Az elmúlt napok antiszemita incidensei ellen tiltakozva 14 párt tiltakozó menetet rendez kedden. Marine Le Pen szélsőjobboldali mozgalmát (RN) nem hívták meg.
Macron nem vesz részt a tiltakozó megmozduláson, de határozottan elítélte a sárga mellényesek antiszemitizmusát.
Mi franciák nem ilyenek vagyunk. Pontosan az ellenkezőjét képviseljük. Befogadó ország vagyunk. Ez tette naggyá nemzetünket. Alain Finkielraut szülei Lengyelországból menekültek Franciaországba a holokauszt elől – hangsúlyozta Emmanuel Macron köztársasági elnök. A párizsi ügyészség vizsgálatot indított az ügyben. Mi történt ?
A zsidó származású akadémikust sértegették a sárga mellényesek
Alain Finkielraut beszélgetni akart a sárga mellényes tüntetőkkel Párizsban a Montparnasse negyedben. A sárga mellényesek a hétvégeken tüntetnek Macron elnök liberális reformjai ellen. Korábban már a köztársasági elnököt is zsidóbérencnek nevezték ( pute à juifs). Most Alain Finkielraut akadémikusnak jutott ki bőven az antiszemita sértésekből. „Elsősorban azért bíráltak, mert kiállok Izrael mellett. Sajnos nem ez az első eset amikor ezt a gyűlöletet tapasztalom” – nyilatkozta a Journal du Dimanche című lapnak Alain Finkielraut akadémikus. Aki azt is elmondta, hogy távolról sem minden sárga mellényes volt gyűlölködően ellenséges vele szemben. Olyanok is voltak, akik felszólították: álljon be közéjük! Vegye fel a sárga mellényt!
Franciaországban tavaly 74%-al növekedett az antiszemita incidensek száma – jelentette be nemrég a belügyminiszter. Castaner belügyminiszter két tényezőt említett. Egyrészt a hagyományos szélsőjobboldali antiszemitizmust, melyet már Marine Le Pen mozgalma sem vállal fel. Másrészt pedig a muzulmán antiszemitizmust, amely azóta különösen felerősödött, hogy Trump elnök elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Franciaországban él Európa legnagyobb zsidó és muzulmán közössége. Az Iszlám állam terrorakciók sorozatát inditotta Franciaországban – jelentős részben zsidó célpontok ellen. Ezért ma a zsidó intézmények jelentős részét rendőrök őrzik Franciaországban, ahol a sárga mellényes tiltakozó mozgalomban is felütötte a fejét az antiszemitizmus.
2,2 millió eurós értékben kötött szerződéseket Alexandre Benalla orosz oligarchákkal – leplezte le a Mediapart baloldali oknyomozó portál Franciaországban.
Alexandre Benalla Macron elnök testőrségében szolgált, amikor az államfő elleni tüntetőket tettleg inzultálta. Emiatt Macron elnök elbocsátotta. Alexandre Benalla azonban sokáig nem adta le a diplomáciai útlevelét. Emiatt vizsgálat indult ellene. Most pedig korrupciós vizsgálat elé néz, mert az első szerződés megkötése idején még az Élysée palota alkalmazottja volt. Különösen kínossá teszi az ügyet, hogy a szerződő fél,
Iszkander Mahmedov , a moszkvai maffia feje és Putyin elnök bizalmasa
Macron elnök rendszeresen bírálja Putyin rendszerét. A francia igazságszolgáltatás gyakran indít vizsgálatot az országban élő orosz oligarchák ellen annak a nemrég elfogadott törvénynek az alapján, hogy a külföldön jogtalanul megszerzett és Franciaországban befektetett vagyon ügyében immár a francia bíróságok is hozhatnak döntéseket. Ezért a 2,2 millió eurós szerződések különben kínos dolgokra mutathatnak rá hiszen Putyin kedvenc oligarchái a pénzmosás nagy művészei egész Európában. A másik oligarcha, Farhat Ahmedov szintén komoly dossziéval rendelkezik több európai rendőrségnél.
Macron elnök ex testőrének viselt dolgai károsan befolyásolhatják az államfő választási kampányát is. Macron minden erejével készül az európai választásokra, ahol felvállalta az európai liberális irány frontemberének szerepét. Ebben a minőségében gyakran bírálja Putyin orosz elnök rendszerét, és különösen azt, hogy Moszkva a szélsőjobb irányzatot támogatja az Európai Unión belül. A 2,2 millió eurós szerződések ezért most nagyon rosszkor jönnek Macron elnöknek, aki minden eszközzel igyekszik magát elhatárolni egykori testőrétől, aki a jövőben Putyin kedvenc oligarcháit védelmezi majd.
Az elmúlt hét fő eseményei: A Mediapart online lap január 31-én közölte Alexandre Benalláról, hogy míg Macron szolgálatában állt főtanácsosi és testőr szerepében, egy Putyinhoz és az orosz maffiához közelálló milliárdossal állt üzleti kapcsolatban, aminek következtében az ügyészség február 4-én házkutatást rendelt el az online újság szerkesztősége ellen. Másnap a parlament megszavazta a kormány ú.n. „rombolók elleni” törvényjavaslatát. A február 5-ére meghirdetett általános sztrájk és tüntetés alkalmat adott a sárgamellényesek és a baloldali szakszervezetek közötti közeledésre. A sárgamellényesek túl vannak a mozgalom halottainak és sebesültjeinek szentelt XII. Felvonásán, majd a tizenharmadikon, amely egy újabb, súlyosan megcsonkított tüntető tragédiáját szülte.
A Benalla-botrány harmadik fejezete ezúttal az „orosz szerződés” néven emlegetett állambiztonsági ügy
Az, hogy május 1-jén rendőrnek beöltözve, haverjával, Vincent Crase-zal, Macron pártjának volt biztonsági felelősével együttműködve a felvonulás után brutálisan megtámadott egy fiatal párt, majd a vizsgálat alatt lévő verőlegény diplomáciai útlevéllel járhatta Afrika és a Közel-Kelet országait, tárgyalhatott magas hivatalos személyiségekkel, eltörpül amellett, amit január utolsó napján a Mediapart nyilvánosságra hozott: Macron szolgálatában, tanácsosi funkciójával párhuzamosan, Benalla Vincent Crase-zal együtt üzleti kapcsolatban állt Iszkander Mahmudovval, a több nyugat-európai állam által figyelemmel kisért, Putyinhoz és az orosz maffiához közelálló üzletemberrel.
Az online újság oldalán hangfelvételeken hallhatjuk a vizsgálat alatt álló, illegálisan találkozó Crase-t és Benallát. Az előbbi izgul, hogy május 1-jei közös erőszak-akciójuk feltárása belezavarhat az orosz mágnáshoz fűződő igen jól jövedelmező kapcsolatukba, mire az utóbbi nevetve próbálja megnyugtatni, mondván, a „főnök” (Macron) és „Madame” (Macron felesége) abszolút mellettük áll. Azt is megemlíti Benalla, hogy a „főnök” hetente kétszer hívja, ami ellentmond Macron júliusi nyilatkozatának, mely szerint elbocsátott, vizsgálat alá helyezett volt tanácsosával minden kapcsolatot megszakított. Nem csak Macront érinti komolyan az ügy, hanem a miniszterelnököt is, ugyanis egyenlőre nem bizonyított, de gyanús, hogy az illegális Benalla-Crase találkozó a miniszterelnök személyes biztonságáért felelős csoport vezetőnőjének lakásán történt. A bizonyítási folyamat megkezdésével egyidőben a biztonságicsoport-vezetőnő lemondott.
Házkutatás – nem a gyanúsítottnál, hanem az őt leleplező sajtónál
Még nem tudni, hogy a miniszterelnök tudott-e a közvetlenül neki dolgozó biztonsági csoportot vezető és ez utóbbinak a két cinkossal fenntartott baráti kapcsolatáról, esetleges közreműködéséről az illegális találkozó létrejöttében, mindenesetre utasítást adott a párizsi bíróságnak, hogy tartsanak házkutatást – nem alárendeltjénél, hanem – a Mediapart szerkesztőségében. A hangfelvételek és a dokumentumok lefoglalása, de elsősorban ezek szerzőinek beazonosítása volt a cél, ami egyenlő a sajtószabadság fontos pillérének, a források védelmének semmibevételével. A sajtószabadság már Macron elnöksége előtt elkezdődött folyamatos korlátozása ellenére, a törvény biztosítja az informátorok titkosítását; erre hivatkozva utasíthatta vissza a főszerkesztő a két ügyész és a bűnügyi (!) brigád-biztos nem várt „látogatásának” fogadását. A botrány sajtó-vonatkozása ennek ellenére végighullámzott a sajtó egészén, jobboldaltól a baloldalig.
Ahogy a Benalla tevékenységét kutató két újságíró egyike mondta, „Ebben az ügyben ma egy ember nyugodt: Alexandre Benalla. (…) Minden új bűncselekménye növeli a védettségét, amit az is mutat, hogy a miniszterelnök a Mediapart ellen küldi ki a bűnügyi brigádot! Németországban, Angliában vagy a Macron által példaképpen gyakran emlegetett skandináv országokban már lemondott volna a főügyész, az igazságügy miniszter (aki hamis tényeket tartalmazó nyilatkozatával támogatta a Mediapart elleni vizsgálatot) és maga a miniszterelnök is. (…) Visszatérve az „orosz szerződésre”, a legmegdöbbentőbb, hogy Macron egyfolytában az orosz beavatkozásról beszél, a sárgamellényesek mögött is az orosz beavatkozást látja, és most kiderül, hogy az orra előtt, az Elysée palotában, a lakhelyén zajlik az orosz beavatkozás, és a kisujját se mozdítja.”
A köztársági elnök a már ismert szfinksz-stratégiát, a hallgatást tekinti helyénvalónak. Feltételezhetően jelenleg a legfontosabb számára, hogy bármely eszközzel felgöngyölítsék az ezzel megbízottak, hogy szűk környezetében kik azok vagy ki az, aki ezeket a dokumentumokat eljuttatta a Mediapart-nak, akiknek nyilvánvaló céljuk az elnök megbuktatása.
A hét másik eseménye a rombolók vagy törők-zúzók elleni törvénytervezet megszavazása
Az új törvény többek között legalizálja a gyanúsnak tekintett személyek előzetes letartóztatását, és bárki megmotozását egy-egy tüntetés előtt. A belügyminiszter, akinek utasítására a rendőrök háborús, kémiai fegyverekkel 11 tüntetőt halálosan, 160-at súlyosan megsebesítettetek, 18-at fél szemükre megvakítottak egyetlen szót nem ejt, a törvény értelmét abban látja, hogy visszakozásra kényszeríti „ezeket [sic!], akik állati brutalitással életekre törnek, a rendőrökön töltik ki haragjukat”. Ez a törvény, folytatta, „a kereskedőket, a lakosságot és a rendőrséget védi”. A törvényt az eddigi leggyengébb aránnyal szavazta meg a parlament. Az REM (Macron pártja) képviselői között 49 ellene voksolt, és a legismertebbek egyike pártot változtatott.
Egy jobb-közép képviselő a kormányt az autoritárius rendszer felé sodródással jellemzi, „a Vichy-rendszerben érezzük magunkat”, mondta felháborodottan a parlamentben a törvény megszavazása utáni percekben. „A macronistáknak problémáik vannak a szabadságjogokkal?” kérdezte a keményen jobboldali Point online kiadásában. Nem csak a tüntetés-joggal van bajuk, olvashatjuk a cikkben, a sajtószabadsággal is. És itt nem a meghiúsult Mediapart elleni házkutatás-kísérletre utal, hanem a Macron által kezdeményezett informális találkozóra február 5-én. Gondosan megválogatott újságírók előtt kifejtette, hogy a közjónak „semleges’ sajtóra van szüksége, és az államnak ezt a sajtót kell anyagilag segíteni. Pozitív példái azok a tévé csatornák voltak, amelyek az elnököt már minisztersége óta rendületlenül támogatják. A „semlegesség” biztosításához vezető módszerek még nem ismertek, de nehéz nem a cenzúra előrevetett árnyékát látni Macron szándékaiban.
A szakszervezetek is tüntettek
Február 5-én a CGT és más szakszervezetek, valamint a hozzájuk csatlakozott sárgamellényesek „bon enfant”, magyarul „jógyerek” tüntetése szervezett de vidám hangulatban zajlott. A Rivoli úton végigmenő felvonulás fegyelmezettebb volt, mint a sárgamellényesekéi szombatonként. Azért a Concorde-téren, tüntetés végpontján a rendőrség néhány könnygázbombát mégis a tüntetők közé robbantott. Még a tér alá, a metróba is beszivárgott az orrfacsaró gáz, könnyeztek tőle az ártatlan várakozók a 8-as vonal peronján.
A XIII. felvonás a nagyvárosok tüntetései mellett a Dél-Franciaországban összegyűlt mintegy 60 fős sárgamellényes csoport nemzetközi utalásokkal is szolgált. A csoport Olaszországba akart átmenni, olasz barátokkal akart találkozni, ezzel akarta kifejezni, hogy a francia nagykövet visszahívása Olaszországból február 7-én nem érinti a két nép nagy múlttal rendelkező barátságát. Noha a francia-olasz konfliktus nem vonta maga után a két ország közötti határ visszaállítását, és egyben lezárását, a sárgamellényeseket francia rendőr-blokád várta a határhoz közeli Menton városában. A mozgásszabadság – egy harmadik demokratikus alapjog – február 2-án nem működött… A sárgamellényeseket gyűrűként körülvevő újságírók mikrofonjai, kamerái előtt egyik véleményirányítójuk, Maxime Nicolle utalt a francia kormány szerinte képmutató diplomáciai félrelépésére. Az olaszoktól nem tűri a francia belügyekbe való beavatkozást, de „beavatkozik Venezuela belügyeibe, bírálva a latin-amerikai kormányt, amely elnyomja a szabadságáért békésen tüntető népet. A francia kormány, hangsúlyozta Nicolle, pontosan ugyanezt teszi [saját földjén tizenhárom hete].”
Egyre több a követelés
A kelet-franciaországi a Commercyben kialakult sárgamellényes csoporttól messze áll a provokálás szándéka. Tagjai csak november 17-e, az I. felvonás óta ismerik egymást, pedig kisváros Commercy. Közösen felállított, rezsóval fűtött bódéjukban, akik dolgoznak, munka után, a munkanélküliek, nyugdíjasok napközben is itt találkoznak naponta. Vitatkoznak, terveznek, írnak, immár tizenhárom hete. A polgármester beharangozta, hogy ebből elég, le fogják rombolni a bódét, de még nem nyúltak hozzá. A szomszédban lévő kávézó tulajdonosa, a pék, a fűszeres a barátjuk, ellátják őket el nem adott termékeikkel. December elején megírták a francia ellenállók 1941 óta világhíressé vált „Partizánok énekének”, eredeti címén „A felszabadulás énekének” megindító sárgamellényes változatát.
December végén a youtube-on felhívást intéztek az ország összes sárgamellényes csoportjához egy országos gyűlésre, amelynek célja a követelések megvitatása és összesítése lesz. Január 25-én és 26-án több mint 75 sárgamellényes csoport 350 küldöttjét fogadta Commercy. A küldöttségekben a nők és férfiak azonos számban vettek részt, ez volt a szabály. A kétnapos tanácskozás eredménye: a novemberi 41 követelés január végére 130-ra duzzadt. Ezekből válik érthetővé, hogy mit követelnek a kormánytól, milyen jövőt szeretnének gyermekeiknek, milyen anyagi és kulturális életfeltételeket tartanak méltányosnak az értékeket megtermelő dolgozók számára abban az országban, amely ma a világ ötödik gazdasági hatalma. Sok szociológus, politológus, szociális érdeklődésű újságíró megy le hozzájuk, próbálja megérteni, leírni, elemezni, ami Commercyben történik.
Ezt jósolja egy most megjelent könyv Franciaországban, ahol a legtöbb zsidó él Európában. La France sans les Juifs – Franciaország – zsidók nélkül! A szerző Danny Trom szociológus, aki több okot is talált arra, hogy a zsidók szépen lassan elhagyják Franciaországot. Hányan vannak?
Hivatalosan 470 ezren, de ez csak a hitközségek által számontartott zsidókat érinti
A valós szám ennek valószínűleg a duplája hiszen a vallási elkötelezettség csak nagyon különböző mértékben van jelen a zsidók között Franciaországban. Mindenesetre ebből a 470 ezerből több mint 20 ezren már elhagyták Franciaországot a nagy iszlamista merénylet sorozat óta. Akkor Benjamin Netanjahu miniszterelnök rögtön Párizsban termett, és Izraelbe invitálta a zsidókat. Franciaország akkori köztársasági elnöke felháborodott mondván : képesek megvédeni zsidó polgáraikat! Ma is erős rendőri készültség védelmezi a fontosabb zsidó intézményeket Franciaországban. Több zsidó család időközben visszajött Izraelből, mert az átállás valamiért nem sikerült.
Visszatért a hagyományos antiszemitizmus
Erre hívja fel a figyelmet a Franciaország zsidók nélkül című könyv. Jó példa erre a sárga mellényes mozgalom, amely Macron elnök reformjai ellen tüntet a múlt ősz óta. Az antiglobalista szervezet jelszavai között feltűntek a hagyományos antiszemita jelszavak : Macron- pute à juifs!
(Macron zsidó bérenc, szó szerint a zsidók kurvája!) Az ilyen jelszavak, melyek a harmincas éveket idézik, igen negatív emlékeket ébresztenek a zsidók között. Az idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy a francia elit jelentős része maga is aktív antiszemita volt, és szívesen együttműködött Hitlerrel a holokauszt idején. Franciaországban az idősebb Le Pen maga sem titkolta különösebben antiszemitizmusát. Lánya, Marine Le Pen viszont már szívesen látott vendég Izraelben. Számára a fő ellenséget Franciaország szaporodó muzulmán közössége jelenti.
Egyelőre senki sem tekinti realitásnak Európa legnagyobb zsidó közösségének megszűnését, de a most megjelent könyv feltárja azokat a tényezőket, melyek aggasztják a zsidók többségét Franciaországban, ahol a társadalom válság jelenségei a felszínre hozták a hagyományos antiszemitizmust, amely az iszlamista zsidó gyűlölettel együtt fenyegetést jelenthet Európa legnagyobb zsidó közössége számára.
Április 24-én Franciaországban megemlékeznek arról, hogy 2015-ben népirtó kampány indult a török szultán birodalmában az örmény kisebbség ellen. Ezt Emmanuel Macron elnök akkor jelentette be amikor örmény szervezetek vezetőivel találkozott Párizsban.
Választási kampányában Macron elnök ezt megígérte, és az örmény szervezetek most emlékeztettek erre. A népirtás elől sokezer örmény család menekült Franciaországba. Balladur egykori francia kormányfő is egy ilyen menekült örmény család fia volt éppúgy mint a nemrég elhunyt énekes, Charles Aznavour.
Törökország azonnal tiltakozott: Ankara hivatalos álláspontja szerint nem történt népirtás! Csak annyit ismernek el, hogy helyi túlkapások voltak, de ezek nem központi parancsra történtek.
De akkor mi történt a 2 milliós örmény kisebbséggel?
A szultán birodalmában körülbelül ennyien éltek, de mára csak pár ezren maradtak! A szultán csapatai az első világháborúban a németek és az Osztrák-Magyar monarchia mellett harcoltak szemben az antanttal, mely két felől fenyegette a szultán hatalmát. Délen a brit birodalom és Franciaország, északon pedig Oroszország. A törökök azzal gyanúsították az örmény kisebbséget, hogy együttműködik a „keresztény hatalmakkal”. A muzulmán többséget pogromokra ösztönözték, melynek során sokezer örményt legyilkoltak. Ezt követően a megmaradt örmény családokat halál menetekben a sivatagba hajszolták, ahol éhen és szomjan haltak.
Örmény források szerint a népirtás áldozatainak a száma meghaladta a 1,5 milliót!
Ezt a szultán birodalma kezdettől fogva tagadta, és a birodalom szétesése után megalakult török köztársaság szintén nem vállalta a felelősséget. Adolf Hitler, amikor előkészítette a zsidók kiirtását épp az örmény holokausztra hivatkozott mondván: egy népet kiirtottak egy nagy birodalomban és mégsem történt semmi! A világ csak jóval később kezdett el foglalkozni az örmény népirtással, mert a nagyhatalmaknak az első világháborúban, és az azt követő zűrzavaros időszakban a kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy feltegyék a kérdést: mi is történt a 2 milliós örmény kisebbséggel az első világháború idején a szultán birodalmában?
25 éve a tavalyi volt az antiszemitizmus leggyilkosabb éve. Ezt állapította meg a Diaszpóra minisztérium jelentése Jeruzsálemben. Tavaly 13 embert gyilkoltak meg csak azért, mert zsidók voltak – három különböző merénylet során. Ezek közül a legnagyobb visszhangot és egyben félelmet is az a merénylet váltotta ki, melyet Pittsburgh városában követtek el az Egyesült Államokban. Izrael stratégiai szövetségese az Egyesült Államok, ahol fegyveres támadásra zsidók ellen évtizedek óta nem került sor. Mindezért sokan Trump elnököt okolták: nem ő húzta meg a ravaszt, de ő adta a fegyvert az antiszemita merénylő kezébe! – írta a Haaretz publicistája a merénylet után.
Argentínában öltek meg utoljára tömegesen zsidókat a származásuk miatt. Buenos Aires külvárosában egy zsinagóga és a körülötte levő zsidó intézmények váltak célponttá a kilencvenes években. Azt a merényletet az iráni titkosszolgálat szervezte Argentínában. Az amerikai antiszemita merénylő viszont nem állt kapcsolatban külföldi szervezetekkel.
Európában is megnövekedett az antiszemita veszély, melyet az Iszlám állam terrorakciói is szítanak. Az Európai Unió felmérése szerint a zsidó polgárok 85%-a érzi a származása miatt fenyegetve a saját hazájában! Ráadásul a megkérdezett zsidók 89%-a nyilatkozott úgy, hogy az antiszemitizmus növekvőben van a saját hazájában.
Nagy Britanniában különösképp növekvőben van az antiszemitizmus, melyet a brexit körüli politikai küzdelmek felerősítenek – hangsúlyozza a Diaszpóra minisztérium jelentése.
Franciaországban is újra felbukkant a politikai antiszemitizmus – ezúttal a sárga mellényes tiltakozó mozgalom soraiban.
Macron – pute à juifs (zsidóbérenc)- ez a jelszó is megjelent a sárga mellényesek között, akik a liberális elnök reformjai ellen tiltakoznak Franciaországban.
Jeruzsálemben a kormány felszólította a világ valamennyi államát, hogy tegyen meg mindent az antiszemitizmus visszaszorítására illetve a zsidó polgárok biztonságérzetének növelése érdekében – írja az ynetnews izraeli portál.
A látogatást ma jelentette be Nathalie Loiseau, aki az európai ügyek minisztere a francia kormányban. Párizs és Varsó viszonya pocsék, és ezen kíván változtatni a miniszterasszony kétnapos varsói tárgyalásai során.
2016-ban a lengyel kormány felmondta a nagy fegyverüzletet, melynek keretében Caracal helikoptereket vásárolt volna Lengyelország a franciáktól. A döntés oka az volt, hogy a jobboldali lengyel kormányzat szembeszállt a franciák liberális vonalával, melyet Emmanuel Macron képvisel.
A francia elnök felvállalta a liberális erők vezetőjének szerepét a májusi európai választásokon. Vele szemben a lengyelek az olasz populista kormánnyal kötöttek paktumot. Varsó és Róma nyíltan szembeszáll az Európai Unió vonalával, melyet a francia-német szövetség képvisel. A közös német-francia európai politikát nemrég újította meg Aachenben Merkel kancellár és Macron elnök.
Rómában ezt követően Luigi di Maio miniszterelnök-helyettes nyíltan megvádolta Macron elnököt azzal, hogy Franciaország neokolonialista politikája miatt alakult ki a migráns válság Afrikában és Európában. Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes pedig a német-francia közös politikát hibáztatta az Európai Unió gondjaiért. Varsóban és Budapesten is egyetértenek ezzel. Ezért lehet különleges Macron elnök varsói látogatása – feltéve, hogy bekövetkezik még a májusi európai választások előtt.
Az Élysée Szerződés 1963-as aláírásakor Németország és Franciaország megbékítését szolgálta, valamint azt, hogy a két állam kapcsolatait „az egységes Európa felé vezető nélkülözhetetlen lépcsőfokká” tegyék. Kedden Angela Merkel és Emmanuel Macron, mindkettejük számára jelképes helyen, Aachenben (Aix-la-Chapelle) találkozott, hogy megújítsa ezt a szerződést a 21. század számára, egy olyan ünnepség keretében, amely mindezek ellenére emlékeztetett az Európa előtt álló kihívásokra.- olvashatjuk a The New York Timesban
A két ország, amely valaha ellenség volt, és milliónyi embert veszített a múlt század háborúiban, most a kontinens Európa-párti gyökerét alkotja. Merkel azonban már kifelé tart a hatalomból, és Macront jelentősen meggyengítették a hazai tiltakozások, és egyidejű hanyatlásuk azzal fenyeget, hogy üres kráter marad Európa sok évtizedes egység-projektjének középpontjában. Belső és külső erők az európai unió széttöredezését vetítik előre. Nagy-Britannia a tervek szerint március 29-én kilép az unióból, a Trump-kormányzat vámokkal fenyegetőzik, és megkérdőjelezi Washington NATO-elkötelezettségét. Magyarországon és Lengyelországban populista kormányok a liberális demokrácia és a jogállamiság alapvető elveit, Olaszországban pedig a hagyományos liberális értékeket kérőjelezik meg. „Merkel és Macron erős jelzést küldött: egy olyan időben, amikor a nacionalizmus egyre inkább tért hódít Európában, a két politikus megújítja az együttműködés és az egység ígéretét. Nem tudják megakadályozni a brexitet, és nem tudják száműzni a populizmust, de megmutatják, hogy milyennek kell lenni Európának, és hogyan kell működnie” – idézett a lap egy megfigyelőt. A francia-német barátság volt az Európai Unió gerince, amint a tömb a nyugat-európai államok főleg gazdasági szövetségéből egész Európára kiterjedő, 28 tagállamot tömörítő politikai tömbbé fejlődött. Ám a legújabb tagállamok közül – főleg keleten – gyanakodva szemlélik a Párizs és Berlin közötti barátság erejét. A „francia-német pár” továbbra is létfontosságú a kontinens jövője szempontjából, a bírálók szerint azonban az új szerződés a vállalások viszonylag gyenge ismétlése. Azt a kockázatot is hordozza, hogy bosszantja a kisebb keleti partnereket, amelyek egyre inkább lázadnak az ellen, amit a német és francia prioritások rájuk kényszerítésének látnak, különösen, ami a költségvetéseket és a migrációt illeti. Merkel korábban csalódást okozott Macronnak, mert természetéből adódó óvatossága hideg zuhany volt a francia elnök szenvedélyes reformterveire, ugyanakkor támogatni is akarja a francia elnököt és Európa iránti elkötelezettségét, különösen, amikor az odahaza problémákkal küzd. Mindketten felismerték a kihívásokat, de oknak tekintették ezeket az új szerződéshez. „A második világháború után 74 évvel, egy egész emberöltővel a magától értetődő dolgokat újra megkérdőjelezik. Ez a legfőbb oka annak, hogy újra rögzítenünk kell Németország és Franciaország EU-n belüli felelősségét, és szükség volt arra, hogy újraorientáljuk együttműködésünket” – mondta Merkel. A szerződésben egyebek között a gazdasági együttműködés „közös gazdasági övezet” útján való elmélyítéséről, továbbá a katonai beszerzések koordinálásáról van szó, amely utóbbi célja, hogy lehetővé váljon Európa önálló fellépése. A NATO keretén belül közös védelmi paktumról, közös védelmi és biztonsági tanács létrehozásáról is szól a dokumentum. Mindkét aláíró a maga módján felszólított egy olyan európai hadsereg létrehozására, amely önállóan fel tud lépni, amikor a NATO esetleg nem szándékozik részt venni egy konfliktus esetén. (Ez utóbbi Donald Trump dühös tweet-sorozatát váltotta ki.) Szorosan együtt kíván működni a két állam az ENSZ-ben is, ahol Franciaország a BT állandó tagja, míg a Németország nem az. A felek leszögezik, hogy együttműködnek a megújuló energiák részaránynak növelésében, és megerősítik elkötelezettségüket a 2015-ös párizsi klímaszerződésben foglaltak iránt. Franciaországban a szélsőjobb a dokumentum miatt a francia szuverenitás kiárusításával s árulással vádolta Macront. A dokumentum aláírását megelőző franciaországi vita tükrözi azt a veszélyt, amelyet a német-francia barátság jelent Európának a 21. században, amikor számos partnerállam a kapcsolat erejét nem hajtómotornak, hanem direktorátusnak látja. „Valaha a francia-német kapcsolat nélkülözhetetlen volt Európa számára, de ma ezt sokakban félelmeket is kelt, különösen a keleti szárnyon” – mondta a szerzőknek a German Marshall Fund európai programjának igazgatója, Jan Techau. Hozzátette: a dokumentum erőssége a kétoldalú elemekben van, de kétséges, hogy a nemzetközi elemek az EU többi tagállamában az európai projekt iránti mélyebb elkötelezettséget inspirálnak-e. „Egy vezetési igényről szóló jelzést finomabban kell megfogalmazni – nem hiszem, hogy ez beindítana valamit Európában” – mondta Techau.
Merkel német kancellár és Macron francia elnök Aachenben, Nagy Károly császár koronázó városában erősítette meg a francia-német együttműködést és vezető szerepet Európában.
A párizsi Le Monde ebből az alkalomból kapott exkluzív interjút Merkel kancellár utódától a Konrad Adenauer ház ötödik emeletén Berlinben. Annegret Kramp-Karrenbauer decemberben lett a CDU elnöke – Angela Merkel támogatásával. Korábban a francia határhoz közeli Saar vidék miniszterelnöke volt. Így különösen a szívén viseli a francia kapcsolatot és Európa ügyét. Elég ambiciózus ez a Merkel-Macron program, melyet Aachenben terjesztenek elő ? – kérdezte a Le Monde tudósítója.
Nekem mint egy határmenti állam egykori miniszterelnökének nagyon fontos, hogy a határok átjárhatóak legyenek ugyanakkor növeljük a biztonságot. Ebből a szempontból nagy jelentősége van a francia-német együttműködésnek. Most az európai katonai együttműködés terén van lehetőség az előrelépésre – hangsúlyozta a német kereszténydemokraták új elnökasszonya. Akit mini Merkelnek neveznek Németországban, de aki felülvizsgálatot rendelt el a migráns politikával kapcsolatban látva, hogy az milyen sok elveszett szavazójába került a CDU-nak azóta, hogy Merkel kancellár több mint egymillió migránst engedett be Németországba.
A szociális kérdésekben Annegret Kramp-Karrenbauer balra áll Merkel kancellártól – írja a Le Monde. Így érthető, ha
különösen aggasztja a sárga mellényesek mozgalma,
Ez már tíz hétvégén nagyszabású tiltakozást jelentett Macron elnök tervezett reformjaival szemben Franciaországban. Ráadásul Olaszországban a populista kormányzat nyíltan a sárga mellényesek mellé állt. Luigi di Maio miniszterelnök-helyettes pedig megvádolta Franciaországot, hogy „annak afrikai gyarmatosító magatartása miatt alakult ki a migráns válság Európában!” Emiatt Olaszország nagykövetét bekérették a külügybe Párizsban. Macron elnök felvállalja a harcot a populizmussal szemben – Németország támogatásával.
600 millió eurós plusz beruházás érkezik Franciaországba
A sárga mellényes szervezkedés kellős közepén Macron elnök történelmi környezetben, Versailles-ban találkozott vezető külföldi és hazai üzletemberekkel. Choose France – válaszd Franciaországot! – ez a kampány címe. Ez volt a második összejövetel. Eddig több mint 600 millió eurós beruházás jött be – tudósított a közszolgálati RFI. Macron elnök tisztában van vele: a globális versenyben egész Európa le van maradva. Ezért javasolta a Sorbonne egyetemen megtartott nagy beszédében Európa újra alapítását. Ez az eddiginél jóval egységesebb Európát jelentene, melyben a tagállamok szorosan együttműködnek egy pénzügyi unióban közös európai hadsereggel. A gazdasági reform terveket Németország csak félszívvel támogatja hiszen ott jól megy a szekér: a költségvetés ötödik éve többlettel zárt. Franciaország viszont ezen a téren gyengén teljesít éppúgy mint Olaszország. Ezért is hangsúlyozta Annegret Kramp-Karrenbauer a katonai együttműködés fontosságát. Ezen a területen van lehetőség az előrelépésre. Más kérdés, hogy a tiltakozó sárga mellényeseket Franciaországban ez mennyire lelkesíti majd. Az Aachenben megerősítésre kerülő európai gondolat azonban továbbra is népszerű mind Németországban mind Franciaországban, ahol a szélsőjobb vezére, Marine Le Pen asszony, a sárga mellényesek egyik támogatója, épp nemrég jelezte: immár nem kívánnak kilépni az eurozónából …
A sárgamellényesek január 12-i IX. felvonulásán a résztvevők száma meghaladta az előző hetit, amely pedig jóval meghaladta az azt megelőzőt. A sárga mellé új szín csatlakozott, a piros, a „piros tollasok”. Nem trópusi madarakról van szó, a kormány oktatáspolitikája ellen fellépő, többségben fiatal tanárok választották maguknak ezt az ironikus szimbólumot.
A Latin negyedben, Franciaország egyik legrégibb és legnagyobb presztízsnek örvendő gimnáziuma, a Henry IV gimnázium előtt volt a gyülekező pontjuk, onnan indultak el, majd a Châtelet téren csatlakozott energiával teli csoportjuk a Bercy sportpalotától jövő menethez.
A Champs Elysées-t lezáró Diadalívig tartó tüntetést a szabályoknak megfelelően bejelentették a szervezők. Szemmel láthatóan a felvonulók nyugalomra, békés menetre vágytak, ami nagyjából megvalósult. Nagyjából, mert délután 4 körül, a Diadalív körül, a felvonulás végén, azért ismét kemény összecsapásokra került sor a rendőrautók által körbezárt térbe beszorított tüntetők és a felfegyverzett rendőrség között. Fényképek és videók tanúsítják, hogy nem csak a már eddig is sokak által bírált súlyos sebesüléseket okozó LBD 40 típusú gumilövedékek és a GLI-F4 típusú robbanó lövedékek voltak a rendőrök „tarsolyában”, hanem újabb, egyenesen háborús ellenségölő HKG-36 puskákkal is fel voltak fegyverezve a rendőrök a felvonulás utolsó szakaszán. A múlt héten már filmre vett rendőri erőszakcselekmények száma tovább emelkedett.
Sok a megcsonkított, megvakított áldozat
Egyre többet foglalkozik a francia sajtó és a közvélemény az egy életre szólóan megcsonkított, megvakított áldozatokkal , ennek ellenére a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a belügyminiszter hivatalos megnyilvánulásaiban az erőszak további fokozásáról beszél, és csak a rendőrök hősiessége kap hangot és ismételt elismerést. Pedig most már, bizonyára a nyomás hatására, 78 rendőri erőszakcselekmény ügyében aktát nyitott a bíróság. Egy fiatal sárgamellényes nyilatkozott a Média nevű online tévének: „Nem vagyunk gyűlölködők” – mondta az elnök újévi jelzőjét ismételve, „de Macron olyan állapotba lök bennünket, hogy elveszítjük a fejünket. A reményvesztettség a nyugodt embereket is feldühíti. Az emberek olyanok, mint maga és én, igazi demokráciára vágynak.”
Íme a francia „nemzeti konzultáció”
Az elnök nem meggyőző, a sárgamellényeseket megbélyegző, így haragjukat tovább fokozó, egyesek szerint egyenesen provokáló újévi beszéde után új taktikával kísérletezik mozgalmuk leszerelésére: január 13-án, a IX. felvonás másnapján levélben fordult a néphez, hogy bevezesse a 15-én elinduló országos konzultációt, új nevén a „nagy vitát”. A levélben felhívott mindenkit, vegyenek részt, „tabuk nélkül” fejtsék ki véleményüket otthon az erre felállított internetes platformon vagy menjenek el az önkormányzatba, és ott válaszoljanak a többségükben feleletválasztós kérdésekre, amelyekre kockák beikszelésével lehet válaszolni. Azért a levél mindjárt leszögezett két tabut: nem lehet szó se az eddig meghozott törvények visszavonásáról, sem a programjában szereplő (a munkanélküli-segélyt, nyugdíjrendszert érintő) további reformok megkérdőjelezéséről. E pontosítások után meghatározta „az elmúlt hetekben felmerült” témákat, amelyekről a „nagy vita” szólhat.
Több kommentátor és sárgamellényes felfigyelt az egyik – előírt – vitapontra, a bevándorlók helyzetének szabályozására, noha ez a kérdés nem szerepel a sárgamellényesek követelései között. Ez, mint hangsúlyozták, a jobboldal és a szélsőjobboldal egyik főkövetelése.
az adórendszer, az állami kiadások, az államrendszer reformja, a közszolgáltatások, az ökológiai „átmenet”, a demokrácia, és végül a magyarra nehezen lefordítható „citoyenneté”, a nép bekapcsolódása a közélet irányításába. A félreértések elkerülése végett Macron mindegyik témához rövid bevezetőt is írt, amely feltételezhetően a sárgamellényeseket nem, de az elnökkel egyetértőket ösztönözheti véleménynyilvánításra. A humoristáknak, sanzonénekeseknek, ellenzéki kommentátoroknak nagy ihletet adott ez a levél. Válaszaik intenzíven keringenek a neten. Természetesen egyikük figyelmét sem kerülte a meghirdetett „nagy vita” manipulatív jellege.
A vita előkészítésének és sikerének része az elnök területi adópolitikájával az elmúlt másfél évben elidegenített falvak, kisvárosok polgármestereinek visszahódítása. November 20-22-én, a sárgamellényesek mozgalmának elindulásával egyidőben, de tőle függetlenül X. országos kongresszusukon nem rejtették véka alá a kormánnyal szembeni elégedetlenségüket, de akkor még legyintett rájuk az elnök. Még nem fogta fel sem ő, sem kommunikációs tanácsadói, hogy a polgármesterek berzenkedése ki nem mondottan, de valamilyen módon kapcsolódhat a sárgamellényesekéhez. Most, két hónap után fordult a kocka: Macron terve, hogy régióról régióra bejárja az országot, hogy ígéretekkel, okos szóval, ismert meggyőző erejével megpuhítsa őket.
Forrás: Twitter
Ez már választási kampány
Első vidéki kiszállása Normandiába vitte január 15-én, ahol hat és fél órán keresztül mintegy 620 polgármestert próbált meggyőzni a „nagy vitában”, a sárgamellényesek és mindenki más panaszlistájának összegyűjtésében betöltendő fontos szerepükről. A sajtó elemzéseiből ítélve nem egyértelmű a siker Normandiában, de a BFMTV csatornán egyenes adásban közvetített párbeszéd a polgármesterekkel sok nézőt érdekelt és többek érzése az volt, hogy ez a több, mint hatórás együttlét a polgármesterekkel és a többi hasonló találkozó a közeljövőben valamint a bevándorló-téma beerőltetése a „nagy vitába” egyben Macron európai parlamenti választási kampányának nem hivatalos nyitányát jelzi.
Ami az interneten begyűjtött véleményeket illeti, még mindig nem tudni, hogy ki mit fog kezdeni velük, hogy lesznek feldolgozva, és mi a biztosíték az adatok nyilvános kontrolljára és pártatlan értékelésére.
Macron híveinek és ellenzékének közös kérdése, vajon sikerül-e majd a „nagy vita” előtérben tartása két hónapig, vagy a Benalla-botrány továbbgyűrűzése és a sárgamellényesek ellenállása fogja lekötni továbbra is a franciák figyelmét? „A század ügye” sem merült feledésbe: a négy környezetvédő civil szervezet 2.085.401 támogatója várja, hogy december 18-i ultimátumuknak megfelelően február végén bepereljék az államot, mivel a kormány – jelenlegi szorongatott helyzetében – minden valószínűség szerint nem lesz képes a kért intézkedéseket egy hónapon belül meghozni.
Folytatódnak a tüntetések
A sárgamellényesek továbbra is ragaszkodnak a január 19-i X. felvonás megtartásához. Párizsban, Toulouse-ban, Marseille-ben, Bordeaux-ban lesznek előre láthatóan nagy tüntetések. Párizsban a diákok, a kórházak személyzete, a CGT jelezték, hogy tüntetni fognak a sárgamellényesekkel, vasárnap a feministák ismét külön tüntetést szerveznek. Egy marseille-i sárgamellényes meglátása szerint: „Az egyetlen, amit tennünk kell, elbocsátólevelet küldeni Emmanuel Macronnak és belügyminiszterének, mivelhogy mi vagyunk a munkaadói. Egyébként, biztosak lehetünk, Macron nem fogja kihúzni tavaszig.”
Addig is Párizsban a hét minden napján egy vagy több tüntetés, nagygyűlés, sztrájk lesz, gimnáziumi és egyetemi diákok, tanárok, pszichiáterek, bölcsődei gyerekgondozók fognak a munkafeltételeik rohamos romlása ellen fellépni. A 26-i szombaton pedig nagyszabású és látványos XI. felvonásra lehet számítani: ekkorra van bejelentve a sárgamellényesek párizsi „fehér tüntetése” sebesültjeik és halottaik tiszteletére.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
A szakszervezetek is tüntettek
A XIII. felvonás a nagyvárosok tüntetései mellett a Dél-Franciaországban összegyűlt mintegy 60 fős sárgamellényes csoport nemzetközi utalásokkal is szolgált. A csoport Olaszországba akart átmenni, olasz barátokkal akart találkozni, ezzel akarta kifejezni, hogy a francia nagykövet visszahívása Olaszországból február 7-én nem érinti a két nép nagy múlttal rendelkező barátságát. Noha a francia-olasz konfliktus nem vonta maga után a két ország közötti határ visszaállítását, és egyben lezárását, a sárgamellényeseket francia rendőr-blokád várta a határhoz közeli Menton városában. A mozgásszabadság – egy harmadik demokratikus alapjog – február 2-án nem működött… A sárgamellényeseket gyűrűként körülvevő újságírók mikrofonjai, kamerái előtt egyik véleményirányítójuk, 
Sok a megcsonkított, megvakított áldozat
Íme a francia „nemzeti konzultáció”
