Magyarország nem éppen sajtnagyhatalom, de ahogy fejlődik a hazai gasztronómia, a minőségi alapanyagoknak, így a sajtokra is egyre nagyobb figyelem jut. Egy EU-s kampány keretében most az évszázados múltra visszatekintő eredetvédett olasz sajtokat igyekeznek népszerűsíteni Közép-Kelet-Európában, így Magyarországon is, köztük a kevésbé ismert asagiót, amelynek két változata is létezik, és nagyon sokoldalú sajt.
Ha meg kellene neveznünk három olasz sajtot, ezek egy kis gondolkodás után valószínűleg a mozzarella, a parmezán és a gorgonzola lennének. Ez utóbbi két sajt megkapta az oltalom alatt álló eredetmegjelelölést (DOP, magyarul OEM), amely ezesetben azt jelenti, hogy csak az tekinthető igazán parmezánnak, – hivatalos nevén Parmigiano Reggianónak -, illetve gorgonzolának, amely Olaszország megfelelő tájegységeiről származik.
Az Európai Unió támogatásával kampány indult, a minőségi mezőgazdasági termékek, és ezen belül e két kiváló olasz sajt, illetve harmadik társuk, az Asiago népszerűsítésére.
A parmezán és a gorgonzola még a laikusok számára is ismerős, még akkor is, ha nem éppen a leghozzáférhetőbb sajtok közé tartoznak. A parmezánt, amelyet a sajtok királyaként emlegetnek, és a legnépszerűbb olasz sajt, már régen is az arisztokraták kedvelt tápláléka volt, és most is aranyárban mérik. Az igazi parmezán, a Parmigiano Reggiano tehéntej felhasználásával készült, hosszú érlelési ideje miatt nem könnyű elkészíteni, de pont emiatt viszont sokáig eltartható és jól szállítható. Ennek köszönhetően hódította meg az egész világot. A Parmigiano Reggiano nevében benne is van, hogy Olaszország mely régióiból származik (Parma, Reggio Emilio, Modena), ahol ma is ugyanazokkal a hozzávalókkal készítik, mint majdnem ezer éve. Adalékanyagokat nem tartalmaz, különleges ízét és jellegét előállítása módjának, illetve annak a környezetnek köszönheti, ahol készül – ezért is kaphatta meg a DOP minősítést. 12 hónaptól akár 100 hónapig is érlelhetik, de az egy év a minimum.
A parmezán kifejezetten egészséges, más sajtokhoz képest alacsony zsírtartalmú, tápanyagban gazdag élelemforrás.
Önmagában is remek, tésztafélékbe, levesekbe, köretekhez, zöldségekhez pedig vékony szeletekre vágva vagy reszelve, akár mintegy fűszerként is érdemes használni.
A kifejezetten kemény parmezántól teljesen eltér állagra a lágy gorgonzola, amelyet könnyű felismerni a belsejében látható jellegzetes nemespenész csíkokról, de azt már kevesebben tudják, hogy édes és sós változata is létezik. Az eredeti az erőteljes ízű, pikánsnak is nevezett gorgonzola, az idők folyamán a lágyabb ízek kedvelői azonban kifejlesztették az édes verziót is. Manapság ebből jóval több készül, mint a pikánsból. A gorgonzola Magyarországon is kifejezetten népszerű, évente több mint 100 tonnát fogyasztunk belőle. A hagyomány értelmében – és most már törvényileg is szabályozva – csak két olasz régióban készül, és a készítéséhez felhasznált tehéntej is csak innen származhat. A gorgonzola ásványianyag és vitamin tartalma magas, zöldségekkel, szezonális gyümölcsökkel, illetve különböző mártások alapanyagaként is kiváló.
A harmadik olasz sajt az asagio
Szintén megkapta az oltalom alatt álló eredetmegjelölést annak ellenére, hogy a világon és Magyarországon is jóval kevésbé ismert. Míg a gorgonzolát könnyű beszerezni a szupermarketekben is, az asagiót egyelőre csak a kulináris különlegességeket forgalmazó boltokban lehet kapni. Két változata van, az Asagio Fresco, amely rövidebb érlelésű, íze pedig a frissen fejt tejre emlékeztet. Könnyed, édeskés, illetve enyhén savas ízt hagy maga után a szájban. Az Asiago Stagionato, azaz az érlelt verzió félzsíros tehéntejből készül, és 3-15 hónapig érlelik. Íze markánsabb és fűszeresebb, amely az érlelés előrehaladtával fokozódik, ezért ebből is van többféle változat az érlelés időtartamával összefüggésben. Mind a friss mind az érlelt verziót csak egy nagyon kis területen, az Asagio-fennsíkon és környékén állítják elő.
A sajt bemutatásakor elhangzott, hogy megpróbálták más olasz területeken is az előállítását, de nem jártak sikerrel. Az asagio előállításához a környék sajátos klímájára, az állatok által ott elérhető táplálékra, és a majd ezeréves helyi tradícióra is szükség van. Könnyen emészthető sajtról van szó, a táplálkozási szakértők is előszeretettel ajánlják, hiszen rendkívül jó fehérjeforrás. Előételnek is kiváló, és az étkezés lezárásaként is javasolt a fogyasztása, de akár szendvicsalapanyagként is kiváló lehet. Változatos felhasználási módjait mutatja, hogy olvasztva, szeletelve, reszelve, kockára vágva is kiváló, így másik két társával összehasonlítva sokoldalúbb konyhai alapanyag…
Nyolcvan éves korában csütörtökön elhunyt Giorgio Pressburger (Pressburger György) magyar származású olasz író, újságíró, műfordító, dramaturg, rendező, a budapesti Olasz Kulturális Intézet egykori igazgatója – jelentette az ANSA olasz hírügynökség.
Az évtizedek óta Triesztben élő író halálát Cividale del Friuliban (Udine megye) jelentették be a Mittelfest nevű kelet-közép-európai művészeti fesztiválon, amelynek alapítója és művészeti vezetője volt.
Giorgio Pressburger Pressburger György néven 1937. április 21-én született Budapesten szlovákiai zsidó szülők gyermekeként, 1956-ban a szovjet megszállás elől menekült Magyarországról Olaszországba. A római Accademia d’Arte Drammatica rendezői szakán szerzett diplomát. 1968 és 76 között a Római Nemzeti Színiakadémián tanított.
Elbeszéléseiért, regényeiért, publicisztikáiért számtalan irodalmi díjban részesült.
Színdarabokat rendezett, írt és fordított. Olaszországban ő vitte színre Bartók Béla Kékszakállú herceg vára című operáját a milánói Scalában, valamint Ligeti György Le Grande Macabre-ját a bolognai színházban. Rádiós, televíziós tevékenysége is jelentős volt, akárcsak az opera, az operett és a filmművészet terén végzett munkája.
1991-ben alapította meg a Mittelfestet, amelynek művészeti vezetője volt. A fesztivál első díszvendégének Magyarországot választotta Göncz Árpád Magyar Médeia című darabjának bemutatásával. Tagja volt a 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa-program művészeti tanácsának.
Giorgio Pressburger 2002 októberében megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést, az indoklás szerint azért, mert a budapesti Olasz Kulturális Intézet vezetőjeként 1998 és 2000 között
„elmélyítette és folyamatosan ápolta a magyar-olasz kulturális kapcsolatokat”.
Műfordítóként mások mellett Esterházy Péter és Kertész Imre műveinek olaszra átültetésében működött közre, tavaly ő írt nekrológot mindkettőjükről a legrangosabb olasz napilapban, a Corriere della Serában.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.