Szóval az történt, hogy derék miniszterelnökünk már megint elvitte a sót. Sőt. Szegény, vérgőzös állagú többiek igyekeztek ugyan piszkosul, de hiába próbáltak rock and rollozni, Orbán Viktor úgy letáncolta őket az ülésterem parkettjéről, hogy jobban se kell.
Az a miniszterelnök szerint az úgy volt, hogy a többiek nem vitát folytatni akartak, hanem egy politikai pofozkodást képzeltek el, és rárontottak szegényre piszkosul! Amikor tízen jönnek az emberre, arról Orbán pontosan tudja, hogy az rock and roll, szóval rock and roll volt, és annyira erősen estek neki a Parlamentben, hogy attól tartott, ha nem válaszol elég határozottan, és továbbra is úriembereskedik (ahogy ez abszolút jellemző kispolgár-középparaszt miniszterelnökünkre), akkor baleknak nézik őt. Ezért volt kénytelen levetkőzni arisztokratikus modorát, és megmutatni a sok rohadéknak, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Mindenki megkapta, ami jár neki. Néhány lángos, tasli, az ott leesett. A vita színvonala sajnos a miniszterelnök úr szerint a béka feneke alatt volt. Őt is sokkolta, az, ami történt – ahogy a tényeket mellőzve, gyűlölködőn támadtak reá.
Remélem, pontosan idéztem a miniszterelnök úr szövegét, bár egy módosítás azért csak került bele, ugyanis állandóan többesszám első személyben beszél magáról, amit én egyes szám első személyre írogattam át. Igaz ugyan, hogy a kétharmad korlátlan hatalma révén jelenleg ő Magyarország, mégpedig személyesen, de a támadások nem Magyarországnak szóltak, hanem neki. Mondott persze mást is, na, tán még néhány sértődött mondat kissé tömörítve, aztán abba is hagyom. Rém unalmas lehet mindenkinek.
„Ursula von der Leyen, valamint Manfred Weber ezzel a vitával gyakorlatilag nyíltan bejelentették, hogy meg akarják buktatni a magyar kormányt, és azt is megnevezték, hogy kikből álljon. Az európai szocialisták Dobrev Kláráékat akarják delegálni, a Néppárt meg a Tisza Pártot Magyar Péterrel, és világossá tették, hogy ez a koalíció, aminek a szerződése, a házassága ott meg is történt a szemünk előtt. De ehhez a magyaroknak is lesz egy-két szava, és mi ezt nem fogjuk tétlenül nézni (itt meghagytam a többes szám első személyt, meg azt, hogy ő a „magyarok”). Ha oroszbarátsággal vádolnak, akkor azzal vágok vissza, hogy valójában a brüsszeliek is üzletelnek az oroszokkal, csak próbálják eltitkolni”.
Úgy bizony. A „brüsszeliek” egész jók a titkolásban.
Az persze igaz, hogy Ursulát meg Manfredet nem tenné boldogtalanná, ha megszabadulhatnának az egyes számú mitugrásztól. Mindenkinek jobb egy működőképes EU. A technika is ismert, a dollárbaloldalnak pénzt kell küldeni, és akkor ők majd abból kampányolnak szegény, védtelen Orbán ellen, aki a mi adónkból csak kábé 200, na, maximum 210 milliárdot fordíthat a saját és a FIDESZ propagandacéljaira. 140 milliárd az MTVA, 50 milliárd Rogán és bandája, a többi meg a baráti lapok részére állami cégek hirdetése révén. Még szerencse, hogy már van Szuverenitásvédelmi Hivatal, meg Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet, utóbbi III/III-as vezetéssel, ami mutatja, hogy kutakodni nem nagyon fognak, inkább a besúgásokra számítanak. A besúgásokból készített jelentést vezetői összefoglalóval átadják a Hivatalnak, mert az ilyesmivel nem foglalkozik. A Hivatal csak határoz, de az a határozat olyan, mint a szentírás. Megtámadhatatlan, megváltoztathatatlan, azaz a Hivatal törvényileg élet-halál ura… illetve nem is, hanem csak és kizárólag az ellenzék életének és halálának ura, mert a pórázának a másik vége Orbán Viktor kezében van. Ő eteti a Hivatalt is meg a Kutatóintézetet is, és azt csinál velük, amit akar.
Így aztán szuverenitásék pont olyanok, mint az Attila nevű rablóvezér… vagyis a nagy hun király, a mi ősi hősi rokonunk, mivel nekik Orbán Viktor az Isten, ők meg eszerint az ostora. Ennek révén veszik el még azt a pár milliót is az ellenzéktől (az Állami Számvevőszékkel karöltve), amely véletlenül hozzájuk került. Könnyen vigyoroghat Orbán a színpadon…
Túllépve a sallerozós hülyeségeken, és a konkrét ügyekre térve:
„Orbán megjegyezte, hogy Európában az emberek elvesztették a biztonságérzetüket, és a nyugat-európai emberek sem nézik jó szemmel azt, hogy miközben dolgoznak, aközben a nem dolgozó migránsokat ingyen eltartja az állam. Hát ezt a helyiek nem tűrik sokáig. Ezért van, hogy egy fordulat következett be. Egész Európa fordul, kell még egy kis idő, és be fognak állni egy migrációellenes vonalba.”
Ebben sajnos igaza van. Nincs más megoldás, mint az illegális határátlépés totális megszüntetése. Minél több esze van az EU-nak, annál hamarabb lépi meg.
A gazdasági semlegesség Orbán szerint 3-6 százalékos növekedést fog eredményezni. Hozzátette: Ezt még az idei év utolsó negyedévében nem fogjuk látni, de a 2025-ös első negyedévben már igen.
Ezek szerint eddig nem voltunk gazdaságilag semlegesek. El is gondolkodtam azon, hogy vajon melyik volt az az üzlet, ahol szövetségeseink durván és fenyegetően ránk kényszerítették a veszteséges üzletet? A Vodafone? A repülőtér? Deutsch Tamás beléptető kapus rendszere? Esetleg a kínaiak kényszerítették ránk az akkugyárakat? Nem is tudom…
Az viszont, hogy 2025 első negyedévében növekedést fogunk látni, halálbiztosra vehető (akár semlegesek leszünk gazdaságilag, akár nem), mert jelenleg olyan ramatyul állunk, hogy ahhoz képest bármi más már fellendülés. A 3 – 6 %-ból a 6 % a néphülyítés eszköze, a realitás a 3 %. Ha ugyan egyáltalán.
„Miniszterelnök űr úgy látja, hogy meg tudnak állapodni a minimálbérről, és meg tudnak állapodni a béremelésekről is […] cél, hogy egymillió forintos átlagkereset legyen Magyarországon.”
A bruttó átlagkereset jelenleg 636 700 forint. Ebben nem hiszek nagyon, sőt nagyon nem hiszek … habár lehet, hogy a felső tízezer nélkül, amely réteg nagyon sokat keres, ez csak 389 000 HUF– akkor viszont a KSH adat szerintem is reális.
Az egymilliós átlagkereset elérése egyszerű, 57 százalékra kell emelni az inflációt, és máris teljesítve. Bár miniszterelnök úr nem beszélt bevezetési határidőről, évi 16 %-os inflációval 3 év alatt is simán megcsinálható.
A miniszterelnök úr beszélt arról is, hogy a közeli jövőben indulni fog egy Demján Sándor nevével fémjelezett kisvállalkozói program, bár ez még kidolgozás alatt áll.
Kidolgozás alatt. Aha. Közeli jövő. Hát az jó lesz. Sőt, nagyon jó. Már rég repesve várjuk.
Ezek meg fogják lendíteni a magyar gazdaságot 2025 első negyedévében […] aztán a brüsszeliek egyék meg, amit főztek!
Nagyszerű! Úgy lehagyjuk őket, mint csigát a teknősbéka! Bolgár nyulak kíméljenek!
Így kell ezt, tisztelt honfitársaim! Hiába az ármánykodás, az árulás, a gáncs, ilyen vezérrel csak egy eredmény lehet: győzelem és siker minden vonalon!
Li Csiang miniszterelnök előterjesztette a 2024-es tervet a nemzetgyűlés előtt Pekingben, ahol tisztában vannak azzal, hogy a nehéz külső és belső helyzetben komoly ösztönzés kellene az 5%-os növekedése eléréséhez, de a kormány mégsem vág ebbe bele, mert nagyon óvatos. Tavaly ugyancsak 5%-os növekedést terveztek, és a hivatalos statisztika ki is mutatott 5,2%-ot, de külföldön sokan kételkednek ennek hitelességében.
Pekingben a statisztika mindig is a politika szolgálólánya volt, és a vezetők nem is nagyon titkolták, hogy többféle statisztika készül: egy nekik, egy másik pedig a külvilág számára.
Mekkora a kínai költségvetés hiánya? Idén ahogy tavaly is 3%-os deficittel számolnak Pekingben. Tavaly végülis 3,8%-ot hoztak ki, mert jelentős hitelfelvétel történt, és ezt idén sem zárják ki a kínai fővárosban. Ahol kettős problémával szembesülnek: az export egyre inkább akadályokba ütközik miután az Egyesült Államok 2021-ben stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát, és szövetségeseit is arra ösztönzi, hogy mérsékeljék kapcsolataikat a világ második legnagyobb gazdaságával. Emiatt tavaly már Mexikó vált az USA első számú kereskedelmi partnerévé noha húsz évig Kína volt a legfontosabb. Peking a külkereskedelem gondjai miatt a hazai piacban bízott, de csalódnia kellett: az 1,4 milliárd lakosú ország belső kereslete is gyengélkedik, az emberek inkább megtakarítanak.
“Kína ellenállt a külső nyomásnak és elviselte a hazai gondokat“
Így érvelt Li Csiang miniszterelnök a nemzetgyűlés előtt.
“Sok pozitív ötlet volt a kormányfő beszédében, de kevés konkrét javaslat arra, hogy mitől is növekedne Kína?” – fejezte ki kétségeit az Asia Society Kína kutató központjának szakértője. Neil Thomas , aki a New York Timesnak nyilatkozott, arra utalt, hogy a tavalyi 5%-os növekedés, melynek mértékét sokan kétségesnek tartják, úgy jöhetett létre, hogy a bázis a 2022-es év még Covid elzárások által sújtott volt. A mostani 2023-as bázis magasabb, ezért innen ugyancsak nehéz lesz 5%-ot produkálni.
Tudják ezt Pekingben is, ahol a dinamikus ágazatokra akarnak koncentrálni: elektromos járművek, zöld energia, mesterséges intelligencia. A China Daily szerint
Kína tavaly 1,77 millió elektromos járművet exportált, ez évi 67,1% -os növekedést jelent.
Peking nem is titkolja, hogy domináns szerepre törekszik az elektromos járművek terén a világgazdaságban. A napelemek terén ezt már Kína régen elérte: 16 éve vezető szerepet tölt be a világgazdaságban.
A mesterséges intelligencia fejlesztésében Kína lemaradt az Egyesült Államok mögött, mely minden eszközzel akadályozza Peking felzárkózását. Kína együttműködést ajánl, de Pekingben tisztában vannak azzal, hogy akárki lesz az USA elnöke, nemzetbiztonsági okból nem fogja engedélyezni az együttműködést a mesterséges intelligencia terén Kínával.
231 milliárd dolláros katonai költségvetés
Amióta az Egyesült Államok stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát, Pekingben dinamikusan nőnek a katonai kiadások. Teng Hsziao-ping idejében ezeket visszafogták, mert a Szovjetunió példáján látták, hogy a hadigazdaság fejlesztése nem a felzárkózás útja. Ebben az időszakban az USA katonai költségvetésnek csak a 10%-át tette ki a kínai, de ma már nem ez a helyzet: 231 milliárd dollárt szánnak katonai célra idén Kínában, és ez már összehasonlítható az USA hadi kiadásaival: 886 milliárd dollár. Ennek a hatalmas összegnek az előteremtése az Egyesült Államoknak sem megy könnyen, ezért is buzdítja Washington NATO szövetségeseit arra, hogy teljesítsék a 2%-os GDP normát.
Kínában a pénzügyi piacot alapvetően meghatározza az ingatlan szektor válsága:
az ország legnagyobb cége az Evergrande látványosan csődbe ment, és a többi ingatlanóriás sem áll sokkal jobban.
Februárban az ingatlan eladások 60%-kal csökkentek Kínában az egy évvel korábbi állapotokhoz képest. Az 1,4 milliárd lakosú országban az ingatlan piac szívta fel a megtakarításokat, ennek következtében legkevesebb 50 millió lakás áll üresen. Olyan hitelpiramisok alakultak ki, melyek nemcsak a kínai, de a globális pénzügyi rendszert is megingathatják.
Mindezek ismeretében nem csoda, hogy a kínai vezetés úgy határozott: a miniszterelnök nem áll a sajtó elé a nagy nemzetgyűlési beszéd után pedig az elmúlt 30 évben ezt mindig megtette, de hát azok sikeresebb évek voltak.
Azt írtam korábban ezen az oldalon, hogy az „Orbán Viktor az árakat emeli, Dobrev Klára a béredet fogja emelni” plakáttal nem az a baj, hogy tömör, hanem az, hogy hamis. Azóta megismertem a plakát mögött álló gondolatmenetet Dobrev Klára szombathelyi előadásának felvételéről.
Elismerem Klára kivételes előadói képességét, és egyet is értünk három fontos, összefüggő dologban: az Orbán-rendszerrel való felháborodott szembenállásban, a nyugati demokráciák, az Európai Unió melletti elkötelezettségben, és az euró mielőbbi bevezetésének indokoltságában. Ugyanakkor messzemenően nem értek egyet azzal a gondolatmenettel, amelyet Klára szombathelyi előadásában kifejtett, és amelyet az utcákon megjelent plakáton próbálnak tömören összefoglalni.
Ennek a gondolatmenetnek a lényege a következő. A magyar embereknek az Orbán-kormány uralma alatt fizetett bérek indokolatlanul alacsonyak, és ezekhez a bérekhez képest is alacsonyak a nyugdíjak. Ugyanakkor az infláció jóval magasabb, mint bárhol másutt Európában. Emellett az Orbán-kormány keveset költ egészségügyre és oktatásra. Mindennek fő oka, hogy Orbánék ellopják a pénzt, és összefügg azzal is, hogy nincs nálunk euró, és Orbánék nem is akarják bevezetni az eurót. A Dobrev-kormány véget vet majd a lopásnak, mihamarabb bevezeti az eurót, és ez lehetővé teszi, hogy jelentősen emeljék a béreket és a nyugdíjakat. Ez a gondolatmenet húzódik meg a plakáton szereplő ígéret mögött, miszerint „Dobrev Klára emelni fogja a béredet”.
Vannak ebben a gondolatmenetben, az Orbán-kormánnyal szembeni vádakban helytálló elemek. Vitathatatlanul igaz, hogy kiugróan magas ma Magyarországon az infláció. Klára azonban azon az általános megfogalmazáson túl, hogy
„az Orbán-kormány elhibázott gazdaságpolitikája”,
nem mondja meg, hogy miért van ez így.
Ez nem véletlen. A magyarországi inflációnak más európai országokkal közös oka a Covid-válság miatt, a válság utáni újrakezdés érdekében tudatosan fellazított pénzpolitika szerte Európában, és az energiaáraknak az orosz-ukrán háborúval összefüggő (már a háborút megelőző orosz exportvisszafogás nyomán beindult) emelkedése. Annak viszont, hogy Magyarországon jóval magasabb az infláció, mint bárhol másutt Európában, a fő oka egyfelől az, hogy az Orbán-kormány folyamatosan erőltette a gazdasági növekedést (ezt nevezik a közgazdászok a gazdaság túlfűtésének), és ezért gyorsult fel az árak emelkedése már 2017-től, másfelől pedig az, hogy az Orbán-kormány a 2022-es választások előtt hozott intézkedéseivel kivételesen nagy fogyasztói keresletnövelést tett lehetővé nyilvánvaló szavazatvásárlási célból. Ennek legfontosabb tételei a teljes 13. havi nyugdíj kifizetése és a gyerekeseknek nyújtott személyi jövedelemadó-visszatérítés voltak. Az ellenzéki politikusok, köztük Klára egyfelől azért nem magyarázzák meg, hogy miért kiugróan magas a magyarországi infláció, mert
annak idején ezeket az intézkedéseket nem kifogásolták, sőt volt DK-s politikus, aki még helyeselte is.
Másfelől pedig azért nem, mert ha a kivételeden magas magyarországi inflációnak a fogyasztói összkereslet és a kínált között kitágult szakadék az oka, akkor felelős ellenzék nem szorgalmazhatna további keresletnövelő intézkedéseket, ahogy azt az árnyékkormány is folyamatosan teszi.
Az árnyékkormány antiinflációs cselekvési tervként bemutatott 13 pontjából hat kifejezetten növelné a fogyasztói összkeresletet, és egy sincs a pontok között, amely mérsékelné azt.
Márpedig inflációt csökkenteni, az egyensúlyt helyreállítani csak a fogyasztói kereslet korlátozásával lehet, ahogy arra annak idején a Horn-kormány és a második Gyurcsány-kormány is rákényszerült.
Magasabb bérekkel, a nyugdíjak emelésével kecsegtetni az embereket ilyen helyzetben semmiképpen sem felelős magatartás.
Igaz persze az is, hogy az Orbán-kormány keveset fordít oktatásra és egészségügyre.
Az viszont már fölöttébb vitatható, hogy az alacsonynak mondott bérek és nyugdíjak arra lennének visszavezethetők, hogy Orbánék lopnak. Mit értünk azon, hogy Orbánék lopnak? Azt-e, hogy egy szűk elit viszi haza a pénzt, ami az egész népet illetné meg? Ezt sugallják az effajta állítások, de ez ennél bonyolultabb.
Mit szokás érteni azon az egyszerű állításon, hogy Orbánék lopnak?
Azt, hogy a kormány az állami megrendelések odaítélésekor a verseny mellőzésével vagy látszólagossá tételével az általa kiválasztott, hozzá személyileg, családilag vagy politikailag közel álló vállalkozóknak juttat megrendeléseket vagy fejlesztési, működtetési támogatásokat. Emiatt a fejlesztések sokszor többe kerülnek, az új kapacitások minősége olykor rosszabb, mint tisztességes verseny estén lehetne, az államot veszteség éri, a kedvezményezett személyek, vállalkozók, családtagok viszont látványosan gazdagodnak. Csakhogy bármennyire méltánytalan, sőt felháborító ez a gyakorlat, az nem következik belőle, hogy ha megszüntetnék, az néhány éven belül lehetővé tenné a bérek és nyugdíjak érzékelhető emelését.
Valaha sokan hitték, hogy a „kisajátítók kisajátítása” lehetővé tenné, hogy az emberek milliói, tíz- és százmilliói jobban éljenek. Ahol a kapitalizmust megdöntötték, ott az ellenkezője következett be. A tőkések vagyona túlnyomórészt termelő vagyon, és Mészáros, Garancsi, Tiborcz és társaik vagyona is az. Ha nem ők kapnák a megrendeléseket, hanem mások építenék az utat, korszerűsítenék a vasutat vagy a közvilágítást, akkor mindez talán olcsóbban és jobb minőségben épülne meg, több maradna a költségvetésből egészségügyre és oktatásra, de korántsem feltételezhetjük, hogy magasabb béreket fizethetnének a vállalkozók, és magasabb nyugdíjakat fizethetne az államháztartás.
Nem igaz ugyanis, hogy abból, amit a magyar állam ma beruházásokra, közösségi fogyasztásra költ, jelentős részt volna helyes egy elképzelt kormányváltást követően bérekre és nyugdíjakra fordítani.
Mert igaz ugyan, hogy a magyarországi bérek alacsonyabbak, mint amit az EU legtöbb országában fizetnek, de ez sajnos nagyjából megfelel a magyar gazdaság jelenlegi teljesítőképességének.
Annak a feltételezésnek, hogy a magyarok ma kevesebbet keresnek, mint amennyi „járna” nekik, semmi alapja. Ahhoz magasabb termelékenységre, jobb versenyképességre lenne szükség. Elvégre a lengyelektől, szlovákoktól, baltiaktól nemcsak a bérekben, de a gazdaság teljesítőképességében is lemaradtunk az elmúlt két évtizedben.
Ennek fő oka nem az, hogy Orbánék a fenti értelemben lopnak, hanem az, hogy a fideszes haveri kapitalizmus kiküszöböli a versenyt, hogy a gazdaságban teret nyerő vállalkozók nem a piaci teljesítmény, hanem a politikai kapcsolatok alapján választódnak ki, továbbá, hogy az államháztartásból túl sokat fordítanak politikai beruházásokra, presztízsépítkezésekre, és az állam valósággal rátelepszik a gazdaságra, igyekszik kiszorítani a külföldi befektetőket azok kivételével, akiket maga szemel ki.
Azok az országok hagynak le minket a nemzetközi versenyben, ahol ez nem így van, de legalábbis sokkal kevésbé van így. Magasabb béreket és nyugdíjakat az ígérhet hosszabb távon, akinek világos elképzelése van ennek a lemaradásnak a megállítására és visszafordítására.
Az euró bevezetése kétségtelenül egyike annak a sok-sok teendőnek, amelyre ehhez szükség lenne. De a többiről, például arról, hogy
jelentősen csökkenteni kellene a gazdaságban az állam szerepét, az újraelosztást, teret kellene engedni a piaci versenynek, az önálló innovációnak és/vagy az innováció importjának, az ellenzékben senki, így Klára sem beszél.
Az olyan béremelés, nyugdíjemelés viszont, amelyet nem alapoz meg a gazdasági teljesítmény javulása, kifejezetten hátrányos lenne ebből a szempontból, ahogy hátrányos volt a Medgyessy-kormány „jóléti rendszerváltása” is. Éppen a Medgyessy-kormány gazdaságpolitikájának következtében távolodott el tőlünk az euró bevezetésének lehetősége, hiszen annak a pénzügyi stabilitás a legfontosabb előfeltétele. Az euró melletti elkötelezettséggel – amiben egyetértünk – kifejezetten ellentétes minden, a stabilitást veszélyeztető jövedelempolitikai törekvés.
Ezért a széleskörű béremelési ígéret nemcsak a plakáton hamis, de a plakát mögött meghúzódó gondolatmenetben is.
Klára előadásában bemutatta a nyugdíjak bérekhez viszonyított arányának jelentős csökkenéséről szóló ábrát is. (Ez az, amit helyettesítési rátának szoktak nevezni.) Igaz, hogy 68 százalékról 50 százalék alá csökkent ez az arány. Vannak, akik szerint a statisztikában kimutatott béremelkedés a valóságosnál magasabb, és a nyugdíjak bérekhez viszonyított aránya a kimutatottnál kevésbé csökkent, de a csökkenés ténye vitathatatlan. Csakhogy minden hozzáértő szakember tudja, hogy a 68 százalékos helyettesítési ráta – mely az egyik legmagasabb volt Európában – egyszerűen nem volt fenntartható. Nem, mert a társadalom elöregedésével folyamatosan romlik az aktívak és a nyugdíjasok közötti arány, amit a nyugdíjkorhatár emelése csak fékezni tudott. A bérekkel együtt növekvő nyugdíjakra azokban az országokban van lehetőség, ahol számottevő bevándorlás ellensúlyozza a társadalom elöregedésének hatását, hiszen a bevándorlók aktív korban vannak, járulékfizetők és csak később lesznek nyugdíjasok. Nyugat-Európában ez sokfelé így van, Magyarországon ezzel szemben jelentős mértékű az aktív korúak elvándorlása, és ők másutt fizetnek járulékot, a bevándorlást viszont az Orbán-rendszer – rasszista ízű retorikával – elutasítja.
A csökkentést egyébként 2009-ben – helyesen – a Gyurcsány-kormány indította el az induló nyugdíjak mérséklésével és a 13. havi nyugdíj kényszerű megszüntetésével. Ezt az Orbán-kormány 2011-től a vegyes indexálás helyett az inflációhoz igazodó nyugdíjemelés bevezetésével folytatta. A mostanra kialakult 50 százalék alatti arány már kétségtelenül az alacsonyabbak közé tartozik Európában, de hamis olyan benyomást kelteni, hogy a korábbi magas arány visszaállítása csak elhatározás kérdése.
Immár kilenc éve, a 2014-es európai parlamenti választási kampány óta van köztünk ezekben a dolgokban nézetkülönbség.
Peking 5,5%-os növekedést tervezett a tavalyi évre, de ebből csak 3% lett. Ez nemcsak Kínában kelt aggodalmat hiszen a világ második legerősebb gazdaságáról van szó, amely első a globális kereskedelemben. Yellen amerikai pénzügyminiszter találkozik a kínai miniszterelnök-helyettessel Davosban.
2,9% volt a GDP növekedése Kínában a negyedik negyedévben 2022-ben – írja a Reuters friss kínai statisztikára hivatkozva. Az ipar teljesítménye és a kiskereskedelmi forgalom ennél jobban növekedett, de minden bizonnyal a kedvezőtlen gazdasági adatok bírták rá a kínai vezetést arra, hogy megszüntesse a zéró tolerancia Covid politikát, amely ellen már a nagyon fegyelmezett kínai lakosság is lázadozott. A nyitás következtében a Covid halálozás megközelítette a 60 ezret Kínában – közölte a hivatalos Global Times. A kínaiak legnagyobb ünnepe, a Holdújév január végén kezdődik, ilyenkor százmilliók indulnak útnak, ezért a járvány veszélye rendkívüli mértékben megnőhet. Ezért a nyilatkozó szakértők arra számítanak, hogy idén az első negyedév gyenge lesz, de a másodikban beindulhat a dinamikus növekedés.
Erről beszélt kedden Davosban Liu Ho miniszterelnök-helyettes, aki a Harvard egyetemen végezte tanulmányait. A Global Times azt is megemlíti, hogy szerdán a kínai miniszterelnök-helyettes találkozik Davosban Janet Yellen amerikai pénzügyminiszterrel.
4,9%-os GDP növekedés 2023-ban
Kína GDP-je tavaly meghaladta a 120 ezer milliárd jüant – büszkélkedik a China Daily, amely ismerteti a statisztikai hivatal legfrissebb számait. Dollárban számítva az éves kínai GDP csaknem 18 ezer milliárdot ért el – 17,94 ezer milliárd a tavalyi eredmény. Mire számítanak az idén a szakértők?
A Reuters közvélemény kutatása 4,3%-os éves GDP növekedést tart a leginkább valószínűnek. Ez kínai mércével gyenge eredmény, de a világgazdaságot kedvezően befolyásolhatja hiszen másutt sok helyen recesszióval számolnak. Ha valóban beindul a kínai gazdaság, akkor az fokozhatja a globális inflációt pedig az utóbbi hónapokban ez lassult az Egyesült Államokban és az európai országok többségében.
Bár a gazdasági szakértők enyhén csökkentették idei globális GDP-növekedési előrejelzésüket, 6,4%-ról 6,2%-re, a közeljövő kilátásai továbbra is fényesek. A Delta koronavírus-változat elterjedése bonyolíthatja a visszatérést a normalitás felé, ez ugyan kockázati tényező, de nem jelenti feltétlen szükségességét annak, hogy alapjaiban módosítsák az előrejelzéseket. A szakértők előrejelzése 2022-ben továbbra is 4,6%.
Az statisztikai adatok megerősítik, hogy a globális gazdaság továbbra is erőteljes ütemben növekszik. Igaz, valószínűleg már a csúcsnövekedés közelében járunk, és a kötvényhozamok közelmúltbeli esése is egyre növekvő pesszimizmust tár fel a piacokon. Júniusban a globális összetett PMI január óta először – igaz magas szintről -, de esett. A legutóbbi, a vártnál gyengébb adatok arra késztetik a gazdasági előrejelzéseket, hogy csökkentsék az amerikai negyedéves GDP-növekedési előrejelzéseiket mind a második, mind a harmadik negyedévre. Aq/q alapon a globális GDP növekedésének csúcsát várjuk a harmadik negyedévre várják.
A rövid távú, de kulcsfontosságú bizonytalanság az, hogy a Delta koronavírus variáns elterjedése újabb globális rohamot vált-e ki Covid-esetekben, megköveteli a korlátozások újbóli bevezetését.
Nevezetesen, a megbetegedések száma növekszik az erősen vakcinázott gazdaságokban, például az Egyesült Királyságban és Izraelben, ahol a Delta-változat a domináns törzs.
A vakcinák azonban jelentősen enyhítették az esetek és a kórházi kezelések közötti kapcsolatot, ami azt jelenti, hogy az esetek megugrása kevésbé aggasztó, mint a múltban.
Hacsak a körülmények nem változnak, a magasabb esetszámok valószínűleg nem ösztönzik a legszigorúbb tevékenységi korlátozások újbóli elrendelését azokban a gazdaságokban, ahol az átoltottság aránya viszonylag magas.
A Delta variáns tehát nagyobb gondot jelent azon gazdaságok számára, ahol az oltási arány sokkal alacsonyabb.
Az ellátási lánc kérdése és a járványhiány továbbra is problémákat okoz bizonyos ágazatok számára. Néhány szektorban, például a gépjárműgyártásban, a fogászati teljesítmény mellett arra is ösztönzött, hogy 2021-re és 2022-re a CPI-inflációs előrejelzéseket kissé, 3,9% -ra, illetve 3,2% -ra emeljék, szemben az egy hónappal ezelőtti 3,7% -kal és 3,1% -kal.
A megoldás továbbra is az átoltottság arányának növelése lehet.
Kérdés csupán az, hogy a kormányok milyen ösztönző esetleg kényszerítő eszközökhöz nyúlnak a még nem beoltottak számának csökkentéséhez.
Kína hatalmas belső piaca húzhatja ki a bajból a globális gazdaságot is, mert méretei miatt egyre nagyobb szerepet játszik a világkereskedelemben is.
A fogyasztói bizalom szinte mindenütt a mélyponton – kivéve Kínában – jelzi az Ipsos. A Forbes szakértője ebből arra következtet, hogy a kínaiak belső piaca az egész világgazdaságra kedvező hatást gyakorolhat.
41,8 a fogyasztói bizalom a világban a százas skálán vagyis siralmas. Kínában viszont 70,8! Ez nemcsak az európai vagy az amerikai gazdaságokhoz képest óriási különbség, de Ázsiában is egyedülálló. Dél Koreában például a fogyasztói bizalom katasztrofálisan alacsony: 35,8!
Említsük meg, hogy Magyarországon sem épp bizakodó a fogyasztó: az Ipsos index 36! A kínaiaknak viszont van okuk az optimizmusra:
Kínában rekord termést várnak
Kedden ünnepelték a Termés napját a Mennyei Birodalomban, és ebből az alkalomból a pekingi mezőgazdasági minisztérium közölte, hogy kiváló termésre számítanak a nehéz körülmények ellenére. Kínában három rizs begyűjtési időszak van: a korai, a nyári és az őszi. Ez utóbbi a legfontosabb. A Covid-19 járványt követően a kormány nagy pénzekkel támogatta az infrastruktúrát. Ennek is köszönhető a jó termés – írja a Global Times.
Kína az exportban is jeleskedik
13,9%-ról 17,2%-ra növekedett a kínaiak részesedése a világ áruforgalmában – írja a Wall Street Journal. Mindez nyilvánvalóan azzal függ össze, hogy Kína az elsők között indította újra a gazdaságát a Covid-19 járvány után, és azóta nem kényszerült újabb jelentős lezárásokra.
Így Kína lehet az egyetlen olyan nagyhatalom, amely pozitív gazdasági növekedést lesz képes felmutatni az év végén – állapítja meg a Wall Street Journal.
Bár jelentősen csökken a gazdaság növekedése, az EU-é is visszaesik, tehát a magyar adat teljesítheti a kormány igényét, a két százalékpontnyi tempókülönbséget. A GKI prognózisa szerint a bérek gyarapodása alábbhagy, az infláció pedig ebből is nagyobbat harap.
Valószínűleg sokáig megismételhetetlen lesz a magyar gazdaság növekedése 2018-ban. A 4,9 százalékkal alighanem túl is lendült a zeniten, az előrejelzések ennél kisebb értéket jövendölnek erre az évre. A GKI Gazdaságkutató Zrt. 3,5 százalékra számít. Mivel legfontosabb piacunkon, az EU-ban is csak másfél százalék várható, ezért teljesülhet a kormány azon óhaja, hogy a magyar ráta 2 százalékponttal haladja meg ezt.
A GKI szerint
tavaly a növekedés fő hajtóereje a belső felhasználás volt,
amit a két számjegyű béremelések is nyomtak felfelé. Idén jelentősen, kevesebb, mint a felére esik a beruházás gyarapodása, a bérek is 10 százalék alatti mértékben emelkedhetnek.
Nem jó hír, hogy az infláció viszont valószínűleg beáll a 3 százalék feletti sávba, ami erősebben apasztja a jövedelmeket.
A fogyasztás növekedésében nagyobb szerepet kap a kormány által is táplált hitelezési dinamizmus,
ami viszont kérdéseket vethet fel azzal kapcsolatban, hogy idén minden bizonnyal kénytelen lesz elkezdeni a kamatok emelését a Magyar Nemzeti Bank.
A külkereskedelmi többlet jelentősen csökken, az infláció és az államháztartási hiány pedig egyike a legmagasabbaknak az EU-ban – írja a GKI.
A szakértők szóba hozzák az elmúlt hetek kormányzati program-cunamiját is, amit át nem gondoltnak és megalapozatlannak tartanak. Hiányolják a hatáselemzést, és főleg azt, hogy nem számolnak az uniós források belátható időn belüli elapadásának következményeivel.
Közgazdászok köreiben egyre gyakrabban hallani arról, hogy a világgazdaság ciklikussága miatt belátható időn belül egy újabb világgazdasági válságra kell felkészülni. Mintha ennek az előszelét jeleznék azok a „takarékossági” intézkedések, amelyeket a közelmúltban rendelt el a hazai pénzügyi kormányzat.
Többek között zároltak milliárdokat, amelyeket korábban az önkormányzatoknak különféle fejlesztési célokra ítéltek oda, de olyan véleményeket is hallani, hogy a lakáskasszák egyik napról a másikra történő bedöntése is lényegében ebbe az irányba mutat.
Katona Tamás, egyetemi tanár, havonta készülő gazdasági prognózisában úgy látja, a világgazdaság ez évi kilátásait a korábbinál optimistábban ítélik meg az elemzők. A nyári prognózisokban a tavaly ősziekhez képest valamelyest nőtt, a tavasziakhoz képest gyakorlatilag változatlan maradt az optimizmus, ugyanakkor a legutóbbi, tehát az októberi előrejelzések némileg visszafogottabbá váltak. A Nemzetközi Valutaalap őszi előrejelzése jól tükrözi az általános megközelítést:
a globális gazdaság növekedésének dinamikájában három éve megtört a 2008. évi világgazdasági válság óta tapasztalható lassulás.
Az IMF nyári prognózisa még azt feltételezte, hogy a világgazdaság növekedése a tavalyelőtti 3,2 százalékot, és a tavalyi 3,7 százalékot követően az idén eléri a 3,9 százalékot, és ugyanez a dinamika várható 2019-ben is, októberben azonban az idei és a jövő évi várható dinamikát egyaránt 0,2 százalékponttal mérsékelték.
Az Európai Unióban is megtörni látszik az utóbbi években tapasztalt – nem túl dinamikus – fellendülés. Az egyesített bruttó hazai termék előző két évben regisztrált 1,9 százalékos, illetve 2,7 százalékos emelkedését az idén 2,2 százalékos, míg jövőre 2 százalékos növekedés követheti.
A politikai természetű kockázatok is az év eleje óta alacsonyabb növekedési ütemet valószínűsítenek, különösen a Trump által keltett bizonytalanság, pontosabban az esetlegesen elhatalmasodó kereskedelmi háború következtében.
Makrogazdasággal foglalkozó közgazdászként úgy látja, a magyar gazdaság az utóbbi években, a kormányzati gazdaságpolitika következtében, kritikus helyzetbe került.
Fokozatosan romlik a versenyképességünk, a kilencedik éve regnáló kormány gazdaságpolitikája torzítja a versenyt,
nem teszi lehetővé a vállalkozások egészséges fejlődését, ami a felhasználható uniós források hiányában visszahat a gazdaság bővülési potenciáljára is. A múlt évben már érzékelhető volt a 2014-2020 évek középtávú uniós ciklusában lehívott jelentős források élénkítő hatása, ennek megfelelően a múlt év egészében 4,4 százalékkal emelkedett a bruttó hazai termék volumene.
Elismeri a professzor, hogy az idei évben is folytatódott a dinamikus növekedés: az év egészében a tavalyihoz hasonló ütemű, 4 százalékot valamelyest meghaladó bővülés várható, igaz, bizonyos kockázatokkal. Ez a dinamika több mint 2 százalékponttal meghaladja az Európai Unió, valamint az euró zóna átlagát, ami Kelet-Közép-Európában kiemelkedő növekedésnek számít, térségünkben Lengyelország után a legmagasabb. Ugyanakkor az első féléves bővülés az országgyűlési választások kampányeszközeként erőltetett ütemben lehívott az uniós források, valamint a választásra felpörgetett magas fogyasztásnak az eredménye. A rendelkezésre álló adatok egyértelműen arra utalnak, hogy
a gazdasági növekedés elérte a csúcsát,
a második félévben már némileg csökkent a dinamikája, jövőre pedig legfeljebb 3 százalékot éppen meghaladó növekedésre lehet számítani.
Katona Tamás összevetette az elmúlt hét év adatait, s úgy látja, a környező országok gazdasági teljesítménye összességében a magyarországinál lényegesen gyorsabban növekedett, s ez a lemaradásunkra figyelmeztet. A kelet-közép-európai tagállamok közül érdemben csak Szlovénia és Horvátország növekedési üteme maradt el a magyartól, míg a balti államoké, Lengyelországé, Szlovákiáé és Romániáé lényegesen magasabb volt ebben az időszakban, a cseh, valamint a bolgár GDP index alig maradt el a magyartól. Ebből arra következtet, hogy
gyökeres gazdaságpolitikai fordulat nélkül nincs érdemi esély a felzárkózásra,
félő, hogy a jelenlegi kormányzat az Unió-ellenes politikáját folytatva, a perifériára sodorja az országot, aminek rendkívül negatív társadalmi és gazdasági következményei lehetnek.
A foglalkoztatottság statisztikai mutatói az elmúlt négy évben látványosan javultak, ezen belül harmadik éve az elsődleges hazai munkaerőpiacon is érdemben javultak. A magyar munkanélküliségi ráta az Európai Unió egyik legalacsonyabb értékét mutatja, igaz, úgy, hogy az európai gyakorlattól merőben eltérve a KSH a közmunkásokat a valós munkaerőpiacon foglalkoztatottak közé sorolja. Szeptember végén a regisztrált munkanélküliek 15,7 százaléka 25 éven aluli fiatal volt, 66,8 százalékuk első munkahelyét kereste, reménytelenül. A munkanélküliek 35,1 százalékának nem volt szakképzettsége, az álláskeresők 42,8 százalékának pedig hiányzott az általános iskolainál magasabb végzettsége.
A munkanélküliek csaknem fele, 45,6 százaléka – az Európai Unióban egyedülálló módon – teljesen ellátatlanul maradt.
Ennek oka a szűkülő szociális gondoskodásban is keresendő, mert nálunk összesen 3 hónapig folyósítják a munkanélküli ellátást, amely minden más tagországban, reálisan figyelembe véve az újra elhelyezkedésig szükséges átlagos időtartamot, legalább 9 hónapig jár az érintetteknek.
A reálkeresetek az utóbbi három évben jelentősen, a közszféra egyes területein kiemelkedő mértékben nőttek. A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az év első nyolc hónapjában 324 300 forint volt, 11,8 százalékkal több, mint egy évvel azelőtt. A versenyszférában 335 500 forint volt az átlagos kereset, 10,8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 342 300 forintot mutatott a keresetek átlaga, 10,9 százalékkal magasabbat az egy évvel azelőttinél.
A magyar gazdaságot a megelőző három évben folyamatosan deflációhoz közeli belső környezet jellemezte, ez a helyzet azonban a múlt évben fokozatosan megváltozott,
az idén markáns áremelési hullám indult el.
Az élelmiszerek fogyasztói ára szeptemberben az átlagos inflációt 1 százalékponttal meghaladóan, 4,6 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Például a friss zöldség ára kiugró mértékben, 38,4, a burgonyáé egyharmadot is meghaladóan, 36,5 százalékkal, a száraztésztáé 9,7, a friss hazai és a déligyümölcsé 8,6, a liszté 7,8, a tojásé 10,7 százalékkal lett magasabb.
Katona Tamás figyelemre méltónak tartja, hogy a jövedelmi szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők aránya Magyarországon tartósan az uniós átlag felett van, s ezzel a mutatóval a tagországok utolsó harmadába csúsztunk.
A lakosság jövedelmi helyzetének súlyosbodása, az egyenlőtlenség 2010 óta tapasztalható folyamatos növekedése Magyarországon egész rétegeket hozott nehéz helyzetbe.
Szociális és családtámogatásokra az első kilenc hónapban 483 milliárd forintot költött a központi költségvetés, 2,5 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A legkritikusabb és a legnagyobb társadalmi kockázat-hordozó a felnövekvő nemzedék, a gyermekek helyzete:
2017-ben a 18 éven aluliak csaknem egyharmada élt a szegénységnek vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett családban.
A kisgyermekek helyzete is kritikus: a 6 éven aluliak 30 százaléka volt kitéve ezeknek a kockázatoknak. Az érintett családok számottevő hányada legfeljebb részlegesen tudta igénybe venni a családi adókedvezményt, azaz a kormány kizárólag a középosztályra megalkotott adókedvezménye elérte a kitűzött célt. Ennek ára pedig a többszázezer nélkülöző, ezen belül is több tízezer alul táplált, éhező gyermek, különösen a nagycsaládosok, az egyszülős háztartások körében.
A 2019-es költségvetés tervezésének időszakában a miniszterelnök arról beszélt, hogy egy „földrengés biztos”, óvatos és megfelelő tartalékokkal rendelkező költségvetésre van szüksége az országnak, mert a világban észlelhető gazdasági folyatok egy újabb, komoly válság közeledtére utalnak. Dr. Karsai Gábort, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettesét ennek a realitásáról kérdeztük.
Irreális elvárás a 4 százalék feletti tartós növekedés
Hiba volt az 50 százalékos előleg
Nehéz költségvetési vita várható
Zűrös időszak elé néz Európa
Jobban a „körmünkre néznek” majd
Valóban közeleg egy újabb gazdasági válság?
Ma a világgazdasági helyzet valamivel valóban rosszabb, mint korábban volt, nagyon sok bizonytalansági kockázat látható. Számos olyan hazai és külföldi elemző gondolja úgy, hogy
nagyjából kétéves távlatban nem zárható ki egy újabb válság bekövetkezése.
Az az óvatosság, amit a kormánynyilatkozatok jeleztek, nem teljesen alaptalan, de jelenleg messze nem tartunk itt.
A választás után Orbán Viktor azt mondta, olyan pénzügyminiszterre van szüksége, aki garantálni tudja legalább az évenként 4 százalékos növekedési ütemet. Varga Mihályban ezt megtalálta?
A Varga Mihály által jegyzett konvergencia programban 2022-ig minden évben 4 százalék, vagy ennél magasabb növekedés szerepel. Ez a korábbi konvergencia programhoz képest néhány tizedszázalékos emelést jelent. Ez a mi számításaink szerint irreális elvárás. Én úgy látom, hogy a gazdasági válság közeledtével riogató kijelentések mögött az állhat, hogy
a kormányzat is belátta, hibás az a korábbi koncepciója, miszerint a magyar gazdaság képes lehet tartósan 4 százalék feletti növekedésre.
Ráébredtek arra, hogy ez nem fog menni. Az Európai Unió is figyelmeztette Magyarországot, hogy az államháztartási hiány túl magas, az idei várható deficit a második legmagasabb lesz az Unióban, s ebben csak Románia „előz” meg minket. A strukturális deficit 3 százalék fölött lesz, és romló tendenciát mutat.
Amikor a gazdasági növekedés csúcson van – és mi mostanában erről beszélünk – inkább ellenkező tendenciáknak kellene jelentkezniük.
Ez volna a természetes. Ami a deficitet illeti, az Unió országainak idei várható átlaga 1 százalék alatt lesz, például a németek és a csehek egyenesen szufficites költségvetéssel számolnak. Lehet találni persze olyan zavaró világgazdasági tendenciákat, amelyekkel a propaganda szintjén lehet majd magyarázni a hazai gazdaság gyengébb teljesítményét, az esetleges 4 százalékos beígért növekedés elmaradását. A világban tapasztalható forrásszűkítésre is lehet majd hivatkozni.
Annak a mintegy 1000 milliárdos uniós támogatásnak a visszatartása ebben nem játszik szerepet?
Természetesen nem. Ennek a pénznek egy részét valószínűleg még az idén megkapjuk, egy másik részét valamivel később. Megeshet persze, hogy az EU-ban nem fogadnak el bizonyos tervezett projektek, de
a kormány ebből a szempontból túlbiztosította magát, több projektet indított el, mint amennyi támogatásra elvileg lehetőség van.
Az idei elmaradás az államháztartás uniós módszertannak megfelelően számított ez évi hiányát nem fogja befolyásolni, mivel abba az EU fejlesztési támogatások nem számítanak bele. De a költségvetési hiány, ahogyan említettem, a kedvező konjunktúrához képest e nélkül is nagyon magas, az Unió már figyelmeztetett minket, hogy
kiigazításokra volna szükség a magyar gazdaságban.
Ennek a hiánynak a forrását miben látja? Hol „sántít” a magyar gazdaság?
Alapvetően a 2018-as parlamenti választásokban kell az okokat keresni. Számos olyan projekt indult be, amely egy része szükséges volt, más részét el lehetett volna hagyni. A különféle életpályamodellek nyomán jelentős béremelések voltak a költségvetési szektorban. Meg kell említeni a költségvetésből finanszírozott olyan beruházásokat, mint például a Modern városok program terhei, amelyeket már a közelgő önkormányzati választások számlájára írhatunk.
A kormányzat részben tudatosan, azt hirdeti, hogy a 3 százalék alatti hiány teljesen rendben van.
Első ránézésre ez igaz is lehetne, ám
a nagyon alacsony kamatok időszakában ennél jóval alacsonyabb hiány volna indokolt.
Ha a gazdasági növekedés a különféle okok miatt valóban lassulni fog, majd akkor kellene költségvetési pénzekkel támogatni a növekedést, de most, amikor a konjunktúra tetőpontján vagyunk,
pusztán politikai-választási megfontolásból költségvetési pénzeket is bevetni, eléggé kockázatos. Ez a lassulás időszakában fog visszaütni,
amikor nem, vagy alig lesz mód a kiadások emelésére.
A hazai gazdasági növekedés azért volt csúcsponton, mert egész Európában konjunktúra volt?
Ebben ennek is szerepe volt, de még fontosabb, hogy a kormányzat az EU-támogatások erőltetten gyors lehívására, majd ennek megelőlegezésére törekedett. Szerintem eleve hiba volt a hatalmas előlegek kifizetése,
ettől inkább csak a „kifizetési számláló” pörgött,
a fejlesztések – bár látványosan emelkednek – sokkal kevésbé, miközben az államháztartás finanszírozása a nagy hiány miatt egyre nehezebb. A gazdaság kétségtelenül csúcson pörög.
Az idén még biztosan meglesz a 4 százalék feletti növekedés, de jövőre már csak 3-3,5 százalékossal számolunk, ami önmagában nem rossz,
de a régióban csak gyenge közepes szintnek mondható.
Ezt az uniós pénzek elapadása okozza?
Részben igen, illetve hogy a magyar gazdaság EU-transzferek nélkül csak nagyon szerény növekedésre képes. Az igazi probléma 2020-tól jelentkezik, amikor már a mostani ciklusból nem sok lehívható pénz marad majd, az új költségvetési ciklus pénzeire pedig korai volna számítani.
Akkor további jelentős lassulás is bekövetkezhet.
Csak zárójelben jegyzem meg: a magyar kormány is ellenzi, hogy még ebben a választási ciklusban elfogadják a 2020 utáni költségvetést, ha azonban ezt áttolják az új parlament időszakára, hosszadalmas vitákra kell számítani, ami az európai országok egymásnak ellentmondó érdekeiből következik. Ameddig pedig nincs költségvetése az EU-nak, kohéziós támogatások sem lesznek.
Mire gondol?
A döntést nehezíteni fogja a donor és a támogatott országok közötti érdekellentét, a Brexit miatt csökkenő források, de nem elhanyagolható a Nyugat – Kelet, vagy az Észak – Dél ellentéte. Ne felejtsük ki az integráció növelését szorgalmazó és azt ellenző, a nemzeti önrendelkezést előtérbe helyező álláspont közötti, vagy a populista és a piacpárti felfogás ellentétét sem, de említhető az orosz kapcsolat vagy a migráció eltérő megítélése is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy
a választások nyomán nagyon sok kulcspozícióban személycserékre is sor kerülhet, s ebben is kiéleződhetnek a nemzeti és a pártcsaládbeli szempontok.
A populista erők nagyon megerősödtek, de nem törtek át, az uniós integráció növelését szorgalmazó német-francia tandem pedig várhatóan támadásba lendül. Nagyon zűrös Európai Uniós időszak elé nézünk.
Ezekre nem sok befolyása lehet Magyarországnak.
A magyar fejlődés szempontjából mindezek fontos kérdések lehetnek, hiszen nagyon kitettek vagyunk az uniós folyamatoknak. Erősen függünk a transzferektől, ha nem kapunk támogatást, jelentősen visszaeshet a gazdaság teljesítménye. A világgazdaságban végbemenő folyamatok is számos kockázatot jelentenek. Ilyen az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatemelése, a magasabb kamatok ronthatják számos ország pozícióját.
Az Unió szempontjából a vámháború is kockázatot jelent, az amerikaiak kiszámíthatatlan mértékű befelé fordulása és piacvédelme is egy világgazdasági kockázatokat növelő folyamatok közül.
Még valamit meg kell említenem: a török és az olasz bankválság lehetőségét. Nagyon rossz az olasz bankrendszerben is a hitelek összetétele, és ha ott valami komoly zavar támad – látva az olasz populista kormányzat „gondolkodását”, – akár a görögökéhez mérhető megrázkódtatást is kiválthat az Unióban. Ezt persze mindenki igyekszik elkerülni, de egy öntörvényű kormány esetében ez kiszámíthatatlan.
A napokban került nyilvánosságra az a hír, hogy a kormány az önkormányzati számlákon parkoló, fel nem használt forrásokat visszavette. Lehet ez egy válságra való felkészülés jele?
A kormány rossz döntést hozott akkor, amikor erőltetet módon iszonyú sok előleget fizetett ki bizonyos fejlesztésekre. Ezek jelentős részét nem is tudták felhasználni, különféle bankokban parkoltatják. Ezeket a milliárdokat most átteszik a Kincstári számlára,
ami érdemben nem befolyásolja a beruházások megvalósulását.
A lépés pusztán egyszerű, finanszírozási döntésnek tekinthető, amit a kialakult pénzforgalmi hiány indokolhat. Az, hogy lecsökkentik 50 százalékról 25 százalékra a kifizethető előlegek nagyságát, a jelen helyzetben helyénvaló, önkorrekciós döntés.
Hírek szerint az eddig benyújtott számlák felülvizsgálata zajlik, a kormány elrendelte a túlszámlázások kiszűrését.
Erről nincsenek konkrét ismereteim, de az tény, hogy ha egy országnak – amint azt a Sargentini-jelentés elfogadása is mutatta – rossz a nemzetközi megítése, vagy hogy a korrupciós ranglista szerint a régióban csak Bulgáriában rosszabb a helyzet a mienknél -, akkor elképzelhető, hogy az ellenőrzések a korábbinál részletezőbbek, ha úgy tetszik szigorúbbak lesznek.
Jobban gyanakszanak simlisségre, és a legutóbbi brüsszeli bírálatok fényében is, ezt a kormányzat nyilvánvalóan szeretné elkerülni.
Barátságos külső környezetben lassulva nő a magyar gazdaság, amely szinte teljesen az uniós támogatásokra támaszkodik – írja vendégszerzőnk. Katona Tamás szerint a szociális ágazatban is csak közösségi pénz jut fejlesztésekre. Versenyképességben a térségben lassan mindenki lehagyja Magyarországot.
A globális gazdaság az első negyedévben az előzetes adatok szerint a korábbi évekénél dinamikusabban bővült. Az egyesített GDP növekedése a múlt évben elérte a 3,7 százalékot, amely 0,5 százalékponttal meghaladta az előző évi bővülést. Az IMF az idei, valamint a jövő évre is további gyorsulást, 3,9 százalékos összesített GDP növekedést vár a világgazdaságban. A politikai természetű kockázatok, a regionális konfliktusok ellenére az idei kilátásokat az elemzők többsége kedvezőbbnek ítéli meg a múlt évinél; az első negyedévi előzetes adatok a mérsékelt optimizmust támasztják alá.
A fejlett országokat tömörítő szervezet, az OECD egyesített bruttó hazai terméke az első negyedévben 0,5 százalékkal emelkedett az előző negyedévhez, és 2,6 százalékkal a megelőző év azonos időszakához képest. Az Egyesült Államokban az első negyedévben – az előző negyedévi 2,6 százalékkal szemben – 2,9 százalékkal bővült a gazdaság éves összehasonlításban.
Az Európai Unió egyesített bruttó hazai terméke az első negyedévben 0,4 százalékkal nőtt az előző negyedévhez, és – a várakozásokat meghaladóan – 2,4 százalékkal a megelőző év azonos időszakához képest. Az eurózónában ugyancsak 0,6 százalékkal emelkedett a GDP az előző negyedévhez, és 2,5 százalékkal az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A legnagyobb teljesítményt nyújtó német gazdaság az első negyedévben az eurózónáét megközelítő dinamikával, 0,3, illetve 2,3 százalékkal nőtt.
A magyar gazdaság 2010 óta problematikus változásokon ment keresztül. A növekedés dinamikáját gyakorlatilag az uniós források bevonásának lehetősége, a támogatásban preferált vállalkozói kör kiválasztásában tudatos kormányzati szándék szerinti időzítése határozza meg.
Amíg a környező országokban a 2008. évi válságot követően számottevő fejlődés indult, nálunk ez nem következett be. Fokozatosan romlik versenyképességünk, mert a kilencedik éve regnáló kormány gazdaságpolitikája torzítja a versenyt, nem teszi lehetővé a vállalkozások egészséges fejlődését.
Emiatt felhasználható uniós támogatás hiányában alig bővülne a gazdaság.
A múlt évben már érzékelhető volt a 2014-2020 évek középtávú uniós ciklusában – ismételten sajátos módon – lehívott jelentős összegek élénkítő hatása. Ennek megfelelően a múlt év egészében – előzetes adatok szerint – 4,2 százalékkal emelkedett a bruttó hazai termék volumene. Az idei évben is folytatódott a dinamikus növekedés: az első negyedévben szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok alapján 1,2 százalékkal nőtt a GDP az előző negyedévhez, és 4,7-del a megelőző év azonos időszakához viszonyítva.
Katona Tamás MTI Fotó: Illyés Tibor
Az év egészében is a tavalyihoz hasonló ütemű, 4 százalék körüli bővülés várható, bizonyos kockázatokkal. Ez a dinamika 1,5 százalékponttal meghaladja az Európai Unió, valamint az eurózóna átlagát, a térségünkben ugyanakkor ez az index gyakorlatilag csak közepes. Ez egyben azt is előrevetíti, hogy a magyar gazdasági növekedés átmeneti gyorsulása nem állítja meg, sőt egyes országokhoz képest még növeli is a leszakadásunk mértékét. A magyar kormány az idei konvergencia programban a következő négy évre egyenletes, 4 százalék feletti gazdasági növekedéssel számol, ennek azonban nincs realitása; a gazdasági folyamatok alapján feltehetően a jövő évben még 3 százalék feletti növekedés várható, de a továbbiakban erre nem lehet számítani.
A kormány az Európai Bizottság számára ez év tavaszán készített konvergenciaprogramban nem csak a következő négy év kilátásait ítéli meg rendkívül pozitívan, hanem az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikájának eredményeit is. A magyar gazdaság helyzetét nagyon jónak, a versenyképességet folyamatosan javulónak minősíti, és még a környező országokhoz képest is kedvezőnek mutatja be a gazdasági növekedés alakulását. Ha azt az elvet követjük, mely szerint a statisztika a bázis megválasztásának művészete, akkor ez a konvergencia program betöltötte a neki szánt feladatot, ugyanis olyan kiragadott idősorokat és időszakokat választ, illetve mutat be, amelyek látszólag alátámasztják a kormány érvelését.
Ez azonban nem feledtetheti azt a valós helyzetet, hogy
Magyarország versenyképessége rendkívül kedvezőtlen, a kelet-közép-európai tagországok pedig egyre jobban lehagynak bennünket.
A 2004-ben csatlakozott országok között a háztartások egy főre jutó fogyasztásában, az egy főre jutó bruttó hazai termékben, a születéskor várható élettartamban Magyarország az utolsó helyen áll; Lengyelország, Szlovákia, a balti államok az utóbbi években sorra elhagyták hazánkat, noha egy évtizeddel ezelőtt ezek az országok mögöttünk voltak az uniós rangsorban. Sőt, Románia a háztartások egy főre jutó fogyasztásában gyakorlatilag beérte a magyar háztartások hasonló mutatóját.
Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a konvergenciaprogramban vázolt kormányzati gazdaságpolitika a munkaalapú társadalom elképzelésével, az oktatás háttérbe szorításával és ezáltal a társadalmi mobilitás lehetőségének beszűkítésével, az unortodox monetáris politikával, az egészségügy és a szociális szféra fokozatos ellehetetlenítésével akár hosszú távon is fenntartható.
Igaz ennek iszonyatos ára van: az ország tartós lecsúszása,
a modernizáció, és ezzel a fejlett tagállamokhoz közelítés esélyének elvesztése.
A foglalkoztatottság statisztikai mutatói az elmúlt négy évben látványosan javultak, ezen belül az utóbbi két évben az elsődleges hazai munkaerőpiacon is érdemben emelkedtek. A magyar munkanélküliségi ráta az Európai Unió egyik legalacsonyabb értékét mutatja, igaz úgy, hogy ebben az európai gyakorlattól eltérve a KSH a közmunkásokat is munkaerőpiaci foglalkoztatottnak tekinti. Ezzel a tényleges munkanélküliségi ráta 7,3 százalék lenne, ami kissé meghaladja az Európai Unió átlagát.
A foglalkoztatási mutató meghatározásakor a munkaerő-felvétel módszertana alapján 97 ezer – 12 hónapnál rövidebb ideje – külföldön dolgozót is hazai foglalkoztatottnak mutatott ki a KSH; számuk 13,2 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. (A kormánytól független elemzések azonban legalább 350 ezer külföldi magyarról számolnak be – a szerk.)
Az aktív munkanélküliek száma a február és április közötti trimeszterben 177 ezer fő volt, 32 ezer fővel, 15,3 százalékkal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. A rendelkezésre álló adatok szerint az első negyedévben az aktív munkanélküliek mellett még 238 ezren válaszolták az adatfelvétel során, hogy szeretnének dolgozni, de nem kerestek aktívan munkát, mert esélytelennek látták az elhelyezkedést; közülük 44 ezer főt sorolt a KSH a passzív munkanélküliek csoportjába. A munkaerő-felvétel módszertana alapján számított munkanélküliségi ráta – amely csupán az aktív munkanélküliek számának figyelembevételével meghatározott mutató – a vizsgált trimeszterben 3,8 százalék volt, 0,7 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál.
Változatlanul súlyos gond a tartós munkanélküliség:
az álláskeresők nagy hányada, 43,5 százaléka legalább egy éve nem talált elhelyezkedési lehetőséget.
A munkanélküliség átlagos időtartama ebben az időszakban is megközelítette a másfél évet, 17,1 hónap volt.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált álláskeresők száma április végén 258 ezer fő volt, 16,1 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Az év negyedik hónapjában a foglalkoztatók 39 ezer új álláshelyet jelentettek be, 70,8 százalékkal kevesebbet, mint egy hónappal, és 27,1 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Ezen belül a piaci munkahelyek száma 1,7, a támogatott munkahelyeké 40,9 százalékkal visszaesett az egy évvel korábbihoz képest. Az áprilisban bejelentett
új álláshelyek több mint fele, 52,6 százaléka még mindig közmunka végzésére irányult.
A munkanélküliek csaknem fele, 45,7 százaléka – az Európai Unióban egyedülálló módon – teljesen ellátatlanul maradt. Ennek oka – többek között – a szűkülő szociális gondoskodási szegmenset jól jellemző, összesen 3 hónapig folyósított munkanélküli ellátás, amely minden más tagországban – reálisan figyelembe véve az újra-elhelyezkedésig szükséges átlagos időtartamot – legalább 9 hónapig jár az érintetteknek.
A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az első negyedévben 316 300 forint volt, 12,4 százalékkal több, mint egy évvel azelőtt. A versenyszférában 327 100 forint volt az átlagos kereset, 10,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 336 600 forintot mutatott a keresetek átlaga, 13,5 százalékkal magasabbat az egy évvel azelőttinél. Az alkalmazásban állók nettó átlagkeresete az első negyedévben 210 300 forint volt, 12,4 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. A fogyasztói árak ebben az időszakban 2 százalékkal emelkedtek, így
a reálkereset kiemelkedő mértékben, 10,2 százalékkal nőtt.
A magyar gazdaságot a megelőző három évben folyamatosan deflációhoz (árcsökkenéshez – a szerk.) közeli belső környezet jellemezte, ez a helyzet azonban a múlt évben fokozatosan megváltozott. A fogyasztói árak összességében hosszabb ideig stagnáltak, míg a múlt év közepétől – hullámzó dinamikával – határozott növekedés mutatkozik. Számottevő emelkedés egyelőre az élelmiszerek és élvezeti cikkek fogyasztói árában látható. A drágulás áprilisban 0,7 százalék volt az előző hónaphoz, és 2,3 százalék az egy évvel korábbihoz képest; évkezdettől 2,1 százalék.
A költségvetési szervek lejárt határidejű tartozásállománya április végén 46,3 milliárd forint volt, egyetlen hónap alatt több mint egyötödével, 8,2 milliárd forinttal, 21,4 százalékkal nőtt március vége óta, és 19 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A tartozások 85,7 százaléka, azon belül
a 30 napnál régebben lejárt fizetési határidejűek több mint kilenctizede az Emberi Erőforrások Minisztériumának intézményeinél halmozódott fel.
Különösen kritikus állapotot mutat, hogy a központi költségvetés minősített – 60 napnál korábbi fizetési határidejű – szállítói adósságának 93,5 százaléka szintén a tárca intézményeinél keletkezett.
A tárca intézményei közül az egészségügyi szolgáltatók tartozásai képviselték a teljes tartozásállomány 79,2 százalékát, míg a – klinikai központtal nem rendelkező – felsőoktatási intézményeké annak 7,2 százaléka volt, abszolút értékben egy hónap alatt 116 millió forinttal csökkent. A Honvédelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó Egészségügyi Központ, a klinikummal rendelkező felsőoktatási intézmények, valamint a bizonyos feladatokban az OEP helyébe lépett Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adósságát is beszámítva az egészségügyi ágazatba sorolt állami fenntartású intézmények összesített tartozása április végén 32 milliárd forintot tett ki, 21 százalékkal többet az egy hónappal korábbinál.
Ez azt jelenti, hogy a múlt év végén is megvalósult ugyan a – mondhatni szokásos – konszolidáció, de ez is csupán újabb tűzoltás volt, a normális működés feltételei változatlanul hiányoznak, ami önmagában is magyarázza az egészségügyi ellátás romló színvonalát.
Az adósságállomány-növekedés április folyamán felgyorsult, hét intézménynél meghaladta a tavalyi ütem másfélszeresét, sőt, egynél annak 22,5-szerese (Országos Onkológiai Intézet – ennek addigi vezetője, Kásler Miklós lett az EMMI új irányítója – a szerk.).
A kormány az egészségügyben láthatólag képtelen megállítani az adósságspirált.
A rendszerszemléletű, kiszámítható működési feltételek megteremtése helyett – több éves tendenciát követve – újrateremtődik az adósság, az intézményi menedzsmentek érdektelenné válnak a gazdálkodásban. A bérezésben preferált dolgozói csoportok közötti időbeni ütemezés és az emelés mértékében történő differenciálás tovább fokozza a szakképzett és gyakorlott munkaerő elvándorlását, amelyben kiemelt a garantált bérminimum miatt összecsúszó bértábla kiegyenlítő szerepe is.
A beruházások 2015-ben és 2016-ban rendkívül alacsony szintűek voltak, jelezve, hogy az előző hétéves támogatási ciklus lezárultával hiányoztak az uniós források. Kormányzati presztízsberuházások, stadionok és más sportlétesítmények kivételével
uniós pénz nélkül alig valósultak meg közösségi fejlesztések.
Ehhez a rendkívül alacsony bázishoz képest élénkült meg a múlt évben a beruházási tevékenység 16,7 százalékkal, de még így is valamivel alatta maradt a két évvel korábbinak. A beruházások aktuális szintje csupán a 2017-ben bekövetkezett növekedés után haladta meg a 2008. évi válság előttit.
Az idei évkezdet is ellentmondásos helyzetet tükröz: a beruházások volumene ugyan az egy évvel korábbi dinamikát némileg meghaladóan nőtt, ugyanakkor ez kizárólag a költségvetési szervek – döntő hányadban uniós finanszírozású – fejlesztéseinek köszönhető,
a vállalkozások által megvalósított beruházások mennyisége csökkent.
Az első negyedévben a beruházások többségét megvalósító, legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások felhalmozási teljesítménye 1,1 százalékkal visszaesett, a költségvetési szerveké 65 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Jellemző, hogy az erőltetett ütemű stadion- és sportcsarnok-építések eredményeképpen a művészet, szórakoztatás, szabadidő eltöltés területén megvalósult fejlesztések – a magas bázishoz képest is – kiemelkedő mértékben, 68,3 százalékkal nőttek.
A közszférában uniós források hiányában a megelőző két évi jelentős visszaesést követően tavaly kiemelkedően nőtt a beruházási teljesítmény. E pénz bevonásával – a korábbi rendkívül alacsony bázishoz képest – az idei első negyedévben a közigazgatásban és a védelmi ágazatban 75,4, az egészségügyben és a szociális ellátásban 73,6, az oktatásban 70,7 százalékkal nőtt a beruházási volumen. Úgy tűnik,
a kormányzat az oktatásban, valamint az egészségügyben és a szociális szférában kizárólag uniós forrásból hajlandó fejleszteni.
A jelentős súllyal rendelkező feldolgozóipari ágazatok új rendeléseinek volumene márciusban 5, az új exportrendeléseké 6,8 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. A teljes rendelésállomány az első negyedév végén 6,7 százalékkal maradt el a tavaly márciusitól. A legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások rendelésállománya a múlt év eleje óta folyamatosan alatta marad az előző évinek; ez a megelőző négy évben egyszer sem fordult elő.
Szerző: Dr. Katona Tamás,egyetemi tanár, a KSH korábbi elnöke, a Pénzügyminisztérium egykori államtitkára
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
