Kezdőlap Címkék Klubrádió

Címke: klubrádió

Csak semmi majré

0

A Klubrádió eddigi történetének legforradalmibb pillanatát élhette át tegnap a műsorhallgató, ugyanis az érintett rádióban ehhez fogható tanítás vagy iránymutatás – emlékeim szerint – még nem hangzott el.

A forradalmi gondolat külön értékét, jelentőségét és megkérdőjelezhetetlen súlyát az adja, hogy a doktrinális útmutatás egy vezető rabbi szájából hangzott el, mintegy transzcendens ihletettségről tanúskodván.

A vezető rabbi az alábbi kérdést kapta:

„Erkölcsös dolog részt venni abban a pénzelosztásban, ahol eltitkoltan, az eredeti céloktól eltérően teljesen idegen és láthatóan politikai meggondolásból osztanak pénzt? Egy egyháznak itt kell lennie?”

A rabbi az alábbi válasszal bizonyította teljes felkészületlenségét, s erkölcsi cinizmusát:

„Hogy mi az erkölcsös és mi nem, azt a végeredmény határozza meg, a módszer másodlagos.”

Ez a simogatóan takaros és meghittségében melengető válasz a jakobinusok vagy Joszif Visszarionovics Sztálin ajkán sem formálódhatott volna szebben.

Akkor most mondjuk el a vezető rabbinak, hogy egy célhoz sokféle eszköz rendelhető, s nincs cél és eszköz között szükségszerű, „transzcendens módon determinált” viszony. Az ember autonómiája és szabad akarata révén maga választja meg az eszközeit.

A „cél szentesíti az eszközt” (nem machiavellista, ennek semmi köze sincs Machiavellihez, de ez egy másik történet) tétele ócska közhely és hibás premisszákból indul ki. Ugyanis a jó cél a rossz tartalmú eszközöket nem teszi jóvá, de még csak nem is neutralizálja, vagyis semmilyen jó cél nem szentesíti a rossz tartalmú eszközöket: a rossz, gonosz, cinikus és embertelen eszközök mindenféle értelemben, kiváltképp etikailag, rosszak, gonoszak, cinikusak és embertelenek maradnak.

Az abszolút jó tartalmú célhoz az abszolút rossz tartalmú eszköz egyszerűen inadekvát.

Legfőképp a „progresszív” célokat kitűzők szeretik elhitetni, hogy a célok annyira magasztosak és nagyszerűek, hogy elérésük érdekében megengedhető minden rossz (szükségszerűen rossz) és minden gonosz (szükségszerűen gonosz) eszköz: terror, diktatúra, vese lerúgása, kínzatás, átnevelő tábor, agymosás, bebörtönzés, jogfosztás és így tovább, mert hiszen a cél csodás és boldogító, csak a kis buta lázadozók képtelenek mindezt felismerni, ám a kancsukámmal majd segítek nekik. És akkor majd ők is meglátják és felismerik, vagy beledöglenek.

Szóval bízzanak bennem, a jóságos hatalomban, én tudom, mi a jó cél az egész emberiség számára, s aki ebben megakadályoz, azzal nem tehetek mást, mint hogy a jó cél érdekében büntetőtáborba küldöm, a Gulagra, elmegyógyintézetbe, tarkón lövetem vagy felköttetem.

S ha kiderül, hogy a cél mégsem volt olyan jó, mint azt szerettem volna hinni és elhitetni másokkal, akkor hát sag schon, annyi baj legyen, mi tévedtünk egy kicsit, akik meg nem hittek bennünk és a remek célokban, azok meg felfordultak egy kicsit.

Most már csak az a kérdés, hogy a vezető rabbi szárnyas szavait mottójául választja-e a Klubrádió, s tanítását márványba vésve kihelyezik-e a rádió portáljára?

Gábor György

Bolgár: Hogy mi van?

„Az általam kitalált műfaj abszolút egyedinek számít a magyar sajtóban, senki nem szedte úgy össze, hogy a kormány hazugságai hogyan viszonyulnak a tényekhez. A 168 órától történt kirúgásomnak tehát nincs szakmai indoka, a tulajdonosnak más szempontjai lehetnek” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Bolgár György. A műsorvezetőt közvetlenül azután távolították el a hetilaptól, hogy a holokauszt emlékhely, a Sorsok Háza működéséről a Klubrádióban előbb készített interjút annak bírálójával, Heisler Andrással, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökével, s csak azután a kormánnyal rendre együttműködő Köves Slomóval, az Egységes Magyarországi Hitközség rabbijával.  Bolgár György úgy tudja, hogy a Klubrádióban – ahol a Köves Slomó egyházához köthető cég ugyancsak tulajdonos – még megmaradt az állása.

 

Alaposan felkavarta a facebook népét a 168 órától történt eltávolításod, ami egy Klubrádiós beszélgetés mellékmondatából derült ki. Ma már tudod pontosan, hogy miért szüntették meg a rovatodat annál az újságnál, ahová évtizedek óta dolgozol?

Pontosan csak azt tudom, amit a főszerkesztő nyilatkozott az Indexnek – nekem még ennyit sem mondott –, hogy kifáradt a rovatom. Mindezt korábban soha egy szóval nem érzékeltette, tehát végül a pontos okát nem tudom. A döntést pedig egy szűkszavú emailben közölték.

Vagyis 30 év után kollegiálisan kaptál egy rövid elbocsájtó üzenetet?

Igen, ami azért is fáj, mert én ott voltam a 168 óra születésénél is, amikor Tóth Ákos és kollégái még messze nem voltak a lap környékén.

Kétségtelen, a lap főszerkesztője, Tóth Ákos azzal magyarázta a népszerűnek számító rovatod megszüntetését, hogy az bizony elfáradt. Ha maradunk annál a formátumnál, amit kitaláltál, „ezzel szemben mi a tény?”

Ezzel szemben a tény az, hogy a formátum nem fáradt el, ez csak egy ócska kifogás. Ennek a kormánynak a politikája – bár korábban is így volt – egyre inkább a hazugságokra épül. Az általuk irányított média is a folyamatos hazugsággal operál, így aztán a téma állandóan az utcán hevert.

Persze, mások is foglalkoznak a valótlanságok cáfolatával, de az általam kitalált műfaj abszolút egyedinek számít a magyar sajtóban. Senki más nem szedte úgy össze, hogy milyen maszlagot kennek a pofánkba, s azok mennyire nem felelnek meg a valóságnak. Szakmai okai a megszűntetésnek tehát aligha lehetnek, de talán a tulajdonosnak lehetnek egyéb szempontjai.

A tulajdonos pedig a Köves Slomó-féle zsidó szervezethez köthető cég, amelyet ezek szerint zavarhatott, hogy van a tulajdonukban egy lap, a 168 óra, amely rendszeresen szóvá teszi a mindenkori politikusok, közte Orbán Viktor napi tévedéseit és hazugságait, s ezekkel szemben közli a valós tényeket. Talán ez lehetett a zavaró momentum?

Ezt nem tudom, de kétség kívül nehéz más magyarázatot találni.

Ajánlottak számodra más feladatot a 168 óránál? Ha ugyanis nem, akkor az elegánsabban hangzó „rovatmegszüntetés” helyett inkább a kirúgás szót kéne használni, nem gondolod?

Nem ajánlottak más feladatot, s ebből eredően úgy gondolom, hogy valóban kirúgás-jellege van az eltávolításomnak.

Felmerülhet még, hogy esetleg mégis spórolásból mondtak fel neked, mert a hétvégi botrány után a facebookon tömegesen jelzik, hogy lemondják a lapot, miközben a Magyar Terjesztés-ellenőrzési Szövetség szerint egyébként is folyamatosan csökken a lap példányszáma; s már végrehajtás is van a 168 óra kiadója ellen. Mit szólsz a takarékosság verzióhoz?

Ez se szerepel az indoklásban, de egyetlen oldal szerzői honoráriumának megspórolása semmit nem segít egy ilyen hetilapon. Ha valóban takarékoskodni kényszerülnének, akkor már bejelentettek volna egy létszámleépítést, vagy egy terjedelem-csökkentést. De erre tudomásom szerint – szerencsére – nincs szükségük. Tehát a takarékosság indoka sem állja meg a helyét.

Akkor valóban nem látszik más ok, csak a politikai, illetve a hazugságok leleplezése. A 168 óra főszerkesztője azt hangsúlyozta, hogy az általa irányított lap megőrizte korábbi ellenzéki jellegét. Néhány éve magam is dolgoztam az újságnál, s azt tapasztaltam, hogy kritikus részeken kihúztak a cikkekből, s egyszer azért nem közölték egy írásomat, mert tartottak attól, hogy elesnek az úszó-világbajnokság hirdetésétől. Te tapasztaltál ilyet?

Az én rovatomban soha. Ha ma olvasóként nézek a 168 órára, akkor azt mondom, hogy nem vesztette el kemény kritikus jellegét. De ha te mást tapasztaltál, akkor talán előfordulhatnak olyan esetek, amelyeket az olvasó nem biztos, hogy érzékel. Egy állami hirdetés ürügy lehet arra, hogy visszafogják magukat, s nem tudható az sem, hogy ez még mire terjedhetett ki.

Azt semmiképp nem állítom, hogy a 168 óra kormánypártivá válna, vagy ennek jeleit mutatná. Talán nem mindenben olyan kritikus, amilyen lehetne, de változatlanul ellenzéki hetilap.

Bár nehezen olvasható, a formátuma miatt talán nem annyira szerethető.

Ezek után nincs más lehetőség, valóban lehet szerepe annak a két interjúnak, amelyet a múlt héten készítettél a Sorsok házáról. A témáról vitázó felek Heisler András, a Mazsihisz elnöke, és Köves Slomó az EMIH vezető rabbija. Heisler ellenzi, és történelem-hamisításnak tartja a Sorsok háza emlékhelyet, ugyanis létrehozója, Schmidt Mária a magyarságot felmenti a holokauszt felelőssége alól. Köves pedig mintha elfogadná ezt a felmentő álláspontot.

Olyannyira, hogy megkapta működtetésre, lényegében tulajdonosa lett a Sorsok házának.

És a 168 órának is tulajdonosa az egyházához köthető cégen már évek óta. Végül ezért rúgtak ki a laptól?

Azért nem mondom, hogy igen, mert biztosan nem tudom. A lap valóban az EMIH nevű zsidószervezethez köthető, tehát a vezető rabbinak valamilyen beleszólása lehet a lap szerkesztésébe. De nem tudom, hogy ez valóban megtörtént-e, vagy csak érzékeltetett valamit.

Az események sorrendje az volt, hogy váratlanul bejelentették a Sorsok háza megnyitását, aznap a működtetésre felkért Köves Slomó nem válaszolt az interjú kérelmemre, ezért a rádióműsoromban Heisler Andrást kérdeztem, aki az ügy egyik főszereplője volt az elmúlt években, tehát az ő megszólalása abszolút indokolt. Később Köves Slomó is nyilatkozott a műsoromnak, de nem említette, hogy érzékenyen érintette, hogy Heisler András előbb szólalt meg. Ezek után néhány nappal kaptam a 168 óra főszerkesztőjének felmondó levelét.

A téma megosztó, ugyanis Karsai László történész a Fühünek nyilatkozva ugyancsak bírálta Köves Slomót, aki szerinte a kritikátlanul elfogadott emlékhely vezetésével bemocskolja a holokausztot. Emellett persze a Yad Vasem intézet vezetője is bírálta koncepciót.

A Yad Vashem igazgatója valóban azt mondta, hogy a koncepció elfogadhatatlan, s emiatt nem volna szabad az emlékhelyet megnyitni. A hozzáértésen kívül azért is megfontolandó egy nemzetközileg ismert tekintély kritikája, mert az álláspontját semmilyen módon nem szövi át a hazai belpolitika. Csak a dolgot magát bírálja, s az érvei elég súlyos dolgokat feltételeznek.

Ennek tisztázására nem gondoltál arra, hogy a két hazai zsidó szervezet vezetőjét egy asztalhoz ültesd, vagy az ilyen típusú vita végleg kihalt?

Bármikor, ha erre hajlandóak. Örömmel tenném, ez egy érdekes rádióműsor lenne. Bár

Köves Slomót megkérdeztem, hogy a Mazsihiszt bevonja-e az intézmény működtetésébe, s ő erre igennel válaszolt. Félek azonban, hogy ez az együttműködés nem jön létre.

A bennfentesek biztosan tudják, hogy a Köves Slomóhoz köthető cég nemcsak a 168 óra, hanem a Klubrádió tulajdonosi körében is jelen van. Érdeklődtél, hogy a Klubrádióban megvan még a munkahelyed, van még a műsorod?

Nem mondták, hogy nincs. De a helyzet nem ugyanaz, mint a lapnál. A 168 órának 100 százalékos tulajdonosa az EMIH, a Klubrádióban pedig csak 14 százalék az övék. A befektetett pénzük néhány éve még fontos segítség volt, hisz az éhenhalás és a kimúlás szélén voltunk. Később emelték a tőkéjüket a rádióban, de a műsorokba semmi beleszólásuk.

Akkor még lehet állásod.

Ez eddig így volt. De az, hogy holnap mi lesz, azt nem tudom.

Sokan azt gondolták, hogy ha a kormány többséget szerez a magyar médiában – még az ellenzéki orgánumok többségében is nagy a befolyása – akkor azért a maradékot élni hagyja. Most viszont úgy tűnik, mintha a teljes magyar sajtó kormánypártivá tétele lenne a cél. Ahhoz viszont nem kell olyan ember, mint Bolgár György és a többiek…

Könnyen előfordulhat. Az utóbbi időben rendre olyan dolgok történnek, amire korábban azt mondtam, hogy ezt azért már nem hiszem el, ezt már elképzelni sem tudtam. De aztán minden megvalósult. Pedig Orbán Viktor érdekeinek is az felelne meg, hogy a sajtó ellenzéki részéből legalább mutatóba maradna néhány független média. A kormányfőnek azonban mintha már a saját érdekei sem számítanának: enged a hatalom kísértésének és mindent maga alá gyűr. Közvetlenül, vagy közvetve, valakiken keresztül megpróbálja megszerezni a formálisan ellenzéki médiumokat is, amelyeket aztán a hatalma szolgálatára kényszerít. Ez ugyan még nem sikerült teljesen, hiszen – bár ki tudja meddig – van még RTL Klub és Index is, és létezik még egy-két hetilap, illetve van a kis Klubrádió, amit a világ viszont jól ismer. Viszont Orbán Viktor mintha elhatározta volna, hogy övé lesz minden hatalom, és ebben eddig mintha senki nem tudná őt megakadályozni…

Szakít az LMP-vel Róna Péter

1

Már a választások előtti időszakban is aggasztónak látta helyzetet, választás után a pártban zajló események, a kizárások és eltiltások miatt már nem tudja támogatni az LMP-t – erről beszélt a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában Róna Péter közgazdász.

Az LMP programírója, pártalapítványának korábbi kuratóriumi elnöke szerint a párt az „orbáni” úton indult el azzal, hogy saját szabályait hatalmi megfontolások alapján alkalmazta. Mint mondta, döntését írásban közölte a párttal, de választ nem kapott.

Róna Péter azt mondta, az elmúlt időszakban az LMP-ben folyó eljárások szerinte olyan természetűek, amik megkérdőjelezik az LMP létjogosultságát. A közgazdász szerint április 8-a után beindult egy folyamat, aminek a lényege, hogy az LMP nem képes tiszteletben tartani a saját szabályait, a párttagok ellen folyó eljárások nem egy morálisan megalapozott szabályrendszer szerint történtek, amit ő nem tud elfogadni.

Az Ökopolisz alapítvány korábbi kuratóriumi elnöke úgy látja, teljesen jogszerűtlen döntés volt Hadházy Ákos két éves eltiltása, aminek tartalmilag sincs semmiféle értelme. Hozzátette, ugyanez vonatkozik Ábrahám Júlia volt elnökségi tagra is.

„Hadházy Ákos semmiféle szabályt nem szegett meg, szorgalmazta az összefogást és az esetleges visszalépéseket, ehhez természetesen joga volt.

Semmiféle olyan tárgyalásokba nem bocsátkozott, amik korábbi határozatokkal ellentétesek lettek volna. A választások után önkéntesen bejelentette – ami egy tisztességes dolog -, hogy lemond a társelnöki tisztségről és nem kíván semmiféle tisztséget vállalni.”

Az LMP-nek korábban programokat is író közgazdász beszélt arról is, hogy szerinte a párt szellemi tartalma az utóbbi időben elsekélyesedett, kiüresedett, ez is oka volt a párttal való szakításának.

(Klubrádió)

Ma egy sajtónak álcázott propagandagépezet működik – interjú Rózsa Péterrel, a Klubrádió főszerkesztő helyettesével

  • A médiahallgatók szerint nem a káosz irányába megyünk
  • Sok kép, kevés szöveg – ez a mai tendencia
  • A Klubrádió is meg akar újulni
  • Ki kell nyitni az információs buborékot
  • Karddal vívunk, közben lelőnek bennünket
  • A Klubrádió függetlensége megmarad

 

Ha jól tudom tanítasz.

Igen, a szegedi egyetemen.

És mit?

Két tantárgyam van, az egyik az új médiatörténelem című, tulajdonképpen kísérleti tárgy. A tanszék fiatal munkatársai akkreditálták, és ebben adtak helyet nekem, hogy az újságírói gyakorlat közepette szerzett ismereteimet az új médiavilágáról, az új és hagyományos médiafúzió kapcsolatrendszeréről, peremvidékekről és átjárásokról állítsak össze egy tematikát. Ebben vannak esettanulmányok, és minden, ami belefér a témakörbe.

Mennyire politizálsz?

Politizálok. Egyébként, érdekes módon a diákjaim is politizálnak, nyíltan és nagyon világosan. Persze nem pártpolitika ez, hanem inkább analízis.

Azt mondod, hogy a modern média világáról beszélsz, de az nyilván nem a magyarországi médiát jelenti, hanem inkább egy általad elképzelt idealizált világot.

Nem, nem, nem. A példák mindig hazaiak és nemzetköziek. Mi is végigkövettük például az amerikai választási tapasztalatokat, a közösségi média szerepét, valamint a hagyományos média ütközését; ez egy nagyon jó esettanulmány volt. A hitelesség kérdése volt benne a legizgalmasabb. Hogy a közösségi médiában zajló, személyre szabott kampánnyal szemben, miért bukott meg a korrekt médiavilág, már ha megbukott. Trump sikere nyomán azt is vizsgáltuk, hogy mennyire lehet ez tartós, míg a hazai példákkal azt vizsgálja, hogy az itthoni megmerevedett és kormány által uralt médiavilágon belül, és annak perifériáján működő közösségi médiafelületek és online világ hogyan ütközik és hogyan találkozik bizonyos pontokon.

Ez az eddig tapasztalat, én azonban elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy mi a jövő?

Ma vizsgáztattam. Úgy is fogalmazhatnék, vizsgáztunk, hiszen, mint említettem új tantárgyról van szó, tehát együtt tanulunk a diákjaimmal, hiszen az ő tapasztalataik is nagyon érdekesek. Szinte mindegyik vizsgázóval a végén arról beszéltünk, hogy milyen jövőképet látunk. Például azzal kapcsolatban, hogy az úgynevezett fakenews, azaz a hamis hírek világa egyfajta önszabályozással fog majd korlátozódni, vagy drasztikus szabályozást igényel-e, vagy hogy a személyiségi jogok védelme, az adatkezelési anomáliák megoldhatók-e. Érdekes módon minden hallgatóm azt fogalmazta meg, hogy nem a káosz növekedése, hanem a rendezettség irányába megyünk. Ők optimisták, én kevésbé.

Épp azt akartam kérdezni, hogy miből következtetnek vajon erre?

Ők nagyobb mozgást látnak, mint én. Az egyik diákomnak azt mondtam például, hogy szerintem Magyarországon túlreprezentált a facebook a közösségi oldalakon, más országokban már máshova terelődött a hangsúly. Ő azt mondta, hogy itthon is a fiatal korosztály egyre inkább kifelé megy facebookból, és inkább az idősebb korosztály használja. A vizsgázóm azt mesélte, hogy amikor meglátta, az ő édesapja, hogy már az ő anyja is facebookot használ, rögtön otthagyta. Vagyis nem akarta tudomásul venni, hogy egy platformon van az anyjával, ezért inkább váltott. És, amikor azt kérdeztem, hogy te akkor melyik platformot használod, azt válaszolta, hogy az instagrammot, de már unja. Amikor pedig arról faggattam, hogy mi a váltás igazi oka, akkor azt mondta: ott sok a kép, kevés a szöveg.

Tehát ez az irány?

Igen, ez. Minél kevesebb, de annál ütősebb szöveg és rengeteg kép.

Ez nem jó hír nekünk, akik a hagyományos újságírást képviseljük

Így van, ahogy mondod, bár én akkor sem hiszem, hogy ez végletesen ebbe az irányba megy. Amit biztatónak vélek, hogy ezek a diákjaim, akik masters szakon vannak, az utóbbi félévben már kézbe vettek olyan orgánumokat, amelyeket korábban nem. Rájöttek, főként a szakdolgozat készítése közben, hogy nem lehet csak az internet világán élni.

Azt érzékelem rajtad, hogy találkozol a diákjaiddal, kicsit feltöltődsz, aztán bemész a rádióba, és visszazuhansz oda, ahol egyébként minden nap vagyunk…

Most azért nem zuhanok sehova, mert a Klubrádióban most rengeteg innováció készül, nagy az akarat arra, hogy találjunk új hangot, találjunk új helyeket. Épp úgy, ahogy a civileknek is meg kell találniuk a helyüket. Általános út- és helykeresés van. Túl vagyunk ezen a kampányszerű négy éven, muszáj új utakat is találnunk, mert ránk ez a kampány üzemmód valahogy duplán hat.   Meg kell tehát egy kicsit ráznunk a fejünket, és kitalálni azt, hogyan tudunk még tisztább képet adni a világról, hogyan lehet még jobban tájékozódni, és az embereket nem valamiféle illúzió irányába tolni – amiben persze mi is hiszünk -, mert erre ez a választási pofon megfelelő alkalomnak kínálkozik.

Tehát egy racionálisabb irányba indulni?

Igen. Témaválasztásban és szereplőválasztásban egyaránt.

De azt egy rádió hogyan tudja megoldani, amiről az előbb beszéltél? Azt ugyanis, hogy kevesebb szöveg, több kép. Ez egy rádió kapcsán értelmezhetetlen.

Feloldható ez a dilemma is, persze a maga sajátos helyén és eszközeivel. Arra jutottunk erről a problémáról beszélgetve, hogy nem a napi hírérték nyomán kell menni, hiszen azokat megtalálja a hallgató a harminc percenként elhangzó hírekben. Minden másban: elemzés, háttér, és új témák feldolgozása – ez a helyes irány. Ezeket pedig, a megszokott reflexeken túl, új szereplőkkel, új szakértőkkel, új hangokkal kell belevágni.

Magukra a rádiósokra gondolsz?

Nem, a riportalanyokra. Új hangok kellenek, nagyobb merítés. Nem szabad megengedni, hogy ez eddigi beidegződések szerint dolgozzunk, és rendre azokat szólaltassuk meg, akiket rutinból hívtunk.

Úgy érzékelem a rádiót hallgatva, hogy te egy kicsit más iskolát képviselsz, mint a többiek. Bár valaha közszolgálati rádiós voltál, most azonban sokkal erőteljesebben képviseled saját gondolataidat, véleményedet…

Szerintem a többiek is…

Azt akartam kérdezni, hogy ettől el akarsz egy kicsit lépni, kevesebbet adni önmagadból?

Nem, én nem lépnék el ebből. Ez, amit mondasz egyszerre erényem és hibám. Bizonyos hallgatók szerint elviselhetetlenül sokat pofázok, bizonyos hallgatók nehezen viselik, hogy saját véleményt formálok, és okoskodom, ha így ítélik meg, én viszont nem tudok gépisen dolgozni. Mindig is ilyen újságíró voltam, és hála Istennek mindig olyan műsorokban vehettem részt, rádiósként és tévésként is, ami véleményműsor volt. Azzal értek egyet, hogy nincs objektív hír. Minden ügyben ott van egy érzelmi motívum is, ami meghatározza az én viszonyomat az adott dologhoz. Ezt én nem szeretném, és nem is fogom letagadni, egy vitában sem. Igen tehát, én a saját szemléletemet beleviszem a kérdéseimbe.

Azt mondtad, hogy váltani, újítani akartok, miközben a Klubrádió döntően budapesti rádió, és Budapesten ez a hang – a politikára utalok – diadalmaskodott.

– Igen, de ez is egy olyan buborék, mint amilyen a közösségi média által kialakított. Én kifejezetten el vagyok keseredve attól, hogy ha a hallgató csak azt akarja tőlünk hallani, amit ő gondol a dolgokról. Hogy mi arra vagyunk, hogy csak a baloldali gondolatok közvetítsünk. Szegény Bolgár Gyurit például azért támadják, hogy miért szerepeltet fideszes szakértőt. Micsoda abszurdum egy újságírónak azt mondani, hogy miért szólaltatod meg a másik felet is… Mert ugye azt mondja a hallgatók egy része, hogy úgyis az övék a sajtó nagy része, akkor legalább itt ne szerepeljenek. Civilként persze ezt értem, de szakmailag ugyanakkor elfogadhatatlan. Tehát azt mondom, hogy ezt a kis buborékot, ezt a kis információs melegedő buborékot ki kell nyitni.

Vagyis nekünk nem szabad elfogadni azt, amit a másik oldal csinál; kritikátlanul fogadják a számukra „rokonszenves” politikusok mondanivalóját, és csak elfogultan kíváncsiak az ellenoldal véleményére…

Igen, de az egy sajtónak álcázott propagandagépezet.

És akkor helyes, hogy ti meg ragaszkodtak egyfajta szakmai ethoszhoz?

Szerinted nem helyes?

Szerintem ez a helyes, de mindig az áll előttem, mint az Indiana Jones-ban, felállunk egy karddal a kezünkben, és egy pisztollyal lelőnek bennünket.

Ebben van valami… De ez csak a túlerő kérdése. Komoly dilemma ez. Ez is a tantárgyam egyik része: hogyan alakult át az értékrend az új médiavilágban, a hálósodott világban. A világhálón felhalmozódott tudáshalmaz a közönséget arra készteti, hogy könnyű mozdulatokkal iktassa ki a tanárt, a történészt, a kutatót, az értelmiséget, az írót, bárkit, mert az általuk közvetített dolgokhoz egy kattintással hozzájutunk. Emberek halásznak mindenféle dolgot, diadalittasan, és azt mondják: nem kell nekem ehhez semmi más, elég itt kutatgatnom. Ez egészen addig megy így, amíg nem okoz egyéni és kollektív bajokat. Mire gondolok? Arra, hogy lehet atombombát elméletben összeállítani, az internetről összegyűjtve az információkat…Na jó ez túlzás, de egy fegyver, egy pokolgép előállítása megoldható így, mondhatom rutinná vált a terroristák körében. Azt állítom tehát, hogy sokakban keletkezik az az illúzió, hogy nincs szükség már az ósdi dolgokra, ki a fene megy már könyvtárba? És ez egyszer megroppan. Az az állításom tehát, hogy vissza kell nyúlni autentikus forrásokhoz, a szűrőnek ott kell lennie. A szűrő pedig az értelmiségi, a tanár, a könyvtár, a színház, vagyis annak a teljes rendszere, amit az emberek félredobnak a háló miatt, pedig az értékek ott találhatóak. Én abban bízom, hogy hamarosan újra ugyanolyan érték lesz a hitelesség és az autentikus források utáni vágy, mint most annak az öröme, hogy bármit lehalászhatsz az internetről.

Nem vagy te egy kicsit túlzottan romantikus alkat?

Lehet, de amiről én beszélek az egy kicsit összetettebb. Nem azt állítom, hogy be kell ülni feltétlenül egy könyvtárba, de ha a tájékozódáshoz mindenféle autentikus tudás megszerzése is szükséges. Érdemes mondjuk adott esetben felhívnom egy történelem professzort, ha a középkorral akarok foglalkozni, hogy megtudjam tőle, melyik szerzőhöz lenne a legjobb fordulnom. Ezt nem lehet kiiktatni, és erre rá fognak jönni. Ha más nem, a mi szakmánk. Túl kell jutnunk azon, hogy hirtelen, gyorsan mindent össze lehet állítani copy paste-tel, egészen addig, amíg nem jön a pofon: ki mondta vajon ezt, amit idézek, de lehet, hogy nem is ő mondta, ismerjük az ilyen tévedéseket. A szakdolgozatokban elég sokszor látok ilyen kimásolt történeteket, amelyekről utóbb kiderül, hogy hatalmas ökörség. Ezért bízom abba, hogy eljön az az idő, amikor a nagy kaszálás, a hálón való szörfözés mellé visszajön az igényesség.

Te hány éve rádiózol?

Ott kezdtem, negyven éve.

Mikor csináltad azt, amit ideálisan rádiózásnak gondoltál?

1985-89 között. Akkor nagyon sok műfajban ki tudtam magam próbálni. Krónikáztam, ami akkoriban nagy rang volt, odakerülni Bolgár György, Farkas Zoltán mellé, fontos dolog volt. Élő magazinokat és dokumentumokat csinálhattam.

Nem azért említed ezt az időszakot, mert akkor valahogy a sötétségből haladtunk a világosság fel, vagy – ha már használtam a romantikus kifejezést – ez a periódus ma már romantikusan izgalmas időszaknak látszik, már ami a nyilvánosság működését illeti?

Akik azt az időszakot aktív újságíróként élték meg, ez volt a legtermékenyebb időszakuk. Bárki, akármit mond, szabad volt a világunk, megélhettük, hogyan tűntek el a cenzorok, a szuperlektorok. Soha olyan fesztelenül és szabadon nem dolgozhattunk a rádióban. Utána mindig igazodni kellett az aktuális kormányhoz.

Most ellentétes a folyamat, mint az általad említett időszakban volt. Az a szabadságérzet eljön majd újra?

Ezt nem tudom. Semmi nem jön vissza úgy, ahogy volt, mert mások a viszonyok, más a helyzet.

A Klubrádió szabadsága megmarad? Azért is kérdezem, mert a csatornának az elmúlt nyolc évben folyamatosan harcolni kellett a létéért.

Igen. Egyesek szerint hiába erős a hallgatottsága a Klubrádiónak Budapesten, magát a pártot nem tudta megkarcolni, ezért nincs is oka a kormánynak arra, hogy ne hagyja békén. A kérdés nyilván mindig az, hogy piacilag képes-e megélni, megmarad-e az a támogatottsága, ami eddig jellemezte? A függetlenség viszont abszolút garantált.

A Klubrádió Magyarország legnagyobb agórája

„Fogalmam sincs, hogy a miniszterelnök mit gondol a cigányokról, a zsidókról, a melegekről, szerbekről, szlovákokról, románokról. Még Sorossal, Brüsszellel, az ENSZ-szel kapcsolatban sem tudom, mit gondol, csak azt, hogy mit beszél róluk. Ha éppen olyat kell mondani, hogy bárkit, akár a pirézeket, meg kell vetni, akkor azt mondja” – ezt nyilatkozza Arató András, a Klubrádió elnöke a Független Hírügynökségnek. A Klubrádió most 2021-ig biztosan rendelkezik frekvenciával, de gazdasági léte folyamatosan bizonytalan, mivel Magyarországon nem létezik reklámpiac, csak a csókosok jutnak ilyen bevételekhez. Pedig, állítja az elnök, a csatornát hetente ötszázezer ember hallgatja és kommentálja, így nyugodtan elmondható, hogy ez az ország legnagyobb agórája.

 

Mit vársz?

Mitől?

Szerinted?

Hát, gondolom a választástól.

Így igaz.

Nézd, vannak realitások. Magyarország vizsgázik. 2014-ben is vizsgázott, akkor megbukott. 2010-re még lehet kifogást, felmentő okokat találni, de azért az is egy bukás közeli állapot volt.

Mert?

Mert az ország már korábban kipróbálta az Orbán-kormányzás természetét, és abból nagyjából látni lehetett egy újabb Fidesz-győzelem következményeit. Aztán ezt meg is tapasztalhattuk, ezért állítom, hogy ’14-ben a választóközönség megbukott a vizsgán.

Milyen értelemben?

Azt gondolom, hogy egy felnőtt, jobb sorsra érdemes ország, nem választ magának ilyen vezetőket. Bizonyára emlékszel rá, hogy 2011-13 között nagyon sok uniós vezetővel találkoztam, rengeteg interjút adtam, és sokan elmondták nekem: ők nem a magyar népre, hanem a magyar kormányra haragszanak. És azt is elmondták, hogy megváltozik a magyar választópolgárok megítélése, ha a tapasztalatok ellenére újra megválasztja rezsimet. Ez az ország azonban mindent elfogadott, többek között azt is, hogy szűkítették a választójog szabadságát. Ma már azt mondják nekünk, vagy a „centrális erőteret” választod, vagy adhatod a voksodat az erősen fragmentált ellenzékre, a szélsőjobbtól a szélsőbalig egy kupacban. Utóbbi esetben persze hazaáruló vagy. Ahol szabad és arányos választás van, ott nem kényszerítik bele a polgárt egy lehetetlen döntésbe. Márpedig az egyfordulós választás ezt kényszeríti arra a választóra, aki nem vágyik a NER folytatására. Demokrata pedig aligha adja a voksát szélsőjobboldali jelöltre. A nálunk alkalmazott egyfordulós szisztéma kizárja, hogy a választók szabadon kifejezzék akaratukat.

Azt gondolnám, hogy már bőven elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a Fidesz választási rendszere, a manipulációk, átforduljanak az ellentettjébe, vagyis az általa kitervelt rendszer elkezdjen ellen dolgozni, ám ez még sem következett be. Szerinted miért nem?

Mi az, hogy ellene? Azon kívül, hogy utálják ezt a rendszert, meg a tolvaj társaságot, egy zsidókat listázni akaró, gárdát vonultató alakulattal miféle közösséget vállalhat egy szekularizált európai államra vágyó demokrata? Az a közös, hogy ami van, azt le kell váltani? Ez Sophie választására emlékeztet.

De miért kevés, amikor mindegyik azt mondja, hogy le kell váltani.

Igen, azt mondja, de egyébként meg öt százalék kell ahhoz, hogy bejusson valaki a parlamentbe, ahhoz pedig az egyszerű többség is elegendő, hogy valaki az egyéni választó körzetében nyerjen.  A Fideszt megelőző időkben, a kétfordulós rendszerben, volt alternatíva, nem kellett koalíciót kötniük a teljesen különbözőknek, és a másodikban is csak a hasonlók értékrendet követőek kötöttek szövetséget. Orbán is annak köszönhette az első miniszterelnökségét, hogy Torgyán nyolcvanhárom helyen visszaléptette a jelöltjeit.  Ha 1998-ban egyfordulós a választás, akkor nincs Orbán-kormány. Nekem viszonylag könnyű a helyzetem, itt Budapesten. De, ha egy olyan helyen laknék, ahol a Jobbikra kellene szavaznom ahhoz, hogy megszabaduljunk Orbántól, az elfogadhatatlan a számomra. Jobbik semmit és senkit nem vont vissza az első éveinek szélsőségességéből, ahogy ők becézték, nemzeti radikalizmusából. Ebből az következik, hogy nem változtak a nézeteik, csak most hallgatnak róluk.

Mi az, amit nem vett át a Fidesz a Jobbik szélsőséges nézeteiből?

Lehetséges, de a Fidesz számára, fennállása óta, minden ideológia pusztán hatalomtechnikai eszköz. A liberalizmus is az volt, a nemzeti konzervatívizmus is, és most a neohorthysta, neofasiszta gondolatok is. Ha holnap a Világ proletárjai egyesüljetek  szlogennel lehetne nyerni, akkor azt vallaná.

Magyarul egy kifejezett hatalomtechnikusnak tartod a Fideszt.

Ennél azért egy picit súlyosabb a helyzet, bár fogalmam sincs, hogy a miniszterelnök mit gondol a cigányokról, a zsidókról, a melegekről, szerbekről, szlovákokról, románokról. Még Sorossal, Brüsszellel, az ENSZ-szel kapcsolatban sem tudom, mit gondol, csak azt, hogy mit beszél róluk. Ha éppen olyat kell mondani, hogy bárkit, akár a pirézeket, meg kell vetni, akkor azt mondja. Vitában állok néhány emberrel, barátaimmal arról, hogy ez a Soros-plakát kampány antiszemita-e vagy sem. Önmagában természetesen nem az, hiszen nem szerepel például a zsidó szó rajta. Ez olyan, mint az olaj: önmagában nem ég, de ha tűzre öntik, akkor annál inkább. Miskolcon sem mondta Orbán, hogy neki a cigányokkal problémája van, csak éppen úgy fogalmazott, hogy azok, akiknek baja van velük, értsék úgy, ahogyan szeretnék. Legitimálja a gyűlöletet. A miniszterelnök nem problémát kezelt, hanem koncot vetett a vérszomjasaknak.

Neked személyesen is harcokkal telítetten teltek el a fideszes évek, és azon kevesek közé tartozol, aki sikerrel vívta meg ezt a harcot, hiszen a Klubrádió él és létezik, pedig megpróbálták ellehetetleníteni.  Orbánt ismerve, akinél nem létezik a vereség fogalma, újabb győzelme esetén, ismét nekifut benneteket ellehetetleníteni?

Először is: nem látom a jövőt. Ezt a kérdést 2014-ben is feltették nekem, de akkor sem, most sem foglalkozom ezzel. Nem foglalkozom azzal, hogy mi történik, ha így alakul, vagy ha úgy alakul. Azért van meg ez a rádió már nyolc éve, mert mindig azt gondoltam, hogy a nagy dolgokkal kell foglalkozni, a kicsiket meg intézni. Ebben az értelemben a Klubrádió kis dolog. Az események két szálon futottak: az egyik maga a frekvencia, azaz a megszólaláshoz való jog, a másik pedig a gazdaság, a fenntartás anyagi fedezetének megteremtése.  Az a szál, hogy ne legyen frekvenciánk, 2014-re lezárult; akkor végre megkaptuk a frekvenciát, nyolc bírósági ítéletet követően. De a frekvencia engedély véges jószág, hét plusz öt évre szól. Ez tehát nem olyan, mint egy újság, amely, ha van pénzed, addig adod ki, ameddig akarod. Legalábbis eddig így volt.

A Népszabadság példája nem ezt mutatja.

A Népszabadságot gazdasági eszközökkel szüntették meg, nem adminisztratív úton. De ez egy másik történet. Csak annyit akartam mondani, hogy ha van egy lap, amelynek következetes és kitartó tulajdonosa van, azt a hatalom nem tudja bezárni. A rádiónkra akkor tettek erre kísérletet, amikor elkezdődött egy hétéves időszak. A történet ismert; egy hosszú pereskedés után kimondatott, hogy jár nekünk a műsorszolgáltatás joga. Ráadásul az a közösségi frekvencia a jussunk, amelyet korábban törvénytelenül, jogsértéssel nem adtak át, s amely után nem kell ötvenötmillió plusz áfafrekvencia díjat fizetnünk. A szerződést a bíróság kényszerítette ki, és így jutottunk k hozzá ehhez a frekvenciához, 2014-ben. Ez most hét évre a mienk, és a törvény szerint egyszer öt évre meg is lehet hosszabbítani.  Korábban elég volt bejelenteni az addigi frekvencia használónak, hogy folytatni akarja a munkát, és oda kellett neki adni. Most azonban megváltozatták a törvényt, a Médiatanácsnak módja megtagadni a második periódust indoklás nélkül, magyarul elvenni a megszólalás lehetőségét. Ahogy tette ezt a Class FM esetében.  A mi hét évünk 2021-ben jár le, nem tudjuk, hogy mi fog történni azután.

Ma már olyan kockázat nincs, hogy anyagilag ellehetetlenül a rádió?

Hogyne lenne. A reklámpiac – bár itt a piac szó használatának helyessége erősen kérdéses – legnagyobb szereplője a magyar állam, annak intézményei és vállalatai. Ezek igen nagyvonalúan költik az állampolgárok adóforintjait – kizárólag a lakájmédiában. Ezért nekünk folyamatosan szükségünk van a közönségünk támogatására. Most éppen félévenkénti gyűjtési akció harmadik hetében járunk, nagyjából ötven millió forint gyűlt össze, ami újra fantasztikus, ám ezzel igen nehezen működünk el szeptemberig. Amikor kezdődik egy-egy gyűjtés, sohasem tudhatom, mennyi gyűlik össze. Ez egy félévenként ismétlődő súlyos stressz-helyzet.

Abból van anyagi hátránya a Klubrádiónak, hogy a vidéki frekvenciáit elvették?

Abból ma nincsen, mert nincs tisztességes reklámpiac. Ha Magyarországon a reklámpiac nem úgy nézne ki, hogy kizárólag a csókosoknak, sógoroknak, és családtagoknak szállít reklámot az összes állami vállalat, amely gyakorlatot a magánvállalkozások jelentős része félelemből, vagy akár meggyőződésből követ, és a vásárlók a hallgatottságot, nézettséget, olvasottságot tekintenék döntéseik alapvető tényezőjének, akkor a Klubrádió nyereséges vállalkozás lenne.

Arra gondoltam, hogy a vidéki hallgatók így kimaradnak a gyűjtésből.

Azért a vidéki hálózat fenntartása nem volt olcsó dolog. Sok vidéki hallgatónk van az internetnek köszönhetően, és közülük is számosan támogatnak minket.

Mondhatjuk tehát, hogy a Klubrádió alapvetően fővárosi csatorna. Mennyire van jelen a budapestiek életében a hangotok?

Akinek politikai érdeklődése van, az tud a Klubrádióról. Napi kétszázezer ember hallgatja abból a hárommillióból, akit elérünk. Ez egy nagyon magas szám. Ötszázezerre becsülhető azok száma, akik rendszeresen, hetente legalább néhányszor fogyasztói a műsorainknak.

Azt mondod, ha a Klubrádión múlna, már vasárnap nem lenne Orbán-kormány?

Azt nem tudom. Ha a vágyaimról beszélünk, akkor bevallom, hogy én nagyon nem szeretem ezt a rendszert, amiben élünk. Ha normális országban élnénk, akkor mindenhol kiegyensúlyozott lenne a tájékoztatás. A média alapvetően ellenzéki, ami nem azt jelenti, hogy valamelyik ellenzéki politikai entitáshoz tartozik, hanem hogy kritizálja, kontrollálja az aktuális kormányt. A média a fékek és ellensúlyok körébe tartozik.

Azért ötszázezer ember megszólalásaiból lehet némi következtetéseket is levonni. Te például ezek alapján mit gondolsz?

A megszólalók egy sokkal szűkebb körből kerülnek, de nyugodtan mondhatom, hogy ha csak a mi hallgatóink választanának, az összes demokratikus ellenzéki párt megkapná az öt százalékot, és akkor egy, az 1990-eshez hasonlítható demokratikus parlament alakulna ki.

Változik a koncepció, függően attól, hogy mi történik a választásokon?

Mit értesz koncepció alatt? Ha azt, hogy az értékrendje, amit talán a demokratikus szóval lehetne leírni, változik-e, akkor az biztosan nem. Ehhez a rádiót működtető embereknek kellene megváltozniuk, ami például már 2010-ben, 2014-ben sem változott meg. Nem is fog Az meg természetes, hogy mindig meg kell újulni, frissülni kell, függetlenül attól, hogy mik a választási eredmények.

Tehát megmaradtok politikai rádiónak.

Én most sem definiálnám politikai rádiónak, mivel a műsorainknak az egyharmada az, ami politikával foglalkozik.

Az arcát, karakterét mégis a politika határozza meg a Klubrádiónak, nem?

A határozott értékrend. Úgy gondolom, hogy ma a Klubrádió Magyarország legnagyobb agórája. Egy agórán nem csak arról beszélnek, hogy melyik képviselő mit lopott, vagy milyen háziállatot lőtt le, hanem egy csomó mindenről.  Ha nem így lenne, unalmassá válnánk. Rendkívül hallgatott például az Ötös műsorsávunk, ami messze nem politikai tartalmú.

Volt olyan, hogy féltél?

Igen. Egyszer beúsztam kétszáz méterre a tengerbe, és a hullámok, amikor kifelé akartam jönni, befelé vittek. Akkor nem érzetem jól magam, bevallom, még féltem is.

És ezek a mostani hullámok merre visznek?

Mondtam: a jövőt nem látom. Csinálom azt, amiről azt gondolom, hogy a dolgom, aztán meglátjuk, hogy az élet merre visz. Egy biztos: amit mi itt csinálunk, immár tizenhét éve, annak szerepe van Magyarországon, függetlenül attól, hogy milyen arányban van a narancs az almával szemben. Ha úgy hozza az élet, akkor a következő húsz évben még ezt a Klubrádiót piszkálgatom tovább.

A Fidesz 17 pillanata – 16. A Klubrádió hányattatásai

A Klubrádió története és nem utolsósorban meghurcoltatása, nem úgy botrány, mint azok az esetek, amelyekről sorozatunk korábbi részében olvashattak. A Klubrádió máig tartó hányattatásai végigkísérték a második és harmadik Orbán-kormányt. A történet egyébként meglehetősen bonyolult és annyira szövevényes, hogy a részletek ismertetése helyett csupán arra vállalkozhatunk, hogy felelevenítsük a magyar sajtószabadság szempontjából szégyenteljesnek mondható szomorújáték néhány epizódját.

 

Talán már nem mindenki emlékszik arra, hogy a zebrás logóval rendelkező – valamikor az Autóklub híreit közlő, ám idővel magát közéletivé kinövő – rádió néhány évvel ezelőtt még nem a mostani, 92.9, hanem a 95.3 hullámhosszon sugározta a műsorát. Ám 2011. decemberében 20-án érdekes hír jelent meg az újságokban: a 95,3 MHz-en, amelyen eddig a Klubrádió sugározott, a Médiatanács döntése értelmében a jövő évtől

az eddig ismeretlen, idén év elején alakult Autórádió Műsorszolgáltató Kft. birtokolhatja a fővárosi frekvenciát. 

Az ügy előzménye, hogy a Médiatanács 2011 júliusában három budapesti kereskedelmi frekvenciára pályázati felhívást tett közé. A 2011. augusztus 30-i határidőig az érdeklődők a három helyre összesen húsz pályázati ajánlatot nyújtottak be, végül a formai és tartalmi vizsgálatok után 16 pályázat maradt versenyben.

A Klubrádió helyzetét nehezítette, hogy műsor-szolgáltatási szerződése 2011. február 11-én járt le, azóta ideiglenes engedéllyel működött. S bár 2010 áprilisban, az országgyűlési választások két fordulója között elnyerte a budapesti 92,9 MHz-es frekvenciát, amelyre 2009 végén írtak ki pályázatot, de ezt végül nem vehette használatba. Az azóta elhunyt Szalai Annamária, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) akkori fideszes delegáltja már akkor megkérdőjelezte a döntést, 2011 decemberében pedig az ORTT helyébe lépett, Szalai által vezetett Médiatanács utólag eredménytelennek nyilvánította az egész pályázatot.

Szalai korábban azt mondta: a 92,9 MHz-et eredetileg a Magyar Katolikus Rádiónak ígérték, amelynek január 16-án be kellett fejeznie a sugárzást a korábban használt középhullámú frekvenciákon.

A pályázati felhívásoknak a Médiatanács közleménye szerint kiemelt célja volt az állami tulajdonú frekvenciákkal való hatékony gazdálkodás. A három nyertes pályázó az eredetileg kért jóval magasabb díjajánlatot tett, átlagosan több tízmillió forinttal ajánlottak többet, mint a pályázati felhívásban szereplő kiindulási összeg.

A három körzeti kereskedelmi frekvencia pályázata az elbírálás szempontjai alapján megegyezett: a kiírás szerint „összesen 72 pontot lehetett szerezni. 20 pont járt akkor, ha a helyi közélettel foglalkozó műsorszámok aránya az éjszakai órák nélkül meghaladja naponta a 25 százalékot. 10 pont járt, ha a zenei műsorszámok aránya a teljes műsoridőnek több mint 60 százaléka, és további 10 pont, ha a zenei műsoridőn belül több mint 40 százalékban magyar zenét sugároz a rádió. A műsorterv szubjektív megítélésére további 12 pont volt adható, 3 pontot ér a médiaszolgáltatási tapasztalat, és 2 pontot a kiegészítő médiaszolgáltatás vállalása.”

A Klubrádió mindhárom kategóriában maximális pontszámot kapott.

Ehhez képest a 95,3 MHz-es fővárosi frekvenciát az Autórádió Műsorszolgáltató Kft.nyerte el. Egy olyan cég, amelyet az Opten céginformációs adatbázis szerint abban az évben, januárban hoztak létre kifejezetten rádióműsor-szolgáltatási tevékenységre, egymillió forintos alaptőkével. A cég többségi tulajdonosa a szakmában ismeretlen, dunakeszi lakcímű Tamás Hajnalka, kisebbségi tulajdonosa a nyíregyházi Szerémi Nóra, ügyvezetője pedig a budaörsi lakcímű Mészáros Lajos.

Arató András, a Klubrádió tulajdonosa a döntést követően az ATV Egyenes Beszéd című műsorában így reagált a Médiatanács határozatára. „Köpni-nyelni nem tudok, nem gondoltam, hogy egy félmilliós hallgatósággal rendelkező, 10 éve működő rádió negligálható”, majd még hozzátette, hogy véleménye szerint  ez egy „végtelenül cinikus pályázat volt”.

Az ügyből nemzetközi botrány lett, az Európai Parlament is foglalkozott vele. 2012. január végén Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója és Bolgár György, a rádió egyik legismertebb hangja, az Európai Unió médiabiztosa, Neelie Kroes meghívására Brüsszelbe utaztak. A médiabiztos hosszasan beszélgetett velük, s támogatásáról biztosította őket.

Bolgár György és Arató András.

A maga módján még a közmédia is beszámolt a találkozóról, ám a jól tájékozott pesti verebek szerint több is történt holmi beszélgetésnél. A médiabiztos ugyanis másnap reggel felhívta Navracsics Tibor igazságügy-minisztert. A jelenleg Brüsszelben uniós biztosként dolgozó Navracsicsról sokan azt feltételezték, hogy képes hatni a magyar miniszterelnökre.

Navracsics állítólag megígérte, hogy a Klubrádió visszakapja a tőle elvett frekvenciát. Vagyis, a megmarad a Klubrádió, nem hallgat el a szabad hang.

Amilyen jó hír volt ez a Klubrádió hallgatóinak, olyan rossz hír volt a demokratáknak. Mert ennek az üzenete nem más, mint az, hogy a médiahatóság a kormánytól távolról sem független szervezet, s minden döntése és megnyilvánulása a Fidesz, közelebbről Orbán Viktor akaratát tükrözi.

Ha Orbánnak Brüsszel miatt az az érdeke, hogy hadd szóljon, akkor a Klubrádió szólni fog.

Nincs helyünk felsorolni a sok éven át tartó pereskedés részleteit, melynek során a Klubrádió minden lehetséges jogi fórumon nyert, ám a helyzet még most sem rendeződött teljesen. A rádió mintegy egymilliárd forintra becsüli azt a kárt, amely a befizetési kötelezettségek, valamint az elmaradt reklámbevételek miatt érte, ám ennek a pénznek a Médiatanács csak töredékét hajlandó elismerni.

A Klubrádió megmaradásáért tartott szimpátiatüntetés a Hadd Szóljon! Egyesület szervezésében Budapesten, a Batthyány-örökmécsesnél 2013. február 24-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Az elmúlt évek során több – esetenként sokezres – tüntetés is volt a Klubrádió mellett. A Klubrádió ugyan nem jut el annyi helyre, mint korábban, amikor országos csatornán sugározhatott, emiatt bevételei is jelentősen elmaradnak a működési költségektől. A hiányt az évenként megrendezett – általuk csak túlélési gyakorlatoknak nevezett – akciókkal igyekeznek pótolni, melyek során a hallgatók adományaikkal támogathatják a szabad sajtó egyik utolsó bástyájának tartott rádió működését. Legutóbbi információnk szerint az idei túlélési gyakorlaton ötezer hallgatótól mintegy 54 és félmillió forint gyűlt össze.

A Klubrádióban sem lesz választási reklám

Lényegében megerősítette a Független Hírügynökség értesülését a Klubrádió vezetője, hogy a csatorna nem fog választási hirdetéseket közölni. Idén, meglepetésre, az RTL Klub sorompóba állt, a TV2 viszont elzárkózik a reklámok közlésétől.

„Nem vágyaik netovábbja” – ezzel reagált a Független Hírügynökség kérdésére Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója. Vagyis az, hogy ingyen közöljenek választási hirdetéseket a kampány idején. Arató szerint ez piaci termék, amiért azonban nem kérhetnek pénzt. Ezt a szabályt 2013-ban a Fidesz saját maga érdekében vezette be – mondta Arató, hozzátéve: 2010-ben még jelentős bevételük volt a kampányhirdetésekből. Formális döntést valószínűleg nem hoznak, amely párt megkeresi őket, annak válaszolni fognak.

Eddig két nagy médium közölte, hogy beszáll a reklámok közlésébe:

az RTL Klub és az ATV.

A HírTV és a TV2 csoport viszont elutasította a lehetőséget. (Az RTL online felületén emellett pénz ellenében is mód lesz hirdetni. Az ATV ugyancsak kinyitotta online felületét, ahogyan a zoom.hu is fogadja a reklámokat.)

Az RTL döntése meglepő volt, mert korábban a nagy kereskedelmi tévék egyaránt távol tartották a politikai hirdetéseket a képernyőről. Ezeket ugyanis a törvényes reklámidő terhére sugározhatják ingyen, ráadásul a nézők szemében – a tapasztalatok szerint – riasztó a tömény politika.

Az öt éve megváltozott szabály értelmében az országos állami csatornáknak (M1, Duna, Kossuth Rádió) kötelező a politikai reklámok közlése kampány idején, s azonos terjedelemben minden olyan párt számára, amely országos listát tud állítani. A kereskedelmi média szabadon dönthet, de ha igent mond, pénzt nem kérhet a szpotokért, s naponta háromszor kell leadniuk ezeket, mindösszesen 470 perc terjedelemben.

Figyelembe véve az országos médiaviszonyokat, az RTL Klub döntése azt jelenti, hogy az ellenzéki pártok kampánybeli megjelenése

lényeges felülreprezentáltságot tesz lehetővé

számukra a „normál” képernyős szereplés idejében és tartalmában egyaránt (a nyomtatott sajtóról már nem is beszélve). A TV2-ben és az állami csatornákon például, noha nem lesznek kampányvideók, a kormány Soros-reklámjai (tájékoztatásnak nevezve) folyamatosan futnak.

A médiumoknak február 17-ig kell bejelenteniük, ha kívánnak kampányhirdetéseket közölni.

Milliárdos felajánlás a Klubrádiónak

2

A péntek délutáni Beszéljük meg! című műsorban érkezett egy hívás, nem tudni pontosan honnan, mindenestre egy olyan embertől, aki elhatározta, hogy segít a Klubrádiónak. Elmondta: zavarja az a helyzet, ami Magyarországon kialakult, különösen a média területén, ezért 1,.2 milliárd forinttal kívánja támogatni a rádiót.

Bolgár György műsorvezetőnek elárulta a nevét, és azt is, hogy egy olyan nagy nemzetközi cég vezetője, amely még nincs jelen a magyar piacon, most kíván belépni az országba.

Értesülésünk szerint Arató András vezérigazgató, tulajdonos igyekszik felvenni a kapcsolatot az illetővel, hogy minél előbb kiderüljön: az ajánlat valóságos-e, vagy csak telefon-tréfa.

Bolgár szerint az illető hitelesnek tűnt, szavai helytállónak.

Mondani sem kell, ha így van, az mekkora injekciót jelentene az elmúlt években a hatalom által sokszor sújtott rádiónak.

Kornai: egyetlen központból vezérelt államhatalom

0

Orbán rendszere nem mostanában fog összeomlani, de ez se tart örökké, „csak” azt nem tudjuk, mikor és hogyan szűnik meg, de hatékonysága alacsony, teljesítménye egyre csökkenő – mondta Kornai János nemzetközi hírű közgazdász a Klubrádióban.

Kornai János, aki élő műsorban igen ritkán fejti ki véleményét, nemrégiben esszégyűjteményben foglalta össze álláspontját a jelenlegi állapotokról. Az akadémikus, közgazdászprofesszor vitatja azon, évek óta hangoztatott jövendölést, hogy az Orbán Viktor által felépített rendszer össze fog omlani. Ugyanakkor az a véleménye, hogy azt a rendszert alacsony hatékonyság, egyre csökkenő teljesítmény jellemzi.

Nincs szabály arra, hogyan érnek véget az ilyen berendezkedések, de semmi se tart örökké – mondta Kornai. Mint fogalmazott, arra a következtetésre jutott, hogy „csak” azt nem tudjuk,

mikor és hogyan fog bekövetkezni a rendszer vége.

A fennálló berendezkedés mindent a hatalom megtartásának rendel alá, a gazdaságot is – fejtegette Kornai János, aki szerint az ilyen illiberális állam és a piacgazdaság rossz házasság. Szavai szerint olyan szisztémával van dolgunk, amely megtartja a klasszikus törvényalkotási eszközöket, de ezeket is hatalma alá rendelte.

Ez az állam belép a magángazdaságba, de elsősorban nem államosítással, bár ilyenre is volt néhány példa, mondjuk a közműágazatban – mondta Kornai János. Az Orbán-rendszer a „legkényelmesebb” megoldást választja, Fidesz-közeli cégekre hagyatkozik, amelyek a piacgazdaság törvényei szerint megvásárolják azt, amit kijelölnek nekik. Ugyanaz a központosítás, mint az államban.

„Vedd meg a Népszabadságot, és akkor nem kell az államnak beavatkoznia”

– írta le a képletet Kornai János.

A közgazdász szerint egyetlen központból vezérelt államhatalom van Magyarországon, ami felhasználja a kapitalizmus eszközeit.

Kornai János egyetért azzal a jellemzéssel, hogy az autokrácia egyik fontos jellemvonása a szegénység és a vagyoni különbségek növelése. Hasonlóan a Horthy-korszakhoz, a kiváltságosnak tekintett rétegnek hasznára akar válni a mostani berendezkedés is, bár ez a preferált réteg éppenséggel a Fidesz kreatúrája.

Ezt a berendezkedést nem zavarja a szegénység léte, de olyan szinten érdeke tartani, hogy ne legyen lázongás – mondta Kornai János.

Időzített bombák Orbán hatalmi rendszerében

2

Elgondolkodtató beszélgetés zajlott Magyar Györggyel a Klubrádióban. Az ismert ügyvéd szerint ameddig az ellenzék csak beszél arról, hogy a kormány korrupt, és a Fidesz szétlopja az országot, addig nem változik semmi. Ez csak ködszurkálás, fogalmazott az ügyvéd.

Szerinte az Orbán-kormány hatalmi rendszerében időzített bombák vannak elrejtve és az ellenzéknek az lenne az érdeke, hogy ezeket a bombákat felrobbantsa.

Az ügyvéd, aki több Simicskához köthető céget is képvisel, és akit ezért elmondása szerint köt az ügyvédi titoktartás, egy kérdésre válaszolva megerősítette, hogy

vannak olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztják azokat a feltételezéseket, hogy a kormány tagjai hazudtak vagy olyan pénzekhez jutottak, amikről eddig fogalmunk sem volt.

Magyar György szerint ilyen bizonyítékoknak nagy jelentősége lenne a választási kampányban. Mint mondta, mielőbb nyilvánosságra kellene hozni a bizonyítékokat, a médiának, a társadalomnak nyomást kell gyakorolnia azokra, akik fel tudják őket tárni.

Magyar György konkrét és másoktól származó információkról is tud, nem csak olyanokról, amelyek Orbán Viktor személyes ellenfelétől származnak. Itt értelemszerűen Simicska Lajosra gondolt az ügyvéd, ám a megfogalmazásból nem derült ki, hogy azokra a bizonyítékokra gondol-e, amelyeket Gyurcsány Ferenc már hónapok óta lebegtet Orbán Viktor állítólagos svájci bankszámláival kapcsolatban.

A volt miniszterelnök, a DK elnöke először áprilisban beszélt ezekről a számlákról. Akkor azt mondta, hogy látott számlamásolatokat, amelyek, amennyiben bebizonyosodhatna róluk, hogy hitelesek, azt bizonyítanák, hogy Orbán Viktornak Svájcban vannak bankszámlái.

Azóta Gyurcsány továbbment, és elárulta, hogy

a számlákat hozzávetőlegesen egymillió euróért kínálják neki megvételre,

de hogy ki lenne az eladó, azt ő maga sem tudja.

Hogy Magyar György mostani megszólalása összefüggésben áll-e a Gyurcsány Ferenc által elmondottakkal, azt egyelőre nem lehet tudni. Azt viszont egyértelműen jelzi, hogy közeledik a – minden eddiginél mozgalmasabbnak ígérkező – politikai szezon.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK