Kezdőlap Címkék MTA kutatóintézetei

Címke: MTA kutatóintézetei

Nem az MTA rossz, a korrupció a magas

Az akadémia (volt) kutatóintézeteivel nincs baj, annál inkább a hazai vállalatok innovációs készségével, aminek elsődleges oka a korrupció – állítja a GKI Gazdaságkutató Zrt. Más számítások is arra jutnak, hogy a nem tiszta üzleti környezet és a gazdaság teljesítménye szorosan összefügg.

A magyar vállalatoknak korszerű, új kínálattal kellene piacra lépniük, vagyis innovatívabbnak kellene lenniük, amihez pedig a korrupció visszaszorítása, a piaci verseny erősítése lenne az elsődleges feladat – derül ki a GKI értékeléséből, amelyben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóintézeti hálózatának elvétele és kormányzati gyámság alá helyezése kapcsán ír.

Az indok

A kutatók felidézik, hogy a kormány szerint Magyarország az EU innovációs rangsorában lecsúszott a 23-ik helyre, aminek fő felelőse az akadémiai kutatóintézetek alacsony hatékonysága. (Ez azért is erősen egyoldalú állítás, mert kutatás-fejlesztés-innováció messze nem kizárólag az MTA hálózatában zajlott eddig se.)

A GKI-ben úgy látják a számok alapján, hogy Magyarország az EU innovációs eredménytábláján mindig is a „mérsékelt innovátorok” országcsoportba tartozott: 2011-ben a 20. helyet érte el a tagállamok között, s azóta nemhogy kitörni nem sikerült a mérsékelt innovátorok közül, hanem

a csoporton belül is lassú lecsúszás tapasztalható.

Az európai Összesített Innovációs Index olyan kompozit mutató, ami részben „kemény” statisztikai adatokból, részben a kétévente az összes tagállam vállalatai körében lefolytatott közösségi innovációs felmérés eredményeiből készül. (A 2018-as indexbe a 2016. évi felmérési eredmények kerültek be.)

Forrás: GKI

És ami mögötte van

A számok tanúsága szerint tehát az Orbán-éra kilenc évében bármikor „ráébredhettek volna” az MTA úgymond gyenge k+f+i teljesítményére, mégis csak most vált égetővé a probléma. Éppen akkor, amikor ismertté váltak az EU 2021 utáni költségvetési elosztásának egyes elemei. Köztük az, hogy

a jelenleginél lényegesen több pénzt szánnak innovációra, de nem a kormányokon keresztül, hanem közvetlen pályáztatással.

Erre hívta fel a figyelmet pár hónapja a Korrupciókutató Központ Budapest elemzése, rámutatva: az állam befolyásában (anyagi kitartottságában) működő gyenge teljesítményű „kutatóhelyek” a független műhelyek megszerzésével próbálhatják meg magukhoz csatornázni a jövőbeni EU-támogatásokat.

A kisvállalatoknál van a baj

Az összetett mutató alapján a GKI megvizsgálta, mely területek húzzák le az ország innovációs teljesítményét.

Nem az akadémiai kutatóhálózat a felelős ezért

– állapították meg. A GDP-arányos állami k+f-finanszírozás messze elmarad az összesített magyar index értékétől (csak az uniós átlag 31 százaléka), ezt pótolja az üzleti szektor aktív szerepvállalása (83 százalék). A nem k+f-re irányuló innovációs kiadások aránya pedig uniós átlag feletti a vállalati befektetések között. Sajnos, ez

csak a tudásintenzív és a high-tech szektor nagyvállalatainak köszönhető,

ahogyan még néhány egyéb mutató kedvező alakulása is. A kisvállalati innovációs teljesítmények általában igen gyengék – szögezi le a GKI.

Kevés kkv valósított meg termék- és folyamat-innovációkat, de marketing és szervezeti innovációt is. Alacsony a saját (házon belüli) kutatást végzők aránya és az innovációs együttműködésben résztvevőké is. A magyarországi vállalatok kevés szabadalmat, ipari mintát alkalmaznak kínálatuk versenyképesebbé tétele érdekében és szerény az új termékekből származó árbevétel aránya is – sorolják a megállapításokat.

Ez első látásra akár igazolhatná is a Palkovics-tételt arról, hogy az MTA intézetei a ludasak mindebben. Csakhogy a GKI-ben úgy látják, hogy miközben az uniós eredménytábla szerint jó informatikai infrastruktúra és nem rossz tudományos környezet veszi körül a magyar cégeket, ezek mégsem akarnak jobb terméket jobb áron kínálni ügyfeleiknek.

Kutatásban van minőségi kínálat

Ennek azonban nem az az oka, hogy a magyarországi kutatószféra nem látja el őket a szükséges tudással: se a GKI, se más intézmény innovációs felméréseiben a vállalati válaszadók tömege nem panaszkodott a megfelelő tudáshoz, korszerű ismeretekhez való hozzájutás lehetetlenségére. És a nemzetközi felmérésekben se jellemző e probléma felbukkanása.

De nincs igényes hazai kereslet

A közösségi innovációs felmérés szerint – a KSH-adatok alapján – a magyar vállalatok jelentős része úgy gondolja, hogy innovációira nem lenne kereslet, így azok nem térülnének meg. Ennek oka pedig már az üzleti környezetben keresendő. A vállalatok nem fogják a kutatószférát eltartani, nem is feladatuk. Nekik jövedelmet kell termelni a tulajdonosok számára, tehát abba az irányba fognak mozdulni, ahol a befektetés nagyobb nyereséget ígér. Az innováció ugyanis nagy hasznot ígérő, de meglehetősen kockázatos tevékenység. Akkor fognak belevágni, ha a megtérülést biztosítottnak látják, méghozzá nagyobb megtérülést, mint egyéb módokon.

Magyarországon viszont van egyéb mód

– írja helyzetértékelésében a GKI.

Megoldják okosba’

Az Európai Unió tagországaiban 2018-ban a Transparency International Korrupció-érzékelési indexe és az EU Összesített innovációs indexe alapján a legrosszabb helyen Bulgária áll. Innovációban Románia, Lengyelország és Lettország helyezése alacsonyabb Magyarországénál, de ezek az országok a korrupcióban jobban állnak. A Transparency rangsorában Görögország helyezése rosszabb még valamivel a miénknél, de ők meg innovációban eredményesebbek. Az összefüggés azonban szoros,

a helyezésekben a korreláció 91,79 százalék a két tényező között

a GKI értékelése szerint.

A kutatók úgy látják, ahhoz, hogy a magyar vállalatok korszerű, új kínálattal lépjenek piacra, bővítsék vevőkörüket, vagyis innovatívabbak legyenek, a korrupció visszaszorítása, a piaci verseny erősítése lenne az elsődleges feladat. (Az új, kormányzati irányítású kutatóhálózat létrehozásának egy másik indoka a „felesleges párhuzamosságok” felszámolása; a végeredmény a verseny megszüntetése lesz.)

Nagyon hasonló következtetésre jutott a Transparency, amikor azt vizsgálta, milyen összefüggés tárható fel a korrupció mértéke és a beruházások között.

Forrás: TI

Ahogyan ezt ennek kapcsán megírtuk, és a fenti ábra is ezt szemlélteti, szintén szoros a korreláció a politikai-üzleti viszonyok tisztasága és a gazdaság teljesítményének egyik meghatározó mutatója között. Vagyis hogy a jogállam leromlásával és a korrupció növekedésével párhuzamosan csökkent a beruházási ráta a magyar gazdaságban.

„Tényszerűen hamis” – német intézmények az MTA ügyéről

Németország tíz legfontosabb tudományos szervezete nyílt levélben emlékezteti a magyar kormányt a kutatás szabadságára. Ebből kiderül, hogy az ellentmondásos átalakításban a kormány nem támaszkodhatott az általa idézett német modellre.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szervezetének átalakítását, megcsonkítását (az intézethálózat elvételét) elrendelő törvény kapcsán tíz vezető német tudományos szervezet képviselői közöltek nyílt levelet a Die Zeit című újságban. Azt írják, hogy ezzel a magyar kormány közvetlen befolyást gyakorolna az új kutatási hálózat tudományos orientációjára. Ezzel növelni kívánja a tudomány területén gyakorolt ​​befolyását.

Nem előzmény nélküli

Néhány évvel ezelőtt az Országos Tudományos Kutatási Alap nemzeti támogató szervezetet egy kormányzati szervbe olvasztották, a Közép-európai Egyetem pedig Budapestről Bécsbe költözik a törvény megváltoztatása miatt – emlékeztetnek a közelmúltra.

A magyarországi tudományos közösségek és az európai ernyőszervezetek

több, mint harminc nyilvános levélben tiltakoztak az MTA tervezett reformja ellen

– írják a német tudósok. Februárban pedig kilenc német tudományos szervezet fordult Palkovics professzorhoz, a kormány tudományos miniszteréhez, hogy támogassa az MTA elnökségét.

Nem ugyanarról beszélnek

Palkovics miniszter szerint a szerkezetátalakítás magában foglalja a németországi nem egyetemi kutatási szervezetek modelljét, az összehasonlítás azonban szerintük nem valós: számos akadémiai intézet beillesztése a Leibniz-szövetségbe nemcsak a független német tudományos tanács által végzett szigorú tudományos értékeléstől függ, hanem az intézetek számára

a tudományos önigazgatást és a megbízható finanszírozást is biztosították.

Különösen aggasztó az új kutatási hálózat finanszírozási módja. Németországban az állami finanszírozást a szövetségi és állami kormányok tárgyalják gondosan végrehajtott folyamatban együtt a tudományos szervezetekkel, az új magyarországi hálózat projektalapú kutatási finanszírozása politikai lesz – szögezik le.

A német modell nem ilyen

A tudományos önkormányzás, mint például a Leibniz Egyesületben és a Max Planck Társaságban, Magyarországon nem biztosított, és

az az állítás, hogy az akadémiai intézetek új szerkezete pontosan megfelel a Max Planck Társaságénak,tényszerűen hamis.

Arról itt írtunk, hogy a kormány állításával szemben mennyire más a német modell.

Míg a német szervezetek finanszírozása mindig magában foglalja az alapfinanszírozást, amellyel a szervezetek szabadon rendelkezhetnek (amint korábban az MTA esetében), most a finanszírozást szinte kizárólag projektalapon kell biztosítani. A pénzügyi tervezés biztonságának hiánya elkerülhetetlenül a hosszú távú és fenntartható kutatások, valamint a bizonytalanná váló tudományos karrier veszélyeztetéséhez vezet.

A kutatás alacsony színvonala se valós

Magyarország az elmúlt években a legsikeresebb 13 EU-ország egyike volt az Európai Kutatási Tanács magas szintű kutatási támogatásainak elnyerésében, részben az MTA hosszú időn át tartó eredményeinek köszönhetően. (Palkovicsék előszeretettel hangoztatják, hogy nemzetközi összehasonlításban alacsony a hazai kutatás színvonala. Nemzetközi átvilágítás cáfolja ezt.)

A döntő a normatív és anyagilag is garantált tudományos szabadság. Ennek az elvnek a plurális tudományrendszerben való rögzítése és a tudomány és a politika jól meghatározott, különálló funkcionális szerepei megőrzik a közhasznú kutatások integritását.

Az aláírók:
Hans-Christian Pape, Alexander von Humboldt Alapítvány
Peter Strohschneider, a Német Kutatási Alapítvány
Reimund Neugebauer, Fraunhofer Társaság
Peter-André Alt, a német rektorok konferenciája
Matthias Kleiner, Leibniz Egyesület
Jörg Hacker, Nemzeti Tudományos Akadémia Leopoldina
Wintermantel, német egyetemi szolgálat
Otmar Wiestler, Helmholtz Egyesület
Martin Stratmann, Max Planck Társaság
Martina Brockmeier, Tudományos Tanács

Hatalom-MTA: 1949, 2019

Hasonló gondolatok és megfogalmazások, szépen becsomagolt hatalomátvétel. Az MTA küszöbön álló kicsontozása és a hetven évvel ezelőtti hatalomátvétel története.

Először a „ki és mikor mondta?” idézetgyűjteményt terveztem, de gyorsan világossá vált, hogy elsősorban terjedelmi és persze megérthetőségi szempontból nem célravezető a rövidke citátumok egymás mellé hordása. Bármilyen csábító és frappáns lenne is ez.

Ha nem adják önként

A parlament már tárgyalja a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) „szervezeti átalakítását” szolgáló törvényjavaslatot „a kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról”. Az ártalmatlan cím mögött azonban a hazai akadémiai kutatás intézményi rendszerének kicsontozása búvik meg augusztus elsejétől több lépcsőben, pár hónap alatt. Ahogyan azt Palkovics László „megígérte” bő hónapja, ha az MTA nem adja önként a kutatóintézeteket; nem adta.

…viszik erővel

A jogszabály létrehozza az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot (ELKH) , amely az MTA szervezetén kívül azonnal át is veszi az akadémiai kutatóintézeteket a teljes vagyonnal együtt. (Korábban a kormány belement abba,  hogy a vagyon marad az MTA-nál, és az átalakítás csak jövő januártól érvényes. A megtapasztalt ellenállásra válaszul visznek mindent és már augusztustól.)

Az ELKH irányítását a titkárság veszi át (emberestül az MTA titkárságától). Az ELKH Titkárság fő döntéshozó szerve az Irányító Testület: 13 főből áll, az elnökön felüli tagjai közül hat főt a kormány, hatot az MTA delegál azzal, hogy az Irányító Testület tagjainak legalább kétharmada a tudomány művelői közül kerül ki.

Az Irányító Testület tagjait a miniszterelnök nevezi ki.

Létrehozzák a Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot (NTT), amely a kormány kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységét támogató véleményező testület. 11 tagból áll, elnöke a tudománypolitika koordinációjáért felelős miniszter (vagyis jelenleg Palkovics László),

tagjait és társelnökét a miniszterelnök kéri fel és nevezi ki.

Apróság, de az új szabályok révén úgynevezett hasznosító vállalkozást alapíthatnak az állami nonprofit gazdasági társasággá alakuló kutatóhelyek is, amelyek szabadon szerződhetnek külső szereplőkkel, átfolyatva a keletkezett hasznot is. Mert az egyik csomópont itt van:

„minden kutatásra fordított állami támogatásnak kézzelfoghatóan meg kell térülnie a magyar gazdaság, a magyar társadalom számára”

– adta ki közleményben Palkovics minisztériuma a múlt héten, azután, hogy az MTA vezetése tájékoztatta a nemzetközi sajtót is a kialakult helyzetről. A külsősökkel (cégek, intézmények) folytatott kutatási együttműködésnek ugyanis eddig se volt akadálya, az úgynevezett spin off kooperáció olajozottan zajlik hosszú ideje.

Túl sok alapkutatás, hatékonytalanság, párhuzamosságok

Eddig is ismertük a Palkovicsék szájából elhangzottakat arról, hogy az MTA kutatóhelyei

  • alacsony hatékonysággal működnek,
  • tele van párhuzamosságokkal a hazai kutatás-fejlesztés-innováció (KFI) (vagyis bizonyos verseny is van országon belül),
  • „túl sok” az alapkutatás, tehát
  • kevés az alkalmazott kutatás, ergo
  • kevés a találmányokban kifejeződő eredmény, azaz
  • nem teljesül a fentebb idézett elvárás, a „minden fillérnek közvetlenül meg kell térülnie” tudományosan képtelen elve.

A kormány mindeddig semmilyen részletes bizonyítást, alátámasztást se tett állításai mögé, legalábbis ilyet nem adott át az MTA-nak se.

Most már leírva is

A beterjesztett törvényjavaslat indoklásában aztán vissza is köszönnek ezek a tételmondatok: az innováció „eredményessége érdekében folyamatos és dinamikus értékelések és (köz)igazgatási intézkedések tárgya a jelenleginél hatékonyabb szervezeti keretek kialakítása”. Bármit jelentsen is ez a mondat.

Ahhoz, hogy az elérhető forrásokat a lehető legjobban, felelősen hasznosítsuk, elkerülhetetlen

  • a kutatás és az innováció szereplői közötti koordináció,
  • a párhuzamosságok kiküszöbölése,
  • a kutatási ökoszisztéma működésének optimalizálása és a kutatási hiányterületek kezelése, valamint
  • a szereplők közötti szinergiák megteremtése.

Aztán megtudjuk, hogy Magyarország hosszú távú versenyképességének fenntartható növelése érdekében

  • a jelenleginél átláthatóbb,
  • ösztönzőbb és
  • rugalmasabb szervezeti és finanszírozási keretekre van szükség.

A kormány viszi és garantálja

Ezek meghatározása és biztosítása pedig a kormány feladata. A módosítással létrejön az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, amely

„hozzájárul a kutatóintézet-hálózat hazai alapkutatási eredményeinek nagyobb arányú és hatékonyabb hasznosulásának” (sic!).

Az immáron állami fennhatóságú új szervezeti és finanszírozási modell kialakítása lehetővé teszi

  • a hazai KFI tevékenységek fókuszálását,
  • a KFI-források hatékonyabb és a társadalmi célok elérését is segítő felhasználását,
  • az együttműködések erősítését, és
  • megkönnyíti az akadémiai kutatási tevékenység beágyazódását a hazai és nemzetközi KFI rendszerbe, noha, mint látjuk, az akadémiának ettől kezdve nem lesz saját kutatási tevékenysége.

Értük teszik, nem ellenük

De mindenki megnyugodhat,

„a kiszámítható működési modell … a kutatók érdekeit szolgálja”.

És az egységes szerkezetű finanszírozás az „eddigi széttagoltság megszüntetése mellett lehetővé teszi a források allokálásának optimalizálását, a tudományos, valamint szakpolitikai szempontok egységes érvényesülését”.

Elő a farbával

Továbbá lehetővé válik a KFI-t támogató közvetlen irányítású uniós támogatási alapokhoz való hozzáférés növekedésének elősegítése. A meglehetősen döccenő mondat értelme az, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban növelni akarják a KFI-támogatásokat, de minél nagyobb mértékben a kormányokat kikerülve.

Ennek mehet elébe a kormány azzal,

ha „beköltözik” a kutatóhelyekbe, ahogyan azt részletesen elemezte a Korrupciókutató Központ Budapest.

Célok anno: újjáépítés és egységes vezetés

Érdemes megnézni, hogyan ment végbe 70 éve az MTA önállóságának felszámolása. Ezt részletesen ismerteti Kónya Sándor A Magyar Tudományos Tanács (1948-1949), MTA Könyvtára, 1998-as írása.

Első lépésként a teljhatalmat még nem megszerző kommunista párt „3 éves terv. A Magyar Kommunista Párt javaslata” 1947-ben fogalmazta meg az Országos Tudományos Tanács (OTT) létesítésének igényét. Ennek feladata

  • a tudományos újjáépítés irányítása és
  • a tudományos intézetek egységes vezetése.

Ebben a legmagasabb tudományos szervben megvalósul egyrészt a tudomány önkormányzatának, másrészt a tudomány és a nemzet egységének gondolata – írták akkor. A tudomány fejlődése a tudósok ügye, de a nemzet ügye is,

ezért kell a tudomány irányítására olyan szervet létesíteni, mely a kormányzat mellett a legmagasabb tekintéllyel intézi az egész nemzet érdekében a magyar tudomány dolgait

– fogalmaztak az akkori bolsevikok.

Indokok anno: káosz, párhuzamosságok

Fogarasi Béla, az MKP elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének főszerkesztője 1947 februárjában „A hároméves terv és a kultúra” című cikkében aztán érkezett is az „elméleti” megtámogatás. Ennek értelmében a tudományos kutatás szervezeti tekintetben eddig nem állott egységes vezetés alatt. Ennek következményeképpen

e téren nálunk kaotikus állapotok uralkodtak.

A különböző tudományos kutatóintézetek

  • részben párhuzamos munkát végeztek,
  • részben egymástól elszigetelve, egymás céljait és tevékenységét ignorálva működtek.

A javaslat megvalósítása tehát

„fontos lépést jelent a tudományos kutatás korszerű, racionális szervezése terén”.

Aztán 1948.május 7-én tárgyalta az MKP Politikai Bizottsága (PB) az OTT létrehozására vonatkozó javaslatot.

Akkor is mindent vittek

Eszerint hatáskörébe tartozik

  • a legfontosabb országos érdekű tudományos kutatások programjának kidolgozása, kidolgoztatása „a legjobb tudományos erők bevonásával”,
  • a tudományos kutatások személyi feltételeinek, anyagi eszközeinek felmérése,
  • az egyéni kutatások támogatása,
  • új tudományos intézetek irányítása,
  • a tudósképzés rendszerének kiépítése,
  • az ösztöndíjak felügyelete,
  • a tudományos könyvkiadás átszervezése.

Egy hónappal később, 1948 júniusában az MDP alakuló kongresszusán elfogadott programnyilatkozat kimondta:

„Az eredményes tudományos kutatás biztosítására meg kell szervezni a tudományos munka tervszerűségét. Meg kell teremteni a magyar tudomány legfelsőbb irányító szervét.”

Az MDP-n belül megalakult a Tudományos Bizottság, amely munkatervet dolgozott ki: a tudományos életben meg kell szüntetni anarchiát és izolált sejtekre bontottságot és átgondolt,

a termelés szükségleteivel konkrét kapcsolatban álló munkatervnek kell alárendelni.

Az ekkor már Magyar Tudományos Tanácsról szóló törvénytervezetet 1948. augusztus 2-án Dinnyés Lajos miniszterelnök benyújtotta a parlamentnek. Egyik indoklása: ” a gyakorlati élettel való kapcsolatának megerősítését szolgálja a Tudományos Tanács létesítése”.

Sok vita nem volt

A parlamenti gépezet gyorsan dolgozott, már augusztus 4-én sor került a törvényjavaslat tárgyalására. Tóth László kisgazdapárti képviselő előadói beszédében többek között ezeket mondta: a magyar tudományos életet már évtizedek óta jellemzik a félbemaradt kezdeményezések, majd a nagy lendülettel megindult munkálatok gyors letörése, félbehagyása. Hol az anyagi eszközök bizonyultak elégteleneknek a vállalt feladat elvégzéséhez, hol a szellemi vezetés mondott csődöt és okozott válságot, de arra is van példa, hogy mindkettő hiánya buktatott meg értékes tudományos kezdeményezéseket. Kisházi Mihály, a Keresztény Női Tábor képviselője a Magyar Tudományos Akadémia keretében tartotta célszerűnek a tudományos élet megindítását.

Az MDP szónoka, Rudas László szerint

a korábbi és a jelenlegi anarchikus állapotok helyett

a mindent megoldó tervszerűséget kell biztosítani a tudományos élet területén is.

Máig ható iránymutatás a hatalomnak

Rudas – akinek nevét munkássága elismeréseként utca viselte évtizedeken át – kitért a „tudomány szabadsága” és a tudományos munka tervszerűségének szembe állítására is. „A tudomány szabadságának semmi, de semmi köze nincs ahhoz, hogy a tudományos munka tervszerűen vagy tervszerűtlenül folyik-e. A tervszerűség és a tudomány szabadsága nincs ellentétben, nem zárja ki egymást, ellenkezőleg, a tervszerűség megerősíti a tudomány szabadságát, mert csak tervszerűen lehet valóban komoly tudományos munkát végezni”.

És elszórta az újra és újra kivirágzó magot.

„A szabadság a tudományban, mint mindenütt máshol, nem attól függ, hogy tervszerűen vagy tervszerűtlenül működünk-e, hanem attól, hogy kinek a kezében van a tudomány irányítása.”

Ha pedig a tudomány irányítása olyan hatalom kezében van, amely a szabadság eltiprója, antidemokratikus, haladásellenes, akkor nem virulhat a tudomány szabadsága, ellenben, ha egy országban népi demokrácia van s az ország élén olyan kormány áll, amely

„valóban a nép érdekeit képviseli, akkor az ilyen kormánytól ne féltsék a tudomány szabadságát”.

Mire alkalmas az MTA?

A bolsevik ideológus beszélt arról is, miért nem az MTA-ra bízzák a változás végrehajtását. Szívesen bíznák rá – mondta -, mert ez annak volna a jele, hogy az MTA feladata magaslatán áll. De ki mondhatja nálunk az MTA-ról, hogy tudományos feladata és nemcsak tudományos, hanem a tudományt irányító feladata magaslatán áll?

Ki mondhatja, hogy az MTA vett egy kis irányt arra, hogy az új világ szellemében átalakítja a maga munkáját?

„Senki sem bántja az Akadémia tevékenységét. Tessék az Akadémiának iniciatívával fellépni, tessék kezdeményezni, tessék a Tudományos Tanács elé járulni tervekkel!” – javasolta, persze már csak utólag és csak elviekben.

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot eredeti szövegezésben elfogadta, és 1948. szeptember 8-án megjelent a közlönyben.

A miniszterelnök felügyelte (azt is)

A törvény értelmében a Magyar Tudományos Tanács a miniszterelnök felügyelete alatt áll, s 27 tagú. A tagok egyharmada a társadalomtudományok, egyharmada a természettudományok és egyharmada a műszaki tudományok művelői közül került ki.

Elnöke Gerő Ernő akkori közlekedésügyi miniszter, társelnöke Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. Elnökségi tagok: Vajda Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, Rusznyák István egyetemi tanár, Zemplén Géza egyetemi tanár.

Találtak néhány tudóst is

A törvény elfogadása után Alexits György (szintén tudósféle volt) ügyvezető titkár javaslatot terjesztett az MDP Tudományos Bizottsága elé a tényleges munka megindítására. Eszerint

  • a tudományos intézetek munkája is teljes összevisszaságban folyik,
  • és ami még rosszabb,

számos tudományos intézet határozottan ellenáll a népi demokrácia kívánságainak.

Vagy azért, mert vezetőik nem látják munkájuk társadalmi jelentőségét és helyét a szocializmus építéséért folyó tevékenységben, vagy pedig azért, mert tudatosan szabotálják a népi demokrácia célkitűzéseit – írta a derék Alexits.

Az előterjesztés „ennek az anarchikus állapotnak” megszüntetését és 1949 végéig olyan tudományos terv elkészítését jelölte meg az MTT „legfontosabb elvi feladatának”, amely az 1950-nel kezdődő ötéves tervbe szervesen beleilleszkedik.

A tudományos tervet tartalmilag három részre javasolta tagolni: I. az alkalmazott kutatások, II. az elméleti kutatások, III. a tudományos propaganda rendszere. Az első jegyében

meg kell állapítani „a termelésben közvetlenül alkalmazott tudományos munka” tervét,

céljait, menetét. A második pont szerint meg kell állapítani az elméleti tudományos munka tervét oly módon, hogy az alapul szolgálhasson „a termelés és a társadalmi formák tudatos fejlesztésének” a szocializmus építésének szellemében, ezért koordinálni kell az itt folyó munkálatokat a termelés várható szükségleteiben is. Végezetül meg kell állapítani a tudományos propagandának azt a rendszerét, amelynek segítségével „a tudományos eredmények és ismeretek minél szélesebb körben elterjeszthetők”, hogy a marxizmus-leninizmus tudományos szempontjai számára minél szélesebb tömegbázist lehessen teremteni.

Hát ez volt hetven éve.

Vita az MTA-val: a háttérben az unió pénze?

Valószínű, hogy az akadémiai intézetek elzabrálásának szándéka mögött nagyon egyszerű ok áll: megakadályozni a nagy arányú pénzvesztést az uniós támogatásokban. És ezzel fenntartani a „közeliek” feltőkésítését.

A Magyar Tudományos Akadémia intézethálózatának elvétele ma valószínűbb, mint pár héttel ezelőtt. Az ebben az ügyben zajló vitában többször szóba került, hogy az autoriter hatalomgyakorlás, intézményi önállóság megtörésének szándéka mellett egy ennél egyszerűbb ok is meghúzódik a háttérben.

Ez pedig az Európai Uniótól 2021-től érkező támogatások kormányok általi hozzáférhetőségének nehezebbé válása. Ezzel a közelmúltban foglalkoztunk, de érdemes felidézni, és hangsúlyosabban elmagyarázni a várható folyamatokat.

Az uniós vizsgálatok (például a Sargentini-jelentés Magyarország kapcsán) által felszínre hozott problémákból az az uniós szándék kristályosodott ki, hogy a kormányok által kidolgozott és lebonyolított programok rovására

növekedni fog az intézményeknek közvetlenül adott pénz aránya, például a kutatás-fejlesztés területén.

Ezen programok eldöntését a „brüsszeli bürokraták” kiveszik a kormányok kezeiből. A másik várható változás a jogállami kritériumok érvényesítése a „lator” kormányoknál. Ez önmagában is jelentős pénzvesztéssel fenyegeti az Orbán-kormányt.

Összességében tehát

jóval kevesebb lesz a várható pénz, ennek elköltése sokkal ellenőrzöttebbé válik

és az utólagos visszavétel lehetősége növekedhet.

Az MTA „alacsony hatékonyságú” kutatási teljesítménye és hasonló lózungok tehát azt a célt szolgálhatják, hogy a kormány megszerezze magának azokat a most még tőle nagyrészt független intézményeket, amelyek a következő uniós költségvetési ciklusban valószínűleg közvetlen kedvezményezettjei lesznek a fejlesztési támogatásoknak. Erre a következtetésre jutott és ezt vizsgálta a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB).

Elemzésében arra a következtetésre jut, hogy

ahol a „Fidesz-közeli” irányítás a domináns (például a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Századvég, a Nézőpont Intézet), ott a humántőke alacsonyabb szintje miatt nagyon kicsi az esélye annak, hogy közvetlenül az EU által lebonyolított, elbírált innovációs és kutatási pályázatokon ezen intézmények nyerjenek.

Ezeknél

a kormányközeli intézményeknél ugyanis kicsi az EU-források lehívásának képessége.

Ahol azonban jelenleg még autonóm módon, nem NER-kompatibilisen működnek – ilyen az MTA kutatóintézeti hálózata is –, ott az intézmények jóval nagyobb humántőkével bírnak és ezek nagyon nagy eséllyel is pályázhatnak EU-pénzre. Ezeknél tehát nagy az EU-források lehívásának képessége.

Ezt az ellentmondást a CRCB szerint a kormány „faék egyszerűségű” logikával igyekszik megoldani: a legjobb megoldás az, ha közvetlen befolyást tud szerezni a független intézmények irányításában.

Ez azonban nem számol azzal, hogy a kutatók egyéni döntési képessége megmarad: behódolnak vagy felmondhatnak, külföldre távozhatnak. De a lojalitás megkövetelése és a kutatói szabadság semmibevétele alapjában áll szemben a kutatói szabadsághoz nélkülözhetetlen kreativitással.

A CRCB fontosnak tartja kiemelni azt, hogy a közvetlen intézményi pályázati összegek megszerzése mellett a kormány változatlanul fenn kívánja tartani a hozzá közelálló klientúra kifizetését.

Ennek érzékeltetésére tett közzé pár napja három ábrát a CRCB. Ezek egyike az elnyert uniós pályázatok számát mutatja, azt szemléltetve, hogy ezek szoros összefüggésben állnak a Fidesz kormányra kerülésével.

Az is kiderül az összeállításból, hogy az összes közbeszerzési érték öt százalékához közelített tavaly a Mészáros-érdekeltségek részesedése. Ezeknek pedig bőven 90 százalék felett az unió a forrásuk.

Ezt a kettős célt a bedolgozói hálózat modelljével kívánja elérni a kormány. Ezek a NER-kompatibilis intézmények szállítói, alvállalkozói (ahogyan az építőiparban, úgy a kutatásokban is). Ennek kapcsán jut a CRCB arra a következtetésre, hogy ezzel a modell-lel áll szemben a kutatói autonómia, az a döntési lehetőség, hogy inkább felmond-külföldre megy.

Palkovics megzsarolta az MTA elnökét

Megzsarolták, ezért „vette tudomásul” a kormány szándékát, az intézetek leválasztását, máskülönben erővel viszi el a kormány a teljes vagyont – ez áll Lovász László MTA-elnök levelében – hangzott el az ATV-ben.

Megzsarolta őt Palkovics László innovációs és technológiai miniszter: ha nem kerül be a szándéknyilatkozatba annak „tudomásul vétele”, hogy a kutatóintézeti hálózatot a kormány Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szervezetén kívül kívánja működtetni, akkor erővel viszik át ezt – ez áll abban a levélben, amelyet Lovász László MTA-elnök küldött az akadémiai dolgozóknak. Erről beszélt az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Boda Zsolt, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának igazgatója.

Mint arról beszámoltunk, óriási belső felháborodás fogadta a pénteki szándéknyilatkozatot, amelynek idézett bevezető mondata ellentétes az MTA elnöksége, előtte pedig közgyűlése döntésével. Ezek ugyanis leszögezték:

nem fogadják el az ötezer fős intézeti hálózat elvételét az akadémiától.

A megállapodásféle ellentmondásoktól terhes a finanszírozás dolgában, teljesen homályos megfogalmazásokat tartalmaz a majdani (nem meghatározott formájú) jogi személyiségű fenntartó szervezetről. És nem világos az irányító testület összetétele és döntéshozatala módjáról se.

Boda Zsolt szavaiból kiderült, hogy Palkovics egyértelművé tette:

a kormány így is, úgy is viszi a kutatóintézeteket.

Ennek kapcsán elképesztőnek nevezte, hogy a kutatóknak a kormánytól kell megvédeniük a hálózatot. És hogy a világhírű tudóst (a matematikai Nobel-díjjal kitüntetett Lovászt), aki az amerikai tudományos akadémiának is tagja, zsarolja meg a kormány tagja.

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma, a legfőbb ellenálló szerveződés nap közben nyílt levelet tett közzé Orbán Viktornak. Ebben emlékeztette őt minapi kijelentésére egy háttérbeszélgetésen, hogy az akadémia vagyona az akadémiáé. Facebook-oldalukon azt is közölték nemrégiben, hogy az ADF jövő héten találkozik Lovásszal.

A szerveződés egyik alapítója, Mende Balázs a tévéműsorban elmondta, hogy a szándéknyilatkozatban rögzítettekre semmilyen garancia sincs az MTA-ra nézve.

FRISS HÍREK

Szolidaritás...

Autódőzsi a ...

Zaklatás Dör...

Isten küldöt...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK