Kezdőlap Címkék Karmelita kolostor

Címke: Karmelita kolostor

Ferenc pápa április végén jön Budapestre

Erdő Péter bíboros jelentette be a hírt, hogy április 28-30-án Ferenc pápa Budapesten tartózkodik majd. “Szeretettel várjuk a hazai és a határokon túli papokat és hívőket” – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros.

Ferenc pápa Magyarországon találkozni fog menekültekkel és szegényekkel. Ezenkívül ellátogat a Batthyány-Strattmann Gyermekgondozó Intézetbe – tudatta a Vatikán szóvivője. Aki elmondta, hogy a háború kezdete óta csaknem egymillió menekült érkezett Ukrajnából Magyarországra, akik aztán tovább is utaztak.

Ferenc pápa legutóbb 2021-ben járt Magyarországon amikor részt vett az eucharisztikus kongresszuson. Korábban Csíksomlyón is találkozott magyar hívőkkel Romániában – hangsúlyozta a Vatikán szóvivője, aki ismertette Ferenc pápa programját is.

A Szentatya megérkezése után találkozik a köztársasági elnökkel, majd pedig a miniszterelnökkel a Karmelita kolostorban. Búcsúzóul Ferenc pápa misét pontifikál a Kossuth Lajos téren.

Orbán: csak Ferenc pápa és én állunk a béke mellett

A magyar miniszterelnök ezt többször is megismételte. Ferenc pápa valóban gyakran jelezte, hogy kész lenne elutazni Kijevbe és Moszkvába a béke érdekében. A Vatikán szóvivője nem véletlenül említette azt, hogy csaknem egymillióan érkeztek Ukrajnából Magyarországra. Igaz, hogy hozzátette: a döntő többségük tovább is utazott. (Információink szerint körülbelül 28 ezer menekült maradt Magyarországon.) Ukrajnában a görög katolikusok Ferenc pápa fennhatósága alá tartoznak. Ők azokon a területeken élnek, melyek egykor a Habsburg monarchiához tartoztak. A görög katolikus vallást Kaunitz kancellár találta ki, akit nagyon zavart, hogy a Habsburg uralkodók szláv és román alattvalói vallási szempontból keletre figyelnek. Sztálin parancsára a görög katolikus egyházat beolvasztották az ortodoxiába. Csak a Szovjetunió bukása után nyerték vissza függetlenségüket. Ukrajnában a nemzeti érzés jóval erősebb az ország nyugati részein, ahol sokan a görög katolikus vallás hívei mint a keleti tartományokban.

Van-e Ferenc pápának béketerve Ukrajna számára?

Nemrég a kínaiak álltak elő egy béketervvel, melyet Volodimir Zelenszkij elnök éppúgy pozitívan fogadott mint Vlagyimir Putyin.

A pápa látogatása Magyarországon lépést jelenthet a béke irányában.

A magyar püspöki kar kereszttűzben Ferenc pápa és Orbán Viktor között

A veszprémi vita mutatta meg, hogy a magyar püspöki karon belül is vita dúl arról, hogy Ferenc pápa vonalát kövessék-e, például a migráns kérdésben vagy Orbán Viktorét, aki élesen szembeáll ebben az ügyben  a Vatikánnal? Veszprém nemrég nyugdíjba vonult érseke szentelte fel annak idején a Karmelita kolostort, ahol most Orbán Viktor fogadja majd Ferenc pápát. Az érsek markáns támogatója volt Orbán Viktor migráns ellenes politikájának. Így nem csoda, hogy amint elérte a nyugdíj korhatárt, a Vatikán búcsút vett tőle. Utódával is összekülönbözött, ezért el kellett hagynia a főegyházmegyét. A püspökök meg vannak fogva: előmenetelük a pápától, pénzük Orbán Viktortól függ. Jól látszott ez akkor amikor megválasztották a püspöki kar új elnökét. A régi elnök, Veres András nem akart indulni, mert érsek szeretett volna lenni. A pápai nuncius viszont közölte vele: minthogy Orbán politikáját támogatja, erről ne is álmodjon. Veres András erre vissza akart lépni, de ekkor Orbán Viktor bizalmi embere közölte vele: ha nem ő lesz a püspöki kar elnöke, akkor kevesebb kormányzati  pénzre számíthat a katolikus egyház. Veres András kapitulált, és újra elvállalta a püspöki kar elnöki tisztét.

Ebbe a világba érkezik meg Magyarországra Ferenc pápa, aki sejti: sok ellenfele számít rá, hogy már nem sokáig ül Szent Péter trónján. Ferenc pápa 1936-ban született és 2013-ban választották meg. Ő az első latin-amerikai, és első jezsuita pápa is. A Szentatya Budapesten külön találkozik a jezsuitákkal is április végén.

Orbán a periférián

A magyar miniszterelnök a Karmelita kolostorban fogadta Jeffery Sachs közgazdászt, a felzárkózás tudományának híres szakértőjét.

Az amerikai közgazdász a rendszerváltáskor Európa keleti felén adott tanácsokat a felzárkózásról. Korábban Latin Amerikával foglalkozott, ahol a felzárkózás évszázadok óta csak vágyálom maradt. A különbség ahelyett, hogy csökkenne az USA és Latin Amerika között egyre csak növekszik azóta, hogy Monroe elnök kiadta nevezetes doktrínáját arról, hogy

“Amerika az amerikaiaké”.

Ukrajnában se sikerült a felzárkózás

A magyar miniszterelnök Ukrajnáról cserélt eszmét a Karmelita kolostorban. A háború miatt Ukrajna katasztrofális helyzetbe jutott, de már azt megelőzően is kiderült: az egy főre jutó GDP alacsonyabb a demokrácia három évtizede után mint a szovjet időkben! Ez különösen azért drámai, mert a Szovjetunióban a lakosság döntő többsége hasonló színvonalon élt, sokkal kisebb volt a társadalmi kontraszt illetve azt ügyesebben rejtették el. Ukrajnában viszont a lakosság 1-2%-át kitevő elit dollármilliomossá vált miközben a döntő többség az európai szegénységi küszöb alatt vegetált. Ezért már a háború előtt is óriási volt a kivándorlás Ukrajnából, amelyet a korábban igen népes zsidó közösség szinte teljesen elhagyott.

Az Európai Unió és az Egyesült Államok most fogadkozik, hogy a háború után Marshall segélyt nyújt Ukrajnának, de nagy kérdés, hogy mennyire gondolják ezt komolyan. Soros György a rendszerváltás idején Marshall segélyt javasolt az egykori szocialista országoknak, de szabályosan kinevették Washingtonban. A második világháború után azért volt fontos a Marshall segély az Egyesült Államoknak, hogy korlátozza a szovjet befolyást Európában, ahol sok országban erős kommunista pártok működtek. 1989-90-ben az egykori szocialista államok lelkesen csatlakoztak a Nyugathoz, nem volt szükség semmifajta Marshall segélyre.

A centrum és a periféria

A nemrég elhunyt Wallerstein professzor szerint a globális gazdaság a centrum-periféria elv alapján szerveződik, és ebben a rendszerben a központ – jelen esetben az Egyesült Államok – határozza meg a szabályokat. Ezt a logikát csakis a Távol Keleten sikerült megtörnie a kis tigriseknek – Szingapúr, Tajvan, Hongkong, Dél Korea, majd pedig a nagy sárkánynak, Kínának.

Hszi Csin-ping elnök be is jelentette igényét a G2 rendszerre Hangcsouban amikor ott rendezték meg a G20 csúcsértekezletet. Ezzel kezdődött meg az amerikai-kínai szembenállás, melynek eredményeképp Washingtonban Kínát az első számú stratégiai ellenfélnek nyilvánították.

Orbán Viktor Matolcsy György társaságában még ellenzéki vezérként járt az olimpiát rendező Kínában. Ahol a felzárkózás jelei szemmel láthatóak voltak miközben a nyugati világban se Európában sem pedig az amerikai kontinensen nem sikerült csökkenteni a távolságot a centrum és a periféria között. Orbán felfogása szerint a Nemzeti Együttműködés Rendszere épp ezt a felzárkózást célozná meg, de a jelenlegi világgazdasági válság mutatja meg, hogy Magyarországon – éppúgy mint Európa keleti felében – a felzárkózás vágyálom csupán.

Amerikai-orosz szövetség Kína ellen?

0

Orbán Viktor nemrég fogadta a karmelita kolostorban John Mearsheimert, akinek könyvét a Századvég adta ki, vagyis nézeteit érdekesnek találja a magyar miniszterelnök is: mely szerint amerikai-orosz szövetséget kellene összehozni Kína hegemón törekvéseivel szemben.

“Ha Ukrajnát feladta volna Amerika, akkor most Oroszország is kelet felé tekintene. Az orosz-ukrán háború visszafogja Amerika lehetőségeit is Kínával szemben” – hangsúlyozta John Mearsheimer szakértő. Szerinte Washingtonban mindkét párt által elfogadott alapelv volt Biden elnök beiktatásáig, hogy meg kell akadályozni Oroszország és Kína szövetségét. Ezért kötötte meg Kissinger Csou En-laj miniszterelnökkel az együttműködési megállapodást 50 éve Pekingben.

John Mearsheimer azért nem támogatja Ukrajna NATO tagságát, mert az Oroszországot Kína oldalára löki. Mi lesz az Európai Unióval, amely igencsak megszenvedi az orosz-ukrán háborút?

“Európában a háború nagyon komoly negatív hatással jár, és emiatt változhat a tagállamok belpolitikája. Egyre több tagállam hasonlíthat Magyarországra” – jósolja a szakértő.

Hogy lehetne elérni a békét Ukrajnában?

“Nincs megoldás, mert egyelőre nem világos: mi az, ami elfogadható Ukrajnának, Oroszországnak és Amerikának is” – mondta az amerikai szakértő , aki jellemző módon kihagyta az Európai Uniót holott korábban Merkel kancellár hozta létre a minszki megállapodást, amely jól-rosszul rendezte Oroszország és Ukrajna viszonyát egy időre.

Fuck the EU!

Ezt Kijevben jelentette ki Victoria Nuland amerikai külügyminiszter-helyettes, amikor az USA kezdett berendezkedni Ukrajnában. Ő ugyan demokrata és John Mearsheimer republikánus, de ebben nagy az egyetértés. Míg korábban az Egyesült Államok aktívan támogatta az Európai Uniót addig mára már az európai integráció ellenfele lett. Az USA tulajdonképp gazdasági NATO-t akar, amely elég erős ahhoz, hogy szembeszálljon Kínával. Ezt nem mondta ki az amerikai szakértő, akit nemrég Orbán Viktor fogadott a Karmelita kolostorban, de azt igen, hogy meg kell akadályozni, hogy Kína olyan uralkodó pozíciót alakítson ki Ázsiában mint az USA a nyugati világban.

A nagy téveszme – liberális álmok és nemzetközi realitások – ez John Mearsheimer könyvének címe, a szerző a Századvég meghívására látogatott el Magyarországra vagyis a számlát Orbán Viktor fizette.

Bolsonaro, a „megmentő” Budapesten

Bolsonaro brazil elnök jóval közelebb ülhetett vendéglátójához, Putyinhoz  mint Orbán Viktor, akivel különben a mai napon találkozik Budapesten.

Putyin környezetében korábban a Covid vírussal indokolták meg a hosszú asztalt, amely nemcsak Orbán Viktor esetében keltett feltűnést, de Emmanuel Macron francia államfőt is messzire ültették Putyintól. Később az orosz államfő a hosszú asztal mellett fogadta két fontos miniszterét: Lavrov külügyminisztert és Sojgu hadügyminisztert is.

Aztán megjött Jair Bolsonaro brazil elnök, aki már komfortosan tárgyalhatott Putyinnal.

Bolsonaro akadályozta meg a harmadik világháborút?

Ezt állítják a dél-amerikai Trump hívei, akik szerint pontosan aznap tárgyalt a brazil elnök Putyinnal, amikor a CIA szerint Oroszországnak meg kellett volna támadnia Ukrajnát. Ehelyett az oroszok csapataik egy részét visszavonták az ukrán határtól. Ezt értelmezik úgy a brazil elnök hívei, hogy Bolsonaro megmentette a világot a harmadik világháborútól.

Korábban már a Covid világ járványtól is meg akarta menteni Brazíliát. Az eredmény több mint 600 ezer halott, ezzel Brazília a második helyen áll az USA mögött (több mint 900 ezer halott). Lakosság arányosan Magyarország náluk picit rosszabbul áll a maga 42 ezernél több halottjával.

Trump hívei igyekeznek összetartani

Az USA elnökének választási veresége után Trump külföldi híveit folyamatosan biztosítja támogatásáról. Nemcsak Orbán Viktor vagy Jair Bolsonaro járt így, de nemrégiben Eric Zemmour, a francia szélsőjobb egyik elnökjelöltje társaloghatott 40 percig Donald Trumppal.

Biden diplomáciája igyekszik levadászni Trump híveit

Hernandez hondurasi elnököt Trump jó szövetségesének tartotta noha jelentették róla, hogy a latin amerikai kábítószer maffiák egyik legfőbb keresztapja, aki több millió dollárért biztosít védelmet és támogatást a klánok vezéreinek.

Hernandez elnök testvérét az USA-ban már elítélték: életfogytiglant plusz harminc évet kapott! Washingtont kérvényezte az ex elnök kiadatását is, és a baloldali kormányzat sietett eleget tenni a kérésnek. Élő televíziós adásban bilincselték meg Honduras ex elnökét, aki hamarosan bírái elé kerül az Egyesült Államokban.

Orbán Viktor csütörtökön találkozik Jair Bolsonaro brazil elnökkel a Karmelita kolostorban.

Le Pen látogatásával Orbán újabb szintre süllyed

Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnöke a mai napon hivatalában fogadja Marine Le Pent, a szélsőjobboldali és EU-ellenes, francia Nemzeti Tömörülés vezetőjét. Az, hogy a Fidesz pártelnöke kikkel barátkozik, saját ízlése és saját döntése. Az azonban, hogy Magyarország miniszterelnöke milyen vállalhatatlan politikai vezetőkkel „smúzol”, viszont már nemzetstratégiai kérdés – erről ír Ujhelyi István  európai parlamenti képviselő közleményében.

Amióta az Európai Unió – jelentős késéssel, de végre – egyre erőteljesebben szembehelyezkedik Orbán Viktor politikájával, azóta a Fidesz kormányfője úgy viselkedik, mint egy átejtett és frusztrált kamaszlány, aki miután dobták, jobbára azzal próbálja felhívni magára az egykori kedves figyelmét, hogy a lakótelep összes huligánjával összeáll.

Azzal, hogy Orbán Viktor a hivatalában fogadja Marine Le Pent, egyértelműen újabb szintre süllyed.

A francia szélsőjobboldali politikus ugyanis nyíltan Európa-ellenes és korábbi nyilatkozatai alapján egyértelmű célja az Európai Unió szétrombolása. Sokat elmond Le Penről, hogy mint kiderült: a korábban családi vállalkozásban működtetett szélsőséges pártja KGB-s kötődésű orosz pénzintézeteken keresztül többmillió eurós „kölcsönt” kapott, cserébe láthatóan Putyin-barát politikát folytatnak; Le Penék például bevédték a Krím-félsziget erőszakos elfoglalását is. Az is sok mindent megmagyaráz, hogy az orosz kormányszóvivő lánya sokáig gyakornokként dolgozott az Európai Parlamentben a francia párt egyik EP-képviselője mellett.

De, csak hogy mindenki értse kivel is akar barátkozni a Fidesz miniszterelnöke:

nemrég súlyos, illegális pártfinanszírozási botrányba keveredtek Le Pen EP-képviselői, miután papíron olyan embereket foglalkoztattak brüsszeli státuszban, akik valójában a párt franciaországi központjában dolgoztak. Az EP mintegy 300 ezer eurót követelt rajtuk vissza.

Persze, mondhatjuk, hogy Orbánnak és Le Pennek lesz közös témájuk, hiszen az európai pénzekkel a Fidesznél is elég sajátosan bánnak: emlékezetes, hogy miután az OLAF milliárdok visszafizetését szorgalmazta a Tiborcz-féle uniós biznisz körüli csalás alapos gyanúja miatt, a magyar kormány kihúzta ezt a családi érdekeltségű projektet az uniós programok közül és a magyar adófizetők pénzéből állta a cechet. A sor végeláthatatlan módon folytatható,

felidézhető a sorozatos és káros EU-ellenes kirohanások mellett a Le Pen-féle párt zsidóellenes kijelentései, pedofilbotrányai vagy éppen a kilátástalanságuk miatt öngyilkos francia gazdákon viccelődő képviselőjük vérlázító ügye.

Orbán Viktor tehát egy olyan szélsőséges politikussal fog hivatalosan találkozni és nyilván szövetséget kötni, aki az európai értékeket tisztelő és azokat képviselő döntéshozók számára konkrétan vállalhatatlan. Világos, hogy a Fidesz vezetője keresi azon kevesek kegyét és támogatását, akik a gyűlöletkeltő és EU-ellenes kisodródása után még kicsit is komolyan veszik. Hogy egy olyan klub tagja (valójában annak is kiskakasa) akar lenni, amely a demokratikus világon kívül esik, vagy amelyet a rendszerváltáskori Orbán Viktor is mélyen megvetett még, az legyen az ő lelkiismereti problémája. De az, hogy ebbe a frusztrált kalandorságba egész Magyarországot belerángatja, már életveszélyes. Ezért (is) kell elzavarni a megzavarodott vezetőt a Karmelitából jövő tavasszal.

ANTI-SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉRE

Most, hogy odafentről megkapták a végső ukázt az unalomig ismert parancsvégrehajtó tollforgatók, s teljes gőzzel beindult a kormányközelinek becézett, valójában kormányvezérelt lapnál a „huxit” propagandája, amely Magyarország minden elemi érdekével szemben, a sértett pozíciójából, azt igyekszik bizonygatni, hogy az EU elhagyása jó és üdvözítő lesz ennek az országnak.

Hadd örüljenek az Ausztriában vagy Németországban munkát vállaló kőművesek, villanyszerelők, asztalosok, teherautó sofőrök, bébiszitterek, hadd örüljenek a szülők és nagyszülők, hogy a gyerekek és unokák nem tudják majd könnyedén maguk mögött hagyni a romhalmazzá vert felsőoktatást, normális helyen továbbtanulni és a nemzetközi munkaerőpiacon kompatibilisnek számító diplomájukat megszerezni Bécsben, Berlinben, Amszterdamban vagy Leuvenben, hadd örüljenek a vállalkozók, éttermesek, szállodások, vendéglátósok, fogorvosok, fogtechnikusok etc., hogy a kuncsaftok már nem tudnak akadálymentesen jönni-menni, hadd örüljenek az autókereskedők, vagy azok, akik továbbra sem az autószalonok nulla kilométeres járgányait vásárolják, hanem a 4-5-6 éves használt nyugati autókat, hadd örüljenek a szomszédos államok – nevezzük őket valamiért, ki tudja, miért, kisantantnak –, hogy most a magyar vezetés saját maga, önként és lelkesen hajtotta végre az ország újabb Trianonját, leválasztva magáról az EU kötelékében megmaradt szomszédos (szlovákiai, romániai, délvidéki etc.) magyarságot, hadd örüljenek majd és kajánul röhögjenek rajtunk a tőlünk fényévnyi távolságra elhúzó szomszédos államok, járjunk inkább Azerbajdzsánba tanulni, üzletelni, nászútra vagy turistáskodni, esetleg kecsegtető munkákat vállalni, járjunk Kirgizisztánba és így tovább, mi meg lehessünk büszkék arra, hogy az egykori elsőből immár nem is az utolsók lettünk, hanem több osztállyal lejjebb taszítottak minket választott és szeretett uraink, szóval legyen ez így, ha a sötét és hazaáruló hatalom legönösebb és legaljasabb érdekei ezt kívánják, hajrá Magyarország, hajrá magyarok, mindent bele, de nekem most az augusztus 20-i készülő, s több napra tervezett hatalmas katonai (teljes magyar légierő a Duna felett!!!) parádé és ünnepségsorozat előtt, a „valaha volt legnagyobb Szent István napi ünnep” küszöbén a Karmelita-kolostor velejéig anti-Szent Istvánja jut az eszembe, aki az egykori uralkodóval épp ellentétesen, minden erejével és igyekezetével nem bevezetni törekszik Magyarországot a nyugati világ családjába, hanem kivezetni onnan, vissza valahová a sötét és obskúrus ázsiai világba, valahová a Türk Tanácsba tömörült országok kebelére. Mert a Karmelita kolostor és szolgahadának vigyázó tekintette Azerbajdzsánra, Kazahsztánra, Kirgizisztánra, Üzbegisztánra és Törökországra szegeződik, a diktatúrák nálunk egyelőre még fejlettebb, ám mielőbb utolérni és leelőzni kívánt világára.

Jelentem, az új Koppány csapatai harcban állnak.

Gábor György

„Hunyor Mihály homonnai plébános harca a pálinkaivás ellen”

1

Egy Latorcai Csaba nevű közigazgatási államtitkár (civilben jogász, teológus, hittanár) és Zakar Péter rektorhelyettes (civilben történész, egyik fő műve: Hunyor Mihály homonnai plébános harca a pálinkaivás ellen) a szőregi plébánián összefutottak, megemlékeztek egy néprajzkutató katolikus plébánosról, majd ott helyben, üstöllést, teljes egyetértésben, avagy inkább egymást túllicitálva jól megbeszélték, hogy a Szegedi Tudományegyetemet nemzeti lábakra kell állítani (mivel – gondolom – jelenleg nemzetietlen, sőt egyenest nemzetellenes lábakon ingadozik). A jogász-teológus-hitoktató-államtitkár nagyobb összefüggésben vázolta az aggasztó helyzetet, ám evangéliumi üzenetében már azt domborította ki, hogy fordulóponthoz ért Európa, és ahhoz, hogy helyes irányba forduljon, kapaszkodókra van szükség. A legelső és legfontosabb kapaszkodó – így a jogász-teológus-hittanár-államtitkár – a kereszténység, amely meghatározza a gondolkodást. Lefektetvén hát az egyetem új szellemi irányváltását, a jogász-teológus-hittanár-államtitkár azt hangsúlyozta, hogy meg kell kapaszkodnunk (akár a 6-os villamoson) abban a tudatban, hogy a nő férfival, a férfi nővel házasodik össze. Ezen a ponton a jogász-teológus-hittanár-államtitkár minden bizonnyal összekeverte az egyetem intézményét egy házasságkötő terem hétvégi forgalmával. Aztán a nemzetet is mint legcsodálatosabb fogódzót és kötőelemet említette meg, mondván, ebbe születtünk bele (most az egyetem egy szülészeti osztállyal cserélődött fel), s elhangzott az útmutatás: „a nemzetiség a fennmaradás alapja.”
Erre a pontra elérkezvén a rektorhelyettes-történész nem azt mondta, hogy tessen szíves lenni nem hülyeségeket beszélni, kedves jogász-teológus-hittanár-államtitkár, és a nemzet fogalmát nem összekeverni a nemzetiséggel, mert ezek nagyon mást találnak jelenteni, hanem ő maga is arról kezdte egyik szavát a másikba ölteni, hogy „értékként képviseljük a nemzetiséget”, tehát – gondolom én – a magyarországi cigányokat, a németeket, a szlovákokat, a horvátokat, a szerbeket, a lengyeleket, az örményeket, a románokat, a görögöket, a bolgárokat, a szlovénokat, a ruszinokat és az ukránokat. Aztán a rektorhelyettes-történész, történészhez illő módon, bizonyára levéltári kutatásait felidézve arra a történeti tényre hivatkozott, miszerint „a magyarok annyit adtak a világnak, amennyit egy ország sem volt képes eddig”, majd újra visszatért a nemzetiségre, amelyre – mint mondta – a hangsúlyt kívánják helyezni. Ezt követően gondolatformálást emlegetett, „nemzeti talajon állást”, majd szidni kezdte a szegedi városvezetést, ám minő szerencse – szögezte le nyájas mosollyal a jogász-teológus-hittanár-államtitkár felé dorombolva –, hogy a kormány minden segítséget megad az egyetemnek, a rohadék önkormányzattal ellentétben, így hát – adta ki a vezényszót – új szegedi városvezetésre van szükség, s az államnak, a vallásnak és a városnak egységben kell állnia a sikerhez. Keserű szájízzel még sebtében feljelentette egy kicsinyt az ellenzéket, úgy en bloc, minthogy az ellenzéki pártok gyakran tüntetnek az egyetem előtt, ám – s ismét jő a történeti hermeneutika – ez világosan azt jelenti, hogy vesztüket érzik és botrányt keltenek folyamatosan. Ráadásul – így a rektorhelyettes-történész – az ellenzékiek véleményterrort folytatnak, nincs semmi pozitivitás a mondanivalójukban, miközben – rántja le határozott mozdulattal a valóság leplét – a konzervatív keresztények nem kiabálnak, képesek mások véleményét elfogadni. Végül a jogász-teológus-hittanár-államtitkár, szigorúan az egyetemi autonómia elvét szem előtt tartva, azt javasolja a rektorhelyettes-történésznek, hogy érdemes lenne az egyetemnek is nyilvánosan állást foglalnia a magyar nemzetet érintő ügyekben (itt most a Magyar Időkkel lett összekeverve az egyetem). És a rektorhelyettes-történész erre sem mondta azt, hogy tessék szíves lenni szépen visszabaktatni oda, ahonnan szalajtva tetszett lenni, hanem párás tekintettel elnézett a fejek fölött, s már látta is önmagát, amint hétfői napon kiadja a fentről megrendelt állásfoglalást, s kedden már bele is ülhet a bársonyos rektori székbe, ő, a jeles történész, kíméletlen és heroikus ellenzék-kritikus, a Nemzeti és nemzetiségi tanszék vezetője .
Ő, aki a nemzetet a nemzetiséggel szokta összekeverni, s aki nem tudja, hogy az egyetem (egyetemes) elnevezés a latin universitas szóból származik, ami az egyetemesség, összesség jelentést hordozza, kifejezvén, hogy az intézmény mind rendeltetésében, mind az egyetemes tudományos eredmények elsajátítását, birtoklását és továbbadását tekintve, mind az oktatott kurzusok vonatkozásában egyetemes, vagyis egyetemes tudásbázist jelöl és nem nemzetit (vagy nemzetiségit). És azt sem tudja ez a rektorhelyettes-történész, hogy az universitas már a középkorban a város, a püspök és a dominus mellett negyedik joghatóságként működött.
Mert ha tudta volna, akkor szépen, annak rendje és módja szerint elbúcsúzott volna ettől a jogász-teológus-hittanár-államtitkártól, de nem ám úgy simulékonyan, hercigeskedve, barátkozósan, hanem küldve őt a nagy fekete búsba, toronyiránt, fel Buda Váráig, egészen a Karmelita kolostor legfőbb lakójához, hogy üzengessen az másnak, akinek csak kedve tartja, de ne az ő egyetemének.
És tudós emberhez illően, lábjegyzetszerűen, utalt volna a Karmelita kolostor legfőbb lakójának jó nénikéjére.

Gábor György

A magyar tragédiától az Orbán-komédiáig

„Nem az a fontos és figyelemreméltó, hogy hasonló helyzetekben hogyan viselkedik egy ennyire a hatalom által dominált média, hanem, hogy maga a hatalom nem veszi észre: egy ilyen fellépés az utolsó szög abba a koporsóba, mely testre szabottan épp számára készült.”

Mára megszokott dologgá vált, hogy a magyar kormány politikájáról tűpontos, tényszerű, jól informált elemzések jelennek meg a világ vezető lapjaiban. A karácsonyi ünnep pillanatát találta alkalmasnak a The New York Times, hogy újra számbavegye Orbán Viktor viselt dolgait. Alig pár nappal korábban ugyanezt tette a Politico is. Európában pedig ma már a vidéki lapok is a tarthatatlan magyar állapotokról cikkeznek, nem hogy olyan meghatározó médiák, mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung, Le Figaro, Die Welt, Neue Zürcher Zeitung, Die Presse stb. – hogy csak a konzervatívakat emeljük ki.

Most először azonban különös egységfront van kialakulóban e téren a V4-ek sajtójában is – adta hírül kitűnő cikkében Bőtös Botond. Ez is újdonság, valami egészen más, mint ami az elmúlt évtizedekben történt. Az Európai Unióhoz való csatlakozás formálta V4-es kényszerű koalíció államainak politikai figyelme hosszú időn át igencsak aszimmetrikusnak bizonyult. Prága és Varsó horizontján Budapest gyakorlatilag nem volt jelen, még ha voltak is nagy ritkán szabályt erősítő kivételek, miként Budapest horizontján sem tűnt fel soha Bukarest vagy Pozsony. A közelség és a számos személyes kapcsolat dacára a magyar politikában a szlovák és a román érdekek értelmezése, nyomon követése ötödrangú dolognak számított, miközben persze Bukarest és Pozsony nagyon is tudatában volt annak, hogy maguknak európai teret legkönnyebben Budapest rovására szerezhetnek. Sok – nagyon megalapozott – fejtegetés szólt arról, hogy Robert Fico korábbi populista szlovák miniszterelnök milyen mesterien használta fel az orbáni túlkapásokat és kihívó döntéseket, hogy ezek tükrében az ő túlkapásai és kihívó döntései másodlagosnak és tolerálhatóaknak tűnjenek.

Fotó: Miniszterelnökségi Kabinetiroda

Könyvtár a miniszterelnök palotájában: az összes, Orbán által nem olvasott mű.

Hasonló volt Bukarestben is tapasztalható. Egyik nyugati kollégámnak a korábbi román elnök, Traian Băsescu – két interjú szünetében – négyszemközt mondta: „Számtalanszor említettem mind Barrosónak, mind pedig Junckernek, hagyják már Orbánt, hadd játszadozzon piciny farkával saját homokozójában, ügyet se vessenek rá…”

A maga nemében ugyancsak gátlástalan román politikus, aki viszont Orbánnál sokkal rafináltabb volt mindig, a maga szempontjából a legbölcsebb tanácsot adta az uniós vezetőknek, ugyanis tudta: ha Orbán azt tesz majd Magyarországon, ami saját és rendszerének logikájából oly nyilvánvalóan következik, akkor Bukarest mind a nemzetközi presztízs, mind az európai biztonság szempontjából végre leelőzheti Magyarországot.

Ez mára megtörtént.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy már rég nem e két balkáni állam versengéséről van szó, és végképp nem a magyar presztízs elvesztéséről, hanem arról a biztonsági kockázatról, amit az Orbán rendszer egész Európa számára jelent. Nem véletlen, hogy ha átlapozzuk az elmúlt hetek legjelentősebb nemzetközi elemzéseit, azokból az tűnik ki, hogy több Orbánnal kapcsolatos bírálat jelent meg, mint amennyiben ez idő alatt Putyin részesült. Okkal egyébként, hisz a „Putyin ügynöke” szerepében feltűnő Orbán bírálata már önmagában is magában hordozza az orosz rezsim által jelentett összes kihívásra való figyelmeztetést.

Az említett elemzések egyébként ma már világosan utalnak arra is, hogy az Orbán rezsim, belső logikája egy olyan abszurd teret hozott létre, mint amilyen abszurd önnön létezése a 21. században. Ez is elkerülhetetlen a távoli vagy éppenséggel a közel múlt hasonló politikai „fejlődéseinek” tükrében. Csak azok számára tűnik az MTI Országos Sajtószolgálata által komoly szövegként közreadott felhívás Orbán és Putyin megosztott Béke Nobel-díjjal való jutalmazására, akik megfeledkeztek arról, miféle politikusokat próbált saját lakájmédiájuk már e kitüntetésre ajánlani, az ugandai Idi Amin Dadától egy bizonyos Nicolae Ceauşescuig bezárólag. Nem az a fontos és figyelemreméltó e téren, hogy hasonló helyzetekben hogyan viselkedik egy ennyire a hatalom által dominált média, hanem, hogy maga a hatalom nem veszi észre: egy ilyen szervilis ötlet az utolsó szög abba a koporsóba, mely testre szabottan épp számára készült.

wikipedia commons

És az sem véletlen persze, hogy egy – egyébként végül is jelentéktelen – esemény, vagyis Orbánnak a várba való költözése, milyen hangsúlyokat kapott a nemzetközi térben, elvégre e tekintetben is azonnal működésbe léptek a közelmúlt párhuzamai, Ceauşescu balkán-barokk palotájától Viktor Janukovics posztszovjet, aranylábakon forgó vécécsészéjéig. Bár mondjuk a várbeli karmelita-kolostor felújítása-átalakítása – első látásra – ízlésben nem említhető a bukaresti-kijevi párhuzamokkal egy napon, a jelenség politikai abszurditása viszont tökéletesen megegyezik a bukaresti és a kijevi példával.

Hogy Hegel egyik bölcs mondását idézzem, melyet később Marx tőle vett kölcsön többször is: „A történelem ismétli önmagát, de míg először tragédiaként jelentkezik, később, mint komédia tér vissza.”

Ara-Kovács Attila

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK