Kezdőlap Címkék Közigazgatási bíróság

Címke: közigazgatási bíróság

Közigazgatási bíróság: végleg kuka

Pár hónapja még csak halasztásról döntött a kormány, most lemondtak a nemzetközileg is bírált elkülönült közigazgatási bíróságról. Lesz azonban módosított utódja.

A rendes bíróságokból szervezetileg kiszakított, akár nem bírókkal feltöltött közigazgatási bíróságot – legalábbis eredeti formájában – elereszti a kormány – derül ki Varga Judit igazságügyi miniszter nyilatkozatából.

Pedig május végén még csak meghatározatlan idejű elhalasztásról döntöttek. Azután, hogy itthon és külföldön kritikák kereszttüzébe került a 2020. elején hatályba léptetni tervezett törvény. A kifogások szerint a törvény túl nagy hatalmat ad túl kevesek kezébe, és aláássa a bíróságok függetlenségét. Ezt írta például áprilisban az ENSZ-nek a bíróságok függetlenségével foglalkozó különmegbízottja, Diego García-Sayán.

Levelében a különmegbízott azt írta, hogy a decemberben elfogadott törvény alapján túl nagy hatalma lenne az igazságügyi miniszternek, ami sérti az új közigazgatási bíróságok függetlenségét. A bíróságok a gyülekezési jogról, rendőri visszaélésekről és gazdasági ügyekről is döntenének, és ide tartoznak a választási ügyek is. A szervezet pedig az igazságügyi miniszter irányítása alatt működött volna. Ahogyan a bírák kiválasztása is, ráadásul nem bíró jogászok is talárt ölthettek volna.

A kormány tehát

nem vezeti be a szervezetileg elkülönülő közigazgatási bírósági rendszert,

ám egy most készülő törvénytervezet gyorsabbá és kiszámíthatóbbá teszi a közigazgatási bíráskodást – mondta Varga Judit.

A készülő törvénytervezet – minimális átalakítás mellett – világos keretet biztosít a közigazgatási bíráskodásnak, gyorsítja a jogorvoslatok lezárását és kiszámíthatóbbá teszi a joggyakorlatot. A tervezetet az Országgyűlés őszi ülésszakán benyújtják a parlamentnek.

A törvénytervezet szerint a polgárok érdekeit jobban kiszolgálni képes jogorvoslati fórumrendszert alakítanának ki, a mostani szerteágazó közigazgatási jogorvoslati rendszer helyett. A tervezet egyértelműbb és világosabb kereteket ad, és egységesebbé teszi a bírói joggyakorlatot is.

A részletekről szólva Varga elmondta:

tovább szélesedik azon ügyek köre, amelyek esetében a hatósági eljárás egyfokú lesz,

és ezután közvetlenül bírósághoz lehet fordulni a sérelmezett közigazgatási határozat ellen. A közigazgatási bírósági felülvizsgálati rendszer pedig kétszintű lesz: első fokon a megyei törvényszéken lehet megtámadni a sérelmezett határozatokat, ezután – a törvény által biztosított esetekben – lehet a Kúriához fordulni jogorvoslatért.

A miniszter közölte: a törvénytervezetben szerepel az is, hogy a bíróságok ítélkezésének egységesítése érdekében nemcsak a közigazgatási, hanem a büntető és a polgári ügyszakban is közvetlenül a Kúriához lehet majd fordulni, jogegységi eljárást kezdeményezni, ha egy jogkérdésben valamely bíróság eltér a Kúria döntésétől.

Már nem elég a pávatánc

Van magyarázat  Orbánék pánikszerű visszakozására a közigazgatási bíróságok ügyében. Az Európai Bíróság kimondta: a német ügyészség nem elég független a politikától!

Olyannyira komolyan gondolták, hogy a Bíróság megtiltotta a német ügyészek számára az EU-s elfogatóparancsok kiadását. De még ezt az ítéletet is übereli a döntés azon kitétele, miszerint nem csak a jövőt érinti, hanem visszamenőleges hatályú azaz, a korábban meghozott kiadatási határozatok is érvénytelenek!

A német ügyészség nem úgy független, ahogyan azt az európai jog előírja, mert a német ügyészség az igazságügy-miniszter felügyelete alá tartozik.

Orbán érti az idők szavát. Csatasorba állította Gulyás Gergely rezzenéstelen arcát, aki a menthetetlent nem mentve, de legalább elmaszatolva bejelentette a kormány enged a „nemzetközi” nyomásnak: visszakozik. Sőt, ha-tár-o-zat-lan időre visszakozik. Ez nem sokszor fordult elő vele.

Ugyanis a kormány mindvégig arra hivatkozott, hogy Európában máshol is él a nálunk bevezetendő rendszer, mint például Németországban, vagyis az aggódók csak politikai hullámlovagok, ők viszont a demokrácia felkent lovagjaiként viselkednek: bizonyítja ezt a német példa…

Elképedve olvashatták az uniós Bíróság döntését, amiből kiderült lovagnak lovagok, csak a lovon ülnek fordítva.

Egyetlen szó sem esett a kormányinfón arról, hogy az Európai Bíróság ítélete miatt léptek vissza – nem, csak a „nemzetközi nyomás” -,  melyet még olyan időkben is ajánlatos megtartani, amikor nem kell a Néppártiakat bármi áron meggyőzni arról, hogy mi még a kispadon is szívesen ülünk csak benne maradhassunk a néppárti csapatban!

Európai lapvélemények szerint ez a példát statuáló ítélet egyértelmű figyelmeztetés azon országok részére, melyek az EU lassú és bürokratikus működését kijátszva, a jogállami normákat nem figyelembe véve annak leépítésébe kezdtek.

Orbán retteghet, ez a meghátrálás csak a kezdet, de ha kihátrál CEU, az MTA, a médiaszabadság, a civil szervezetek vegzálása mögül ugyan maradhat a Néppártban, de elveszíti a tévedhetetlenség, a sérthetetlenség amúgy is hamis mítoszát és megkezdődhet a centrális erőtér, a NER belső erjedése.

Ezek után nem csodálhatjuk, hogy Európa legkeresztényebb embere inkább Madridban múlatta a betevő kilencven percet, mintsem Csíksomlyón kért volna feloldozást.

ENSZ-különmegbízott: módosítani kell a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt

0

A közigazgatási bíróságokról szóló törvény felülvizsgálatát kérte a kormánytól az ENSZ-nek a bíróságok függetlenségével foglalkozó különmegbízottja. A törvény ugyanis túl nagy hatalmat ad túl kevesek kezébe, és aláássa a bíróságok függetlenségét.

Túl nagy hatalma lesz az igazságügyi miniszternek, ami sérti az új közigazgatási bíróságok függetlenségét – írta a magyar kormánynak Diego García-Sayán, az ENSZ-nek a bírók és jogászok függetlenségével foglalkozó különmegbízottja.

Az ENSZ oldalán elérhető közlemény emlékeztet arra, hogy az új bíróságok a gyülekezési jogról, rendőri visszaélésekről és gazdasági ügyekről is dönteni fognak. Valószínűleg ide tartoznak majd a választási ügyek is.

A különmegbízott már tavaly a magyar kormányhoz fordult a közigazgatási bíróságokkal kapcsolatban. Megkeresésére ugyan 60 napon belül kellett volna válaszolnia a magyar kormánynak, ám eddig nem érkezett válasz. A különmegbízottnak így a kormány magyarázata hiányában kellett állást foglalnia. Diego García-Sayán többek között azt írta ma publikált levelében, hogy

az új közigazgatási bírósági rendszer az igazságügyi miniszter befolyása alá kerül, ami aláássa a bírói függetlenségnek és a hatalmi ágak elválasztásának elvét.

A különmegbízott idézi a Velencei Bizottság márciusi véleményét, amiben a neves alkotmányjogászokból álló európai testület azt állapította meg, hogy a jövőre felálló új bíróságok működtetése során „nagyon széleskörű hatalom” összpontosul nagyon kevesek kezében, és „nincsenek hatékony fékek és ellensúlyok, amelyek ellensúlyoznák ezeket a hatásköröket”. Az új bírósági rendszerben a bírók kiválasztásával, vezetők kinevezésével és a bíróságok működtetésével kapcsolatos jogok döntő többsége az igazságügyi miniszter és a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke kezében lesz. A különmegbízott azt kéri a magyar kormánytól, hogy nyilvános, tisztességes és átlátható eljárásban vizsgálják felül a törvényt, és ennek során a bíróságokkal, civil szervezetekkel, valamint a parlamenti ellenzékkel is egyeztessenek. A levél felszólítja a magyar kormányt, hogy a Velencei Bizottság ajánlásait figyelembe véve biztosítsa az új bíróságok függetlenségét, pártatlanságát és hatékonyságát.

A Magyar Helsinki Bizottság közigazgatási bíróságokról szóló korábbi elemzései az erről szóló gyűjtőoldalon érhetőek el.

Jövő héten mond véleményt a Velencei Bizottság a kormány új bíróságairól

0

Március 15-16-án tárgyalja a Velencei Bizottság a magyar különbíróságokról szóló törvényt, és várhatóan néhány nappal később közzé is teszi a véleményét. Erre a kormány is készül. Betervezték a közigazgatási bíróságokról szóló törvény módosítását, mert ők is tudják: a jelenlegi formájában nem felel meg a nemzetközi szabályoknak, az európai hagyományoknak és a demokratikus elveknek.

A Velencei Bizottság következő ülésén meghallgatják Trócsányi László igazságügyi minisztert, és várhatóan elfogadják a törvényről szóló bizottsági véleményt. Ennek tervezete egyelőre nem nyilvános, de a Magyar Helsinki Bizottság szerint nagy eséllyel több ponton kritizálni fogja a közigazgatási bíróságokról szóló hazai törvényt.
Bizonyára a kormány is erre készül, mert a törvényalkotási program szerint április-májusban módosíthatják az új bíróságokról szóló törvényt. Valószínűleg ez lesz az utolsó lehetőség a törvény hibáinak kijavítására, nyáron ugyanis elindul az új bírók kiválasztása, így azután már sokkal nehezebb lenne korrigálni a rendszeren.
A parlament tavaly döntötte el, hogy 2020-tól új bíróságokat hoz létre közigazgatási ügyekre. Fontos, mindannyiunkat érintő kérdésekről fognak ezeken a bíróságokon dönteni: adókról, rendőri panaszokról, tüntetésekről, milliárdos közbeszerzésekről, környezetvédelemről. Szó van arról, hogy a választási ügyeket és a szavazatszámlálás ellenőrzését is ide teszik, valamint a közérdekű adatigénylések is ezekhez az új bíróságokhoz kerülhetnek.
Ezek az új bíróságok azért veszélyesek, mert politikusok fogják eldönteni, hogy kiből lesz bíró és kiből nem. Nem egy pártatlan vizsgán választják ki a legjobb jelentkezőt, hanem az igazságügyi miniszter dönti el, hogy kit szeretne az új bírók között látni. Ez hatalmas visszalépés lesz a jelenlegi, egyébként korántsem tökéletes rendszerhez képest is, amelyben a bírók többségét azért mégiscsak a tudásuk alapján nevezték ki. Trócsányi László arról beszélt, hogy egy bonyolult, soktényezős eljárásban választják majd ki a bírókat. Ez így is van, de az utolsó szó az övé, vagyis az igazságügyi miniszteré. Végső soron tehát ő dönti el, ki lehet bíró.
A Velencei Bizottság képviselői február 5-én jártak Magyarországon, ahol többek között a Magyar Helsinki Bizottsággal is találkoztak. Elmondtuk, hogy mi a négy legnagyobb probléma a törvénnyel:
• az igazságügyi miniszter dönti el, hogy kiből lesz bíró és kiből nem;
• olyan új bírók áraszthatják el a rendszert, akiknek nincs semmilyen bírósági tapasztalatuk;
• nem lesz kellő súlyú, valóban független önigazgatási szerve a közigazgatási bíróknak, és nem tudják majd ellenőrizni a miniszter hatalmát; valamint
• nincs kellő garanciája a bírói függetlenség érvényesülésének.
A Velencei Bizottságnak küldött angol nyelvű összefoglalónkat itt lehet elolvasni.
Az új törvény nem akadályozza meg, hogy egyes ügyekben igazságos és jó ítélet szülessen, mert nagy szaktudású és tapasztalt bírók továbbra is lesznek a közigazgatási bíróságokon. Valamint az újonnan érkezők között is lesznek, akik komolyan veszik a bírói függetlenség alapelvét. Mindez azonban nem változtat az alapproblémán: az új közigazgatási bíróságokon nagyon nagy hatalma lesz az igazságügyi miniszternek, és ez nyomás alá helyezi majd az egyébként független és jó bírókat is. Ezeknek a bíróknak a jelenleginél is több szakmai elkötelezettségre és személyes bátorságra lesz szükségük ahhoz, hogy ítélkezésük során ne a hatalomhoz legyenek lojálisak, hanem a jogállami értékekhez.

Handó: A Brüsszelnek panaszkodó bírók elárulják hazánkat

Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában a tervezett közigazgatási bíróságokról és az Országos Bírói Tanáccsal (OBT) fennálló konfliktusáról is beszélt.

Handó azzal kezdte, hogy 1949-ben szüntették meg Magyarországon a felsőszintű közigazgatási bíráskodást, így most gyakorlatilag a hagyományokhoz térünk vissza, és a kérdés 1990 óta napirenden van.

Részleteket még nem tudott mondani arról, hogy is nézne ki a közigazgatási bíráskodás, de kiderült, hogy az igazságügyi miniszter, Trócsányi László bizottságot állított fel a koncepció részleteinek egyeztetésére.

Az ellenzők felvetéseire reagálva közölte, hogy biztos abban, amint valaki a bírói széket elfoglalja, a döntéseit a jogszabályok és a tényekről való meggyőződése alapján hozza meg. “Ez a lényege a bírói függetlenségnek, biztos vagyok benne, hogy ezt semmi sem fenyegeti” – mondta.

Felmerült, hogy az OBT néhány tagja is ellenzi az elképzelést. Erre azt mondta, hogy megdöbbenve olvasta, hogy magyar bírák egy Brüsszel által finanszírozott testülethez fordultak.

“Sajnálatosnak tartom azt (…), hogy néhány bírótársunk magáról és a kötelességeiről, a közösség iránti felelősségről megfeledkezve külföldre szalad, és elárulja a hazánkat”

– mondta.

Kitért az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács kapcsolatára, amelynek feladata felügyelni a központi igazgatást és közreműködni abban. “Valahogy az utóbbi hónapokban ez a közreműködés egyáltalán nem látszik megvalósulni, a felügyeletet pedig egy statáriális bíróságosdiként gyakorolja a testület, illetve most már nem is tudja gyakorolni, hiszen nem működik törvényesen” – mondta Handó Tünde, ezzel megismételve többször hangoztatott kritikáját a neki nem tetsző döntéseket hozó OBT ellen.

Hozzátette, “úgy tűnik, hogy

nagyon sok olyan kérdést vesznek napirendre, amely azt szolgálja, hogy hibákat találjanak, vagy ha nincsenek, akkor hibákat kreáljanak”,

és ezek sokszor “egyes tagok személyes érdekeiből vagy sértettségéből eredeztethetők”.

De azt mondta, hogy bízik abban, hogy a helyzet hamarosan rendeződik, akár a törvényhozás által, vagy a bírói kar véleménynyilvánításának köszönhetően is. Szerinte van jelzésértéke annak is, hogy a tanács 27 választott tagja és póttagja közül eddig 17 lemondott.

Az autoriter rendszerek beszariak – Interjú dr. Fleck Zoltán jogásszal, szociológussal, az ELTE professzorával

  • A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság lényegében állami felügyelet alá kerül

  •  Nincs szükség erre az új bíróságra

  • Akkor vezetik be, amikor virágzik a diktatúra

  • Politikailag szabad szöveg az alkotmány

  •  A hatalom bebetonozása a cél

   

Az a tapasztalatom, hogy az emberek nem nagyon értik, mi is az a legfelső közigazgatási bíróság, illetve miért is lenne baj nekik, ha ez létrejönne…

Ez szakmai kérdés, és azért nehéz megérteni, mert olyan jogintézmény, amely létezik a jogállamokban is, de a jogalkotó nem magyarázza el értelmesen miért van rá szükség ma Magyarországon. Ráadásul, amiről beszélünk, az nem teljesen új, közigazgatási bíráskodás természetesen létezik most is. Tudni kell, hogy szakmailag különválasztják a büntetőügyeket, a polgári ügyeket és a közigazgatási ügyeket. Jelenleg ez utóbbiak közé tartoznak szervezetileg a munkajogi ügyek. A  közigazgatási ügyek azok, amelyekben, az állami hatóság által hozott döntés jogszerűségét vizsgálja felül a bíróság.

Mondana példát?

Ha mondjuk adóügyben kiszabnak az állampolgárra egy bírságot, és azt ő jogszerűtlennek tartja, ezért bírósághoz fordul. Vagy például az építési hatóság elutasítja az engedély kiadását, de nagyon sok állami hatóság van, amely döntéseket hoz, piacfelügyelet, közpénzek feletti döntések, hogy csak egy-két példát említsek.

A közigazgatási bíróg már a nem jogállami rendszerekben is létezett, jogállamokban pedig azért kapott szerepet, mert elvi jelentősége van annak, hogy minden állami döntést független bíróságon lehessen megtámadni, nagyon kiterjedt a modern államok működése, életünk számos részét közvetlenül érinti.

De akkor mi ez a mostani terv?

Amíg nem áll fel a Legfőbb Közigazgatási Bíróság, addig a Kúriának egy erre szakosodott tanácsa dönt az ilyen ügyekben. Olyan tanács, amiben a Baka András elnököl, vagy éppen a Darák Péter. Ők például a közigazgatási kollégium tagjai, ismert személyiségek.

Ismert ellenségek

Igen… Vagy inkább a politikai rezsim által teremtett ellenségek, bizonyos értelemben. De más értelemben nem azok. Egy bíró esetében különösen furcsa ilyesmiről beszélni,

a kormányzati tevékenység a folyamatos ellenséggyártásra épül.

Eddig tehát a rendes bíróságnak volt hatásköre, a Kúriának, és ezek a döntések jelentős méretékben befolyásolták a többi határozatot.

Még akkor is, ha Magyarországon nincs precedens jog?

Ténylegesen természetesen van. A Kúria döntése hat az egész szakmai területre. Most ezt a felső szintet, azaz a Kúriának a közigazgatással foglalkozó részétől veszik el a végső döntéseket hozó, meghatározó szerepet és cserélik ki egy külön bíróságra az említett ügyeket illetően. Ez a tétje ennek a tervnek. Olyan különbíróságra, amelynek a vezetőjét a mostani politikai rendszer vezetője fogja kiválasztani. Ismétlem: kiszedik a Kúria hatásköre alól, és adnak neki egy új profilt. És ezt

az új profilt, a felső bíróság esetében a mostani kétharmad közigazgatási főbírója fogja meghatározni. Nem lehet kétségünk arról, hogy itt milyen irányokat akarnak megszabni. Mert egy olyan esetben, ahol az egyik oldalon az állam van, a másikon pedig – a végső döntésre hivatott szerv – egy olyan testület, amelynek élén olyasvalaki áll, akit politikai szempontok alapján, nem tiszta szándékkal az állam nevez ki, nehéz elképzelni, hogy az állam ellen hozzanak ítéletet.

Minden ilyen átalakítás azzal az előnnyel jár a politikai döntéshozó számára, hogy szabadon megválaszthatja a személyzetet. Nem lehet szakmai szándékokat feltételezni, e döntés mögött tisztán politikai célok vannak.

Amúgy, feltételezve, hogy nincs hátsó politikai szándék, szükség van egy ilyen bíróságra?

Nem hiszem, hogy szükség lenne rá, legalább is szakmai indokok nincsenek. Még Handó Tünde is, egy őszinte pillanatában azt nyilatkozta, hogy nem látszik a szükségessége egy ilyen bíróságnak.

Azért gyanús a külön bíróság felállítása, mert a diktatúrák, vagy az autoriter rendszerek ezt egy nagyon jó eszközként tudják használni,

mégpedig két okból. Egyrészt akkor vezetik be, amikor már virágzik a diktatúra, jó nevezzük autoriter rendszernek, és nyugodtan kinevezheti a saját embereiket, vagyis megvannak már a rezsimhez hű káderek; így volt ez a Franco-rendszerben és a dél-amerikai katonai diktatúrákban, ide telepítették a kényes ügyeket. Másrészt ezzel a közhatalom működésének ellenőrzését hatékonyan semlegesítik, illetve ezeket a döntéseket saját politikai céljaik alá rendelik. 

Fogalmazhatunk akkor úgy is, hogy a hatalom nem hajlandó vesztesként levonulni semmilyen pályáról.

Ez minden szinten jól látszik. Például egy olyan ártalmatlan ügyben, amelyet a Kúria hozott az országgyűlési mandátumokkal kapcsolatban, a miniszterelnök úgy reagált, mint egy sértett egy kisgyerek, akinek elvették a labdáját. Egyszerűen képtelen elviselni a jogállami döntéseket.

A jelenlegi rezsim zsigerileg autokratikus.

A miniszterelnök kijelentésének, annak tudniillik, hogy a Kúria elvett a Fidesztől egy mandátumot, van a szervezetre hatása? Megjelenik a bírókban a félelem?

Hogy félnek, vagy sem, azt én innen nem tudom megítélni. Természetesen lehet ilyen hatása, hiszen soha nem történt meg az, hogy egy ilyen nyilatkozatra a szakma élesen reagált volna. Vagyis kiszolgáltatva érzik magukat, tegyük hozzá: teljesen jogosan.  Ezért nincs egy határozott fellépés az ellen, hogy a bírói hatalom függetlenségét nem lehet ilyen módon megtámadni.

Hasonló volt a helyzet, amikor a miniszterelnök a választási bizottság vezetőjének szólt be, mert megszavazta az óvodásokkal való kampányolás ügyében a büntetését.

Igen, hasonló  megalázás volt az is. A Kúria döntése kapcsán azt is mondta Orbán Viktor, hogy a Kúria intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához, ez tiszta megalázás, ilyet nem mond egy európai politikus.

Nem miniszterelnök, politikus sem?

Politikus sem, mert a bírói autonómiának az a mentális értelme, ami nem pusztán intézményes garanciákból áll, hanem a tiszteletből. Vitathatjuk a döntést, de azt nem mondhatjuk, hogy hülyék vagytok. Mert, amit Orbán mondott lényegében azt jelenti, hogy nem értenek a dologhoz, csak én értek hozzá. Nem más ez, mint hatalmi arrogancia. Persze, hogy az ilyesminek az az üzenete, hogy félhetnek a bírók. Minden hatalmi arrogancia, olyan helyzetben különösen, amikor a hatalomnak megvan a lehetősége arra is, hogy megváltoztassa az alkotmányt egyik napról a másikra, az el is küldhet embereket, megváltoztathatja a bíróg működési feltételeinek az alapjait, hozzányúlhat bármihez, attól miért ne félnének az emberek? Dehát

az autokratáknak éppen az a célja, hogy féljenek, csak úgy tud működni.

Nem arról van szó, hogy ön, és mindazok, akik így gondolkodnak, ragadtak le egy romantikusan kezelt államszervezetnél, idillikus jogállami rendszernél, amelyet már rég túlhaladott az idő?

Persze, csak ezt a romantikus képzetet úgy hívják, hogy jogállam. Lehet azt mondani rá, hogy korszerűtlen, de azért a jogállamban bizonyos elvekhez tudjuk magunkat tartani.

Az autoriter rendszerek, és a Fidesz hatalom is ilyen, tudatosan leépítik a hatalommegosztás konstrukcióját és logikáját. Amikor ugyanis politikusok, akik éppen kiszolgálják a végrehajtó hatalmat, bárhol is üljenek éppen, azért panaszkodnak, mert a parlament szuverenitását féltik a bírókkal szemben, akkor nyilvánvalóan a kormányzati hatalmat akarják növelni.

Régen felbomlott az az egyensúly, amikor is a parlament ellenőrzi a kormányzat munkáját, egy kétharmados kormánypárti jelenléttel  ugyan mit ellenőriz az országgyűlés? De korábban is baj volt ezzel, korábban sem tudott a parlament jól működni, még a nem ilyen túlsúlyos politikai döntéshozó vezetés mellett sem. Ezért

sok országban igyekeztek a jogalkotást és az alkotmányozást elválasztani egymástól, hogy még egy kétharmados többséggel se lehessen össze-vissza rángatni az alkotmányt, legalább ez maradjon meg a növekvő kormányzati túlsúllyal szemben.

A magyar jogalkotó azonban elkövette azt a hibát, hogy meghagyta ennek lehetőségét a nagyarányú győzelem esetére. Emiatt teljesen sérülékennyé vált az alaptörvény szövege, bármikor hozzá lehet nyúlni, az alkotmánymódosításnak semmilyen jogi gátja nincsen, politikailag szabad szöveg.

Az tehát már régen nem működik, hogy a parlament ellenőrzi a kormányzati munkát, bizottságai és egyéni képviselőkön keresztül.

A harmadik hatalmi ág, vagyis a bíróság természetesen növelte jelentőségét ebben a helyzetben, hiszen nem maradt más érdemi ellensúly. Ezért autonómiája, függetlensége kulcskérdés a jogállamokban.

A legújabb alaptörvénymódosítás most azzal is korlátozni akarja ezt a hatalmat, hogy kötelezővé teszi a bírónak, hogy a politikai természetű és általában korlátozott látókörű indoklást tekintse magára nézve kötelezőnek.

A bírói hatalom autonómiájának alapja a jogértelmezés autonómiája.

Közhelyszerűen

azzal vádolják a bíróságokat, hogy bizonyos kérdésekben szabadon értelmezik a jogszabályokat. Ez sok ok miatt nagyon problémás, hiszen nyilván nem szabadon, hanem a jogi normához kötve, csakhogy a jog olyan szintjeit is figyelembe veszik, amelyek zavarják a kormányzatokat: alkotmányos elvek, európai bírói gyakorlat.

Persze nagyon álságos az az érv is, hogy a bírói hatalom átveszi a jogalkotás hatáskörét az alkotmánybíráskodás képében. Hiszen a Fidesz-uralom legelső közjogi ténykedése volt az alkotmánybíráskodás felszámolása. Hétköznapi nyelven szólva: elfoglalták azt az intézményt. A formálisan még létező Alkotmánybíróságtól ma már semmi olyan nem várható, ami szembe menne a kormányzat akaratával.

Szép lassan, de következetesen kiépült a lenini hatalom egységének elve.

A jogi tankönyveket is át kell írni?

Azokat nyilván nem lehet átírni, illetve persze mindent át lehet írni, azt azonban tudni kell, hogy ebben az elmúlt kétszáz évben, azaz a francia forradalom, vagy inkább a felvilágosodás óta eltelt, az a folyamatos jogkiterjesztésnek a folyamata. Ebben a folyamatban a második világháború fontos tanulság volt, főként Németországban, Ausztriában és Közép-Európának ebben a részében, és azt kell mondanom, hogy ezek a visszahajlások, amelyeket Magyarországon is látunk, csak átmenetiek. Ez az optimista forgatókönyv. A pesszimista az, hogy időlegesek ugyan, de a méretük jelentős. Az átmenetiség éveket, évtizedeket jelenthet.

Lehet akár negyven év is.

Lehet.  A demokráciákról szokták mondani, hogy sok sebből véreznek, de jobbat még nem találtak ki, és ez így van a jogállam, a hatalommegosztás esetében is; fékek és ellensúlyok, autonómiák, ezek együttesen egy kiegyensúlyozott rendszert alkotnak, aminek a felbomlasztása időlegesen mehet, de zsákutcát jelentenek.

Ez is az optimizmusát sugallja.

Igen azt, bár hosszú távú optimizmus. Ki fog ebből vergődni a világ, nagyon remélem, hogy nem az egész európai jogi kultúra kerül válságba. Sajnos ezek a modern politikai rendszerek tele vannak korrupcióval, hatalmi visszaéléssel, az Unió döntéshozói rendszere problémás, nem tud védekezni az autoriter belső erőkkel szemben.

Félnek a dominóelvtől, attól, hogy az orbánizmus terjed, ezért talán képesek lesznek felismerni és megelőzni egy újabb történelmi veszélyt.

thatóan a választók is meg vannak zavarodva, egy sor helyen – kivéve nálunk – olyan eredményt hoztak a választások, hogy szinte alig tudnak kormányt alakítani.

A válságok lehetnek termékenyek. Az európai politikai mezőben én látok most egy fordulópontot; kezdik felismerni, hogy azok a logikák, amelyek lehetővé teszik, hogy egy diktatórikus hajlamú tagállami vezetőt visszatereljék a helyes útra, hiszen az egész Európai Uniót veszélyeztetik nem járhatóak, mert alapvetően ott is a párt alapú megfontolások érvényesülnek. Az tehát, amíg szavazatot hoz, addig szükség van rá. Ezzel kezdeni kell valamit, például

válsághelyzetben képesnek kell lenni a partikuláris megosztottságok fölé emelkedni az európai értékek megőrzése céljából. 

 Miért van az, hogy az emberek alig-alig rezdülnek attól, ha demokratikus jogaikat csorbítják?

Nagyon sok tényezője van annak, hogy kulturálisan miért nem beágyazott a demokrácia, illetve a jogrendszer tisztelete.  Itt van például ez a Stop Soros törvénycsomag, amelyet valójában hiba így nevezni, mert láthatatlan módon alárendeljük magunkat egy primitív ideológia nyelvi uralmának. Azt látni kell, hogy ez egy politikai felület, a migráció kérdésének egydimenziós kezelése egy nagyobb politikai célt szolgál. Ez nagyon jól működik befelé, mert

az emberek félnek a változástól, félnek az idegenektől, el lehet velük hitetni, hogy ez veszélyes.

Nagyon könnyű tehát azt a médiafelületet létrehozni, amely bemutatja a terroristától való félelmet, az idegentől való félelmet, sőt a Nyugattól való félelmet. Ezekre az érzelmekre rá lehet játszani, de nem ez a hatalom lényege. Azt is megkockáztatom, hogy nem a “Stop Soros” az egésznek a lényege, hanem az ilyen típusú hatalomnak a hosszútávú bebetonozása. A média csaknem totális elfoglalása és elhülyítése után a civil szervezetek és a civil autonómiák felszámolása része a hatalom paranoid megerősítésének és terjeszkedésének. És ez az egyébként átlátszó logika működik, még a nyugati politikai mezőben is. Mi a probléma, kérdezik tanult európai politikusok, a keresztény Európával, hiszen egész Európa keresztény gyökerű, a liberális hegemónia, mint ideológia, tényleg sok kárt okozott, és ez ellen küzdeni kell, mi tehát a baj az orbáni érveléssel? És mi a baj a jurisztokráciával, hogy itt a bírók döntenek fontos kérdésekben. Csakhogy azt is érezzük, hogy a nyugat-európai akusztikája ezeknek a vitáknak más, mint a kelet-európai.

Ha egy kelet-európai autokrata beszél keresztény államról, akkor itt annak kirekesztő tartalma van: köznapi értelme szerint nem zsidó, a közjogi értelme szerint pedig az állam és egyház elválasztásának megkérdőjelezése; ha azt mondja egy kelet-európai autokrata, hogy a bíróságnak túl nagy a hatalma, akkor nem azt gondolja, hogy finomhangolásra van szükség a hatalmi ágak viszonyában, hanem azt, hogy tapossuk földbe az autonómiákat. Ha egy kelet-európai mondja azt, hogy liberális hegemónia van, akkor nem azt érti alatta, hogy ki kell egyensúlyozni a politikai erőviszonyokat és kezelni kell a neoliberális kapitalizmus következményeit, hanem azt, hogy liberális zsidó uralom van és ezt meg kell szüntetni, “őrségváltás” kell a kultúrában.

Nem tudom világos e: más nyelvet beszélünk. Mintha a nyugat-európai politikusok most kezdenék felismerni, hogy itt van két nyelvezet. És ez azért van így, mert eddig mintha nem értették volna ezeket a perifériákát, nem ismerték eléggé a történelmi, kulturális folyamatokat. Itt volt a héten Magyarországon egy amerikai professzor, Daniel Kelemen – az apukája magyar volt – , arról tartott előadást, hogy Európában van egy autoriter egyensúly, mégpedig azért, mert a brüsszeli politikai központnak szüksége van az autoriter rendszer szavazataira, ezért hagyja is létezni őket, ameddig pártpolitikai hasznot tudnak hajtani. Ez

az Európai Néppárt működési logikája, lehet, hogy undorodnak ettől a keleti bagázstól, de egyelőre hasznot hoznak. Ez az igazi gyarmati helyzet, nem annyira érdekes az itt élő európai polgárok szabadsága.

Akkor tehát van egy nemzetközi környezet, amely ezt hagyja működni, és ugyanakkor van itthon egy demokratikus gondolkodási deficit…

t igen, elég veszélyes elegy. De azt egyelőre nem lehet tudni, hogy hol van az a vörös vonal, amit már egy ilyen pártlogikában sem engednek átlépni.  Ilyen lehet például az igazságügy területe. Ez a külső vörös vonal, de van egy belső is; hogy melyik az a pont, amely már az itthoni társadalomnál is elfogadhatatlan, kiveri a biztosítékot. Ez a fontosabb, de még kevesebbet tudunk róla.

Azt valóban nem lehet látni, hogy mivel lehet megingatni ezt az autoriter rendszert.

Ezt sose lehet tudni.

Az autoriter rendszerek rugalmatlanok, rosszul reagálnak a konfliktusokra, nem szalonképes kifejezést fogok használni: beszariak.

Az ilyen rendszerek általában félnek, és van is mitől félniük. Azért, mert lényegében tudják, hogy az egész egy jogszerűtlen alapon áll, aki részt vesz benne gyakorlatilag fél lábbal a börtön szélén áll, tehát zsarolható… Így a rendszer reakciói kiszámíthatatlanok, a legkisebb ellenállásra is képes hisztérikusan reagálni. Ráadásul a magyar autoriter rendszer is olyan, amelyben a döntéseket egy személy hozza. És nincs törékenyebb dolog, mint az ember, aki hajlamos arra, hogy rosszul reagáljon, hibás döntéseket hozzon, előítéletei működtessék. Ráadásul, a rendszer természete olyan, hogy egyre inkább olyanokkal veszi körbe magát, akik nem mondanak ellent, mert nem tudnak vagy mernek, ezért az egész működési struktúra úgy épül fel, hogy mindenről a nagyfőnököt kell megkérdezni, de nem lehet neki megmondani, hogy valami nem jó. Ezért elképesztően nagy az esélye a hibázásnak, mert senki nem meri megmondani, hogy rossz a döntés. A szakirodalomban régóta ismert jelenségről van szó, borzasztó hibákat követhet el az a vezető, aki nem hajlandó meghallgatni az ellenérveket.

Az ön által elmondottaknak egyik szép példája az, amit a választási bizottság elnökének mondott…

Ráadásul azt a miniszterelnök maga tette fel a honlapjára. Nem véletlen volt, hogy beszólt Patyi Andrásnak, üzenni akart vele másoknak.

Mit taníthat mindezekből ? Mégis egy állami egyetem professzora…

 A történelmi példák nagyon jól működnek, többnyire értik a hallgatók a párhuzamokat. Hogy csak egy példát említsek: hogyan épült fel a kádárizmus döntési struktúrája…

Jósolni nehéz, de mégis: mikor állhat itt helyre valamelyest egy jogállam?

Azért is nehéz jósolni, mert a korábbi állapotokhoz képest is, amikor a nemzetállamok domináltak, most egy sokkal komplexebb térben élünk. Teljesen bizonytalan például, hogy az Európai Unió és a nemzetállamok struktúrája hogyan fog viszonyulni egymáshoz; lehet hogy ez sokkal inkább függ a francia-német politikától, mint a belpolitikától; lehet, hogy az olasz választások, vagy a görög helyzet sokkal meghatározóbbá válik a magyar demokrácia jövőjét illetően, mint a Fidesz ellenzékének a feléledése, de említhetném azt: miként dönt a Néppárt, miként döntenek az uniós pénzekről, vagy mi történik a civilekkel. Felébrednek-e, hogy azok után, hogy már az ügyvédi kart is megtámadták  a pártlapban, akkor most már muszáj valamit lépni. Ezek olyan folyamatok, amelyeket nagyon nehéz előre modellezni, és nem tudjuk milyen szikra lobbantja be őket. Van ennek egy mikro, azaz emberi része, aztán van egy makró, azaz az európai folyamatok, és van egy még nagyobb, hogy mindezt elsöpri egy új gazdasági világválság, amely hozhat egy újabb autoriter hullámot, nem pusztán Kelet-Európában.

Azt mondják, hogy az ilyen rendszereket nem lehet választásokon leváltani.

Akkor igen, ha előtte már megroppannak. A megroppanás nem mindig látványos. De ez még messze van. Megismétlem: az autoriter rendszerek beszariak, úgy tűnnek mintha erősek lennének, közben törékenyek.

Vagy az a következő fokozat, hogy inkább diktatúrába vált?

Ez a nagy kérdés. Azért, mert itt nem teljesen putyinizmus, vagy erdoganizmus van, kialakultak bizonyos lavírozási technikák. Az orbánizmus különbözik ezektől, itt nem lőnek le újságírót, nem börtönöznek be embereket, vagy legalábbis sokakat nem politikai okokból, az egyetemi oktatók sem veszítik el az állásukat, azért mert politikai véleményük van. Most az a tét, hogy melyik irányban indulunk el. Az első húsz év azt mutatta, hogy a nyugati civilizáció irányába megyünk, az orbáni rendszer ezt erősen megkérdőjelezte; történelmi szempontból elképesztően paradox a helyzet: Putyin és a Kínai Kommunista Párt a legfőbb barátja ennek a rendszernek, sok egyéb borzasztó és embertelen rezsim mellett.  Csakhogy ez az ország kulturálisan még sem teljesen Kelet-Európa. Mégis inkább állunk közelebb egy provinciális, féldemokratikus Ausztriához. A kulturális mintáink, az intézményes reakcióink, a társadalmi elvárások azért nem keletiek.

Az aspirációink nyugatiak, mentalitásunk a közép-európai bizonytalanság hagyományos elemeit hordozza.

Ezzel a kompország effektussal küzd az ország hosszú történelmi korszakokon át.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK