Kezdőlap Címkék MTA

Címke: MTA

BME-professzorok nyilatkozata az MTA mellett

Alulírottak,a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) professzorai aggódva figyeljük a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és annak kutatóintézetei körül kialakult helyzetet.

Hisszük, hogy a technikai fejlődés, az innováció nem valósulhat meg alapkutatások nélkül. A BME az elmúlt évtizedekben kiváló kapcsolatokat épített ki az MTA szinte valamennyi kutatóintézetével, számos hazai és nemzetközi pályázat megvalósításában vettünk közösen részt, így az MTA kutatóintézetek jövőjének bizonytalansága a jövőbeni technológiai fejlődés gátja lehet. A BME professzorai ezért szolidaritást vállalnak az MTA-kutatóintézetek dolgozóival és kérik, hogy a törvényjavaslatot vegyék le a napirendről és induljon egy széles körű társadalmi egyeztetés a kutatói közösség valamennyi résztvevőjének bevonásával.

Antalovits Miklós, professor emeritus, BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék Arató Péter, professor emeritus, BME VIK Irányítástechnika és Informatika Tanszék Augusztinovicz Fülöp, professor emeritus, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Ádám József, egyetemi tanár, BME ÉMK Általános- és Felsőgeodézia Tanszék Bagi Katalin, egyetemi tanár, BME ÉMK Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék Benedek András, egyetemi tanár, BME GTK Műszaki Pedagógia Tanszék Cinkler Tibor, egyetemi tanár, BME VIK Távközlési és Médiainformatikai Tanszék Czigány Tibor, egyetemi tanár, BME GPK Polimertechnika Tanszék Dán András, professor emeritus, BME VIK Villamos Energetika Tanszék Dobos Imre, egyetemi tanár, BME GTK Közgazdaságtan Tanszék Dobrowiecki Tadeusz, egyetemi tanár, BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Domokos Gábor, egyetemi tanár, BME ÉPK Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék Do Van Tien, egyetemi tanár, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Dóra Balázs, egyetemi tanár, BME TTK Elméleti Fizika Tanszék Faigl Ferenc, egyetemi tanár, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Faragó István, egyetemi tanár, BME TTK Differenciálegyenletek Tanszék Farkas György, professor emeritus, BME ÉMK Hidak és Szerkezetek Tanszék Fehér Márta, professor emeritus, BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Ferenczi Miklós, professor emeritus, BME TTK Algebra Tanszék Halász Sándor, professor emeritus, BME VIK Villamos Energetika Tanszék Halbritter András Ernő, egyetemi tanár, BME TTK Fizika Tanszék Horvai György, professor emeritus, BME VBK Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék Horváth Miklós, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék Imre Attila, egyetemi tanár, BME GPK Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék Imre Sándor, egyetemi tanár, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Jánossy András, professor emeritus, BME TTK Fizika Tanszék Jobbágy Ákos, egyetemi tanár, BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Jóri J. István, professor emeritus, BME GPK Gép- és Terméktervezés Tanszék Józsa János, egyetemi tanár, BME ÉMK Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék Karátson János, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék, Kállay Mihály, egyetemi tanár, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Károlyi György, egyetemi tanár, BME TTK Nukleáris Technikai Intézet Keglevich György, egyetemi tanár, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Kemény Sándor, professor emeritus, BME VBK Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék Kiss Rita, egyetemi tanár, BME GPK Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék Kollár László, egyetemi tanár, BME ÉMK Hidak és Szerkezetek Tanszék Koltai Tamás, egyetemi tanár, BME GTK Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék Koppa Pál, egyetemi tanár, BME TTK Atomfizika Tanszék, Kövesi János, egyetemi tanár, BME GTK Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék Kroó András, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék Kubinyi Miklós, professor emeritus, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Láng Benedek, egyetemi tanár, BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Láng Péter Tamás, egyetemi tanár, BME GPK Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék László Krisztina, egyetemi tanár, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Levendovszky János, egyetemi tanár, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Lévai Zoltán, professor emeritus, BME KJK Gépjárműtechnológia Tanszék Lukács Ágnes, egyetemi tanár, BME TTK Kognitív Tudományi Tanszék Major Iván, professor emeritus, BME GTK Közgazdaságtan Tanszék Makai Mihály, egyetemi tanár, BME TTK Nukleáris Technikai Intéze tMatolcsi Máté, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék Meggyesi Tamás, professor emeritus, BME ÉPK Urbanisztika Tanszék Mihály György, egyetemi tanár, BME TTK Fizika Tanszék Mizsei János, egyetemi tanár, BME VIK Elektronikus Eszközök Tanszék Nagy Gábor Péter, egyetemi tanár, BME TTK Algebra Tanszék Nemeslaki András, egyetemi tanár, BME GTK Pénzügyek Tanszék Noszticzius Zoltán, professor emeritus, BME TTK Fizika Tanszék Novák Lajos, professor emeritus, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Nyulászi László, egyetemi tanár, BME VBK ​Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék Paál György, egyetemi tanár, BME GPK Hidrodinamikai Rendszerek Tanszék Pap László, professor emeritus, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Pávó József, egyetemi tanár, BME VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Péceli Gábor, egyetemi tanár, BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Poppe László, egyetemi tanár, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Pukánszky Béla, egyetemi tanár, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Recski András, professor emeritus, BME VIK Számítástudományi és Információelméleti Tanszék Richter Péter, egyetemi tanár, BME TTK Atomfizika Tanszék Rónyai Lajos, egyetemi tanár, BME TTK Algebra Tanszék S. Nagy Katalin, professor emeritus, BME GTK Szociológia és Kommunikáció Tanszék Simon Ferenc, egyetemi tanár, BME TTK Fizika Tanszék Simon Károly, egyetemi tanár, BME TTK Sztochasztika Tanszék Simonyi Gábor, egyetemi tanár, BME VIK Számítástudományi és Információelméleti Tanszék Somlyódy László, professor emeritus, BME ÉMK Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék

Hatalom-MTA: 1949, 2019

Hasonló gondolatok és megfogalmazások, szépen becsomagolt hatalomátvétel. Az MTA küszöbön álló kicsontozása és a hetven évvel ezelőtti hatalomátvétel története.

Először a „ki és mikor mondta?” idézetgyűjteményt terveztem, de gyorsan világossá vált, hogy elsősorban terjedelmi és persze megérthetőségi szempontból nem célravezető a rövidke citátumok egymás mellé hordása. Bármilyen csábító és frappáns lenne is ez.

Ha nem adják önként

A parlament már tárgyalja a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) „szervezeti átalakítását” szolgáló törvényjavaslatot „a kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról”. Az ártalmatlan cím mögött azonban a hazai akadémiai kutatás intézményi rendszerének kicsontozása búvik meg augusztus elsejétől több lépcsőben, pár hónap alatt. Ahogyan azt Palkovics László „megígérte” bő hónapja, ha az MTA nem adja önként a kutatóintézeteket; nem adta.

…viszik erővel

A jogszabály létrehozza az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot (ELKH) , amely az MTA szervezetén kívül azonnal át is veszi az akadémiai kutatóintézeteket a teljes vagyonnal együtt. (Korábban a kormány belement abba,  hogy a vagyon marad az MTA-nál, és az átalakítás csak jövő januártól érvényes. A megtapasztalt ellenállásra válaszul visznek mindent és már augusztustól.)

Az ELKH irányítását a titkárság veszi át (emberestül az MTA titkárságától). Az ELKH Titkárság fő döntéshozó szerve az Irányító Testület: 13 főből áll, az elnökön felüli tagjai közül hat főt a kormány, hatot az MTA delegál azzal, hogy az Irányító Testület tagjainak legalább kétharmada a tudomány művelői közül kerül ki.

Az Irányító Testület tagjait a miniszterelnök nevezi ki.

Létrehozzák a Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot (NTT), amely a kormány kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységét támogató véleményező testület. 11 tagból áll, elnöke a tudománypolitika koordinációjáért felelős miniszter (vagyis jelenleg Palkovics László),

tagjait és társelnökét a miniszterelnök kéri fel és nevezi ki.

Apróság, de az új szabályok révén úgynevezett hasznosító vállalkozást alapíthatnak az állami nonprofit gazdasági társasággá alakuló kutatóhelyek is, amelyek szabadon szerződhetnek külső szereplőkkel, átfolyatva a keletkezett hasznot is. Mert az egyik csomópont itt van:

„minden kutatásra fordított állami támogatásnak kézzelfoghatóan meg kell térülnie a magyar gazdaság, a magyar társadalom számára”

– adta ki közleményben Palkovics minisztériuma a múlt héten, azután, hogy az MTA vezetése tájékoztatta a nemzetközi sajtót is a kialakult helyzetről. A külsősökkel (cégek, intézmények) folytatott kutatási együttműködésnek ugyanis eddig se volt akadálya, az úgynevezett spin off kooperáció olajozottan zajlik hosszú ideje.

Túl sok alapkutatás, hatékonytalanság, párhuzamosságok

Eddig is ismertük a Palkovicsék szájából elhangzottakat arról, hogy az MTA kutatóhelyei

  • alacsony hatékonysággal működnek,
  • tele van párhuzamosságokkal a hazai kutatás-fejlesztés-innováció (KFI) (vagyis bizonyos verseny is van országon belül),
  • „túl sok” az alapkutatás, tehát
  • kevés az alkalmazott kutatás, ergo
  • kevés a találmányokban kifejeződő eredmény, azaz
  • nem teljesül a fentebb idézett elvárás, a „minden fillérnek közvetlenül meg kell térülnie” tudományosan képtelen elve.

A kormány mindeddig semmilyen részletes bizonyítást, alátámasztást se tett állításai mögé, legalábbis ilyet nem adott át az MTA-nak se.

Most már leírva is

A beterjesztett törvényjavaslat indoklásában aztán vissza is köszönnek ezek a tételmondatok: az innováció „eredményessége érdekében folyamatos és dinamikus értékelések és (köz)igazgatási intézkedések tárgya a jelenleginél hatékonyabb szervezeti keretek kialakítása”. Bármit jelentsen is ez a mondat.

Ahhoz, hogy az elérhető forrásokat a lehető legjobban, felelősen hasznosítsuk, elkerülhetetlen

  • a kutatás és az innováció szereplői közötti koordináció,
  • a párhuzamosságok kiküszöbölése,
  • a kutatási ökoszisztéma működésének optimalizálása és a kutatási hiányterületek kezelése, valamint
  • a szereplők közötti szinergiák megteremtése.

Aztán megtudjuk, hogy Magyarország hosszú távú versenyképességének fenntartható növelése érdekében

  • a jelenleginél átláthatóbb,
  • ösztönzőbb és
  • rugalmasabb szervezeti és finanszírozási keretekre van szükség.

A kormány viszi és garantálja

Ezek meghatározása és biztosítása pedig a kormány feladata. A módosítással létrejön az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, amely

„hozzájárul a kutatóintézet-hálózat hazai alapkutatási eredményeinek nagyobb arányú és hatékonyabb hasznosulásának” (sic!).

Az immáron állami fennhatóságú új szervezeti és finanszírozási modell kialakítása lehetővé teszi

  • a hazai KFI tevékenységek fókuszálását,
  • a KFI-források hatékonyabb és a társadalmi célok elérését is segítő felhasználását,
  • az együttműködések erősítését, és
  • megkönnyíti az akadémiai kutatási tevékenység beágyazódását a hazai és nemzetközi KFI rendszerbe, noha, mint látjuk, az akadémiának ettől kezdve nem lesz saját kutatási tevékenysége.

Értük teszik, nem ellenük

De mindenki megnyugodhat,

„a kiszámítható működési modell … a kutatók érdekeit szolgálja”.

És az egységes szerkezetű finanszírozás az „eddigi széttagoltság megszüntetése mellett lehetővé teszi a források allokálásának optimalizálását, a tudományos, valamint szakpolitikai szempontok egységes érvényesülését”.

Elő a farbával

Továbbá lehetővé válik a KFI-t támogató közvetlen irányítású uniós támogatási alapokhoz való hozzáférés növekedésének elősegítése. A meglehetősen döccenő mondat értelme az, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban növelni akarják a KFI-támogatásokat, de minél nagyobb mértékben a kormányokat kikerülve.

Ennek mehet elébe a kormány azzal,

ha „beköltözik” a kutatóhelyekbe, ahogyan azt részletesen elemezte a Korrupciókutató Központ Budapest.

Célok anno: újjáépítés és egységes vezetés

Érdemes megnézni, hogyan ment végbe 70 éve az MTA önállóságának felszámolása. Ezt részletesen ismerteti Kónya Sándor A Magyar Tudományos Tanács (1948-1949), MTA Könyvtára, 1998-as írása.

Első lépésként a teljhatalmat még nem megszerző kommunista párt „3 éves terv. A Magyar Kommunista Párt javaslata” 1947-ben fogalmazta meg az Országos Tudományos Tanács (OTT) létesítésének igényét. Ennek feladata

  • a tudományos újjáépítés irányítása és
  • a tudományos intézetek egységes vezetése.

Ebben a legmagasabb tudományos szervben megvalósul egyrészt a tudomány önkormányzatának, másrészt a tudomány és a nemzet egységének gondolata – írták akkor. A tudomány fejlődése a tudósok ügye, de a nemzet ügye is,

ezért kell a tudomány irányítására olyan szervet létesíteni, mely a kormányzat mellett a legmagasabb tekintéllyel intézi az egész nemzet érdekében a magyar tudomány dolgait

– fogalmaztak az akkori bolsevikok.

Indokok anno: káosz, párhuzamosságok

Fogarasi Béla, az MKP elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének főszerkesztője 1947 februárjában „A hároméves terv és a kultúra” című cikkében aztán érkezett is az „elméleti” megtámogatás. Ennek értelmében a tudományos kutatás szervezeti tekintetben eddig nem állott egységes vezetés alatt. Ennek következményeképpen

e téren nálunk kaotikus állapotok uralkodtak.

A különböző tudományos kutatóintézetek

  • részben párhuzamos munkát végeztek,
  • részben egymástól elszigetelve, egymás céljait és tevékenységét ignorálva működtek.

A javaslat megvalósítása tehát

„fontos lépést jelent a tudományos kutatás korszerű, racionális szervezése terén”.

Aztán 1948.május 7-én tárgyalta az MKP Politikai Bizottsága (PB) az OTT létrehozására vonatkozó javaslatot.

Akkor is mindent vittek

Eszerint hatáskörébe tartozik

  • a legfontosabb országos érdekű tudományos kutatások programjának kidolgozása, kidolgoztatása „a legjobb tudományos erők bevonásával”,
  • a tudományos kutatások személyi feltételeinek, anyagi eszközeinek felmérése,
  • az egyéni kutatások támogatása,
  • új tudományos intézetek irányítása,
  • a tudósképzés rendszerének kiépítése,
  • az ösztöndíjak felügyelete,
  • a tudományos könyvkiadás átszervezése.

Egy hónappal később, 1948 júniusában az MDP alakuló kongresszusán elfogadott programnyilatkozat kimondta:

„Az eredményes tudományos kutatás biztosítására meg kell szervezni a tudományos munka tervszerűségét. Meg kell teremteni a magyar tudomány legfelsőbb irányító szervét.”

Az MDP-n belül megalakult a Tudományos Bizottság, amely munkatervet dolgozott ki: a tudományos életben meg kell szüntetni anarchiát és izolált sejtekre bontottságot és átgondolt,

a termelés szükségleteivel konkrét kapcsolatban álló munkatervnek kell alárendelni.

Az ekkor már Magyar Tudományos Tanácsról szóló törvénytervezetet 1948. augusztus 2-án Dinnyés Lajos miniszterelnök benyújtotta a parlamentnek. Egyik indoklása: ” a gyakorlati élettel való kapcsolatának megerősítését szolgálja a Tudományos Tanács létesítése”.

Sok vita nem volt

A parlamenti gépezet gyorsan dolgozott, már augusztus 4-én sor került a törvényjavaslat tárgyalására. Tóth László kisgazdapárti képviselő előadói beszédében többek között ezeket mondta: a magyar tudományos életet már évtizedek óta jellemzik a félbemaradt kezdeményezések, majd a nagy lendülettel megindult munkálatok gyors letörése, félbehagyása. Hol az anyagi eszközök bizonyultak elégteleneknek a vállalt feladat elvégzéséhez, hol a szellemi vezetés mondott csődöt és okozott válságot, de arra is van példa, hogy mindkettő hiánya buktatott meg értékes tudományos kezdeményezéseket. Kisházi Mihály, a Keresztény Női Tábor képviselője a Magyar Tudományos Akadémia keretében tartotta célszerűnek a tudományos élet megindítását.

Az MDP szónoka, Rudas László szerint

a korábbi és a jelenlegi anarchikus állapotok helyett

a mindent megoldó tervszerűséget kell biztosítani a tudományos élet területén is.

Máig ható iránymutatás a hatalomnak

Rudas – akinek nevét munkássága elismeréseként utca viselte évtizedeken át – kitért a „tudomány szabadsága” és a tudományos munka tervszerűségének szembe állítására is. „A tudomány szabadságának semmi, de semmi köze nincs ahhoz, hogy a tudományos munka tervszerűen vagy tervszerűtlenül folyik-e. A tervszerűség és a tudomány szabadsága nincs ellentétben, nem zárja ki egymást, ellenkezőleg, a tervszerűség megerősíti a tudomány szabadságát, mert csak tervszerűen lehet valóban komoly tudományos munkát végezni”.

És elszórta az újra és újra kivirágzó magot.

„A szabadság a tudományban, mint mindenütt máshol, nem attól függ, hogy tervszerűen vagy tervszerűtlenül működünk-e, hanem attól, hogy kinek a kezében van a tudomány irányítása.”

Ha pedig a tudomány irányítása olyan hatalom kezében van, amely a szabadság eltiprója, antidemokratikus, haladásellenes, akkor nem virulhat a tudomány szabadsága, ellenben, ha egy országban népi demokrácia van s az ország élén olyan kormány áll, amely

„valóban a nép érdekeit képviseli, akkor az ilyen kormánytól ne féltsék a tudomány szabadságát”.

Mire alkalmas az MTA?

A bolsevik ideológus beszélt arról is, miért nem az MTA-ra bízzák a változás végrehajtását. Szívesen bíznák rá – mondta -, mert ez annak volna a jele, hogy az MTA feladata magaslatán áll. De ki mondhatja nálunk az MTA-ról, hogy tudományos feladata és nemcsak tudományos, hanem a tudományt irányító feladata magaslatán áll?

Ki mondhatja, hogy az MTA vett egy kis irányt arra, hogy az új világ szellemében átalakítja a maga munkáját?

„Senki sem bántja az Akadémia tevékenységét. Tessék az Akadémiának iniciatívával fellépni, tessék kezdeményezni, tessék a Tudományos Tanács elé járulni tervekkel!” – javasolta, persze már csak utólag és csak elviekben.

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot eredeti szövegezésben elfogadta, és 1948. szeptember 8-án megjelent a közlönyben.

A miniszterelnök felügyelte (azt is)

A törvény értelmében a Magyar Tudományos Tanács a miniszterelnök felügyelete alatt áll, s 27 tagú. A tagok egyharmada a társadalomtudományok, egyharmada a természettudományok és egyharmada a műszaki tudományok művelői közül került ki.

Elnöke Gerő Ernő akkori közlekedésügyi miniszter, társelnöke Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. Elnökségi tagok: Vajda Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, Rusznyák István egyetemi tanár, Zemplén Géza egyetemi tanár.

Találtak néhány tudóst is

A törvény elfogadása után Alexits György (szintén tudósféle volt) ügyvezető titkár javaslatot terjesztett az MDP Tudományos Bizottsága elé a tényleges munka megindítására. Eszerint

  • a tudományos intézetek munkája is teljes összevisszaságban folyik,
  • és ami még rosszabb,

számos tudományos intézet határozottan ellenáll a népi demokrácia kívánságainak.

Vagy azért, mert vezetőik nem látják munkájuk társadalmi jelentőségét és helyét a szocializmus építéséért folyó tevékenységben, vagy pedig azért, mert tudatosan szabotálják a népi demokrácia célkitűzéseit – írta a derék Alexits.

Az előterjesztés „ennek az anarchikus állapotnak” megszüntetését és 1949 végéig olyan tudományos terv elkészítését jelölte meg az MTT „legfontosabb elvi feladatának”, amely az 1950-nel kezdődő ötéves tervbe szervesen beleilleszkedik.

A tudományos tervet tartalmilag három részre javasolta tagolni: I. az alkalmazott kutatások, II. az elméleti kutatások, III. a tudományos propaganda rendszere. Az első jegyében

meg kell állapítani „a termelésben közvetlenül alkalmazott tudományos munka” tervét,

céljait, menetét. A második pont szerint meg kell állapítani az elméleti tudományos munka tervét oly módon, hogy az alapul szolgálhasson „a termelés és a társadalmi formák tudatos fejlesztésének” a szocializmus építésének szellemében, ezért koordinálni kell az itt folyó munkálatokat a termelés várható szükségleteiben is. Végezetül meg kell állapítani a tudományos propagandának azt a rendszerét, amelynek segítségével „a tudományos eredmények és ismeretek minél szélesebb körben elterjeszthetők”, hogy a marxizmus-leninizmus tudományos szempontjai számára minél szélesebb tömegbázist lehessen teremteni.

Hát ez volt hetven éve.

A törvényjavaslat  visszavonása messzemenően indokolt

Az MTA Felügyelő Testület feladata az akadémiai gazdálkodás szabályszerűségének és ésszerűségének ellenőrzése, az Akadémia éves költségvetési irányelveinek, az éves költségvetési beszámolónak a vizsgálata.

„A törvényjavaslat országgyűlési elfogadása esetén a súlyos aggályokra tekintettel az MTA részéről elengedhetetlen az alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának kezdeményezése.”
Szerdán ülést tartott az MTA Felügyelő Testülete. Az ülésen egyhangúlag meghozott határozatukat az alábbiakban szó szerint közöljük.

Állásfoglalás a Kormány nevében benyújtott, a kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokkal kapcsolatban

1. A módosítási csomag nem veszi figyelembe az ITM és az MTA közötti egyeztetés során megtárgyalt és konszenzussal elfogadott elemeket, lényegében egyoldalúan felülírja azokat.
2. A Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában lévő vagyonelemek használatára vonatkozó szabályozás kiemelten nem elfogadható.
3. A törvényjavaslat tükrözi azt a szemléletet, amely indokolhatatlan mértékben háttérbe kívánja szorítani az „alapkutatást”, a „bottom up” módon felmerülő, problémaorientált, az érdeklődés vezérelte, új összefüggéseket feltáró, eredeti tudást eredményező felfedező kutatást.
4. A törvényjavaslat érvényesülése esetén a támogatásról szóló döntés torz, a tudományosságnak és a kutatói közösségnek minimális részvételt biztosító eljárásrend szerint születik meg.

Ez a szemlélet elfogadhatatlan a hazai és az egyetemes friss tudásért, tudományosságért felelős MTA számára.

Összegezve: a törvényjavaslat nem elfogadható, visszavonása messzemenően indokolt. A törvényjavaslat országgyűlési elfogadása esetén a súlyos aggályokra tekintettel az MTA részéről elengedhetetlen az alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának kezdeményezése.
Budapest, 2019. június 12.

Mert csak: ezt a választ kapta az MTA a kormánytól, Palkovicsék nem hátrálnak

A kormány nem tudta megindokolni, miért akarja elvenni az MTA-tól a kutatóintézeteket, ami fenyegeti a kutatói autonómiát és szabadságot – hangzott el Lovász László nemzetközi sajtótájékoztatóján. Az MTA nem tud Bécsbe költözni, mint a CEU – mondta. Az ITM szerint minden úgy jó, ahogy ők akarják.

Az éppen egy évvel ezelőtti történést idézte fel Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke: akkor 54 percet kaptak a kormánytól az akkori költségvetési tervezet véleményezésére. Ma pedig elkezdődött a parlamentben annak a törvénynek vitája, amelyben a komplett intézeti hálózatot, háromezer kutatóval együtt venné el tőlük a kormány.

A sajtótájékoztatón a nemzetközi sajtó tőlünk tudósító krémje jelent meg, megfigyelőként az Európai Bizottság, az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége is.

Forrás: MTA/Szigeti Tamás

Az átvétel nem javít semmin

Lovász szerint a kormány terve fenyegetés az akadémiai szabadságra és a kutatói autonómiára. Mint mondta, a magyar kormány eddig nem tudta megindokolni, miért lesz jó, ha a kutatóintézetek nem az MTA irányítása alatt működnek tovább.

Jól működő, magas színvonalú irányítás alatt volt eddig is az akadémiai kutatóhálózat, az elért eredmények és a rendelkezésre álló pénz alapján

a kutatóhálózat Európa legjobbjai közé tartozik

– szögezte le Lovász.

A vita során az MTA elismerte, hogy a kutatóintézetek működése javítható, de arra egyszer se kaptak választ, miért kell leválasztani a őket az MTA-ról. Folyton csak azt ismételgették nekik, hogy nem jó az innovációs teljesítmény, de ennek megjavítására nem álltak elő stratégiával. Lovász úgy fogalmazott, hogy

„nagyapaként jó ismerem a gyerekek érvelését: mert csak”.

Meggyőződésük, hogy az állítólagosan alacsony innovációs teljesítmény nem fog javulni, ha az MTA alapkutatást végző intézeteit kiveszik a köztestület felügyelete alól. A kutatóintézet leválasztása ellenben nagyon komoly jogi problémákkal fog járni.

Eltűnhetne az alapfinanszírozás

A törvényjavaslat értelmében az MTA kutatóintézetei az újonnan létrejövő Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz (ELKH) kerülnek, amelynek tizenhárom fős irányító testületébe hat főt az MTA, hat főt a kormány delegál. Emellett létrehoznák a tizenegy tagú Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot. A kizárólag a miniszterelnöknek felelős testület véleményt alkot és javaslatot tesz a kormány KFI tevékenységével kapcsolatban.

Az MTA szerint rendkívül aggályos, hogy a javaslatban nincs biztosíték a kutatóintézetek alapfinanszírozására, és nincs törvényi garancia a kutatóhálózat képviseletére sem az ELKH-t vezető testületben. Emellett a javaslat sérti az MTA tulajdongyakorlási jogait is.

Inkább zsarolás, mint vita

A felek közti vitában az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) megkérdőjelezhető tárgyalási módszerekhez, fenyegetőzéshez, zsaroláshoz folyamadott – értékelte az egy évet Lovász. Ezért a parlamenti frakcióvezetőknek írt levélben kérte, hogy az országgyűlési képviselők fontolják meg a tervezet elfogadását.

Az MTA elnökeként legfontosabb feladatának tartja, hogy ne romoljanak a kutatók munkakörülményei az új rendszerben se. Lovász arról is beszélt, hogy nagyon remélik, a magyar tudósok ne hagyják el az országot. Nem ennyire optimista Török Ádám főtitkár, aki szerint

„56 után újabb hulláma érkezhet a kutatók távozásának”.

Lovász szerint mindenki veszítene az átalakítással, de a társadalomtudományok jobban sérülhetnek a természettudományoknál.

A MTA helyzete más, mint a CEU-é, ez a legrégebbi magyar tudományos intézmény – reagált az egyetemmel kapcsolatos felvetésre. Mint mondta,

„mi nem tudunk Bécsbe költözni”.

A parlamenti vita előtt Lovász László minden frakcióvezetőnek rövid levélben foglalta össze érveiket, álláspontjukat. Ezek értelmében az MTA

  • nem ismeri az elfogadásra váró törvény célját,
  • az új irányító testületébe az MTA minden törekvése ellenére sem került be az irányított kutatóhálózat képviselete, ami ellentmond az eddigi és indokolt önkormányzatiságnak,
  • közfeladata ellátásához az MTA költségvetési támogatásában rendszeres pénzt kell adni a vagyonelemek fenntartási és fejlesztési költségeire; a köztestület tulajdongyakorlásának ettől eltérő módon történő korlátozása ellentétes lehet az Alaptörvénnyel az ellentételezés nélküli kisajátítás miatt,
  • megkerüli a tervezet az ELKH intézményeiben foglalkoztatottak személyi bérének nem pályázati úton történő biztosítását,
  • az MTA Közgyűlése határozott arról, hogy kutatóhálózatát saját szervezetén belül kívánja tartani, egyben a köztestület kész arra, hogy a kutatóhálózat irányítását olyan szervezet kezébe adja, amelyben az állam a nemzetközi gyakorlat szerinti arányban képviselteti magát.

A kormány nem hátrál, ez derül ki a az ITM közleményéből. Ennek legfontosabb mondata az, hogy

„minden kutatásra fordított állami támogatásnak kézzelfoghatóan meg kell térülnie a magyar gazdaság, a magyar társadalom számára”.

Ez nyilvánvalóan lehetetlen, a k+f eredményét képtelenség előre megtervezni. Több magyar szabadalomra, találmányra van szükség, ami a magyar gazdaságot erősítheti – írja a Palkovics-minisztérium, amely megismétli az MTA által alátámasztatlannak tartott ítéletet, hogy a jelenlegi rendszer nem hatékony, Magyarország lemaradásban van, ezért mind az intézményrendszert, mind a pénzügyi finanszírozást meg kell erősíteni.

Leírják, hogy a 2020-as költségvetés 32 milliárd forinttal tovább növeli a kutatás-fejlesztés és innováció támogatását, megteremti az egységes, teljesítményalapú forráselosztás feltételeit. Szerintük az eddigi széttagoltság megszüntetésével megvalósul a kutatás-fejlesztés és innováció egységes szerkezetű, teljesítményalapú finanszírozása.

Az ITM szerint a változásokkal a kutatóintézeti hálózat autonómiája nő. Vagyis közvetlenül

a kormánypárti többségű parlament, és nem egy választott tagokból álló köztestület alá kerülnek.

A kutatóhálózatot egy kétharmad részben a tudomány művelőiből álló, a minőségért személyükben felelősséget vállaló testület irányítja, javulhat a kutatók és kutatóintézetek által benyújtott és nyertes hazai és uniós pályázatok aránya is – írja még az ITM. Az ő olvasatukban a kormány egy éven át tárgyalt a kompromisszumos megoldás kialakítása érdekében az MTA vezetésével, eredménytelenül.

Kedves Gyerekek!

Ma a kedvenc budapesti könyvtáraimról mondok egy rövid mesét.
Egyetemista koromtól kezdve négy könyvtárnak voltam a rendszeres látogatója: az Egyetemi Könyvtáré, ahol sok leendő kollégámmal, görög és latin patrisztikával, medievisztikával vagy judaisztikával foglalkozó szakemberrel ismerkedtem meg, s itt legeltethettem a szemem olyan hatalmasságokon, mint Dán Róbert, vagy az olykor-olykor emitt is felbukkanó Szilágyi János György.

Dán Róbert és Szilágyi János György már nincs közöttünk.

Ugyancsak sokat jártam az Országgyűlési Könyvtárba, ahol az egyetemekről kitiltott, zseniális Szabó Miklós, a Repülő egyetem állandó előadója tartotta „szakszemináriumait” 1956-ról, fasizmusról, a Horthy-korszak ideológiatörténetéről, vagy éppen a szovjet kommunista párt történetéről. A hetvenes-nyolcvanas években minden év október 23-án a megszokott, kopott farmerdzseki és farmernadrág helyett öltönyben érkezett, egész nap kint ült a dohányzóban, s azt hajtogatta: ma ünnep van, ma nem dolgozunk! Minden egyéb napon vele nyitott és vele zárt a könyvtár.

Szabó Miklós már nincs közöttünk.

A legtöbbet az MTA Könyvtárába jártam, még a régibe, ahol valóságos bálványok között üldögélhettem, s hallgathattam a fantasztikus vitákat a dohányzóban és a büfében. Itt dolgozott a nagy példaképem, későbbi kollégám és egyik mesterem, Altrichter Ferenc, itt dolgozott a másik nagy példaképem, szintén későbbi kollégám és mesterem, Vidrányi Katalin, itt dolgozott Mária Ludassy kolléganőm, akinek minden sorát és minden fordítását faltam, s aki, ha a ház falára firkált volna krikszkrakszokat, azokat is elolvastam volna, itt dolgozott Bence György és Kis János, akik még egy kéziratomat is elolvasták, mi több, véleményezték is azt! S itt volt könyvtáros Vekerdi László, no meg itt volt az olvasószolgálat vezetője Szabóné Garai Judit, aki – most már bevallhatom – számtalanszor engedélyezte, hogy a Migne Patrologia Graeca vagy a Patrologia Latina sorozatból hétvégére akár egy tucat kötetet is hazavigyek.

Ma már Vidrányi Kati, Bence Gyuri és Vekerdi László nincs közöttünk.

S – tartok tőle – amint az egész MTA-t beszántják és sóval behintik, a páratlan gyűjteménnyel rendelkező könyvtár sorsa sem fogja izgatni a „konzervatív-nemzeti-keresztény” barbárokat.
S végül sokat jártam az Országos Széchényi Könyvtárba: egyetemista koromban még a Nemzeti Múzeum épületébe, a nyolcvanas évek közepétől a Budavári Palota F épületébe, ahol a betérőt a „hungarikum”-gyűjtemény várta, meg néha-néha olyan bálványok, mint Szűcs Jenő vagy Hanák Péter.

Szűcs Jenő és Hanák Péter sincs már közöttünk.

És hamarosan az Országos Széchényi Könyvtár sem lesz többé: a „konzervatív-nemzeti-keresztény” barbárok egy kiszolgált, lepusztult, szűk és nedves pincéjű laktanyába kívánják deportálni a teljes állományt, pusztuljanak a könyvek, a kéziratok, a kódexek, pusztuljon az egész, szűnjenek meg végre a szakemberek, s legfőképp rohadjon meg a sok olvasó, hadd hülyüljön tovább az egész nemzet a „konzervatív-nemzeti-keresztény” barbárok képére és hasonlatosságára.
És semmi ok az aggodalomra: naná, hogy hülyülni fog, végzetesen, visszafordíthatatlanul.

Gábor György

Kutatók „segélykiáltása” Manfred Weberhez

Nyílt levelet írnak magyar kutatók Manfred Weberhez, a néppárt frakcióvezetőjéhez. A levelet Kertész János akadémikus tette közzé. Ebben segélykiáltásként nevezi meg a levelet.

Facebook-oldalán tette közzé azt a nyílt levelet Kertész János fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, amelynek címzettje Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakcióvezetője.

Ez a nyílt levél segélykiáltás – fogalmaz az akadémikus. A levélben leírják az MTA körül kialakult helyzetet, az egy éve zajló kormányzati támadásokat. Végül ismertetik Weberrel a legfrissebb fejleményt, az akadémiai kutatóintézeteket elvevő törvényjavaslat benyújtását a parlamentnek, amely költségvetési pénzelvétellel párosulna.

Megemlítik a kormány visszakozását a közigazgatási bírósági rendszer hatályba léptetésétől a Fidesz EPP-tagságának helyreállítása érdekében. Arra kérik Webert, hogy az gyakoroljon nyomást az akadémiai törvény javaslatának visszavonásáért.

Kertész a mai nap folyamán várja az aláírásokat az egyetértő tudósoktól, kutatóktól. Azután petíciószerűen lehet csatlakozni a nyílt levélhez.

Az MTA is közzétette észrevételeit és javaslatait a benyújtott törvényjavaslathoz.

Az MTA közleménye

0

Lovász László, az MTA elnöke június 5-én délelőtt az Országgyűlés Kulturális Bizottságának ülésén Pósán László, a Bizottság elnöke meghívását elfogadva vett részt. Az MTA elnöke szóbeli kiegészítést fűzött A Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről, 2015-2016 címmel az MTA által beterjesztett beszámolóhoz.

A beszámolót az MTA 2018. február 21-én, azaz közel másfél éve nyújtotta be az Országgyűlésnek, a dokumentum azóta az mta.hu (az FüHü oldalán itt található) oldalon is teljes egészében elérhető minden érdeklődő számára.

A beszámolóhoz a Kormány a korábbiakban semmilyen észrevételt nem tett. Nem jeleztek semmilyen kifogást a Kormány azon képviselői sem, aki az anyagot részleteiben is tárgyaló, az akadémiai kutatóhálózat szakmai felügyeletét a Kormány képviselőivel együtt ellátó Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa ülésén vettek részt.

Mindezek után legalábbis furcsa, hogy a Kormány képviselője a bizottsági ülésen az országgyűlési beszámolóban szereplő adatok sorát kérdőjelezte meg. Az MTA eddig is kész lett volna és a jövőben is kész a Kormány szakmai kifogásaira választ adni, amennyiben ezekről tudomással bír.

Nem biztosított a tudomány szabadsága

0

2019. június 4-én a Kormány benyújtotta a Parlamentnek azokat a törvényjavaslatokat, amelyek alapvetően változtatnák meg a hazai kutatás-fejlesztés és a Magyar Tudományos Akadémia működését. Az MTA arra hívja fel az országgyűlési képviselőket, hogy fontolják meg az MTA-nak a törvényjavaslatokkal kapcsolatos észrevételeit.

Amennyiben a törvényjavaslatokat jelenlegi formájukban fogadnák el, az MTA szerint

  • sérül a tudományos kutatás szabadsága, és Magyarország számára alapvető értékek veszhetnek el.
  • az MTA a törvényjavaslat számos pontján tett olyan javaslatokat, amelyek a tudomány szabadságát, az Akadémia szerepét, a kutatóhálózat működését, irányítását és finanszírozását garantálnák.

Az MTA javaslatai a következők:

1. “A törvényjavaslat elvenné az MTA-tól az akadémiai kutatóhálózatot

Semmilyen tartalmi érv nem hangzott el arra vonatkozólag, hogy miért kellene a kutatóhálózatot elcsatolni, miért kényszerülnének a kutatók elhagyni a tudományos kutatás terén évszázados hagyományokkal rendelkező, nemzetközi és hazai tiszteletet bíró, évtizedek óta politikától független Akadémiát.

Ezzel szemben számos nyomós érv szól az Akadémia köztestületének és kutatóhálózatának együtt tartása mellett. Bár a köztestület jelenleg sem vesz részt a kutatóhálózat közvetlen irányításában, a több évtizedes együttműködés során számos szinergia alakult ki a nemzetközi kapcsolatok, a tudomány népszerűsítése, kutatások minőségbiztosítása, országos projektek szervezése terén, sőt válsághelyzetek kezelésében is (mint pl. a vörösiszap-katasztrófa). Az új törvény ezeket a szinergiákat szétszakítaná.

Az elcsatolás igen sok jogi és szervezeti problémát vet fel, a kutatási szerződések érvényességétől kezdve az ingatlanok használatáig.

Alkotmányossági aggály, hogy az MMA és MTA jogi szabályozása ilyen módon elkülönülne (pl. az MMA továbbra is fenntarthat közfinanszírozású kutatóintézeteket).

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnak, illetve titkárságának egyetlen közfeladata a kutatóhálózat működtetése, de az ehhez szükséges feltételeket a törvénytervezet szerint az MTA-nak kell biztosítania. Miért van akkor szükség az új szervezetre?

2. A kutatóhálózat új irányítási rendszere

Az MTA 191. közgyűlése új irányítási struktúrát javasolt az intézethálózat számára. Ez lehetővé teszi az intézethálózat rugalmasabb működését, és figyelembe veszi a Kormány igényét az innovációval kapcsolatos céljainak hatékonyabb megvalósítására. Az új irányítási rendszerre, főként a kutatóhálózat Irányító Testületének (IT) működésére vonatkozó javaslat az MTA és az ITM közötti stratégiai tárgyalások konszenzusos eredményein alapul. A javaslatnak több fontos eleme nem épült be a törvényjavaslatba.

Az MTA elengedhetetlennek tartja az önkormányzatiság elvének érvényesülését a kutatóhálózat közvetlen képviselete útján; az arányosság elvét az IT összetétele alapján (az IT tagjainak – az elnököt leszámítva – 1/3-át a Kormány, 1/3-át az MTA delegálja, 1/3-át pedig a kutatóintézet-hálózat adja). A törvényjavaslat ezzel szemben nem jeleníti meg a kutatóhálózat képviseletét.

Az MTA ugyancsak elengedhetetlennek tartja, hogy az Irányító Testület 2/3-os többséggel döntsön az alábbi kérdésekben: önálló intézetek és központok alapítása és megszüntetése, kutatóintézet-vezetők kinevezése, az egyes intézményeknek jutó költségvetés 15%-ot meghaladó változtatása. A törvénytervezet azonban a legfontosabb kérdésekben 7 támogató szavazatot ír elő az IT 13 tagjától.

Szintén nem szerepel a szövegben az MTA-nak az a javaslata, hogy az Irányító Testület jogkörének felsorolása mellett kerüljön rögzítésre az is, hogy ezek át nem ruházható jogkörök. Szintén nem került be a törvénytervezetbe az MTA azon javaslata, hogy „a delegáltak az Irányító Testület munkájában tudományos meggyőződésük szerint vesznek részt. Az Irányító Testület szavazásra jogosult tagja más személlyel nem helyettesíthető, szavazati jogának gyakorlására más személy nem jogosítható fel.”

3. Alapfinanszírozás

A törvénytervezetbe bekerült a következő mondat: „A költségvetési fejezeten belül forrást szükséges biztosítani a kutatóhálózat intézményfenntartásához”.

Az MTA véleménye szerint az intézményfenntartás elemeit tételesen szükséges rögzíteni, és annak az üzemeltetésen túl ki kell terjednie a kutatóhálózat dinamikus változása mellett is változatlan kutatói törzsgárda és a kutatást támogató munkatársak bérére is.

Az MTA számtalanszor leszögezte: egy alapkutatási hálózatnál szükség van alapfinanszírozásra. Ez minden hasonló európai hálózat esetben így van, ez biztosítja például a vezető kutatók jelenlétét, a pályázatokon való részvételt, hosszabb távú, új témák kutatásának elindítását.

4. Az MTA vagyona

A törvénytervezetbe a következő mondat került: „Eltérő megállapodás hiányában a 2. melléklet szerinti központi költségvetési szervek elhelyezését, valamint a kutatóintézeti hálózat működtetését szolgáló, a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában és ezen kutatóhelyek használatában lévő vagyonelemeknek ingyenes használatba bocsátását – a 42/B. § (5) bekezdésének megfelelően – a Magyar Tudományos Akadémia biztosítja.”

Az MTA ingó és ingatlan vagyonát mindenkor a tudomány szolgálatába állította, és állítja ma is. Az MTA tiltakozik azonban tulajdonosi jogának ellentételezés nélküli korlátozása ellen. Az MTA szerint ez az Alaptörvénybe ütközik.

Az MTA kérése az országgyűlési képviselőkhöz és tudományos szabadság ügyének minden támogatójához

Az MTA elvárja, hogy az ország egyik legrégebbi és legnagyobb közmegbecsülésnek örvendő intézményéhez méltó módon tárgyaljanak vele. Az MTA egy év alatt sem kapott részletes indoklást kutatóhálózatának elvételére. A törvényjavaslat indoklásában mindössze néhány általános mondat szerepel fél oldalban, amelyek az innovációs teljesítmény fontosságát hangsúlyozzák. Az Akadémia e cél elérésben a kezdetektől fogva partner, de az elmúlt közel egy évben nem nyílt módja arra, hogy megismerhesse az ITM részletes szakmai elképzeléseit. Az elmúlt egy évben az ITM végig azzal tartotta nyomás alatt az MTA-t, hogy a törvény szerint neki járó alaptámogatást csak részben adta át.

Az MTA arra hívja fel az országgyűlési képviselőket, hogy fontolják meg az MTA-nak a törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételeit. Amennyiben a törvényjavaslat jelenlegi formájában kerülne elfogadásra, az MTA szerint sérül a tudományos kutatás szabadsága, és Magyarország számára alapvető értékek veszhetnek el. Az MTA arra kér mindenkit, aki aggódik a tudomány szabadságáért és szimpatizál a Magyar Tudományos Akadémiával, hogy támogassa ügyünket.

A Magyar Tudományos Akadémia nemzetközi sajtótájékoztatót szervez.”

Tényleg kivégzik az MTA-t

Idei költségvetésének több, mint 70 százalékát elveszi a kormány a Magyar Tudományos Akadémiától. Bár közleményben írták az új kormányzati kutatóhálózat törvényjavaslatát, ez egyelőre nem jelent meg. A költségvetési javaslatban viszont 40 milliárdot vonnak el, benne a teljes kutatóintézeti támogatást.

A központi igazgatási és ehhez kapcsolódó kiadásokon kívül semmire se marad pénze a Magyar Tudományos Akadémiának (MTA). Idei 56,1 milliárdos kerete 16,9 milliárdra zuhan: ez 72 százalék elvonás.

Létrejön a kormányzati kutatóhálózat

A ma benyújtott költségvetésitörvény-javaslat MTA-fejezetéből teljes egészében kimaradt a kutatóközpontok és kutatóintézetek idén 33,5 milliárdos és az akadémiai támogatott kutatóhelyek 3,09 milliárdos kiadási összege.

Ezek nagyjából ki is adják a csaknem 40 milliárdos elvonást.

Délután az Innovációs és Technológiai Minisztérium közleményben tudatta, hogy benyújtotta a törvényjavaslatot az MTA intézményhálózatának elvételéről. Eddig ez nem jelent meg a parlament honlapján. Az ITM mindenesetre egyértelművé teszi, hogy mindenféle tiltakozással szemben létrehozzák az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot (ELKH), amely önálló költségvetési fejezetet képez a költségvetési törvényben.

Egészen pontosan 48,5 milliárdos működési kiadás áll a fejezetcím mellett, ebben 37 milliárd a kutatóintézetek és -helyek számára.

Az ITM szerint a hálózat nem tartozik a kormány irányítása vagy felügyelete alá. Tizenhárom fős irányító testületébe hat főt a Magyar Tudományos Akadémia, hat főt a kormány delegál azzal, hogy legalább kétharmadukat a tudomány művelői közül kell kiválasztani. Az elnököt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és a miniszter közös javaslatára a miniszterelnök nevezi ki.

Ezen terv ellen az MTA közgyűlési határozatban tiltakozott. Legutóbb pedig sok ezren tüntettek vasárnap.

Tizenhét kutatóhelyet visznek el

Az ELKH égisze alatt tizenhét központi költségvetési szerv működik: az Agrártudományi Kutatóközpont, az Atommagkutató Intézet, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, az Energiatudományi Kutatóközpont, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, a Nyelvtudományi Intézet, az Ökológiai Kutatóközpont, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet, a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont, a Társadalomtudományi Kutatóközpont, a Természettudományi Kutatóközpont, a Wigner Fizikai Kutatóközpont és a Támogatott Kutatócsoportok Irodája.

Az akadémiai szabadságért tüntettek

Sokezer ember állt ki az MTA önállóságáért. A tüntetők közt volt a kormány tervének egyik legádázabb ellenfele, Orbán volt minisztere, Pálinkás József is.

Szabadságot a tudománynak! – címmel hirdettek tüntetést a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) védelmében a Közgáz elé a Fővám térre vasárnap délutánra. A szervezők Facebook-meghívójában leszögezik, hogy  Palkovics László miniszter olyan törvénytervezetet készít elő, amely az MTA közgyűlési határozatainak ellenére önkényesen, szakmai indokok nélkül szakítaná el az akadémia kutatóhálózatát, az akadémiai vagyont pedig de facto államosítaná.

Ez rablás, a szellemi és anyagi erőforrások kisajátítása

– fogalmaznak. A minisztérium a kutatóintézeteket új intézményhálózatba terelné, amely kormányzati többségű irányítótestület vezetése alatt működne a jövőben. Ez a lépés a mindenkori kormánytól független akadémiai kutatóhálózat és egyben az autonóm kutatási tevékenység végét jelenti Magyarországon. Ne hagyjuk, hogy a tudomány szabadsága (is) elvesszen! – írták.

Az MTA önállósága elleni kormányzati támadás egy éve zajlik. Költségvetési elvonás elbújtatása törvényjavaslatban, 54 percben rögzített véleményezési idő indította. Végül olyan törvényjavaslat készült, amely kiszakítaná az MTA-ból kutatóintézeteit, vagyonát ingyenes kormányzati használatba adatná, és olyan irányító testületet állítana föléje, amelyben a kormány kinevezési többsége érvényesülne.

FH

Az MTA közgyűlési határozatban már korábban elutasította a tervet. A mostani tüntetés emelletti kiállás volt.

A mintegy kétezres tömegben a tiltakozók között megjelent Pálinkás József, az MTA korábbi elnöke, aki ez előtt, 1998-2002 között az első Orbán-kormány kulturális minisztere volt, és aki mostanra az MTA államosításának egyik legádázabb ellenfelévé vált. Az MTA-székháztól induló tömegben feltűnt Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere is.

Deák Dániel egyetemi oktató képtelenségnek tartja, amire a kormány készül, de tudják, mi miért történt. Ezek az akadémiai intézmények függetlenséget élveznek, és ez a baj velük – mondta. Szerinte két út van: az egyik az egyéni alku, a másik a szerveződés, hogy közösen tegyenek valamit.

Mindannyiunk közös érdeke az összefogás

– fogalmazott.

Gárdos Judit, az Akadémiai Dolgozók Fórumának tagja szerint kormányzati ellenőrzés alá akarják őket kényszeríteni. Magyarországon feudális rendszer működik, állampolgár helyett pedig szolgákat akarnak – mondta. Felidézte, hogy háromszor tért haza külföldről, többek közt azért, hogy családot alapítson, de szerinte kérdés, hogy hiába volt-e ez.

Az MTA előtt felolvasták Lovász László MTA-elnök üzenetét, aki többek közt azt írta, a Magyar Tudományos Akadémia legnehezebb éve ez 1825-ös megalapítása óta. Lovász szerint

megrendítő a tudósok összefogása,

és embert próbáló volt az elmúlt 12 hónap. Az elnök szerint az a cél, hogy az MTA a hiteles tudomány központja maradjon. Zsoldos Attila akadémikus arról is beszélt, hogy az innováció csak álca a tudomány szabadsága elleni kormányzati támadásra.

A tömeg ezután elindult az ELTE felé, s az úton egyre gyarapodott. A CEU előtt a színész és rapper, Molnár Áron a noÁr Tanulni akarunk című dalát adta elő. Az idővel mintegy ötezresre duzzadt sokaság visszatért az MTA épülete elé ért. Felszólalt az 1956-os Intézet vezetője, Rainer M. János. Az intézetet a napokban kelt kormányhatározattal beolvasztják a kormányzati Veritasba. Rainer M. János szerint ez a véget jelenti számukra.

Az Európai Bizottság nem hagyta szó nélkül az MTA-val szembeni terveket. A hvg.hu kérdésére küldött válasza szerint szorosan követi a fejleményeket a magyar állami kutatási rendszert illetően, különösen az akadémiai és kutatási szabadság megőrzésének jelentőségére figyelemmel. Az Európai Bizottság kiáll a kutatási szabadság és az intézmények autonómiája mellett, mind a finanszírozás, mind az önkormányzás tekintetében. A Bizottság továbbra is figyeli az eseményeket, fejleményeket, és arra ösztönzi a kormányt, tartózkodjon mindenféle olyan döntéstől, ami szűkíti a tudományos és akadémiai szabadságot az országban.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK