Kezdőlap Címkék Média

Címke: média

Sajtópiaci rémálom

Nem kellemes dolog az, amikor a sajtó saját magáról kell szóljon, kérem tisztelettel, nagyon nem kellemes: amint a hírekbe bekerülni is csak az ostoba ember fantáziájában öröm. Mert bizony, ahogy az angol mondás tartja: „good news – no news”, a jó hír nem hír, abban meg semmi élvezet, ha rossz hírek szólnak saját magunkról, a sajtószakmáról úgy általában.

Persze, aki jó híreket akar olvasni, nyissa meg az Origót vagy a Magyar Nemzetet, ott nem panaszkodnak a sajtómunkások, egy rossz szavuk sincs – csak éppen nem is mondanak igazat. Lassan már álmukban sem, sőt, akkor sem, ha kérdeznek. Hej, nagy átok mirajtunk ez a sajtópiaci átrendeződés, a kormánybefolyás növekedése, még nagyobb a média világméretű krízise – amire szinte oda sem tudunk figyelni, pedig világtrend – annyira lefoglalnak minket a helyi bajaink.

Első sorban is, zuhan az olvasottság,

kormányoldalon meredeken zuhan (ez azért nem olyan rossz hír), független oldalon lassabban, de minálunk sem növekszik. Lássuk a számokat!

„Február elején publikálta IV. negyedéves gyorsjelentését a Magyar Terjesztés Ellenőrző Szövetség (MATESZ), a hazai lapok értékesítési adatait hitelesítő szervezet.

Az országos politikai napilapok közül a Magyar Hírlap utoljára 2014 első negyedévében hitelesítette értékesített példányszám adatait. A 2010-ben még 15 ezer példányban fogyó napilapból ekkor már kevesebb, mint 8 ezer példányt adtak el a naponta. (Összehasonlításképp: a Népszabadság a bezárása előtti hónapokban átlagosan napi 37 ezer példányban fogyott.)

A NER által egyedüliként meghagyott, sőt, újabban jelentősen támogatott ellenzéki napilap, a Népszava értékesítése 2010 és 2016 között 18 ezerről napi 10 ezerre zuhant, ám a Népszabadság bezárása után hirtelen növekedésnek indult, és 2018 második negyedévétől már tartósan 21 ezer felett volt az értékesítés volumene.

A Magyar Nemzet 2010-ben még 50 ezer körüli példányszáma csaknem negyedére zuhant, és 2018 áprilisában történt bezárása előtt már a 13 ezret sem érte el naponta. A most már Magyar Nemzet néven megjelenő, és az állami hirdetéseket mágneseként vonzó Magyar Idők (amely listaáras hirdetési bevételének 75 százaléka állami) sosem hitelesítette értékesített példányszámát, így annak nagyságrendjéről legfeljebb becslések létezhettek. Ugyanez mondható el a szektába KESMA-ba tagozódott és szintén kormánybarát Lokálról és a Ripostról is.

A kormányfő kedvenc sportnapilapja, a Nemzeti Sport is folyamatosan veszít olvasótáborából. 2010-ben még közel 70 ezer, 2018 végén már alig több mint 30 ezer példányt adtak el a lapból. A bulvárnapilapok közül a Blikk 2010 második negyedévében még a 200 ezres napi eladást is meghaladta, de 2018 végén már a 80 ezret sem érte el. A Bors 80-90 ezer példányban fogyott 2010-ben, 2018-ra ez 50 ezer alá apadt.

Ami a hetilapokat illeti: a HVG 30 ezer fölött tudta stabilizálni eladott példányszámát. A168 Óra példányszáma 2 év alatt 13 ezerről 10 ezerre csökkent. A Magyar Demokrata immár több éve 10 ezer körül stabilizálta példányszámát, és ez nem változott 2018-ban sem. A 2018 tavaszán megszüntetett Heti Válasz szintén heti 10 ezres eladásokat produkált a legutolsó időszakban” – írja a HVG.

Márpedig ezek akkor sem jó jelek, ha az anyagi veszteség leginkább a kormányé:

azt is mi fizetjük, csak megpörgetik az adónkat háromszor a fejük fölött, és attól elveszíti közpénz jellegét. De mindenhol bajban van a print sajtó, az egész világon, évtizedek óta, az nem újdonság – az újdonság az, hogy már az online sem áll jól, a legkomolyabb amerikai lapoknál is nagy leépítések zajlanak. Elbocsátottak 200 embert a Buzzfeedtől (ez 15 százalékos leépítést jelent) és 250 embert a Vice-tól (ez 10 százalékot). 7 százalékos leépítés volt a Verizonnál, ami a Yahoonak és a Huffington Postnak is tulajdonosa, és 400 állás szűnt meg a Gannett Companynél, aminek tulajdonában ezernél is több városi lap van Amerika-szerte.

Miért? Két oka van: az első a Facebook algoritmus-változtatása, ami a hírfolyamban hátrébb sorolja a „vállalati” és sajtótartalmakat a magánszemélyek posztjainál, a második meg az, hogy nem csökken a piac, hanem a növekedés állt meg, elérte saját határait, az eddigi módszerekkel többet már nem nagyon lehet produkálni – és a nagy amerikai online tartalom-előállítók állandó növekedésre voltak berendezkedve. Ez állt most le. Ettől még cégek, lapok nem fognak megszűnni, csak stagnál majd a piac.

De jó lenne, ha nálunk csak stagnálna…

Arról, hogy nálunk mi lesz, Uj Péter festett pesszimista képet a szombati Népszavában. Az egyik nagyon fontos dolog, amit megtudhattunk tőle, az volt, hogy szerinte rövidesen eldől az Index és az RTL Klub sorsa – mármint oly módon, hogy mennyiért és mennyire kerülnek a kormány karmaiba, mert az, hogy oda kerülnek, már nem is kérdés. Jelen helyzetben csodákra lenne szükség ezeknek a médiumoknak a függetlenségéhez, hiszen a kormány semlegesíteni akarja őket, és ha van ember a magyar sajtóban, aki ért az Indexhez, az pont Uj Péter – azért reméljük, hátha mégsem lesz igaza. (De igaza lesz…)

A másik lényeges hír a sajtópiacon az, hogy még idén pénzbe fog kerülni a 444. Idézzük pontosan!

„Ráadásul az idei év nálunk is nagyon komoly lesz, mert fizetőssé fogunk válni, így az lesz a helyzet, hogy ott lesz a kormánymédia a maga fél-, vagy álhíreivel a másik oldalon pedig zárt tartalmak lesznek – mert szinte biztos, hogy a HVG is fizetős lesz valahogyan, és nem tudom, a 24.hu még meddig tudja tartani magát. A magazin típusú tartalmak már ott is előfizetésesek lesznek.” (Népszava)

Márpedig ha ezek a lapok fizetősek lesznek, akkor vége a független sajtónak

A magyar olvasó abban a tévedésben él – de legalább meg is van róla győződve! – hogy neki ingyen járnak a hírek és szívességet tesz, ha elolvas valamit. Ebben valóban volt valami (nem túl sok) 2010-ig, amikor a képlet egyszerű volt: az online lapot ingyen adták, a szerkesztőséget eltartották a hirdetések és mindenki jól járt. Író, olvasó, találkozó, mindenki.

2010-ben azonban egyrészt lezuhantak a Google-hirdetések piaci jutalékai, másrészt teljesen átrendeződött a magyar hirdetési-hirdetői piac. Politikai hitbizománnyá vált a reklám, hűbérbirtokká, amit csak nagyurak kaphatnak és a leghűségesebb katonák. Ilyen viszonyok között az ingyenes hír- és tartalomszolgáltatás luxus, és csak azért nem hagyta abba mindenki, mert tisztában vagyunk azzal, hogy senki sem lenne hajlandó megérteni, miért kerül pénzbe holnaptól az a hír, ami tegnap még ingyen volt?

Azért, mert nincs hirdető és nem is lesz.

Nos, ezt az érvet minden olvasó számára kényelmesebb lesz nem megérteni vagy szándékosan félremagyarázni, mint fizetni – mondjuk – évi ezer-ötezer forintot. Ugyan, kérem: olcsóbb lesz inkább majd kapzsisággal, árulással vádolni a sajtót. Fogadjunk, hogy a (mindkét oldali) politikusok fogják először elkiabálni magukat ebben az értelemben, náluk érthető is lesz a harag, ők ugyanis az ingyenes reklámfelületüket veszítik majd el ily módon. De a kommentszekciók törzstrolljai sem lesznek boldogok, oda a névtelen gyalázkodás lehetősége, maximum a közösségi oldalakon vitézkedhetnek majd, bár cikkek alatt ott sem: nem lesznek megosztott cikkek, illetve azokat csak az előfizetők olvashatják majd.

Magyarországon először és utoljára az Élet és Irodalom művelte ezt sikeresen – érthető ugyan a 444 döntése, de ha a többi online lap is erre kényszerül, a sajtó Magyarországon szerepet fog váltani, már nem jut el tömegekhez az üzenet, csak az előfizetőkhöz, és ők nem fognak tömegével tülekedni.

Ellenben a kormánymédia továbbra is ingyenes lesz – tehát sokat nő majd a befolyása.

Az országnak nem fog jót tenni az online sajtó fizetőssé válása, az már bizonyos – de az országnak az sem tenne jót, ha a még független lapok munkatársai hazafiasan éhen vesznének az idei év folyamán.

Nem tudom, mi lenne a jó megoldás, egyelőre maradjunk annyiban: meglátjuk, mi lesz.

Nehéz idők jönnek, annyit mondhatok.

Szekusozni csak szépen…

0

Mindenfele divatba jöttek az álhírek és az összeesküvés-elméletek, nem csoda tehát, ha nálunk is már-már uralják a média terét, és amennyiben a politika túlontúl mediatizált jelenség, hát nyilván a politikai közbeszédet is egyre inkább kisajátítják.

Egyféle korszellem, valamiféle magától-értetődőség hozza be a közbeszéd fő sodrába azokat a “történeteket”, melyek igazolhatatlanok ugyan, viszont, amelyekhez érzelmileg kötődni, sőt azonosulni lehet velük, amelyek a legkevésbé sem racionális érveken alapulnak, de “hihető megérzések”. Úgy tűnhet a médiafogyasztók – és számuk a közösségi média, a világháló kiterjedésének következtében példa nélkül megnőtt (csak az alig 15 éves Facebook 2.7 milliárd “arccal” rendelkezik) – sőt a proaktív médiafogyasztók, akik tartalmakat generálnak és nemcsak passzívan befogadnak, mindenre vevők. Válogatás nélkül, mindenféle kritikai meggondolást mellőzve “zabálják” a valódi és az álhíreket, a tényeken alapulókat és az alternatív-tények lila füstvilágába tartozókat, egyaránt.

Új közvetítő technológiák, új típusú fogyasztók, hallatlanul megnövekedett terjedési sebesség és kiterjedtség mellett miért is várnánk, hogy a régi, a jól bevált újságírói etika és a hagyományos típusú, illetve műfajú, politikai diskurzusok legyenek továbbra is a keresettek? A kérdés inkább az, hogy miért válnak az álhírek és a konteók kedvenc műfajjá? Miért ezek és nem a tudományos ismeretek, vagy a tudományos ismeretterjesztő szövegek vállnak uralkodóvá a neten? És a válasz egyik része mindenképpen azzal kapcsolatos, hogy az alternatív tények és konteók, a rájuk épített diskurzusok a hatalmi erőtérben erősödnek meg, válnak a hatalmi vetélkedés eszközeivé. A hatalmasok rejtett cselekedeteit hivatott leleplezni igen sok konteó, illetve az álhír és összeesküvés-elméletek szolgálnak a hatalom megtartására-kiterjesztésére ott, ahol kormányok kampányolnak ilyenekkel, ijesztgetik a plebset, kitalált, vagy elképzelt, politikai kommunikációs termékként fölépített személyekkel és konteókkal. Az éppen új virágkorát élő populizmus (különösen a szélsőjobbos, az alt-right) a kerete a fake news és a konteók terjesztésének, legitimálásának, a populizmus “logikája”, úgy is, mint politikai teológiai eljárás (amikor monoteisztikus vallási fogalmakat szekularizált formában használnak politika- elméleti és gyakorlati érdekből – Schmitt, Arató) a legalkalmasabb talaj a jelzett jelenségek szárba szökkenésére, kivirágzására.

Nincs arra itt tér, hogy elméleti fejtegetésekbe fogjak a jelenségről, csupán egy sajátos témáját és annak vonásait igyekszem felvázolni a román és a rommagyar politikai kommunikációt és médiákat elözönlő álhír és konteó termésnek. Hadd kezdjem azzal, hogy ezen a területen – azaz a szimbolikus politizálásban és a “politikai teológiában” – is megjelenik az a kétfelé tekintés, ami a román és azután a rommagyar médiát és általános tájékozódást illeti, a rommagyar fake news és konteó-gyár a magyarországit követi, a román meg inkább nyugatiból és persze mindkettő saját forrásból is merít. Van viszont egy – lényegében fölmelegített – közös konteó, amit nemcsak a hatalmon levő PSD-ALDE és a Fidesz itteni fő fiókpártjának koalíciója, és az illiberalizmusban azonos érdekeik indokolnak, hanem régebbi tisztázatlanságok, eltitkolt és ki nem beszélt, meg nem emésztett rommagyar nyavalyák, harmincéves sztorik is táplálnak.

Ez pedig a Ceaușescu-féle politikai rendőrségre való sűrű utalás, immár úgy is, hogy egy tollvonással, de még inkább egy lélegzettel, con spirare, egyenlőségjelet tesznek a volt szekuritáté és a jelenlegi titkosszolgálatok közé, és folyamatos összeesküvéssel vádolják meg úgy az előbbit, mint az utóbbit. A “párhuzamos állam” (ami a Trump és spinnerei által kiokumulált “mély állam”-ra hajaz) ennek a konteónak a magja, mely párhuzamos államról csak az tudható, hogy valahogyan létező összeesküvés, mely – politikai térféltől és személyektől függően – a törzsi, azaz megosztott, éthosz alapján, kicsinál vagy fölemel politikusokat, vagy egész politikai formációkat.

A párhuzamos államra való utalás és a szekusozás olyan konteók, melyek igen sűrűn és változatos felületen előfordulnak a román politikai diskurzusokban, egyfelől tömegpszichológiai hasznot hajtanak (ezt a vonatkozást igényesen fejti ki Krekó Péter, Tömegparanoia című könyvében: a konteók pszichológiai védelmet nyújtanak csoportoknak és benne egyéneknek, magyarázattal szolgálnak atipikus jelenségekre, megváltoztat(hat)ják a hatalmi viszonyokat, megszilárdít(hat)ják a hívők nézeteit, stb.), másfelől pedig a populista politikai hatalom “harci eszközei” (elvben lehetnének az ellenzék fegyverei is, de nálunk nem ez a jellemző).

Mire jó a szekusozás? Természetesen elsődleges funkciója a vélt és/vagy valós ellenfelek lejáratása, akiket előszeretettel ellenséggé maszkíroznak spin doctorok és azután propagandisták, politikusok, és az ők hívői/követői. A mögöttes konteó és a szekusozás viszont a megosztott morál, a törzsi éthosz alapján osztja föl a világot, a mi “jó” szekusaink és a ti “rossz” szekusaira. Az ellenzék a kormányt igyekszik démonizálni, a hatalom pedig “párhuzamos államról” beszél, mely megakadályozza a “jó kormányzásban”, politikusok egymást kölcsönösen leszekusozva igyekeznek lejáratni, stb., a nagyérdemű pedig politikai ízlésének megfelelően egyik vagy másik pártot, illetve vezetőit “véli” szekusnak.

A gond az, hogy a fogalom mára teljesen kiürült, éppen ettől a mindenkire, minden bizonyíték nélkül rámondott gyakorlattól, másfelől pedig azért, mert soha fel nem dolgozta a társadalom a múlt rendszert és benne a politikai rendőrség szerepét, befolyását, megtorló képességét és valós emberellenes föllépéseit. Van ugyan egy nagy nehezen született átvilágító testület (CNSAS), de maga is egyre hiteltelenebb, mert politikai alapon kinevezettek a tagjai, elkötelezettek a vezetői, mert még mindig átláthatatlanok a volt szeku irattárai, nehézkesek az eljárásai, stb. Gyakran éppen volt szekusok és besúgók a leghangosabb szekusozók, illetve ők, akik a párhuzamos állam létét bizonygatják, mint bennfentesek. Különös, de adott esetben a közvélemény inkább hisz egy kiugrott/kirúgott szekus-tisztnek, mint a józan észnek; a média és a rezonátorok és influencerek meg éppen a szekus-diskurzus bajnokaivá válnak. Igaz, hogy a szeku és a jelenlegi – valóban túlméretezett – titkosszolgálatok összefonódását Emil Constantinescu volt államelnök tette divatossá, mondván: „a titkosszolgálatok győztek le”, azaz második mandátumért már nem is indult, hiszen hitelét, elnökségének rossz hírét, lejáratását, azok okozták volna.

Annyira kifordult magából, eltorzult és paradoxonná lett a különféle politikai szekértáborok szerint hangoztatott szekus befolyás és kapcsolat, hogy például a rommagyar politikai mainstream simán kimondja, hogy Mihai Răzvan Ungureanu volt az eddigi legjobb miniszterelnök, akinél nem számít, hogy azelőtt a külügyi titkosszolgálat (SIE) vezérigazgatója volt. Támadják viszont Dacian Cioloș, szintén volt miniszterelnököt, azon halovány, és igazolhatatlan feltételezés alapján, hogy esetleg a SIE ügynöke volt (igaz, volt ő már Soros-gyerekének is mondva, sikertelen lejáratási kísérletben).

Érdemes észrevenni azt is, hogy az újonnan megjelent atipikus politikai pártok különösen alkalmasak arra, hogy szekusozás célpontjaivá váljanak, hiszen éppen a szokatlan föllépés és újszerű megnyilvánulások jellemzik őket, amit nem tudnak hová tenni az egyszerű népek, sőt a mindig magabiztos kommentelők is bizonytalanok megítélésükkel kapcsolatban. Könnyű lejárató hadjáratot indítani, magyarán leszekusozni, olyan pártokat és közszereplőket, akik népi/utcai mozgalmak, sőt már-már a polgári engedetlenség és proteszt eszközeivel léptek föl, sikeresen, ahogyan pl. az USR tette. Vagy olyan alternatív gyűjtőpártként alakul és lesz egyre befolyásosabb, mint a Victor Ponta-féle Pro Romania, és utoljára, de nem utolsó sorban a szintén civil hátterű PLUS, és vezetője Dacian Cioloș. Ezen pártok relatív sikerét képtelen felfogni a politikát kevéssé értő közönség, és erre építenek a hagyományos pártok (köztük a Fidesz itteni fiókpártjai is), amikor konspirációs elméletekkel és leszekusozással igyekeznek lejáratni az újonnan érkező pártokat és politikusokat, akik és amik reális veszélyt jelentenek lefele haladó népszerűségükre.

Van még egy ok, amiért a szekusozás nagy hangerővel és intenzitással folyik: elrejteni, ismételten és esetleg véglegesen szőnyeg alá seperni a volt szekus-tisztek és besúgóhálózatuk leleplezését, a történelmi léptékű feldolgozást és megakadályozni egy tisztább kép kialakulását. Jellemző, hogy a ma szekusozók hallgattak mindeddig, eszük ágában sem volt tisztázni saját múlt rendszerbeli szerepüket, vagy a valós szekusok és besúgók problémáját. És nemcsak a román többség szabotálja el módszeresen és rendszeresen a kérdés fölvetését, hanem a rommagyar értelmiség és közvélemény is maszatol.

Jellemző, hogy egy néhány évvel ezelőtt a témakörben szerkesztett Korunk (havilap) szövegei és kontextusuk arra a következtetésre vezettek, hogy valójában a besúgóknak (különösen, ha azok rommagyarok, ismert értelmiségiek, akik mára felhagytak a nacionál-kommunizmus támogatásával, csak simán nacionalisták) békén kell hagyni, a történelmet mindenféle kutakodás nélkül kell lezárni, mert, … csak. Volt a témáról egy viszonylag színvonalasabb vita a transindex.ro portálon is, ami „döntetlenre” végződött, és már-már szerecsenmosdatásban zárult. Szóval a ma szekusozók a valós, egyszer volt szekusmúlt elfödésén munkálkodnak – tudnak róla, vagy sem – és azon, hogy ha lehet, soha meg ne értsük a volt titkosszolgálat és a jelenlegi titkosszolgálatok közötti vélt vagy valós folytonosságot, a mentalitás továbbélését, stb. Véleményem szerint viszont kár ezt a jobb sorsra érdemes, ezt a társadalmi értelemben és léptékben fontos témát, konteókba, tévhitekbe és manipulatív diskurzusokba zárni, csak lejáratásra használni, fontos lenne a tényszerű, dokumentált és megérvelt kitárgyalása.

Magyari Nándor László

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe…

Arról jutott eszembe, hogy olvastam: a kínai neten vannak tiltott szavak. Ezeket a közösségi médiában törlik, a fordítóprogramokat pedig úgy állították össze, hogy az ilyen szavakat egyszerűen nem fordítják le az idegen nyelvű szövegekből. Közéjük tartozik pl. a „Tienanmen tér”, a diákokkal való véres leszámolás helyszíne, az ujgur-, a tajvani- vagy a „tibeti függetlenség”.

Korábban a Micimackó-mémek használata is tilos volt, mert állítólag Hszi-Csin-peng elnökre emlékeztetett. Én speciel egyáltalán nem bánnám, ha némely vezetőnk saját maga helyett inkább Micimackóra hasonlítana. Ebben egyelőre csak félsikert értek el: épp úgy szeretnek a mézesbödön közelében tartózkodni, mint ő, de sajnos fele annyira sem aranyosak. Pedig mennyivel vidámabb lenne, ha pl. a kormányszóvivő a sok hervasztó hadova és megválaszolatlanul hagyott kérdés helyett a sajtótájékoztatóján inkább elénekelné, hogy „hull a hó és hózik, Hollik István fázik”.

Annyi mindenben követnénk a kínai példát,

a gazdasági kapcsolataink is erősödnek, átvehetjük a tiltott szavak gyakorlatát is. A miniszterelnök újabban úgyis elmélyült a nyelvészetben, és – kizárólag saját kutatásai eredményeként – bejelentette, hogy nyelvünk nem finnugor, hanem türk eredetű. Sokat kell pedálozni a finneknek, hogy rehabilitálják őket: talán ha náluk is tömegesen rúgnának ki tanárokat, közszolgákat, vinnének börtönbe újságírókat, rokonszenvesebbek lennének, de hiába, ezek nemcsak halszagúak, de halvérűek is, képtelenek valami rendes kis diktatúrát produkálni. Hát kinek kell az ilyen nyelvrokon?

Lehet, hogy hamarosan megszületik a döntés: a törökök mellett a kínaiakkal is nyelvrokonságban állunk. Aki majd nem hiszi, járjon utána – nálunk szerencsére elég kevesen igazodnak el a kínai nyelv és írás rejtelmeiben. De nem kell ahhoz nyelvsógorság, elég a lelki összhang, hogy átvegyük a kitűnő ötletet. Most úgyis egy kézbe került a média jó része, elég, ha átállítják a szerkesztőségi gépek programját, (a tilos gondolatokat szerencsétlen újságírók maguktól is felismerik), és megy minden, mint a karikacsapás. Még jobb, ha a laptop teteje rá is csapódik annak a kezére, aki akárcsak elkezd bepötyögni egy tiltott kifejezést.

Ez sokkal hatásosabb, mint amivel három éve a humán tárca próbálkozott: konzseniálisan a kínaiakkal ők is készítettek egy szótárt munkatársaiknak a tilos és az ajánlott kifejezésekkel. Ugye emlékszünk: tiltott volt pl. a „szegény” (helyette a „rászorulót” kellett használni), vagy a „családon belüli erőszak”, azzal a feltételezéssel, hogy amiről nem beszélünk, az nincs. De szegény (illetve, bocsánat, rászoruló) minisztériumi alkalmazottak a „stadion” szót sem vehették szájukra (helyette: „fedett sportlétesítmény”), elkerülendő a népek további hergelését.

Akkor persze még röhögcséltünk

Ki-ki próbálta újmagyarítani József Attilát („Aki rászoruló, az a legrászorulóbb”) és Petőfit („rászoruló Tisza, miért is bántjátok?”), vagy javasolta átnevezni a metrómegállót „Puskás Ferenc fedett sportlétesítmény”-re. De ahogy Soros nem nevethetett a végén, úgy mi sem. Idén a dolog kezdett komolyra fordulni. Kiderült, hogy a tiltott szavak közé tartozik Nagy Imre neve is: el nem hangozhatott az október 23-i hivatalos ünnepi beszédekben. A kísértések elkerülése érdekében a biztonság kedvéért a szobrát is elviszik: arról nehéz volna lekaparni a nevet, és egy kisgyerek esetleg óvatlanul kibetűzné, hiába pisszegnének rá a szülők.

Pár nappal később, az őszirózsás forradalom és az első magyar köztársaság évfordulóján a „köztársaság” is felkerült a tiltott kifejezések listájára. Nem volt, nem lesz, nem van. Az őszirózsa csak azért úszta meg, mert Halottak napja előtt mégsem lehetett teljesen kiirtani a köztudatból. Úgy látom, a szótárból hamarosan kikerül az „Erzsébet utalvány” is: ez csak kampányban jár a nyugdíjasoknak, de utána jobb, ha kitörlik memóriájukból: minek idegesítsék feleslegesen magukat az emlegetésével, ha egyszer úgyse kapják.

Hogy elég nehéz lesz így beszélni, ha a tiltott szavak egyre gyarapodnak? Ugyan. Minek az a sok szó, az örökös fecsegés? Más élőlények egész jól elvannak nélküle. Legfeljebb majd mi is CÖFögünk vagy NERítünk. Abból nem lehet baj.

Lendvai Ildikó

A fideszes média mentegeti az elítélt volt macedón kormányfőt

A kormánymédiában már ott tartanak, hogy koncepciós perben ítélték el Gruevszkit, persze Soros emberei. Természetesen Gyurcsány is hibás, vajon miért találkozott kétszer is annak idején az akkori macedón miniszterelnökkel… A valódi kérdés persze az, mit készítenek elő a jogerősen elítélt, már az Interpol által is körözött Gruevszki mentegetésével? 

A Hír TV tegnap esti, ma reggel megismételt Csörte című műsorában azzal vezették fel a vitát, hogy a „a baloldali sajtó botrányt vizionál” amiért Magyarországra menekült a volt macedón kormányfő. A fideszes megmondó emberek szerint koncepciós perben ítélte el őt a mostani baloldali macedón kormány, amely Soros embereiből áll.

A magyar kormány szerintük majd törvényesen, 60 nap alatt le fogja folytatni az eljárást és dönt a soros-bérencek által üldözött menedékkérelméről. Ja, azért nem tették vissza addig Szerbiába vagy azért nem zárták tranzitzónába (mint a szíriai menekült családokat), mert mégis csak egy volt miniszterelnökről van szó…

Ismét nem politikai, hanem jogi ügyként kezelik Gruevszki menedékkérelmét, ugye?

Na és persze Gyurcsány a hibás

Habony Árpád lapja, a Ripost ma azzal az ordító vezető címmel jelent meg a címlapján, hogy „Mit tudhat Gyurcsányról a volt macedón miniszterelnök?”. Az alcím, meg az, hogy „Kiborul végre a balkáni bili?” A felcím pedig az, hogy „Bérgyilkosok, fedőcégek, alvilági seftelés”.

A Ripost névtelen „Balkán-szakértőket” is idéz, akik szerint Gruevszki igenis „sokat tudhat” Gyurcsány és egy bolgár oligarcha, Cvetan Vaszilev kapcsolatáról. A propaganda lap szerint „Gyurcsány sötét üzleti birodalmának nem kis része a balkáni országokban van elrejtve”. Arról sem feledkeznek meg, hogy Gyurcsány felesége bolgár családból származik.

Az Origo pedig már korábban azt fejtegette, hogy Gyurcsány kétszer is személyesen találkozott Gruevszkivel. (Aki akkor – ezt mi tesszük hozzá – még kormányfő volt és nem elítélt bűnöző.)

Az mondjuk nem túl meglepő, hogy a fideszes propaganda mindenre sorosozással és gyurcsányozással reagál, de itt most többről lehet szó, el akarják terelni a figyelmet Orbán és a kormány szerepéről a nemzetközi botránnyá dagadó ügyben és valószínűleg elfogadhatóvá akarják tenni a menekültkérelem majdani elfogadását.

Bolgár: Hogy mi van?

„Az általam kitalált műfaj abszolút egyedinek számít a magyar sajtóban, senki nem szedte úgy össze, hogy a kormány hazugságai hogyan viszonyulnak a tényekhez. A 168 órától történt kirúgásomnak tehát nincs szakmai indoka, a tulajdonosnak más szempontjai lehetnek” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Bolgár György. A műsorvezetőt közvetlenül azután távolították el a hetilaptól, hogy a holokauszt emlékhely, a Sorsok Háza működéséről a Klubrádióban előbb készített interjút annak bírálójával, Heisler Andrással, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökével, s csak azután a kormánnyal rendre együttműködő Köves Slomóval, az Egységes Magyarországi Hitközség rabbijával.  Bolgár György úgy tudja, hogy a Klubrádióban – ahol a Köves Slomó egyházához köthető cég ugyancsak tulajdonos – még megmaradt az állása.

 

Alaposan felkavarta a facebook népét a 168 órától történt eltávolításod, ami egy Klubrádiós beszélgetés mellékmondatából derült ki. Ma már tudod pontosan, hogy miért szüntették meg a rovatodat annál az újságnál, ahová évtizedek óta dolgozol?

Pontosan csak azt tudom, amit a főszerkesztő nyilatkozott az Indexnek – nekem még ennyit sem mondott –, hogy kifáradt a rovatom. Mindezt korábban soha egy szóval nem érzékeltette, tehát végül a pontos okát nem tudom. A döntést pedig egy szűkszavú emailben közölték.

Vagyis 30 év után kollegiálisan kaptál egy rövid elbocsájtó üzenetet?

Igen, ami azért is fáj, mert én ott voltam a 168 óra születésénél is, amikor Tóth Ákos és kollégái még messze nem voltak a lap környékén.

Kétségtelen, a lap főszerkesztője, Tóth Ákos azzal magyarázta a népszerűnek számító rovatod megszüntetését, hogy az bizony elfáradt. Ha maradunk annál a formátumnál, amit kitaláltál, „ezzel szemben mi a tény?”

Ezzel szemben a tény az, hogy a formátum nem fáradt el, ez csak egy ócska kifogás. Ennek a kormánynak a politikája – bár korábban is így volt – egyre inkább a hazugságokra épül. Az általuk irányított média is a folyamatos hazugsággal operál, így aztán a téma állandóan az utcán hevert.

Persze, mások is foglalkoznak a valótlanságok cáfolatával, de az általam kitalált műfaj abszolút egyedinek számít a magyar sajtóban. Senki más nem szedte úgy össze, hogy milyen maszlagot kennek a pofánkba, s azok mennyire nem felelnek meg a valóságnak. Szakmai okai a megszűntetésnek tehát aligha lehetnek, de talán a tulajdonosnak lehetnek egyéb szempontjai.

A tulajdonos pedig a Köves Slomó-féle zsidó szervezethez köthető cég, amelyet ezek szerint zavarhatott, hogy van a tulajdonukban egy lap, a 168 óra, amely rendszeresen szóvá teszi a mindenkori politikusok, közte Orbán Viktor napi tévedéseit és hazugságait, s ezekkel szemben közli a valós tényeket. Talán ez lehetett a zavaró momentum?

Ezt nem tudom, de kétség kívül nehéz más magyarázatot találni.

Ajánlottak számodra más feladatot a 168 óránál? Ha ugyanis nem, akkor az elegánsabban hangzó „rovatmegszüntetés” helyett inkább a kirúgás szót kéne használni, nem gondolod?

Nem ajánlottak más feladatot, s ebből eredően úgy gondolom, hogy valóban kirúgás-jellege van az eltávolításomnak.

Felmerülhet még, hogy esetleg mégis spórolásból mondtak fel neked, mert a hétvégi botrány után a facebookon tömegesen jelzik, hogy lemondják a lapot, miközben a Magyar Terjesztés-ellenőrzési Szövetség szerint egyébként is folyamatosan csökken a lap példányszáma; s már végrehajtás is van a 168 óra kiadója ellen. Mit szólsz a takarékosság verzióhoz?

Ez se szerepel az indoklásban, de egyetlen oldal szerzői honoráriumának megspórolása semmit nem segít egy ilyen hetilapon. Ha valóban takarékoskodni kényszerülnének, akkor már bejelentettek volna egy létszámleépítést, vagy egy terjedelem-csökkentést. De erre tudomásom szerint – szerencsére – nincs szükségük. Tehát a takarékosság indoka sem állja meg a helyét.

Akkor valóban nem látszik más ok, csak a politikai, illetve a hazugságok leleplezése. A 168 óra főszerkesztője azt hangsúlyozta, hogy az általa irányított lap megőrizte korábbi ellenzéki jellegét. Néhány éve magam is dolgoztam az újságnál, s azt tapasztaltam, hogy kritikus részeken kihúztak a cikkekből, s egyszer azért nem közölték egy írásomat, mert tartottak attól, hogy elesnek az úszó-világbajnokság hirdetésétől. Te tapasztaltál ilyet?

Az én rovatomban soha. Ha ma olvasóként nézek a 168 órára, akkor azt mondom, hogy nem vesztette el kemény kritikus jellegét. De ha te mást tapasztaltál, akkor talán előfordulhatnak olyan esetek, amelyeket az olvasó nem biztos, hogy érzékel. Egy állami hirdetés ürügy lehet arra, hogy visszafogják magukat, s nem tudható az sem, hogy ez még mire terjedhetett ki.

Azt semmiképp nem állítom, hogy a 168 óra kormánypártivá válna, vagy ennek jeleit mutatná. Talán nem mindenben olyan kritikus, amilyen lehetne, de változatlanul ellenzéki hetilap.

Bár nehezen olvasható, a formátuma miatt talán nem annyira szerethető.

Ezek után nincs más lehetőség, valóban lehet szerepe annak a két interjúnak, amelyet a múlt héten készítettél a Sorsok házáról. A témáról vitázó felek Heisler András, a Mazsihisz elnöke, és Köves Slomó az EMIH vezető rabbija. Heisler ellenzi, és történelem-hamisításnak tartja a Sorsok háza emlékhelyet, ugyanis létrehozója, Schmidt Mária a magyarságot felmenti a holokauszt felelőssége alól. Köves pedig mintha elfogadná ezt a felmentő álláspontot.

Olyannyira, hogy megkapta működtetésre, lényegében tulajdonosa lett a Sorsok házának.

És a 168 órának is tulajdonosa az egyházához köthető cégen már évek óta. Végül ezért rúgtak ki a laptól?

Azért nem mondom, hogy igen, mert biztosan nem tudom. A lap valóban az EMIH nevű zsidószervezethez köthető, tehát a vezető rabbinak valamilyen beleszólása lehet a lap szerkesztésébe. De nem tudom, hogy ez valóban megtörtént-e, vagy csak érzékeltetett valamit.

Az események sorrendje az volt, hogy váratlanul bejelentették a Sorsok háza megnyitását, aznap a működtetésre felkért Köves Slomó nem válaszolt az interjú kérelmemre, ezért a rádióműsoromban Heisler Andrást kérdeztem, aki az ügy egyik főszereplője volt az elmúlt években, tehát az ő megszólalása abszolút indokolt. Később Köves Slomó is nyilatkozott a műsoromnak, de nem említette, hogy érzékenyen érintette, hogy Heisler András előbb szólalt meg. Ezek után néhány nappal kaptam a 168 óra főszerkesztőjének felmondó levelét.

A téma megosztó, ugyanis Karsai László történész a Fühünek nyilatkozva ugyancsak bírálta Köves Slomót, aki szerinte a kritikátlanul elfogadott emlékhely vezetésével bemocskolja a holokausztot. Emellett persze a Yad Vasem intézet vezetője is bírálta koncepciót.

A Yad Vashem igazgatója valóban azt mondta, hogy a koncepció elfogadhatatlan, s emiatt nem volna szabad az emlékhelyet megnyitni. A hozzáértésen kívül azért is megfontolandó egy nemzetközileg ismert tekintély kritikája, mert az álláspontját semmilyen módon nem szövi át a hazai belpolitika. Csak a dolgot magát bírálja, s az érvei elég súlyos dolgokat feltételeznek.

Ennek tisztázására nem gondoltál arra, hogy a két hazai zsidó szervezet vezetőjét egy asztalhoz ültesd, vagy az ilyen típusú vita végleg kihalt?

Bármikor, ha erre hajlandóak. Örömmel tenném, ez egy érdekes rádióműsor lenne. Bár

Köves Slomót megkérdeztem, hogy a Mazsihiszt bevonja-e az intézmény működtetésébe, s ő erre igennel válaszolt. Félek azonban, hogy ez az együttműködés nem jön létre.

A bennfentesek biztosan tudják, hogy a Köves Slomóhoz köthető cég nemcsak a 168 óra, hanem a Klubrádió tulajdonosi körében is jelen van. Érdeklődtél, hogy a Klubrádióban megvan még a munkahelyed, van még a műsorod?

Nem mondták, hogy nincs. De a helyzet nem ugyanaz, mint a lapnál. A 168 órának 100 százalékos tulajdonosa az EMIH, a Klubrádióban pedig csak 14 százalék az övék. A befektetett pénzük néhány éve még fontos segítség volt, hisz az éhenhalás és a kimúlás szélén voltunk. Később emelték a tőkéjüket a rádióban, de a műsorokba semmi beleszólásuk.

Akkor még lehet állásod.

Ez eddig így volt. De az, hogy holnap mi lesz, azt nem tudom.

Sokan azt gondolták, hogy ha a kormány többséget szerez a magyar médiában – még az ellenzéki orgánumok többségében is nagy a befolyása – akkor azért a maradékot élni hagyja. Most viszont úgy tűnik, mintha a teljes magyar sajtó kormánypártivá tétele lenne a cél. Ahhoz viszont nem kell olyan ember, mint Bolgár György és a többiek…

Könnyen előfordulhat. Az utóbbi időben rendre olyan dolgok történnek, amire korábban azt mondtam, hogy ezt azért már nem hiszem el, ezt már elképzelni sem tudtam. De aztán minden megvalósult. Pedig Orbán Viktor érdekeinek is az felelne meg, hogy a sajtó ellenzéki részéből legalább mutatóba maradna néhány független média. A kormányfőnek azonban mintha már a saját érdekei sem számítanának: enged a hatalom kísértésének és mindent maga alá gyűr. Közvetlenül, vagy közvetve, valakiken keresztül megpróbálja megszerezni a formálisan ellenzéki médiumokat is, amelyeket aztán a hatalma szolgálatára kényszerít. Ez ugyan még nem sikerült teljesen, hiszen – bár ki tudja meddig – van még RTL Klub és Index is, és létezik még egy-két hetilap, illetve van a kis Klubrádió, amit a világ viszont jól ismer. Viszont Orbán Viktor mintha elhatározta volna, hogy övé lesz minden hatalom, és ebben eddig mintha senki nem tudná őt megakadályozni…

Egyre több az UFO a kormánymédiában

Kutatások igazolják, hogy az összeesküvés-elméletek vonzzák egymást, vagyis, ahol egyféle megjelenik, ott hamarosan előkerül a többi is. A kormánypropaganda a Soros György által irányított világ-összeesküvéstől már el is jutott az UFO-kig.

Visszatérő olvasóink bizonyára tudják, hogy munkánkhoz hozzátartozik a kormány holdudvarába tartozó különböző propagandatermékek szemlézése is. Ennek során érdekes jelenségre figyeltünk fel: kezdenek elszaporodni az UFO-k az alternatív valóságban.

Némileg talán meglepő módon,

a legtöbb, UFO-kkal foglalkozó írás az Andy Vajna érdekeltségébe tartozó Délmagyar oldalán található.

Ott például írnak arról, hogy „háromszög alakú ufót filmeztek munkába menet” – itt még óvatosak, mert azt írják: „hogy földönkívüli eredetű-e, az kérdéses, mindenesetre azonosítatlan és furcsa.”

Egy másik cikkben arról írnak, hogy „Ufót filmeztek egy helikopterről”, de van olyan is, amelyik szerint „Óriási ufót láttak a Fülöp-szigeteknél”. A legmesszebb talán abban az írásban mennek, amelynek már a címe is sokatmondó: „Álcázott ufót buktattak le egy utasszállító repülőgépről”. Itt

teljes komolysággal fejtegetik, hogy nem biztos, hogy korong alakú a földönkívüliek gépe.

A mű forrása egyébként nem más, mint egy bizonyos Napiufó című weboldal.

Az már talán kevésbé meglepő, hogy a kormányközeli bulvárlapokban is bőven találni UFO-kat. A Borsnál például az „Igaz lenne? Lopakodó UFO-t fotózott egy férfi” című írásban arról van szó, egy amerikai férfi feltett egy fényképet a Facebookra, amely szerinte űrhajót ábrázol, méghozzá a Bors szerint olyat, amely „hasonló lehet az idegenek TR-3B-nak elnevezett, háromszög alakú lopakodó űrhajójához, mellyel a föld lakói után kémkednek” (igen, ez szó szerint így szerepel az írásban).

Sőt, a Bors egy másik írása azt az összeesküvés-elméletet fejtegeti, miszerint „A nagyhatalmak régóta tudnak a földönkívüliek létezéséről”. Ilyen,

komolyan gondolt mondatok szerepelnek a műben:

„ki gondolná, hogy a fekete csuhás, csuklyás, vagy épp álarcos alakok már évszázadokkal ezelőtt is felbukkantak a paranormális események helyszínein, hogy a szemtanúkkal elfeledtessék mindazt, amit láttak?”

Vagy épp ilyenek: „A sokat emlegetett film számos oroszországi és amerikai ufó- esetet tárgyal. Feltárja a roswelli ufóbalesetet, számos földönkívüli emberrablást, és az ufók által leállított nukleáris fegyverek témáját is. A dokumentumfilm megvizsgálja a Földön létrehozott idegen bázisokat, amelyek katonailag ellenőrzött területeken létesültek a Pentagon tudtával. Taglalja Eisenhower elnök földönkívüliekkel való találkozását, ahol megállapodás született földi erőforrások fejében az Egyesült Államoknak átadott fejlett technológiáról.”

Nem sokkal marad el ettől a Ripost sem.

Ott a „Tá­mad­nak az ufók: fé­lel­me­tes, vil­ló­dzó fé­nye­ket videóz­tak az égen” című írásban még próbálnak normális magyarázatot találni bizonyos fényekre: „Többen angyali lények csatájára, esetleg ufók összecsapására tippeltek. De alighanem egyik sem. A stroboszkópszerűen villogó fények inkább valamiféle energiakisülésnek tűnnek.”

A „Ti­tok­za­tos ész­le­lé­sek: vissza­tartja a kor­mány az ufó­ak­tá­kat” címet viselő mű viszont már közel annyira elborult, mint a Bors fenti írása. Eszerint ugyanis „Ha­di­ti­tok­ként őrzi a brit vé­delmi minisz­té­rium az el­múlt évek három leg­fon­to­sabb ufóész­le­lé­sét, és nem lehet tudni, mi ennek az oka”. Igaz, még itt is megemlítik, hogy „a legtöbb ufómegfigyelés egyszerű tévedés”, de néhánnyal kapcsolatban már azt írják: „arra nincs bizonyíték, hogy földönkívüliekről van szó, de az ellenkezője sem zárható ki”.

A Riposttal egybenőtt Faktoron is bőven találni hasonló írásokat: „Mi folyik itt? Anomáliák, UFO-k és idegen építmények a Holdon”, „UFO ütközött egy repülővel Szibéria felett… eltűnt a gép orra!” Ez utóbbiban olyan mondatok is megjelenhettek, hogy „Egy UFO-szakértő szerint ezeknek az eseteknek nemzetbiztonsági kérdéssé kell válniuk. Csak idő kérdése, hogy súlyos katasztrófa történjen…”

Ha valaki azt gondolná, a magukat komolynak tartó portálokon nem találni ilyen írásokat, téved. Például

az Origón sem csak rasszista uszítást vagy politikai álhíreket lehet találni.

A „Titkolják, miért szálltak meg az FBI emberei egy csillagvizsgálót” című írásban például fontosnak tartották megemlíteni, hogy az „mindössze 200 kilométerre fekszik az 1947-es legendás roswelli ufószerencsétlenség helyszínétől”.

A „Tudósok is látták az ufókat, de ők se tudták megfejteni a rejtélyt” műnek már a címe is sokatmondó. Itt is megjelenik, hogy „az ufóészlelések legnagyobb része természetes jelenségekre vezethetők vissza, akad azonban néhány eset, amire nincs elfogadható magyarázat”, vagy hogy „ahogy arról több száz texasi lakos meg van győződve: valamit bizony láttak azon a furcsa nyáron, amit valószínűleg soha nem fognak elfelejteni”.

Vagyis nyugodtan kijelenthető, hogy a magyar kormánypropagandában már nem csak a különböző politikai, elsősorban Soros Györggyel kapcsolatos összeesküvés-elméletek jelennek meg. Ennek is megvan persze a szociálpszichológiai oka. Ahogy nemrég Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója, az ELTE PPK adjunktusa a Független Hírügynökségnek fogalmazott: „egy rendkívül veszélyes eleme ennek az álhírekre és összeesküvés-elméletekre épülő birodalomnak, hogy kutatások is bizonyítják: a különböző összeesküvés-elméletek összefüggenek. Ezeken az oldalakon

az ezoterikus, tudományellenes, nem politikai tartalmú hülyeség is megjelenik.”

Krekó Péter ugyan a leghírhedtebb álhíroldalról, a nemrég minden közösségi platformról kitiltott InfoWarsról beszélt, amikor ezt mondta, de ez általánosságban is igaz. Ahogy fogalmazott: „Az összeesküvés-elméleti világnézet ugyanis összefügg: a politikai összeesküvés-elmélet az oltásellenességgel például.”

Erre egyébként jó példa a magyarhoz hasonló módon álhíreket terjesztő olasz kormány esete: ott már megszavazták, hogy ne legyen kötelező a gyerekek tíz betegség elleni kötelező védőoltása. De azt is fel lehet idézni, hogy tavaly nyáron a Ripost és a Tények képes volt azt harsogni, hogy valójában a naptej okoz bőrrákot.

Krekó Péter egyébként az idézett interjúban azt mondta:

„Egy idő után ennek nem lehet megálljt parancsolni. Jönnek az ufók, a belénk ültetett mikrochipek, a chemtrail.”

Az UFO-kig a magyar kormánymédia már el is jutott.

Soros György és Irán: Így terjeszt álhírt a magyar kormánypropaganda

0

Elismerte az iráni külügyminiszter, hogy együttműködnek Soros Györggyel, ezt írta két izraeli lap, és rájuk hivatkozva a magyar kormánypropaganda. Csakhogy az iráni külügyminiszter ilyet egyáltalán nem mondott.

„A zsidóság legádázabb ellenségeit pénzeli” Soros György, írja a Habony Árpád-féle 888. Szerintük Mohamad Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter elismerte, hogy a kormánya nevében együttműködött Soros György alapítványaival. Azt írják: egy parlamenti kérdésre válaszolta ezt.

A forrás egy szélsőjobboldali izraeli lap,

az Áruc Seva volt, amely szerint ezzel bebizonyosodott, hogy Soros azt az Iránt támogatja, amely Izrael elpusztítását tűzte ki célul.

A 888 ennél tovább megy, „szakértőkre” hivatkozva azt írják: ezzel az is „igazolást nyert”, hogy „az Obama-Clinton-Soros érdekcsoport” tett meg mindent azért, hogy eltöröljék az Irán elleni szankciókat – az atomalkura gondolnak, amelynek keretében Irán lemondott arról, hogy atomfegyvert állítson elő, ezért oldották fel a szankciókat.

A Soros György és Irán közti kapcsolatokról szóló cikk először egyébként az Iszrael Hajom című lapban jelent meg. Ennek tulajdonosa nem más, mint az amerikai milliárdos, Sheldon Adelson, Donald Trump egyik legnagyobb támogatója (róla szóló portrénkat itt olvashatja).

A lap cikkét még az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu Facebook-oldala is megosztotta.

Közzétette: ‎Benjamin Netanyahu – בנימין נתניהו‎ – 2018. szeptember 3., hétfő

Csakhogy az elég hihetetlen kijelentés, miszerint Soros György az iráni kormányt támogatja, többeknek gyanús lett. A szintén izraeli Channel 10 vezető külpolitikai újságírója, Nadav Ejál pedig utána is járt annak, mi hangzott el valójában az iráni parlamentben, és azt találta:

az egész csak egy újabb Soros Györggyel kapcsolatos összeesküvés-elmélet

a sok közül.

Az iráni külügyminiszter valóban válaszolt kérdésekre a parlamentben: ennek jegyzőkönyve el is érhető az interneten. Mint ebből kiderül, az egyik keményvonalas iráni képviselő, a Forradalmi Gárda egyik korábbi tagja vette elő az egyébként már közel tízéves összeesküvés-elméletet (még 2009-ben, az iráni rendszerellenes tüntetések idején kezdett terjedni, hogy Soros György akarja megdönteni a rezsimet).

Mohamad Dzsavad Zarif
Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek

A külügyminiszter viszont pusztán annyit mondott: még ENSZ-nagykövetként volt kapcsolata több amerikai alapítvánnyal, így a Soros György vezette Nyílt Társadalom Alapítvánnyal is. Ez ugyanis a munkája része volt, és, ahogy fogalmazott, így tudta figyelemmel kísérni és korlátozni ténykedésüket.

Vagyis még egyszer:

az iráni külügyminiszter egyetlen szót sem mondott arról, hogy a kormány együttműködik Sorossal.

Az izraeli újságíró egyébként megvizsgált több, az álhírrel kapcsolatban közölt képet is. Az egyik egy iráni, összeesküvés-elméleteket terjesztő oldalról származik, és előszeretettel terjesztik angol nyelvű antiszemita oldalak is, a másikat pedig egy filmből vették.

Mellesleg a Nyílt Társadalom Alapítvány nem is működhet Iránban, hiszen amerikai bázisú szervezetként már rég kitiltották. Soros György pedig interjúi alapján ugyanazt gondolja Iránról, mint Benjamin Netanjahu.

Akinek viszont Soros György ugyanolyan ideális ellenfélnek számít, mint sok más populista politikusnak a világban – és arra is jó a téma, hogy valamelyest elterelje a figyelmet a korrupciós botrányairól. Netanjahu fia néhány hónapja még egy antiszemita ihletésű mémet is megosztott Sorosról, miszerint a gyíkembereken keresztül ő irányítja az izraeli ellenzéket.

Így aztán, hiába derült ki hamar, hogy egy álhírről van szó, Netanjahu azóta se törölte a posztot, és a két izraeli szélsőjobboldali lap sem közölt helyreigazítást. És az is csak egy apró lépés volt, hogy a valóságot gyakran elég szabadon kezelő magyar kormánypropagandába is bekerüljön a „hír”.

A magyarországi álhírgyártásról ide kattintva olvashat bővebben.

Hazudik a magyar kormánypropaganda Németországról

0

Hosszú írásban foglalkozik a legtekintélyesebb német hírmagazin, a Spiegel azzal, hogy a kormányközeli magyar média hazugságokat terjeszt Németországról. A cikk címe is sokatmondó: „Ahol egy UFO-kutató magyarázza Németországot”.

A Spiegel itt természetesen Georg Spöttlére, a kormánypropaganda egyik kedvenc szakértőjére, az egykori német rendőrről lett „biztonságpolitikai szakértőre” gondol. A cikkben fel is idézik, hogy ahányszor csak interjút ad Magyarországon, horrorisztikus képet fest az országról: folyton arról beszél, hogy nőtt a gyilkosságok száma, és menedékkérők bűncselekmények százait követik el az országban.

Spöttle szerint, írja a Spiegel, az állam nem tesz ez ellen semmit, hanem „a politikai korrektséggel terrorizálja” az állampolgárokat.

Az ő világában Németországot a migránsok és iszlámisták irányítják, Angela Merkel pedig közellenség.

Angela Merkel egyébként a második legnépszerűbb politikus Németországban.

A Spiegel szerint Spöttle Orbán Viktor nézeteit visszhangozza. Mint írják, szinte naponta megjelenik a kormány által irányított közszolgálati médiában, és rendszeres vendég a Fidesz rendezvényein.

Ugyanakkor az életrajza elég „kalandos”: saját állítása szerint katona volt Németországban, majd a hírszerzés terrorizmus-szakértője a Közel-Keleten. Arról viszont kevesebbet beszél, hogy

a kilencvenes években UFO-kat és földönkívülieket kergetett.

A Spiegel szerint nem ő az egyetlen, aki álhíreket terjeszt Németországról – miközben Orbán Viktor kormánya pont a nyugati újságírókat vádolja ezzel Magyarországgal kapcsolatban. Idézik a Magyar Időket és az M1-et, ahol Kiszelly Zoltán kormányközeli politológus egyenesen azt mondta, hogy Angela Merkel egy új Soros-tervet valósít meg.

Arról is írnak, hogy egy, a választás napján, április 8-án történt támadást még azután is iszlamista terrortámadásnak állított be a kormányzati média, hogy kiderült, egy mentálisan zavart férfi követte el.

Ahogy fogalmaznak:

„a magyar kormány médiája újra és újra fake news-t terjeszt”.

Gyakran előjön az az álhír is, hogy Németországban templomokat rombolnak le, hogy mecseteket építsenek a helyükön, a chemnitzi neonáci tüntetésekből pedig arra következtettek, hogy „Németország összeomlott”.

Azt sem felejtik el megemlíteni, hogy májusban a magyar közszolgálati tévé komolyan vett egy német szatirikus, Hírcsárda-jellegű riportot, miszerint a Ramadán idején Essent (magyarul: Enni) Fastenre (Böjtölni) nevezik át. Helyreigazítást azóta sem közöltek. Nemrég egyébként az is kiderült, hogy a köztévé németországi riportjaiban rendszeresen szélsőjobboldali politikusokat szerepeltet átlagemberként.

Az, hogy a Nyugat „elbukott”, az orosz propagandának is központi eleme. Erről itt olvashat bővebben.

Agymosásból agyhalál

Magyar György ügyvéd szerint, ha nem jut megfelelő időben a szükséges vizsgálatokhoz a beteg és emiatt hatalmasodik el rajta úgy a kór, hogy meghal, akkor ez emberölés biztosan nem lesz, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés lehet. A közélettel is sokat foglalkozó jeles szakember úgy gondolja hogy, „az agymosásból sajnos agyhalál lesz! Ebbe az irányba mozdultunk el.”

  • Magyarországon a jogalkotás vált jogellenessé!
  • Nem vagyok optimista, csak szeretnék optimista lenni.
  • Az emberek különböző okokból félnek, nem merik a nevüket adni.
  • Ez a magyarországi „kásakeverés” sehová sem vezet.
  • Megtanultam a sportban, hogy kikapni lehet, de feladni soha.

 

Minden hangos most a Honvéd Kórház sürgősségi osztályának helyzetétől. De más kórházakból is hallunk olyan eseteket, hogy sürgősségi osztályon vagy akár máshol, mire sorra került volna a beteg, meghalt. Akár még egy érzéstelenítőt vagy nyugtatót sem kapott, ott dekkolt a folyosón. Ilyenkor általában a kórház bebizonyítja, hogy ha rögtön ellátták volna, akkor is meghal. Ha valakit egy sürgősségi osztályon 3-5 óra múlva lát csak orvos és tényleg kevés az orvos, akkor ki a felelős?

Ami a sürgősségi osztályokon történik, az nem a kórházak ügye, hanem véleményem szerint rendszerhiba. Az egészségügy felülről vezérelt. Nem feltétlenül arról van szó, hogy kevés a pénz, hanem hogy rosszul van szervezve az ellátás. Például a Honvéd Kórház egy kiemelt intézmény, úgy működik, hogy nem tudjuk igazán, ki a gazdája. Van a Honvédelmi Minisztérium felügyelete, van az Egészségügyi Minisztériumé, ami lényegében nincs is Magyarországon, de ezt a kérdéskört most nem nyitom meg, és van szakmai vezetése. Csak éppen ebben a kettősségben, hármasságban azt nem tudjuk, hol van a felelősség és mi is határozza meg pontosan a sürgősségi orvost. A sürgősségi orvos nem azt jelenti, hogy arra az osztályra majd odamegy egy orvos és megnézi a beteget. Az egy speciális szakma. És ebben az speciális szakmában biztos, hogy nincs elég szakember, aminek megint különféle okai vannak.

Van-e egyáltalán arra törvény, hogy egy sürgősségi osztályon mondjuk negyed órán belül kutya kötelessége megnézni egy orvosnak a beteget? Ha netán ez nem történik meg, akkor ettől kezdve logikus lenne, hogy máris hibáztatható a kórház, mert mulasztást követett el, függetlenül attól, hogy a beteg mennyire károsodott amiatt, hogy sokáig kellett várni. Sőt, akár ez már önmagában per tárgya lehet, hiszen például a beteg nyilván nem tudja eldönteni, hogy perforálhat-e hamarosan a vakbele és azonnali műtétre szorul-e. Ha ücsörögni kényszerül órákig, akkor életveszélybe is kerülhet ott, a kórházban.

Magyarországon önmagában azért, hogy egy sürgősségi osztályon valakit nem látnak el az osztály nevének megfelelően sürgősen, nem sok sikerrel indítható per. Nyugati, fejlett országokban ilyen mulasztásokért 100%-os sikerrel lehetne peres eljárásokat indítani vagy kártérítésért egyeztető tárgyalásokat kezdeményezni a kórházzal. De Magyarországon máshogyan működik ez, és az emberek találékonysága is belép a képbe. Azok is elmennek a sürgősségi ellátásra, akik egy-egy vizsgálatra, kezelésre csak igen kései időpontra kapnak beutalót. Azt mondják, hogy rosszul lettek és gyors ellátást igényelnek.

Természetesen a sürgősségi ellátásra is irányadóak az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezései, illetőleg ezen felül a szakmai protokollok. Amennyiben a sürgősségi ellátás elmaradása, késedelme, szakértői vizsgálatot követően a gyógyulási esély mérséklődését dokumentálja, akkor nagyobb esély mutatkozik egy sikeres kártérítési eljárásra, amikor az egészségügyi intézmény biztosítója is jó esetben helyt állhat.

Ha valaki például rákos és két hónapra rá kap ultrahangra, röntgenre beutalót, ami alatt a ráknak már simán lehet akár többszörös áttétje is, akkor ez minősülhet emberölésnek? Hiszen belehalhat abba az illető, ha nem végzik el szélsebesen a vizsgálatokat, és ha szükséges, nem műtik meg azon nyomban.

Azt gondolom, arra kell megtalálni a megfelelő módszereket és embereket, hogy egy előszűrést hajtsanak végre, hogy az illető csak szimuláns vagy tényleg életveszélyben van.

Hallani egy rakat történetet, hogy konkrétan megállapították valakiről, hogy rákos és tudható, hogy rögvest szüksége lenne jó néhány vizsgálatra és ilyen esetben is csak sokkal későbbre kap időpontokat. Ez bizony egyenlő lehet a gyilkossággal.

Ez egészen biztos, hogy nem Honvéd Kórház-i probléma.

Persze, szó sincs róla, hogy ez csak Honvéd Kórház-i ügy lenne.

Hallottunk például a Városmajor utcai érsebészetről, ahol nincs CT és azért az érsebészeten is adódnak jócskán életveszélyes helyzetek. Micsoda dolog, hogy így néz ki az eszközellátottság?!

Azt hiszem, hogy az országban az egészségügy a legbetegebb.

Ha nem jut megfelelő időben a szükséges vizsgálatokhoz a beteg és emiatt hatalmasodik el rajta úgy a kór, hogy meghal, akkor ez minősíthető emberölésnek?

Emberölés biztosan nem lesz, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés lehet, amit a Btk. bűnösség megállapítása esetén 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

De, ki a gondatlan veszélyeztető? Nyilván nem az, aki nem ad korábbi időpontot, mert valószínűleg nincs rá lehetősége. Leszámítva azt, hogy ugye tudjuk, hogy ezen a területen is működhet a kéz kezet mos elve, a lefizetés, a protekció.

Nem véletlen, hogy nálunk az egészségügy eltolódott a magánellátások irányába. Akár 50-60%-nyi beteg a TB befizetésén kívül a saját zsebéből magánellátásokat vesz igénybe, mert nincs bizalma az állami egészségügyhöz. Nagy baj van, ha a szakmai kamara és a hozzáértők nem emelik fel a hangjukat és nem verik a tamtamot, addig, amíg érdemi változás nem lesz. Hiszen ezt nem csak a betegek, hanem az orvosok is megsínylik.

Komoly problémát jelent megítélésem szerint az, hogy míg a régi Alkotmány egyértelműen biztosította egészségügyi ellátáshoz való jogát, addig a most hatályos Alaptörvény csak azt tartalmazza, hogy az állam „törekszik” erre, de nem biztosít semmit. Úgy gondolom ez nagyon komoly eszmei és jogi differenciát jelenít meg.

Másrészt azért a változatlanság másik oka lehet az, hogy az orvosok egy része is sütögeti a pecsenyéjét. Többen az állami rendszerben jelentkező betegnek azt mondják, hogy itt nincs megfelelő eszköz meg nagy a várakozási idő, de ha elmennek hozzá a magánrendelőbe, akkor minden megoldódik. Sokan pedig az állami ellátórendszerben kezelik a magánbetegeiket.

Jól mondod, azt hiszem, hogy nincs megfelelő válasz arra, hogy kinek jó ez a rendszer. Senkinek sem jó. Az lenne a megfelelő, ami számos országban működik is, ha lenne egy jó alapellátás, de lehetne kérni gyorsított eljárást, „extrákat”, amiknek viszont vannak plusz számlaköltségei. Ez ugyanolyan, mint egy biztosítás, lehet alacsonyabb és magasabb összeggel kötni. De ez a szocialista rendszerből átöröklött látszólagos ingyenesség, korrupció, hálapénz és azoknak az orvosoknak a kihasználása, akiktől a segítséget várjuk, és akik nincsenek megbecsülve, nem megoldás. Nem lehet véletlen, hogy elvágyódnak az országból.

Most nem mint jogászt, hanem mint politikával rendszeresen foglalkozó embert kérdezlek, hogy miért nem tette rendbe az egészségügyet az egyik kormány sem? Ez az, ami mindenkit érint, és éppen emiatt a választásoknál abszolút perdöntő lehet.

Azt gondolom, hogy ez Magyarországon mindig az ellenzék tematikája marad, mert nálunk sajnos az a társadalomellenes, politikai műhiba is előállt, hogy a kormányok négy éves ciklusokban gondolkoznak. Ez pedig kevés arra, hogy átfogó változás jöhessen létre akár az egészségügyben, akár az oktatásügyben. Őket támogató választókra van szükségük és gyors sikerekre, ezért inkább tűzoltások, látszatmegoldások vannak ezeken a területeken, nem pedig valódi, gyökeres megoldások, reformok.

Az oktatásügyben tényleg érdeke lehet bárkinek is, hogy ostobává tegyen embereket? Hiszen az az ország fejlődésének a gátjává válhat, ha sok szemszög, sokféle tankönyv helyett csak egyféle van és ugyanígy, ha sokféle tananyag helyett csak az előírtat preferálják. Miközben a pedagógia éppen hogy ellenkező irányba megy, azt mondja, hogy a gyerekből, a személyiségből kell kiindulni, ehhez kell igazodni és ebből megszámlálhatatlanul sokféle van. Így aztán esetleg egészen különböző módszerekre van szükség.

Azt kell mondanom neked, hogy ugyan Orbán Viktor elvitathatatlanul tehetséges politikus, de azért nem csak az ő kútfejében születik meg, hogyan kell bánni az állampolgárokkal, az oktatással, az egészségüggyel stb. Forgatókönyvekből dolgozik és ezek az úgynevezett nagy keleti sikerekből fakadnak. Valóban nem feltétlenül a társadalom érdekében történik a hatalomgyakorlás, nem a jövőre készülnek fel, hanem inkább arra, hogy az adott időszakban megfelelő mennyiségű választót tudjanak maguk mögé állítani.

Biztos vagyok benne, és nem akarok személyeskedni, hogy a mai pártvezetés és a hatalom reprezentánsai gyakran más képzésben részesítik a gyermekeiket, az unokáikat, mint az állampolgárokét.

Valóban cél az, hogy egy irányba gondolkozzanak, hogy a hatalmat tekintsék „cáratyuska”-szerűségnek. Olyan orientációt kapnak az emberek, hogy nem kell gondolkozniuk, hiszen majd megvédik őket az áltámadásokkal szemben.

De láthattuk, hogy például Finnország vagy Japán a legnagyobb bajban, a legnagyobb válság idején a kultúrára és az oktatásra tettek, éppen hogy nem ezeken spóroltak és ez be is jött nekik. Ha nem ez történik akkor ez hova vezet? Elhülyül akár az egész ország?

Igen. Az agymosásból sajnos agyhalál lesz! Ebbe az irányba mozdultunk el. Finnországban és Japánban, utóbbiban egyébként van császár is, az ottani vezetés nem biztos, hogy arra gondol, hogy évtizedekig kézben kell tartania minden ember sorsát a hatalom megtartása érdekében. Azokban az országokban, ahol a hatalmon lévők túl tudnak nézni a saját érdekeiken, történik érdemi változás. Belefognak nagy reformokba és a nagy reformok eredményességét a jövő megmutatja. Ezért a legjobb befektetés a gyermek, a tanulás, a tanítás.

Az, hogy képviselő-jelölt voltál, meg korábban főpolgármester-jelölt, összeegyeztethető a jogászi léttel?

Az ügyvéd hozzá van szokva ahhoz, hogy képvisel. Ügyeket visz, emberi érdekeket akar megjeleníteni. Büntetőügyben például fel kell mutatnia azt, ami a vádlott javára szolgál. A képviselet, az ügyvédi tevékenység alapvetése. Hol egyéni érdekeket, hol csoportérdekeket képviselünk, mi egy olyan ügyvédi iroda vagyunk, ahol nagyobb csoportok érdekeit is képviseljük, például nyugdíjasok, Questor károsultak, vörösiszap katasztrófa károsultjai, a hazai börtönben lévő emberek rossz életkörülményei miatti strasbourgi pereket is visszük, ehhez már csak egy lépés az esetleges képviselőség, hiszen ott is az a cél, hogy a képviselő bizonyos érdekeket megfelelő formában, szakmai tapasztalattal, hitelesen megjelenítsen. Nem látok nagy távolságot az ügyvédkedés és a közéleti szerepvállalás között.

Miközben meglehetősen népszerű emberré dolgoztad fel magad, miért nem tudtál nyerni a mostani választásokon?

Elsősorban azért, mert a hatalmon lévők nem tisztességes eszközökkel játsszák ezt a versenyt, olyan a választójogi rendszer, ami lejtős pályát jelent. Azok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy megmutassák a társadalomnak, hogy nem csak Fidesz létezik, nem képesek koordinálni és együttműködni, az egyéni, a pénzügyi és a rosszul felfogott társadalmi érdekeik azt eredményezték, hogy nem összetartás, hanem széttartás zajlik. Még arra sem voltak képesek, hogy egy-egy helyen visszalépjenek a másik javára. Pedig a jelenlegi választási rendszerben csak úgy lehet győzni, ha az ellenzéknek egyetlen egy közös jelöltje van. Ha a Jobbik és az LMP együtt gondolkozott volna a többiekkel, nincs kétharmad és még azt is meg merem kockáztatni, hogy nagyon nehezen jöhetett volna össze a Fidesznek az 51% is. Ha állandóan kétharmadban akarunk élni, fékek és ellensúlyok nélkül, ha azt akarjuk, hogy ne legyen se gazdasági, se politikai, se jogi kontrollja a hatalomgyakorlásnak, akkor az ellenzéknek az eddigi módon kell tovább működnie, és viselnie ennek felelősségét…

Sokan sokféle dolog miatt félnek manapság, ami gátolja a cselekvést.

Az emberek különböző okokból félnek, nem merik a nevüket adni, aláírást nem mernek letenni az asztalra, féltik a munkahelyüket, az egzisztenciájukat. Szeretnek a hatalomhoz tartozni, szeretnek jól járni. A félelem beültetése az emberek lelkébe pont elég ahhoz, hogy ne merjenek mást választani.

Meg hát, ami most van, az sokak számára mégiscsak a tuti. Jó néhányan érzik azt, hogy folyamatosan növekszik kicsit az életszínvonaluk, és ezt nem akarják kockáztatni, mert nem tudják, ha nincs a Fidesz hatalmon, akkor mi következik utána.

Ezért mondom azt, és mások is mondanak hasonlókat, hogy először az ellenzéket kell leváltani, és csak utána lehet leváltani a hatalmat. Az ellenzék leváltásához pedig pártokon átívelő civil szerveződésekre, új mozgalmakra van szükség. Európai irányt kell felvenni, mert ez a magyarországi „kásakeverés” sehová sem vezet. Semmi előrelépés nem lesz attól, ha az egyik párt két százalékkal többet kap, mint a másik. Ha az ellenzéki szféra nem képes olyan alaptevékenységet végezni, mint annak idején a Fidesz, ami megalapította vidéken a polgári köröket, amíg legalább nem jönnek létre asztaltársaságok, ahol az együtt gondolkodók együttműködnek, addig semmiféle megoldás nem működhet.

Nincs arról szó, hogy a politika és maguk a politikusok annyira devalválódtak, hogy meglehetősen kevés épeszű ember akar politikussá válni? Ezért elég bajos leváltani a jelenlegi ellenzéket, mert nem látom, hogy a mostaniak helyére sokan aspirálnának. Egy csomó egyetemre jókora túljelentkezés van, de ezt a politika területén nem észlelem.

Azt kell mondanom neked, hogy ma Magyarország visszafelé fejlődik. Egy feudális hierarchiát építettek fel és ebben a kiskirályi, alattvalói, „cselédszolgálati” rendszerben valóban nagyon nehezen fognak kitermelődni olyanok, akik tevőlegesen érdekeltek lesznek a jelenlegi rendszer megváltoztatásában. A médiarendszer, a jelenlegi pártfinanszírozás mind-mind ellene szól annak, hogy sokan összeálljanak, és azt mondják, tegyünk valamit. Mégis meg kell próbálni, én magam is ezen vagyok. Szerveztem nem rég egy komoly konferenciát, amire meghívtam polgármestereket, értékes, gondolkodó, tenni merő és akaró embereket, akik csalódtak is meg aktívak is, és azt a körkérdést tettük fel, hogy szabad-e, lehet-e, kell-e valamit tenni. Szerintem van remény, csak szükség van hozzá gondolatokra és politikát kell hozzájuk társítani. Ehhez ki kell nyílni pénztárcáknak is, mert annyira lejt a pálya a jelenlegi hatalom irányában, hogy másként nincs esély.

Fontos megemlíteni, hogy a Fidesznek csak a parlamentben és nem a magyar társadalomban van kétharmados többsége.

Te összehoztad most ezt a konferenciát, meg alakulhatnak klubok, de az a tudás, ami ezekben kitermelődik, hogyan jut el a tömegekhez úgy, hogy a baloldali média még tovább csökken.

Fel is vásárolják ezeket.

De valahogy baloldalról a kutya sem vásárol föl semmiféle sajtóorgánumot. A jobboldal, még amikor ellenzékben volt, onnan felépítette a maga sajtóbirodalmát, míg a baloldal, amikor hatalmon volt, akkor is hagyta lepukkanni az övét. A baloldali milliárdosok is félnek?

Igen.

Ezt azt jelenti, hogy mindenki kicsinálható?

Igen.

Akkor te miért nem vagy kicsinálható?

Annyira nem vagyok érdekes. De valamit mégiscsak adni kell azoknak az embereknek, akik félnek, vagy azért nem mentek el szavazni, mert nem látnak alternatívát. Megtanultam a sportban, hogy kikapni lehet, de feladni soha, és szerencsére vannak erre jó példák is.

Nem válaszoltál igazán arra, hogy a baloldali médiát miért nem próbálja meg fejleszteni senki. Miért hagyják, hogy még tovább pusztuljon vagy éppen elbulvárosodjon?

Ebben közrejátszik a tehetetlenség, a félelem, a pénzhiány, a reménytelenség egyaránt miként az agresszív jogalkotás is, amely elveszi azoknak a kedvét, akik tenni akarnának.

De ha nem sikerül médiát szerezni, akkor csinálhatsz több konferenciát is, meg összegyűlhetnek az emberek stikában pincében, padláson, itt-ott-amott, gyárthatnak akár szamizdatokat is, ha ezekkel szemben szinte minden csatornán dől a kormánypropaganda. Nyilván ezért is van például Dankó Rádió, Nóta Tv, hogy azok, akik kis eséllyel nyitnak ki egy híradót, is megkapják két nóta között a „kiképzést”.

És tessék mondani, aki netán baloldali rádiót, tévét venne, hogyan szerezne frekvenciát egy olyan országban, ahol lebontották a jogállamot, és az intézmények jelentős része elvesztette a függetlenségét? Nincs intézmény, ahová valamiféle jogorvoslatért lehetne fordulni! Egy majdani változtatáskor a legfontosabb az egykor független intézmények függetlenségének visszaadása, az Alaptörvény vadhajtásainak lenyesegetése, a pártfinanszírozás és a választójogi törvény rendbetétele. Emiatt jelöltek parlamenti képviselőnek civilek és pártok, hogy szélesebb sávban küzdhessek ezekért az ügyekért, mint ahogy most küzdök egy-egy televízió műsorban, vagy interjúban, mint amit most adok éppen neked.

Már a bíróságok sem függetlenek?

Ezt még nem mondtam, de a tendencia megvan, hogy ők is legyenek beolvasztva a központi irányítás alá, megsértve ezzel a hatalommegosztás alapelvét. Az Akadémiát is központi irányítás alá akarják venni, ahogy az oktatásról, az egészségügyről már beszéltünk is.

Magyarországon a jogalkotás vált jogellenessé!

Jogot alkotnak, törvényt hoznak, törvénygyár van, és így mindenre rámondható, hogy ami történik, az törvényes, hiszen jogszabály van rá.

Akkor végképp föl kell hagyni azzal, hogy az igazságszolgáltatás igazságot szolgáltat, tényleg inkább csak jogot szolgáltat, ami már egyre kevésbé azonos az igazsággal?

A legnagyobb sérelem, hogyha a törvény előtti egyenlőség megszűnik, ha az állampolgár nem jut hozzá törvényes bírójához, és elfogult, vagy túlzottan szervilis bírók hoznak ítéletet. A bírák néha fölemelik a szavukat, mi ügyvédek is írtunk alá petíciót, hogy el a kezekkel a bíróságoktól. Nem tudom, hogy lesz-e ennek a társadalmi nyomásnak valamilyen eredménye. Megmondom neked őszintén, hogy nem vagyok optimista, csak szeretnék optimista lenni. Az én tapasztalataim – és már közelebb vagyok a 70-hez, mint a 65-höz – azt jelzik, hogy ebben az országban az irány rossz és sajnos, amikor a mai hatalom példákat követ, akkor ez nem az emberek hasznára, hanem a kárára történik.

Orbán már felállíttatta a guillotine-okat

A forradalom felfalja saját gyermekeit. Ha egy gépezet megindul, soha nem lehet tudni, hogy ki kerül a kerekei közé. Az ítélkezőből könnyen lehet elítélt, ahogyan ez megtörtént a francia forradalom idején is Danton és Robespierre esetében.

Ez jutott eszembe olvasva a híreket a Fideszen belül kiélesedett kultúrharc kapcsán. Olyan ikonikus jobboldali személyiségek kerülnek a támadások célkeresztjébe, akik még nem is olyan régen Orbán Viktor erős támaszainak tűntek. A Magyar Időkben megjelenő újabb és újabb támadásoknak nemcsak a liberális baloldali, vagy a mérsékelt jobboldali írók, tudósok lettek a célpontjai, hanem már azoknak is küldözgetik a „selyemzsinórt”, akik akárcsak bíráló célzásokat is megengedtek maguknak a kormány tevékenységével kapcsolatban.

Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatója, Pröhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, vagy az egykori kulturális államtitkár L. Simon László is könnyen partvonalon kívül találhatja magát, mint ahogyan a Kommentár című, konzervatív, kéthavonta megjelenő kulturális és közéleti folyóirat szerkesztői is feketelistára kerültek a miniszterelnök tusványosi kijelentéseit követően. Ablonczy Bálint, aki sokáig főszerkesztőként jegyezte ezt a színvonalas orgánumot, szinte már a kormányváltás másnapján érezte, hogy aligha tűri majd meg a hatalom a lap korábbi kormánykritikus írásai miatt. Vette a kalapját, és még mielőtt elküldték volna, maga távozott. A Heti Válasz, a Magyar Nemzet, a Simicskához köthető rádióállomások és munkatársaik számára nincs kegyelem a NER kultúrköreiben.

Az olvasók többsége talán nem is lát bele a médiavilág belső folyamataiba. A felszín egysíkú, ahogyan a tartalom is egyre inkább azzá válik. Mit érdekli a hírek fogyasztóit, kik állnak tulajdonosként az adott újság, magazin, hírportál vagy televízió, rádió mögött? Jobb esetben abban bíznak, hogy ha pártosan is, de valós információkkal „etetik” őket. Az idősebbekben felébrednek a régi reflexek, ahogyan az ötvenes években, most is kettős „szemüveggel” kell olvasni: egyikkel a mondatokat, a másikkal a sorok közötti valódi tartalmat kell keresni.

Ám az igazság kihámozása egyre nehezebb feladat abban a valótlanság-áradatban, amely már nem csak a közmédiából, a helyi lapokból, vagy a rádiókból ömlik, az internetet is egyre jobban elárasztják a légből kapott, uszító, hangulat keltő blogok. Aki az elmúlt egy-két évben figyelte a híreket, annak feltűnt, milyen sokat cikkeztek azokról a többnyire orosz álhíreket gyártó portálokról, amelyek egyre inkább – bizonyíthatóan – beleszóltak az amerikai választási küzdelembe is. Azt gondolták, ilyesmi aztán nálunk aligha történhet meg.

De miért gondolhatná bárki, hogy egy bevált politikai fegyvert a NER-propaganda majd nem vet be a liberálisan gondolkodó, az ország fejlődését nem a keleti diktatúrák, hanem a nyugati demokrácia példáján képzelik el? Szakácsi Árpád cikksorozata a Magyar Időkben csak egy ebben a „háborúban”, valóságos hadsereg állt fel mára a fizetett fideszes trollokból, kommentelőkből, akik buzgósága egyre nő, ahogyan a kormányzat támogatja az írásaikat terjesztő és honoráló zugportálokat. A kultúra világa mára a feljelentők és a rossz hírű „házmesterek” világa lett, ahol az egymással versengő buzgók kifejezetten kéjes örömet éreznek, ha tekintélyes művészeket, tudósokat, civil aktivistákat, történészeket, jogászokat nevezhetnek Soros-bérencnek. Megtámadhatják Heller Ágnest, de már „kóstolgatják” Bencsik Gábort, a Magyar Krónika főszerkesztőjét is, aki ki merte mondani: nem tetszik neki a pártközpontból diktált kommunikáció. (Ha valaki, ő igazán tudja, jóval a rendszerváltás előtt belekóstolhatott ebbe az akkori Népszabadság szerkesztőségében.) Talán azt gondolják, azt teszik, amit a miniszterelnök elvár tőlük, noha meglehet, csak a náluk valamivel feljebb álló, ügybuzgó hivatalnokok szekerét tolják.

Orbán Viktor már jó ideje, az ország legfőbb ellenségeinek nevezte azokat a szervezeteket, amelyek az ő felfogása szerint külföldről igyekeznek zavart kelteni a hazai politikában. Valóságos kettős mérce az övé, hiszen az a lehető legkevésbé sem zavarja, hogy a baloldali politikusokat, az ellenzék vezető személyiségeit lejárató valótlan írásokat, álhíreket, fake news portálokat Habony Árpád Angliába „exportált” tanácsadó cége Londonból üzemelteti.

A miniszterelnök Tusványosan nagy változásokat ígért az őszi hónapokra. „Vérről” nem volt szó, de úgy tűnik, a kulturális életben már felállították a  guillotine-okat. Nem tudni még ki lesz Danton és ki jut Robespierre sorsára.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!