a válogatottjuk is jóval előrébb van a nemzetközi rangsorban.

Egyértelmű, hogy Storck tarifája az ország anyagi erejéhez, a nyomorúságos hazai keresetekhez, és az ő szerény múltbeli teljesítményeihez képest messze túl van minden józan és erkölcsös megfontoláson. Ráadásul Storck a kiemelkedő fizetése ellenére sem tudta a magyar válogatottat eljuttatni a következő világbajnokságra.
Ennyit bárki a tizedéért is elért volna.

Ami azt illeti, az amatőrközeli színvonalú magyar futballban tulajdonképpen

illene mindenkinek ingyen, esetleg valami tiszteletdíjért, BKV-bérletért dolgozni.

És a Videoton új edzőjének – a csapat a kisvasút mellett Orbán másik plüssmacija -, Marko Nikolicsnak sem sikerült az, amiért pedig 800 ezer eurós évi fizetésért idehozták. A csapat a nyári kupameccseken még azelőtt kiesett – egyébként másik három kupacsapatunkkal együtt -, hogy elérte volna a már valóban jelentős bevételekkel járó fordulókat. Nem számít, nagyon mély a magyar adófizetők zsebe.

Hogy Nikolics fizetése milyen irgalmatlanul sok, azt jelzi, hogy a sehol nem jegyzett Videotont választotta, holott a belga bajnokság jelenlegi éllovasa is ajánlatot tett neki.
Vajon hogyan történhet meg, hogy a Videoton többet adjon valakiért, mint amennyit egy erős belga csapat hajlandó, és aki még csak nem is neves sztáredző?
Pontosan ez az Orbán-féle illiberális focirendszer. A futball üzleti alapon működő sport, a csapatoknak muszáj racionálisan gazdálkodniuk. A Videoton viszont a kispénzű magyar adófizetőkön, Erzsébet-utalvánnyal kifizetett nyugdíjasokon élősködik. Igaz, nem is tehet mást, mivel jól fizetett játékosai még a saját fizetésükre valót se termelik meg. Az érdeklődést iránta pontosan jelzi, hogy költségvetésének csupán egy százaléka, 33 millió forint jön jegybevételből. Eközben az európai klubcsapatok bevételének átlagban 15-30 százaléka származik belépőkből.

A Videoton nem más, mint egy eltartott: állami, önkormányzati, tao, szponzori pénzekből élő vámpírcsapat.

Mint egyébként szinte mindegyik a magyar bajnokság első és másodosztályában. Ellentétben a külföldi klubokkal, amelyek még a stadionjukat is a saját bevételeikből építik, a magyar csapatok többsége közpénz nélkül az öltözőig se tudna elvánszorogni.
Micsoda gyalázat, hogy egy elvben piaci rendszerben a játékosok nem ritkán havi 4-8 milliós fizetését a koldusszegény magyar adófizetők állják. A velünk élő kádárizmus! Ezt az abnormális, a futballban is törvényszerűen versenyképtelen világot támasztotta fel Orbán. S hogy mi volt vele a célja? Csak így tud a futballban is mindent kontrollálni, minden döntésbe belefolyni, mindenféle futballpénzhez hozzáférni.

Van itt tehát egy nagyon gyenge nemzeti válogatott, amely a szégyeneit azzal kompenzálja, hogy egy ideje a vereséget is győzelemként ünnepli; van egy nem üzleti alapon működő, motiválatlan klubcsapat, és van két külföldi edző, aki semmi másból, mint a magyar miniszterelnök úri passziójából gazdagodott meg. Ez ugyan csupán egy alkalmi mintavétel a futball hétköznapjaiból, de mindenben tökéletesen lefedi a sportág egészének viszonyait…

A hazai futball jelentéktelensége teljes szinkronban van a körülötte levő végtelenül korrupt és áporodott környezettel.

Az egyik tökéletesen magyarázza a másikat, az egyikből értelemszerűen következik a másik. Végh Antal 1974-es, Miért beteg a magyar futball? c. könyve óta semmi nem változott, egyet kivéve: a magyar futball már nem beteg, hanem halott.

Vagy, ami még rosszabb, éber kómában fekszik: lélegzik, meg-megmozdul, időnként kinyitja a szemét, de semmit nem ért, semmire nem reagál. A nagymúltú magyar labdarúgás ebbe a visszafordíthatatlan, vegetatív állapotba zuhant.

Kár hazudozni, nincsenek biztató jelek. Amik meg annak látszanak, azok csak a kómás beteg tipikus grimaszolásai, fintorai. Tavaly az EB-re kijutást ugyan sokan „jelnek” tekintették, de bebizonyosodott, hogy ismét, ezredszer is alaptalan volt a bizakodás, hiszen rögtön jött egy újabb mélypont, a megsemmisítő VB-selejtező sorozat.

A hazai környezet se mentálisan, se szakmailag, se erkölcsileg nem képes többé minőségi futball előállítására, a kegyelemdöfést a hosszan tartó, lassú sorvadás után maga Orbán adta meg. Az ő aktív részvétele mellett a futball a hazai színtér talán legromlottabb, legrosszabbul teljesítő szereplőjévé vált, és törvényszerűen történt így: vagy tao-pénzeket lopsz és lopatsz, és akkor a stadionok üresek, vagy tiszta lapokkal játszol, és akkor húsz éven belül talán kialakul valami.

Miért jönne vissza Dárdai „megmenteni” a magyar focit? Hogy fél éven belül az MLSZ parazitáinak bűntársává váljon? Kezdjen el ő is nézőszámot hamisítani?

Mindenki, aki idehaza a futballból él vagy körülötte lebzsel, maga is a rendszer cinkosává vált. Hajdú B. István sportriporter még Prima Primissima díjat is kapott azért, mert mindig ő látja a legtöbb előrelépést. Klubvezetők, klubtulajdonosok, edzők, újságírók, sportközgazdászok, sportriporterek, szakkommentátorok, trénerek: megannyi hajdúbé, mind hiteget, ködösít, hazudik, ma már félelemből is, és persze kötelezően bizakodik. Egy-egy megalázó vereség után mindegyik rögtön előre néz, a következő meccset várja, mert az örökös bizakodás az a kötőanyag, amivel a rendszer, s benne az egyéni pozíciók fenntarthatók.

Ez folyik régóta – már megkötött a bűnrészesség kultúrája.

A magyar futballnak csak múltja van, jövője nincs, ezért az egyetlen értelmes és tisztességes dolog az volna, ha egy új kormány megvonna tőle minden fillért, így akit valóban érdekel ennek a fantasztikus sportnak a magyar változata, akár játékosként, akár szakemberként, az csinálja kedvtelésből, vagy szerezzen hozzá maga forrásokat.

Kétségtelenül merész és radikális lépés volna, viszont, ha létezik sport, amelynek kötelező eltartania saját magát – száz és száz külföldi klub bizonyítja, hogy képes rá -, az éppen a foci. Orbán akaratlanul is pont azt igazolta, hogy a magyar futball sikertelenségének nem a kevés pénz és stadion volt az oka.

Az állami és egyéb közpénzek kivonásával egycsapásra eltűnnének a hajdúbék, és idővel azok kezdenének a helyükre beáramlani, akik nem a rendszer fenntartásában érdekeltek, hanem a megújításában.

Egy ilyen bátor döntéssel az új politika is jól járna. Demonstrálhatná őszinte szándékát, hogy nem hajlandó tovább százmilliárdokat a futballra és a benne érdekeltek egy kis, privilegizált csoportjára költeni: focistákra, „futball szakemberekre”, a még meccsre járó pár ezer szurkolóra, a VIP-páholyok ragadozóira.

Azt hiszem, ezt nagyon sokan valódi megújulásnak tartanák.

Forrás: Bruck András, Facebook.

A civilizált Orbán

Bírálói így is nevezik Sebastian Kurzot, az Osztrák Néppárt (ÖVP) vezetőjét, kancellárjelöltjét, akinek minden bizonnyal sikerül megnyernie a vasárnapi ausztriai előrehozott parlamenti választásokat. A csak 31 éves eddigi külügyminiszter a migrációs ügyben mutatott kérlelhetetlen álláspontja miatt érdemelte ki az elnevezést.

Előrejelzések szerint a vasárnapi megmérettetésen a legnagyobb esélyes a Néppárt, kb. 30 százalékos sikerre számíthat, a második helyért pedig szoros küzdelem alakulhat ki a Christian Kern eddigi kancellár vezette szociáldemokraták (SPÖ) és a szélsőjobbnak számító Szabadság Párt (FPÖ, Heinz-Christian Strache) között. Csak a koalíciós kombinációk miatt említjük meg, hogy a parlamentbe még bejuthatnak a Zöldek és a liberálisok is.

Az egyik legsikeresebb európai gazdaságnak, a jólét jelképévé vált Ausztriának, ahol még a németeknél is jobb az élet, az alapja – mindeddig – a nagykoalíciós kormányzás volt,

amelyben legtöbbször a jobboldali Néppárt és a baloldali szocdemek vettek részt, kivéve a kétezres évek elejét (1999-2006) , amikor a néppártiak harmadik befutóként a szélsőjobbos Szabadság Párttal szövetkeztek, így kiszorítva a hatalomból a legtöbb szavazatot begyűjtött szocdemeket. Lett is belőle uniós szintű botrány: Jörg Heider az FPÖ akkori vezetője, a nacionalista fenegyerek bekerült egy uniós állam kormányába. Akkor ez még kiverte a politikai korrektség biztosítékát. Ma már Orbán, Kaczynski, az AfD és a többiek korában ez már aligha vált ki különösebb megütközést.

Annál is kevésbé, hiszen az üstökösként feltűnt kancellárvárományos, Sebastian Kurz maga is hajlamos migránsellenes megnyilvánulásokra. Sőt, mondhatni, hatéves külügyminiszteri pályafutása legnagyobb eredményének éppen azt tartja, hogy sikerült, Merkel német kancellárral szembe szállva, lezárni a balkáni útvonalat, és most a mediterrán útvonal befagyasztásán munkálkodik.

A Spiegel sakkjátékosnak nevezi Kurzot,

aki mindig legalább két-három lépéssel előre tervez és akinek aprólékosan felépített megjelenése mögött sziklaszilárd határozottság rejlik. Határozottság a hatalom megszerzésére.

Az eredmények eddig nem maradtak el: csak júliusban vette át a párt vezetését és néhány hónap alatt a Néppárt a harmadik helyen kullogóból első számos esélyessé lépett elő.

Utat mutatna
Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna

Mindez azonban még sem magyarázza meg teljes egészében azt az osztrák igényt, hogy a látványos jólétet biztosító nagykoalíciót (szocdemek plusz néppártiak) miért váltanák fel valami másra. Hiszen igaz, hogy most a nagykoalíció egyik tagját, a Néppártot favorizálják, de ez a választás a legnagyobb valószínűség szerint éppen ezt a közös kormányzást fogja megszüntetni. Hiszen a szociáldemokraták már bejelentették, hogy nem vállalják a másodhegedűs szerepét. Akárcsak németországi kollegáik.

Így Sebastian Kurzon múlik, hogy kikkel fog a győztes választások után szövetkezni.

Ha csak nem történik valamilyen csoda, vasárnaptól a Nyugaton is megjelenik egy Orbán-típusú politikus, igaz összehasonlíthatatlanul elegánsabb öltönyökben és kifinomultabb modorral.

Ki veri szét Budapestet ősszel? – 22. Királyok, hercegek, grófok

2006. október 23-a ugyanúgy hétfői napra esett, mint az idén. Délelőtt 10 órakor megkezdődött az 1956-os forradalom fél évszázados jubileumának ünnepi megemlékezése a fővárosban. A Budapesti központi rendezvényekre 56 külföldi delegáció érkezett, köztük 2 király és 20 államfő.

Folytatjuk – befejezéshez közeledő – sorozatunkat a 2006-os őszi eseményekről. Cikkünkben, akárcsak a sorozat korábbi részeiben, elsősorban a Független Hírügynökség egykori beszámolóira támaszkodunk. A FüHü eredetei, szó szerinti szövegeit dőlt betűkkel olvashatják.

Felvonták a nemzeti lobogót

Az állami ünnepségsorozat délelőtt 10 órakor, a nemzeti lobogó ünnepélyes felvonásával kezdődött a Kossuth téren. A meghívott 56 külföldi közjogi méltóság egy-egy szál fehér rózsát helyezett el az ’56-os emlékműnél.

A külföldi delegációk között húsz állam- és kormányfő, a spanyol és a norvég király, a belga trónörökös és a luxemburgi nagyherceg is Budapestre érkezett. Részt vesz a megemlékezéseken a NATO főtitkára és az Európai Bizottság elnöke; a német, az osztrák, a finn, a svájci, a portugál, az izlandi, az ír, a horvát, a máltai, a macedón, a lengyel, az ukrán, a lett, a litván, az észt, a szerb, a szlovák és a cseh elnök, a holland és a román miniszterelnök, a pápai legátus, New York állam kormányzója, valamint az orosz parlament elnöke is.

A tüntetés elveszítette békés jellegét”

Már hajnalban és kora reggel voltak kisebb atrocitások Budapesten. A Független hírügynökség tudósítója beszámolt arról, hogy tizenegy embert állítottak elő a rendőrök, miközben hétfőn kora hajnalban feloszlatták a Kossuth téri tüntetést. A sátrakban számtalan veszélyesnek vélt eszközt foglaltak le, köztük tucatnyi vasgolyót, benzineskannát, késeket, botokat és baltákat.

 A rendőrségi tájékoztatás szerint a tüntetést azért kellett feloszlatni, mert elvesztette békés jellegét, a tiltakozók a megállapodást megszegve nem működtek együtt a rendőrséggel.

A Kossuth téri füves területet műveleti területté nyilvánították, a tüntetőket a Nádor utcába és a Szabadság térre szorították. A Független Hírügynökség helyszíni tudósítója szerint a Kossuth téri sátrakat átvizsgálták, de nem kezdték meg a bontásukat.

Mivel a rendőrség nem nyilatkozik, azt egyelőre nem tudni, hogy a demonstrálók délután visszatérhetnek-e a térre, ahol megemlékezést akartak tartani.

Egyre többen jönnek, előkerülnek a gumibotok

Hétfőn késő délelőttig 5-600 ember gyűlt össze a budapesti Nádor utca környékén. A kormány ellen tiltakozók egy részét még hajnalban a Kossuth térről szorították ki, ám azóta is egyre többen érkeznek a környező utcákba.

A Független Hírügynökség helyszíni tudósítója szerint emberek gyülekeznek a Szabadság téren, a Nádor utcában, az Arany János utcában és a Roosevelt téren.
A rendőrök hajnalban, a Kossuth térről 11 ember állítottak elő ellenszegülés miatt, de az elmúlt órákban is több tiltakozót fogtak el.

A tüntetők egy csoportja táblákkal érkezett a Bazilikához, a rendőrök azonban erőszak nélkül, de határozottan elküldték onnan őket. A Nádor utcában több tüntetőt is gumibottal vertek meg.

Gyurcsány a Parlamentben beszél

Míg 1956-ban a szabadságért küzdött Magyarország, addig 2006-ban a szabadság és a demokrácia mikéntjéről vannak viták az országban – mondta Gyurcsány Ferenc kormányfő hétfőn a Parlamentben a Budapest 56 Szabadság Nyilatkozat elfogadásakor a külföldi delegációk előtt.

 A miniszeterelnök beszédében összehasonlította 1956 forradalmát és a 2006-os eseményeket. Gyurcsány szerint a legfontosabb különbség, hogy 56-ban a többség az utcát választotta véleményének kinyilvánítására, mert nem volt más választása, míg 2006-ban Magyarország többsége hisz a parlamentáris demokráciában.

A kormányfő hangsúlyozta, hogy a demokrácia védi, és csak annyiban korlátozza a szabadságot, hogy ne sérüljön mások szabadsága. Gyurcsány szerint ki kell mondani, hogy nincs szabadság demokrácia nélkül, de nincs osztályuralomra épülő demokrácia és nincs jogállam szabadon választott parlament és kormány nélkül.

A Budapest ’56 Szabadság Nyilatkozat

Elfogadták a Budapest ’56 Szabadság Nyilatkozatot a Parlamentben. A dokumentumot a meghívott külföldi közjogi méltóságok is aláírták. Először Schell Judit színművész olvasta fel magyar nyelven a nyilatkozatot, majd angol nyelven Kulka János színművész tolmácsolta.

A Budapest ’56 Szabadság Nyilatkozat megemlékezik az 1965-os forradalom neves és névtelen hőseiről. A szabadságharc mondanivalója, hogy szabadság és emberség kiegészíti egymást, amelyet napjainkban sem feledhetünk el. A nyilatkozat közös felelősségre és cselekvésre buzdítja az európai és az azon túli nemzeteket is – áll a dokumentumban.

A sorozat három legutóbbi cikkét itt olvashatják. Akit a sorozat összes írása érdekel, a FüHü keresőjében megtalálja.

https://fuhu.hu/ki-veri-szet-budapestet-osszel-21-gala-az-operahazban/

https://fuhu.hu/ki-veri-szet-budapestet-osszel-20-elmaradt-kezfogasok-parlamentben/

https://fuhu.hu/ki-veri-szet-budapestet-osszel-19-vihar-elotti-csend/

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!