Kezdőlap Címkék Kósa Lajos

Címke: Kósa Lajos

Kitálal-e a csengeri örökösnő? Ha igen, kórházban teszi

0

A kórházban fogják kihallgatni Szabóné Marikát, a csengeri örökösnőt, miután reggelre tervezett kihallgatását el kellett halasztani, mert éjjel rosszullét miatt a Péterffy Sándor utcai intézménybe került. Ügyvédje dr. Helmezcy László a Független Hírügynökségnek azt is elmondta, hogy a kihallgatás előtti négyszemközti megbeszélésükön azt fogja tanácsolni védencének hogy tegyen vallomást.

Ha le akarják tartóztatni a gyanúsítottat, akkor 24 órán belül ki kell őt hallgatni, ezért a nyomozók a Péterffy Sándor utcai kórházban fogják még a nap folyamán ezt megtenni – magyarázta az ügyvéd, emlékeztetve arra, hogy tegnap este érkezett haza Svájcból Szabóné.

Kérdésünkre, hogy mire számít azt mondta:a kihallgatás akár tíz perc alatt is befejeződhet, ha védence úgy dönt, hogy nem tesz vallomást, de akár egész nap eltarthat, ha beszél. Ő, a maga részéről ez utóbbit fogja javasolni: „ugyanis az álláspontom, hogy

ez nem az a típusú ügy, ahol meg kell tagadni a vallomást, itt el kell magyarázni, hogy mi történt”.

A kihallgatás megkezdése előtt lesz is lehetősége ezt elmondani, mivel a törvény szerint biztosítani kell számára és védence számára egy négyszemközti konzultációs lehetőséget. De ezt megelőzően az orvossal is beszélni akar megtudakolva, kihallgatható állapotban van-e egyáltalán a csengeri asszony.

Mint a Független Hírügynökség tegnap megtudta, nagy terjedelmű eddigi nyomozati anyag, amelyet egyébként Szabóné papíron, ügyvédje pedig CD formátumban kap meg. Arról portálunknak nincs tudomása, hogy Kósa Lajos, fideszes parlamenti képviselő bármilyen formában szerepel a nyomozati anyagban. Ha azonban Szabóné úgy dönt, hogy vallomást kíván tenni, ahogy ezt eddig is jelezte, mindent kitálalva, akkor ezt a hatóság nem tudja megakadályozni.

Szabóné ügyét a FüHü folyamatosan elsőkézből nyomon követte és követi a történéseket. Korábbi e témában készült írásainkat  itt, itt, itt, itt olvashatják.

Napokon belül kiadják a csengeri asszonyt

Lassan fél éve, hogy a csengeri asszonyként elhíresült Szabóné Marika elhagyta az országot, Svájcba utazott, hogy rendezze hagyatékát, amiről időközben az is kiderült, hogy nem is csupán hagyatékról van szó, vagy talán arról is. Ebből a mondatból az is kiderül, hogy minden bizonytalan a nő körül; maguk az ügyvédei sem tudják eldönteni, mennyi az általa elmondottakból a valóság és mennyi az igaztalan állítás. Annyi azonban bizonyos, hogy a rendőrség csalás gyanújában indított ellen nyomozást; feltételezésük szerint Szabóné” a mesés örökségre hivatkozva jutott hozzá kölcsönökhöz; a hatóság állítása szerint csalt ki emberektől pénzt, becsapva őket. Ebbe a körbe került bele Kósa Lajos is, aki közjegyzői okiratban, hivatalosan vállalta, hogy a mintegy tizenkét milliárd forintnyi pénzt segít befektetni, állampapírt vásárolni belőle. Kósa ezt először el is ismerte, később átment tagadásba, és csalással vádolta nőt. Annak ellenére, hogy annak sem érkezett cáfolata, hogy előbb a felesége, utóbb – a feleség helyére lépve a képviselő édesanyja szerződött le nyolcszázmillió forintra Szabónéval, az összeget ajándékként kapták volna az asszonyok.

A magyar hatóságok – hogy éppen Kósa feljelentésének hatására-e vagy saját elhatározásból, nem ismert – előbb magyarországi, majd nemzetközi elfogató parancsot adtak ki, aminek következtében a svájci rendőrök el is fogták a csengeri nőt, mégpedig április végén; azóta kiadatási fogdában várja a sorsa alakulását. Szabóné menedékjogot kért Svájctól, arra hivatkozva, hogy az aktuális politikai vezetés – jelesül Kósa Lajos – veszélyezteti az ő és családja életét. Akkor még létezett Szabóné mellett mentora is, akivel többször is tudott telefonon beszélni a Független Hírügynökség; az illető úriember – akit különben egy a ismert vállalkozás valamikori tulajdonosaként említettek portálunknak -, akkoriban még határozottan állította, hogy az örökség, illetve a vagyon létezik, és ha nem is abban a nagyságrendben, amelyről korábban Szabóné beszélt, de biztosan van fedezete a kölcsönöknek. Az említett úr ott volt Svájcban Szabóné mellett, sőt egyes hírek szerint ő biztosította ottani életét is, mi több, amikor Szabónét már letartóztatták, ő vette fel Svájcban, majd később Magyarországon is azt a mobil telefont, amelyet Szabóné tulajdonaként ismertünk meg. Az úriember azóta eltűnt, a telefonszám már nem létezik, így aztán feltételezhetjük, hogy kiszállt a Szabóné féle ügyletekből,  ha csak a Nemzeti Nyomozó Iroda nem vonta be a kihallgatottak sorába.

Az előzetes információk alapján Szabóné kérelmére hatvan napjuk volt a svájci hatóságoknak, hogy döntsenek; arról már korábban beszámoltunk, hogy első fokon elutasították a magyar asszony kérelmét. A Független Hírügynökség információi szerint másodfokon sem javult Szabóné helyzete, ezért aztán a döntés végleges kiadják őt a magyar nyomozóknak. Úgy tudjuk, hogy napokon belül, de legkésőbb jövő héten hazahozzák a csengeri asszonyt.

Nagy kérdés, hogy mi történik a hazahozatal után. Az biztosnak látszik, hogy el fogják rendelni az előzetes letartóztatását, de hogy mikor fogják kihallgatni, az már erősen bizonytalan. Szabóné többször nyilatkozott arról, és később Helmeczy László, Szabóné ügyvédje is megerősítette ezt, hogy itthon kellemetlen helyzetek várják még Kósa Lajost, vannak ugyanis olyan információi – tényekkel, dokumentumokkal alátámasztottan -, amelyek a képviselőt, volt polgármestert kínos ügyekkel fogják szembesíteni. Olyan ügyekkel, amelyeknél nem pusztán a már ismert közjegyző előtti szerepvállalása vár magyarázatra, hanem egyéb pénzügy tranzakciókban való részvétele is. Arról egyébként a Független Hírügynökségnek nincs információja, hogy Kósa Lajost meghallgatta volna a Nemzeti Nyomozó Iroda, illetve bármely hatóság kérte volna az országgyűléstől a kiadatását. Márpedig, Helmeczy szerint, az eljárás itthoni szakaszában ez elkerülhetetlen lesz.

Úgy tudjuk, két nappal ezelőtt született meg a döntés Svájcban, innentől kezdve már csak a magyar hatóságokon múlik, mikor hozzák haza Szabónét.

BMW Debrecenben: jól járhatnak a lakás- és telekspekulánsok

Többszörös csereügylet eredményeként kerül majd a BMW-hez az a földterület, amelyen egymilliárd forintos zöldmezős beruházással megvalósul Magyarország ötödik autógyára, ezúttal Debrecenben.  Ami pedig az állami támogatást illeti – a kormány kénytelen lesz nyilvánosságra hozni, hogy mennyit kap egyedi kormánydöntéssel (EKD) a német autógyár, de azt már legfeljebb kiperelni lehet, hogy milyen adókedvezményekben részesíti a zöldmezős beruházást. Az idén volt már olyan autóipari beruházás, amelyhez csak EKD formájában munkahelyenként  közel 39 millió forintot adtak.

A Független Hírügynökség információi szerint többszörös csereügyletre van/lesz szükség a BMW debreceni gyárához szükséges terület biztosítására. A németek nem akartak bajlódni a jelenleg mezőgazdasági terület ipari területté nyilvánításának hosszadalmas és bonyolult procedúrájával, ragaszkodtak a „kész” területhez, s ezért első lépésként a helyi önkormányzat vásárolja fel a szükséges 400 hektárnyi földet. A terület nagyját egy agrárvállalkozótól, a többit több kisebb tulajdonostól veszik meg – mondták debreceni forrásaink, hozzátéve: a föld korábban a még akkor különálló Debreceni Agrártudományi Egyetem tulajdona volt, majd privatizálták, s ma már a környéken a legdrágábbak közé tartozik, negyven aranykoronásként van nyilvántartva. Úgy tudjuk, hogy az egyetemnek (amely ma már a Debreceni Egyetem egyik kara) még mindig vannak földterületei, amelyet szintén átad, ám cserébe földet kap másutt. Ezért is állítják a forrásaink, hogy bonyolult, többszörös föld-adásvételek, -cserék zajlanak le addig, mire elkezdődik a BMW gyár építése.

Azt közölték, hogy 400 hektár területről van szó, de az árat – érthető módon – nem lehet tudni, bár támpontok azért akadnak a piaci árra: az Erste Bank Agrár Kompetencia Központjának tavalyi összesítése szerint (amelyet a Világgazdaság ismertetett) a Debrecen melletti Ebes határában volt a legdrágább a föld, egy hektárjáért átlagban 5,1 millió forintot adtak. Ebes pedig 14 kilométerre fekszik  Kismacstól és 19 kilométerre Nagymacstól, azaz attól a területtől, amelyen – mint a dehir.hu írta –  a gyárnak otthont adó ipari park létesül. Az új ipari park infrastruktúráját a város alakítja ki – a földvásárlásra és erre a fejlesztésre 44 milliárd forintos kormánygaranciával megerősített hitelt vesz fel. Amint kész lesz az infrastruktúra, a város beruházását megtéríti a BMW – írta portál, amely azonban nem tér ki arra, hogy a területet utóbb – legalábbis a FüHü debreceni forrásai szerint – a németek megvásárolják.

Többet lehet majd minderről persze tudni, miután megköttetnek az adás-vételi szerződések, hiszen azok elvben nyilvánosak.

A tűzhöz közelieknek már a bejelentés előtt lehetett információjuk a BMW tervéről, s akár akkori – még nem felhajtott – áron megvásárolhattak földterületeket

(és egyébként a kiszámíthatóan bekövetkező, szakértők által 30-40 százalékosra várt egyéb lakáspiaci és –bérbeadási fellendülésre tekintettel lakóingatlanokat is). Mint forrásaink ezzel kapcsolatban megjegyezték:

korábban is voltak befektetésekkel kapcsolatos svindlik Debrecenben.

A mintegy 1 milliárd eurós zöldmezős beruházással létesítendő gyár – miként az a bejelentésből és a máris működő honlapjáról is kiderül – évente 150 000 (hagyományos és elektromos hajtású járművet) gyárt fog gyártani, több mint 1000 új munkahelyet teremtve. Ennek fényében érthető, hogy –  a Suzuki, az Opel, az Audi és a Mercedes után – az ötödik nagy autógyár létesítéséhez a  BMW jelentős állami támogatást kap, a fentiek mellett is. Azt majd csak hetek-hónapok múlva, a kötelező nyilvánosságra hozatal után tudjuk  meg, hogy pontosan mennyi és konkrétan milyen formájú támogatást kínált a magyar állam, legalábbis az egyedi kormánydöntéssel odaítélt támogatási rendszeren (EKD) belül annak érdekében, hogy a BMW Magyarországot válassza. (A BMW idetelepülésének a története egyébként mintegy egy évtizedre nyúlik vissza, a Mercedes kecskeméti beruházását megelőzően is volt már BMW-gyárról szó szakmai és befektetésösztönzési berkekben, ám a projekt csak most válik valóra.)

Annyi kockázat nélkül megállapítható, hogy a támogatás jócskán meghaladja majd akár a Daimlernek nyújtott, akár a GM vagy az Audi számára a komoly fejlesztésekhez biztosított támogatást. Ez azért is nyilvánvaló, mert a kormány által rendszeresen (legutóbb egyébként egy hónapja) közzétett EKD-listából is látszik, hogy

az idő előre haladtával egyre többet kell költeni arra, hogy idejöjjenek a komoly befektetők.

Talán  legobjektívabb mutató az összehasonlításra az egy munkahelyre jutó támogatás összege, amellyel kapcsolatban – mint a FüHü télen megírta – a GKI-nál az egyedi kormánydöntéssel születő állami támogatásokat vizsgálva is az derült ki, hogy míg 2006 és 2010 között egy munkahelyhez átlag 4, 2017-ben már 12 millió forintot adott az állam, illetve, hogy „a támogatott beruházások összegének 2008 és 2013 között mintegy az 5 százalékát  finanszírozták támogatásból, ez 2015–16-ra 20 százalék körülire ugrott”.

A fent említett ennél frissebb adatokat tartalmazó listából sok érdekesség is kiderül.

Például az, hogy a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. 200 munkahelyenként 8,86 millió forint EKD-t kapott, 2016-ban a fejlesztéséhez már 12,9 milliót; az Audi 2011-ben 8,3, az idén júniusban pedig közel 39 millió forintot kapott.

Ám mint korábban mi is megírtuk, nem csak EKD formában kapnak támogatást a befektetéseikhez a külföldi és a magyar cégek. Az LMP perelte ki, s kapta meg még tavaly az adatokat, amelyekből az derült ki, hogy

a Fidesz-kormány 2012 és 2014 között összesen 80 milliárd forint értékben biztosított adókedvezményt.

A legnagyobb kedvezményt ebben az időszakban az Audi kapta, 40 milliárd forintot, őt követte a Hankook több mint 1,7 milliárddal, majd a Hamburger Hungária erőmű 9, a Bridgestone pedig 6,6 milliárddal.

Mint a kormány befektetési ügynökségének, a HIPA-nak a külfödiek számára készített egyik kiadványában olvasható – „Az adókedvezmény Magyarország versenyelőnye a térség többi országához képest, amely mutatja a kormány elkötelezettségét az üzleti folyamatok akadálymentesítése és a Magyarországon működő kkv-k és  nagy cégek versenyképességének a növelése mellett”. Ösztönzők széles skáláját használják – köztük vissza nem térítendő és visszatérítő fajtákat is. A leggyakoribbak a készpénz jellegű támogatások (akár magyar akár uniós forrásból), adóösztönzők, alacsony kamatozású hitelek és ingyen vagy áron alul kínált telkek. És tegyük hozzá: egyéb a befektetések számára fontos egyéb „ösztönzők”, mint bekötő utak építése a sztrádáról a gyárig, helyi rendeletek a befektető számára kedvező módosítása, stb.

Kósa inkább a milliókkal számolna el

Nagy Navarro Balázs a leghatározottabban visszautasítja Kósa Lajos vádjait, hogy a közévé előtti tüntetés résztvevői bérelt lakókocsikban élő fizetett hajléktalanok voltak. A mintegy hat éve kezdődött demonstráció egyik legnagyobb sikerének azt tartja, hogy bebizonyosodott: békés, jogállami eszközökkel is el lehet sikert érni, még a mai magyarországi viszonyok között is. Kósáról pedig azt tartja, hogy minden megnyilatkozása közröhej tárgya, egy olyan politikusról van szó, aki „sem a saját, sem a felesége cégügyeivel nem tud elszámolni: milliók, milliárdok repkedne a csengeri ügyben”.

„A magam és a sajtószabadságért, s az alapvető emberi jogokért folytatott demonstráció többi résztvevője nevében a leghatározottabban visszautasítom, hogy fizetett emberek, felbérelt hajléktalanok tüntettek a Kunigunda utcában” – szögezte le a Független Hírügynökség megkeresésére Nagy-Navarro Balázs Kósa Lajos szavaira válaszul. A (jelenleg) a Fidesz önkormányzati kampányáért felelős politikusa a Népszava szombati számában, a gyülekezési törvény módosítása kapcsán azt állította, hogy „négy éven át demonstráltak a köztévé előtt egy bérelt lakókocsiban néhány bérelt hajléktalannal. Az egész csak a balhé kedvéért ment”. Nagy Navarro leszögezte:

„Kósa balhéról beszél, miközben a magyar törvények szerint nem balhéból, hanem egy jogsértő cselekedet miatt indult a demonstráció a köztelevízió előtt.

Az Ítélőtábla a Lomniczi kitakarása miatt indult perben született jogerős ítéletében ugyanis kimondta: tényleges hírcsalás történt, s jogsértés nélkül lehetett azt hírcsalásnak nevezni”.

Mint emlékezetes, a Duna Televízió 2012. december 3-i híradóiban volt egy bejátszás, amelyben az egyik embert kitakarták –a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét, Lomnici Zoltánt, aki a Fidesz-kormány számára kényelmetlenné vált. Ennek nyomán kezdődött el egy éhségsztrájk, majd évekig tartó demonstráció Nagy Navarro Balázs és Szávuly Aranka vezetésével, az MTVA felelőseinek – köztük Élő Gábornak, az MTI Hírcentrum akkori igazgatójának és az MTVA Hír- és Hírháttér főszerkesztőjének, Papp Dánielnek – az elbocsátását követelve. Az évekig tartó demonstráció véget vetése érdekében a hatalom nagyon sok mindent megtett, a többi között erőszakosan eltávolították a demonstrálókat, erőszakkal megpróbálták visszavenni a lefoglalt területet, amelyet konténerekkel körbevettek, hogy ne lehessen látni a tüntetőket, stb.

Számos per indult az ügyben (a többi között birtokháborítás, jó hírnév megsértése, sőt, bűnvádi eljárás is), s ezeket az MTVA sorra jogerősen elvesztette.

Nagy Navarro szerint „Lex jogállam kontra Kósa Lajos és tsa.” néven is futhatott volna a fenti per („ha már Kósa jogszabályt akar magáról elneveztetni”), amely „nem balhé volt, hanem botrány:

a demokrácia botránya volt, hogy hírcsalás történhetett, s azok, akik ezt elkövették még mindig a színen vannak. Ez felháborító, s Kósának ezen és azon kellene szégyenkeznie, hogy az MTVA visszaélt a joggal” – szögezte le.

A Kósa-féle vádakra válaszként leszögezte: volt ugyan bérelt lakókocsi is, de volt saját is, „s miután titkosszolgálati eszközöket is bevetettek, pontosan tudják, hogy még mindig a tulajdonomban van a jármű” – szögezte le. Az pedig, hogy bárki pénzt kapott volna azért, hogy az MTVA előtt tüntessen? Nagy Navarro szerint a vicc kategóriájába esik, hogy ezt egy olyan politikus állítja, aki sem a saját, sem a felesége cégügyeivel nem tud elszámolni. „Milliók, milliárdok repkedne a csengeri asszony ügyében” – szögezte le, hozzátéve:

Kósa bizonyára magából indul ki, ő biztosan kap pénzt, hiszen megélhetési politikus.

Pedig jobb lenne, ha azzal a sok-sok tízmilli forinttal foglalkozna, amit az adófizetők pénzéből  a köztévé előtt demonstrálók elleni műveletekben részt vett biztonsági cégek, illetve a közmédiát sikertelenül védő ügyvédi irodák kaptak. Kósának és társainak el kellene számolniuk ezekkel a pénzekkel – mondja Nagy Navarró, aki ezután az interjú után elgondolkodik azon, hogy

„meg kellene látogatni Kósát, és emlékeztetni őt arra, hogy miről is szólt a köztévé előtti demonstráció”.

Kérdésünkre, hogy végül is értek-e el sikereket a lassan hat éve indult Kunigunda utcai demonstrációval, Nagy Navarro Balázs az egyik legfontosabb sikernek a magyar demokrácia leckéjének azt nevezte, hogy bebizonyították:

békés, jogállami eszközökkel is el lehet sikert érni még a mai magyarországi viszonyok között is, a legfontosabb üzenete az akciónak az, hogy ezt jogi szinten is kimondták.

Siker az is, hogy belebukott az ügybe az egyik felelős, Élő Gábor, az azonban persze már más kérdés, hogy máig vezető pozícióban szolgálja ezt a kurzust. A demonstráció nélkül nem mondták volna ki a hírhamisítás tényét Papp Dániel ügyében – az már más kérdés, hogy ő máig is a magyar közmédia vezetői tartozhat.

Megtagadták a menedékjogot a csengeri asszonytól – Kósa mentelmi joga megmarad?

Nem állnak túl jól Szabó Jánosné, alias Marika, vagy még alias „csengeri asszony ügyei. Éppen két hónapja, hogy Svájcban, a nemzetközi elfogató parancsnak megfelelően elfogták, és kiadatási őrizetbe helyezték. A gyanú szerint Szabóné csalások sorozatát követte el, s noha –a letartóztatása előtt – a Független Hírügynökségnek kijelentette, hogy semmilyen csalást nem követett el,  a meseszerű nagyságú vagyon létezik – nem volt teljesen tisztázható, hogy örökség útján, vagy más módon jut hozzá az 1300 milliárdnyi pénzhez, de biztosította portálunkat arról, hogy fizetni fog. Akkor arról beszélt, hogy június végén jut hozzá pénze egyik részéhez, míg a következő, nagyobb adag május 1-én nyílik meg számára. Azt is hangsúlyozta akkor, hogy fizetni fog mindenkinek, és az egész rendőrség akció mögött Kósa Lajos áll. Kósa, szerinte meg akarja félemlíteni, azért, hogy elkerülje a nyilvánvaló részvételét Szabóné örökségének kezelésében.

Kósa Lajos, aki az ügyek ellenére nagy fölénnyel nyerte meg a debreceni országgyűlési választási körzetét, kezdetben elismerte ugyan, hogy volt közös akciója Szabónéval, és a közjegyzői papírok hitelesek, később azonban mindenről azt állította, hogy hamisítványok, sem ő, sem korábban a felesége, sem pedig az édesanyja nem jutott volna 800 milliós jutalomhoz, vagy ajándékhoz; nevezzük akárminek.

Akárhogy is: a felettébb talányos ügyből nehezen tudna kimászni a volt tárca nélküli miniszter, polgármester, frakcióvezető, országgyűlési képviselő, korcsolyaszövetségi elnök, ha nem a Fidesz nyeri meg a választásokat. Helmeczy László, Szabóné ügyvédje szerint Kósára így is nehéz napok várnak, mert – tudomása szerint Szabóné készen áll arra, hogy ha sor kerül a magyarországi kihallgatására, illetve a bírósági tárgyalásra, mindent kiteregessen. Hogy mi az a minden, arra egyelőre nincsenek legfeljebb csak utalások, például egy kft közel hetvenmilliós kölcsöne, amely ugyan Szabóné számláján landolt, de állítása szerint nála csak tranzitállt az összeg, és ő ezt bizonyítani is tudja.

Ma egyébként, ha közvélemény álláspontját vizsgáljuk, meglehetősen felemás a helyzet: sokan adnak hitelt Szabóné szavainak, de az idő múlásával egyre többen pártolnak el mellőle, ami nem jelenti azt, hogy Kósa hitele erősödne. Ma inkább az az általános vélekedés, már azok között, akik még figyelemmel kísérik ezt a meglehetősen hosszúra nyúló, mondanánk azt, hogy szappanoperát, de ha valakit börtönnel fenyegetnek, annak történetét nehéz ebbe a kategóriába sorolni. Mindenestre Helmeczy László fenntartja ügyvédi szerepkörét – nincs egyedül különben, Svájcban is dolgozik, ahogy ő mondja egy kolléga – , de a hite már neki sem olyan erős, mint kezdetekben volt. És független attól, hogy eközben úgy véli:  ha Szabónéról az bizonyosodik be, hogy csaló, Kósa Lajos akkor sem úszhatja meg az ügyet. Szembe kell majd néznie a kétségbevonhatatlan tényekkel, és az mégiscsak fura lenne, ha a mentelmi joga alapján akarna kibújni az eljárás alól.

A Független Hírügynökség egyébként kísérletet tett felhívni a Szabóné által korábban használt telefont. A készülék kicsörgött, ám az a férfiú – akivel a fuhu.hu egy alkalommal már beszélt; ő volt az, aki svájci tartózkodása alatt támogatta a „csengeri asszonyt” – lerázott bennünket, mondván nem tud semmit mondani, nincs információja. 

Portálunk azonban más forrásból megtudta, hogy Szabóné politikai menedékjogot kért Svájctól. A beadvány tartalmát nem ismerjük pontosan, annyit azonban bizonyosra vehetünk, hogy abban főszerepet játszhat Kósa Lajos, illetve a Fidesz, aki és amely létében fenyegeti Szabónét. A svájci hatóságok azonban nem adtak hitelt a beadványban szerepelt indokoknak, és elutasították a kérvényt. A visszautasítás indokait sem ismerjük, annyi azonban elmondható: ez alapján nem áll jól a szénája Szabó Jánosnénak. Ő mindenesetre megfellebbezte a határozatot, amellyel – szakértők szerint – legfeljebb egy kis időt nyert, viszonylag csekély az esély arra, hogy a másodfokon másképpen döntsenek Svájcban. Ez viszont azt jelenti, hogy még legfeljebb harminc napja lehet a svájci kiadatási letartóztatásban „Marikának”, után véglegesen a magyar igazságszolgáltatás kezeire kerül.  Ennek lapján szinte biztosra vehetjük, hogy legkésőbb július végén, Magyarországon döntenek majd Szabóné előzetes letartóztatásáról.  Sorsa, április 8-a után, aligha lehet bárki előtt kétséges, azt viszont lehetetlen megjósolni, hogy miként alakul majd Kósa Lajos szerepe. Érintetlen biztosan nem maradhat, bár most igazán nem tudnánk megmondani, hogy ez pontosan mit is jelent.

Svájcban kitálalt Kósáról a „csengeri asszony”

A „csengeri asszony”, Szabó Gáborné a svájci menedékjogi eljárásban elmondott mindent itthoni ügyéről. Ügyvédje a Független Hírügynökségnek arról is beszélt, hogy papír van a birtokában arról, hogy Kósa Lajos külföldi érdekeltségű vagyoni értékű jogot kapott volna ajándékba. „Nem 100-200 milliósat” – mondta Helmeczy László.

Nagyjából a felénél tart a legfeljebb hatvan napos kiadatási eljárás Svájcban Szabó Gáborné ügyében (a „csengeri asszony” nem járult hozzá az egyszerűsített kiadatáshoz), amelynek keretében menedékjogot kért, mert nem akar hazajönni. Ennek során részletes vallomást tett az itthoni ügyekről is – tudtuk meg Helmeczy Lászlótól.

Az ügyvéd elmondta, hogy megkapta svájci kollégájától Szabóné vallomását, amely

„nem fog örömöt szerezni Kósa Lajosnak”.

Ebben még számára is volt új információ, amit azonban nem mond el.

A csütörtöki Egyenesen műsorában a Hír TV-ben újra előkerült, hogy az eddig széles körben ismerteken felül (1300 milliárdos örökség „vagyonkezelése”, 800 milliós ajándék Kósa anyjának) Kósa javára szóló ajándék ígéretéről is van papír. Az elárulta, hogy külföldi jogosultságról van szó. A FüHü-nek azt mondta, hogy olyan vagyoni értékű jog, amelynek értékét nem tudja megállapítani, de szerinte

„nem egy-kétszázmillióról”

szól a dokumentum (a tévében 800 milliót meghaladó értékről beszélt).

A Szabóné ellen annak idején elindult eljárás alapjáról, a Kiskun Tender Kft.-től kapott ötvenmilliós kölcsönről is beszélt (maga Szabóné korábban hatvanmilliót említett). Elmondása szerint ezt több részletben utalta a cég, ennek nyilván nyoma van a bankszámlán. Annak viszont nincs, hogy ezt a pénzt – állítása szerint – Szabóné készpénzben továbbadta Kósának.

Az ügyvéd több interjúban elmondta, hogy ő se tudja, létezik-e az a bizonyos örökség. Védence a svájci vallomásban megismételte: van hagyaték – mondta el Helmeczy László.

Kósa Lajos is kapott volna ajándékot a csengeri ügyben

0

Kósa Lajos nagyobb értékű ajándékot kapott volna, ha segít befektetni a mesés örökséget, mint az édesanyja – mondta a „csengeri asszony”, Szabó Gáborné ügyvédje.

 

A jelenleg Genfben, kiadatási őrizetben lévő Szabó Gáborné a napokban visszatérhet Magyarországra, és ügyvédje, Helmeczy László szerint nagyon sok olyan dolog kiderülhet, amely terhelő Kósa Lajosra nézve a csengeri örökség ügyében.

Helmeczy erről az Hír TV Egyenes beszéd című műsorában beszélt, ahol elmondta, hogy a fideszes politikus és Szabó Gáborné Svájcban is találkozott az állítólagos 1300 milliárdos örökség ügyében, amelynek kezeléséhez a nő Kósa segítségét kérte.

Kósa Lajos nemrég azt nyilatkozta, hogy az egész ügy csak a lejáratására tett kísérlet, amely az ellenzéktől indult ki. Helmeczy viszont azt mondja, fotók is vannak róla, hogy Kósa és Szabó Gáborné Svájcban is találkozott, és több dokumentum is van a birtokában, amelyből kiderül, hogy Kósa szerepe még jelentősebb az ügyben.

Az ügyvéd arról nem nyilatkozott, hogy létezik-e az örökség, azt mondta, ezt maga sem tudja. Ez a körülmény viszont szerinte lényegtelen abból a szempontból, hogy Kósa anyjának nevére 800 milliós ajándékozási szerződést írtak, és maga Kósa is kapott volna ajándékot. Erről csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy nem készpénzről van szó, hanem külföldi értékpapírokról, és az ajándék értéke meghaladta volna a 800 millió forintot.

Kósa az ellenzéket vádolja

Egészen megdöbbentő nyilatkozatot Kósa Lajos az ATV reggeli műsorában. Túl azon, hogy az általuk – a Fidesz által – Soros-szervezeteknek titulált jogvédőket azzal vádolta, hogy tudatosan jogsértésre oktatják ki az illegális bevándorlókat, ilyen brosúrákat készítenek és osztanak ki a migránsoknak, beszélt saját ügyéről, a csengeri asszony által kínált 1300 milliárd forintos akcióról.

Az országgyűlési képviselő – büszkén hangsúlyozta: soha ennyien nem szavaztak rá – hangsúlyozta: semmilyen hibát, bűnt nem követett el, az akciót kifejezetten az ellenzék tervelte ki ellene, hiszen minden választás előtt kirobbantanak valamilyen hamis váddal egy botrányt. Kósa kijelentette:

semmi egyebet nem tett, mint elfogadta a felkérést Szabó Gábornétól,

hogy segít, az ország javára, állampapírba fektetni a mesés összeget. Az édesanyjának szánt nyolcszázmillió forintos összegről azt mondta: hamisítvány, ő sosem kért és kapott ilyen ajánlatot, az édesanyja adatait megszerezték, ellopták.  Szerinte az ügynek csak annyi a tanulsága, hogy az ellenzék mindenre képes.

A volt debreceni polgármester, Fidesz-frakcióvezető, miniszter arra a kérdésre, hogy mindezt mire alapozza, vagyis miből gondolja, hogy a történések mögött az ellenzék áll, határozottan közölte:

majd a rendőrség ki fogja deríteni.

Amivel ugye azt is állítja, hogy a hatóságok vizsgálódnak az ellenzék  háza táján, vagy ha nem is vizsgálódnak, ez lesz a feladatuk.

Az ügyben egyelőre egyébként csend van, a „csengeri asszony”, Szabó Gáborné változatlanul kiadatási őrizetben van Svájcban, még nem tudni, hogy mikor jön haza, illetve van-e esélye arra, hogy megússza az itthoni vizsgálatot. Az örökségről, illetve arról a vagyonról, amelyről a közjegyzői okirat – Kósa által is aláírt – szólt változatlanul nem tudni, hogy létezik-e, avagy tényleg egy csalóval állunk-e szemben. Helmeczy László ügyvéd, Szabóné védője ebben a kérdésben bizonytalanul nyilatkozott, miközben az a férfi, aki sokáig Svájcban segítette Szabónét azt nyilatkozta a fuhu.hu-nak, hogy a pénz létezik, csak a magyar eljárás elindítása miatt a svájci bank zárolta.

A rendőrségi vizsgálat kapcsán annyit lehetett tudni, hogy intenzíven keresték azokat az embereket, akiktől Szabóné kölcsönöket vett fel, és fedezetként az örökséget jelölte meg a hitelezőinek. Hogy hány feljelentés érkezett, arról a hatóság nem számolt be, mint ahogy az egész ügyről nem beszélt a nyilvánosság előtt a nyomozó szerv. Éppen ezért

különösen furcsa Kósának az a kijelentése, amely azt sugallja, hogy a rendőrség az ellenzék szerepét vizsgálja ebben az ügyben.

Abban az ügyben, amelyről sokak hitték Kósa Lajos politikai pályafutásának végét jelenti. Nem így történt, és bár komoly szerepe már nincs a politikusnak – a jövő évi önkormányzati választás kampányfőnöki címe egyelőre nem nevezhető komolynak -, de ez a mostani szerepvállalása egyfajta felmentésként is értelmezhető.

Hogy ne legyen az ember fiatal demokratából öreg diktátor – Interjú Gyetvai Viktorral, a Diákparlament aktivistájával

  • Alárendelt embereket akar az iskola

  • A választó csak abban dönt, ki lopja meg őt

  • A rendszer leváltása az utcán kezdődik, de nem ott ér véget

  • Az ellenzék is része az orbáni rendszernek

  • A mai oktatás növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket

 

Miként viselte azt, amikor az egyik ugyancsak fiatal aktivista társát megalázta egy, tegyük idézőjelbe, műsorvezető?

Az különösen azért volt fájdalmas, mert Kálló Dani, az egyik leginkább higgadt, objektivitásra törekedő emberünk. Úgy ment be az Echo tévébe, hogy reménykedett benne: lehet és tud korrektül beszélgetni. Volt persze, aki nem lepődött meg ezen, hiszen láttunk ott elég sok interjút, ami nem volt korrekt.

A kérdésem inkább arra irányult, hogy önök, akik talán már új hangot és stílust képviselnek a politikában, mennyire vannak felkészülve egy ilyen kiszolgáltatott helyzetre?

Az iskolarendszer ebben sokat segít. Egyébként nagyon sokan vannak a fiatalok között, akik most értették meg igazán, miután megnézték a youtube-n ezt az interjút, hogy mivel foglalkozunk, mit szeretnénk elérni. Azért hoztam elő az iskolarendszert, mert ott is – épp úgy, mint ebben a műsorban – az alá-fölérendeltség válik dominánssá.

Tehát azért említi az iskolát, mert az ott tapasztalható negatív élmények jelentenek segítséget, hasznos tanulást?

Ott is az tapasztalható, hogy a tanár nem tekinti partnernek a diákot. Gyakran kerülünk ott is megalázó helyzetekbe. Vagyis igen, azt látták sokan ebben az Echo-tv-s interjúban, hogy az iskolai helyzeteket modellezett. Itt a riporter viselkedett úgy Danival, mintha az alárendeltje lenne.

Önnek nem okozott feszültséget, a későbbi szerepléseire gondolok, hogy egy ilyen atrocitásnak bármikor ki lehet téve?

Ez politika. Tudomásul kell venni, hogy ez nem a játszótér, nem gyerekzsúr… Félreértés ne essék: nekem azzal semmi gondom, ha kemény kérdésekkel szembesítenek, mert a politika arról is szól, hogy az embert kritikusan kérdezik. Sőt, ha nem ezt teszik, már baj van. Nem lehet csak pozitív kérdéseket kapni, és kérni, mint ahogy ezt Kósa Lajos tette az RTL riporterével. Itt, az Echo tévében a stílussal volt baj. A személyeskedéssel. Őszintén bevallom, nem lettem volna szívesen abban a stúdióban. És azt érzem; hogy azért nem akarok abba a tévébe menni, mert tudhatom előre, hogy megalázó helyzetekbe akarnak hozni.

Tehát nincs ezekre a provokációkra jó válasz?

Nem tudom, biztos van. Ha én kerültem volna hasonló helyzetbe, biztosan rosszabbul reagálok rá, mint a Dani. Szerintem ő nagyon higgadt tudott maradni. Jó, hogy vált indulatossá, mert akkor bizonyosan elveszítette volna a nézők rokonszenvét.

Vagyis ön nem lett volna képes higgadtan reagálni?

Én kikértem volna magamnak ezt a stílust. És lehet, hogy nem ez a jó stratégia. Dani, helyesen, nem próbálta meg magát kihozni ebből az elnyomott szerepből, és ezzel a diákok felé azt az üzenetet küldte el: ez van ma Magyarországon a kormánypárti tévékben, és azt is nagyon jól közvetítette ez a helyzet, hogy mi a baj az oktatással. Szóval ez egy jó út volt, a másik lehetséges megoldás az lett volna, amit Kovács Gergely, a Kétfarkú vezetője csinált ugyanezzel a riporterrel: a humorral tette őt nevetségessé. Harmadik lehetőség is van, csak azt én egyáltalán nem kedvelem, azt, amikor a politikai szereplők túlzottan komolyan veszik magukat.

Ön már némiképp politikai szereplőnek gondolja magát?

Civil politizáló állampolgárnak tartom magam.

Dávid Ferenc azt nyilatkozta nekünk, hogy ahol a politika elkezdődik, ott a becsület véget ér. Mit gondol erről egy fiatal, a politikáról valamit elképzelő diák?

Szerintem a probléma ott kezdődik, hogy Magyarországon nagyon összemosódik a közélet, a politika és a pártpolitika. A civilszervezeteknek az a céljuk, hogy valamilyen konkrét ügyben próbáljanak meg pozitív hatást elérni, a pártpolitika viszont a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szól, amit lehet jó és rossz célra is használni. Azaz lehet élni és lehet visszaélni a hatalommal.

Teoretikusan ez így van, de Dávid Ferenc mondata nem egészen erről szól, sokkal inkább vonatkozik a mai Magyarországra.

Olyan szempontból jogos az állítás, hogy kontraszelektált a politika. És azért is, mert ma már az van a fejünkben, hogy a politikusok lopnak, csalnak és hazudnak. Nem vonom kétségbe ennek a jogosságát, hiszen telis-tele vagyunk korrupciós ügyekkel, és pont ezen kellene változtatni. Mindaddig, amíg ez nem sikerül, csak azt tapasztalhatjuk, hogy az emberek elfordulnak a politikától, hiszen legfeljebb abban dönthetnek, hogy ki lopja majd meg őket.

Amikor ez a fiatal csapat fellépett, és tüntetést szervezett, többek között éppen ezen jelenségek ellen tiltakozott. De azt látjuk, hogy a folyamat nem változott, a kezdeti lendület elég gyorsan alábbhagyott. Miért van ez így?

Szerintem ez természetes folyamat, főleg Magyarországon. Franciaországban a legkisebb változtatásokra is reagál a társadalom, kimegy az utcára a diákság, a szakszervezet. De az egy másik kultúra. Nálunk ez még gyerekcipőben jár. Önmagában az nem baj, hogy nincsenek minden nap tízezres tüntetések, van, ahol az ilyennek van hatása, például Örményországban, de itt nálunk csak akkor lett volna értelme hetente többtízezres tüntetéseket szervezni, ha van egy ellenzéki erő, szereplő, arc, aki mellett ki tudnak, ki lehet állni. Ha volna egyértelmű alternatíva, akkor reális követelni például a kormány lemondását. Nagyon sokan szeretnék azt hinni, én is, amikor még az első tüntetést szerveztük, hogy ha százezer ember kimegy az utcára az változtat valamit, de nincs így. Rájöttünk, hogy elsősorban nem a kormánynak kell üzennünk, sokkal inkább mindenki ellenzéki párt és civil felé, hogy mik lennének a feladataik annak érdekében, hogy ez a kormány és ez a rendszer eltűnjön. Mert a rendszer leváltása nem az utcán ér véget. Ott elkezdődhet, és reményt is adhat sokaknak, hogy kint van egy csomó ember, akik képviseli őket és azokat az ügyeket, amelyeket tarthatatlannak tartanak. Sokszínű ez a tömeg, a jobbikosoktól, a belvárosi liberális értelmiségiig terjed. És ezt tekintsük jó jelnek; vannak olyan ügyek, amelyek utcára hívják az embereket, miáltal elkezdődhet egyfajta nemzeti minimumnak a kialakítása, de a munkát nem lehet megspórolni. Vagyis, ameddig nincs egy közös alternatíva, ami nem lejáratott, amire nem mondja azt a fél ország, hogy nem szavazna rá többet tehát egy olyan, amely tiszta és meggyőző, addig nem lehet a változásban komolyan hinni.

Kuncze Gábor is úgy fogalmazott a Független Hírügynökségnek, hogy szükség van egy személyre, egy arcra, aztán pedig a politika és a civil szervezetek összefogására. Ha jól értem, nagyjából ezt gondolják önök is, nem?

De igen. Természetesen megértem azokat is, akik gyors változást akarnak, mert annyira kiszolgáltatottak a rendszernek. Ezért aztán a békés átmenetben sem hisznek, hanem valamilyen rapid megoldást akarnak. Ők azok, azt mondják, hogy a 2018-as választás volt az utolsó esély a békés leváltási lehetősége a rendszernek, de én, már csak a történelmi tanulságok alapján sem, hiszek az erőszakos változtatásban. Meggyőződésem ugyanis, hogy az erőszak erőszakot szül. Sokkal több munka és több idő kell a változáshoz, de ha sosem kezdjük el, hanem mindig csak rövidtávú megoldásokban gondolkodunk, akkor a hosszú távú megoldás sem jön el soha.

A diákság nevében mit mondhat: mik a legnagyobb bajok ma a magyar társadalomban? Mik azok, amelyek azonnali változást követelnek?

Az egyik legnagyobb probléma az, hogy tele van a politikai elit lejáratott szereplőkkel, és – bármennyire is kellemetlen – ehhez hozzátartozik a sajtó is. Ha lennének egészséges reflexek a társadalomban szolidaritásra, az információk akkor sem jutnának el az emberekhez, különösen a kisebb településeken élőkhöz. Ebből látszik, hogy hiányzik a terepmunka, az országos hálózat kiépítése, amit különben a jobboldal megtett. Ezekben a falvakban mintha nem létezne a többpártrendszer, hanem van a Fidesz és más semmi. És tudja az a baj, legalább is én ezt látom, hogy egyes szereplők nem törekednek arra, hogy kitörjenek ebből. Az új választási rendszer tulajdonképpen nagyon kényelmes az ellenzék számára is, sokkal nagyobb forráshoz jutnak, emelkedett a parlamenti fizetés, nőtt a frakciótámogatás; ma jobban megéri ellenzékben lenni, mint tíz évvel ezelőtt. Szerintem ez tudatos húzás az Orbán-kormánytól.

Megvásárolja az ellenzéket?

Nem azt mondom, hogy megvásárolja, inkább –közgazdász tanulóként – azt mondanám, hogy olyan ösztönzők, amelyek abba az irányba tolják az ellenzéket: ne akarják bármi áron leváltani a kormányt. Másként fogalmazva: ennek a mai rendszernek része az ellenzék is. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki kollaborál a kormánnyal, de mindenképpen fenntartói a rendszernek.

Ön beült volna a parlamentbe?

De persze megértem azokat a politikusokat, akik azért ülnek be a parlamentbe, hogy dolgozzanak. Érvényes ez a gondolatmenet, ami hiányzik, hogy azoknak a politikusoknak, aki beülnek az országgyűlésbe, legyenek konkrét ügyeik. Vagyis ügyeket vivő politikus arcokat hiányolok a parlamentből. Az viszont nem parlamenti képviselet, hogy néha felszólalunk, olykor beszólunk az Orbánnak, és akkor jól megmondtam.

Gyetvai Viktor egy korosztályt, vagy egy politikai vonulatot képvisel?

Egy korosztályt egy ember nem tud képviselni. A környezetemben nagyon sokan gondolkodnak hasonlóan, de pont ezt a buborék effektust kell elfelejteni, hogy nem csak Budapestből és a nagyvárosokból áll Magyarország. Lehet, hogy az én ismerősi rétegemet, gimnazistákat, egyetemistákat, a diákparlament tagjait, tehát azokat, akik aktívan gondolkodnak politikáról, és hisznek a szolidaritásban, őket talán képviselem. Ebben a rétegben vannak közös alapok, de nem csak ez a réteg alkotja a magyar fiatalságot.

Azért is kérdeztem ezt, mert általában a változásokat az egyetemi ifjúság indítja el. Volt is sokakban remény erre, de aztán mindig a kezdeti lendület a visszájára fordult. Elképzelhető, hogy olyan ügyes Orbán Viktor, hogy az egyetemi ifjúságot is képes megosztani?

Minden azon múlik, hogy ha létrejön valamilyen ifjúsági mozgalom, akkor abban mennyi szolidaritás van. Ez azért is a legfontosabb, mert a Körúton belüli fiatal értelmiségi nem tud rendszerszintű változásokat elérni. És nem is lenne jó, ha olyan közeg vezetné az országot, amely képtelen integrálni magába azokat a fiatalokat, vagy felnőtteket, akik rossz anyagi körülmények között élnek. Az értékeket kellene pontosan definiálni, halljuk, hogy sajtószabadság, társadalmi igazságosság, de ezek nincsenek pontosan meghatározva. Pedig szükség volna rá, mint ahogy egy erős középosztályra is. Mert, ha valakinek az a legfőbb problémája, hogy mit adjon másnap a gyerekének enni, akkor nem fog politikával foglalkozni. És ezzel nagyon ügyesen él vissza az Orbán-kormány. Nekünk ezen kell tudni fordítani, amihez arra van szükség, hogy ez a korosztály empatikus legyen, érezze azok problémáit is, akik sokkal nehezebb körülmények között élnek, mint ők. Ma a fiataloknak sokkal nehezebb elindulni, anyagi alapot teremteni az önálló élethez, éppen ezért egyfelől kitolódik az igazi életkezdés, illetve nem foglalkoznak olyan közös dolgokkal, amelyek mindannyiunkat érintenek. Egyesek belekényelmesednek a helyzetükbe, mások meg már tizenhat évesen güriznek, és ezért nem foglalkoznak más dolgokkal.

Lefutottak a tavaszi tüntetések, úgy ahogy. Most nyár jön, politikai apály, még nagyobb, mint eddig volt. Mi lesz ősszel, terveznek valamit?

Az őszre készülünk. Azok nevében tudok beszélni, akikkel együtt dolgozom, fiatal aktivisták, azt szeretnénk, hogy ősztől elinduljon egyfajta tudatosító kampány. Elsősorban az oktatásra fókuszálunk, mert ez a terület, amely ezt a korosztályt teljes mértékben érinti. Ezen belül is nagyon fontos probléma, hogy az oktatás ma nem hogy csökkenti, ellenkezőleg: egyenesen növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Hogy kampány terveznek, ez mit jelent?

Vannak még bizonytalan pontok, de, ami biztos az a következő: nagyon sok vidéki településre fogunk elmenni beszélgetni a diákokkal. És visszacsatolnék a beszélgetésünk elejére: az a tapasztalatunk, hogy ma az iskola nem a demokratikus életre készít fel, sokkal inkább a tűrésre, az elfogadásra, arra, hogy adott esetben a megalázó helyzeteket is el kell tűrni. Azt kell csinálni, amit mondanak. Semmiképp nem a kritikai gondolkodásra, akár az önmagunkkal szembeni gondolkodásra, nevelnek. Márpedig ez nagyon fontos lenne, és pont azért, hogy az ember ne legyen fiatal demokratából öreg diktátor.

Szabóné a fogdából próbál intézkedni

Vigyáznak az egészségére, külön orvos felügyeli a tüdőbetegsége miatt a Svájcban kiadatási fogdában fogvatartott Szabó Gábornét, alias csengeri asszonyt. A hölgy, mint arról beszámoltunk, még márciusban utazott ki az alpesi országba, hogy hozzájusson mesés nagyságrendű örökségéhez. Ahhoz az örökséghez, amelynek létét sokan vitatják, ezért Szabónét egyszerű csalóként aposztrofálták. Ezt a jelzőt egyébként – legalább is a nyilvánosság előtt – Kósa Lajos, hajdani debreceni polgármester, későbbi Fidesz-frakcióvezető, a ciklus végén pedig tárca nélküli miniszter használta, mégpedig annak magyarázataként, hogy miért kapott ő megbízást a mintegy 1300 milliárd forint kezelésére.

Kósa Lajos azóta fölényes győzelmet aratott az áprilisi országgyűlési választásokon az egyéni körzetében, vagyis

a szavazókat egy cseppet sem érdekelte, hogy jelöltjük a mai napig nem szolgált megfelelő magyarázattal a furcsa kapcsolatáról,

illetve arról sem, miért járt Szabónéval, közjegyzőnél, miért akart először a feleségének, utóbb az édesanyjának – okiratok tanúsága szerint – 800 millió forint jutalmat adományoztatni a csengeri nővel.

A Független Hírügynökségnek sikerült többször is beszélnie telefonon az akkor még szabad emberként – tehát nem gyanúsítottként – Svájcban tartózkodó asszonnyal, aki az utolsó ilyen interjúban kifejtette: fél Kósa Lajostól. Fél, hiszen Magyarországon elfogatási parancsot adtak ki ellene, amelyet nem sokkal később nemzetközivé szélesítettek. Portálunk informátora szerint alig néhány órával ennek közzététele után

elfogták és le is tartóztatták Szabónét, aki azóta ül a kiadatási fogdában.

Ennek időtartama, ahogy erről Helmeczy László ügyvéd tájékoztatott bennünket, maximum hatvan nap lehet, amit valószínűleg kis is használ a csalással gyanúsított nő, vagyis aligha kerül ennél az időpontnál hamarabb Magyarországra.

A jelzett informátorunk arról is beszélt: már csak néhány nap választotta el Szabónét attól, hogy hozzájusson véglegesen az örökségnek nevezett pénzhez, amelynek összege időről-időre változott, de konkrétan sosem neveztetett meg. Az asszony egyébkén korábban maga is azt nyilatkozta, hogy a pénzhez május 2-a után jut végleg hozzá, de ez már nem történhetett meg, mert menet közben megtörtént a letartóztatás.

A svájci bank a letartóztatás hírére azonnal zárolta a számlát – tájékoztatták a Független Hírügynökséget. Majd azt is hozzátették, hogy maga a bank nagyon gyorsan intézkedett, feltehetően azért, hogy mégis csak jobb, ha ott tartózkodik a pénz, kiváltképp, ha rendőrségi ügy húzódik meg a háttérben. Informátorunk azt is elmondta: nincsenek könnyű helyzetben azok, akik segíteni igyekeznek Szabónénak, mivel

azok a dokumentumok, amelyek igazolnák ártatlanságát, nincsenek a birtokában,

és helyette mások csak korlátozott mozgástérrel rendelkezve nehezen pótolják azokat. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó férfi azt is elmondta: biztosan tudja, hogy a pénz létezik, sőt azt is, hogy valóban a célegyenesbe érkezett az örökség végső kifizetése. Az összeg nagysága, illetve az ebből fakadó több örökös megjelenése alaposan megnehezítette, hogy mindennek a végére járjanak, mostanra azonban, kilenc év után, Szabó Gáborné egyedüli örökösként várhatta a kifizetést. A névtelenséget kérő nyilatkozó azt is elmondta, hogy a rendőrségi gyanúsításban olyan összegek is szerepelnek, amelyeknek gazdái nem tettek feljelentést, mi több olyan pénzek is, amelyek – bizonyíthatóan – csak átfutottak Szabóné számláján.

„Majd az ügyvéd úr elmondja, ha akarja, ki volt annak a közel hetvenmilliónak a címzettje.”

Ezen felül a szállodavásárlásból való visszalépés miatt követelnek Szabónétól százmillió forintot, valamit szerepel a listán olyan több, mint százmillió forintos összeg is, amelynek tulajdonosa nem tett feljelentést, mert nem érzi úgy, hogy becsapták volna.

A rendőrség mindenesetre eleddig nem adott nyilvános tájékoztatást, amit – folyamatban lévő ügyről lévén szó – el lehetne fogadni, ha nem lennének olyan érzékeny szereplői a történetnek, ami kiemeli abból a körből az ügyet, ahol csak egy egyszerű, képzetlen csengeri asszony csalásáról lenne szó. Mindenképpen izgalmas volna hallani, miként vélekedik a hatóság Kósa Lajos szerepéről, hova kell sorolni a közjegyző előtt aláírt dokumentumokat, és főként hova az ajándékozási szerződéseket. Annyi persze bizonyos: amennyiben Szabónénak nem sikerül hitelt érdemlően bizonyítania a pénz létezését, illetve nem jut hozzá, hogy törlessze adósságait, akkor csalással fogják megvádolni, és neki bíróság elé kell állnia.

FRISS HÍREK

Érkeznek az ...

1 milliárd a...

Élő adás Hon...

4 milliárd e...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK