Kezdőlap Címkék Mark Zuckerberg

Címke: Mark Zuckerberg

Lesz-e globális adó a multik ellen?

Ezen elmélkedik a párizsi Le Monde annak kapcsán, hogy az amerikaiak minden különösebb magyarázat nélkül leállították az erről szóló tárgyalásokat noha ezt mindenkinek megígérték. Az OECD összes tagállama elfogadta, hogy legyen globális adója a nagy informatikai cégeknek, elsősorban a Google-nak, az Amazonnak, a Facebook-nak és az Apple-nek.

Trump kontra Macron

Ez francia – amerikai vitaként kezdődött meg amikor Macron elnök megunta az uniós vitákat és 3%-os adót vetett ki a négy nagy informatikai óriásra. Trump felháborodott, és rögtön megtorlással fenyegetőzött. Aztán jött a G20 csúcsértekezlet Biarritzban, ahol Trump pompás bor küldeményt kapott az idegeskedő francia szőlős gazdáktól. Talán ennek hatására született meg a kompromisszum: a következő G20-ra globális GAFA adó készül. Addig a franciák visszavonják a maguk 3%-os adóját, Trump pedig nem bünteti a francia gazdákat.

Az OECD mindenkivel elfogadtatta az ötletet

A Párizsban működő szervezet minden tagállama elfogadta a globális adózás ötletét. Annál is inkább, mert ebből minden tagállam profitálna. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a szóban forgó multik kimentik a maguk profitját adóparadicsomokba – legyen az Luxemburg vagy a Brit Virgin szigetek. Miközben a nemzetállamok alig kapnak valamit. Nem véletlen persze, hogy Macron elnök ásta ki a csatabárdot hiszen a francia költségvetés hiánya évek óta magasabb mint az eurozóna által megkövetelt három százalék. Vagyis Macronnak sürgősen pénzt kell szereznie.

Trump ismét megszegte az ígéretét

Az újrakezdett kereskedelmi háború Európa ellen jellegzetes fogása az USA elnökének. Trump az Egyesült Államok tíz legfontosabb kereskedelmi partnerei közül kilenccel összeveszett – állapította meg a CNN szakértője.

Az America First politika jegyében hadakozik az amerikai elnök, aki a hazai választási kampányban meg akarja mutatni: legény a gáton!

Az egyetlen kivétel a 10 fő partner közül Nagy Britannia, melyet viszont a Trump mögött álló befektetők lábon fel akarnak vásárolni – és ezt nem is nagyon titkolják. A legnagyobb tétel az NHS, a brit közegészségügyi rendszer lenne. Ezért követeli azt az ellenzék vezére, Jeremy Corbyn, hogy csak úgy folytassák a kereskedelmi tárgyalásokat, hogy az NHS -t kiveszik a csomagból! Jellemző a brit közhangulatra, hogy minden politikus igyekszik elkerülni Trump barátságát a nyilvánosság előtt holott az amerikai elnök gyakran hangsúlyozza: ő bizony Boris Johnson győzelmét várja, mert az teljes mértékben megnyitná a brit piacot az eddig védett terülteken is az amerikai tőke előtt.

Mivel magyarázható Trump legújabb pálfordulása?

A párizsi Le Monde szerint egyelőre nincsen magyarázat, de a Business Insider portál nemrég megírta: a Facebook ura, Mark Zuckerberg októberben Trump vendége volt a Fehér Házban!
A titkos ebédről egyik fél sem mondott semmit, de az kiderült: az amerikai választási kampány során a Facebook nem fogja kiszűrni a politikusok hazug hirdetéseit. Ezt Mark Zuckerberg a szólásszabadság védelmeként állítja be miközben tudja: az álhírek /fake news/ nagy szerepet játszottak Trump 2016-os választási sikerében.

Nem kétséges, hogy az elnök kampány csapata most sem fukarkodik majd a nem épp ortodox megoldásokkal.

Ezt kapta tehát Trump a titkos ebéden a Fehér Házban, de mit adott érte cserébe? Egyáltalán nem kizárt, hogy épp a globális GAFA adó lett az áldozata a titkos ebédnek a Fehér Házban. Mind Donald Trump mind Mark Zuckerberg kőkemény milliárdos üzletember, akiket nem a szavak hanem a pénz érdekel. Trumpnak mindennél fontosabb a jövő évi választási győzelem, melyhez szükséges a Facebook jóindulata. Ami pedig nincs ingyen…

Hazudhatnak-e politikusok fizetett hirdetésekben a Facebookon?

Hazudhatnak kérdezte a londoni Guardian a Facebook főnökétől Mark Zuckerbergtől, aki ismertette a világgal: miképp készülnek a 2020-as választásokra? “2016 óta sok minden megváltozott, a Facebook is változik. Múltkor a választások után reagáltunk, de most megpróbálunk elébe menni a dolgoknak!”- vázolta fel a milliárdos menedzser a Facebook terveit, amelyek befolyásolhatják a választások menetét – és nemcsak az Egyesült Államokban.

Nemcsak Oroszország, de Irán is nyomul a Facebookon

A cég informatikai biztonsági főnöke blogján közölte , hogy ezzel a két állammal kapcsolatban találtak igen problematikus dolgokat, melyek alkalmasak lehetnek a választások befolyásolására az USA-ban. Nathaniel Gleicher biztonsági főnök azt írta, hogy az oroszok egy egész állami ügynökséget tartanak fenn ebből a célból: Internet Research Agency /IRA/ a neve, és igen komoly pénzügyi források fölött rendelkezhet. Az oroszok gondosan ügyelnek arra, hogy eltüntessék a nyomokat abból a célból, hogy a felhasználó közönség ne érezze: külföldről akarják őt befolyásolni.

A 2020-as amerikai választási kampányt megcélzó orosz akció a Facebookon és az Instagrammon összesen 246 ezer követővel rendelkezett.

Több mint 75 ezer képet és szöveget posztoltak – legalábbis ennyit állapított meg a Graphika nevű cég, mely a Facebook megbízásából megfigyelte az oroszokat.

A legkülönbözőbb témákban nyilvánítottak véleményt: Trump mellett éppúgy mint egyik legfőbb bírálója, a demokrata Bernie Sanders szenátor mellett. Éppúgy mint a 2016-os kampányban a zűrzavar keltése volt az oroszok egyik fő célja. Ezért posztoltak olyan képeket és szövegeket, melyek a rendőrséget bírálták, mert a feketékkel szemben brutális módszereket alkalmaz. Ugyanakkor olyan anyagok is voltak, melyek a rendőrök jogos fegyverhasználatát hangsúlyozták.

Az irániaknak három akcióját figyelték meg: ezek elsősorban a Közel Keletre irányultak, de Latin Amerika is célpont. Az irániak ugyanis évtizedekkel ezelőtt felrobbantották Latin Amerika legnagyobb zsidó központját Buenos Aires mellett, és tagadták ezt egy darabig. Azóta Irán szavahihetősége a mélyponton van Latin Amerikában.

Általában módosított amerikai tartalmakat használtak

A Graphika jelentése szerint a társas oldalakon az USA-ban megjelent mémeket változtatták meg. Ritkán alkalmaztak direkt propagandát, inkább közvetve próbálták meg befolyásolni a választópolgárok hangulatát. Mi volt a céljuk? Joe Biden lejáratása! A talán legesélyesebb demokrata elnökjelöltet Trump is élesen támadta mondván: amikor alelnök volt, akkor fiát előnyös üzleti pozícióba helyezte Ukrajnában. Az oroszok álhírekkel (fake news) próbálták meg lejáratni Trump ellenfelét – méghozzá a szokásos módszerükkel. “Mind konzervatív mind pedig liberális álhíreket felhasználtak Joe Biden lejáratására!” – nyilatkozta a CNN-nek Ben Nimmo, a Graphika kutató csapatának vezetője.

Mit tervez Zuckerberg jövőre ?

Mindenekelőtt azt, hogy megerősítik a választott tisztségviselők oldalainak a védelmét, megszigorítják az ellenőrzést. Kitiltják a Facebookról azokat a politikai hirdetéseket, melyek arra ösztönzik a választó polgárokat, hogy maradjanak otthon, mert nem érdemes elmenni szavazni! Ez a tilalom a politikusokra is vonatkozik- hangsúlyozta Mark Zuckerberg. Korábban ugyanis a Facebook a politikusokat kivonta a tilalom alól. És mi van akkor, ha a politikus hazug hirdetést ad föl? – tudakolta a londoni Guardian, de egyelőre nem kapott választ Mark Zuckerbergtől, a Facebook alapító főnökétől.

A társalapító szerint fel kellene darabolni a céget

Chris Hughes, a Facebook társalapítója és Mark Zuckerberg (volt) barátja szerint a Facebook ma már olyan nagy és akkora, kezelhetetlen hatalma van, hogy az a demokráciát veszélyezteti.

A The New York Timesban közölt véleménycikkében Chris Hughes azt írja, Zuckerberg ma is olyan jó ember, mint a Harvardon volt, csak hát a Facebook túl nagyra nőtt, akkora hatalma van, hogy azt egyetlen ember nem tudja észszerűen kezelni. Ráadásul ekkora hatalom koncentrálása egyetlen ember kezében ellentmond az amerikai demokrácia elveinek. A Facebook irányító testületében Zuckerbergnek 60 százalék szavazata van, vagyis szilárd többsége, lényegében mindenről ő dönt, a testületnek igazából csak tanácsadó funkciója van. Miközben emberek milliárdjainak az életét befolyásolják.

Chris Hughes már haragszik Zuckerbergre, mert a közösségi oldalt működtető cég és a bevételek növelését a felhasználók adatbiztonságánál is fontosabbnak tartotta. Azt is aggasztónak nevezte, hogy Zuckerberg milyen emberekkel vette körül magát.

A volt társalapító hangsúlyozza, hogy a Facebook – és rajta keresztül Zuckerberg – döntő befolyással van az internet felhasználóira, gondolkodásmódjukra, politikai nézeteikre, a választások kimenetelére. Végső soron Zuckerberg dönthet arról, hogy ki mit láthat az üzenőfalon, kiktől kaphat üzenetet, és kikkel tarthat kapcsolatot.

A Facebook ugyanis egyeduralkodó a közösségi média piacon.

2,3 milliárd havonta aktív felhasználója van, a céghez tartozó WatsAppnak 1,6 milliárd, a Messengernek 1,3 milliárd és az Instagramnak 1 milliárd. A Facebook cégcsoport mellett egyedül a YouTube-nak van hasonló nagyságrendű, 1,9 milliárd havonta aktív felhasználója. Az amerikai felnőttek mintegy 70 százaléka használja a közösségi médiát, nagy többségük a Facebookot. Ha valaki el akarja hagyni a Facebookot, nem talál megfelelő alternatívát.

Forrás: NYT

Szerinte az amerikai hatóságok komoly hibát követtek el, amikor 2012-ben engedélyezték, hogy a Facebook felvásárolja a WatsAppot és az Instagramot, amelyek akkor a Facebook sarkában voltak, mert kifejezetten az okostelefonokra fejlesztették őket, miközben a Facebook akkor még ott gyengén szerepelt. Zuckerberg éppen ezért döntött a felvásárlásukról. A Facebook vetélytársainak viszont egyszerűen nincs elég pénzük, hogy megvegyék vagy utolérjék Zuckerberg cégét.

A piac tehát túlságosan koncentrált, Chris Hughes szerint ezért az amerikai államnak lépnie kell és hatósági trösztellenes intézkedéssel fel kell darabolnia a Facebook céget. Egy piaci versenyt újra lehetővé tevő helyzet nagyon hasznos lenne mindenki számára. Ezért azt javasolja, hogy az állam a kongresszus engedélyével hozzon létre egy új intézményt a tech cégek piacának szabályozására, a felhasználók adatainak a védelmére. Ha a közszolgák mindezt nem szabályozzák, a monopólium majd megteszi saját érdekei szerint.

Chris Hughes 15 éve Mark Zuckerberg barátjaként a Harvardon a Facebook társalapítója volt, de 10 éve már nem dolgozik a cégben.

Célkeresztben – Megkésett kávé Szele Tamással

Valami egyszerű tejeskávét kérnék, kisasszony, nincs jól ma a gyomrom – sosincs jól, ha észreveszem, hogy dróton próbálnak rángatni. Ráadásul üvegszálason, mert azon jön az internet. Itt olvasom a HVG-ben, hogy a Facebook beengedte a sajtót a dublini központjába egy pár óra erejéig, hogy megmutassák: miképpen védelmezik az EP-választások tisztaságát.

Maga az írás jó, részletes és élvezetes, de engem leginkább a politikai manipuláció technikája ragadott meg. Hát hiába, ez már a Big Data és a mesterséges intelligenciák kora. És az benne a legérdekesebb, hogy a befolyásolás személyre szabott – ilyen még nem volt a történelemben, és nagyon sokat fogjuk vakarni még a fejünket, míg megszabadulunk ezektől a módszerektől.

Tulajdonképpen a Facebook egy végtelenül naiv és jóindulatú állásponttól jutott el a mostani kétségbeesett kapkodásig. Eredetileg ugyanis az volt a célja, hogy összehozza a valamiben egymáshoz hasonló embereket, és nem egyszerűen csak a beszélgetések témakörei alapján szelektált, mint a fórumok, hanem az ízlésbeli különbségeket is figyelembe vette – ugyanis ha valaki sokat emleget valamit, még nem biztos, hogy azért teszi, mert rajong érte. Lehet, hogy utálja. Tehát az algoritmus, ami közösséget lett volna hivatott építeni, nem pusztán a felhasználók megadott adatainak alapján osztotta a megszólalásaikat, hanem a tevékenységüket is elemezte. Nyilvánvaló, hogy ha valaki sokat mozog egy ilyen közösségi oldalon, az algoritmus is sokat tud meg róla – minél tevékenyebb, annál többet. Akit pedig a munkája is odaköt, arról valószínűleg majdnem mindent.

Ez nem is lenne baj, ha csak annyira használnák fel, amennyire eredetileg szerették volna.

Eredetileg az egyik cél az volt, hogy a lelkes horgász horgászokkal találjon kapcsolatot, a lelkes focirajongó a csapatának kedvelőivel, a vasútmodellező más vasútmodellezőkkel.

És emellé a horgásznak horgot reklámozzanak, a focirajongónak a csapata mezét, a vasútmodellezőnek kisvasutat. Mindenki jól jár: a felhasználók is, a hirdetők is.

Vagyis járt volna. Ugyanis körülbelül a Brexit előtti kampány idején – ne feledjük, ez akkor volt, amikor a közösségi oldal egyik fő célja még az volt, hogy a felületére csalogassa a teljes világsajtót, és ez sikerült is – valakik, valahol rájöttek arra, hogy hiszen a politika is áru és azt is lehet reklámozni. Csak ügyesen kell beállítani a célcsoportok paramétereit. Hogy ezek kik voltak és hol, azt büntetőjogi felelősséggel nem merném állítani, de Szentpétervár Olgino negyedében keresném őket, ha rájuk akarnék találni. Bár semmi szükség a keresésre, úgyis ott vannak mindenhol.

No, szóval ott tartottunk, hogy a Facebook nem csak közösségi oldal, hanem világméretű hirdetési felület is. Ha valaki jól megfizeti, a hirdetése eljut minden megcélzott felhasználóhoz. És – rajtuk kívül senkihez sem. Innentől kezdve pénz és célzás kérdése minden.

A Brexit-kampány idején tele volt a világsajtó a rengeteg abszurd álhírrel, rendszerint szándékos ferdítésekkel, amiknek vagy semmi alapjuk nem volt, vagy létező híreket tekertek ki olyan vadul, hogy ember nem ismert volna rájuk eredeti formájukban. Ilyen volt például, hogy ha az Egyesült Királyság uniós tagállam marad, akkor

  • Betiltják a görbe uborkát. Nem igaz, ez nálunk is terjedt, pusztán arról volt szó, hogy az Unió egyik papírszaporító bizottsága minőségi kategóriákat állított fel ebben a kérdésben, és csak az az uborka lehetett első osztályú, ami nem túl görbe (bár hogy ennek mi köze a minőséghez, azt nem igazán indokolták meg). A rendelkezést végül 2009-es hatállyal eltörölték. A Brexit-kampány hét évvel később volt.
  • Folyósítani fogják a halottakat és a csatornába öntik őket. Az EU semmi ilyesmit nem tervezett, a Flamand Temetkezési Szövetségnek volt az ötlete, hogy egy, addigra már több amerikai államban bevezetett módszert honosítson. Az Európai Bizottság csak azt vizsgálta, hogy ez egyáltalán biztonságos-e.
  • Betiltják a tejeskancsókat. Ennek az volt a magva, hogy a Valenciai Egyetem – tehát nem az Unió! – egy vizsgálata szerint nagyobb eséllyel lehet belőlük fertőzést összeszedni. Az EU-nak annyi köze volt az egészhez, hogy Valencia az Európai Unió területén található.
  • Korlátoznák, hányszor lehet kávézóba menni. Ördögöt: annyiról volt szó, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság egyik jelentése szerint napi 400 milligramm koffein bevitele – ami nagyjából négy rövid kávénak felel meg – még nem veszélyes az egészségre.
  • Nem lesz szabad tucatjával árulni a tojást. Dehogynem: csak arról volt szó egy EP-vitában, hogy fel kelljen-e tüntetni a darabszám mellett a tömeget is a csomagoláson.
  • Le kell halkítani a skót dudákat. Hát ez még Első Edwardnak sem sikerült, pedig őt a Skótok Pörölyének nevezték a maga idejében. De az Unió nem is akart ilyesmit – arról volt szó csupán, hogy az uniós tagállamok által is jóváhagyott egyik jogszabály azokat a munkavégzőket védi a halláskárosodástól, akik a munkájuk közben erős zajnak vannak kitéve. A skót dudások munkáltatójának írja tehát elő, hogy biztosítson füldugót a zenészeknek, mert a tartós halláskárosodás nagyjából a negyedüket érinti. Vagyis nem a hangszerekre kell hangtompítót faragni.
  • A kisgyerekek nem fújhatnak lufikat. Dehogynem: mindössze a vékonyabb latexlufikra kell egy figyelmeztetés, hogy 8 év alattiak felnőtt felügyelete mellett fújhatják fel, a három év alattiaknak pedig nem lehet olyat gyártani, amit lenyelhetnek.

Köszönet és hála az Eurologusnak, amely annak idején kigyűjtötte ezt a pár kirívóan nagy szamárságot a dübörgő kampányból. És ezek mind a Facebook segítségével jutottak el a célközönséghez – amiben az a baj, hogy ha én megírok valamit egy újságba, mondjuk azt, hogy sajtból van a Hold, akkor azt minden olvasó látja, Neil Armstrongtól kezdve, aki személyesen tapasztalta, hogy nem így van, az ötéves Pistikéig, aki viszont esetleg elhiszi. Tehát nem válogat a közlés, mindenkit megtalál, ha butaságot írok, mindenki nevetni fog rajtam és a naivabbak sem hiszik majd el. Azonban ha úgy paraméterezem egy fizetett Facebook-hirdetésben a cikk célközönségét, hogy csak a négy és hat év közötti, olvasni már tudó, de nem túl értelmes gyermekekhez jusson el (ez mondjuk így lehetetlen volna, ez csak egy példa), akkor a megcélzott olvasók száz százaléka fogja elhinni, amit kap, és nem találkozik kritikus közönséggel, amelyik például egy kommentben megcáfolná az állításokat.

Teljes a siker. Ahogy a HVG írja:

„A brexitről szóló szavazás után a brit sajtó szociológusokkal, politológusokkal és pszichológusokkal kereste a végeredmény okát. De eltartott hónapokig, mire kiderült, hogy a látóterükön kívül emberek tömegeit hergelték például azzal az álhírrel, hogy küszöbön áll Törökország EU-csatlakozása, és akkor 70 millió muzulmán rohanja le Nagy-Britanniát.” (HVG)

Márpedig ezerféleképpen lehet paraméterezni. Mondjuk úgy is, hogy egy helyi érdekű hírt csak az adott település lakói kapjanak meg, így ha teszem azt, Kutyabürgözdön manipulálja valaki hazugságokkal az önkormányzati választásokat, azt Budapesten maximum véletlenül tudja meg a sajtó: vagy akkor, ha egy bürgözdi elküldi nekik a manipuláló anyagot. De normális körülmények között nem kerül be a nem helyi lakosok hírfolyamába.

„A 2018-as magyar kampányban is fontos szerepet játszottak a kormánysajtó által futtatott „migránsvideók”. A TV2 Tények rajongói oldalának nincs 100 ezer követője, de egyszer csak elkezdett videókat posztolni, pár hét alatt 122-t egészen április 8-ig, amelyek közül 86-nak a címében is szerepelt a migráns szó. A korábban ilyen filmeket nem közlő TV2 13 milliós nézettséget hozott össze a kampány legfontosabb heteiben, majd április 8-at követően elnémult, több videót nem közölt.” (HVG)

Hát ez bizony szintén kampány-manipuláció volt, csakhogy átcsúszott a politikai reklámok szűrőjén: ugyanis ha ezeket szépen, becsületesen a kormánypárt adta volna fel, politikai hirdetésként, akkor korlátozták volna a forgalmukat a közösségi oldalon, vagy akkora pénzt kértek volna a tizenhárom milliós nézettségért, amennyi nem érte volna meg a Fidesznek.

Azonban a TV2 televíziótársaságként, médiumként szerepel a Facebookon, és ilyen minőségében oszthatta a videókat, az algoritmus nem ismerte fel, hogy propagandával van dolga (egy tévétársaságtól még elfogadható is lenne, hogy a műsorait rövid videókkal ajánlja).

Azonban azt, hogy kiket céloztak meg a videókkal, kikre paraméterezték a terjesztésüket, csak hárman tudják: a TV2, a Facebook és a Jóisten. Ez utóbbi remélem hozzácsapja mindkét érdekelt számlájához ezt is az Ítélet Napján: de a Facebook csak hatóságnak adta ki az ilyen adatokat eddig, külön megkeresésre. Most az változott, hogy a Facebook bevezette a magyarul Hirdetéstár név alatt futó eszközt. Ennek segítségével mostantól hét évre visszamenően ellenőrizni lehet majd, kik mit és mennyiért hirdettek a közösségi hálóban, és azzal hány embert értek el, mi azok életkori és nemi megoszlása, földrajzi elhelyezkedése (2018-ra azonban nem adnak adatokat). Azt is meg lehet nézni, megegyezik-e az adott oldal fenntartója és a hirdetés finanszírozója. ()

Rendben van, ezt az eszközt használhatjuk ezentúl a burkolt politikai hirdetések leleplezésére – de vajon fogjuk is? Kéne… Vannak még ezen kívül magyar anyanyelvű moderátorok is a dublini Facebook-központban, ezek közül a HVG egyet látott, de nem beszélhettek vele – és tulajdonképpen ezek azok a bizonyos óvintézkedések, amik az EP-választások tisztaságát óvják. A Hirdetéstár, a médiaoldalakon megjelenő információs névjegy és a moderátorok.

Hát ez biza nem sok, ha azt nézzük, hogy ezzel szemben bármilyen politikai párt létrehozhat egy fedőcéget vagy egy fiktív személyt, és megszórhatja ezeken keresztül a közösségi oldal bármely, általa kiválasztott szegmensét a célzott hazugságaival.

Az a gond, hogy bárki bekerülhet bárkiknek a célkeresztjébe, csak az illető csapatnak legyen elég pénze megfizetni a hirdetést és elég esze megfelelően paraméterezni a célcsoportot.

Márpedig ez hatalmas üzlet, tengernyi jövedelmet hoz és erről a pénzről sosem fog lemondani a világcég, hiszen ebből él. Talán nem is nagyon akarja: a választást ellenőrző központban összesen negyven munkaállomás van. Az Európai Uniónak meg két éve 510,1 millió lakosa volt, ekkora a célcsoport, illetve legyen kisebb, hiszen nem mindenkinek van számítógépe és nem mindenki lépett be a Facebookra. Legyen csak háromszáz millió. Az is nagy falat negyven embernek.

Nem hiszem, hogy ha lesz botrány a választási kampány alatt és miatt, abból a Facebook ilyen óvintézkedések segítségével ki tudna maradni. Ezt talán még Mark Zuckerberg sem hiszi. Egy megoldás lenne: aránytalanul több emberi adminisztrátort alkalmazni sokkal több regionális központban és le kéne mondani a mamutbevétel egy részéről.

Na, ez lesz az, amire sosem kerül sor.

Ajándék helyett ultimátum – Déli kávé Szele Tamással

Feketén kérem a kávét, pincér, nem vagyok túl derűs. Úgy tűnik, vége annak a kevés, online sajtószabadságnak is, ami eddig ellappangott a különböző politikai rendszerek rései között: a jelek szerint Mark Zuckerberg feladta a kísérleteket az internet szabályozására, és a nemzeti kormányok kezébe teszi le a világháló cenzúrázásának a jogát.

Tessék?

Legalábbis a kormánymédia így értelmezi a Facebook-alapító szombaton, a Washington Postban megjelent nyílt levelét. A 888 szalagcímben ünnepel: „Zuckerberg levélben kéri a világ vezetőit, hogy cenzúrázzák az internetet”. A magyar kormánypolitikusoknak – sőt, tegyük hozzá nyugodtan, minden kormányon lévő politikusnak világszerte – szombat óta nedves álmaik vannak és az örök hatalom, a társadalom teljes ellenőrzése lebeg a szemük előtt.

Kérem, amit félre lehet érteni, félre is fogják, főleg, hogy ennyi szándék és igény mutatkozik rá: nem kétlem, hogy ez a Zuckerberg-féle nyílt levél rengeteg konfliktus forrása lesz még.

Csakhogy Márkus mester nem azt írta, amit félreérteni méltóztatik. De először is tisztázzuk a fogalmakat.

Először is, az online platformok, így a Facebook viszonylagos cenzúramentessége egyáltalán nem valami idealista, emberbaráti okból létezik. Ennek kőkemény üzleti okai vannak: minél több megszólalást korlátozunk, annál kisebb a forgalmunk. Azonban a riasztó, agresszív, szélsőséges megszólalások teljes érintett csoportokat tarthatnak távol a közösségi oldalaktól, így azok sem engedélyezhetőek. Szóval ne tessenek mindenféle elveket számon kérni, itt pénzről van szó: meg kell találni azt az egyensúlyt, ami már biztosítja a maximális forgalmat, de még vállalható és nem riaszt el tömegeket.

A forgalom-optimalizálás terelte a világsajtó legnagyobb részét is az online felületekre, főleg a Facebookra: észszerűnek tűnt az ilyen irányú terjeszkedés mindkét fél számára, és a világ jelentős részén amúgy is olyan kellemetlen politikai viszonyok uralkodnak, hogy a nyomtatott ellenzéki vagy független sajtó megjelenése enyhén szólva is lehetetlen volna.

Igen ám, de a nagy forgalom magával hozta a Facebook által nem várt problémákat is: elsősorban a politikai radikalizmus és a manipulációt szolgáló álhírek előretörését. Sőt: álhírekkel már két komoly döntést is sikerült befolyásolni, a Brexitet és az amerikai elnökválasztásokat. Zuckerberg ennek a felelősségét nem kedveli: azonban az alapvető gond az, hogy hírek elemzését, minősítését semmiféle algoritmus nem képes elvégezni, így aztán vagy hatalmas létszámú moderátor-csapatot kellene alkalmazni, vagy teljesen száműzni minden hírt a közösségi oldalról. Mindkettőre történt kísérlet, egyik módszer sem vált be.

Nos, nagyjából vázoltuk a hátteret, most lássuk magát a hírt, – és kérem, figyeljünk minden szóra.

„Az internet törvényi szabályozására és ellenőrzésére kérte a kormányokat Mark Zuckerberg, a Facebook közösségi oldal alapítója és vezetője a The Washington Post szombati számában megjelent nyílt levelében.

A 35 éves Zuckerberg szerint a kártékony tartalmak ellenőrzése és kiszűrése túlságosan is nagy felelősséggel járó feladat ahhoz, hogy ezt egyedül a Facebook végezze el.

Zuckerberg, aki jelenleg a Facebook 28,2 százalékának tulajdonosa, nemcsak a kártékony tartalmakat kívánná törvényi úton ellenőrizni. Emellett további három területen tartja fontosnak, hogy a különböző kormányok törvényi szabályozást vezessenek be: a választások biztonságossága és tisztességessége, a magánélet sérthetetlensége és az adathordozhatóság terén.

“A törvényhozók gyakran mondogatják nekem, hogy túlságosan nagy a hatalmunk a szólásszabadság befolyásolásában, és ebben egyet is értek velük” – fogalmazott a nyílt levélben. Hozzáfűzte, hogy a vállalat létrehozott egy önálló testületet, amelynél a felhasználók előterjeszthetik panaszaikat és vitathatják a közösségi portál vezetőinek és működtetőinek egy-egy tartalom törlésére vonatkozó döntéseit.

A milliárdos vállalkozó megfogalmazott egy sor olyan szabályt is, amelyet szerinte valamennyi tech cégnek be kellene tartania, mert ha ezeket valamennyi internetes portálon tiszteletben tartják, akkor jóval könnyebbé válik az egyébként rendkívül gyorsan terjedő káros tartalmak kiszűrése.

Zuckerberg szerint az új szabályokat valamennyi közösségi oldalnak el kell fogadnia, a szabályok betartását pedig külső testületre, vagy szervezetre kell bízni. Javasolta, hogy valamennyi nagy tech vállalat háromhavonta hozzon nyilvánosságra úgynevezett átláthatósági jelentést, csatolva hozzá pénzügyi jelentést is. Az erőteljesebb törvények szerinte világszerte védelmet nyújtanának a választások tisztaságának biztosításához, már csak azért is, mert a portálok által betartott szabályok lehetővé tennék a politikai szereplők azonosítását is.

Zuckerberg olyan törvényeket sürgetett, amelyek nemcsak politikusokra és választásokra lennének érvényesek, hanem “megosztó témákra” is. A törvényeket szerinte nem csupán választási és kampányidőszakokban kell alkalmazni, hanem ezeken kívül is, a politikai kampányok idején pedig új és széles körben érvényes szabályok szerint kell ellenőrizni a közösségi média adatainak felhasználását.

A Facebook-vezető hangsúlyozta: “közös globális keretekre” van szükség, világszerte azonos – és nem egyes országokban lényegileg eltérő – törvényeket kell hozni.”

Már hallom a politikusok kéjes nyögéseit: a választások biztonságossága és tisztességessége, a magánélet sérthetetlensége és az adathordozhatóság… Igen, körülbelül ez az a három dolog, amit soha, semmilyen körülmények között nem lenne szabad rájuk bízni, most pedig mégis a kezükbe kerülhet.

Dehogy kerülhet, tessék megnyugodni. Azt maguk csak hiszik, mert nem tudnak olvasni, megakadtak az első jól hangzó mondatnál és most élvezik az ötletet. Másról van itt szó, kérem, nem a Facebook „nemzeti” alapú feldarabolásáról és annak a „nemzeti” kormányok kezébe adásáról, persze ingyen, mert úgy még jobban tetszenének szeretni. Volt erre javaslat, hogyne, körbe is röhögték annak idején.

Tessék picit odafigyelni: Zuckerberg nem a Facebookról beszél, hanem az egész internetről! És a kontrollt nem a nemzeti kormányok kezébe kívánja átadni – nem evett meszet – hanem egy önálló és független külső cégre bízná, erős kontrollal és elszámolási kötelezettséggel.

De akkor minek fordul a „nemzeti” kormányokhoz?

Azért, mert ez a felügyeleti cég csak akkor működhetne hatékonyan, ha a törvényi hátterét az egész világon biztosítanák. Ehhez pedig nem mindenféle, lokálisan eltérő törvényi háttérre van szükség, hanem egy globálisan elfogadott, az egész világon érvényes jogi keretrendszerre.

Zuckerberg nem átadni kívánja a közösségi oldalt a politikusoknak, hanem közreműködésre szólítja fel őket – ha még egyáltalán akarják, hogy legyenek közösségi felületek és általában véve internet. Csak ezt politikuskáink szándékosan félreértik, mert félre akarják érteni.

Kicsit olyan lenne ez a világméretű törvényi keretrendszer, mint a vasúti nyomtáv. Az sem mindenhol egyforma, de a világ legnagyobb részén mégis az, és így biztosítható a zökkenőmentes kereskedelem, személyforgalom. Mikor az első német vasútvonalat építették Nürnberg és Fürth között, ez még nem volt ennyire nyilvánvaló a helyi méltóságok számára, így nagy vita alakult ki azon, milyen keskeny illetve széles legyen a vágány. Érvelt, kiabált a sok nagyúr, míg meg nem szólalt az angol gépész (mert a mozdonyt Stephensontól rendelték volt).

– Uraim, én skót vagyok, engem nem érdekel a német nemzeti büszkeség sem így, sem úgy. Azonban jelezném: akár keskenyebb lesz a nyomtáv a mozdonyénál, akár szélesebb, azon vonat nem fog járni.

És lőn, a vita eldőlt.

Hát így állnak most a politikusaink is Zuckerberggel: nem hozhatnak nemzetállamonként eltérő törvényeket, akárhogyan is szeretnék, tehát ha működő internetet akarnak, és kell akarjanak, mert anélkül halottak ők is, el kell fogadják, amit majd diktál.

És ezek a bolondok azt hiszik, ajándékot kaptak…

Nem ajándék az, urak.

Ultimátum!

Zuckerberg pallosa – Déli kávé Szele Tamással

Így, kávé mellett abban azért megegyezhetünk, hogy a hírben az a legfontosabb: igaz-e vagy sem. Márpedig manapság egyre kevesebb hír igaz, a csapból is szamárságok vagy hazugságok jönnek, nem is csoda, hogy felhorgadt a Facebook vezetősége, és bejelentették: eddig és ne tovább. Jó ez nagyon – vagy mégsem?

Első sorban jó. Hiszen az álhír minden formájában veszélyes, már maga a létezése is erodálja a sajtó hitelességét. Ahhoz időtlen idők óta hozzá van szokva az újságolvasó, hogy minden sajtótermék kicsit elfogult, ezzel nincs mit csinálni, de hazugságokat akkor sem szabad közölni. A hír legyen szent, utána már szabad a vélemény. De mikor az ember azt olvassa, hogy a fél magyar színházi élet nyílt leveleket ír Orbán Viktornak, tele helyesírási hibákkal, és ezeket hat különböző (bár a felszín alatt egymással szoros szimbiózisban élő) orgánum is átveszi és egymásra hivatkoznak, a hitelesség kedvéért, nyilván a sajtóban rendül meg a bizalma. Az egészben. Úgy, ahogy van, pedig a rendes lapok nem érdemlik ezt.

Vegyünk egy példát

Pörög-forog pár napja a közösségi oldalakon egy hír, miszerint a gonosz demokraták New York városában engedélyezték volna az abortuszt egészen a szülés pillanatáig. Szörnyülködik, aki látja. Hát, ez bizony hazugság, onnét tudom, hogy utána jártam. Bárki utána járhatott volna, ha rászán tíz percet: az igazság az, hogy New York államban, tehát nem városban 2006 óta engedélyezett az abortusz a terhesség 24. hetéig, egy perccel sem tovább, a 24. hét után csak akkor, ha a magzat életképtelen vagy az anya szervezete életveszélybe kerül.

„The law also addresses late-term abortions. Under New York’s Reproductive Health Act, they can be performed after 24 weeks if the fetus is not viable or when necessary to protect the life of the mother.” (CNN)

Az ám, csakhogy mikor ezt a rendeletet meghozták, az állam törvényhozásának republikánus többsége nem engedte érvénybe léptetni, most, hogy demokrata lett a többség, hatályos lett. Világos, hogy mi történik: egyes republikánus körök álhírt terjesztenek a politikai ellenfeleikről, aminek Magyarországon az ő szempontjukból a világon semmi fontossága vagy jelentősége nincsen, nálunk már másodlagos felhasználás zajlik. Reciklálták az uraságoktól levetett hazugságot.

Nem egy ilyent tudnék mondani, hanem naponta tízet. És hát az álhír fegyver, propagandaeszköz is: jól láthatjuk, ha olyan országok hazugságait olvassuk, amelyek messze vannak tőlünk. Ki volna képes elhinni, hogy Hillary Clinton egy washingtoni pizzéria alagsorában gyermekeket eszik? Tökéletes szamárság, mivel nem vagyunk érintettek az ügyben, látjuk is – de ez az álhír komoly szerepet játszott Trunp megválasztásában. Ugyanis az amerikaiak közel voltak, érintettek voltak és sokan elhitték. Ha valamelyik magyar politikusról mondanák, nálunk is akadna, aki elhiszi, pedig azok sem zsenge kisdedekkel táplálkoznak.

No, ennek akar véget vetni egyszer s mindenkorra a Facebook,

úgy is, mint a világ legnagyobb közösségi oldala és sajtómegosztó felülete. Lássuk a hírt.

„A jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a hamis híreket közlő oldalak és csoportok egész hálózatának felkutatására a Facebook. A cél, hogy gyökérénél fogva szüntessék meg a problémát, a lelőtt oldalaknak pedig nehezebb legyen feltámadniuk.

A Facebook korábban több változtatást is életbe léptetett annak érdekében, hogy elejét vegye a valótlanságot közlő oldalak, illetve a Facebook szabályzatába ütköző tartalmak terjedésének. Bár az igyekezet dicséretesnek mondható, a problémát teljesen nem sikerült megszüntetni. Ennek leggyakoribb oka az, hogy a szabályszegő oldalak előbb-utóbb visszatérnek, az üzemeltetők ugyanis újabbakat hoznak létre, hogy aztán (némileg más név alatt, de) ugyanúgy folytassák tevékenységüket.

Ezt elégelte meg most a Facebook, ugyanis bejelentették: a jövőben nem csak a hamis információkat terjesztő vagy a szabályokat súlyosan megsértő oldalakat és csoportokat fogják szankcionálni, azokat sem kímélik majd, amelyek kapcsolódnak a szolgáltatás törvényeit megsértő hálózathoz. A Facebook szerint ezzel gyökerestül sikerülhet kiirtani minden olyan oldalt és csoportot, amelyet korábban egy-egy probléma (például gyűlöletbeszéd, vagy erőszakra utaló tartalmak terjesztése) miatt jelentettek a felhasználók.

Azt nem árulták el, milyen új eszközzel vagy elv alapján vizsgálják majd az oldalakat, hogy kapcsolódnak-e valamilyen hálózathoz, de azt ígérték: a művelethez sokkal több tényezőt fognak figyelembe venni, mint korábban. Ennek egyike lehet az adminisztrátorok „szemmel követése”, ugyanis sok problémás oldal azonos kezelőkkel dolgozik. Az ő szankcionálásukkal pedig a szabályszegésre készülő többi csoportot is sikerülhet feltartóztatni, még azelőtt, hogy egy problémás bejegyzést élesítettek volna.” (HVG)

Jó döntés, okos döntés. Veszélyes döntés.

Ugyanis az igaz, hogy – mint fentebb említettem is – az álhírlapok hálózatként működnek, úgy hitelesítik magukat, „egymást eszik”, mint a kannibálok, ha valakit megölnek a minden-egyben.com-on, két perc múlva megölik a nephangján vagy a hungarian timesban is, és senkit sem zavar, hogy él. Csak az a baj, hogy a normális sajtó is hasonlóan működik: egymás információit használjuk fel, hitelességi alapon, ha valami megír teszem azt, a HVG, abban megbízok és idézem, nyilván, ha az Origo írja meg, óvatosabb leszek az információval. De egy lapnak sincs annyi pénze és embere, hogy Kuala Lumpurtól Rhode Islandig mindent kiküldött munkatárssal ellenőriztessen. Soha nem is volt. Erre találták ki például a hírügynökségeket is. Persze, ha egy hírügynökség elkezd hazudozni, annak vége is a piacon, ők abból élnek, hogy igazat kell mondjanak. Cifrázás nélkül. Nehéz is a munkájuk.

Tehát látjuk, hogy a „hálózatként működés” nem az álhír-sajtó, hanem általában a sajtó ismérve. Szoktam is kesernyésen mosolyogni, ha az Origo – vesszőparipájuk nekik ez! – az „ellenzéki Soros-sajtó hálózatáról” ír, azon az alapon, hogy egyik lap hírt vett át a másiktól. Hát hiszen ők is ezt művelik, csak más forrásokkal. Sőt, még csak ők igazán.

A sok helyen azonos adminisztrátorok követése már szerencsésebb ötlet. Ugyanis bukott meg nálunk, Magyarországon is álhírlap-hálózat, és azt bizony egy személyben ugyanaz a tanítónő csinálta… viszont ezt a módszert meg nem egyedül a Facebook találta ki, hanem a magyar, álhírek ellen küzdő FakePalm-csoport is. Ez jó technika, hiszen végső soron az álhírek szerzőjét egy dolog érdekli: a bevétel és annak meg hozzá kell eljutnia, másra nem bízhatja a kényes munkát. Így tényleg el lehet kapni a selymát: más kérdés, hogy maximum a közösségi oldal büntetheti, ha magyar, mert a mi joggyakorlatunkban ugyan vagyon erre paragrafus, csak alkalmazni igen nehéz, majdnem lehetetlen – példa még nem is volt rá.

Az ám, de az sem mindegy, kinek mi az álhír!

Ha Orbán Viktort kérdezem, ő maga nevezte az egyébként hiteles és minőségi újságírást űző Indexet „fake news-gyárnak”, de mit várok attól, akinek a kedvenc lapja a Demokrata, kedvenc rádióműsora a Vasárnapi Újság? Az egy dolog, hogy tévedésből miniszterelnök egy ideje, az megint más, hogy mennyire ért a sajtóhoz. Neki és a híveinek az az álhír, amit nem szeret, de bizony ellenzéki oldalon is sok példát tudnék mondani erre a habitusra. Ha ők elkezdenek jelentgetni mondjuk tízezren egy valódi újságot, annak az új rendszer szerint annyi is, olvashatunk hírek helyett szíriuszi szittyákról a 888-on.

És mi a gyűlöletbeszéd? Kevés olyan magyar politikus van – mindkét oldalon – akit hiteles személynek találnék én magam, személy szerint, talán azért is, mert a legtöbbjüket így vagy úgy, de ismerem. Nehezen tudnék velük egyetérteni fontos kérdésekben, kivéve talán a bableves fűszerezését. De lehet, hogy abban sem. Mármost, ha én valamelyikről egy szokásos fenenagy okossága kapcsán azt írom minden trágárság nélkül, hogy újból elsült a feje, az gyűlöletbeszéd vagy csak egészséges kritika?

Szerintem kritika, a bírói gyakorlat is szabályozza a közszereplők bírálatát, tehát jogilag épp nem lehet bajom belőle, de ha valamelyik fanatikus hívük jelenti az írásomat a Facebooknak, letilthatnak – ugyanis a Facebook nem bíróság és nincs köze a joghoz, csak a saját törvényeit fogadja el. A moderátorok lehet, hogy nem tiltanának, ha elolvasnák a cikket – no, de a moderálást legnagyobb részét végző robotok, algoritmusok már igen. Az ellen meg alig van apelláta.

Akkor hol a megoldás?

Valljuk meg őszintén: nem tudni.

Talán a tények tisztelete felől kéne hozzákezdeni a dologhoz, amint írtam is, az információ, a hír legyen szent, a véleményen már pofozkodhatunk… az már más kérdés.

Talán több emberi moderátorra volna szükség, és több önmérsékletre is a felhasználók részéről, meg egy kis józan paraszti észre.

Hazudni – amint Deák Ferenc mondta vagy nem mondta volt – márpedig nem szabad.

De lassan kezd maga lenni a Pokol, hogy a tényeket látják sokan relatívnak, nem a véleményeket.

A Facebook egyre nagyobb, nehezebb, élesebb pallosokkal szurkálja a ködöt – és csodálkozunk, hogy nem jár sikerrel.

Elfújni kéne, jó urak… nem szurkálni.

A Pinkini-ügyirat

Tulajdonképpen mi történik a Facebookkal? Mi okozza a közösségi oldal állandó botrányait, és most már nyugodtan mondhatjuk, válságát? Ha rövid választ kéne adnunk, azt mondanánk: a tulajdon sikere és méretei. Bár, ez sem ennyire egyszerű, sajnos. Az utóbbi napok egyre meghökkentőbb hírei arra utalnak: Mark Zuckerberg világában tényleg minden elképzelhető.

Sőt, mindennek az ellenkezője is, ami még riasztóbb. Hiszen – és ez benne a valóban fontos – ez már rég nem csak Zuckerberg világa, ez a közösségi oldal köt össze körülbelül 2,13 milliárd embert a világ többi részével akár magánéleti, akár baráti szinten és ez a mai sajtó legfontosabb platformja is – a hirdetési üzletág pedig szó szerint meghalna nélküle. Épp ezért azok, akik azt mondják, „elvoltunk nélküle, nincs rá szükség” meglepően rövidlátóak. Igen, elvoltak, akkor – de most a Facebook összeomlása, megszűnése vagy feldarabolása olyan világméretű krízist idézne elő, aminek csak a gazdasági vetületei súlyosabbak volnának az 1929-33-as Nagy Gazdasági Világválságénál, a társadalmi következmények pedig beláthatatlanok.

De mi a baja ennek a virágzó mamutvállalatnak? Leginkább az, hogy emberek használják… és emberek is vezetik. Az elmúlt másfél-két évben három olyan komoly botrány rázta meg a techóriást, amiből egy is elég lett volna egy kisebb és nem monopolhelyzetben lévő cég teljes bukásához. Az első az amerikai elnökválasztást befolyásoló orosz befolyás ügye, a második a Cambridge Analytica-botrány, a harmadik pedig a nemrég tapasztalt monstre hackertámadás. Józan gondolkodás szerint mindhárom könnyebben kezelhető lett volna, ha a cég egyrészt felkészül az ilyesmiknek a lehetőségére, másrészt, ha már megvan a baj, beismerik azt, és tétovázás nélkül lecsapnak a felelősökre. Nem ez történt, többek között azért nem, mert Mark Zuckerberg válságkezelő módszere három szóban összefoglalható:

Delay, deny and deflect – halogatás, tagadás és hárítás”.

Mindhárom esetben felvetődött, hogy a közösségi oldal működését szigorúan és jogi úton szabályozzák, csak hát ez a módszer alkalmatlan: nem csak azért, mert a jogi elveket technikai alapon roppant nehéz, sőt, lehetetlen volna érvényesíteni (gondoljunk csak az Európai Unió nemrég elfogadott szerzői jogi irányelvére, ami a jelek szerint arra fogja kényszeríteni a You Tube-ot, hogy elhagyja az európai piacot, ugyanis algoritmusokkal képtelenség megállapítani, mikortól plágium egy zenei vagy vizuális elem, és meddig idézet vagy bevett művészi eszköz – de ugyanilyen okokból kívánja leállítani Európában a Google a hírszolgáltatását is). Azért is lehetetlen a jogi szabályozás, mert a Facebook nagy.

Nagyon nagy, bolygó méretű.

Zuckerberg és a Facebook vezetősége – lévén IT-szakemberek –  tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy világméretű szabályozást létrehozni egyelőre lehetetlen, ha pedig államszövetségi-nemzetállami szintű szabályozások jönnek létre, az végleg szétdarabolná a céget, ami így kikerülne a központi irányítás alól, és a helyi centrumok a különböző kormányzatok befolyása alá kerülhetnének. Ez természetesen minden nemzetállam vezetésének kéjes álma, egy erős propagandaeszköz, ami az ölükbe hullana – és ha nem kaphatják meg, legalább megpróbálják elpusztítani, betiltani, hogy akkor másé se legyen, sőt, általában ne legyen. Ez magyarázza a magyar kormánymédiumokban a dühödt, gyakran már komikus Facebook- és Google-ellenes kampányt.

De lássuk az alapvető gondot, ami nem más, mint az adatbiztonság mértéke. Valamikor, a közösségi oldalak hajnalán még feltételezték a felhasználókról, hogy becsületesek és jóhiszeműek, és a felhasználók is ugyanezt tételezték fel az oldalak üzemeltetőiről. Nem kellett volna: a közösségi oldalon, ami a személyre szabott reklámokból él (azért lehet ingyenes a felhasználók számára) a legfontosabb árucikk a személyes adat. És nem nagy, fontos dolgokról van szó, jobban érdeklik az oldalt a böngészési szokásaink, a hobbink vagy netán a szexuális beállítottságunk, mint a politikai nézeteink – ugyanis az apró adatok alapján lehet személyre szabni a nekünk célzott hirdetést. Ez talán még nem is lenne baj, hiszen mindennek van ára, néhány reklám nem a világ – csakhogy ezek az adatok alkalmasak a politika hirdetésére is. Igaz, hogy nem ugyanaz fogja érdekelni a politikai kalmárt, mint mondjuk a játékkereskedőt, de a célzott, személyünkre szabott hír a hírfolyamunkban bizony ugyanúgy befolyásolás, mintha egy új játékot ajánlanának nekünk, sőt, a legtöbben észre sem veszik, ha politikailag manipulálni akarják őket.

Ezért fontosak tehát a Facebook-adatok, ezért lett az információ az új kőolaj vagy urán.

Mármost az adathalászat, adatszivárgás már nagyon régen megkezdődhetett, csak most kezd kiderülni a jelenség. De épp a minap került angol bíróság elé a Pinkini alkalmazás ügye, ami viszont alapjaiban rázza majd meg a Facebook-birodalmat.

A 2013-ban megjelent Pinkini egy jelentéktelen és elég undorító alkalmazás volt, lényegében véve arról szólt, hogy – kihasználva az adatbiztonsági lyukakat – nem csak a mi képeinket látta, hanem az ismerőseink képeit, az ő ismerőseikét is, tehát lényegében véve bárki privát fotóihoz hozzáfért. Ha a Pinkinivel ellátott telefon kameráját ráirányították valakire, az alkalmazás megpróbálta felismerni, ha sikerült, átnézte a képeit és amennyiben volt fürdőruhás képe az illetőnek, azt megmutatta. Randa dolog embereket minden engedély nélkül vetkőztetni, de nyugtasson meg mindenkit a tény, hogy a két év alatt, amíg működött ez az app, összesen 4500 ember használta, nem több. 2015-ben a Facebook rájött, hogy ez az alkalmazás – és rengeteg másik is – engedély nélkül használja a legérzékenyebb személyes adatbázisokat, ezért 2015-ben változtatott az adatkezelési gyakorlatán, elkezdte korlátozni a külső fejlesztők hozzáférését a felhasználók ismerőseinek adataihoz. Ezzel a Pinkini gyártója, a Six4Three szerint tönkretették az üzleti modelljüket, így aztán beperelték a Facebookot.

Megérte? Nem érte meg? Nem lehetett akkora üzlet ez a Pinkini, hogy akár csak a perköltséget érdemes legyen rákölteni, de most már folyik az eljárás, nincs visszaút. Viszont a per során a Six4Three betekintést nyert a Facebook témába vágó belső feljegyzéseibe, köztük Zuckerberg leveleibe is. Ezek jelentősége pedig bőven túlmutat az ügyön, nagyobb botrányok, például a Cambridge Analytica részleteire is fényt deríthet.

És itt kezd rázóssá válni a történet.

A CNN és a Guardian már kérte is a bíróságot a közérdekre hivatkozva, hogy tegyék nyilvánossá ezeket az információkat, az egyelőre elutasította a kérvényt, ám lehetővé tette a betekintést a brit parlament egyik bizottsága számára, mely a Facebookkal kapcsolatos vizsgálatot folytat. Illetve, az iratokat le is foglalták, némi fenyegetés kíséretében. A Six4Three kérte a bizottságot, hogy tartózkodjon a betekintéstől az iratokba, és juttassa vissza azokat vagy neki, vagy a Facebooknak. A Facebook szóvivője pedig közleményben jelezte, hogy a parlamenti bizottság birtokába került iratok nyilvánosságra hozatalát bírósági határozat korlátozza.

Márpedig ezek az információk végtelenül fontosak: hiszen az amerikai elnökválasztás befolyásolása éppúgy, mint a Cambridge Analytica-botrány gyakorlatilag az adatok nem elég bizalmas kezeléséről szólt. Nagy vihar fenyegeti a közösségi oldal hajóját.

És nem használ neki a teljesen felesleges, értelmetlen Soros-botrány sem. Amire – tegyük hozzá – véletlenül, hanyagságból került sor. Az Egyesült Államokban is sok a Facebook-kritikus hang, ami azért veszélyes, mert a vállalkozás ott van bejelentve, az ottani törvények érvényesek rá. Az, hogy a világ többi országában mit beszélnek róluk, jóval kevésbé vagy egyáltalán nem fontos az amerikai közhangulathoz, közvéleményhez képest. A Facebook tehát megbízott egy pr-céget, hogy kommunikációs téren javítson a közösségi oldal megítélésén.

Ez nagy hiba volt.

Az említett cég – nevezzük nevén, a Definers Public Affairs – ugyanis lehet, hogy a sikereit tekintve magasan jegyzett, de hogy módszereiben nem különbözik kicsit sem a Cambridge Analyticától, az is biztos.

A kampányuk egyik lépése az volt, hogy Soros Györgyöt igyekeztek a Facebook kritikusai mögött álló titkos hatalomként, anyagi támogatóként beállítani. Mármost Soros bizony bírálta többször a Facebookot is, a Google-t is, a monopolhelyzetük miatt, a kétes adatkezelés miatt, a hosszú távú gondolkodás hiánya miatt – de soha senkit nem bérelt fel ellenük. A tulajdon véleményéhez meg neki is joga van, amint Mark Zuckerbergnek is.

A megbízáskor elfelejtették ellenőrizni, csak később derült ki: a Definers Public Affairsnek markáns republikánus háttere van. A Facebook megrendelt tőlük egy sikeres kampányt, és kapott is egy olyant, ami sikeres lehet – a republikánusok között.

A kirobbanó botrány hatására a Definers Public Affairs megbízását azonnal visszavonták, és mennie kellett Elliot Schragenak, a Facebook kommunikációs vezetőjének is, aki magára vállalt minden felelősséget, majd távozott a balfenéken (feltehetően nem üres zsebbel). Sheryl Sandberg vezérigazgató-helyettes is némi bűnbánatot tanúsított, bár ő a lemondásig nem ment el. A botrány ebben a mostani helyzetben rengeteget ártott a közösségi oldal megítélésének

Itt tartunk most, a Pinkini-iratok nyilvánosságra kerülése előtt. Mi várható?

Botrány mindenképpen, és a Facebook további reformja. Ami nem is volna rossz gondolat, de másként kéne nekifogni, mint idáig. Ez az oldal eredetileg egyetemisták ismerkedését szolgálta, és alapvetően máig nem írták át, annak dacára, hogy több, mint kétmilliárdan használják. Ha nem újabb módosítgatásokat eszközölnének rajta – amik csak a működését bonyolítják, és a kívánt jogi szabályozást vagy sehogy, vagy csak alig oldják meg – hanem átírnák az egészet, teljesen, most már tömegekre szabva, komoly adatvédelmi garanciákkal és olyan védelemmel, ami valóban gondot okozna a támadóknak, meg lenne oldva a problémák legnagyobb része.

Ugyanis Facebookra, általában véve közösségi médiára szükség van, lényegében erre a közegre terelődött a nyilvánosság legtöbb formája, enélkül valóban atomizálódna a társadalom.

De ha kell, ha szükség van rá, legalább csináljuk jól…

Nos, ezt kéne valahogy megoldani.

Bréking nyúz, április 13. – Tudósítás a másik valóságból

0

Sorosnak is van saját Soros-listája, Zuckerberg elismerte, hogy beavatkozott a magyar kampányba, szombaton pedig Soros-rohamosztagosok fogják lángba borítani Budapestet – alternatív lapszemle péntek 13-án.

 Rogán Antalt megszorongatták az Origón

„Nyolc évvel ezelőtt aratott története során először kétharmados győzelmet a Fidesz-KDNP. Mennyiben lesz más a most következő négy év kormányzása, mint a korábbi két ciklusé?

Történelmi eredmény háromszor egymás után kétharmaddal megnyerni egy országgyűlési választást. A mostani választás egy nagyon erős felhatalmazást ad a kormánynak. Nagy választási küzdelmen vagyunk túl. Az emberek alaposan megismerhették az összes induló párt álláspontját az ország legfontosabb kérdéseiről. Kijelölték a számukra fontos kérdéseket: a migráció megállítását és a nemzeti szuverenitás megvédését. …

Maga Mark Zuckerberg is elismerte, hogy beavatkozott a magyar kampányba, lép-e ez ügyben a kabinet?

Mindez téma volt az EU-s kormányfők legutóbbi tanácskozásán. Az európai kormányfők egységesen ítéltek el minden beavatkozási kísérletet. Ezt mi is elfogadtuk, ez Magyarországra nézve is egy érvényes állásfoglalás. Át kell nézni, mit lehet tenni ezen a területen, de ez nehéz munka. Az internet most is tele volt hirdetésekkel, nyíltan zajlott egy szavazási buzdítás a magas részvétel érdekében, de ez egy jó dolog. Helyes, ha minél többen vesznek részt egy parlamenti választáson, az ország ügyeinek eldöntésében. Akkor azonban, ha adatokkal élnek vissza, vagy külföldi pénzből manipulálnak, akkor lépni kell.” (Origo: Rogán Antal: Nem folytatásra, új kormányzásra készülünk)

Kiszámolták: Nagy-Britanniában négyötöde lenne a Fidesznek

„Nincs olyan ország, amely választási rendszerével nem a Fidesz kormányozna. …

Nem nehéz belátni, hogy az arányos választási rendszer egyetlen „előnye”, hogy valóban minden egyes irányvonal akkora arányban képviselhetné magát, amekkorában szavaznak rá. Ez azonban rendre nagy mértékű instabilitást és politikai káoszt eredményez, nem véletlen, hogy a legtöbb országban a többségi modell felé mozdulnak el.

A többségi modell iskolapéldája Nagy-Britannia, ahol a Fidesznek 85,85 százalékos mandátumaránya lenne a vasárnapi választás után. …

Európa összes országában egyedül tudna kormányozni a Fidesz, van ahol négyötödnél is nagyobb arányban. A magas részvétel pedig tovább növeli egy kormány legitimitását, ezt vasárnap estig mindenki így látta, azóta a haladók kevésbé beszélnek erről, sokkal inkább a választási rendszert kritizálják. Mint láthatjuk, feleslegesen.” (888: Nagy-Britanniában négyötöde lenne a Fidesznek)

A Figyelő szerint Sorosnak is van Soros-listája

„Nem csitulnak a szerkesztőségünket érő támadások azután, hogy lapunk összeállítást közölt azon személyek egy részéről, akik Soros Györgyhöz köthető szervezeteknél dolgoznak. Megfélemlítésről beszélnek a lista kapcsán, pedig a tőzsdespekuláns is rendelkezik listával, például azokról az európai parlamenti képviselőkről, akikben megbízhat. Érdekes módon, Soros György listája nem jelent problémát. …

Soros Györgynek tehát listája van, nem is egy. Azok szerepelnek rajta, akik politikai tevékenységet végeznek a tőzsdespekuláns érdekében. Olyan személyekről, akik engednek Soros befolyásának, nem kímélik magukat, hogy meghallgatások szervezésével, hetes cikkely megindításával támadják alaptalanul az Orbán-kormányt, mert az következetesen kiáll a magyar emberek érdekeiért, nem hunyászkodik meg a hazai és külföldi támadásoktól, és elutasítja a bevándorlást.

Soros György tehát listázhat. Nem jelenik meg a sorosista 444-en tucatnyi cikk, hogy a spekuláns átlépett egy határt. Nem támadja a balliberális sajtó kórusban, hogy eddig, és ne tovább, mert ez elfogadhatatlan. Mert Soros listája számukra kedves.” (figyelo.hu: Soros Györgynek is van listája)

Gulyás Márton lángba borítja Budapestet a Soros-rohamosztaggal 

„Nem nyughat a néhány napja az ellenzék új vezérének kikiáltott Sorosaktivista, Gulyás Márton. Az erőszakos akcióiról elhíresült többszörös garázda felvette a kapcsolatot a Hamburgot nemrégiben lángba borító Soros-rohamosztagosokkal. Szombaton reggel érkeznek Budapestre.

Törni-zúzni akarnak a szombati demonstráción, kihasználva a csalódott ellenzékiek elkeseredettségét. Gulyás Márton felvette a kapcsolatot régi politikai szövetségeseivel, a tüntetéseket tudatosan és profin erőszakba fordító Soros-féle rohamosztaggal, az ANTIFA-val. …

Gulyás Márton egy, a következményektől megrettent aktivistája a – nak elmondta, a legfontosabb cél a rendőrök provokálása lesz. Az akciókat filmre veszik, s ha sikerülne egy rendőrt kihozni a sodrából, a felvételt nyomban közzéteszik a világhálón, rendőri erőszak, zsarnokság, terror Magyarországon címmel.”(Ripost: Gulyás Márton behívta a Soros-rohamosztagot: Törni-zúzni akarnak Pesten! Ők gyújtották fel Hamburgot)

A polkorrekt és önsorsrontó EU képtelen leszállni hazánkról 

“Amikor Guy Verhofstadt a bilire vágott frizurájával és a fésületlen fogsorával megtámogatta a Momentum tömegrendezvényét a Csöröge presszó kistermében – hátul, a mosdó mellett –, már látszott, hogy ennek a fele sem tréfa. Előszele volt ez annak, hogy eszmetársai, a letűnőben lévő, polkorrekt és önsorsrontó Európa siratóasszonyai nem fognak leszállni Magyarországról.

Ütik a vasat, amíg meleg, elvégre Verhofstadt sem csak a 2,8 százalékos, olimpiaellenes gigapártért ruccant át ide a keleti végekre. És lám, a forró fémdarab tegnap rá is került az üllőre, amikor bemutatták az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságának – rövidítése, csúnya freudi elszólással: LIBE – Magyarországról szóló jelentését.” (Magyar Idők: Siratóasszonyok)

Több országban is beavatkozott a Facebook a választásokba

0

Tegnap tartották a Facebook-alapítójának szenátusi meghallgatását, amely során kiderült, hogy közösségi oldalról hamis profilokat töröltek, hogy “megőrizzék egyes országok közelgő választásainak tisztaságát”. Ezek között volt Magyarország is. 

Kedden azért rendelták az Egyesült Államok szenátusa elé Mark Zuckerberget, mert a

a közösségi oldal hanyagságából kifolyólag 87 millió felhasználó adatait szerezték meg. 

Ezeket az információkat a Cambridge Analytica nevű cég amerikai és más politikai szereplőket segítve “politikai fegyverként” használhatta fel, különösen a választások befolyásolására. Szóba került Magyarország is, ahol a választások előtt rengeteg – többnyire hamis – felhasználó fiókot töröltek. Ugyanakkor nem Magyarország volt az egyetlen állam, ahol ezt az új, mesterséges intelligenciára épülő programot bevetették:

Brazíliában, Indiában, Mexikóban és Pakisztánban is. 

Ezekben az országokban szintén 2018-ban lesznekválasztások. 

Mexikóban július 1-jén tartanak parlamenti választásokat. A hatóságok ott nagyon nem vették jó néven a Facebook beavatkozását: nyomozást indítottak ellenük és Cambridge Analyticahoz köthető vállalatok ellen is. Akár több millió dollárnyi bírságot is kiszabhatnak rájuk. Brazíliában szintén hasonló lépésre készülnek. 

India esete különösen érdekes: idén, különböző időpontokban, helyhatósági választásokat tartanak több államban. A világ legnagyobb demokráciájának tartott országában ugyanis bár valóban tisztábbak a választások, mint más afrikai-ázsiai országban, de a fake news-ok így is komoly veszélyt jelentenek. Különösen azért, mert a 2014-ben abszolút többséget szerző Indiai Néppárt (BJP) a mai napig gyakran épít a hamis hírekre. Legtöbbször olyanokat közöl, amelyek a szomszédos muszlim államokról (Pakisztán, Banglades) vagy a hazai muszlim lakosságról szólnak. A szélsőséges hindu nacionalisták pedig szinte csak ezeket a híreket terjesztik a közösségi médiában, és ezek alapján toboroznak híveket a BJP számára. 

Ezért a Facebook már évekkel korábban több kezdeményezést indított, amelyekkel a helyi nyomtatott sajtót felhasználva figyelmeztettek a félrevezető információkra, valamint tanácsokkal látták el az olvasókat, hogy miképp ismerhetik fel a fake news-kat. Már csak azért sem lényegtelen a közösségi oldal beavatkozása, mert a világon itt van a legtöbb Facebook- és Whatsapp-felhasználó, s követő évben akár 520 millió internetező lehet az országban. 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK