A Magyar Idők információja szerint a magyar hatóságok megadták a politikai menedékjogot Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnöknek. A Belügyminisztérium segédletével átverték a Nemzetbiztonsági Bizottságot.
A kormányközeli napilap reggel még csak annyit közölt, hogy döntöttek a hazájában köztörvényes bűnökért börtönbüntetésre ítélt, ám a büntetés végrehajtása elől Magyarországra menekült volt macedón miniszterelnök kérelmének sorsáról, ám bővebbet akkor még nem közöltek.
A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal a volt macedón miniszterelnök által benyújtott kérelem részletes kivizsgálása után közölte: Nikola Gruevszki menekültkénti elismerésének jogszabályi feltételei fennállnak. A Magyar Idők úgy tudja, hogy „a hatóság megalapozottnak tekinti Gruevszki félelmét, hogy hazájában veszélyben lenne az élete, ugyanis a hatóságok nem biztosítanának neki védelmet, hiszen a kormány – amely a macedón hatóságokat is irányítja – nem demokratikus lépésekkel kívánja korlátozni és elvenni a volt miniszterelnök személyes szabadságát.”
A bevándorlási hivatal arra a következtetésre jutott, hogy Gruevszki visszatérése esetén hazájában a politikai múltja és véleménye, illetve az új kormány részéről őt ért koholt vádak miatt a hatalom üldöztetésének lenne kitéve.
Átverték a Nemzetbiztonsági Bizottságot
A Belügyminisztérium asszisztálása mellett totálisan átverték a Nemzetbiztonsági Bizottságot – mondta a hvg.hu-nak a bizottság jobbikos elnöke, Mirkóczki Ádám. Miközben a képviselőknek a Bevándorlási Hivatal elnöke azt mondta, még folyamatban van Gruevszki menedékkérelmének vizsgálata, addig a Magyar Idők megírta, hogy a volt miniszterelnök menedékjogot kapott.
Később ezt maga Gruevszki is megerősítette a Facebook oldalán.
Kedden késő délután Szijjártó Péter még sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta (akarta), hogy Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök Budapesten bujkál. Folyamatban lévő menekültügyben nem adhat felvilágosítást, tette hozzá a magyar külügyminiszter.
Magyarra fordítva: a hír tehát igaz. Úgy van, ahogyan a korrupcióért két év börtönre ítélt volt macedón elnök a Facebookon írta: Budapesten van és politikai menedékjogot kért.
Nikola Gruevszki nemrég még Macedónia miniszterelnöke volt, de pártja elveszítette a választást, ráadásul egy hangfelvételről az is kiderült, hogy még kormányfőként arra utasította a belügyminisztert, hogy – jogellenesen – szerezzen a számára egy 600 ezer eurós Mercedest. Miután erre fény derült, nyomozás indult, melynek végén a volt miniszterelnököt két év börtönre ítélték. November 8-án kellett volna bevonulnia a büntetésvégrehajtási intézetbe, ám ő ehelyett, ki tudja, hogyan, Magyarországra szökött. Hogy miként sikerült átjutnia az igen szigorúan őrzött határon, kik segítették az illegális határátlépésben – egyszer talán erre is fény derül. Repülőn nem jöhetett, mert az útlevelét bevonták a macedón hatóságok, valószínűbb, hogy a zöld határon érkezhetett, embercsempészek, vagy mások segítségével.
Nikola Gruevszki, ha nem Orbán barátja lenne, hanem egyszerű, csóró menedékkérő, most a tranzitzónában várakozna, mostoha körülmények között, zord határrendészek társaságában. Nikola Gruevszki azonban Orbán Viktor magyar miniszterelnök politikai szövetségese volt, Orbán kampányolt is az érdekében a macedón választáson – igaz, sikertelenül, mert Gruevszki és pártja megbuktak, a volt miniszterelnököt pedig elítélték.
Már ez is igen necces, de legalább ennyire izgalmas, hogy Nikola Gruevszki miért épp a magyar kormánytól vár segítséget. Miért gondolja egy köztörvényes bűnért elítélt ember, hogy nálunk majd szépen elrendezik az ügyét, nem kell felelnie semmiért, mert politikai menedékjogot adnak neki. Miben reménykedik, amikor hivatalosan semmiben sem reménykedhet. Nem egy halálos ítélet elől menekült hozzánk, de még csak nem is életfogytig börtön vár rá. Ráadásul hazája, Macedónia, a hivatalos besorolás szerint biztonságos országnak számít, mint ahogyan a velünk szomszédos Szerbia is az, oda is visszatoloncolhatnák a magyar hatóságok.
Miből gondolhatja Nikola Gruevszki, hogy nálunk menedékjogot kap? Miért nem Romániát választotta, Bulgáriát, vagy valamelyik más, hazájához közeli országot. Lehet, azért, mert nem bízik abban, hogy ezekben az országokban az ő szempontjából kedvezően bírálják el a kérelmét. Egyedül Magyarországban bízhat, mert a miénk jó ideje olyan ország, ahol gyakorlatilag bármi megtörténhet. Az is például, hogy egy politikai ellenlábast vádemelés nélkül több mint egy éve börtönben tartanak, a zárkájában tartott könyvek száma, majd a borostája miatt vegzálják, miközben a miniszterelnök veje ellen – hiába a 13 milliárd forintos károkozás – a Nemzeti Nyomozó Iroda megszünteti a nyomozást.
Ez az az ország, ahol a miniszterelnök kötélbarátjának magánrepülőgépén utazik kedvenc futballcsapata meccseire, egy miniszter helikopteren megy lakodalomba, egy másik – volt – miniszter 80 éves, aktív korában védőnőként dolgozó mamája gondol egyet, és sertéstelepet vásárol, majd a malacok mellé méregdrága, márkás autókat lízingel.
Ilyen hely lett Magyarország. Ahol ugyan gyűlölik a menekülteket, ám ha az illetőnek van pénze és a csókosok számára milliókat fialó letelepedési kötvényt vásárol, akkor szabadon mozoghat és üzletelhet Magyarországon, valamint a magyar kormány által rendre szidalmazott Európai Unió területén.
Ez egy olyan ország, ahol semmi sem az, aminek látszik. A bűnt nem üldözik, hanem pártolják, az elesetteket, a szegényeket nem segítik, hanem ócsárolják. Ebben az országban igyekszik oltalomra lelni a korrupcióban vétkes volt macedón miniszterelnök – Orbán Viktor barátja, harcostársa és szövetségese. Hivatalosan ugyan semmi sem indokolja, hogy a kérelmét pozitívan bírálják el a magyar hatóságok, de a meccs messze nincs lefutva. Láttunk mi már karón varjút, vagyis az is benne van a pakliban, hogyha másként nem megy, Gruevszki magas rangú magyar barátai megcsinálják majd okosba.
– Miniszterelnök úr, köszönjük, hogy fogadott bennünket.
– A sajtó előtt mindig nyitva áll az ajtóm. A magyar emberek tájékoztatása mindennél fontosabb.
. Nem bánja, ha néhány, hogy úgy mondjam, keményebb kérdés is felteszünk?
– El is várom. Mi másról kellene beszélnünk, mint arról, ami az embereket érdekli.
– Köszönjük. Tehát az első kérdés: mit szól hozzá miniszterelnök úr, hogy ilyen szép az idő?
– Magyarország nemzetközileg egyre jobban elszigetelődik. A demokratikus országok vezetői szóba sem állnak velünk, csak néhány diktát…
– De miniszterelnök úr…
– Ami pedig a hazánkat fenyegető mingránsokat illeti: nincsenek ilyenek. Mi találtuk ki a Habonnyal az egészet…
– Látom, miniszterelnök úr vicces kedvében van. Ironizálni tetszik…
– Eszem ágában sincs viccelődni. Szomorú, ha egy ország miniszterelnöke idáig süllyed. Hogy gyűlöletet szít mások ellen. Ellenséget keres, ott is, ahol nincs. Milliárdokat költ uszító kampányra, propagandára, ahelyett, hogy az ország valós problémáival foglalkozna.
– Itt valami félreértés lehet. Miniszterelnök úr, az Ön sajtósa egészen más választ küldött nekem erre a kérdésre… De evezzünk más vizekre.
– Evezzünk. Először egy bohócot jelöltem köztársasági elnöknek…
– Schmitt Pálra méltóztatik gondolni?
– Igen. Találtam egy bohócot, akinek a múltja és a jelene is vállalhatatlan. Nagyon szórakoztató volt, gyakran megnevettetett.
– Ön szórakozott a köztársasági elnökön?
– Plagi bácsin? Igen. Ha tudná, milyen fárasztó egy kormányt vezetni. Hát még egy országot. Nagyon stresszes. Kell valami, hogy az ember kieressze a feszkót. Ha tudná, mennyit röhögtünk a Szijjártóval ezen a Schmitten…
– Szijjártóval?
– Persze. A Peticicán pedig a Lázárral együtt röhögtünk. Hogy mekkora nagy bazi házat vett magának Dunakeszin 167 millióért. Azt mondta, hogy a szülei egy élet verejtékes munkája…Kifeküdtem a röhögéstől…A Lázáron meg a Rogánnal röhögtünk. A londoni luxusútja… Milyen hülyén nézett ki, amikor magyarázkodott. Hát, az tényleg egy jó történet volt.
– Önök, miniszterelnök úr, Rogán Antallal együtt szórakoztak egy másik miniszter rovására?
– Várjon, még nincs vége… van egy papírzsebkendője, könnybe lábadt a szemem a röhögéstől… Szóval, a Rogánon pedig a Matolcsyval szórakoztunk. Hogy hetente nőtt egy szobával a lakása…Aztán az a helikopteres történet. Hát, ezt nem tényleg nem lehet kibírni… De a legviccesebb a Semjén volt. Egy törpepárt fősenkije, aki Svédországban háziasított rénszarvasra vadászik… Bocs, hátba tudna verni néhányszor? … Ha rossz napom van, mindig erre gondolok, és minden bajom elfelejtem.
– Miniszterelnök úr, jól van? Ne hozassak egy pohár vizet?
– Egy pálinkát mondjuk, azt felhajtanék, ha lenne hozzá szotyola…
– Miniszterelnök úr, ezt a beszélgetést nem adhatjuk adásba.
– Nem? Én eddig úgy hittem, hogy Magyarországon sajtószabadság van. Milyen ország az, ahol már a miniszterelnök sem mondhatja el a véleményét?
Ez az Orbán nem az az Orbán, és ez a Flóra nem a miniszterelnök lánya. Úgy tűnik, Demeter Mártát, az LMP képviselőjét nagyon megvezették.
Ami azt illeti, a képviselőnő lehetett volna óvatosabb is, mielőtt írásbeli kérdésében arra kért választ a belügyminisztertől, miért utazott Orbán Viktor Flóra nevű lánya a honvédség gépével Ciprusról Magyarországra.
A választ most már tudjuk: azért, mert az említett Flóra egy Orbán nevű, Cipruson szolgáló százados lánya. A papa a szolgálat leteltével hazajött, s miután kérte, engedélyezték a számára, hogy a felesége és a lánya a honvédségi géppel jöhessen Magyarországra.
Normális országban eddig tartana ez a történet. Magyarország azonban nem normális ország, ezért nálunk ez a történet valójában itt kezdődik.
Azzal, hogy valakik nyilvánvalóan megvezették az LMP társelnöki posztjára pályázó Demeter Mártát, valamint a még szórványosan fellelhető független sajtót. A képviselő és a sajtó persze lehetett volna körültekintőbb, hiszen tudják, hogy hol élnek, ám ebben az esetben cserben hagyta őket a veszélyérzetük. Pedig, egy olyan országban, ahol minden megtörténhet, ott minden meg is történik. Olyan országban, ahol a miniszterelnök magánrepülőgépen utazik labdarúgó mérkőzésekre, más alkalmakkor pedig a honvédség számára vásárolt, ám a kormány által használt gépen tárgyalásokra, ott az is benne van a pakliban, hogy a miniszterelnök lányát is katonai gép szállítsa.
Jelen esetben – eddigi tudásunk szerint legalábbis – nem ez történt. Ha hinnénk az összeesküvés-elméletekben, azt sem zárhatnánk ki, hogy Demeter Márta baráti tűz áldozata lett. Vagyis, valakiknek az övéi közül nem tetszett, hogy bár csak nemrég igazolt át a szocialistáktól az LMP-be, hamarosan a valódi vezéreitől – Szél, Hadházy – megfosztott LMP társelnöke lehet.
Most tehát ujjong a hazugságai miatt amúgy számos helyreigazítást közölni kénytelen alternatív valóság több hadoszlopa – 888, Origo és társaik -, amiért sikerült csőbe húzni egy ellenzéki képviselőt, és a független sajtó egy részét. Valamit azonban muszáj megjegyezni: az, hogy a Ciprusról Magyarországra utaztatott Orbán Flóra csak névrokona a miniszterelnök lányának, nem csökkenti annak a botránynak a mértékét, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hol honvédségi gépeken, hol kötélbarátjának magánrepülőjén utazgat közpénzekből kistafírozott kedvenc csapatának meccseire.
Büszke keresztapaként tanúsíthatom, hogy Boross Péternek az általam (is) szerkesztett Kurír-Elefánt című szatirikus melléklap adta a Hóbagoly becenevet. Mindez a kilencvenes évek elejének izgalmas, rendszerváltó forgatagában történt. Sorozatunk mostani epizódjában a néhány nappal ezelőtt 90. életévét ünneplő egykori miniszterelnök – e helyről is jó egészséget és sok boldogságot kívánunk – ideológiai és világnézeti kacskaringókkal teli pályaképét villantjuk fel.
A világnézetileg messziről jött ember
Ha valakit, Boross Pétert alaposan meghurcolta a pártállam. Életrajza szerint 1956-os tevékenységéért letartóztatták, internálták. Ám megpróbáltatásai szerencsére hamar véget értek, és akárcsak Schmitt Pál, ő is a vendéglátás világából pottyant a politikába. 1965-ben már a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese, majd 1971. decemberétől a vállalat igazgatója lett.
„A párt XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére vállalatunk körében is széles körű munkaverseny bontakozik ki”. Így kezdődik az Új sikerek forrása című írás, amely 1974-ben a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat üzemi újságjában jelent meg. A szerző dr. Boross Péter, a vállalat akkori igazgatója.
Az újság egy másik lapszámában Boross Péter igazgató beszámolójában a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom színvonalas emelésére és fejlesztésére tett intézkedéseket taglalta. Mint írta. A következő feladat „a szocialista módon élni és tanulni jelszó tudatos megvalósítása, az egyéni képességek, az üzemi demokrácia fejlesztése, a gazdasági feladatok még eredményesebb végrehajtása.”
S hogy miként bánt el a pártállam a rendszer legádázabb ellenségeivel, arra a lap egy másik cikke a példa, melyben arról tájékoztatják az olvasókat, hogy November 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 69. évfordulója alkalmából „Honvédelmi Érdemérem kitüntetésben részesült dr. Boross Péter, vállalatunk igazgatója”.
Jött a rendszerváltozás
Az egykori vendéglátós főnök nyugdíjas éveit belügyminiszterként kezdte. Boross Péter nevéhez fűződik az a kétes dicsőség, hogy az ő regnálása idején tűntek fel Budapest utcáin az első árpádsávos zászlók. Nem is akármilyen környezetben.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
1992. október 23-án Göncz Árpád köztársasági elnök – nem mellesleg volt 56-os halálra ítélt – nem tudta elmondani ünnepi beszédét a tömeg előtt, mert bomberdzsekis, kopaszok belefojtották a szót. Az akkor még viszonylag új Magyar Köztársaság belügyminiszterének, Boross Péternek ehhez mindössze annyi szava volt, hogy ezek a fiúk nem akartak rosszat, ráadásul a bomberdzsekit zekének nevezte, amit, szerinte divatból viselnek ezek a fiúk, mert így szeretnének imponálni szeretnének a lányoknak.
Az incidens után Boross is érezhette, mennyire kínos volt ez a szituáció, mert azt mondta Göncznek: – Csak nem gondolod Árpád, hogy én állok a kifütyülésed mögött? – Mire Göncz: – De, azt gondolom.
„Egy hálás magyar zsidó a sok közül.”
1993. szeptember 4-én a néhai kormányzó hazahozott hamvait újratemették Kenderesen. 25 évvel később, 2018-ban Boross Péter volt miniszterelnök arról beszélt, hogy Horthy Miklós kenderesi újratemetésén a saját szemével látott egy olyan transzparenst, amelyen egy zsidó szervezet köszönetet mondott Horthy Miklós kormányzónak.
A volt miniszterelnök rosszul emlékezett: nem volt ilyen zsidó szervezet. Volt viszont egy Blumgrund János nevű ember, aki nem transzparenst, hanem egy koszorút vitt a temetésre, a következő felirattal: „Egy hálás magyar zsidó a sok közül.”
Blumgrund János amúgy Bécsből rándult haza, hogy a helyi Horthy Miklós társaság elnökeként a helyszínen lehessen hálás a kormányzó úrnak. Igaz, nem eredeti nevén, hanem a vitézi körökben a Blumgrundnál autentikusabban hangzó Almási Szabó János néven.
„Ahol én éltem, nem volt antiszemitizmus”
Napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, 2010. augusztus 29-én, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár Hódmezővásárhelyen nyitotta meg az Első Nemzeti Tanévet. Meghívottként Boross Péter is felszólalt, s a volt miniszterelnök – ekkor már kétharmaddal a háta mögött – arról értekezett, hogy Magyarországon akár vissza is lehetne állítani a királyságot.
Négy évvel később, 2014. december 5-én ismét nagyot alakított. Ekkor a Veritas Történetkutató Intézet konferenciáján arról beszélt, hogy a Horthy-korszakról túl egyoldalú képet festettek, mert bár végül deportálták a zsidó szomszédait, ő a zsidótörvények ellenére sem tapasztalt antiszemitizmust a korszakban. „Tárgyilagos képet kell festeni a Horthy-korszakról, amely alig megoldható problémákkal nézett szembe, és végül kényszerhelyzetbe került” – mondta Boross a Hadtörténeti Múzeumban rendezett konferencia bevezető eladásában.
„Ahol én éltem, nem volt antiszemitizmus” – mondta Boross, bár azt elismerte, hogy emellett azért „volt sok bűn is abban a korszakban, ami nem méltó Magyarország befogadó múltjához”.
Sokkal több lehetne a visszacsábítás
2015. szeptember 25-én arról jött hír, hogy hatósági eljárást indított a Médiatanács Boross Péter volt kormányfő Magyar Hírlapban megjelent interjúja miatt. Boross a migránsokról nyilatkozott a lapnak, és a többi között ezt mondta: „különböző nyelvű népek, az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek millió számra Európába. Nagyon fontos, hogy nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is.”
Néhány nappal ezelőtt, közelgő születésnapja jegyében a mostanság a kormány kulturális ostoraként funkcionáló Magyar Idők interjút készített Borossal. A meglepő kijelentésektől sem mentes – visszafogottan és megengedően fogalmaztunk, elvégre idős emberről van szó – interjú egyik részében a külföldi és a magyar egyetemeket hasonlítja össze a volt miniszterelnök.
– Sokat beszélnek arról, hogy a fiatalok elvándorolnak külföldre – kérdez alá a Magyar Idők sajtómunkása.
– Ez nem igaz – válaszol a fel nem tett kérdésre Boross, – ám kétségtelenül sokkal több lehetne a visszacsábítás. Meg kellene mondani nekik: a külföldi egyetemek túlnyomó részben sokkal kevesebbet nyújtanak tudásban, mint a hazaiak.
93 évesen tért vissza a miniszterelnöki székbe Malajziában Mahathir Mohamed, miután elődjét korrupcióval vádolják.
Mahathir Mohamed (MTI/EPA)
Nadzsib Razak nem pusztán az elődje volt Mahathir Mohamednek, hanem a mentoráltja is. A kormányfői posztra visszatérő politikus, a világ legidősebb hatalmon levő vezetője viszont most azt mondta a CNN-nek:
az egész kormányzati elit korrupt.
Mahathir Mohamed ezért tért vissza a nyugdíjból és indult el a választáson tavasszal. Ráadásul korábbi ellenfelével, Anvar Ibrahimmal kötött szövetséget – akit pedig még ő maga küldött börtönbe.
Nadzsib Razak (MTI/EPA/Wallace Woon)
A választást megnyerték, és most már Nadzsib Razak ül börtönben. Akár 20 év börtönt is kaphat. A házkutatáskor
több milliárdnyi készpénzt és luxuscikkgyűjteményt találtak nála.
Többek szerint a világ egyik legnagyobb korrupciós ügyéről van szó. Az állami befektetési alapból 4 és fél milliárd dollár tűnt el, Razak és családja pedig jachtokat, repülőket, amerikai szállodákat, festményeket vett.
Bukása után az is kiderült, hogy egy, kínaiak által szponzorált vasútépítési programban 20 milliárddal lépték túl az eredeti tervet – a szerződést azonnal felmondták.
A parlament megszavazta a bizalmatlansági indítványt a jobboldali Mariano Rajoy ellen, egyúttal meg is választotta az egykori kosárlabdázót, a szocialista Pedro Sánchez közgazdászt új kormányfőnek.
Rajoy és Sánchez Fotó: MTI/EPA/J.J. Guilen
A szocialista párt nyújtotta be a bizalmatlansági indítványt, amelyet 180-an támogattak, 169-en pedig ellene szavaztak. Sánchez hivatalosan akkor veszi át a miniszterelnöki posztot hét év után Rajoytól, amikor a döntés megjelenik a hivatalos közlönyben.
Sánchez szocialista, Európa-barát kormány megalakítását ígérte, amelynek célja az intézményi, gazdasági, társadalmi és területi stabilitás. Előrehozott parlamenti választásokról is beszélt, de azt nem mondta, hogy mikor kerülhet rá sor. Elvileg a következő választás 2020-ban lenne.
Azt is megígérte, hogy helyreállítja a kapcsolatokat az új katalán kormánnyal.
A szocialistáknak csak 84 képviselőjük van a 350 fős parlamentben, ezért elemzők szerint gyenge kormány várható, mivel a konzervatívok leváltására csak alkalmi koalíciót kötöttek. Rajoy leváltását támogatták a baszk nacionalisták, a katalán függetlenségi pártok és a baloldali-populista Podemos is.
Méghozzá egy korrupciós botrány miatt. Az úgynevezett Gürtel-ügy még 2009-ben robbant ki, és ez lett
az egyik legszövevényesebb spanyol korrupciós botrány.
A bíróság első fokon a múlt héten úgy dönt, hogy a korrupciós hálózatból hasznot húzott az eddig kormányzó konzervatív Néppárt is. A hálózat politikai kapcsolatok révén illegálisan jutott közbeszerzési megbízásokhoz 1999 és 2005 között. A párt egykori pénztárnoka 33 év börtönt kapott, és a bíróság azt is kimondta, hogy legalább 1989 óta
a Néppártnak létezett egy titkos kasszája.
Ez párhuzamosan működött a hivatalos pénzügyi és számviteli rendszerrel, és a korrupt vállalkozói és közalkalmazotti hálózatból gyarapodott.
Fotó: MTI/EPA/Javier Lizon
Az összesen 37 vádlott közül 29-et ítélt el a bíróság, összesen 351 évre. Az elsőrendű vádlott, a hálózat irányítója, Francisco Correa vállalkozó 51 évet kapott. Ő beismerte, hogy politikusokat fizetett le, és pártkampányokhoz is adott pénzt.
Az ügyben tavaly a spanyol politikai élet nagy túlélőjét, Rajoyt is kihallgatták tanúként.
Ő 2004 óta a Néppárt elnöke, de azt mondta: nem volt tudomása semmilyen illegális finanszírozásról, és nem foglalkozott pártja gazdasági ügyeivel, mindig kizárólag politikai feladatokat látott el.
Az valóban igaz, hogy a bizonyított korrupciós esetek elődjéhez, José María Aznarhoz kötődnek. Rajoy ugyanakkor évtizedek óta tölt be vezető tisztségeket a pártban, először 1996-ban volt miniszter. A bíróság ráadásul az ítéletben kétségbe vonta tavalyi tanúvallomásának egyes részeit is.
A mai szavazással ő lett az első spanyol miniszterelnök, aki bizalmatlansági indítvánnyal távolítanak el a posztjáról. Az pedig egész Európában ritka, hogy egy kormánypártról kimondja a bíróság, hogy köze van egy ekkora korrupciós ügyhöz.
Elemzők ugyanakkor attól is tartanak, hogy a helyzet bizonytalanságot idéz elő az Európai Unió negyedik legnagyobb gazdaságában – miközben az Uniónak a brexittel és az olasz helyzettel is meg kell küzdenie.
Az újonnan megválasztott magyar kormányfő, miután immár negyedszer tette le a miniszterelnöki esküt az Országgyűlésben tartott első beszédében ismét eltemette a liberális demokráciát, valamint ismét elvetette az Európai Egyesült Államok gondolatát.
Orbán békés hangnemben indított: „a kormány a kétharmados alkotmányos többség alapján áll, de mindig a három harmadot szolgálja majd.
Továbbá: „a haza nem lehet ellenzékben, mert az magasan a pártok felett áll”, „szolgálata nem függhet attól, hogy éppen ellenzékiek vagy kormánypártiak vagyunk”.
„Derűlátón, bizakodóan és tettre készen állok most Önök előtt.”
Hosszú távra tervez
Orbán szerint a magyarok már nemcsak abban hisznek, hogyha jól végzik a dolgukat, a holnap nem lesz rosszabb a mánál, hanem abban is, hogy a holnap jobb lehet.
„Azt akarják, hogy az előttünk álló jövő lehetőségeihez méltó kormányunk legyen. Ez bátorít és feljogosít, hogy terveinket ne négy-, hanem tízéves kitekintéssel készítsük el. Sőt, inkább 12 éves időtávban kell most gondolkodnunk.”
Ennek, mondjuk, gyakorlati oka is van, hiszen az Európai Unió következő költségvetése, illetve végrehajtása valójában 2030-ig tart majd.
A vízió
„Tudom, hogy sokan majd hihetetlennek tartják, én azonban elérhetőnek, hogy 2030-ra Magyarország Európa első öt olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni” – mondta Orbán Viktor a parlamentben.
A liberális demokrácia temetése
A miniszterelnök beiktatási beszédében azt mondta: az eddigi sikerekhez hozzájárult, hogy „nyíltan kimondtuk: a liberális demokrácia korszaka véget ért”.
A kormányfő úgy fogalmazott, a magyarok válasza a megváltozott világra az, hogy „a zátonyra futott liberális demokrácia bütykölése helyett inkább felépítettük a 21. századi kereszténydemokráciát, amely garantálja az ember méltóságát, szabadságát és biztonságát, megvédi a férfi és a nő egyenjogúságát, a hagyományos családmodellt, féken tartja az antiszemitizmust, megvédi a keresztény kultúránkat, és esélyt ad nemzetünk fennmaradására és gyarapodására”.
A megjelölt célok
Megállítjuk a demográfiai csökkenést, és vissza is fordítjuk.
Gyorsforgalmi utak és autópályák lesznek, amelyekre mindenhova el lehet jutni 30 perc alatt.
Tiszta energiát ad majd Paks és a napelem.
A világ tíz legjobb országa akarunk lenni, amely hozzáadott értéket követelő külföldi beruházásokat vonz
A magyar vállalkozásokat is fejlesztjük közben.
Új magyar honvédséget építünk egy fegyverkezési időszakban.
Kiépítjük Lengyelországgal a stratégiai kapcsolatot, és gazdasági régiót építünk közösen.
A magyarok számára Budapest az örök város, amelyet ki fogunk építeni.
A kultúra hatalmas mágnes, amely összetartja a magyarságot.
A szabad magyarok, a szuverén állam kormánya
„Kormányom a szabad magyarok és a szuverén magyar állam kormánya lesz” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök.
A kormányfő úgy fogalmazott, „egy olyan ország önbizalmával és méltóságával kell élnünk, amely tudja, hogy a magyarok többet adtak a világnak, mint amit kaptak tőle”.
Mint mondta, szeretné meggyőzni a szomszéd országokat, hogy összefogva, Európa legbiztonságosabb, leggyorsabban fejlődő, egységes gazdasági, kereskedelmi és közlekedési területévé építsék a Kárpát-medencét. Az elmúlt években számos bizonyságát adtuk, hogy a magyaroktól nem kell félni, aki együttműködik velünk, az jól jár – jelentette ki Orbán Viktor.
„20 perccel az adás előtt Slobodan hívott: valami lövöldözés volt a kormány épületénél. Az egyik riporter már úton van. OK, ez breaking news, a műsor elején azonnal kapcsoljuk a helyszínt és a riporter elmondja, amit megtudott. Ez a koncepcióm néhány percig élt. Amíg Slobodan nem telefonált ismét: valószínűleg valaki megsebesült. Az elkészített műsor felét a szemétkosárba dobtam. A másik felét meg a harmadik telefon után: Zoran Đinđićet lőtték meg, úton van a kórház felé. Berontottam a stúdióba, Brano Likić producer az üvegfal mögé.”
A ’90-es években tűnt fel: ő volt az értelmiségi ellenzéki, szemben a sokkal hangosabb és karizmatikusabb Vuk Draškovićtyal, aki egy szintén évfordulós esemény (1991. március 9. – az első, két áldozatot követelő Milošević-ellenes megmozdulás, a Köztársaság téren, vagy ahogy a belgrádiak nevezik, a Lónál) főhőse és a rendőrség brutalitásának szenvedő alanya volt.
Alkalmam volt akkor is a helyszínen lenni, a Napló két fotoriporterével, Dormán Lacival és Dudás Szabolccsal. Már nem először éreztem a könnygáz kaparó ízét (Varsóban, 1982-ben már volt benne részem), de ilyen tektonikus tömegmozgást azóta sem észleltem. Az azóta megboldogult újvidéki Stevan Nikšićtyel, az akkor jobb napokat látó belgrádi NIN főszerkesztőjével csevegtünk, közvetlenül a Ló mellett (az egyik Obrenović király lovas szobra) és megállapítottuk, hogy békés a tüntetés. Így el is búcsúztunk egymástól, ő továbbment, én maradtam a helyszínen. Néhány másodperc múlva két távoli puskalövésszerű hang hallatszott és elszabadult a pokol (utóbb kiderült, könnyfakasztó gránátot dobott a rendőrség a tömeg közepébe). Nem volt időm feleszmélni, az emberek elsodortak, a lábam sem érte a földet és az egyik kisutcában találtam magam, amikor is ismét sikerült szilárd talajt éreznem. Gyorsan átmentem a sétáló utcába, a Knez Mihajlovára és onnan vissza a Köztársaság térre. Mire odaértem (legfejlebb 5-6 perc) már egy csatatér látványa fogadott. Felfordított gépkocsik, füstölgő üres tér és a távolban, menekülő emberek. A belgrádi csata első része lezajlott, utána lelőttek egy diákot, majd egy rendőrt, de már más helyszíneken. Az emberek kezében tranzisztoros rádió, amelyen a B92 független rádió közvetítését hallgatták. Laci és Szabolcs a gyilkosságok helyszínén is jártak, történelmi értékű felvételeket készítettek. Utána jöttek a tankok. Majd’ fél évvel a délszláv háborúk előtt.
A Demokrata Pártot akkor még nem Đinđić vezette, hanem Mićunović, aki most a párt tiszteletbeli elnöke. Ő volt a mérsékeltebb (utóbb Vukék árulást is emlegettek), Drašković a faltörő kos. Szerb Megújhodási Mozgalma szélsőjobbos csetnik tömörülés volt, de ezt Šešeljék jobban csinálták. Azóta Vuk (néhány merénylet, bebörtönzés után) európai demokratává vedlett. Aki még néha kilátogat a Ravna gorára (vagyis a csetnikek kultikus helyére).
A következő felvonásban már Đinđić átvette a kezdeményezést. Jött az 1996/97-es tiltakozási hullám, Slobodan Milošević (ki tudja hányadik) elcsalt választása miatt. Emlékeznek még a fütyülőkre, az ablakokban kongatott vasedényekre? Már Zoran volt az élen, mellette az a Vesna Pešić, aki minap Churchillhez hasonlította Ivica Dačićot, aki már a tiltakozó felvonulások idényében is Sloba körüli mitugrász volt. Most miniszterelnök, Vesnának meg Winston. Ezúttal lenyelem hímsoviniszta véleményem (hogy tudniillik a nők meg az ízlés).
Nagyon izgalmas, felemelő volt a szilveszter éjszaka a Teraziján. Belgrád és Szerbia polgári, európai része fütyült, pezsgőt ivott és gúnyolódott a diktátoron. A szabadságra azonban még több mint 3 évet kellett várni. És az sem tartott tovább három évnél. Vagyis Zoran haláláig. De túlságosan előrefutottam.
A szerb miniszterelnökkel néhány héttel az ellene sikeresen végrehajtott merénylet előtt találkoztam. Prágában, ahol akkor a Szabad Európa Rádió délszláv osztályát vezettem, Đinđićet díszdoktorrá avatták a Károly Egyetemen. Végig hallgattam előadását, majd a megbeszéltek szerint, megvártam, hogy elkísérjem a SZER székházába (A Vencel tér koronája, a Nemzeti Múzeum melletti rém ronda épületben volt akkor még, a csehszlovák parlament 1993-ban elárvult otthonát adta oda Vaclav Havel az őt egy évvel korábban meglátogató Bill Clinton, újdonsült amerikai elnöknek). A cseh rendőrség megkönnyítette a munkánkat, egy autóval szállított el bennünket a helyszínre. A hátsó ülésen azt kérdeztem Zorantól, hogy bírja-e a tempót (lehet, hogy szebben fogalmaztam). Azt mondta, nagyon fáradt, de láttam, hogy a saját maga által diktált tempót igenis élvezte. Minden gond nélkül bejutottunk az épületbe (ez nem mindig volt ilyen egyszerű, tekintettel a 2001. szeptember 11. utáni óvintézkedésekre. A Rádió épületét betonakadályok védték, egy időben három cseh harckocsi is állt ott, a prágaiak nagy örömére, és egy ottani rock csapat dalt is szentelt az egyiküknek, annak, amelyikből folyamatosan folyt az üzemanyag, talán a terroristák megtévesztése céljából). Nos, Zorannal átjutottunk az akadályon annak ellenére, hogy az amerikai SZER elnök elkésett a fogadásáról és csak később csatlakozott hozzánk. Még jó, hogy tudta kiről van szó.
Zorant főleg a Délszláv osztály szerb részlege fogadta, Branka Mihajlović (aki a stúdióban az interjút készítette vele), a másik Branka (Trivić), Omer Karabeg, aki később átvette az osztály vezetését, Srđan Kusovac, aki most a podgoricai Pobjeda főszerkesztője. Csak Rade Radovanović hiányzott, pedig Zoran érdeklődött felőle. Rade most a belgrádi Danasban van és szoros szálak fűzték az egykori szerb ellenzékhez. Számos ellenzéki tüntetés (míting) moderátora volt.
Egy kis kitérő: Prágában Radenál volt egyszer látogatóban családostul Đinđić pártbeli alelnöke és belügyminiszter, Zoran Živković, akit később Tadićék pateroltak ki a pártból. Metróval jöttek be a központba és Rade elfelejtett jegyet venni a miniszternek. Megúszták, nem jött ellenőr. Pedig jó kis hecc lett volna: a szerb belügyminiszter bliccel a prágai BKV-n!
És végül az utolsó fejezet: 2003. március 12-én, a 14 órakor kezdődő Szerbiában több mint 50 helyi adó által sugárzott műsorra készültem. Szokás szerint hetente kétszer voltam a félórás élő adás szerkesztő-műsorvezetője. Slobodan Arežina (Szerbia egyik legjobb szerkesztője, jelenleg a Vajdasági Televízió igazgatója – nem véletlenül támadják a szocialisták és a haladók a médiaházat) volt a belgrádi tudósító főnök. Minden ment a maga útján, előre elkészültek a riportok, elkészítettem a hírblokkot. 20 perccel az adás előtt Slobodan hívott: valami lövöldözés volt a kormány épületénél. Az egyik riporter már úton van. OK, ez breaking news, a műsor elején azonnal kapcsoljuk a helyszínt és a riporter elmondja, amit megtudott. Ez a koncepcióm néhány percig élt. Amíg Slobodan nem telefonált ismét: valószínűleg valaki megsebesült. Az elkészített műsor felét a szemétkosárba dobtam. A másik felét meg a harmadik telefon után: Đinđićet lőtték meg, úton van a kórház felé. Berontottam a stúdióba, Brano Likić producer az üvegfal mögé. Az egész szerkesztőség a folyosón. Arežina pedig helyén. Három riporter a helyszíneken: a kormány épülete előtt, a kórháznál és a parlamentben. Egyetlen papír fecni segítsége nélkül megindult a műsor. A parlamenti tudósító jelentette be az adás közepe táján a halálhírt (az illetékes bizottság közölte elsőként). A műsor készítésének hevében a döbbenet nem érintett meg bennünket. Dragan Štavljanin kollégámat utasítom, hogy hozzon egy Đinđić életrajzot. Visszarohant és beolvasta. Brano a néhány másodperces szünetekben méltóságteljes, instrumentális zenét játszott be.
Így közvetítettük élőben Zoran Đinđić, szerb miniszterelnök utolsó perceit.
Utána jött a döbbenet és a szerb demokrácia máig tartó hanyatlása.
Az izraeli rendőrség öt órán át egyidejűleg hallgatta ki Benjámin Netanjahu miniszterelnököt és feleségét, Sara Netanjahut a Bezeq távközlési vállalat korrupciós ügyében.
Reggel néhány tucat, Netanjahu lemondását követelő tüntető várta a rezidenciához érkező nyomozókat, akik a környező épületeken elhelyezett feliratokon a korrupt vezetők távozásáért demonstráltak. Benjámin Netanjahuhoz a rezidenciára mentek a rendőrök, Sara Netanjahut pedig a 433-as, fehérgalléros bűnözéssel foglalkozó egység székházában hallgatták ki eskü alatt, gyanúsítottként.
Aviháj Mandelblit legfőbb ügyész első alkalommal engedélyezte a házaspár egy időben történő kihallgatását, miután eddig ezt a más ügyekben szokásos rendőrségi eljárást megtagadta.
Mandelblitet ezért számos szakértő bírálta az izraeli médiában, azt állítva, hogy a kormányfő védelmében felrúgta a törvény előtti egyenlőség alapelvét, és lehetőséget teremtett a Netanjahu házaspárnak vallomásaik összehangolására.
Mandelblit Bezeq-ügyben megváltozott magatartását az is okozhatta, hogy a közelmúlt egyik botránya szerint az izraeli rendőrség azzal is megvádolta Nir Hefecet, Netanjahu korábbi kommunikációs igazgatóját, hogy 2015-ben, a főügyészválasztás előtt egy közvetítő révén felajánlotta Hila Gerstelnek, az állást megpályázó egyik bírónőnek a főügyészi hivatalt. Cserébe Gerstelnek vádemelés nélkül kellett volna lezárnia a miniszterelnök felesége, Sara ügyeit. Az izraeli médiában az ügy kipattanása óta többen is feltették a kérdést, hogy vajon Mandelblit hasonló feltételekkel nyerte-e el tisztségét.
A pénteki kihallgatáson a kormányfőnek arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy a médiaügyi minisztérium élén azért hozott-e a közérdekkel ellentétes, a Bezeqnek kedvező döntéseket, hogy cserébe a vállalat tulajdonában álló, népszerű Walla honlapon kedvezőbb színben tüntessék föl a Netanjahu házaspárt, valamint hogy hozott-e a céggel kapcsolatos döntéseket – ahogy a rendőrség véli – azután, hogy Saul Elovics főrészvényessel ápolt baráti kapcsolatai miatt ettől kifejezetten eltiltotta a legfőbb ügyész.
A Netanjahu házaspárral egy időben szintén kihallgatták a mintegy egymilliárd sékel értékben Netanjahu médiaügyi minisztersége idején kormányzati kedvezményeket kapott Saul Elovicsot, a Bezeq főrészvényesét, valamint Nir Hefec egykori médiaügyi tanácsadót.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
