Kezdőlap Címkék Magyar Helsinki Bizottság

Címke: Magyar Helsinki Bizottság

ENSZ-különmegbízott: módosítani kell a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt

0

A közigazgatási bíróságokról szóló törvény felülvizsgálatát kérte a kormánytól az ENSZ-nek a bíróságok függetlenségével foglalkozó különmegbízottja. A törvény ugyanis túl nagy hatalmat ad túl kevesek kezébe, és aláássa a bíróságok függetlenségét.

Túl nagy hatalma lesz az igazságügyi miniszternek, ami sérti az új közigazgatási bíróságok függetlenségét – írta a magyar kormánynak Diego García-Sayán, az ENSZ-nek a bírók és jogászok függetlenségével foglalkozó különmegbízottja.

Az ENSZ oldalán elérhető közlemény emlékeztet arra, hogy az új bíróságok a gyülekezési jogról, rendőri visszaélésekről és gazdasági ügyekről is dönteni fognak. Valószínűleg ide tartoznak majd a választási ügyek is.

A különmegbízott már tavaly a magyar kormányhoz fordult a közigazgatási bíróságokkal kapcsolatban. Megkeresésére ugyan 60 napon belül kellett volna válaszolnia a magyar kormánynak, ám eddig nem érkezett válasz. A különmegbízottnak így a kormány magyarázata hiányában kellett állást foglalnia. Diego García-Sayán többek között azt írta ma publikált levelében, hogy

az új közigazgatási bírósági rendszer az igazságügyi miniszter befolyása alá kerül, ami aláássa a bírói függetlenségnek és a hatalmi ágak elválasztásának elvét.

A különmegbízott idézi a Velencei Bizottság márciusi véleményét, amiben a neves alkotmányjogászokból álló európai testület azt állapította meg, hogy a jövőre felálló új bíróságok működtetése során „nagyon széleskörű hatalom” összpontosul nagyon kevesek kezében, és „nincsenek hatékony fékek és ellensúlyok, amelyek ellensúlyoznák ezeket a hatásköröket”. Az új bírósági rendszerben a bírók kiválasztásával, vezetők kinevezésével és a bíróságok működtetésével kapcsolatos jogok döntő többsége az igazságügyi miniszter és a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke kezében lesz. A különmegbízott azt kéri a magyar kormánytól, hogy nyilvános, tisztességes és átlátható eljárásban vizsgálják felül a törvényt, és ennek során a bíróságokkal, civil szervezetekkel, valamint a parlamenti ellenzékkel is egyeztessenek. A levél felszólítja a magyar kormányt, hogy a Velencei Bizottság ajánlásait figyelembe véve biztosítsa az új bíróságok függetlenségét, pártatlanságát és hatékonyságát.

A Magyar Helsinki Bizottság közigazgatási bíróságokról szóló korábbi elemzései az erről szóló gyűjtőoldalon érhetőek el.

Jövő héten mond véleményt a Velencei Bizottság a kormány új bíróságairól

0

Március 15-16-án tárgyalja a Velencei Bizottság a magyar különbíróságokról szóló törvényt, és várhatóan néhány nappal később közzé is teszi a véleményét. Erre a kormány is készül. Betervezték a közigazgatási bíróságokról szóló törvény módosítását, mert ők is tudják: a jelenlegi formájában nem felel meg a nemzetközi szabályoknak, az európai hagyományoknak és a demokratikus elveknek.

A Velencei Bizottság következő ülésén meghallgatják Trócsányi László igazságügyi minisztert, és várhatóan elfogadják a törvényről szóló bizottsági véleményt. Ennek tervezete egyelőre nem nyilvános, de a Magyar Helsinki Bizottság szerint nagy eséllyel több ponton kritizálni fogja a közigazgatási bíróságokról szóló hazai törvényt.
Bizonyára a kormány is erre készül, mert a törvényalkotási program szerint április-májusban módosíthatják az új bíróságokról szóló törvényt. Valószínűleg ez lesz az utolsó lehetőség a törvény hibáinak kijavítására, nyáron ugyanis elindul az új bírók kiválasztása, így azután már sokkal nehezebb lenne korrigálni a rendszeren.
A parlament tavaly döntötte el, hogy 2020-tól új bíróságokat hoz létre közigazgatási ügyekre. Fontos, mindannyiunkat érintő kérdésekről fognak ezeken a bíróságokon dönteni: adókról, rendőri panaszokról, tüntetésekről, milliárdos közbeszerzésekről, környezetvédelemről. Szó van arról, hogy a választási ügyeket és a szavazatszámlálás ellenőrzését is ide teszik, valamint a közérdekű adatigénylések is ezekhez az új bíróságokhoz kerülhetnek.
Ezek az új bíróságok azért veszélyesek, mert politikusok fogják eldönteni, hogy kiből lesz bíró és kiből nem. Nem egy pártatlan vizsgán választják ki a legjobb jelentkezőt, hanem az igazságügyi miniszter dönti el, hogy kit szeretne az új bírók között látni. Ez hatalmas visszalépés lesz a jelenlegi, egyébként korántsem tökéletes rendszerhez képest is, amelyben a bírók többségét azért mégiscsak a tudásuk alapján nevezték ki. Trócsányi László arról beszélt, hogy egy bonyolult, soktényezős eljárásban választják majd ki a bírókat. Ez így is van, de az utolsó szó az övé, vagyis az igazságügyi miniszteré. Végső soron tehát ő dönti el, ki lehet bíró.
A Velencei Bizottság képviselői február 5-én jártak Magyarországon, ahol többek között a Magyar Helsinki Bizottsággal is találkoztak. Elmondtuk, hogy mi a négy legnagyobb probléma a törvénnyel:
• az igazságügyi miniszter dönti el, hogy kiből lesz bíró és kiből nem;
• olyan új bírók áraszthatják el a rendszert, akiknek nincs semmilyen bírósági tapasztalatuk;
• nem lesz kellő súlyú, valóban független önigazgatási szerve a közigazgatási bíróknak, és nem tudják majd ellenőrizni a miniszter hatalmát; valamint
• nincs kellő garanciája a bírói függetlenség érvényesülésének.
A Velencei Bizottságnak küldött angol nyelvű összefoglalónkat itt lehet elolvasni.
Az új törvény nem akadályozza meg, hogy egyes ügyekben igazságos és jó ítélet szülessen, mert nagy szaktudású és tapasztalt bírók továbbra is lesznek a közigazgatási bíróságokon. Valamint az újonnan érkezők között is lesznek, akik komolyan veszik a bírói függetlenség alapelvét. Mindez azonban nem változtat az alapproblémán: az új közigazgatási bíróságokon nagyon nagy hatalma lesz az igazságügyi miniszternek, és ez nyomás alá helyezi majd az egyébként független és jó bírókat is. Ezeknek a bíróknak a jelenleginél is több szakmai elkötelezettségre és személyes bátorságra lesz szükségük ahhoz, hogy ítélkezésük során ne a hatalomhoz legyenek lojálisak, hanem a jogállami értékekhez.

Újra kapnak ételt a menekültek a határon

A strasbourgi beadvány napján gyorsan adtak enni a Tompán őrzött iraki szülőknek, akik így négy napig ették a gyerekek kosztját – tudtuk meg a Helsinki Bizottságtól. A menedékkérelem tartalmi elbírálása nélkül most a család a bagdadi repülőjegyre várhat vagy új beadvány jöhet.

Újra éheztetnek a tranzitzónában – adta hírül tegnap a Magyar Helsinki Bizottság (MHB), hogy egy öttagú iraki család nyolc hónapja van bezárva a tompai tranzitzónába. A szülők múlt péntek óta nem kaptak enni, csak az jut nekik, ami a kisgyerekeiktől (egyikük súlyos beteg) megmarad.

A MHB azonnal a strasbourgi bírósághoz fordult, hogy az lépjen fel a szülők éheztetése és kínzása ellen. Lényegében postafordultával (egy napon belül) megérkezett

a bíróság döntése: a hatóságnak haladéktalanul enni kell adnia a menekülteknek.

A strasbourgi bíróság döntése úgynevezett ideiglenes intézkedés. Ebben előírja, hogy a magyar hatóságok adjanak enni az anyának és az apának, és a három kiskorú gyermekre tekintettel haladéktalanul biztosítsák, hogy a család elhelyezési körülményei megfeleljenek a kínzás, embertelen és megalázó bánásmód tilalma által előírtaknak.

A strasbourgi bíróság egy nap alatt hozta meg az ideiglenes intézkedést, amiben a kormányt felszólítja az étel biztosítására. Ennél gyorsabb eljárás nem nagyon van, persze

ez csak olyan kivételes helyzetekre vonatkozik, ahol a kínzás tilalma sérül

– írta a Facebookon az MHB.

A család tavaly júniusban adta be a menedék iránti kérelmet, amelyet a bevándorlási hivatal elutasított, a fellebbezéssel pedig a bíróság tette ezt jogi hiányosságra hivatkozva. Ezt aztán másodfokon helybenhagyta a következő bíróság – mondta a Független Hírügynökségnek Fazekas Tamás, az MHB ügyvédje.

A jogerős elutasítás február 5-ikén érkezett meg az MHB-hez, valószínűleg a bevándorlási hivatalhoz is. Ezután három nappal vonták meg az ételt a szülőktől. Arra a jogszabályra hivatkozva, amely a jogellenesen itt tartózkodók közül csak a kiskorúak ellátását teszi lehetővé. Érdekes, hogy a bevándorlási hivatal aznap, múlt pénteken leállította az éheztetést, amikor az MHB elküldte beadványát Strasbourgba – mondta az ügyvéd.

Tavaly augusztusban ugyanez történt, akkor két hét után kaptak ételt a fogva tartott emberek, ugyancsak a strasbourgi bíróság közbeavatkozása nyomán. Az MHB már akkor felhívta a figyelmet arra, ha nem módosítják a rendeletet, újabb éheztetésekre kerülhet sor. Azóta se módosították.

A többedik ugyanilyen nemzetközi bírósági döntés alapján egyértelmű, hogy

a magyar jogszabály nem felel meg az uniós normának.

A hatóságnak enni kell adnia a rá bízott embereknek.

Jelenleg tehát jogerős kiutasítási határozat van az iraki család ügyében az EU egészéből Irak területére. Vagyis őket – minden bizonnyal repülőgéppel – Irakba kell visszatoloncolni – mondta Fazekas Tamás. Ugyanakkor a menekülti kérelmüket érdemben nem bírálták el, tehát van lehetőség újabb kérelmet benyújtaniuk. Erről ezután döntenek.

Pompeo pozitív befolyása

Kérem, itt a szokásos kávé mellett érdekes kísérletet javaslok: tegnap, ugye, arról beszélgettünk, vajon miről lehet majd szó Mike Pompeo budapesti tárgyalásain, és milyen eredményekkel járhatnak a megbeszélések – akkor azzal fejeztük be, hogy estére okosabbak leszünk. Jelentem: okosabbak is lettünk. Akkor lássuk, mennyire találtuk el a tárgyalások kimenetelét?

Bizony, ahogy elnézem, nagyon magas ám a találati pontosság. Tegnap úgy vettük, a tárgyalások négy fő pillére a Védelmi Együttműködési Megállapodás (Defense Cooperation Agreement), a BRUA-vezeték ügye, a fegyvervásárlási tender és az orosz-magyar illetve kínai-magyar viszony lesz. Ötödik fontos elemként még meg kellett említenünk Pompeo találkozóját a magyar civil szervezetek képviselőivel – mondjuk nagyot nem is lehetett tévedni, hiszen a hivatalos diplomáciai tájékoztatók alapján tudhattuk, miről lesz szó, bár a magyar és az amerikai külpolitika jelen állapotát tekintve bármikor előfordulhatott volna valamilyen váratlan, meglepő téma. Valamilyen fordulat, ami mindent megváltoztat.

Szerencsére Pompeo nem Trump, nem vezérlik hirtelen ötletek, így aztán minden a tervek szerint zajlott – mármint Pompeo tervei szerint, mert a magyar félnek jobban jött volna egy semmitmondóbb végeredmény. Így viszont az amerikai külügyminiszter elég markánsan jelezte, mik is hazájának szándékai a mi térségükben, és ehhez sokat nem szólhatott a magyar fél, maradt a kényszeredett mosoly és a bólogatás.

Moszkva és Peking nem fog tapsikolni, annyit már elöljáróban is mondhatok, bár ránk nézve Moszkva a veszélyesebb, mert ők vannak közelebb… de menjünk szépen időrendi sorrendben.

Pompeo külügyminiszter először a civil szervezetek képviselőivel találkozott – hangsúlyozzuk, hogy őket az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma hívta meg a találkozóra, nem ők hívták meg Pompeót, és ez lényeges mozzanat! – jelesül Pardavi Mártát, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökét, Kapronczay Stefániát, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvezető igazgatóját és Léderer Sándor, a K-Monitor igazgatóját fogadta. Az elhangzottakról legjobb a Magyar Helsinki Bizottság közleményét idéznünk:

„A találkozón kiemelt figyelmet kaptak a jogállamisággal kapcsolatos aggályok és a civilek helyzete. Pardavi Márta többek között a hatalommegosztás és a független igazságszolgáltatás csorbításáról, a jogállamiságot gyengítő kormányzati intézkedésekről és azokról az elmúlt években elfogadott törvényekről beszélt a miniszternek, amelyek gyengítik a magyar demokrácia szilárdságát. Elmondta, hogy az utóbbi évek civilellenes kampányával és jogalkotási lépéseivel szűkül a különböző vélemények megjelenésének lehetősége, megbélyegzés és fenyegetés éri azokat, akik a kormányzatétól eltérő álláspontot képviselnek, illetve felszólalnak a jogállamiságért és az emberi jogokért.

Kapronczay Stefánia a független és sokszínű sajtó demokratikus fontosságáról beszélt. Szót ejtett a sajtószabadság korlátozásáról a folyamatos központosításon, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány létrehozásán, illetve a független sajtó jogainak korlátozásán keresztül. „Két okból különösen fontos ez – emelte ki Kapronczay. – Egyrészt a propagandamédia gyakran indít lejárató kampányokat azok ellen, akik a kormánytól eltérő álláspontot képviselnek. Másrészt a decemberben létrejött médiaholding különösen hatékony lehet a dezinformáció terjesztésében.” Kapronczay tájékoztatta még az amerikai külügyminisztert a Magyar Tudományos Akadémia függetlenségét érintő tervezett korlátozásokról, amelyek szintén veszélyeztetik a vélemények sokszínűségét.
Léderer Sándor a korrupció helyzetéről számolt be a találkozón. Kiemelte, hogy a mindennapi korrupció visszaszorításában történt ugyan előrelépés az elmúlt 10 évben, de a politikai korrupció átszövi az egész gazdaságot, és a társadalom is jelentős problémaként érzékeli. Ez nem csak a demokratikus értékeket erodálja, de sok esetben biztonságpolitikai veszélyt is jelent.

A találkozó létrejötte és a civil szervezetek véleménye iránti nyitottság ismét bizonyította, hogy az amerikai vezetés szövetségi kapcsolataiban is elkötelezett a jogállamiság értékeinek és a civil társadalom szerepének megvédésében. A civil szervezetek képviselői ma újra kifejezték, hogy ebben a küzdelemben fontos és megbízható partnerként lehet rájuk tekinteni.”

A teljes közleményt idézem, mert minden szava fontos. Pompeo tehát előbb megkérdezte, mi a baj, hol a baj – az nem biztos, hogy tud vagy akár csak akar is segíteni rajta, de a hivatalos, külügyminiszteri szintű találkozóra már úgy akart menni, hogy ezzel tisztában legyen.

Szijjártó csak a civilek után következett, Orbán pedig még később – ennek is van jelentősége.

Hogy valójában mi hangzott el a két külügyminiszter közötti tárgyaláson, arról természetesen csakis a tolmácsoknak, az FSzB-nek, a CIA-nek és az unokáinknak lehet tudomása – az unokáinknak azért, mert mire ők felserdülnek, talán feloldják a jegyzőkönyv titkosítását. A CIA-nak volt a legkönnyebb dolga, hiszen az amerikai tárgyaló fél pont az ő volt igazgatójuk, nekik majd megírja ő. Nekünk viszont most nem áll módunkban ismertetni a valószínűleg indulatoktól sem mentes diskurzust: be kell érnünk azzal, ami a sajtótájékoztatón elhangzott. De már az is mutatja, hogy a két fél álláspontja távol állt a tökéletes koherenciától.

Szijjártó azzal kezdte a mondandóját, hogy elkezdték újraépíteni a magyar-amerikai kapcsolatrendszer harmadik pillérét, a politikai kapcsolatokat. Ez annyiban hír, hogy tudomásunk szerint ezek a kapcsolatok nem szakadtak meg és senki sem rombolta le őket, tehát az „újjáépítés” nagyon szerencsétlen kifejezés a mostani folyamatra. De lássuk tovább a kormany.hu-t, ezt hogy magyarázza meg?

„A tárcavezető a Mike Pompeóval tartott közös sajtótájékoztatón kiemelte: a korábbi években is létezett a kétoldalú kapcsolatrendszer gazdasági és védelmi pillére, de a republikánus adminisztráció hivatalba lépése óta gyors javulásnak, újraépülésnek indultak a politikai kapcsolatok is, ezt mutatja az amerikai külügyminiszter mostani látogatása is.”

Ja, sehogy. Egyszerű udvariatlansági gesztus volt.

„A külügyminiszter kitért arra: Magyarország a külpolitikáját mindig a kölcsönös tiszteletre alapozta, és elvi kérdésnek tekintette, hogy megvétózzon minden európai döntést, amely az Egyesült Államok szuverén külpolitikai döntéseit bírálja. „A külpolitikánk lehetővé teszi, hogy őszinték legyünk” – mondta, hozzátéve, ezért megvitathattak olyan témákat is, mint az Oroszországhoz fűződő viszony, a kínai gazdasági térnyerés és a magyar-ukrán kapcsolatok. Azt is mondta: Magyarország részesedése az EU és Kína közötti kereskedelmi forgalomból 1,2 százalék, és képmutatás Magyarországot azért bírálni, hogy szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, miközben „üzletek köttetnek” Nyugat-Európa és Oroszország között. A két ország védelmi együttműködési kereteit rögzítő megállapodásról elmondta: 1997-ben kötötték, azóta megváltoztak a biztonsági kihívások, ezért modernizálni kell az egyezményt. A tárgyalásokat lezárták és a megállapodás szövegét a jövő héten az Országgyűlés honvédelmi bizottsága elé terjesztik – jelentette be. A tárcavezető hangoztatta: Magyarország megbízható védelmi és katonai szövetséges. Fontos tárgyalásokat folytatnak beszerzésekről is, és nemsokára a honvédelmi bizottsághoz fordulnak azzal is, hogy előrehaladott tárgyalások folynak a közepes hatótávolságú légvédelmi rendszerről – közölte.

Szijjártó Péter kitért arra: amerikai kollégája segítségét kérte, hogy az ExxonMobil mielőbb hozzon döntést, és kezdjék meg a kitermelést a romániai gázmezőkről, mert ezzel Magyarország előreléphet a gázbeszerzés diverzifikálásában. Magyarország együttműködése Kínával vagy Oroszországgal nem befolyásolja azt, hogy az ország megbízható szövetséges a NATO-ban. Az Oroszországhoz fűződő viszony miatt Magyarországot érő kritikákkal kapcsolatban kiemelte: nem magyar vagy közép-európai energiacégek építenek gázvezetéket a Gazprommal.”

Akkor most fordítsuk le magyarra ezt a sillabuszt. Konkrétan arról van szó, hogy Szijjártó, némi szemtelenkedés mellett, de azt közölte: minden lényeges kérdésben engedünk, ám továbbra is szeretnénk üzletelni Kínával és az oroszokkal, mert az nekünk fontos és vezetőink szeretik a sok pénzt. De engedünk minden másban, ha nagyon követelik, engedhetünk ebben is. Legalábbis megígérhetjük, de keresztben van az ujja, tehát nem számít, amit mond.

No jó, az világos volt, hogy szokás szerint azt fogjuk mondani Pompeónak, amit bárki másnak is szoktunk – tehát amit hallani akar – de mit mondott ő? Hát, azért az ő mondókájából látszik, hogy kaliberben is jóval nagyobb a mi kis külügyérünknél.

Ukrajna kapcsán azt mondta, nem szabad engedni, hogy Putyin kerítést húzzon barátok közé a NATO-ban. Az autoriter Oroszország sosem volt a barátja a kisebb nemzetek szabadságának és függetlenségének, ezt a magyarok történelmük folytán tudják. Ennek apropóján Kínára rátérve jelezte: nem látnák szívesen, ha a Középső Birodalom hídfőállást építene ki minálunk (szerencsére ez a veszély csakis a kormányzati kommunikációban fordul elő, abban is, mint „ígéretes lehetőség”, a valóságban nem), ugyanis „Peking kézfogása időnként kötöttségekkel társul, de olyanokkal, ami után Magyarország gazdaságilag és politikailag is adós marad.” Azt is mondta, Oroszország és Kína autoriter hatalmak, amelyek nem osztják a közös harcot a függetlenségért, a civilek pedig mindeközben nagy munkát végeznek a szabadság megőrzésében a nyugati világban, és Pompeo büszke az amerikai támogatásra. Bejelentett egy programot, amivel magyar gimnazisták egy évet tölthetnek amerikai családoknál, illetve a médiaösztöndíjakról és a hatóságok megerősítéséről is beszélt a korrupció elleni harc részeként. (Ez kötelező kűr minden diplomáciai tárgyaláson, bár a médiaösztöndíjak és a civilek védelme némi reményre adnak okot). De a kulcsmondat is elhangzott:

„Megerősítettük az eltökéltségünket, hogy pozitív befolyással éljünk a régióban”

Magyarul:

„Látjuk, mi folyik a külpolitikátokban és nem akarjuk hagyni.”

Mint az Index írja:

„Megkérdezték Pompeótól, hogy az Orbán Viktorral tartandó esti megbeszélésén szó lesz-e a sajtószabadságról, jogrendről, emberi jogi kérdésekről. Pompeo azt mondta, hogy „barátok között mindig beszélünk a fontos témákról, Amerika pedig mindig kiállt ezekért az értékekért.”

Hogy aztán este a Várban végül mi hangzott el közöttük vacsora közben vagy utána, mikor kettecskén kimentek a balkonra, a szabad ég alá (ahol nehezebb lehallgatni egy beszélgetést, bár távolról sem lehetetlen), mit mondott Pompeo négyszemközt Orbánnak, vállát lapogatva, azt nem tudjuk, de sejtjük.

Valószínűleg nem túl szép dolgokat.

Vagy ki tudja, de csodálnám, ha szerelmet vallott volna.

Hát, így járt nálunk Pompeo külügyminiszter.

És mi meg így jártunk vele.

Jogi kiskapu kell, hogy ne éheztessék a menedékkérőket?

Több menedékkérőt is éheztettek a tranzitzónákban, az üggyel már a strasbourgi bíróság is foglalkozott.

Éheztetik a menedékkérőket a magyar tranzitzónákban, erről szóltak a hírek az elmúlt hetekben. Az ügyet a Magyar Helsinki Bizottság tárta fel, a botrány a nemzetközi sajtóba is bekerült, több országban is írtak róla.

Júliustól ugyanis új menekültügyi szabályozás van érvényben Magyarországon: ennek értelmében Szerbia biztonságos országnak számít (pedig az ENSZ Menekültügyi Főigazgatósága szerint nem az), vagyis,

minden onnan érkező ember menedékkérelmét elutasítják.

Ahogy a Helsinki Bizottság szakértője, Zádori Zsolt a Független Hírügynökségnek elmondta, ez nem is normál eljárás keretében történik, hanem úgynevezett elfogadhatósági eljárásról van szó. Ez azt jelenti, hogy miután beengedik a határon (sokszor hónapokig) várakozó menedékkérőt a tranzitzónába, meghallgatják, megnézik, melyik országokon át jött, és ha van köztük biztonságos harmadik ország, akkor „nem elfogadhatóként” el is utasítják a kérelmet.

Miután ez megtörtént, a menedékkérő idegenrendészeti eljárás alá kerül. A menedékkérelem elutasítása ellen van lehetőség fellebbezni, három napig. A kérelem elutasítása után azonban rögtön kötelező tartózkodási helyet jelölnek ki a menedékkérőnek, méghozzá a röszkei vagy a tompai tranzitzónának egy külön részlegét.

Itt viszont már nem jár a menedékkérőknek ellátás. Vagyis,

enni sem kapnak,

kivéve a kismamákat és a gyerekeket. A Helsinki Bizottság olyan esetről is tud, hogy étkezési időben a gyerekeket elválasztották a szüleiktől, nehogy a családtagok meg tudják osztani az ételt.

Élelmiszert viszont a menedékkérők csak úgy tudnának szerezni maguknak, ha elhagynák a tábort – amely csak Szerbia felé nyitott.

Volt, aki próbált ételt vinni a menedékkérőknek, például Iványi Gábor – de nem engedték be. Elment a tranzitzónához Hadházy Ákos is, aki a Facebookon azt írta utána: negyedórás tanácskozás után beengedték, majd beszélhetett az igazgatóval is, aki azt mondta neki, „jelenleg” nincs éheztetett menedékkérő.

Azt viszont elismerte, hogy

„korábban valóban voltak olyanok, akik néhány napig nem kaptak élelmet”,

de szerinte nekik voltak tartalékaik. Ugyanakkor az igazgató azt is mondta Hadházynak: „a törvény szerint rövidesen sokan lesznek ellátás nélkül hagyott menekültek a tábor területén”.

Az idegenrendészeti eljárás végén, ahogy Hadházy fogalmazott, rendezetten, papírokkal át kell adni az elutasított menedékkérőt a szerb hatóságoknak – akik azonban nem veszik vissza őket. Így aztán magyar menekülttáborba kell vinni őket, és valódi eljárást lefolytatni.

Kivéve persze, ha az éheztetés miatt a menedékkérő már korábban úgy döntött, hogy elhagyja a tranzitzónát,

ezt viszont csak úgy teheti meg, ha visszamegy Szerbiába.

A kormány szerint minden rendben volt az ügyben, a Kormányzati Tájékoztatási Központ közleményében azt írja, „a magyar törvények világosan kimondják”, hogy mindenkinek, „aki menedékkérő státuszban tartózkodik a tranzitzónában, jár és biztosított az ellátás”. Erre a magyar állam évente fejenként több mint 700 ezer forintot költ (ez kevesebb mint napi 2000 forintot jelent). Ha valakinek viszont elutasították a kérelmét, akkor el kell hagynia a tranzitzónát.

A közlemény szerint nincs botrány, csak „a Soros-szervezetek újabb hazugsága, lejárató akciója” az egész.

Csakhogy az ügyben a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság is lépett, és

kötelezte Magyarországot, hogy gondoskodjon a menedékkérőkről.

A Magyar Helsinki Bizottság fordult a bírósághoz, nyolc konkrét eset miatt. A bíróság végül mind a nyolc esetben elrendelte, hogy kapjanak ételt a menedékkérők. Ahogy közleményükben írják: „A döntések arra alapultak, hogy az élelem megtagadása az embertelen bánásmód tilalmába ütközik, illetve a bíróság – szintén a valóságnak megfelelően – fogva tartási helynek tekinti a tranzitzónákat, ahol az államot ellátási kötelezettség terheli.”

A Helsinki Bizottság azt is írja: a bizottság ügyvédei arról is tudomást szereztek, hogy a hatóság „megtalálta a jogi kiskaput” ahhoz, hogy a menedékkérők mégiscsak kaphassanak enni. Ahogy Zádori Zsolt fogalmazott,

„megoldották okosban”,

csakhogy ezt nem lehet jogállaminak nevezni.

Annyi történt ugyanis, hogy most már nem jelölnek ki kötelező tartózkodási helyet az idegenrendészeti eljárás alá került menedékkérőknek, vagyis nem különítik el őket a táborban. Így aztán jelenleg ugyanolyan ellátásban részesülnek ők is, mint azok, akiknek még nem utasították el a kérelmét.

Beperelte egy kutató a listázó Figyelőt

0

Bene Márton, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának (MTA TK) munkatársa perelte be a Figyelő kiadóját, mert a lap valótlanságokat állított a tudományos teljesítményéről. A kutatót a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje képviseli a személyiségi jogi perben.

A Helsinki Bizottság közleménye szerint Bene Márton éppen születésnapján, június 19-én értesült arról, hogy a kormányközeli Figyelő a Bevándorlás, homoszexuálisok jogai és gendertudomány – ezek foglalkoztatják leginkább az MTA munkatársait című összeállításban róla is írnak.

A cikk azt állította, minthogy „az adófizetői pénzekből fenntartott műhelyekben van olyan munkatárs, aki akadémiai keretek között évek óta nem publikált, de az is kiderül, hogy feltűnően népszerű a gendertéma, illetve a homoszexualitás kutatása”. Az írás szerint „az MTA kutatóintézeteiben dolgozó, tudományos fokozattal rendelkező szakemberek tiltakoznak az ellen, hogy a kormánynak és rajta keresztül a közvéleménynek nagyobb rálátása lesz a munkájukra.”

A Helsinki Bizottság közleménye szerint

Bene Mártonnal nem kutatási iránya vagy „liberális elfogultsága” miatt volt gondja a Figyelőnek.

Azért került fel a listára, mert az újság szerint tudományos eredményeiről keveset publikál. A lap szerint a tudós legutóbbi tanulmánya 2016-ból származott, vagyis úgy állították be Bene Mártont, mint aki adófizetői pénzből élve közel két éve semmit csinált. Ehhez képest 2017-ben 8, idén júniusig pedig 4 publikációja is szerepelt a nyilvános akadémiai publikációs adatbázisban (MTMT), amelyet állítólag a Figyelő szerzője áttanulmányozott.

Ráadásul

az összesen 12 tanulmányból 6 nemzetközi folyóiratban jelent meg,

egyik korábbi írásáért 2017-ben elnyerte az MTA TK legjobb publikációjáért járó díjat. Az MTA TK Politikatudományi Intézete egyenesen úgy fogalmazott, hogy a Figyelő által kipécézett kutatók között van az intézet nemzetközi publikációkban legsikeresebb kutatója is.

A Helsinki Bizottság szerint a kutató tanulmányairól nem csak az MTMT-ből lehetett volna tudni, merthogy ő nyilvános Researchgate, Academia.edu és Google Scholar profillal is rendelkezik, és soha nem tiltakozott az átláthatóság ellen.

A tudós a Facebookon jelezte a valótlanságra alapított manipulációt, és másnap aztán a rá vonatkozó rész eltűnt a portálról, de arra már több honlap átvette az „értesülést”.

A Helsinki Bizottság segítségével ezért Bene Márton a Fővárosi Törvényszékhez fordult, és azt kéri, állapítsák meg, hogy a Figyelő valótlan állításával megsértette a jóhírnévhez fűződő jogát. Azt is szeretné elérni, hogy a bíróság kötelezze a Figyelő kiadóját nyolcszázezer fontos sérelmi díj megfizetésére és a portál címoldalán történő elégtételadásra.

Tóth Balázs, Bene Márton ügyvédje a közlemény szerint azt mondta: „Bene Márton ügye nem egyedi.

A kormányerővel szoros kapcsolatot ápoló revolver-újságírói műhelyek rendszeresen jelentetnek meg hazugságokat.

A kormánypropaganda nincsen tekintettel sem a valóságra, sem a polgárok méltóságára, azokéra sem, akiknek semmi köze a politikai küzdelmekhez. Ezért is tartja fontosnak a Helsinki Bizottság, hogy jogi segítséget nyújtson a saját igazuk mellett bátran kiálló embereknek.”

A Figyelő korábban már „Soros György embereit” is listázta, emiatt a Mérték Médiaelemző Műhely panaszt is tett a Médiatanácsnál, az viszont nem indított eljárást a Schmidt Mária tulajdonában lévő lap ellen.

Így készülnek a civilek a különadóra

Néhány héten belül hatályba lép az úgynevezett bevándorlási különadó. Megkerestünk több civil szervezetet, amelyek, kiindulva abból, hogy a kormánypropaganda célpontjainak számítanak, érintettek lehetnek. Arról kérdeztük őket, hogyan készülnek a különadóra.

A múlt héten jelent meg a Magyar Közlönyben a bevándorlási különadó bevezetéséről szóló törvénymódosítás, amelyet nem sokkal korábban fogadott el az Országgyűlés. Mivel a törvény a kihirdetést követő 31. napon lép hatályba, ez azt jelenti, hogy ez már augusztus végén megtörténik.

Az adót „a bevándorlást segítő magyarországi tevékenység” vagy a „Magyarországon székhellyel rendelkező szervezet bevándorlást segítő tevékenységének anyagi támogatása” után kell fizetni, mértéke 25 százalék.

A törvény szerint bevándorlást segítő tevékenységnek számít a bevándorlás előmozdításával összefüggő médiakampány, médiaszeminárium, hálózat működtetése vagy „a bevándorlást pozitív színben feltüntető propagandatevékenység”. Nem kell fizetni pártoknak, valamint olyan szervezeteknek, amelyek adómentességét nemzetközi szerződés vagy viszonossági alap biztosítja.

Az elmúlt időszakban

több civil szervezet is a kormánypropaganda célpontjává vált:

volt, amelyiknek felmatricázták a székházát, másokat a Figyelő listázott. A szervezetek közül többen nemrég a Parlamentnél tartottak tüntetést.

Megkerestünk több szervezetet is, amelyek, kiindulva a korábbi támadásokból, a célpontjai lehetnek a különadónak.

Az Amnesty International emberi jogi szakértője és médiafelelőse, Demeter Áron azt mondta: jogászi szempontból nehéz értelmezni a törvényszöveget, de szerinte lehet, hogy cél is volt, hogy homályos legyen. Úgy fogalmazott:

„a politikai hisztéria miatt érinthet minket is a törvény.”

Most azon gondolkodnak, hogy milyen jogi lehetőségeik vannak. A törvény hatályba lépése után várhatóan az Alkotmánybírósághoz és a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordulnak majd.

Mint mondta, az adótörvényeknél korlátozottak az Alkotmánybíróság jogkörei, de ha alapvető jogsérelem áll fenn, akkor azokat is vizsgálhatják.

Alapvető jogsérelmet pedig nem csak ők látnak, hanem a Társaság a Szabadságjogokért is. Kapronczay Stefánia ügyvezető igazgató a Független Hírügynökségnek azt írta: ők nem folytatnak olyan tevékenységet, amely a törvény hatálya alá esnek, ugyanakkor

„a bevándorlási adó nem más, mint szólásszabadság-korlátozás.”

Úgy fogalmazott: minden társadalmi kérdésben elengedhetetlennek tartják a különböző álláspontok ütköztetését. „A kormánynak természetesen jogában áll egyet nem érteni azokkal, akik a bevándorlás pozitív oldalairól beszélnek, sőt vitába is szállhat vele” – írta. Szerinte ugyanakkor a kormánynak a döntései pozitív és negatív következményeit is mérlegelni kell, egyes vélemények megadóztatása viszont ezt teszi lehetetlenné.

Mint írta: „pont azoknak civil szervezeteknek az elhallgattattása lehet az eredmény, amelyek évtizedes tapasztalattal rendelkeznek.”

Hasonlóan érvelt a Magyar Helsinki Bizottság szakértője, Zádori Zsolt is. Ő azt mondta a Független Hírügynökségnek, hogy „érintheti” a tevékenységük környezetét a különadó, de ettől még nem változtatnak az eddigi munkájukon, amelynek „egyik legfontosabb része a menedékkérőknek nyújtott jogi segítség”.

Mint mondta, ehhez a forrásokat az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és Európai Unió biztosítja – a törvényből pedig az következik, hogy

ezekre a szervezetekre nem vonatkozik a különadó,

„ha hinni lehet a törvény mondatainak”. Ha viszont eljárás indul ellenük vagy támogatóik ellen, akkor ők is minden lehetséges jogi fórumot igénybe vesznek majd.

Az Alkotmánybíróság és a strasbourgi emberi jogi bíróság mellett még uniós fórumokat említette, hiszen hiába tagállami hatáskör az adópolitika, ebben az esetben egy különleges adóról van szó, amelyet azért kell például fizetni, ha valaki a kormányéval ellentétes véleményt fogalmaz meg a migrációról. Ez pedig

a véleményszabadság korlátozása, ami miatt újabb kötelezettségszegési eljárás is indulhat,

ráadásul az alaptörvénnyel is ellentétes.

De, mint mondta, nem tudni, valójában mit tervez a kormány, kiszámíthatatlan, mennyire akarnak élni a fenyegetéssel. Úgy fogalmazott: amíg a bíróságok függetlenek, addig bennük, illetve az EU-ban, az Európa Tanácsban lehet bízni. Szerinte itt egy politikai propagandaakcióról van szó, ami „civilizált jogállamban nem elfogadható, de itt így működik a kormányzás”.

A Menedék Egyesület igazgatója, Kováts András annyit mondott a Független Hírügynökségnek: ők nem készülnek sehogy az adóra, mivel, ahogy ők értelmezik a jogszabályt, az az ő tevékenységeiket nem érinti. Ha viszont „valami mégis történik”, akkor persze ők is mérlegelni fogják a lehetőségeiket.

Nagy, piros szívvel tiltakoznak a civilek a Stop Soros ellen

0

Tízméteres piros szívet állított az Amnesty International és több más civil szervezet a Parlamentnél. Arra akarják felhívni a figyelmet, hogy a civilek Magyarország jobbá tételéért dolgoznak, és arra kérik a parlamenti képviselőket, hogy szavazzanak nemmel a Stop Sorosra.

A Parlament előtt állították fel a hatalmas, 10 méteres piros szívet. Az akciót az Amnesty International szervezte, de csatlakozott a Magyar Helsinki Bizottság és több már civil szervezet és aktivista is. Mint mondták, így akarnak mindenkit emlékeztetni arra, hogy

a magyar civilek azért dolgoznak, hogy Magyarország mindenki számára jobb és élhetőbb hely legyen.

Iván Júlia, az Amnesty International magyarországi igazgatója azt mondta: azért a nemzeti összetartozás napján tartják ezt az akciót, „mert a Stop Soros biztosan nem segíti a nemzeti összetartozást. A törvényjavaslat vitája egyébként holnap kezdődik az országgyűlésben. Az akción több parlamenti képviselő is megjelent, például a párbeszédes Szabó Tímea és a liberális Bősz Anett.

Mint Iván Júlia elmondta, amellett, hogy felállították ezt a szívet, egy olyan füzetet akarnak átadni a 199 képviselőnek, amelyben nagyon sokan elmondják, miért fontos, hogy Magyarországon sokszínű legyen a civil társadalom is.

Demeter Áron, az Amnesty emberi jogi szakértője a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy ebben a füzetben „teljesen átlagos” Amnesty-tagok, -aktivisták és -támogatók szólalnak meg, a világ minden részéről. Összesen

22 ezer támogató üzenetet kaptak,

amelyekben arra kérték a kormányt, hogy „ejtse a Stop Sorost és hagyja abba a kormány a civilek elleni boszorkányüldözést”.

Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke azt mondta: „Elfogadhatatlan, hogy egy demokratikus jogállamban olyan törvényt fogadjon el az Országgyűlés, ami kriminalizálja,

büntethetővé teszi azt, ami helyes és ami jogszerű”.

Mint mondta, ezt nem lehet javítani, „ki kell dobni”, ezért arra kérik a képviselőket, szavazzanak nemmel a törvényjavaslatra. Beszélt arról is, hogy a humanitárius és jogi segítségnyújtás, a jogvédelem egy jogállamban nem bűncselekmény, és menedékjogot kérni sem az, emellett mindenkinek joga van ahhoz, hogy tisztában legyen azzal, mit kérhetnek tőle a hatóságok.

Úgy fogalmazott:

„Ma a menekültekről beszél a kormány, holnap talán másról beszél. Mindannyiunk számára óriási fenyegetést jelent egy ilyen elképzelés,

amely elzárja azokat a segítségtől, akik a leginkább rászorulnak.”

Arra is emlékeztetett, hogy sok rangos emberi jogi szervezet felszólította a magyar kormányt, hogy álljon el ettől a javaslattól, ne bélyegezze meg a jogvédőket, a civileket.

Az óriásszív-akcióra a Fidesz is reagált, a szokásos sorosozással: közleményük szerint „a Soros-hálózat azért tiltakozik a Stop Soros és az alkotmánymódosítás ellen, mert be akarja telepíteni a migránsokat Európába”.

A Stop Sorossal kapcsolatban egyébként Bősz Anett, a Liberálisok parlamenti képviselője azt mondta:

egyeztetésre hívták az öt legnagyobb civil szervezetet, hogy közösen lépjenek fel a Stop Sorossal szemben,

amely „keleti autoriter rendszereket idéz”. A Helsinki Bizottság és az Amnesty mellett megkeresték a Transparency Internationalt, az Ökotárs Alapítványt és a TASZ-t, hogy egy közös akciótervet dolgozzanak ki, ők pedig azt válaszolták: egymással már eddig is egyeztettek, de örülnek az új kezdeményezésnek. Annyit kértek, hogy az egyeztetésre hívják meg a többi ellenzéki pártot is.

Külföldi kutatók féltik a magyar civil társadalmat a Stop Sorostól

0

28 ország 77 egyetemi oktatója és kutatója nyilatkozatban állt ki a magyar civil társadalom függetlensége és a Magyar Helsinki Bizottság mellett.

Az aláírók a május 9-én közzétett, több nyelven elérhető nyilatkozatukat azzal kezdik, hogy a magyar civil társadalom jelenleg a puszta létezését is érintő fenyegetéssel néz szembe. Azt követelik, hogy a magyar kormány azonnal szüntesse be a magyar civil társadalom zaklatását, és ne lehetetlenítsék el a civil szervezetek munkáját Magyarországon.

A szövegben kiemelik a Stop Soros névvel illetett törvénycsomagot, amelyet a tervek szerint még májusban elfogadhat az Országgyűlés, és amely a professzorok szerint rendkívül káros hatással lehet a civil társadalomra, és azoknak a menedékkérőknek a helyzetére is, akiket ezek a szervezetek megsegítenének.

Külön írnak a Magyar Helsinki Bizottságról, amely az aláírók szerint egy kiemelkedő emberi jogi szervezet, és “az ilyen civil szervezetekre minden államnak büszkének kellene lennie, ahelyett, hogy az elhallgattatásukra törekszik”, hiszen a demokrácia és a jogállamiság nem képzelhető el erős és független civilek nélkül.

“A Magyar Helsinki Bizottsághoz hasonló civil szervezeteket érő fenyegetések magát a demokráciát is fenyegetik”

– írják.

Az oktatók saját kormányaikat és egyetemeiket is arra kérik, hogy álljanak ki a civil társadalom ellehetetlenítését célzó magyar jogszabályok ellen, és nyilvánítsák ki szolidaritásukat a magyar civil szektorral szemben.

„Méla undort érzek”

Sorra reagálnak az érintett civil szervezetek a Figyelő mai írására, amelyben a szerintük a „Soros-hálózathoz” tartozó embereket sorolták fel.

A hetilap által összeállított, „A spekuláns emberei” címet viselő listában olyanok is szerepelnek, akik már évekkel ezelőtt meghaltak, de felsorolnak egyetemi tanárokat, civil szervezetek munkatársait és még újságírókat is.

Iván Júlia, az Amnesty International Magyarország igazgatója erre azt mondta:

„Nagyon szeretném azt mondani, hogy meglep a dolog és felháborodtam. De ehelyett inkább csak szomorúságot és méla undort érzek.

(…) Minden reggel úgy kelünk fel, hogy azt várjuk, ma vajon milyen aljas hazugságot ír rólunk a kormánymédia. A mai lista egy újabb kísérlet arra, hogy megfélemlítsék a civil szervezeteknél dolgozókat és azok tagjait, támogatóit.”

Az Amnesty közleményében azt írja: nem félnek és nem fognak meghátrálni, folytatják a munkájukat. Ahogy fogalmaznak: “Ezek a szervezetek emberek tízezreinek nyújtottak és nyújtanak segítséget és képviseletet. Ha a civileket támadja a kormány, azzal őket, az ő igényeiket is semmibe veszi. Ha a kormány eléri a célját, és nem lesznek civil szervezetek, jellemzően

sérülékeny, kiszolgáltatott emberek maradnak segítség és támasz nélkül.

Ez a történet nem a megtámadott szervezetekről, hanem végső soron mindannyiunkról, mindannyiunk életéről szól, ezért mindenkinek fel kell emelnie a szavát, nem szabad hagynunk, hogy megfélemlítsenek minket.”

Korábban az Amnesty International főtitkára nyilatkozott a Független Hírügynökségnek a magyar kormány civil szervezetek elleni kampányáról, ezt itt olvashatja el.

A Figyelő a CEU oktatói közül is felsorolt többeket (köztük olyanokat is, akik már évekkel korábban meghaltak). Michael Ignatieff, az egyetem elnök-rektora erre azt mondta:

Ez egy kirívó megfélemlítési kísérlet, amely veszélyes az akadémiai szabadságra, és így a teljes magyar tudományos életre.”

Szerinte „egy ilyen lista publikálása a közelmúltban lezajlott választási kampány fényében szégyenletes”. Közleménye szerint a CEU elfogadhatatlannak tartja, hogy a Soros György által támogatott szervezetek munkatársait „zsoldosnak” nevezzék és elítéli a civil szervezetek megfélemlítésére tett kísérletet. Ezek a szervezetek egy demokráciában rendkívül fontos szerepet töltenek be: a társadalmi jelenségek vizsgálatával, ismertetésével és képviseletével, valamint a megoldási javaslatok szorgalmazásával a közjót szolgálják.

A Magyar Helsinki Bizottság visszataszítónak nevezi a Figyelő eljárását. Ők azt írják: a kormány már évek terjeszti azt a hazugságot, hogy „Soros-zsoldosok” dolgoznak Magyarországon, emiatt viszont

a Fidesz már kétszer is jogerősen pert veszített.

A szervezet szerint a listán halottak mellett adminisztratív dolgozók is szerepelnek, akik nem közszereplők, ráadásul a lajstromozás

a legrosszabb történelmi időket idézi.

Ahogy fogalmaznak, korábban a Kuruc Info és más szélsőjobboldali orgánumok listáztak melegeket, zsidókat és más kisebbségeket.

A Helsinki Bizottság szerint a lista elvitatja a legalapvetőbb szabadságjogok gyakorlását, miközben egy demokráciában „alapvető jog a közéletben való részvétel és a kormány bírálata, aki ezt elvitatja, antidemokratikus álláspontra helyezkedik”. 

Azt viszont értik, hogy

„a lista célja a megfélemlítés”.

Mint írják: eddig sem titkolták sem tevékenységüket, sem költségvetésüket, sem személyüket. Ezért el is indítottak egy Facebook-oldalt azoknak, akiket zavar, ha állami pénzek eltűnnek, vagy romákat, menekülteket bántalmaznak.

Emellett a Magyar Helsinki Bizottság felszólítja a Figyelőt és a lap tulajdonosát, hogy kérjen bocsánatot az érintettektől.

A bizottság társelnöke, Pardavi Márta korábban elmondta a Független Hírügynökségnek, milyen gyűlölködő, fenyegető telefonokat, kommenteket kaptak az elmúlt időszakban, erről itt olvashat.

A listában szintén említett Társaság a Szabadságjogokért azt írta, hogy

„amikor meglátod a neved a Figyelő listáján többféle érzés vetekszik benned egymással. Először nevetsz, aztán dühös leszel, aztán kicsit meg is ijedsz.”

Ahogy fogalmaznak: „ilyen listázások a történelemkönyvekben végzik, a legsötétebb lapokon”, és ők büszkén vállalják azokat az értékeket, amelyekért dolgoznak: egyenlőségért, szabadságért, demokráciáért.

Azt is írják: „Az elmúlt nyolc év során számos kísérletet tettünk arra, hogy figyelmeztessünk a háborús retorika, a megosztottság fokozásának veszélyeire. Számos alkalommal kértük a kormányt, a jobboldali véleményvezéreket arra, hogy felelősségük tudatában ne szítsanak gyűlöletet. Úgy látjuk, hogy mindez hatástalan volt. Ezért jogvédő szervezetként azt látjuk feladatunknak, hogy biztosítsuk munkatársainkat, az ügyfeleinket arról, hogy maradunk és megvédjük szabadságukat.”

Mint fogalmaznak, bárhogy fenyegetik őket, a szellemiségüket, az elveiket, azt, hogy küzdenek a mindenkori hatalom túlkapásai ellen, nem lehet eltiporni.

A Transparency International a Facebookon reagált a listára. Azt írják: ezzel szintet lépett a civilek elleni hadjárat, de

„a szervezet dolgozóiként továbbra is büszkén vállaljuk korrupcióellenes tevékenységünket, és visszautasítjuk a civilek elleni lejáratókampányt.”

Szerintük az egyre ellenségesebb közegben minden korábbinál nagyobb szükségük van a tevékenységükkel szimpatizáló emberek segítségére.

Szintén a Facebookon reagáltak a Direkt36 oknyomozó portál újságírói is. Ők többek között azt írták: átláthatóan működnek, minden támogatást feltüntetnek a honlapjukon, és büszkék arra, hogy olyan szervezetek támogatják őket, amelyek a szabadságjogokért és az emberi egyenlőségért küzdenek világszerte.

A Figyelő listázása ellen mások is tiltakoznak. Koren Miklós közgazdász pedig petíciót is indított, amelyhez bárki csatlakozhat, aki úgy érzi, „méltánytalanul” lehagyták a listáról.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK