Kezdőlap Címkék Műsor

Címke: műsor

Nem kell a köztévének az On The Spot

0

Az On The Spot című műsor készítői, Cseke Eszter és S. Takács András New Yorkban, a közszolgálati televíziók INPUT elnevezésű fesztiválján értesültek arról, hogy a köztévé 2019-re nem újítja meg a velük kötött szerződést. Az évi 80 milliárdnál is több forintból gazdálkodó közmédia nem bővelkedik kedvelt, nézhető műsorokban, így érthetetlen, hogy miért épp az On The Spot az, amelyről úgy gondolták, hogy a jövő évtől kezdve nélküle is jól elboldogulnak.

A műsor Facebook oldalán az alkotók megköszönték az eddigi közös munkát, ám a bejegyzésből nehéz nem kiérezni a csalódottságot és az értetlenséget.

„Tegnap éjjel érkeztünk meg New York-ba, hogy Magyarországot képviseljük a közszolgálati televíziók nemzetközi fesztiválján, az INPUT-on. Az On The Spot az egyetlen magyar szereplő az idei programban, amely a világ legkiemelkedőbb közszolgálati műsorait szemlézi. A hosszú repülőút után bekapcsoltuk a telefonjainkat, és a sajtóból értesültünk róla, hogy az MTVA 2019-től nem tart igényt a munkánkra. A hírek után rögtön megnyitottuk az e-mailjeinket is, ott várt minket a hivatalos levél ugyanerről, amely pár órával a sajtóközlemény időpontja előtt landolt a mailboxban.”

Mint írják, jövőre lesz 10 éve, hogy két kiskamerával elkezdték az On The Spotot. Mivel Magyarországról a legtöbbet a Duna Tv fektette a dokumentumfilm-sorozatba, ezúton is köszönik az együttműködést, hogy szabadon, függetlenül és méltósággal dolgozhattak az elmúlt években.

„Az On The Spot kilencedik, idei évadára érvényes szerződésünk van a csatornával, a New York-i fesztivál után éppen az utolsó epizódot forgatjuk Észak-Amerikában. A filmeket ősszel láthatjátok! Biztosak vagyunk benne, hogy valamilyen formában 2019-ben is folytatódik majd az On The Spot, megünnepeljük a tizedik évet, azt a rengeteg emberi történetet és nagy pillanatot, amit a szereplőinkkel átélhettünk, átélhettetek.”

A poszthoz hozzászólók már nem fogalmaztak ennyire udvariasan, szerintük ezzel nem Eszter és András, hanem a köztévé veszít, mert az On The Spot után két kézzel kapkodnak majd a konkurens televíziós csatornák.

Térdelve örültek egy felújított útnak a csepregi óvodások

Láttuk a sajtóban az örömteli hírt, miszerint a Vas megyei Csepregen az óvodások annyira megörültek annak, hogy felújították az Alkotmány utcát, hogy térden állva műsort adtak, megköszönve a polgármester bácsinak a gondoskodást.

Érthető volt az óvodások öröme, hiszen, mint Vlasich Krisztián polgármester elmondta, az egész város nagyon örült. Vagyis – és ezt már mi tesszük hozzá – furcsa lett volna, ha egy ilyen összevárosi örömködésből épp az óvodások maradtak volna ki. A polgármestertől azt is megtudhattuk, hogy nem csak a gyerekek mentek örömmel, de a szüleik is nagyon örültek annak, hogy a gyerekeik szerepelhettek az utca átadásának ünnepségén. Még a pedagógusok is örültek, és eszükbe sem jutott, hogy tehernek tekintsék a plusz feladatot, ellenkezőleg: nagyon szívesen foglalkoztak a gyerekek felkészítésével.

Ha felületesen gondolkodnánk, mint ahogyan azt sokan mások teszik, nekünk is az jutna az eszünkbe, hogy itt egy helyi kiskirály arroganciájának szerencsétlen megnyilvánulásával állunk szemben. Persze, az is lehet, hogy nem is a polgármester akarta, hogy az óvodások műsort adjanak a tiszteletére, hanem az óvónénik lihegték túl a témát, így bizonyítva alkalmasságukat, valamint a NER eszméi iránt érzett elkötelezettségüket.

Szóval a fentiekre is gondolhatnánk, de szerencsére nem kell ilyenekre gondolnunk. Már csak azért sem, mert tudjuk, hogy a csepregi útátadáskor egy Luca-napi népszokás elevenedett meg, az késztette térdre az óvodásokat. Egy régi népi hagyomány szerint ugyanis december 13-án, Luca napján, a fiatal fiúk szalmára térdepelve „kotyoltak” a házak udvarán.

Amúgy nem ez az első eset, hogy az óvodások a csepregihez hasonló bevetésen vettek részt. Két évvel ezelőtt például a zákányi óvodások köszöntötték énekszóval a magyar-horvát határnál szolgálatot teljesítő katonákat. A kicsik amellett, hogy eldalolták Weöres Sándor „Nincs szebb a virágnál” című megzenésített örökzöldjének néhány strófáját, ajándékkal is kedveskedtek az egyenruhás bácsiknak: nemzetiszínű szívecskéket vittek nekik, ezzel is fokozva a harci kedvüket.

De volt olyan is, amikor a mórahalmi óvodások kormányablakról szavaltak versikéket. Nyilván azért, mert ez benne van a mindennapjaikban, erről beszélgetnek játék közben, vagy éppen a délutáni alvás előtt, mielőtt eljönne hozzájuk az álommanó. Talán már nincs messze az idő, amikor néhány szülő azt kéri az óvodától, hadd legyen a gyerekének kormányablak a jele, mert ez egyenes út az iskolaérettséghez, arról nem is szólva, hogy ez a kiegyensúlyozott fejlődés záloga és egyben alapköve.

A filozófust kiteszik a taxiból

0

Nem szokásom ilyennel foglalkozni, de most – általánosítható tanulságok okán – kivételt teszek: ha nem szeretnétek az érintett televízió által pontos időre megrendelt és visszaigazolt előrendelt taxira első alkalommal 15 percet várni, majd, hogy beérjetek időre a stúdióba, halálfélelemben keresztülszáguldani a városon egy idiótával, mintegy 100-120 km/h sebességgel (akit hiába figyelmeztetsz többször arra, hogy van két kiskorú, felnevelésre váró gyermeked, továbbá arra, hogy a halálélmény kiválasztásának helyét és időpontját szereted magad megválasztani, bízza ezt rád, ne ő gondoskodjék erről, mindez lepereg róla, a nyaki erek kidagadnak, a szem vérben forog, s csak nyomja a pedált, nyomja tövig), továbbá, ha két-három héttel erre rá (tegnapelőtt este) szeretnél újra eljutni ugyanabba a műsorba, ám hasonló körülmények között (csak most esik az eső és fú a szél) ismét vársz ugyanennek a taxis társaságnak az immár 20 percet késő autójára, miközben még arról is elfeledkeznek, hogy telefonon odaszóljanak, s elnézésedet kérve értesítsenek a késésről, aztán 20 perces várakozást követően végre beültök egy olyan taxis társaság gépkocsijába, ahol érdeklődvén a sofőrtől, vajon miért nem hívtak telefonon a központból, s miért nem értesítettek a késésről, a taxis megrántja a vállát, s csak annyit mond, hogy mit érdekel, ez nem az én dolgom, amire te csak annyit mondasz, szó szerint, hogy látja uram, ezért utálom az Ön taxis társaságát, s ha most nem lenne sürgős dolgom, akkor kiszállnék az autóból, mire a taxis padlóféket nyom, rámutat az ajtóra, s azt mondja, hogy akkor szállj ki, s te szarrá alázva kiszállsz, immár erősen sejtvén, hogy minden igyekezeted ellenére, s szándékodon kívül, a taxis társaságnak köszönhetően jól ki lesz cseszve a televízióval, s a műsort vezető régi kedves ismerősöddel, aztán várod ugyanezen taxis társaság újabb gépkocsiját, mert a tévéből rád telefonáltak, s kérve kértek, hogy a történtek ellenére azért menj be mégis, aztán beérsz végül a tévébe, nincs most száguldás, nincs halálélmény, csak éppen a késések és várakozások miatt az élő műsor utolsó perceire zuhansz be, lemaradva az adás első 15 percéről, s ha ezután nem szeretnéd, hogy a taxis társaság elnökének megírt panaszos leveledre a taxis társaság elnöke epikus méretű episztolában válaszoljon, amiben feltárja neked, mennyire nehéz esős időben autózni, mennyi a dugó, továbbá mennyi kilométert tesznek meg cége autói évente, mennyi a fals rendelés, havi hány megrendelést kapnak, mennyi autóval dolgoznak, évi hány millió fuvart teljesítenek, s – úgy általában – milyen nehéz dolga van a taxisnak, akik megannyi közlekedési dugón át vergődve jutnak el a megrendelőhöz, hogy aztán levelében kitérjen arra is, hogy mennyi akadémikust ismert a régmúltból, Tamás Gáspár Miklóst pedig „rendkívüli” filozófusnak tartja, annál is inkább, mert úgyszólván névrokonok, hiszen őt (mármint a taxis társaság elnökét Tamás Miklósnak hívják), továbbá kapsz egy kis pszichológiai anamnézist szellemi állapotodról, továbbá az elnök úr biztosít arról, hogy el tudja képzelni, mi zajlott a taxiban, ugyanis az ő kollégái nem elmebetegek, akik elmennek a kuncsaftért, hiszen pénzt akarnak keresni, ám azonnal kiteszik a kuncsaftot az autóból, ezzel szemben én mentálisan legalábbis gyanús vagyok, mert kiállok 20 percre az esőbe, szélbe, várom a taxit, csak azért, hogy beszállás után azonnal kiszálljak, mintha el sem akarnék jutni oda, ahová mennem kéne, na szóval, ha mindebből nem szeretnétek részesülni (s akkor még nem számoltam be a prousti méretű elnöki levél minden vicces fordulatáról, hasonlatáról és megállapításáról, például arról, hogy expressis verbis közli veled: ő nem kuplerájt vezet, nota bene szerintem úgy tűnik, azt vezet), akkor barátilag és meleg szívvel javaslom nektek, hogy egy életre tartózkodjatok a City Taxi nevű – elnök úrtól kölcsönzött szakterminológiával élve – kuplerájtól.

Forrás: Gábor György, Facebook.

FRISS HÍREK

Macron-Orbán...

Újszínházas ...

Kína nyúlja ...

Szemétexport...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK