Kezdőlap Címkék Közmunka

Címke: közmunka

Elértéktelenedik a közmunkás bér

Hét év alatt 78 százalékról bő 54-re csökkent a nettó közmunkás bér a nettó minimálbérhez képest. A hivatalos infláció alapján ez a fizetség idén reálértéken is „vesztésben van”.

Leépíti csodafegyverét a kormány, már évek óta. A válság csúcspontján már túl, 2011. őszétől vezette be a jelenlegi közmunka-rendszert a kormány, amellyel a foglalkoztatási statisztikát is jelentősen javítani tudta (más országokban ezt a réteget nem számítják bele az alkalmazottak körébe).

A munkaerő hiányának élesedésével a kormány három éve döntött a közmunkások minél nagyobb arányú átirányításáról a rendes munkaerő-piacra. Ennek egyik eszköze a javadalmazás befagyasztása; most már azt is tudjuk a kormány hivatalos tájékoztatásából, hogy 2019-ben is marad a bruttó 81 530 forint, nettó 54 217.

A Policy Agenda (PA) azt nézte meg, ez az összeg hogyan viszonyul a minimálbérhez 2011-től kezdve. 2011-ben a nettó közfoglalkoztatotti bér csupán 77,6 százalékát érte el a nettó minimálbérnek. Ez adókedvezmények nélkül 13 575 forint elmaradás volt. 2017-től aztán már nem is változtattak a javadalmazás összegén, miközben a (minimál-)bérek erőteljesen növekednek az elmúlt három évben.

Ezzel idén a két fizetség közti arány már csak 54,7 százalék, forintban kifejezve 44 868 a különbség.

Ráadásul 2019-től – a hivatalos inflációval számolva – már reálértéken is veszít a közmunkások túlnyomó része. A nettó bér 15 százalékkal növekedett (a 2017-es, jelenleg is érvényes összegre), az árak viszont 16 százalékkal emelkedtek.

A PA-ban is felhívják azonban a figyelmet arra, hogy ebben a jövedelmi kategóriában a társadalmi átlagnál lényegesen nagyobb az élelmiszerek részaránya a költésen belül, márpedig a drágulás itt 21 százalék volt. Ez már 6 százalékpont mínusz a közmunkás nettó bér emelkedéséhez képest.

Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb embert vonnak be a közmunkába. Ennek egyik eszköze a bér elértéktelenítése.

Forrás: Belügyminisztérium

Pontos havi statisztika legutoljára tavaly októberről található.

Akkor a havi átlag 122 845fő volt, amely 0,7 százalékkal több, mint az előző hónapban, de 27,1 százalékkal kevesebb az előző év októberéhez viszonyítva.

Az ábra azt is megmutatja, hogy ez a szám csaknem 130 ezerrel kevesebb a 2015 júliusi csúcsértéknél.

A területi egyenlőtlenségek azonban változatlanul nagyok. A legtöbb közmunkás Borsodban volt (23 256 fő), a második Szabolcs 22 844-nel. A harmadik Hajdú-Biharban már csak ennek fele, 11 612. Budapesten mindössze 1290-en voltak.

Eltűnt a közmunkások harmada, jövőre újabb ötöde mehet

Másfél év alatt 73 ezerrel csökkent a közfoglalkoztatottak száma. Az egyharmados létszámcsökkentés fűnyíróelvű volt, ami után például a szabolcsi falvakban az alkalmazásban állók 18 százaléka közmunkás. Az ország kettészakadtsága rögzült, és jövőre tovább vágja a kormány ezt a réteget.

Éppen két éve ilyenkor volt csúcson a közfoglalkoztatottak száma: 223 ezer ember. Számuk az idei első negyed évben 150 ezerre csökkent, ami 73 ezret meghaladó, 33 százalékos csökkenés – derül ki a Policy Agenda (PA) elemzéséből. (Azóta mintegy ötezerrel tovább apadt az állomány.)

A PA kimutatása szerint a létszámcsökkentést fűnyíróelven hajtották végre, azaz

a közmunkások 56 százaléka dolgozott a falvakban 2016-ban is, és most is,

egyharmaduk városokban, csaknem tizedük a megyei jogú városokban, és kevesebb, mint 2 százalék Budapesten. Az összes munkavállalási korúnak viszont 31 százaléka falusi, vagyis ebben a településtípusban sokkal magasabb a közmunkások aránya.

Egyéb számokból is kitűnik, hogy rögzült az ország kettéhasítottsága. Területi alapon is. A keleti országrész megyéiben a települések mintegy 40 százaléka olyan, amelyben a közmunkások aránya 10 százalék feletti. Ezen belül

Szabolcs falvaiban ezer foglalkoztatottból még most is 180 közmunkás.

Ezzel szemben Győr-Moson-Sopronban alig 6.

A falvak országos átlagában a foglalkoztatottak körében 7,2 százalék a közmunkások aránya.

Látványos a csökkenés az úgynevezett „közmunkával fertőzött” települések számában (vagyis ahol 10 százalék feletti e munka részaránya a munkavállalási korban lévők körében): 2016-ban 977, idén tavasszal 585.

Az arányosan 33 százalékos csökkenés tehát azt mutatja, hogy

nagyjából párhuzamosan ment végbe a közmunka kiszorulása és a munkahelyek számának növekedése.

Ezzel együtt az látszik a PA adataiban is, hogy amiben viszont nincs változás: a vidéki Magyarországon, különösen annak egyes részein a közmunkán kívül szinte semmi sincs, nélküle megáll az élet.

Éppen ezért rendkívül ellentmondásos a kormány azon terve, amire a most elfogadás előtt álló 2019-es költségvetésben készül: a nominálisan a 2014-essel megegyező idei 225 milliárdot

egyötödével 180 milliárdra tovább vágja.

Ennek „eredményeképpen” 120-130 ezerre süllyedhet a közmunkára felveendők száma. Persze csak akkor, ha nem változik meg a javadalmazásuk összege; ha nőne, abból még kevesebb embernek jut kenyérre való. Az pedig erősen kérdőjeles, hogy az eddigi tempót tartja-e az alkalmazottak számának növekedése.

Költségvetés 2019: tűzoltás, helyenként fű alatti megszorítás

Felfordulást nem okozna a 2019-es költségvetés, a szociális területen mintha tűzoltás jellegű kiadásnövekedést tervezne a kormány, másutt viszont infláció alatti a növekmény. Az egyik legnagyobb vesztesnek a közmunkások serege látszik.

Semmi különös, búcsú az álmoktól: részletesebben áttekintve így foglalható össze a jövő évi költségvetés tervezete. Marad a robusztus, 4,1 százalékos növekedés, bár csökkenő ütemű, de még mindig impozáns (8,8 százalékos) béremelkedés van a tervasztalon. Az első kockázati elem a növekedési ráta, sok elemző szerint ez kissé túl ambiciózus. Valószínűleg részben erre válaszul a kormány felével megtoldja a költségvetés tartalékait.

A kormány vélelmezett kőszívűségét cáfolni látszik néhány fontos tétel. A kórházi ellátások soron csaknem 6 százalék, a gyógyszerár-támogatásban 7,5 százalék a növekmény az ideihez képest. Sőt, a gyógyászati segédeszközökhöz hozzájutást 10 százalékkal segítik.

Ezek lényegesen meghaladják a 2,7 százalékra tervezett inflációt,

de leginkább tűzoltásnak foghatók fel az elmúlt években felgyülemlő feszültségek láttán.

Más előirányzatokból viszont az látszik, hogy a kormány változatlanul a magas jövedelműek helyzetét akarja erősíteni, a lopakodó elvonás az alsó jövedelmi tizedekben lévőket sújtja jövőre is.

A családi támogatások csökkennek,

ezen belül a messze legnagyobb tétel, a családi pótlék tíz év után is változatlanul fagyásban marad. Ez a szegény sorban élők terheit súlyosbítja. Némiképpen, de az infláció felével növekszik (vagyis reálértéken veszít értékéből) a közgyógyellátásokra szánt összeg.

Ezzel szemben éppen inflációkövető lesz a lakásépítési támogatás (közismert nevén a csok), jövőre már 242 milliárdot szán erre a kormány.

Ez egyre inkább a tehetősek jövőjét szolgálja,

ha figyelemmel vagyunk a legutóbbi folyamatokra, ahogyan az ingatlanpiaci drágulásban rohamosan veszíti el értékét a legnagyobb, 10+10 milliós csok-támogatás is.

A kormány – miután elmúlt a 2008-as válság közvetlen hatása és a magyar gazdaság a kedvező nemzetközi környezetnek, valamint a beözönlő uniós támogatásoknak köszönhetően emelkedő pályára állt a gazdaság – erőteljesen látott hozzá

a közmunkások kiszorításához a munkaerőpiacról.

A programban három éve (januárban) 180 ezren, 2016-ban már 223 ezren, tavaly 211 ezren kaptak nem túl értelmes munkát.

Forrás: BM

Bár a közmunkásoknak csak csekély része (körülbelül 13 százaléka) képes idővel rendes foglalkoztatásban részesülni, a szorító munkaerőhiányt is látva a kormány hozzálátott a közfoglalkoztatás alapos megvágásához. A tavaly év elején még 211 ezres tömeg ennek az évnek elejére 50 ezerrel zuhant, hogy aztán idén áprilisban – a pár napja készült statisztika szerint – a közfoglalkoztatásban részt vevő személyek havi átlagos száma 145 445-re zuhanjon. Ez 2017 áprilisával összehasonlítva 29 ezres csökkenés – olvasható a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi (!) helyettes államtitkársága jelentésében.

Persze itt minden leginkább a pénzről szól,

a közmunka-kassza most nominálisan éppen annyi, mint 2014-ben: 225 milliárd forint.

Közben megjárta a 270 milliárdot, de 2019-ben szekercével hasítanának le a kiadásokból: a 180 milliárd 20 százalékkal lesz kevesebb az ideinél. Ezzel akár 130 ezer körülire eshet a közmunkások száma 2019-ben.

A programból kiesőket a versenyszférának kellene felvennie. A költségvetés tervezete a foglalkoztatás másfél százalékos bővülésével számol. Nem biztos, hogy ezt a 66 ezres igényt az ellátásból kieső közmunkások köréből képes lesz magába olvasztani a gazdaság. Az álláskeresési ellátás bukszáját talán nem véletlenül bő egyharmadával tervezi megfejelni a kormány.

„Minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve” – Vidéki lapokban olvastuk, április 19.

0

A vidéki Mediaworks-lapok most is ugyanazokat a publicisztikákat közlik, de olvastunk bűncselekményekről, közmunkásokról és fürjtojásokról is: megnéztük, miről írnak a vidéki lapok.

„Elvarratlan szál”

„Egy kisebb csoport 2002 nyarán, a választások után Budaházy György vezetésével lezárta a budapesti Erzsébet hidat, követelve a szavazatok újraszámlálását. Az MSZP–SZDSZ-koalíció alig egy hajszállal, néhány tízezer szavazatnyi különbséggel nyerte meg a választásokat, és ott volt a rengeteg szabálytalanság. Az újdonsült hatalom a legbrutálisabb eszközökkel verte szét a tiltakozást, majd este a Parlament előtt összegyűlt tömeget is szétoszlatta.

Ekkoriban, 2002-ben tört fel Toroczkai László az országos nyilvánosság szintjére mint egy ifjúsági szervezet vezetője. Ezután nyugodtan végigprovokálta, végigbalhézta a 2006-ig tartó időszakot, majd a Gyurcsány kiszivárgott őszödi beszéde ellen tiltakozókat átvezette az MTV székháza elé, és megostromolták az épületet. A későbbiekben aktívan kivette részét az utcai zavargásokból – a balliberális média pedig azt harsogta, a Fidesz áll a rendbontások mögött. Toroczkainak a haja szála sem görbült, miközben a balhéba rángatott emberek hónapokra, évekre börtönbe kerültek.”

(Minden, a Mediaworks-hálózathoz tartozó lapban megjelent)

„Többségünket már meg sem lepi az ellenzék köreiben megnyilvánuló fizikai erőszak”

„Az április 8-i választási kudarc után pár nappal az LMP két politikusa, Hadházy Ákos és Sallai Róbert Benedek egymásnak esett. Olvasóinkat arról kérdeztük, mit szólnak ehhez.

A válaszadók több mint fele, 51 százaléka csak legyintett, mondván, hogy a magyar ellenzéknek már rég annyi, már korábban kiütötte magát, ez az eset nem oszt, nem szoroz a helyzetükön. Őket ez az újabb színjáték bizonyára már meg sem lepte.”

(Minden, a Mediaworks-hálózathoz tartozó lapban megjelent)

„Lószerszám helyett téglát kapott”

„Egy bakonyi község lakója egy közösségi oldalon adott fel hirdetést 2018. április 1-jén, melyben pónilovakhoz való használt lószerszám vásárlásához keresett eladót. A hirdetésére egy férfi jelentkezett, aki több mint ötvenezer forintért kínált ilyen terméket, és ehhez fotókat is mellékelt. A sértett az ajánlatot elfogadta, és a részére kézbesített utánvétes küldeményt április 10-én kifizette és átvette. A csomagot felbontva viszont azt tapasztalta, hogy az nem az egyeztetett lószerszámot, hanem csak értéktelen nyaklót, kantárt és zablát, valamint két darab téglát tartalmaz.” (veol.hu)

„Fúriaként tombolt a szomódi kocsmában”

„A gyanúsított április 17-én délután egy szomódi kocsmánál inzultálta a vendégeket. Egyiküket megütötte, majd amikor a sértett távozott az italozóból, követte őt. Miután az bement a közeli dohányboltba, utána ment, berúgta az üzlet ajtaját, majd elvette a férfi pultra kihelyezett pénzét. Amikor a férfi visszakövetelte a pénzét, a gyanúsított megfenyegette őt. Ezután visszatért a kocsmába, ahol tovább zaklatta az ott lévő vendégeket, majd szétrúgta a terasz lépcsőjének fakorlátját és az italozó mellett lévő szemetest is megrongálta.” (kemma.hu)

„A közmunkásokat is támogatja a kultúrház Jászkarajenőn”

„A hagyományos szolgáltatások mellett más okok miatt is betérnek a helyiek a falu művelődési központjába. A kultúrház ugyanis nem csupán a művelődésben, de a munkavállalásban is komolyan segíti a falubelieket. A közért dolgozókat kiváltképp…” (szoljon.hu)

„Kemény, de laktató tésztába gyúrják az aprócska fürjtojást”

„Többet, de apróbbat tojnak, mint a házityúkok, a testük is kisebb, ám a fürjtojás igazi kuriózum. Tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal, s ráadásul még finom is, felhasználása pedig páratlanul változatos.” (sonline.hu)

Lázár János a közmunkásbűnözésről

0

Kampány van, ennek tudjuk be, hogy ilyenkor a politikusok mindenre képesek. Sóvárogják az emberek szeretetét, jobban, mint az elmúlt négy év során bármikor.

Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter ezúttal Csanádalbertiben látogatott el egy házaspárhoz, ahol a közmunkásként dolgozó asszony vette magának s bátorságot és elmondta a miniszternek, mennyire megbántotta őt korábbi sértő kijelentésével. (Lázár János egy január végi közösségi fórumon azt mondta, hogy azért jó a közmunka, mert aki reggel 6-ra jár dolgozni, az délután 3 órakor már fáradt lesz ahhoz, hogy lopjon.)

Lázár most már másként látja. „Nagyon sokat dolgoznak a közmunkások. Itt például, ebben a faluban, az én városomban is, senki nem nézi le a közmunkásokat, de sajnos volt olyan időszak, amikor nem lehetett a szociális segélyből megélni, és akkor is boldogulni kellett. Voltak olyan emberek, akik a jövedelmüket másképp egészítették ki. Ezt kár eltagadni, az én mondatom valószínűleg nem volt jó” – mondta Lázár.

Az ő mondata tehát nem volt jó, de ez a nem jó mondat nem a mostani időszakra vonatkozott,

hanem arra, amikor még a baloldal kormányozott. Mert „sajnos volt olyan időszak, amikor nem lehetett a szociális segélyből megélni, és akkor is boldogulni kellett. Voltak olyan emberek, akik a jövedelmüket másképp egészítették ki.”

Vagyis, amikor nem a Fidesz, vagyis Lázárék voltak hatalmon, akkor az emberek délután 3-kor is teli voltak tetterővel, ezért aztán jobb elfoglaltság híján, lopni mentek. De ennek már vége, a Fidesz gondoskodott róla, hogy az emberek délután 3 órára elfáradjanak és eszükbe se jusson lopni.

Lázár János arról nem beszélt az őt vendégül látó Csanádalbertiben élő házaspárnak, hogy ő és társai reggel hány órakor kezdenek dolgozni.

Jobban megéri Romániába átjárni dolgozni?

A magyar átlagbér ma 20 százalékkal alacsonyabb, mint a V4-ek többi országában. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből jobban megéri átjárni napszámba Romániába, mint itthon közmunkásnak lenni – mond egy sokkoló tényt Kiss Ambrus, a Policy Agenda ügyvezetője. Szerinte a bértömeg növekedése alapján mintegy 10 százalékos létszámnövekedés lehetett Magyarországon abban az időszakban, amire Orbán Viktor idei évértékelőjében azt mondta, hogy nyolc év alatt 736 ezer munkahely  jött létre. Kiss a Független Hírügynökségnek adott interjújában azt is levezeti, hogy 2016-ban mintha többen végezték volna ugyanazt a munkát, de kitér a külföldön dolgozókra, és arra is, hogy állunk a foglalkoztatás terén nemzetközi összehasonlításban.

 

Amikor 2010-ben a 2. Orbán-kormány hivatalba lépett, az egyik jól hangzó vállalása az volt, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet teremt. A miniszterelnök – immár a 3. Orbán-kormány vezetőjeként – tartott idei évértékelőjében azt állította, hogy időarányosan jobban is állnak, 736 ezer munkahelyet teremtettek. Ez igaz? A számok alátámasztják ezt?

A kérdést úgy kell feltenni, hogy mi bizonyítja, hogy ennyi munkahely jött létre. Erre az egyik választ a Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi standardokat követő reprezentatív munkaerő-felmérésen alapuló foglalkoztatottsági statisztikája adhatja meg. Ez azt a kérdést teszi fel, hogy a felmérést megelőző héten végzett-e a megkérdezett minimum egy órányi, jövedelmet biztosító munkát, illetve rendelkezett-e olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg volt távol. Ez nem hungarikum, egy olyan nemzetközi módszertan, amely lehetővé teszi a nemzetközi összehasonlításokat. Ebben a statisztikában valóban megvan a hétszázezer feletti plusz munkahely.

De ha a statisztika szerint valós a szám, miért van az hogy az elemzők, a szakemberek, nem szólva a politikusokról, óvatosságra intenek a számmal kapcsolatban?

Merthogy a más módszertan szerinti statisztika, az „alkalmazotti” nem igazolja vissza ezt a számot. A munkáltatói kikérdezésen alapuló adatgyűjtés az öt fő feletti vállalkozások foglalkoztatási adatait tartalmazza, s kimaradnak belőle a mikrovállalkozásokban, egyéni vállalkozóként, a külföldön vagy feketén dolgozók. Ebben a statisztikában már messze nincs akkora növekedés, mint az előbbiben, olyan 330 ezres a plusz létszám a bázisnak tekintett időponthoz képest.

Milyen módon lehet eldönteni, hogy melyik áll közelebb a valósághoz, ne adj’ isten, mi a tényleges helyzet?

Érdemes megnézni a bértömeg alakulását. 2010 és 2016 között 43 százalékkal nőtt a bértömeg, ez idő alatt 30 százalékkal emelkedtek az átlagbérek. Ezzel korrigálva 10 százalékos foglalkoztatotti növekedésre látszik fedezet.

Mintha ez tovább bonyolítaná a kérdés eldöntését…

Van még valami, amit érdemes megvizsgálni. Ha többen dolgozunk, akkor nő a gazdaság is. Az említett 2010-16-os időszakban a magyar GDP  összesen 11,7 százalékkal bővült – megjegyzem, ez idő alatt Lengyelországban 19, Szlovákiában 17 százalékos volt a növekedés. Nálunk ehhez a gazdasági növekedéshez 16,4 százalékos foglalkoztatotti létszámnövekedés járult, a lengyeleknél 4, a szlovákoknál pedig 7 százalékos. Azaz a számok azt mutatják, hogy nálunk 2016-ban mintha többen végezték volna ugyanazt a munkát, hiszen nem nőtt a GDP olyan ütemben, mint máshol.

Ebből mi következik?

Az, hogy túlzottan magas a foglalkoztatotti létszámnövekedés a statisztikában, ugyanis sokan mikrovállalkozásként, egyéni, családi vállalkozás tagjaként (többek közülük inkább kényszervállalkozók) dolgoznak. Ezek bizonytalan munkahelyek, hiszen nem feltétlenül van mögöttük stabil vállalkozáshoz szükséges háttér. Ez az egyik dolog, a másik pedig, hogy

belekavarnak a képbe a külföldön dolgozó magyarok.

Ugyanis a kérdezőbiztosok azt kérdezik, hogy az adott háztartásban hányan dolgoznak, s gyakran csak annyit válaszolnak nekik, hogy ennyien-annyian, de arról már nem ejtenek szót, hogy vannak köztük olyanok is, akik külföldön dolgoznak, de nem kivándoroltként.

És azok, akik családostól kitelepedtek? Ők mennyire szerepelnek ezekben a statisztikában?

Nem nagyon, viszont miután mintavételes a felmérés, a kérdezőbiztos másik címre megy, ha valahol senkit nem talál otthon. Tehát addig megy, míg talál, s azok kerülnek csak be a mintába, azokból származtatják le az összesített becsült adatot.

És mi a helyzet a közmunkásokkal? Az ő számuk milyen részét teheti ki a növekménynek?

Tulajdonképpen ki lehet számolni. Ugyanis azt tudni lehet, hogy 2010 előtt is voltak közmunkások, de a számuk jóval alacsonyabb volt, és nem volt erre külön nyilvántartás. Ugyanakkor nagyjából össze lehet szedni az adatot, a szám 50-70 ezer lehetett a kormányváltáskor. 2017-ben 165 ezren dolgoztak havi átlagban, előtte egy évvel 200 ezer felett – a foglalkoztatotti létszámnövekedésében ez is benne van.

Mi következik ebből?

A magyar átlagbér ma 20 százalékkal alacsonyabb, mint a V4-ek másik három tagországában. Felmerül a kérdés, hogy ki tud-e törni az alacsony bérpályából az ország. Mi voltunk az éltanulók, ma meg a lemaradók.

Eljutottunk odáig, hogy a tömegeket érintő közmunkásbér alacsonyabb, mint a minimálbér Romániában.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből jobban megéri átjárni napszámba Romániába (csak pénzügyileg nézve), mint itthon közmunkára menni. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy mennyire kinyílt idehaza a bérolló – most nem a Budapest-vidék közötti különbségre gondolok, ami triviális. Míg a 2008-as válság előtt a legalacsonyabb és a legmagasabb átlagkeresetet felmutató megye között 17 százalékos volt a különbség, tavaly év végén már 49 százalék! A minimálbér emelése némileg tompította a helyzetet, de a különbség továbbra is óriási. És bármit is mond Orbán a munkaalapú társadalomról,

a dolgozói szegénység kifejezetten jelen van az alacsony keresetűek között.

Nagyon sok kiskeresetű család a létminimum alatt él.

Nehezen érthető, hogy a politika, az ellenzék – de jószerivel még a szakma sem – jut tovább annál, hogy lózungokat pufogtasson arról, hogy milyen délibábos ez a foglalkoztatási javulás Magyarországon. Miért?

Mert nagyon nehéz. Az egyik oldalon ott van a KSH adata, míg a másikon több adat, amely nem támasztja ezt alá. De én sem tudom megmondani, hogy pontosan hol „hibázik” a foglalkoztatási statisztika. A másik ok, hogy szerintem az ellenzék nem is a megfelelő oldalról bírálja a kormányt, nem a rossz a kormányzást rója fel neki, hanem a korrupciót, a demokrácia hiányát.

Pedig lenne mit kritizálni a gazdaságpolitikában is

– a multik magas támogatását, az alacsony bérszínvonalat – ezeket azonban nem olvassák rá a Fideszre az ellenzéki pártok.

Talán, mert könnyebb eladni, populárisabb például a korrupció támadása, nem?

Nem hinném, ráadásul a korrupcióról van egy olyan vélekedés a társadalomban, hogy „ezek is lopnak, azok is loptak”.  Az is probléma, hogy az ellenzéki oldal a társadalom- és gazdaságpolitikai programjaik szempontjából nem túlságosan megosztott, nagyjából hasonló nézeteket vallanak, nincsenek egymástól élesen megkülönböztethető – ideológiai alapon – elkülönülő programok. Ugyanabban a mezőben gondolkodnak és mozognak – s ez hasonlít ráadásul a Fidesz logikájára is. Pedig ha alaposan megnézzük, amikor a Fidesz azt mondja, hogy unortodox gazdaságpolitikát visz, akkor lecsupaszítva a lózungoktól, ez

beleillik a neoliberális kelet-európai trendekbe,

nagyon támogatja a multikat, kevésbé a haza kkv-kört, lerontja a munkavállalói jogokat – de az ellenzék ennek nem megy neki, mert szerintük talán ezt nehéz választótömegekkel megértetni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK