Kezdőlap Címkék Kommunista

Címke: kommunista

AZ ORBÁNI HAZUGSÁGVÁR

Meghallgatva majd elolvasva Orbán Viktor október 23-i, vitathatatlanul hatásos beszédét, be kellett látnom: Orbán ezúttal is valóságos hazugságvárat épített fel, és ezzel ragadta magával azokat, akik hagyták magukat magával ragadni, akik szeretnek neki hinni, mert amit mond, az beilleszthető a világképükbe.

Orbáni a világképnek központi eleme pedig nem más, mint a külvilággal szembenálló, a külvilág által örökké támadott Magyarország állandó küzdelme „a fennmaradásért”. Mint Orbán legtöbb megszólalásának, ennek a beszédnek is a harc volt a vezérmotívuma, ahol ő vezeti a harcot, amelyet az általa vezetett magyarság az általa felrajzolt ellenséggel vív.

Más kormányok vezetői a gazdasági fejlődés biztosításának lehetőségeiről és módjairól, az adott társadalom kohéziójának erősítéséről, a mindenütt jelenlevő szegénység visszaszorításáról, klímavédelemről és más világproblémákról szoktak beszélni programadó beszédjeikben, ő azonban csak harcról tud már beszélni, s ehhez kell ellenséget kreálnia. Erre kínált alkalmat 1956 évfordulója:

„Szabadság a rabsággal szemben, függetlenség a megszállással szemben, magyar hazafiak a kommunisták ellenében.”

Ez volt az a kiindulópont, amely még igaz is, hiszen 1956 valóban erről szólt, egy pontosítással: a kommunisták is magyarok voltak. A kiinduló szembeállításnak ez a kis pontatlansága azután gyökeresen hamis szembeállítássá terebélyesedett, amikor 1956-tal Orbán párhuzamba állította 2006-ot.

„Ezzel a Magyarországgal húzott ujjat 2006-ban ismét a kommunisták új nemzedéke” – mondta Orbán 2006-ról, kommunistákként írva le az MSZP–SZDSZ kormánykoalíciót és parlamenti többséget.

Azt állította róluk: „Hazugságok árán jutottak hatalomra”, holott kormányra jutásuk 2002-ben történt, s éppen az első Orbán kormány korrupciójának, fennhéjázásának volt betudható.

A Gyurcsány-kormány „bűneit” sorolva azt állította: „eltörölték a családtámogatásokat”, holott nem eltörölték, hanem a családi adókedvezményt beolvasztották a családi pótlékba, hogy minden gyerekes család hozzájusson. „Összejátszva a nemzetközi bankvilággal, devizahitelek csapdájába csalták családok százezreit” – állította Orbán, holott a devizahitelek felvételével egészen a 2008-as pénzügyi válságig kifejezetten jól jártak azok, akik felvették azokat, s csak a svájci franknak a pénzügyi válság miatti, senki által nem előrelátott ugrásszerű árfolyamnövekedése okozta a valóban súlyos bajt.

Ilyen és hasonló állításokkal diabolizálta Orbán a politikai ellenfelet. 2006 őszéről pedig azt állította, hogy „Amikor pedig felemeltük a szavunkat, könnygázzal, gumilövedékkel és lovasrohammal válaszoltak.” Mintha a szavak felemelésén kívül nem lettek volna 2006-ban erőszakos támadások a rendőrkordonok ellen mind szeptemberben, mind októberben. Az övétől eltérő gazdaság- és társadalompolitikát állította be a nemzet tönkretételeként, a provokációval kikényszerített – és azután ellenőrizetlenné vált – rendőri intézkedést az ötvenes évek rákosista terrorjával folyamatos erőszakos hatalomgyakorlásként: ez Orbán hazugságvárának talapzata, a múlt gyökeres meghamisítása.

Nem lehet nem emlékeztetni arra, hogy az MSZP háromszor adta át szabályosan a kormányhatalmat választáson győztes ellenfelének, 1990-ben, 1998-ban és 2010-ben, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy semmilyen tekintetben nem tekinthető kommunistának, az ilyen folytonosság állítása nyilvánvaló hazugság.

Hazugság azért is, mert a hatalmon levő MSZP 1994-et követően, az SZDSZ-szel koalícióban a kormány játékterének szűkítésére, a kormánytól független intézmények (közmédia, ombudsmanok, bíróságok) erősítésére hozott törvényeket, a hatalommegosztást megszilárdítva, és nem felszámolva, a szabadság garanciáit erősítve, ami biztosan nem kommunistákra jellemző.

A beszédben a következő hazugság az orbáni magyar állam és a demokratikus Nyugat kapcsolatrendszerének meghamisítása volt.

„… amikor letörtük a rezsiárakat, amikor megskalpoltuk a multik extraprofitját, és amikor hazaküldtük az IMF-et, az egész Európai Unió ránk támadt. És ránk támadtak akkor is, amikor felépítettük a kerítést, és megvédtük a határainkat.”

Nem így történt: nem e piacellenes intézkedésekért támadták Unió illetékes biztosai a második Orbán-kormányt, hanem a jogállam leépítéséért: a bírók nyugdíjazásáért, a főbíró menesztéséért, a Klubrádió frekvenciája körüli huzavonáért, egyes befektetők jogsértő kiszorításáért.

A harmadik Orbán-kormány idején az Unió tudomásul vette Orbán embertelen menekültpolitikáját, a közös menekültpolitika orbáni blokádját, nem tehetett mást. Mégis, hamis történelmi párhuzammal folytatta: „Éppúgy, mint 1849-ben, 1920-ban, 1945-ben és 1956-ban is, az európai főméltóságok megint a fejünk felett, rólunk, de nélkülünk kívánnak dönteni.” Hogy lehet az elvesztett háborúk utáni hátrányos döntéseket párhuzamba állítani azzal, hogy a magyar államon számon kérik azoknak a normáknak a betartását, amelyeket maga vállalt az EU-csatlakozáskor? Eddig elment:

„Európaivá, érzékennyé és liberálissá vernek minket, ha beledöglünk is.”

Amikor Orbán azt állította, hogy „a Brezsnyev-doktrína levegője járja át Európát”, annyi igazság volt az állításában, hogy közös normák betartását kérik számon az azokat megsértő államon most is, mint Csehszlovákia 1968-as megszállásakor. A különbség azonban alapvető: akkor a „szocialista világrendszerbe” a szovjet hadsereg háborús győzelme nyomán kényszerültek bele a kelet-közép-európai kis országok, míg most a szovjet világhatalom összeomlását követően maguk jelentkeztek a NATO-ba és az Európai Unióba, a nyugati demokráciák közösségébe, s csak a közös normák teljesítésének alapos vizsgálata után nyertek oda bebocsátást. Ezt a gyökeres különbséget hazudta el Orbán ebben a beszédben is, mint az effajta párhuzamokkal évek óta mindig.

Ezúttal is a magyaroknak az idegen uralom elleni harcaként állította be saját törekvését a hatalom megtartására, ahol „a kommunisták” idegen hatalmak ügynökei voltak egykor is és azok ma is. „… itt, a Kárpát-medencében a szabadságért minden nap harcolnunk kell újra meg újra.”

Szabadságon pedig azt érti, hogy szabad neki a nemzetközi piac törvényeivel szemben mesterségesen szabni meg az energiatarifákat („rezsicsökkentés”), szabad neki a nemzetközi egyezményekkel szemben elzárkózni menekültek befogadásától, szabad neki a nemzetközi emberjogi normákkal szemben megbélyegezni a homoszexuálisokat.

Szabadságfogalma – mint évek óta mindig – nem az embereknek az állammal, a hatalmon levőkkel szembeni szabadságát jelenti, mint a liberális demokrácia híveinek szabadságfogalma, hanem csak az ő mint országúr szabadságát bármiféle akár belső, akár külső befolyástól, kontrolltól, és ezt tekinti a benne megszemélyesülő nemzet szabadságának.

A beszédet – híveit szédítve – újabb nyilvánvaló hazugsággal zárta: „Időben szólunk: aki eddig belénk harapott, annak belénk is tört vagy elvásott a foga”. A világgal harcoló magyarokat visszamenőleg erősebbnek mutatja annál, amik voltak, holott a magyarok Rákóczi, Kossuth, Tisza vagy Horthy vezetésével rendre vereséget szenvedtek, akár igaz ügyet, a magyar függetlenségét képviseltek, akár más népek alávetéséért szálltak be mások háborújába.

Az 1989 utáni új nemzetközi helyzet, az európai integráció a közös békés felemelkedésben való részesedést kínálta fel Magyarországnak, s ehelyett Orbán a maga önkényuralmának biztosítására olyan harcot vállal, amiből újra csak vesztesként jöhet ki az ország.

Erre a harcra mozgósítja híveit a hazugságok gondosan felépített várába húzódva.

Napjaink kommunistája

Amikor Gulyás miniszter szokásos csütörtöki, a szerdai kormányülést követő sajtótájékoztatón a Lánchíd felújítására vonatkozó közbeszerzési kiírás ügyében ismertette véleményét, és eljutott ahhoz a ponthoz, hogy a referencia-időszak hossza a ma lehetséges nyolc évnél 2010 előtt még rövidebb volt, csak öt év lehetett, a 2010 előtti kormányt keresetlen egyszerűséggel „kommunista kormányként” aposztrofálta, majd javított: „vagy a szocialista kormány”.

Bizony, Gulyás miniszter Orbán miniszterelnök hűséges híveként politikai ellenfeleiket egyszerűen csak kommunistákként emlegeti. Visszatért ez a számára magától értetődő szóhasználat a sajtótájékoztató egy későbbi pontján is.

Vajon milyen alapon? Tudjuk, a politikai ellenfelet lehet kommunistának, sorosistának, liberálisnak, vagy akár libernyáknak, brüsszeli bürokratának titulálni, ezek számukra szinonimák, rásüthetők bárkire, akit támadni akarnak. Csurka Istvántól származik a gondolat, még 1990-ből, hogy ugyan mit beszélünk itt rendszerváltásról,

a dolog egyszerű, le kell cserélni az országot vezető mintegy harmincezer embert, és kész.

Erről van szó, nem másról. Megjelent ez a gondolat később a már miniszterelnök Orbánnál is, aki, egy amerikai nagyköveti jelentés szerint egyszer azt találta mondani, hogy nem a korábbi rendszerrel volt baj, hanem az emberekkel, akik a hatalmat gyakorolták, és akik nem Orbán és köre voltak.
Mi azonban ne érjük be ennyivel. Kommunistán egy politikai irányzatot, a kommunista párto(ka)t (régi szóhasználattal nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat) illetve egy az által létrehozott rendszert (a kommunista egypártrendszert és szocialista tervgazdaságot) célszerű érteni, akkor van a dolognak értelme. Mármost a kommunista egypártrendszernek persze nem az a lényege, hogy egy párt van benne és nem több (az NDK-ban, Csehszlovákiában, Lengyelországban és Bulgáriában például több párt is működött, amelyek azonban egy népfrontban fogtak össze), hanem hogy létezik egy monolit hatalmi hierarchia, amelybe minden közéleti szereplőnek bele kell tagozódnia egészen a bélyeggyűjtő szövetségig és a horgász egyesületig, azon kívül nincs közélet. Ez a monolit hatalmi hierarchia minden tevékenységet átfog, maga alá rendel, tőle függetlenül nem létezhet semmi.

A hatásköri lista (idegen szóval nomenklatúra) révén kezében tart minden személyi döntést az élet minden területén, és az ennek révén általa kinevezett gazdasági, pénzügyi, banki tisztségviselőkön „keresztül minden pénzmozgást is a kezében tart.

Kommunista pártnak nem egy politikai pártot nevezünk, amely bármilyen értelemben a demokráciák politikai pártjaira emlékeztetne, hanem ezt a monolit hatalmi hierarchiát. (Ez még akkor is így van, ha az állampártnak tagjai is vannak, mint a demokráciák politikai pártjainak, bár a párt tagjának lenni – tapasztalatból tudom – semmiféle érdemi jogot nem biztosít az érintett személynek.)
A csütörtöki sajtótájékoztató egy későbbi pontján az egyik újságíró rákérdezett a norvég alap ügyére, amellyel a kormány évek óta nem hajlandó megállapodni, ami mintegy nyolcvanmilliárd forintnyi támogatás elvesztését jelenti az ország számára. Emlékezetes a sok évvel ezelőtti történet: korábban a norvég alaptól sok-sok civil szervezet kapott támogatást a magyar kormánnyal kötött megállapodás alapján, de még Lázár János minisztersége idején a kormány ezt a lehetőséget megszüntette.
Nem tűrte el ugyanis, hogy a pénzek elosztását a norvég kormány által ezzel megbízott civil szervezet intézze, s abba a magyar kormánynak ne legyen beleszólása.
Lázár Akkor egy hasonló sajtótájékoztatón kimondta: magyar civil szervezeteknek nem juttathat a norvég alap úgy pénzt, hogy a kormány abba ne szólhasson bele. Amikor most egy újságíró erre rákérdezett, Gulyás lényegében megismételte Lázár akkori válaszát: „Mi engedünk abban, hogy civilek osszanak pénzt, csak álcivilek ne osszanak pénzt, azt nem szeretnénk. (…)

Azt szeretnénk, ha meg tudnánk állapodni abban, hogy ki ossza a pénzt, de ha Soros György osztja a pénzt, azt mi nem tekintjük a civil szervezetek objektív elosztási kritériumaihoz feltétlenül szükséges adottságnak. (…)

Ha valaki figyelemmel kíséri ezt a vitát, akkor itt a norvég pénzekről van szó. Norvégia tagja az Egységes Gazdasági Térségnek, de nem tagja az Európai Uniónak. Ezért Norvégia fizet a tagállamoknak valamilyen pénzt. Annak idején ezt – szerintem rosszul – úgy alakították ki, hogy legalábbis vitatható, hogy ők szabnak-e feltételeket, vagy sem. A konstrukció szempontjából az lenne a logikus, ha ők semmiféle feltételt nem szabhatnának, hanem odaadnák, átutalnák a pénzt az adott államnak, amely arra fordítja, amire akarja, hiszen ők egyértelműen előnyöket élveznek abból, hogy noha nem tagjai az Európai Uniónak, az Egységes Gazdasági Térségnek tagjai. Az volt a gyakorlat, hogy nem egy civil szervezet, hanem civil szervezetek kooperáltak, álltak össze, és úgy osztották ki ezeket a pénzeket, de ebben a norvég kormány, ha nem is kizárólagosságot akar, de majdhogynem. Vagy megegyezésre tudunk jutni, és szerintünk is az objektivitásra képes minimumban megállapodni, vagy nem.

Vagyis nem oszthatják a norvég pénzt olyan civil szervezetek, amelynek irányultsága a magyar kormánynak nem tetszik.

Gulyás szerint az lenne az ideális, ha minden pénzt a kormány osztana el, nem a kormánynak alárendelt döntéshozó ne működjön az országban. Ezt mondta annak idején Lázár, és ezt mondja most Gulyás.
Ez pedig nem más, mint a monolit politikai berendezkedés logikája. Más szóval a kommunista rendszer logikája. A későbbi Soros Alapítvány a nyolcvanas években, a rendszerváltás előtt csak mint MTA-Soros Alapítvány alakulhatott meg, olyan partnerrel – az MTA-vaL – Soros mellett, amely része volt a monolit politikai rendszernek. Hogy ne tehessen olyasmit, ami az MSZMP-nek ellenére van. Ilyen állapotra törekszik az Orbán-kormány, ezt adta elő Gulyás.

Ma ők, a fideszesek építenek monolit politikai rendszert, amelyben semmi sem történhet Orbán akarata ellenére, tehát ma ők a kommunisták.

Köztük Gulyás miniszter is. Akárcsak korábban Lázár, a kommunista logikát volt szíves kifejteni. Ugyanakkor azt a korábbi kormányt nevezte magától értetődően kommunistának, amelynek – ha voltak is hibái – ilyen törekvései nem voltak.

Budai Gyula szerint a bírók kommunisták

0

Amint az a Hír Tv felvételén látható Budai Gyula, az Országgyűlés igazságügyi bizottságának fideszes alelnöke lekommunistázta a teljes magyar bírói kart a bizottság keddi ülésén. A kormány miniszteri rendeletben számolná fel a bírák függetlenségét, alakítanák saját szájízük szerint a bírói kart.

Juhász Péter (Együtt) és Karácsony Gergely (Párbeszéd) szerint az ilyen általánosító megszólalások célja a bírói függetlenség hitelességének aláásása. Lázár János már név szerint bírál bírókat, míg Budai Gyula a teljes bírói kart minősíti. Ez elfogadhatatlan a hatalmat gyakorlók részéről, teljesen ellentétes a jogállami demokrácia-felfogással.

Minmt a két politikus közleményében írta, Budai Gyula szégyenteljes megállapításával ellentétben a bírák eddig meg tudták őrizni függetlenségüket. Ezt bizonyítja az is, hogy a bíróság másodfokon, majd pedig a Kúria is kimondta: Szigetvári Viktornak, az Együtt választmányi elnökének jogában áll Polt Pétert és ügyészségét fideszesnek nevezni, és nem volt becsületsértő azt állítani, családi kapcsolatai miatt a legfőbb ügyész elfogult lehetett a Quaestor-ügyben.

De erre utal az is, hogy a Fidesz-kormány miniszteri rendeletben számolná fel a bírák függetlenségét, alakítanák saját szájízük szerint a bírói kart.

Ez jól mutatja, hogy a Fidesz hatalma megőrzése érdekében a jogállam maradékát is be akarja darálni. Orbán putyinista rendszerének ugyanis nem tetszik, hogy a bírák még nem a fideszesek érdekeit szolgálják.

Új központi bizottságot választott a 90 millió párttag országa

0

Megválasztotta a Kínai Kommunista Párt új központi bizottságát a 90 millió tagot számláló párt kedden záruló 19. kongresszusa.

A 200 szavazati joggal rendelkező tagból álló grémium a kongresszus befejezése után, szerdán adja majd áldását a mostanáig 25 tagú politikai bizottság és a legfelsőbb vezetés, a héttagú állandó bizottság összetételére.

Elemzők várakozása szerint

mindkét testület személyi összetétele alaposan megújul majd,

megerősítve ezzel “a kínai szocializmus új korszakát” ígérő államfő, Hszi Csin-ping főtitkár hatalmi helyzetét.

Szinte biztos, hogy a kongresszus 2300 küldötte rögzíteni fogja a kommunista párt alapszabályában a főtitkár “ideológiai örökségét”, és a neve is bekerül majd oda, amivel Hszi egy sorba kerül a Kínai Népköztársaság megalapítójával Mao Ce-tunggal, és a kínai gazdasági reformok egykori atyjával, Teng Hsziao-pinggel.

Hatalmas választási csalás Magyarországon

1

Hetven éve, 1947. augusztus 31-én előrehozott parlamenti választásokat tartottak Magyarországon. A csalásokkal tűzdelt voksoláson a kommunista párt végleg maga alá gyűrte a többi pártot, s újabb lépést tett az egyeduralom felé.

A második világháborút követő első választáson, 1945 novemberében elsöprő fölénnyel, 57 százalékos eredménnyel győzött a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (FKGP). A kisgazda Tildy Zoltán vezetésével megalakult koalíciós kormányban az FKGP mellett a kommunisták, a szociáldemokraták (SZDP) és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) vett részt. Miután

Magyarország államformája 1946 februárjában köztársaság lett,

államfővé Tildyt választották, helyét a kormány élén a szintén kisgazda Nagy Ferenc vette át. A hegemóniára törekvő kommunista párt főtitkára, Rákosi Mátyás – maga mögött tudva a megszálló szovjet hadsereget és a kommunista befolyás alatt álló titkosrendőrséget – sikeresen alkalmazta hírhedtté vált szalámi taktikáját, vagyis felszeletelte, meggyengítette a rivális pártokat. Politikai ellenfelei börtönbe kerültek vagy száműzetésbe kényszerültek, a leszámolást segítették a többi pártba beépített “kriptokommunisták” is.

1947 július végén az önmaga feloszlatását kimondó országgyűlés még új választójogi törvényt fogadott el. Ez jelentősen, 10 százalékkal szűkítette a választásra jogosultak számát, kizárva egyebek között számos háború előtti jobboldali szervezet volt tagjait. (A törvény a “Lex Sulyok” gúnynevet kapta, mert a kisgazda Sulyok Dezső is elvesztette választhatóságát.)

A kommunista irányítás alatt álló belügyminisztérium a névjegyzéket is manipulálta,

amelyből többnyire a polgári pártok és a szociáldemokraták támogatói maradtak ki.

A választási törvény azt is lehetővé tette, hogy akit valamely körzet névjegyzékébe felvettek, de nem tartózkodott lakóhelyén, tartózkodási helyének körzetében szavazhasson. Az erre való jogosultságot a névjegyzék kivonatával igazolták, ez színe miatt kapta a kék cédula elnevezést.

A szabályozással visszaélve a kommunista párt aktivistái, “vándorszavazói” hamis kék cédulákkal felszerelkezve több helyen is voksoltak.

Péter Gábor, az ÁVO vezetője szerint 62 981, történészek becslése szerint 100-200 ezer “kékcédulás” szavazatot adtak le ily módon, a pontos számot utólag már nem lehet megállapítani. A kommunisták számos más visszaélést is elkövettek, de ez lett a legismertebb, a köznyelv ezért emlegetett “kékcédulás” választásokat.

A választásokon végül a volt kormánykoalíció négy pártja (MKP, SZDP, NPP és az FKGP) megkapta a szavazatok 60,9 százalékát (271 mandátum), a hat ellenzéki pártnak 39,1 százalék jutott. Az ellenzék legnagyobb ereje, a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt 820 453 “tiszta szavazatával” (60 mandátum) valamennyi párt közül a második helyet szerezte meg. A Magyar Függetlenségi Pártnak 49, a Független Magyar Demokrata Pártnak 18, a Radikális Pártnak 6, a Keresztény Női Tábornak 4 és a Polgári Demokrata Pártnak 3 képviselője lett az új országgyűlésben.

Az MKP által létrehozott Baloldali Blokk (amely a kommunistákon kívül az SZDP-t, az NPP-t és a Szakszervezeti Tanácsot tömörítette) tehát még így sem szerzett abszolút többséget, a kormányba be kellett venniük a kisgazdákat is.

Novemberben aztán, miután a Függetlenségi Párt csalással vádolta meg a kommunistákat,

Rákosiék cinikus módon azzal vágtak vissza, hogy a visszaélést ellenfelük követte el, manipulálva az ajánlószelvényekkel.

A kommunista Major Ákos vezette Országos Nemzeti Bizottság természetesen az MKP javára döntött, a Függetlenségi Párt mandátumait elvették, a pártot feloszlatták. A “felszalámizott”, meggyöngült kisgazdák a továbbiakban már képtelenek voltak érdemben szembe szállni a kommunistákkal, többé nem állt semmi a diktatórikus rendszer kiépítésének útjában

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK