Ma kétféle magyar él idehaza: olyan, akinek már van és olyan, akinek még nincs rokona, barátja, ismerőse, aki külhonban próbál(t) szerencsét. Hallani persze mindenki hallott ilyen történeteket, s sokan meg is tapasztalták már a kivándorlást övező lelki szomorúságot. Most egy video mindennél plasztikusabban, szívbe markolóbban teszi ezt elénk. Elő könnyzacskókkal!
Ahogy a választások előtt előre közölte, lemondott a Jobbik elnöke, mint Vona Gábor fogalmazott azért, mert nem nyerték meg a választásokat.
Vona ezt bejelentő beszédében leszögezte: egyértelművé tették, hogy ők a legerősebb ellenéki párt. Úgy fogalmazott, hogy egyetlen párt tud reményt adni Magyarországnak arra, hogy leváltható a Fideszt.
Közölte, hogy a jövőben is a legerősebben fognak kűzdeni bizonyos társadalmi csoportokért, célokért. Ide sorolta a kivándorlás megállítását, megjegyezve, hogy természetesen a bevándorlást is meg akarják akadályozni. Fontosnak tartják az otthonteremtés erősítését, azt, hogy a devizahiteleseket segítsék. Beszélt az egészségügyről, az oktatásról és a nyugdíjasoktól, a bérfelzárkózásról és a korrupció megszűntetéséről.
Lassan már ki sem látszunk azokból a kezdeményezésekből, amelyeknek egyazon célja van: minél többen szavazzanak április 8-án. Most szombaton egy újabb – sok szempontból igencsak különleges – kampány indul: kifejezetten a külföldön élő magyarországi magyaroknak szól az Angliában és Magyarországon élő néhány fiatal önkéntes által közösségi mikroadomány-gyűjtő (crowdfunding) akcióval finanszírozott, elsősorban a közösségi oldalakon futtatandó kampány, a „Stop Orbán! – Te vagy a mérleg nyelve”.
„Már bőven Fidesz-kormányzás volt, amikor – a hazai helyzetet kilátástalannak ítélve – külföldre mentem dolgozni. Észak-Írországban töltöttem el két évet, s menet közben jött a felismerés: nem vagyok hajlandó belenyugodni abba, ami a hazámban történik. Elhatároztam, hogy inkább visszatérek Magyarországra és változtatok a helyzeten” – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek az akciót kiötlő ötfős csapat egyik, idehaza élő tagja, Nuszbaum Attila egyéni vállalkozó, aki ősztől mesterképzésen tanul tovább. Meggyőződése, hogy a külföldön élő magyarok jelentős százaléka hozzá hasonlóan látja a helyzetet és érez. „Ez is az oka annak, hogy az első hívó szóra csatlakoztam a kampányt előkészítő csapathoz” – tette hozzá.
A szombaton kezdődő akció nem más, mint egy fizetett Facebook/Instagram kampány, amely a külhoni magyarok mozgósításának a célját szolgálja az április 8-i választásokra. A kampányt közösségi mikroadomány-gyűjtésből (crowdfunding) befolyó pénzből finanszírozzák. 1000 angol fontot (nem egészen félmillió forintot) szeretnének összegyűjteni, hogy a kampány üzenetét eljuttathassák a kivándorolt magyarokhoz. Az első 1000 font adományból elsősorban a Nagy-Britanniában élőket célozzák meg, de ha ennél magasabb összeget sikerül összegyűjteni, akkor az üzenetet másutt élő magyarokhoz is eljuttatják.
Szeretnék felhívni a kivándoroltak figyelmét arra, hogy olyan erő van a kezükben, amellyel az ország sorsát pozitív irányba tudják befolyásolni.
A csapat magját öt – 20 és 35 év közötti – fiatal adja, akik már más ügyekben is vállaltak aktivista szerepet. Van köztük olyan – mint Nuszbaum Attila –, aki Magyarországon él, s olyan is, aki jelenleg is külföldön, Angliában. Mint másik beszélgetőtársunk is, aki amiatt nem kívánta vállalni a nevét, mert –mint mondta – tart attól, hogy itthon élő családtagjai szenvednék a végén a kárát. Amikor arról faggattam, mi motiválta az akció kiötlésére és arra, hogy munkája mellett dolgozzon a megvalósításán, ezt ugyan nem sorolta az okok közé, de egyértelművé tette, hogy az olyan légkör megváltoztatásához szeretne hozzájárulni, amelyben az is elképzelhető, hogy retorzió éri azt vagy annak családját, aki a kormány ellen emeli fel a szavát.
Konkrétan egyébként három indokot sorolt fel. Az egyik az, hogy
nem akarnak mindig másra várni, a változásnak meggyőződése szerint alulról kell jönnie,
s ennek Angliában, ahol most lakik, illetve Amerikában, ahol korábban élt, már nagy a hagyománya. Nagy hatással volt rá és befolyásolta az, hogy megismerkedett néhány angol lánnyal, akik tavaly hasonló akciót indítottak, s a fiatalok mobilizálásának is köszönhetően nagy meglepetésre a Munkáspárt nagyon jó eredményt ért el a választáson. De más példák is vannak – Angliában általában is nagyon megerősödtek a fiatalok civil kezdeményezései a Brexit realitása óta. Végül, de nem utolsó sorban adva volt egy olyan magközösség, amelynek tagjai szeretnének tenni valamit Magyarországért, ők pedig bevonzanak másokat is – nem véletlen, hogy körülbelül húszan segítik a csapatot az akció és a kampány megszervezésében, lebonyolításában.
Az egész akciót a remény hatja át, az, hogy sikerülhet a mozgósítás, amire nagy szükség van, hiszen Magyarország jelenlegi kormánya számos adminisztratív és gyakorlati akadályt gördít az állandó magyar lakcímmel rendelkező külföldön élő választók útjába – mondják.
Nem véletlen, hogy az akció ötlete a hódmezővásárhelyi időközi választás, Márki-Zay győzelme után pattant ki a fejükből.
Nuszbaum Attila
Nuszbaum Attila ki is mondja: felelősséget éreznek a hazájuk sorsáért. Úgy látja, hozzá hasonlóan igen sokan hazatérnének a kivándoroltak közül, ha idehaza normalizálódna a helyzet. A külföldön élőknek honvágyuk van, hiányoznak a gyökerek, a család, a barátok.
„Az ember egész életében ragaszkodik ahhoz, ahova születik”
– fogalmaz pátosz nélkül. S ha változások lesznek, akkor meggyőződése, hogy elkezdenek hazajönni a jórészt iskolázott, világlátott, nyelveket beszélő magyarok. Minél többen térnek haza, annál gyorsabb lesz a fejlődés – ez egy egymást generáló folyamat lehet, mondja optimistán.
Ám még előttünk van egy sorsdöntő választás, amelyen a külföldön élő és dolgozó magyaroknak is aktívan kellene részt venniük – húzza alá. Ezt a célt szolgálja tehát a szombaton induló „Stop Orbán! – Te vagy a mérleg nyelve” kampány, amely gyakorlatilag fizetett hirdetéseket jelent majd a Facebookon, amelyre gőzerővel készítik a civil önkéntesek a spotokat, mémeket, filmeket, olyanokat, mint ez is:
De számítanak arra is, hogy az emberek is küldözgetik majd egymásnak ezeket, illetve, hogy a média is segít majd, továbbá külföldi kapcsolataikat kihasználva külföldi oldalara is el tudják juttatni az üzeneteket. Kérdésünkre, hogy nem túlságosan késő-e elstartolni, Nuszbaum Attila azt mondta: a hónap végéig lehet még regisztrálniuk a külhoni szavazóknak,
és a tapasztalatok szerint általában szinte az utolsó pillanatban – ez esetben március utolsó hetében – lehet a legjobban aktivizálni az embereket.
A magyar átlagbér ma 20 százalékkal alacsonyabb, mint a V4-ek többi országában. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből jobban megéri átjárni napszámba Romániába, mint itthon közmunkásnak lenni – mond egy sokkoló tényt Kiss Ambrus, a Policy Agenda ügyvezetője. Szerinte a bértömeg növekedése alapján mintegy 10 százalékos létszámnövekedés lehetett Magyarországon abban az időszakban, amire Orbán Viktor idei évértékelőjében azt mondta, hogy nyolc év alatt 736 ezer munkahely jött létre. Kiss a Független Hírügynökségnek adott interjújában azt is levezeti, hogy 2016-ban mintha többen végezték volna ugyanazt a munkát, de kitér a külföldön dolgozókra, és arra is, hogy állunk a foglalkoztatás terén nemzetközi összehasonlításban.
Amikor 2010-ben a 2. Orbán-kormány hivatalba lépett, az egyik jól hangzó vállalása az volt, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet teremt. A miniszterelnök – immár a 3. Orbán-kormány vezetőjeként – tartott idei évértékelőjében azt állította, hogy időarányosan jobban is állnak, 736 ezer munkahelyet teremtettek. Ez igaz? A számok alátámasztják ezt?
A kérdést úgy kell feltenni, hogy mi bizonyítja, hogy ennyi munkahely jött létre. Erre az egyik választ a Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi standardokat követő reprezentatív munkaerő-felmérésen alapuló foglalkoztatottsági statisztikája adhatja meg. Ez azt a kérdést teszi fel, hogy a felmérést megelőző héten végzett-e a megkérdezett minimum egy órányi, jövedelmet biztosító munkát, illetve rendelkezett-e olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg volt távol. Ez nem hungarikum, egy olyan nemzetközi módszertan, amely lehetővé teszi a nemzetközi összehasonlításokat. Ebben a statisztikában valóban megvan a hétszázezer feletti plusz munkahely.
De ha a statisztika szerint valós a szám, miért van az hogy az elemzők, a szakemberek, nem szólva a politikusokról, óvatosságra intenek a számmal kapcsolatban?
Merthogy a más módszertan szerinti statisztika, az „alkalmazotti” nem igazolja vissza ezt a számot. A munkáltatói kikérdezésen alapuló adatgyűjtés az öt fő feletti vállalkozások foglalkoztatási adatait tartalmazza, s kimaradnak belőle a mikrovállalkozásokban, egyéni vállalkozóként, a külföldön vagy feketén dolgozók. Ebben a statisztikában már messze nincs akkora növekedés, mint az előbbiben, olyan 330 ezres a plusz létszám a bázisnak tekintett időponthoz képest.
Milyen módon lehet eldönteni, hogy melyik áll közelebb a valósághoz, ne adj’ isten, mi a tényleges helyzet?
Érdemes megnézni a bértömeg alakulását. 2010 és 2016 között 43 százalékkal nőtt a bértömeg, ez idő alatt 30 százalékkal emelkedtek az átlagbérek. Ezzel korrigálva 10 százalékos foglalkoztatotti növekedésre látszik fedezet.
Mintha ez tovább bonyolítaná a kérdés eldöntését…
Van még valami, amit érdemes megvizsgálni. Ha többen dolgozunk, akkor nő a gazdaság is. Az említett 2010-16-os időszakban a magyar GDP összesen 11,7 százalékkal bővült – megjegyzem, ez idő alatt Lengyelországban 19, Szlovákiában 17 százalékos volt a növekedés. Nálunk ehhez a gazdasági növekedéshez 16,4 százalékos foglalkoztatotti létszámnövekedés járult, a lengyeleknél 4, a szlovákoknál pedig 7 százalékos. Azaz a számok azt mutatják, hogy nálunk 2016-ban mintha többen végezték volna ugyanazt a munkát, hiszen nem nőtt a GDP olyan ütemben, mint máshol.
Ebből mi következik?
Az, hogy túlzottan magas a foglalkoztatotti létszámnövekedés a statisztikában, ugyanis sokan mikrovállalkozásként, egyéni, családi vállalkozás tagjaként (többek közülük inkább kényszervállalkozók) dolgoznak. Ezek bizonytalan munkahelyek, hiszen nem feltétlenül van mögöttük stabil vállalkozáshoz szükséges háttér. Ez az egyik dolog, a másik pedig, hogy
belekavarnak a képbe a külföldön dolgozó magyarok.
Ugyanis a kérdezőbiztosok azt kérdezik, hogy az adott háztartásban hányan dolgoznak, s gyakran csak annyit válaszolnak nekik, hogy ennyien-annyian, de arról már nem ejtenek szót, hogy vannak köztük olyanok is, akik külföldön dolgoznak, de nem kivándoroltként.
És azok, akik családostól kitelepedtek? Ők mennyire szerepelnek ezekben a statisztikában?
Nem nagyon, viszont miután mintavételes a felmérés, a kérdezőbiztos másik címre megy, ha valahol senkit nem talál otthon. Tehát addig megy, míg talál, s azok kerülnek csak be a mintába, azokból származtatják le az összesített becsült adatot.
És mi a helyzet a közmunkásokkal? Az ő számuk milyen részét teheti ki a növekménynek?
Tulajdonképpen ki lehet számolni. Ugyanis azt tudni lehet, hogy 2010 előtt is voltak közmunkások, de a számuk jóval alacsonyabb volt, és nem volt erre külön nyilvántartás. Ugyanakkor nagyjából össze lehet szedni az adatot, a szám 50-70 ezer lehetett a kormányváltáskor. 2017-ben 165 ezren dolgoztak havi átlagban, előtte egy évvel 200 ezer felett – a foglalkoztatotti létszámnövekedésében ez is benne van.
Mi következik ebből?
A magyar átlagbér ma 20 százalékkal alacsonyabb, mint a V4-ek másik három tagországában. Felmerül a kérdés, hogy ki tud-e törni az alacsony bérpályából az ország. Mi voltunk az éltanulók, ma meg a lemaradók.
Eljutottunk odáig, hogy a tömegeket érintő közmunkásbér alacsonyabb, mint a minimálbér Romániában.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből jobban megéri átjárni napszámba Romániába (csak pénzügyileg nézve), mint itthon közmunkára menni. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy mennyire kinyílt idehaza a bérolló – most nem a Budapest-vidék közötti különbségre gondolok, ami triviális. Míg a 2008-as válság előtt a legalacsonyabb és a legmagasabb átlagkeresetet felmutató megye között 17 százalékos volt a különbség, tavaly év végén már 49 százalék! A minimálbér emelése némileg tompította a helyzetet, de a különbség továbbra is óriási. És bármit is mond Orbán a munkaalapú társadalomról,
a dolgozói szegénység kifejezetten jelen van az alacsony keresetűek között.
Nagyon sok kiskeresetű család a létminimum alatt él.
Nehezen érthető, hogy a politika, az ellenzék – de jószerivel még a szakma sem – jut tovább annál, hogy lózungokat pufogtasson arról, hogy milyen délibábos ez a foglalkoztatási javulás Magyarországon. Miért?
Mert nagyon nehéz. Az egyik oldalon ott van a KSH adata, míg a másikon több adat, amely nem támasztja ezt alá. De én sem tudom megmondani, hogy pontosan hol „hibázik” a foglalkoztatási statisztika. A másik ok, hogy szerintem az ellenzék nem is a megfelelő oldalról bírálja a kormányt, nem a rossz a kormányzást rója fel neki, hanem a korrupciót, a demokrácia hiányát.
Pedig lenne mit kritizálni a gazdaságpolitikában is
– a multik magas támogatását, az alacsony bérszínvonalat – ezeket azonban nem olvassák rá a Fideszre az ellenzéki pártok.
Talán, mert könnyebb eladni, populárisabb például a korrupció támadása, nem?
Nem hinném, ráadásul a korrupcióról van egy olyan vélekedés a társadalomban, hogy „ezek is lopnak, azok is loptak”. Az is probléma, hogy az ellenzéki oldal a társadalom- és gazdaságpolitikai programjaik szempontjából nem túlságosan megosztott, nagyjából hasonló nézeteket vallanak, nincsenek egymástól élesen megkülönböztethető – ideológiai alapon – elkülönülő programok. Ugyanabban a mezőben gondolkodnak és mozognak – s ez hasonlít ráadásul a Fidesz logikájára is. Pedig ha alaposan megnézzük, amikor a Fidesz azt mondja, hogy unortodox gazdaságpolitikát visz, akkor lecsupaszítva a lózungoktól, ez
beleillik a neoliberális kelet-európai trendekbe,
nagyon támogatja a multikat, kevésbé a haza kkv-kört, lerontja a munkavállalói jogokat – de az ellenzék ennek nem megy neki, mert szerintük talán ezt nehéz választótömegekkel megértetni.
Ismét az Európai Bizottsághoz fordul Jávor Benedek, a PM Európai Parlamenti képviselője, mivel a kormány „egyszerűen képtelen szabályosan eljárni Paks II.-nél”. Blogjában azt írja, az EB zavaros körülmények között, és gyenge, ellentmondásos érvek alapján zárta le az új atomerőmű építésének közbeszerzés nélküli, Roszatomnak való odaítélését vizsgáló kötelezettségszegési eljárását, vállalva, hogy árgus szemekkel őrködik a felhívások tisztaságában. De már a legeslegelső komolyabb feladat, a turbinaszigetek szállítására vonatkozó tenderfelhívás során a tételesen bevállalt hét honlap közül, amelyeken meg kellett volna jelennie a kiírásnak, egyetlen egyen van nyoma a paksi projektnek. (FüHü)
Akár a polgári engedetlenségig is elmegy az MSZP
Teljesen mindegy, hogy milyen engedélyt ad vagy nem ad az Orbán-adminisztráció, az MSZP és szövetségesei ételt fognak osztani ott, ahol a szükség megkívánja – szögezte le Bangóné Borbély Ildik szocialista országgyűlési képviselő. Barbárnak és embertelennek nevezte azokat a fideszes vezetőket, akik ezzel ellentétes parancsok végrehajtására kötelezik a dolgozókat. Közleményét azután adta ki, hogy a DK nem kapott engedélyt ételosztásra Pécsett. (FüHü)
A jobbik így kezelné a kivándorlás problémáját
A Jobbik 3+1 programjával kezelné kormányra jutása esetén a magyar kivándorlás problémáját – jelezte budapesti sajtótájékoztatóján Dúró Dóra képviselő, aki abból az apropóból beszélt a kérdésről, hogy napvilágot látott a gazdasági tárca egy tanácsadójának egy interjúja, amely a Jobbik szerint a helyzet teljes félreismeréséről tanúskodik. A Jobbik a fiatalok olcsó lakhatáshoz jutása érdekében bérlakás programot, a külföldön élő és születő magyarok identitásának kialakítása és megőrzése céljával az oktatási és kulturális intézményrendszer kialakítását, az egyszerűbb szavazás érdekében pedig az elektronikus voksolás lehetőségének a megteremtését tarja célravezetőnek. A plusz egy nemzetközi program, a bérunió – mondta a képviselő (FüHü)
2017-ben egyharmadával több magyar gyerek született külföldön, mint egy évvel korábban, miközben Magyarországon 1,2 százalékkal csökkent a születések száma. Ma már minden hatodik gyerek külföldön jön a világra – derül ki az LMP friss adatkérésből. A trend – derül ki a FüHü által, a KSH adataiból összeállított táblázatból – évek óta egyre erősödik.
2010 óta összesen 92.500 külföldön született gyermek hazai anyakönyvezését kérték, ami gyakorlatilag egyévnyi magyar születésszámnak felel meg. A fideszes Novák Katalin és Halász János a héten több helyen is a kormány családpolitikájának „sikeréről” ábrándozott, pedig az LMP friss adatkérése világosan mutatja: ezen a területen is teljes kudarcot vallott a Fidesz – mutat rá az ellenzéki párt közleménye, amely szerint a Fidesz-kormány ellopja az ország jövőjét: miközben ész nélkül tömi az oligarchák zsebeit, havonta több ezer fiatal hagyja el hazánkat az alacsony bérek, a szétvert oktatás és a megfizethetetlen lakhatás miatt. Ha ez így folytatódik, unokák nélküli ország leszünk – figyelmeztet a párt.
Ahogy a FüHü is foglalkozott már a kérdéssel, óvatos becslések szerint ma már a félmilliót is meghaladja azoknak a magyaroknak a száma, akik külföldön telepedtek le az utóbbi években. Külön aggasztó, hogy a – szerencsés esetben csak ideiglenesen – kivándorlók hatvan százaléka fiatal, a 18-39 éves korosztályból kerül ki. A kivándorlás erősösdése és a külföldi születés egyre erősödő trend, ahogy az az alábbi táblázatban is látható.
A kivándorlás mértékének erősödése egyébként 2008-ban kezdődött, jelentősebb megerősödése 2010-től mutatható ki – látható fekete-fehéren az adatokból, amelyek több forrásból is származhatnak, s ezért a számok is némileg eltérhetnek – s el is térnek – egymástól, de a trendek és a nagyságrendek egyformák. Az elvándorlás mértékének nyomon követésére alapvetően a hazai regiszterek és a külföldi, úgynevezett tükörstatisztikák szolgálnak – olvasható egy KSH kiadványban. A magyar állampolgárok elvándorlásának mérése leginkább az egészségbiztosítás nyilvántartásaira, a más országokban készült bevándorlási statisztikákra és egyéb, például az Európai Unió tagállamainak munkaerő-felméréseire támaszkodik.
Mindig is tudtuk, hogy Prága szép, a knédli finom, a csehek…nos, a csehek meg a csehek Azt azonban a csuda sem gondolta volna, hogy a cseh főváros a kivándorló-bevándorlók egyik legkedveltebb városa. Pedig benne van a TOP-5-ben. De van egy rossz hírünk: az ötven várost vizsgáló felmérésben Budapest csak a 13. Némi üröm az örömben, hogy (az általunk, magyarok által legalábbis) szeretett fővárosunk továbbra is eléggé kedvelt a külföldiek körében is, de Magyarország, mint olyan már sokkal kevésbé: az idén az országok rangsorában csak a 41. lett . Összehasonlításként: Csehország a 11.
Bár Budapest nagy általánosságban eléggé jó helyen végzett (13.), az öt nagy, a városi életet vizsgáló szempontcsoport közül csak egyben – a szabadidő eltöltése és a klíma egybevont kategóriájában – sikerült az első 15-be bekerülni, konkrétan a 9. helyen. Ám nem fért be a város a legjobbak közé sem a közlekedés, sem a politika és biztonság, sem pedig egészség és környezet kategóriában.
A felmérést a más országba költözők nemzetközi közössége, az InterNations készítette. Évről-évre összeállítják a TOP-5 és a BOTTOM-5 (azaz az öt legrosszabb) várost tartalmazó szűk listát, annak bővebb változatát, mégpedig nem hasra ütésre, hanem a leginkább érintettek véleményére alapozva. A felmérésben részt vevők az életminőségre, a beilleszkedés milyenségére, a munkakörülményekre, a pénzügyi lehetőségekre és a család számára kínált körülményekre adnak válaszokat. Összesen több mintegy negyven kérdést tesznek fel, azaz alaposan körbejárják a letelepedéssel kapcsolatos körülményekről alkotott tapasztalati véleményeket.
Magyarország azonban nagyon hátul kullog, még az előző évek eredményéhez képest is.
Az ember nem tud szabadulni attól gondolattól, hogy bizony nem csak a magyarok körben hat az a gyűlöletkampány, amelyet a kormány a menekültek kapcsán legmagasabb fokozatban tart immár két éve beleértve az egyre több turista szemét is szúró Sorosozással.
De hát ez valahol érhető is, hiszen azok – s most nem a háborúk, éhínségek, s más, az életet veszélyeztető, de legalábbis teljesen ellehetetlenítő helyzettől megszabadulni kényszerű emberekről beszélünk –, akik ilyen vagy olyan megfontolásból úgy döntenek, hogy egyik országból áttelepednek egy másikba, nos ők a nyugalmat, a kellemes életkörülményeket, a jó hangulatot keresik. Ma már – s erről ők vallottak a felmérésre adott válaszaikkal – ezt kevésbé találják meg Magyarországon, amely pedig a rendszerváltás után hosszú-hosszú ideig a térség posztszocialista országai között rendre a legvonzóbb letelepedési célország volt. Akkoriban igen sok külföldi telepedett le nálunk (nem csak kínaiak és arabok, akik nem kis részt a letelepedési kötvény révén jutottak a közelmúltban ehhez a lehetőséghez). Ami tény:
míg tavaly a 21. legkedveltebbnek ítélt ország volt Magyarország, az idén már csak a 41.
S hogy a tavalyi 21. helyezés nem a véletlen műve volt: előtte a 29., illetve a 28. helyen végzett az országunk, azaz addig szépen araszolgattunk egyre feljebb a legvonzóbb országok listáján.
Öröm az ürömben, hogy még így is sikerült néhány helyet rávernünk például a Lengyelekre vagy az oroszokra.
Rólunk azt szokták mondani, hogy vendégszerető nép vagyunk – nos, ez azért megváltozott, legalábbis a felmérés szerint.
Mert lássuk csak, hova soroltak bennünket a saját bőrünkön a vendégszeretetet vagy éppen annak ellenkezőjét megtapasztaló, Magyarországra betelepedő külföldiek, akiktől azt kérték, hogy minősítsék a helyiek részéről tapasztalat fogadtatást. A baloldali skálán a „racionális és távolságtartó”, a jobboldaliban pedig az „érzelmes és barátságos” nemzetek találhatók.
Az InterNations egyébként nagyon kiterjedt szervezet – rajta keresztül tudják az ideiglenesen vagy véglegesen egy másik országba költözők egymást segíteni. Akit érdekel, hogy mi foglalkoztatja őket, mi az amiben egymásra támaszkodnak vagy csak kicserélik a véleményüket – látogasson el erre az oldalra, s ott nagyon sok tanulságos véleményt, kérdésfelvetést talál (angol nyelven).
Óvatos becslések szerint ma már a félmilliót is meghaladja azoknak a magyaroknak a száma, akik külföldön telepedtek le az utóbbi években. Külön aggasztó, hogy a – szerencsés esetben csak ideiglenesen – kivándorlók hatvan százaléka fiatal, a 18-39 éves korosztályból kerül ki. Vannak visszavándorlók, de mint az Orbán-kormány Gyere haza fiatal! Programjának kudarca is mutatja, nehéz a már kint élőket visszacsábítani. Egy uniós kutatás az okokat, motivációkat keresi, az idővel talán majd segíthet.
Ma már szinte nincs olyan magyar család, amelyet ne érintene a kivándorlás. Habár minden migrációs lépés mögött egy-egy – vagy akár több, de mindenképpen – konkrét ok húzódik, mindenki saját szájíze – értsd ez alatt világ- és politikai nézete, hite, neveltetése, stb. –alapján magyarázza családtagjának ideiglenes vagy végleges távozását az országból, abban mindannyian egyetértünk, hogy ez nem jó. Nem jó sem az országnak, sem a gazdaságnak, s legfőképpen nekünk az ittmaradóknak, s persze maguknak az érintetteknek sem – hiszen akár még „be is jöhet” a kivándoroltaknak a külföldi letelepedés, kevés kivételtől eltekintve nekik is jobb lenne idehaza, családi, baráti, hazai körben boldogulni, békében és nyugalomban. De ez napjainkban sokszázezer magyarnak nem adatik meg.
Pedig az országnak is létérdeke, hogy a kivándorlás folyamata megálljon, s a magyar migránsoknak legalább egy része visszataláljon Magyarországra.
Ehhez azonban ismerni kell a kivándorló magyarok motivációját is. S pontosan ezt célozza egy olyan uniós projekt, amelynek nem csak egyik résztvevője, de vezető partnere a Központi Statisztikai Hivatal. Az idén indult és 2019-ben záruló, Youmig néven futó kutatás a 15-34 éves korosztály vándorlásának okaira, migrációs, családalapítási és munkavállalási trendjeire igyekszik válaszokat találni. A 850 millió eurós uniós projekt vezetését a KSH pályázaton nyerte el, a kutatásban nyolc Duna-menti ország – Németország, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Bulgária, Szerbia és Magyarország – 16 intézménye vesz részt.
Azok a fránya adatok
A kivándorlás mértékének erősödése 2008-ban kezdődött, jelentősebb megerősödése 2010-től mutatható ki – látható fekete-fehéren az adatokból, amelyek több forrásból is származhatnak, s ezért a számok is némileg eltérhetnek – s el is térnek – egymástól, de a trendek és a nagyságrendek egyformák. Az elvándorlás mértékének nyomon követésére alapvetően a hazai regiszterek és a külföldi, úgynevezett tükörstatisztikák szolgálnak – olvasható egy KSH kiadványban. A magyar állampolgárok elvándorlásának mérése leginkább az egészségbiztosítás nyilvántartásaira, a más országokban készült bevándorlási statisztikákra és egyéb, például az Európai Unió tagállamainak munkaerő-felméréseire támaszkodik.
Az Eurostat adatai alapján az adott év január 1-jén európai országokban tartózkodó magyar állampolgárok száma 2000 és 2015 között folyamatosan, 74 ezer főről 370 ezerre nőtt. A 2012 és 2014 között zajlott SEEMIG kutatás arra jutott, hogy 2013 elején 350 ezer fő volt azoknak a kivándorolt magyaroknak a száma, akik 1989 után, és legalább egy évvel a felmérés előtt hagyták el Magyarországot. A SEEMIG projekt további fontos eleme volt a kivándorló magyar állampolgárok a három fő célország – Németország, Nagy-Britannia és Ausztria – szerinti összetételének vizsgálata. A Nagy-Britanniába települők például különösen fiatalok: az adatfelvételkor átlagéletkoruk 33 év volt, kiköltözésük idején pedig mindössze 29 évesek voltak.
Napjainkban óvatos becslések szerint is már több mint félmillió magyar dolgozik és él külföldön, ami mérhetetlenül nagy problémát okoz idehaza, beleértve a társadalom elöregedését, a foglalkoztatási anomáliákat vagy éppen akár – s ez éppen ennyire fontos – a lakosság lelki tényezőjét.
A kivándorlás leginkább a 15-34 éves korosztályt érinti: ez az korosztály, amely a teljes népességnek a 24,4 százalékát adják, miközben a kivándorlók körében 60 százalékos az arányuk.
Ezt amúgy az egészségbiztosítási rendszer nyilvántartásának feldolgozott adatai alapján lehet megállapítani.
Külön aggasztó, hogy nem csak közvéleménykutatások mutatják ki a fiatalok körében elképesztő teret nyert migrációs hajlandóságot, kutatások is erre a következtetésre jutnak.
Az előbbire példa a Magyar Nemzet által a tavasszal ismertetett kutatás, amelyet a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének (NKI) tudományos főmunkatársa, Gödri Irén jegyzett, aki az 1500 fős reprezentatív felmérés eredményei alapján a többi között arra jutott, hogy
a 18–40-es korosztályból 680 ezren, minden harmadik ember gondolkodott már azon, hogy más országban folytassa az életét.
Az utóbbira pedig a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 tanulmány lehet példa, amelynek az adataiból az derül ki, hogy minden harmadik (33 százalék) 15–29 éves fiatal tervezi, hogy külföldön tanul vagy munkát vállal. 2012-ben a fiatalok 33 százaléka tervezett munkát vállalni külföldön, ez az arány 2016-ban 31 százalékra csökkent, a külföldi tanulást tervezők aránya pedig 2012-ben 7 százalékról 2016-ra 8 százalékra változott.
A YOUMIG projekt
A több évig tartó, az idén januárban indult uniós kutatás keretében már közzétettek alapindormációkat, például azokat, amelyek Magyarország és azon belül külön Szeged fiataljainak a kivándorlási folamatát mutatják.
Igz, nem magyar jelenség ez – bár nálunk már szinte ipari méreteket ölt –, az egész Duna menti régióban a fiatalok vándorlási folyamatai az elmúlt években egyre inkább erősödnek. Nem véletlen, hogy a 850 millió forintos összköltségű, az Európai Unió által finanszírozott projektben (YOUMIG – Improving Institutional Capacities And Fostering Cooperation To Tackle The Impacts Of Transnational Youth Migration) – amelynek vezető partnere a KSH –szakmai partnerként részt vesz a Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala; Bulgária Statisztikai Hivatala; az Informatikai és Statisztikai Hivatal (INFOSTAT), Szlovákia; a Bécsi Egyetem (UNIVIE), Ausztria; a Délkelet-Európa Kutatóintézet (IOS), Németország; a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Románia; a Társadalomtudományi Kutatóintézet, Szerbia, valamint a Szlovén Gazdaságkutató Intézet. A szakmai partnereken felül a YOUMIG-hoz a Népességkutató Szövetségi Intézet, Németország és Ausztria Statisztikai Hivatala, valamint a fejlesztések fő „terepéül” szolgáló önkormányzati szintről hét ország hét partnerönkormányzata társult. Magyarországon Szeged Megyei Jogú Város önkormányzata látja el a partnerségből adódó feladatokat.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
