Kezdőlap Címkék Közigazgatási bíróságok

Címke: közigazgatási bíróságok

Már törvény: kicsontozták az MTA-t

A parlament megszavazta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóhálózatának kormányzati irányításba vételét. Ennek finanszírozási hátterét már korábban elvették tőlük. A köznevelési törvény módosítását váratlanul elnapolták.

Kedden a kormányzati többség megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely elveszi az MTA 17 kutatóintézetét, és új – kormányzati irányítású – hálózatba (Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot) szervezi őket. A jövő évi költségvetési törvényjavaslatban már elvették a kutatásfinanszírozás pénzét.

A jövőbeni intézményhálózati irányításról (időutazással együtt részletesen írtunk itt. A kormányt az se késztette meghátrálásra, hogy megszámlálhatatlan intézmény, egyetemek professzorai tiltakoztak ellene. Elutasította a tervet az MTA közgyűlése is, nem kis részben azért, mert indoklást soha nem kaptak Palkovics László minisztertől.

Elhalasztotta viszont a kormány a közigazgatási bírósági rendszer létrehozását, amelytől meghatározatlan időre visszalépett a kormány a nemzetközi nyomás hatására. Az erről szóló törvényjavaslatot pedig ma elfogadta a törvénygyár.

A mai nap történése, hogy az alternatív iskolák működését lehetetlenné tevő – hétfőn beterjesztett – törvénymódosítás zárószavazását váratlanul elhalasztották a kormány kérésére. A háttér egyelőre nem ismert.

A kormány meghátrál a közigazgatási bíróságok ügyében

A kormány kezdeményezi az Országgyűlésnél a közigazgatási bírósági rendszer bevezetésének határidő nélküli elhalasztását – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón. Szerintük a kritikák alaptalanok.

Gulyás Gergely azt mondta, hogy noha a kormány szerint az elfogadott jogszabály megfelel az európai sztenderdeknek és a jogállamiság követelményeinek, a közigazgatási bíráskodás bevezetése olyan nemzetközi vita kereszttüzében áll, amely – a kabinet szerint alaptalanul – megkérdőjelezi a bírói függetlenséget.

Amíg megnyugtatóan nem zárhatók le ezek a viták, javasolják a rendszer bevezetésének elhalasztását, amelyről csütörtökön indítványt terjesztenek a Ház elé – tudatta.

A nemzetközi viták konkrétan arról szólnak, hogy a törvény túl nagy hatalmat ad túl kevesek kezébe, és aláássa a bíróságok függetlenségét. Ezt írta például áprilisban az ENSZ-nek a bíróságok függetlenségével foglalkozó különmegbízottja, Diego García-Sayán.

Levelében a különmegbízott azt írta, hogy a decemberben elfogadott törvény alapján túl nagy hatalma lenne az igazságügyi miniszternek, ami sérti az új közigazgatási bíróságok függetlenségét. A bíróságok a gyülekezési jogról, rendőri visszaélésekről és gazdasági ügyekről is döntenének, és ide tartoznak a választási ügyek is.

A különmegbízott szerint

az új közigazgatási bírósági rendszer az igazságügyi miniszter befolyása alá kerül, ami aláássa a bírói függetlenségnek és a hatalmi ágak elválasztásának elvét.

A különmegbízott idézi a Velencei Bizottság márciusi véleményét, amiben a neves alkotmányjogászokból álló európai testület azt állapította meg, hogy a jövőre megalakulandó új bíróságok működtetése során „nagyon széles körű hatalom” összpontosul nagyon kevesek kezében, és „nincsenek hatékony fékek és ellensúlyok, amelyek ellensúlyoznák ezeket a hatásköröket”.

Az új bírósági rendszerben a bírók kiválasztásával, vezetők kinevezésével és a bíróságok működtetésével kapcsolatos jogok döntő többsége az igazságügyi miniszter és a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke kezében lenne. A különmegbízott azt kérte a magyar kormánytól, hogy nyilvános, tisztességes és átlátható eljárásban vizsgálják felül a törvényt.

Velencei karnevál – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, amíg mi itt ünnepeltünk, Petőfit játszott mindenki, több vagy kevesebb sikerrel, és úgy megmentettük a hazát, hogy fikarcnyit sem változott a sorsa, Trócsányi igazságügy-miniszter és a Velencei Bizottság karneválozott, és olyan szép francia négyest jártak el egymással, ami a legkényesebb spanyol etikettnek is megfelelt volna.

Hogy aztán ebből mi lesz a végén, azt persze nem tudjuk megmondani, szerintem az, ami a francia négyeseknek vagy a kállai kettősöknek szokott lenni, vagyis a felek meghajolnak egymás előtt, bókolnak egyet, megköszönik a táncot aztán mindenki megy útjára és tesz, amit akar. De lássuk, mi is történt.

Azt történt, hogy februárban megérkezett Magyarországra a Velencei Bíróság delegációja, hogy megvizsgálja a közigazgatási bíróságok ügyét, amiket a Fidesz-KDNP tervez létrehozni. A vizsgálatot tavaly nyáron kezdeményezte Trócsányi László igazságügyi miniszter, a kormány viszont a botrányról elhíresült december 12-i ülésen elfogadta a vonatkozó törvényt. Hogy ez mennyire tekinthető érvényesnek a szavazógépek körül tapasztalható meghibásodások közepette, hiszen akár a takarító néni is voksolhatott volna, az kérdéses, csakhogy a Velencei Bizottság nem ezt vizsgálta.

Mik is azok a közigazgatási bíróságok?

Azt is ismételjük át, hogy mik is azok a közigazgatási bíróságok, melyek ellen pedig tiltakoztunk, és nézetem szerint még a rabszolgatörvénynél is nagyobb veszélyt rejtenek magukban. Szóval, ez a törvény arról szól, hogy a jövőben a „közigazgatási”, tehát adóügyekkel, építési ügyekkel, tüntetésekkel, sztrájkokkal, választási ügyekkel és közérdekű adatok kiadásával kapcsolatos kereseteket nem a rendes bíróság tárgyalja, hanem a közigazgatási, melynek esetében az illetékes miniszter dönti el a bírói testület összetételét, ő jelöli ki a személyüket.

Mármost az világos, hogy minden politikai ügy ezeknek a hatáskörébe kerül, de még mindig nem gondoltuk át azt a lehetőséget, hogy nem csak a polgár indíthat pert az állam ellen, hanem az állam is a polgár ellen. Ha mondjuk valaki politikai alapon kellemetlennek minősül, teszem azt tüntet, és felismerik a képen – ügyvédtől tudok olyan, most is folyó eljárásról, melynek az az alapja, hogy valakit felismertek egy videofelvételen, amint egy demonstráción pártoló jelleggel tapsolt – úgy az állam vagy annak valamely intézménye eljárást indít ellene, mely óhatatlanul is a közigazgatási bíróság elé kerül. És ott már nem független, hanem gondosan, politikai szempontok alapján kiválogatott bíró ítél fölötte.

De ezeken a testületeken határozhatnának az állami szervek, például az MNB, a Közbeszerzési Döntőbizottság vagy éppen a Médiatanács intézkedéseinek jogszerűségéről. Itt dőlne el az is, hogy az állam mit titkolhat el, ugyanis a közérdekű adatok kiadása miatti perek is oda tartoznának. És persze választási ügyekben is ott mondanák ki a döntő szót.

Magyarországon megsemmisülne ily módon a bírói függetlenség

De miért kérte Trócsányi a Velencei bizottság normakontrollját, nem lett volna egyszerűbb szimplán hatályba léptetni a törvényt, és aztán mindenki mondjon, amit akar? Dehogynem, csak tavaly nyáron – mikor kérte a vizsgálatot – talán élét akarhatta venni a várható tiltakozásoknak, esetleg nem számolt azzal, hogy az első közigazgatási bírói testületek felállítása bele fog lógni az uniós választási kampányba.

No, de elkezdődött a menüett.

A delegáció megjött február elején, tárgyalt az Országos Bírósági Hivatal (OBH), a Kúria, az Igazságügyi Minisztérium illetékeseivel, de a rendszerkritikus Országos Bírói Tanáccsal (OBT) is, továbbá civil szervezetekkel is találkoztak. Velük a gyalázatos civil törvény ügyében, amiről később még szót ejtünk. Láttak, amit láttak, sok szépet nem láthattak, mert a tegnap született állásfoglalásukban nem kevés kifogást emelnek.

Rögtön az első az, hogy nélkülözik a hatékony fékeket és ellensúlyokat a közigazgatási bíróságokról szóló magyar törvények és túl nagy hatalom koncentrálódik kevés ember kezében. Amint a HVG írja:

„A bizottság szerint az igazságügyi miniszternek a bírák kinevezésére, előléptetésére és egyebekre vonatkozó széles jogkörei „kérdéseket vetnek fel a valódi jogorvoslati eljárások hiányával kapcsolatban”. Különösen problémás rendelkezés, hogy a kinevezésekben a végső döntést meghozó miniszter módosíthatja az Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsa által megállapított rangsort, és nincsenek megszabva feltételek vagy kritériumok, hogy milyen esetben. „Ebben a tekintetben hiányoznak a miniszter hatalmát korlátozó fékek és ellensúlyok” – vélekedtek.”

Az ám, de van még rosszabb hír is

Ajánlásokat fogalmaztak meg! Éspedig:

Határozzák meg, a miniszter milyen kritériumok mentén változtathat a bírójelöltek rangsorán, és ehhez a személyi tanács egyetértésére is szükség legyen, valamint adjanak lehetőséget jogorvoslatra.

Legyen szigorúbb és precízebb azon feltételeknek a jogi ellenőrzése, amelyek alapján a tárcavezető sikertelennek nyilváníthatja a felvételi eljárásokat.

Fontos, hogy a közigazgatási törvényszékek elnökeinek kinevezésébe a személyi tanácsnak is legyen valódi beleszólása, és biztosítsanak jogorvoslati lehetőséget az érintettek számára.

Végezetül állapítsák meg annak módjait, hogy miként ellensúlyozhatók a felsőbírósági elnök előjogai azáltal, hogy az ügyekbe nagyobb beleszólást biztosítanak a bíráknak, a közigazgatási bírói tanácsoknak és/vagy az Országos Közigazgatási Bírói Tanácsnak, illetve legyen lehetőség jogorvoslatra bizonyos elnöki döntések esetén.

Ez volt az első tánc a karneválon, a dáma meghajol, a lovag finoman megérinti kezét, újabb fordulóra kéri… azt gondolnánk, hogy Trócsányi igazságügy-miniszter vagy nem veszi tekintetbe az ajánlásokat, vagy még meg is sértődik. Nem, kérem, ellenkezőleg! Amint kézhez vette az iratot, bejelentette: a közigazgatási bíróságokról szóló magyar törvényekhez Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Völner Pál igazságügyi államtitkár és Hende Csaba (Fidesz) országgyűlési képviselő által jegyzett módosító indítványt terjesztenek be, amelynek értelmében az igazságügyi miniszter döntési jogosítványait pontosítják, a bírósági önigazgatási szerv, az Országos Közigazgatási Bírói Tanács pedig további két bírói pozícióval egészül ki. Trócsányi László az MTI-nek hangsúlyozta, hogy így összességében jogegyensúly alakulhat ki a bírósági külső igazgatásra vonatkozóan az igazságügyi tárcavezető, illetve a bírósági önigazgatási szerv között.

Mint mondta, a Velencei Bizottság üdvözölte ezeket a javaslatokat, és a miniszter kérésére módosította a csak kritikákat tartalmazó korábbi sajtókommünikéjét, jelezve, hogy amennyiben az Országgyűlésnek benyújtandó törvénymódosítót elfogadják, bírálatai tárgytalanokká válnak. A miniszter fontosnak tartotta kiemelni, hogy ebben az esetben Magyarország megfelel a Velencei Bizottság által megfogalmazott kritériumoknak.

Be fogja tartani a magyar kormány ezt az ígéretet?

Ha úriember volna, betartaná, az adott szó kötelez, csakhogy szó sincs itt úriemberekről: ez esetben is egészen pontosan azt fogják tenni, amit akarnak és kész. Ellenben a Velencei bizottság úriemberekből áll (bár most a lady szerepét játsszák ebben a táncban), akiknek úgy kell tenniük, mintha elhinnék, amit Trócsányi miniszter ígér.

Aztán lesz, ami lesz.

A Velencei Bizottságnak a civiltörvény sem tetszik

Olyan nagyon különben nem játsszák el a drámai szendét, ugyanis más ügyben – pontosabban a civiltörvény ügyében – tegnap kiadott friss jelentésük azt tartalmazza, miszerint az uniós tagállamoknak lehetővé kellene tenniük, hogy a nem kormányzati szervezetek (civil szervezetek, NGO-k) hozzáférjenek külföldi támogatásokhoz is. A testület összefoglalójában megjegyezte, hogy az utóbbi négy évben folyamatosan kritikával illették az olyan félrevezető állításokat – többek között az Ukrajna, Magyarország és Oroszország részéről elhangzottakat –, amelyek politikai célzattal helytelenítették az NGO-k külföldi támogatását.

A szakértők egyebek mellett hangsúlyozzák, hogy az egyesülés jogának értelmében a szervezeteknek joguk van pénzügyi és tárgyi forrásokat keresniük, ezt nemzetközi egyezmények biztosítják számukra. Azt pedig fontos feltételnek tartják a szervezetek léte és működése, missziójuk független ellátása szempontjából, hogy hazai és külföldi finanszírozáshoz is hozzájuthassanak.

Ami ennél is fontosabb, az a kijelentésük, hogy az egyesülési szabadság korlátozása, ideértve a külföldi finanszírozás korlátozását is, ugyanakkor csak akkor tekinthetők törvényes céloknak, ha valós, és nem csak hipotetikus veszélyt akarnak elkerülni – írják a jelentésben.

Egyszóval, akármennyire is kecsesen lejtik a menüettet Trócsányival, megvan a maguk véleménye, nem is titkolják – csak hát ez mégis karnevál, táncolni kell, mosolyogni kell.

Csak éjfélkor, mikor óhatatlanul lehullanak az álarcok, senki se ijedjen meg annak láttán, kivel ropta egész este…

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 13. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az Origóból végre megtudhatjuk, hogy a balliberális álszentség hogyan terrorizálja a közbeszédet. A Fidesz-frakció szóvivőjétől arról értesülhettünk, hogy a bevándorláspárti Európai Bizottság és az Európai Parlament még a választás előtt ránk erőlteti a migránskvótát. Az igazságügyi miniszter helyettese pedig elmagyarázta, hogy miért olyan jó dolog a közigazgatási bíróságok létrehozása.

A balliberális álszentség terrorizálja a közbeszédet

Eric Zemmour nagy francia esszéista, Orbán Viktor és a magyar modell tisztelője korunk különös média- és közbeszédhelyzetéről értekezett a világ vezető konzervatív napilapjában, a Le Figaróban. Arról is, hogy a balliberális álszentség hogyan terrorizálja a közbeszédet. Eric Zemmour a legsikeresebb francia esszéíró, a migránsválságról írt őszinte, több mint 600 oldalas könyvét ősszel több százezer példányban vették meg. Ennek ellenére Eric Zemmourt nyíltan bevándorlásellenes álláspontja miatt lényegében száműzték a bevándorláspárti elnök, Macron környezete által irányított francia közszolgálati médiumokból.

Zemmour okfejtését a négy évvel ezelőtti Charlie Hebdo elleni merénylet emlékével kezdi, mint a folyamatot elindító tragikus mérföldkővel. A valláskritika már nemcsak a keresztény papokat, hanem az iszlám imámokat is elérte. (Azaz: a francia társadalmat nem zavarta a keresztények szidalmazása, de a bevándorlás és az erőszakos iszlám bírálata igen – nem beszélve magukról a muszlimokról.) A blaszfémia Jézus után elérte Mohamedet is, mondja Zemmour hozzátéve, hogy azt is tudjuk, hogy ennek mi lett a vége, az iszlám gyakorlatilag megtámadta a nyugati keresztény kultúrát, és egy új vallásháború kezdődött a világban.

A következő lépésben minden iszlámot érintő kritikát tiltottak. Ismét az örökérvényű kommunista ideológiát figyelhetjük meg: amiről nem beszélünk, az nincs. (Origo: Ami a „Je suis Charlie” mögött van – avagy korszakunk valódi természete)

A bevándorláspárti Európai Bizottság és az Európai Parlament még a választás előtt ránk erőlteti a kvótát

Brüsszel tovább erőlteti a kötelező betelepítési kvótát – közölte Halász János, a Fidesz-frakció szóvivője sajtótájékoztatóján.

Halász János azt mondta: több politikus közelmúltbeli nyilatkozata utal arra, hogy a „bevándorláspárti” Európai Bizottság és az Európai Parlament (EP) még a májusi EP-választás előtt tető alá akarja a migránsok kötelező elosztásának mechanizmusát.

Ez az EP-választás tétje – hangsúlyozta Halász János, hozzátéve: a Fidesz továbbra is küzd az illegális migráció és a kötelező betelepítés ellen. (MTI: Halász: Brüsszel tovább erőlteti a kötelező kvótát)

Jó dolog a közigazgatási bíróságok létrehozása

Az egyébként tehetségtelen és sikertelen ellenzék most mindent be fog vetni, hogy besározza Magyarországot és a kormányt, mindent meg fog tenni azért, hogy eltántorítsa a szavazókat a nemzeti erők támogatásától – mondta a PestiSrácok.hunak Völner Pál, az igazságügyi miniszter helyettese.

A politikus a közigazgatási bíróságok létrehozásának okairól, az ellenzék ezzel kapcsolatos hisztériakeltéséről is nyilatkozott. Ennek a fajta bíróságnak az a különlegessége, hogy itt az állampolgárok nem egymással, vagy a cégekkel pereskednek, hanem a közhatalommal szemben, ez pedig egy speciális perjelleget jelent. Magyarországon évente 24 millió közigazgatási ügyről beszélhetünk, ennek egy részénél az állampolgár fellebbez és miután ezekről a bíróságok döntenek, rendkívül nagy terhelést jelent, jelentett számukra. Többek között ez is indok volt arra, hogy megszülessen a változtatás, egy elkülönült szervezeti rendszer kialakítása, amely tovább erősíti az állampolgárok jogvédelmét.

Elmondta azt is, hogyan teszik hatékonyabbá az ügymenetet a büntetőeljárási kódex változásai. Kifejtette, Soros brüsszeli emberei mindent összehordanak, de valójában azért támadják Magyarországot, mert bevándorlásellenesek vagyunk. (PestiSrácok.hu: Völner Pál: Az ellenzékkel az a legnagyobb probléma, hogy nagyon rövid időn belül többféle és egymással ellentétes álláspontot tudnak képviselni)

Kétségek és aggályok a közigazgatási bíráskodás jövőjéről

A közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat szerint Trócsányi László igazságügy miniszter kezébe kerülnek a közigazgatási bíróságok. A miniszter határozza majd meg a közigazgatási bíróság bírói- és igazgatási alkalmazotti létszámát, a bírák vagyonnyilatkozatával kapcsolatos feladatokat, sőt, a miniszter kezeli majd a közigazgatási bíróságok költségvetését is. Dr. Vastagh Pál 1994-98 között igazságügyi miniszter volt, az ő véleményét kértük a változásokról.

  • Eddig működött az állampolgárok jogvédelme
  • Oda a bírói autonómia?
  • Túl szoros kapcsolat a közhatalommal 

Nem gondolja, hogy az „emberek” kontra állam vitás kérdéseinek elbírálásban szokatlan helyzetet állít elő a kormányzat?

A közigazgatási bíráskodás az az elem, amely az állam döntései felett biztosít jogorvoslatot, a jogalkotás felett pedig az AlkotmánybÍróság jelent ilyen kontrolt. A közigazgatási bíróság felállítása az állami döntésekkel szemben igazságot kereső állampolgár panaszait ebbe a csatornába tereli. Ennek később lehetnek majd buktatói.

Mi oka volt annak, hogy az utóbbi évtizedekben mégsem volt szükség erre a szervezetre?

Mert gyakorlatilag működött a közigazgatási bíráskodás. Kétségtelen, hogy a magyar jogrendszerben 1949-ig működött egy ilyen önálló bírói szervezet, aztán háttérbe szorult, de az ötvenes évek második felétől bizonyos ügykörökben – igaz, nem túl széles körben -, de már ismét működött a közigazgatási döntésekkel szembeni jogvédelem. A rendszerváltás után, 1991-től ez kiteljesedett, noha bizonyos kérdésekben, például a Római Egyezmény, az Európai Emberjogi Egyezmény magyarországi hatályba léptetésekor a szabálysértések ügyében kértünk derogációt, de attól kezdve, amikor megteremtődtek a feltételek, gyakorlatilag már minden lényeges közigazgatási döntés felett érvényesült a bírósági kontroll. Az állampolgárok jogvédelme ezekben az években már biztosított volt.

Ha jól értem, ez a jogvédelem nem köthető kizárólagosan valamiféle bírósági szervezethez?

Egy adott államban ennek a jogvédelemnek számos szervezeti formája működhet. Vannak, ahol a rendes bíróságok keretében tárgyalják az ilyen ügyeket, másutt különbíróságok hatáskörébe utalják, de

az a lényeg, hogy a bírói jogvédelem az ügyek milyen körére tejed ki.

Az Egyesült Államokban és Angliában a rendes bíróságok látják el ezt a feladatot, nálunk is a rendes bíróságokon belül alakultak ki a közigazgatási pereket kezelő egységek. 1997-ben, amikor az igazságszolgáltatási reform munkálatain dolgoztunk, nem merült fel annak az igénye, hogy szükség volna egy külön közigazgatási bíróság létrehozására, mert ekkor már az egységes bírósági szervezeten belül az ilyen ügyek kezelése jól működött. Akkoriban több mint 20 ország igazságügy minisztereivel tárgyaltam az átalakítás kapcsán, akik óva intettek minket attól, hogy megbontsuk az egységes bírósági szervezetet. Nagyon fontos eleme a jogállamnak a függetlenül és azonos szemlélettel működő bírói rendszer fenntartása.

Talált a törvény tervezetében valami olyan racionális érvet, ami a mostani lépést indokolná?

Számomra az a legnagyobb probléma a különbíróságok létrehozásával kapcsolatban, hogy nem találtam olyan indokot, ami alátámasztaná, miért van szükség most egy ilyen mértékű szervezeti átalakításra. Nem látom, miért kellene kivenni a közigazgatási ügyeket az egységes bírói szervezetből?

Gyakorlatilag ketté szétszakítják a testületet, és ennek következményeként a törvény ismét visszahozza a végrehajtó hatalmat megtestesítő szakminiszter széleskörű felügyeleti jogát a közigazgatási bíráskodás felett.

Ez alapvetően befolyásolja a bírói és a végrehajtó hatalom viszonyát.

Igen. Véleményem szerint ez jelentős visszalépés az igazságügyi rendszer korábbi fejlődéséhez képest. 1997-et követően a végrehajtó hatalom gyakorlatilag lemondott a bíráskodás feletti befolyásáról, a bírói autonóm szervezetek kezébe tette le ezt a kompetenciát. Gyakorlatilag ez változik meg teljes egészében.

Ne tekintsük fából vaskarikának, hogy az állam működésével kapcsolatos kifogásokat maga az állam bírálja majd el?

Tulajdonképpen erről van szó. Az igazságügy miniszter jogosítványai rendkívül szélesek lesznek e téren. Attól kezdve, hogy a költségvetést a miniszter állítja majd össze, ő határozza meg a bíróság alkalmazotti létszámát, ő vezeti a személyi nyilvántartást, ő gyakorolja a közigazgatási törvényszékek elnökei felett a munkáltatói jogkört. A vezetői pályázatok kinevezési feltételeit a miniszter határozhatja meg, hatáskörébe utalják a közigazgatási törvényszék első és második elnökének, a hivatalvezetőnek a kinevezését.

Lényegében általános igazgatási feladatai lesznek az egész szervezet működésével kapcsolatban.

Érdekes az a törvényben is megfogalmazott kompetenciája, miszerint a bírósági elnökök belső ellenőrzési tevékenységének központi irányítása hozzá tartozik. Személyügyi területen is átfogó jogköröket kap, a beosztás, a kirendelés, az áthelyezés, a fegyelmi ügyek kezdeményezése terén. Ez jól érzékelteti a rendkívül széles jogosítványait.

Egy olyan megjegyzés is szerepel a törvény tervezettben, miszerint a közigazgatási bíró az egységes bírói kar része. Ezek után ezt hogyan kell érteni?

Sajátos megfogalmazás, meg kellene kérdezni a jogalkotótól, hogyan képzeli el mindezt, ha a közigazgatási bírói kar tagjaira egészen más szabályok vonatkoznak, mint általában a rendes bíróságok tagjaira. Lehet-e ezek után még egyáltalán egységes bírói szervezetről, egységes bírói karról beszélni? Árulkodó, hogy az átmeneti törvényben gyakorlatilag kimondják, hogy a bírósági vezetők megbízatása az új törvény életbe lépése előtt megszűnik, kivéve a tanácselnökök megbízatását. Vagyis az eddig közigazgatási területen dolgozó szakemberek megbízatását a törvény egy tollvonással megszünteti, és majd a későbbiek során döntenek a vezetői megbízatások odaítéléséről.

A törvény tervezete egy úgynevezett „véleményező bizottságot” is említ. Ennek mi lehet a funkciója?

A véleményező bizottságnak nyolc tagja lesz. Ennek felét a miniszter nevezi ki valamiféle sorsolás útján, a másik négyet az Országgyűlés Igazgatási Bizottsága, a legfőbb ügyész, a közigazgatást felügyelő miniszter és a Magyar Ügyvédi Kamara delegálja.

Gyakorlatilag a testületben „hat és fél” tag többé-kevésbé kapcsolódik majd a végrehajtó hatalomhoz, amelynek a befolyása így egyértelmű lesz.

A bizottságnak a személyi döntések, a vezetői kinevezések véleményezésében lehet szerepe. Semmi kétségünk nem lehet, hogy ez a változás a végrehajtó hatalom dominanciájának megerősítését jelenti azok felett a bírósági testületek felett, amelyeknek a dolga, hogy szükség szerint az állami hatóságok által hozott döntéseknek állítson korlátot, gyakoroljon ellenőrzést a határozataik jogszerűségüket illetően. Ez túl közeli kapcsolat a végrehajtó hatalommal.

Van még egy érdekes mondat, amiről a véleményét kérném. „Méltányos egyensúlyt kell teremteni az egyéni és a közérdek között, biztosítva az egyén alanyi jogai és a közérdeken alapuló jogvédelem egyensúlyát”.

Ez nagyon árulkodó mondat, ami mögött én azt gondolom, a törvényalkotó úgy érzi, ez az összhang valahol megbomolhatott. Ám aligha tételezhető fel, hogy az egyéni érdekek még fokozottabb védelme diktálta ezt a kitételt.

Mindezek ismeretében, milyen magasabb szintű jogvédelemre számíthat majd az, aki „az egyéni érdekei” miatt fordul a bírósághoz?

Közigazgatási vitás ügyekben a fellebbezési lehetőségeket a közigazgatási szakaszban kell kimeríteni. Ott két szinten dönthetnek, és azt követően kerülnek az ügyek a bíróság elé, ahol már korlátozottak a fellebbezési lehetőségek, mert nem lehet az ügyeket a végtelenségig elhúzni. A bírósági eljárásban az ügyek többségének le kell zárulnia, van ugyan a közigazgatási törvényszék felett egy felsőbíróság, amely gyakorlatilag a Kúriának megfelelő szint. Mindebből kitűnik, hogy

a kormányzat számára betelt a pohár, túl kényelmetlenek lettek azok a döntések, amelyek a rendes bíróságokon az állam vagy a kormány ellen születtek.

Ezen az állapoton szeretnének gyökeresen változtatni, ezért szakítják ketté a bírósági szervezetet, ezért szüntetik meg azokat a viszonyokat, amelyeket 1997-ben a Horn-kormány idején kialakítottunk.

Egy másik probléma a külső igazgatási szakemberek beáramlása a közigazgatási bírói karba.

Abban biztos vagyok, hogy ez a folyamat nem szerencsés, mert a bírói munka más szemléletet követel, mint a közigazgatási munka. Sokkal önállóbb és kreatívabb tevékenység a bíráké, mint a hivatali tisztviselőké. Nem mindegy, hogy ebben a bíráskodásban milyen szemlélet kerül túlsúlyba: a közigazgatási, vagy a bírói, mert ez fogja meghatározni majd a testület társadalmi tekintélyét is.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!