Kezdőlap Címkék Magyar Helsinki Bizottság

Címke: Magyar Helsinki Bizottság

Másfél év, de megérte

Felmentették a munkáját végző Mérce tudósítóját. Diószegi-Horváth Nóra ellen azért indult tavaly januárban szabálysértési eljárás, mert a rendőrség szerint megsértette a közúti közlekedés szabályait, amikor a tüntető tömeget követve az úttesten tartózkodott. A bíróság megállapította, hogy a közfeladatot ellátó tudósító a munkáját végezte, így az eljárást ellene megszüntették. Az újságírót a Magyar Helsinki Bizottság képviselte.

2019. január 23-án a Legfőbb Ügyészség elé szerveztek tüntetést, és a tömeg egy része a bejelentett program után tovább vonult. A rendőrség a Nyugati Pályaudvar melletti felüljárón tartotta fel a Lehel té felé tartó spontán demonstrációt. Más újságírókkal együtt a tömeggel haladt Diószegi-Horváth Nóra, a Mérce helyszíni tudósítója is, aki munkáját végezte, és többször bejelentkezett, friss híreket adott a demonstrációról.

A rendőrök őt is igazoltatták, ami jogszerű volt. Az viszont már nem volt az, hogy szabálysértési eljárást indítottak ellene. 30 ezer forintra bírságolták közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt. Diószegi-Horváth Nóra Fazekas Tamásnak, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjének segítségével kifogást nyújtott be a rendőrség határozata ellen. A rendőrség mint szabálysértési hatóság kitartott álláspontja mellett, ezért az ügy bíróság elé került.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt kétséget kizáróan sikerült bizonyítani, hogy a közfeladatot ellátó tudósító a munkáját végezte. Részvételével az eseményen nem okozott aránytalan sérelmet, amikor nyilvános, közérdeklődésre számot tartó történésről számolt be a nagyközönségnek. Ráadásul a bíróság azzal is egyetértett, hogy másképpen nem tudósíthatott volna, csak úgy, ha maga is a tömeggel tart.

A bíróság tehát jogerős végzéssel megszüntette a Mérce munkatársa ellen indított szabálysértési eljárást.

A Magyar Helsinki Bizottság már korábban felfigyelt arra, hogy a rendőrség több esetben bírságol meg munkájukat végző, tüntetésekről tudósító, közfeladatot ellátó újságírókat. Ezt a civil jogvédő szervezet határozottan elutasítja. Ezért több esetben biztosított újságíróknak jogi képviseletet szabálysértési ügyekben, illetve készített számukra kifogás benyújtásához szükséges mintakérelmeket. A tudósító, újságíró munkája közérdek, amit nem lehet mondvacsinált indokokkal korlátozni.

No comment… – Mire használja a kormány a felhatalmazási törvényt?

A Magyar Helsinki Bizottság összegyűjtötte mire használja a kormány a felhatalmazási törvényt.

Jogellenes kiutasítás?

Bírósági felülvizsgálatot és azonnali jogvédelmet kért 13 iráni egyetemista, akiket a napokban utasítottak ki Magyarországról. Mindannyiuk ellen a járványügyi szabályok megsértése miatt indított eljárást a rendőrség. Közbiztonsági veszélyre hivatkozva még ma délelőtt fel akarták őket tenni egy katari gépre, de amíg a bíróság nem dönt legalább az azonnali jogvédelem ügyében, addig biztosan nem toloncolhatók ki.- áll a Helsinki Bizottság közleményében.

Az egyetemisták egyikét, aki semmi törvénybe ütközőt nem követett el, a Magyar Helsinki Bizottság képviseli az idegenrendészeti eljárásban.

„A veszélyhelyzetben sem korlátozható az ártatlanság vélelme, és senki sem küldhető vissza olyan helyre, amely számára életveszélyes lehet. Ezek az alapjogok mindenkit megilletnek, jóban-rosszban, egészségben és betegségben egyaránt. A Magyar Helsinki Bizottság számára különösen fontos, hogy azok csoportok és emberek, akik egyébként is a kormányzati propaganda célkeresztjében állnak, most is számíthassanak arra, hogy a civil szervezetek megvédik őket a hatalom önkényétől” – mondta Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke.

Az iráni egyetemisták a Szent László Kórházban voltak elkülönítve. A hatóságok szerint ott azonban egyesek megszegték a járványügyi előírásokat és nem engedelmeskedtek az egészségügyi személyzetnek. Ezért rendőri intézkedésre került sor, majd az összes karanténba zárt, később tünetmentesnek bizonyuló diák ellen büntetőeljárást indítottak. Az eddigi eljárások egyáltalán nem tisztázták, hogy valójában mi történt, és személy szerint kinek milyen szerepe volt az eseményekben.

A hatósági dokumentumok ellentmondásosak és hiányosak.

Ennek ellenére a rendőrség az összes külföldi egyetemistának a kitoloncolással végrehajtott kiutasítását kezdeményezte az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságnál (OIF). Az OIF kiutasította a fiatalokat, és három évre beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el velük szemben.

Egyikük, egy fiatal nő segítséget kért a Magyar Helsinki Bizottságtól. Ő maga semmilyen rendbontásban nem vett részt, és eleget tett az utasításoknak. Mégis a hatóságtól szokatlan gyorsasággal már ma reggel az ország elhagyására akarták kényszeríteni őt is. Kataron keresztül Iránba akarták visszaküldeni őket. Hazájuk ma valószínűleg a koronavírus által legfertőzöttebb ország, megbízható becslések mintegy kétmillióra teszik a fertőzöttek számát. A hároméves beutazási tilalom pedig az eddigi tanulmányaikat teszi tönkre, és azt is megakadályozza, hogy bármely más schengeni országba beutazhassanak, ott tanuljanak, kettétörve ezzel a diákok életét.

Tegnap ügyfelünk a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjének segítségével a bíróságnál kezdeményezte az OIF kiutasító határozatának felülvizsgálatát. Úgy tudjuk, így tett a másik 12 diák is.

Valójában semmi járványügyi indoka nem lehet a büntetőeljárásuk lezárta előtti kiutasításuknak, hiszen azon kevés magyarországi ember közé tartoznak, akiknek papírjuk van arról, hogy nem fertőznek, és azóta is rendőri kontroll alatt az otthonukban tartózkodnak.

Ráadásul a hatóságok nem tisztázták, ki milyen személyes szerepet játszott a szabályok esetleges megsértésében, A jelek arra mutatnak, hogy kollektív büntetésről van szó, ami sérti az ártatlanság vélelmét és a tisztességes eljáráshoz való jogot. A tettével arányos következményeket annak kell viselnie, aki valamit elkövetett, a többi csoportjához tartozó embernek pedig nem.

A hatóságok számos tartalmi és formai hibát is elkövettek, és azt sem vizsgálták érdemben, hogy Iránban mi várna a kitoloncolt fiatalokra. Ez a súlyos hiányosság felveti a visszaküldés tilalmának sérelmét is, hiszen a kitoloncolással akár a halálba is küldhetik a fiatalokat.

Ezért mindannyian azonnali jogvédelmet is kértek a bíróságtól. Erre azért van szükség, hogy ne történhessen visszafordíthatatlan károsodás, ha ugyanis a kitoloncolás megtörténne, és távollétükben a bíróság mégis úgy határozna, hogy a kiutasítás törvénysértő volt, akkor azt már nem lehetne jóvá tenni. A diákoknak ugyanis alig lenne esélyük visszatérni Magyarországra egy olyan államból, ahol jelenleg tömegsírokba temetik a koronavírus áldozatait.

Még nem tudni, a bíróság megadja-e az azonnali jogvédelmet, és ha igen, akkor hány diáknak, de a kitoloncolás a döntésig biztosan elmarad (a kérelem felfüggesztő hatályú).
Ma reggel tehát a 13 iráni diák nem szállt fel a katari gépre.

A konténer nem old meg semmit!

Orbán Viktor miniszterelnök minapi, népéhez intézett kinyilatkoztatásában közölte, hogy az általa kitűzött határidőre konténer-börtönökkel  megoldják a sok éve húzódó túlzsúfoltságot börtöneinkben. Az azóta már újabb fronton helytálló miniszterelnök figyelmét elkerülte, hogy a megoldást eddig csak kommunikálta, de megoldani hosszú évek során sem oldotta meg!

Helyes, hogy a kormány elszánta magát, és végre pénzt szán a börtönzsúfoltság csökkentésére, de önmagukban a méregdrága konténer-börtönök még nem fogják megoldani a problémát. – olvasható a Helsinki Bizottság által kiadott közleményben.

Meg is indokolják miért nem megoldás a konténer-börtön. Akit megbíznak létesítésével, annak biztosan nem lesz ráfizetés, csupán nekünk, akik adóforintjainkból álljuk a számlát.

Nézzük a Helsinki hét pontját:

  • „Rendes börtönök” nélkül nem megy. Valóban lehetséges konténerbörtönöket létrehozni, de csak ideiglenesen megoldásként, például börtönfelújítások idejére. Ezzel nem lehet kiváltani a „rendes börtönöket”. A kormány döntésének egy másik számot is kellene tartalmaznia: mennyi pénzt szán a kormány állandó, téglából és rácsokból álló intézetek építésére. Ezt a számot még nem ismerjük.
  • Drága és átmeneti. Mobilbörtönt másutt nem azért alkalmaztak, mert az olcsó. Éppenséggel fajlagosan nagyon drága. A lakókonténerek börtön céljára való átalakítása a speciális elhelyezési körülmények és biztonsági előírások miatt drágább, mint börtönt építeni. Ez mindenképpen szükségmegoldásnak tekinthető, ezért  nyugaton a konténereket bérelik, és nem pedig megvásárolják.
  • Nem tömeges megoldás. Másutt kis létszámú (60–200 fős) időleges elhelyezési problémákat orvosoltak velük. Nálunk alsó hangon 1700 embert kellene mobilbörtönökbe átrakni.
  • Szűk körben alkalmazható. A „mobilbörtönökbe” csak fogház fokozatú vagy szabálysértési elzárásukat töltő fogvatartottakat lehetne zárni, belőlük azonban viszonylag kevés van.
  • Nincs hozzá elég személyzet. A börtön nem csak a fogvatartottakból, falakból és rácsokból áll, kell hozzá személyzet is. Abból pedig ma sokkal kevesebb van, mint amennyi kellene. Az új börtönökhöz új személyzet szükséges, mert átcsoportosítással ezt nem lehet megoldani, a büntetés-végrehajtást ugyanis évek óta súlyos munkaerőhiány sújtja. Országosan mintegy 800 ember hiányzik az állományból. Új (szak)embereket nagyon nehéz mai is verbuválni, manapság többen mennek el a börtönöktől, mint ahányan jönnek. Ezentúl az ezres nagyságrendű új emberek kiképzése is időbe telik.
  • Nincs meg bennük a kellő légtér. Igencsak kétséges, hogy a konténerek megfelelhetnek-e a jelenlegi előírásoknak. A kellő mozgástér vagy élettér biztosítható  de a személyenként 6 köbméteres légteret már sokkal nehezebb lesz kialakítani. Ha ezekbe még WC-t és mosdót is beraknak, ahogy a mai jogszabályok előírják, akkor két embernél többet majd nem lehet egyberakni. 1700 ember esetén ez 850 konténert jelentene.
  • Nincs szigetelés. A tranzitzónákban lévő konténerek gyakorlatilag nem hőszigeteltek. Nyáron fullasztóan forrók, télen jéghidegek. Ha zárva akarják egész napon át tartani, akkor nyáron folyamatosan hűteni kell. Télen pedig mindenféle esetben folyamatosan kell fűteni őket. A hőszigetelésük tovább drágítja a költségeket. Persze, ha falat építenének köréjük, az segítene, de az már valódi börtönfejlesztés volna.

Amikor a jelenlegi körülményekről érdeklődtünk – névtelenséget kérő – alkalmazottak elmondták, hogy például a Venyige utcai – viszonylag újépítésű intézményben –

jelenleg is több szint ki van ürítve, mert nem tudják biztosítani a kellő felügyelői létszámot.

Ez általában három teljes szintet jelent! Éjszaka mindennapos, hogy egy szintes felügyelő két szintet is őriz egyszerre. Nappal a sétát is a szintek őrzésére beosztott mozgatja, ami azt jelenti, hogy olyankor nincs a szint ellenőrzésére személyzet! A kerítést vigyázó tornyokban rendszeresen előfordul, hogy nincsen senki, sőt már arra is volt példa, hogy osztályvezető adott kapus/porta szolgálatot a szállón.

Alulfizetetten és ilyen munkakörülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy többen hagyják el munkahelyüket, mint ahány új alkalmazottat sikerül felvenni egy olyan munkahelyen ahol 2018-ban 1,5 millió túlórát kellett ellátni az állománynak!

„Ha Miniszterelnök úr éppen az elítéltek és az ügyvédeik ellen hirdet harcot, kéretik nem a büntetés-végrehajtás állományát további megoldhatatlan feladatok elé állítani, hanem pénzt, paripát és fegyvert biztosítani  a hosszú évek óta elmaradt börtönfejlesztésekre és építésekre, méghozzá úgy, hogy az őrök munkáját legalább anyagilag tegye vonzóbbá az igazán nehéz feladatot ellátó személyzet számára.”

A közellenségnek kikiáltott Helsinki Bizottság több ajánlását is érdemes lenne megfogadnia az illetékeseknek, talán többre jutnának vele, mint újabb milliárdokat fölöslegesen elkölteni:

„Mi javíthatna tartósan a helyzeten? Börtönépítésre és -korszerűsítésre mindenképpen szükség van. Emellett

büntetőpolitikai fordulat nélkül sem lesz javulás: az kerüljön börtönbe, aki tényleg veszélyes a társadalomra.

A kormány átgondolhatná a szabálysértési őrizet jogosságát, hogy tényleg szabálysértőkkel, köztük hajléktalanokkal akarja-e felduzzasztani a létszámot. A reintegrációt és a zsúfoltság csökkentését egyaránt szolgálná, ha a mostaninál több ember kerülhetne át reintegrációs őrizetbe – vagyis a szükséges biztonsági intézkedések mellett haza – a büntetésének letöltésének végső szakaszában.”

Hat év után kapott magyar menedékjogot az orosz ellenzéki

Ma egy pécsi bíróságon véget ért az az elkeseredett „pingpongjátszma”, amely a menekültügyi hatóság és a bíróság között folyt egy sokat szenvedett emberrel. Menekültként ismerték el Alekszij Torubarovot, akit Putyin rezsimje üldözött el hazájából. – – hozta a döntést tudomásunkra a Helsinki Bizottság.

A Magyar Helsinki Bizottság ügyfelének pere megjárta az Európai Unió Bíróságát (EUB) is, amely általános érvénnyel mondta ki: a bíróságnak akkor is joga van védelmet adni, ha a kormány hatósága ezt nem tenné. A mai pécsi ítélettel hazai bíróság először alkalmazta az EUB döntését. Torubarov győzelme reményt ad most számos más menedékkérőnek is, akiket önkényesen zárnak el a menedékjogtól.

Alekszij Torubarov egy politikai nézetei miatt üldözött orosz üzletember, ellenzéki aktivista.

Ám annak ellenére sem kapott menedékjogot a hazai hatóságtól, hogy arra világos iránymutatást adott a magyar bíróság.

Ezt a menekültügyi hatóság azért tehette meg, mert a kormánytöbbség 2015-ben elvette a bíróságoktól azt a több évtizedes lehetőséget, hogy maguk is megadhassák a menedékjogot.

Négy éven át csak arra volt joguk, hogy kimondhassák, ha a hatóságok jogellenesen döntöttek, de nem változtathatták meg a döntést. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a menekültügyi hatóság akár szó szerint ugyanolyan elutasító határozatokat hozhatott, amelyeket a kérelmezők újfent megtámadtak, majd a bíróságok ismételten jogsértőnek találtak, de a menekülők helyzete nem rendeződött. Ezek a meddő „pingpongjátszmák” éveken át folytak a menekültügyi hatóság és a bíróságok között.

A 2013 decembere óta itt élő Torubarov is többször járt így. Az ő kálváriáját látva a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája harmadjára ráunt a hatóság packázására, és – a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjének javaslatát elfogadva – az Európai Unió Bíróságához fordult 2017 szeptemberében. Arra kért választ, megfelel-e az uniós jognak a 2015 óta élő szabályozás, amely elvette a bíróságoktól az érdemi döntés a menedékjog odaítélésében.

Idén júliusban aztán a luxembourgi bíróság kimondta: ha a hatóság figyelmen kívül hagyva a bíróság döntését – új ténybeli alap nélkül – ugyanolyan határozatot hoz, mint előzőleg, akkor a bíróságnak mellőznie kell a megszorító szabályt, és másodjára magának kell megadnia a menedékjogot.

Ez Torubarov perében azt jelentette, hogy ma a pécsi bíróságnak egyetlen dolga lehetett: kimondja, hogy a hazájában üldözött orosz férfi menekültügyi védelmet kap Magyarországon. Így is történt: a Magyar Helsinki Bizottság ügyfelét hat év után menekültként ismerték el. Az ítéletnél azt is figyelembe vette a bíróság, hogy az orosz férfit Ausztriában bérgyilkos támadta meg, Csehországból pedig törvényellenesen küldték vissza Oroszországba.

„Mindannyian szívből örülünk annak, hogy Alekszij végre menedékjogot kapott. Ennek kellett volna történnie már az első alkalommal is. Mert ki a menekült, ha nem ő, akinek volt bátorsága nemet mondani az őt megsápolni akaró hatalmasságoknak és fellépni ellenük, amiért aztán bebörtönözték, kifosztották és elüldözték. Sok mindent kellett itt is elviselnie, nem akármilyen nyomás alatt élt az utóbbi hat évben” – nyilatkozta a pécsi ítélethirdetés után az orosz férfit képviselő Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.

Az Európai Unió Bíróságának döntése és a mai Torubarov-ítélet reményt ad más menekülőknek is, akik menekültügyének bírósági felülvizsgálatát addig függesztették fel, amíg eldől végre, a bíróságoknak van-e joguk ahhoz, hogy a menekültügyi hatóságok rossz döntéseit érdemben kijavíthassák. Most már befejezett tény: igen, van joguk hozzá, sőt bizonyos körülmények esetén kötelességük. Ezt jogvédőként és állampolgárként is üdvözülni kell.

Korábbi dolgozója beperelte a Honvédkórházat

0

Diplomás ápoló, ötgyermekes édesanya indított munkaügyi pert korábbi munkahelye, a Honvédkórház egyik intézete ellen. Tíz éven át dolgozott ott közalkalmazottként. Foglalkoztatása idén januárban szűnt meg, mert nem volt hajlandó honvédelmi alkalmazotti jogviszonyt létesíteni. A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele azt kéri a bíróságtól, hogy a kórház fizesse ki neki az elmaradt végkielégítését.

Az Országgyűlés tavalyi utolsó, viharosra sikeredett ülésén nem csak a túlóratörvényt és a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt fogadták el, hanem a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szólót is. Ennek az lett a következménye, hogy a honvédségnél, így a Honvédkórházban és tagintézményeiben is megszűnt annak a lehetősége, hogy valaki „civil” közalkalmazottként dolgozzon tovább.

A közalkalmazott dolgozóknak csak néhány napjuk volt arra, hogy eldönthessék, vállalják-e az új feltételeket.

Bár az ígéretek szerint honvédelmi alkalmazottként valamivel több pénzre számíthattak, mint korábban, de az új jogviszony szigorúan korlátozza véleménynyilvánítási szabadságukat (a főnöki utasítást nem bírálhatják, párt nevében és érdekében nem vállalhatnak közszereplést) és gyülekezési jogukat is. Sőt, még külföldi utazásaikat is be kell jelenteniük a főnöküknek.

Mindezekre a Magyar Helsinki Bizottság ügyfele, aki nem katona, hanem betegek gyógyításával foglalkozó ápolónő, nem volt hajlandó, ezért nem fogadta el a jogviszony megváltoztatását, és nem írta alá az elé tolt nyilatkozatot. Azok, akik így tettek, nem kaptak végkielégítést a ledolgozott évek után.

A változásokról szóló minisztériumi tájékoztatóban az szerepelt, hogyha valaki nem „választja” az új, egyetlen lehetséges honvédelmi alkalmazotti jogállást, akkor foglalkoztatása a „törvény erejénél fogva” megszűnik, és hogy ilyen esetben végkielégítés meg felmentési időre járó pénz nem jár.

Csakhogy a törvény egyetlen szóval sem mondja, hogy ilyen esetben annak erejénél fogva szűnne meg a jogviszony és ne járna végkielégítés. Sőt, hasonló átalakításra – vagyis civil munkaviszonyból egyfajta közszolgálati jogviszonyra való módosításra – sok más területen sor került a kormányzati igazgatástól a rendőrségig, és mindenhol járt végkielégítés.

Éppen ezért az évtizedes munkavégzés után méltánytalannak tartotta az elbocsátott ápoló, hogy a mintegy 800 ezres végkielégítését nem kapta meg, és a Magyar Helsinki Bizottsághoz fordult. A jogvédő szervezet elvállalta az egészségügyi dolgozó képviseletét a munkaügyi perben.

„Felfoghatatlan, hogy amikor az egészségügy vészes munkaerőhiánnyal küzd, bürokratikus pótcselekvések miatt miért kell felkészült szakembereket elbocsátani.

De ha már megtörténik, vajon miért nem lehet azt méltányosan tenni? Tízévnyi, fizikailag és lelkileg is nehéz közalkalmazotti munka után kötelezően háromhavi illetménynek megfelelő végkielégítés dukál. Sok mindent elárul az egészségügyi bérekről az összeg: ez ügyfelünk esetében kevesebb, mint 800 ezer forintot jelent. Mi ennek megállapítását kérjük a bíróságtól” – nyilatkozta Tóth Balázs, az ápolónő ügyvédje.

A Magyar Helsinki Bizottság a fenti ügyön kívül igény esetén ingyenes jogi segítséget, kapacitástól függően ügyvédi képviseletet is nyújt minden olyan volt honvédségnél dolgozott közalkalmazottnak, aki nem írta alá az új viszonyról szóló jognyilatkozatot, és ezért elesett a neki járó végkielégítéstől. A helyzet ugyanis egyszerre törvénysértő, a többi jogviszonyhoz képest diszkriminatív és méltánytalan minden olyan munkavállalóval, aki azért vesztette el korábbi munkáját, mert az alapjogainak egyoldalú korlátozását nem fogadta el. Nincs az rendben, hogy tisztességes munkát végzett emberek nem kapnak végkielégítés évtizednyi vagy hosszabb idő után sem.

No comment…

Három napon át nem kapott enni egy idősödő, cukorbeteg házaspár a röszkei tranzitzónában. Csak azután hagytak fel az 58 éves afgán nő és 63 éves férje éheztetésével, hogy a Magyar Helsinki Bizottság panasza nyomán a strasbourgi bíróság felszólította a hatóságokat: a foglyoknak azonnal adjanak enni.

Megmagyarázhatatlan, annak az elemi teendőnek a felismeréséhez, hogy egy hatóságnak enni kell adnia a rá bízott embereknek, vajon miért kell az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése. Éheztetni rács mögé zárt embereket kínzás, azaz bűn, cukorbeteg embereket éheztetni pedig még nagyobb bűn. A Magyar Helsinki Bizottság azért dolgozik, hogy az állam tisztességesen működjék, és senkit ne éheztessen.

Sokat romlott az emberi jogi helyzet Magyarországon

Az Európa Tanács emberi jogi biztosa szerint nem a „tömeges bevándorlás”, nem a menedékkérők okoznak válsághelyzetet Magyarországon, hanem a kormány tevékenysége. Jelentős visszalépés történt a bíráskodás függetlensége, a női egyenjogúság, a civil szervezetek működési lehetőségei és a menedékjog terén. Sürgős változtatásokra van szükség – derül ki Dunja Mijatovićnak a hazánkról szóló jelentéséből. A kormány emberi jogi teljesítményének tételes bírálata egybecseng a Magyar Helsinki Bizottság álláspontjával.

Az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa ma délelőtt hozta nyilvánosságra a februári magyarországi látogatásáról szóló jelentését. Dunja Mijatović és stábja egy hétig volt Magyarországon, és számos megbeszélést folytatott kormányzati szereplőkkel, az igazságszolgáltatás szereplőivel és civil szervezetekkel. A helyszíni vizsgálat négy lényeges emberi jogi témára összpontosított: 1) a menedékjogra, a menekülők emberi jogaira; 2) a hazai jogvédők és civil szervezetek helyzetére; 3) a bíráskodás függetlenségére; illetve 4) a nők és férfiak közti egyenlőségre. Az összkép igencsak kedvezőtlen. A biztos szerint az emberi jogok hazai helyzete lerontja az ország jogállami működését. Mind a négy területen jelentős a visszalépés, ami elfogadhatatlan.

A kormány 2016. március 9. óta tartja fenn a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet”, miközben a valós migrációs adatok alapján szó sincs erről.

Így az összes menekültügyi eljárást ma már zárt tranzitzónákban folytatják le. A biztos felszólítja a kormányt, hogy sürgősen szüntesse meg a törvényellenes állapotot, és vessen véget a „válsághelyzetnek”. Ahogyan a jelentés arra is felhívja a kormányt, hogy hagyjon fel a menekült- és idegenellenes kampányaival, ne korlátozza önkényesen a tranzitzónákba belépők számát, és helyezze hatályon kívül azt a rendelkezést, amely alapján ma minden menedékkérelmet automatikusan elutasítanak. A jelentés nem hagyja szó nélkül a tranzitzónák mostoha fogvatartási körülményeit sem, amelyek különösen a gyerekeket sújtják. A biztos elítéli a felnőttek éheztetést a tranzitzónában, és azt a rendőri intézkedést, hogy az összes elfogott külföldit – bármiféle vizsgálat nélkül – átkényszerítik a határzár másik oldalára, azaz Szerbiába.

A jelentés részletesen foglalkozik a jogvédő civil szervezetek kormányzati megbélyegzésével és büntetőjogi fenyegetésével. Dunja Mijatović

felszólítja a kormányt, hogy vonja vissza azokat a rendelkezéseket, amelyek megbénítják a társadalmilag hasznos szervezeteket. Kitér arra is, hogy éppenséggel támogató környezetet kellene kialakítani számukra, és szakmai tudásukat felhasználva együttműködni, konzultálni kellene velük.

A biztos hosszan taglalja a bíróságok működését kísérő problémákat és baljós előjeleket. Ezek szerint túlságosan nagy hatalom összpontosul majd két embernek, az igazságügyi miniszternek és a Közigazgatási Felsőbíróság elnökének a kezében anélkül, hogy mindezt egy bírók által választott testület ellenőrizni és ellensúlyozni tudná. Mint ismeretes,

az ET alkotmányjogi tanácsadó szerve, a Velencei Bizottság azt javasolta, hogy csak ötéves bírói múlttal lehessen közigazgatási főbíróvá válni, és egy látszólag ezt célzó módosítást is beiktattak a törvénybe.

Ennek ellenére még mindig van lehetőség arra, hogy akár bírói tapasztalat nélkül is a Közigazgatási Felsőbíróság elnökévé válasszon valakit a parlament június elején. Ez azért különösen fontos, mert

a két legesélyesebb jelöltnek tartott Varga Zs. András és Patyi András egyike sem rendelkezik ötéves bírói múlttal.

Az emberi jogi biztos szerint visszalépés történt a nemek közti egyenlőség terén is. A jelentés sürgeti, hogy a kormányerő ratifikálja a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzését szolgáló isztambuli egyezményt. A kormánynak segítenie kellene a nők munkaerőpiaci és közéleti érvényesülését. Most nem teszi.

A jelentés üdvözli, hogy a kormány új nemzeti stratégiát készít a nők és férfiak közti egyenlőség elősegítésére, de azt csak az érdekeltek és a civil szervezetek bevonásával lehetne elkészíteni.

A Magyar Helsinki Bizottság egyetért az ET emberi jogi biztosának kritikájával, és felszólítja a kormányt, hogy végre hallja meg a jogállamisággal és emberi jogok védelmével kapcsolatos intő szavakat, és hajtsa végre az emberi jogi biztos által is javasolt lépéseket. Ennek során – megbélyegzésük helyett – működjön együtt a hazai civil szervezetekkel és az emberi jogok védelmére hivatott európai és nemzetközi szervezetekkel. „Ideje a kormánynak 180 fokos fordulatot vennie. Tagadás, hárítás és ellenségkeresés helyett azon kellene dolgoznia, hogy harminc évvel 1989 után hogyan válhat Magyarország olyan hellyé, ahol minden ember szabadon megélheti saját magának és közösségének méltóságát fenyegetés és kiszolgáltatottság nélkül” – mondta Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke.

Az év jogvédője lett a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke

0

Tekintélyes nemzetközi emberi jogi díjat vett át Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke az este Stockholmban. A világszerte közismert Civil Rights Defenders svéd civil szervezet hetedik alkalommal adta át az elismerést, és a magyar jogvédő az első, aki uniós ország polgáraként kapta azt meg.

A választás sokéves példaadó jogvédő tevékenysége miatt esett Pardavi Mártára. Különösen a jogállam szisztematikus lerombolásával szembeni bátor kiállása, valamint az idegengyűlölet és gyűlölet-bűncselekmények elleni tevékenysége győzte meg a díj odaítélőit. A világ számos pontján tevékenykedő, stockholmi székhelyű civil tömörülés méltatásában kitér arra is, hogy a demokrácia intézményei folyamatos nyomás alatt állnak, a független és kormánykritikus szervezeteket igyekeznek megfélemlíteni és elhallgattatni Magyarországon.

A Civil Rights Defenders egy nemzetközi hírű emberi jogi szervezet, és olyan jogvédőknek biztosít segítséget világszerte, akik az ellenséges környezet dacára is követésre méltó munkát végeznek.

Fotó: Per Larsson / Civil Rights Defender

„A demokráciát autokratikus törekvések fenyegetik számos országban. Az illiberális hatalom közellenségként igyekszik beállítani a kritikusait, az emberi jogok védelmezőit és a kitaszított csoportokat. Mindenki láthatja, mi történik Magyarországon és másutt is. Ez a díj megerősít bennünket, civil magyar jogvédőket, hogy munkánkra szükség van, és bátorítást ad ahhoz, hogy a jogállami értékeket továbbra is védelmezzük” – mondta a díjátadón a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke.

„Márta teljesítménye ösztönzést ad mindenkinek, aki kisebbségi és elnyomott csoportok érdekében küzd. A Helsinki Bizottság társelnöke a megmérgezett közhangulat és a fenyegetések ellenére is nyíltan szembefordul az állami elnyomással” – szögezte le Anders Petterson, a svéd emberi jogi szervezet ügyvezető igazgatója.

Pardavi Márta az első olyan díjazott jogvédő, aki uniós országban él és dolgozik.

A svéd civil jogvédő díjat 2013 óta osztják ki, és minden évben egy személyt ismernek el vele – olyan tekintélyes emberi jogvédőket, akik akár személyes veszélyeztetettség ellenére is kiállnak az emberek jogainak érdekében és a jogfosztott emberek védelmében. A díj történetében eddig szerb, fehérorosz, vietnámi, azeri, dél-szudáni és török aktivistát ismertek el.

A kormány fóti titkai

0

Szél Bernadett nem nyugszik bele a kormány törvénysértő húzásába, hogy nem hajlandó kiadni, mik is a tervei a fóti Károlyi István Gyermekközponttal és az ott élő gyerekekkel. Ezért a Magyar Helsinki Bizottság jogi segítségével bírósághoz fordult a független országgyűlési képviselő. Abszurd, hogy a gyermekek elhelyezéséről szóló bármilyen döntés vagy terv tíz évig titkos lehetne, ahogy azt az Emberi Erőforrások Minisztérium szeretné.- kezdi közleményét a Helsinki Bizottság.

Évek óta hírek szólnak arról, hogy a fóti kastély parkjában működő gyermekközpontot felszámolják, és a gyereket elköltöztetik. Aztán februárban a kormány kész tényként jelentette be: idén ez mindenképpen meg fog történni. Fülöp Attila szociális államtitkár pedig arról beszélt, hogy egy korszerű szakmai megfontolás, a „nagy létszámú tömegintézmények” felszámolása, a településközponttól messze lévő, leromlott állapotú otthonok ún. kitagolása áll a döntés hátterében.

Csakhogy Fót esetében erről szó sincs. Mint Szél Bernadett felhívta rá a figyelmet:

a gyermekközpont a város közepén található, a gyerekek nem a kastélyban, hanem több külön álló, korszerű, kis létszámú lakó- otthonban vannak most elhelyezve a parkban, a zöld, megnyugtató környezet pedig egyenesen ideális.

Három gyerekcsoportról van szó. Az egyik gyermekotthonban súlyos pszichés problémákkal küzdő gyereket ápolnak, mintegy 20 főt. A másikban vannak a tartósan beteg és sérült gyerekek, ők 24-en vannak. És vannak még a felnőtt kísérő nélkül érkező menedékkérő és menekült gyerekek is, most éppen 6-an. Szó sincs tehát tömegekről. Viszont ezeknek a gyerekeknek nagy hozzáértésre és stabil viszonyokra van szükségük, és Fóton ezt eddig biztosították is nekik.

Az államtitkár azt is megígérte, hogy a gyerekek a mostaniaknál jobb körülmények közé kerülnek. Ennek nyoma sem látszik. A beteg és sérült gyerekeket valószínűleg Kalocsára és Zalaegerszegre vihetik át, de éppenséggel ezek az intézmények vannak túlzsúfolva, és a gyerekeknek ma is hosszan kell várakozniuk, hogy felvegyék oda őket. A menekült gyerekeket a hírek szerint az aszódi javítóintézet hátsó kertjébe paterolnák át, de ott még semmilyen felújítás nem kezdődött el.

Éppen ezért volna fontos megtudni, pontosan mi is a szándéka a kormánynak a fóti gyerekekkel.

Különösebb magyarázatra nem szorul, hogy miért is közérdekű adat a kormány „kilakoltatási terve”. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy mi titkolni való lehet ebben az ügyben. Hacsak valójában nem a gyerekek jobb elhelyezése, hanem valamilyen homályos magánérdek áll az evakuálás hátterében. Vagyis ha előbb született döntés arról, hogy a fótiakat mindenképpen kipaterolják, és az illetékesek csak utólag törnék a fejüket azon, hogy hova is telepítsék át a speciális szükségletű gyerekeket.

Szél Bernadett március 12-én kérte ki, hogy hova viszik át a fóti gyerekeket és mi a Károlyi István Gyermekközpont bezárásának részletes szakmai terve.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma azonban megtagadta a kért közérdekű adatokat. Csak annyit válaszoltak, hogy döntéselőkészítő adatokról van szó, amelyek 10 évig nem nyilvánosak.

A független képviselő a Magyar Helsinki Bizottság segítségével most bírósághoz fordult, hogy a külön gondoskodást igénylő gyerekek és hozzátartozóik megismerhessék végre, mire készül a kormány. A tízéves „titkosítás” egyenesen abszurdnak tűnik, hiszen a gyerekek átszállítása után mindenképpen „megismerhető válik”, hova is kell átmenniük.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK