Kezdőlap Címkék Mészáros Lőrinc

Címke: Mészáros Lőrinc

Mészárosról is tárgyalt Trumppal Orbán Viktor?

A semmitmondónak látszó találkozón akár Mészáros Lőrincről is tárgyalhatott Trumppal Orbán Viktor. Az Átlátszó szerint előkészületben van egy előterjesztés az oligarcha és más magyarok amerikai kitiltásáról és vagyonbefagyasztásáról. A mélyben a Fehér Ház és a külügyi apparátus küzdelme húzódhat meg.

Sokak meglepetésére a munkalátogatáshoz képest is igen rövid – alig negyedórás – kétoldalú és valamivel hosszabb, delegációk közti tárgyalás után semmilyen konkrétum se hangzott el Donald Trump amerikai elnök és Orbán Viktor részéről. És azóta se – ami persze nem zárja ki, hogy a sok felől hallható fegyverzeti megállapodásból lesz üzlet. A két vezető kölcsönösen megdicsérte egymást, de ezen kívül semmi komoly se hangzott el.

Orbán is tudhat róla

Az Átlátszó most arról ír, hogy az amerikai kormányban – Külügy- és Pénzügyminisztériumban – szankciókat készítenek elő Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, a miniszterelnök veje, és Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője ellen. A The Wall Street Journallal közösen írt feltáró cikk szerint a Globális Magnyitszkij-törvény alapján

korrupció miatt az Egyesült Államokba való beutazási tilalom és az ott lévő személyes vagyonok befagyasztása lehet a büntetés.

A cikk szerint Orbán tud az előkészületben lévő eljárásról.

A jelenlegi felállásban, az éppen enyhülő kétoldalú viszonyban valószínűtlen, hogy Trump jóváhagyna ilyen döntést, de a magyar és az amerikai orgánum szerint

„a háttérben egyre nagyobb a nyomás a Fehér Házon, hogy lépjen fel az Orbán-kormány korrupt gyakorlata ellen”.

A washingtoni találkozót republikánus és demokrata törvényhozók közös tiltakozása előzte meg, óva intve az elnököt attól, hogy fogadja Orbánt. A CNN pedig arról írt a találkozó napján, hogy környezetében azt tanácsolták Trumpnak, ne legyen túlságosan közvetlen Orbánnal, mert az nem szolgálja az amerikai célt, Magyarország távolabbra tessékelését Oroszországtól és Kínától.

A Globális Magnyitszkij-törvényt eredetileg Oroszország ellen alkották meg, emberi jogi sértések esetére alkalmazandó szankciókra, de később kiterjesztették a korrupciós cselekmények elkövetőire is.

Külügyesek inkognitóban

Az Orbán-Trump-találkozó furcsa mellékzöngéje volt, hogy az amerikai külügy éppen arra a napra hívta meg Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármestert és a már semmilyen fontosabb funkciót se viselő Kész Zoltán volt parlamenti képviselőt (mindketten a Mindenki Magyarországa Mozgalom tagjai, Márki-Zay az elnöke).

A magyar politikusok – fogadóik kérésére hivatkozva –

nem árulták el, kikkel beszélgettek a külügyből,

akik véleményt kértek a magyarországi folyamatokról, szemmel láthatóan a parlamenten kívüli ellenzék lehetőségeit, potenciálját feltérképezendő.

Kitiltási kezdeményezések a közelmúltban

Márki-Zayék ellátogattak a Human Rights First emberi jogi szervezethez is, amely tavaly júniusi magyarországi jelentésében egyebek mellett azt javasolta az amerikai kormánynak, hogy az a Magnyitszkij-törvény alapján tiltson ki a területéről korrupt magyar politikusokat.

És nem ez az első kezdeményezés ugyanerre. Ahogyan azt a Független Hírügynökség tavaly márciusban megírta, – a teljes írást itt találja – „a Frontiers of Freedom az idén február 27-én levelet küldött Tillerson és Mnuchin minisztereknek, amelyben vizsgálatot kezdeményez kilenc magyarországi személy ellen az emberi jogok durva megsértése és extrém korrupció miatt” a Globális Magnyitszkij-törvény alapján. Az Amerikában élő Radványi Miklós elnökhelyettes jegyezte beadványban Orbán Viktor, Lázár János, Rogán Antal, Polt Péter, Matolcsy György, Orbán Győző, Lévai Anikó, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István ellen kért eljárást.

Feltartóztatás kontra felpuhulás

Ez a kezdeményezés (is) megfeneklett, de szintén alátámasztani látszik az Átlátszó és a WSJ megállapítását a Fehér Házra nehezedő egyre nagyobb nyomásról. Ezért van különös jelentősége annak, hogy Márki-Zayékat inkognitóba szorult külügyi tisztviselők fogadták.

Emögött az húzódhat meg, hogy az amerikai Külügyminisztérium felső vezetését ugyan lecserélték a trumpi politikát támogató emberekre, de az apparátus igyekszik „életben tartani” a hagyományos külpolitikai irányvonalat, amelybe nem fér bele az orosz expanzióval szembeni (George F. Kennan hírneves diplomata által kidolgozott) feltartóztatási politika felpuhítása. E hét évtizedes külpolitikai doktrínát még egyetlen elnök se kísérelte meg feladni, emiatt most – a jelek szerint – a külügy „régi vágású konzervatívjai” megpróbálják a háttérből befolyásolni az elnöki külpolitikát.

A vasútépítés titkai – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, feketét, méregerősen, ma számokról és cégekről beszélünk, ma koncentrálni kell. Bizony, már megint arról a fránya belgrádi vasútról lesz szó, arról a drága kis vonalról, amit még annyit fogunk emlegetni, főleg, mikor ki kell majd fizessük, arról… Illetve inkább a céges környezetéről, mert komolyan mondom, érdemel az is némi közfigyelmet.

Ugyebár, nem győzöm ismételni, mert sokan most sem értik: az üzlet úgy néz ki, hogy a kínai kormány a kínai Eximbankon keresztül adja a hatalmas hitelt a magyar kormánynak, amely azt továbbadja az építtető, három cégből álló konzorciumnak. Ők megépítik, minél drágábban, annál jobb, de lesz ott pénz, akármennyi, megéri az a kínai kormánynak: aztán elvileg az üzemeltetésből kell kitermelje a kölcsönt a konzorcium, csak éppen nem a szakértők által megjósolt 2400 vagy 83 év alatt, hanem hamarjában kell megkezdeni a törlesztést. Ez nem fog menni, a magyar állam nem kapja meg az általa továbbított pénzt, így mi is adósok maradunk a kínai államnak, az meg majd büntetésből magához veszi a vasutacskát kilencvenkilenc évre – vagy örökre, mert ennyi idő egy vasútvonal életében elég sok.

Persze értékbecslés után, szóval államadósságunk is marad a végére szépen, vastagon, akármibe lefogadhatjuk.

Ki van ez találva, mint már mondtam párszor, de lássuk, melyik az a három cég, amely képes és hajlandó volt vállalni ezt az üzleti öngyilkosságot?

Név szerint az RM International Zrt., a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft. és a China Railway Electrification Engineering Group Kft. alkotja a konzorciumot. Ebben a mai világban ha ennyit tudunk, akkor már elég sokat tudunk, a világháló tele van adatbázissal, némelyik ingyenes is, lássuk az információkat, hasonlítsuk össze őket picit!

Először is, mit tudunk Mészáros-féle RM International Zrt.-ről?

Rövidített név RM International Zrt.
Ország Magyarország
Település Felcsút
Cím 8086 Felcsút, 0311-5. hrsz.
Web cím
Fő tevékenység 4212. Vasút építése
Alapítás dátuma 2017.11.23
Jegyzett tőke 5 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 0 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 0 EUR
Utolsó létszám adat dátuma 2019.03.25

Ez persze nem az összes adat, csak azok, amikkel tudunk is kezdeni valamit.

Lássuk ugyanezeket a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.-ről!

Rövidített név China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.
Ország Magyarország
Település Budapest
Cím 1054 Budapest, Honvéd utca 8. 1. em. 2.
Web cím
Fő tevékenység 4212. Vasút építése
Alapítás dátuma 2017.06.12
Jegyzett tőke 5 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 0 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 0 EUR
Utolsó létszám adat dátuma 2019.03.25

Hát kérem, akkor ez nem egy patinás pekingi firma, ezt is minálunk alapították, persze más kérdés, hogy az alapítója volt patinás is, pekingi is.

És mi a helyzet a China Railway Electrification Engineering Group Kft.-vel?

Rövidített név China Railway Electrification Engineering Group (Magyarország) Kft.
Ország Magyarország
Település Budapest
Cím 1134 Budapest, Váci út 33.
Web cím
Fő tevékenység 4212. Vasút építése
Alapítás dátuma 2017.12.21
Jegyzett tőke 3 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 0 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 0 EUR
Utolsó létszám adat dátuma

Akkor körülbelül ugyanaz a helyzet, mint az előző esetben. De kérem, legyünk jóhiszeműek, van az úgy, hogy nagyra hivatott pekingi vasútmérnökök feltarisznyálnak 2017-ben, hamuban sült mantout készíttetnek maguknak az útra és elindulnak Magyarországra, céget alapítani, mert megálmodták, hogy ők itt kell vasutat építsenek. Csakis így lehetett, sehogy másként.

Amint az is nagyon valószínű, hogy egy ködös novemberi reggelen, 2017-ben Mészáros Lőrinc Li Taj-po klasszikus verseinek olvasása közben jött rá, hogy neki csakis és kizárólag kínai társakkal kell majd két év múlva vasutat építenie. Leette a könyvtekercset, ivott egy korty maotáj-pálinkát és felhívta Pekinget, hogy megkérdezze: kiket ajánlanának.

Lássuk, miben hasonlít egymásra a három cég? Mindhármat 2017-ben alapították, olyan fél év szórással, mindhármat minimális alaptőkével indították: a Mészáros-félének és a China Tiejiuju Engineering & Constructionnek ötmillió szerepel a bejegyzésben, a  China Railway Electrification Engineering csak hárommillióval szerénykedik a sor végén.

De miért pont akkor alapították őket, amikor?

Annak is megtaláltam a titkát.

A Budapest-Belgrád vonal ügye nagyon-nagyon régen merült fel először (mármint: viszonylagosan mondható réginek a történet), Orbán Viktor először 2013. november 25-én, a Bukarestben zajló Kelet-Közép-Európa(KKE)-Kína csúcstalálkozón állapodott meg Li Ko-csiang kínai és Ivica Dacic szerb kormányfővel arról, hogy együttműködnek a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése érdekében. Hát megállapodni sok mindenben lehet, főleg együttműködésben, az csak egy szándék, egy gesztus, azt mondja: „nincs ellenemre, segítek is benne, ha kell”. Aztán Isten malmai lassan őröltek, a magyar kormányfő több mint egy évvel később, 2014. december 14-én jelentette be Belgrádban, az akkori Kelet-Közép-Európa-Kína csúcsértekezleten, hogy „Magyarország, Szerbia és Kína szerdán aláírja a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítéséről szóló megállapodást.”

Jó munkához idő kell, rosszhoz még több: arra további egy évet kellett várni, hogy a magyar és a kínai kormány aláírja a megállapodást a vasútvonal fejlesztéséről és finanszírozásáról – erre 2015. november 24-én, Szucsouban került sor. Ennek alapján a Budapest és Kelebia közötti, 166 km hosszú, egyvágányú pályát kétvágányúvá fejlesztik.

Közben volt egy uniós korrupciós vizsgálat, de 2016 novemberében megalakult a fejlesztésért felelős Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. is, amelynek tulajdonosai 15-85 százalék arányban a MÁV, valamint két kínai vasúttársaság, a China Railway International Corporation (CRIC) és a China Railway International Group (CRIG). Ennek viszont nincs köze a kivitelező cégekhez, azok a fentebb említettek. Azonban 2017 november 26-án Li Ko-csiang kínai kormányfő megérkezett Budapestre a Kelet-Közép-Európa-Kína csúcsértekezletre, másnap pedig megjelent a projekt kivitelezéséről szóló közbeszerzés ajánlattételi felhívása.

Jegyezzük meg a dátumot: 2017. november 27.

Mikor is alapították a Mészáros-féle RM International Zrt.-t?

2017. november 23-án. Négy nappal a közbeszerzési tender kiírása előtt.

(A kronológiáért köszönet az Átlátszónak)

Ez a Mészáros egy vátesz, a jövőbe lát, ha csak négy napra is, de jós ez az ember, látnok, próféta.

Ez gyorsan alapított egy céget, ami azóta sem művelt semmit, direkte azért, hogy jó eséllyel pályázhasson erre a vasúti kivitelezésre. Az, hogy a kínaiak is látnokok, már más kérdés, persze, hogy azok, ők meg biztos a I Chinggel jósolták meg, mikor van szerencsés nap cégalapításra, arról már a konfucianizmus tehet, meg a jóscsontok, hogy így eltalálták a tutit.

Egyáltalán, van ennek a Mészárosnak tapasztalata vasúti ügyekben?

Nem fogják elhinni: valamennyi van. Ugyanis tavaly januárban összesen 14,05 milliárd forintnyi megrendelést nyert el Mészáros Lőrinc két cége, az R-Kord Kft., illetve a Prolan Irányítástechnikai Kft. vasúti korszerűsítési munkákra. A feladat első része Pusztaszabolcs–Dombóvár között központi forgalomirányító rendszer kiépítése, a második rész központi forgalomirányító rendszer kiépítése Rákos–Újszász–Szolnok vonalszakaszon, illetve biztosítóberendezési áramellátások korszerűsítése a MÁV Zrt. országos hálózatán. Ezt a budakalászi székhelyű Prolan egyedül nyerte. Az R-kord a V-Híd Zrt.-vel közösen nyert egy közel 14 milliárdos vasútfelújítást is a Debrecen-Ebes vonalon.

Igen ám, de ezek nem lehetnek referenciamunkák az RM International Zrt. számára – hiszen egyikhez sincs semmi köze. Az RM International ugyanis mindezidáig két szalmaszálat sem tett keresztbe, társai úgyszintén nem.

Hogyan is mondta az RTL Híradójának Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója?

„Itt nem a tulajdonosi háttéren van a hangsúly. hanem a cégek felkészültségén és azon a vállaláson, amit a beruházás érdekében tesznek.”

Igen, jól tetszettek olvasni. Ezeknek a cégeknek a felkészültségén, amelyek eddig még egy sorompót vagy bakterházat sem építettek. A vállalás sem valami óriási: a három cég összalaptőkéje tizenhárom millió forint, ennyit Mészáros kevesebb, mint egy óra alatt megkeres, különösebb erőlködés nélkül (ugyanis a napi.hu kalkulációja szerint óránként 18.2 millió forint bevétele van neki).

Szóval, csőd esetén sem sokat kockáztat. Bagatell, így mulat egy magyar úr.

Tudják mit?

Nem írom le, miféle következtetésre jutottam.

Kell a fenének a per.

Pont arra, amire maguk.

Igen, azt, oda.

Beléje.

Neki.

A Budapest-Belgrád vasútvonalat is Mészáros Lőrinc építi

A legalább 750 milliárdos, belátható időn belül nem megtérülő Budapest-Belgrád vasútvonalat is Mészáros Lőrinc érdekeltsége építheti. A kínai kölcsönből végzendő beruházásban még két kínai cég vesz részt.

A leggazdagabb magyarként nyilvántartott Mészáros Lőrinc cége, az RM International Zrt. két kínai céggel konzorciumban nyerte el a vasútvonal építésének lehetőségét – tudta meg az Index.

A tender lezárultát egy nappal korábban Szijjártó Péter jelentette be Pekingben, éppen csak a nyertesek nevét nem mondta el. Az Index úgy tudja, hogy az RM International Zrt.-ből, a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.-ből és a China Railway Electrification Engineering Group Kft.-ből álló konzorcium a titokzatos nyertes.

Az RM International  Zrt. Mészáros Lőrinc érdekeltsége. A most alapított társaság fő profilja a vasútépítés, tulajdonosai a Mészáros és Mészáros Kft., valamint az R-KORD Kft. (melynek tulajdonosa szintén a Mészáros család a Mészáros Építőipari Holding Zrt.-n keresztül).

A vasútvonal része a kínai Egy út, egy övezet, vagyis az Új selyemút beruházásainak (amelyek értéke akár 3000 milliárd euró is lehet, nagy aggodalmat keltve sok nyugati országban).

Célja, hogy a kínaiak által megvett pireuszi kikötőhöz közvetlen vasút vezessen.

Az építést kínai hitelből végzik, amit a magyar állam vesz fel. Az eddigi számítások szerint legalább 750 milliárd forintba fog kerülni, és lényegében sose térül meg. A legalább 130 év ugyanis nehezen tervezhető gazdaságilag. A vasútvonal szinte kizárólagos kínai érdekéről, tehát magyar szempontból értelmetlenségéről bőven írtunk itt.

A tervek szerint az év végén, 2020 elején kezdődhet a kivitelezési munka. A hatálybalépéstől számított öt éven belül pedig a teljes beruházás lezárulhat.

Reptéri viták – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, ma valami könnyű kávét kérnék, talán capuccinót vagy lattét, légies dolgokról lesz szó – mi lehetne légiesebb egy repülőtérnél? Persze, maga a reptér nem szálldogál, fent a magas levegőégben, az egy viszonylag terjedelmes ingatlan, de vannak légi vonatkozásai. Már persze, ameddig vannak: tetszettek hallani, hogy el akarják költöztetni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret?

Vagy nem, persze: de nagyon furcsákat vijjognak a keselyűk a szögesdróton (ilyen ügyben mégsem mondhatom, hogy a verebek csiripelték a kerítésen). Vagy elköltözik, ez az egyik változat, vagy egyszerűen a Mészáros Lőrincé lesz, de bármelyik is következik be, az mindenképpen közkívánatra lesz.

Nem tetszik hinni?

Bebizonyítom.

Szóval, már jó néhány hónapja zajlik egy nyilvános vita, magyarán veszekedés azzal kapcsolatban, hogy hangos-e a légiközlekedés, avagy nagyon hangos. Abban minden fél megegyezik, hogy semmiképp sem csendes. A legutóbbi időkben egyenesen a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér ellen bontakozik ki tömegmozgalom, mivel nem lehet tőle éjjel aludni. Hát, kínálkozik a csapda és belé is esek, bemutatok néhány tényt, de nem is számítok arra, hogy ezek bárkit is meggyőznének, akinek már van szubjektív véleménye.

Panaszolják, hogy drasztikusan megnőtt a légiforgalom. Igen, az utasszámot tekintve valóban komoly a növekedés, és nehéz is kiszolgálni, főleg, hogy a Liszt Ferenc tényleg felújításra szorulna. Csakhogy – mihez képest nőtt meg micsoda? A légiközlekedés (meg a vasút) abban különbözik más tárgyköröktől, hogy szinte minden nagyon pontosan dokumentált, így például nem kell sokat kutatni ahhoz, hogy megtudjuk: 2005-ben durván 126 ezer gépet regisztráltak, tavaly 115 ezret, és közben az utasforgalom 8 millióról 15 millióra nőtt.

Hogy lehetséges ez?

Hát úgy, hogy 2005-ben még nem voltak nagy forgalmú fapados légitársaságok. És ezek már korszerű, csökkentett zajszintű gépekkel dolgoznak. Hogy mondjak egy példát: a régi magyar kormánygép egy AN-26-os volt – Árpi bácsinak nem voltak luxusigényei – és azért kellett szállítógépnek visszaminősíteni, mert a legtöbb európai reptéren nem szállhatott le a hajtómű zajszintje miatt (meg azért, mert egyszerűen megadta magát 2017-ben). Tehát nem is használhatnának elavult vagy zajos gépeket, ugyanis sehol nem tudnának velük leszállni, nem fogadnák magát a típust sem.

Akkor ott az éjszakai nyugodalom kérdése. Az bizony tényleg fontos, magam is harapok, ha nem hagynak aludni. Ámde mit tudott meg a 24.hu?

„A jelenlegi szabályozás szerint este 10 és reggel 6 óra között a menetrend szerinti és a nem menetrend szerinti kereskedelmi le- és felszállások száma legfeljebb napi 50, ebből éjfél és 5 óra között legfeljebb napi 6 lehet. Ettől eltérni csak a légiközlekedési hatóság előzetes engedélye alapján lehet. A felmentést a Palkovics László vezette innovációs tárca légügyi kockázatértékelési hatósági főosztálya adja ki, és a Budapest Airport honlapja szerint alkalmanként meg is teszi, főként sportesemények miatt. Például a Mol Vidit a fehérorosz BATE Boriszov stadionjába szállító gép november 30-án kvótán felül kapott le- és felszállásra engedélyt, éjjel 1 óra 55-kor, illetve 2 óra 30-kor.” (24.hu)

Tehát szó sincs éjszakai csúcsforgalomról

A Tarlós István által vizionált teljes éjszakai repülési tilalom már csak azért sem jó ötlet, mert egyfelől kevés járatot érintene amúgy is, másfelől tilos bezárni a repülőteret éjszakára. Mi van, ha egy menetrendszerű járat Magyarország felett hibásodik meg? Megtagadjuk a kényszerleszállást, mert elmúlt már záróra? Leküldjük Taszárra, ami katonai repülőtér, és jelenleg használaton kívül van? Vagy azt mondjuk, amit szoktunk, hogy „minek jött ide?” és a másik oldalunkra fordulunk?

Igen, a repülőtér lármás üzem. A pályaudvar is, a Keleti mellett lakom, mikor épp nincs építkezés és nem nagy a forgalom, itthon is állandóan frissültek az ismereteim a menetrendről, míg annyira meg nem szoktam a hangosbemondót, hogy már nem is hallom – azt is megengedem, hogy sokan vannak, akik nem képesek megszokni. Tehát nem, nem vitatom, miszerint a repülőtér bizony lármás, hangos, zajos.

Én azt vitatom, hogy most lármásabb lenne, mint korábban: hiszen látjuk, hogy a nálunk megforduló gépek száma csökken, a zajszintjük pedig alacsonyabb.

Attól még persze senki sem mondhatja, hogy csendesek lennének.

De miért pont most lett ez fontos?

Tarlós esetében ez érthető: ő szavazatokat szerez ezzel a főpolgármester-választásra, és gáncsolni akarja Karácsonyt, aki korábban kidolgozott egy alternatív megközelítési rendet, Zugló zajteher-mentesítésére. Mármost ha nincs repülés, zaj sincs, legalábbis éjszaka, ez úgyszólván világos.

Rendben, de akkor mi legyen a nemzetközi repülőtérrel? Az a vitatkozókat rendszerint nem érdekli, ugyanis ha nem politikusok vagy azok aktivistái, akkor rendszerint olyan elképzeléseik vannak a megoldásról, hogy „ne repüljenek, minek azt”, „zárják be”, „lőjék le a gépeket”, csak tudjon tőlük aludni a muskátlijuk, vagy amit tartanak. Mivel pedig azok, akik nem repülnek, mindig többen lesznek azoknál, akik repülnek, ha ebből politikai kérdés lesz, netán meg is szavaztatják a lakosságot az ügyben, a Liszt Ferenc repülőtér szomorú jövő elébe néz, amint Budapest is. Szép lesz egy főváros nemzetközi légikikötő nélkül, annyit mondhatok: ilyen még Mongóliában és Nepálban sincs. Csak nálunk lenne elképzelhető.

Persze, erről sosem fogunk szavazni

Kedves és öntudatos választópolgár-társaim, ennyire még ez a rendszer sem lehet hülye, ez csak az önkormányzati választások hadjáratának része, Tarlós és Karácsony közötti torna a zöld mezőben, lóháton, dárdával, páncélban.

De a felkínált lehetőségeket tekintve – éjszakai repülési tilalom és/vagy a reptér költözése Kecskemétre – is azt kell mondanunk, hogy a bajvívók nem tudják, miről vitatkoznak. Ugyanis, mint a 168 Órában felfedeztem:

„A 2005-ös privatizációs szerződés egy másik sarkalatos pontja az volt, hogy az állam garantálja: 100 kilométeres körzetben nem hoz létre utasszállító gépek fogadására alkalmas repülőteret.

Ennek ellenére dobta be Tarlós István, hogy nem tartja kizártnak a fapados és teherszállító gépek egy új, Budapest-környéki repülőtérre való átirányítását.

A kormánypárti orgánumok erre kész tényként közölték, hogy Kecskemét lehet a fapadosok reptere, hiszen a Modern városok program keretében megkezdődött a katonai légibázis kettős hasznosításának tervezése. Csakhogy itt legfeljebb a Mercedes gyár, valamint a beszállítói kör üzleti célú járatai landolhatnak majd a vadászgépek mellett.” (168 Óra)

Jé, tényleg. Meg hát a kecskeméti repülőtér tényleg nem alkalmas nagy személyforgalom lebonyolítására. Az a Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisa. Annak is épült – még 1937-ben. Minden fejlesztése mindig is katonai célú volt. Oda fapados forgalmat átirányítani nem lehet.

Akkor mi lesz?

Megjósolom: valószínűleg semmi sem történik majd.

Minek történne? Ez az egész mostani cirkusz, amibe még Gulyás Gergely is belekeveredett a Miniszterelnöki Hivatal részéről, a ferihegyi konténer-terminált kritizálván, csak két dologra jó, és ebből az egyik az, hogy Tarlós megint főpolgármester legyen. Majd megválasztják a csendpártiak, habár, mivel Karácsony is csendet ígér, a politikai felhasználás már nem is olyan nagyon egyértelműen fontos.

Igazából arról lehet szó, az lehet a valós cél, amit a G7 megtudott, vagyis, hogy Mészáros Lőrinc a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt. megszerzésére készül.

Kicsit drága játék lenne neki, nagy falat, de hogy úgy mondjam, a körültekintés sosem volt az erőssége, meg hát mintha nem is ő hozná a saját üzleti döntéseit. Akkor számoljunk egy kicsit. Ugye, Mészáros cégének menedzsmentje kifejtette, hogy a jövőben kevés, de nagyméretű felvásárlásra törekszik; elsősorban a bank- és pénzügyi szektor, az informatika, az ingatlanszektor, valamint a telekommunikációs ágazat érdekli. Ez a befektetés tekinthető ingatlannak, ha akarjuk, és mindenképpen nagyméretű. De mennyi az annyi?

„Az utóbbi években Európában a reptér-üzemeltető cégek alsó hangon az éves EBITDA (adózás, hiteltörlesztés és értékcsökkenés előtti eredmény) 15-szörösén keltek el. A Budapest Airport tavalyi számai még nem ismertek, 2017-ben az EBITDA 55,5 milliárd forint volt, amiből 833 milliárdos vételár adódna.” (G7)

A médiahadjárat lefaraghat az árból

Nem mondom, hogy nem óriási pénz, de arra van a médiahadjárat, hogy lefaragjanak belőle. Hiszen, ha 1. nem is fogadhatnak éjszaka járatokat, 2. zajos és gondoskodni kell a zajvédő falakról, miegymásról, 3. zsúfolt, kényelmetlen, a minap az álmennyezet egy darabja is leszakadt (a rossz nyelvek szerint egy brit turista nyakába, aki azt találta mondani, hogy józan), szóval, ha ilyen tengernyi baj van vele, csak nem kérhetnek érte annyit, amennyi a nominális ára?

Aztán, ha különböző intézkedésekkel nehezítik, esetleg el is lehetetlenítik a repülőtér működését, akkor fog csak igazán lemenni az az összeg, kérem!

De hát, ugye tömegesen jönnek a panaszok. Milyen érdekes: főleg a kormánysajtóban jönnek. Még egyszer mondom: ezeknek jó része jogos és minden alapja megvan (más részük mondvacsinált). Azonban minden megjelent írás egy-egy argumentum az üzleti tárgyalásokon, azt bizonyítja, micsoda bóvli ez a repülőtér, ennyit nem ér, de még kevesebbet is alig…

Szóval, aki ebben a vitában öntudatosan síkra száll a repülőtér ellen, az bizony Mészáros Lőrincet támogatja.

Esetleg még Tarlóst.

Erről szól ez, nem a repülőgépek zúgásáról.

Kitiltják a HVG-t a hirdetőoszlopokról

0

A Mészáros-érdekeltségűvé lett Mahir Cityposter felmondta a negyven éve fennálló szerződést a HVG aktuális címlapjainak reklámozásáról – tudatta a kiadó. A valaha Simicska-cég szerint nem tudnak eleget tenni a szerződésben vállaltaknak.

A HVG (korábban Heti Világgazdaság) megjelenése óta minden aktuális szám címlapja utcai hirdetőoszlopokon hívja fel a figyelmet az újságra. Ezt a negyven éves szerződést mondta fel azonnali hatállyal a Mahir Cityposter Kft. öt nappal ezelőtt – tudatta a hvg.hu. Mint írják, a Mészáros-birodalomba beszippantott Mahir egyoldalúan és azonnali hatállyal, jogszerűtlenül felmondta a kiadóval kötött szerződést. Semmilyen magyarázatot nem adtak. (A Mahir Cityposter korábban Simicska Lajos tulajdona volt, más vagyonelemekkel együtt került át a Mészáros-birodalomba.)

Nem tudják teljesíteni a szerződést

A hvg.hu közlése szerint minden előzetes jel nélkül egy április 12-i keltezésű levélben a Mahir Cityposter Kft. arról értesítette a HVG Kiadó Zrt.-t, hogy azonnali hatállyal felmondja a két cég között fennálló, a HVG hetilap címlapjairól készített plakátok kihelyezéséről szóló, nem felbontható szerződést.

Indoklás gyanánt azt magyarázták, hogy a Mahir nem tud teljes mértékben eleget tenni vállalt kötelezettségeinek,

nem képes garantálni a teljes darabszám megjelenítését,

ezért a szerződés értelmében nem lesz jogosult hirdetési díjra, ez pedig nem szolgálja a cég érdekeit.

Hogy erre a helyhiányra (?) miért éppen most döbbentek rá, és ez mivel áll összefüggésben, azt nem részletezték. Miként érdemben nem tárgyaltak a szerződéses feltételek esetleges újragondolásáról sem, részükről jelen állás szerint ez véglegesnek szánt döntés: a HVG-címlapok a jövőben nem jelenhetnek meg az ország különféle pontjain a Mahir oszlopain – olvasható a kiadó közleményében.

Negyvenéves hagyomány szakad meg ezzel, ezek a plakátok az éppen aktuális hatalomtól függetlenül, kereken negyven éve,

a lap 1979-es alapítása óta hetente kikerültek az utcákra,

és ezzel részévé váltak Magyarország városai, az itt élők életének.

Ezt törölte most el a döntés, amelyet a jelenleg Mészáros Lőrinc ügyvédjéhez köthető cég vezetésében és/vagy tulajdonosi körben és/vagy egy ennél még befolyásosabb szinten meghoztak.

A HVG Kiadó természetesen megpróbál jogi úton érvényt szerezni a megkötött szerződésben foglaltaknak, közben keressük annak a módját, hogy olvasóik ne maradjanak le a hetilap immár ikonikus címlapjainak megismeréséről.

A nyíregyházi csoda

0

Az elmúlt hónapokban sokan olvashattak a NER-lovagok új sportbiszniszéről, vagyis a versenyuszoda építésekről. Azért persze a stadion építések sem álltak le, Szegeden, Kispesten és Érden (NB III) alakítanak a NER oligarchái – írja Horváth András.

Nyíregyházán azonban valami szokatlan történt: ott a pályázatra nem tolakodtak be a NER nagyágyúi, mintha valódi verseny is lett volna a pályázók között, így a nyertes KEVIÉP Kft. mindössze 1,9 milliárd forintért vállalta el a FINA események megrendezésére is alkalmas Bujtosi Sportuszoda felépítését.

Ezzel szemben a hasonló paraméterű versenyuszodák építési költsége éppen egy nagyságrenddel nagyobb (10 milliárd körüli összeg) – ha annak kivitelezésben a minap Mészáros Lőrinc tulajdonába került ZÁÉV Zrt.- vagy Paár Attila West Hungária Bau Kft.-je vesz részt. A családban marad – mondhatjuk. Ezeknél a családi közbeszerzéseknél azonban van néhány zavaró momentum, ami abbéli gyanúnkat erősítheti, hogy itt bizony komoly pénzlenyúlásokról lehet szó:

– Két pályázónál több csak egyetlen esetben volt, de ezek a “versenytársak” is mindig ugyanabból a kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező körből kerültek ki.

– Rendkívül nagy az eltérés a beruházás becsült értéke és a nyertes ajánlati ár között, a soproni, a szegedi és a zalaegerszegi uszodákat tekintve ez összességében 13,4 milliárd forintot tesz ki, amiből legalább két új versenyuszodát vagy akár 10 új kistelepülési tanuszodát lehetne felépíteni.

Annak igen kicsi a valószínűsége, hogy a pályázatokat kiíró megyei jogú városok, vagy a Nemzeti Sportközpontok műszaki szakemberei ennyire mellé lőttek volna, illetőleg ennyire nem értenének a szakmájukhoz. Sokkal valószínűbb, hogy a korrupt közbeszerzési rendszer a felelős ezért az egészért, az, hogy az “alkotmányos költségek” az eget verdesik, s az hogy vannak akiknek Magyarországon mindent lehet – büntetlenül.

Figyelembe véve továbbá a felépítendő uszodák tervezett nézőszámbeli eltéréseit, s összehasonlítva a leendő uszodák egyéb paramétereit például még a Kaposváron és Gödöllőn épültekével, a NER-oligarchái nagyjából a duplájáért építkeznek közpénzből, ha uszodáról van szó. Ők azonban – ma még – érinthetetlenek.

A fentiek is azt bizonyítják, hogy van valami, amit Orbán még a sportnál is jobban szeret: a pénzt. De fogalmazhatunk úgy is: sportot űz a közpénzek elherdálásából.

S, hogy így együtt az utókornak is meglegyen, az említett uszodák és stadionok építési költségei (kivitelező/település/nyertes ár/becsült érték):

  • KEVIÉP Kft. / Nyíregyháza, sportuszoda / 1.9 mrd forint / 1.84 mrd forint
  • WHB Kft. és FÉSZ Zrt. / Sopron, sportuszoda / 10.9 mrd forint / 5 mrd forint
  • WHB Kft. és Dél-Konstrukt Zrt. / Szeged, sportuszoda / 12,1 mrd forint / 7,8 mrd forint
  • ZÁÉV Zrt. / Zalaegerszeg, sportuszoda / 8.9 mrd forint / 5,7 mrd forint
  • VEMÉV-SZER Kft. és Laterex Zrt. (alvállalkozó ZÁÉV Zrt.) / Veszprém, sportuszoda / 9.4 mrd forint / becsült érték nincs
  • Pharos 95 Kft. és WHB Kft. / Kispest, 8000 férőhelyes stadion / 11,8 mrd forint / 11,3 mrd forint
  • Market Építő Zrt. / Szeged, 8000 férőhelyes stadion / 9,4 mrd forint. A stadion építési költségei jelen pillanatban már 12,7 mrd forintnál járnak (3,3 mrd-os drágulás – eddig), építtető a Szeged-Csanádi Egyházmegye.

S akik mindebből hasznot húznak (a főnökükkel együtt):

  • WHB – Paár Attila
  • ZÁÉV – Mészáros Lőrinc
  • MARKET – Garancsi István

Matolcsy mentené az unokatesó bankját

Az NHB Bankkal már tudatták, hogy újabb 30 nap kifizetési korlátozást kapnak az MNB-től. Ez a harmadik lenne, ami után dönteni kell a bank sorsáról, ha addig se sikerül a tőkepótlás.

Fenntartja a 7 millió forint feletti betétkifizetési korlátozást az NHB Bankkal szemben a Magyar Nemzeti Bank – ezt mondták egy ügyfélnek az mfor.hu szerint.

A Matolcsy György MNB-elnök unokatestvére, Szemerey Tamás csaknem 100 százalékos tulajdonában álló Növekedési Hitelbank (NHB) rövid távú likviditási helyzete december közepére rendült meg annyira, hogy kifizetési korlátozást kellett elrendelnie a felügyeletet ellátó MNB-nek, és megtiltotta újabb kötelezettségek vállalását, továbbá négy hónapra felügyeleti biztost is kirendelt.

A tőkehelyzet rendezését nem tudta megoldani az NHB, ezért január közepén újabb 30 napos korlátozás kezdődött. Ez ma telik le.

Ez az intézkedés

legfeljebb háromszor 30 napra lehetséges,

ha Szemereynek addigra se sikerül kipótolnia a bank tőkéjét, akkor valamilyen más módot kell választani. Végső eszköz a működési engedély visszavonása.

Az MNB egy hónapja tudatta azt is, hogy az NHB benyújtotta neki intézkedési tervét. Alighanem a rendezés jegyében döntött úgy a pénzintézet, hogy mind a kilenc fiókját bezárja, csak a központnak is helyet adó budapesti belvárosi egység marad meg. S bizonyára a tulajdonos pénzszerzési forrása az is, hogy alig fél év után kiszállt az immáron Mészáros Lőrinc és felesége mintegy 80 százalékos érdekeltségében lévő MKB Bankbeli egyharmados részét.

Ha nem sikerül megmenteni a kereskedelmi banki részt, akkor a befektetési szolgáltatás akár önállóan is tovább élhet, az MNB korlátozó intézkedése ezt nem érinti. Az NHB-t hozzácsaphatják az MKB-hoz, amely szeretné megszerezni a konszolidáció után állami tulajdonba került, és most eladósorban lévő Budapest Bankot. Lehetséges azonban, hogy az egy fiókosra olvadt törpebankot egyszerűbb megszüntetni, az ügyfeleket pedig átadni.

Orbán környezetéé az MKB Bank többsége

Tulajdonosi átrendeződéssel a miniszterelnök közvetlen üzleti körébe került az MKB Bank 81,5 százaléka, Mészáros Lőrinc vezetésével. A váltás összefügghet a Matolcsy-klán NHB Bankjának megrendülésével.

Tegnap este közölte az MKB Bank Zrt., hogy a benne lévő 32,9 százalékos részvénycsomagot megvette Szíjj László, a Duna Aszfalt építőipari cég tulajdonosa. Szíjj László is az Orbán Viktort repülőutakon gyakran elkísérő személyek egyike.

A további nagy részvénycsomagok: a Mészáros Lőrinc-féle Metis tőkealap 35 százalékkal és 13,6 százalék a Mészáros házaspár tulajdonolta Rkofin befektetőalap.

Ezzel a hányatott sorsú

MKB 81,5 százaléka Orbán közvetlen baráti-üzleti érdekkörébe került.

A most gazdát cserélt csaknem egyharmados pakett eddig se volt valami túl távoli a jelenlegi hatalomtól, de egy másik szálon. Ezt a csomagot Matolcsy György jegybank-elnök unokatestvére, Szemerey Tamás birtokolta áttételes tulajdonosként két cégén keresztül.

Aligha véletlen ez a részvénycsomag-váltás. December közepén tudatta a Magyar Nemzeti Bank, hogy

megrendült a Növekedési Hitelbank (NHB) rövid távú likviditása

(vagyis a betétesek rendelkezésére álló, azonnal kifizethető összeg mennyisége), ezért a 7 millió forint feletti kifizetéseket 30 napra megtiltotta. Továbbá felügyeleti biztost rendeltek ki, és az MNB egyidejűleg felszólította a bank vezetését és többségi tulajdonosát arra, hogy tegye meg a likviditási helyzet rendezéséhez szükséges intézkedéseket.

Az NHB többségi tulajdonosa történetesen Szemerey Tamás, aki valószínűleg az NHB konszolidációjába vonja be az MKB-beli részesedése árát. A kényszereladásra utalhat az is, hogy Szemerey cégei ezzel csak alig bő fél évig voltak résztulajdonosai az MKB-nak (az üzletrészt Szemerey Balog Ádám MKB-vezérigazgatótól vette meg tavaly júliusban).

Az MKB korábban a német Bayerische Landesbank (BayerLB) tulajdonában állt, de az anyacég mélyen elmerült az amerikai eredetű ingatlanjelzálog-kötvények mérgezőnek bizonyuló üzletében. Őt a német állam mentette meg, elvárva viszont a stratégiailag nem fontos érdekeltségek eladását. Ez többek között az MKB, amely viszont a hazai devizahitelezésben vállalta túl magát: a magyar állam mentesítette mintegy 300 milliárd forint rossz kölcsöntől, átvéve a bankot.

Ezután került sor a privatizációra 2016-ban, amelynek sorában azóta se ismert tulajdonosú – a világ túlfeléig nyúló – cégek szereztek tulajdont, ismeretlen összegért és meglehetősen áttekinthetetlenül. Eközben lett az egyharmados pakett tulajdonosa a Matolcsy MNB-s alelnöki székéből az MKB élére repülő Balog Ádám – szintén nem világos, milyen forrásból; a gyanú szerint maga a bank kölcsönéből.

Időközben pedig Mészáros Lőrinc a megszerzett tőzsdei cégek (Konzum Nyrt., Metis tőkealap) bevonásával lett az MKB meghatározó tulajdonosa.

Az MKB egyik XXI. századi példája a klasszikus eredetitőke-felhalmozási történeteknek, hogy „csak az első egymilliót ne firtassuk!”. Erre utal Balog Ádám tavaly májusi nyilatkozata, amelyben azt válaszolta a tulajdonosi körre vonatkozó kérdésre, hogy

„Felejtsük el, ki vásárolta meg a bankot és ki a tulajdonos”.

(Mostanra kevesebb, mint 10 százaléka van az ismeretlenek kezében lévő Eirene Magántőkealapnak.)

A kitisztítást, bizalomerősítést szolgálja (a tőkebevonáson túl) az MKB egy részének tőzsdére vitele, amelyről e héten dönthet a bank közgyűlése. Balog idézett nyilatkozatában 20-30 százalékot említett a börzére bocsátási részesedésként.

„Nem elég azt mondani, hogy a Fidesz szemét, tolvaj banda!”

                                                                                                 „a holnapom – az övék,
                                                                                                 a honlapom – az enyém.”

A fenti viccesnek tűnő sírversike Kéri László facebook oldalán jelent meg. Ám kiderült, hogy a játékos elemzés mögött komoly koncepciót is kidolgozott a politológus. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Kéri úgy látja, hogy a Fidesz kiépült teljhatalma megbuktatható ugyan, de ehhez egy új politikai erő kell, amely elsajátítja és alkalmazza a „kommentdemokráciának” nevezett rendszer eszköztárát, vagyis az elemző szerint a mai kormány elsősorban a világháló racionális felhasználásával buktatható meg.

 

Már sírverset írsz a követező évek politikai kriptájára. Ennyire pesszimistán látod a jövőt?

Ez inkább realista jóslat. A trendek ugyanis azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedben megszűnt a közszolgálati média, kormányzati befolyás alá került szinte a teljes hazai nyilvánosság. A maradék pedig elbulvárosodott. A valóban ellenzéki napi- és hetilapok sorra szűnnek meg, a kereskedelmi rádió- és tv csatornákat pedig ugyancsak bedarálja a hatalom. Ebből következik, hogy Magyarországon a köz dolgairól, a közösség jövőjéről, alternatívákról tartósan nem lehet hitelesen informálódni.  A felnőtt lakosság nagy részének, különösen a fiatalabb korosztálynak a tájékozódást a világról, illetve a hazai ügyekről, esetleg beleszólás ehetőségét az internet világa biztosíthatja. A diskurzusokra pedig maradnak a facebook csoportok és a twitter. E fórumok ezrek, százezrek számára adnak lehetőséget vitázni a kommentelőkkel, vagy arra, hogy bárki odavesse a saját két mondatát a világról.

Az interneten robbant, de aztán az egész magyar médiarendszeren végigfutott Orbán Ráhel szaros pelenka eldobásáról szóló története, amiről a köztelevízióban azt mondták, hogy a miniszterelnök lánya a migránsok után takarít. Ha minden tökéletesen meghamisítható, akkor mi lesz? 

Ez jogos kérdés, hisz egyetlen nap alatt 80 ezer ember látta és véleményezte az esetet. Jó ideje figyelem a kommentelőket, s látom, hogy majdnem minden ügyben van néhány felbérelt alak, aki véleményvezérként viselkedik, s feltehetően azért fizetik, hogy ha a fontos ügyekben a kommentelők között bármilyen racionális diskurzus alakulna ki, azt azonnal megfojtsa. Ugyanez történik, ha valamelyik portálon elgondolkodtató elemzés jelenik meg, akkor jönnek a kormányzati hangok, durva beszólással, kommunistázással, Gyurcsányozással, vagy „elmúlt nyócévezéssel”. Valami olyasmivel zavarják meg a normális beszélgetést, amire már nem lehet racionálisan érvelni, csak gyalázkodni.

Épp ezért kérdés, hogy ezzel a gyalázkodással tarkított tájékozódással és a hírek, ügyek vitatható hitelességével beérik-e a tömegek? 

Ez első nagy csapdája az általam kommentdemokráciának nevezett jelenségnek. Ez a műfaj, tehát a néhány mondatos bejegyzés egyébként sem alkalmas az érdemi politikai, gazdasági, kulturális folyamat tárgyalására, valódi vitájára. A forma és a terjedelem is alkalmatlan, de a kezdődő, vagy épp már kialakuló párbeszédet az anonim alakok iszonyatos gyűlölködéssel, gyalázkodással szétzilálják. Ráadásul olyan hangnemben, hogy azok inkább idézik a polgárháborús idők hangulatát, mint egy normális vitáét. Mindez a magyar politikai kultúra legrosszabb vonásait eleveníti fel. Az érzelmi alapú, gondolkodás, és mérlegelés nélküli politizálásból Magyarországnak csak baja volt. Arról nem is beszélve, hogy ez a módszer alkalmas arra, hogy a tömegeket lóvá tegye, félrevezesse. Hisz belpolitikai megfontolásból megtévesztő, valóságalap nélküli információk tömege kerülhet a köztudatba. De ez a módszer teret ad a nagyhatalmi játszmáknak is, főleg az oroszok jelenlétét emlegetik sokan. Számos országban igyekszik az orosz titkosszolgálat dezinformálni, itthon több száz hamis hírekkel szolgáló portált is működtetnek, ami tovább növeli a káoszt. Ebben a kommentdemokráciában az ellenőrizhetőség, a szavahihetőség szinte teljes mértékben háttérbe szorul. Tehát a hírbőség teremtette illúzió eltakarja a források eredetét. Mindent elhiszünk, s mindennek az ellenkezőjét is. Pedig meg kellene tanulni higgadtan szelektálni, s tájékozódási pontokat találni. A hírfolyam ugyanis hihetetlen sebességgel globalizálódik, bárhol történik valami, fél óra múlva az esemény képei láthatóak az interneten. Meg kell tanulni a válogatni, s csak a valóságos eseményekre, folyamatokra koncentrálni, ez persze roppant nagy energiákat követel. Az ellenőrzés nélkül fogyasztott hírek kiszolgáltatottá tesznek, mert a mai tömegbefolyásolás technológiája tudományos alapokon nyugszik. Lehet, hogy mindent tudunk, de semmit sem értünk.

Közben pedig a hatalom a parlamentben sietve hozott néhány szabadságot korlátozó intézkedést, Tusványoson a miniszterelnök megjósolta a kultúrharc folytatását, illetve az alkotmány további módosítását. Világos, hogy mit akar az új kormány?

Természetesen, hisz kiszámítható az előző nyolc évből. Igyekszik szűkíteni mindazok cselekvési terét, akik nem alattvalói, s akik nem fenntartói a Fidesz hatalmának. A legfontosabb cél tehát a hatalom bármi áron történő megtartása. Minden, ami ezt akadályozza, annak korlátozni fogja a szabadságát; ezért korlátozza a média befolyását, vagy a civil szféra mozgásterét, de behatárolja a magánélet szabadságát is, tehát a trend nyilvánvaló.

Védekezési lehetőség lassan csak az internet világában marad. Igaz, eddig elsősorban a kommentdemokrácia hátrányait említettem, pedig ennek számos előnye is van. Például az év elején váratlan győzelmet aratott Márki-Zay Péter azt jelezte, hogy sikerét a facebooknak köszönhette. Vagyis az ellenzéket hiába fosztották meg minden nyilvánosságtól, a világháló szabadságát nem tudták tőlük elvenni, s ezt sikeresen kihasználták a szervezésben, de a tájékoztatásban is. Ez is azt bizonyítja, hogy a ma rosszul használt facebook, illetve a világháló lehetne komoly eszköz a politikai szerveződések világában, csak meg kéne tanulni hatékonyan felhasználni.

Még akkor is, ha az elsődleges nyilvánosságban Heller Ágnest a magyar kormány szóvivője egy keretlegény stílusában lekommunistázza? Mások az írókat listázzák, sőt, már saját híveiket is támadják, azokat, akik még nem vesztették el a józan eszüket. Mindez hozhat újabb támogatókat, vagy csak a félelmet akarják felsrófolni?

Mindkettő jól jön a hatalomnak, ámbár az állampolgárok nem hülyék, tisztában vannak a helyzettel. Az elsődleges nyilvánosság hírhamisításaival a mai magyar lakosság 90 százaléka tisztában van, kis részük ennek ellenére a kormánysajtóból tájékozódik, mert azt szereti.  A többség azonban az állami médiának, vagy udvaroncainak egyetlen szavát sem hiszik el. Ezt pontosan jelzi az áprilisi választás, hiszen többen szavaztak a Fidesz ellen, mint ahány támogatója van a kormánypártnak. A Fidesz ellen szavazó közel 3 millió ember tudta, hogy az ellenzék aligha nyerhet, mégis inkább rájuk szavazott, s nem hitt a kormányzati manipulációknak. Az emberek tehát nem ostobák, a magyar lakosság alkalmazkodott ahhoz, hogy a média a kormányé.

Illetve Mészáros Lőrincé, s a hírek szerint a vidéki lapokat sorra mondják le, mert már a megyei újságok jó ideje olvashatatlanok a szüntelen kormánypropaganda miatt.

Ugyanez a helyzet a Figyelővel is, amióta a hetilap Schmidt Marcsi kezébe került, azóta már csak egy szekta olvassa. Az igényes olvasónak marad az internet, meg a kommentdemokrácia, ami persze a mai formájában nem alkalmas a Fidesz kiépített hatalmának ellensúlyozására. De a világháló okos használata útját állhatja a totális kisajátítási folyamatnak, megakadályozhatja azt, amire ez a mai hatalom törekszik. Ezért is fogalmaztam ironikusan, hogy a holnapom az övék, de a honlapom az enyém, mert a hatalom keze addig nem ér el, s ezt érdemes kihasználni.

Ez azt felételezné, hogy a mai ellenzék, vagy egy létrejövő új politikai formáció mindezt felismeri, de egyelőre egyik sem látszik. Világos, hogy honnan, miből jön létre a mai kormány ütőképes ellenzéke?

Ezt előre soha nem lehet tudni, de jelek vannak.  A kormány számára figyelmeztető lecke volt a már említett, interneten szerveződő tavaszi ellenzéki győzelem Hódmezővásárhelyen, amelynek a főszereplője, Márki-Zay augusztus 20-án már jelezte, hogy másokkal együtt egy új pártot alakítana. De említhetném a három évvel ezelőtti netadós tüntetést, akkor a diákok a facebook segítségével összekapták a rendszerváltás óta a legnagyobb tömegmegmozdulást. Ugyancsak a világháló közreműködésével jött létre, s szinte pillanatok alatt megszerveződött a CEU melletti tüntetés, több hullámban tízezrek vonultak az utcára.

Valamennyi példa azt mutatja, hogy ha az emberek megtanulják okosan használni, akkor az internet valóban a modern politika eszköze, terepe lehet. De gyaníthatóan nem a mostani parlamenti ellenzék fedezi majd fel ezt az eszközt, mert a ma politikusai a régi világ részei, egyébként sem alkalmasak hatásos fellépésre. A régi világ egy része már elvesztette a csatát a régi világ másik része, a Fidesz ellen. Az új világhoz a Márki-Zay Péterek és segítőik, vagy a netadós tüntetés körül bábáskodók, a CEU intézkedések ellen utcára vonulók tartoznak. Ők a politika alakításának merőben más részvételi technikáját alkalmazzák, amelynek lassan kialakul a kultúrája.

Furcsa, hogy a környező országokból a külföldön dolgozók megszervezik önmagukat, majdnem önálló pártként működnek, s hatással is vannak az eseményekre. Ezzel szemben a külföldre szakadt több százezer magyar – amely egy kritikus tömb lehetne – képtelen befolyásos csoporttá válni. Miért van ez így?

Ez még bekövetkezhet, hisz a külföldön aktív román ellenzék – amely már tíz éve is egy milliós nagyságú volt – sem egyik pillanatról a másikra szerveződött. Az ő politikai részvételi kultúrájuk évekkel megelőzi a magyarokét, sokkal tudatosabbak, szervezettebbek. De az itthoni helyzet is könnyen kikényszerítheti a külföldön munkát vállaló, de hazatérni akaró emberek szerveződését. Ez csak idő kérdése. Kétségtelen, ma ez még nem történt meg, de szerintem csak idő kérdése.

A hagyományos politikai részvétel ugyanis megbukott – részben a hatalom, részben az ellenzék miatt – viszont létrejöhet egy olyan típusú kultúra, aminek az eszköztára csak most alakul, a lehetőségei viszont korlátlanok. Ezt nevezem kommentdemokráciának, amely az interneten már létezik. Egyelőre még rosszul, bután élünk vele, mert a szervezkedés helyett odamondogatunk a hatalomnak, azt hisszük, hogy ha durván beszólunk, ha elküldjük melegebb éghajlatra a hatalmat, akkor már tettünk is valamit. Pedig ez kevés, ez csupán gyerekbetegség. Ezen a szinten vagyunk most. De senki nem írja elő a magyar népnek, hogy egy életen keresztül nem lábolhat ki ebből a betegségből.

Jövőre ismét két választás, részben uniós képviselőkre szavazunk, részben a helyhatóságok vezetőire. Az ellenzék mai állapotában képes megerősíteni a kommentdemokráciát?

Aligha, ehhez évek kellenek, ugyanis idő kell, amíg az ellenzék megtanulja a leckét, aminek most nem sok jelét látom. Inkább arra gondolok, hogy a megerősödő, de eddig valójában sokat nem produkáló ellenzéki mozgalmak, mint a Momentum, a Kétfarkú kutya öt év alatt ki tudnak alakítani olyan ellensúlyt, ami az elaggott és innovációra képtelen Fidesz versenytársa lehet egy következő választáson.

Az uniós választás technikája kizárja, hogy az uniós képviselők esetében összefogás legyen. Ebből következően mire számíthat az ellenzék?

Annyira utálom, amikor az elemzőket jóslásra akarják használni. Nem tudjuk, hogy mi lesz, a választás jövő májusban lesz. Egyet tudunk – így szeptember elején -, hogy Orbán Viktornak iszonyú fontos az uniós választás, mert most akar jelentős európai politikussá válni. Ebből következően a Fidesz minden eszközt be fog vetni azért, hogy a párt eredményesen szerepeljen. Az ellenzék pedig továbbra is ott van, ahol áprilisban volt, egy tapodtat sem lépett előre, inkább kettőt hátra. Ebből következően 2019-ben én semmiben nem reménykednék.

Szóval egy újabb nagy vereség elé néz az ellenzék?

Ezt azért nehéz biztosan állítani. Én folyamatokról beszélek, olyan fejlődési lehetőségről, amely a mentalitást, a gondolkodást alakítja át. Ma legfeljebb ott járunk, hogy az ország normálisabb része a kétharmados vereség után felfogta, hogy ki van rekesztve a rendszerből. Él a kommentdemokrácia eszközeivel, odamondogat, amikor tud. Beéri azzal, hogy nyolcvanezren lájkolják, hogy Orbán Ráhel eldobta a szaros pelenkát.  Ahányan megosztják, mindig hozzáteszik, hogy ez a Fidesz micsoda tolvaj, szemét banda, s ezzel viszont mindenki megnyugszik, mert azt hiszik, részt vettek a politikában. Arra kell majd néhány év, hogy felfogják: lófaszt, nem vettek részt semmiben, legfeljebb saját megnyugtatásukra cselekedtek. Ez látszattevékenység, ennél sokkal több kell.

Gondolod, hogy ehhez öt év kell, hogy mindezt a magyar nép megértse, hogy szervezkedjen a világhálón, hogy tüntetést szervezzen, esetleg tiltakozzon?

Igen, de a lehetőségek óriásiak, az internet komoly politikai innovációs utakat nyit meg, csak meg kell találni, és alkalmazni kell azokat. Elég, ha az április 8-a utáni tüntetésekre gondolok, valamennyit a facebook csoportok, s nem pártok szervezték. Amikor a civilek abbahagyták a mozgósítást, megszűntek a tüntetések is, de ezek újra elkezdődnek majd, bármilyen tüntetés-ellenes törvényekkel kísérletezik is a kormány. Ha olyan lesz a helyzet, az emberek az utcára vonulnak, ebben biztos vagyok. Ezt meg kell szervezni, s ennek megtanulása, működtetése hosszú tanulási folyamat.

Vagyis azt mondod, hogy a ma még veszélytelen kommentdemokráciából kinőhet valami?

A közösségi média fantasztikus dolgokra képes. Tudjuk, hogy ennek segítségével győzött Barack Obama, és ha majd Magyarországon is mozgósításra használják az internet világát, akkor az életveszélyes lehet a mai hatalomra. Persze, ezt is meg lehet fojtani. Az Orbán rendszer lényege, hogy addig mindig elmegy, amíg hagyják. De nem szabad hagyni, hogy azt csináljanak, amit akarnak.

Lakástakarékok: csak egy újabb lenyúlás?

Nyolcszázmilliárd betét, 350 milliárd hitel, milliárdos nyereségek: ezek a lehetetlenné tett lakástakarékok főbb adatai. Véletlen a Mészáros-gigaholding létrejötte pont most? Konteo vagy nem, majd kiderül, de nem azt tapasztaltuk, hogy semmi se történik véletlenül.

A Fidesz semmit se csinál véletlenül, illetve egyetlen fillért (pláne sokmilliárd fillért) se hagy elveszni, ha sorai gazdasági megerősítése a cél. Ez üt szöget nyilván sok ember fejében, amikor azon gondolkodik, mi lehetett a háttere a lakástakarék-pénztárak (ltp) bő egy nap alatt történt “átalakításának” (Bánki Erik hétfőn délelőtt beterjesztette, kedd kora délután a többség megszavazta, Kövér László azonnal ellenjegyezte, pár óra múlva Áder János aggály nélkül aláírta, s legott a közlönyben meg is jelent legalább az interneten).

Nézzük a száraz tényeket, számokat. Tavaly év végén az ltp-k betétállománya 798 milliárd forint, ebből a legnagyobb a Fundamentáé, 432, az OTP ltp-é 282, az Erstéé 69, az Aegoné 15 milliárd. A folyósított hitelek: Fundamenta 340, OTP 15 milliárd, a többiek nem láthatóak – az Aegon a most történtektől függetlenül korábban bejelentette, hogy banki tevékenységi háttér híján befejezi az ltp-működést októbertől. Az adózott eredmények: Fundamenta 6,2, OTP 2,4 milliárd, a maradék kettő veszteséges, de ezek, mint láttuk, elhanyagolható szereplők.

Az elmúlt háromnegyed évben ezek a számok nyilván nagyobbak lettek, még élesebbé téve a római jog óta ismert kérdés: cui prodest,

kinek állt érdekében?

Az ugyanis leegyszerűsítő, bár „kattintásvadász” állítás, hogy végük az ltp-knek. Valójában nem, mert – egyelőre – nincs jele annak, hogy a magán-nyugdíjpénztárakéval egyezően a vagyont is átcsatornáznák valahová. Csak éppen

az ltp-k lényege vész el az állami támogatás elvételével.

Jelenlegi ismereteink szerint enélkül nincs lehetőség nyereséggel fenntartani a befizetett ltp-állományt, amit a Fundamenta és az OTP tulajdonosai nyilván gyorsan számbavesznek. Akkor pedig

ennek a pénznek valahol helye lesz.

A Bánki Erik, majd társai által mantrázott érvek első ránézésre tetszetősek. Például hogy alig épült új lakás az ltp-s megtakarításokból, főleg pedig medence és szauna, meg az államnak drága volt az éves támogatás, aminek nyomán a profit a pénztárakhoz ment satöbbi.

A hangulati elemektől megtisztítva leszögezhető: semmi akadálya se lett volna annak, hogy kissé átszabják a befizethető összeg határát és a hozzá adott állami támogatást úgy, hogy a kecske és a káposzta is jól járjon. Úgy tudni, készültek számítások a szakmán belül erről.

Ezzel szemben áll a csok, amibe beforgatná a pénzt a kormány – mondják a Fideszben. Ha összevetjük a két konstrukciót, világossá válik, hogy az alma-körte-duellumával állunk szemben.

Az ltp-ben havi maximum 20 ezres fejenkénti befizetés lehetséges, erre évente ennek 30 százaléka, legfeljebb 72 ezer forint támogatás jár. A meglévő szerződések után ez marad is – ez nagyon fontos, mert

a vagyon egyben tartását ez biztosítja, amíg a kontraktusok kifutnak.

A lehetséges tíz év alatt tehát 720 ezer fizethető be, aminek alapján pár milliócskák jönnek össze még akkor is, ha a családban több szerződést kötnek egy kedvezményezett javára.

Ez nyilvánvalóan legfeljebb beugró lehet új lakásba, leginkább felújításra alkalmas. Nem különben társasházak számára hasznos erre a célra. Vagyis

az ltp a kis pénzűek megtakarítása (volt?).

Persze összességében – már fentebb láttuk – azért jelentős összegről van szó. A nagyjából másfél millió szerződés a 3140 milliárdos lakáshitel-állomány 12 százaléka. De ez a 22 éve indult ltp-karrier jelenleg hatályos szerződéseire érvényes. A bő két évtized alatt ezekből a kis tételekből – ahogyan erről a bankszövetség ír – eddig több, mint 3,7 millió ltp-szerződést kötöttek, a kezdetektől kifizetett összeg mintegy 2 ezer milliárd forintra rúg. Ebből körülbelül egymillió család valósíthatta meg lakáscéljait (2,5 fős átlagos háztartással számolva, és figyelembe véve, hogy egy családon belül 1,5 szerződés van).

Ezzel szemben a kormány csodafegyvere, a csok keretében – Az MNB jelentése szerint – 2016 eleje óta összesen 195 milliárd forint értékben kötöttek támogatási szerződéseket – 62 ezer darabot –, amely volumen kétharmadát új lakás építése vagy vásárlása, egyharmadát pedig használt lakás vásárlása céljából vettek igénybe a háztartások. Jelenleg és jövőre 230-240 milliárdos csok-támogatásról beszélünk.

Mindezek fényében

az évenkénti megtakarítás összege elhanyagolható.

Idén 70 milliárdot ad a maximum 30 százalék, illetve a 72 ezer forintok után. Ha valóban nem veszik el egy következő törvénnyel a megmaradó pénztári tőkét, akkor tényleg felvetődik a kérdés: mi a cél?

Adódik a lehetőség, hogy a Rogán Antal közreműködésével gründolt lakáslottó felé terelnék a pénzt. Feltehető azonban, hogy a – a Fidesz által amúgy betiltott fogyasztói csoportok működésére hajazó – konstrukció a továbbiakban se lesz túlzottan vonzó: a sorsolással-licittel eldőlő kifizetések mosógép esetében még csak-csak elmennek, de lakásnál az ember szereti előre tudni, mikor és milyen feltételekkel veheti birtokba a kérót.

Akkor pedig

ismételjük meg: ezermilliárdhoz közelítő tőke van az ltp-kben.

A befizetések ugyan egyelőre zavartalanok, de új szerződést ép eszű ember nem köt az állami támogatás megszűntével. A bank pedig óvatos duhaj, utálja a kiszámíthatatlanságot.

Ha ilyenkor érkezik egy „visszautasíthatatlan” ajánlat, azt bizonyára megfontolja.

Mai hír: összeboronálják tulajdonosaik a Konzum és az Opus Global tőzsdei befektetési holdingokat. Mindkettő Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozik, tucatnyi ilyen-olyan profilú céget birtokolnak ingatlanoktól a kandallógyártáson és izocukor-előállításon át a szinte teljes vidéki sajtóig és tévéig bezárólag.

Az összegyúrt vagyonkezelő holdingban 300 milliárdot meghaladó tőkeérték áll ugrásra készen. Arra is, hogy garantáltan jövedelmező cégeket vegyen, s arra is, hogy patinás szerzeményekkel kiegészülve amúgy finnyás nyugati befektetési alapok fantáziát lássanak benne részvény vásárlására.

Mert azért azt lássuk be, ha egy nagy nemzetközi tanácsadó cég szakértője ránéz a Konzum-Opus-Global igazgatósági névsorára, ahol a Mészáros-gyerekek neveit olvassa mint többségi tulajdonosi tagokat, aligha ezt helyezi klienseinek ajánlott befektetési ajánlásai élére.

De ha egy

másfélmilliós szerződésállományú, állami támogatással megint stabil, kiszámíthatóan működővé tett lakástakarék-pénztár

is megjelenik a portfólióban, az akár el is gondolkoztathatja a tanácsadót.

Láttunk már ilyet. Amikor „közlekedésbiztonsági” veszély miatt kitiltattak az út menti oszloplakátok. Egészen addig, amíg az ezzel kiszárított ESMA Garancsi Istvánhoz került fillérekért. Azóta ismét lehet rajtuk hirdetni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK