Orbán az új Justin Bieber, 30 éves lett a Fidesz, Czeglédy cipősdobozban hordta a pénzt Gyurcsánynak, Karácsony Gergely testvére pedig nem akarja meghekkelni öccse kampányát, de azért az Echo TV-nek elmondta, hogy a békemenetre jár, és a Fideszre szavaz. Ezek voltak a kormánypárti média legfontosabb hírei nagypénteken.
G. Fodor Gábor az Origón ünnepli a Fideszt
„Bárki beláthatja, hogy a Fidesz elmúlt harminc éve másról sem szól, mint a rengeteg konfliktusról, vitáról, harcról, amelyet ennek a politikai nemzedéknek vállalnia kellett és vállalt is.
Bármilyen szép reménnyel is kecsegtetett azonban a forradalom, ha félbe hagyják, torzó marad.
A forradalmárok küldetése ugyanis nem ér véget azzal, hogy változtatnak. A neheze ezután következik. Nemcsak szét kell verni a régi világ kereteit, hanem földbe kell verni a cölöpöket, amelyen az új világ nyugszik. Magyarul: meg kell védeni a változtatásokat. Ez sem megy konfliktusok nélkül.
A félbehagyott forradalmak sehová sem vezetnek.
Mi lett volna, ha István király félbehagyja? Mi lett volna, ha a ’48-as reformnemzedék félbehagyja? Mi lett volna, ha a nagyjaink félbehagyják?
Mi lenne, ha félbehagynánk? Ma egész biztosan nem tartanánk itt.
Szükség volt a Fideszre 1988-ban, szükség van rá 2018-ban is.” (Origo: 30 éves a Fidesz)
Karácsony Gergely testvére az Echo TV-ben beszélt arról, hogy a Fideszre szavaz
„Ha ritkán látott öccsével egy asztalhoz ülhetnének, elmondaná neki, gondolja végig a családja történetét, amin közösen végigmentek, ahogy az őseik éltek, mivel jelenleg amit Karácsony Gergely tesz, azzal szembemegy a gyökereivel – nyilatkozta az Echo TV-nek Karácsony László. Karácsony Gergely bátyja hangsúlyozta, családjuk története, háttere nagyon eltér Karácsony Gergely gondolkodásmódjától. Arról is beszélt, ő részt vett március 15-én a Békemeneten, miközben testvére az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje a szoci szavazók előtt tartott beszédet. Véleménye szerint a Békemenet a hagyományos értékek melletti kiállást jelenti, amely a család számára is fontos.
Karácsony László, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjének bátyja az Echo TV-ben arról beszél, bár nem politikus, de az bírta mindenképpen megszólalásra, hogy elmondhassa, családjuk története, háttere nagyon eltér Karácsony Gergely gondolkodásmódjától. Karácsony László ugyanakkor hangsúlyozta, „nem a Gergő kampányát akarom meghekkelni”.” (Pesti Srácok: Karácsony Gergely családja ott volt a Békemeneten és a Fideszre szavaz)
A Ripost szerint úgy szelfiznek Orbánnal, mint Justin Bieberrel
„Meg-megszakad a kampánykörút, mert szelfizni muszáj. Olyan lett az Orbán-szelfi, mint régen volt az autogram. Gyűjtik, körbeküldik, terjed a Facebookon, mint egy vírusvideó.
Tegnap délután valahol Fonyód és Nagykanizsa között a Berényi fogadóban szólították meg Orbán Viktort, aki állítólag éppen a hely specialitását, a gombalevest kanalazta…
Persze, ugrott föl máris, tette le gyorsan a kanalat, mert a fogadó összes hölgydolgozója kijött a konyhából, köztük egy kisgyerekes édesanya.,
Ott, a konyhaajtó előtt készültek sorra a szelfik, külön-külön és együtt is…” (Ripost: úgy szelfiznek Orbánnal, mint Justin Bieberrel)
A TV2 robbantotta a cipősdoboz-bombát
„Gyurcsány pénze gyakorlatilag Czeglédyn keresztül, egy cipősdobozban jutott el azokhoz, akiket le akartak fizetni – részletezte a tanú. „Akkor kis fehér papírcetliken érkezett az összeg Czeglédyhez, aki kiosztotta a pénzeket. Mindig neki szóltak, ha a készpénz kellett erre arra. Czeglédi cipősdobozba vitte a pénzt Gyurcsányéknak. Bejáratos volt a Gyurcsány házba is.”
Sőt, Czeglédy Gurcsány Ferenc személyes és céges ügyeit is intézte, olyan feladatokat látott el, amelyek a bukott miniszterelnök számára kényes ügyeknek számítottak. Czeglédy ezekben az években információkat is gyűjtött politikustársairól is.
A Tények a riport végén hangsúlyozta, a hírműsorban nyilatkozó tanú írásba foglalta állításait.” (Origo: Cipősdobozban hordta a tízmilliókat Czeglédy Csaba Gyurcsánynak)
Az alapoknál, a mentőknél és háziorvosoknál kezdené az egészségügy talpra állítását kormányon Karácsony Gergely, aki 50 százalékos béremelést is ígér. A lakosság ma egyre többet fizet magánellátásra.
Kormányra kerülve az MSZP-Párbeszéd azt vállalja, hogy kétszeresére emelik az egészségügyi kiadásokat, és 50 százalékos béremelést hajtanak végre – mondta Karácsony Gergely, miután szakmai kerekasztal-beszélgetésen vett részt hétfőn.
Mint mondta, az Orbán-kormány rengeteg pénzt elvett az egészségügytől, és a pénz felét stadionokra fordította. Ennek következtében az emberek egyre többet költenek saját zsebből ellátásukra, s
kezd kialakulni a gazdagok és szegények egészségügye.
Karácsony egészségügyi miniszteri várományosa, Komáromi Zoltán háziorvos szerint egy új kormánynak a közfinanszírozású egészségügyi ellátás talpra állítása a legfőbb célja. Ezt az alapoknál, a mentőszolgálatnál, a háziorvosi ellátásnál, az alapellátó fogorvosoknál és sürgősségi ellátásnál kezdenék.
A magántőke szerepéről elmondta: nem engedhető meg, hogy olyan folyamatokat erősítsenek, amelyek a lakosság szegényebb rétegének ellátását veszélyeztetik. Rossz úton halad az Orbán-kormány, amit az is mutat, hogy a lakosság többet fizet a magánellátásra, főként diagnosztikára és járóbeteg-ellátásra, mint amennyit az állam költ ugyanezekre – mondta Komáromi.
A parlamenti
ciklus végére garantálják az egészségügy működőképességét,
a benne dolgozók egzisztenciális és a betegek ellátási biztonságát – jelentette ki.
Jelenleg nem gondolkodnak a vizitdíj visszaállításán, most akkora a baj, hogy ezzel nem veszélyeztetnék az egészségügy átalakítását. Most az állami finanszírozás mértékét kell megnövelni – mondta Komáromi Zoltán.
Ezen a héten is összegyűjtöttünk több emlékezetes mondatot, amelyek különböző politikusok száját hagyták. Emlékszik például arra, ki szerint presztízs, ha őt meghívják? Töltse ki kvízünket és kiderül.
Karácsony Gergely nevében telefonon személyes adatokat gyűjtenek és személyesen üres lakásokat keresnek „migránsok számára”. Új fordulatot vett a kampány.
A telefonos választási kampány keretében ismeretlen férfihang jelentkezik telefonon azzal, hogy Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje nevében személyes elérhetőségi adatokat (telefonszám vagy e-mailcím) kér, hogy erre információkat juttathassanak el a későbbiekben. E sorok írója is kapott hívást, amelyben 45 másodperc állt rendelkezésre az adat bediktálására.
Karácsony Gergely a Klubrádióban elmondta, hogy telefonos kampányukban
saját hangján „hívja” azokat, akik korábban hozzájárultak a szám megadásához.
Ezzel párhuzamosan aktivisták járják a házakat, hogy
üres lakásokat keresnek migránsok számára
– mondta el egy hallgató a rádióban. Ez rímel a kormányzati propaganda elmúlt hetekbeli fordulatára, amely szerint ha az ellenzék nyeri a választást, akkor lakásokba fognak fognak „migránsokat telepíteni”: először csak önkormányzati tulajdonúakba, később már arról beszéltek, hogy magánlakásokba is.
Karácsony Gergely elmondta, hogy a Fidesz hatalmának végét érezve alkalmazza ezt az eszközt. Feljelentést tesznek.
Senki sem tudja pontosan, hogy mire utalt Orbán Viktor, amikor március 15-én elégtételről beszélt, de a kontextus miatt fenyegetőnek tűnik a kijelentés – mondta a Független Hírügynökségnek Kálmán László nyelvész, az ELTE docense, aki saját bevallása szerint már régen feladta, hogy értelmet keressen a miniszterelnök szavaiban. A nyelvész szerint az ellenzék nem tudott eredeti retorikával előállni az ünnepen, pedig a kormány kommunikációja korántsem annyira bravúros, ahogy sokan hiszik. Arról is beszélt, kik kommunikálnak a legjobban a magyar politikusok közül.
Az elégtételről? Mivel senki sem érti, hogy ez pontosan mit jelent, mit akart vele mondani, ezért nagyon nehéz rá válaszolni. Egyesek azt mondják, hogy leginkább a Jobbiknak szólt az üzenet, esetleg az LMP-nek. Vagyis azok a pártok aggódjanak, akik nem működnek velük együtt, és ha ez így marad, akkor jönnek majd a megtorló intézkedések. Más értelmezést egyelőre nem látok.
Azért tettem fel ezt a kérdést, mert arra vagyok kíváncsi, hogy a nyelvész ezt üres fenyegetődzésnek veszi?
Nyelvi értelemben kevésbé tűnik fenyegetőnek, mint tartalmilag, amit beleolvasunk. Az elégtétel önmagában nem egy fenyegető szó, annyit jelent, hogy egy sérelmet kiegyenlít. De a kontextus miatt fenyegetővé válik. A miniszterelnök szájából, még ha lovagias kifejezést is használ is, ezt nem lehet másként értelmezni, csak fenyegetésként. A lovagias kifejezések meg amúgy sem illenek egy miniszterelnökhöz. Szóval
zűrzavaros ez az egész, de én már régen feladtam, hogy mélyebb értelmet keressek Orbán Viktor szavaiban.
Ezzel együtt nem gondolom, hogy itt mindenki be lett fenyegetve a miniszterelnök által, de a közhangulatra jellemző, hogy ezt is kihallották belőle
De lehetséges, hogy a fenyegetettség hangulata már elegendő ahhoz, hogy ennek megfelelően viselkedjenek az emberek…
Az Orbán-rendszer, okulva a korábbi diktatúrák tapasztalataiból, rájött, hogy felesleges totális keménységet mutatni, elegendő fenntartani a félelemnek a légkörét annyira, ami elegendő a biztonságos uralkodáshoz.
A március 15-i rendezvényeken szinte minden színpadról elhangzott e Nemzeti dal két sora, a kérdés, hogy „Rabok legyünk, vagy szabadok”. Mire lehet következtetni abból, hogy az ellentétes oldalon állók ugyanazt az idézetet választották?
Először is: nem örülök annak, hogy ugyanazt választották. 1848 polgári forradalma a feudális berendezkedés ellen irányult. Ennek egyik emblematikus vezetője,
az alapvetően balliberális, bevándorló hátterű fickó volt, ugye Petőfiről beszélünk.
Mit tud ezzel kezdeni egy illiberális vezetés? A szabadság mozzanatot emeli ki a munkásságából. Nem az egyéni szabadság értelmében, hanem a nemzeti függetlenséget. És ezt értelmezi át úgy, hogy a szélsőjobboldali népek jelszavává váljon. Ez az ő viszonyulásuk ehhez az ünnephez: csak a nemzeti függetlenséget szabad hangsúlyozni, és semmit nem szólni a társadalmi egyenlőtlenségekről. Az akkori Bécset a mostani Brüsszelhez kell hasonlítani, másként tehát arról beszélnek – a rabok legyünk vagy szabadok verssor idézetével -, hogy nyögjük.e tovább a Soros-Brüsszel rabigát, vagy nem. Azt nagyon sajnálom, hogy az ellenzék nem tudott egy ellenretorikát kitalálni. A baloldaliak nyugodtan idézhettek volna, akár Petőfitől is, erősen baloldali ihletettségű verset, a liberálisok meg liberálisat. Bár adjuk meg, hogy Karácsony Gergelytől hallhattunk azért ilyet. Mert ’48 tartalmazott erős társadalmi töltetet, nem pusztán a nemzeti függetlenséget.
Kálmán László. Forrás: Wikimedia Commons
Még úgy sem, hogy a baloldal azt akarta kiemelni, hogy az Orbán-rendszer maga a börtön?
Ez talán túlzás. De, amit én hangsúlyozni akartam, hogy
az ellenzéki retorikának élesen különböznie kell a kormányétól.
Tudni lehetett, hogy ők milyen irányt választanak. A baloldaliak és a liberálisok ki tudták volna aknázni az 1848-ban rejlő, számukra adekvát üzeneteket.
Az elmúlt nyolc évben kialakított lényegi egypárt rendszerben nem érezhetik úgy az emberek – az ellenzéki pártok -, hogy rabokká váltak?
Ismétlem: az emberek nem teljesen ezt érzik. Mint ahogy – sajnos – nem a mindennapi gondjuk a sajtószabadság hiánya. Itt nem visznek el minden nap embereket, nincsenek a határok lezárva, nincs csengőfrász… Egy átlagos magyar családban, vidéken az, hogy nem lehet fogni a Klubrádió adását, nem jelent problémát. Éppen ezért az ilyenekkel nem lehet igazi nagy tömegeket megmozgatni. Se a sajtószabadsággal, se más szabadsághiánnyal. Magyarországon számomra is érthetetlen, hogy
miközben Szlovákiában, vagy Romániában az állam diszfunkcionális működésére rendkívül érzékeny a lakosság, nálunk ez nincs így.
Pedig a Nemzeti Együttműködés Rendszerét mindenütt érzékelik, szinte minden vállalkozás a Fidesz kezében van, az ellenőrzés is, de valamiért ez itt nem mozgósítja az embereket. Nálunk nem vált ki akkora indulatokat a politikai és gazdasági hatalom összefonódása és keveredése, mint a környező országokban.
Sokan polemizálnak azon, hogy mi is az, ami ma hazánkban van: diktatúra, féldiktatúra, autoriter rendszer? Nyelvileg egyáltalán meghatározható?
Érdekes kérdés, hogy nyelvileg minek lehetne nevezni ezt a rendszert, és bár ez a szakmám, mégis teljesen hidegen hagy. Nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, hogy minek nevezem el a rendszert. A politikusok szavaiból meg azért nem tudunk igazi következtetéseket levonni, mert a politika mégiscsak egy színpad, ahol mindenki szerepeket játszik, és mindenki olyan nyelvezetet használ, amilyen képet ki akar alakítani magáról, és ez nem feltétlenül függ össze azzal, hogy mit gondol, vagy mi a valóságos helyzet, hanem, hogy milyen látszatot akar kelteni. Például, ha a Fidesz megszólalóit vizsgáljuk, akkor ott két fő irányt találunk: egyrészt a mesterkélt, archaizálót, az engem rettentően idegesítő körülményességgel, aminek csak PR céljai vannak, hogy azt gondolják róluk, itt rettentő művelt emberek beszélnek, akik nagyon választékosan fejezik ki magukat, és év helyett esztendőt mondanak. Ez tehát az egyik cél, a másik pedig, hogy a demokrácia látszatát keltsék. Nagyon gyakran használják azokat a kifejezéseket, amelyek a polgári demokrácia kellékei. Ahogy Ungváry Rudolf mondja, ez egy rejtőzködő rendszer, maskarát visel, a demokrácia maskaráját.
Nyelvi maskara ez, nem?
De igen, hiszen ez segíti őket hozzá a rejtőzködéshez, hiszen a tettek mind ellentmondanak a demokratikus működésnek.
Hova tegyük akkor a némethszilárdi stílust?
Sokféle stílust igyekeznek megjeleníteni. Van az értelmiségi kör, Gulyás Gergely, Kovács Zoltán, Hidvéghi Balázs, Csepreghy Nándor, ők a képzett, művelt nyelvhasználatot képviselik. A másik csoport a Hollik, a Németh Szilárd, Tuzson Bence, akik a nép hangját képviselik. Lehet egyébként, hogy sokkal jobban gondolkodnak, meg műveltebbek, mint amilyennek mutatják magukat.
A Fideszt sokáig jellemezték úgy, hogy kommunikációs bravúrokra képes. Mondhatjuk-e azt, hogy mostanság, amikor botránysorozatokon mennek keresztül, ez a képességük már nem működik?
Én soha nem értettem egyet azzal, hogy bravúrosan kommunikálnának. Bizonyos rétegeinek a kommunikációban feltűnően jók, például abban, amikor folytonosan csak ismételgetik ugyanazt az állítást, szólamokat, anélkül, hogy kiesnének a szerepükből.
Nagyon jól tudnak csúsztatni, azaz nem a kérdésre válaszolni, hanem másfelé csúsztatni a témát.
Vannak persze ügyetlenek is, akik azonnal Gyurcsányozni kezdenek, ezek a legügyetlenebbek.
Vagy, ha egy nagykövetet visszahívnak, aki történetesen nő, de ennek semmi köze az eseményekhez, és erről kérdezik a miniszterelnököt, aki erre úgy reagál, hogy ő nem foglalkozik nőügyekkel. Ezek, mondom, a legügyetlenebb fajtái a csúsztatásnak, de általában ügyesen csinálják. De ez a kommunikációnak csak az egyik rétege, amiben ügyesnek mondhatóak. A mostani botrányoknál viszont már nem elég ez a fajta beszéd. Hadd említsem itt példaként Gulyás Gergelyt, aki, amikor Kósa Lajos ügyéről kérdezték, azt találta mondani, hogy a férfiak, ha nőkről beszélnek, gyakran túlzásokba esnek. Ez a fajta csúsztatás nem pusztán ügyetlen, már nem is elég ahhoz, hogy kimagyarázza az amúgy persze kimagyarázhatatlant. Amit hangsúlyoznék: a Fidesz a kommunikációnak ebben a rétegében, a történetmesélésben, amikor nem elterelni kell a figyelmet, hanem valamire ráirányítani, vagy valamit felvázolni, nos, ebben egyáltalán nem olyan jó. Soha nem is volt. És van egy harmadik réteg, amit tematizálásnak nevezünk, amikor bedobnak valamit, mint mondjuk a migránsozást. Ebben egy-két sikert elértek, de itt sem nevezném őket bravúrosnak.
Hova tegyünk egy olyan mondatot, amikor a Kósa-ügy kapcsán, lényegében a miniszterelnök – a szóvivőjén keresztül – annyit reagál, hogy, idézem, „kampánylyukból kampányszél fúj”?
Ez az úgynevezett átkeretezés, amikor egy bizonyos témáról más szempontból kezdek beszélni. Itt arról van szó, hogy a kérdést viszi el más irányba, mintha a kampány része volna, miközben a konkrét esetre kellene reagálni. Ezt sem nevezném ügyes csúsztatásnak. Van egy másik irány is, amit ad hominemnek szoktak mondani, ahol az adott személyre terelik a szót, arról kezdenek beszélni. Amúgy nagyon kíváncsi lennék rá, hogy milyen tréningeken készítik fel a Fideszeseket, mert nagyon hasonló a reakciójuk és a stílusuk.
Egyébként ma már le is lepleződnek ezekkel a módszerekkel?
Ez nagyon függ a hallgatóságtól. Nem akarok senkit alábecsülni, azt azonban tudjuk, hogy
a magyar lakosság szövegértési képessége nem a legjobbak közé tartozik. Sokaknak egyszerűen nem tűnik fel a csúsztatás, nem veszik észre.
Azt mondta, hogy a Fidesz kommunikátoraira két vonás a jellemző: az értelmiségi és a népet megszólító típusú. Hova soroljuk magát, a miniszterelnököt?
Középutat képvisel, illetve lavírozik a kettő között. Ő is használja időnként a terjengő, archaizáló kifejezéseket, de mégsem értelmiségi stílusban beszél. Tehát ő azt a szerepet játssza, ahol a nép egyszerű fia kiművelődött és felemelkedett; használja a műveltségre utaló kifejezéseket, de alapvetően egyszerű ember.
Ő mégiscsak a kolbásztöltéshez ért igazán, de kiiskolázták.
Szóval eljátssza azt a szerepet, ami nagyjából meg is felel az ő igazi élettörténetének. Radikálisan másképp beszél, mint Gulyás Gergely, vagy Kovács Zoltán; egyáltalán nem értelmiségi közönséghez beszél, de használja azokat a fordulatokat, amelyekkel éreztetheti, hogy művelt.
Tudna-e a magyar politikusok között egy nyelvi toplistát készíteni?
Hú, de nehéz… Ezen nem gondolkodtam korábban, ráadásul nagyon sok a szereplő…Meglepőt fogok mondani: van például egy párt, amelynek szinte minden megszólalója viszolygást kelt bennem, nagyon rosszul beszélnek. Ez a Jobbik, ugyanakkor a párt elnöke, Vona Gábor az egyik legjobban beszélő politikus a parlamentben. Nem tudom, miként oldják meg ezt a diszkrepanciát, hogy lényegében az összes Jobbikos tűrhetetlenül rosszul beszél, az elnök meg az egyik legprofibb megszólaló. Vona Gábor az élre kívánkozik, Karácsony Gergelyt ígéretesnek tartom, Kunhalmi Ágnes, ez már régi megfigyelésem, nagyon jól beszél, vagy például Demeter Márta az egyik legjobban beszélő MSZP-s politikus volt, és most LMP-sként is az.
A csinos nők beszédét kedveli?
Nem… Elismerem azt, hogy ennek köze van ahhoz, hogy csinos nőkről van szó, de csak annyiban, hogy az MSZP-ben és az összes magyar pártban a nők háttérbe vannak szorítva, Kunhalmi is csak most jutott kiemelt szerephez, Demeter, bár nem ismerem az okokat, de lehet, hogy azért hagyta ott a szocialistákat, mert nem kapott megfelelő szerepet, és amióta pártot váltott, valamelyest kibontakozott. Őt különben talán a legjobb kommunikátornak tartom a mezőnyben. De folytassuk a csinos nőkkel: Hajdú Nóra az Együttben a legjobban beszélő magyar politikusok közé tartozik, érdemtelenül keveset szerepel. Az LMP-ről semmi jót nem tudok mondani kommunikációs szempontból; Hadházy ugyan javul, de még nem jó, Szél Bernadettet sehová nem tudom helyezni.
És a Fideszesek?
Hát itt nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni attól, hogy mit mondanak, mit képviselnek.
Elképzelhető, hogy azért van így, mert a Fidesz elkerül minden spontán helyzetet?
A spontaneitás kulcsszó. Ennek hiánya szinte minden párt megszólalóira jellemző.
Úgy beszélnek, szinte kivétel nélkül a politikusok, mintha kötelességük lenne elfedni a valódi érzelmeiket.
Azt gondolják, hogy célszerű valamilyen szerepet játszani, és ezzel valamilyen képet kialakítani magukról, ám azt hiszem, tévednek ebben. Sokkal célravezetőbb lenne sokszor az őszinteség, az emberek megérzik az őszinteséget és szimpatizálnak vele. Szél Bernadett például azért van hátul az előbb említett listán, mert neki nincs egyetlen őszinte szava sem.
Ha már őszinteség… Mennyire lepleződik le a hazugság a nyelven keresztül?
Ez is a hallgatóságtól függ. Vannak, akik érzékenyebbek, és azonnal látják, ha valaki nem őszinte. Ezzel külön tudományág foglalkozik. Vannak a hivatásos hazudozók, akik azért kapják az órabérüket, hogy egységnyi idő alatt mennyit tudnak hazudni, azokon nagyon hasonló jeleket fedezhetünk fel. Például a felvont szemöldököt, amitől megfeszülnek az arcizmok, és azt szolgálja, nehogy valamilyen spontán reakciót lehessen leolvasni, de ezekre nem mindenki érzékeny. Azt azért még szeretném rögzíteni, hogy az őszinteség hiánya nem egyenlő a hazudozással. Szél Bernadettnél is így igaz; nem azt állítottam, hogy nem mond igazat, hanem nem őszinték a gesztusai. Ezeket a jeleket pedig, különösebb képzettség nélkül is le tudják az emberek olvasni. Kunhalminál leolvashatóak az érzelmek, Szélnél nem. Megismétlem: szerintem a politikusoknak sokkal jobban oda kellene figyelniük arra, hogy ne leplezzék az érzelmeiket. És akkor sokkal népszerűbbé válhatnak.
Az antikorrupciós tervekről, a magánzsebekbe folyatott közpénzekből származó vagyonok visszaszerzéséről, az ezzel kapcsolatos tervekről tárgyalt ma a Karácsony Gergely vezette árnyékkormány. A döntéseket az MSZP-PM miniszterelnök-jelöltje, valamint Kaltenbach Jenő jogászprofesszor és Harangozó Tamás, szocialista politikus ismertette.
Jogállami eszközökkel kíván kormányra kerülése után igazságot tenni, a múltat rendbe tenni és a tisztességes kormányzást alapjait megteremteni Karácsony Gergely. Mint budapesti tájékoztatóján elmondta: az első intézkedések között lesz az európai főügyészséghez való csatlakozás és egy antikorrupciós ügyészség felállítása, amelynek vezetésével – ha ezt a parlament konszenzussal elfogadja majd – Kaltenbach Jenőt kéri fel. Ugyanőt kérte fel arra, hogy készítse elő, dolgozza ki az ügyészség felállításával kapcsolatos részleteket.
Ami pedig a korrupció jövőbeni megakadályozását illeti – Karácsony szerint nem kell mást tenni első lépésként, mint a 2014-ben Zuglóban bevezetett átláthatósági szabályokon alapuló modellt országosan alkalmazni –
ennek a teljes átláthatóság a lényege, az, hogy nem csak a szerződések, de minden azokkal kapcsolatos dokumentumok is nyilvánosak.
Kaltenbach Jenő elképesztő adatokkal illusztrálta a magyarországi korrupció mértékét.
A korrupcióval érintett összeg évi 500 milliárd forint, ami az éves uniós támogatásunk fele.
Riasztó az is, hogy a világon nálunk a legalacsonyabb azoknak az aránya – 23 százalék –, akik hajlandók fellépni a korrupcióval szemben, s az indok az, hogy nem bíznak a fellépés sikerében. Ez is mutatja, hogy milyen súlyos, az egész társadalmat érintő problémáról van szó, mondta Kaltenbach, hozzátéve:
a felállítandó független ügyészség egyik legfontosabb feladata az elmúlt 8 év közbeszerzési és támogatási szerződéseinek szisztematikus átvizsgálása lesz, objektív, független szakértők bevonásával.
Karácsony Gergely beszélt arról is, hogy a közpénzekből elvett magánvagyonok visszaszerzésének módszereiért nem kell messzire menni: meg kell vizsgálni a romániai gyakorlatot, s annak elemeit újragondolva alkalmazni. A részletekről Harangozó Tamás beszélt, aki szerint vannak olyan módszerek, amelyekhez elegendő az egyszerű parlamenti többség. Ilyen a vagyonosodási vizsgálatok újraindítása, a visszaélésszerű ún. Lex-törvények (például a trafiktörvény) megsemmisítése, s lehetőség szerint az eredeti állapot visszaállítása, vagy éppen az állami földek bérbeadási döntéseinek a felülvizsgálata a spekulánsok, fideszes oligarchák által szerzett földek visszavétele érdekében.
Emellett ismét bevezetnék a Fidesz által megszüntetett offshore-adót, továbbá feles törvénnyel az úgynevezett oligarcha-adót, amit az uniós és költségvetési pénzekből 1 milliárd forint feletti éves árbevételre szert tévő cégekre vetnének ki,
befizettetve velük a közösbe árbevételük 75 százalékát. Hasonlóképpen járnának el a letelepedési kötvényekből szerzett bevétellel – elszámoltatnák az érintett cégeket, s ha nem tudnak fizetni, akkor büntetőeljárást indítanának ellenük.
Árnyékkormányt hirdetett Karácsony Gergely az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje. A leendő kabinet koalíciós kormányzásra készül a demokratikus pártokkal, de néhány fontos poszt már gazdára talált. A névsorban szerepel Komáromi Zoltán háziorvos, Daróczi Gábor oktatási szakértő, Hegyesiné Orsós Éva szociális szakértő, Mellár Tamás közgazdász, Andor László közgazdászt, Wittinghoff Tamás Budaörs polgármestere. Továbbá Ámon Ada közgazdász, az Energiaklub korábbi vezetője, aki a környezetvédelmi tárcát kapná és terveiről nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.
Sokan önt „zöld” celebnek tartják, és a hazai közélet tíz legbefolyásosabb női vezetőjeként emlegetik, aki eddig aktívan még nem politizált. Most viszont csatlakozott Karácsony Gergely árnyékkormányhoz. Biztos benne, hogy ez az ön terepe?
Mindig azt gondoltam, hogy a zöld ügy közügy, így tehát politika. De semmiképp nem pártpolitikára adtam a fejem, pusztán azért vállaltam ezt, hogy hatással legyek a környezetvédelmi ügyekre, illetve az energetika hazai fejlesztésére. Más pozícióban ugyan, de ezt csinálom már évtizedek óta.
Árnyék-miniszterként a legfontosabb programpontja, hogy leállítaná a paksi atomerőmű bővítését. Biztos benne, hogy a már megkötött nemzetközi szerződés felmondható, nem kerülne ez nagyon sokba?
Azt közgazdászként lehetetlenségnek tartom, hogy egy még csak papíron létező beruházás leállítása drágább legyen, mint amit majd befejeznek.
Ha a magyar állam nevében mégis olyan szerződést kötöttek, hogy a beruházás visszamondása aránytalanul nagy terhet jelentene majd az ország számára, az szerintem kimerítené a hazaárulás fogalmát.
Ennek megítélése persze a bíróság dolga. Ezt azonban majd jogi fórumokon kell tárgyalni. Fontos tudni, hogy mindezidáig egy kapavágás sem történt, hiszen az egész beruházás még csak engedélyezési fázisban van.
Hogy mi áll a papírokban, azt ebben a pillanatban kevesen tudják, hiszen a szerződések titkosak.
A kormányközi megállapodások ugyan a parlament elé kerültek, de a részleteket taglaló három szerződést titkosították. Ezeknek pusztán a részleteit villantották fel a nyilvánosságban.
Ugyanakkor az orosz hatalom nemcsak üzleti partner, hanem világhatalmi tényező. S ha igaz, akkor a gáz miatt is függő helyzetben vagyunk tőlük. Ilyen körülmények között is lehetne ugrálni?
Az orosz gáztól való függőség problémájára ostobaság azt a válasz adni, hogy vásárolunk még egy atomerőművet, ehhez fűtőelemet és még a hitelt is ugyaninnen vesszük fel. Ennél több módon már nem is lehetne egyetlen országtól függővé válnunk. Magyarország elemi érdeke, hogy az energia-igényeit több forrásból elégítse ki, amelyben óriási szerepe van a saját forrásainknak, tehát a megújuló energiáknak.
Az atomerőmű energiáját pedig hosszú távon a szél- és a napenergia pótolhatná, de ebben sokan kételkednek. Ön biztos benne?
Egészen biztos vagyok, mert az Energiaklub modellezte ezt is. Ami azonban nem azt jelenti, hogy Magyarország hirtelen egyik évről a másikra képes olyan méretű szél- és naperőmű kapacitásokat létrehozni, melyek alkalmasak a Paks által eddig előállított energia pótlására. Viszont fokozatosan ez a villamosenergia rendszer kiépíthető és nem is kerül többe, mint Paks II, továbbá nem kell hozzá orosz hitel.
Miközben a világ a megújuló energiák felé fordul, Magyarország az unióban vállalt mennyiségnek jórészét az erdők pusztításával állítja elő. Ugyanis ki tudja miért, Európa elfogadja megújuló energiának a fával való hőtermelést is. Pedig a fa, az erdő csak 30 évenként képes megújulni. Ilyen nagy technológiai hátrány könnyen behozható?
Ez alapvetően politikai akarat kérdése. A szél és a nap egészen másként állít elő energiát, mint a hagyományos erőművek. Az eltérő technológiák természetesen különböző műszaki feltételeket, hálózatfejlesztést igényelnek. Ha a politika ezeket támogatja, akkor piaci alapon is gyorsan megtörténik a műszaki megújulás, így Németország, Spanyolország, Portugália vagy akár Ausztria is jó példa erre. Ezekben az országokban ma már nagy mennyiségű megújuló energiát használnak fel, mert előzetes fejlesztésekkel felkészültek erre. Sajnálatos módon, Magyarországon hátráltatják a korszerű technológiák térnyerését, ami hosszútávon drágítja az energetikai beruházásokat, s ezzel a nap- és szélenergia beruházásokat is.
A miniszteri „székfoglalójában” azt mondta, hogy ha hivatalba kerülne, átalakítaná a hatósági árszabályozást. Ebből ön szerint kiderülhetne, hogy a rezsiharc nem volt más, mint blöff?
Ne haragudjon, ezt a fogalmat kimondani sem szeretném.
Hazugságnak érzi?
Igen, mert ez egy durva kampányfogás volt. Úgy gondolom, hogy a hatóságoknak a dolguk az, hogy a piaci árakra építve állapítsák meg az energia árakat. Az már politikai döntés kérdése, hogy a rászoruló családok – kizárólag ők, nem pedig az uszodájukat fűtő milliomosok – milyen szociális kedvezményeket kaphatnak. De a kettőt nem lehet összekeverni.
A saját programom alapvetően arról szól, hogy a magyar háztartások és vállalkozások számára – uniós források felhasználásával – lehetővé kell tenni olyan beruházásokat, amelyek a jóval hatékonyabb energiafelhasználást teszik lehetővé.
Friss számítások szerint a háztartások felére csökkenthetnék a ma felhasznált mennyiséget.
Ez eddig csak az otthonok töredékében történt meg, de legalább olyan fontosnak érzem, mint hogy az árak tükrözzék a piaci viszonyokat.
Kétségtelen, hogy a rezsicsökkentés-blöffel lehetett választást nyerni, de az sem verte ki a biztosítékot, hogy a lakások energia-hatékonyságára nem költött a magyar kormány, a hivatalokat viszont korszerűsítette. Ez nyereség, vagy veszteség?
Ez borzasztóan komoly veszteség! Ugyanis a vissza nem térítendő uniós támogatásokat, – ha azokat a magyar családok kapják – saját erővel is kiegészíthették volna. Az elköltött pénz ebben szisztémában megháromszorozhatta volna önmagát. A lakások tízezreinek a korszerűsítése pedig hosszú távon komoly energia-megtakarítással jár.
Ehelyett azonban az uniós forrásokat teljes egészében egyházi- vagy kormányzati ingatlanok hatékonyság-növelésére használták fel; ki tudja, milyen hatékonysággal, kinek a rokona nyert ilyen tendereket. Így aztán csak harmad annyi beruházás valósult meg, mint amennyire szükség lett volna, és nem is ott, ahol az a legcélszerűbb.
Vannak statisztikák, amelyek szerint a paksi erőmű egy évi termelése megtakarítható lett volna, ha a hatalom a magyar lakások korszerűsítésére használja fel a támogatást, amit egyébként arra is kap!
Ezt valóban így van. Annak idején az általam vezetett Energia-klub kiszámolta, hogy 50 milliárdos energiatakarékossági program végrehajtása révén a háztartások megtakarítása elérte volna az atomerőmű által megtermelt energiamennyiséget. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen program Soprontól Záhonyig teremt minőségi munkahelyeket.
Azt még a posztjáról távozó Illés Zoltán is elismerte, hogy a Fidesz szétverte a korábban működő környezet- és természetvédelmi rendszert. Gondolja, hogy ezt egy új kormány hajlandó és képes újraépíteni?
A rombolás mértéke hatalmas. Magyarországon szerencsére a természetvédelemnek komoly hagyományai vannak, de még így is jó időbe telik, amíg a szakértelem újra a helyére kerül. Sajnos az itt dolgozók egy jó része megkeseredett vagy elhagyta az országot. Az újdonsült kormányzat határozott szándéka a civil szervezetekkel való együttműködés felélesztése, amelynek segítségével talán gyorsabban újjáépülhet a korábban jól működő rendszer.
Áder János „zöld” államfőnek tartja magát, mégis szemrebbenés nélkül aláírta a napelemek megadóztatását, vagy természetvédelmi intézmények szétverését. Lehet így az ország környezetbarát?
Legalább a klíma ügyét szem előtt tartja az államfő. Még akkor is üzenetértékű ez, ha azokat a törvényeket, amelyek romboltak, valóban szemrebbenés nélkül aláírta Áder János. Ide sorolhatnám még a szélenergia ellehetetlenítését is.
Úgy látszik, hogy az uniós pénzek haverok általi lenyúlása ország-specifikus. A G7 portál szerint 12 milliárdot úgy lehetett megpályázni, hogy szinte senki nem tudott róla. Egyetlen délután, néhány órán keresztül lehetett csak pályázni. Mintha „valakinek” kiírták volna a vissza nem térítendő összeget.
A regnáló kormány mindig úgy ír ki pályázatokat, hogy a kedvezményezett haveri kör már ugrásra készen áll, előre ismerve a feltételeket. Vélhetően most is ez történt, hiszen e pályázat feltételeinek nem lehetett percek alatt megfelelni. Bennfentes információk, korrupció, aminek következtében haverok, barátok, rokonok nyernek.
Ez minden piaci logika ellen való, a verseny mellőzése pedig mérgezi a gazdaságot és a közgondolkozást. Ezt mielőbb meg kell szüntetni. Ne legyen kétség, a számlát mindig a társadalom fizeti.
Van elképzelése, hogy miniszterként, hogy tudna együttműködni a Fidesz államfőjével, Áder Jánossal, vagy Jávor Benedekkel, aki az Európai Parlament szakbizottságának az alelnöke?
Szerintem Áder János boldog lenne, ha klímabarát törvényeket írhatna alá. Jávor Benedekkel, aki az Európa Parlament ismert magyar képviselője, jelenleg is remek munkakapcsolatban vagyok. A két ismert politikus mellett az EU keleti régióját is fontos lenne érdemi párbeszédre késztetni az uniós klíma és energia törekvések mentén. Ezt is feladatomnak tekinteném.
Korábban azt nyilatkozta, hogy a Magyarországon nemcsak a regnáló kormányok, hanem az energetikával foglalkozó multik is ludasak abban, hogy ország zsákutcába tart. Mert gyártják az atomerőműnek a turbina lapátot, ahelyett, hogy a korszerű technológiát adnák. Környezetvédelmi miniszterként velük is harcos lenne?
Az ilyen vállalkozások a kiszámíthatóságot és persze a nagy megrendeléseket szeretik. A politikai kockázatot nem szeretik. A meglévő lehetőségeket használják ki. Ha egy kormány atomerőművet akar építeni minden áron, akkor abba akarnak beszállni. Ha stabil szabályozás mellett szélerőmű parkhoz szállíthatnak alkatrészt, akkor erre készülnek fel. A lényeg a politikai akarat és a garanciák.
Az állam szabályozó, ösztönző szerepének kiemelkedő jelentősége van.
A Siemens, a General Electric, az RWE vagy az E. ON saját bevallásuk szerint is sokkal inkább érdekeltek lennének a modern technológia terjesztésében, ha a hazai energia- és klímapolitika ezt a fejlődési irányt preferálná.
Nekik ugyanis édes mindegy, hogy szélkerék-lapátot vagy egy atomerőműben használt turbinalapátot gyártanak.
Ma már a legtöbb új környezetbarát technológia ugyanannyi idő alatt térül meg, mint egy szennyező.
Közeledik a választás, ráadásul március 15-e alkalmából is több nagygyűlés volt, így aztán talán még a szokásosnál is több emlékezetes mondat hagyta el politikusaink száját. Ön mennyire emlékszik? Töltse ki kvízünket és kiderül.
Amikor feljöttem a Fővám téri metróállomásból, aggódva néztem széjjel. Az égen nehéz felhők közeledtek, kicsit csepergett az eső is, de az ellenzéki nagygyűlés gyülekező közönsége mit sem törődött mindezzel. A színpadon már a Pa-dö-dö nyomta a műsort, s ahogyan Falusi Mariannt és a kerekes székes Lang Györgyit sem izgatta mindez, egyre jobb hangulatban énekeltek velük idősebbek és a fiatalabbak: Hé-hé-hó-hó, nyaralni volna jó…
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
A gyorsan sok ezresre bővült tömeg hamar megtöltötte az utcát. Sokaknak már csak hátul, valahol a Kálvin tér bejáratánál jutott hely. Az a sok ember, aki ezen a délutánon vette a holmiját, és eljött a Szabadság-híd lábához, egytől egyig arra volt kíváncsi, vajon jó lesz-e nekünk itt élni ebben az országban. Mi vár ránk néhány hónap, néhány év múlva?
Kinek van kölcsön táblája?
– kérdezősködött egy huszonéves-forma fiú. Figyeltem, még véletlenül se az idősebbektől próbált kunyerálni, a maga korúakat kereste. Egy piros orkándzsekis csapat csinos, szőke vezetője megszánta. Nem kérdezte „kinek a színeiben” jött ide, kezébe nyomott egy Karácsony-képes „Talpra magyar!” táblát, és egy perc múlva már együtt skandálták a tömeg éppen felkapott jelszavát.
Egy másik társaság kis DK-zászlókat lobogtatott. Látszott, nem a „központból” kapták ellátmányként, maguk fabrikálták. Amikor rákérdeztem, jót mosolyogtak. „Akkor sikerülhetett volna jobban is, ha egyből kiszúrta” – próbálta a kabátja alá dugni az egyik asszony és még bele is pirult az igyekezetbe. Látszott, nem pestiek, Mezőkövesdről jöttek.
Busszal hozták önöket? – faggattam. – Csoportosan?
„Ezt nézi ki belőlünk? Az egy másik rendezvény!”
– morgott tettetett sértődöttséggel egy idősebb férfi. Benyúlt a zsebébe, elővette a vonatjegyeket. – Oda vissza fejenként 5400 forintot fizettünk ezért.
Hányan jöttek? – kérdeztem. Negyvenöten – mondta és bemutatkozott: Guti Árpádnak hívják.
Kicsit odébb egy fiatal szocialistákból álló csapat rendezte éppen a sorait. A lányok álltak előbbre a fiúk mögöttük, ők átlátnak a fejük felett is. Halásztelekről jöttek, a képviselő-jelöltjüket kísérték el a gyűlésre. Vagy tízen, tizenöten lehettek, de néhányan leszakadtak tőlük, valahol hátrább kaptak csak helyet a tömegben.
Ekkora csapat már megérdemelt volna egy különjáratot – próbáltam kipuhatolni, hogyan kerültek ide a Belvárosba. „Busszal villamossal jöttünk” – mondták. „És vetettek jegyet?” – kérdeztem. Itt van! – tiltakozott az egyik lány és mutatta is sebtiben.
Egy idősebb hölgy a DK kék kabátjában néhány gazdára váró papírzászlót lobogtatott. Kereste, kinek adhatna belőle. Szinte csak térült-fordult és már üres is lett a keze.
Ez gyorsan ment – próbáltam szóba elegyedni vele, de amikor meglátta a kezemben a magnetofont, hátat fordított. „Nincs kedvem beszélgetni” – vetette oda a válla felett meglehetősen barátságtalanul.
Több szerencsém volt azzal a ferencvárosi, festett hajú fiatalemberrel, akibe a metró bejárata előtt botlottam. A szó szoros értelmében, ugyanis a tömegben nem vettem észre a járda peremét, ő kapott el. Nála is egy „Talpra magyar”” tábla volt, kérdeztem is, melyik párt „színeiben” van itt? Nem is egészen értette a kérdést, miért kellene bármelyik párthoz tartoznia annak, aki szeretné, ha áprilisban jobbra fordulna az élete?
Budai Bernadett, az MSZP szóvivője is így látja: Jó érzés látni, hogy ilyen sokan jöttek el a demokratikus ellenzéki pártok rendezvényére. Megtelt a Fővám tér, a környező utcák is, pedig
közülünk egyetlen pártnak sem volt pénze arra, hogy hivatalos tapsolókat utaztasson az ünnepségre.
Aki vette a fáradtságot, hogy a nemzeti ünnep délutánját velünk töltse, az azért jött, mert a szíve így diktálta. Nem tudom megsaccolni mennyien vagyunk, de azt gondolom elegen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Végre hitet adott az embereknek a vásárhelyi győzelem. Ez a hit hozta ide az embereket, és remélem április 8-án is ezzel a hittel mennek majd el a szavazásra – mondta.
A véletlen úgy hozta, hogy néhány perccel később egy kis társaságra lettem figyelmes. Negyvenes, középkorú családot vettek körbe az emberek és arról faggatták őket, milyen érzés most Vásárhelyen élni? Kiderült, azért jöttek fel erre a budapesti rendezvényre, mert úgy gondolták, talán itt lesz a frissiben megválasztott polgármesterük is, és köszönetet mond a támogatásért. Szerettek volna kicsit elbüszkélkedni a „vásárhelyiségükkel”, gondolták, talán a színpadra is felszólítják Márki-Zay Pétert. De ő nem jött el. Valaki – egy jól értesült – azt mondta, úgy tudja, ahhoz kötötte a „szereplését”, ha a Jobbikot is meghívják a Szabadság hídhoz. De jól is tették talán Vonáék, hogy megmaradtak a maguk köreiben, hiszen amikor a Párbeszéd elnöke arról beszélt, akár még az ördöggel is tárgyalni kell a választási siker érdekében, meglehetősen hangos nemtetszés söpört végig a tömegen.
Egy sötét bőrű, szakállas fiatalembert is láttam a közönség soraiban. Szíriából jött, itt tanul a szomszédos egyetemen már negyedik éve. Jól beszél magyarul, a menyasszonya is idevalósi, évfolyamtársak. Kérdeztem a nevét, de mosolyogva csak annyit mondott: érjem be annyival: Hasszán.
Mostanában túl sok atrocitás éri őt az egyetemen is,
pedig amikor az első nyelvtanfolyamra beiratkozott meghatóan nagy szeretet vette körül. De hol van az már– mondta szomorúan. – Mostanában félni is meg kellett tanulnia.
Mire a rendezvényen képviselt valamennyi párt felszólalója elmondta, mit gondol az ország sorsáról, az idősebbeknek már sajgott a dereka, fájt a lába. Kicsit hosszúra sikerültek a beszédek, a szervezők ilyen „apróságokra” talán nem is gondoltak.
De mire Karácsony Gergely a pódiumra lépett, a Nap is kisütött. A Gellérthegy tetején megcsillantak a sugarai a híd kandeláberei között idelátszó Szabadság-szobor kinyújtott karjain. Egy mellettem álló fiatal anyuka a nyakába vette kislányát, és neki mutatta: Látod kicsim, mintha a szabadság árnyékában állnánk.
Le kell dönteni Orbán Viktor bálványát, ezt mondta Karácsony Gergely, aki szerint ehhez akár az ördöggel is szövetkezni lehet. Azt ígérte: kitapossa a pártokból a szélesebb ellenzéki szövetséget.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje azt mondta a közös ellenzéki tüntetésen: a mai nap főszereplői azok, akik hitet tesznek a szabad, igazságos Magyarország mellett. Szerinte az elmúlt 170 évben keveset éltünk szabadságban, és akik zsarnokoskodtak az ország felett, külföldi katonákkal érkeztek.
Most viszont szerinte nem lehet azt mondani, hogy nem rajtunk múlik:
„a szabadság nem külföldi erők miatt van veszélyben, (…) a zsarnokság Felcsútról jön”.
Azt mondta: ma sokan élnek az országban, akik lemondtak magukról az elmúlt évtizedek csalódásai, kétségbeesése miatt, és egy bálványt imádnak. Szerinte ők is a nemzet részei, még ha ők másokról nem is gondolják ezt, de
„Orbán Viktor bálványát le kell dönteni.”
Szerinte a Fidesz, bár kisebbség, de jól szervezett kisebbség, és sok mindennel rendelkeznek, ami kell a kampányhoz, csak egy dologgal nem: nincs igazuk.
Azt mondta: elmegy arra a tárgyalásra, amelyre Gyurcsány hívta, és
kész arra, hogy újabb áldozatokat hozzanak,
hogy csak egy ellenzéki jelölt legyen a választókerületekben, kész újabb pártokat beemelni a választási szövetségbe. Az MSZP-Párbeszéd is kész egyoldalúan visszaléptetni jelölteket, és megígérte, hogy „ki fogja taposni” a pártokból a szélesebb szövetséget.
Azt mondta: igazuk van azoknak, akik szerint az ördöggel is szövetkezni kell, de közben nem szabad kis ördögökké válni, nem szabad, hogy a gyűlölet vezesse az országot, hanem az igazságos, szolidáris, európai Magyarországra kell igent mondani. Ugyanakkor azt mondta:
ha Vona Gábor nyeri a választást, az is Orbán Viktor győzelme lesz,
mert Orbánnak 20 évbe telt, hogy liberálisból illiberális legyen, Vonának az ellenkező út három évig tartott. Szerinte csendes forradalomra van szükség, és vissza kell hozni a békét, amit Orbán elsőként vett el.
Azt is megígérte: ha ő lesz a miniszterelnök, nem fog esküt tenni a mostani Alaptörvényre, és hogy „levágják a kezét” annak, aki a közös kasszába akar nyúlni. Szerinte itt az esély, hogy új országot építsünk magunknak, és itt az ideje, hogy a sarkára álljon az ország.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
