Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, David B. Cornstein az Egyesült Államok budapesti nagykövete a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóiratnak adott interjúban azt mondta, hogy Magyarországon vallás-, szólás- és sajtószabadság van, s ha bármelyik sérülne, akkor ő biztosan felszólalna ez ellen.
Mint mondta, eddigi tapasztalataival rendkívül elégedett, pedig sok emberrel találkozott, de senki sem panaszkodott. A NGO-vezetők (a nem kormányzati szervezeteket, azaz, a civileket kell érteni ez alatt) nem panaszkodtak arra, hogy zaklatná őket a hatalom, és a vallási, valamint világi vezetők sem mondták neki, hogy „ez vagy az rossz, szörnyű, kérem, lépjen közbe, segítsen”.
A sajtószabadsággal elégedett amerikai nagykövet csupán a CEU körüli huzavonát kritizálta, valamint azt, hogy Magyarország túlságosan közel került Putyin Oroszországához.
Kertész János, a CEU oktatója levelet írt az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetének.
Az egyetemi tanár üdvözli, hogy David B. Cornstein szívén viseli a CEU sorsát, és egyik fő feladatának tekinti a magyar kormány által előidézett tarthatatlan helyzet felszámolásában való közreműködést.
Mint írja, meglepőnek tartja azonban, hogy „a demokrácia magyarországi állapotával, a fékek és ellensúlyok rendszerével, a vallásszabadsággal, a sajtószabadsággal, korrupcióval, az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban semmilyen kifogásolni valót nem érzékelt.” Ez meglehetősen ellentétes elődei álláspontjával, akiknek volt alkalmuk hosszabb ideig tanulmányozni a magyar viszonyokat.
Ezt követően Kertész János arról tájékoztatja David B. Cornsteint, hogy „a magyarországi sajtó döntő mértékben a kormány, illetve a hozzá köthető személyek ellenőrzése alatt áll, így sokszorosan bizonyított módon elfogult.
A közszolgálati média (európai intézmény, közpénzből finanszírozva, a pártatlan tájékoztatás feladatával) a kormány propagandagépezetévé silányult,
és akár hazugságokat is terjesztve szolgálja a kormány, illetve az azt alkotó pártok érdekeit. Az Egyesült Államok polgáraként ön nyilván elismeri a fékek és ellensúlyok jelentőségét, hiszen, Orbán Viktor miniszterelnököt idézve, a fékek és ellensúlyok rendszere az amerikaiak találmánya”.
Az egyetemi tanár szerint sokan vannak még Magyarországon, akik a fékek és ellensúlyok rendszerét a demokrácia elengedhetetlen tartozékának tekintik, és szomorúan látják, hogyan bontották le azt szisztematikusan. „Az ügyészségtől az adóhivatalig, a számvevőszéktől a Nemzeti Bankig a fontos és függetlennek feltételezett intézményeket a központi hatalom szolgálatába állították. Ennek is következménye, hogy a korrupció korábban nem ismert méreteket öltött, a hatalomhoz közel állók mesés sebességű és mértékű gazdagodása elképesztő. A kormányzat a kis egyházak és a civil szféra területén drasztikus intézkedéseket hozott, és akár rendőri zaklatással is a civil szervezetek megfélemlítésére törekszik. A választások ugyan látszólag szabadok, de az esélyegyenlőség elve komolyan sérül, és a kormánypártoknál közpénz és kampányfinanszírozás összemosódik.”
Kertész János idézi az amerikai nagykövet szavait, miszerint „senki sem mondta nekem, hogy ez vagy az rossz.” Íme, én most szólok, írja levele végén a CEU oktatója.
„A bevándorláspárti svéd kormány újabb támadást indított Magyarország ellen”. Így reagált Szijjártó Péter arra, hogy Heléne Fritzon svéd migrációs miniszter egy uniós kérdésekkel foglalkozó szemináriumon bírálta Magyarország menekültpolitikáját, és emlékeztette a magyar külügyminisztert, hogy 1956-ban Svédország lelkesen fogadott be magyar menekülteket. A svéd miniszter szerint elvárás lenne, hogy Magyarország ugyanilyen módon vállaljon felelősséget az EU közös menekültpolitikájában.
Szijjártó Péter mindezt történelemhamisításnak nevezte, szerinte Brüsszel és a svéd kormány azért támadja Magyarországot, mert átláthatóságot vár el a külföldről finanszírozott bevándorláspárti szervezetektől.
A svédek tehát kihúzták a gyufát Magyarországnál, ebből pedig egyenesen következik, hogy át kell értelmeznünk, amit eddig Svédországról tudtunk és gondoltunk.
Svédország – Országismertető
Államformája: Bevándorláspárti ország.
Közjogi méltóságok: Az ország élén a király áll, a miniszterelnök hatalma nem számottevő, Orbán Viktor például sokkal messzebbre tudja köpni a szotyolát, mint a svéd miniszterelnök.
Irodalmi élet: elhanyagolható, a legismertebb svéd vers egy ismeretlen költő Petőfi-átirata. A Szeptember elején című költeményt számos nyelvre próbáltak már lefordítani, de egyik kísérlet sem járt sikerrel. Egyedül magyar fordítása van, amely így hangzik: „Még nyílnak a völgyben a svéd virágok, /De már nem sokáig, mert úgy kiirtom mindet, mintha fák volnának a Városligetben.”
Tudományos élet: Svédországban nincs tudományos élet, az utolsó jelentős gondolkodó Alfred Nobel volt, ám az ő munkássága is eltörpül Kósa Lajos tudományos teljesítménye mögött.
Életszínvonal: Svédországban nagyon alacsony az életszínvonal. Egy példa: a budapesti svéd nagykövetnek például sokkal kisebb háza van, mint Szijjártó Péter magyar külügyminiszternek.
Földrajz: Svédország hidegebb, mint Magyarország, a folyók rövidebbek, a tavak sekélyebbek és a völgyek is kevésbé mélyek, mint nálunk.
Városok: Svédország fővárosa Trianon.
Beszélt nyelvek: a svédek semmilyen nyelven nem beszélnek, ily módon sem egymással, sem más népekkel nem képesek kommunikálni. Egyetlen ismert nyelvjárásuk a tegező módban ismert ikea, amely nem beszélt, hanem holt nyelv, és már olyan régen kihalt, hogy írásos formája nem is létezik, ezért szájhagyomány útján terjed.
Sportélet. A svéd futball csapnivalóan gyenge, a magyar válogatott sokkal jobb, mint a svéd nemzeti tizenegy. Kivéve, amikor egymás ellen játszanak, mert akkor többnyire a svédek győznek.
Gazdaság. Az ország legfőbb bevételi forrása a bérvadászat, aminek az a lényege, hogy minden évben meghívják Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettest, aki elejt néhány háziasított rénszarvast.
Társadalom: Svédországban olyan rossz a közbiztonság, hogy az emberek ki sem mernek menni az utcára. Ezért a svéd kormány azt tervezi, hogy a fölöslegessé vált utcákat elbontják, és helyettük a magyar modellt követve, stadionokat és kisvasutakat építenek.
Több svéd miniszter és a nagykövet is bírálta az elmúlt napokban a magyar kormányt. Ezért Szijjártó bekérette a nagykövetet.
Margot Wallström svéd külügyminiszter tegnap a Twitteren azt írta: Orbán Viktor miniszterelnök és Matteo Salvini olasz belügyminiszter a demokraták és a baloldal ellen alakítanak szövetséget.
I just read today that Viktor Orbán in Hungary and Matteo Salvini in Italy want to form an alliance against ”the democrats and the left” in Europe, naming Macron as their main opponent.
Heléne Fritzon svéd bevándorlásügyi miniszter pedig szemináriumon bírálta Magyarország menekültpolitikáját. Mint mondta, egy találkozón emlékeztette Magyarország külügyminiszterét 1956-ra, amikor Svédország lelkesen fogadott be magyar menekülteket. A svéd miniszter szerint
elvárás lenne, hogy Magyarország ugyanilyen módon vállaljon felelősséget az EU közös menekültpolitikájában.
Szijjártó Péter ugyanúgy reagált, ahogy a hasonló bírálatokra korábban is. Azt mondta: „a bevándorláspárti svéd kormány újabb támadást indított Magyarország ellen”.
Szerinte Orbán és Salvini nem a demokraták, hanem az illegális bevándorlás ellen küzdenek. Azt is mondta: a svéd bevándorlásügyi miniszter egyenlőségjelet tett az 1956-os magyar menekültek és az illegális bevándorlók közé, és szerinte „aki ilyet tesz, az történelemhamisítást követ el”.
Nemrég
Svédország beszállt a Magyarország ellen az Európai Bíróságon a civiltörvény indított perbe,
Szijjártó beszélt arról is, hogy Niclas Trouvé, Svédország budapesti nagykövete azt nyilatkozta a közelmúltban, hogy „várja Magyarország elítélését, vagyis egyértelműen a Soros-szervezetek oldalára állt”, ezért bekérette a diplomatát a minisztériumba.
A svéd nagykövet egyébként a 444-nek adott interjút, és többek között azt mondta: a bevándorlás nem fenyegetés, hanem egy jó lehetőség, ami hosszú távon hazája hasznára válik. Nem tart attól, hogy a keresztény kultúra veszélyben lenne, az viszont neki is feltűnt, hogy milyen sötét képet fest Svédországról a kormánypropaganda.
A távozó szlovák nagykövet mondta ezt a Soros-ellenes kampányról egy interjúban. Szerinte Orbán Viktor teljesen centralizálja hatalmát, ő dönti el, kiből lehet oligarcha és Magyarországon egyre inkább az orosz modell működik.
Rastislav Kácer MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Rastislav Kácer nem csak diplomataként ismert, ő alapította a Globsec nevű szervezete, amely 2005 óta évente szervezi Pozsonyban a World Security Forumot, a régió egyik legjelentősebb biztonságpolitikai konferenciáját. Korábban dolgozott a NATO főparancsnokságán, 2003 és 2008 között amerikai nagykövet volt. Öt évet dolgozott Magyarországon, miután lejárt a mandátuma, saját kérésére vissza is vonul a diplomáciától.
A Denniknek adott interjúban (amelyet a napi.hu fordított le) most azt mondta, Magyarországon
a vezető centralizálja a hatalmát, ő dönti el, kiből lehet oligarcha.
Szerinte Magyarországon már Orbán Viktortól függenek az oligarchák is, mint Oroszországban, és nem fordítva, mint például Szlovákiában.
A távozó nagykövet azt is mondta: „Orbánra úgy néznek, mint egy forradalmárra. Nem egy szokványos politikus, de egy olyan, akinek kialakult képe van a jövőről,
azt is hiszi magáról, hogy egy próféta,
egy fényhordozó.” Szerinte sajnálatos, hogy autokrata ambíciói vannak.
Mint mondta, nem biztos benne, hogy a magyar demokrácia ma megfelel az uniós jogállami feltételeknek, ahogyan Szlovákia sem felelt meg, amíg Vladimir Meciar kormányzott.
Rastislav Kácer nem bizakodó a V4-ek gazdasági teljesítményét illetően sem: az EU GDP-jének mindössze hat százalékát adják. Úgy látja, hogy míg korábban a csehek álltak a legjobban, és utánuk jöttek a magyarok, azóta a lengyelek kilőttek, és már Szlovákia is lehagyta Magyarországot.
A magyar gazdaság mindössze egy százalékkal közeledett az uniós átlaghoz a csatlakozás óta,
ezt Románia is fel tudja mutatni.
Szerinte Orbán orosz kötődése nem csak mítosz, és annak köszönhető, hogy az EU és az USA kritizálja, ha távolodik a demokratikus értékektől, az oroszok viszont nem. Ugyanakkor, bár szerinte Orbán és Putyin több dologban hasonlítanak, a magyar miniszterelnök közelebb áll az Unióhoz, mint Oroszországhoz. Az EU ugyanis több, mint egy gazdasági együttműködés, ezer éves közös értékeken alapszik.
Arról is beszélt, hogy nem akarja megmondani, mit kellene tennie Magyarországnak, hiszen Szlovákia sem tökéletes:
„A magyarok és a szlovákok azt a képet alakították ki magukról, hogy ők a két rossz gyerek az osztályban,
akik miatt a tanár már elveszítette a türelmét, már nem is tudja, ki a jó és ki a rossz. ”
Soros György Fotó: MTI/Európai Parlament/Philippe Buissin
Rastislav Kácer beszélt Soros Györgyről, és a magyar kormány ellene indított hadjáratáról is. Úgy fogalmazott: „A nemzetközi politikában szerzett több évnyi tapasztalatom alapján kijelenthetem, ha valaki azt hiszi, hogy egy 90 éves nagypapának – még ha gazdag is – bármilyen ördögi terve van a világ leigázására, az inkább pszichiátriai látlelet, mint sem valami, aminek köze lenne a valósághoz”. Azt ugyanakkor elismerte, hogy
a propagandában működött az üzenet.
Beszélt arról is, hogy megnézte a Soroshoz köthető alapítványok munkáját, és ez alapján úgy látja: veszteség, hogy elköltöznek Budapestről. Szerinte jótékony célokat támogattak és védték a sajtószabadságot is.
Szlovákiában egyébként nem működött úgy a „sorosozás”, mint Magyarországon, pedig Robert Fico volt miniszterelnök próbálkozott vele a tömegtüntetések idején, és ebben a magyar kormánypropaganda is támogatta. Volt arra példa, hogy a Fico egyik sajtótájékoztatóját élőben adó újságírók egyszerűen beszüntették a közvetítést, amikor az összeesküvés-elméleteiről kezdett beszélni. Bukása után pedig eleve kevesebb figyelem fordul felé. Ugyan volt arról szó, hogy a parlamentben előkészítenek egy, a magyar civilellenes törvényhez hasonló jogszabályt, de konkrét lépések eddig nem történtek.
„Kinek állt érdekében, hogy a szenzitív információkat tartalmazó nagyköveti feljegyzés nyilvánosságra kerüljön? És mi magyarázza Fournier véleményének megváltozását Orbán politikai cselekedeteiről? Efféle diplomáciai botrányok nagyon ritkán fordulnak elő és soha nem tesznek jót az érintett feleknek. Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni: ahol ilyen esetek mégis megtörténnek, ott valami nincs rendben a fogadó országgal.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:
Eléggé sajnálatos értelmezéseknek lehetünk tanúi Éric Fournier volt francia nagykövet távozásával kapcsolatban. Vannak vélemények, amelyek arról szólnak: Emmanuel Macron francia elnök menesztette budapesti nagykövetét, mások úgy vélik, szó sincs erről: a nagykövet megbízatása lejárt, hazarendelése a szokásos ügymenet része.
Nos, egyik vélemény sem igazán fedi a valóságot. Egyrészt Fournier megbízatása valóban lejárt. Hosszú hónapok óta lehet erről tudni, s köztudott volt az is, hogy már rég elkezdődtek a búcsúzkodással együtt járó találkozók, ebédek és vacsorák.
Másrészt viszont az a látványos közjáték, melynek keretében Emmanuel Macron bírálta nagykövetének azok kijelentéseit, hogy az Orbán elleni európai sajtó támadásokat a „magyarokkal szembeni gyűlölet” és az irigység inspirálja, s hogy az antiszemitizmus vádja, amit – a Soros-kampány miatt is – Orbánnal szemben egyre gyakrabban okkal felemlegetnek, valójában csak arra lenne jó, hogy „elfedje a franciaországi és németországi muszlimok antiszemitizmusát”, Fournier-vel szemben szokatlanul nyílt, radikális és ellentmondást nem tűrően kritikus.
Ha minden háttérismeret nélkül vonjuk meg a fenti kijelentések mérlegét, akkor könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy Éric Fournier volt nagykövet egyszerűen csak Le Pen Nemzeti Frontjának szellemiségét képviselte Magyarországon, ennek megfelelően ítélte meg a magyar helyzetet, s nem csoda, hogy éles összeütközésbe került a jelenlegi francia vezetés politikai álláspontjával és értékbeli hitvallásával.
Csakhogy az a szűk magyarországi értelmiségi elit és diplomáciai kör, melyben Fournier mozgott, nem ilyennek ismerte meg a volt nagykövetet.
Ő korábban egyáltalán nem adta tanújelét annak, hogy a Nemzeti Fronthoz húzna, s egyébként is a háttérbeszélgetések során – s egyes esetekben még a nagy nyilvánosság előtt is – nem fukarkodott a mai magyar kormány intézkedéseit illető kritikákkal. Az említett magánbeszélgetések persze szűk, zárt körben zajlottak, de „végösszegük” azért idővel összeadódott a „második nyilvánosságban”, hisz a résztvevők időnként bizalmasan kicserélték értesüléseiket, s ezekből egyértelműen az volt leszűrhető: Fournier egy liberális, nyugatos értelmiségi, aki kritikusan szemléli Orbán ténykedését. Ez tehát a számos ellentmondás egyike…
Ugyanakkor tény, hogy az a diplomáciai feljegyzés vagy – régebbi nevén – rejtjeltávirat, amit Fournier kormányához intézett, valóban ellentmondott mindannak, amit a volt nagykövet kapcsolatrendszere leszűrt korábbi bizalmas megnyilatkozásaiból. E jegyzet – természetéből fakadóan – nem volt nyilvános, vagyis felfoghatjuk ezt is úgy, hogy valódi álláspontot, valódi szándékot sugallt. És ez is az üggyel kapcsolatos ellentmondások része…
Ezek számát szaporítja, hogy Fournier korábbi megnyilatkozásai nem az Orbán kormány tetteit és rémtetteit kimagyarázó vélekedést támasztottak eddig alá, hanem egy kritikusat. Vagyis, hogy a nagykövet fenntartásokkal szemlélte a fideszes politikai elit ténykedését. Elég csak egy pillantást vetni a nagykövetség honlapjára. Ott havi gyakorisággal több blogbejegyzésben mondta el Éric Fournier véleményét a világról. Nyílt politikai kritikát természetesen nem fogalmazott meg, de az a humánus megközelítés, amit például menekültügyben legutóbb, június 20-án leírt, nem, hogy elhatárolódik a mai magyar gyakorlattól, de indirekt kifejezett bírálja azt.
Mindebből egyértelmű következtetések nem fakadnak, leszámítva azt, hogy Fournier most nyilvánosságra került véleménye szöges ellentétben áll a Macron által megszabott politikával, ráadásul ellentmond saját eddigi megnyilatkozásainak és magatartásának is. Ugyanakkor a felsorolt tények lehetőséget teremtenek rá, hogy bizonyos kérdéseket megfogalmazzunk velük kapcsolatban:
(1) Kinek állt érdekében, hogy a szenzitív információkat tartalmazó nagyköveti feljegyzés nyilvánosságra kerüljön? Talán csak nem a Macron álláspontját láthatóan teljes mellszélességgel támogató francia diplomáciai apparátusnak? Ez szokatlan lenne, de csak annyiban, ha azzal Fournier személyét akarnák ellehetetleníteni. A volt nagykövet ugyanis igazából nem számít fajsúlyos diplomatának, kevésé fontos, harmadikvilágbeli helyeken töltött be eddig beosztotti diplomáciai posztokat, talán a grúziait leszámítva, ahol nagykövetként épp az orosz-grúz konfliktus idején szolgált (2007-2011). Viszont lehetett – nagyon is indokolható – tétje a kiszivárogtatásnak, ha a célpont maga Orbán Viktor és kormánya volt.
(2) Mi magyarázza Fournier véleményének megváltozását Orbán politikai cselekedeteiről? A francia politikai valósághoz köthető okai lennének ennek, például Fournier felsorakozása Le Pen mögé? És ha igen, mi indokolja ezt, teljesítményének nem kellő visszaigazolása az új francia politikai vezetés részéről? Vagy magyarországi okok? Mindkét esetben a jövő, ha nem is gyors, de konkrét válaszokat ígér annak tükrében, hogy Fournier – aki már korosodó ember lévén, karrierje végéhez közeledik – hol és miként folytatja karrierjét? Megmarad-e a francia külügyminisztérium alkalmazásában? Vagy máshova szegődik el? Netán olyan pozícióba, melyre lehet a magyar vagy orosz politikai vezetésnek valamilyen ráhatása?
Összegzésképpen azonban megállapítható:
ilyen diplomáciai botrányok nagyon ritkán fordulnak elő, és soha nem tesznek jót az érintett feleknek.
Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni: ahol ilyen esetek mégis megtörténnek, ott valami nincs rendben a fogadó országgal. Az 1989 körül összeomló szovjet szatellitállamok mindegyikében – a reformokban jeles akkori Magyarországot leszámítva – számos diplomáciai botrányt okozott az adott társadalmakban mutatkozó egyre erőteljesebb politikai árapály. Ráadásul minél nagyobb válságban volt egy-egy társadalom – vagyis minél abnormálisabban működött az adott állam politikai vezetése –, annál nagyobb diplomáciai botrányok kerekedtek egy-egy ügy, vagy egy-egy személy körül. A jelek szerint nem történik ez másként a mai Magyarországon sem.
Az idén negyven esztendős Szijjártó Péter már fiatalon hatalmas politikai karriert futott be. Mindemellett – elmondása szerint szülői segédlettel – anyagi bázisa is biztosítottnak látszik. Ráadásul azzal is dicsekedhet, hogy 2010 óta ő az első magyar politikus, akit fogadott egy, a hivatali hierarchiában hozzá hasonló beosztásban lévő amerikai kollégája. S bár külügyminiszterként számos alkalommal bírálja Soros György tevékenységét, gimnazistaként még egy újságcikkben arról beszélt, hogy mennyire bízik a magyar származású amerikai milliárdosban.
Repülőjegyet és zsebpénzt kapott Sorostól
„Szorongás nélkül vágtam neki az útnak, úgy gondoltam, a Soros Alapítványban nyugodtan megbízhatok” – nyilatkozta Szijjártó Péter gimnazistaként. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium harmadikos tanulója 1995-ben egyike volt az ezerötszáz jelentkezőnek, akik közül a tucatnyi szerencsést kiválasztották, hogy fél évet az Egyesült Államokban tölthessenek. Mint elmondta, a repülőjegy, a biztosítás és az ösztöndíj mellé még heti hetvenöt dollár zsebpénzt is kapott.
A kiválasztott gimnazistáról szóló győri újságcikkben a későbbi külügyminiszter még csak az első élményeiről számolt be. Beszélt a nagy távolságokról, arról, hogy az amerikai gimnazistáknak milyen fontos a sport. Egy későbbi lapszámban további ohiói kalandjairól is beszámolt. Migránsokról, Soros-tervről és a Stop Sorosról akkor még természetesen nem esett szó.
Találkozott boldog cigányokkal is
2011. március első napjaiban Gyöngyöspatán egy helyi konfliktus miatt egy hétig polgárőrnek nevezett gárdisták járőröztek, a Jobbik nagygyűlést tartott a falu főterén, mintegy 2000 ember pedig végigmasírozott a cigánysoron. Szijjártó, aki akkor – hivatalos elvezéssel – a miniszterelnök személyes szóvivője volt, „húsvéti kirándulásnak” nevezte, hogy a gyöngyöspatai romák – asszonyok és gyerekek, a férfiakat és a nagyobb fiúkat hátrahagyva – egy szolnoki turisztikai központba és Budapestre, a csillebérci úttörőtáborba menekültek.
Ehhez a cinizmushoz a magát nemzeti hírcentrumként definiáló MTI is csatlakozott, akik a faluból való elmenekülés délutánján még riadt, vagy éppen egykedvű romákról közöltek fotókat. Idővel aztán észbe kaptak a hírcentrumosok, mert estére már másfajta fényképeket készítettek az MTI riporterei: vidáman futballozó, szamarat etető felhőtlenül boldog cigánygyerekeket láthattunk a képeken – Szijjártóék találkoztak boldog cigányokkal is.
Nem ez volt az egyetlen eset, amikor az amúgy jó iskolákat végzett, tanult Szijjártó Péter – bocsánat, nincs rá jobb magyar kifejezés – hülyének tetette magát. 2011-ben és 2012-ben az akkor még létező Milla több tüntetést is rendezett a Szabad Sajtó útján, és ezeken a megmozdulásokon tízezrek énekelték a slágerré vált dalt: Nem tetszik a rendszer. Amikor az újságírók szembesítették ezzel az akkor még mindig a miniszterelnök szóvivőjeként dolgozó Szijjártót, ő megpróbált viccesnek mutatkozni, és azt válaszolta: hogy nekik sem tetszik, azért akarják megváltoztatni.
2011. április 10-én Szijjártó még mindig a történéseket látszólag nem értő vonalat vitte: azt mondta, hogy a kormány örül a szakszervezeti tüntetésnek, mert ez is azt bizonyítja, hogy a szakszervezetek nem értenek egyet az európai kormányok megszorításaival. Akkoriban ez volt Szijjártó stílusa. Úgy tett, mintha azt hinné, hogy a szakszervezetek azért visznek az utcára több tízezer embert, mert egyetértenek a kormány politikájával. Hogy egy retardált napközis szintjén van az ország, és azért jöttek Magyarországra huszonegy ország munkavállalói, azért vállalták a magyar dolgozók a munkahelyükön várható atrocitásokat, mert támogatják az kormány politikáját. Hogy tetszik nekik a megszüntetett korkedvezményes nyugdíj, örülnek, amiért kevesebb pénzt találnak a borítékban.
Néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Szijjártó Péter változtasson a kommunikációján. 2016 áprilisában már egy kevesek által érthető, hosszú körmondatban válaszolt, amikor egy újságíró az tudósítása MTI szerint a következő kérdést tette fel a miniszterelnök személyes szóvivőjének: mit tesz a kormány az orvosok elvándorlásának megakadályozása érdekében?
A következőkben szó szerint idézzük Szijjártó Péter konkrétumokban bővelkedő, és szakmai szempontból is szignifikáns válaszát: „az ország átszervezésén belül az egészségügyi rendszer átszervezésére is haladéktalanul szükség van, hiszen jól látszik, számos ponton változtatni kell azért, hogy az egészségügy hosszú távon és magas színvonalon működőképes legyen. Az egészségügyi államtitkárság már folytatja a konzultációkat, és a kabinet elé viszi azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek kormány- vagy parlamenti szintű döntéshozatalt igényelnek annak érdekében, hogy a magyar orvosokat Magyarországon tudják tartani”.
A külügyér
2016. szeptemberében Szijjártó Péter letette a miniszteri esküt és ezzel 36 éves korára elérte eddigi előmenetelének csúcsát: külügyminiszter lett.
Ekkoriban kezdte a sajtót érdekelni a politikus vagyoni helyzete. Mely vagyoni helyzet meglehetősen számottevőnek mondható. Amint az több újságban is megjelent, feleségével egy házat vásároltak Dunakeszin. 400 négyzetméteres lett a ház és 167 millió forintba került. Eredetileg nem ennyiért kínálták, de – mint Szijjártó nyilatkozta -, hosszasan alkudozott, így lett a vége 167 millió.
A sajtómunkásokat persze az is érdekelte, miből futotta ilyen drága házra a külügyminiszternek. Kiderítették, hogy Szijjártó a házvásárlást megelőző évben tíz millió forintot keresett, és mindeközben 15 millió forintot takarított meg.
Szijjártó mindezt azzal magyarázta, hogy szülői segítséggel vették meg a dunakeszi ingatlant – a derék felmenők mindkét részről sok millió forintot ajándékoztak a fiataloknak, néhány másik milliót meg kölcsönbe adtak nekik,
Érdekes módon a történet nem keltette fel sem az adóhatóság, sem az ügyészség érdeklődését, de azért mégsem tanulság nélkül való: a legfontosabb, hogy lehetőleg már születésünk előtt válogassuk meg jól a szüleinket. Akinek szegény, teszetosza szülei vannak, az megnézheti magát, ezért ha tehetjük, próbáljunk meg egy önzetlen, igen vagyonos családba csöppenni.
2016-ban már javában zajlott a migránsválság, s bár a 2015-ben hazánkon átvonuló embereknek nyoma sem maradt Magyarországon, a magyarországi kommunikáció ha lehet, még a korábbinál is magasabb fokozatra kapcsolt. Szijjártó Péter sem akart ebből kimaradni, az Indexnek például elmesélte, hogy mennyire sajnálja a brüsszelieket. Mindezt egy személyes példával támasztotta alá: egy alkalommal futni indult a belga fővárosban, de eltévedt, és két utcával arrébb kötött ki, mint ahol kellett volna. Ezt követően, mint mondta, már az életéért kellett futnia. Olyan gyorsan futott, hogy korábban el sem tudta volna képzelni, hogy ennyire képes.
A körülményekről többet nem árult el a külügyminiszter, de a szövegkörnyezetből felsejlik, hogy mi történhetett. Szijjártó külügyminisztert migránsok kergették meg. Konkrétumokat nem tudunk, de erősen gyanítható, hogy ki akarták rabolni.
Monnyon le, gyüjjön ide!
S miközben a magyar diplomácia nagy erőkkel igyekszik szövetségeseket keresni Európában és a nagyvilágban, ezen tevékenysége során gyakran ütközik falakba. Diplomatikusa fogalmaztunk, a köznyelvben ezt úgy mondanák, hogy egy csomó helyen nem kedvelnek bennünket. Szijjártó Péter külügyminiszter regnálása során vagy tucatnyi nagykövetet rendelt már be a hivatalába, nemrégiben az ENSZ nevű világszervezetet osztotta ki.
2015 szeptemberében Werner Faymann szövetségi kancellár bírálta a magyar miniszterelnököt. Az osztrák politikus azt kifogásolta, hogy míg Ausztria legalább megpróbálja szűrni és regisztrálni az országba belépő migránsokat, addig a magyar kollégája egyszerűen hagyja őket százasával tovább haladni.
„Az ember azt várná egy szomszédos ország vezetőjétől, hogy a tények ismeretében nyilatkozzon, és ne valótlanságokat állítson” – mondta Szijjártó Péter Faymann szavaira reagálva.
A történtek miatt még aznap délutánra berendelték a minisztériumba a budapesti osztrák nagykövetet. Tavaly szeptemberben Szijjártó Péter Ukrajna Budapestre akkreditált nagykövetét kérette a Külügyminisztériumba, mert személyesen is tájékoztatni kívánta, hogy „szégyennek és gyalázatnak” tartja az ukrán oktatási törvény módosítását.
2017 szeptemberében a görögök húzták ki a gyufát Szijjártónál, Görögország budapesti nagykövetét a görög belügyminiszternek egy svéd lapnak adott interjújával kapcsolatban rendelték be a magyar külügyminisztériumba.
Szijjártó ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „a görög belügyminiszter a csillagokat is lehazudta az égről, amikor arról beszélt, hogy Görögország megvédi a határait.”
2018 januárjában a külgazdasági és külügyminiszter teljes mértékben elfogadhatatlannak, az európai értékekhez és a 21. századhoz méltatlannak nyilvánította Mihai Tudose román miniszterelnök magyar autonómiatörekvésekkel kapcsolatos nyilatkozatát, és közölte, hogy az ügy miatt a Külügyminisztériumba rendelték Románia budapesti nagykövetét.
Idén január végén Szijjártó a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában azt mondta: „A tartalmi kérdéseken túl komoly legitimációs problémákat is felvet António Guterres ENSZ-főtitkár nyilatkozata”, aki, és Szijjártó ezt nehezményezte, „lehetőségnek nevezi a migrációt, amely erősíti a gazdasági növekedést, csökkenti az egyenlőtlenségeket és összeköti a különböző társadalmakat.”
2018 februárjában Szijjártó Péter azonnali lemondásra szólította fel az ENSZ emberi jogi főbiztosát, Zeid Raad al-Husszeint, mert idegengyűlölettel és rasszizmussal vádolta meg Orbán Viktor kormányfőt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésén elmondott beszédében.
Mindehhez képest csak hab a tortán, hogy április 9-én, a magyarországi választást követő napon Szijjártó Péter közölte: „Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter nem szerepel a magyar választói névjegyzékben, ezért érdektelen, hogy mit mond”.
Ezzel arra reagált, hogy Jean Asselborn a Die Welt című német napilap egy cikkében úgy nyilatkozott: az Európai Uniónak határozottan cselekednie kell a Fidesz nagyarányú választási győzelme után, semlegesítenie kell az uniós értékeken mutatkozó „kóros elváltozást”. A luxemburgi külügyminiszter szerint a magyar választások után „Németországnak és Franciaországnak, illetve minden, nem közönyös tagországnak az európai egyezmények alapján gyorsan és határozottan semlegesítenie kell ezt az értéktumort”.
Amint a fenti történetekből is kitetszik, Szijjártó Péter jelenleg inkább tűnik harcias kiskakasnak, mint rutinos, a diplomácia fegyverzetével felvértezett politikusnak. De még nincs veszve semmi: fiatal és tanulékony, minden esélye megvan arra, hogy rendesen megtanulja a szakmát. Ha meg mégsem, akkor majd a valóság hajlik hozzá.
Különbséget kell tenni a jogos kritika és az aggodalomra okot adó reakciót kiváltó sztereotípiák emlegetése között, ezt mondta Izrael magyarországi nagykövete, Yossi Amrani a Független Hírügynökségnek adott interjúban. A menekültellenes kampány hangvételét nem akarta minősíteni, azt mondta: minden országnak magának kell eldöntenie, kit fogad be. Yossi Amrani beszélt arról is, hogy Irán fenyegetést jelent és Izrael „diplomáciai vagy más eszközökkel” is megakadályozza, hogy túlzott befolyása legyen Szíriában. Azt is elmondta, hol lát lehetőséget a magyar-izraeli gazdasági kapcsolatok fejlesztésére.
Yossi Amrani Fotó: Izraeli Nagykövetség
Tavaly nyáron a két miniszterelnök a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről beszélt. Vannak ennek már látható eredményei?
A két miniszterelnök áttörést ért el a két ország közötti kapcsolatokban, több tekintetben is. Ezek közül némelyiknek idő kell, hogy az eredmények látszódjanak. Ha valaki szorosabb gazdasági együttműködés mellett dönt, akkor ennek meg kell teremteni a feltételeit.
Ennek megfelelt Palkovics László államtitkár kinevezése a Magyar-Izraeli Gazdasági Vegyes Bizottság társelnökének. Ő egy cselekvő típus, többször is járt már Izraelben a miniszterelnök látogatása óta,
az együttműködés több területét feltérképezte, főleg tudományos és technológiai területen,
ahol közös vállalkozásokat is létre lehet hozni.
A bizottság májusban Magyarországon találkozik majd. Ez az együttműködés egyik útja. A múlt héten a V4-ek innovációs munkacsoportja járt egy háromnapos tanulmányúton Izraelben. Ez már a találkozók második köre, a cél az, hogy az izraeli high-tech ipart bemutassuk a visegrádi országoknak. Most a V4-eknek maguknak kell dönteniük a prioritásokról. A partnereim a Külügyi és Külgazdasági Minisztériumban nagyon optimisták.
A magunk részéről mi megpróbáljuk arra bátorítani az izraeli üzletembereket, hogy fedezzék fel a magyarországi befektetési lehetőségeket. Egyre aktívabb a nagykövetség ezen a területen, van egy gazdasági osztályunk, ami korábban nem létezett. Azt nem mondanám, hogy azonnal eredményeket látunk majd a kereskedelmi forgalomban, ehhez idő kell, de a tudományos és technológiai együttműködésnek már mindenképp látjuk a kezdeteit.
A high-tech szektor, az innováció nagyon erős Izraelben. Ez lehet az együttműködés fókuszában is?
Többféle terület van. Ott a TEVA, egy izraeli vállalat, amely aktív az országban, még ha most bizonyos átalakuláson is megy keresztül. Ott az NNG, amelynek szintén izraeli tulajdonosai vannak. Vannak komoly izraeli befektetések az ingatlanpiacon is.
Van lehetőség magyarországi befektetésekre.
Egy kormánynak azt kell felismerni, hol látja az együttműködés előnyeit, hogy win-win helyzet jöjjön létre.
Ez lehet a mezőgazdaság is, ezen a területen is van együttműködés, minden évben megy egy magyar csoport Izraelbe, az izraeli know-howt pedig alkalmazzák itt. Vízgazdálkodási együttműködés is van, ezen a területen Magyarország vezetőnek számít.
Ahol mi a legnagyobb lehetőséget látjuk, az a biztonságos városok, az intelligens mobilitás és a high-tech. Ezen a területen van együttműködési potenciál. És persze a kibernetika, akár a mindennapi használatban, akár más területen. Nem tudok részletekbe belemenni, mert ez még csak most alakul. De van egy folyamat, egy trend, amelyet ki kell használni és támogatni kell, és ehhez meg is van az elkötelezettség mindkét oldalon.
Az utóbbi időben komoly hangsúlyt fektettek a turizmusra is, ez továbbra is növekszik?
A számok nagyon magasak. Ugyan soha nem lehet pontosan tudni az izraeli turisták számát, mert sokan közülük, miután elrepülnek Európába, ott már az EU-s útlevelüket használják, sok izraeli ugyanis kettős állampolgár. Azokról az izraeliekről vannak adataink, akik izraeli útlevelet használnak. A számuk közelít az évi 200 ezerhez.
Ez egy magas szám. De még ha nincsenek is pontos adatok, elég Budapest bizonyos részein sétálni, hogy az ember héber nyelvű beszédet halljon. Tehát
nagy számban vannak itt izraeli turisták,
még izraeli hotelek is vannak a városban.
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Azt gondolom, hogy a jövő az, hogy az izraeli turisták az ország más részeire is eljussanak. Most Budapesten töltik el az idejüket, szeretik Budapestet, szeretnek ide jönni, szeretnek a helyi éttermekben enni – Budapestet jól ismerik. De most azzal próbálkozunk, hogy az ország más részeit is megmutassuk. A Balaton az egyik prioritás, de emellett van közvetlen járat Debrecen és Tel Aviv között. Az országnak ez a része, Debrecen, Nyíregyháza és más úticélok is fontosak lehetnek.
A budapesti Wizz Air és El Al járatok száma egyértelmű jele annak, hogy ez egy jövedelmező útvonal, és igény van rá. Sokkal több izraeli jön Magyarországra, talán tízszer annyi, ha nem több, mint magyar Izraelbe. Ezen a téren lehetne fejlődés.
Az elmúlt években több olyan politikai kampány is volt Magyarországon, amelynek sokak szerint antiszemita felhangjai voltak, például a Soros György elleni kampány. Mit gondol erről?
Nagyon óvatos vagyok az antiszemitizmus szó használatával. Mindenkinek azt ajánlom, hogy előre gondolja meg, mint jelent, hogy valaki antiszemita. Szerintem, és ez az én saját definícióm, antiszemitának lenni annyit jelent, hogy valakinek bizonyos nézetei vannak a zsidó emberekről és Izraelről. Ha egy bizonyos egyénről gondol valamit, akár rólam, vagy bárki másról, az nem jelent antiszemitizmust.
Lehet valakinek véleménye egyes emberekről, lehet kritizálni Izraelt, egészen addig, amíg ezt nem kísérik antiszemita hangok.
Nekem az antiszemita hangok azt jelentik, hogy bizonyos, zsidókról szóló előítéleteket és babonákat általánosítanak.
Mi a helyzet akkor, ha egy parlamenti képviselő megoszt egy fényképet, amelyen egy ember neve egy megölt disznón tűnik fel?
Különbséget tennék jogos kritika és bizonyos képek, sztereotípiák használata között, amelyek olyan reakciót válthatnak ki, amely már aggodalomra ad okot. Ha valaki egy zsidó emberről, vagy egy zsidó származásúról, mert ez nem feltétlenül ugyanaz, attól függ, minek tekinti magát, tehát ha valaki készít egy képet, amelyet egy ismert zsidóval lehet összefüggésbe hozni, és ott van egy leölt disznó, akkor azt érzéketlenségnek, rossz ízlésnek és a megfelelő értékítélet hiányának nevezném.
Tartanék attól, hogy antiszemitának nevezzem, ugyanakkor nagyon őszintének és nagyon világosnak kell lennem:
ha ezek a dolgok megismétlődnek és az emberek úgy érzik, hogy ezek felhangja, vagy az általános hangvétel a zsidók ellen uszít, és felidéz különböző rettenetes képeket a múltból, akkor ez komoly, az antiszemitizmuson túlmutató veszély a társadalomra nézve.
Mindannyiunknak jól kellene ismernünk a múltat és egymást.
Sokan mondják azt is, hogy a menedékkérők elleni kampány hangvétele egy bizonyos 30-as évekbeli narratívára emlékeztet. Például amikor politikusok egy olyan globalista ellenségről beszélnek, amelynek nincs hazája, pénzzel spekulál… Erről mit gondol?
Nem akarom megítélni a magyarországi vagy más országbeli bevándorlásellenes kampányt. Tisztában kell lennünk a definíciókkal. Vannak gazdasági bevándorlók és emberi jogi menekültek. Amikor a menekültekről van szó, akkor humánus kötelesség menedéket biztosítani és megoldást találni más emberek szenvedésére.
Az illegális bevándorlással Izrael is küzd. Azokat az embereket, akik „menedéket” keresnek ott, üldözik a saját országukban? Ez nem minden esetben van így. Néhányan eljöttek egy bizonyos országból, több ezer kilométert mentek több másikon keresztül, és aztán menedékjogot kértek Izraelben. A nemzetközi jog szerint
bárki elhagyhatja az országát és kérhet menedéket, de csak abban az országban, ahova először megérkezik.
Ha sok más országon keresztül utazik, és ott telepedne le, ahol a gazdasági helyzet és az életszínvonal sokkal jobb, akkor a társadalom nehéz feladata eldönteni, hogy be akarja-e fogadni ezeket a bevándorlókat vagy nem. Ez olyan, mint valakit arra kérni, hogy fogadjon be mást az otthonába. Az ország egy közös otthon. Az ott lakóknak kell eldönteni, hogy befogadnak-e másokat. Ez nem rasszizmus, ez nem a bevándorlókról szól, hanem az életstílus védelméről.
Általánosságban hogy látja, az antiszemitizmus problémát jelent ma Magyarországon?
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Nem akarok a mai Magyarországról beszélni, azt gondolom, hogy a számok és incidensek az egész világon azt mutatják, hogy az antiszemitizmus szörnyűsége továbbra is létezik. Magyarországon a kormány nagyon aktív és nagyon érzékeny a zsidó közösség aggodalmaira, látni azt is, hogy támogatja a zsidó életmódot és történelmet.
Ugyanakkor vannak olyan emberek, akiknek bizonyos véleményük, nézeteik vannak, amelyek antiszemitának tekinthetők, ezt mutatják a közvélemény-kutatások.
A zsidó emberek ebben az országban biztonságban vannak.
De még nem élünk olyan világban, amelyből eltűnt a bigottság, az idegengyűlölet, az előítéletek. Ez nem csak Magyarországon van így, hanem sok más európai országban is.
Közel vagyunk az áprilisi Holokauszt Emléknaphoz, és mindenki megkérdezheti, hogy a kontinens megtanulta-e a leckét. A most Európába érkező bevándorlók egy része megint csak antiszemita nézeteket hoz magával. Ezen is el kell gondolkodni.
Budapesten pezsgő zsidó kulturális életről beszélhetünk, de ez kevésbé igaz a vidékre. Tudom, hogy Ön már az ország sok részén járt, mit gondol, vidéken is újjáéledhet a zsidó kulturális élet?
Szerintem újjáéledhet és újjá kellene élednie. Azt is gondolom, hogy
az ország különböző zsidó szervezeteinek együtt kellene működniük, hogy vidéken is legyen zsidó kulturális élet.
Ha el akarunk oszlatni bizonyos előítéleteket, akkor az a kultúra megismertetésével történhet, nem egyes nézetek másra kényszerítésével. Történhet ez az oktatáson keresztül, de a kulturális együttműködésen keresztül is. Ezért kezdtünk a ZsiFi-vel, a Zsidó Filmfesztivállal közösen egy projektet, a Zsidó-Izraeli Filmhetet. Remélhetőleg idén öt másik városban is meg tudunk ezzel jelenni, nem csak Budapesten. Tavaly kezdtük ezt, akkor még csak kisebb mértékben, de idén sokkal nagyobbak az elvárásaink.
Van egy kiállítás is, az izraeli művészetről. Amikor csak lehetőségünk van rá, meg akarjuk mutatni az izraeli kultúrát a vidéknek is, de ehhez partnerekre lenne szükség. Többre, mint amennyi most van.
Izrael elítélte a lengyel holokauszt-törvényt. Vannak erről tárgyalások, vagy bármilyen fejlemény?
Izrael számára Lengyelország egy fontos stratégiai szövetséges, fontos ország az EU-n és a visegrádi csoporton belül is. Sok területen szorosan együttműködünk. Most vannak bizonyos nézetkülönbségek a két kormány között az említett törvényről.
Eltekintve a lengyel érzékenységtől, amit elismerünk,
arra is szükség lenne, hogy elismerjék a zsidók és izraeliek érzékenységét is.
A két kormány úgy döntött, hogy létrehoz egy szakértői bizottságot, mindkét ország részvételével. A jó együttműködést és a kapcsolatok történetét észben tartva nagyon fontos, hogy elkötelezték magukat a nyílt eszmecsere mellett, hogy ezeket az érzékeny területeket jobban megértsék. Remélhetőleg ez nekik és nekünk is segít, hogy megoldhassuk ezt a válságot.
Ha Izraelről beszélünk, akkor elkerülhetetlen, hogy megemlítsük a szíriai háborút. Voltak olyan hírek, amelyek szerint Izrael egyes felkelőcsoportokat támogat, hogy Iránt olyan távol tartsa a határaitól, amennyire csak lehetséges. De a szíriai kormány egyre erősebbnek tűnik, ami azt is jelenti, hogy az iráni befolyás is nő az országban. Mit gondol Izrael erről? Van egy határ?
Szíria szomszédos ország, és több mint nyolc éve instabil. Izrael mindent megpróbált, hogy távol tartsa magát a konfliktustól, de vannak bizonyos stratégiai, biztonsági és diplomáciai érdekeink az országban.
Talán emlékszik, hogy
Izrael orvosi segítséget nyújt a szíriai háború áldozatainak,
szíriaiak százait, ha nem ezreit kezelték izraeli kórházakban. A különböző szíriai csoportok közötti politikai civakodásban nem akarunk aktív szerepet vállalni. Tökéletesen tisztában vagyunk az ország jövőbeli instabilitásának és a szuverén szíriai állam szétesésének politikai következményeivel, de
Szíria nem lehet egyfajta iráni tengely része. Izrael minden eszközzel, diplomáciaival vagy másokkal, meg fogja akadályozni, hogy egy ilyen forgatókönyv megvalósuljon.
Szoros kapcsolatban vagyunk a szíriai konfliktus különböző releváns szereplőivel, hogy biztosítsuk: nem kerül veszélybe a stratégiai egyensúly a régióban.
Irán egy fenyegetés.
Aggodalomra ad okot az iráni törekvés, hogy kiterjesszék befolyásukat a szomszédos országokra és így egyfajta tengelyt hozzanak létre a Földközi-tengerig.
A Hezbollah is megerősödött a szíriai háborúban. A terrorszervezetnek jelentések szerint több ezer, Izraelre irányított rakétája van. Lehetséges egy háború a jövőben?
Nem vagyok próféta és semmiképp nem akarok a háború prófétája lenni. Van egy katonai helyzet, egy kockázatelemzés. Beszéltünk Iránról, ez is a kockázatelemzés része. Izrael most nagyon szoros stratégiai együttműködést tud folytatni néhány arab szomszédjával. Ez Izrael stratégiai kilátásait tekintve nagyon komoly fejlemény.
A Hezbollah jelen van.
Néhány ember azt gondolja, hogy a Hezbollah politikai erő, de nem tudok a világon egyetlen más politikai erőről sem, amelynek ekkora tűzereje és ennyi rakétája lenne.
Azok a kijelentések, amelyeket Naszrallah sejk, a Hezbollah főtitkára tett, Iránt visszhangozzák, és arról szólnak, hogy Izraelt le kell bombázni, tűzbe kell borítani és így tovább.
Izrael egy olyan ország, amely nagyon komolyan veszi a biztonságot.
Nem fogjuk megengedni a Hezbollahnak, vagy bárki másnak, hogy lehetetlenné tegye a normális életet Izraelben.
És ezt a Hezbollah is tudja.
Ha már az arab országokkal való együttműködésről beszélünk, Irán most közös ellensége Szaúd-Arábiának és Izraelnek. Beszéltek arról, hogy történelmi, magas szintű tárgyalások voltak a két ország között, izraeli tábornokok nyilatkoztak szaúdi médiumoknak…
Nyugalmazott tábornokok…
Mit gondol, lehet, hogy ez a folyamat esetleg békeszerződéshez is vezet majd?
Azt javaslom, hogy nézzük ezt történelmi távlatból, hiszen fontos dátum közeleg, április 19-én ünnepeljük Izrael függetlenségének 70. évfordulóját. Nem kérem, hogy gondoljon vissza 1948-ra, vagy 1967-re vagy 1973-ra. Csak annyit mondok, hogy Izrael 2018-ban egy teljesen más ország. Egy erős ország.
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Egy ország erejét nem csak a katonai erőn lehet mérni, hanem a gazdasági erején, a nemzetközi közösségben elfoglalt helyén, a spirituális és szellemi erején is. A 2018-as Izrael egy teljesen más ország, mint amelyikben én születtem.
Ez is a változás része, és ugyancsak ennek része a legitimáció és elfogadottság, amelyet Izrael egyre inkább elnyer a saját régiójában.
Most már nem Izrael a hódító.
Már nem egy csoport gyarmatosító, aki a Szentföldre költözik. Izrael a nemzetbiztonság része a régió sok országában. És ez egy olyan fejlemény, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk.
Az Izrael és a szomszédos országok közötti együttműködés, és ezt nem fejteném ki bővebben, biztonsági területen zajlik.
Izrael biztonsága más országok biztonságán és stabilitásán múlik. De azt is el kell mondani, hogy az ő biztonságuk és stabilitásuk Izrael együttműködésén múlik.
Szóval ez egy win-win helyzet.
Ez az elmúlt évek fejleménye. A gyökerei az Obama-kormány politikájában voltak, az Iránnal kötött alkuban, de leginkább a régió saját fejlődésének az eredménye. Sokan megértették, hogy az együttműködés sokkal inkább szolgálja az ő saját érdekeiket is.
Két, két és fél évvel ezelőtt Izraelben több szakértő is azt mondta nekem, hogy van egy plafonja az együttműködésnek, a palesztin kérdés miatt. Azt is mondták, hogy bár nem ez a legfontosabb kérdés más arab országoknak, de szimbolikus ügyről van szó, és ezért addig nem lehet nyílt együttműködés Izrael és arab országok között, amíg ezt valahogy meg nem oldják. Egyetért ezzel? Mit gondol, a kétállami megoldás továbbra is lehetséges?
Én hiszek a kétállami megoldásban, szerintem ez Izrael érdeke. Abban nem vagyok biztos, hogy a palesztinoknak is az jár a fejükben, hogy két különálló, szuverén politikai egységgé kellene fejlődnünk. Izrael számára a kétállami megoldás kötelező. Politikai megoldást kell találnunk, és nem vagyok biztos benne, hogy mostanában közelebb kerülünk hozzá.
Hiszek a kétállami megoldásban, de nem tudom, hogy a közeljövőben megvalósítható-e.
Arról, hogy van-e plafonja Izrael regionális kapcsolatainak… A karrierem során azt tanultam meg, hogy ne fogadjak el semmilyen plafont, amelyet egyes szakértők állítanak fel. Simon Peresz mondta azt, hogy a szakértők nagyon jók abban, hogy a múltat elemezzék, de abban nem annyira, hogy előre lássák a jövőt. Megértem azoknak a logikáját, akiket idézett, de ez tíz éve volt igaz. És azóta láttunk fejlődést.
Most az a kérdés, mit várunk el. Nyitott határokat? Turisták látogatását? Nem erről beszélünk mostanában. A bilaterális kapcsolatok alapjairól tárgyalunk: gazdasági, katonai és stratégiai együttműködésről és kulturális, emberek közötti kapcsolatokról.
Az én értékelésem szerint a négyből három területen komoly előrelépést értünk el. A gazdasági együttműködésnél a gáz, az elektromosság, a víz területén van ilyen, ez az infrastruktúra, ez jelenti az életet. Enélkül nincs élet. A katonai együttműködésről nem kellene részletekbe belemennem, de elég, ha követik a híreket. A stratégiai együttműködéssel kapcsolatban beszéltünk arról, hogy Izrael jelenti a stabilitást sok más országnak, az ő stabilitásuk pedig Izraelét.
Egy olyan elem van, ami hiányzik, az emberek közti kapcsolat.
70 évvel vagyunk a függetlenségi háború után, ismerve a régió történelmét, ez egy olyan dolog, ami talán a jövőben fejlődik majd. Ha megnézzük a francia-német kapcsolatokat, látjuk a kémiát a két ország vezetői között, hogy van kulturális együttműködés; de hadd emlékeztessem arra, hogy egészen a második világháború végéig nem ez volt a helyzet. A világ megváltozott. A világ az izraeliek és az arabok között is változhat.
Nem hiszek plafonokban, érdekekben és reálpolitikában hiszek. Egy olyan korban élünk, amikor a legtöbb arab ország vezetői realisták és látják a saját országuk érdekeit.
Jeruzsálem Izrael fővárosaként való elismerése befolyásolja ezt a folyamatot?
Nem, mert ez Izrael fővárosa. Hol máshol lenne? Őszintén, mindazok, főleg európaiak, akik kritizálták Donald Trumpot és azt mondták, hogy megakasztotta a békefolyamatot és veszélybe sodorta a régió stabilitását, amikor Izraelbe mennek, hova látogatnak? Hol tartják a találkozóikat? Haifában? Afulában? Jeruzsálemben, hol máshol, hiszen ez a főváros.
Bizonyos okok miatt több országnak nagyon nehéz Jeruzsálemet elismerni fővárosnak. Rendben. De akkor sincs másik főváros.
A portál, amely a kormány alá rendelt több mint 300 főhatóság és ügynökség „többnyire sajtó radarja alatt maradó” tevékenységét mutatja be, úgy látja:
Trump és Cornstein között sok a közös vonás.
Mindketten New York-iak, mindkettőnek Palm Beachben van nyaralója, mindketten nagyon gazdagok, és mindketten pénzvesztéssel járó szerencsejáték-vállalkozásokat is működtetnek. Cornstein 1938-ban született: édesapja a szőnyegbizniszben volt, édesanyja, Fanni – akinek a szülei Magyarországról vándoroltak ki – tanítónő volt.
A New York-i Egyetemen szerzett kereskedelmi diplomát, és tartalékos szakács volt a hadseregben. Még a szakdolgozatát írta, amikor lehetősége nyílt belépni egy ékszerész-vállalatba, amely egy áruházban tartott fenn fiókot. A vállalkozás sikeres lett, és Cornstein sok áruházra kiterjesztette azt. 1986-ban 217 millió dollárért felvásárolt egy hasonló, de nagyobb vállalatot. A cég csak nőtt, 1990-ben megjelent Európában is, Majd Cornstein 1999-ben kivonult a cégből.
1991-ben azt fontolgatta, hogy ajánlatot tesz a New York Daily News című lap megvásárlására, és indulni szándékozott a New York-i polgármesteri tisztségért, e lehetőséggel 1994-ben is foglalkozott. Végül 2001-ben lett (ön)jelölt New York Állam számvevőszékének élére. Az első problémába akkor ütközött, amikor a jelöltsége bejelentése alkalmából rendezett pénzgyűjtő eseményre Rudolf Giuliani akkori polgármestert hirdette meg az estély tiszteletbeli elnökének – noha nem rendelkezett Giuliani előzetes hozzájárulásával. Ám
a legtöbb republikánus más jelöltet támogatott,
és így Cornstein kiesett.
George Pataki kormányzó viszont nyomban rábízta a New York állami olimpiai bizottság elnöki tisztségét: a testület akkoriban a 2012-es játékokra szóló pályázatot készítette elő, de a rendezés jogát London nyerte el. Cornstein kétféle módon is benne volt a lóversenyzésben: 1994-től tagja, majd később elnöke volt az állam fogadási bizottságának, innen 2009-ben váltották le, amikor a bizottság súlyos anyagi helyzetbe került. Emellett több versenylova is szerzett helyezéseket versenyeken.
1999-ben megtették a TeleHubLink elnevezésű telemarketing cég elnökének, ami azonban 2001 tavaszán némi bajba került, mert az New York-i ügyészség kifogásolta az ott érvényben lévő fogyasztóvédelmi előírásokat. Öt évvel később azonban Cornstein anyagilag támogatta az illető ügyész újraválasztási kampányát. így a dolog lekerült a napirendről. A TeleHub-ügy nem akadályozta meg, hogy Cornsteit 2011-ben kinevezzék a Battery Park Városi Hatóság igazgató tanácsi tagjának, és e tisztségében még abban az évben meg is erősítették. 2006-ban megválasztották az Ékszerészek Biztonsági Szövetsége elnökének.
Az utóbbi időben Cornstein egy Circa elnevezésű,
értékes használt ékszerek felvásárlásával foglalkozó cég elnöke
lett, és egyben egy magánvagyonokat menedzselő cégnek az elnöke is: mintegy 1250 család egyenként 1,6 millió dollárját kezeli. Cornsteinnak és feleségének, Sheilának egy fia van, Marc, aki sportmenedzser.
S. Balogh Éva, az Egyesült Államokban élő történész, a Yale Egyetem volt professzora, a Hungarian Spectrum angol nyelvű blog szerzője a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy az amerikai külügy valószínűleg nagyon nincs megelégedve a magyar-ukrán viszonyban mutatott nagyon ellenséges magyar hozzáállással. Szerinte a Fehér Háznak halványlila gőze nincs sem a külpolitikáról, sem a külgazdaságról.
Három hónappal ezelőtt kértük ki a véleményét az amerikai-magyar kapcsolatokat illetően. Akkor az volt az apropó, hogy az amerikai ügyvivő igen éles szavakkal illette a magyarországi médiahelyzetet és ezzel szinte egyidejűleg az amerikai külügyminisztérium pályázatot hirdetett meg vidéki, független médiumok támogatására. Most is van egy jelentős fejlemény: új nagykövet érkezik Budapestre, a republikánus kötődésű David Cornstein. Változást jelenthet-e a nagykövet személye a Washington-Budapest viszonyban?
Ugyan a magyar sajtó szerint Cornstein egy nagyon gazdag ember, de a Republikánus Pártnak, eddigi tudomásunk szerint, nem adott komolyabb összeget. 250,000 dollár nem számít nagy pénznek abban a kategóriában, amiről most beszélünk. Persze lehetséges, hogy van valami baráti kapcsolat Donald Trump és David Cornstein között, amiről mi nem tudunk. Azt ellenben tudjuk, hogy voltak itteni magyar-amerikai szervezetek, amelyek előálltak mindenféle magyar származású jelölttel, de ezekből az ötletekből nem lett semmi.
Nem régen jelent meg egy cikk az Átlátszóban, amiből az tűnik ki, hogy egy magyar kormány által eltartott társaságnak, a Magyar Foundation of North America-nak lehet valami köze Cornsteinhoz. Ez a kapcsolat jelentheti azt, hogy az Orbán-kormány nagy reményeket fűz Corstein kinevezéséhez. Én nem lennék ennyire bizakodó a helyükben, mert lássuk be, hogy külpolitikát nem nagykövetek formálják és a jelen pillanatban az amerikai külügy valószínűleg nagyon nincs megelégedve a magyar-ukrán viszonyban mutatott nagyon ellenséges magyar hozzáállással. Nem beszélve arról, hogy nagyon is lehetséges, hogy Cornstein kinevezése még egy év múlva sem lesz hivatalos. Nagyon lassan mennek a dolgok Washingtonban.
Az amerikai belpolitika is teli van megrázkódtatásokkal: Donald Trump kormányzása szinte nap nap után hoz meglepetéseket. Ezzel egyidejűleg a külpolitika mintha háttérbe szorulna és úgy tűnik, a látványos nemzetközi húzások (Jeruzsálem például) sokszor a belpolitikai válság ellensúlyozására szolgának. Van ebben a hektikus Trump-féle hivatalos Amerikában egyáltalán érdeklődés Európa, esetleg Magyarország iránt?
Én meg vagyok győződve, hogy a Fehér Háznak halványlila gőze nincs sem a külpolitikáról, sem a külgazdaságról.
Mindössze káosz van ott. De a State Departmentben megy a munka és a magyar-ukrán viszony valószínűleg aggasztja őket. Én nagyon furcsállom, hogy ha az Orbán-kormány valóban jobb viszonyt akar a Trump adminisztrációval, akkor miért makacsolták meg magukat az ukrán oktatási törvény kapcsán. Ezért én nem látok nagy lehetőségeket ezen a téren.
Az amerikai sajtó sokkal keményebben fogalmaz az illiberális államokról (Magyarország, Lengyelország). Legutóbb a New York Times foglalkozott szokatlanul nagy terjedelemben az Orbán-kormánnyal. Van ennek valamilyen hatása a hivatalos amerikai hozzáállásra?
Szerintem van hatása. Lassan megértik itt, hogy miről is szól a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
Az Európai Unióban mintha keményebbé válnának azok a hangok (Merkel, de mások is), amelyek a szolidaritást (menekültkérdés) és a jogállamiságot a finanszírozás feltételeként szabnák meg. Ilyen alapon lehetne jobb belátásra kényszeríteni a „rebellis” lengyel és magyar kormányt?
Én mindig azon az állásponton voltam, hogy a nyugati hatalmak nem értik, hogy kivel is állnak szemben Orbán Viktor személyében és addig, amíg csak udvariaskodnak, semmit nem fognak elérni. Ha egy nagyobb összeget megvonnának ezektől az országoktól vagy pedig teljesen más alapokra tennék a kifizetéseket, akkor más lenne a helyzet.
Egy harmadik, egymás utáni Fidesz választási győzelem után növekedne-e annak az esélye, hogy Orbán Viktor kivezeti Magyarországot az EU-ból?
Ehhez azt hiszem, kétharmadra lenne szükség és remélem, hogy erre már a Fidesz nem lesz képes, különösen a hódmezővásárhelyi vereség után. De különben is, addig szó sem lesz kivonulásról, ameddig ömlik a pénz. Még akkor sem, ha a jövőben a hozzájárulások alacsonyabb is lesznek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
