Kezdőlap Címkék MTA

Címke: MTA

A CEU kiáll az MTA mellett

A kormány 131 képviselője által megszavazott szégyenteljes MTA törvény az MTA kivégzését jelenti. A CEU, amely szintén elszenvedője a kormány gondolkodók elleni hadjáratának, kemény hangú nyilatkozatban tiltakozik a rombolás politikája ellen.

„A CEU szolidaritását fejezi ki a Magyar Tudományos Akadémiával azt követően, hogy a Fidesz parlamenti többsége megszavazta azt a törvényt, amely megfosztja kutatóhálózatától ezt a tekintélyes intézményt. A törvény elfogadása, amelyet a kormány hónapokon át tartó politikai nyomásgyakorlása, fenyegetése és zsarolása előzött meg, világosan mutatja, hogy Orbán Viktor rendszere semmibe veszi a tudományosságot, az akadémiai szabadságot és egyúttal a jogállamiság alapelveit is. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának feloszlatása egy újabb szomorú nap Magyarország számára. Ez a törvény Magyarország legnagyobb presztízsű, a magyar nemzet számára több mint 150 éve kiemelkedő tudományos szolgálatot nyújtó kutatóintézményének erőszakos végét jelenti.”

Már a Corvinus is beszállt a tiltakozásba

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma honlapján azt írta: ezúttal a Budapesti Corvinus Egyetem 37 volt és jelenlegi professzora adott ki nyilatkozatot az ügyben, és vállaltak szolidaritást az MTA kutatóintézeteinek dolgozóival.

Nyilatkozat

Alulírottak, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) professzorai csatlakozunk az MTA átszervezése ügyében tárgyalásokat sürgető egyetemi tanárokhoz, és egyben szolidaritást vállalunk az MTA kutatóintézeteinek dolgozóival. Támogatjuk az MTA idei közgyűlésének határozatát. Kérjük a döntéshozókat, hogy a törvényjavaslatot vegyék le napirendről és induljon széleskörű társadalmi egyeztetés a kutatói közösség valamennyi résztvevőjének bevonásával!

Budapest, 2019. június 26.

Angyal Ádám, prof. emeritus, Bauer András, egyetemi tanár, Benczes István, egyetemi tanár,
Berde Éva, egyetemi tanár, Berlinger Edina, egyetemi tanár, Bod Péter Ákos, egyetemi tanár
Chikán Attila, prof. emeritus, Cosovan Attila, egyetemi tanár. Czakó Erzsébet, egyetemi tanár
Csutora Mária, egyetemi tanár, Dobák Miklós, egyetemi tanár, Elekes Zsuzsanna, egyetemi tanár, Fogrács Csaba, prof. emeritus, Füstös László, prof. emeritus, Gál Péter, egyetemi tanár
Gálik Mihály, prof. emeritus, Gelei Andrea, egyetemi tanár, Hadas Miklós, egyetemi tanár, Hofmeister Ágnes, prof. emerita, Kenesei Zsófia, egyetemi tanár, Kolos Krisztina, egyetemi tanár, Kő Andrea, egyetemi tanár, Körösényi András, egyetemi tanár, Kuczi Tibor, prof. emeritus, Lengyel György, egyetemi tanár, Magas István, egyetemi tanár
Mészáros Tamás, prof. emeritus, Mihály Péter, egyetemi tanár, Moksony Ferenc, egyetemi tanár, Nagy Beáta, egyetemi tanár, Primecz Henriett, egyetemi tanár, Solymosi Tamás, egyetemi tanár, Városiné Demeter Krisztina, egyetemi tanár, Vecsenyi János, prof. emeritus
Wimmer Ágnes, egyetemi tanár, Zsóka Ágnes, egyetemi tanár, Zsolnai László, egyetemi tanár

Korábban több egyetem tanári kara is nyilatkozatban tiltakozott az MTA-val kapcsolatos kormányzati szándékok ellen. A tiltakozásokról itt és itt adtunk hírt.

Már kétszázötven professzor az MTA mellett

Debreceni és a budapesti ELTE professzorai csatlakoztak az MTA melletti kiálláshoz. Ezzel több, mint 250 egyetemi tanár tiltakozik az akadémia bedarálása ellen.

Debreceni Egyetemről eddig 58 professzor, az ELTE Természettudományi Karáról pedig 30 egyetemi tanár csatlakozott ahhoz az állásfoglaláshoz, amelyet a Szegedi Tudományegyetem hozott nyilvánosságra az MTA átszervezése ügyében – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapján.

Szerdán a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 90 professzora kérte, hogy az Országgyűlés ne fogadja el az MTA-t érintő előterjesztést. Néhány napja a Szegedi Tudományegyetem csaknem 80 professzora szólította fel „az ország sorsáért felelősséggel tartozó kormányt és a parlamenti képviselőket, hogy ne támogassák a törvénytervezetet, ne engedjék, hogy a nemzetközi szinten is kiválóan teljesítő, az ország jövője és fejlődése szempontjából kulcsfontosságú akadémiai kutatórendszert ilyen nagy kár érje”.

Ezt a kiállást a BME professzorainak nyilatkozata követte. „A BME az elmúlt évtizedekben kiváló kapcsolatokat épített ki az MTA szinte valamennyi kutatóintézetével, számos hazai és nemzetközi pályázat megvalósításában vettünk közösen részt, így az MTA-kutatóintézetek jövőjének bizonytalansága a jövőbeni technológiai fejlődés gátja lehet” – olvasható a BME 90 professzora által aláírt nyilatkozatban.

Az MTA legutóbb nemzetközi sajtótájékoztatón ismertette helyzetüket, amelynek lényege, hogy a kormány elveszi tőle a kutatóintézeteket, költségvetésének több, mint 70 százalékát el is viszi az új rendszer alapján. A most zajló folyamat történelmi áttekintéséről itt írtunk.

Szegedi profok tiltakozása az MTA ügyében

Mi, alulírottak, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi és főiskolai tanárai, professzor emeritái és professzor emeritusai megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy Palkovics László miniszter június 4-én benyújtotta a Magyar Tudományos Akadémia átszervezésére vonatkozó törvénytervezetet, mely rendkívül komoly károkat okoz a magyar tudománynak.

Ez a lépés figyelmen kívül hagyja az MTA Közgyűlése által is támogatott javaslatokat, a jövő legígéretesebb magyar tudósainak, a Lendület kutatócsoportok vezetőinek kérését, számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet véleményét. Felszólítjuk az ország sorsáért felelősséggel tartozó kormányt és a parlamenti képviselőket, hogy ne támogassák a törvénytervezetet, ne engedjék, hogy a nemzetközi szinten is kiválóan teljesítő, az ország jövője és fejlődése szempontjából kulcsfontosságú akadémiai kutatórendszert ilyen nagy kár érje.

Az SZTE professzorai: Anderléné Sajti Enikő prof. emer. Bakró-Nagy Marianne prof. emer. Balázs Mihály prof. emer. Bálintné Szendrei Mária egyetemi tanár Balogh Sándor prof. emer. Bárány Ferenc prof. emer. Benedek György egyetemi tanár Bibokné Németh T. Enikő egyetemi tanár Csabai Márta egyetemi tanár Csákány Béla prof. emer. Csendes Tibor egyetemi tanár Csernay László prof. emer. Csirik János prof. emer. Deák Ágnes egyetemi tanár Dombi György egyetemi tanár Duda Ernő prof. emer. Farkas G prof. emer. Fehér László egyetemi tanár Fekete Éva prof. emer. Fülöp Ferenc egyetemi tanár Gajda Tamás egyetemi tanár Galambos Gábor prof. emer. Gingl Zoltán egyetemi tanár Hannus István prof. emer. Hantos Zoltán prof. emer. Hernádi Klára egyetemi tanár Hetesi Erzsébet egyetemi tanár Hódi Klára prof. emer.Hodúr Cecília egyetemi tanár Homoki-Nagy Mária egyetemi tanár Hopp Béla egyetemi tanár Husz Sándor prof. emer. Janáki Márta prof. emer. Jármay Katalin prof. emer. Kahán Zsuzsanna egyetemi tanár Karsai Krisztina egyetemi tanár Karsai László prof. emer. Kata Mihály prof. emer. Katona Tamás prof. emer. Kenesei István prof. emer. Kiss Tamás prof. emer. Kocsis Mihály egyetemi tanár Kovács Kornél prof. emer. Kovács Zoltán egyetemi tanár Krisztin Tibor egyetemi tanár Lengyel Imre egyetemi tanár Lonovics János prof. emer. M. Tóth Tivadar egyetemi tanár Molnár Gyöngyvér egyetemi tanár Monok István egyetemi tanár Nánai László prof. emer. Rajkó Róbert egyetemi tanár Rakonczay Zoltán prof. emer. Róna-Tas András prof. emer. Rozgonyiné Molnár Emma prof. emer. Rudas László egyetemi tanár Seres László prof. emer. Sipos Pál egyetemi tanár Soós József prof. emer. Szabad János prof. emer. Szabó Gyula egyetemi tanár Szajbély Mihály egyetemi tanár Szatmáry Károly egyetemi tanár Szilágyi Zsófia egyetemi tanár Szomora Zsolt egyetemi tanár Szőnyi György Endre egyetemi tanárSzörényi László prof. emer.Takács Tamás egyetemi tanár Toldi József egyetemi tanár Tomka Béla egyetemi tanár Totik Vilmos egyetemi tanár Végh Ágnes egyetemi tanár Visy Csaba prof. emer. Voszka Éva egyetemi tanár Zádor Ernő egyetemi tanár Zimonyi István egyetemi tanár

BME-professzorok nyilatkozata az MTA mellett

Alulírottak,a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) professzorai aggódva figyeljük a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és annak kutatóintézetei körül kialakult helyzetet.

Hisszük, hogy a technikai fejlődés, az innováció nem valósulhat meg alapkutatások nélkül. A BME az elmúlt évtizedekben kiváló kapcsolatokat épített ki az MTA szinte valamennyi kutatóintézetével, számos hazai és nemzetközi pályázat megvalósításában vettünk közösen részt, így az MTA kutatóintézetek jövőjének bizonytalansága a jövőbeni technológiai fejlődés gátja lehet. A BME professzorai ezért szolidaritást vállalnak az MTA-kutatóintézetek dolgozóival és kérik, hogy a törvényjavaslatot vegyék le a napirendről és induljon egy széles körű társadalmi egyeztetés a kutatói közösség valamennyi résztvevőjének bevonásával.

Antalovits Miklós, professor emeritus, BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék Arató Péter, professor emeritus, BME VIK Irányítástechnika és Informatika Tanszék Augusztinovicz Fülöp, professor emeritus, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Ádám József, egyetemi tanár, BME ÉMK Általános- és Felsőgeodézia Tanszék Bagi Katalin, egyetemi tanár, BME ÉMK Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék Benedek András, egyetemi tanár, BME GTK Műszaki Pedagógia Tanszék Cinkler Tibor, egyetemi tanár, BME VIK Távközlési és Médiainformatikai Tanszék Czigány Tibor, egyetemi tanár, BME GPK Polimertechnika Tanszék Dán András, professor emeritus, BME VIK Villamos Energetika Tanszék Dobos Imre, egyetemi tanár, BME GTK Közgazdaságtan Tanszék Dobrowiecki Tadeusz, egyetemi tanár, BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Domokos Gábor, egyetemi tanár, BME ÉPK Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék Do Van Tien, egyetemi tanár, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Dóra Balázs, egyetemi tanár, BME TTK Elméleti Fizika Tanszék Faigl Ferenc, egyetemi tanár, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Faragó István, egyetemi tanár, BME TTK Differenciálegyenletek Tanszék Farkas György, professor emeritus, BME ÉMK Hidak és Szerkezetek Tanszék Fehér Márta, professor emeritus, BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Ferenczi Miklós, professor emeritus, BME TTK Algebra Tanszék Halász Sándor, professor emeritus, BME VIK Villamos Energetika Tanszék Halbritter András Ernő, egyetemi tanár, BME TTK Fizika Tanszék Horvai György, professor emeritus, BME VBK Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék Horváth Miklós, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék Imre Attila, egyetemi tanár, BME GPK Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék Imre Sándor, egyetemi tanár, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Jánossy András, professor emeritus, BME TTK Fizika Tanszék Jobbágy Ákos, egyetemi tanár, BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Jóri J. István, professor emeritus, BME GPK Gép- és Terméktervezés Tanszék Józsa János, egyetemi tanár, BME ÉMK Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék Karátson János, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék, Kállay Mihály, egyetemi tanár, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Károlyi György, egyetemi tanár, BME TTK Nukleáris Technikai Intézet Keglevich György, egyetemi tanár, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Kemény Sándor, professor emeritus, BME VBK Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék Kiss Rita, egyetemi tanár, BME GPK Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék Kollár László, egyetemi tanár, BME ÉMK Hidak és Szerkezetek Tanszék Koltai Tamás, egyetemi tanár, BME GTK Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék Koppa Pál, egyetemi tanár, BME TTK Atomfizika Tanszék, Kövesi János, egyetemi tanár, BME GTK Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék Kroó András, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék Kubinyi Miklós, professor emeritus, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Láng Benedek, egyetemi tanár, BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Láng Péter Tamás, egyetemi tanár, BME GPK Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék László Krisztina, egyetemi tanár, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Levendovszky János, egyetemi tanár, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Lévai Zoltán, professor emeritus, BME KJK Gépjárműtechnológia Tanszék Lukács Ágnes, egyetemi tanár, BME TTK Kognitív Tudományi Tanszék Major Iván, professor emeritus, BME GTK Közgazdaságtan Tanszék Makai Mihály, egyetemi tanár, BME TTK Nukleáris Technikai Intéze tMatolcsi Máté, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék Meggyesi Tamás, professor emeritus, BME ÉPK Urbanisztika Tanszék Mihály György, egyetemi tanár, BME TTK Fizika Tanszék Mizsei János, egyetemi tanár, BME VIK Elektronikus Eszközök Tanszék Nagy Gábor Péter, egyetemi tanár, BME TTK Algebra Tanszék Nemeslaki András, egyetemi tanár, BME GTK Pénzügyek Tanszék Noszticzius Zoltán, professor emeritus, BME TTK Fizika Tanszék Novák Lajos, professor emeritus, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Nyulászi László, egyetemi tanár, BME VBK ​Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék Paál György, egyetemi tanár, BME GPK Hidrodinamikai Rendszerek Tanszék Pap László, professor emeritus, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Pávó József, egyetemi tanár, BME VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Péceli Gábor, egyetemi tanár, BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Poppe László, egyetemi tanár, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Pukánszky Béla, egyetemi tanár, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Recski András, professor emeritus, BME VIK Számítástudományi és Információelméleti Tanszék Richter Péter, egyetemi tanár, BME TTK Atomfizika Tanszék Rónyai Lajos, egyetemi tanár, BME TTK Algebra Tanszék S. Nagy Katalin, professor emeritus, BME GTK Szociológia és Kommunikáció Tanszék Simon Ferenc, egyetemi tanár, BME TTK Fizika Tanszék Simon Károly, egyetemi tanár, BME TTK Sztochasztika Tanszék Simonyi Gábor, egyetemi tanár, BME VIK Számítástudományi és Információelméleti Tanszék Somlyódy László, professor emeritus, BME ÉMK Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék

Hatalom-MTA: 1949, 2019

Hasonló gondolatok és megfogalmazások, szépen becsomagolt hatalomátvétel. Az MTA küszöbön álló kicsontozása és a hetven évvel ezelőtti hatalomátvétel története.

Először a „ki és mikor mondta?” idézetgyűjteményt terveztem, de gyorsan világossá vált, hogy elsősorban terjedelmi és persze megérthetőségi szempontból nem célravezető a rövidke citátumok egymás mellé hordása. Bármilyen csábító és frappáns lenne is ez.

Ha nem adják önként

A parlament már tárgyalja a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) „szervezeti átalakítását” szolgáló törvényjavaslatot „a kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról”. Az ártalmatlan cím mögött azonban a hazai akadémiai kutatás intézményi rendszerének kicsontozása búvik meg augusztus elsejétől több lépcsőben, pár hónap alatt. Ahogyan azt Palkovics László „megígérte” bő hónapja, ha az MTA nem adja önként a kutatóintézeteket; nem adta.

…viszik erővel

A jogszabály létrehozza az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot (ELKH) , amely az MTA szervezetén kívül azonnal át is veszi az akadémiai kutatóintézeteket a teljes vagyonnal együtt. (Korábban a kormány belement abba,  hogy a vagyon marad az MTA-nál, és az átalakítás csak jövő januártól érvényes. A megtapasztalt ellenállásra válaszul visznek mindent és már augusztustól.)

Az ELKH irányítását a titkárság veszi át (emberestül az MTA titkárságától). Az ELKH Titkárság fő döntéshozó szerve az Irányító Testület: 13 főből áll, az elnökön felüli tagjai közül hat főt a kormány, hatot az MTA delegál azzal, hogy az Irányító Testület tagjainak legalább kétharmada a tudomány művelői közül kerül ki.

Az Irányító Testület tagjait a miniszterelnök nevezi ki.

Létrehozzák a Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot (NTT), amely a kormány kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységét támogató véleményező testület. 11 tagból áll, elnöke a tudománypolitika koordinációjáért felelős miniszter (vagyis jelenleg Palkovics László),

tagjait és társelnökét a miniszterelnök kéri fel és nevezi ki.

Apróság, de az új szabályok révén úgynevezett hasznosító vállalkozást alapíthatnak az állami nonprofit gazdasági társasággá alakuló kutatóhelyek is, amelyek szabadon szerződhetnek külső szereplőkkel, átfolyatva a keletkezett hasznot is. Mert az egyik csomópont itt van:

„minden kutatásra fordított állami támogatásnak kézzelfoghatóan meg kell térülnie a magyar gazdaság, a magyar társadalom számára”

– adta ki közleményben Palkovics minisztériuma a múlt héten, azután, hogy az MTA vezetése tájékoztatta a nemzetközi sajtót is a kialakult helyzetről. A külsősökkel (cégek, intézmények) folytatott kutatási együttműködésnek ugyanis eddig se volt akadálya, az úgynevezett spin off kooperáció olajozottan zajlik hosszú ideje.

Túl sok alapkutatás, hatékonytalanság, párhuzamosságok

Eddig is ismertük a Palkovicsék szájából elhangzottakat arról, hogy az MTA kutatóhelyei

  • alacsony hatékonysággal működnek,
  • tele van párhuzamosságokkal a hazai kutatás-fejlesztés-innováció (KFI) (vagyis bizonyos verseny is van országon belül),
  • „túl sok” az alapkutatás, tehát
  • kevés az alkalmazott kutatás, ergo
  • kevés a találmányokban kifejeződő eredmény, azaz
  • nem teljesül a fentebb idézett elvárás, a „minden fillérnek közvetlenül meg kell térülnie” tudományosan képtelen elve.

A kormány mindeddig semmilyen részletes bizonyítást, alátámasztást se tett állításai mögé, legalábbis ilyet nem adott át az MTA-nak se.

Most már leírva is

A beterjesztett törvényjavaslat indoklásában aztán vissza is köszönnek ezek a tételmondatok: az innováció „eredményessége érdekében folyamatos és dinamikus értékelések és (köz)igazgatási intézkedések tárgya a jelenleginél hatékonyabb szervezeti keretek kialakítása”. Bármit jelentsen is ez a mondat.

Ahhoz, hogy az elérhető forrásokat a lehető legjobban, felelősen hasznosítsuk, elkerülhetetlen

  • a kutatás és az innováció szereplői közötti koordináció,
  • a párhuzamosságok kiküszöbölése,
  • a kutatási ökoszisztéma működésének optimalizálása és a kutatási hiányterületek kezelése, valamint
  • a szereplők közötti szinergiák megteremtése.

Aztán megtudjuk, hogy Magyarország hosszú távú versenyképességének fenntartható növelése érdekében

  • a jelenleginél átláthatóbb,
  • ösztönzőbb és
  • rugalmasabb szervezeti és finanszírozási keretekre van szükség.

A kormány viszi és garantálja

Ezek meghatározása és biztosítása pedig a kormány feladata. A módosítással létrejön az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, amely

„hozzájárul a kutatóintézet-hálózat hazai alapkutatási eredményeinek nagyobb arányú és hatékonyabb hasznosulásának” (sic!).

Az immáron állami fennhatóságú új szervezeti és finanszírozási modell kialakítása lehetővé teszi

  • a hazai KFI tevékenységek fókuszálását,
  • a KFI-források hatékonyabb és a társadalmi célok elérését is segítő felhasználását,
  • az együttműködések erősítését, és
  • megkönnyíti az akadémiai kutatási tevékenység beágyazódását a hazai és nemzetközi KFI rendszerbe, noha, mint látjuk, az akadémiának ettől kezdve nem lesz saját kutatási tevékenysége.

Értük teszik, nem ellenük

De mindenki megnyugodhat,

„a kiszámítható működési modell … a kutatók érdekeit szolgálja”.

És az egységes szerkezetű finanszírozás az „eddigi széttagoltság megszüntetése mellett lehetővé teszi a források allokálásának optimalizálását, a tudományos, valamint szakpolitikai szempontok egységes érvényesülését”.

Elő a farbával

Továbbá lehetővé válik a KFI-t támogató közvetlen irányítású uniós támogatási alapokhoz való hozzáférés növekedésének elősegítése. A meglehetősen döccenő mondat értelme az, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban növelni akarják a KFI-támogatásokat, de minél nagyobb mértékben a kormányokat kikerülve.

Ennek mehet elébe a kormány azzal,

ha „beköltözik” a kutatóhelyekbe, ahogyan azt részletesen elemezte a Korrupciókutató Központ Budapest.

Célok anno: újjáépítés és egységes vezetés

Érdemes megnézni, hogyan ment végbe 70 éve az MTA önállóságának felszámolása. Ezt részletesen ismerteti Kónya Sándor A Magyar Tudományos Tanács (1948-1949), MTA Könyvtára, 1998-as írása.

Első lépésként a teljhatalmat még nem megszerző kommunista párt „3 éves terv. A Magyar Kommunista Párt javaslata” 1947-ben fogalmazta meg az Országos Tudományos Tanács (OTT) létesítésének igényét. Ennek feladata

  • a tudományos újjáépítés irányítása és
  • a tudományos intézetek egységes vezetése.

Ebben a legmagasabb tudományos szervben megvalósul egyrészt a tudomány önkormányzatának, másrészt a tudomány és a nemzet egységének gondolata – írták akkor. A tudomány fejlődése a tudósok ügye, de a nemzet ügye is,

ezért kell a tudomány irányítására olyan szervet létesíteni, mely a kormányzat mellett a legmagasabb tekintéllyel intézi az egész nemzet érdekében a magyar tudomány dolgait

– fogalmaztak az akkori bolsevikok.

Indokok anno: káosz, párhuzamosságok

Fogarasi Béla, az MKP elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének főszerkesztője 1947 februárjában „A hároméves terv és a kultúra” című cikkében aztán érkezett is az „elméleti” megtámogatás. Ennek értelmében a tudományos kutatás szervezeti tekintetben eddig nem állott egységes vezetés alatt. Ennek következményeképpen

e téren nálunk kaotikus állapotok uralkodtak.

A különböző tudományos kutatóintézetek

  • részben párhuzamos munkát végeztek,
  • részben egymástól elszigetelve, egymás céljait és tevékenységét ignorálva működtek.

A javaslat megvalósítása tehát

„fontos lépést jelent a tudományos kutatás korszerű, racionális szervezése terén”.

Aztán 1948.május 7-én tárgyalta az MKP Politikai Bizottsága (PB) az OTT létrehozására vonatkozó javaslatot.

Akkor is mindent vittek

Eszerint hatáskörébe tartozik

  • a legfontosabb országos érdekű tudományos kutatások programjának kidolgozása, kidolgoztatása „a legjobb tudományos erők bevonásával”,
  • a tudományos kutatások személyi feltételeinek, anyagi eszközeinek felmérése,
  • az egyéni kutatások támogatása,
  • új tudományos intézetek irányítása,
  • a tudósképzés rendszerének kiépítése,
  • az ösztöndíjak felügyelete,
  • a tudományos könyvkiadás átszervezése.

Egy hónappal később, 1948 júniusában az MDP alakuló kongresszusán elfogadott programnyilatkozat kimondta:

„Az eredményes tudományos kutatás biztosítására meg kell szervezni a tudományos munka tervszerűségét. Meg kell teremteni a magyar tudomány legfelsőbb irányító szervét.”

Az MDP-n belül megalakult a Tudományos Bizottság, amely munkatervet dolgozott ki: a tudományos életben meg kell szüntetni anarchiát és izolált sejtekre bontottságot és átgondolt,

a termelés szükségleteivel konkrét kapcsolatban álló munkatervnek kell alárendelni.

Az ekkor már Magyar Tudományos Tanácsról szóló törvénytervezetet 1948. augusztus 2-án Dinnyés Lajos miniszterelnök benyújtotta a parlamentnek. Egyik indoklása: ” a gyakorlati élettel való kapcsolatának megerősítését szolgálja a Tudományos Tanács létesítése”.

Sok vita nem volt

A parlamenti gépezet gyorsan dolgozott, már augusztus 4-én sor került a törvényjavaslat tárgyalására. Tóth László kisgazdapárti képviselő előadói beszédében többek között ezeket mondta: a magyar tudományos életet már évtizedek óta jellemzik a félbemaradt kezdeményezések, majd a nagy lendülettel megindult munkálatok gyors letörése, félbehagyása. Hol az anyagi eszközök bizonyultak elégteleneknek a vállalt feladat elvégzéséhez, hol a szellemi vezetés mondott csődöt és okozott válságot, de arra is van példa, hogy mindkettő hiánya buktatott meg értékes tudományos kezdeményezéseket. Kisházi Mihály, a Keresztény Női Tábor képviselője a Magyar Tudományos Akadémia keretében tartotta célszerűnek a tudományos élet megindítását.

Az MDP szónoka, Rudas László szerint

a korábbi és a jelenlegi anarchikus állapotok helyett

a mindent megoldó tervszerűséget kell biztosítani a tudományos élet területén is.

Máig ható iránymutatás a hatalomnak

Rudas – akinek nevét munkássága elismeréseként utca viselte évtizedeken át – kitért a „tudomány szabadsága” és a tudományos munka tervszerűségének szembe állítására is. „A tudomány szabadságának semmi, de semmi köze nincs ahhoz, hogy a tudományos munka tervszerűen vagy tervszerűtlenül folyik-e. A tervszerűség és a tudomány szabadsága nincs ellentétben, nem zárja ki egymást, ellenkezőleg, a tervszerűség megerősíti a tudomány szabadságát, mert csak tervszerűen lehet valóban komoly tudományos munkát végezni”.

És elszórta az újra és újra kivirágzó magot.

„A szabadság a tudományban, mint mindenütt máshol, nem attól függ, hogy tervszerűen vagy tervszerűtlenül működünk-e, hanem attól, hogy kinek a kezében van a tudomány irányítása.”

Ha pedig a tudomány irányítása olyan hatalom kezében van, amely a szabadság eltiprója, antidemokratikus, haladásellenes, akkor nem virulhat a tudomány szabadsága, ellenben, ha egy országban népi demokrácia van s az ország élén olyan kormány áll, amely

„valóban a nép érdekeit képviseli, akkor az ilyen kormánytól ne féltsék a tudomány szabadságát”.

Mire alkalmas az MTA?

A bolsevik ideológus beszélt arról is, miért nem az MTA-ra bízzák a változás végrehajtását. Szívesen bíznák rá – mondta -, mert ez annak volna a jele, hogy az MTA feladata magaslatán áll. De ki mondhatja nálunk az MTA-ról, hogy tudományos feladata és nemcsak tudományos, hanem a tudományt irányító feladata magaslatán áll?

Ki mondhatja, hogy az MTA vett egy kis irányt arra, hogy az új világ szellemében átalakítja a maga munkáját?

„Senki sem bántja az Akadémia tevékenységét. Tessék az Akadémiának iniciatívával fellépni, tessék kezdeményezni, tessék a Tudományos Tanács elé járulni tervekkel!” – javasolta, persze már csak utólag és csak elviekben.

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot eredeti szövegezésben elfogadta, és 1948. szeptember 8-án megjelent a közlönyben.

A miniszterelnök felügyelte (azt is)

A törvény értelmében a Magyar Tudományos Tanács a miniszterelnök felügyelete alatt áll, s 27 tagú. A tagok egyharmada a társadalomtudományok, egyharmada a természettudományok és egyharmada a műszaki tudományok művelői közül került ki.

Elnöke Gerő Ernő akkori közlekedésügyi miniszter, társelnöke Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. Elnökségi tagok: Vajda Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, Rusznyák István egyetemi tanár, Zemplén Géza egyetemi tanár.

Találtak néhány tudóst is

A törvény elfogadása után Alexits György (szintén tudósféle volt) ügyvezető titkár javaslatot terjesztett az MDP Tudományos Bizottsága elé a tényleges munka megindítására. Eszerint

  • a tudományos intézetek munkája is teljes összevisszaságban folyik,
  • és ami még rosszabb,

számos tudományos intézet határozottan ellenáll a népi demokrácia kívánságainak.

Vagy azért, mert vezetőik nem látják munkájuk társadalmi jelentőségét és helyét a szocializmus építéséért folyó tevékenységben, vagy pedig azért, mert tudatosan szabotálják a népi demokrácia célkitűzéseit – írta a derék Alexits.

Az előterjesztés „ennek az anarchikus állapotnak” megszüntetését és 1949 végéig olyan tudományos terv elkészítését jelölte meg az MTT „legfontosabb elvi feladatának”, amely az 1950-nel kezdődő ötéves tervbe szervesen beleilleszkedik.

A tudományos tervet tartalmilag három részre javasolta tagolni: I. az alkalmazott kutatások, II. az elméleti kutatások, III. a tudományos propaganda rendszere. Az első jegyében

meg kell állapítani „a termelésben közvetlenül alkalmazott tudományos munka” tervét,

céljait, menetét. A második pont szerint meg kell állapítani az elméleti tudományos munka tervét oly módon, hogy az alapul szolgálhasson „a termelés és a társadalmi formák tudatos fejlesztésének” a szocializmus építésének szellemében, ezért koordinálni kell az itt folyó munkálatokat a termelés várható szükségleteiben is. Végezetül meg kell állapítani a tudományos propagandának azt a rendszerét, amelynek segítségével „a tudományos eredmények és ismeretek minél szélesebb körben elterjeszthetők”, hogy a marxizmus-leninizmus tudományos szempontjai számára minél szélesebb tömegbázist lehessen teremteni.

Hát ez volt hetven éve.

A törvényjavaslat  visszavonása messzemenően indokolt

Az MTA Felügyelő Testület feladata az akadémiai gazdálkodás szabályszerűségének és ésszerűségének ellenőrzése, az Akadémia éves költségvetési irányelveinek, az éves költségvetési beszámolónak a vizsgálata.

„A törvényjavaslat országgyűlési elfogadása esetén a súlyos aggályokra tekintettel az MTA részéről elengedhetetlen az alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának kezdeményezése.”
Szerdán ülést tartott az MTA Felügyelő Testülete. Az ülésen egyhangúlag meghozott határozatukat az alábbiakban szó szerint közöljük.

Állásfoglalás a Kormány nevében benyújtott, a kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokkal kapcsolatban

1. A módosítási csomag nem veszi figyelembe az ITM és az MTA közötti egyeztetés során megtárgyalt és konszenzussal elfogadott elemeket, lényegében egyoldalúan felülírja azokat.
2. A Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában lévő vagyonelemek használatára vonatkozó szabályozás kiemelten nem elfogadható.
3. A törvényjavaslat tükrözi azt a szemléletet, amely indokolhatatlan mértékben háttérbe kívánja szorítani az „alapkutatást”, a „bottom up” módon felmerülő, problémaorientált, az érdeklődés vezérelte, új összefüggéseket feltáró, eredeti tudást eredményező felfedező kutatást.
4. A törvényjavaslat érvényesülése esetén a támogatásról szóló döntés torz, a tudományosságnak és a kutatói közösségnek minimális részvételt biztosító eljárásrend szerint születik meg.

Ez a szemlélet elfogadhatatlan a hazai és az egyetemes friss tudásért, tudományosságért felelős MTA számára.

Összegezve: a törvényjavaslat nem elfogadható, visszavonása messzemenően indokolt. A törvényjavaslat országgyűlési elfogadása esetén a súlyos aggályokra tekintettel az MTA részéről elengedhetetlen az alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának kezdeményezése.
Budapest, 2019. június 12.

Mert csak: ezt a választ kapta az MTA a kormánytól, Palkovicsék nem hátrálnak

A kormány nem tudta megindokolni, miért akarja elvenni az MTA-tól a kutatóintézeteket, ami fenyegeti a kutatói autonómiát és szabadságot – hangzott el Lovász László nemzetközi sajtótájékoztatóján. Az MTA nem tud Bécsbe költözni, mint a CEU – mondta. Az ITM szerint minden úgy jó, ahogy ők akarják.

Az éppen egy évvel ezelőtti történést idézte fel Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke: akkor 54 percet kaptak a kormánytól az akkori költségvetési tervezet véleményezésére. Ma pedig elkezdődött a parlamentben annak a törvénynek vitája, amelyben a komplett intézeti hálózatot, háromezer kutatóval együtt venné el tőlük a kormány.

A sajtótájékoztatón a nemzetközi sajtó tőlünk tudósító krémje jelent meg, megfigyelőként az Európai Bizottság, az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége is.

Forrás: MTA/Szigeti Tamás

Az átvétel nem javít semmin

Lovász szerint a kormány terve fenyegetés az akadémiai szabadságra és a kutatói autonómiára. Mint mondta, a magyar kormány eddig nem tudta megindokolni, miért lesz jó, ha a kutatóintézetek nem az MTA irányítása alatt működnek tovább.

Jól működő, magas színvonalú irányítás alatt volt eddig is az akadémiai kutatóhálózat, az elért eredmények és a rendelkezésre álló pénz alapján

a kutatóhálózat Európa legjobbjai közé tartozik

– szögezte le Lovász.

A vita során az MTA elismerte, hogy a kutatóintézetek működése javítható, de arra egyszer se kaptak választ, miért kell leválasztani a őket az MTA-ról. Folyton csak azt ismételgették nekik, hogy nem jó az innovációs teljesítmény, de ennek megjavítására nem álltak elő stratégiával. Lovász úgy fogalmazott, hogy

„nagyapaként jó ismerem a gyerekek érvelését: mert csak”.

Meggyőződésük, hogy az állítólagosan alacsony innovációs teljesítmény nem fog javulni, ha az MTA alapkutatást végző intézeteit kiveszik a köztestület felügyelete alól. A kutatóintézet leválasztása ellenben nagyon komoly jogi problémákkal fog járni.

Eltűnhetne az alapfinanszírozás

A törvényjavaslat értelmében az MTA kutatóintézetei az újonnan létrejövő Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz (ELKH) kerülnek, amelynek tizenhárom fős irányító testületébe hat főt az MTA, hat főt a kormány delegál. Emellett létrehoznák a tizenegy tagú Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot. A kizárólag a miniszterelnöknek felelős testület véleményt alkot és javaslatot tesz a kormány KFI tevékenységével kapcsolatban.

Az MTA szerint rendkívül aggályos, hogy a javaslatban nincs biztosíték a kutatóintézetek alapfinanszírozására, és nincs törvényi garancia a kutatóhálózat képviseletére sem az ELKH-t vezető testületben. Emellett a javaslat sérti az MTA tulajdongyakorlási jogait is.

Inkább zsarolás, mint vita

A felek közti vitában az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) megkérdőjelezhető tárgyalási módszerekhez, fenyegetőzéshez, zsaroláshoz folyamadott – értékelte az egy évet Lovász. Ezért a parlamenti frakcióvezetőknek írt levélben kérte, hogy az országgyűlési képviselők fontolják meg a tervezet elfogadását.

Az MTA elnökeként legfontosabb feladatának tartja, hogy ne romoljanak a kutatók munkakörülményei az új rendszerben se. Lovász arról is beszélt, hogy nagyon remélik, a magyar tudósok ne hagyják el az országot. Nem ennyire optimista Török Ádám főtitkár, aki szerint

„56 után újabb hulláma érkezhet a kutatók távozásának”.

Lovász szerint mindenki veszítene az átalakítással, de a társadalomtudományok jobban sérülhetnek a természettudományoknál.

A MTA helyzete más, mint a CEU-é, ez a legrégebbi magyar tudományos intézmény – reagált az egyetemmel kapcsolatos felvetésre. Mint mondta,

„mi nem tudunk Bécsbe költözni”.

A parlamenti vita előtt Lovász László minden frakcióvezetőnek rövid levélben foglalta össze érveiket, álláspontjukat. Ezek értelmében az MTA

  • nem ismeri az elfogadásra váró törvény célját,
  • az új irányító testületébe az MTA minden törekvése ellenére sem került be az irányított kutatóhálózat képviselete, ami ellentmond az eddigi és indokolt önkormányzatiságnak,
  • közfeladata ellátásához az MTA költségvetési támogatásában rendszeres pénzt kell adni a vagyonelemek fenntartási és fejlesztési költségeire; a köztestület tulajdongyakorlásának ettől eltérő módon történő korlátozása ellentétes lehet az Alaptörvénnyel az ellentételezés nélküli kisajátítás miatt,
  • megkerüli a tervezet az ELKH intézményeiben foglalkoztatottak személyi bérének nem pályázati úton történő biztosítását,
  • az MTA Közgyűlése határozott arról, hogy kutatóhálózatát saját szervezetén belül kívánja tartani, egyben a köztestület kész arra, hogy a kutatóhálózat irányítását olyan szervezet kezébe adja, amelyben az állam a nemzetközi gyakorlat szerinti arányban képviselteti magát.

A kormány nem hátrál, ez derül ki a az ITM közleményéből. Ennek legfontosabb mondata az, hogy

„minden kutatásra fordított állami támogatásnak kézzelfoghatóan meg kell térülnie a magyar gazdaság, a magyar társadalom számára”.

Ez nyilvánvalóan lehetetlen, a k+f eredményét képtelenség előre megtervezni. Több magyar szabadalomra, találmányra van szükség, ami a magyar gazdaságot erősítheti – írja a Palkovics-minisztérium, amely megismétli az MTA által alátámasztatlannak tartott ítéletet, hogy a jelenlegi rendszer nem hatékony, Magyarország lemaradásban van, ezért mind az intézményrendszert, mind a pénzügyi finanszírozást meg kell erősíteni.

Leírják, hogy a 2020-as költségvetés 32 milliárd forinttal tovább növeli a kutatás-fejlesztés és innováció támogatását, megteremti az egységes, teljesítményalapú forráselosztás feltételeit. Szerintük az eddigi széttagoltság megszüntetésével megvalósul a kutatás-fejlesztés és innováció egységes szerkezetű, teljesítményalapú finanszírozása.

Az ITM szerint a változásokkal a kutatóintézeti hálózat autonómiája nő. Vagyis közvetlenül

a kormánypárti többségű parlament, és nem egy választott tagokból álló köztestület alá kerülnek.

A kutatóhálózatot egy kétharmad részben a tudomány művelőiből álló, a minőségért személyükben felelősséget vállaló testület irányítja, javulhat a kutatók és kutatóintézetek által benyújtott és nyertes hazai és uniós pályázatok aránya is – írja még az ITM. Az ő olvasatukban a kormány egy éven át tárgyalt a kompromisszumos megoldás kialakítása érdekében az MTA vezetésével, eredménytelenül.

Kedves Gyerekek!

Ma a kedvenc budapesti könyvtáraimról mondok egy rövid mesét.
Egyetemista koromtól kezdve négy könyvtárnak voltam a rendszeres látogatója: az Egyetemi Könyvtáré, ahol sok leendő kollégámmal, görög és latin patrisztikával, medievisztikával vagy judaisztikával foglalkozó szakemberrel ismerkedtem meg, s itt legeltethettem a szemem olyan hatalmasságokon, mint Dán Róbert, vagy az olykor-olykor emitt is felbukkanó Szilágyi János György.

Dán Róbert és Szilágyi János György már nincs közöttünk.

Ugyancsak sokat jártam az Országgyűlési Könyvtárba, ahol az egyetemekről kitiltott, zseniális Szabó Miklós, a Repülő egyetem állandó előadója tartotta „szakszemináriumait” 1956-ról, fasizmusról, a Horthy-korszak ideológiatörténetéről, vagy éppen a szovjet kommunista párt történetéről. A hetvenes-nyolcvanas években minden év október 23-án a megszokott, kopott farmerdzseki és farmernadrág helyett öltönyben érkezett, egész nap kint ült a dohányzóban, s azt hajtogatta: ma ünnep van, ma nem dolgozunk! Minden egyéb napon vele nyitott és vele zárt a könyvtár.

Szabó Miklós már nincs közöttünk.

A legtöbbet az MTA Könyvtárába jártam, még a régibe, ahol valóságos bálványok között üldögélhettem, s hallgathattam a fantasztikus vitákat a dohányzóban és a büfében. Itt dolgozott a nagy példaképem, későbbi kollégám és egyik mesterem, Altrichter Ferenc, itt dolgozott a másik nagy példaképem, szintén későbbi kollégám és mesterem, Vidrányi Katalin, itt dolgozott Mária Ludassy kolléganőm, akinek minden sorát és minden fordítását faltam, s aki, ha a ház falára firkált volna krikszkrakszokat, azokat is elolvastam volna, itt dolgozott Bence György és Kis János, akik még egy kéziratomat is elolvasták, mi több, véleményezték is azt! S itt volt könyvtáros Vekerdi László, no meg itt volt az olvasószolgálat vezetője Szabóné Garai Judit, aki – most már bevallhatom – számtalanszor engedélyezte, hogy a Migne Patrologia Graeca vagy a Patrologia Latina sorozatból hétvégére akár egy tucat kötetet is hazavigyek.

Ma már Vidrányi Kati, Bence Gyuri és Vekerdi László nincs közöttünk.

S – tartok tőle – amint az egész MTA-t beszántják és sóval behintik, a páratlan gyűjteménnyel rendelkező könyvtár sorsa sem fogja izgatni a „konzervatív-nemzeti-keresztény” barbárokat.
S végül sokat jártam az Országos Széchényi Könyvtárba: egyetemista koromban még a Nemzeti Múzeum épületébe, a nyolcvanas évek közepétől a Budavári Palota F épületébe, ahol a betérőt a „hungarikum”-gyűjtemény várta, meg néha-néha olyan bálványok, mint Szűcs Jenő vagy Hanák Péter.

Szűcs Jenő és Hanák Péter sincs már közöttünk.

És hamarosan az Országos Széchényi Könyvtár sem lesz többé: a „konzervatív-nemzeti-keresztény” barbárok egy kiszolgált, lepusztult, szűk és nedves pincéjű laktanyába kívánják deportálni a teljes állományt, pusztuljanak a könyvek, a kéziratok, a kódexek, pusztuljon az egész, szűnjenek meg végre a szakemberek, s legfőképp rohadjon meg a sok olvasó, hadd hülyüljön tovább az egész nemzet a „konzervatív-nemzeti-keresztény” barbárok képére és hasonlatosságára.
És semmi ok az aggodalomra: naná, hogy hülyülni fog, végzetesen, visszafordíthatatlanul.

Gábor György

Kutatók „segélykiáltása” Manfred Weberhez

Nyílt levelet írnak magyar kutatók Manfred Weberhez, a néppárt frakcióvezetőjéhez. A levelet Kertész János akadémikus tette közzé. Ebben segélykiáltásként nevezi meg a levelet.

Facebook-oldalán tette közzé azt a nyílt levelet Kertész János fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, amelynek címzettje Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakcióvezetője.

Ez a nyílt levél segélykiáltás – fogalmaz az akadémikus. A levélben leírják az MTA körül kialakult helyzetet, az egy éve zajló kormányzati támadásokat. Végül ismertetik Weberrel a legfrissebb fejleményt, az akadémiai kutatóintézeteket elvevő törvényjavaslat benyújtását a parlamentnek, amely költségvetési pénzelvétellel párosulna.

Megemlítik a kormány visszakozását a közigazgatási bírósági rendszer hatályba léptetésétől a Fidesz EPP-tagságának helyreállítása érdekében. Arra kérik Webert, hogy az gyakoroljon nyomást az akadémiai törvény javaslatának visszavonásáért.

Kertész a mai nap folyamán várja az aláírásokat az egyetértő tudósoktól, kutatóktól. Azután petíciószerűen lehet csatlakozni a nyílt levélhez.

Az MTA is közzétette észrevételeit és javaslatait a benyújtott törvényjavaslathoz.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK