Kezdőlap Címkék Kósa Lajos

Címke: Kósa Lajos

Kósa Lajos is kapott volna ajándékot a csengeri ügyben

0

Kósa Lajos nagyobb értékű ajándékot kapott volna, ha segít befektetni a mesés örökséget, mint az édesanyja – mondta a „csengeri asszony”, Szabó Gáborné ügyvédje.

 

A jelenleg Genfben, kiadatási őrizetben lévő Szabó Gáborné a napokban visszatérhet Magyarországra, és ügyvédje, Helmeczy László szerint nagyon sok olyan dolog kiderülhet, amely terhelő Kósa Lajosra nézve a csengeri örökség ügyében.

Helmeczy erről az Hír TV Egyenes beszéd című műsorában beszélt, ahol elmondta, hogy a fideszes politikus és Szabó Gáborné Svájcban is találkozott az állítólagos 1300 milliárdos örökség ügyében, amelynek kezeléséhez a nő Kósa segítségét kérte.

Kósa Lajos nemrég azt nyilatkozta, hogy az egész ügy csak a lejáratására tett kísérlet, amely az ellenzéktől indult ki. Helmeczy viszont azt mondja, fotók is vannak róla, hogy Kósa és Szabó Gáborné Svájcban is találkozott, és több dokumentum is van a birtokában, amelyből kiderül, hogy Kósa szerepe még jelentősebb az ügyben.

Az ügyvéd arról nem nyilatkozott, hogy létezik-e az örökség, azt mondta, ezt maga sem tudja. Ez a körülmény viszont szerinte lényegtelen abból a szempontból, hogy Kósa anyjának nevére 800 milliós ajándékozási szerződést írtak, és maga Kósa is kapott volna ajándékot. Erről csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy nem készpénzről van szó, hanem külföldi értékpapírokról, és az ajándék értéke meghaladta volna a 800 millió forintot.

Kósa az ellenzéket vádolja

Egészen megdöbbentő nyilatkozatot Kósa Lajos az ATV reggeli műsorában. Túl azon, hogy az általuk – a Fidesz által – Soros-szervezeteknek titulált jogvédőket azzal vádolta, hogy tudatosan jogsértésre oktatják ki az illegális bevándorlókat, ilyen brosúrákat készítenek és osztanak ki a migránsoknak, beszélt saját ügyéről, a csengeri asszony által kínált 1300 milliárd forintos akcióról.

Az országgyűlési képviselő – büszkén hangsúlyozta: soha ennyien nem szavaztak rá – hangsúlyozta: semmilyen hibát, bűnt nem követett el, az akciót kifejezetten az ellenzék tervelte ki ellene, hiszen minden választás előtt kirobbantanak valamilyen hamis váddal egy botrányt. Kósa kijelentette:

semmi egyebet nem tett, mint elfogadta a felkérést Szabó Gábornétól,

hogy segít, az ország javára, állampapírba fektetni a mesés összeget. Az édesanyjának szánt nyolcszázmillió forintos összegről azt mondta: hamisítvány, ő sosem kért és kapott ilyen ajánlatot, az édesanyja adatait megszerezték, ellopták.  Szerinte az ügynek csak annyi a tanulsága, hogy az ellenzék mindenre képes.

A volt debreceni polgármester, Fidesz-frakcióvezető, miniszter arra a kérdésre, hogy mindezt mire alapozza, vagyis miből gondolja, hogy a történések mögött az ellenzék áll, határozottan közölte:

majd a rendőrség ki fogja deríteni.

Amivel ugye azt is állítja, hogy a hatóságok vizsgálódnak az ellenzék  háza táján, vagy ha nem is vizsgálódnak, ez lesz a feladatuk.

Az ügyben egyelőre egyébként csend van, a „csengeri asszony”, Szabó Gáborné változatlanul kiadatási őrizetben van Svájcban, még nem tudni, hogy mikor jön haza, illetve van-e esélye arra, hogy megússza az itthoni vizsgálatot. Az örökségről, illetve arról a vagyonról, amelyről a közjegyzői okirat – Kósa által is aláírt – szólt változatlanul nem tudni, hogy létezik-e, avagy tényleg egy csalóval állunk-e szemben. Helmeczy László ügyvéd, Szabóné védője ebben a kérdésben bizonytalanul nyilatkozott, miközben az a férfi, aki sokáig Svájcban segítette Szabónét azt nyilatkozta a fuhu.hu-nak, hogy a pénz létezik, csak a magyar eljárás elindítása miatt a svájci bank zárolta.

A rendőrségi vizsgálat kapcsán annyit lehetett tudni, hogy intenzíven keresték azokat az embereket, akiktől Szabóné kölcsönöket vett fel, és fedezetként az örökséget jelölte meg a hitelezőinek. Hogy hány feljelentés érkezett, arról a hatóság nem számolt be, mint ahogy az egész ügyről nem beszélt a nyilvánosság előtt a nyomozó szerv. Éppen ezért

különösen furcsa Kósának az a kijelentése, amely azt sugallja, hogy a rendőrség az ellenzék szerepét vizsgálja ebben az ügyben.

Abban az ügyben, amelyről sokak hitték Kósa Lajos politikai pályafutásának végét jelenti. Nem így történt, és bár komoly szerepe már nincs a politikusnak – a jövő évi önkormányzati választás kampányfőnöki címe egyelőre nem nevezhető komolynak -, de ez a mostani szerepvállalása egyfajta felmentésként is értelmezhető.

Hogy ne legyen az ember fiatal demokratából öreg diktátor – Interjú Gyetvai Viktorral, a Diákparlament aktivistájával

  • Alárendelt embereket akar az iskola

  • A választó csak abban dönt, ki lopja meg őt

  • A rendszer leváltása az utcán kezdődik, de nem ott ér véget

  • Az ellenzék is része az orbáni rendszernek

  • A mai oktatás növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket

 

Miként viselte azt, amikor az egyik ugyancsak fiatal aktivista társát megalázta egy, tegyük idézőjelbe, műsorvezető?

Az különösen azért volt fájdalmas, mert Kálló Dani, az egyik leginkább higgadt, objektivitásra törekedő emberünk. Úgy ment be az Echo tévébe, hogy reménykedett benne: lehet és tud korrektül beszélgetni. Volt persze, aki nem lepődött meg ezen, hiszen láttunk ott elég sok interjút, ami nem volt korrekt.

A kérdésem inkább arra irányult, hogy önök, akik talán már új hangot és stílust képviselnek a politikában, mennyire vannak felkészülve egy ilyen kiszolgáltatott helyzetre?

Az iskolarendszer ebben sokat segít. Egyébként nagyon sokan vannak a fiatalok között, akik most értették meg igazán, miután megnézték a youtube-n ezt az interjút, hogy mivel foglalkozunk, mit szeretnénk elérni. Azért hoztam elő az iskolarendszert, mert ott is – épp úgy, mint ebben a műsorban – az alá-fölérendeltség válik dominánssá.

Tehát azért említi az iskolát, mert az ott tapasztalható negatív élmények jelentenek segítséget, hasznos tanulást?

Ott is az tapasztalható, hogy a tanár nem tekinti partnernek a diákot. Gyakran kerülünk ott is megalázó helyzetekbe. Vagyis igen, azt látták sokan ebben az Echo-tv-s interjúban, hogy az iskolai helyzeteket modellezett. Itt a riporter viselkedett úgy Danival, mintha az alárendeltje lenne.

Önnek nem okozott feszültséget, a későbbi szerepléseire gondolok, hogy egy ilyen atrocitásnak bármikor ki lehet téve?

Ez politika. Tudomásul kell venni, hogy ez nem a játszótér, nem gyerekzsúr… Félreértés ne essék: nekem azzal semmi gondom, ha kemény kérdésekkel szembesítenek, mert a politika arról is szól, hogy az embert kritikusan kérdezik. Sőt, ha nem ezt teszik, már baj van. Nem lehet csak pozitív kérdéseket kapni, és kérni, mint ahogy ezt Kósa Lajos tette az RTL riporterével. Itt, az Echo tévében a stílussal volt baj. A személyeskedéssel. Őszintén bevallom, nem lettem volna szívesen abban a stúdióban. És azt érzem; hogy azért nem akarok abba a tévébe menni, mert tudhatom előre, hogy megalázó helyzetekbe akarnak hozni.

Tehát nincs ezekre a provokációkra jó válasz?

Nem tudom, biztos van. Ha én kerültem volna hasonló helyzetbe, biztosan rosszabbul reagálok rá, mint a Dani. Szerintem ő nagyon higgadt tudott maradni. Jó, hogy vált indulatossá, mert akkor bizonyosan elveszítette volna a nézők rokonszenvét.

Vagyis ön nem lett volna képes higgadtan reagálni?

Én kikértem volna magamnak ezt a stílust. És lehet, hogy nem ez a jó stratégia. Dani, helyesen, nem próbálta meg magát kihozni ebből az elnyomott szerepből, és ezzel a diákok felé azt az üzenetet küldte el: ez van ma Magyarországon a kormánypárti tévékben, és azt is nagyon jól közvetítette ez a helyzet, hogy mi a baj az oktatással. Szóval ez egy jó út volt, a másik lehetséges megoldás az lett volna, amit Kovács Gergely, a Kétfarkú vezetője csinált ugyanezzel a riporterrel: a humorral tette őt nevetségessé. Harmadik lehetőség is van, csak azt én egyáltalán nem kedvelem, azt, amikor a politikai szereplők túlzottan komolyan veszik magukat.

Ön már némiképp politikai szereplőnek gondolja magát?

Civil politizáló állampolgárnak tartom magam.

Dávid Ferenc azt nyilatkozta nekünk, hogy ahol a politika elkezdődik, ott a becsület véget ér. Mit gondol erről egy fiatal, a politikáról valamit elképzelő diák?

Szerintem a probléma ott kezdődik, hogy Magyarországon nagyon összemosódik a közélet, a politika és a pártpolitika. A civilszervezeteknek az a céljuk, hogy valamilyen konkrét ügyben próbáljanak meg pozitív hatást elérni, a pártpolitika viszont a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szól, amit lehet jó és rossz célra is használni. Azaz lehet élni és lehet visszaélni a hatalommal.

Teoretikusan ez így van, de Dávid Ferenc mondata nem egészen erről szól, sokkal inkább vonatkozik a mai Magyarországra.

Olyan szempontból jogos az állítás, hogy kontraszelektált a politika. És azért is, mert ma már az van a fejünkben, hogy a politikusok lopnak, csalnak és hazudnak. Nem vonom kétségbe ennek a jogosságát, hiszen telis-tele vagyunk korrupciós ügyekkel, és pont ezen kellene változtatni. Mindaddig, amíg ez nem sikerül, csak azt tapasztalhatjuk, hogy az emberek elfordulnak a politikától, hiszen legfeljebb abban dönthetnek, hogy ki lopja majd meg őket.

Amikor ez a fiatal csapat fellépett, és tüntetést szervezett, többek között éppen ezen jelenségek ellen tiltakozott. De azt látjuk, hogy a folyamat nem változott, a kezdeti lendület elég gyorsan alábbhagyott. Miért van ez így?

Szerintem ez természetes folyamat, főleg Magyarországon. Franciaországban a legkisebb változtatásokra is reagál a társadalom, kimegy az utcára a diákság, a szakszervezet. De az egy másik kultúra. Nálunk ez még gyerekcipőben jár. Önmagában az nem baj, hogy nincsenek minden nap tízezres tüntetések, van, ahol az ilyennek van hatása, például Örményországban, de itt nálunk csak akkor lett volna értelme hetente többtízezres tüntetéseket szervezni, ha van egy ellenzéki erő, szereplő, arc, aki mellett ki tudnak, ki lehet állni. Ha volna egyértelmű alternatíva, akkor reális követelni például a kormány lemondását. Nagyon sokan szeretnék azt hinni, én is, amikor még az első tüntetést szerveztük, hogy ha százezer ember kimegy az utcára az változtat valamit, de nincs így. Rájöttünk, hogy elsősorban nem a kormánynak kell üzennünk, sokkal inkább mindenki ellenzéki párt és civil felé, hogy mik lennének a feladataik annak érdekében, hogy ez a kormány és ez a rendszer eltűnjön. Mert a rendszer leváltása nem az utcán ér véget. Ott elkezdődhet, és reményt is adhat sokaknak, hogy kint van egy csomó ember, akik képviseli őket és azokat az ügyeket, amelyeket tarthatatlannak tartanak. Sokszínű ez a tömeg, a jobbikosoktól, a belvárosi liberális értelmiségiig terjed. És ezt tekintsük jó jelnek; vannak olyan ügyek, amelyek utcára hívják az embereket, miáltal elkezdődhet egyfajta nemzeti minimumnak a kialakítása, de a munkát nem lehet megspórolni. Vagyis, ameddig nincs egy közös alternatíva, ami nem lejáratott, amire nem mondja azt a fél ország, hogy nem szavazna rá többet tehát egy olyan, amely tiszta és meggyőző, addig nem lehet a változásban komolyan hinni.

Kuncze Gábor is úgy fogalmazott a Független Hírügynökségnek, hogy szükség van egy személyre, egy arcra, aztán pedig a politika és a civil szervezetek összefogására. Ha jól értem, nagyjából ezt gondolják önök is, nem?

De igen. Természetesen megértem azokat is, akik gyors változást akarnak, mert annyira kiszolgáltatottak a rendszernek. Ezért aztán a békés átmenetben sem hisznek, hanem valamilyen rapid megoldást akarnak. Ők azok, azt mondják, hogy a 2018-as választás volt az utolsó esély a békés leváltási lehetősége a rendszernek, de én, már csak a történelmi tanulságok alapján sem, hiszek az erőszakos változtatásban. Meggyőződésem ugyanis, hogy az erőszak erőszakot szül. Sokkal több munka és több idő kell a változáshoz, de ha sosem kezdjük el, hanem mindig csak rövidtávú megoldásokban gondolkodunk, akkor a hosszú távú megoldás sem jön el soha.

A diákság nevében mit mondhat: mik a legnagyobb bajok ma a magyar társadalomban? Mik azok, amelyek azonnali változást követelnek?

Az egyik legnagyobb probléma az, hogy tele van a politikai elit lejáratott szereplőkkel, és – bármennyire is kellemetlen – ehhez hozzátartozik a sajtó is. Ha lennének egészséges reflexek a társadalomban szolidaritásra, az információk akkor sem jutnának el az emberekhez, különösen a kisebb településeken élőkhöz. Ebből látszik, hogy hiányzik a terepmunka, az országos hálózat kiépítése, amit különben a jobboldal megtett. Ezekben a falvakban mintha nem létezne a többpártrendszer, hanem van a Fidesz és más semmi. És tudja az a baj, legalább is én ezt látom, hogy egyes szereplők nem törekednek arra, hogy kitörjenek ebből. Az új választási rendszer tulajdonképpen nagyon kényelmes az ellenzék számára is, sokkal nagyobb forráshoz jutnak, emelkedett a parlamenti fizetés, nőtt a frakciótámogatás; ma jobban megéri ellenzékben lenni, mint tíz évvel ezelőtt. Szerintem ez tudatos húzás az Orbán-kormánytól.

Megvásárolja az ellenzéket?

Nem azt mondom, hogy megvásárolja, inkább –közgazdász tanulóként – azt mondanám, hogy olyan ösztönzők, amelyek abba az irányba tolják az ellenzéket: ne akarják bármi áron leváltani a kormányt. Másként fogalmazva: ennek a mai rendszernek része az ellenzék is. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki kollaborál a kormánnyal, de mindenképpen fenntartói a rendszernek.

Ön beült volna a parlamentbe?

De persze megértem azokat a politikusokat, akik azért ülnek be a parlamentbe, hogy dolgozzanak. Érvényes ez a gondolatmenet, ami hiányzik, hogy azoknak a politikusoknak, aki beülnek az országgyűlésbe, legyenek konkrét ügyeik. Vagyis ügyeket vivő politikus arcokat hiányolok a parlamentből. Az viszont nem parlamenti képviselet, hogy néha felszólalunk, olykor beszólunk az Orbánnak, és akkor jól megmondtam.

Gyetvai Viktor egy korosztályt, vagy egy politikai vonulatot képvisel?

Egy korosztályt egy ember nem tud képviselni. A környezetemben nagyon sokan gondolkodnak hasonlóan, de pont ezt a buborék effektust kell elfelejteni, hogy nem csak Budapestből és a nagyvárosokból áll Magyarország. Lehet, hogy az én ismerősi rétegemet, gimnazistákat, egyetemistákat, a diákparlament tagjait, tehát azokat, akik aktívan gondolkodnak politikáról, és hisznek a szolidaritásban, őket talán képviselem. Ebben a rétegben vannak közös alapok, de nem csak ez a réteg alkotja a magyar fiatalságot.

Azért is kérdeztem ezt, mert általában a változásokat az egyetemi ifjúság indítja el. Volt is sokakban remény erre, de aztán mindig a kezdeti lendület a visszájára fordult. Elképzelhető, hogy olyan ügyes Orbán Viktor, hogy az egyetemi ifjúságot is képes megosztani?

Minden azon múlik, hogy ha létrejön valamilyen ifjúsági mozgalom, akkor abban mennyi szolidaritás van. Ez azért is a legfontosabb, mert a Körúton belüli fiatal értelmiségi nem tud rendszerszintű változásokat elérni. És nem is lenne jó, ha olyan közeg vezetné az országot, amely képtelen integrálni magába azokat a fiatalokat, vagy felnőtteket, akik rossz anyagi körülmények között élnek. Az értékeket kellene pontosan definiálni, halljuk, hogy sajtószabadság, társadalmi igazságosság, de ezek nincsenek pontosan meghatározva. Pedig szükség volna rá, mint ahogy egy erős középosztályra is. Mert, ha valakinek az a legfőbb problémája, hogy mit adjon másnap a gyerekének enni, akkor nem fog politikával foglalkozni. És ezzel nagyon ügyesen él vissza az Orbán-kormány. Nekünk ezen kell tudni fordítani, amihez arra van szükség, hogy ez a korosztály empatikus legyen, érezze azok problémáit is, akik sokkal nehezebb körülmények között élnek, mint ők. Ma a fiataloknak sokkal nehezebb elindulni, anyagi alapot teremteni az önálló élethez, éppen ezért egyfelől kitolódik az igazi életkezdés, illetve nem foglalkoznak olyan közös dolgokkal, amelyek mindannyiunkat érintenek. Egyesek belekényelmesednek a helyzetükbe, mások meg már tizenhat évesen güriznek, és ezért nem foglalkoznak más dolgokkal.

Lefutottak a tavaszi tüntetések, úgy ahogy. Most nyár jön, politikai apály, még nagyobb, mint eddig volt. Mi lesz ősszel, terveznek valamit?

Az őszre készülünk. Azok nevében tudok beszélni, akikkel együtt dolgozom, fiatal aktivisták, azt szeretnénk, hogy ősztől elinduljon egyfajta tudatosító kampány. Elsősorban az oktatásra fókuszálunk, mert ez a terület, amely ezt a korosztályt teljes mértékben érinti. Ezen belül is nagyon fontos probléma, hogy az oktatás ma nem hogy csökkenti, ellenkezőleg: egyenesen növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Hogy kampány terveznek, ez mit jelent?

Vannak még bizonytalan pontok, de, ami biztos az a következő: nagyon sok vidéki településre fogunk elmenni beszélgetni a diákokkal. És visszacsatolnék a beszélgetésünk elejére: az a tapasztalatunk, hogy ma az iskola nem a demokratikus életre készít fel, sokkal inkább a tűrésre, az elfogadásra, arra, hogy adott esetben a megalázó helyzeteket is el kell tűrni. Azt kell csinálni, amit mondanak. Semmiképp nem a kritikai gondolkodásra, akár az önmagunkkal szembeni gondolkodásra, nevelnek. Márpedig ez nagyon fontos lenne, és pont azért, hogy az ember ne legyen fiatal demokratából öreg diktátor.

Szabóné a fogdából próbál intézkedni

Vigyáznak az egészségére, külön orvos felügyeli a tüdőbetegsége miatt a Svájcban kiadatási fogdában fogvatartott Szabó Gábornét, alias csengeri asszonyt. A hölgy, mint arról beszámoltunk, még márciusban utazott ki az alpesi országba, hogy hozzájusson mesés nagyságrendű örökségéhez. Ahhoz az örökséghez, amelynek létét sokan vitatják, ezért Szabónét egyszerű csalóként aposztrofálták. Ezt a jelzőt egyébként – legalább is a nyilvánosság előtt – Kósa Lajos, hajdani debreceni polgármester, későbbi Fidesz-frakcióvezető, a ciklus végén pedig tárca nélküli miniszter használta, mégpedig annak magyarázataként, hogy miért kapott ő megbízást a mintegy 1300 milliárd forint kezelésére.

Kósa Lajos azóta fölényes győzelmet aratott az áprilisi országgyűlési választásokon az egyéni körzetében, vagyis

a szavazókat egy cseppet sem érdekelte, hogy jelöltjük a mai napig nem szolgált megfelelő magyarázattal a furcsa kapcsolatáról,

illetve arról sem, miért járt Szabónéval, közjegyzőnél, miért akart először a feleségének, utóbb az édesanyjának – okiratok tanúsága szerint – 800 millió forint jutalmat adományoztatni a csengeri nővel.

A Független Hírügynökségnek sikerült többször is beszélnie telefonon az akkor még szabad emberként – tehát nem gyanúsítottként – Svájcban tartózkodó asszonnyal, aki az utolsó ilyen interjúban kifejtette: fél Kósa Lajostól. Fél, hiszen Magyarországon elfogatási parancsot adtak ki ellene, amelyet nem sokkal később nemzetközivé szélesítettek. Portálunk informátora szerint alig néhány órával ennek közzététele után

elfogták és le is tartóztatták Szabónét, aki azóta ül a kiadatási fogdában.

Ennek időtartama, ahogy erről Helmeczy László ügyvéd tájékoztatott bennünket, maximum hatvan nap lehet, amit valószínűleg kis is használ a csalással gyanúsított nő, vagyis aligha kerül ennél az időpontnál hamarabb Magyarországra.

A jelzett informátorunk arról is beszélt: már csak néhány nap választotta el Szabónét attól, hogy hozzájusson véglegesen az örökségnek nevezett pénzhez, amelynek összege időről-időre változott, de konkrétan sosem neveztetett meg. Az asszony egyébkén korábban maga is azt nyilatkozta, hogy a pénzhez május 2-a után jut végleg hozzá, de ez már nem történhetett meg, mert menet közben megtörtént a letartóztatás.

A svájci bank a letartóztatás hírére azonnal zárolta a számlát – tájékoztatták a Független Hírügynökséget. Majd azt is hozzátették, hogy maga a bank nagyon gyorsan intézkedett, feltehetően azért, hogy mégis csak jobb, ha ott tartózkodik a pénz, kiváltképp, ha rendőrségi ügy húzódik meg a háttérben. Informátorunk azt is elmondta: nincsenek könnyű helyzetben azok, akik segíteni igyekeznek Szabónénak, mivel

azok a dokumentumok, amelyek igazolnák ártatlanságát, nincsenek a birtokában,

és helyette mások csak korlátozott mozgástérrel rendelkezve nehezen pótolják azokat. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó férfi azt is elmondta: biztosan tudja, hogy a pénz létezik, sőt azt is, hogy valóban a célegyenesbe érkezett az örökség végső kifizetése. Az összeg nagysága, illetve az ebből fakadó több örökös megjelenése alaposan megnehezítette, hogy mindennek a végére járjanak, mostanra azonban, kilenc év után, Szabó Gáborné egyedüli örökösként várhatta a kifizetést. A névtelenséget kérő nyilatkozó azt is elmondta, hogy a rendőrségi gyanúsításban olyan összegek is szerepelnek, amelyeknek gazdái nem tettek feljelentést, mi több olyan pénzek is, amelyek – bizonyíthatóan – csak átfutottak Szabóné számláján.

„Majd az ügyvéd úr elmondja, ha akarja, ki volt annak a közel hetvenmilliónak a címzettje.”

Ezen felül a szállodavásárlásból való visszalépés miatt követelnek Szabónétól százmillió forintot, valamit szerepel a listán olyan több, mint százmillió forintos összeg is, amelynek tulajdonosa nem tett feljelentést, mert nem érzi úgy, hogy becsapták volna.

A rendőrség mindenesetre eleddig nem adott nyilvános tájékoztatást, amit – folyamatban lévő ügyről lévén szó – el lehetne fogadni, ha nem lennének olyan érzékeny szereplői a történetnek, ami kiemeli abból a körből az ügyet, ahol csak egy egyszerű, képzetlen csengeri asszony csalásáról lenne szó. Mindenképpen izgalmas volna hallani, miként vélekedik a hatóság Kósa Lajos szerepéről, hova kell sorolni a közjegyző előtt aláírt dokumentumokat, és főként hova az ajándékozási szerződéseket. Annyi persze bizonyos: amennyiben Szabónénak nem sikerül hitelt érdemlően bizonyítania a pénz létezését, illetve nem jut hozzá, hogy törlessze adósságait, akkor csalással fogják megvádolni, és neki bíróság elé kell állnia.

Szabóné kiadatási őrizetben, de ne örüljön Kósa Lajos

Pénteken elfogták Svájcban Szabó Gábornét, az aznap kiadott nemzetközi körözés alapján. Most kiadatási őrizetben van, legfeljebb hatvan napig. Helmeczy László a csengeri csalóként elkönyvelt asszony ügyvédje azt mondja: maga sem tudja, hogy létezik-e az örökség vagy sem, de abban bizonyos, hogy Kósa Lajos nem fog örülni annak, ha Szabóné megszólal, Kósa Lajos ugyanis egyáltalán nem epizódszereplője az ügynek.

 

Tudott-e arról, hogy nemzetközivé bővítették az elfogató parancsot?

Pénteken jelent meg a nemzetközi elfogatás híre, és még aznap délután telefonáltak nekem, hogy őrizetbe vették az ügyfelemet.

Hivatalos értesítést kapott?

Nem, azok a hozzátartozók hívtak, akik vele voltak. Az őrizetbe vétel időpontjában telefonáltak, meg a svájci, egyébként magyarul tökéletesen beszélő kolléganő értesített.

A körülményekről mit tud?

Intelligensen jártak el. Azonosították a személyazonosságát, a környezetében lévő személyeket igazoltatták, és utána előállították. Hivatalos értesítést nem kaptam. Azt egyébként nem tudom, hogy egészen pontosan hol van, illetve volt az ügyfelem, de annyit igen, hogy valahol Zürich közelében.

De továbbra is ön az ügyvédje?

Persze. Engem a körözésről hivatalosan is értesített a nyomozó hatóság. Azt azonban szeretném most is leszögezni, mert emiatt támadott engem a sajtó, hogy azt állítottam, hogy Szabó Gáborné nem volt gyanúsított. Nos, szeretném tudatni, hogy akkor lesz gyanúsított egy személy, amikor ezt vele közli a hatóság. Azt is, hogy mivel gyanúsítja. De, hogy pontosan mi az, még velem a védővel sem közölte a hatóság. Ezt akkor fogja közölni, amikor alkalma lesz, vagyis akkor, ha ott lesz a gyanúsított. A jól értesült kormánypárti ajtó emlegeti, hogy Szabónét háromszor is megidézték. Elmondanám, hogy az idézések olyan időpontban érkeztek, amikor vagy nem volt itthon, vagy a megadott idézési időpont után érkeztek. Különben én is hasonlóan jártam, bár két alkalommal én megkaptam időben. Akkor értesítettem is az ügyfelemet, hogy rendezzék a hagyatékot. Akkor azt ígérték, hogy hamarosan eljuttatnak hozzám  dokumentumokat, és rövid időn belül az utalások is  megindulnak. Nekem e pillanatban kétféle információm van: az egyik szerint megkezdődtek az utalások, a másik szerint nem. Tehát erről nem tudok pontos információval szolgálni.

Most mivel gyanúsítják Szabó Gábornét?

Nyilván csalással.

Ennek  mi volna a lényege?

Az, hogy Szabó Gáborné, a külföldi hagyatékra való hivatkozással kért kölcsön pénzeket, és ezeket nem adta meg. De abban az esetben, ha ez a hagyatéki pénz meglesz,és ő képes lesz megadni a tartozásait, ez a csalás már nem tekinthető létező gyanúnak, vagy vádnak.  Szóval egyszerű a dolog: ha van hagyaték, akkor nincs csalás, ha nem, akkor igen. Én ezt szorgalmaztam az ügyfelemnél: ha megnyílik a hagyaték, haladéktalanul törlessze az adósságait.  Sőt, a Kiskun-Tender esetében én kerestem meg a végrehajtót, hogy közöljék velem, napra pontosan, hogy mennyivel tartozik nekik Szabóné. Ő egyébként ügyvédi letétbe akarta utalni a pénzt, én azonban erről hallani nem akartam, ugyanis az adósságot közvetlenül az érintettnek kell utalni, nekem csak a banki igazolásra van szükségem, hogy azonnal vihessem a Nemzeti Nyomozó Irodához. Azt egyébként látom, hogy a hatóság nagy szorgalommal gyűjtögeti össze azt is, ami szerintem nem csalás. Van olyan sértettje – a sértettet idézőjelben értem – az ügynek,  akit már többször is kihallgattak, és azt mondta, hogy ő nem kíván feljelentést tenni, hogy nem kéri a pénzt, pedig nem kis összegről van szó. Azt nyilatkozta: ő úgy tudja, hogy ez a hagyaték előbb-utóbb meg fog oldódni, és vele rendezni fogja Szabóné a kölcsönt. És mi van, ha még sem, kérdeztem tőle, meg nyilván a nyomozó is, azt válaszolta: akkor így jártam. De én akkor sem fogok feljelentést tenni.  Ehhez képest, a körözési értesítőben ez a legjelentősebb összeg.  Szóval ez is alapja a nyomozó hatóságnál annak,hogy Szabóné elkövette a csalást. Nem furcsa, hogy a károsult azt állítja, hogy őt nem károsították meg, de a hatóság ezzel nem törődik. Ez akkor is különös, ha egy miniszter fenyegetőzik feljelentéssel. És még annyit: a police.hu-n keresgetik a károsultakat. Könyörgöm: a károsultakat keresgélni kell? Ha van károsult, az fog jelentkezni. Hát igen, nagyon nagy vehemenciával vetetett bele magát az ügybe a rendőrség, mert tudjuk, hogy kiről van szó.

Kósa Lajos a sértettek között szerepel?

Nem. Legalábbis a körözési  értesítés szerint nem.

Kósa tehát nem szereplője az ügynek?

Nem látom a nevét. De őt mivel csapták be?

Azért kérdezem, mert Kósa Lajos nyilatkozta, hogy feljelentést tesz a nő ellen.

Vajon miért? Talán kevesellte a nyolcszáz milliót? Nincs kedvem vele viccelni, de miért tesz ő feljelentést? Lehet itt most a jobboldali sajtónak tapsolni, meg ajnározni a nyomozó hatóságot, hogy milyen ügyes meg gyors volt, de nem biztos, hogy olyan sok köszönet lesz abból Kósa Lajosnak, ha ez az asszony megszólal. Én beszéltem ezzel az asszonnyal, ezért állítom, hogy nem biztos, hogy olyan nagyon fognak neki örülni, ha megszólal. Egy biztos: nem játszott ebben az ügyben epizód szerepet Kósa úr.

Mennyi ideig tarthat az ügyfele kiadatása?

Úgy tudom maximum hatvan napig, az biztos, hogy Szabóné nem fog belemenni a rövidített kiadatásba.

Ön továbbra is marad az ügyvédje Szabónénak.

Igen. Megkaptam a körözési értesítést is. Ezt csak azért említem, mert ebben nem szerepel a sértettek között Orendi Mihály, miközben a Pesti Srácok írása szerint Orendi Mihályt is lehúzta Szabóné, húszmillió forinttal.

Egyébként Szabóné a legutóbbi, Független Hírügynökségnek adott interjújában azt mondta, hogy a pénz nagyobbik része május másodikán érkezik. Most ezzel mi van, mi lesz?

Hát ez nagyon nehéz számomra is, mert az időpontok állandóan tolódtak. Tehát nem tudom, mi az igazság. A Svájcban élő kolléganő szerint a komolyabb összegek utalása ott lassabban történik meg, mint itthon.

Szabóné most Svájcban van őrizetben, ugye?

Igen. Kiadatási őrizetben van.

Körözött személy lett a csengeri Szabó Gáborné

A police.hu-n az elfogatóparancs alapján körözött személyek közé felkerült az a Szabó Gáborné, aki a „Kósa Lajos és az 1300 milliárdos örökség” néven elhíresült botrány egyik főszereplője.

Egy 2018. március 13-án, a Magyar Nemzetben megjelent cikk szerint Kósa Lajost még Debrecen polgármestereként valaki felhatalmazta, hogy 43 milliárd eurós (1300 milliárd forintos) vagyona felett rendelkezzen, és azon államkötvényeket vásároljon.

A lap közjegyző által hitelesített és Kósa Lajos által aláírt papírokkal is bizonyította a sztorit. Ezeket 2013. január 28-án írták alá, amikor Kósa még Debrecen polgármestere volt.

A közjegyzői papírokban az is szerepelt, hogy az 1300 milliárd forintból 800 milliót Kósa Lajos anyukájának kell “ajándékozni”.

A csengeri Szabó Gáborné Matkó Mária bízta rá állítólagos eurómilliárdjait Kósa Lajosra, amelyet állítólag a Németországban vagyont felhalmozó édesapjától örökölt.

Kósa szerint a sztori hazugság, ő sosem kezelt pénzt, nem kapott semennyit, bár a közjegyzői papírok létezését nem tagadta.

Szabó Gáborné többször nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.

Tíz nap múlva pénzhez jut a csengeri asszony

A Független Hírügynökség újra beszélt telefonon Szabó Gábornéval, azzal a csengeri asszonnyal, aki jelenleg külföldön tartózkodik, és aki 1300 milliárdos vagyonhoz jutott volna hozzá egy okirat szerint. Ebből a mesés összegből kapott volna Kósa Lajos édesanyja nyolcszázmillió ajándékot, és ugyanennyit Orendi Mihály, Kósa Lajos vezetőtársa a korcsolya szövetségben. Az asszony azt állítja: áprilisban, 17-e után hozzájut a vagyon egy részéhez, május 2-án pedig az örökséghez, ami ennél jóval nagyobb összeg. Szabóné, elmondás szerint jelenleg egy négyszobás lakásban lakik, amit egy jótevőjének köszönhet.

 

A választások nem azt a helyzetet teremtették az ön számára, hogy jó ötlet lenne visszatérnie Magyarországra. Jól gondolom ezt?

Igen. Itt szeretnénk letelepedni külföldön, el is indítottuk a folyamatot, a gyermekeimet is itt szeretném szeptembertől iskolába járatni.

A gyerekek most még otthon vannak Magyarországon?

Húsvétra kijöttek, és magántanulóként fejezik majd be az iskolát. A lányom, meg a nagyobb fiaim hazamennek a jövő hét folyamán, hogy minden lényeges dolgot elintézzenek.

Kedves Mária, ha maga csaló, és nem hogy rendes iskolai végzettsége, de még pénze sincs, akkor miből él külföldön?

A támogatóm segítségével. Egy négyszobás luxuslakásban lakunk, az ügyvédeimet mindet tudom fizetni, a megélhetésünket tudom biztosítani.

Az örökség még mindig nem szabadult fel?

Nem örökség, vagyon. Az április 17-27 között fog felszabadulni. Amit örökségként kaptam, az május 2-án szabadul fel.

Vagyis április közepe után ön gazdag ember lesz?

Hát igen, remélhetőleg. Olyannyira, hogy a családommal együtt az vagyonom alapján fogom megkapni a tartózkodási engedélyt.

Ezek alapján magának élete végéig nem kell dolgoznia.

Remélhetőleg. Bár nem szeretnék nem dolgozni, itt is a vendéglátásban akarnék elhelyezkedni.

A jótevőjével, aki ugye segíti a megélhetést külföldön, hogy tudta elhitetni, hogy maga nem csaló?

Mert részese az egész folyamatnak, és általa jutok április 17-e után egy hatalmas összeghez. Az akkora pénz lesz, amelyből tudok majd rendezni minden korább tartozásomat, illetve biztosítani tudom belőle a megélhetésemet. És én leszek ennek a jótevőmnek az örököse is.

Ez az összeg, amiről beszélünk, mekkora? Már nem az első hírekben szereplő 1300 milliárdról van szó, ugye?

Amit én most a jótevőmtől kapok, az elegendő lesz, mint mondtam az elmaradásaim törlesztésére, de csak egy töredéke az 1300 milliárdnak. Amit viszont május 2-án kapok, az viszont legalább a kétszerese lesz.

Mármint az 1300 milliárdnak?

Amit én adni akartam, annak nagyjából a duplája. Szóval, ha kifizettem volna Kósa urat, meg Orendi urat, meg Kósa úr édesanyját, nekem még bőven maradt volna pénzem a megélhetésre.

Hát ezt most nem fogom tudni kiszámolni, vagy megérteni, hogy pontosan mennyi pénzről van szó.

Az a lényeg, hogy látni fogják, akiknek látni kell, hogy létezik a vagyonom.

Mondja, amióta kirobbant az ügy, kereste önt Kósa Lajos, vagy Orendi Mihály?

Kósa Lajos nem keresett, vele tavaly novemberben beszéltem utoljára. Orendi Mihály viszont keresett engem, tudatosítani akarta velem, azt, amit a Pesti Srácok újságírójával, akinek különben az információkat folyamatosan szállított, hogy akkor lépnék helyesen, ha azt vallanám, amire ő kér.

Mert, mire kérte?

Arra, hogy mondjam azt: engem is megvezettek, és a pénzből nincs semmi, nem is volt.  Ezáltal én is védve vagyok, de Kósa Lajosnak sem lesz semmilyen problémája. Ha ezt mondom, biztos nem lesz gond. Én erre azt válaszoltam, hogy ezek az összegek oda kerültek volna, ha a Lajos normálisan viselkedik, és vállalta volna az igazságot. Azt, hogy az az okirat, amelyik a nyilvánosságra került valódi, és hogy ha lesz a pénzből valami, akkor ő teljesíti, amit vállalt, és állampapírokat vesz belőle. Ennyit kellett volna Kósa úrnak mondani, nem pedig össze-vissza hazudnia. Nem hazudni, hogy nem ismer, hogy én csaló vagyok, meg már el is ítéltek. Soha nem voltam bíróságon. Nem kellett volna hamis anyakönyvi kivonatot kitenni, arról, akitől én örököltem. Semmilyen dátum nem stimmelt rajta.

Orendi Mihály mikor akarta rávenni, hogy a saját érdekében is mondjon valótlant?

Március 22-én, vagy 23-án, amikor úton voltam külföldre. Megvan a hangfelvétel.

Otthonról milyen hírei vannak? Hogyan folyik ön ellen a nyomozás?

Biztos, hogy folyik a nyomozás. A Kiskun tenderrel indult a feljelentés, tudja arról a cégről van szó, amely hatvanmilliót utalt a számlámra, részletekben.

Miért utaltak magának ettől a cégtől pénzt?

Engem megkértek arra, hogy írjak alá egy kölcsönszerződésről szóló megegyezést. Ez a pénz nem hozzám került, az én számlámról került valahova.

Ez a pénz tehát csak átfutott az ön száláján?

Igen, de erről most még nem akarok bővebben beszélni. Legfeljebb annyit: épelméjű ember elhiszi, hogy én megkeresek egy ilyen céget, és az örökségem reményében kölcsönt kérek, azt meg is kapom? Elhiszi ezt valaki? Egy egyszerű csengeri nőnek adnak ilyet? Amúgy, ha már itt tartunk, nem nyolc osztályt végeztem, hanem szakközépiskolát.

Tehát ön egy megbízást teljesített?

Igen.

De azt nem árulja el, hogy kinek a megbízását.

Nem. Az a lényeg, hogy én ezt az összeget vissza fogom fizetni.

Arra még nem válaszolt, hogy a rendőrség vajon mit akar megtudni azoktól, akiket kihallgatott?

A rendőrség – épp a Kiskun tender miatt – kikérte az OTP-s bankszálámat, és mindenkit behívtak azok közül, aki nekem pénzt utalt. Hét-nyolc emberről beszélünk. Mindenkitől azt kérdezték, hogy én a várható örökségem alapján kértem-e tőlük pénzt. Mindenkitől azt akarták hallani, hogy én csalással jutottam az ő kölcsönükhöz. Azt azonban nem kérdezte meg tőlük a rendőrség, hogy vajon nem azt a pénzt utalták-e vissza, amit én adtam nekik kölcsönbe.

Mert így történt?

Ilyen is van.

Újra kérdezem, amit a múltkor is: veszélyesnek tartaná hazautazni Magyarországra?

Igen. Veszélyben érzem magam, mert Kósa Lajos és társasága mindenre képes.

„Kósa személyesen is kapott volna ajándékot” – a politikus aktív szerepet játszott a pénz befektetési szándékában

„Sajnálom, hogy Ön is csatlakozott azokhoz, akik lejárató kampányt folytatnak és együttműködnek egy olyan emberrel, akinek az ügyeivel kapcsolatban a rendőrség csalás bűntettének alapos gyanúja miatt nyomozást folytat tavaly ősz óta. Engedje meg, képviselő úr, hogy a figyelmébe ajánljam: a személyemet érint ő feljelentés kapcsán a Központi Nyomozó Főügyészség lezárta az ezzel kapcsolatos vizsgálatot és semmit sem talált. Ellenben a rendőrség nyilatkozata szerint Szabó Gáborné többeket becsaphatott, és vele szemben csalás alapos gyanúja miatt eljárás indult. Egy jól kitervelt csalással állunk tehát szemben, vélhetően Szabó Gábornét ebben egy bűnszervezet segíthette. A konkrét üggyel kapcsolatban megtettem a feljelentést az illetékes hatóságoknál” – ennyi választ adott Kósa Lajos azokra a kérdésekre, amelyeket Mesterházy Attila szocialista képviselő tett fel neki, mégpedig hivatalos formában, az országgyűlésen keresztül.

 

Nyilvánvaló, hogy nem is lesznek ennél bővebb válaszok, vagy éppen Kósa Lajost érintő nyomozás, ha a Fidesz kezében marad a hatalom. Ezért is kért – és kapott – lehetőséget Helmeczy László, a csengeri asszony ügyvédje, hogy ő válaszoljon a Mesterházy által feltett kérdések többségére. És persze azért is meg akart szólalni az ügyvéd, mivel ő maga is szereplője – képviselő-jelöltként – a mostani választásoknak, emiatt pedig, az üggyel összefüggésben őt is érték politikai támadások.

Kósa Lajos, a fentebb olvasható válaszában már az írja: csalás alapos gyanúja miatt nyomoznak Szabó Gáborné ellen. Ön tud erről?

Nézze, az internet világába, nem kell nekem az éjjelemet, nappalomat azzal töltenem, hogy Kósa úr kijelentései után vadásszak, azok akarva akaratlanul eljutnak hozzám és az ügyfelemhez. Így aztán értesülök a hazugságairól is. Vagyis

az az állítása sem igaz a miniszternek, hogy Szabóné ellen nyomozást folytatnak tavaly ősz óta, mégpedig, ahogy mondja, csalás alapos gyanúja miatt.

Ha Kósának a rendőrség valóban adott ilyen tájékoztatást, azt részben nem adhatta volna, ahhoz ugyanis köze nincs Kósának, ha valóban nyomoznak benne, ha viszont tudott róla, akkor miért nem hozta nyilvánosságra?

Mint a parlament rendészeti és igazgatási bizottságának elnöke sem tudhatott róla?

Elvileg igen, ha leadják neki a drótot, de azért ez törvénytelen lenne, mert szolgálati titok, hogy ismeretlen tettes esetén ki ellen nyomoznak. De, ha mégis megtudta: akkor miért beszélt össze-vissza, amikor megjelent az ügy híre?

Kósa Lajos azt írja a Mesterházy-féle kérdésekre válaszul, hogy a nyomozó ügyészség lezárta velem kapcsolatos vizsgálatot, és semmit nem talált…

Mikor is robbant ki ez a balhé? Nagyjából egy hónapja. Ezt követően, körülbelül két hete Tényi István feljelentést tett. Egy elrendelt nyomozás határideje mindig harminc nap, de még a legegyszerűbb kérdésben sem záródik le egy nyomozás ennyi idő alatt. A kérdésem az, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség, hogyan tudta megállapítani ennyi idő alatt Kósa Lajos vétlenségét? És az is kérdés, ha így történt, akkor ezt honnan tudja Kósa? Ha őt jelentették fel, a feljelentett személy kapott erről tájékoztatást? Az ügyészséget nem zavarják a törvények?

Lezárták úgy, hogy Szabó Gábornét meg sem hallgatták?

Hadd emlékeztessem önt, hogy én magam indítványoztam ügyfelem meghallgatását, illetve a Kósa Lajossal való szembesítést. Semmi ilyen nem történt, már csak azért sem, mert Szabóné változatlanul külföldön van. De most is azt kérdezem: honnan tudja Kósa úr, hogy az ügyészség semmit nem talált? A célszemély, akit feljelentettek, máris tudja a végeredményt?

A levél tanúsága szerint a rendőrség megállapította, hogy Szabóné többeket becsapott.

Komolyan vehető ez ön szerint? A rendőrség nyilatkozik Szabó Gábornéról Kósa Lajosnak? A rendőrség szabályszerűen meg nem idézte, ki nem hallgatta Szabónét, meg nem gyanúsította, nem került házi őrizetbe, ahogy ezt Kósa úr hazudta. Látott már bármilyen okiratot a miniszter úr? Honnan tudja, hogy csalás miatt indult eljárás? Hiszen még az idézést sem láthatja. Milyen alapon állít ilyeneket?

Azt is állítja a miniszter, hogy jól kitervelt csalással állunk szemben…

Miért, ha az történt, ő nem volt része ennek? Ő ugyan azt állítja, hogy a csalásban Szabónét egy bűnszervezet segítette, de vajon kik ezeknek a bűnszervezetnek a tagjai? Hat év alatt, amíg kapcsolat volt Kós Lajos és Szabóné között, nem ismerte meg ezeket a bűnözőket? De,

ha elfelejtette volna, memória zavara van, küszködik, mint szúnyog a viharban, kérdezze meg Orendi Mihály urat, vagy azokat az ügyvéd kollégákat, akik dolgoztak ebben az ügyben. Azokra az ügyvédekre gondolok például, akik okiratot szerkesztettek, olyan okiratot, amelyeknek Kósa úr, meg a hozzátartozói voltak a kedvezményezettjei, többszázmilliós nagyságrendekben.

De mégis csak az a lényeg, hogy Kósa megtette a feljelentést az illetékes hatóságoknál.

Miért többnél? Nem tudja, hogy elég egynél? Egyébként pedig, a hatóságnak már az alapján meg kellett volna indítania a nyomozást, ami az üggyel kapcsolatban eddig, okiratként, napvilágot látott. Hiszen azt csak furcsának kellett volna találniuk az illetékesek, hogy egy miniszterrel kapcsolatban, csak úgy repkednek a nyolcszázmilliók. Ajándékba, könyörgöm. Vajon mivel lehet ellentételezni egy ilyen ajándékot?

Térjünk rá a Mesterházy-féle kérdésekre. Elsőül azt feszegeti a képviselő, hogy találkozott-e Kósa Lajos és Szabó Gáborné egymással?

Költői a kérdés, hiszen többször találkoztak Csengerben, voltak együtt külföldön is. Üzleti kapcsolat volt közöttük, nekem lényegesen több, ez irányú okirat van a kezemben, olyanok is, amelyeket a sajtó még nem hozott nyilvánosságra.

Akkor tegyük meg most.

Tudnék róluk beszélni, de egyelőre nem vagyok rá felhatalmazva. Amire igen, azt már tudja mindenki: először a feleség, majd valamilyen probléma miatt az anyuka kapott, papíron, Kósa kérésére, nyolcszázmillió forintot ajándékba.

Mégis, áruljon el valamit azokról az iratokról, amelyekről eddig nem volt információnk.

Annyit mondhatok, hogy van olyan ajándékozási szerződés is a kezemben, amelyet személy szerint Kósa kapott és aláírt.

Ha jól értem, ezt az ajándékot maga a volt frakcióvezető, polgármester kapta volna…

Igen, persze.

És erről is van okirat.

Meg lehet ismerni ezen is az írását. Tehát nem hamis. Ellenjegyzett. Ez bizonyító erejű magánokirat.

És ez is készpénzről szól?

Erről most hadd ne beszéljek. Már csak azért sem, mert

nem nagyon bízok én szerkesztő úr ebben a telefonvonalban, mindenestre üzenem a lehallgatóknak, hogy olyasmit mondok el, amelyekkel nem sértek törvényt, és az ügyfelem érdekeit sem sértik.

Mesterházy Attila különben felteszi a kérdést, hogy Kósa Lajos jutott-e pénzhez bármilyen módon Szabó Gábornétól, vagy más szereplőtől?

Azt írja ezzel kapcsolatban Szabó Gáborné nekem, és felhatalmazott arra, hogy ezt ismertessem: „igaz, hogy pénzt még nem kapott, de titoktartást is aláírt külföldön, bankban is volt, ahol több nevet is említett, hogy hova fektetné be a pénzt, ha hozzáfér végre.”

Ez ugye azt mutatja, hogy Kósa Lajos aktív szerepet vállalt a pénz befektetésében. Itt ugyanis nem államkötvényről van szó, hanem egyéb befektetésekről…

Ezt én nem tudom, ennyit írt Szabóné. És az is biztos, hogy az ügyben eljárt a képviselő úr, ezt hangfelvétel is igazolja, amely hangfelvétel hamarosan a birtokomban lesz.

Ha meglesz, nyilvánosságra is hozza?

Azonnal, mert már elegem van abból, hogy azzal szórakozik Kósa Lajos, meg a kormánypárti média, hogy én politikai okokból álltam be a minisztert szidalmazó emberek közé. Tudja, kifejezetten felháborító, hogy megkezdődött itt a szerecsenmosdatás, amelynek során eljutunk oda, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség megállapította, meg már Kósa Lajossal is közölte, hogy itt a világon semmi probléma nincs, Kósa egy balek, akit meg lehetett vezetni. Amúgy figyeljen oda a kommunikációs változásra: már nem a nyolc osztályt végzett egyszerű asszonyról beszélnek, aki becsapta a politikust, hanem bűnszervezetről van szó. Amire egyébként hat éven keresztül nem jött rá.

Ami lehet: szakértő kormány

Terjedelmes cikkben foglalkozik a magyarországi választásokkal a New York Times, ami azt is jelenti, hogy a világ egyik legtekintélyesebb újságja sem tartja marginálisnak, ami ebben az országban történik. Orbán Viktor tehát joggal lehet büszke erre a figyelemre, hiszen ezt jórészt ő érte el. Más kérdés, hogy ez az érdeklődés inkább fakad abból a politikából, amelyet ő követ, és amelyet maga a new yorki lap is, bár nem ezzel a kifejezéssel, fertőzőnek tart. Az illiberális szemlélet, amelyet a magyar miniszterelnök hozott be a politikai életünkbe, ma már jelen van Erdogan Törökországában, Kaczynski Lengyelországában, de általában is: a jobboldali populizmus erősödését látjuk szerte a világban, Trump Amerikájában is.

 

Izgalmas tehát, hogy mi történik vasárnap Magyarországon, már csak azért is, mert e pillanatban megjósolhatatlannak tűnik a végeredmény. Az ellenzék szempontjából ez is haladás, hiszen a hódmezővásárhelyi polgármester választás előtt senki nem adott esélyt sem a baloldalnak, sem a Jobbiknak, biztos és egyértelmű Fidesz győzelmet várt mindenki, még csak az újabb kétharmadot sem kérdőjelezték meg az elemzők. Jórészt persze ez az ellenzéki politizálás tehetetlenségének, hadd ne mondjam tehetségtelenségének köszönhető; bár arról beszéltek folyamatosan, hogy el fogják kerülni a 2014-es bénázást, amikor is még az összefogás szót is sikeresen lejáratták, a valóság éppen az ellenkezője lett: folyamatos egyet nem értés a pártok között, de némely pártoknál belül is.

Hagyjuk azonban most a múltat; az eredmények függvényében úgy is fogjuk még elemezni a bőven a történteket, koncentráljunk a jelenre. Arra a jelenre, amely egy nappal a választások előtt azt mutatja, hogy bár a baloldalinak tartott, de inkább nevezzük Orbán-ellenes pártok az utolsó napokra kötöttek jó pár reménydús megállapodást, mégis megtartotta a kiszámíthatatlanság tartományában a lehetséges végeredményt. A legvalószínűbbnek változatlanul a Fidesz sikerét tartják, mégpedig a kétharmadot el nem érő, de az abszolút többséget magabiztosan szállító módon. Ha így lesz, ne legyen kétségünk, Orbán folytatni fogja azt a politikát, amelyet eddig követett; láthatóan, érzékelhetően nincs is más a fejében. Az intenzív migráns-ellenes pályáról nyilván leszáll némiképp, de annyiban muszáj lesz fenntartania, hogy beválthassa ígéretét, azaz kimutassa: itt valóban Soros-zsoldosok ármánykodtak az ország ellen. Márpedig velük le kell számolni, különben itt maradnak közöttünk bomlasztani, elveszejteni a nemzetállamot. Fidesz győzelem esetén bizton állíthatjuk: az orbáni rendszerben nincs már tartalék, kibocsájtotta magából az összes mérgező anyagot, sem a kormányzásban, sem pedig a politikájában nincs már innovációs lehetőség. Azért nincs, mert a vezérelvű illiberális, autoriter rendszer könyörtelenül megy tovább a maga útján, ebből nincs visszaút. Erre a kormányfő személyisége a garancia; ennek a személyiségnek immár a hatalom megtartása, illetve folyamatos felmutatása a lényege. Hogy ez a rendszer meddig élhet így, az Unió és a demokratikus világ meddig fogadja el, azt nehéz megjósolni, kiváltképp akkor, ha a belpolitikai helyzet alig-alig változik, azaz a magyar lakosság többségének semmi problémája nincs azzal, ha a szabadságjogainak egy részét elveszik tőle. Ebben az esetben az ország egyre inkább marginalizálódik, halad a kétsebességes Európa pereme felé.

Az ellenzék pedig? Nos, feltehetően szétmarcangolja egymást és magát, köldöknézővé válik: elindul egy olyan élve boncolás, amely kényelmessé teszi a Fidesz kormányzás nélküli kormányzását. A Jobbik elnöke már most bejelentette, hogy kudarc esetén lemond, ugyanezt közölte a feltörekvőnek ígérkezett, aztán középszerűvé vált Momentum vezető, kinyílik a harc az LMP-n belül is, hogy a szocialistákról már ne is szóljunk. Úgy is fogalmazhatnék: a Fidesz győzelme hosszú pangást hozhat az ellenzéki oldalon, és könnyű leszámolást a kormánypárt oldalán. Szépen elhal az összes olyan botrányos ügy, amely, normálisan, bíróság után kiált; legfeljebb Kósa Lajost tolják, átmenetileg, félárnyékba.

Egyelőre teoretikusnak tűnik, de mégis izgalmas a kérdés: mi lesz akkor, ha az ellenzék megszerzi a többséget? Képes lesz-e kezdeni valamit a nyakába szakadt sikerrel? Leülnek-e egymással tárgyalni, és eredményesen tárgyalni azok, akik erre négy, vagy nyolc év alatt képtelenek voltak? Hiszen most is azt látjuk: ha ez a lehetőség az asztalra kerül, teljesen különböző módon látják az április 9-i folytatást. Egyesek azonnal új választások előkészítését tartanák üdvösnek, olyan választási rendszerben, amely tükrözi az ország politikai tagoltságát, mások a kormányzóképesség bemutatását, a négy éves ciklusban való gondolkodást tartják az üdvözítő megoldásnak.  A pártvezetők hivatalos nyilatkozatai alapján meglehetősen elszomorító a helyzet: sehogy se lehetne összeállítani egy kormányképes erőt. Azt valamennyi fontosabb szereplő hangsúlyozza, hogy a Fidesszel semmiképpen nem hajlandó összeállni, miképpen a Fidesz is kijelentette: nem hajlandó – a KDNP-n kívül – koalíciós kormányzásra. Nem tudni, hogy ezeket a deklarációkat komolyan kell-e venni, a magam részéről inkább hajlok a nem felé. A politikában sokféle olyan határozott nemmel találkozhattunk már, amelyek az utolsó pillanatban igenné változtak. (Lásd Fidesz Kisgazda Párt 1998-ban, vagy MSZP-SZDSZ 1994-ben.) Hivatkozás mindig van; az ország érdeke kellően rugalmas érv ahhoz, hogy bármikor bevethető legyen.

De maradjunk csak az ellenzéknél: a Jobbik azt állítja, legfeljebb az LMP-vel állna össze, az LMP jobbra és balra is nyitott, a maga sokszor kissé nehezen értelmezhető módján, de fő szabályként a XXI. századi pártok partnerségéről beszél, míg az MSZP a Jobbikon kívül mindegyik ellenzéki pártot szívesen látná a Karácsony-kormányban. Ez tehát a teória. Hogy mi a valóság, azt nyilván csak a bennfentesek tudják. A Független Hírügynökség információi mindazonáltal arról szólnak – noha, ismételjük, hivatalosan elvetik ennek lehetőségét -, hogy a pártok számolnak egy esetleges szakértői kormány felállításával. Ebbe, a mi tudásunk szerint, ha a körülmények ezt indokolják, a Jobbik is belemenne. Többen ezt a technikai koalícióként aposztrofáljak, azaz a parlamenti többséget arra felhasználva, hogy egyrészt vissza lehessen állítani a fékek és ellensúlyok rendszerét, azaz a jogállami normákat, másrészt meghozhassák azokat a személyi döntéseket – Polt Péter! -, amelyek nélkül ezek a normák nem helyreállíthatók. Kétségkívül fontos lenne egy ilyen megegyezés, de hogy stabil, hosszabb távú kormányzást nem biztosít, az egyértelmű. Még, ha az első időszakban a mézesheteiket élnék a ma még ellenzéki pártok, az ellentétek alig pár hónap alatt felszínre, a nyilvánosság elé kerülnének, könnyű fegyvert adva a Fidesz kézébe.

És, ha már itt tartunk, érdemes egy pillanatra eljátszani azzal a gondolattal is, hogy mi lesz, mi történhet Orbán Viktorral a választási vereség esetén, és mi azzal a csaknem monolit sajtószerkezettel, amelyet a Fidesz épített ki magának.

Orbán viselkedése, lépései egyértelműen attól függnek, hogy milyen mértékű lesz az a vereség. Ha szoros lesz a verseny – ez a forgatókönyv csakis így képzelhető el -, akkor biztosak lehetünk abba, hogy a rajongói tábor, a tettre kész Bayer Zsoltokkal az élükön, az utcára vonulnak, és olyan tüntetéshullámmal öntik el, elsősorban Budapestet, amely egyrészt megrettentheti a győzteseket, másrészt a fedélzeten tartja Orbán Viktort. A Fidesz elnöke, ha akarja, ha nem – márpedig akarja – ennek a helyenként csőcselék módjára viselkedő tömegnek az emblematikus vezérévé, szimbolikus atyjává vált, tehát nem léphet le a színről, egy újfajta háborúba kezd, amelynek célja az új hatalom mielőbbi megbuktatása, lemondásra kényszerítése. Ebben a sajtója is partner lesz; ne feledjük, ezek az emberek neki köszönhették pozíciójukat, nem tudnak és nem is akarnak másnak megfelelni.

Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy az ország nyugalma érdekében az lenne a legjobb, ha maradna a jelenlegi rendszer. Ellenkezőleg: olyan választási eredményre van szükség, amely helyreállítja a jogállamot, és visszaviszi az országot Európa szívébe. Ehhez pedig mindenkinek el kell menni szavazni, és lehetőleg jól választani. Azt mondják, a nép bölcs, az emberek okosak.

Meglátjuk.

Lapszem, 2018. április 6.

0

Péntek van, a hét utolsó munkanapja, a Vilmosok és a Bíborkák ünneplik a névnapjukat. Megnéztük, miről írnak a mai lapok.

Kósa kézírása szerepel a csengeri papírokon

A Kósa-ügyet folytató Magyar Nemzet szerint édesanyja bankszámlaszámát is megadta Kósa Lajos azon a lap birtokába került papíron, amelyet Kósa kézírással egészített ki anyja személyes adataival, lakcímével és telefonos elérhetőségével. A nem hivatalos dokumentumot Kósa vélhetően azzal a szándékkal készítette, hogy az 1300 milliárd forintos örökségével kecsegtető csengeri asszony

át tudja utalni az ígért 2,6 millió eurót.

Az ajándékozási szándékról hiteles közjegyzői okirat is készült, abban is szerepeltek Kósa édesanyjának banki adatai, amelyek azonosak a mostani papíron szereplő számlaszámmal.

Fidesz-iroda működik egy uniós támogatásból felépített látogatóközpontban

A Népszava ír arról a fehérgyarmati egykori látogatóközpontról, amelynek felépítését oktatási célok miatt támogatta az unió, most viszont a helyi Fidesz-iroda működik benne. A lap szerint

az OLAF érdeklődését is felkeltette a projekt.

Korábban egyébként a helyi Fidesz-iroda egy vegyesbolt udvarán volt.

Gulyás: A Fidesz nem köt koalíciót

A Fidesz–KDNP egyetlen ellenzéki párttal sem kötne koalíciót – ezt mondta a Magyar Időknek adott interjúban Gulyás Gergely. A Fidesz országgyűlési frakciójának vezetője szerint az ellenzék győzelmével káosz, bevándorlás, gazdasági hanyatlás lenne, az országot pedig Soros György emberei irányítanák. Szerinte

azzal, hogy Simicska Lajos a Jobbikot támogatja, a kormánypártokat segíti a választáson.

Harmadával drágulhatnak az építkezések

A Világgazdaság szerint a házépítések igazodnak a település nagyságához, minél kisebb településen építkeznek, annál kisebb a családi házak mérete. Az elmúlt években folyamatosan nőtt az anyagköltség és a munkaerő költsége is.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK