Kezdőlap Címkék Külügy

Címke: külügy

Megvan, hol bujkál Gruevszki

Most már, hogy két napja áll a bál, és mindenki Nikola Gruevszkit keresi, elárulhatom, hogy nálunk bujkál, a mi lakásunkban. Nem tudom, hogy került ide, de egyszer csak ott állt az ajtóban a volt macedón miniszterelnök. Azt mondta, hogy éhes és szomjas, emellett fázik, és mindenből nagyon elege van. Megkérdezte, hogy nem húzhatná meg magát néhány napra nálunk.

Először nem akartuk befogadni, kinek hiányzik a lakásából egy volt macedón miniszterelnök, de aztán, bevallom, megszántam. Különösen, mikor elmondta, hogy a hazájában üldözik a Soros-hordák, egyetlen nyugodt perce sincs tőlük.

Mondtam neki, úgy hallottam, hogy valami Mercedest vetetett a belügyminiszterével 600 ezer euróért, mire azt válaszolta, hogy ez nem igaz. Olyan őszinte tekintettel nézett rá, hogy el kellett hinnem, hogy nem igaz – ha igaz lenne, hogy bűnöző és gazember, biztosan megmondta volna azt is. Azért még megkérdeztem, nem akar-e Orbán Viktor valamelyik házában bujkálni, tágasabb mint a mi lakásunk, és az ellátás is jobb, mint nálunk, de elhárította azzal, hogy ott már laknak nők, jelesül Róza és Flóra, mit keresne ő közöttük.

Ekkor néztem meg alaposabban, mondjuk, előbb is feltűnhetett volna, hogy női ruhában van. Meg is kérdeztem, hogy talán gender szakos volt valamelyik macedón egyetemen, de csak sejtelmesen mosolygott és nem mondott semmit. Ebből arra következtettem, hogy komoly oka lehet annak, hogy női ruhába öltözött, talán azt akarta, hogy Orbán Viktor kezet csókoljon neki, mert a magyar miniszterelnökről köztudott, hogyha meglát egy női kezet, azonnal kisztihandolni támad kedve.

Próbálkoztam még Szijjártó Péterrel, mondtam a Gruevszkinek, hogy a külügyminiszternek is szép nagy házikója van. Fotót is tudok mutatni róla, 167 millió forintba került a dunakeszi kulipintyó, de ez a fejétől a talpáig becsületes ember, aki nemrégiben még Macedónia miniszterelnöke volt, összevonta a szemöldökét, alig tudtam megnyugtatni, hogy szó sincs korrupcióról, a Szijjártónak a szülei egy dolgos élet megfeszített munkájának a verejtékével kapargatták össze a rá valót, hogy külügyminiszterként dolgozó fiacskájuknak legyen hol fogadnia a jeles külföldi vendégeket.

Láttam a Gruevszkin, hogy megnyugodott, de ezzel együtt visszautasította az ajánlatot. Nem menne Dunakeszire, mondta, jó lesz neki nálunk is, csak néhány napról lenne szó, utána eltűnik, mint a kámfor, még nem tudja, hogy hova megy, de nem fog sokáig alkalmatlankodni.

Így hát befogadtam a lakásomba ezt a Gruevszkit, nem volt mögötte semmi sanda szándék, tényleg megsajnáltam, annyira szerencsétlenül nézett ki, ha tényleg keresik az urak, nálam megtalálják.

Így reagált a Külügyminisztérium az amerikai bírálatra

0

A magyar külügyminisztérium szerint az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének a sajtószabadságról tett nyilatkozata “kéretlen beavatkozásként a magyar belpolitikába”.

Erről Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára beszélt. Szerinte

“a rossz emlékű goodfriendi hagyomány útjára lépett”

az ügyvivő, amikor nagy nyilvánosság előtt hosszan értekezett a magyar sajtószabadság állapotáról, annak hiányosságairól.

David Kostelancik beszédével több probléma is van Magyar szerint. Szerinte “senki nem kérte, hogy nyilatkozzon”, “semmilyen morális és politikai felhatalmazással sem rendelkezett” (igaz, később azt is mondta, hogy a diplomaták jellemzően utasításra cselekszenek), és “Magyarország szuverén államként kikéri magának”, hogy bármely ország így avatkozzon be a parlamenti választásba.

Azt mondta:

az ügyvivőt még az éjszaka bekérették, és reggel megvitatták vele a szóban forgó kérdéseket, kifejezték a tiltakozásukat.

Elmondták neki kifogásaikat, és azt is: elvárják, hogy az ilyen nyilatkozatok ne ismétlődjenek meg, ugyanis rombolják a kétoldalú kapcsolatokat, a bizalmat.

Magyar Levente szerint elfogadhatatlan, hogy bárki minősítgesse a magyar demokráciát, hiszen Magyarország sem beszél más államok belügyeiről. Azt mondta: a kormány sem teszi közzé az amerikai belpolitikáról vagy az emberi és szabadságjogok tengerentúli helyzetéről alkotott véleményét, bár van ilyen. Szerinte

“rendkívüli módon meg fogja nehezíteni a munkát”,

ha a jövőben hasonló nyilatkozatok születnek. 

Azt is mondta: azt várják el, egyáltalán ne kommentálják a magyar folyamatokat. Márpedig David Kostelancik tegnap azt mondta: szóvá fogják tenni, ha valamivel nem értenek egyet.

Az ügyvivő tegnap többek között arról is beszélt, hogy szabad és demokratikus társadalom nem létezhet szabad sajtó nélkül, és demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat. Szerinte a sajtószabadság területén folytatódnak a negatív tendenciák Magyarországon, és „riasztó fejlemény” is van. Példaként a kormány szövetségeseinek médiavásárlásait, az állami hirdetések célzott elosztását, és újságírók megfenyegetését mondta.

Miért jobb Szent István Soros Györgynél?

„Augusztus 20. kommunikációs üzenetek”. Ez a címe annak a rövid szösszenetnek, melyben a kormány segít eligazodni a külképviseleteknek, hogy idén az ünnepi beszédeikben mire helyezzék a hangsúlyt.

A külképviseletek számára melegen ajánlott üzenet így hangzik: „Választás előtt állunk: Szent István Magyarországa és a Soros-terv között”.

Ha ezer évig élek, akkor sem jutott volna ilyen nagyszerű gondolat az eszembe. Biztosan azért nem, mert nem vagyok annyira okos, mint teszem azt, Kósa Lajos, és nem tudok annyira árnyaltan fogalmazni, mint Németh Szilárd. De most már én is úgy látom, hogy bizony, kis odafigyeléssel, gondolnom kellett volna erre. Tényleg össze kell hasonlítani Soros Györgyöt Szent Istvánnal, ha másért nem, hát azért, hogy lássuk, mekkora különbség van a két ember között.

Ha billentyűs volnék egy zenekarban, zongorázni tudnám a különbséget.

Szent István gyorsabb volt száz gáton, mint Soros György. Több fekvőtámaszt tudott lenyomni és távolugrásban is kenterbe verte.

Szebben ejtette a zöngés hangzókat.

Több prímszámot tudott fejből elsorolni.

Számos alkalommal feljegyezték, amikor a villamoson átadta az ülőhelyét egy idős embernek, vagy áldott állapotban lévő nőnek, míg Soros Györggyel kapcsolatban hiába is kutatnánk hasonló cselekedet után.

Szent István már gyerekként is megette a spenótot, míg Sorosról köztudott, hogy válogatós volt.

Szent István evés előtt mindig megmosta a kezét, míg Soros Györgyről ez nem mondható el.

Szent István zsebre tett kézzel is messzebbre tudta köpni a szotyola héját, mint Soros György.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK