Címke: kövér lászló
Az IKEA eligazította Kövér Lászlót
A svéd multicég név említése nélkül Kövér László homofób kijelentésére utaló bejegyzést tett közzé Facebook-oldalán. Az egyneműek gyerek örökbefogadási igényét a pedofíliával azonosító álláspontot Gulyás Gergely is megvédte.
Mi az IKEA-nál hiszünk a sokszínűségben, az esélyegyenlőségben és a tisztességes bánásmódban, függetlenül a származástól vagy az egyéni különbségektől. Senki nem egyenlő mindaddig, amíg mindenki nem egyenlő! – tette közzé a vállalat ma délben a Facebookon.
A gyerek élvezeti cikk
Ezzel – és a mellékelt színes ceruzás illusztrációval – név nélkül ugyan, de Kövér László szavaira reagált. A parlament elnöke egy lakossági fórumon a következőt mondta: erkölcsi értelemben semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között, aki ezt követeli. Mindkettő esetben a gyermek tárgy, élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Különböző okokból nem akarok gyereket, de igényt tartok rá hogy más gyerekét jogom legyen felnevelni.
Sőt, ki is oktatta az érintetteket.
„Egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak”
– mondta Zuglóban.
Gulyás: önzés
A csütörtök délelőtti Kormányinfón Gulyás Gergely – többedik kérdésre – végül lényegében megvédte Kövér álláspontját. A kancelláriaminiszter szerint Kövér arról beszélt, hogy egyik esetben sem a gyermek szempontjai jutnak érvényre, hanem az örökbefogadóéi, akinek nem lehet saját gyereke. „Szerintem ez tényszerűen igaz” – mondta.
„Mi úgy gondoljuk, hogy minden gyereknek joga van egy apához és egy anyához, és nem tartjuk helyesnek, amikor egy gyermek két apával kell felnőnie. Valóban, én is úgy gondolom, hogy ez önzés azok részéről, akiknek saját gyermekük nem lehet” – közölte. És hogy amit elmondott, az nem áll éles ellentétben azzal, amit Kövér László mondott.
Ezután jelent meg az IKEA posztja.
Minden örökbefogadót sért
A Magyar LMBT Szövetség még ezelőtt tett közzé tiltakozást, amely szerint a gyerekvállalást a pedofíliához hasonlítani nem csak az LMBTQI szülőket, hanem minden örökbe fogadó szülőt sért. Nagyon veszélyes, ha valaki nem tud vagy nem akar különbséget tenni a szülővé válás iránti vágy és a pedofília között. A szülővé válás iránti vágy azt célozza, hogy biztonságos, jó és szeretetteljes környezetet adjunk gyermekeinknek. A pedofília éppen ellenkezőleg, a gyermek kiszolgáltatottságát használja ki a felnőtt beteges vágyainak kiélése érdekében – fogalmaz a szervezet.
Azt remélték, hogy elmúltak már azok az idők, amikor
„a hatalmasok szemrebbenés nélkül érveltek amellett, hogy nem minden ember egyenrangú”.
Köszönjük Kövér Lászlónak, hogy ismét figyelmeztet, hogy sosem szabad hátradőlniük azoknak, akik abban hisznek, hogy minden ember egyenlő. Sajnáljuk, hogy Kövér László nem tud különbséget tenni aközött, hogy valaki férfi vagy nő, illetve aközött, hogy valaki férfiakhoz vagy nőkhöz vonzódik. Szívesen küldünk felvilágosító anyagot erről, sőt szívesen látjuk egy ebben a témában tartott képzésünkön is – áll a Magyar LMBT Szövetség közleményében.
Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 9.
Arról jutott eszembe, hogy a Fidesz frakcióvezetője épp a Sajtószabadság Világnapját tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy ellenségnek nevezze ki a független sajtót.
Tényleg eredeti ötlet, hogy az újságírók köszöntése helyett kipécézzen néhány szerinte nem elég baráti újságot, most éppen a HVG-t, a 444-et és az Indexet (nyugalom, a többiekre később kerül sor), és rájuk dörögjön: „Ma őket tekinthetjük politikai ellenfeleinknek”. Gondolom, a környezetében előszeretettel alkalmazza a „Fulladj meg a névnapodon!” régi népi átkát is. Alig vártam, mivel áll elő Anyák Napjára, (esetleg pár jó szó a János vitéz gonosz mostohájáról?), de sajnos ezúttal nélkülöznünk kellett magvas eszmefuttatását.
Na persze nincs egyedül. Kövér László a bírói függetlenséget garantáló törvény 150. évfordulóján oktatta ki az egybegyűlt bírákat arról, hol lakik az úristen. Még hogy a hatalomtól való függetlenség? Mi kéne még, toronyóra lánccal? A jogászoknak „el kell dönteniük, kinek az oldalára állnak: az államot védők és építők, vagy az államot támadók és rombolók oldalára.” Eddig ugyan azt hittem, hogy az államvédelmi hatóságok nem egészen azonosak a független bíróságokkal, de a házelnök részletesebb magyarázattal szolgált: kiderült, hogy ma az államot az emberi jogok mögé bújó liberális erők fenyegetik, ezek ellen kell tehát a bíráknak őt megvédeni.
Ezt jó, hogy elmondta, mert a jogászok hivatali ártalomként esetleg hajlamosak lennének bedőlni az emberi jogoknak. Különösen figyelniük kellett az útmutatásra azoknak, akik a most felálló közigazgatási bíróságok munkatársai lesznek. Hozzájuk eleve azok a perek kerülnek, ahol valakinek az állammal van vitája. Nem kapott engedélyt egy tüntetésre, választási visszaélést tapasztalt, kiszúrt vele az adóhivatal vagy valamelyik önkormányzat, kifogása van egy fakivágás, egy építési engedély vagy annak megtagadása ellen. Mostantól világos, hogy a bíróságtól nem várhat pártatlanságot, hiszen annak az államot kell védenie. Legalábbis az egyik legmagasabb közjogi méltóság szerint. Remélhetőleg értenek a szóból – ha eddig nem értettek volna – az Alkotmánybíróság tagjai is. Mármint azt, hogy coki. Az van neked, nem anyád. De nem is függetlenséged.
Nem is kell annyira elájulni semmiféle függetlenségtől, nem olyan fontos dolog az. Talán március 15-én is inkább állami Jellasics-emléktúrát kellene szervezni, bécsi futása tiszteletére. Egy Haynau-szobor avatása is szóba jöhet, legfeljebb éjszaka állítják fel, nálunk a szobrokat akkor szokás ide-oda mozgatni, mert a sok hőzöngő még képes megzavarni az ünnepélyes eseményt.
Nem is értem a Magyar Bírói Egyesületet, a szakma legnagyobb érdekvédelmi szervezetét, miért méltatlankodnak: „A Parlament épületébe ünnepelni jöttünk, de csalódnunk kellett… Semmilyen burkolt vagy nyílt befolyásolást, de az ilyen tartalmú gondolatokat sem fogadhatjuk el.” Miért, nem látták, máskor mi folyik a Parlamentben? Csalódik abban más is. Miért pont ők úsznák meg?!
A kifinomultan érzékeny dátumválasztás abban is megmutatkozik, hogy éppen az Ady-emlékévben, halálának 100. évfordulójára kapja meg Ady is a magáét. A Magyar Nemzetben Orbán János Dénes „csodálatosan művészi és lehangolóan ártalmas eszméiről” beszél. Ady azért ártalmas, mert „a Nyugat feltétlen és megkérdőjelezhetetlen imádata” a „Párizs versus magyar ugar” szembeállítás jellemzi. Muszáj megvédenem Adyt, hiszen ő még nem részesülhetett miniszterelnökünk eligazításában, miszerint a Nyugat döglődik, csak mi vagyunk helikopter, meg az a pár keleti diktátor, akiket látogatni szokott.
A másik Orbán, mármint az előbbiekben idézett költő ezt nem tekinti enyhítő körülménynek: visszamenőleg sem bocsátja meg, hogy „nyaljuk a Nyugat talpát”. A híres Ady-sorról, a „Szeretném, ha szeretnének”-ről is kimondja: ez „a legnagyobb emberi gyengeség”.
Ez nem akkora kunszt tőle, hiszen előtte ugyancsak az emlékévben e lapban Bayer Zsolt már bátran a világba kiáltotta: „Én nem szeretném, hogy ha szeretnének!” Ha nem, hát nem. Egy szavába kerül. Pedig már éppen minden erőmmel próbáltam megszeretni. Nem mondom, komoly munka. Pláne, hogy szerinte Ady „Trianon után talán bocsánatot kért volna Tiszától”. Mivel Kulturkampf Bayer meggyőződése szerint éppen azért kell, hogy fényes győzelmet arassanak az Ady-félék által sugallt „sivár kilátástalanság” ellen, nem csoda, hogy nem bírták ezzel kivárni legalább az emlékév végét. Az még majdnem nyolc hónap, nem folyhat addig szabadon a mételyezés! Pláne, hogy a jubileum kapcsán a szokásosnál többen vennék kézbe a maradandó károsodást okozó köteteket.
Az új ünneplési módszerek fantasztikus perspektívákat nyitnak meg előttünk. Nőnapon a virág helyett kaphatnánk ajándékba vak komondor-figurákat plüssből, esetleg kötényre nyomva, vagy műanyagból kulcstartóra. Augusztus 20-án országszerte megrendezhetnék a Nagy Nemzeti Koppány-fesztivált. De a közeljövő sem maradna megemlékezések nélkül. Az csak természetes, hogy a május 9-i Európa Napon, az Európai Unió születésnapján indulhatna az újabb Brüsszel-ellenes plakátkampány, már úgyis hiányzott. Május második hétvégéje a Vándormadarak Napja, tiszteleghetnénk fecskelövő- és gólyavadász versennyel. Május 17-e a Homofóbia Elleni Világnap, hát mikor esne legjobban egy kis kormányoldali buzizás, ha nem akkor?
Ugyanaznap van a Magas Vérnyomás Leküzdésének Napja is. Ezzel nem lesz gond, addigra a vérnyomásomat a sok szép ünneppel úgyis felviszik kétszázra.
Kövér László, a bíróságok és a hatalom bolsevik egysége
A bírói függetlenség nem abszolút és öncélú – mondta Kövér László. Ez erősen hajaz a lenini-sztálini felfogásra, a hatalom egységének elvére, amely tagadja a hatalom megosztásának az orbáni alaptörvényben is előírt modelljét.
Az Országgyűlés elnöke a magyar bírói függetlenséget garantáló törvény elfogadásának 150. évfordulója alkalmából tartott konferencián, a Parlamentben bírók előtt tartotta szükségesnek új (?) modell iránti igényt bejelenteni szerdán.
Döntsenek: ki mellé állnak?
Az állami hírügynökség tudósítása szerint arról beszélt, hogy
„…mindenféle kificamított államelméletekkel szemben a bírói kar nem külső tartozéka, hanem belső alkotóeleme az államnak, a bírói hatalom maga az államhatalom egyik megnyilvánulása, amelynek sorsában mindig osztozik”.
Továbbá: nincs veszélyesebb döntés egy államra nézve, mint egy megmásíthatatlan rossz ítélet, nincs veszélyesebb ellensége egy társadalomnak, mint egy alkalmatlan bíró: ez a felelősség teszi a bírói hivatást magasztossá.
Szerencsés az a nemzedék, amely újjászervezheti az államot,
1990-ben a kommunizmust, 2010-ben a posztkommunizmust sikerült lezárni, és a 21. századra újjáépülhetett a magyar állam – mondta Kövér. És mindjárt ki is fejtette, hogy jogalkotói mulasztást történt, amikor nem szabályozták pontosan, hogy a bíróságok kinek vagy minek a nevében hirdetnek ítéletet. Szerinte az eljáró bíróságok csakis a magyar állam vagy az alaptörvény szerint a „Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét” megtestesítő Szent Korona nevében hozhatják meg ítéleteiket.
És morális zsinórmértéket is kifeszített, amennyiben „korunk jogászainak és politikusainak változatlanul maguknak kell eldönteniük, milyen értékek védelmére kelnek, kinek az oldalára állnak: az államot védők és építők vagy az államot támadók és rombolók oldalára?”
Nos, nézzük, hányadán állunk ezekkel a kitételekkel, milyen mintákat követnek, és melyek azok a „kifacamított államelméletek”.
A hatalomkoncentráció megakadályozásának elve
Az alkotmányjogász, egykori igazságügyminiszter, Petrétei József egy korábbi dolgozatában idézi az orbáni alaptörvényt, amely szerint az állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. Mivel a hatalommegosztás az állam önmérséklésének legfontosabb eszköze, ezért a hatalommegosztás elvének alapvetően szintén az alkotmányellenes hatalomkoncentrációt – a kizárólagos hatalom kialakulását – szükséges megakadályoznia, és a hatalom ellenőrizhetőségét – a hatalommal való visszaéléssel szemben –, a polgárok szabadságát kell biztosítania.
A demokratikus jogállamban ugyanis nem lehet korlátlan és korlátozhatatlan hatalom
– sorolja Petrétei az alkotmányos előírás értelmét.
Ebből következően az államhatalmi ágak klasszikus hármasát figyelembe véve – az Országgyűlés törvényhozó hatalomként, a kormány a végrehajtó hatalom általános – de nem kizárólagos – szerveként, a bíróságok pedig bírói igazságszolgáltató hatalomként jelölhetők meg.
Ebben a felfogásban a bírói-igazságszolgáltató hatalom sajátossága az, hogy a másik két, politikai jellegű hatalmi ággal szemben állandó és semleges, vagyis az alkotmányos biztosítékoknak alapvetően arra kell vonatkozniuk, hogy a bíróságok és a másik két hatalmi ág között ne jöjjön létre olyan politikailag meghatározott függés, mint a parlament és a kormány között.
Ez világos beszéd, és éppenséggel nem új. Alig kétszáz éves. Az angol John Locke és a francia Charles de Montesquieu, e két nagy gondolkodó fektette le a hatalommegosztás elvét. Ebben elválik egymástól a törvényhozói, a végrehajtó (kormányzati) és a bírói ág. A ma oly gyakran idézett fékek és ellensúlyok rendszere is ezen alapszik.
Ahogyan Petrétei kifejti, a bíróságok és a bírák függetlensége garancia arra, hogy tevékenységük mércéje kizárólag a jog legyen.
A bírák csak a jognak – mint a jogállam központi zsinórmértékének – vannak alárendelve.
Ha ugyanis egyazon testület vagy személy gyakorolja mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalmat, attól lehet tartani, hogy a testület vagy személy zsarnoki törvényeket hoz és zsarnoki módon hajtja azokat végre. Nincsen szabadság akkor sem, ha a bírói hatalom nincs elválasztva a törvényhozástól és a végrehajtástól – ezt már egy másik munkában fejti ki egy sor alkotmányjogász, köztük Kukorelli István egykori alkotmánybíró.
A hatalomkoncentráció elve
Ennek a felfogásnak radikális ellentéte a bolsevik államfelfogás, amely a hatalom egységét hirdette. Ahogyan Kukorelliék írják, ezen elv az államhatalom egészét úgy fogja fel, mint amelyet az uralkodó osztály a saját érdekében, uralma biztosítására használ fel. Ehhez nincs szükség a hatalom megosztására, éppen ellenkezőleg:
a hatalom egysége és oszthatatlansága az osztályérdekek érvényesülésének alapvető biztosítéka.
Egyesíteni kell tehát a hatalmakat, mégpedig a törvényhozás keretei között.
Erre a különbségre hívja fel a figyelmet Polt Péter éveken át hű fegyverhordozója, a főügyész-helyettesből alkotmánybíróvá emelkedett Varga Zs. András is. Mint hat éve egyetemi jegyzetben írta, a hatalommegosztással szemben született a kétféle szocializmus válasza, amelyek a hatalom egységére épültek. A fasizmus, illetve nemzetiszocializmus a korporációk útján koncentrált hatalom gyakorlását rendelte alá a központi akaratnak. A bolsevik szocializmus pedig a munkás önigazgatás tévedhetetlensége folytán deklarálta is szembenállását a hatalommegosztás gondolatával.
Az államszocialista gyakorlatban a bíróságok deklaráltan ugyan függetlenek, de mindig az uralkodó osztály (a párt) érdekeit kell védeniük, népi ülnöki rendszerben működnek, ezeket és a hivatásos bírákat is a párt nevezte ki. (Rövidesen a legkényesebb – az állammal szembeni – ügyekben, például közadat-igénylések, választási eljárási perek lefolytatására az igazságügyminiszter, tehát az elvileg független végrehajtó hatalom által kinevezett közigazgatási bíróság fog eljárni egy új törvény értelmében.)
A hatalomegyesítő teóriának a centralizált és hierarchizált állami intézményi rendszer felel meg, amelyben tehát
a különböző állami szervek egymásnak alá vannak rendelve, s nem egymás ellensúlyaiként működnek
– értékelik a különbséget Kukorelliék.
Amoralitás és eredendő erkölcsiség akkor és most
És ha már lendületben vagyunk, nézzünk néhány olyan jellegzetességet ebben a témában, amelyek esetében legfeljebb jelzők elhagyásával-kicserélésével ráismerhetünk néhány napjainkbéli megnyilatkozásra. Az államszocialista rendszert leíró fenti értekezésben olvasható, hogy a pártállami bürokrácia összetartó erői: a pártállami ideológia, a meggyőződés, hit, a hatalom megtartásának szándéka, a presztízs és privilégiumok, valamint a pártfegyelem, illetve szükség esetén a kényszer.
Kukorelliék tankönyvének leírásában pedig a „kizsákmányoló osztályok államhatalma” eredendően amorális; a másik oldalról „a proletariátus, a munkásosztály hatalomgyakorlása” ab ovo a legmagasabb szintű erkölcsiséget képviseli. Sok egyéb következményen túl ez azt jelentette, hogy
a szocialista hatalomelmélet fő figyelmét nem a hatalomgyakorlás demokratikus biztosítékaira fordítja,
minthogy ezt eleve adottnak – vagy hiányzónak – tekinti az államhatalom osztálymeghatározottsága következtében. Szemben az elsősorban liberális államelméletekkel, amelyek szinte kizárólag azokra az eljárásokra, biztosítékokra összpontosítják figyelmüket, amelyek a demokratikus hatalomgyakorlás szolgálatában állnak.
Bréking (fék)nyúz, 2019. április 24. – Tudósítás a másik valóságból
Az Origóból megtudhatjuk, hogy Nyugaton veszélyben vannak a keresztény szimbólumok. A PestiSrácok megírta, hogy Amerikában már beérett a liberális csodafegyver, a népességcsere. Kövér László pedig elmagyarázta, hogy a bírói függetlenség nem abszolút és öncélú.
Óriási veszélyben van a Nyugat
A párizsi Notre-Dame leégése még aktuálisabbá tette azt a nyugat-európai jelenséget, hogy a keresztény templomokat egyre több támadás éri az utóbbi időben. Ezek a támadások sok esetben rongálások, gyújtogatások és megszentségtelenítések. Miközben Közép-Európában csak elvétve vannak ilyen támadások, a nyugati országokban évről évre nő a keresztényellenes támadások száma.
Franciaországban naponta átlagosan két templomot szentségtelenítenek meg. A támadások száma jellemzően azokban az országokban nőtt a leginkább, ahová a legtöbb muszlim bevándorló érkezett. A nyugati média persze magát a támadásokat is megpróbálja elhallgatni. Aki beszélne a problémáról, azt gyűlöletbeszéddel vádolják. (Origo: Egyre aggasztóbb a nyugat-európai keresztényellenesség)
A rekordokat döntögető migrációs áradat miatt többen szavaznak majd a Demokrata pártra
Beérni látszik az amerikai Demokrata párt bevándorlást segítő programja, egy friss felmérés szerint a 2020-as elnökválasztásokon az aktív választópolgárok körében többségbe kerülnek a spanyolajkúak a feketékhez képest, ami eddig sosem fordult elő. Minthogy a fekete közösségek kényszerbetelepítése már rég a múlté, önkéntes bevándorlásuk az Egyesült Államokba pedig elenyésző, a latinók lettek az első számú migráns populáció az USA-ban. A Pew Research Center felmérése alapján ez azért különösen érzékeny kérdés, mivel a migrációs hátterű választók jellemzően a baloldali liberális politikai erőket támogatják.
Az afro-amerikai közösség annak ellenére zsugorodott második számú etnikummá számtani értelemben, hogy a fekete népesség növekedett. Az egyszerű különbség köztük, és az őket megelőző latin- amerikaiak között, nem más, minthogy az utóbbi népcsoport rendkívüli növekedését nagyban segíti a rekordokat döntögető migrációs áradat Közép- és Dél- Amerikából.
Még rosszabb helyzetben vannak az amerikai fehérek, akik 2000-ben még a választók 76.4%-át adták, ma azonban a választójoggal rendelkezőknek csupán kétharmada fehér. (PestiSrácok: Amerikában már beérett a liberális csodafegyver, a népességcsere)
Kövér László: a bíró nem lehet független az államtól
A bírói függetlenség nem abszolút és öncélú – jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke a magyar bírói függetlenséget garantáló törvény elfogadásának 150. évfordulója alkalmából tartott konferencián, a Parlamentben szerdán.
Hozzátette: a bíró nem lehet független az államtól, annak „nem külső tartozéka”.
Az állam egyik sarokkövét alkotta meg az 1869. évi 4-es törvény, amely 80 évig hatott. Nem véletlen, hogy éppen addig élt, amíg a magyar állami függetlenség: a 20. század közepéig – mondta a házelnök.
Kövér László azt mondta, szerencsés az a nemzedék, amely újjászervezheti az államot: 1990-ben a kommunizmust, 2010-ben a posztkommunizmust „sikerült lerázni”.
Ma a globalizmus nevében a demokratikus nemzeti államok felszámolása, az Európa erőforrásai feletti ellenőrzés megszerzése a cél az európai politikában. Védjük meg a cselekvőképes államot, mint közös jövőnk biztosítékát! – hangoztatta Kövér László. (MTI: Kövér László: a bírói függetlenség nem abszolút és öncélú )
Bréking (fék)nyúz, 2019. március 8. – Tudósítás a másik valóságból
Kövér László leleplezte, hogy újszerű, 21. századi hadviselés zajlik Európa ellen. Az Alapjogokért Központ bemutatta Brüsszel közelmúltban előterjesztett javaslatait, amelyek a bevándorlást ösztönzik. A Magyar Hírlap a szocik kampányát buktatja le.
Kövér László: a cél az európai közösség természetes identitásának a felszámolása
Az Országgyűlés elnöke szerint a napjainkban az erőforrásokért zajló világpolitikai küzdelemben „az alávetésre és kifosztásra szánt” Európa ellen egy újszerű, 21. századi hadviselés folyik, amelyben elsődlegesen nem a területet, hanem a tudatot akarják megszállni.
Kövér László a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) budapesti plenáris ülésén kiemelte: a cél az európai közösség természetes identitásának a felszámolása, aminek hiányában a közösségek és az egyének nem tudják felismerni, érvényesíteni és szükség esetén megvédeni érdekeiket sem, így könnyebben alávethetők és uralhatók. Ezért a természetes európai identitások védelmére hivatott minden intézmény – a család, a keresztény egyházak és a nemzeti államok – folyamatos politikai, jogi és mentális támadások célkeresztjében van.
Az Országgyűlés elnöke azt javasolta, hogy a Kárpát-Medencei Magyar Képviselők Fóruma – mint a legerősebb demokratikus felhatalmazással rendelkező nemzetpolitikai szervezet – 2020-tól kezdődően minden év márciusában fogadjon el az előző évre vonatkozóan egy közép-európai magyar identitásvédelmi jelentést, amelyet a szomszédos országok kormányai, valamint az Európai Unió vezető testületei rendelkezésére bocsátanak.
Kezdeményezte azt is, hogy a fórum kérje fel az Országgyűlést, valamint a magyar kormányt, hogy a 2020-as esztendőt nyilvánítsa a magyar nemzeti összetartozás évének. (MTI: Kövér: újszerű hadviselés zajlik Európa ellen)
Brüsszel a bevándorlást ösztönzi
Egy alapos összeállítást készített az Alapjogokért Központ az Európai Bizottság migrációval kapcsolatos legújabb állításai, valamint a tervezett intézkedései ellentmondásáról. Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a videóban beszámol arról, hogy a Bizottság állításával ellentétben mind a „migránsvízumok”, mind a kötelező betelepítési kvóták, mind a migrációt támogató civilek többlettámogatása és a „renitens” bevándorlásellenes országok megbüntetése is a mai napig napirenden van, amelyeket az elmúlt időszak javaslatainak felidézésével is alátámasztott. Ennek kapcsán az igazgató elmondta, hogy amennyiben hasonló összetételű lesz a Bizottság az EP-választások után is, akkor ezeket a terveket meg fogják valósítani. (Origo: Dokumentumok bizonyítják, hogy az Európai Bizottság továbbra is támogatja a bevándorlást)
Komédia a szocialisták kampánya
Hogy nem száradt le a kezük, és folyt el a tinta, amikor az utódpárt prominensei kiírták a plakátjukra a haza és a szeretet szót!
Hogy nem szakadt rájuk a plafon, amikor lejegyezték, hogy az illegális bevándorlást le kell állítani, vagy a Trianon ejtette sebeket be kell gyógyítani!
És vajon hogyan néznek múltjuk tükrébe, miután kitalálták azt is, hogy azért kellenek aktivisták az uniós választásokra, mert a kormánypárt csalni szándékozik?
A képmutatás csimborasszója, hogy Európa legégetőbb problémájával, a bevándorlással kapcsolatban nem kínálnak valódi megoldást a szocialisták, csak maszatolnak, de elismerik annak valóságos voltát. A röhejes politikai evolúciójuknak köszönhetően ma már kijelentik azt is, hogy létezik „illegális bevándorlás”, ami ellen tenni kell. (Magyar Hírlap: Szocialista komédia)
Keleten, Délen, Nyugaton… – Déli kávé Szele Tamással
No, ma feketén isszuk a kávét, mint a müezzin Mekkában, mert annak van aktualitása: Orbán Viktor ugyanis Egyiptomba utazott, az Arab Liga és az Európai Unió csúcstalálkozójára. Amivel nincs különösebb baj, bár tekintve hazánk súlyát és fontosságát, körülbelül annyi keresnivalónk van ott, mint az OPEC-államok konferenciáján, de ha oda akar menni, menjen.
Persze, hogy oda akar menni: hiszen ott is előveheti kedvenc témáját, a migrációt. Reméljük, eléggé vigyáznak rá és nem fogja összetéveszteni nagy nyilvánosság előtt az Arab Ligát a Bundesligával, de ha mégis, tán csak megússzuk, hogy Omán vagy Eritrea hadat üzenjen nekünk. Természetesen nem különösebben érdekli őt a konferencia, amely pedig nagyon tanulságos is lehetne számára, ugyanis megtudhatná ott, hogy a migráció, mint olyan egyáltalán nem az iszlám és/vagy az arab világ központi kérdése.
Szó nincs arról a paranoiás világképről, ami az ő fejében tombol: de még a nagy, világszintű „iszlám szolidaritás” is úgy néz ki, hogy a múlt héten, mikor Mohammed bin Szalman szaúdi koronaherceg Pekingben járt egy több millió dolláros kereskedelmi szerződés aláírása végett, az ujgur vezetők kérésére válaszul, akik azt szerették volna, ha kiáll kisebbségük mellett – ne feledjük, Kínában körülbelül egymillió embert zártak „átnevelő” táborokba, pusztán azért, mert ujgurok – megvédte Peking nemzetiségi politikáját. Azt mondta: „Kínának joga van ahhoz, hogy terrorellenes és a szélsőségek elleni programot hajtson végre nemzetbiztonsági érdekből.” Kétségtelen, hogy Kínának sok mindenhez van joga, ne is tagadjuk, bár kissé túlzásnak érzem, hogy egymillió ember terrorista lenne, sőt, némiképp lehetetlennek is, de ne feledjük: Kínának joga van szerződéseket is kötni bin Szalman koronahercegen keresztül Szaúd-Arábiával is, és ezt nem zavarhatják meg mindenféle vallási képzetek.
Szóval, ennyit az összetartó, egységes és veszélyes muzulmán világról, mely kizárólag a magyar miniszterelnök homlokcsontja mögött létezik, de ott nagyon.
De akkor mi fog eldőlni a csúcstalálkozón?
Tessenek megkapaszkodni: lényegében véve semmi. Már az is sokat mond, hogy az Arab Liga huszonhat tagállamának csak a fele vesz részt a találkozón, tehát mindenkire nézve kötelező, általános döntés minősített többség hiányában nem is születhet arab részről. Az Európai Unió huszonnégy állama delegált küldötteket, tehát részünkről határozatképesek volnánk, csak nincs kivel tárgyalni, a másik fél fele nem jött el. Ily módon az a különös helyzet áll elő, hogy Egyiptomban – mely különben hagyományosan az Arab Liga főtitkárait adja – nem a Ligával, hanem a Ligáról folyhat majd a szó.
A tárgyalások három fő téma körém összpontosulnak, ezek a migráció, a biztonság és a gazdasági fejlődés. Hát, jó lenne személyesen ott lenni, és hallani is, igazából ki mit mond, ugyanis nem csak a mi kormányfőnk van most ott, hanem Angela Merkel német és Theresa May brit miniszterelnök, valamint Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is. Valamint egyéb mindenféle királyok, hercegek, grófok.
De akkor mit keres ott Orbán Viktor?
Valószínűleg a konfliktust keresi magának, meg a bajt nekünk.
Ugyanis az már előre látható, hogy ezen a találkozón komoly döntések nem születhetnek migrációs ügyekben. Gazdasági egyezmények annál inkább, valószínűleg azok miatt is tartják meg egyáltalán, de mivel Orbánt csakis a migráció izgatja, mint varázsszó, ha nem születik valami radikális döntés, (és miért születne?) utólag ezt is felhasználhatja unióellenes propagandára. Ráadásul, mivel ott volt személyesen, azt sem lehet majd neki mondani, hogy téved, hiszen azzal őt, mint szemtanút hazugoznánk le. Más kérdés, hogy joggal: de akkor is méltánytalan, unfair helyzet, hogy ő mondhat, amit akar a tárgyalásokról, nekünk meg úgy kellene tennünk, mintha el is hinnénk.
No, de nincs itthon a macska, cincognak az egerek?
Nem cincognak: ők sincsenek itthon.
Kövér László például a biztonság kedvéért Etiópiába és Ugandába utazott, mint azt az Országgyűlés sajtóirodája közölte ma reggel az MTI-vel.
De mi végre ment oda? Mert Orbánt még értem Egyiptomban (bár az ő útját sem értem igazán), de miféle halaszthatatlan feladat vagy kötelesség szólíthatja Etiópiába és főként Ugandába a házelnököt?
A közlemény szerint:
„Magas rangú parlamenti és állami vezetőkkel folytat hivatalos tárgyalásokat, és fogadja őt mindkét ország köztársasági elnöke.
A hivatalos látogatás célja a parlamenti és diplomáciai kapcsolatok erősítése a szubszaharai térség fejlődő országaival, a magyar kormány által 2015-ben meghirdetett déli nyitás politikája jegyében – tették hozzá.
A házelnök Etiópiában megbeszélést folytat – mások mellett – vendéglátójával, Tagesse Chafóval, az etióp törvényhozás Népképviselők Házának elnökével és audiencián fogadja őt őszentsége Mátyás pátriárka (Abune Mattiász), az Etióp Ortodox Tewahedo Egyház vezetője is – írták.
Az Országgyűlés elnöke Ugandában tárgyal Rebecca Alitwala Kadagával, az ugandai Parlament elnökével, Henry Oryem Okello külügyi államminiszterrel, és felkeresi az ugandai keresztény mártírok emlékhelyét is – áll a közleményben.”
Hát ezek valóban kulcsfontosságú ügyek, ezekhez semmiképp nem lett volna elég egy külügyi államtitkár, ide házelnök kell. Mondjuk Etiópiában is, Ugandában is tényleg az kell, mert ha a házelnökök hívták meg, súlyos udvariatlanság lenne alacsonyabb rangú személyt küldeni, csak hát maradjunk annyiban, hogy Déli Nyitás ide vagy oda (mert nem csak Keleti Nyitás van) ezzel a két állammal a legkomolyabb magyar diplomáciai kapcsolatokat mindezidáig Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán ápolták, igaz, nem mint diplomaták, hanem mint oroszlánvadászok, nem is értem, hogy a Semjén hogy hagyta ki Kövér szafáriját.
Tehát Orbán a mesés Keleten, Kövér a messzi, tikkasztó Délen, ki van Nyugaton?
Deutsch Tamás, az Igazság Lovagja. Brüsszel öblös termében jár alá s fel, mint egy bajnok Pázmán és hadakozik mindenkivel, hogy ha esetleg nem lenne elég ellenségünk, akkor se szenvedjünk hiányt ebből az elengedhetetlen cikkből. Mármint az ellenségből. Most éppen azt találta mondani, miszerint
„Brüsszeli „füllentéscunami” indult el, a brüsszeli bürokraták megpróbálják letagadni a migránsvízum bevezetésére vonatkozó előterjesztést.
A valóság a képviselő elmondása szerint az, hogy az MSZP, a DK és a Párbeszéd képviselőinek támogatásával 2018. december 11-én a parlament elfogadta a „migránsvízum” bevezetését célzó előterjesztést. Ezzel egy olyan rendszert hoznának létre, amely szerint az unió tagállamának nagykövetségén jogosult egyszeri belépésre jogosító vízumot kapni még a menedékkérelmi eljárás lefolytatása előtt.
A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy az unióba érkező bevándorlók 90 százaléka gazdasági bevándorló volt az elmúlt 3,5 évben. A brüsszeli bürokraták úgy akarják legalizálni a folyamatot, hogy a gazdasági bevándorlókat menekülteknek akarják „kikiáltani”, ezzel a mostani menekültkérelmek elbírására vonatkozó rendszert teljesen felborítanák.” (MTI)
Hát, hogy ki hazudik és ki mond igazat, az ebben az esetben nem is kérdéses
Csak azért nem érdemes mélyebben elemezni, mert ez már az óvodás kiscsoport szintje: „a Pistike hazudik!” „Nem, a Jancsika hazudik!” „De nem is, mert a Pistike!” „De nem, mert a Jancsika!” „Beee!!!” „Beee!!!” Szóval, erre a szintre nem szeretnék lemenni, nézetem az, hogy erősen elhamarkodott dolog volna képviselőnk minden szavát készpénznek venni, állításait bizonyára tévedésből, félreértésből tette. Mást el sem tudok róla képzelni, hiszen tudjuk, mekkora barátja ő az igazmondásnak, példa erre egész visszafogott, szolid, konzervatív életpályája.
Ő maga a mértéktartás, róla fogják annak szobrát megfaragni.
Hát akkor lássuk, összegzésképpen.
Orbán Keleten, Kövér Délen, Deutsch Nyugaton, csapataink harcban állnak, Északra szerencsére nem ment egyetlen ügyes lovag sem, mert ha a Nagy Medvét is felhergelnénk, tényleg végünk lenne (bár így is meregeti a karmait, mióta bejött az ebédlőbe lakni a spájzból).
Ojvé, akkor ki van a boltban?
Nyugalom.
Mészáros Lőrinc.
Rá meg vigyáz a Németh Szilárd.
Meg van ez szervezve, kérem.
Tordai: Orbán csak a tolvajlást papírozza le a törvényhozásban – 2018 (szubjektív) legjobbjai
Orbán Viktor legfeljebb egy hataloméhes pártelnök, de jó esetben is csak „úgynevezett miniszterelnök”, s nem valódi kormányfő – közölte a magyar parlamentben hangos botrány közepette Tordai Bence. A Párbeszéd képviselője szerint egy hazája iránt elkötelezett államférfi felhatalmazás nélkül nem írja át az ország alkotmányát, egyoldalúan nem módosítja a választási törvényt, hazaáruló módon nem adósítja el az országát, de legfőképp nem tekinti ellenségének az ellene szavazó honfitársait.
Átgondolt politikai megfontolásból, vagy inkább hirtelen jött ötlettől vezérelve tagadta meg Orbán Viktortól a miniszterelnöki címet, s nevezte őt szimplán pártelnöknek?
Nem csupán fricskáról van szó, tudatosan megterveztem ezeket a parlamenti felszólalásokat. Ugyanis Orbán Viktor miniszterelnöki hatalmát 2011 óta illegitimnek tartom, mert
Orbán és társai nem kaptak felhatalmazást az alkotmány átírására, a választási törvény Fideszre szabására, vagy a független hatalmi ágak bedarálására.
Mégis megtörtént, ráadásul érdemi társadalmi vita nélkül. Igaz, érdemi vitát nem is vállalnak, mert csak a nyers erőt ismerik. Ez viszont nem eredményez társadalmi értelemben vett legitimációt. De azt is hozzá kell tennem, hogy nem a hatalom legalitásával van bajom, hiszen formálisan betartották a törvényalkotás folyamatát, amely jogilag megalapozta a fideszes pártállam kiépítését, illetve lehetővé teszi a közpénzek folyamatos eltüntetését.
Ön persze nyilván tudja, hogy Orbán és a pártja az érvényben lévő törvény alapján nyert, feltétlen kijár neki a miniszterelnöki megszólítás.
Hiszek a szavak erejében, s ha már nem csak egyedül én, hanem velem együtt milliók lesznek, akik nem mondják miniszterelnöknek Orbán Viktort, akkor tényleg nem lesz miniszterelnök. Azért kell a hatalmát állandóan megkérdőjelezni, nehogy bárki azt higgye, hogy a Fidesz-vezér uralkodása megváltoztathatatlan természeti törvény. Sokan azt gondolják ugyanis, hogy Orbán Viktor megingathatatlan és leválthatatlan. Ezt a kikezdhetetlennek tűnő tekintélyt szeretném lerombolni. Elsősorban azzal, hogy pártelnöknek, és nem miniszterelnöknek nevezem, mert Orbán Viktor saját pártja, s nem az ország érdekeit tartja szem előtt. Nekem az a célom, hogy milliók mondják és adják írásba a szavazófülkében, hogy Orbán többé nem miniszterelnök.
Elég nagy baj az, hogy már van egy generáció, amely csak az Orbán-rezsimet ismeri.
Önnek nem ez az első tekintélyt leromboló akciója, Orbán Viktort korábban már nevezte Putyin csicskájának, aki önként és dalolva menetel a Putyini úton. Ez egy új politikai stílus megnyilvánulása lenne?
A „csicska” kifejezés nekem is ízlésem ellen való, de ezt a szót Simicska ürügyén a Jobbikkal szemben kezdte el használni Orbán és a Fidesz.
Ugyanakkor képtelenség indulatok nélkül beszélni a nemzet sorsát egy évszázadra is meghatározó paksi atomerőmű bővítésről.
Ez a beruházás ugyanis semmibe veszi a nemzeti érdeket, fenntartás nélkül kiszolgálja a putyini érdekeket, ilyen értelemben valóban csicskázás, ráadásul nyilvánvalóan hazaárulásnak minősül. Ilyen politikával szemben szerintem megengedhető, sőt kötelező egy drasztikus stílus, ami még mindig nem áll arányban azzal a politikai bűncselekménnyel, amit a kormány elkövet az országgal szemben. Ezért a stílusért engem kitiltottak a parlamentből, de ez nem fájt, illetve még büszke is voltam rá, mert felhívtam a figyelmet a Fidesz bűnös politikájára, ami egy lelkiismeretes ellenzékinek mindenképp kötelessége.
Gondolom, nem csodálkozott, amikor Kövér László remegő bajusszal megvonta öntől a szót, de meglehetősen idegesen reagáltak a Fidesz elkötelezett hívei, különösen a kormányzati sajtó. Ámbár Orbán Viktor arcán legfeljebb gúny volt. Ez megzavarta önt?
Nem, de tudom, hogy annak a csávónak teflonból van az arca, lepereg róla minden.
A hazai sérthetetlenségének vélt, vagy valós tudatában úgy viselkedik, mintha az ellenzékkel nem is kéne foglalkoznia.
Egész pontosan felhívta a figyelmet arra az alig vitatható tényre, hogy az ország megválasztotta őt miniszterelnöknek.
Ez igaz, de az is eredmény, hogy az egész holdudvarnak bizonygatnia kell most, hogy Orbán a miniszterelnök. A Parlamentben pedig úgy tesznek, mintha a Ház méltósága követelné meg a rendreutasítást, holott az országgyűlés tekintélye az elmúlt nyolc év kormányzása miatt rogyott meg.
A Fidesz jól láthatóan arra használja a törvénygyárat, hogy lepapírozza a tolvajlást.
A héten is frusztráló mennyiségű törvényt terjesztettek be, amely mind ezt a célt szolgálta. Pontosan tudni lehet, hogy például a toronyházakról szóló paragrafusokat a MOL és a GTC érdekében alakítják át. Ha pedig a sporttörvényhez nyúlnak hozzá, akkor lehet valószínűsíteni, hogy a Vajna – vagy rövidesen a Mészáros Lőrinc – kezében lévő TV2-nek juttatnak milliárdos összegeket a közvetítési jogokon keresztül. A legtöbb jogszabály mögött van olyan gazdasági érdek, amellyel valamelyik kormánypárti oligarchát akarnak pártérdekből, vagy személyes megfontolásból milliárdokhoz juttatni. Tehát minden paragrafus konkrétan forintosítható. Ha ezt az ellenzék kimondja, akkor persze megkapja a magáért a kormánypárti sajtótól. Ezen a héten engem támadtak, még a TV2 Mokkáját is bevetették ellenem, mert támadni merészeltem a miniszterelnököt.
Ami talán meglepő, hogy ön baloldalról is kapott kritikát, Tamás Gáspárt Miklós szerint meg kéne adnia a tiszteletet a parlamentnek. Valamint illő lenne elismerni, hogy ha nem is tisztán, de a Fidesz nyerte meg a választásokat. Magától nem gondolt erre?
Akkor szoktam az etikettet betartani, s a tiszteletet bárkinek megadni, ha azt megérdemli, tehát ha az erkölcsi szabályok azt előírják.
Amíg a parlamentben – mint említettem – szinte csak a lopások lepapírozása zajlik, addig az etikett követése üres rítus.
A Parlamentnek az elismerést ki kéne vívnia. Ha már illendőségről beszélünk, azt a kérdést kell feltenni, hogy illik-e a képviselőknek hatalmi pozícióból arcátlanul az emberek szemébe hazudni, a választáson szerzett felhatalmazással illik-e a jogállamot és a demokráciát lerombolni? Illik-e kísérletet tenni a szólásszabadság felszámolására? Lehet, hogy a miniszterelnököt nem illik a hatalomgyakorlásáról keményen számon kérni, de a felsorolt, politikai bűncselekménynek is beillő, joggal való visszaélést sem illik elkövetni. Tudni kell, hogy a választási törvény egyoldalú megváltoztatása, tehát a választási kerületek átrajzolása, a kétfordulós választás megszüntetése, a győzteskompenzációnak nevezett abszurd jogintézmény bevezetése önmagában is a Fidesznek kedvezett, s ezért nyerték meg kétszer is kétharmaddal a választást, miközben az ország nagyobbik fele az ellenzéket támogatja. Véleményem szerint egy ilyen törvény Fidesz általi megszavazása sem éppen illendő.
Mit szól ahhoz az érvhez, hogy ön is ugyanazon törvény alapján ülhet a parlamentben, mint Orbán Viktor? Ha ő úgynevezett miniszterelnök, akkor ön úgynevezett képviselő?
Azt nem vitatom, hogy Orbán Viktor jogszerűen ül a parlamentben, s a kormányalakítását sem jogilag kérdőjelezem meg. De miután képtelen egy ország miniszterelnökeként viselkedni, szimbolikusan megtagadom tőle a címet. S szeretném, ha sokan csatlakoznának hozzám.
Viszont ha a kormányfőt valóban idegen ügynöknek tekinti, – ahogy TGM állítja – akkor nem interpellálni kell, hanem feljelenteni, vagy forradalmat indítani ellene, nem pedig bio-díszletként üldögélni a parlamentben. Ezt elfogadja?
Nagyon örülnék, ha ilyen egyszerű lenne, hogy a mi feljelentésünk alapján az ügyészség tisztességes nyomozást kezdene. Erre azonban Polt Péter ügyészsége alatt semmi esély nincs Magyarországon. A magam részéről a forradalmi utat elutasítom, számomra elfogadhatatlan gondolat, hogy vérontás legyen az országban. Ami pedig a kérdés másik részét illeti: a bio-díszlet nem kiabál, nem tiltakozik, ahogy én tettem. Persze a parlamentben az ellenzék valóban tehetetlen, amíg a Fidesznek kétharmados többsége van, semmilyen döntést sem tudunk meggátolni. Nincs rájuk befolyásunk;
az érvek tökéletesen hidegen hagyják a hatalom embereit.
Úgyhogy tovább csonkíthatják a demokráciát azzal, hogy átalakítják a gyülekezési törvényt, s elfogadják a magánélet védelméről szóló jogszabályt.
Úgy tűnik, parlamenti úton a mai rezsim aligha változtatható meg, mert ahhoz szabad nyilvánosság kellene. Ennek ellenére bízik a demokratikus választásban?
Nincs más út, de ne felejtse el, mi, a változást akaró ellenzék vagyunk a többség – erről nekünk, politikusoknak sem lenne szabad megfeledkeznünk. Ha az ellenzéki pártok okosabb stratégiákat követnek, akkor már a tavaszi választáson sem szerez a Fidesz kétharmados többséget, de még az is lehet, hogy egyszerű többséggel sem kerül kormányra. Ehhez természetesen ellenzéki együttműködésére lett volna szükség. De hiszek benne, hogy a kormány demokratikus úton leváltható.
Mégis Orbán Viktor a legnépszerűbb magyar politikus, miközben elfogadja a nagy tiltakozást kiváltó Stop Soros törvényt. Nem a bukott ellenzéket kéne bírálnia?
Kétségtelen, az ellenzék a választáson megbukott, most először a saját sorainkat kéne rendezni, miközben a Fidesz erőteljesen alakítja az ellenzéki pártok belső életét is.
Mi, a Párbeszédben nem estünk egymásnak, de remélem, hogy a többi párt is összeszedi magát az őszi parlamenti nyitányig. Látok kedvező fejleményeket: az ellenzék mára felismerte, hogy iszonyúan durva pofont kapott a választáson. Ma egyre inkább bajtársi közösségben dolgozunk, s lassan kialakul az ellenzéki együttműködés gyakorlata is. A kutatás szabadságát például minden ellenzéki párt fontosnak tartja, s kiállt a Magyar Tudományos Akadémia költségvetésének szabadsága mellett.
Visszatérve a miniszterelnöknek feltett, szemtelennek szánt felvetésre. Magára a kérdésre már rég nem emlékszik senki, legfeljebb arra, hogy ön valamiért sértegette Orbán Viktort, tehát csak a vircsaftra. Volt így értelme?
Természetesen. Kétségtelen, a balhéra többen emlékeznek, de azért elég sokan megjegyezték, hogy Orbán Viktor politizálása miatt az ország kétezer milliárddal kevesebb pénzhez juthat a következő uniós költségvetésből. A balhés felszólalásom erről szólt, s most is erről beszélek, vagyis Orbán károkozásáról.
Kétezer milliárd, hihetetlen összeg. Egy felelős miniszterelnök ilyen mértékű veszteséget soha nem okozna a hazájának. Ezért sem tekinthető valódi miniszterelnöknek Orbán Viktor.
Bréking (fék)nyúz, 2018. december 23. – Tudósítás a másik valóságból
Kövér László hosszú interjút adott a PestiSrácok.hu-nak, ebből megtudhatjuk, hogy a kormány ellen tüntetők bolsevikok, az ellenzék hangadóit egy nemzetközi hálózat mozgatja és aki velük együttműködik, az hazaáruló. Az Origó írásából pedig kiderült, hogy megszűnt az ellenzék.
Kövér László: ezek hazaárulók
Egy neobolsevista társaság randalírozott a Kossuth téren, akik éppen olyanok, mint történelmi elődjeik. Ez a csőcselék pontosan ugyanazt a magatartást tanúsítja az utcán, amit a Parlamentben az ellenzék – mondta a PestiSrácok.hu-nak adott nagyinterjúban Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Leszögezte azonban, hogy teljes egészében nem azonosítja ezt a csőcseléket azokkal a békés tüntetőkkel, akik talán őszintén elhitték az ellenzék hazugságát, hogy itt most majd halálra lehet dolgoztatni az embereket.
Kövér László szerint nem kérdés, hogy a fővárost feldúló tüntetők és az ellenzék hangadóit egy nemzetközi hálózat mozgatja. – Nem a talaját vesztett magyar baloldal és a magyarok többsége között zajlik a háború. Az egész világon folyik egy permanens összecsapás, ami eddig csak összeesküvés-elméletek formájában volt ismert – érvelt a házelnök, leszögezve, hogy aki ebben részt vesz, az hazaáruló. Akik ilyenekkel működnek együtt, vagy így szavaznak például a Sargentini-jelentésre, azok is hazaárulók! (PestiSrácok.hu: Kövér László: Nincs új a nap alatt, a többség sikeres kormányzását bolsevik típusú alakok próbálják meg ellehetetleníteni)
Egy keresztényellenes demokrácia vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed
A négy évtizedes kommunista diktatúra kollektivista őrületétől megszabadult közép-európai népek nem követik az ultraliberális, individualista és globalista nyugat-európai uralkodó elit bevándorláspárti, önfeladó-önfelszámoló útját. Mi olyan, keresztény demokráciát akarunk, amiről hatvan-hetven éve az egységes Európát alapító atyák álmodtak, s látjuk, hogy Robert Schumannak igaza volt: egy keresztényellenes demokrácia vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed. S mi még tudjuk, hogy ki az, aki „az út, az igazság és az élet”, ezért remény- és örömteljes karácsonyra készülünk. (Magyar Hírlap: Faggyas Sándor: Karácsonyi igazság)
Megszűnt az ellenzék
Az óriási április vereség után a balliberálisok és a jobbikosok inkább elbújtak.
A kormánypártok brutális fölényét hozták az idén tartott időközi választások is, miközben a parlamenti frakcióval rendelkező ellenzéki pártok még összesen sem tudtak két százalékot szerezni. Mind a súlyos morális és anyagi válságba süllyedt Jobbik, mind a szétesett balliberális erők azt a taktikát választották, hogy független jelöltek mögé bújnak, és így próbálják megverni a Fideszt. A taktika csúfosan megbukott, mivel a kormánypártok a legfontosabb 18 időközi választás elsöprő többségét megnyerték.
A 18 választásból 13-at a Fidesz-KDNP nyert meg, míg az ellenzéknek csupán öt siker jutott, tehát a voksolások több mint kétharmadát a kormánypártok nyerték. (Origo: Választások 2018: megszűnt az ellenzék)
Déli kávé Szele Tamással – Camerata Hungarica
Kérem, most nem a komolyzenei együttesről lesz szó, hanem – hogy kicsit kerékbe törjük egy szójátékkal a latin nyelvet – a bekamerázott Magyarországról. Már a Parlament előtt van a törvényjavaslat, ami lehetővé teszi, hogy az ország összes térfigyelő kamerájának összes felvétele egy nagy, közös adatbázisba kerüljön.
Baj ez?
Nagy baj.
Miért?
Épp néhány nappal ezelőtt írtunk a Kínát most már minden pontján behálózó megfigyelőhálózatról, az élet minden pillanatát ellenőrző és értékelő állampolgári pontrendszerről, a totális kontrollról, amit európai ember képtelen volna elviselni: nos, ez a kamerarendszer már nem egy lépés az ehhez vezető úton, hanem egy ilyen rendszer lényeges eleme. A többi elem kidolgozása nem lesz egyszerű, de mindenképpen – olcsóbb lesz. Az egész hóbelevancban a legdrágább a kamerák kihelyezése mindenfelé.
Emlékszem, a Szabadság téri aktív tiltakozás napjaiban egyszer tüntetés után – én tudósítani voltam ott – beültünk páran a téren álló kis kerthelyiségbe sörözni. Állt mellettünk egy lámpaoszlop, rajta legalább öt kamera, négy puskamikrofon, keretantenna, egyáltalán, amit csak műszakilag el lehet képzelni – és egyszer csak megjött két rendőr, elkezdték leszerelni a technikát. Barátságosan odaszóltunk:
– Jó napot kívánunk, minek tetszik leszerelni, holnap nem fog kelleni?
– Dehogynem, szerelhetjük is majd vissza… de tudják, leltárban van, addig nehogy ellopja valaki!
Ez alig pár éve volt, azóta sokat fejlődtünk, például a kamerákat magasra szerelik, és így nem lehet őket ellopni. Mármost elég sok térfigyelő kamera van ebben az országban, körülbelül olyan 35 ezer, ezek egész nap működnek, minden felvételük kötelezően bekerülne a nagy, közös adatbázisba…
Hát mekkora lenne az az adatbázis?
Az bizony a tegnap nyilvánosságra került adatok alapján folyamatosan 25 ezer terabájtnyi megfigyelési adatot kezelne, és egyelőre – a településeknél megjelenő, megsaccolhatatlan összegű további helyi költség nélkül – ötven milliárd forintba kerülne. Közpénzből.
Lesz az száz is, urak, ha jobban megnézitek, de így mulat egy magyar kormány, főleg, ha még kukkoló is. És hogyan használnák ezt a hatalmas rendszert?
A tervezet arról szól, hogy az adatokhoz közvetlenül, egy alkalmazáson át férnének hozzá a jogosult szervezetek. Így azok, akik feltöltik a képeket, megszűnnének adatkezelőnek lenni, mert nem tudnák, hogy egy másik szervezet mikor és miért kéri le a képeiket. Ugyanakkor a központi gyűjtőhely sem lenne adatkezelő, csak adatfeldolgozó. Ezzel viszont nem lenne olyan gazdája ennek a hatalmas képtömegnek, akit jogsértés esetén felelősségre lehetne vonni.
Jogilag minimum aggályos a dolog
Nem is csoda, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság élén Péterfalvi Attila adatvédelmi biztossal nagyon tiltakozik a rendszer ellen:
„A rendelkezésre álló információkból egy központosított, országos kiterjedésű, totális képi megfigyelőrendszer létrehozásának terve rajzolódik ki, amelynek nem lesz az adatkezelés jogszerűségéért felelősségre vonható adatkezelője, ugyanakkor a tervezett szabályozás elnagyolt felhasználású felhatalmazást adna a törvényben kijelölt szervezetek számára.” – írja a hivatal levele.
További aggályok is felmerülnek: elsősorban az, hogy a törvényjavaslat szövege szerint ezt a behemótot főként nem bűnüldözésre, hanem bűnmegelőzésre kívánják használni. Hogy ez miért gond? Kérem, ha egy megtörtént bűncselekményről készített felvételt elemeznek, az jó és helyes, hiszen megkönnyíti a bűnüldözők munkáját. Használták is ezeket a felvételeket a közelmúltban a körúti robbantó utáni nyomozásban, jól is tették. Azonban ha bűnmegelőzés céljából használják, akkor mindenkiről előre gyűjtenek adatokat, tömegesen, általában, különös ok nélkül, és az bizony még alaptörvény-ellenes is.
Egyszerűsítve: ha betörik az ablak az iskolai sportpálya mellett, a térfigyelő kamera felvételéből utólag meg lehet mondani, hogy a focizó huszonkét srác közül melyik törte be a labdával, Pistike vagy Jancsika. De ha bűnmegelőző figyelés folyik, akkor még a mérkőzés előtt elkezdik figyelni mind a huszonkét játékost, ahol csak megfordulnak, mert ki tudja, nem fogja-e valamelyik betörni az ablakot?
És aki nem is tagja egyik csapatnak sem, azt is lehet, sőt kell figyelni preventív célokkal, mert még beléphet, aki nem focizik, az is elkezdheti, szóval gyakorlatilag minden és mindenki állandó és jogtalan megfigyeléséről van szó.
Nem lesz többet magánélet?
Sőt. Külön jogtalan volna nem egyszerűen állandóan figyelni mindenkit és begyűjteni a felvételeket, hanem azokat biometrikusan elemezni is! Arról van ugyanis szó, hogy ha Pistike iskolába megy, mondjuk két kerülettel odébb, akkor őt egy csomó kamera látja. Az egyik látószögébe belép, a másikét elhagyja, és ez így megy végig. A kamera csak egy eszköz, nem tudja, kit, mit rögzít, ahhoz ember kéne, aki a felvételeket egyesítve utólag összevágja Pistike útját otthonról az iskoláig, de az is több óra munka lenne. Azonban, ha biometriai, arcfelismerő rendszert használunk, akkor elég kijelölni a megfigyelt orcáját, és akár utólag, akár élőben végigkövetheti a központban kukkoló tiszt az útját, ha akarja, egész nap is.
Ez nyilván azt jelentené, hogy nincs többet magánélet, de közélet sem. Ha valaki elkezdi csípni a rendszer szemét, azt naponta megbüntetik, mondjuk mert nem a zebrán ment át, vagy esetleg jegy nélkül utazott a trolin. Vagy bármiért. Lehetne erre mondani, hogy „be kell tartani minden szabályt és nem lesz baj”, csak olyan ember nem született még, aki erre képes volna. Olyan videovágó program viszont született már, ami azt is mozgóképre teszi, ami soha meg nem történt.
Egyszóval, nagy disznóság készülődik minálunk
Szerencsére vannak némely gondok a megvalósításával.
Egyrészt: a kamerarendszer hatalmas. Nem nagy: hatalmas. Csak rendőrségi térfigyelő kamerából van négyezer, ehhez jönnének még a bankok, bankautomaták, parkolók, magáncégek, magánszemélyek kamerái, az önkormányzatok, közterület-felügyeletek saját hálózatai, biztosítócégek eszközei, szóval meglehet, még kevés is az a becsült harmincötezer kamera és a huszonötezer terrabájtnyi adat. Ennek a kezelése nem csak jogi, hanem technikai szempontból is problémás: ehhez sem ember, sem testület nem elég.
Ehhez mesterséges intelligencia kell. Ami vagy jól működik, vagy nem: a példaképünkként szolgáló nagy Kínában is volt már példa meghibásodásra, és Dong Mingzhu ningpói esetét csak azért ismerjük pontosan, mert a tévedés áldozata történetesen milliomos – arról nincsenek adataink, hány névtelen és kevésbé tehetős ember arcát ismeri félre az folyamatos fejlesztés alatt álló kínai rendszer és MI. Amelyet különben csak mérhetetlenül drágán lehetne beszerezni, és mai állapotában, mint említettem, nem tökéletes – sőt, valószínűleg soha nem is lesz az, mert a neurális hálókra épülő mesterséges intelligencia nem fejleszthető korlátlanul.
A titkosszolgák sem örülnek
Másrészt: ha hiszik, ha nem ennek a rendszernek a legkevésbé az aktív titkosszolgák örülnek. Magyarországon ma ugyanis nem egy polgári titkosszolgálat működik, mint azt a közvélekedés tudni véli, á, dehogy is! Hivatalosan is legalább öt dolgozik, a valóságban lesz az félhivatalosan több is. A lista tehát távolról sem teljes, de ismereteink szerint a Nemzeti Nyomozó Iroda, az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Információs Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, és a TEK is a saját információs függetlenségéért harcol, őrzi a területét és ellenáll a hazai társszolgálatok behatolási kísérleteinek: azt csak a legnaivabbak képzelik, hogy létezik egységes magyar hírszerzés és elhárítás, vagy hogy Kövér László és Pintér Sándor beleláthatnak egymás kártyáiba, mert összetartják őket a közös elvek.
Abszurd tehát, de tény, hogy maguk a gumitalpúak is ellenségei ennek a mindent és mindenkit látó kamerarendszernek.
Azt természetesen senki sem gondolja komolyan, hogy az Adatvédelmi Hatóság vagy a jogvédők érvei számítanának ebben a helyzetben – ha zátonyra fut a vállalkozás, annak inkább lesznek anyagi, technikai és titkosszolgálati okai.
Ha pedig megvalósul mégis a Camerata Hungarica, a bekamerázott Magyarország, akkor mindenkinek melegen ajánlom, hogy tessék folyamatosan mosolyogni.
Ugyanis folyamatosan fényképeznek majd.
