Kezdőlap Címkék Magyar nemzet

Címke: magyar nemzet

Hazugok, zsarolók, csalók

Kérem, olyan jól élünk, mint még soha, és ez nem szóbeszéd, ez már hivatalos. Mármint hivatalos szóbeszéd, az a mi hibánk, hogy nem tapasztaljuk a már-már elviselhetetlen jólétet, sőt, mintha jelentősen hígulna a pénz, emelkednének az árak, a bérektől teljesen elszakadva – de mit tehetünk, a Magyar Nemzetnél ezt mondják a számok.

Sőt.

Sőt, az anyagi helyzetünkről a Hír TV már azzal a címmel számolt be – a Magyar Nemzetre hivatkozva – miszerint:

„A lakosság nem tud mit kezdeni a felhalmozódó vagyonnal”

Erre csakis egy magyarázat létezik: a népesség nagyobbik része nem tartozik a lakossághoz, ugyanis szerintem igen kevesen élnek ebben a kis drótoktól öleltben, akik ne tudnának mit kezdeni némi vagyonnal. Ha jobban megnézzük a számokat, persze kiviláglik, miről van szó.

Arról, hogy a múlt év végére 53 788 milliárd forintra nőtt a háztartások pénzügyi vagyona, ami 1212 milliárd forintos emelkedés az előző negyedévhez képest, éves alapon pedig 4420 milliárd a gyarapodás. Ezt nem én mondom, hanem a Magyar Nemzet, ők is a Magyar Nemzeti Bank adatközlésére hivatkoznak. Ezek így csillagászati számok, de ha úgy fejezzük ki, hogy a lakossági megtakarítás egy negyedév alatt a teljesnek az 1/44-ed részével nőtt, mindjárt a helyére kerül minden. Mert hát hányszor is van meg 53 788-ban az 1212? Na, ugye. De még az éves növekedés sem több 1/12-nél. Szó sincs arról, hogy arannyal patkolnánk a lovainkat, vagy papírbankókkal gyújtanánk szivarra. Egyszerűen csak némi, átlagosnál valamivel magasabb megtakarítás-növekményről van szó, amit nyugodtan írhatunk pár jobban sikerült üzlet strómanjainak számlájára – aminthogy azokra is van írva.

Kár. Pedig már kezdtem olajsejknek és/vagy nagyhercegnek érezni magamat, esetleg maharadzsának. Akkor egyelőre nem rendelem meg a Tadzs Mahal terveit sem a Mészáros valamelyik cégétől. Pedig már úgy elterveztem.

Szóval, a számokat értem, azokat csak át kell gondolni, hogy lássuk, miről van szó, de az nem megy a fejembe, mit ünnepel ezen ilyen hurráoptimista címmel a Hír TV? Mondjuk nem is velük van bajom, hogy úgy mondjam, nekik muszáj, hanem azokkal volt, van és lesz, akik ezt elhiszik. És fennen állítják is, minden fórumon. Akik inkább hisznek a propagandának, mint a szemüknek vagy a gyomruknak. Rajtuk kéne segíteni, csak hát pont rajtuk nem lehet.

De azért lehet abban valami, hogy egyesek jól élnek és tényleg marhaságokra költik a pénzüket. Vagy nem is élnek olyan jól, de ettől még marhaságokra költenek… Most olvasom a 444-en, miszerint:

„Dombrádi Katalin álnéven álprofilt hoztak létre, rávettek egy férfit, hogy intim fotókat küldjön, majd azokkal zsarolták.

Zsarolás miatt emeltek vádat Keszthelyen egy nyírségi pár ellen, mert egy zalai férfitól több mint egymillió forintot zsaroltak ki azzal fenyegetőzve, hogy nyilvánosságra hozzák az általa küldött szexképeket – közölte a Zala Megyei Főügyészség.

Egy 39 éves nyíregyházi férfi és 48 éves nyírbogdányi élettársa 2017 augusztusában hamis fényképek felhasználásával, Dombrádi Katalin álnéven álprofilt hozott létre egy internetes szexoldalon, majd kapcsolatba léptek egy zalaszentgróti férfival, akivel a nyírbogdányi nő beszélt telefonon, a szöveges üzeneteket pedig a nyíregyházi férfi telefonján bonyolították.

A szinte napi beszélgetések, üzenetváltások során a nyírségi pár rávette a zalai férfit, hogy küldjön magáról intim fényképeket. A pár ezután különböző indokokkal pénzt kért a férfitól, aki először erre nem volt hajlandó. Zsarolói ezért fenyegető üzeneteket küldtek neki azzal, hogy a fényképeket elküldik az ismerőseinek.

A sértett nem egészen négy hónap alatt 52 alkalommal utalt 2000 és 80 ezer forint közötti összegeket, de öt esetben mobiltelefon-egyenleg feltöltésére is rákényszerítették. Összesen több mint 1,1 millió forintot csalt ki a zsaroló pár a férfitól, aki 2018 januárjában rendőrségi feljelentést tett.”

Mindezt az összeget miért fizette ki a megzsarolt? Hogy ne lássák, miszerint van neki másodlagos nemi jellege? Vagy, hogy ne lássák, milyen? Nyilván csakis az lehet a háttérben, hogy családos férfi az illető, és a feleségétől tartott. Hát, az már biztos, hogy ha valaki szereti, nem az eszéért habarodott bele… de lám, egymillió forintot így is ki lehet dobni az ablakon, ráadásul még öröme sem volt benne – hiszen csak fényképek cseréltek helyet.

De ha megfordítjuk a dolgot, lám csak: milyen könnyen lehet egy milliót keresni! Ilyen könnyű még sosem volt.

Egymilliót… Bagatell! Háromszáz millió, az már láthatóbb összeg.

Ennyit akart lehúzni valaki egy felszámolás alatt álló cégtől, méghozzá csalhatatlan módszerrel: ugyanis Tállai Andrásra, a NAV elnökére hivatkozott. Arról van szó, hogy a felszámolás alatt álló cég adó-visszaigénylésre nyújtott be kérelmet a NAV-hoz. A kérelem teljesítése előtt a NAV ellenőrizte a céget, és jelentős fizetési kötelezettséget állapított meg adóhiány, bírság és pótlék jogcímén. A tájékoztatás szerint a 46 éves vádlott felvette a kapcsolatot a cég egyik tulajdonosával, akivel 2016. március elsején találkozott Budapesten. A férfi a találkozón valótlanul azt állította magáról, hogy az adóhatóság elnökének „jobbkeze”, és el tudja intézni, hogy a felszámolás alatt álló cég fizetési kötelezettségét töröljék, és az adó-visszaigénylést jóváhagyják, ezért pedig 300 millió forintot kért.

Márpedig ennyije nem volt a cégtulajdonosnak, nem is fizetett. Az már csak a hosszadalmas eljárás egy későbbi szakaszában derült ki, hogy a mostani vádlottnak semmi köze nincs sem Tállaihoz, sem a jobbkezéhez, sem egyéb testrészéhez – szimpla csaló.

Ha kevesebbet kér, valószínűleg meg is kapja, és a cég is megkapta volna ettől függetlenül a bírságait.

De legyünk realisták: ha nekem valaki azt mondja, hogy a Tállai kér tőlem háromszáz milliót, én elhittem volna.

Miért, maguk nem?

Nahát… és miért nem?

Nem olyannak ismerik?

Hát így élünk mi itt, ebben a tejjel-mézzel folyó kis Kánaánban a Duna-Tisza közén: hazudunk, zsarolunk, csalunk.

Soha még ilyen jól nem éltünk.

Bár – ez is hazugság. Sőt, csalás is. Öncsalás.

Bréking (fék)nyúz, 2019. február 11. – Tudósítás a másik valóságból

0

A 888 elmagyarázta, hogy a tegnapi ellenzéki tüntetésen újabb szánalmas produkciónak lehettünk szem- és fültanúi. Az Origóból megtudhatjuk, hogy Karácsony Gergely az igazi szélkakas. A Magyar Nemzet pedig megírta, hogy a baloldali ellenzék minden fellépése a rasszizmus ellen hiteltelen.

Szánalmas volt az ellenzéki tüntetés

A legjobb jóindulattal is alig pár százan tüntettek Budapesten. Az összellenzékinek titulált, valójában bevándorláspárti összkoalíció (Gyurcsánytól kezdve az LMP-n és a Momentumon át a Jobbikig) alig tudott összekaparni pár embert a budai Várba. A reggeli, Lánchídon tartott demonstráció is teljes kudarcot vallott, ugyanis a nap folyamán onnan is elfogytak a tüntetők.

Adódik a kérdés: miért vonult utcára ma is a Soros-lista? Elvileg az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentései miatt tüntettek a Várban, ám nem sikerült tartani a “tematikát”. A pódiumon a gyurcsányista Varju László és Gréczy Zsolt, a szocialista Horváth Csaba és a “bevándorlókat betelepítő” Bangóné Borbély Ildikó, illetve Hadházy “pókember” Ákos és Jakab Péter is saját megélhetésével és a szokásos ellenzéki lózungok pufogtatásával volt elfoglalva. Vagyis:

Arra most vasárnap sem kaphattak választ a magyarok, miért fogadott el a Jobbik például tiltott párttámogatást egy oligarchától, miért szerepelnek a párt költségvetésében gyanús tételek. (888: Alig érdekelt valakit a bevándorláspártiak vasárnapi tüntetése)

Karácsony Gergely, az igazi szélkakas

A korábban minden egyes szövetségesét eláruló, most épp a szocialisták és a Párbeszéd főpolgármester-jelöltjeként induló, kaméleon politikus legújabban már a Jobbiknak udvarol, holott korábban még elképzelhetetlennek tartotta a szövetséget velük. Sőt, a Hír TV adásában a Jobbik teljesen védhetetlen, egyértelműen antiszemita megnyilatkozásait vette védelmébe. Karácsony elvtelensége egyre elképesztőbb, az egyébként baloldali-liberális politikus most már nyíltan összefekszik az antiszemita, cigányellenes Jobbikkal.

De ha szétnézünk Nyugat-Európában, akkor rájövünk, hogy ez a jelenség egyáltalán nem ismeretlen, sőt, nagyon is mélyen gyökerezik már. Hollandiában Sargentini szélsőliberális pártja egyértelműen antiszemita, de a jelenség ugyanúgy ismert az Egyesült Királyságban vagy épp Spanyolországban. Sőt, Franciaországban is, a kommunistákhoz közeli Mélanchon is mondott antiszemita ostobaságokat. Ez összekapcsolódik az illető pártok és politikusok bevándorláspártiságával, a muszlim hitűek privilegizálásával, hiszen bennük látják a baloldal újbóli felemelkedésének esélyét, a potenciális szavazóikat. A jelenség hatása már jól látszik nyugaton, hiszen többek közt Franciaországot már tömegével hagyják el a zsidó emberek, mert nem érzik magukat biztonságban. Karácsony Gergely volt a Hír TV vendége kedd este, ahol tíz hosszú percig mentegette a náci ügyei kapcsán a Jobbikot. (Origo: Karácsony Gergely – hízelgés a Jobbiknak, a kudarc totális)

A baloldali ellenzék hiteltelen

A Párbeszéd nagy reményű főpolgármester-jelöltjével és csapatával kapcsolatban a napokban felmerült, hogy a gyűlöletbeszéd támogatása mellett vélhetően még választási csalást is elkövethettek, miközben a kormányoldalt vádolják hasonlókkal.

Ennek tudatában is elgondolkodtató, amit Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője nyilatkozott a napokban. Mint mondta, mostantól az ellenzék minden fellépése a rasszizmus ellen elhiteltelenedik, hisz a baloldal politikusainak kijelentései, mint amilyen például Kunhalmi Ágnesé és Karácsony Gergelyé, legitim viselkedéssé válnak. Ehhez azonban hozzá kell tennünk azt is, hogy a rabbi egy dologban biztosan téved. A baloldali ellenzéknek nemcsak a rasszizmus elleni fellépése vált már rég hiteltelenné, hanem az összes többi is. A hiteltelenség pedig még nagyobb hiteltelenséget szül. (Magyar Nemzet: Csalók és gyűlölködők)

Szélmalomharc

Szóval, hogy a végén kezdjem, nem teljesen értem, mi a baja Szánthó Miklós úrnak. Illetve értem, de rossz fele pofozkodik, már az is rossz ötlet, hogy nekiállt: a pofonnal, tetszik tudni, az a legnagyobb baj, hogy a felebaráti szeretet jegyében néha visszaadják. A törvényes kamatokkal együtt. Ezt mutatjuk be a következőkben.

Tanult barátunk, Szánthó doktor ugyanis a tegnap megjelent Magyar Nemzet első számában filippikát intézett a liberális sajtó, mint olyan ellen. Ami így, ebben a formában olyasmi, mint a ködszurkálás: liberális sajtó egységként, ideológiai objektumként nem létezik, vannak liberális vagy annak mondott újságírók, vannak lapok, amikbe írnak, aztán vagy megjelenik, vagy nem, de semmiképpen nem vagyok képes kimutatni valamiféle egységet ezek között. Ír az ember, amit ír, olvassa, aki akarja, fizeti, aki tudja.

Maga a liberalizmus sem nevezhető egységes ideológiának, inkább csak vezérelv: én úgy szoktam megfogalmazni, hogy „legyen szabad, ami nem tilos”. Olyan nagyon ezt nem is lehet tovább bonyolítani, meg főképp nem érdemes, mert ha azt veszem, Washington tábornok is liberális volt, meg Franklin Benjámin is, de mindkettő a maga módján, és közöttük hatalmas különbség volt. Szóval, nem értem, mit tetszik támadni – vagyis hát igen, Don Quijote harca ez a szélmalmokkal, akik valójában gonosz óriások, csak a varázslók miatt látjuk őket szélmalmoknak.

Azok a szemét varázslók, már akkor is…

Bár ez nem magyarázza a tényt, hogy a malmokban lehet búzát őrölni, míg egy óriásban ez kissé bonyolult feladat volna, de akkor is: a varázslók!

Nem értem a kirohanást már csak azért sem, mert a liberálisnak nevezett sajtó tegnap fikarcnyival sem szidta többet a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványt, mint máskor és mint amennyit megérdemel. Ha volt is kritika, az sajnos – saját oldalukról érkezett. Hogy miért vagy miért nem, annak én nem vagyok a megmondhatója, de nem nekem mondta Varga mester, amit mondott. Talán őt kéne megkérdezni, mielőtt fröcskölődésbe-mocskolódásba kezd az ember. No, de lássuk már, miről beszélek!

Azt írja ez a drága ember:

„A pánikreakció automatizált válaszokat szül – szól a mondás, és lám-lám, ennek megtestesülését láthattuk az elmúlt hetekben-hónapokban a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány, az úgynevezett jobboldali médiaholding megalakulására adott hazai ellenzéki és nemzetközi kritikákban. A sejtetések mélyén megbújó „vád” pedig a magyar médiapiac radikális átalakítása-átalakíttatása, holott az, hogy az alapítvány tulajdonába kerültek eddig is vállaltan jobboldali médiaeszközök, az aktuálisan fennálló közéleti erőviszonyokat valójában nem változtatja meg.”

Édes úr, legyen erős: olyan nyugodt fickót maga még nem látott, mint én. Pár éve volt egy pánikom, de eltettem valami fiókba, hogy megőrizzem, és azóta nem találom. A fene fog maguknak pánikolni. A bajom nekem is, talán másnak is az a KESMA nevű brontoszaurusszal, hogy monopolizálja a szakmai piacot és általában is a sajtópiacot, valóságos kartellként telepszik rá. Ilyenformán valóban kimeríti a tisztességtelen verseny fogalmát, lenne is rá törvény, csak nem lehet alkalmazni, mert kivették a hatálya alól. Ami megint csak tisztességtelen. De ez jogértelmezés vagy jogértetlenség kérdése. Menjünk tovább.

„Az természetesen tény, hogy a korábbiakhoz képest a magyar nyilvánosság szerkezete általánosságban kiegyensúlyozottabbá vált az elmúlt években. És igen, ennek szimbolikus kifejeződése az a folyamat, ami az alapítványnak történt felajánlásokban megtestesült. Számos, a konzervatív, nemzeti, keresztény hagyományokat fontosnak tartó sajtóorgánum most már egy nonprofit tulajdonos alatt szerveződik, lefedve a klasszikus és modern értelemben vett média majd összes területét, a nyomtatott sajtótól kezdve a rádiós és televíziós csatornákon át az online felületekig.”

Váljék egészségükre, jó uram, sok boldogságot és tizenhat gyereket is kívánok mellé. A kartellel megint csak az a baj, hogy mivel piszok nagy és gazdag is, törvényszerűen rontja majd a szakma színvonalát – rontja már most is, olyan csodák történnek, hogy minden vidéki napilap minden szerkesztőjének szó szerint ugyanaz a vezércikk jut eszébe, márpedig abban megegyezhetünk, hogy ez kissé ritka eset volna normális körülmények között.

„És ez az önhittségébe és önnön felsőbbrendűségébe beleszédült progresszív megmondóembereknél pánikot és frusztrációt szül. És amikor a szellemi restség és a pozícióvesztésből fakadó frusztráció csókot vált egymással, az még sohasem vezetett kreatív gondolatokhoz – pusztán automatikusan generált mantrákhoz.”

Magyarra fordítva: „Gyengék vagyunk, mint a borecet és egyen meg a fene mindenkit, aki jobb nálunk”. Kicsi kunyhó szerető szív, tiszta égbolt, messze kék – dögöljön meg Ady Endre lehetőleg máma még.

„Az minősül tehát „független és objektív”, mi több, „oknyomozó” újságírásnak, ami például a migráció jelenségéhez toleranciával, megértéssel közelít, és a tudósításokban, képsorokban együttérzést kelt a bevándorlók iránt az olvasókban, a nézőkben. Az minősül „jól nevelt sajtóattitűdnek”, ha a cikkek és beszámolók polkorrekt nyelvezetet használnak, őszintétlenséggel elkendőzik a valóságot, csak hogy egyes kiválasztott vagy kreált kisebbségeket, érzékeny csoportokat meg ne sértsenek.”

Uram, én történetesen a Baross téren lakom olyan jó huszonöt éve, és ha valaki látott menekülteket, én láttam. Ha lementem kenyérért, dohányért, már beléjük botlottam annak idején. Nem voltak azok rosszabbak más emberfiánál, aki hasonló pocsék helyzetbe kerül, és nem járt az ittlétük nagyobb kosszal sem annál, mintha pár napig rockfesztivál lett volna a téren. Ennyit a migrációról.

Azt kevésbé értem, mit kifogásol a nyelvezeten – illetve, érteni vélem. Én gentleman vagyok és tisztelem önt, ha elengedhetetlennek találja, anyázhatunk is, mint azt teszi lapjuk egyik közismert munkatársa, aki odáig kezd jutni a nyelvi reformban, hogy már a szóköz helyett is trágárkodik, mondom, beszélhetünk így is, de számomra kínos lenne: kérem, tekintsünk el ettől. Ugyanakkor megjegyezném, hogy képes vagyok negyven percen keresztül önismétlés nélkül káromkodni, ha muszáj.

Ne legyen muszáj.

Alapvetően az elemi logika is azt mondja, hogy nem bölcs dolog sem általánosítani, sem embercsoportokat sértegetni, mert még a végén megharagszanak, és az sincs kizárva, hogy igazuk lesz – ön, ha jól látom, a beskatulyázás és az előítélet szabadsága mellett száll síkra.

„A balliberális oldal valójában nem híve a jó újságírásnak és a médiapluralizmusnak, mert csak saját szájszagos leheletét szereti viszontérezni a nyilvánosságban – ellenkező esetben a megfélemlítés és fenyegetés hol burkolt, hol nyílt eszközeivel terrorizálja a más véleményen lévőket. A médiapluralizmusnak azonban két oldala van: egy belső és egy külső. A belső (szubjektív) médiapluralizmus igazi sajtószabadságot jelent: azt, hogy egy sajtóterméknek nem kell világnézetileg semlegesnek lennie – sőt vállalja irányultságát –, de szabadon, ideológiai-nyelvpolitikai kötöttségektől mentesen működhet.”

Ab ovo nem értem, miféle „balliberális oldalról” beszél, itt mindenféle emberek vannak, akik egyes dolgokban egyetértenek, más dolgokban nem, ez nem valamiféle egységfront. Az maguknál van, kérem. A szájszagot inkább nem minősítem, azt viszont egyszerűen képtelenség értelmezni, amit a médiapluralizmus két oldaláról beszél. Valami vagy van, vagy nincs. Vagy Schrödinger macskája. Egyéb megoldás nem létezik, maga valami olyasmit állít ezek szerint, hogy világnézeti alapon szabad, sőt, kell is hazudni, a Felsőbb Jó érdekében: mellesleg korábban hírhamisítással is vádolja a független sajtót. Ajánlom becses figyelmébe az Origo sajtópereinek gyűjteményes kiadását az elmúlt egy évből, alig nyolc kötet, bőrkötésben.

„A cél márpedig világos: a progresszív gyökerű hírhamisítás, dezinformálás, a politikai korrektség elleni fellépés, a nemzeti-polgári oldal megerősítése, hogy a valódi konzervatív-keresztény gondolat ugyanolyan érvényességgel lehessen jelen a közéletben, mint a balliberális. Az alapítvány tulajdonában lévő eszközpark pedig e korszaképítő célt fogja szolgálni, a haza üdvére, a köz szolgálatában – és egyesült erővel.”

Még egyszer mondom: több, mint harminc év alatt sosem hamisítottam hírt, egyrészt, mert eszembe sem jutott, másrészt, mert minek? Megtörténik a hír magától is, mi hozott anyagból dolgozunk. De azért érdekes az ars poeticája, tessék mondani, lesz benne boszorkányégetés is?

Lesz.

Maguk azt ki nem hagynák.

Na, akkor összegezve: uram, maga ideömlengett pár kiló epét teljesen és tökéletesen értelmetlenül. A szerkesztőnek ezt vissza kellett volna adnia és esetleg ajánlania önnek egy jó pszichiátert, ugyanis az írás tanúsága szerint önt tévképzetek kínozzák, úgy érzi, magát üldözik, amiről azonban a valóságban nincs szó.

Azt boncolgatja, hogy a rossz írás a jó, a jó írás a rossz, a fekete fehér és a fehér fekete.

Uram, két dolgot ne tegyen: ne írjon újságot és ne hegedüljön. Ugyanis ebben a két műfajban hamar meglátszik, ha valaki csak fűrészelni képes.

Maga – és a hasonszőrű gárdája – „asztalnál éhen halna”, piaci viszonyok között maximum egy gyors és izmos csődöt lennének képesek produkálni sajtó helyett.

Az a körülmények pillanatnyi összjátékának köszönhető, hogy jelenleg maguk mondják meg, mi a piac és maguk is uralják azt – hiszen pont ezért hozták létre a KESMA-t.

De tudja, bort szőlőből is lehet csinálni…

Egyes országokban például csak szőlőből készül. Régebben nálunk is így volt.

Ahogy régebben nálunk az írás vagy tetszett az olvasónak, vagy nem, a fröccs vagy ízlett a vendégnek, vagy nem.

Nem gyártottak ideológiát arról, hogy miért jó, ha rossz.

Maradtam tisztelettel

Bréking (fék)nyúz, 2019. február 6. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Magyar Idők Nemzet elmagyarázza nekünk, hogy a balliberális sajtó pánikban van, ezért bírálja a kormánypárti médiaholdingot. Az Origo leleplezi Karácsony Gergelyt, aki mindenkit elárult. Nem ússza meg a migránsokat beengedni akaró Macron francia elnök sem, őt a 888 leplezi le.

Pánikban a balliberális sajtó

A balliberális oldal valójában nem híve a jó újságírásnak és a médiapluralizmusnak, mert csak saját szájszagos leheletét szereti viszontérezni a nyilvánosságban.

A pánikreakció automatizált válaszokat szül – szól a mondás, és lám-lám, ennek megtestesülését láthattuk az elmúlt hetekben-hónapokban a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány, az úgynevezett jobboldali médiaholding megalakulására adott hazai ellenzéki és nemzetközi kritikákban. A sejtetések mélyén megbújó „vád” pedig a magyar médiapiac radikális átalakítása-átalakíttatása, holott az, hogy az alapítvány tulajdonába kerültek eddig is vállaltan jobboldali médiaeszközök, az aktuálisan fennálló közéleti erőviszonyokat valójában nem változtatja meg.

Ahogy az amerikai mottó tartja, Wass Albert fordításában: „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.” Miközben ugyanis a hazai balliberális oldal intellektuális és politikai képessége is folyamatosan gyengült már jóval a 2010-et megelőző évektől fogva, addig a magyar jobboldalnak ellenzéki pozícióból sikerült elkezdenie önmaga építését és megszervezését, ami mára hangsúlyozottan igaz a nyilvánosság szerkezetére is.

És ez az önhittségébe és önnön felsőbbrendűségébe beleszédült progresszív megmondóembereknél pánikot és frusztrációt szül. És amikor a szellemi restség és a pozícióvesztésből fakadó frusztráció csókot vált egymással, az még sohasem vezetett kreatív gondolatokhoz– pusztán automatikusan generált mantrákhoz.

A dolog úgy áll, hogy a szakmaiság jelszava mögé bújva a balliberális körök – a pártpolitikai szcéna, a politikai NGO-k, a „mértékadó” akadémiai szféra – azt hirdetik részrehajlástól mentes, független és „pártok fölött álló” újságírásnak, ami politikai szempontból saját liberális ideológiájuk propagálására szolgál. (Magyar Idők Nemzet: Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség)

Karácsony Gergely elárult mindenkit

A totális érdektelenségbe fulladt baloldali előválasztás után Karácsony Gergely úgy ünnepelte magát, mint aki az amerikai elnökválasztást nyerte meg. A – szó szerint – mérhetetlen támogatottságú Párbeszéd társelnökének öröme elsőre érthető is, mivel túl sok mindenre nem lehet büszke eddigi politikai pályafutásában. Karrierje a Gyurcsány-kormány közelében indult, majd elárulta korábbi főnökeit, és az LMP-ben próbálkozott. Ott Schiffer Andrást árulta el, majd pedig az Együtt-PM-ben szakított a nőverő Juhász Péterrel és Szigetvári Viktorral, aztán az MSZP-ben Botka Lászlónak is nekiment. Karácsony több mint négy éve vezeti Zuglót, eredménye, hogy a kerületben nincs egyetlen beruházás sem, és hitelből kell biztosítani a működést, valamint folyamatos a vagyonfelélés. Nem véletlenül menekülne most onnan is. (Origo: Karácsony Gergely eljutott Gyurcsánytól Gyurcsányig, közben elárult mindenkit)

A francia elnök szerint tudomásul kell venni, a tömeges migráció korát éljük

Emmanuel Macron Nagy Vita (Grand Debate) elnevezésű országjárásának legutóbbi állomása a Párizstól délre fekvő Courcouronnes volt. A globalista politikus a helyi városházán nagyjából háromszáz fős, főként vidéki tisztviselőkből álló hallgatóság előtt válaszolt a feltett kérdésekre.

Arra, hogy a francia állampolgársággal nem rendelkező migránsok is szavazhatnak-e a jövőben a helyi választásokon, Macron úgy felelt, hogy inkább a francia állampolgárság megadásának folyamatát kellene könnyebbé tenni a migránsok számára. Napjaink alapvető kérdése az állampolgárság kiterjesztése” – jelentette ki Macron.

Az államfő elmondta, hogy az elmúlt választások alacsony részvételi arányait nem azzal akarja orvosolni, hogy a külföldieknek is szavazati jogot ad, hanem sokkal inkább azzal, hogy a már „jó ideje” Franciaországban élő migránsok állampolgársági procedúráját megkönnyíti. (888: A francia elnök szerint mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a tömeges migráció korát éljük.)

Frissítve!!! A múltat végképp eltörölni – Déli kávé Szele Tamással

Halló, pincér, ma kérek újságot is a kávé mellé… hogyhogy melyiket? Magyar Nemzetet. Nyugalom, nem akarok olvasni beszélgetés helyett, csak a mai diskurzus tárgya ez a sajtótermék lesz. Ez a lapnak tűnő tárgy, mely bűnelkövetésre különösen alkalmas, ugyanis már a puszta léte kimeríti a fondorlatosan elkövetett szélhámosság fogalmát.

Ugyanis mit lát rajta az olvasó? Elsősorban látja a főcímet: „Magyar Nemzet. Alapította: Pethő Sándor”. De ha belenéz, azt látja, hogy ez a Magyar Idők, alapította Liszkay Gábor. Szóval, már a címlapon csalás ténye forog fenn: az a lényeg, hogy ma reggeltől a Magyar Idők Magyar Nemzet címen jelenik meg, amit a nagyra becsült kormánymédia úgy hív, hogy „hazatért a Magyar Nemzet”. Haza, kérem, haza, senkit se zavarjon, hogy úgy hajigálóznak ezzel a lappal, mintha forró krumpli volna… És azért ma zajlott ez a művelet, mert ma van a G-nap évfordulója.

Aki nem tudná véletlenül, mi az a G-nap, annak elmondom:

Simicska Lajos 2015. február hatodikán választotta le médiabirodalmát a kormánypártról és részben fordította szembe vele. Az akkori eseményeket számosan elemezték már, még számosabban fogják, a jövő történészeinek tömege fogja ebből írni a diplomamunkáját, ideális téma, ugyanis senki sem biztos abban, mi a jófene történt akkor. Még én is foglalkoztam volt vele, körülbelül azzal az eredménnyel, miszerint valószínűleg gazdasági érdekek ütközhettek frontálisan politikai érdekekkel.

Simicska médiumainak munkatársai döntés elé kerültek: vagy a kormányt szolgálják a jövőben, vagy a munkaadójukat. Volt, aki felállt, volt, aki maradt. A felállók segítségével kezdett el alakulni az a kormánypárti médiabirodalom, ami mostanság a Közép-európai Sajtó és Média Alapítványban teljesül ki, akkor indították – illetve fél évvel később – a Magyar Időket is, a Napi Gazdaság még füstölgő romjain. A tulajdonos Liszkay Gábor volt, a Magyar Nemzet előző főszerkesztője. 2015. szeptember elsején jelent meg először. Közben a Nemzet próbált minőségi újságírást űzni az ott maradt munkatársakkal, gyakran sikerült is, bár tudták, hogy az életükért menetelnek, ha a kormány nem bukik meg a választásokon, nekik végük.

A kormány maradt, és Simicska fénysebességgel szüntette meg a lapját

Maga a név, a „Magyar Nemzet” valamiképpen mégis a kormány tulajdonába került, és most lám, fel is használják, a lehető leggazdaságosabb módon: egyszerűen ráírják a Magyar Idők fejlécére, volt egy lapjuk, lett egy lapjuk, semmi több nem történt.

És aki most példa nélküli merényletet kiált a sajtószabadság ellen, az téved. Mármint nem abban, hogy ez merénylet, hanem abban, hogy példa nélkül áll. Van rá példa: épp a Magyar Nemzet történetében. Történt pedig, hogy a Postabank-csőd után, 1998-ban a sajtóportfólió az első Fidesz-kormány kezébe került, ekkor szüntették meg a nyereséges Kurírt és tartották meg helyette a veszteséges Magyar Nemzetet. De az életben maradt szerkesztőség munkatársai sem örülhettek sokáig – 2000-ben egyesítették őket a Napi Magyarországgal, mármint oly módon, hogy minden régi embert elbocsátottak és helyére egy Napi Magyarországos került. Tulajdonképpen ez volt a Magyar Nemzet első nagy színe változása, a mostani csak a második.

Ezt a lapot fordította szembe Simicska a kormánnyal, ami 2000-től tizenöt éven át szolgálta a Fidesz-KDNP-t. Ettől ment el sok munkatárs, főként azok, akik vagy őszintén és vakon hittek még a saját hazugságaikban is, vagy annyira szükségük volt a pénzre, netán karrierben reménykedtek. Aki maradt, az most vesztett: ők nyertek.

Aki Magyar Időket akar olvasni, kér egy Magyar Nemzetet

Akkor a pillanatnyi helyzet az, hogy aki Magyar Időket akar olvasni, kér egy Magyar Nemzetet, aki Magyar Nemzetet, az kér egy Magyar Hangot. Mert a Nemzet ellenzéki időszakának munkatársai most ott dolgoznak.

De emberek, álljunk meg, ne rohanjunk: hát mi lesz a fővezérrel, a hűséges Gajdics Ottóval, a rendíthetetlen pártkatonával? Akinek mindegy, melyik párt katonája, ő rendíthetetlen, ő erre a hivatásra született. Aki még tavaly nyár végén is azt mondta a Népszava akkori értesülésére, mely szerint a Magyar Időket fogják átnevezni Magyar Nemzetre (ahogy történt is ma reggeltől), miszerint:

„Ez egy minden valóságalapot nélkülöző bulvárkacsa. Egyetlen szó sem igaz belőle. Jelenleg nincs is napirenden ez a kérdés, így döntés sem születhetett róla.”

Érdemes különben idézni, mit írt erről akkor a Pesti Srácokban Pilhál Tamás:

„A Népszava álhírét a teljes balliberális média (Index, 24.hu, hvg.hu, 444.hu, 168 Óra, ATV, Mérce, napi.hu, propeller.hu, Magyar Narancs, infostart.hu, blikk.hu, Alfahír stb.) kritikátlanul átvette, és arra sem vették a fáradságot, hogy egy telefont megeresszenek Gajdics Ottónak vagy a Magyar Idők tulajdonosának, igaz-e egyetlen szó az egészből… Úgy tűnik, a legalapvetőbb szakmai alapszabályról („hallgattassék meg a másik fél”) még nem hallottak. Mindez azért is beszédes, hiszen e lapok jelentős része magát tekinti az újságírás, a „SZAKMA” egyedüli letéteményesének, a nemzeti-jobboldali lapokat viszont „propagandatermékeknek”, az ott dolgozókat „propagandistáknak” csúfolja, akiknek úgymond „semmi közük a szakmához”. Ennyit erről.”

Pilhál úr, álhír? Kinek is lett igaza végül?

És melyik lap a propagandatermék, valamint melyik a szakma letéteményese ezek szerint?

Ezért a pofonért házhoz tetszett jönni.

De térjünk vissza a hű Gajdicshoz: vele mi lesz? Tegnap pár órán keresztül úgy tűnt: kiadják neki az obsitot, ami rút hálátlanság lett volna vele szemben.

Hát nem adták ki.

Gajdics Ottó mától a Szabad Föld főszerkesztője.

Dehogy vesztette el a székét – kapott egy másik, régi, jól bejáratott lapot, amit tönkretehet! És megbízhatunk benne, megbízhatunk képességeiben: tönkre is fogja tenni.

Tönkre ám – neki magának meglesz a kenyere, meg az udvartartásának is: a most még ott dolgozó valódi újságírók kezéből verik ki.

De azért a Magyar Nemzet átalakulása is tartalmaz egy érdekes momentumot. Nem verte nagydobra az új főszerkesztő, Ballai Attila, de szép csendben, minden feltűnés nélkül törölték a lap teljes eddigi archívumát.

Jól tetszettek olvasni: nincs többé tegnap.

Kitörölték az egészet, több évtizedre visszamenőleg. Elérhető ugyan az Arcanumon, de csak előfizetők számára, pénzért: mikor Simicska megszüntette a lapot, magát az archívumot meghagyták nyilvános elérésűnek, ahogy a Népszabadság archívuma máig elérhető ilyen módon – betűkből rakott sírköve egy hajdan hatalmas lapnak ma, és kincstára lesz a jövendő korok történészeinek.

Nos, a Magyar Nemzet múltja már nem létezik

A múltat végképp eltörölték, senkik voltak, minden akarnak lenni – egyelőre csak nagyobb senkik lettek.

A sajtómunkás úgy hiszi – mert így is volt a közelmúltig – hogy legalább részben nem a mának, hanem a holnapnak dolgozik. Hogy ha száz év múlva valakit érdekel, mi történt manapság, előveheti, amit erről írt, fellapozhatja akár digitálisan, akár papíralapon, hogy a jövő nemzedékek tőle fogják tudni, miként morzsoltuk kínos perceinket a huszonegyedik század elején.

Azonban sok jel mutat arra, hogy az online archívumok alapján a jövő nemzedékek nem fognak rólunk találni semmit. Akár politikai, akár gazdasági viharok sodornak el egy lapot, az új urak első dolga, hogy tisztára söpörjék, megszüntessék a múltat. Mától minden másképpen volt, minden velünk kezdődött!

Ne tessék azt hinni, hogy ez kormánypárti specialitás

Hol van a 168 óra archívuma a mostani tulajdonos előtti időkből? A Széchenyi Könyvtárban, meg az Arcanumon, ingyen és nyilvánosan az sem hozzáférhető. A lap oldaláról mindent töröltek a tulajdonosváltás előtti időkből.

Most eltűnt a Magyar Nemzet is, még pár váltás, és eltűnik a teljes magyar sajtó, mintha sosem lett volna.

Soha meg nem írtuk volna.

Nekem is van olyan cikksorozatom 2013-ból, amit kéthetente lopnak el, mert véletlenül jól sikerült, és nem tudom bebizonyítani, hogy én írtam – ugyanis az eredetit tartalmazó archívum szintén törlésre került, egy olyan lapnál, amelynél tulajdonosváltás volt. És nem, nem lett kormánypárti.

Ne mondjuk, hogy „de hiszen meglehet még az Arcanumban, az OSZK-ban” mert nem lehet meg. Ezer dolog történhet az Arcanum tárhelyével is, a könyvtár is leéghet, elpusztulhat, amúgy is költöztetik. És az Arcanum sem mindent archivál.

Lapok hamvait morzsolgatjuk kezünkben, elporladt írások pernyéjét sodorja a szél. Azt mondja a latin: „Habent sua fata libelli”, a könyveknek megvan a maguk sorsa. Mi meg mondhatjuk, hogy habent sua fata data, az online őrzött adatoknak, írásoknak is.

Ha valakik úgy akarják és van hozzá elég hatalmuk: mától vagy holnaptól mi nem is dolgoztunk soha. Hiába a munkával töltött évtizedek, úgy kitörölnek minket, hogy nyomunk sem marad, csak egy nagy, sötét középkor a huszonegyedik század elején, rejtélyes idő, mítoszok kora, amiről a jövő nem tud majd semmit.

Elég hozzá pár politikai és gazdasági váltás.

Úgy eltűnik a magyar sajtó és a magyar kultúra, mintha sosem lett volna.

Nem is kell hozzá sok, kérem.

Hatalom kérdése a múltat végképp eltörölni… és ettől nemzetivé lesz holnap a világ?

Frissítés: mégis van archívum, de úgy működik, hogy ne működhessen, tehát nincs. Az a helyzet, hogy átírták az oldal keresőjét, így az alapműködésben az URL-be betesz egy korlátozást, hogy csak a 2018. augusztus 6 utáni hírekben kereshessen az olvasó: ezen kívül van egy külön archívum a korábbi Nemzet-cikkekből, de nem lehet keresni bennük, csak ömlesztve van 20 ezer oldalnyi cikk. Ennek köszönhetően a régi MNO-cikkeket nem lehet megtalálni, hiszen változott az URL-jük, viszont rendesen megkeresni sem lehet ezeket az archívumban. Ráadásul a szövegeket ömlesztve öntötték be az új archívumba, elvesztek a képek, a linkek, a beágyazások. Vagyis van archívum, csak nem használható, nem jó semmire. Köszönet az információért az Index munkatársainak!

 

A Magyar Nemzetre emlékeztek

0

Tegnap lett volna 80 éves a választások után bezárt Magyar Nemzet. Ebből az alkalomból tartottak megemlékezést.

„A fájdalom és a szenvedés szeretetre és részvétre, a pogány egekben ismeretlen érzésekre tanít bennünket, főleg pedig alázatra a sors erőinek megpróbáltatásaival szemben. Ez a mély, emberi és mégis isteni, egyszóval keresztényi alázat az, amely egyedül teheti a halandót méltóvá arra, hogy a hatalom felelősségét még idejében felismerje s életét engedelmesen szolgálatába állítsa a könyörületnek és a szánalomnak, ennek a legtisztább, az élők világában csak az ember részére adatott erénynek.” (Pethő Sándor utolsó cikkének utolsó sorai. 1940. június 2.)

Mintegy negyven-ötven érdeklődő volt jelen az alapító nevét viselő utcában tartott  megemlékezésen. A Magyar Nemzetet Pethő Sándor 1938 augusztusában alapította és utolsó száma 2018 áprilisában jelent meg, miután

a tulajdonos, Simicska Lajos bezárta.

A napilap megszűnése után az újságírók Magyar Hang néven hetilapot indítottak, amely a Magyar Nemzet utódlapjaként működik. Amikor viszont Simicska Lajos eladta cégbirodalmát Nyerges Zsoltnak, a Magyar Nemzethez kapcsolódó jogokkal együtt, többször is felmerült, hogy újraindítják a lapot, immár “fideszesítve”.

FH

A megemlékezésen Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter, történész elmondta, hogy az egyik legrégebbi Magyar Nemzet olvasóként a napilappal nőtt fel, amely a korábbi sivár sajtóból kimagaslott színvonalában. Véleménye szerint ma is elő kell vennünk a lap korábbi gondolatait: ma sem lehet hallgatni, ezt nem engedhetjük meg magunknak egzisztenciális okokból – idézett a régmúltból az egykori külügyminiszter. Szerinte 1938 és 2018 között hasonló történelmi szituáció található. A nyugati demokráciák akkor sem nyújtottak nagy támogatást Magyarországnak, és ma sem kényeztetnek el bennünket a támogatásukkal. Szerinte Európa pedig megköveteli azt, hogy Magyarország hű maradjon a reformkori eszmékhez, a 12 ponthoz. A sajtószabadság öröksége 1848-nak és a magyar gondolkodásnak.

Legyen szabad Magyar Hang – ma ezt jelenti véleménye szerint a szabad magyar sajtó. Az egykori külügyminiszter hangsúlyozta azt, hogy

a sajtószabadság ügye nagyon-nagyon rosszul áll ma Magyarországon.

Nem szabad hagyni, hogy elnémuljunk és nem szabad félnünk – jelentette ki. Hozzátette: a Magyar Nemzet megszűnése óta már a Heti Válasz hetilapot és a Hír TV-t is elnémította a Fidesz-KDNP kormány. Szerinte olyan orgánumokra szükség van, mint a Magyar Nemzet. Mindenkit biztatott, hogy folytassák a lap hagyományát. Véleménye szerint a magyar nemzeti gondolatnak a szabad gondolkodással kell társulnia, és emellett külpolitikai tájékozottság is szükséges, amelyet bizonyos korszakokban a sorok között talál meg az olvasó. Szerinte ma a Magyar Hang – Túlélő Magazin hetilap a megszűnt Magyar Nemzet hiteles hangja.

Pethő Tibor, a Magyar Nemzetet alapító Pethő Sándor dédunokája, újságíró szerint nem a kudarc demoralizál, hanem a siker – idézte az alapító utolsó gondolatait. Elmondta, hogy

másképp képzelték el a napilap 80. születésnapjának ünneplését.

Szerinte keresztényi alázatra van szükség, a konzervatív-katolikus személetű, egyúttal liberális gondolatok szolgálatára. Ez a feladat és a küzdelem, most épp a Magyar Hang keretein belül.

Víz Ági

Egyelőre semmi jele a Nemzet feltámadásának

0

Csendes megemlékezéssel ünneplik a Magyar Nemzet 80-ik születésnapját szombaton a Magyar Hang szervezésében. Ma ez a lap hordozza a Nemzet szellemét – mondta Pethő Tibor, az alapító dédunokája. Egyelőre nincs jele annak, amiről sokan beszélnek, hogy aznap feltámad a kormányzatilag újraszervezett újság.

Csendes, méltóságteljes megemlékezést tartanak a Pethő Sándor utcában a Magyar Nemzet (MN) 80-ik születésnapja alkalmából. A szervező a Magyar Hang hetilap, amelynek tagjai a tavasszal bezárt MN szerkesztőségéből kerültek ki. Az alapító dédunokája, Pethő Tibor mellett Jeszenszky Géza fog beszédet mondani.

Jelenleg a Magyar Hang hordozza a MN szellemét, ezért is ők a szervezői a megemlékezésnek – mondta Pethő Tibor a Független Hírügynökségnek. Az ünnepélyes hangulaton természetesen módosítana, ha valóban utcára kerülne a Nyerges Zsolthoz került kiadói jog birtokában a MN – mondta.

Két hete írt arról a Népszava, hogy tervezik a második legnagyobb múltú MN újraindítását, mégpedig a jeles napon, úgy, hogy egyúttal bezárják a Magyar Időket. Ezt pár nappal később utóbbinál tagadták:

a kérdés egyelőre nincs napirenden,

és nem valószínű, hogy az idén megtörténne.

Se Pethő Tibor, se a Magyar Hang szerkesztőségében nem tudnak arról, hogy most megjelenne a MN. György Zsombor főszerkesztő közölte, hogy azokkal is kapcsolatban vannak, akik nem náluk dolgoznak egykori kollégáik közül, és senkit se kerestek meg ajánlattal.

Ha – esetleg később – mégis újraindulna a MN, az nem ugyanaz lesz, mint a régi – mondta György Zsombor. Látjuk, mire képesek a kormánypropagandában, képzelhetjük, mi lenne várható a MN-re jellemző (volt) mértéktartásból – fűzte hozzá.

Amíg ez nem történik meg, addig nincs ok tiltakozni se, s nem is tervezik ezt szombaton – mondta Pethő Tibor.

Jön a Magyar Nemzet(i) Idők?

„Biztos vagyok abban, hogy a Századvég tájékán nagyban megy a gondolkodás arról, hogy érdemes-e visszahozni azt a Magyar Nemzetet, amelytől a hard-core Fidesz-tábor már elpártolt, illetve arról, hogy mi legyen a Magyar Időkkel, amelybe rengeteg pénzt fektettek, s mégsem lett sikertörténet” – véli Polyák Gábor. A Mérték Médiaelemző Műhely vezetője szerint a Fidesznek sem áll érdekében robbanásveszélyig vinni a házon belüli médiakonkurenciát.

Sokak szerint azóta lóg a levegőben a Magyar Nemzet újraindításának és egyben a Magyar Idők megszüntetésének lehetősége, hogy Simicska Lajos kiszállt a „médiabizniszből” (és egy kivételével minden érdekeltségét eladta). Hivatalosan semmit nem lehetett erről hallani egészen mostanáig, amikor is Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője az ATV-nek arról beszélt, hogy „méltányos és igazságos” lenne, ha augusztus 25-én, alapításának 80. évfordulóján indítanák újra a Magyar Nemzetet, s azok kezébe adnák, „akik érzik és követik Pethő Sándor (a lapalapító) szellemiségét”.

Fotó: YouTube

Polyák Gábor a Független Hírügynökség megkeresésére úgy vélekedett, hogy

pénzügyi szempontból nincs értelme a Fidesznek fenntartania egy Magyar Időket és egy Magyar Nemzetet, hiszen a forrásai nem feneketlenek,

s pont annyi médiafelületre van szüksége, amelynek segítségével el tudja juttatni koncentrált üzeneteit. Teljesen tehát ők sem tehetik félre az ésszerűség szempontját.

A Magyar Nemzetnek jól felépített brandje van, a Magyar Idők pedig semmilyen szempontból sem nevezhető sikertörténetnek. Ugyan olvasottsági adtok nem állnak rendelkezésre, miként az sem, hogy mennyit fektettek eddig a kormánypárti lapba (miután nem állami tulajdonú a Mészáros médiabirodalmon kívüli lap), de ha valaki megnézi a cégbírósági dokumentumokat, azokból látszik, hogy milyen jól tartják az állami hirdetések a napilapot.

Tegyük hozzá, ugyanez a dilemma a Hír TV visszafoglalása után. Az Echóval és az állami m1-gyel is a pazarló párhuzamosság tanúi vagyunk.

Társadalmi szinten mérhető haszna nincs annak a médiafölénynek, amelyet a Fidesz kialakított a maga oldalán – válaszolta erre vonatkozó kérdésünkre a szakember, aki kifejtette:

rengeteg pénz megy el arra, hogy a Fidesz napi őrültségeit koordináltan eljuttassák a társadalomhoz, miközben az értelmes párbeszéd teljesen megszűnt.

A még eddig túlélt független kritikus média „a peremvidéken focizik”, napi túlélési csatákat vív – mondja, keserűen ironizálva azon, hogy

„társadalmi szempontból ennél rosszabb már csak az lenne, ha lelőnék az újságírókat”.

Most már inkább a Fideszen belül merül fel a kérdés, hogy van-e haszna, nem inkább káros-e a házon belül kialakult (média)konkurencia – mondja, hozzátéve: könnyen lehet, hogy a Fidesznek kell végig gondolnia, hogy akar-e házon belüli küzdelmeket.

„Ma már nem irányvonalak, hanem gazdasági csoportosulások vannak, személyes és gazdasági érdekekkel – ez pedig egy ponton túl már robbanásveszéllyel jár.”

Igen pesszimistán nyilatkozott arról, hogy szerinte elértük-e a mélypontot. Mint kifejtette: már régóta nem mond olyat, hogy nincs lejjebb, hiszen még abból a kevésből is – köztük az újonnan indultak közül is – megszűnhet pár, amely eddig állta a sarat. „Ebben a médiatérben, ebben a gazdasági környezetben nagyon komoly kihívás a vállalkozások számára életben maradni.”

Az pedig különösen nagy szomorúsággal tölti el, hogy a még létező, nem túlságosan nagyszámú független vagyonos üzletember sem tekinti megsegítendő célcsoportnak a független sajtót, a független civil szervezeteket,

s bár megengedhetnék maguknak, mégsem áldoznak rájuk. Ők eddig sem érezték fontosnak, hogy tegyenek a magyar nyilvánosságért. S nem hiszi – sorolta tovább a pesszimizmusát tápláló adalékokat –, hogy közösségi finanszírozással sokan fenn tudnának maradni.

Nemzeti értékeink

0

Évtizedeken keresztül hallgattam én, és hallgatta az a politikai közösség, amelyhez tartoztam és tartozom, hogy nem tiszteljük a nemzeti értékeket, a múlt relikviái és máig szóló szimbólumai számunkra nem fontosak, az ún. modernizáció jegyében képesek vagyunk elengedni és a múlt enyészetének hagyni másoknak fontos kulturális értékeket, készek vagyunk bezárni fontos műhelyeket csupán azért, mert nem rentábilisak, szélnek engedni kollektívákat, közösségeket vagy azért, mert közpénzt nem tudtunk rá áldozni, vagy pedig azért, mert a fund-raising-ben az adott közösség nem volt kellően ügyes.

Két okból bocsátom ezt előre. Az első ok, hogy a Népszabadság, a Magyar Nemzet, és most a Heti Válasz nem azért képtelen finanszírozni tevékenységét, mert az amúgy valóban szűkülő piac ne tudná fenntartani, hanem azért nem, mert a hatalom az őt ért bírálatra úgy reagál, hogy zsarolással megtiltja az üzleti világnak az ott történő hirdetéseket, és ezzel fő bevételi forrásától fosztja meg a lapot. Rossz döntést egészen bizonyosan hoztunk mi is kormányon, és biztos vagyok abban, hogy voltak olyan szellemi műhelyek, amelyeket meg kellett volna mentenünk. De olyasmire, hogy egy nekünk nem tetsző szellemi műhelyt a hatalom nemtelen eszközeivel tegyünk tönkre, soha, egyetlen alkalommal sem került sor. Ez bizony óriási különbség.

A másik ok pedig az, hogy azok, akik ezeket a vádakat annak idején velünk szemben megfogalmazták, bizony nem mások voltak, mint azok, akik ma, nem gondatlanságból, hanem bűnös számítással, előre megfontolt szándékkal teszik tönkre a magyar közélet sok évtizeden keresztül működő elválaszthatatlannak hitt fórumait. A magyar kultúra kincseit. Igen, pontosan azok teszik ezt, akik a múlt iránti tiszteletlenség vádját sütötték rendre ránk .

Hol vannak ilyenkor azok, akik magukat konzervatívnak tartják? Hol lehet hallani az ő szavukat?

Mi liberálisok, siratjuk a Népszabadságot, siratjuk a Magyar Nemzetet, és siratjuk a Heti Választ. És soha nem fogunk felejteni és nem fogunk megbocsátani sem a sírásóinak.

Szerző: Eörsi Mátyás, Facebook

Simicska megszólalására várva

  • még azt is terjesztik, hogy kiegyezett Orbánnal 

  • A konfliktus a két volt jó barát között már korábban is ismert volt

  • A Magyar Nemzet és a Lánchíd bezárását munkatársaira bízta

Belengette valamelyik kormánypárti orgánum – szinte mindegy is, hogy melyik, úgyis egymástól átveszik ezeket a híreket, lényegében változtatás nélkül -, hogy kikerült az Eladó tábla Hír tv-re. Természetesen valódi forrás nincs megjelölve, ami amúgy nem jelent semmit. Azért nem, mert az ilyen hír elsősorban abból táplálkozik, hogy lehet valóságalapja is.

Tudjuk, hogy Simicska Lajos, közvetlenül a választások (április 8.) után bejelentette, hogy bezárja média portfóliója két darabját, a Magyar Nemzetet és a Lánchíd rádiót. Ebből különösen a Magyar Nemzet megszűnése jelentett fájdalmat; 1938-ban alapította Pethő Sándor és azóta sajátos helyet foglalt el a magyar sajtótörténetben. Polgári lapként indult, és bár a pártállami idők nagy kilengéseket nem engedett, a lap mégis képes volt, főként a konszolidálódó Kádár-rendszerben –némi autonómiát kivívni és némiképp szabadabb hangot megütni, mint a több lap (Népszabadság, Népszava, 1968-tól Magyar Hírlap).

A rendszerváltás után időszaka már elég viharosra sikeredett; liberális és jobboldali csoportok küzdöttek érte, és ugyan az utóbbiak kezébe került az újság, nélkülözte a stabil anyagi alapokat. Olyannyira, hogy a kilencvenes évek közepére – a pénzhiány miatt – a megszűnés szélére sodródott a lap, amelyet végül – Horn Gyula közbenjárására – a Princz Gábor vezette Postabank mentett meg, és tartott életben. Az 1998-as kormányváltás után a Postabank lényegében az Orbán-kormány kezébe került, így a Magyar Nemzet is onnan kezdve a Fidesz szolgálatába állt. Így lett tulajdonosa a későbbiek során Simicska Lajos; a Magyar Nemzet a 2015 február 6.-i, úgynevezett G-napig híven szolgálta Orbán Viktort, a kormányt és a Fideszt. A konfliktus a két volt jóbarát között már korábban is ismert volt, de a teljes fordulat ekkor következett be („Orbán te geci”). A Magyar Nemzet onnan kezdve, jóllehet továbbra is jobboldaliként hirdette magát, de élesen Orbán-ellenes fordulatot vett, vezetése lecserélődött – Liszkay Gábor főszerkesztő, korábban Simicska leghűségesebb társa  távozott, és megmaradt Orbán szolgálatában -, munkatársi gárdája is jelentősen átalakult.

A Magyar Nemzet egyre kritikusabb és egyre élesebb hangra váltott a kormánnyal szemben, különösen a választások hajrájára vált kemény ellenzéki újsággá. Sorozatban jelentek meg a tényfeltáró írások, erősen éltetve a hitet: ennyi botrány nyomán megbukik Orbán és kormánya. Simicska maga a Jobbik győzelmét hitte, és mindent el is követett a szélsőjobb párt konszolidálása és győzelme érdekében.  Rossznyelvek szerint Simicska még fogadást hajlandó volt kötni arra, hogy a Fidesz elbukja a választást, és hogy áprilistól új világ jön Magyarországra.

Nem így történt. Ami alaposan megroppantotta a vállalkozót; korábban is alig-alig jelent meg, vagy nyilatkozott a nyilvánosság előtt, azóta viszont szinte teljesen háttérbe vonult. A két orgánum, tehát a Magyar Nemzet és a Lánchíd bezárását is munkatársaira bízta. Hogy miért nem ő maga vállalta ennek bejelentését, nem tudni, talán nem akart szembenézni a munkatársakkal, de az is lehet, hogy tartott a botránytól. Ami egyáltalán nem lett; a szakma még csak nem hüledezett különösebben, hogy ezt a nagymúltú, sokáig prezstizslapot kivezetik a piacról. A Népszabadság bezárása után úgy látszik már semmin sem lepődünk meg, kiváltképp, ha itt kétségkívül maga tulajdonos döntött a záróráról.

Akkor, amikor mindezt bejelentették azt is közölték: a Hír tv megmarad, ott csak létszámcsökkentést hajtanak végre. A csatorna közel negyven munkatárstól vált meg, köztük olyanoktól is, akik a televízió arcának számítottak – például Szöllősi Györgyi, vagy olyanoktól, akik szakmailag fémjelezték a Hír tv-t (például D.Bányász Gergő).

A kedélyek megnyugodni látszottak, egészen mostanáig, mikor is a Pesti Srácok bedobta a hírt, amit a bevezetőben jeleztünk, hogy tudniillik Simicska eladja a televíziót. A Független Hírügynökség igyekezett több forrásból visszaigazolást nyerni, de százszázalékos biztonsággal sem cáfolni, sem megerősíteni nem sikerült az értesülést. A Hír televízió munkatársai többnyire nem adnak hitelt a leírtaknak, többen úgy kommentálták portálunknak az információt: a kormányhoz kötődő médiumok rosszindulatú akciójáról van szó, semmi nem igaz az állításból. Mások óvatosabban fogalmaztak: szerintük az év végéig biztosan nem lesz változás, Simicska tartja magát ahhoz, hogy még fenntartja csatornát. Jól értesültek – nem Simicska köreiből – tudni vélik, hogy az oligarcha és Orbán Viktor kiegyezett egymással, eszerint Simicska otthagyja, vagy eladja a még meglévő sajtóbeli portékáit, cserében Orbán visszaengedi őt a közbeszerzés nyertesei közé. A Független Hírügynökség, annak fenntartásával, hogy a mai világban semmi sem lehetetlen, nem tartja valószínűnek ezt a variációt, inkább annak a véleménynek ad hitelt, hogy a kormánypárti sajtó felülről jövő utasítást hajt végre. Hatalomtechnikailag logikus lenne: a meggyengült – nekünk legyen mondva – és biztosan elkeseredett Simicskát, ismerve hirtelen indulatból bármire képes.

Mindenesetre a jobboldal keményen rámászott a Hír tv-re, az origo Kálmán Olga nézettségi adatait közli, hiszen június 1-től nyilvánosak ezek a számok. A hírportál azt írja, hogy az Egyenesen műsorát háromszor kevesebben nézik, mint az ATV Egyenes beszéd című produkcióját. amivel visszaigazolva látják, hogy Kálmán Olga lényegében megbukott. Igaz ugyan –és ezt az origo is elismeri -, hogy az ismertetett adat nem köthető Kálmán Olgához, hiszen aznap nem ő vezette a műsor, ez a tény azonban kevéssé zavarja a kormánybarát portált, hogy levonja a műsorvezetőnőre vonatkozó következtetéseit.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a csatorna munkatársai körében sikerült teljes bizonytalanságot elérni, és mindaddig, amíg maga tulajdonos meg nem szólal, ez így is marad.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK