Inkább a szakszervezet számára kedvező megállapodással lezárulhat a sztrájk az Audiban. A megoldás kompromisszumos, este újraindul a munka.
Megszületett az egyezség az Audi Hungaria Zrt. és az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) között szerda délután.
Este nyolc órakor újraindultak a gépsorok az üzemben.
A megegyezés részletei.
Forrás: AHFSZ
Mint látható, a fő számokban az AHFSZ alapkövetelése teljesült (18 százalék, de minimálisan 75 ezer forint alapbéremelés). Elérték a havi egy szabad hétvégét, de csak májustól. A cafeteria (VBK) 400 ezer forintra csökken 620 ezerről. Utóbbiban ide-odaugráltak az ajánlatok-követelések. Az érdekvédők eredetileg 787 ezer forintra emelést igényeltek, a cég aztán az engedmény fejében ezt 300 ezerre csökkentette volna. Végül mégis megnövelte a keretet.
Előreléptek a lojalitási és a jubileumi bónusz terén is. Engedett viszont az AHFSZ abban, hogy lemondott arról az igényéről, hogy 4 százaléknyi mozgóbért alapbéresítsen a cég. Elfogadta az Audi azon ajánlatát is, hogy ne egy évre szóló, hanem 15 hónapos megállapodást kössenek.
Ezzel lezárult a rendszerváltás utáni időszak legkomolyabb munkabeszüntetése.
A 2000-es évek második felének mozdonyvezetői sztrájkjában pár száz dolgozó volt képes megbénítani a fél országot, de akkor az egyik legszűkebb keresztmetszetben okoztak dugulást. Most azonban a sok közül egy cég állt le, majd nyomában egy nemzetközi konszern egyre több tagja.
Néhány tanulság levonása ide kívánkozik, ha már „történelmi” eseményről beszélünk szűk harminc év távlatában. Az események mindenekelőtt rámutatnak arra, hogy
mekkora ereje van a szervezettségnek,
annak, ha az alkalmazottak 70 százaléka (több, mint 13 ezerből kilencezer) szakszervezeti tag.
Az egész országban még csak hasonló arány sincs.
Felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági észszerűség alapján kifinomultan felépülő nemzetközi multiláncok adott esetben
mennyire kiszolgáltatottá válnak egy-egy tagjuk által.
Megerősíti azt az ismeretet, hogy milyen kesze-kusza belső elszámolási rendszerek vannak az ilyen multikon belül. Rajtuk kívül voltaképpen
senki se tudja, mekkorák a tényleges bevételi, költség- és termelékenységi számok.
A transzferárak alkalmazásával a cégek ide-oda mozgatják a pénzt hálózaton belül, ahogyan azt az Audi beismerte az AHFSZ-szel folytatott számháborújában.
Nem kizárt, hogy az Audi példája sok cég munkavállalójának ad muníciót, talán a szakszervezeteket is megmozdítja. Továbbá a céghálózatokon belül inspirálhatja a különböző országokban lévő egységek dolgozóit a bérkülönbségek feltárására és „kisimításának” kezdeményezésére. Netán néhány kormányt is, hogy megpróbálják tisztábbá tenni a multik fentebbi elszámolásait, mérsékelni az „adóoptimalizálást”, és leszámoljanak az alacsony bérek gazdaságpolitikájával.
Azt gondoltuk, hogy nem írunk már többet a CEU-ról, leírtunk már mindent, amit lehetett és amit érdemes. Talán egy búcsúcikk belefér még december elsején, de aztán tényleg annyi, szép volt, jó volt, talán igaz sem volt. Hogy volt egyszer egy egyetem, amely pénzt és dicsőséget hozott Magyarországnak.
De most mégis írnunk kell a CEU-ról, mert felcsillant a remény, hogy a magyar kormány aláírja az egyetem működését biztosító egyezményt. Már a pontos dátum is megvan: majd ha eljön az ideje.
Ezt maga Orbán Viktor miniszterelnök mondta a parlamentben, egy újságíró kérdésére válaszolva. Mi magyarok pedig megnyugodhatunk, mert ismét bebizonyosodott, hogy nemcsak az egészségügy, a kultúra, a gazdaság, de az oktatás is jó kezekben van.
Akkor írják alá az egyezményt, amikor annak eljön az ideje. Sem előbb, sem később. Biztosan vannak olyan kormányok, hebehurgyák, felelőtlenek, amelyek nem akkor írnak alá fontos megállapodásokat, amikor azoknak idejük van, hanem vagy előbb, vagy később. A mi kormányunk nem ilyen, mert a mi miniszterelnökünk mindig tudja, mit és mikor kell tenni, mondani, aláírni.
Már csak azért is fontos ez, mert mind a késlekedésnek, mind a sietségnek megvan a maga kockázata. Ha késve írnák alá Orbánék a megállapodást, akkor már csak bottal üthetnénk a CEU nyomát, s utóbb hiába lenne ott az aláírásuk a papíron, az már olyan lenne, mint halottnak a csók.
Ha idő előtt írják alá, sokan azt hihetnék, hogy Orbánéknak fontos, hogy a CEU Magyarországon működjön, itt képezze azokat a diákokat, akik majd dicsőséget hoznak az országnak.
Jó tudni, hogy ilyen miniszterelnökünk van,
aki mindig pontos és szakmailag is kifogástalan választ ad az őt kérdezőknek. Mert megtehette volna Orbán azt is, hogy cinikusan, pikírten, lekezelően válaszol a kérdésre, például azt mondja, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, vagy visszakérdez, hogy kisült-e már a kalácsom?
Megtehette volna ezt is a mi miniszterelnökünk, mert ma nincs erő, amelyik számon kérhetné. Hogy miért magánrepülőgépen utazgat, ahelyett, hogy a szegények, elesettek sorsát segítené. Miért hisztériát kelt, miközben az indulatokat kellene csillapítani. Lennének kérések, de ezek a kérdések alapvetően fölöslegesek, Orbán ugyanis mindig tudja, hogy mikor minek van ideje. Mikor kell majd a korrupciót fölszámolni – akkor például, ha egyszer újból ellenzékben lesz. Akkor majd nagyon fogja zavarni, ha valaki urizál, lop a közös pénzekből, stadiont épít működő egészségügy és versenyképes oktatás helyett.
Megvan tehát a bizonyosság: amennyiben nem jön közbe semmi, akkor szinte majdnem biztos, hogy a kormány vagy aláírja a CEU működését biztosító megállapodást, vagy nem.
Mérget azért nem vennénk rá: aki még ennél is konkrétabb válaszra vár, kérdezze meg a miniszterelnök kezelőorvosát, gyógyszerészét.
Megállapodott az MSZP és a DK: 60-46 arányban osztják meg jelöltjeiket a választókerületekben – jelentette be Molnár Gyula és Gyurcsány Ferenc. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje Karácsony Gergely, akit viszont a DK nem támogat.
Jóváhagyta a két párt elnöksége, hogy a 106 egyéni választókerületből 60-ban az MSZP, 46-ban a DK állíthat jelöltet – ismertette a döntést Molnár Gyula MSZP-elnök.
Ezzel lezárták ezt a szakaszt a választások előtt, és szeretnék, ha kikerülnének a közbeszédből a különböző konstrukciós viták – mondta.
Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy január 2-ától valamennyi körzetben elkezdik a kampányt, 46-ban sajátjuk, 60-ban az MSZP jelöltje mellett.
Az arányokat a közvélemény-kutatások eredményeinek átlagában alakították ki.
Minden az egyéni választókerületekben dől el
– hangsúlyozta a DK elnöke.
Mindkét vezető hangsúlyozta, hogy
a demokratikus oldalról készek másokat is bevenni a megállapodásba .
Molnár a Párbeszédet említette, miszerint a kis pártnak lesz olyan jelöltje, akinek indulását támogatni fogják, és lesz politikusa is az MSZP listáján. A Jobbikkal viszont nem tárgyalnak.
Molnár Gyula megismételte, hogy
az MSZP miniszterelnök-jelöltje Karácsony Gergely.
Gyurcsány pedig hangsúlyozta, hogy a DK önálló listával indul, amelyet ő vezet, s nem támogatnak olyan kormányfő-jelöltet, aki más párt listáján van.
Végleges, hogy a közös listában nem lesz megállapodás – jelentette ki Gyurcsány. Tudomásul veszik, hogy van, aki ezt nem támogatja.
A Független Hírügynökség információi szerint látótávolságba került az ellenzéki pártok választási együttműködéséről szóló megállapodás. A ma délelőtti DK-MSZP tárgyaláson minden lényeges kérdésben megegyeztek.
A betervezett csütörtöki aláírás előtt a holnapi napon, azaz szerdán, mindkét párt elnöksége ülést tart. Amennyiben a szerdai elnökségi ülések is jóváhagyják, csütörtökön aláírhatják a véglegesített megállapodást.
Forrásaink szerint néhány vidéki helyen a DK, a fővárosban a szocialisták engedtek, így az első és legfontosabb lépés lezárulni látszik.
Karácsony Gergely személye ezen a tárgyaláson is szóba került, és tudomásunk szerint ebben is közelebb kerültek az álláspontok. Azaz, nem kizárt, amiről a Független Hírügynökség elsőként beszámolt, hogy a külön lista, de közös miniszterelnök-jelölt koncepciója látszik érvényesülni.
Az ellenzéki szimpatizánsok számára az utolsó utáni pillanatban, mondhatni karácsonyi ajándékként létrejöhet a megállapodás.
Lehetetlen kideríteni, hogy kik és miért terjesztenek álhíreket, aktuálisan például azt, hogy Bárándy Gergely, MSZP-s országgyűlési képviselő kilép a frakciójából és az LMP-hez távozik. Az értesülést több hírporták is közzétette, szerdán késő este tudta csak cáfolni maga érintett, mivel éppen Szlovéniában tartózkodik egy küldöttség tagjaként.
A Független Hírügynökségnek nyilatkozva Bárándy csak tippelni tudott, hogy honnan, merről jöhetnek az ilyesfajta kitalációk, de inkább nem akart róla beszélni, mondván: nincs megalapozott információja, csak feltételezése arról, hogy kinek állhat az érdekében az ilyen állítások terjesztése. „Logikailag is butaság a dolog mondta Bárándy -, hiszen már nincs is annyi idő, hogy átülhessek egy másik frakcióba, a szabály ugyanis fél éves várakozást ír elő, márpedig ebből a ciklusból már nincs annyi hátra.”
Más források szerint tudatos félrevezetés állhat a dolog mögött, ami érkezhet párton belülről és kívülről is.
Egyesek szerint abból táplálkozhat az értesülés, hogy készülnek mindenféle listák a következő választásokra, és ebben nemhogy befutó hely nem látszik Bárándynak, de még egy az eddigi munkáját mégis elismerő pozíció sem. Ezzel kapcsolatban egyébként ő maga annak adott hangot, hogy amennyiben megalázó helyre helyezik őt a listán, akkor inkább vegyék le onnan, ilyen dicstelen szerepet nem akar vállalni.
„Meglehet, hogy ebből a kijelentésemből vontak le néhányan hamis következtetést” – fogalmazott Bárándy. A politikus különben hangsúlyozta: nincs semmi titkolni valója, ha hazaérkezik szívesen áll portálunk rendelkezésére, hogy segítse a tisztánlátást.
A szocialista párt viszonyait ismerve ez nem lesz könnyű feladat. Naponta érkeznek olyan hírek, amelyek alkalmasak arra, hogy csökkentsék a népszerűségét, ez pedig folyamatosan gyengíti a tárgyalási, mondjuk így: alkuhelyzetét. Mint arról korábbi írásunkban beszámoltunk, Mesterházy Attila is beszélt erről a Független Hírügynökségnek adott interjújában, igyekeznek feszesebbre venni a tárgyalásokat, ami azt jelenti, hogy gyorsabb tempót diktálni. Ennek megfelelően a hétfői megbeszélést követően csütörtökön is tárgyalóasztalhoz ültek a Demokratikus Koalícióval.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy a DK a saját rendezvényén, az MSZP, az akkor még kongresszusnak tervezett szombati napon mutatja be tagjainak a megállapodást.
Nos, erre biztosan nem kerül sor, nem csak azért, mert a szocialisták, épp az eredménytelenség miatt lefokozták a kongresszusukat, választmányi ülést tartanak helyette, hanem mert eredmény változatlanul nincs. Információink szerint a csütörtök forduló eggyel jobban sikerült, mint a korábbiak, jelentősen javult a hangulat és a konstruktivitás, de a végső szót még nem mondták ki. A jövő héten újra találkoznak a delegációk, és egyre erősebben tartja magát az a vélekedés, hogy még karácsonyig rá kell ütni a pecsétet az egyezségre, nem szabadna áthúzni a vitát az új esztendőre.
Már csak azért sem, mert bár Gyurcsányék az Együtt és Párbeszéd képviselőit be akarták, akarják vonni a tárgyaló körbe, ez azonban – a Független Hírügynökség úgy tudja – átmeneti nehézségekbe ütközik. A gondot az okozza, jelezték forrásaink, hogy a két párt, az Együtt és a Párbeszéd között megszakadtak a tárgyalások, erős elvi ellentétek keletkeztek, állítólag épp az MSZP megítélése kapcsán. A szocialisták közül többen szívesen látnák akár miniszterelnök-jelöltként is Karácsony Gergelyt, az Együtt vezetése -Juhász Péter és Szigetvári Viktor -, viszont hallani sem akar a szocialistákról.
Ha arra gondolunk, hogy pénteken pont négy hónapra leszünk a választásoktól, kevés bizalommal nézhetünk a jövőbe, már, ami az ellenzéki összefogás esélyeit illeti.
Molnár Gyula, az MSZP elnöke néhány napja arról számolt be a Klubrádióban, hogy megszületett a megállapodás a demokratikus ellenzéki pártok között. Konkrét számot is említett, eszerint az MSZP és a DK 60-40 százalékban indíthatna közös jelölteket. A DK nem sokkal később cáfolta, hogy megállapodtak volna.
A DK Sajtóirodája ma a következőket közölte ezzel kapcsolatban: „Dacára az ellentétes hírek és nyilatkozatok sorozatának, ez ideig nem született megállapodás a demokratikus ellenzéki pártok között az egyéni választókerületi koordinált jelöltállításról, így az MSZP és a DK sem állapodott meg a körzetekről.
Az ezekről szóló tárgyalások az elmúlt napokban is folytak, a DK vezetői találkoztak az MSZP, az Együtt-Párbeszéd és a MoMA képviselőivel is. Az a szándék, hogy heteken belül átfogó megállapodást érjünk el.
Mindazonáltal szükségesnek tartjuk rögzíteni, hogy minden olyan állítás, amely tényként beszél egy már megszületett rész-, vagy átfogó megállapodásról, minden alapot nélkülöz.
Mindebből az valószínűsíthető, hogy – ha csak nem jön közbe valami -, akkor szinte majdnem biztos, hogy lesz megállapodás a demokratikus ellenzéki pártok között, csak még azt nem tudni, hogy mikor és mi lesz ennek a tartalma.
A politikai megbékélésről kötött megállapodást a Gázai övezetet uraló Hamász iszlamista palesztin szervezet riválisával, a Ciszjordániát kormányzó, mérsékeltnek tekintett Fatah mozgalommal – közölte a Palesztin Tájékoztatási Központ.
Iszmail Haníje, a Hamász 2017-ben újra megválasztott politikai vezetője bejelentette, hogy a szerda óta folytatott megbeszéléseket Kairóban. A két palesztin szervezet között Egyiptom közvetített. A radikális iszlamista szervezetet Szalah al-Harúri elnökhelyettes és Jahíje Szinuár, a Hamász idén megválasztott vezetője, valamint az izraeli börtönökben fogva tartott palesztinok ügyeiért felelős Rohi Mustafa képviselte. A Fatah küldöttségét a megbékélési megbízott Azam al-Ahmad vezette.
„Ma reggel Egyiptom ernyője alatt született meg a Hamász és A Fatah közötti megbékélési megállapodás”
– foglalta össze a tárgyalások eredményét Haníje, és további információkat ígért a délután tartott kairói sajtótájékoztatón.
Az izraeli média úgy tudja, hogy ismételten csak a közigazgatási és gazdasági témákról egyeztettek a felek, de továbbra sem került szóba a Hamász katonai szárnyának esetleges lefegyverzése. Ugyanakkor rendezték az Izraelbe és Egyiptomba vezető gázai átkelőhelyek ellenőrzésének a kérdését, valamint a Palesztin Hatóság Gázában dolgozó tisztviselőinek fizetését. Továbbá egy izraeli delegáció is ellátogatott Kairóba, akik az egyiptomiakkal tárgyaltak, de ezzel kapcsolatban egyelőre nem adtak ki bővebb információt.
A palesztinok fő áramlatának mozgalma, a Fatah 2007-ben vesztette el a Gázai övezet feletti ellenőrzést a Hamász ellenében, amelyet a Nyugat és Izrael terrorista szervezetnek tekint. A múlt hónapban azonban megállapodás született arról, hogy a Hamász átadja a kormányzati hatalmat a Fatah által támogatott Palesztin Hatóságnak.
A Közép-európai Egyetem közleményben számolt be arról, hogy rendben zajlik az intézmény újraakkreditációs folyamata és már csak arra van szükség, hogy a magyar kormány aláírja a törvény által megkövetelt megállapodást New York állammal.
A közlemény szerint október 11-én van az első határidő, amit a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény módosítása, a “lex CEU” szabott a Magyarországon működő külföldi felsőoktatási intézmények számára. Azt írják, a CEU megszakítás nélkül folytatja tevékenységét. Az egyetem rendes újraakkreditációs folyamata is a megszokott módon halad a magyar felsőoktatási hatóságoknál. Ahogy eddig is,
a CEU betartja az összes magyar szabályozást és előírást.
A következő határidő 2018. január 1-jén jár le, és ez megköveteli, hogy Magyarország és New York állam között nemzetközi megállapodás legyen érvényben.
A január elsejei határidőt érintő tárgyalások New York állam és a magyar kormány között egy olyan keretmegállapodást eredményeztek, amely lehetővé teszi, hogy a CEU Budapesten maradhasson, és továbbra is amerikai és magyar akkreditációjú diplomákat adhasson ki, írja az egyetem. A New York állam és a magyar kormány közötti megállapodás-tervezet létrejöttét követően a CEU és a Bard College egyetértési megállapodást írt alá, amelyben
a CEU elkötelezte magát a New York államban folytatandó oktatási tevékenységek kidolgozására.
Azt írják, jelenleg arra várnak, hogy a magyar kormány aláírja a megállapodás-tervezetet New York állammal, és elküldje azt az Országgyűlésnek ratifikálásra, amellyel az törvényerőre emelkedhet. Azt szorgalmazzák, hogy a magyar kormány ezt haladéktalanul tegye meg.
Figyelve a palesztin Fatah és Hamász közeledését, még korai beszélni egyfajta „történelmi összeborulásról”, mégis kétségtelen, hogy ez az esemény komoly előrelépéssel kecsegtet az izraeli-palesztin békefolyamatok számára. Azonban tekintettel a két szervezet közötti korábbi megállapodásainak sorsára, vajon valóban hosszú életű lesz-e mostani egységkormány? És mit szól ehhez Izrael, különösen a Netanjahu-kormány?
Amikor a gázai Hamász szeptemberben bejelentette, hogy nemcsak hajlandó megállapodni a ciszjordániai Fatahhal, hanem lemond a szükséges irányításról is, akkor több médium is szenzációs hírként tálalta a dolgot. Ugyanakkor a háttérben már régóta számítani lehetett arra, hogy valami komoly változás van készülőben. A terrorszervezet döntése ugyanis egy hosszú, évekig tartó folyamat végeredménye volt, mintsem egy hirtelen jött ötlet a vezető tagok részéről. A Hamász 2017-re
politikai, gazdasági és katonai szempontból is a kimerülés határára került.
Az elmúlt hónapokban pedig már inkább a fennmaradásért, semmint Izrael ellen harcolt. A szervezet politikai vezetése egyszerűen oda jutott, hogy vagy kiegyeznek az örök riválisnak számító Mahmúd Abbásszal, a Palesztin Hatóság elnökével és egységkormányt hoznak létre a Fatahhal, vagy vállalják a totális gazdasági és politikai összeomlást.
Se veled, se nélküled…
Természetesen még korai arról beszélni, vajon a Hamász vezetése tényleg komolyan gondolja-e „kapitulációt”, vagy be fogja-e tartani az ígéreteit. Nem idén volt az első eset, hogy a gázai terrorszervezet a ciszjordániai politikai vezetéssel egyezett meg. 2014-ben Iszmail Haníje – a Hamász akkori vezetője, aki 2017-ben visszakerült a szervezet élére – bejelentette a palesztinok megosztottságának végét és közölte, hogy öt héten belül közös kormányt hoznak létre Abbásszal. Akkor is úgy tűnt, hogy
2007 után szintén valósággá vált a „palesztin egység”.
Ugyanakkor ez nem tartott sokáig, hiszen a két szervezet azonnal összevitatkozott a hatalmi és a választási kérdéseken, a közös jelöltek személyén, a fegyveres erőik sorsán, az anyagi forrásokon és a közigazgatási ügyeken. Ezért aztán 2015-ben felbomlott az egységkormány, és a Hamász és Fatah ismét külön utakon kezdett el járni.
A 2014-es egységkormány létrehozásáról szóló megállapodás aláírása. A kép forrása: Wikimedia.
Ugyanakkor mi változott 2015-höz képest, hogy most a gázai terrorszervezet mégis komolyan gondolja a Fatahhal való együttműködést?
Pechszériában
Izraeli tüzérség lövi a gázai állásokat a 2014-es hadműveletek idején. A kép forrása: Wikimedia.
Először is a 2014-ben Izrael által indított „Erős Szikla” szárazföldi és légi hadművelet súlyos veszteségeket okozott a Hamásznak. Hiába szerveztek donorkonferenciákat, csupán pár ország támogatta ténylegesen a gázai felújításokat és annak a kevés pénznek is, amit kaptak, legtöbbször
a felső vezetésben uralkodó korrupciónak köszönhetően nyoma veszett.
Emiatt a gázaiak felé érkező szimpátia folyamatosan elapadt, ahogyan a terrorszervezet a hatalom megtartása terén egyre nagyobb nehézségekbe ütközött.
Például, amikor úgy tűnt, hogy küszöbön áll a harmadik intifáda 2015-ben vagy 2017-ben, vagy
egymás után zajlottak a különböző késeléses és gázolós merényletek Izraelben,
a Hamász egyértelműen az események után futott, nem pedig ő alakította őket. Gondot jelentett, hogy a terrorszervezetben egyre nagyobbá váltak az ellentétek a katonai szárny – pl. az Ezzeddín el-Kasszám Brigádok – és a politikai vezetés között, ami már szakadással fenyegetett. Más problémák is felütötték a fejüket: nem tudták a közalkalmazottaikat kifizetni, rendszeresek voltak az áram és ivóvíz-kimaradások, 50-55 százalékra ugrott a munkanélküliség és az izraeli blokád miatt továbbra is kevés áru – például építőanyag – érkezett be a gázai területekre.
Ezzel párhuzamosan az is tetézte a terrorszervezet problémáját, hogy az általa uralt Gázában a régi-új szervezetek aktivizálták magukat. A radikális palesztinok „csalódtak” a Hamászban, ezért egyre többen fordultak a még szélsőségesebb csoportok felé. Ennek következtében az Iszlám Államnak szintén sikerült megvetnie a lábát a térségben. Sőt, 2015-től folyamatosan erősödött a Hamász rovására: annyira, hogy nem egyszer nyílt összecsapások törtek ki a felek között, mert a dzsihadisták úgy vélték, hogy a
Hamasz túlságosan engedékeny Izraellel szemben és megbukott az iszlám állam megteremtésére tett kísérlete.
Az Iszlám Dzsihád harcosai. Ők lettek az ISIS legfontosabb szövetségesei és a Hamász legnagyobb kihívói Gázában. A kép forrása: Pinterest
Ebben a vádban volt némi igazság. 2015-től ugyanis katari közvetítéssel egyeztetések zajlottak a Hamász és az izraeli vezetés között. Mindkét fél ugyanis közös ellenségnek tartotta az ISIS-hez hasonló szervezeteket, ezért egy
lehetséges tűzszünetről tárgyaltak,
amit hivatalosan ugyan nem sikerült elérni, de azóta a Hamász politikai vezetése által szervezett és indított támadások száma jelentősen lecsökkent.
Nyugati nyitás és lecserélt szponzorok
Izraeli katonák egy gázai övezetbe tartó alagutat szemlélnek. 2013 óta gyakran az egyiptomi haderővel közösen robbantották be.A kép forrása: Wikimedia
A Hamásznak nemcsak belső problémákkal kellett szembenéznie. 2013-ra elvesztette a két korábbi legjelentősebb szövetségesét, vagyis Bassár el-Aszadot és a libanoni Hezbollah nevű síita szervezetet. Mindkettőt azért, mert a damaszkuszi kormányzat ellen harcoló szunnita, gyakran szélsőséges iszlamista csoportok oldalára állt. Ennek következtében
a korábbi fő szponzornak számító Irán is csökkentette a Hamásznak nyújtott támogatását.
Ugyanúgy a terrorszervezetet nehezen érintette, amikor Egyiptomban Mohamed Murszi iszlamista elnök és a Muszlim Testvériség megbukott. A helyébe lépő katonai kormányzat felrobbantotta az Egyiptomból a Gáza övezetbe vezető 1200 csempészalagutat és szintén kiutasították a tagjait az országból, valamint felszámolták a jelenlétét az országban.
Ezért a Hamász kapkodva próbált meg külföldi támogatókat szerezni: „dobták” Iránt, mégpedig annak régióbeli riválisáért, Szaúd-Arábiáért. 2015-ben Háled Mesaal az egykori szaúdi uralkodóval találkozott, és nyíltan Rijád mellé állt az olyan kérdésekben, mint a jemeni háború, ezzel jobban magára haragítva Teheránt. Ugyanakkor ez nem érdekelte őket, mert a
szaúdi pénzekben reménykedtek,
amit megadtak nekik. Igaz a szaúdiak nagy árat kértek érte: kötelezték a Hamászt, hogy engedjen az Izrael-ellenes álláspontjából, szakítsa meg az iráni kapcsolatait és fokozatosan távolodjon el a Muszlim Testvériségtől, amit Szaúd-Arábiában 2014-ben terrorista szervezetnek minősítettek és betiltottak.
Ennek a politikának és az Öböl-menti szunnita monarchiák közvetítésének gyümölcse 2017-ben kezdett beérni. Az egyik jele az volt, hogy a terrorszervezet kiegészítette az alapító okiratát, vagyis
már nem Izrael állam megsemmisítését jelölte meg elsődleges prioritásának,
hanem az 1967-es hatnapos háború előtti határok elfogadását. (Ami természetesen az izraeli vezetésnek ugyanúgy elfogadhatatlan).
Új időszámításban reménykedve
Mindezen külső és belső tényezők következtében korántsem véletlen, hogy a Hamászban úgy véljék: a mozgalom számára az egyetlen menekülőutat a ciszjordániai elittel való (újra)megállapodás jelenti. Már csak azért is volt sürgető a számukra, mert Abbász bejelentette, hogy többé nem fizeti ki a gázai övezet villanyszámláit, miközben Rijád azzal fenyegetőzött, hogyha a Hamász továbbra is akadályt gördít az Egyiptom vezette palesztin-palesztin tárgyalások elé, akkor elbúcsúzhat a további segélyektől.
Ezért október 4-én,
közel három év után a Hamász és Fatah közös kormányülést tartott.
Ezen részt vett Háled Favzi tábornok, az egyiptomi felderítés feje, aki nagy szerepet játszott a palesztin közeledésben, ezzel szimbolizálva Kairó nélkülözhetetlen szerepét a megállapodásban. A Hamász beleegyezett abba, hogy minden politikai, gazdasági és közigazgatási ügyét Rámi Hamdalláh palesztin miniszterelnök vezette kormány felügyelete alá helyezni. Egyedül a Hamász fegyveres szárnya az, amely önálló egységként továbbra is fennmaradhat, illetve a gázai övezetben ők látnák el a rendőri, védelmi feladatokat.
Öröm és üröm
A nemzetközi közösség mély elégedettséggel fogadta a bejelentés hírét. Egyiptom és Törökország üdvözölte, Szaúd-Arábia újabb pénzügyi támogatásokat ígért. Az Egyesült Államok szintén kifejezte örömét a palesztin egységkormány létrehozásában, de
kötelezik őket arra, hogy ismerjék el Izraelt.
Ráadásul Washingtonban úgy tekintenek erre a megállapodásra, mint ami majd kikövezi az utat egy izraeli-palesztin békeszerződés előtt.
Csakhogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és kormánya számára a legrosszabbkor jött a Hamász-Fatah megállapodás híre. Hiszen szeptemberben a folyamatos korrupciós botrányok hullámai már nemcsak a minisztereit érték el, hanem a családtagjait is. A szíriai háború még borzolja a kedélyeket az országban, hiszen izraeliek szinte havi rendszerességgel intéznek légicsapásokat szíriai célpontok ellen, miközben a libanoni Hezbollah akciói miatt is egyre gyakrabban fáj az izraeli katonai és politikai vezetés feje.
Netanjahu a miniszterelnök az október 4-i találkozó hírére kijelentette, hogy
„Izrael csak akkor hajlandó a valamennyi palesztin szervezetet képviselő kormánnyal tárgyalni, ha a Hamász lefegyverzi fegyveres szárnyát, szakít Iránnal és elismeri Izrael államot”.
Számukra ugyanis gondot jelent, hogy a palesztin egységkormány létrehozásával tovább gyöngülhet az izraeli kormány azon érvelését, miszerint a másik oldalon nincs tárgyalópartner. Ez belpolitikailag téren az izraeli ellenzék megerősödését hozhatja magával, akik továbbra is a tárgyalások vagy akár a kétállami megoldás hívei. Ugyanúgy ezek a csoportok rámutatnak arra, hogy a Hamász már évek óta „csak árnyéka” önmagának, és azért is szükséges a palesztin megegyezés melletti izraeli kiállás, mert ellenkező esetben az ISIS és a hozzá hasonló szélsőséges csoportok erősödnének meg igazán.
Ugyanakkor a Likud kormánypárt és az izraeli jobboldal továbbra sem hajlandó egyezkedni. Például Avigdor Liberman védelmi miniszter szerint azért, mert mostantól a Hamász és a Fatah
„A libanoni-modellt fogja megvalósítani, ahol a civil és a kormányzati szolgálatokat Bejrút adja, de a biztonságiakat a Hezbollah látja el.”
Amennyiben az izraeli kormány most elutasítja a palesztin egységkormánnyal való tárgyalásokat, azzal nemcsak belpolitikailag, hanem külpolitikai téren is nehéz helyzetbe hozhatja magát. Donald Trump amerikai elnök nem titkolt célja, hogy az Egyesült Államok „tető alá hozza az évszázad megállapodását, vagyis az izraeli-palesztin békét”.
Azonban nemrég az az amerikai elnök úgy fogalmazott: Netanjahu ezen a téren „sokkal problémásabb”, mint Abbász. Amennyiben Trump továbbra is meg akarja valósítani a közel-keleti békéről szőtt elképzelését, azzal lényegében visszahozza azokat az Barack Obama elnök alatti időket, amikor az amerikai-izraeli kapcsolatok számtalan nehézséggel küszködtek.
Trump és Netanjahu találkozója 2017. május 23-án. Vajon a palesztinokkal kapcsolatos véleménykülönbség jelenti az első komoly repedéseket a két politikus „barátságában”? A kép forrása: Wikimedia.
Ugyanúgy, ha Izrael folytatja az elutasító magatartását, akkor azzal
könnyen semmissé teheti azokat az eredményeket, amelyeket az arab országokkal való kapcsolatok javítása terén sikerült elérnie.
Nyílt titok ugyanis, hogy egyes szunnita arab államok a háttérben gazdaságilag és katonailag is együttműködnek Izraellel. Egyiptom és Izrael között még soha nem volt ilyen jó a viszony, hiszen nagyon intenzív biztonságpolitikai kooperáció zajlik a felek között. Az Öböl-menti monarchiák pedig idén olyan ajánlatot tettek Izraelnek, miszerint feloldanának minden kereskedelmi megszorítást az országgal szemben, és akár diplomáciai képviseletet nyitnának Izraelben, de cserébe ők állítsák le a telepek építését és folytassák a tárgyalásokat a palesztinokkal.
Quo vadis?
Mindenezek tükrében tehát még nagyon
korai egyértelmű hosszan tartó sikerről beszélni,
hiszen még kérdéses, hogy a Hamász-Fatah megállapodása mennyire fogja kiállni az idő próbáját. Ezzel együtt Izrael hozzáállása és reakció szintén kulcsszerepet játszanak a palesztin egységkormány jövőbeli működésében. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az évek óta a káoszba, válságokba és fegyveres konfliktusba süppedt Közel-Keleten végre felcsillant egy apró reménysugár.
Várjuk, hogy a kormány aláírja, és a parlament ratifikálja a megállapodást, ami lehetővé teszi, hogy a CEU tovább működjön Budapesten, ami mindig is az intézmény célja volt – írja közleményében az egyetem.
Azt írják: az elmúlt hónapok során tárgyalások folytak New York állam és Magyarország kormánya között a CEU budapesti jövőjéről. A CEU szándékosan tartózkodott a nyilatkozatoktól, hogy elősegítse a tárgyalások sikerét. A CEU nem vesz részt a tárgyalásokon, arról értesült azonban, hogy azok megteremtették a megegyezés alapját.
A közlemény szerint az eredmények fényében a CEU úgy ítélte meg, hogy egyetértési megállapodást írhat alá
az intézménnyel több évtizede szoros partneri kapcsolatot ápoló Bard College-dzsal,
annak érdekében, hogy az Egyetem oktatási tevékenységet folytathasson New York államban. Abban bíznak, hogy ez a megállapodás, ami nem zárja ki a hasonló jövőbeli együttműködéseket más New York-i intézményekkel, a helyzet gyors megoldásának alapját jelentheti.
Várják, hogy a kormány aláírja, és a parlament ratifikálja a megállapodást, ami lehetővé teszi, hogy a CEU tovább működjön Budapesten, ami mindig is az intézmény célja volt – áll a CEU közleményében.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
A
