Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje nem adja fel, és vitára hívja Orbán Viktort. Az invitálás eredménye persze előre borítékolható, s vélhetően Karácsonynak sincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy mit válaszol a miniszterelnök. Már amennyiben válaszol egyáltalán… Mi mindenesetre közöljük a nyílt levelet.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Április 8-án országgyűlési választásokat tartanak Magyarországon. Meggyőződésem, hogy e választásokat megelőzően Önnek, mint a Fidesz vezetőjének és Magyarország miniszterelnökének kötelessége kiállni és vitában védeni meg az elmúlt nyolc év kormányzását. Pontosan úgy, ahogyan Ön ezt 1998-ban Horn Gyulától, 2006-ban Gyurcsány Ferenctől elvárta. Pontosan úgy, ahogyan első kormányzása után, 2002-ben megtette.
Ehhez képest úgy látom, Ön és párttársai az utóbbi időben csak menekülnek a viták elől. Amikor a parlament rendkívüli ülésen tárgyalta meg a kormányzat által befogadott menekültek ügyét, Ön Bécsbe menekült. Tárgysorozatba sem vették azt a javaslatunkat, amely Önt vitára kötelezte volna. A Fidesz jelöltjei egyetlen alkalommal sem jelentek meg a Közös Ország Mozgalom által szervezett vitákon.
Nem vagyok naiv: pontosan tudom, hogy Ön miért nem vesz részt olyan vitában, ahol valódi kérdéseket kapna valódi ellenfelektől. Úgy véli, politikai érdekei nem ezt diktálják; úgy véli, egy vita nekem, kihívójának segítene.
Csakhogy egy demokráciában ez nem lehet érv semmilyen vitával szemben. Egy demokráciában senki nem áll a nép felett; senki nem tarthat jogot arra, hogy kivonja magát a politikai vitákból. Senkinek nem adatik meg, hogy csak saját, biztonságos közönsége, propagandasajtója, hívei előtt beszéljen. Aki a vitát nem vállalja, nem egyszerűen gyáva, de nem tiszteli sem ellenfeleit, sem a magyar embereket, sem a magyar demokráciát.
Miniszterelnök Úr!
Ön 1998-ban, a miniszterelnök-jelölti vitán azt mondta: „A demokráciának az a lényege, hogy mindig legyen alternatíva, amelyek között választhatunk; legyenek programok, amik között, és legyenek személyek, akik között választhatunk”. Mélységesen egyetértek ezzel az állítással.
Ma az MSZP-Párbeszéd Szövetség jelenti ezt az alternatívát Önökkel szemben. Én pedig kész vagyok bárhol, bármikor vitázni Önnel Magyarország jövőjéről. Hogy ketten legyünk vagy többen – ezt Önre bízom. Azt azonban kérem, hogy jelölje meg, ki tárgyal az Ön nevében a vita menetéről. Hogy plasztikusabban fogalmazzak: nevezze meg segédjét!
Miniszterelnök Úr, Ön nem bújhat el a vita elől!
Különben egy ország fogja tudni: a nagy szavak és még nagyobb plakátok csak gyávaságát, mondandójának ürességét leplezik.
Üdvözlettel:
Karácsony Gergely
miniszterelnök-jelölt, MSZP-Párbeszéd, a Változás Szövetsége
Ma hivatalosan is bejelentették, hogy Orbán Viktor miniszterelnök idén február 18-án délután 3 órakor tartja évértékelő beszédét. Az immár 19. évértékelő beszédét a Várkert Bazárban mondja el a miniszterelnök.
Megkaptam a levelét, amelyre ezúton igyekszem illő módon válaszolni. Először is hadd fejezzem ki nagyrabecsülésemet, amiért Ön pénzt, s fáradságot nem kímélve, velem együtt mintegy 8 millió honfitársamnak írt levelet. Nem lehetett olcsó mulatság, s bár úgy sejtem, hogy Ön tehetős ember, félő, hogy ekkora postaköltség még az Ön családi költségvetését is megterheli. Nem szeretném, ha e mostani költekezés miatt anyagi gondjai támadnának, és ebből kifolyólag problémát okozna a sárga csekkek befizetése.
Nem tudom, Ön volt-e már ilyen helyzetben, ha nem, akkor elárulom, amit sokmillió magyar polgár rendre a saját bőrén tapasztal: a befizetés elmaradása esetén a szolgáltatók előbb figyelmeztető felszólítást küldenek, majd – további nemfizetés esetén – beszüntetik a szolgáltatást.
Ön azt írja levelében, hogy „a nemzeti konzultáció során az ország polgárai elsöprő többséggel nemet mondtak a Soros-tervre.”
Ha nem lett volna gyerekszobám, akkor most arra kellene gondolnom, hogy Ön nem mond igazat. (Magyarul: hazudik). Az ország polgárainak nagy többsége ugyanis nem válaszolt az Ön nemzeti konzultációnak nevezett levelére. Vagy azért, mert nem érdekelte őket a téma, vagy azért, mert nem értettek egyet azokkal a nyilvánvaló képtelenségekkel, amelyet az Ön nemzeti konzultációnak nevezett levele tartalmazott. A hozzávetőlegesen nyolcmillió nagykorú állampolgár közül a hivatalos közlés szerint 2 356 811-en küldték vissza a levelet. Ha ez a szám igaz – és sokan ebben is kételkednek – akkor sem felel meg a valóságnak, hogy az ország polgárainak elsöprő többsége nemet mondott a Soros-tervre.
Mely terv, Ön is tudja Tisztelt Honfitársam, nem létezik. Ön azt írja, hogy Soros György „lebontaná a határokat, és milliókat akar betelepíteni Afrikából, és a Közel-Keletről.” Ilyen tervet, vagy elgondolást sem Sorostól, se más normális embertől eddig nem hallottunk. Ha Sorosnak, vagy bárki normális embernek létezne ilyen terve, akkor Ön, Tisztelt Honfitársam, bizonyára már előhozakodott volna az ezt bizonyító szövegekkel.
Tudom, most már Ön sem kíván milliókat behozni Magyarországra, bár volt idő, amikor erről még másképp gondolkodott. Például 2001-ben, amikor az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) üzleti ebédjén Ön úgy fogalmazott, hogy az elkövetkező öt évben Magyarországnak a gazdasági növekedés fenntartása érdekében több millió gazdasági bevándorlót kell befogadnia. Mindehhez még azt is hozzátette, hogy ennek érdekében az országnak át kell gondolnia a bevándorlási szabályokat.
Ezek nem Soros György gondolatai voltak Tisztelt Honfitársam, hanem az Ön szavai. Persze, mint mindenkinek, Önnek is változhat a véleménye, ám ebben az esetben több szerénységet, visszafogottságot várnánk el Öntől, valamint annak a beismerését, hogy két eset lehetséges: Ön 2001-ben rosszul mérte fel a helyzetet, vagy 2018-ban nem mond igazat.
Levelének vége felé Ön azt írja: ragaszkodunk ahhoz, hogy csak mi, magyarok dönthessük el, hogy kikkel élünk együtt. Rossz hírem van az Ön számára Tisztelt Honfitársam: mi, magyarok, már most sem dönthetjük el, hogy kikkel élünk együtt. Én magam például számos olyan honfitársamról tudok, akikkel, ha rajtam állna, eszem ágában sem lenne egy országban élni. Feltételezem, hogy Ön bizonyára hasonlóképpen van ezzel, és sok olyan embert fel tudna sorolni, akiket szívesebben látna a határainkon kívül.
Korrupciógyanús ügyről beszélt Jair Netanjahu, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök fia, miután részegen sztriptízbárokat látogatott meg két barátjával. Ez két és fél éve történt, de most nyilvánosságra került róla egy felvétel. Benjamin Netanjahu ellen több nyomozás is folyamatban van, korrupció gyanújával, de eddig mindent megúszott.
„Apám 20 milliárd dolláros üzletet intézett el a te apádnak, te meg itt 400 sékelen vitatkozol velem?”
– ezt mondta Jair Netanjahu egy barátjának egy kocsiban, miután eljöttek egy sztriptízbárból. A beszélgetésből az is kiderült: valójában azt akarta, hogy a barátja fizessen neki egy prostituáltat.
Jair Netanjahu Forrás: Facebook
2015 nyarán készült a néhány napja nyilvánosságra került felvétel, Jair Netanjahu mellett Ori Maimon és Roman Abramov volt a kocsiban, valamint egy testőr és egy sofőr – állítólag ő vette fel a beszélgetést.
Amelyben a három barát részegen megalázó kifejezésekkel beszélt nőkről, azzal büszkélkedtek, melyikük mennyi pénzt költött sztriptíztáncosokra, Jair Netanjahu pedig még akkori barátnőjét is „felajánlotta”, hogy egyik barátja szexelhet vele, ha fizet neki. A testőrrel közben pedig úgy viccelődtek, hogy
megölik, ha bárkinek elmondja, amiket hallott.
A beszélgetésből még kisebb diplomáciai bonyodalom is támadt, mert Jair Netanjahu azt is mondta: „gyerünk, hívd már meg azokat a japán lányokat” – a japán követségen pedig a Jediót Ahronót szerint telefonálgatni kezdtek a felvétel nyilvánosságra kerülése után, hogy kikre gondolhatott.
A nők megalázásából valószínűleg nem lett volna nagy politikai botrány, még úgy sem, hogy a sztriptízbár tulajdonosa elárulta: a miniszterelnök fia rendszeres vendég náluk, és mindig a hátsó ajtón ment be, a biztonsági személyzetével együtt. Az aranyifjak életét élő Jair Netanjahunak ugyanis korábban is volt botránya bőven: például bemutatott egy nőnek, aki számonkérte, hogy nem takarít fel a kutyája után, vagy épp egy antiszemita összeesküvés-elméleteket idéző posztot osztott meg a Facebookon, ami szerint
Soros György a gyíkembereken keresztül irányítja a világot.
Az is csak kisebb vihart kavart volna, hogy kiderült: a titkosszolgálat embere fuvarozta két sztriptízbár között a fiúkat, pedig miniszterelnökök gyerekei korábban soha nem kaptak védelmet a Sin Béttől, Netanjahu fiai az elsők.
A 20 milliárdos üzlet emlegetésére viszont mindenki felkapta a fejét.
Ezt ugyanis Jair Netanjahu Ori Maimonnak mondta, az iparmágnás Kobi Maimonnak, márpedig neki kimondottan kedvező volt egy gázkitermelésről szóló egyezmény, amelyért
Benjamin Netanjahu is sokat lobbizott.
Az egyezményre a támogatói szerint azért volt szükség, mert csak így lehet biztosítani a folyamatos kitermelést, bírálói szerint viszont megdrágítja a gázt, és csak az érintett cégek (és tulajdonosaik) járnak jól vele.
Azt, hogy komoly ügyről van szó, Netanjahuék viselkedése is jelezte. Szokatlan módon Jair Netanjahu kiadott egy bocsánatkérő közleményt, pedig ilyet korábbi botrányai után soha nem tett. Igaz, azt is írta benne, hogy csak viccelt, és fogalma sem volt róla, hogy zajlott az üzlet.
Fotó: MTI/EPA/AP pool/Sebastian Scheiner
A Háárec szerint először még a miniszterelnök is elítélte fia viselkedését, szerinte ízléstelen volt, és csak a részegsége miatt viselkedett így, ők nem ilyennek nevelték (ennek némileg ellentmond, hogy korábbi alkalmazottak szerint felesége is többször megalázta őket). Ugyanakkor azt is mondta: így beszélnek a fiatal fiúk. Ez egyébként sokak számára Donald Trump védekezését idézte fel: amikor egy nyilvánosságra került felvételen arról beszélt, hogyan zaklatott nőket, ő azt mondta, ez csak amolyan öltözői beszéd volt.
A szokatlan reakciót, hogy Benjamin Netanjahu védekezik, hamarosan azonban a szokott módon a visszatámadás követte.
Nekiesett a médiának, hogy miért hozták nyilvánosságra a felvételt,
és meg is kérte Ajelet Saked igazságügyi minisztert, hogy indítson vizsgálatot, nem sértett-e jogokat a felvétel kiszivárogtatása, és hogy nem kellene-e törvény hozni az ilyesmi ellen. Ezután több minisztere is kikelt a felvétek nyilvánosságra hozása ellen – a korrupciógyanút viszont egyikük sem említette.
Az izraeli törvények szerint egyébként egy beszélgetésről való felvétel készítéséhez elég az egyik fél beleegyezése, de ha egyik résztvevő sem tud róla, akkor illegális, börtönnel is büntethető.
A felvétel miatt el is indult egy rendőrségi vizsgálat.
A botrány azonban komolyan érintheti a Netanjahu-családot. A fiú megjegyzése ugyanis bizonyítékot jelent azoknak, akik szerint a miniszterelnök sokszor a saját érdekei miatt lobbizik bizonyos dolgok mellett. Több ügyben nyomozás is zajlik ellene (és felesége ellen is), különféle iparmágnásokkal való korrupciógyanús kapcsolatai miatt.
Szavaz a Netanjahu-család Fotó: MTI/EPA/Pool/Uriel Sinai
Itt válik fontossá a harmadik barát a kocsiban, Roman Abramov. Ő ugyanis közeli munkatársa egy ausztrál mágnásnak, James Packernek, a Times of Israel szerint pedig a nyomozások során azt is vizsgálják, hogy ő milyen kapcsolatban áll a miniszterelnökkel, a gyanú szerint ugyanis drága ajándékokat adott neki.
A korrupciós ügyek miatt folyamatosak a tüntetések az országban,
szombaton is több ezren demonstráltak, Netanjahu-ellenes jelszavakat skandálva.
A miniszterelnök mandátuma azonban 2019 novemberéig tart, a nyomozás pedig nagyon lassan halad. Könnyen lehet, addig nem jut el a vádemelési szakaszba (ha eljut odáig egyáltalán), akkor pedig Netanjahu könnyen kitöltheti hivatali idejét. Ami azt is jelentené, hogy ő lesz Izrael legtöbb időt hivatalban töltött miniszterelnöke, megelőzve az alapítók egyikét, David Ben-Guriont.
Most, hogy megvan a megállapodás, és már „csak” egy minden érintett számára elfogadható miniszterelnök-jelöltet keres az ellenzék, jelentkezem önként. Nem magamat ajánlom, hanem a pártomat. A pártomat, ami még nincs. De lesz, mert ha minden jól megy, és nem jön közbe semmi, akkor hamarosan megalakul.
Reszkessetek egerek! Már most jelzem, hogy tarolni fogunk és mindent viszünk. Utóbbit szó szerint kell érteni: minden a miénk lesz.
A 2018-as választáson győztes pártom neve: Ígéretek Pártja. Népszerűek leszünk és sikeresek. Fancy-k, trendik és szexik.
Röviden a pártprogramról: célunk, a közpénzek minél teljesebb körű lenyúlása.
EU-pénzek előnyben. Megígérjük, hogy kormányra kerülésünk esetén a zsíros állásokat, a jövedelmező üzleteket kizárólag barátaink, családtagjaink, csókosaink fogják kapni.
Nálunk nem kell a saját lábára állnia senkinek, mások lábát kínáljuk rajtaállásra.
Külpolitikánk egyszerűen összefoglalható: mindenki dögöljön meg ott, ahol van. Vagy kapja be, és menjen a fenébe!
Sokat adunk majd a kultúrára, jelszavunk: virágozzék egy virág! Minden szobában legyen kisvasút, száz stadiont, ezret!
Gazdasági elképzeléseink olyan egyszerűek, akár az ék: ha valaki tízszázalékos béremelést kér, tizenötöt ígérünk neki. Ha nagyobb lakást, autót szeretne, még annál is nagyobbat.
Szociálisan érzékenységünk nem ismer határokat: aki szebb nőt, jobb pasit akar, annak még szebbet, még jobbat ígérünk. Szülőknek soha nem síró, jól tanuló, illedelmes gyereket.
Már most megígérjük, hogy még a mostaninál is drágább és elfogultabb közmédiát tartunk. Hazudósabbat, mellébeszélősebbet, csúsztatósabbat.
Politikai ellenfeleinket ellenségnek tekintjük, s ahol csak tehetjük, lejáratjuk. Melegnek nevezzük őket, kábszeresnek, Soros és a háttérhatalom által fizetett hazaárulóknak.
Bármikor képesek vagyunk az ellenkezőjét állítani annak, amit korábban mondtunk. A szégyenpírt nem ismerjük, arcunkon a bőr vastag, plafonunk erős.
Politikánk, világnézetünk szilárd és kiszámítható: mindenkinek mindig azt mondjuk, amit az illető hallani akar. Ígérjük, hogy ígéreteinket nem tagadjuk le.
– Elnézést kérek a magyar emberektől, amiért ezt tettem velük. Lebontottam a jogállamot, s ha a 2018-as választás után módomban áll, sóval hintem be a helyét. Előre megfontolt szándékból padlóra küldtem az oktatást, mert tanulatlan, tájékozatlan emberekkel könnyebb elhitetni a hazugságainkat. Leharcolt kócerájjá tettem az egészségügyet, minden mutató csökkent, kizárólag a várólisták és a kórházi fertőzések száma növekedett.
Megszálltam a médiát, majdnem mindenhol a mi hangunk hallgató. Ma már mi hazudunk éjjel, mi hazudunk nappal, mi hazudunk minden hullámhosszon. Ma még nehéz lenne felmérni azt a kárt, amit a lelkekben okoztam. Azt hiszem, senkinek sem kell magyaráznom, hogy Magyország, amely egykor egy nyitott, mások iránt érdeklődő emberek országa volt, mára egy önmaga démonaival hadakozó, fűben-fában ellenséget kereső és találó országgá vált.
Elhintettem, a gyűlölet magvát, s büszkén jelenthetem, hogy a munkám termőre fordult. Minderre azért volt szükség, hogy a magyar emberek inkább egy 87 éves milliárdos – egykori jótevőm – nem létező tervével foglalkozzanak, és ne azzal, hogy a barátaim hathatós közreműködésével szétloptuk az országot. A közbeszerzéseket rendre ugyanaz a szűk kör nyeri meg, ők gazdagodnak, miközben az ország polgárainak – úri kegyként tálalva – ennek csak a morzsáit adjuk vissza.
Most, hogy közeledik a választás, beetetjük a nyugdíjasokat, mindent elkövetünk azért, hogy elfelejtsék: mi az, amit nem tettünk meg értük. Lesajnált országot csináltam Magyarországból, államvallássá tettem a nemzeti szotyializmust. Elszigetelődtünk, már csak néhány keleti diktátor barátkozik velünk. Nyugaton utálkozva néznek ránk, és kerülnek bennünket, mint a leprást.
Ha minden a terveim szerint alakul, akkor hamarosan megvalósul gyönyörű képességem a rend, jelesül az, hogy a magyar emberek a jövőben nem tányérból, hanem tenyérből esznek.
Mateusz Morawiecki eddigi kormányfő-helyettes, fejlesztési és pénzügyminiszter váltja Beata Szydlót.
A döntést a jobboldali-populista kormánypárt, Jog és Igazságosság (PiS) szóvivője jelentette be a párt vezetőségi ülése után. Azt mondta, Szydlo benyújtotta lemondását, és ezt el is fogadták, többek között
„a változó nemzetközi helyzettel összefüggő új kihívások”
miatt.
A PiS úgy döntött, hogy Szydlo a jövőben is „fontos, kiemelt posztot tölti be a lengyel kormányban”.
A miniszterelnök leváltásáról már hetek óta beszéltek, főleg azután, hogy Szydlo néhány napja gyakorlatilag búcsúüzenetet tett közzé a Twitteren. Lengyelország valódi vezetője azonban így is Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke marad.
Morawiecki 49 éves, minisztersége előtt nemzetközi bankárként dolgozott. Felügyelete alatt megnőtt az állami befolyás a lengyel bankvilágban, például az egyik legnagyobb bank, a Pekao SA visszavásárlásával.
A Baloldali-Zöld Mozgalom, a konzervatív Függetlenségi Párt és a centrumot képviselő Haladó Párt bejelentette hármas kormánykoalíciójának megalakulását. Az új kormányfő az egyik legnépszerűbb politikus, Katrín Jakobsdóttir, a Baloldali-Zöld Mozgalom vezetője.
A három párt háromhetes tárgyalásokat követően állapodott meg az Izlandon példa nélkülinek számító kormánykoalíció megalakításáról.
„Eltartott egy ideig, míg megalakítottuk ezt a kormányt. Mindig is szem előtt tartottuk az együttműködés fontosságát,
szeretnénk áthidalni a különböző pártok közti szakadékot
és sokféleképpen együttműködni az ellenzékkel” – mondta Jakobsdóttir, aki amúgy az ország egyik legnépszerűbb politikusa, korábban oktatási miniszter volt. A pártvezetők a közös sajtótájékoztatón a legfőbb célkitűzések között a gazdasági és politikai stabilitás biztosítását és az egészségügyi rendszer javítását említették.
Az új koalíció szűk többséggel, 33 hellyel rendelkezik a 63 fős törvényhozásban. A korábbi beszámolók 35 mandátumról szóltak, ám utólag kiderült, hogy a Baloldali-Zöld Mozgalom két tagja nem támogatta az új koalíciót.
Izlandon október 28-án,
egy éven belül másodszor tartottak előrehozott választásokat
azután, hogy Bjarni Benediktsson korábbi miniszterelnöknek szeptemberben le kellett mondania, mert a Fényes Jövő nevű párt kilépett a koalícióból. Kiderült ugyanis, hogy a kormányfő apja levélben arra kérte a hatóságokat, töröljék a bűnügyi nyilvántartásból egy barátját, akit 2004-ben elítéltek, mert 12 éven át rendszeresen megerőszakolta mostohalányát.
Az izlandi jog lehetőséget ad arra, hogy az elítéltek tiszta lappal indulhassanak, ha hárman kérvényezik azt. A Fényes Jövő azt kifogásolta, hogy a miniszterelnök pártjához tartozó igazságügyi tárca megpróbálta eltitkolni az ügyet.
Most, hogy ismét hazánkba látogatott a regnáló kínai miniszterelnök, s lezárták a fél fővárost, lehegesztették a csatornafedeleket, eszembe jutott, hogy Orbánék újkori uralkodása idején, 2011. júniusában járt már Budapesten kínai nagy ember. Akkor Wen Jiabao kínai miniszterelnök az ELTE-n tartott előadást, nem mindennapi előkészületek közepette.
Az előadás előtt néhány nappal különös invitálás jelent meg egy ELTE-közeli weboldalon. A szövegben jó magaviseletű diákokat „vártak és várnak el” az ELTE Bölcsészkarára, ahol az ideiglenesen hazánkban tartózkodó Wen Jiabao kínai miniszterelnök tiszteletére rendeztek gálaműsort. A míves és informatív szöveg szerint nemcsak egyetemistákat vártak, de a megjelenők „egyetemistának kinéző, viselkedni tudó és hajlandó barátokat is hívhatnak”.
Az, hogy miért csak jó magaviseletűeket vártak az ELTE rendezvényére a Konfucius terembe, nagyjából érthető volt: rosszul vette volna ki magát, ha a demokrácia őshazájából – lásd még Tienanmen tér, a Tibettel való harmonikus, kölcsönös előnyökön és egymás tiszteletben tartásán alapuló kapcsolat, stb. – érkező magas rangú vendég helytelen magatartásokkal találkozna, és rossz benyomásokkal térne haza.
Kína nagyhatalom, ráadásul egyre nagyobb lesz, gazdasági potenciálját tekintve már meg is előzte az Egyesült Államokat, valamint Európát. Az nyilvánvaló volt számomra, hogy nem árt velük jóban lenni, csupán a megvalósítás mikéntjét nem értettem. Maga a jó magaviselet, mint elvárás, még valamennyire értelmezhető: nyilván arra gondoltak a szervezők, hogy nem szellentünk a vendég jelenlétében, nem vakarjuk a tökünket, nem túrjuk az orrunkat. Hogy köpködhet-e egy jó magaviseletű, egyetemistának kinéző honfitársunk, az már véleményes: Kínában az ilyen ugyanis bevett szokás, még a politikusok tárgyalásain is láthatjuk a lábuk mellé készített köpőcsészéket. Ezzel együtt, ha engem kérdeznek, én nem javasoltam volna a jó magaviseletű egyetemistáknak, és az ő egyetemista kinézetű barátaiknak, hogy köpködjenek.
Nálunk, Magyarországon ugyanis az ilyet viselkedést nem tekintik haladó hagyománynak, mi magyarok nem is vagyunk igazán jók a köpködésben – mifelénk a mószerolás megy, a mások fikázása, de arra meg nyilván a kínaiak nem vevők.
Az viszont érdekes kérdés, hogy miként kell egyetemistának kinézni. Muszáj fekete hajúnak lenni, csapott vállúnak, szakállasnak és szemüvegesnek, vagy épp ellenkezőleg: azt hiszik a kínaiak egyetemistának, aki szőke, gondosan borotvált, és olyan a szeme, mint a sasnak.
S mi van azokkal, akik egyetemisták, de nem néznek ki egyetemistának? Mondjuk lapáttenyerük van, 46-os lábuk és proletár, vagy teszem azt, napszítta, parasztos arcberendezésük. Ők is tapsolhatnak a kínai kormány első emberének, vagy jobban teszik, ha meg sem próbálkoznak azzal, hogy jelentkeznek?
Most, több mint hat év elteltével a lehegesztett csatornafedelekkel nem tudok mit kezdeni. Tudom, biztonsági okai vannak, nehogy valami patkány onnan támadjon a magas rangú vendégre. Engem azonban aggaszt, mi lesz azután, hogy a kínai kolléga elutazik, és mi itt maradunk az akkor már visszaállított, lehegesztetlen csatornafedelekkel?
Ki szavatolja a mi biztonságunkat? Ránk lehet támadni csatornából? Mi már nem vagyunk érdekesek? Hol itt az igazság?
Botka László lemondása után csöndes a felszín, mindenki arról beszél, hogy most békére és nyugodt tárgyalásokra van szükség.
A Független Hírügynökség értesülései szerint a mélyben azonban forrnak az indulatok. Szombaton választmányi lesz a szocialistáknál, és a téma természetesen a jelenlegi helyzet értékelése, valamint az, hogy miként lehet ebből minél gyorsabban és minél kevesebb veszteséggel kikeveredni.
Valószínűsíthető, hogy
az új miniszterelnök-jelöltről nem születik döntés,
és sokkal inkább az várható, hogy egymásnak feszülnek a Botka-pártiak és a Botka-ellenesek.
Ami szintlén valószínűnek látszik, hogy ha lesz majd a pártnak új miniszterelnök-jelöltje, ő nem a párton belülről érkezik. Ahhoz ugyanis, hogy az MSZP a párton belülről jelöljön valakit, a döntéshozó testületek jóváhagyására van szükség. Ez azonban – ismerve a döntési mechanizmusokat -, optimális esetben is 59 nap. Kérdés, hogy van-e ennyi ideje az MSZP-nek a kérdés eldöntésére.
Valószínűbb tehát, hogy párton kívüli ember lesz az MSZP Botka László utáni miniszterelnök-jelöltje. Ennek azért is nagyobb a valószínűsége, mert olyan embert kell találni, akit az MSZP-vel együttműködni hajlandó pártok is elfogadnak.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
