Kezdőlap Címkék MTVA

Címke: MTVA

A sóhivatal – Déli Kávé Szele Tamással

Kérem, így a szokásos kávé mellett elárulhatom: korszakos felfedezést tettem. Rájöttem, mi is az a nagy épület a Kunigunda vagy Gumibunda útján, amiről azt tetszenek hinni, hogy az MTVA székháza. Dehogyis. Az, kérem, a sóhivatal. Vagy legalábbis az előszobája: onnét küldik ugyanis tovább az ember a közeli sóhivatalba.

Először is tisztázzuk, mi is az a sóhivatal, mert sajnos már a pesti nyelvből is kezd kiveszni ez a majdhogynem veretes kifejezés. A középkorban a különböző kisebb és nagyobb urak egyik nagyon fontos bevételi forrása volt a só kitermelése és kereskedelme, valamint az ez után beszedett jövedék, ugyanis az arany lehet értékesebb, de nincs rá szüksége mindenkinek, mindennap, a sóra viszont igen. És ez azóta sem sokat változott, csak a sóbányászat vált olcsóbbá és nagyobb hozamúvá, így a só mostanra tömegtermék, de a középkorban bizony stratégiai fontossága volt. Csak az uralkodók leghűségesebb, legelkötelezettebb hívei lehettek sóhivatali kamarások, hiszen rengeteg pénz ment át a kezükön, kulcskérdés volt a megbízhatóságuk.

Az ám, de mivel ezer éven keresztül voltak sóhivatalok – Pesten például a Fővám téren – ezek a hivatalok pöttyet bürokratikussá váltak, ha egyszer egy ügy hozzájuk került, annak nem volt se vége, se hossza, ezért mikor a pesti ember valakit elküld a sóhivatalba, azt kívánja neki ezzel, hogy szaladgáljon napestig teljesen hasztalanul, míg ki nem lóg a nyelve, és még akkor se sikerüljön elintéznie, amit akar.

De mi köze a sóhivatalnak az MTVA-hoz?

Az, hogy elém került Papp Dániel és Hadházy Ákos levélváltása: tudni kell, hogy mikor a legutóbb megpróbáltak beszélni a hírhamisításáról ismert tévéelnökkel az ellenzéki képviselők, azt kérte: inkább írásban küldjék el neki a kérdéseiket.

Hadházy elküldte.

Papp meg válaszolt.

Mielőtt nekifognánk, szeretném felhívni a figyelmet egy nem lényegtelen ténykörülményre, ami csak két napja ismerünk. A Népszava ugyanis kiderítette, hogy a mindenható tévéelnök honnét érkezett a közmédia berkeibe. Ne tessék fásultan legyinteni, hogy bizonyosan a Fidesz berkeiből, mert nem onnan. Papp Dániel, az MTVA megbízott vezérigazgatója nemcsak a Jobbik médiapolitikai kabinetvezetője, hanem első gazdasági igazgatója is volt. Sőt, egyike a Jobbik tizennégy alapítójának, csak 2004-ben leköszönt a tisztségeiről, és elment a Magyar Televízió Budapesti Regionális Stúdiójához szerkesztő-riporternek. Ugyebár, fiatal volt, és kellett a pénz, mondanák a pártalapításra is, a pályamódosításra is a bulvártévékben. Hát, most sem öreg, de legalább megtalálta. Mármint a pénzt. De azért jegyezzük meg róla a jobbikos indulást.

De lássuk, miket kérdeztek tőle és ő hogyan válaszolt?

(Itt jelezném, hogy a kérdéseket, de főleg a válaszokat rövidített, szerkesztett formában mutatom be, terjedelmi okokból.)

Hogyan lehet valaki az MTVA vezérigazgatója, aki még 2011-ben úgy vágta meg a Daniel Cohn-Bendit-riportot, mintha a zöldpárti EP-képviselő elmenekült volna a kérdései elől, miközben erről szó sem volt?

Az MTVA vezérigazgatóját – a törvény értelmében – a Médiatanács elnöke nevezi ki határozatlan időre. E jogköre diszkrecionális.

Hogyan sikerült 2012-ben, az Operánál rendezett tüntetésről úgy bejelentkezni, hogy a riporter háta mögött csak rendőrök meg az üres Andrássy út látszódjon?

Amennyiben Önöknek panaszuk van egy műsor tartalmával kapcsolatban, a jogszabályban meghatározott időn belül a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezetőjéhez fordulhatnak, akivel a minap találkoztak is, és Ő erről Önöket tájékoztatta. Az említett esetben a tudósítást készítő munkatársak hibáztak. Ez még az MTVA-val is előfordulhat, szándékosság nélkül is. Nem is beszélve olyan esetekről, amikor például képviselők garázdálkodnak az épületben, megzavarva egy üzem működését még bűncselekmény vagy cselekmények elkövetése árán is. Az elmúlt év végén is lezajlott egy olyan eset, amikor a joggal visszaélve képviselők betörtek az épületbe, néhány társuk a kerítésen átmászva, más képviselő hamis tűzriadót indítva, nekitámadva a biztonsági őröknek, majd jogsértés árán az élő hírműsort kívánták megzavarni, félbeszakítani. Szerencsére biztonsági munkatársaink lelkiismeretes és fegyelmezett viselkedésének köszönhetően mindezt sikerült megakadályozni. Ilyen körülmények között nehezen csodálkozhatunk azon, ha munkatársaink olykor hibáznak, hiszen a nyugodt munkavégzés feltételeitől fosztják meg őket.”

Ennek a Hadházynak kell legyen egy időgépe:

2018 végén visszament 2012-be, megfosztotta az akkori közmédia akkori munkatársait a nyugodt munkavégzés feltételeitől, azért hibáztak, aztán visszajött kérdezősködni… különben ugyanis érthetetlen, mit beszél Papp igazgató.

Normális dolog-e az MTVA-nál, hogy egy évekkel korábban, feltehetően Kairóban készült videót tesznek közzé, azt állítva, hogy a kölni szilveszteri események láthatók rajta?

Miután a televízió egyszerre auditív és vizuális műfaj, ezért gyakran használnak a szöveghez képi illusztrációkat. Ez a világ összes televíziójában így történik, sőt, ennek az eszköznek a továbbfejlesztése az internetes médiában a legszembetűnőbb, amelyben már a virtuális valóságot használják fel oly gyakran rosszhiszeműen. Kérdésükre válaszolva: amennyiben e tartalommal problémájuk volt, javasoltam volna, hogy forduljanak panasszal a Duna Médiaszolgáltató Zrt.-hez, vagy – akkor még az Önök által vezetett párt színeiben és delegáltjaként – keressék fel a Duna Médiaszolgáltató Zrt-t felügyelő paritásos kuratóriumban ülő képviselőjüket.”

Tessék a Sóhivatalba menni!

Figyeljük meg: már másodszor küldi az MTVA munkáját kifogásolókat a Duna Médiaszolgáltató Zrt.-hez, vagyis a Sóhivatalba. Ezek az esetek különben a Televíziós és Rádiós Médiaszolgáltatási Igazgatósághoz tartoznának, de legyünk már komolyak: senki sem foglalkozna a bejelentéssel.

Bevett gyakorlat-e az MTVA-nál, hogy Pukli István lejáratása érdekében a saját, korábbi anyagukat vágták meg úgy, hogy teljesen más értelme legyen, mint ami valójában elhangzott?

Pukli István ügyében is rendelkezésre állt panasz benyújtásának lehetősége, amit emlékezetem szerint Önök elmulasztottak.

Alkalmasak-e azok a munkatársak, akik a münsteri támadás ügyében még órákkal azután is bevándorlókról írnak, hogy kiderült, pszichés beteg német férfi volt az elkövető?

Munkatársaim alkalmasságának megítélése nem tartozik Önökre, az munkajogi kérdés. Az viszont feltehető kérdés, hogy megfelelően működik-e a közmédia. Erre vonatkozóan ajánlom figyelmükbe az említett többpárti kuratórium által megtárgyalt és elfogadott éves beszámolónkat, amelyek minden magyar polgár számára hozzáférhetőek, így Önök is elolvashatták.

Belefér-e a közszolgálati alapelvekbe, hogy egy bevándorlásellenes AfD-politikus játssza a hétköznapi, migránsoktól rettegő németet a köztévé riportjában?

A törvény alapján Önök nem jogosultak számon kérni – s ezzel nyomást gyakorolni – egy szerkesztő vagy riporter döntésére. Mint magukat demokratának valló, képviselői jogosítványukkal visszaélő politikusok, ezt pontosan tudják. Miként azt is, hogy nekem, e szervezet vezetőjének kötelességem megvédeni a munkatársaimat olyan atrocitásoktól és politikai nyomásoktól, amelyeket éppen Önök követnek el. (…)

Hogyan egyeztethető össze a szakma szabályaival, hogy ugyanaz a bangladesi migráns Boszniában egyik nap még békés menekült, másik nap már a határőrökkel harcol?

Úgy, hogy egyik nap békés menekültnek mutatkozik, a másik nap pedig agresszív migránsként viselkedik.

Belefér-e a vezérigazgatónak a pártatlanság fogalmába, hogy egy október 23-i tüntetésről szóló tudósítás azzal kezdődik, ki kinek a felszólalását „fúrta meg”?

Ahogyan korábban is említettem, amennyiben e tartalommal problémájuk volt, panasszal fordulhattak volna a Duna Médiaszolgáltató Zrt.-hez. (…)

Mindennapi gyakorlat-e, hogy az MTVA a saját épülete előtti tüntetésről egy másik sajtóorgánum szemlézésével számol be, majd három percen keresztül hazugságokat sorol a szervezőről?

Eleddig Önök azt kifogásolták, hogyha valamiről a közmédia beszámolt vagy ha nem számolt be. A kérdéssel most azt is számon kérik, hogy milyen eszközöket alkalmazott a szerkesztő. Úgymint saját tudósító, más hírügynökség, MTI, más médium stb.”

Papp szerint mindenki hülye

Folytatnám, de csak többet idézhetnék, mást nem. Papp szerint mindenki hülye, mindenki ellenük dolgozik, és akinek nem tetszik valami, az forduljon a Duna Médiaszolgáltató Zrt.-hez, mely a Kunigunda útjához közeli Bojtár utcában található – vagyis hát mindenkit elküld a sóhivatalba.

Esetleg még lehet menni panaszra Sztálinhoz is.

Ez úton javaslom érdemeire való tekintettel Papp igazgató kinevezését sóhivatali kamarásnak is, ezekkel a válaszokkal megszolgálta.

Kérem, az nem újdonság, hogy egy elbizakodott, pökhendi, mindenkit lenéző pártkatona hülyeségeket beszél és elvárja, hogy tiszteljék is érte, csak ez esetben várhatja, nem fogja megkapni. Mármint a tiszteletet. Sem ő maga, sem az általa lejáratott pozíciója, társadalmi státusa.

Az viszont újdonság, hogy megjelöl egy hivatalt, mint a felesleges panaszok célpontját, ezzel már lehetne kezdeni valamit. Javasolnék én egy népmozgalmat.

Nézze mindenki naponta tíz percig az M1-et (ennyi is sok belőle) és ha hibát vagy elfogultságot tapasztal, írja meg a Duna Médiaszolgáltató Zrt.-nek.

Ugyanis akkor írásos nyoma marad.

Úgy a harmadik-negyedik millió panasz után fel fogják adni, szerintem.

Árasszuk el őket reklamációval, és, hogy ne kerüljön pénzbe, de legyen bizonyíték a feladásra, tegyük e-mailben. Itt a címük: kozonsegszolgalat@mtva.hu.

Legalább adjunk nekik egy kis munkát.

Mert azt nagyon utálják.

Az MTVA-székházban éjszakázott Szél Bernadett és Hadházy Ákos – Frissítve!

0

A két képviselő tegnap találkozott a hírhamisító Papp Dániel vezérigazgatóval, de nem volt köztük igazi párbeszéd.

Többek között az európai ügyészséggel kapcsolatos társadalmi célú hirdetésüket szeretnének eljuttatni az emberekhez, valamint el akarják érni, hogy a közpénzből fenntartott közmédiában ellenzéki vélemények is elhangozhassanak. Ezért némi trükkel tegnap bementek az MTVA székházába.

Több órás várakozás után végül mégis találkozott a köztévé vezérigazgatója a rá váró Szél Bernadettel és Hadházy Ákossal. Papp Dániel megjelent a tévé aulájában, de párbeszéd nem alakult ki az ellenzéki képviselőkkel, mivel az elnök szünet nélkül csak azt ismételgette, hogy a képviselők erőszakosak, jogellenesen léptek be az intézménybe, és majd írásban válaszol a kérdéseikre.

Szél megmutatta a jogszabályt, amely szerint a képviselők beléphetnek a közintézményekbe, Papp Dániel erre megfordult és elment.

A képviselőket a biztonsági emberek folyamatosan figyelik és a mosdóba sem engedik be.

Szél Bernadett közvetíti élőben a fontosabb történéseket, reggel valódi híreket olvasott be — a köztévéből!

Később odament hozzájuk a Duna Médiaszolgáltató vezetője, és közölte: tökéletesen jónak és pártatlannak tartja a magyar közmédia Híradóit. Dobos Menyhért azt is kijelentette: „Ha valamelyik műsor nem tetszik, vagy kiegyensúlyozottsági problémák vannak, hozzám lehet fordulni.”

Rögtönzött sajtótájékoztatót tartott délelőtt Szél Bernadett és Hadházy Ákos az MTVA-székház előtt, ahol elmondták, maradnak a köztévénél, és a céljuk továbbra is az, hogy Papp Dániel helyett konszenzusos alapon egyezzenek meg a parlamenti pártok egy vezérigazgatóban.

Hadházy Ákos hozzátette: második céljuk, hogy törvényileg tiltsák be a fizetett kormánypropagandát, amelyre több tízmilliárdot fordítottak. A jelenlegi „ottlét” célja pedig, hogy Papp Dániel beszéljen velük, és a tegnapi „beszélgetés” nem az volt. Ezt megvárják, és mint mondta, rászánják ezt a hetet. A sajtótájékoztatóhoz csatlakozott a momentumos Donáth Anna is, aki felhívta a figyelmet az Európai Ügyészség ügyére.

Szél szerint az országban nem verőlegények írják a törvényeket, hanem az országgyűlési képviselők, de ha Orbán Viktoron műlik, akkor a verőlegények válhatnak a törvényalkotókká, ezt nem akarják engedni.

A sajtótájékoztató után Hadházyék megpróbáltak újra bejutni az MTVA főépületébe, de zárt ajtókkal találkoztak, emiatt a rendőrséghez fordultak. A rendőrség viszont azt válaszolta, hogy a zárt ajtók önmagukban nem szolgáltat elég indokot arra, hogy a kiszálljanak.

A két képviselő ezután azt közölte, hogy visszamennek a Duna Médiaszolgáltató épületébe (ahol az éjszakát töltötték), és ott továbbra is várják Papp Dánielt.

Állami Nehézhírművek Budapest – Déli kávé Szele Tamással

Azt, kérem, mindenki tudja, hogyan készül a kávé, amit iszunk így, minden délben. Meg kell főzni, van rá sok módszer, egyik finomabb, mint a másik, meg kell édesíteni, ha valaki úgy szereti, csöppenhet belé rum vagy whisky, kerülhet rá hab és fahéj is – van ezerféle kávé, mind finom. De hogyan készül a hír?

A hír, kérem, kétféle módon készül. Vagy verejtékes munkával begyűjtik a rabszolgák a hírföldekről, feldolgozzák, elemzik, százszor megőrlik, míg egyszer közzéteszik, csomagolják, közreadják, ezt hívjuk valódi sajtónak.

Aztán készülhet úgy is, hogy a Központi Hírművekben legyártják vegyi úton, vízből, hatóanyagból, hívószavakból és aromából. Ezt amatőrök is csinálják, az az álhír, de államilag is hamisítják a hírt minálunk.

Ennek fogyasztása a valódi hírhez képest olyan hatású, mintha az ember bolti kevertet inna házi kisüsti vagy jóféle skót whisky helyett: olcsó, majdnem ingyen van, de a másnaposság, a fejfájás garantált, és senki sem tudja, ál- vagy műhírgőzös fővel mire ragadtatja magát a fogyasztó.

Most épp fellebbent a függöny egy pillanatra, beláthattunk a Nagy Állami Hírművek világába, a Nehézhírgyárba, ugyanis kikerült egy vágatlan felvétel az MTVA-tól, amin a hírt éppen szerelik. Nem túlzás a kifejezés: valóban a hír összeszerelésének és módosításának folyamatát láthatjuk. Az országgyűlési képviselők MTVA-székházi látogatásáról beszél ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Alapítvány jogi szakértője, a CÖF állandó magyar hangja, aki ugyan nem a legélesebb kés a kormány fiókjában, de mindenről van véleménye, mindig, ezért aztán bármikor, bármilyen ügyben elővehető – főként, hogy ez a vélemény kivétel nélkül minden esetben azonos a kormányéval. Bonyolult, önismétlő körmondatokat zúdít a szerencsétlen nézőre, a legrosszabb jogi szaknyelven – azért rossz, mert értelme sincs annak, amit mond, illetve hatszor mondja el ugyanazt az egyébként hibás gondolatot, miszerint az országgyűlési képviselők jogtalanul tartózkodtak a közintézmény „üzemi területén”.

Még jó, hogy a munkavédelmet belé nem keveri, mert mi van, ha valamelyik beleesik az épp üzemelő hírkohóba (amiben a híreket koholják) és ott leli vesztét menten?

Eddig rendben van, Lomnici szaktárs hozza a formáját, de egyszer csak, a körmondat végén megállítja a riporter:

„- Egy szót, ami fontos, és kértek, hogy mondjuk el, hogy az őrök védték, tehát, hogy védték, jó?
– Jó.
– Jó. Erre akkor egy mondat erejéig térjünk ki.”

És Lomnici megismétli az egész tirádát, most már módosítva, benne a védelemmel!

Kérem, ez egészen új hírgyártási technológia. Ugyebár, eddig az volt a munkamódszere minden sajtóterméknek, hogy felvettük az interjút, aztán a meglévő anyagból dolgoztunk. Mint egy angol úri szabó, kérem. Ami volt, azt lehetett szerkeszteni, húzni (többnyire kell is), ami meg nem volt benne, azt a jó Úristen sem volt képes belérakni. Meg etikai szempontból nagyon tilos is lett volna, de hát ami nincs, az tényleg nincs.

Miért kell az interjúkat szerkeszteni, húzni?

Azért, kezicsókolom – idekívánkozik egy régi történet, a főhőse, dr. Torgyán már elhunyt, így most már elmondhatom – mert az ember mérhetetlenül sok marhaságot mond az élő szövegben. Töltelékszavakat használ nyakra-főre, mekeg, nyökög, ő-zik, néha az is kicsúszik a száján, aminek az ellenkezőjét akarja mondani, káromkodik, mond mindent, amit nem kéne. A jó szerkesztő ezt a sok felesleges marhaságot kihúzza, és csak a lényeget hagyja meg, a jó munkatárs pedig már papírra sem veti, anélkül szedi le a felvételről. Persze, tévében, rádióban ki kell vágni az ilyeneket.

Mármost Torgyán doktor a kollégák réme volt egy időben, ugyanis minden vele készült interjú után indított egy-egy sajtópert, azzal, hogy nem az szerepel az írásban, adásban, amit mondott, nem azonos a szöveg. Vitték a sajtómunkások a felvételeket a bíróságra, mutatták, hogy de – és vesztették zsinórban a pereket a furfangos Torgyán doktor ellen, mert mindig volt egy „kérném tisztelettel” vagy egy „kezicsókolom”, netán egy nyökögés-mekegés, ami kimaradt, hiszen értelme, haszna nem volt, tehát meghúzták, kivágták.

Aztán az egyik hetilap megunta a játékot. Interjút kértek az akkor már miniszter Torgyántól, az dörzsölte a kezét, még egy perecske a láthatáron – és szó szerint, betűhíven lehozták. De benne hagytak mindent. Az utolsó töltelékszóig, dadogásig, mindent. Torgyán doktor többet sosem perelt, de interjút is keveset adott ezek után…

Szóval, olyant láttam már, hogy kicsit vágni, húzni kell a kész anyagból. De olyant még soha, hogy magát az alanyt utasítsák!

Hát kérem, így könnyű, ha én diktálom az alanynak, mit mondjon, így aztán tényleg azt mondatok vele a felvételen, amit épp akarok – és így válik érthetővé, hogy ifj. Lomnicinek és a köztévé megannyi beszélő fejének, „szakértőjének”, „politológusának” mitől van mindig annyira a kormányéval tökéletesen egybehangzó véleménye mindenről és bármiről! Próbálnának csak mást vagy kevesebbet mondani, mindjárt újramondatják velük.

Én, kérem, dolgoztam, nem is keveset a ZDF-nek, de ha ott ilyesmivel próbálkozna valaki, és kiderülne – márpedig a vágatlan felvétel alapján óhatatlanul kiderül – az illető még aznap kapná meg a felmondását, azzal a bensőséges figyelmeztetéssel, hogy a szakmában német nyelvterületen ne is próbáljon elhelyezkedni többet. Volt hírhamisítás Nyugaton is, de egyrészt botrány lett belőle, másrészt ezt a módszert be sem vetették.

Ez ugyanis igazi, tőrőlmetszett szocialista propagandatechnika. Mindenki emlékszik még – aki van elég idős hozzá – hogy mekegtek a szerencsétlen téeszelnökök a tévéhíradókban, hogy kínlódtak a számukra kimondhatatlan szavakkal: „termékszerkezet-váltás”, „szakszervezet” (ebből mindig „szakszet” lett), „vertikum” – ilyeneket sosem mondtak volna ők maguktól, még ha értették is, mit jelent, ezt betanította nekik a párttitkár és megpróbálták jól-rosszul elmondani. Ez bizony keleti módszer, nagyon keleti.

És univerzális: ily módon bárkivel el lehet mondatni bármit, nem kell a felvételt buherálni, mint tette annak idején Papp Dániel, az MTVA mostani vezérigazgatója, akiről az ügy kapcsán bírósági ítélet is született, azóta van neki papírja is arról, hogy hírhamisító.

Fogadjunk bármiben, hogy ezt a technikát is ő vezette be.

Persze, nem mindenkivel lehet elmondatni mindent, épp ezért ajánlatos csakis kellőképpen szervilis interjúalanyokat keresni, aki nem hajlandó felmondani a leckét, azzal szóba sem állnak.

Érdekelne például, hogy magyaráznák meg a mai nap negatív szenzációját, azt, hogy a karmelita épületegyüttes refektóriumában a „rekonstrukció” során késő barokk freskók tűntek el. Illetve dehogy érdekelne, hiszen már tudom is.

Pont, mint az említett interjúban.

Azt mondják róluk, hogy így védték meg őket. Nem tetszenek hinni? Itt a Miniszterelnökség hivatalos magyarázata!

„A terem falképei a magyar késő barokk-klasszicista falképfestészet alkotásai közé tartoznak, amelyek restaurálható állapotban maradtak meg. A korábbi, 1957-58-ban és 1973-ban történt restauráláskor használt anyagok és festékek elöregedtek, színük elváltozott. A karmelita refektórium falképeit az épület jelenlegi helyreállítása során tisztították és konzerválták, ezt követően leragasztották, és elfedésével a terem egyszínű, fehér kifestést kapott – egyben biztosítva a műalkotások dokumentálását és megóvását az utókor számára.”

Értem, lemeszelték a freskókat, hogy megőrizzék őket.

Hát erre eddig még csak Kínában volt példa, ott is csak szükség szülte a megoldást. Történt pedig, hogy a Nagy Proletár Kulturális Forradalom idején döntés született: el kell távolítani a Tiltott Városból is a „múlt képeit”. Ez nem lehetett könnyű feladat, ugyanis az épületeket összekötő fedett sétányok pilléreit csodálatos lakkfestmények borították, melyek a Majomkirály történetének részleteit ábrázolták, ezek lettek volna a „múlt képei”. Ráadásul a szadista vörösgárdisták ezt a munkát az épületegyüttest restauráló művészekkel akarták elvégeztetni. Azok, sírtak, panaszkodtak ugyan – de lemeszeltek mindent. A vörösgárdisták nem tudták ugyanis, hogy a mész konzervál. Mármint, megvédte a lakkfestményeket, és ahogy véget értek a zavaros idők, pár mozdulattal le lehetett szedni, ott vigyorgott alatta a Majomkirály és az összes kísérője!

Mondjuk ezt lakkfestménnyel tényleg meg lehet csinálni, azt nem tudom, a freskót mennyire védi a mész – de lemeszelték, annyi biztos, akárhány száz éves volt a falfestmény.

Fő a puritánság, a történelmi hűség másodlagos. Minek az?

Aztán vagy megvédték persze ezzel, vagy nem: mindenki tudja, hogy ha a mi miniszterelnökünk véd meg valamit, annak azzal vége is.

De megvédték.

Egyszer védenék már meg ilyen hatékonyan azt a hírhamisító közmédiájukat is!

Tessenek megfigyelni: ahogy a Lomnici-interjúban, úgy itt is a „védelem” a hívószó, aminek szerepelnie kellett a szövegben.

Olyan szívesen írnék már egy hírt, amiben szerepel ez a szó.

Éspedig azt a hírt, ami arról szól, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara biztosítja a perbe fogott politikusok és cinkosaik perében a hivatalból kirendelt védelmet, mivel a teljes vagyonelkobzás után nem maradt pénzük jogi képviselőt fogadni.

Csak sajnos ennek előbb meg kell történni, én anélkül nem írhatok hírt, hogy alapja ne lenne.

Azt csak ők tehetik.

Az Állami Nehézhírművek.

Der Standard: A magyarok dühe

Orbán Viktor kormánya erős nyomás alá került – írta a bécsi liberális lapban Csekő Balázs magyar származású osztrák újságíró „A magyarok dühe” című kommentárjában.

A túlórázásról és a közigazgatási bíróságok létrehozásáról szóló jogszabályok tiltakozási hullámot váltottak ki, de kérdés, hogy ez milyen hatást gyakorol Orbán Viktorra, aki 2010-es hatalomátvétele óta ritkán került utcai nyomás alá. Voltak ugyan nagyobb létszámú tüntetések, de a mostaniak sokkal eltökéltebbek, hangosabbak, elégedetlenebbek és dühösebbek. Pillanatok alatt Orbán-ellenes mozgalommá váltak, és már kiterjednek a magyar társadalom sok rétegére.

A teljes ellenzék, a szakszervezetek és sok más szerveződés jogállamiságot követel, demokráciát, szabad sajtót és független igazságszolgáltatást – vagyis mindazt, amit Orbán lebontott. A lakosság elégedetlenségének mértéke a legjobban az ellenzék egységében mutatkozik meg. Az ideológiai eltérések jelentőségüket vesztették, a jobb-bal séma a múlté. Együtt vonulnak fel az Orbán-rezsim tekintélyelvű kurzusa ellen. A kép bizarr, de ez a magyar valóság. Intő jel a kormány számára, hogy a tiltakozások nagyon gyorsan átterjedtek vidékre is. Soha nem látott létszámban mennek ki az emberek a kisebb és nagyobb városokban is az utcára.

A tüntetők és a rendőrök közötti tumultuózus jelenetek láttán felmerül azonban a kérdés, hogy Orbán meddig megy el a saját kurzusában. Aligha fog engedményeket tenni, és az elmúlt hetek eseményei semmi pozitívra nem engednek következtetni. Az MTVA-nál a „belügyminisztériumból irányított magán őrszolgálat [!]” fellépése a parlamenti képviselőkkel szemben azt mutatja, hogy Orbán jottányit sem fog feladni hatalmából.

A helyzet csillapítása helyett provokatívan „hisztérikus sikoltozásnak” nevezte a tüntetéseket. Kilenc éve kétharmaddal a hatalomban Orbán szilárdabban nyeregben érzi magát, mint bármikor. Ennek ellenére kockázatos lenne számára az ellenzék véleményét egyszerűen lesöpörni, mert ez fokozhatná a lakosság dühét. Donáth Anna, a Momentum alelnöke 2019-et „az ellenállás évének” kiáltotta ki, ez startlövésnek tűnik a magyar ellenzék új korszakához, és széleskörű támogatást élvez a kormány bírálói között. Már eddig is tízezrek vettek részt a tüntetéseken: Magyarország egy politikailag forró év, Orbán pályafutása legnehezebb időszaka előtt állhat – írta a szerző.

Ara-Kovács Attila

Eltitkolt videófelvétel Varju László képviselő bántalmazásáról az MTVA székházában

1

A közmédia egyik operatőre vette fel a jelenetet. A videón látszik, hogy egyszerre öt biztonsági őr próbálja Varjut erőszakkal kivinni az épületből, miközben ő teljes erejéből ellenáll.

A közmédiában természetesen eddig is megvolt a teljes felvétel, de csak annyit hoztak belőle nyilvánosságra, hogy a képviselő egyedül fetreng. Most a teljes felvétel eljutott a 444 portálhoz, amely annak egy rövidre vágott, a lényeget összefoglaló változatát is közzé tette:

Ez pedig a teljes, 16 perces felvétel:

A fideszes média eddig azon gúnyolódott, hogy Varju – meg a többi ellenzéki képviselő – csak bohóckodott, színészkedett és ehhez azt az általuk megvágott felvételt is felhasználták, amelyen csak a földön fetrengés látszik. Pedig Varju komoly bordasérüléseket is szenvedett, így aznap este mentőautó vitte el a Kunigunda útjáról.

Hát ennyit arról, hogy a hatalom fegyveres biztonsági őröket vetett be ellenzéki képviselők ellen, akik csak a tüntetők követeléseinek ismertetését akarták elérni a közpénzből működő „királyi” tévében. No meg arról, hogyan is működik ma ez a hazugsággyár.

Válságkávé – Déli kávé Szele Tamással

No, a mai kávénk mellé beszélgessünk a válságról kicsit, mert érdekes téma, ha nem is szép. Van nekünk abból mindenféle. Van például alkotmányos – mivel a mostani tiltakozások tárgyát képező törvények alkotmányos jogok sértésére adnak lehetőséget, elvben pénzügyi nincs, de érdekes jeleket tapasztalunk, kormányválság sincs, de igény, az lenne rá – szóval, aktuális téma a válság.

Még világpolitikai válság is van, csak kevesen vették észre: miután Trump Fetullah Gülen kiadatását fontolgatja, és kivonja az amerikai csapatokat Szíriából teljesen, Afganisztánból a felüket, Putyin elnök moszkvai sajtótájékoztatóján külön felhívta a figyelmet az atomháború veszélyeire, melyek számottevőek. Hogy egy ilyent jelenleg maximum ő robbanthatna ki, ő van abban a helyzetben? Erről nem beszélt, ő csak annyit mondott, hogy a világbéke törékeny és óva inti Amerikát.

Értse a világ, ahogy akarja.

De térjünk vissza Magyarországra. Igen, Áder János tegnap aláírta a rabszolgatörvényt, meglehetős politikai naivitás volt azt várni, hogy nem fogja: eddig is mindent aláírt, ezentúl is mindent alá fog írni. Pedig most ha mást nem, formai kifogást mindenképpen emelhetett volna, ugyanis a törvény elfogadásának, megszavazásának körülményei mindennek nevezhetőek, csak szabályosnak nem, mindenki összevissza nyomogatott minden gombot, ami a keze ügyébe esett, kártyás azonosítás nélkül, szóval ha épp ügyelnénk a törvényességre, minimum meg kellett volna ismételni a szavazást, nyugodt körülmények között. No, de nem ügyelünk, és ennek mi sem biztosabb jele, mint a tegnapi aláírás, mely után Ádernek sikerült még cinikusan boldog Karácsonyt is kívánni.

Az ajándékról már gondoskodott.

És hát indulnak a perek, kicsit rosszmájúan meg is jegyeztem volt ismerőseimnek, hogy ha hinnék az összeesküvés-elméletekben, azt kéne gondoljam: a tüntetéseket, tiltakozásokat a Budapesti Ügyvédi Kamara szervezte, mert egyedül nekik van belőlük anyagi hasznuk. Sajnos nem ez a helyzet (ha ők szervezik, legalább valamennyivel sikeresebbek lennének, és mindenképpen sokkal tovább tartanának), de az tény, hogy perek sokasága indult a „decemberi események” kapcsán. Eddig az MTVA épületénél történtek négy pert fialtak, vagyis négy feljelentést, ebből három a Központi Nyomozó Főügyészségre érkezett, a negyedik a rendőrségre, de ebben is a főügyészség lehet az illetékes. Ezek közül a legérdekesebb a magyar feljelentőkirály, Tényi István beadványa, amiben közveszéllyel való fenyegetésnek tekinti, hogy megnyomta az egyik képviselő a tűzjelzőt: tetszik tudni, a hetes buszon naponta sok ilyen közveszéllyel való fenyegetés van, ugyanis az utasok nagy része összekeveri a vész- és a leszállásjelzőt.

Az Országház is milliós károkat panaszol, ami arra utal, hogy erősen romolhatott a forint – persze, hogy esik némi kár egy-egy akkora nyomakodásban, ne adja az Isten, be-betörik egy-két ablak is, ez azért karbantartási kérdés, különben is, a történet arra emlékeztet, mikor – állítólag – Szergej Mihajlovics Eisenstein egyszer a Téli Palota ostromát forgatta, az épület portása nagyon elégedetlen volt azzal, micsoda rendetlenség marad a stáb után:

– Hallja, Eisenstein elvtárs, én itt voltam akkor is, de nem volt ilyen kupleráj, mint amit maguk csinálnak!
– Hogyhogy, portás elvtárs?
– Akkor csak két ablak tört be, maguk már a negyediket törik evvel a forgatással!

Meg hát ne feledjük az Országház bizonyos szempontból különlegesnek mondható státusát, amit a nyócker bölcsei úgy fogalmaznának meg, hogy „aki rosszlánynak állt, a sarokra, ne panaszkodjék, ha b*szogatják”. Ezzel együtt csodás összegek, különös kárigények szállnak a szélben, a hivatalos verzió és az Országgyűlés sajtófőnöke, Szilágyi Zoltán szerint:

„Az eddigi felmérések alapján az Országház főbejáratánál két ólom-, továbbá több üvegablakot betörtek; a főlépcsőt több helyen festékekkel lefújták, a bronz oroszlánok és mellettük lévő kandeláberek szintén festéktől, tojásoktól szennyeződtek. A főlépcső előtti széles kordonláncok egyikét a főbejárat díszrácsozatának dobták, más részét elvitték. A Parlament falán számtalan helyen tojás- és festék szennyeződés, égésnyom keletkezett – sorolta a sajtófőnök.

Az összesítésből az Országgyűlés sajtófőnöke kiemelte, hogy az Országház előtti nemrégiben felújított tér egészén festék-, tojás- és graffiti-nyomok maradtak. A Kossuth-szoborcsoportot festékkel öntötték le és több helyen darabokat törtek le belőle, sőt a nemzet lobogójának árbócát is lefestették. A parkosított részek növényzetét is megrongálták, a padok egy részét festékkel fújták le, a helyükről kiszaggatott és részben összetört padokat rakásba halmozták fel. A karácsonyfát körülvevő szánkókerítést részben lebontották, 22 szánkót pótolni kellett, a díszkivilágítást pedig megszaggatták.” (MTI)

Hát, ugye, minden annyiba kerül, amennyire beárazzuk, tartja a kreatív magyar könyvelő. De mennyibe kerül az az MTVA, amelyben napokig kellett kutatni ahhoz, hogy sikerüljön nem találni egy ügyeletes szerkesztőt sem? Mindenki fejből mondja a választ: évi nyolcvan milliárdba.

Nem. Többe: szeptemberig 1,3 milliárd forintos veszteséget halmozott fel az MTVA, ennek jelentős része július és szeptember között keletkezett, ugyanis június végéig még csak 130 millió forintos mínusznál tartott a közmédia. Pedig hát az idei költségvetés 80,7 milliárd volt, ezt sikerült túllépni. Így már érthető is, hogy jövőre megjutalmazzák őket, és 92,7 milliárd lesz a büdzséjük: az idén rájuk bízott összeggel is a jó gazda gondosságával bántak, nincs abban semmi csodálatos, hogy ezt honorálni kell.

De legalább biztonságban leszünk. Kicsit sincsenek bajban az állam pénzügyei, november végén az államháztartás hiánya potom 1842,4 milliárd forint volt, ami 135 százaléka az egész évre engedélyezett deficitnek. Ezzel megdőlt a novemberi rekord: eddig a 2006-os 1739,8 milliárd forint volt a legtöbb.

Okos kormány mit tesz ilyenkor?

Okos kormány vásárol, éspedig harckocsit, mert igaz, ami igaz, avval csehül állunk, és mert az szó szerint drágább, mint a súlya aranyban. Mi több, jó nehéz is. Ennek okából szerzünk be negyvennégy darab Leopard 2 A7+  harckocsit, és huszonnégy önjáró löveget, ez utóbbiak Panzerhaubitze 2000-es típusúak. Hogy ne az újat rongálják kiképzés közben, beszerzünk melléjük tizenkét Leopard 2 A4-est is, tanuljanak azon vezetni a mi páncéloskatonáink. Hogy mennyibe fog kerülni ez a kis vásárfia, hozzácsapva még az Airbus által szállított SAMOC légvédelmi rakétarendszert is, afelől nincs biztos tudomásunk, de olcsó kell legyen, a mi kormányunk takarékos és megfog minden fillért.

El sem ereszti többet, ha megfogta!

Takarékos bizony, erre utal az is, hogy drágállja a Budapest-Belgrád vasútvonalat, újra szeretné tárgyalni a szerződést róla a kínai féllel: ugyanis a Soroksár és Kelebia között vasútvonal fejlesztésének költsége 2018 májusában 578 milliárd forint volt, a versenyeztetés utáni legjobb ajánlat 693 milliárd forint. Ezt a többletköltséget a kormány nem vállalja, ezért új beszerzési eljárást rendelt el. Jövőre nem is kezdődhetnek el a munkálatok, csak 2020-ban, ha egyáltalán megkezdődnek valaha is – a beruházáshoz nyújtandó kínai hitelről még folynak a tárgyalások.

Hát, kérem, így állunk válsággal, ami nincs. Nincs alkotmányos válság, mert Áder aláírta a törvényt, nincs külpolitikai válság, mert nem figyelünk rá oda, nincs gazdasági válság, mert a kormány azt mondta.

És mindenki veszettül tömi a zsebét, mint az őrült, ki feltépte a tárcát, mert jön 2020, és leáll az uniós kohéziós támogatási alapok folyósítása.

De válság, az, kérem, nincs.

Tordai Bence besétált az MTVA-ba

Szerdán délután Tordai Bence (Párbeszéd) besétált az MTVA-, ahol pendrive-on átadta az ellenzékiek öt pontos követelését, aminek ismertetését eddig megtagadta az állami média. A Duna TV vezérigazgatója nem ígérte meg most se, mondván: ez a „szerkesztői szabadság”. Tordai pert helyezett kilátásba nemleges válasz esetére.

A Párbeszéd parlamenti képviselője Barabás Richárd szóvivővel és Murányi András kommunikációs igazgatóval együtt érkezett az MTVA Kunigunda utcai épülete elé, ahová már csak a politikust engedték be. Facebook-oldalán a képviselő élőben közvetítette az eseményt.

Itt mindjárt kiderült, hogy az MTVA vezérigazgatója (Papp Dániel) új utasítása értelmében a képviselők csak az archívumnak és a büfének helyet adó M-épületbe mehetnek be, tehát a stúdiókat nem tudják megközelíteni. Tordai mindjárt el is mondta a közvetítésben, hogy szerinte

ez a korlátozás ellentétes a képviselők jogait rögzítő (kétharmados) törvénnyel.

Tordai papír mellett ezúttal egy pendrive-on is elvitte az ellenzéki pártok közös álláspontját rögzítő öt pontot, amelynek ismertetésétől mindeddig elzárkózott az állami média, s amely miatt kitörtek az elmúlt napok demonstrációi az MTVA-nál és azon belül. Az öt pontot Barabás Richárd (eredetileg színész) mondta fel.

Az öt pont: a „rabszolgatörvény” visszavonása, kevesebb rendőri túlóra, független bíróságok és közmédia, csatlakozás az Európai Ügyészséghez.

Tordait Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója fogadta, aki mindenekelőtt közölte, hogy mivel nem közszereplő (?), nem járul hozzá arca mutatásához.

Ezután a politikus megkérdezte, hogy hajlandó-e bármelyik csatorna (Kossuth Rádió, M1 tévé) lejátszani a felvételt. Azok után, hogy az MTVA elleni tüntetésről nagy nehezen beszámoltak, csak annak okáról nem.

Dobos Menyhért közölte, hogy

ő (a vezérigazgató!) nem szólhat bele ebbe, ahogyan a híradások tartalmába se,

ez a „szerkesztői szabadság” része, legfeljebb továbbítani tudja az adathordozót. Ezután tájékoztatta Tordait arról, hogy elutasítás esetén bírósághoz fordulhatnak. Tisztázták, hogy a mai híradásokat kell figyelni, benne lesz-e bármelyikben a hír.

Kormányunk jövőképét az ellenzék nem érti

Egyre világosabb, hogy előrelátó pártunk és kormányunk mindent megtesz a hatalom jövőbeli megtartása érdekében. 2020 kritikus dátum az Orbán-kormány számára. Akkor lesz az EU nagy átalakítása, az eddigi gyakorlat megváltoztatása. Függetlenül, hogy mi lesz a jövő tavaszi (májusi) EP választás eredménye, a jelenlegi gyakorlat tovább nem folytatható. Az EU-tól nem lehet majd olyan könnyen pénzt „igényelni”, mint napjainkban. A populisták megerősödése nem fog több pénzt juttatni az egyes tagállamoknak a felzárkóztatásra, különösen az EU jelenlegi elosztási rendszerét bírálóknak.

Orbán jól látja, tudja és érzi, hogy az elkövetkező másfél év alatt új alapokra kell helyezni a magyar gazdaságot, annak jelenlegi EU-s támogatottságának elmaradása esetére. Az ugyanis könnyen szociális robbanáshoz vezethet. Az a bizonyos húr akkor szakad el, amikor romlik az életszínvonal, és az elégedetlen tömegek vezetőik ellen fordulnak. Orbán 2013-ben indiai látogatása során megjegyezte, hogy célja a hazai béreket alacsonyan tartani és ezzel vonzóvá tenni Magyarországot a külföldi tőke számára.

„….Magyarország sikerét az autógyártásban a jó helyi mérnökök és az alacsony munkabérek eredményezték, de a jövőben az ipari energiaár lesz a versenyképesség egyik legfontosabb feltétele….”

(Hungary’s success in vehicle manifacturing resulted from good local engineers and low labour costs but the companies’ energy costs will be in the future one of the most important conditions of competitiveness.).

Érdekes megfogalmazás ez az „autógyártás”, hiszen csak összeszerelés folyik Magyarországon, a német autóipar számára.

Mindezt öt évvel ezelőtt mondta, és jegyeztem le.

Hogy a bérek miatti esetleges elégedetlenséget (zavargást) megfékezze, és ugyanakkor szociális érzékenységét is kimutassa, kitalálta a rezsicsökkentést. Úgy képzelte, azzal tudja kompenzálni a külföld számára vonzóvá tett alacsony béreket, ha a mindennapi kiadások enyhítéséhez állami hozzájárulást ad. Az erős propaganda ellenére az ötlet nem vált be, nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket, hiába kellett például a társasházak hirdetőtábláján kifüggeszteni, hogy pártunk és kormányunk jóvoltából mennyivel olcsóbb a ház havi közvilágítása.

Orbán a hatalom megtartásához kialakított egy függőségi rendszert. Az állami beruházásokból csak baráti vagy családi cégek, vállalkozások részesülhetnek. Ebben különben nincs semmi új. Már első kormányzása idején a miniszterelnök apja kőbányáiból rendelték a közutak, autópályák építéséhez szükséges alapozó anyagokat. Második kormányzása alatt jött rá, hogy az EU csak a pályázatok tisztaságát ellenőrzi, azaz annak elbírálása pártatlan legyen. Az EU-nak arra már nincs ereje, apparátusa, hogy megvizsgálja a nyertes cég tulajdonosi körét, rokoni, baráti kapcsolatait. Így tudott kialakulni az a hűbéri, feudális viszonyokra emlékeztető államapparátusi rendszer, mely ma Magyarországot jellemzi.

Látva a közelgő veszélyt, az EU-s pénzek elmaradását, új források felé kellett fordulnia. Azzal mindenki tisztában van, hogy a kapitalizmus alapja a tőke szabad áramlása. A tőke pedig odamegy, ahol nagyobb a profit. Ez politikamentes. Az orbáni Magyarország ezt felismerte, és ezen a téren tette vonzóvá az országot. Az EU-ban Magyarországon a legalacsonyabb a társasági adó. Ehhez, most hozzá jött, a túlórák számának megemelése, miközben a kifizetéseket három évvel elhalasztották. Ez közel olyan felháborodást váltott ki a társadalomban, mint anno a tervezett internetadó.

A napokban elfogadott törvény részleteit nem igazán ismerjük. A nyugati világban alapszabály: szombaton a bér (órabér) másfélszeresének a megfizetése, vasárnap pedig a duplája. Természetesen egyes vállalatok maguk alakítják ki a túlóra bérezését. Például a tömegközlekedési vállalatok, a mentősök, az állandó üzemelést biztosító vállalatok, mint például az energia szektor (áramszolgáltatás).

A magyar Munka Törvénykönyvben eddig ez szerepelt

Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.

Ezt emelték most fel törvényileg 400 órára. A törvény érdekes mód meglehetősen „nagyvonalú”, pontosabban nem elég specifikus, a japán előírások szerint például

„a munkaadóknak még azelőtt meg kell állapodniuk a szakszervezeti képviselővel, mielőtt bármit aláírna a munkavállaló. Ebben a megállapodásban bele kell foglalni a munkaórák számát, mennyiségét, ami hetente nem lehet több, mint 15 óra, havonta 45 óra és évente 360 óra.”

(Employers must enter into an overtime agreement with a labour representative prior to any overtime work by employees, and this agreement must stipulate to the maximum number of overtime hours that an employee may work, which may be no more than 15 hours per week, 45 hours per month and 360 hours per year.)

Vajon a magyar előírások mennyire részletesen szabályozzák ezeket a túlórákat? A három éves kifizetésről nem is beszélve, hiszen van infláció, pénzromlás, stb., tehát a három év múlva kifizetésre kerülő túlórabér nem rövidítheti meg a munkavállalót! (aki közben meg is halhat)

Az elégedetlenség utcára vitte az embereket. Miután a Parlament elfogadta a fentebb ismertetett „rabszolgatörvényt”. Az ellenzék megzavarta a szavazást. A balkáni és kaukázusi parlamenti jeleneteknek lehettek tanúi a Facebook használói. Különösen érdekes volt látni a miniszterelnök arcát, tekintetét, melyben ott volt egy kifejezés: „..tiltakozhattok, akkor is megcsinálom! Elvégre többségem van, és az ország érdeke a munkát és megélhetést biztosító multik megjelenése…hiszen ez az ország jövőjének érdeke…”. Az orbáni gondolat, világos: alacsony adóval, és a gyenge forint miatt relatív olcsó munkabérrel, valamint a harmat gyenge szakszervezetekkel ide kell csábítani a külföldi tőkét, hogy az ország az EU pénzek nélkül is működni tudjon. Az új, zöldberuházások a feldolgozó és beszállító ágazatokra épülnek, elsősorban a német iparra, azon belül is az autó- és fegyvergyártásra. Ami pozitív: környezetkímélők. Ami negatív: az amúgyis exportra épülő német gazdaság függvénye.

Az MTVA székháznál történtek sok jogi és erkölcsi kérdést hoztak a felszínre. A 13 ellenzéki képviselő viselkedése, cselekedete vitatható. Mivel nem voltam jelen, és a megbízható közszolgálat hiánya miatt csak cyber-világunk vívmányaira, az okostelefonok közvetítésére voltam és vagyok rászorulva. Néha valami Jancsó-filmre emlékeztettek a képsorok, máskor meg valamiféle ördögűzésre, ahol kereszt helyett képviselői igazolvánnyal próbálták a gonoszt elűzni. Nem volt világos a parlamenti (ellenzéki) képviselők célja. Úgy tűnt a székházon kívül és körül tüntető fiatalok mellé állva próbáltak nekik segíteni, hogy a tüntetők ötpontos követelésének nagy nyilvánosságot adjanak. Szép, nemes cél, miközben cselekedetükkel politikai töltet is adtak a tüntetésnek. A parlamenti ellenzék egy kis csoportja (tizenhárman a 63 ellenzéki képviselő közül) élt képviselői jogával és a képviselői igazolvány segítségével bejutottak az MTVA székházba, elvégre jogosultságuk van bármely középületbe, állami, kormányzati intézménybe belépniük. Hogy bármit beolvashassanak egy hírközlőszervnél, már kétséges. Egy szerkesztőség munkáját nem zavarhatják meg. Pláne élőadást nem zavarhatnak meg. Mondjuk az egész cselekedet fonákja: ha egy köztudottan manipulált, notórius hazudozó hírközlőszervről van szó, akkor miért ott akarnak bármit is beolvasni az igazság bajnokai? Ugyancsak elgondolkoztató, hogy az éjszakázáshoz, virrasztáshoz a többi ellenzéki képviselő nem csatlakozott.

Nagyon nem tetszett, ahogy ezek a képviselők egymás közt beszéltek. Ez a bratyizó, tegeződő, egymást becenéven szólító társaság komolytalanná tette (számomra) fellépésüket. Hogy (régóta) ismerik egymást nem jogosítja fel őket, hogy azt a benyomást keltsék, mintha pártokon és ideológiákon átívelő puszipajtások lennének. Ha viszont így van, akkor meg mekkora színjáték zajlik az ország házában?

A biztonsági őrök viselkedése meglepett. Igaz, ne feledjük az MTVA, akárcsak a MTI, kiemelt fontosságú (állami) intézmény, hírközlőszerv. Az, hogy részrehajló, manipulatív kormánypropaganda szócső lett, nem hatalmaz fel senkit, hogy önkényesen „besétáljon” és világgá kürtölje sérelmét. Ezt sehol sem engedik meg. Viszont, nem igaz, hogy ez a fegyveres őrség nem tudott volna valami más módszert alkalmazni, mint a testi erőszakot, azaz fizikailag és látványosan kidobni bárkit is az utcára. A biztonsági őrök (legalábbis bankokban, bevásárló központokban, üzletekben) a rendbontót feltartóztatják, majd kihívják a rendőrséget és átadják az illetékes hatóságnak. Nem ismerem az MTVA „védőinek” státuszát, jogát, de amit, és ahogyan csináltak az megengedhetetlen.

Mindez a „rabszolgatörvény” elfogadásának és törvénybe iktatásának logikus következménye, aminek magyarázatával a hazai média adós maradt, hiszen az orbáni elképzelés, koncepció saját hatalma megerősítésén túl a lakosság életszínvonalának megóvását is célul tűzte ki.

Erőszak és béke

Hogy a végén kezdjem: minden várakozás ellenére az elmúlt időszak legbékésebb tüntetései zajlottak tegnap – mármint az utcán. Az MTVA székházán belül viszont továbbra sem szabadult el a humanizmus szelleme és a tárgyalási készség, az öt pontot még mindig nem olvasták be az állami televíziók egyikében sem, sőt, további képviselőket bántalmaztak.

Egyszóval, volt miért tüntetni, és a demonstráció békésre, ötletesre, elegánsra sikeredett.

Tegnap ott hagytuk abba, hogy Szél Bernadettet és Hadházy Ákost kidobták a székházból, Varju Lászlót földre vitték, Kunhalmi Ágnesnek megsérült a lába. Innen folytatjuk.

Tehát, míg tegnap déltájban még semmit sem lehetett tudni a székházban tartózkodó képviselők állapotáról, beindult a propagandaüzem, és Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója bejelentést tett, miszerint „elfogadhatatlan, hogy politikusok erőszakkal akarnak beavatkozni egy szerkesztőség működésébe. Ezek a bevándorláspárti Soros-hálózat módszerei, így akarják megfélemlíteni azokat, akik nem értenek egyet velük.” Elfogadhatatlan is lenne, ha beavatkozni akartak volna: csakhogy az nem elfogadhatatlan, ha valaki be akar vinni egy rövid iratot és azt egy szerkesztő tulajdon kezébe akarja adni. Az inkább mindennapos gyakorlat. Az emberben feléled a gyanú: lehet, hogy azért nem találtak ennyi idő alatt sem egy ügyeletes szerkesztőt az MTVA székházában, mert adásaikat nem szerkeszti senki?

A rendőröket nem engedték be a biztonságiak

Időközben Tordai Bence kihívta a rendőrséget és a mentőket a földre tepert Varju László állapota miatt. A rendőrséget nem engedték be a biztonságiak – akiket állítólag egyenesen a Belügyminisztériumból irányítanak – a mentőket, jóval később, igen. A rendőrség részéről kevés ellenszenvet tapasztalhattunk tegnap a tüntetők iránt, de erről később.

Az épületben tartózkodó képviselők közül öten, úgymint Jakab Péter, Bősz Anett, Gréczy Zsolt, Bangóné Borbély Ildikó és Niedermüller Péter tiltakozásul a Varju Lászlót ért atrocitás miatt tarkójukra kulcsolt kézzel a földre feküdtek a biztonsági őrök előtt. Ezt a gesztust – mert gesztus volt, nem egyéb – az Origo úgy értékelte, hogy:

„Ismerős lehet ez a látványvilág azoknak, akik figyelemmel követték az arab tavaszt, de más forrongásnál, Soros-féle tiltakozásnál is előkerült a földre fekvés.”

Érdekelne, hogy a fenti sorok szerzője, az Origo munkatársa, az általunk már pertraktált Bordács Bálint képes-e akár minimális testi funkcióit is gyakorolni sorosozás nélkül, de van egy olyan érzésem, hogy nem: annyira rászokhatott már, hogy kialakult a függőség. Tessék vigyázni ezzel, ha szokássá válik, már majdnem képtelenség abbahagyni.

Azonban a III. kerület jegyzője időközben hiperűrsebességgel futtatta le a birtokvédelmi eljárást, minek következtében a már elkészült felszólítások alapján a rendőrök kivethették volna a képviselőket az épületből, mármint, ha beengedik őket. Meg ha sikerült volna kézbesíteni a felszólításokat. A hatalom ennen farkába harapott, teljesíthetetlen feladat elé állította saját magát.

Fotó: FüHü

Röviddel ezután dulakodás kíséretében kidobták az épületből Vadai Ágnest

Pont a kezdődő nemzetközi sajtótájékoztató előtt, egyszóval tudnak időzíteni a biztonságiak. Vadai feljelentést próbált tenni egy jelenlévő rendőrnél, ám az türelmet kért tőle. Vadai kompetens, intézkedni tudó rendőrt követelt.

A nemzetközi sajtótájékoztató úgy ért véget, hogy a rendőrök a sajtó képviselőit távozásra szólították fel, csak a képviselők maradhatnak ott. Önök az Országimázs Központ műsorát láthatták.

Vadaiék ellen is megpróbálták érvényesíteni a birtokvédelmi eljárást ezek után. Vadai nem vette át a papírt, amit egyébként Kunhalmi Ágnes és társai ellen fogalmaztak meg.

A rendőrség odament az épületen kívül, de a kerítésen belül tartózkodó országgyűlési képviselőkhöz, ismertetvén, hogy a III. kerületi jegyző határozata alapján el kell hagyniuk a területet, különben rendőri intézkedésre kerülhet sor.

Varju László lejutott az emeletről társaihoz, mentőt hívtak hozzá (aznap már sokadjára), csak ezúttal sikerült is bejussanak hozzá, a kórházban zúzódásokat állapítottak meg nála.

A többi képviselő úgy hitte, bezárták őket az udvarra, ám röviddel ezután mégis kinyitották nekik a kaput és távozhattak. Hadházy Ákosnak nem volt szerencséje, ő még a kapunyitás előtt távozott, létrán.

Fotó: FüHü

Egységben az erő, ha kell, akkor napokig, hetekig folytatják

Körülbelül ezek után, ezzel a háttérrel kezdődött a tüntetés, melyen nekem is volt szerencsém részt venni – a politikusok egy kis, kordonnal körülvett színpadon beszéltek, mely eléggé kiesett a figyelem középpontjából, és nem is mondtak semmi világrengetően újat vagy meglepőt, netán mulatságosat. Elhangzott az öt pont (mely azért lehetne hét is, ha belevennék a civiltörvény és a hajléktalan-törvény tarthatatlanságát is, hátha valakinek eszébe jut), Hadházy elmondta: szerinte az aljas, lejárató kormánypropaganda a legfontosabb bástyája a hatalomnak. Nem elfoglalni kell az MTVA-t, de elindult egy folyamat, amivel kikényszeríthetik, hogy leálljon a kormányzati propaganda.

Tóth Bertalan MSZP-elnök beszédében kiemelte, hogy múlt szerdán még nem gondolták volna, hogy az ellenzék együtt tud működni, és van értelme országgyűlési képviselőnek lenni. Azonban most megérezték, hogy egységben az erő, ezt az ellenállást pedig folytatni kell. Szabó Tímea azt mondta, hogy üzenik a közmédia vezetésének, Orbán Viktornak és Pintér Sándornak: hiába nem engedik be őket, nem engedik, hogy beolvashassák a követeléseket. „Nem fogunk elmenni, ha kell, akkor napokig, hetekig itt leszünk, amíg nem teljesítik a követeléseket” – mondta.

Szintet lépett az erőszak rendszere

„Szintet lépett az erőszak rendszere, tegnap valami megváltozott – mondta Szél Bernadett. A politikus azt mondta, hogy álmában sem gondolta volna tegnap, hogy ma „smasszerek fogják kidobni” a köztévé épületéből. Szél megköszönte a tüntetőknek a hősies kitartás, hogy tegnap éjszakába nyúlóan várták őket a mínuszokban.

Az volt az a pont, amikor Szél szerint átléptünk egy vörös vonalat, amikor rájött, hogy a köztévé épületében nem a rendőrség az úr. „Négyfajta egyenruhát tudtunk beazonosítani, és tele voltak fegyverrel”. Van egy ember, aki mindenért felel, ami ebben az országban zajlik – mondta Szél, aki szerint Orbán felel azért, hogy parlamenti képviselőket „ütnek-vernek” egy közintézményben.” (Index)

Lehetnek sztrájkok is

Fekete-Győr András után Kepli Lajos beszélt, majd meghallhattuk Székely Tamástól, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnökétől a nap egyik legfontosabb ígéretét: „Ha Áder aláírja a rabszolgatörvényt, akkor elindul a sztrájkok szervezése”. Beszélt még Hadházy Ákos (újból) és MárkiZay Péter is, majd bejelentették a hivatalos tüntetés végét.

Ez lehetett volna – az elmúlt hét tapasztalatai alapján – a legérzékenyebb és legveszélyesebb időszak, ugyanis az atrocitások kivétel nélkül a programok befejezése után szoktak történni. Csak épp most semmi ilyesmiről nem volt szó. A tömeg jelszavakat skandált, néha ugrált egy kicsit, hogy meg ne fagyjon, és igen civilizáltan figyelte a székházat, melynek tetején egyszer csak megjelent egy forgatócsoport, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy felvételeket készítsen. Azonban erős fényű reflektorokat, valamint lézeres mutatópálcákat irányítottak rájuk és ezt nem tűrhették: a jelenlévő tüntetők szemlátomást nem kívántak biodíszletté válni egy propagandafilmben.

A rendőrség és a demonstrálók egyaránt roppant szelíden és udvariasan viselkedtek egymással

Ahangulatban nyoma sem volt erőszaknak. A karhatalom átvizsgálta az érkezők táskáit, de ezt mindenki természetesnek tekintette.

Kiváló szórakozásnak bizonyult a Magyar Kétfarkú Kutya Párt ötlete: rájöttek ugyanis, hogy az épület falának egy része nem üvegből van, így arra remekül lehet vetíteni: egy olyan Super Mario-játékot vetítettek ki, amelyben Mészáros Lőrinc alakítja a főszereplőt. Túlzás nélkül állítható, hogy az utóbbi idők egyik legjobb ötlete volt: ezrek kaptak röhögőgörcsöt.

Én magam körülbelül ekkor hagytam el a helyszínt, ám elhamarkodott lépés volt ez, ugyanis a vetítés után egy-két ezer ember propagandaturnéra indult, érintve a Hír TV székházát, a Ripost szerkesztőségének épületét, a Figyelőt, aztán a Mediaworks székházához is elmentek. Ez szimbolikus épület, a Népszabadság utolsó szerkesztősége volt, most már a Mészáros-lapok központja.

Külön hangsúlyoznunk kell, hogy az említett szerkesztőségekben és székházakban nem tettek kárt, az ott dolgozóknak hajuk szála sem görbült és munkájukat sem zavarták meg – azonban mindegyik állomáson felolvasták az öt pontot és jelszavakat skandáltak.

Itt azért el kéne gondolkodjunk azon, hogy a kormánymédia állandó és mélyen hazug propaganda-nyomása milyen mértékű ellenszenvet váltott ki – ahelyett, hogy elhitték volna a hazugságaikat, tüntetnek ellenük, voltaképpen tehát nem a sajtó ellen tüntetnek, hanem éppenséggel a sajtóért, azért, hogy az legyen hiteles és korrekt, szavahihető, független és szabad.

A vonulók visszatértek a székházhoz, és mintegy kétszáz fő kivételével mindenki hazament. Ez a csoport még meggyújtott egy tüzet, de azt a rendőrség atrocitás nélkül eloltotta, egyikük eldobott a rendőrök felé egy petárdát, de társai leállították, „ne dobáld a rendőrt!” kiáltásokkal – és mindenki hazament.

És így ért véget békében a békétlennek induló tegnapi nap.

Folytatása következik?

Mindenképpen: ha máskor nem, pénteken, mikor is a Kétfarkúak Nemzeti Összkarácsonyi Békemenetet hirdettek, ez 18 órakor indul, a Kossuth térről. És nem kétlem, hogy aki velük tart, pompásan fog szórakozni.

De van egy olyan érzésem, hogy lesz demonstráció addig is.

Hiszen lesz rá ok.

Van is.

Az MTI megtagadta a MÚOSZ közleményének közlését

ÚJABB #CENZÚRA! Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) elnöke az imént arról tájékoztatott, hogy a közmédia nem hajlandó a legnagyobb újságíró-szövetség közleményét közzétenni az MTI Országos Sajtószolgálatán (MTI OS) még pénzért sem. #múosz #mti #mtva #közmédia

Alább Hargitai Miklóséknak küldött visszautasító levél és a közlemény.

Tisztelt Hargitai Miklós!

Tájékoztatom Önt, hogy az MTI OS-hez eljuttatott „A MÚOSZ a közmédia működési zavarairól.” kezdetű közleményük az OS Szabályzatának (http://os.mti.hu/szabalyzat ) 14.2. pontjába ütközik ezért azt nem áll módunkban kiadni.

Felhívom továbbá a szíves figyelmüket arra, hogy a Szabályzat 15. pontja értelmében az MTI jogosult egyes közlemények közzétételét megtagadni, a közlemény közzétételének megtagadásáért semmilyen felelősséggel nem tartozik.

Természetesen kvótájukat visszaállítottuk.

Kérjük tájékoztatásunk szíves tudomásul vételét!

Üdvözlettel,

A MÚOSZ a közmédia működési zavarairól

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége szerint a közmédia működését nem az ellenzéki képviselők jelenléte veszélyezteti: a kormánykritikus társadalmi kezdeményezéseket elhallgató, azokról a nyilvánosságot nem tájékoztató köztévé maga a működési rendellenesség.

Dulakodásig fajuló konfliktus alakult ki az elmúlt órákban az MTVA székházánál, miután ellenzéki parlamenti képviselők eredménytelenül próbálták rávenni az intézmény vezetőit a napok óta zajló demonstrációk követeléseinek beolvasására. Az incidens – szégyenszemre csupán a Facebookon közvetített – képei élő egyenes adásban világítottak rá a közmédia működésének súlyos torzulásaira.

Magyarországon működik – GDP-arányosan – Európa legdrágább állami médiája, amely évente százmilliárdos összeget költ magára, egypárti (fideszes) irányítással, társadalmi és közpolitikai kontroll nélkül. A jelenlegi médiarendszer kiépítésekor, amikor 2015-ben az M1-et hírcsatornává alakították, az állami adó tízmilliárdos összegért vásárolt az élő közvetítéseket lehetővé tevő korszerű felszerelést. Ennek fényében nincs rá elfogadható szakmai magyarázat, hogy a napok óta zajló kormányellenes demonstrációkról a csatorna – tájékoztatási kötelezettségét súlyosan megsértve – képtelen volt az esemény hírértékének megfelelő, élő tartalmat sugározni, miközben a párizsi sárgamellényes tüntetéseknek lényegesen nagyobb figyelmet és műsoridőt szentelt, mint a budapesti és vidéki kormánykritikus megmozdulásoknak.

A MÚOSZ felhívja a közmédia vezetői, illetve az őket irányító kormánypolitikusok figyelmét: az MTVA törvényben rögzített feladata a pártatlan és sokszínű, az állampolgárok politikai véleményalkotását elfogulatlanul segítő tájékoztatás. Tisztességes, demokratikus országokban az ellenzéki parlamenti képviselőket a közmédia nem eltakarítandó akadálynak, hanem rendszeresen megszólaltatott műsorvendégnek tekinti – hiszen közszolgálati feladatához az ellenzéki politikai álláspontok tárgyilagos bemutatása is hozzátartozik.

A MÚOSZ felszólítja a közmédia vezetőit, hogy haladéktalanul térjenek vissza a törvényes működés keretei közé, és foglalkozzanak végre a közszolgálattal, vagyis a demokratikus médianyilvánosság biztosításával.

facebook/Szalay Dániel

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!