Kezdőlap Címkék Média

Címke: média

Központosítaná a Fidesz a médiabirodalmát

0

A legtöbb kormánypárti médiumot egy központi holding irányítana, amelyek Liszkay Gábor vezethetne. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó szakértő szerint így hatékonyabb lehet a működtetés, és elmúlt már az a félelem, hogy valaki, Simicska Lajoshoz hasonlóan, fellázadhat.

Központosítaná a kormány a médiabirodalmát a 444 információi szerint. Azt írják: megszűnnek a párhuzamos tulajdonlások, a legtöbb médium egy holdingba kerül, Liszkay Gábor irányítása alá.

A portál szerint a G-nap után azért épült több lábra a rendszer, hogy ne fordulhasson előre még egyszer, ami Simicska Lajos esetében. Így lett médiatulajdonos Habony Árpád, Mészáros Lőrinc, Andy Vajna, Matolcsy Ádám, Schmidt Mária és még Heinrich Pecina is.

Nemrég viszont Liszkay, a Mészáros tulajdonában lévő Mediaworks elnök-vezérigazgatója Media Fundamentum Nonprofit Zrt. néven céget alapított.

Ez a cég lehet a médiabirodalom központja.

A 444 úgy tudja, ide kerül minden Mészáros-érdekeltség: a megyei napilapok, a Nemzeti Sport, bulvárlapok; a nemrég megszerzett Simicska-birodalom: a Hír TV és a Magyar Nemzet kiadói joga; az Echo TV, a Karc FM, a Retro Rádió és a Matolcsy Ádám-féle Origo. A portál szerint bizonytalan a TV2, a Bors és a Rádió1 státusza, a Habony-féle Lokál és 888 megúszhatja a beolvadást, a nagyon alacsony példányszámú, Schmidt Mária-féle Figyelőt pedig „nem tekintik relevánsnak”. A végleges döntés Orbán Viktor kezében van.

A „szakmai munkát” állítólag Liszkay Gábor felügyeli majd, a vezérigazgató pedig az MTVA-vezér Vaszily Miklós lehet.

A 444 szerint a központosítás oka, hogy „a politikai vezetés elégedetlen a külön-külön kézbe utalt médiumok menedzselésével” – vagyis azzal, hogy

„egyes strómanok és kijelölt tulajdonosok sajátjuknak tekintik, és önkényesen hordják szét a rájuk bízott vagyont”.

Egyetért ezzel Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője is. A Független Hírügynökségnek azt mondta: az Echo TV például nagyon önjáró lett, nem csak pénzügyi szempontból. Szerinte „ez szereptévesztés”, hiszen „itt mindenki kiszolgál”.

Mint mondta, a rendszert tudatosan építették így ki, a Simicska-háború miatt, de

„mostanra annyira stabilizálódtak a feudális viszonyok, hogy nem kell tartani lázadástól”.

A centralizált birodalom működtetése egyébként olcsóbb is lehet (bár így is „elképesztő mennyiségű” közpénzről lehet beszélni), és a hatékonyság Polyák Gábor szerint felülírhatta a félelmet.

Ugyanakkor ez szervezeten belülre hozhat bizonyos vitákat is, amelyek eddig zajlottak, például a Habony- és a Mészáros-féle kör körül. Ez is oka lehet annak, hogy a Lokál és a 888 kimaradhat (a 444 szerint a másik ok, hogy Liszkay közéletibb profilt képzel el, kevés bulvárral).

A TV2 esetleges kimaradásával kapcsolatban azt mondta: senki nem érti, hogy ilyen hátszéllel hogyan lehet veszteséges, és veszélyes lenne bevinni egy ilyen szervezetbe „egy fekete lyukat, amely benyel minden pénzt, de nem látni, hol pottyan ki”.

A NER-ben csak a „csaló bíró” verheti meg a Vidit

0

2-1-re kikapott a magyar csapat az AEK Athéntől a Bajnokok Ligája csoportköréről döntő párharc első meccsén. A görögök akkor rúgták a góljaikat, amikor Huszti kiállítása miatt emberelőnyben voltak.

A Vidi FC (lánykori nevén Videoton, a magyar bajnokságban MOL Vidi FC) nagy bravúrt hajtott végre azzal, hogy erősebb ellenfeleket legyőzve eljutott a Bajnokok Ligája selejtezőjének utolsó fordulójáig, vagyis egy lépésre van a milliárdokat jelentő csoportkörtől – de még ha nem is sikerül továbbjutni, az Európa Liga csoportkörében akkor is folytathatja a csapat.

Mi több, egészen tegnapig veretlen volt a Vidi, tegnap viszont a Groupama Arénában játszott meccsen (a székesfehérvári stadion továbbra sincs kész) 2-1-re kikapott a görögöktől.

Az eredményt jelentősen befolyásolta Huszti Szabolcs butasága:

az első félidő közepén ártalmatlan helyzetben megtaposta ellenfele bokáját, amiért a bíró kiállította. Lehet vitatkozni ennek jogosságán, hiszen nem volt szándékos a mozdulat, inkább óvatlan, de sok esetben láttunk már ilyenért piros lapot. A tegnapi meccsen sem ez volt az egyetlen, szinte ugyanilyen szabálytalanságért állított ki egy görög játékost is az olasz bíró már 0-2-nél.

Ami viszont érdekes, hogy a magyar sajtó hogyan számolt be erről.

Index:

„A 23 percben aztán jött Huszti Szabolcs, aki egy teljesen ártalmatlan helyzetben rátaposott az egyik görög játékos lábára. Élőben nem tűnt annyira durvának az eset, de a visszajátszások alapján egyértelműen nyújtott lábbal taposott Huszti, Gianluca Rocchi pedig rögtön felmutatta a piros lapot.”

24:

„Huszti Szabolcs késett el az egyik labdáról, és jól látható módon letalpalta ellenfelét. A sárga biztos volt, aztán jött a fekete leves: Rocchi azonnali pirossal küldte le a pályáról a magyar játékost.”

444:

„Huszti egy labdáért vívott közelharc után lépett oda Taszosz Bakaszetasz lábfejére, az olasz Gianluca Rocchi pedig azonnal felmutatta a piroslapot. A szabálytalansággal nem lehetett vitatkozni, és bár a kiállítás az első visszajátszás alapján még tűnhetett, a szakmai elemzések végül arra jutottak, hogy mivel a magyar játékos mozdulata sérülésveszélyes volt, járt a piros.”

Hvg:

„A 23. percben emberhátrányba kerül a Vidi, Huszti Szabolcsot azonnali pirossal kiállítják. A középpályán szabálytalankodott, rálépett Taszosz Bakaszetasz lábára, Rocchi egyből pirosat adott.”

Origo:

„Huszti Szabolcsot a 23. percben abnormális piros lappal küldte le Rocchi (…)

Huszti kapott egyből piros lapot – Rocchi úgy ítélte meg, hogy a magyar középpályás szándékosan taposta meg Bakaszetaszt. Nevetséges ítélet volt. (…)

Huszti a visszajátszások alapján jól láthatóan a labdát szerette volna elérni, érthetetlen, hogy egy olyan rutinos játékvezető, mint Rocchi hogy állíthatta ki ezért a magyar játékost.”

Nemzeti Sport:

„Huszti Szabolcs szabálytalankodott Taszosz Bakaszetasszal szemben, az „áldozat” nyomban egy görög dráma főszereplőjévé lépett elő, Gianluca Rocchi pedig olyannyira díjazta az „alakítást”, hogy piros lapot mutatott fel a magyar játékosnak.”

Amikor a „jobboldal” kinyírja a jobboldali médiákat

Magyarországon a nyomtatott sajtó tekintetében megszűnt a sajtószabadság, az elektronikus médiáknál pedig egy lépésre vagyunk ettől – írja Gál Zsolt a Paraméter nevű felvidéki portálon: „Vagyis gyakorlatilag elég kinyírni az RTL Klubot, és Magyarországon általában véve vége a sajtószabadságnak!”

A szerző megállapítja, hogy Magyarországon az elmúlt években egy olyan szerkezetű média-világ alakult ki, amely nem a nyugati demokratikus, hanem a keleti diktatórikus mintákat követi. Ami kialakult, az nem „jobboldali média túlsúly”, hanem a fideszes lakájmédia/propagandamédia túlsúlya, aminek köze sincs a sajtószabadsághoz.

Gál Zsolt szerint a Fidesz vagy netalán Orbán Viktor bírálata ismeretlen az olyan fideszes médiáknál, mint a TV2, az Echo TV, a Ripost, a 888.hu, a Magyar Idők, stb. Röhejes, hogy lassan már kilenc éven vannak hatalmon, de ezek a médiák még mindig az ellenzéket támadják, meg Sorost, az EU-t, stb., szóval mindenkit, csak az Orbán-pártot nem. Pedig lett volna miért bírálni a 2010 utáni Orbán-kormányokat jobboldalról, főleg gazdasági intézkedéseik, a jogállam és a demokrácia leépítése meg a hatalmas korrupció miatt is.

A hírhedt 2015-ös „G-nap” után, Simicska Lajos médiabirodalma pontosan erre állt át, de Orbánék idei újabb választási győzelme után az oligarcha végleg bedobta a törülközőt. A Magyar Nemzet és a Heti Válasz megszűnt, a Hír TV meg visszakerült fideszes kezekbe és újra az állami propagandagépezet részévé vált. Ezzel paradox módon a Magyarországon jobboldalnak tartott Fidesz (valójában nem az) nyírta ki a valódi jobboldali média maradékát.

Másodszor, elmondhatjuk, hogy ezzel a lépéssel a hatalmas túlsúlyba került fideszes médiának esze ágában sincs ellenőrző szerepet betöltenie, lépjen bármit is Orbán, mindig mellette állnak, legyenek akármilyen korruptak, semmi következménye nem lesz, be sem kerül a hírekbe.

Harmadszor, újabb abszurdumként egy olyan médiabirodalom alakult, amelynek nincs szüksége előfizetőkre, olvasókra, nézőkre, hallgatókra. Persze nem árt, ha vannak, de a fő bevételi forrást az állami pénzek jelentik, közvetve vagy közvetlenül. Közvetlenül úgy, hogy Magyarországon a régióban egyedülálló hatalmas állami hirdetési piac alakult ki, adófizetői pénzből „állami hirdetés” vagy a „tájékoztató kampány” gyanánt jórészt fideszes pártpropagandát tolnak és jól megpakolják vele a lakájmédiáikat. Ehhez járul az is, hogy az összes közintézmény kötelezően előfizet a kormánypárti médiára és kötelezően lemondja a független, ellenzéki termékek előfizetését. Közvetve meg úgy, hogy ezeket a médiákat kizárólag fideszes oligarchák és strómanok birtokolják, akik az állammal üzletelve gazdagodtak meg, többnyire uniós pénzből finanszírozott közbeszerzéseket „elnyerve”, így hálából tolhatnak némi pénzt a mellékzsebből vett médiáikba szerezve pár jó pontot a kedves vezetőnél. Emellett a Fidesz-közeli üzleti világ persze nagyon jól tudja, hogy milyen médiákban illik hirdetni és milyenekben nem. De ennél is tovább mennek, a saját holdudvaron kívüli magánszférát is bezsarolják, tudtukra adva, hol illik és hol nem hirdetni. Ellenkező esetben ne számítsanak állami megrendelésre, és a szabályozási környezeten is tud a kormány csavarni…

És végül, negyedszer, a lakájmédiánál dolgozókat nehéz újságírónak nevezni, mert a tartalomról nem szabadon döntenek, hanem a pártközpontból ukázba kapják (gyakran a médiák vezetőin keresztül), sőt sokszor már a cikkek is a kormány propaganda osztályáról jönnek, az „újságíró” így nem is írja őket, csak az adott formátumhoz szerkeszti – tartalmilag nem nyúlhat bele – írja Gál Zsolt a Paraméteren, aki felsorolja mi tartozik a fideszes propagandagépezethez:

Ami a nyomtatott sajtót illeti, itt mára teljes a dominancia a közéleti napilapok piacán egyetlen egy sajtótermék, a Népszava nem része a fideszes médiabirodalomnak. De ez sem nevezhető teljesen függetlennek, mert a tulajdonos, az egykori MSZP-pénztárnok, Puch László egyik cége, aki piaci pletykák szerint fideszes segítséggel vette vissza a lap kiadóját. (2010 előtt Magyarországon Puch-Simicska tengelyről beszéltek az MSZP-s és FIDESZ-es pártpénztárnokokról elnevezve, az elv az volt, hogy 70:30 arányban osztoznak a pártok az állami pénzeken attól függően, ki van épp kormányon és ellenzékben). A Fidesznek is érdeke lehet fenntartani a sajtószabadság látszatát, ennek lehet része a Népszava a rendszeren belül, és pár hetilap: HVG, 168 óra, ÉS, Magyar Narancs – ez utóbbiak nem részei a rendszernek, de úgyis csak elzárt nagyvárosi értelmiségi katakombákban olvassák őket a fogyatkozó előfizetők, akik a büdös életben nem fognak a Fideszre szavazni. Még Putyin Oroszországában is vannak független médiák (Novaja Gazeta, Echo Moszkvi rádió, Dozsgy TV) éppen azért, hogy kitehessék őket a kirakatba, lám nálunk sajtószabadság van, nincs itt semmi probléma…

De akkor nézzük a napilapok piacán mi áll szemben a kérdésesen független Népszavával.

Mivel a Népszabadság és a Magyar Nemzet megszűnt, ezért kizárólag fideszes lapok fideszes oligarchák és strómanok kezén. Az összes megyei, regionális napilap, főleg Orbán legfontosabb strómanja, Mészáros Lőrinc birtokában. Az ő Opimus részvénytársasága által megvett Mediaworks birtokolt a 19 magyarországi regionális napilapból 14-et, továbbá Orbán kedvenc lapját az országos Nemzeti Sportot, a Világgazdaságot, meg közben még Mészáros megvette az Echo Tv-t is. A TV2-tulajdonos Andy Vajnánál van a Kisalföld és a Délmagyarország, de az egyik legnagyobb bulvárlap a Bors is. A maradék három vidéki napilap (Észak-Magyarország, Kelet-Magyarország, Hajdú-Bihari Napló) az osztrák Heinrich Pecina érdekeltsége, korábban ő zárta be a Népszabadságot és ő adta el a Mediaworks-öt Mészáros Lőrincnek… A megyei lapok esetében nem árt megjegyezni, hogy gyakran 30 ezer feletti példányszámban keltek el, sőt a legolvasottabb Kisalföld 50 ezer fölötti olvasottságával már évek óta a legnagyobb közéleti napilap volt az országos politikai napilapokat is megelőzve.

Az elektronikus médiák piacán sem sokkal jobb a helyzet. Országos lefedettségű független rádió jelenleg nincs.

A televíziók piacán a német tulajdonú RTL Klub az utolsó független bástya országos lefedettséggel, és kritikus (nagyon népszerű) híradókkal. Ott van még az ATV is, csakhogy kevesebb fogyasztóhoz jut el és 2003 óta a protestáns pünkösdista-karizmatikus Hit Gyülekezete mozgalom tulajdonában van, amelyhez az Orbán kormány mindig meg tudta találni az utat, ha akarta. Ezért az ATV az egyház állami támogatásával, az állami hirdetések megjelenésével stb. a rendszer részévé tehető, még ha maradnak is kritikus műsorai és műsorvezetői. Vagy ki lehet szorítani őket a különböző televíziós csomagokból, azok egy részéből. Szemben meg ott áll a teljes „közszolgálati” média (így idézőjelben, mert kormányzati propaganda médiáról van szó), a TV2, az Echo TV és most már újra a Hír TV is. Vagyis gyakorlatilag elég kinyírni az RTL Klubot, és Magyarországon általában véve vége a sajtószabadságnak!

Hiába ömlik a kormánypropaganda, a közönség inkább a valódi hírekre kíváncsi

A Hír TV visszafoglalása után újraindulhat a Magyar Nemzet, vagyis újabb csatorna öntheti majd a kormánypropagandát. A hír kapcsán megnéztük, hogy különböző médiumokra hitelesített számok alapján mennyien kíváncsiak, hányan kapcsolnak vagy kattintanak oda.

Kezdjük a tévékkel. A fő célcsoportnak tekintett 18-49 éves korosztályban az RTL Klub évek óta tartó stabil fölénye továbbra is megvan, az egész napos nézettségi átlagot tekintve 5-7 százalékkal vezet a TV2 előtt.

Ha csak a hírműsorokat nézzük: a TV2 szinte mindig kiad egy büszke közleményt, amennyiben valamelyik nap a Tényeket esetleg többen nézik, mint az RTL Klub Híradóját.

Túl sok örömre azonban nincs okuk:

az RTL néhány héttel ezelőtti közleményéből ugyanis az derült ki, hogy az idei év első felében 181 napból az RTL Híradó 164, míg a Tények csupán 17 napon nyert. A teljes nézettséget tekintve ez a szám 123 és 58 – amit az magyaráz, hogy a Tényeket többen nézik az idősek közül.

De nem csak a relatív, hanem az abszolút adatokra is kíváncsiak voltunk, ezért megnéztük, hogy egy, random módon kiválasztott héten, mennyien nézték a két hírműsor legnézettebb heti adását.

A 29. héten alig volt különbség a legnézettebb heti adások között (a teljes lakosságot tekintve): mindkét csatornán a július 18-ai adás volt a legnézettebb, az RTL Híradóra 665 623-an, a Tényekre 664 328-an voltak kíváncsiak. A többi hét adatait is megnézve, a legnézettebb adások általában 650-750 ezer nézőt vonzottak.

De mi a helyzet a kisebb csatornákkal? A TV2 piaci körképe alapján általánosságban azt lehet elmondani, hogy

a két nagy kereskedelmi csatornát az ugyanezen két cégcsoport tulajdonában tartozó egyéb tévék követik a nézettségi rangsorban:

a Film+, a Mozi+, a Cool, a Super TV2 és az RTL II közé csak az M4 Sport tud beférkőzni, majd őket követi a Comedy Central, a Viasat3 és az AXN. Ezután jön csak a közmédia hírcsatornája, az M1, az ATV és a Hír TV pedig ennél is jóval hátrébb van a rangsorban a 18-59 éveseket nézve (a TV2 Csoport őket tekinti célcsoportnak, így a körképet is ez alapján készítik el), nem beszélve az Echo TV-ről. A teljes lakosságot tekintve jobban szerepel a Duna TV és az ATV.

Ezeknél a csatornáknál néhány tízezer, a nézettebb műsoroknál 100 és 200 ezer közötti nézőszámról beszélhetünk, a 300 ezres szám túllépése már kiemelkedő sikernek számít. (Ez egyébként az ATV magazinműsorainak többször is sikerült idén.)

És hogy a Hír TV visszafideszesítése mennyi nézőt is érint? Az Index konkrét számokat is szerzett: három napot néztek meg, június 6-ot, 13-at és augusztus elsejét (vagyis a hatalomátvétel napját). Ezek szerint a fél hetes Híradót nagyjából 20 ezren, Kálmán Olga Egyenesen című műsorát pedig 56402-en illetve 51953-an nézték, a helyére lépő Magyarország Élőbent 39640-en. A nyolc órás Híradó nézettsége is 50 ezer körül volt.

Nézzük, mi a helyzet a hírportáloknál – fontos megjegyezni, hogy

csak az országos híroldalakat néztük meg,

a regionálisakat, amelyek túlnyomó többsége szintén kormányközeli, nem. Itt auditált adatokra tudunk támaszkodni. Négy, szintén random módon kiválasztott napot néztünk meg, az egyszerűség kedvéért táblázatba foglaltuk a számokat.

Két alapfogalmat azért érdemes tisztázni: a valós felhasználó (real user, RU) azokat jelenti, akik odakattintanak az oldalra, az oldalletöltés (page impression, PI) pedig az oldalon végrehajtott összes kattintást. Utóbbi szám azért jóval magasabb, mert egy-egy felhasználó akár naponta többször is ellátogathat egy oldalra, illetve egy-egy alkalommal több cikket is elolvashat.

augusztus 7.

augusztus 6.

július 27.

július 17.

RU PI RU PI RU PI RU PI
Index 721378 6331611 727601 6294049 699791 5749179 684063 6594884
Origo 634765 4798455 668040 4914898 620520 4953796 615295 4162017
24 600546 2105958 634593 2219459 723995 2336589 649966 2255602
HVG 333675 1176608 304377 1105493 442701 1438810 321975 1173355
444 298157 1199015 277057 1099656 252982 1005773 262865 1050012
Zoom 106569 216594 102233 195448 144861 251625 153868 235624
Pesti Srácok 31708 101726 34100 96726 37649 114251 23828 83851
888 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a.
Ripost n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a.
Blikk 481465 2688130 489854 2827648 415562 2263395 470478 2420957
Bors 107049 388461 107030 393986 83749 364001 113413 441387

Vagyis

a legnépszerűbb online újság továbbra is nagy fölénnyel az Index,

amelyet az Origo követ – már ha az oldalletöltések számát nézzük, az egyedi látogatókat tekintve ugyanis szoros versenyben vannak a folyamatosan fejlődő 24-gyel. Utánuk a Blikk, majd a hvg.hu (náluk hozzá lehet még tenni, hogy a hetilap 30 ezer fölötti példányszámban fogy) és a 444 következik. Leszakadva követi őket a Zoom és az erősen ingadozó számokat mutató Bors, a Pesti Srácokat pedig már közepes méretű oldalnak is nehezen lehetne nevezni.

Kíváncsiak lettünk volna arra, hogy hányan nézik meg egy-egy nap a Ripost vagy a 888 oldalát, az ő adataik azonban nem szerepelnek a listában. A Ripostról néhány hónappal ezelőtti adatokat találtunk, azok alapján a Borshoz hasonló számokat produkált. A 888 néhány hónapja azt írta, 70-80 ezer egyedi látogatójuk van egy nap – de bizonyítékkal nem szolgáltak.

A nyomtatott napilapoknál a MATESZ adataira lehet támaszkodni. Az elérhető legfrissebb számok ugyan hónapokkal ezelőttiek, akkor a Népszavából nagyjából 20 ezer, a Magyar Nemzetből 13 ezer példányt adtak el. A Magyar Idők nem auditáltatja magát, de szakmai becslések szerint 10 ezernél kevesebbet adhatnak el belőle. Nem véletlen tehát, hogy a hírek szerint meg is szüntethetik, ha újraindul a Magyar Nemzet.

Érdemes azt is megemlíteni, hogy

a bulvárlapok közül jóval több fogy:

A Blikk 96 ezer, a Bors 53 ezer fölötti példányszámot produkált. A Ripostról itt sem voltak adatok.

Jön a Magyar Nemzet(i) Idők?

„Biztos vagyok abban, hogy a Századvég tájékán nagyban megy a gondolkodás arról, hogy érdemes-e visszahozni azt a Magyar Nemzetet, amelytől a hard-core Fidesz-tábor már elpártolt, illetve arról, hogy mi legyen a Magyar Időkkel, amelybe rengeteg pénzt fektettek, s mégsem lett sikertörténet” – véli Polyák Gábor. A Mérték Médiaelemző Műhely vezetője szerint a Fidesznek sem áll érdekében robbanásveszélyig vinni a házon belüli médiakonkurenciát.

Sokak szerint azóta lóg a levegőben a Magyar Nemzet újraindításának és egyben a Magyar Idők megszüntetésének lehetősége, hogy Simicska Lajos kiszállt a „médiabizniszből” (és egy kivételével minden érdekeltségét eladta). Hivatalosan semmit nem lehetett erről hallani egészen mostanáig, amikor is Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője az ATV-nek arról beszélt, hogy „méltányos és igazságos” lenne, ha augusztus 25-én, alapításának 80. évfordulóján indítanák újra a Magyar Nemzetet, s azok kezébe adnák, „akik érzik és követik Pethő Sándor (a lapalapító) szellemiségét”.

Fotó: YouTube

Polyák Gábor a Független Hírügynökség megkeresésére úgy vélekedett, hogy

pénzügyi szempontból nincs értelme a Fidesznek fenntartania egy Magyar Időket és egy Magyar Nemzetet, hiszen a forrásai nem feneketlenek,

s pont annyi médiafelületre van szüksége, amelynek segítségével el tudja juttatni koncentrált üzeneteit. Teljesen tehát ők sem tehetik félre az ésszerűség szempontját.

A Magyar Nemzetnek jól felépített brandje van, a Magyar Idők pedig semmilyen szempontból sem nevezhető sikertörténetnek. Ugyan olvasottsági adtok nem állnak rendelkezésre, miként az sem, hogy mennyit fektettek eddig a kormánypárti lapba (miután nem állami tulajdonú a Mészáros médiabirodalmon kívüli lap), de ha valaki megnézi a cégbírósági dokumentumokat, azokból látszik, hogy milyen jól tartják az állami hirdetések a napilapot.

Tegyük hozzá, ugyanez a dilemma a Hír TV visszafoglalása után. Az Echóval és az állami m1-gyel is a pazarló párhuzamosság tanúi vagyunk.

Társadalmi szinten mérhető haszna nincs annak a médiafölénynek, amelyet a Fidesz kialakított a maga oldalán – válaszolta erre vonatkozó kérdésünkre a szakember, aki kifejtette:

rengeteg pénz megy el arra, hogy a Fidesz napi őrültségeit koordináltan eljuttassák a társadalomhoz, miközben az értelmes párbeszéd teljesen megszűnt.

A még eddig túlélt független kritikus média „a peremvidéken focizik”, napi túlélési csatákat vív – mondja, keserűen ironizálva azon, hogy

„társadalmi szempontból ennél rosszabb már csak az lenne, ha lelőnék az újságírókat”.

Most már inkább a Fideszen belül merül fel a kérdés, hogy van-e haszna, nem inkább káros-e a házon belül kialakult (média)konkurencia – mondja, hozzátéve: könnyen lehet, hogy a Fidesznek kell végig gondolnia, hogy akar-e házon belüli küzdelmeket.

„Ma már nem irányvonalak, hanem gazdasági csoportosulások vannak, személyes és gazdasági érdekekkel – ez pedig egy ponton túl már robbanásveszéllyel jár.”

Igen pesszimistán nyilatkozott arról, hogy szerinte elértük-e a mélypontot. Mint kifejtette: már régóta nem mond olyat, hogy nincs lejjebb, hiszen még abból a kevésből is – köztük az újonnan indultak közül is – megszűnhet pár, amely eddig állta a sarat. „Ebben a médiatérben, ebben a gazdasági környezetben nagyon komoly kihívás a vállalkozások számára életben maradni.”

Az pedig különösen nagy szomorúsággal tölti el, hogy a még létező, nem túlságosan nagyszámú független vagyonos üzletember sem tekinti megsegítendő célcsoportnak a független sajtót, a független civil szervezeteket,

s bár megengedhetnék maguknak, mégsem áldoznak rájuk. Ők eddig sem érezték fontosnak, hogy tegyenek a magyar nyilvánosságért. S nem hiszi – sorolta tovább a pesszimizmusát tápláló adalékokat –, hogy közösségi finanszírozással sokan fenn tudnának maradni.

Egy angol bűnöző a magyar kormánypropaganda legújabb sztárja

A szólásszabadság mártírjaként akarja beállítani a magyar kormánypropaganda Tommy Robinsont, a futballhuligánból lett erőszakos muszlimellenes aktivistát, aki ült már börtönben garázdaságért és csalásért is.

Ha az ember a kormánypropagandát olvassa, akkor az utóbbi hetekben feltűnhetett, hogy egyre többet foglalkoznak egy bizonyos Tommy Robinsonnal, akit valóságos mártírként jelenítenek meg:

  • „Robinson azzal szerzett magának hírnevet világszerte, hogy rendszeresen szót emelt a liberális véleményterror ellen Nagy-Britanniában, illetve több riportmunkájában a radikális iszlamizmus veszélyeire igyekezett felhívni a figyelmet.” (Magyar Idők és Figyelő)
  • „Tommy Robinson szimbolizálja tehát a szólásszabadságot, hiszen számos erőszakos cselekményről lerántotta a leplet, amit a nyugati sajtó csak a szokásos mély hallgatással nyugtázott volna. Ezzel kivívta a muszlimok és nyugati haladók haragját.” (Origo)
  • „Az ügyek, amelyeket felderített, önmagukban megérnének egy hosszú és sok részből álló publicisztika-sorozatot, abban bízom, hogy az alábbiakban ismertetett felfoghatatlan eset sok kedves olvasót fog arra sarkallni, hogy magától nézzen utána Tommy munkásságának és a vérlázító bűncselekményeknek, amelyeket hihetetlen ellenszélben tárt fel ez a bátor, fiatal brit állampolgár.” (Pesti Srácok)
  • „Tommy Robinsont 13 hónapra leültetik, pedig csak tudósítani akart muzulmán erőszakoló bandák tárgyalásáról. Az elmúlt időszakban ez a legnagyobb támadás a sajtó-, a szólás- és a véleményszabadság ellen.” (888)

De ki is valójában az alternatív valóságban előszeretettel csak az angol jobboldal fenegyerekeként emlegetett Tommy Robinson, aki az egész világon a rasszista szélsőjobboldal hősévé, és az ő bizarr világnézetük szerint a „liberális elnyomás” jelképévé vált?

Eredetileg nem is így hívták, valódi neve Stephen Christopher Yaxley-Lennon. Lutonban született, ír bevándorló anya és angol apa fiaként. 16 évesen kimaradt az iskolából, szerelőnek tanult a lutoni repülőtéren, majd ott is dolgozott. 2005-ben azonban kirúgták, miután

részegen megtámadott egy szolgálaton kívül lévő rendőrt,

és ezért 10 hónap börtönt kapott.

Politikai „karrierjét” egyszerű futballhuligánként kezdte, a Tommy Robinson nevet akkor vette fel, amikor 2009-ben megalapította a szélsőjobboldali Angol Védelmi Ligát (English Defence League, EDL). Közben ráadásul egy ideig a Paul Harris és az Andrew McMaster neveket is használta.

Az EDL tüntetéseket szervezett szélsőséges muszlim prédikátorok ellen, de közben Robinson ellen sorra indultak az eljárások: egyszer futballhuligánok között provokált verekedést, majd összevert egy másik EDL-tagot, utána pedig az Andrew McMaster nevet használva hamis útlevéllel akart Amerikába utazni. Ezért is 10 hónapot kapott.

2013-ban végül otthagyta az EDL-t, de közben még egy ügyben elítélték:

lakáshitellel kapcsolatos csalás miatt másfél évet kapott.

2014 kiengedték a börtönből, ezután Németországba utazott, hogy az ottani rasszista mozgalmat, a Pegidát Angliában is meghonosítsa. Elkezdett dolgozni egy kanadai, szélsőjobboldali portálnak, majd saját YouTube-csatornát indított, ahol összeesküvés-elméleteit és nem ritkán erőszakos akcióit közvetítette, többször is verekedésbe keveredett. A Twitterről is kitiltották, rasszista bejegyzései miatt.

Forrás: Wikimedia Commons

Ő maga egyébként tiltakozik az ellen, hogy rasszista lenne. Nem meglepő: a szélsőjobboldal számára a szólásszabadság azt jelenti, hogy nyugodtan uszíthatnak bárki ellen, ugyanakkor az övékével ellentétes véleményeket nem tűrik. Robinson hívei például a Guardian róla író publicistáját is megfenyegették, olyan üzeneteket kapott, hogy „megkapod, ami jár neked, te p*cs”, „egyszer valamelyikünk úgyis összefut veled”, „emlékszünk az árulók arcaira, fizetni fogsz a bűneidért”.

A legutóbbi, a magyar kormánypropagandában is kiemelt figyelmet kapott eljárás azért indult ellene, mert élő közvetítést indított a Facebookon egy leedsi tárgyalásról, amelyen egy banda tagjait gyerekmolesztálással és nemi erőszakkal vádoltak. Robinson egy órán keresztül videózott, majd elvitték a rendőrök. Ugyanis

az angol törvények szerint tilos közvetíteni a tárgyalásokról,

méghozzá azért, hogy ezzel ne befolyásolják az esküdtszéket.

A hírt gyorsan felkapta a rasszista szélsőjobboldal. A muszlimellenességéről hírhedt holland politikus, a Magyarországra is rendszeresen járó Geert Wilders a Twitteren szégyennek nevezte Robinson letartóztatását, és a rasszista tweetjeibe belebukó Roseanne Barr is kiállt mellette. De támogatta Steve Bannon, Donald Trump Európában turnézó bukott főtanácsadója is.

Tommy Robinson ugyanakkor elismerte bűnösségét. A bíró szerint azzal, amit tett, a szexuális erőszak miatti tárgyalás sikerességét kockáztatta, valamint azt is, hogy az ügyben új eljárást kell folytatni, amely rengeteg pénzébe kerülne az adófizetőknek, ráadásul az áldozatoknak is újra vallomást kellene tenniük.

13 hónap börtönt kapott. Az ítélet azért ilyen súlyos, mert

egy ugyanilyen ügye miatt próbaidőn volt:

tavaly Canterburyben is élő videóközvetítést adott egy tárgyalásról. Akkor próbaidőre bocsátották, de a bíró figyelmeztette, hogy legközelebb már börtönbe kerül.

Az ítélet miatt több országban is tüntettek, Londonban a legnagyobb, júniusi demonstráción 10 ezernél többen voltak. A tüntetéseket egyébként egy szélsőjobboldali think-tank, az amerikai Middle East Forum finanszírozta. A Vice beszámolója szerint a júliusi, londoni felvonuláson magyar zászlók is feltűntek.

Végül a héten Robinsont fellebbezés után óvadék ellenében kiengedték, eljárási hibák miatt újraindul az ügye. Addig is valószínűleg újabb akciókat tervez.

Folytatódik a médiaháború? Szavazzon!

0

A Hír TV fideszes visszafoglalása után két nappal megszűnik a valasz.hu, két hónappal azután, hogy a Heti Válasz nyomtatott kiadása megszűnt. Ön szerint megáll itt a lavina, vagy más médiumok is veszélyben vannak?

Más médiumot is fenyeget a bezárás veszélye?

Megszűnik a valasz.hu is

0

A Heti Válasz két hónapja csak digitálisan jelent meg. Mától nem lesz új tartalom a honlapon, az archívum azonban elérhető marad.

Ügyvezetőváltás történt a Lánchíd Rádió és a Heti Válasz élén – ezt írta közleményében a Lánchíd Rádió Kft. és a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. Augusztus elsejével Schlecht Csabát visszahívták a Lánchíd Rádió Kft. ügyvezetői posztjáról. A társaság képviseletét az eddigi társügyvezető, Csizmadia József Benedekné önállóan látja el.

Borókai Gábor június 20-ával mondott le a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről. Itt a kft. ügyvezetői tisztségét augusztus 3-ától Kovács Ildikó tölti be – írták.

A közlemény szerint

“a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó médiatartalom-szolgáltatás a mai nappal megszűnik”.

A Heti Válasz nyomtatott kiadása június 7-én szűnt meg, miután Simicska Lajos feladta Orbán elleni háborúját. Borókai Gábor a Független Hírügynökségnek azt mondta: voltak befektetők, akik érdeklődtek a lap iránt. Az üzletből azonban nem lett semmi, azóta a lap csak online verzióban volt elérhető.

A valasz.hu-n megjelent közlemény szerint a lap archívuma továbbra is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Sajtóvadászat

Szeptembertől nagy változások jönnek, mondta Orbán Viktor szombaton Tusványoson. Fenyegetésnek hangzott, nem bíztatásnak. Ezúttal nem nevezett meg bennünket, újságírókat, de tudjuk, az intés – a tudósok és a bírák mellett – nekünk is szól.

Minden magyar újságíró ellenség. Az a sajtómunkás, aki a Fidesz számára nem ellenség, nem újságíró. Akit Orbán és csapata nem tekint ellenségnek, arról legföljebb annyit mondhatunk, hogy újságíróként dolgozik, de nem igazi újságíró, hanem alákérdező mikrofonállvány.

Minden valódi újságíró Orbán rendszerének az ellensége. Nem kell ehhez baloldalinak lenni, sem liberálisnak – elég elutasítani Orbánt és egyre ijesztőbb antidemokratikus rendszerét, hogy valaki a körön kívül találja magát. Elég, ha az illető egyszerűen csak tisztességes. Elegendő, ha a feketéről nem hajlandó leírni, hogy fehér, a kicsiről, hogy nagy, a rosszról azt, hogy jó.

A gazemberről, hogy becsületes.

Sajtóvadászat indul az igazi újságírók ellen, akik megírják, ha Mészáros Lőrinc megint vásárolt valami csecsebecsét a gazdájának: hotelt, újságot, földet – mikor mi adódik. Azok ellen vív keresztes háborút Orbán, akik megírják, hogy Rogán miniszter miért él nagyságrendekkel fényűzőbbem, mint amit a fizetése alapján megengedhetne magának, vagy hogy Szijjártó külügyminiszter miből vásárolta a 167 millió forintos házikóját. Hajtóvadászat indul mindenki ellen, aki felemeli a szavát a korrupcióval szemben, leleplezi a kormányzati hazugságokat, a rengeteg lopást, összefonódást.

Mielőtt az orvosok, a hentesek, vagy teszem azt a kéményseprők és a bolti eladók hátradőlnének, hogy hál’ istennek, most nem őket csesztetik, itt jelezném, hogy nincs okuk az örömre. Ez a játék ugyanis az ő bőrükre megy. Az ország jelenlegi urai ugyanis azt akarják, hogy Magyarország polgárai ne tudják meg, hogy mi történik az országban. Hogyan lopják el választott vezetőink fejük fölül a hazánkat, hogyan árulják ki idegen érdekeknek.

A Fidesz a magánélet védelmére való hivatkozással azt szeretné elkerülni, hogy a sajtó tisztelt munkatársai olyanról kérdezzék őket, amire nem tudnak jól válaszolni. Vannak ugyanis jó kérdések, amelyekre bármely kormánytag képes válaszolni, és vannak rossz kérdések, amikre csak hebegés-habogás a válasz, és tisztára úgy tűnik ilyenkor, mintha mellébeszélne, vagy hazudna az illető.

Ha tehát egy politikus, teszem azt, maga a miniszterelnök, arról beszél, hogy Magyarországon a huszonegyedik század színvonalán áll az egészségügyi ellátás, soha nem voltak még ilyen rövidek a várólisták, és ennyire elégedettek a betegek, akkor kéretik nem azt kérdezni, hogy miért hal meg ilyen sok ember kórházi fertőzés következtében. Miért kell évekig várni egy műtétre, hova tűntek a kórházakból az orvosok az ápolók, és úgy általában.

Nem véletlen, hogy Orbán Viktor emberemlékezet óta csak a gondosan megválogatott kérdezőknek válaszol. A miniszterelnök ugyanis nem szeretné, ha a szakmaiatlan, amatőr kérdések bizonytalanságot szülnének a magyar emberekben, akikben ily módon azután akár az a képzet is keletkezhet, hogy nem Grál-lovagok, hanem címeres gazemberek vezetik ezt az országot.

A kormány minden vágya, hogy a magyar emberek minél tájékozottabbak lennének. Ha egyes szerkesztőségek nem képesek rendes, tisztességes, a nemzeti érdekeket szolgáló kifejező kérdéseket megfogalmazni, a kormány ebben is szívesen a rendelkezésükre áll. Kiképzett kommunikációs csapata szívesen megfogalmazza helyettük a kérdéseiket, mert a kormány jobban tudja, hogy mi érdekli a sajtót, mint az újságírók. Ez természetesen nem beleszólás a szerkesztőségek munkájába, még csak nem is a sajtó szabadságának a korlátozása. Éppen ellenkezőleg: baráti segítség a média azon munkatársainak, akik hajlamosak lennének eltévedni a sokféleség útvesztőiben.

Igény esetén nem csak a sajtó kérdéseit fogalmazza meg a kormány, de ha szükséges, előbb megírja a válaszokat, majd ezekhez utólag kreál kérdéseket.

Végső esetben, amennyiben egyes szerkesztőségek szakemberhiánnyal küszködnek, kiképzett újságírót is adnak kölcsönbe, vagy végleges szerződéssel. Erre, ha szűk körben is, de van már példa. A mintagazdaságok mintájára vannak úgynevezett mintamédiák, például az állami televíziónál, és rádiónál, valamint a távirati irodánál. Ezeken a helyeken már most válogatott csapat dolgozik: csupa olyan ember, akik magas szinten értik a feladatukat, és még véletlenül sem kérdeznek olyat, amire a kormány tagjai ne tudnának, vagy ne akarnának előremutató választ adni.

Lázár beszólt a Figyelőnek

1

A kormánypárti hetilap azt írta: Lázár János Szeged polgármestere akar lenni. A volt miniszter röviden annyit reagált: fake news.

A kormánypárti Figyelő még szerdán írta azt, hogy információik szerint Lázár János „bejelentkezett” Szeged polgármesteri székéért – amelyben most az MSZP-s Botka László ül. Lázár János az idei választás után visszavonult az országos politikától, de közben hivatalosan is résztulajdont vett a hírhedt vadászkastélyt üzemeltető cégben.

A Figyelő nem írt túl sokat arról, mire alapozzák, hogy a korábban Hódmezővásárhelyet 12 évig irányító Lázár Szeged polgármestere akar lenni, mindössze annyit, hogy „Szeged stratégiai szempontból sem elhanyagolható”, mert közel van a román és a szerb határhoz, és az ország egyik legnagyobb egyetemi városa.

„Úgy látszik, a nagy meleg megártott néhányaknak”

– ez viszont már Lázár János reakciója volt a Facebookon a Figyelő cikkére. Beszédes a fotó is, amit rövid, kétsoros posztjához mellékelt:

A Figyelő című újság megírta, hogy Szeged polgármesteri székére pályázom. Úgy látszik, a nagy meleg megártott néhányaknak.

Közzétette: Lázár János hivatalos oldala – 2018. július 26., csütörtök

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK