Kezdőlap Címkék Lakáspolitika

Címke: lakáspolitika

Kivel vitázik Matolcsy?

Elszabadultak az árak, de kevés az új lakás, az alacsonyabb jövedelműek számára megfizethetetlen – sorolja Matolcsy György. Az MNB elnöke szerint fenntarthatatlan a kormány lakáspolitikája. Mintha ő ott se lett volna. Saját régi lovukat dicséri, de ez sántít.

Miért is ne vallhatnánk be, hogy a magyar gazdaságpolitika egyik gyenge pontja a lakáspolitika, ahol minden jó szándék végül fordítva sül el: siker helyett kudarcot szül? – teszi fel a kérdést (ami valójában kijelentő mondat kérdőjel nélkül) Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke az MNB által szponzorált házi orgánumban, a Növekedés.hu-n.

Szerinte 1990 után egyszer volt fenntartható lakáspolitika az országban, akkor, amikor történetesen ő volt az első Orbán-kormány gazdasági minisztere. Erről később.

Az új lakáspolitikai ciklus 2014-ben indult a Matolcsy által sokszor, most is megénekelt „sikeres válságmenedzselésre, az eredményes költségvetési fordulatra”, majd a svájci frankban felvett hitelek gyors kivezetésére építve.

Az új lakáspolitika azonban már indulásakor több sebből vérzett

– írja Matolcsy: nem volt felelős állami gazdája, nem volt megvitatott és kiérlelt stratégiája, féloldalas eszközöket alkalmazott, mert kizárólag a keresletet erősítette, a kínálatot nem, ezért eleve inflációt gerjesztett – sorolja az MNB elnöke. Nem hangolták össze a területpolitikával, a közlekedési fejlesztésekkel, az építőipar és az építőanyag-ipar beruházásaival, valamint a szakképzéssel. Nem volt zöld, nem adott esélyt a bérlésnek, csak a tulajdonnak, és egyetlen sikeres nemzetközi példát sem vett figyelembe (például Ausztria, USA, Dánia).

Ennek lett

következménye a mai fenntarthatatlan lakáspolitikai és ingatlanpiaci helyzet

– szögezi le Matolcsy. Merthogy a kizárólag a kereslet élénkítésére fókuszáló jó szándékú családpolitikai intézkedések száguldó ingatlanpiaci inflációt eredményeztek, elégtelen új lakáskínálat mellett. 2014 óta országosan 104 százalékkal, Budapesten 184-gyel emelkedtek a lakásárak.

Ezután leírja azokat a számokat is, amelyeket kormányfüggetlen szakértők már kezdettől hangoztattak. Nevezetesen hogy ez

drámaian leszűkíti a szóba jöhetők körét.

Ahogyan az MNB-elnök sorolja, már 15 év kell ahhoz, hogy a medián jövedelemből megvásárolhassunk egy 90 négyzetméteres otthont. Igen alacsony volt, és egy szűk időbeli tetőzés (2019/20) után most is az az új lakások kínálata. A lakásállomány megújulási rátája 0,4 százalékra csökkent a kívánatos 1, valamint a Bécsben tapasztalható 1,5 százalék helyett.

Konstatálja a tényt, hogy a helyzet Budapesten a legrosszabb, de nagyvárosainkban sem sokkal jobb. Fővárosunk a 6. legdrágább az európai fővárosok között mind az ingatlanárak, mind a bérleti díjak terén. Budapesten a bécsi 22  százalékhoz képest 80 százalék a lakástulajdonosi arány: ez a főváros versenyképessége szempontjából drámai torzulás – írja Matolcsy.

„A kudarc egyértelmű. Javaslom, nyeljünk egyet”

és kezeljük a lakáspolitikát az egyik legnagyobb tartalékként – fogalmaz. Kell egy vízió, egy stratégia és egy fenntartható lakáspiacot eredményező kormányzati szervezet. Kormányzati és szakmai közmegegyezés kell a lakáspolitikáról, mert a 2020-es évtizedben minden csepp tartalékunkra szükség lesz a felzárkózási ütem tartásához: az évente legalább 2 százalékpontos közeledéshez az EU átlagos fejlettségéhez és életszínvonalához, tehát a fenntartható felzárkózási pályán maradáshoz. Ausztriát csak úgy lehet utolérni, ha mindenben, ami alapkészség (a lakáshoz való hozzáférés ilyen) legalább olyan jók vagyunk, mint ők, miközben néhány új területen innovatívabbak, gyorsabbak és rugalmasabbak leszünk.

A megoldás közel van és egyszerű, mert „A tűzgyújtáshoz csak két kovakőre van szükség – fejezi be írását Louisa May Alcott-tól vett idézettel. Ez már a valódi Matolcsy: víziók, utolérés és egyéb látomás. És persze a látványos kívülállás a kormánytól.

Az mindjárt feltűnő, hogy Matolcsy – aki gazdaságpolitikai fordulatot sürgető különféle MNB-elemzésekhez nevét adva – bírálatokba csomagolva évek óta azzal az igénnyel lép fel, hogy ő legyen a kormány gazdaságpolitikájának tényleges alakítója,

ezek szerint ennyire nincs befolyása a tényleges folyamatokra.

Ahogyan arra se – amiről nem is ír -, hogy a részben január elsején kifutott kedvezményes lakásáfa akkora keresletet gerjesztett az ingatlanpiacon, amely jócskán hozzájárult az árak elszabadulásához. Úgy, hogy az így keletkezett nagyjából 300 milliárd forint kedvezményből a vevők jórészt egy fillért se láttak, ezt az ingatlanfejlesztők nyelték le.

Írása elején azt írja, hogy a fenntarthatatlan lakáspolitika „rossz szokásától” az 1990 utáni piacgazdasági környezetben egyszer sikerült eltérnünk: a 2000. február 1-jén az első Orbán-kormány által indított otthonteremtési programnak köszönhetően 2004-re 44 ezer új építésű lakás jött létre. Majd a programot 2002 után megszüntette az új kormány, és az ismert drámai következményekkel járó devizahitelezéssel helyettesítette. Azóta a lakásépítés nem képes sem mennyiségi, sem minőségi szempontból elérni az akkori szinteket Matolcsy szerint.

Matolcsy akkor gazdasági miniszter volt Orbán mellett, tehát pontosan tudhatja, hogy

az akkori lakásszerzési támogatás legalább annyira fenntarthatatlan volt, mint a jelenlegi

(ezt részletesen elemezte Lakner Zoltán 2003-ban.) A kamat-, majd kiegészítő kamattámogatás lényege az volt, hogy legfeljebb 30 millió forint kamattámogatást kaphattak azok, akiknek ugyanennyi önrészük volt (ebből évi majd negyedmilliót szja-kedvezményként kaphattak). A felvett hitelek összegei azt mutatták, hogy

2000-2002 között is a felső két jövedelmi tizedbe tartozók kapták a legnagyobb összegeket.

Ráadásul akár többször is igénybe vehették a támogatást, második, harmadik lakás céljára. Ekkor virágzott ki először az üzleti célú lakásvásárlás állami támogatással, amelyben a törlesztést a kiadott ingatlan lakbére fedezte.

Ennek következtében amikor a Medgyessy-kormány némi halogatás után megszüntette ezt a lehetőséget, a

központi költségvetés már évi 280 milliárdot fizetett évente.

(A jelenlegi csok-os és egyéb támogatások most járnak 450 milliárd körül – összesen.) Úgy, hogy a 3, majd 4,5 százalék kamattámogatás ugyan kedvező volt a hitelt felvevőknek, de – ahogyan az később be is következett – makrogazdasági okból emelkedésnek induló kamatok esetében fenntarthatatlanná vált volna. Vagy sokan nem tudják törleszteni a részleteket, vagy ezt megelőző intézkedéssel a költségvetés válik még inkább fizetésképtelenné.

Ráadásul az akkori orbáni program éppúgy, mint most, a tehetőseknek nyújtott nagyon sok támogatást, az átlagos jövedelműeknek már szinte semmit. Ahogy Lakner írja egy másik cikkében,

a támogatások körülbelül háromnegyedét egyetlen támogatási forma köti le,

mégpedig olyan, amely kifejezetten a magasabb jövedelműek számára kedvez, miközben kiszorítja az egyéb eszközöket, hiszen azokra egyszerűen nem jutott pénz.

Most lényegében ugyanezt látjuk, csak nem a kamatokhoz járulnak hozzá, hanem közvetlenül a vételárhoz, fejenként több tízmillióval. S ugyanúgy lehetőséget adva arra, hogy egy másik formával („szuperállampapír”) szálljanak be a babaváró hiteles konstrukcióba. Szintén amúgy is jómódúakra öntik a pénzt (a szegények rovására), s olyan összesített feltételekkel, hogy még gyerek születése nélkül is kiváló befektetés legyen.

Tovább romlott a lakásszegénység

Nem csökkent a lakásszegénységben élő 2-3 millió ember száma az elmúlt időben, a kormány alig tesz ennek csökkentésére. Sőt, jövőre 11-szer annyit költ a jómódúak lakhatására, mint a szegényekére.

Bár 2018-ban és 2019 első felében számos lakáspolitikát érintő kérdésben jelentős változásokat és fordulatokat láthattunk, a lakásszegénység szempontjából az alapvető tendenciák inkább a helyzet romlásának irányába mutatnak továbbra is – olvasható a Habitat for Humanity idei lakhatási jelentésében. A Habitat azokat tekinti lakhatási szegénységgel érintett háztartásoknak, amelyek megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági, területi, illetve jogi szempontból az átlagosnál rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben élnek.

Rengeteg a pocsék minőségű lakás

Érdemben nem csökkent annak a 2-3 millió embernek a száma, akiket valamilyen formában érint a lakásszegénység. Bár a 4,4 millió magyarországi lakóingatlanból nagyjából 3,5 millió nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak. Ebben nem csak önmagában borzasztó a helyzet, hanem régiós összehasonlításban is azt láthatjuk, hogy messze a többi ország mögött kullogunk a rossz minőségű lakásban élők arányát összehasonlítva.

Forrás: Habitat for Humanity

Továbbra sem láthatunk olyan jelentős kormányzati programot, amely kifejezetten ezt a problémát célozná fogalmaz a jelentés. (Olyannyira igaz ez, hogy pár éve a középületekre irányította át a kormány az eredetileg lakások energetikai korszerűsítésére szánt tetemes uniós pénzt.)

Az Eurostat adatai szerint 2018-ban nagyjából minden nyolcadik magyar háztartásnak volt valamilyen adóssága, ezen belül pedig

minden harmadik szegénységi küszöb alatt élő háztartásnak valamilyen közműhátraléka.

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal 2018-as adatai szerint nagyjából egymillió ember áll közel ahhoz, hogy tartozásai miatt kikapcsolják az áramszolgáltatást otthonában. Többek között ennek is betudható, hogy a téli kilakoltatási moratórium ellenére 2018-ban átlagosan naponta 8,8 ingatlankiürítés történt.

Elszállt lakásárak

Mindeközben a kiadó és eladó lakások kínálati árai folyamatosan emelkednek, sőt, 2018-ban nemzetközi összehasonlítás alapján az egész világon Budapesten emelkedtek leggyorsabban a lakossági ingatlanárak.

Forrás: Habitat for Humanity

Így bár ingatlanpiaci szempontból Budapest és Magyarország egyre vonzóbb befektetési célpont, a lakhatás területén

alig találni olyan mutatót, amely ne a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését jelezné.

A kormány a gazdagokat támogatja

Ezen a helyzeten az állami lakáspolitika nem javít, hanem a legtöbb esetben tovább mélyíti az egyenlőtlenségeket. Továbbra is alapvető probléma, hogy a lakáspolitikai beavatkozások közül egyre kevesebb olyat találunk, amely a lakhatási szegénységben élők helyzetén próbálna javítani. Sőt, a lakáspolitika mind inkább alárendelődik a tágabb gazdaságpolitikai céloknak, illetve a családpolitikának.

Olyannyira, hogy bár 2020-ig a kormányzati tervek szerint egyre inkább nőni fognak a lakhatással kapcsolatos költségvetési kiadások, ezek egyre kevésbé fogják elérni azokat a lakásszegénységben élő háztartásokat, akiknek pont a legnagyobb szükségük lenne rá. 2020-ra a tervek szerint

tizenegyszer annyi pénzt fog költeni a kormány az elsősorban a (felső-) középosztályt támogató konstrukciókra,

mint a kifejezetten a lakásszegénységben élőkre.

Forrás: Habitat for Humanity

Sőt, hogy még egyértelműbb legyen a kormány szelektív gyakorlata, azt szemlélteti a következő ábra.

Forrás: Habitat for Humanity

A Habitat szerint mind az albérletárak növekedése, mind a közműhátralékkal rendelkezők tartósan magas száma és aránya, mind a lakossági hitelek terjedése, mind pedig a kilakoltatások magas száma azt jelzi, hogy

a lakhatás megfizethetőségével kapcsolatban egyre több háztartásnak lesznek problémái.

Már hosszú évek óta nem csak egy szűk, mélyszegénységben élő réteget érint a lakásszegénység, hanem számos (alsó-) középosztálybeli családot is. Ha ők is belekerülnek a lakásszegénységet gyakran jellemző szegénységi csapdába, úgy a magyar társadalom kettészakadása a közeljövőben rohamos mértékben növekedhet. Bármennyire is úgy tűnhet, hogy a mostani ingatlanboom össztársadalmilag vagy gazdaságilag kedvező folyamat, a szegényebb társadalmi rétegeket inkább negatívan érinti az ingatlanszektor felfutása.

Fiatalok csapdában

Különösen súlyos megállapítás az, hogy a pályakezdő, családalapításra készülő korosztály jelentős része lakhatási problémákkal küzd, amely valószínűsíthetően kihat a tartósan alacsony szinten lévő termékenységi rátára is. A szülői házból való elköltözés, vagy a felsőoktatási tanulmányok alatti lakhatási kérdések kevésbé érintik a tehetősebb családokat, ahol az idősebb generációk korábban felhalmozott vagyonukból ki tudják segíteni a fiatalokat. De egyre szélesebb az a kevésbé tehetős réteg, ahol az ilyen intergenerációs transzferek helyett eladósodásra, vagy egyéb informális megoldásokra szorulnak a fiatalok.

Forrás: Habitat for Humatity

Az össztársadalmilag is kimutatható társadalmi polarizáció talán még élesebben jelentkezik a fiatalabb generációk esetében, ami rendkívül aggasztó a magyar társadalom jövője szempontjából. Az egyik legszembeötlőbb adat, hogy

a 18 év alatti gyermekek majdnem kétharmada túlzsúfolt lakásban él,

ami az EU-átlag háromszorosa, és messze kiemelkedik a V4-ek hasonló mutatói közül is.

 A sor végén kullogunk

A Habitat a lakásszegénységgel és a megfizethetőséggel kapcsolatos főbb hazai tendenciákat is összehasonlította a környező országok és az EU hasonló folyamataival. Legfőbb megállapítása az, hogy

alig található olyan statisztikai mutató, amelyben ne sereghajtók lennénk a V4-ek között.

Magyarországon például a térség országai közül sokkal nagyobb arányban kitettek a szegénység veszélyeinek a vidéken élők, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a 18 év alattiak, vagy a többgyermekes családok.

Különösen rossz a lakásszegénység szempontjából a 18 év alattiak helyzete. A súlyos lakhatási deprivációban élők között az országban sokkal nagyobb a hitelllel rendelkező lakástulajdonosok és a szociális alapon bérlők aránya, mint a többi V4-es országban. Azaz a szociális bérlakásszektor és a hitelválságban érintettek helyzete egyaránt jelentősen rosszabb, mint a hozzánk leghasonlóbb kelet-európai országokban.

Megfizethetetlen lakbérek

A bérlakásban élők helyzete szintén kiemelkedően nehezebb: a megfizethetőségi problémák sokkal nagyobb arányban érintik őket, mint a visegrádi országok magánbérletekben élő lakóit.

Forrás: Habitat for Humanity

Látható, hogy míg kilenc éve is a jövedelmi létra második felében lévők számára volt megfizethető egy garzon, addig mostanra már csak a nyolcadik tizedben lévők képesek kigazdálkodni ezt.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!