Kezdőlap Címkék Kálmán Olga

Címke: Kálmán Olga

Bréking nyúz, augusztus 24. – Tudósítás a másik valóságból

0

Kálmán Olgával szerepelt egy videón, ezért a Magyar Idők rátámadt Németh Kristófra, a Figyelő olvasója azt hiheti, Európába már meg is érkezett az apokalipszis, a 888-on pedig előkerül a hazaárulás. Lapszemle az alternatív valóságból.

A Magyar Idők Kálmán Olga miatt támadja Németh Kristófot

„Kálmán Olga mostanában videókat forgat, vagy az RTL Klub celebsimogató műsorában vendégeskedik, ahol a műsorvezetőnek látszó személyek mély részvéttel a szemükben a Hír TV-ből való távozásáról kérdezgetik, közben olyan celebekkel spanol, mint Alföldi Róbert vagy Németh Kristóf. Kálmán Olga Facebook-oldalára felkerült egy videó is a politikai celeb és a színészcelebek nagy találkozásáról, amelyen Németh-tel kedvesen bohóckodnak elvtársias légkörben.

Ha Alföldi és Olga egymással bratyizik egy rihi-röhi reggeli showműsorban az RTL-en, abban az égvilágon semmi hír nincs. Összeállnak, mint két kicsi legó vagy valami ilyesmi, érthető, lapozzunk!

Ám Németh Kristóf más eset, hiszen ő gyakran tűnik fel a polgári jobboldal rendezvényein, én magam legutóbb Kötcsén láttam, tehát ha nem a szintén abban a faluban nyaraló Gyurcsányhoz (Kálmán Olga kedvenc interjúalanyához) igyekezett – és nem tévesztette el a házszámot -, akkor van rá halvány esély, hogy nem egy szokásos vérlibsi színészt tisztelhetünk benne.

Na, de akkor meg mire ez a nagy közös videózgatás Olgával? (Pláne, hogy ilyen minőségű videókat óvodások töltenek fel az Instájukra.) Elromlott Németh Kristóf „barát-ellenség”-felismerő rendszere? Színművészünk nem tudott odafigyelni Kötcsén a miniszterelnökre, mert épp sorban állt Németh Szilárd pincepörköltjéért? Esetleg sorozatszerepet osztanak az RTL-en, mutatni kell, hogy ő egy pártok felett álló személyiség? What the Fuck? – kérdené a művelt székely. (…)

Miért is vállal fel egy nemzeti értékrendű celeb egy Stockholm-szindrómás, megfelelési kényszeres videózgatást pont a liberális sztárműsorvezetővel, aki egyébként rühelli a polgári oldalt?

Nemrég foglaltuk vissza az einstandolt Hír TV-t a libsiktől, hogy visszaadjuk a jobboldali nézőknek. Talán ne mi törölgessük már Olga könnyeit!”

A Figyelő szerint az apokalipszis már meg is érkezett Európába

„Itt van korunk pestise, a nyakló nélkül a védtelen Európára ömlő, fenyegető bevándorló-özön. Mikor az ember már kedvére kikacagja vagy éppen ki dühöngi magát, kezdi megunni azt, hogy e jámbor, jobb sorsra érdemes európai vezetők, élükön egy eszement alkoholistával, ez esetben is szinte csak a legsúlyosabb hülyeségeket nyomják. Miközben ég a ház, naponta becstelenítik meg a német lányokat és verik fél hülyére az eurócentekért kirabolt svéd vagy belga nyugdíjasokat.

Mindeközben az egykor még kontinenseket hódító, civilizációt teremtő, gőgös és hatalmas erejű kontinens vezetői mintha a holdban élnének. Vagy szóvá sem teszik a végveszélyt, mintha nem szemeik előtt folyna egy új „tengeri népek” vándorlása; vagy felszólalnak, de úgy. mintha az egykori SZKP KB BV három órás ülésén lennének.”

A 888 szerint hazaárulás, hogy pártot alapít a Migration Aid

„Ma már senki nem kezeli titokként, senki nem tartja a valóságtól elrugaszkodott gondolatnak azt, ha kijelentjük, hogy egyes külföldről finanszírozott, nem kormányzati civil szervezetek, vagyis NGO-k elsősorban politikai tevékenységet fejtenek ki Magyarországon – jelentette ki ifj. Lomnici Zoltán, majd hozzátette, hogy természetesen másodlagos tevékenységként folytatják az általuk megjelölteket, mint például jogvédelem, bevándorlásszervezés vagy kisebbségvédelem.

Az alkotmányjogász szerint ennek azért van jelentősége, mert amennyiben az Éjjeli Őrség elnevezésű szervezet a Migration Aid tevékenységét folytatná, azzal akár komoly jogi problémába ütközhet, ugyanis a bevándorlásszervezés Magyarországon bűncselekmény. (…)

Amennyiben Magyarországon létrejön egy formáció, amely később sikeresen párttá alakul és kormányzati támogatásban, kampánytámogatásban részesül, az sok kérdést vethet fel. A hazaárulás kategóriájába – Lomnici Zoltán szerint – abszolút beletartozik az eset, hiszen a párt nem a magyar emberek dolgaival és jólétével foglalkozna, hanem harmadik országbeli személyek gondjaival, Magyarország kárára.”

Zavaros fejtegetés a Pesti Srácokon, igazából nem derül ki, hogy miről

„Az sem áll túl közel az ideális gyerekneveléshez, ha a gyerek Apának szólítja az apját, vagy Anyának az anyját. Javasolt az 1-es és 2-es szülő bevezetése, mert az emberpalánta összezavarodhat az oviban, ha megtudja, hogy Horváth Csaba Renátának két apukája van és három nagymamája, ráadásul mindhárom nagyi apai ágon erősíti a családot. Szerintem sokkal hatékonyabban haladnának a kedves szülők a nevelés rögös útján, ha kezdettől fogva 1-es és 2-es mezben járnának fel-alá a lakásban, mint a futballkapus és a jobbhátvéd, így egyrészt nem zavarná össze a család szeme fényét Csaba-Renáta helyzete, másrészt számolni is sokkal gyorsabban tanulhatna – kettőig garantáltan.

Fontos, hogy a kiskorú élőlények (fiúk, lányok, egyebek, mert állítólag tizennégy éves korukban dönthetnének önállóan erről leghamarabb) lehetőleg minél sterilebb aggyal jelentkezzenek a CEU egyetemre, nehogy ne maradjon elég üres hely a kobak celláiban az emberiség minden problémájára megoldást biztosító gender-létforma elsajátításához. (…)

Ilyen ütemben – köszönhetően a liberális világrendnek – pár éven belül körbe érhet az evolúció, és visszatérhetünk a mindenki által könnyen emészthető barlangrajzokhoz. (…)

De mit is akarnak valójában ezek az emberek? A válasz egyszerű. Egyrészt ezek mind-mind politikai eszközök, melyekkel remekül lehet megbélyegezni közösségeket, de karaktergyilkosságok sorozatos elkövetéséhez is kiváló segédeszköznek bizonyulnak. Másrészt azért is lehet fontos a saját képükre formálni a világot, mert így hiányosságaikkal nem lógnak majd ki a sorból, nem látnánk, hogy a legtöbbjük harmincévesen sem képes önállóan háztartást vezetni, és mindennapos traumaként élik meg, ha a lakást konyhával is felszerelték, nemcsak cipőtartóval meg ruhásszekrénnyel.”

A nap kérdés – Merre tovább Kálmán Olga?

0

„Kedves Mindenki! Most még úton, egyik helyről a másikra. Gyertek velem!” – ezzel indította új hivatalos Facebook oldalát Kálmán Olga – szúrta ki a HVG. Az egyelőre nem derült ki, hogy merre. Ön szerint?

Szavazzon!

Hol folytatja Kálmán Olga?

Kálmán Olga helyett Orbán Viktor

Urbán Ágnessel, a Corvinus Egyetem docensével, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatójával azon a napon készült interjú, amikor a Hír TV-t szinte statáriális módszerekkel birtokba vették a kormányzathoz közel álló körök. A kutató szerint egyelőre sok remény nincs, folyik a független médiumok szisztematikus felszámolása.

  • A Hír TV sokat tett a nyilvánosságért
  • Az emberek már nem érzékenyek a korrupcióra
  • Ha a magyarokon múlott volna, ma is Kádár Jánosé az ország
  • Orbán további centralizációt akar
  • A plakáttörvényt újra megváltoztatják

 

Majdnem azt mondtam, hogy ennél ideálisabb nap nem is lehetne arra, hogy beszéljünk a magyar médiaviszonyokról, ha éppen nem tartanám szörnyűnek, ami történt…

Mi tagadás, jól sikerült az időzítés…

Szóval azon a napon beszélgetünk, amikor a Hír tv eddig munkatársait elzavarták, a zoom.hu hírigazgatója távozik, a Heti Válsz kiadója vezetője lemond. Mondhatnánk: zajlik az élet, de talán ez még sem az élet. Ön szerint?

Hozzá kell szoknunk, hogy most ez az élet. Hitegethetjük magunkat azzal, hogy éppen csak valamilyen szerencsétlen csillagzat alatt vagyunk, s csak egy rossz napot fogtunk ki, de annyira tendenciózusan, annyira tisztán megyünk ebbe az irányba, hogy nincs min csodálkoznunk.

Mit jelent ez a színtiszta irány?

Egyrészt a független médiumok szisztematikus felszámolása; persze jót lehetne vitatkozni azon, hogy Simicska médiabirodalma tekinthető-e függetlennek.

És tekinthető?

Én azt szoktam mondani, hogy a pártoktól, politikai csoportoktól való függetlenség jelenti a függetlenséget.

Azt nem tudnám megítélni, hogy Simicska Lajos politikailag tényező volt-e az elmúlt években, vagy nem, legfeljebb gondolom, hogy nem igazán. Az azonban bizonyos, hogy az ő médiacégei, és ezen belül a Hír tv, kifejezetten sokat tettek a magyar nyilvánosságért az elmúlt három évben.

Volt egy sor olyan történet, amelyekről nem értesültünk volna, ha nincsenek a Magyar Nemzet írásai, a Hír tv tényfeltáró riportjai.

Mire mentünk azzal, hogy megismertük ezeket a sztorikat?

Azt gondolom, hogy sokra. Nem a választási eredmény szempontjából, de ha érteni akarjuk ezt a kort, és érteni akarjuk, hogy mi történik most velünk, illetve ha majd az utókor érteni akarja, akkor nagyon is fontosak ezek a korrupciós történetek. Ha persze valaki azt várta, hogy ezek a korrupciós ügyek meg fogják buktatni a kormányt, az egészen biztosan keserűen csalódott áprilisban.

Ön várta?

Ennyire direkten nem, de azt hittem, hogy nagyobb lesz a hatás. Úgy véltem, hogy a társadalomnak egy sokkal szélesebb rétege érzékeny a korrupcióra, hogy az emberek igen is utálják azt, ha ellopják a pénzüket, de kiderült, hogy ez nincs így, az emberek nagy részét egyáltalán nem zavarja…

Vajon miért nem?

Van egy kifejezés erre az úgynevezett korrupció vakság; az állampolgárok másként értékeli  különböző politikai oldalak korrupcióját. Ami például a szocialistákra ráégett – a 2010 előtti esetekre utalok -, az szemmel láthatóan nem fog ki a Fideszen. Az is biztos, hogy van egyfajta telítődés, és miután már tizenöt éve beszélünk folyamatosan a korrupcióról, logikus, ha az emberek elveszítették az érdeklődésüket az ilyen ügyek iránt.

Ez az ezek is lopnak, azok is lopnak szindróma?

Igen, így, ezzel intézik el a dolgot. Ráadásul az is benne van ezekben a történetekben, és a média szempontjából szerencsétlen a helyzet, hogy nagyok a nagyságrendek, és bonyolultak a konstrukciók.

Mit ért ez alatt?

Egyszerű példával élek: az, hogy egy nokiás dobozba valaki pármillió forintot elvesz, eltesz, az könnyen vizualizálható esemény. A nagyságrendet is könnyű elképzelni, azt nagyjából mindenki sejti, hogy mekkora egy ilyen doboz, lelki szemeinkkel látjuk a húszezreseket is a dobozban, a jelenetet is el tudjuk képzelni. Az viszont, hogy közbeszerzésekkel machinálnak, és különböző számlákra különböző pénzek vándorolnak, közbeiktatva offshore cégeket, és ezt milliárdos nagyságrendben, bonyolult céghálókon keresztül, ezt nem lehet jól átélni megjeleníteni, és értelmezni. Szemmel láthatóan az újságírók is szenvednek az ilyen ügyekkel,  azzal, hogy elmagyarázzák ezeket a történeteket. Hiába születnek briliáns cikkek a magyar sajtóban, rájuk kell szánni félóra koncentrált olvasást, hogy megértse az ember.

Akkor mennyire tud hatékony lenni a magyar sajtó?

Nemzetközi összehasonlításban is csak azt tudom mondani, hogy a sajtó szerepe nem lehet más, mint a demokratikus nyilvánosság kiszolgálása. A személyes benyomásom azonban az, hogy Magyarországon nagyon sokan elfordultak a közélettől, a politikától, inkább nem is olvasnak ilyen típusú híreket; teljes apátia vett erőt a közönségen, elsősorban azért, mert teljesen reménytelennek látják a helyzetet. Ilyen értelemben speciális helyzetben van a magyar sajtó, olyan közegben kellene elérnie az ingerküszöböt, amikor sokan az esélyt sem adják meg erre, vagyis eleve kizárják a közéleti tartalmakat a médiafogyasztásukból.

Ön szerint meddig tartható fenn ez a médiacentralizáció, amelyet a kormány véghezvitt és visz, illetve a közösségi platformok mennyire képesek ezt ellensúlyozni. Azt is szokták mondani, hogy ahol bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik…

A logikus következménynek annak kellene lenni, hogy ha átbillen a mérleg nyelve az egyik oldalra, akkor egy idő után visszabillenjen. Történelmileg legalább is ez így van. Abban nem vagyok biztos, hogy a közösségi médiától kellene várni ezt az egyensúlyozó szerepet. Legfeljebb egy lassú, alulról építkező folyamat lehet ez. Azt tudjuk, ismert, hogy a vidéki nyilvánosság teljesen eltűnt, felszámolódott, lényegében nincs helyi független média. Az egy izgalmas kérdés, hogy ha az állampolgárok frusztrációja átlendül egy tenni akaró fázisba, akkor elkezdik létrehozni azokat a kis közösségeket – és nem csupán médiára gondolok, hanem helyi civilekre, megerősödő helyi ellenzéki politikai szervezetekre – és általuk beindul az érdeklődés a közélet iránt – ez ugye most egyáltalán nem látszódik -, akkor van esély arra, hogy ezt az egypólusú magyar médiarendszert meg lehessen szüntetni.

Ez most csak a vágyait jelenti, nem?

Jelen pillanatban, igen, ez inkább vágy, egyáltalán nem látszódik ilyen folyamat. Most még egyértelműen a letargia és az apátia időszakát éljük.

Debreczeni József szerint nem kell túlhangsúlyozni a médiafölényt; a rendszerváltás idején szinte száz százalékban a pártállam uralt a sajtót, mégis megbukott a rendszer. Igaza van Debreczeninek?

Azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet állítani, hogy a rendszerváltás a magyar társadalomban következett be. Ez egy teljesen egyértelműen kívülről jövő hatás volt. Nem a magyar kommunista rezsim omlott össze, hanem a szovjet rendszer, ezért nem lehet összehasonlítani a két helyzetet.

Ha a mai fejemmel gondolkodom és nézem a történéseket, akkor azt kell hinnem, hogy – amennyiben a magyar társadalmon múlna a dolog -, akkor még ma is az MSZMP, és képletesen Kádár János uralná az országot. A magyar emberek zöme jól elvolt abban a rendszerben és az a stabil két és félmillió most is jól elvan, nem különösebben érdekli, hogy mi történik körülötte. Mondtam már: nem olvassa azokat a híreket,  amelyek a közéletről szólnak.

Miért, mi a magyar ember tipikus médiafogyasztása?

Tipikus ember nem nagyon van, nagyon nagy a különbség aközött, akik aktívan keresi az információt – ez a réteg jellemzően internet felhasználó is, és ők meg is találják az online világában a hírforrásokat – és azok között, akik nem aktív hírkeresők.  Ez a réteg, esetleg megszokásból, megnéz egy esti tévéhíradót, netán jár neki a megyei lap, de alapvetően nem keresi az információkat. Nagyon fontos, és ezért nagyon nehéz arányokról beszélni, hogy az internet felhasználók között is soka a passzív hírfogyasztó. Lehet, hogy egy-egy hírportálra rátévednek, főként, ha valami jelentős információ jutott el hozzájuk, de alapvetően inkább zenét néznek a youtube-n, vagy játszanak, vagy macskás képeket néznek, de semmiképp nem közéleti, politikai tartalmakat fogyasztanak.

A miniszterelnök által Tusnádfürdőn meghirdetett változások mennyire érinthetik a médiát?  Lehet ott még tovább centralizálni, esetleg saját berkeiken belül akarnának központosítani – mert erről is lehet hallani -, vagy inkább a szellemi, kulturális élet centralizációja várható?

Nehéz belelátni Orbán Viktor fejébe, így a válaszom az, hogy fogalmam sincs. Ami a médiát illeti, az egy létező városi pletyka, hogy centralizálni akarja ezt a rendszert. Én még azt is el tudom képzelni, bár biztos információm nincs róla,  hogy vannak olyan médiatermékek, amelyek túl sokat nem tesznek hozzá a propaganda gépezethez, így ezeket leengedik, kikerülnek a portfolióból, vagy egyszerűen megszűnnek. Az viszont egészen biztos, hogy a birodalom megmaradó részét sokkal erősebben fogják centralizálni, illetve kevésbé lesznek párhuzamos kapacitások.

Az állami rádió és televízió ma maximálisan a kormányt szolgálja. Milyen ezeknek a hallgatottsága, nézettsége?

A televíziós csatornák elérése alacsony, még az elmúlt egy évben is jelentős visszaesések voltak. Persze ha egy nagy sportesemény van, akkor megugrik, páratlan években meg visszaesik. Alapvetően azonban kijelenthető, hogy lejtmenetben van a televíziós közönségarány. A rádiók viszont elég jól teljesítenek, amihez az is kellett, hogy a médiatanács legyalulta a rádiós piacot, nagyon kevés helyi független szereplő van. De el lehet mondani, hogy a közszolgálati rádiók elég jól teljesítenek, elég komoly elérésük van.

Nem tudom mérték-e azoknak az egyperces híreknek a hatását, összeállítását, amelyeket a futball világbajnokság idején is sugároztak, és amelyek többségükben a migránsok elleni információkat tartalmazták?

Aki ezekre fogékony, ott nagyon nagy a hatás.

Ha ugyanis az emberben van egyfajta hit, különösen ha a félelemről van szó, és állandóan kapja az ezt megerősítő információt, akkor pszichológus nélkül is kijelenthető, hogy hatni fog rá ez a koncentrált félelemkeltés.

Azok viszont, akik kritikusok az ilyen tartalmakkal szemben, csak azért, mert megnéz néhány futballmeccset, és véletlenül beleszalad ilyen egyperces hírekbe, attól még nem kezd el rettegni a migránsoktól. De én azt állítom, hogy volt ennek az egyperceknek pozitív hatása is: láthattuk mindannyian, hogy mit kapnak azok, akik közmédiát fogyasztanak. Mert enélkül mindenki él a maga kis hírbuborékában, ilyenkor viszont óhatatlanul átlátunk a mások buborékába. Van, aki ilyenkor meglepődik, van aki felháborodik, és van aki elkezdi megérteni, hogy aki ezt hallja reggeltől estig, abban óhatatlanul kialakul a félelem.

Van más országban is ilyen médiarendszer, mint nálunk?

Erre így nem tudok válaszolni, mert egy médiarendszernek nagyon sok összetevője van, a piacmérettől kezdve a nyelvi izoláltságon át az egyes médiaszektorok piacszerkezetig, vagyis ezt így nagyon nehéz megfeleltetni a mi rendszerünknek.  Annyi azonban látszódik, hogy Közép-Kelet-Európában vannak hasonló folyamatok. A lengyeleket tekinthetjük például a médiában is a nagy követőnknek, a lengyel kormányzat próbál hasonló modellt megvalósítani. De a teljes régióban jellemző egy sor dolog, ami Magyarországon már kialakult.

Például?

Az oligarchák szerepe tulajdonosként, és ezzel párhuzamosan a külföldi szakmai befektetők kiszorítása, a közszolgálati média gyengesége, a propagandatartalmak arányának a növekedése, ezen belül a politikai propaganda erősödése és eszközként használása.

Minek van a legnagyobb hatása. Azért is kérdezem, mert tudom, hogy ön külön is foglalkozott a közterületi reklámokkal, amelyek szintén részei a médiának…

A legnagyobb hatása változatlanul a kereskedelmi tévék hírműsorai érik el a legnagyobb hatást, legalább is a két évvel ezelőtti méréseink alapján. És valóban: érdemes nagyon odafigyelni a közterületi hirdetésekre. Ez kifejezetten magyar innováció, hogy ilyen erős szerepet kaptak a közterületi reklámhordozók a politikai marketingben. Ez az ugye, ami elől nem lehet elugrani.

Nem véletlen, hogy olyan fontos volt a kormányzat számára a Simicska-féle óriásplakátok megszerzése…

Igen. Biztos, hogy ez kulcskérdés volt a számukra. Jó eséllyel fogadnék arra, hogy hamarosan változni fog a plakát törvény. Emlékszünk rá, egy évvel ezelőtt hozta az országgyűlés, amellyel mindenféle szempontból kellemetlen helyzetbe hozta az közterületi reklámokkal foglalkozó cégeket, szerintem hamarosan változásokat fogunk tapasztalni ezen a téren, hiszen jelentős portfólióval rendelkeznek Fidesz-közeli cégek.

Mint az ESMA-törvény?

Valahogy úgy, igen. Lesz változás, és most éppen segíteni fogják a plakátcégeket.

Milyen reményt tud megfogalmazni a kutató?

Hát egy ilyen napon különösen nehéz a reményről beszélni. De azt gondolom, hogy minden negatív esemény, ami történik, ráébreszti a társadalom egy szeletét arra, hogy mi és milyen mértékű a probléma. Azok tehát, akik elveszítik a kedvenc lapjaikat, révműsoraikat, azok sokkal tudatosabban fogják keresni azokat a forrásokat, amelyekkel pótolhatják azokat.  Egyszerűen érezni fogják a hiányt és azt, hogy szűkül be folyamatosan a nyilvánosság. Ez hosszútávon egy sokkal tudatosabb médiafogyasztáshoz vezet. Az persze egy másik kérdés, hogy mi marad meg egy-két éven belül, amit még lehet fogyasztani. Az online téren kívül ugyanis már most is alig van fogyasztható tartalom. A beszélgetésünk elején a Hír TV-ről esett szó; ma délután, a hatalomátvételt követően, Kálmán Olga műsorának ismétlése helyén Orbán Viktor tusványosi beszédét adták. Ennél szimbolikusan nem lehetne jelezni a hatalomátvételt, mint hogy Kálmán Olga helyett Orbán Viktor…

Bréking nyúz, augusztus 3. – Tudósítás a másik valóságból

0

Egy sikertörténet folytatódik a Hír TV-n a Magyar Idők szerint, az egyik új műsorvezető úgy érzi, pozitívan fogadták. A Pesti Srácoknál Kálmán Olga továbbra is célpont, az Origo is beszállt a kultúrharcba, a 888-nál pedig megjelent a revizionizmus: lapszemle az alternatív valóságból.

A Magyar Idők szerint a Hír TV-n a „megakasztott sikertörténet folytatódik”

„Általános várakozás a jobboldali közösségben, hogy a szerdai átadás-átvétellel a Hír TV visszatér eredeti értékeihez, és folytatódik a 2015-ben átmenetileg megakasztott médiatörténeti siker – derült ki az eddigi elemzésekből, nyilatkozatokból. A világnézetileg elkötelezett hírcsatorna életében az elkövetkező hetek szimbolikus jelentőséggel bírnak. (…)

Reméljük, hogy ez az átmenetileg megakasztott médiatörténeti siker az újabb tulajdonosváltás után folytatódik, és a Hír TV visszatér eredeti értékeihez – jegyezte meg (Tóth Gy. László – a szerk.). Az elemző azt is aláhúzta, hogy független és objektív médium nem létezik, mert minden tulajdonosnak és szerkesztőnek van saját világnézete.

Ám a Hír TV a G-naptól kezdve egyszerre szolgálta a balliberálisokat és a Jobbikot, ezért semmilyen koherens értékrendet nem képviselt. Simicska Lajos kizárólag a saját politikai céljaira használta fel a csatornát: az Orbán-kormány kétharmados többségét kívánta megakadályozni – tette hozzá. (…)

Pozitívan fogadtak a kollégák a televízióban, én pedig meg tudtam bocsátani azoknak, akik korábban gyaláztak engem. A jelenlegi átvételhez hasonló szituáció minden médium életében nehéz pillanat, amely felfokozott érzelmekkel is jár, és ezt mindannyiuknak tudnia kell kezelni – nyilatkozott lapunknak Földi-Kovács Andrea műsorvezető.”

A Pesti Srácoknál nem tudnak leszállni Kálmán Olgáékról

„Ma már dicsőséglisták készülnek a “hős mártírokról”, akik nem működnek közre az új adás elkészítésében, hanem büszkén mondják fel szerződéseiket. A Kálmán-házaspárról a Magyar Idők korábban azt írta, busás jussért hagyták ott az ATV-t.

FH

Maga Kálmán Olga is talán bízott benne, hogy ha hajlandó némi szellemi irányváltásra, akkor a Hír Televíziónál maradhat. Amikor még csak a sajtó találgatott arról, hogy visszatérhet a régi menedzsment és újra jobboldali lehet a csatorna, Kálmán Olga úgy nyilatkozott, őt sohasem érdekelte, hogy hívják a főnököt vagy a tulajdonost, a lényeg mindig a szakmai munka minősége. Kijelentését sokan úgy értelmezték, hogy ezzel azt üzente a nyíltan baloldali, kormánygyűlölő műsorvezető, hogy ha igényt tartanának rá, ő akár maradna is a televíziónál. Megnyilvánulásán még saját hívei is megrökönyödtek, pedig ha belegondolunk, érthető a tévés óvatos helyezkedése. Eléggé leszűkültek ugyanis a lehetőségei, ha a televíziós szakmában szeretne maradni.”

Az Origo főszerkesztője sajátos módon száll be a kultúrharcba

„A szinhaz.hu nevű internetes újság interjút kért emailben (igen, emailben…) a világ egyik legnagyobb balett-táncosától, a világ feltehetően leghíresebb balettegyüttese, a Béjart Ballet Lausanne vezetőjétől. Gil Romantól borzalmas közhelykérdések mellett azt is kérdezte, pontosabban egyik írásos kérdésében állította, hogy leépíti a kormány a demokráciát Magyarországon. Milyen meglepő, a provokatív kérdésre nem kapott választ. (…)

Azért szánalmas a kérdés, mert – természetesen fogalmunk nincs, Gil Roman bal- vagy jobboldali, érdekli-e a politika vagy sem – éppen a kérdés dilettantizmusa akadályozza meg a választ. Az agresszivitás, a követelőzés. Ha általánosságban kérdez Magyarországról, vagy még inkább a magyar kultúráról, lett volna esélye, hogy valamilyen választ kap. Persze, így nem tudta volna sugallni a választ. (…)

Szánalmas.

A három konkrét kérdés felidézésével nem untatjuk az Origo olvasóit. Csak egész röviden. Az egyik arra vonatkozik, nem kopott-e meg Béjart koreográfiája (nem unalmas-e a Mona Lisa, nem poros-e Victor Hugo vagy Márai Sándor, tehát ez a gondolatkör), a második arra, hogy mennyit változtatott a felújításon Béjart eredeti koreográfiáján (nem kellene-e kivágni néhány jelenetet Andrzej Wajda Hamu és gyémántjából, újabb bölcsesség és hihetetlen balettművészet-ismeret), végül egy döbbenetesen eredeti kérdés: mi az ereje és eredetisége Béjart koreográfiájának.

Milyen véletlen, két-három mondatos válaszokat kapott.

Szégyen.

Csak azt nehéz eldönteni, mi nagyobb szégyen. A provokáció szemérmetlensége vagy a dilettantizmus.”

A 888-on nyíltan megjelent a revizionizmus

„Az ember azt gondolná, hogy minden magyar számára egyértelmű: Magyarország önmagával határos, és ha Erdély, Délvidék, Kárpátalja vagy a Felvidék felé átlépjük a határt, akkor nem külföldön vagyunk, nem idegenek vagyunk, otthon vagyunk. (…)

Hiszen Split olaszul Spalato, Kolozsvár pedig magyarul Kolozsvár. Mi sem természetesebb, hogy így hívjuk a focicsapatokat is.

Sajnos Magyarországon ez nem természetes. Különösen riasztó, hogy ez politikai oldaltól független, például az MTI-ben is simán leírnak olyat, hogy a “román CFR Cluj” vagy a “szlovák Dunajska Streda” vagy “Spartak Trnava”, esetleg “Dinamo Bucuresti”. Sőt, a Nemzeti Sportban sem biztos, hogy a magyar nevet fogjuk megtalálni ezeknél a csapatoknál.

A kérdés csak az: nincs az MTI-ben egy olyan ember sem, akit ez zavar? Tényleg? (…)

Természetellenes és felháborító bármilyen magyar nyelvű sajtóban azt olvasni, hogy Cluj, Bratislava vagy Subotica. Egész egyszerűen elképesztőnek és végtelenül szomorúnak tartom, hogy ezt 2018-ban is le kell írni, mert nem egyértelmű mindenkinek.”

Utóbb megmondom, mikor lesz ennek vége

Csintalan Sándor befejezte pályafutását a Hír tv-nél. A Független Hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta: mindenkinek tudnia kellett, hogy Simicska nem örök életre akarta birtokolni a csatornát. Ő maga saját internetes felületen fog két-három hét múlva jelentkezni.

 

  • A választások óta tudta, hogy eljön ez a nap
  • Azt hitte megvárják a sajtókamara felállítását
  • Ezekkel nem akart együtt dolgozni
  • Felesleges volt atombombára várni
  • A kultúra bedarálása következik

Kirúgtak, vagy te mondtál fel?

Kirúgtak. De előtte már én felmondtam. Elmeséltem már a médiában, hogy én semmiképp sem maradok itt.

Tehát lényegében felmondtak neked.

Jogilag felmondtak, lényegében viszont én közöltem, hogy nem dolgozom velük.

Neked milyen elvi fenntartásaid vannak Szikszai Péterrel szemben? Olvastam, hogy vele nem vagy hajlandó dolgozni, bár nyilván mással sem.

Mással sem. Aki viszont ismeri Szikszai Pétert a kollegák közül, vagy a médiapiacon, az tudja – hogy is mondjam -: a morális szempontok igen távol állnak tőle.

A kollegáiddal, akikkel együtt készítettétek a műsorodat, mi lesz?

Nem tudom. Nem kérdeztem, elköszöntünk egymástól, de én nem óhajtok még indirekt módon sem pressziót gyakorolni emberekre, akiknek az életéről, egzisztenciájáról van szó. Azt tudom, hogy Olga sincs már.

Mióta tudod, hogy ez lesz ennek a vége?

Április 9.-e óta. Azt nem tudtam, hogy mikor érkezik el ez a nap. Arra kalkuláltam, hogy a sajtókamara megalakulásával fognak bennünket kinyírni, már csak azért, hogy adjanak a látszatra, de hát tévedtem. Minden nap úgy jártam be, hogy bármikor bármi történhet.

Szerinted az Orbán által bejelentett nagy szeptemberi átalakítások a médiát fogják érinteni, és annak előszele ez a Hír Tv-s játszma?

A média szerintem már régebben átrendeződött. Amit Orbán bejelentett az az alkotmányozást fogja jelenteni, ami további centralizációt hoz majd, meg a kulturális intézmények begyalulását;  a művelődési házak után könyvkiadás, könyvkereskedelem, a színházak jönnek. Tehát intézményekre fognak vadászni, ez ugyanis valójában nem kultúrharc, mert kulturális tartalma nincs.

Csepeli György szerint a kultúra begyalulása nem fog sikerülni. Mennyiben tér el a kultúra a médiától?

Annyiban, hogy azzal nem tudnak mit kezdeni, hogy az emberek mit olvasnak, vagy, hogy az író mit ír, a festő mit fest. Egyébként a média bedarálása is korlátos lesz, mert megjelent a közösségi tér. A szuverén alkotó művészt különben nehezebb korlátozni, mint a napi fizetésért dolgozó médiamunkást. Ezzel nem akarom leminősíteni az újságírókat, de itt azért megélhetésről van szó. A kultúra ennél szabadabb, az alkotói szabadság mindet felül tud írni.

Te elveszítettél most valamit a szabadságodból?

Nem. Szabadabb lettem.

Nyomás volt rajtad?

Figyelj ide: egy csomó emberért felelős vagyok, akik ott dolgoztak, dolgoznak. Őrült nyomás volt rajtam, részben a lelket tartani bennük, részben eljutni odáig, hogy a munkatársak egy jelentős része munkát kapjon, azokra gondolok, akiknél, ez a munka nem elvi kérdés. Nekem nagyon sok energiámat emésztette fel – és erről többé nem is akarok beszélni -, hogy próbáljak reális képet festeni, ugyanakkor a reményt is ébren tartani. Most senki másért nem vagyok felelős, csak önmagamért.

Ez azt is jelenti, hogy te próbáltál nyomást gyakorolni Simicska Lajosra, hogy legalább a televízió megmaradjon, hogy ezeknek az embereknek legyen munkájuk?

Nem. Kategorikus nem. Én nem is beszéltem vele, csak a választások előtt váltottunk utoljára szót.

Pedig sokan mondják, hogy a kiegyezés Orbán és Simicska között már megtörténhetett tavaly decemberben, amikor az autópálya pénzt kifizették Simicskának, elfogadva a bírósági ítéletet, pedig még lehetett volna fellebbezni. Te ennek semmilyen nyomát nem érezted?

Nem. És az az igazság, az, hogy többen mit mondanak, amikor az emberek alulinformáltak, ezért aztán össze-vissza kombinálnak, nem különösebben számít. Ráadásul ez a hatalom szeretné eltolni magától a média bedarálásának felelősségét. A kollegák, meg a közösség torkán is azt akarja letolni, hogy a Simicska a felelős azért, ami itt történt. Pedig ő sose mondta azt, hogy ez az idők végezetéig így lesz. Aki ott dolgozott nála, az tudta, hogy ennek egyszer akár vége is lehet, aki pedig újonnan jött, annak is tudnia kellett, hogy akár vége is lehet a közös munkának.

Mindenki gondolhatott ilyet, de olyat is, hogy Simicska van olyan gazdag, hogy egy választási vereség is belefér neki a büdzséjébe, és tovább fogja vinni ezt a szabad hangot.

Figyelj: az egész kibaszott közvélemény azt hitte, hogy a Lajos itten atombombázni fog, miközben ezerszer elmondtuk, hogy nincsen semmiféle atombomba, ráadásul atombombákkal nem lehet választásokat nyerni. Ha én azzal foglalkoznék, hogy ki mit mondott, akkor már lementem volna Duna-partra és főbe lövöm magam.

De hiszen az egész műsorod arról szól, hogy ki mit mond…

De nem a hülyeségekről.

Akár a hülyeségekről is.

Nem. Ezekről a kérdésekről, amelyeket te most is szóba hoztál, beszéltem egyszer, vagy kétszer. Elmondtam, hogy ne atombombákat várjunk, hanem politikai versenyben kell győznünk. azt is elmondtam, hogy egyáltalán milyen atombombákat kellene itt ledobálni, mi az, amit nem tudunk erről a rendszerről? Mi az, amit nem tudunk?

Hogy meddig lesz.

Nem hogy azt nem tudjuk meddig lesz, azt nem tudom, hogy én meddig leszek. Miről beszélsz? Hát addig lesz, ameddig lesz. Majd utóbb megmondom.

Akkor veled mi lesz?

Most kifújom magam, megiszom egy rozéfröccsöt. És beletanulok ebbe a posztmodernbe és egy saját közéleti brandet kiépíteni. Vagyis egy fórumot teremteni arra, hogy mondhassam, amíg ebben fizikailag nem akadályoznak meg. Két-három hét múlva elindulok ezzel.

HírTV: Az utolsó órák – folyamatosan frissítve!

15:29. Már délelőtt kiderült, hogy Kálmán Olga és Csintalan Sándor távozik a Hír TV-től. Ám nem csak ők kerültek lapátra: ugyancsak menesztették Nagy Zoltán hírigazgatót, valamint Tarr Péter, Bodacz Balázs, Zimon András György Zsombor, Lampé Ágnes is otthagyja a Hír TV-t,

15:10   Csintalan: Még a végén hőst csinálnak belőlem

Miután felmondtam, ki is rúgtak, így 200 százalékosan végeztem a HírTv-vel  – mondta el Független Hírügynökségnek Csintalan Sándor, aki szerdán délelőtt még – elvileg – a Szabadfogás című műsora felvételére ment be korábbi munkahelyére. Az úgynevezett állománygyűlésre meg sem hívták, így még annak előtte úgy döntött, felmond, mint erről több sajtóorgánumnak nyilatkozott is. Azt követően, hogy az állítólag három perces „értekezleten” a HírTv új tuljadonosa bejelentette, a továbbiakban kik lesznek a csatorna vezetői, Csintalan Sándort is behívták és elé tették a felmondó levelet, amit ő alá is írt.

– Nem vagyok boldog, hiszen szerettem azt, amit csináltam. De nem ért  meglepetés az április. 8-i választási eredmény után, számítottam rá, hogy ütni-vágni fognak, ahol lehet.  Nem vagyok boldog azért sem, mert nem vagyok egyedül, akinek politikai okok miatt most megint a túlélésért kell küzdenie. – Még a végén hőst csinálnak belőlem… Több fordulatot megértem már az életemben, 64 éves vagyok, és megint újra kezdem. A korábbiakhoz képest a mai helyzet szerencsére szofisztikáltabb, teljesen szabadnak érzem magam. A közösségi térből továbbra sem nem fogok eltűnni, valószínűleg indítok egy erős, személyes hangú fórumot. Bár a közéletben most nagy az apátia, ha néhányan követnek, az is számít. A prédikátoroknak ez a sorsuk.

12: 22. A Független Hírügynökség információi szerint az ATV-nek az az álláspontja, hogy nem kommentálja a Hír TV-nél történteket. Tartják magukat a gentleman agreementhez, azaz, ha a Hír TV közleményt ad ki az ügyben, azt feltehetőleg közölni fogják.

Az ATV délutáni, Fórum című betelefonálós műsorában a nézők bizonyára szóba hozzák a  Hír TV-nél történteket, ám a műsorvezető a fentieknek megfelelően nem fogja kommentálni a véleményeket.

12:04. Csintalan Sándor Kálmán Olgához: Aláírtad? Kálmán Olga: Igen.

12:01. Kijött Kálmán Olga, aki közölte: a felmondási időmet töltöm. A kérdésre, hogy lesz-e ma még műsor, azt válaszolta: Jó műsorokat kell csinalni. (Jelentsen ez bármit.)

11: 47. Csintalan Sándor épp most írja alá  papírjait. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy felmondott, vagy kirúgták, de hamarosan elmondja nekünk, hogy mi történt.

11:14   A Független Hírügynökség úgy tudja, hogy Liszkay Gábor nevét először szándékosan néhány ellenzékinek számító médiummal közölték.

11:00   Nyerges Zsolt  távozott. Szóvivője azt mondta: tulajdonosként részt vesz a Hírtv munkájában, de tartalmi kérdésekbe nem szól bele. A változtatások levezénylése a vezérigazgató Répási Bálint és a főtanácsadó Liszkay Gábor dolga.

10:51   Répási Bálint az új vezérigazgató, Szikszai Péter az egyik helyettese – informál Csintalan Sándor

FH

10:40  A Független Hírügynökség információi szerint az Echo tévések közül azok, akik a G nap után távoztak a Hír TV- ből már becsomagoltak és várják, hogy visszavegyék a médiumot.

10:35  Információink szerint Kálmán Olgának nem mondtak fel, az állománygyűlés csak erődemonstráció.

10:30   A HírTV már csak reklámokat sugároz.

Nyerges Zsolt és Liszkai Gábor, a hírek szerint már ott vannak a Hír Tv épületében, azért, hogy a hamarosan kezdődő állománygyűlésen bejelentsék a változásokat. Arról már beszámoltunk, hogy az új vezetés – Simicska Lajos után – kedden este lecserélte a portaszolgálatot, rossznyelvek szerint azért, hogy ne lehessen kivinni semmit az épületből, meg egyébként is, ahogy mondják: ezek ezt így szokták csinálni.

A Független Hírügynökség több forrásból is igyekezett tájékozódni, egybehangzó volt az az értesülés, hogy Kálmán Olga műsorát, illetve az ő szerepeltetését azonnal megszüntetik. Információnk szerint a műsorvezető már nem is készült arra, hogy ma adásba fog kerülni, bár a vendégkört a szerkesztők még leszervezték. Informátoraink szerint bár Liszkai Gábor feltűnik a Hír tv-nél, de a háttérben marad és Szikszai Péter fogja újra elfoglalni a vezérigazgatói posztot.

Fotó: FüHü.

Vannak egyébként máris felmérések, hogy az őszi nagy médiaátrendeződés idején melyik csatornát érdemes a jobboldalnak megtartani, az Echo-t, vagy a Hír-t, az eddigi mérések azt mutatják, hogy az utóbbi változatlanul erősebb brand.

A változások áldozata lesz Csintalan Sándor is, aki szerdán délelőtt még vezette műsorát, ám ő maga is arra készül, hogy gyors ütemben megválnak tőle, de legalább is teljesíthetetlen feltételek közé szorítják.

Bréking!!! Változások várhatók a HírTV-nél! – Frissítve!

0

23:33    A legfrisebb hír szerint holnap már nem lesz Egyenesen – Kálmán Olga műsora

22:10    A Független Hírügynökség információi szerint holnapra állománygyűlést hívtak össze a HírTV-dolgozói részére. A dolgozók arra számítanak, hogy Tar Pétert, Csintalan Sándort, Kálmán Olgát vagy be sem engedik már a holnapi gyűlésre – a portásokat már lecserélték!!! -, vagy olyan ajánlattal állnak elő számukra, melyet biztosan nem fogadnak el.

Amennyiben friss információhoz jutunk azonnal beszámolunk róla olvasóinknak!

Hírtelen TV

„Konkrét bejelentésekkel tudok mit kezdeni, sajtóhírekkel nem”ezt válaszolta Kálmán Olga arra a sajtóhírre, hogy Liszkay Gábor visszatér a csatornához, és ezzel a Hír TV a Fidesz és a kormány érdekkörébe kerül.

Nagyon politikusosan hangzott, amit az egyik legismertebb magyar újságíró mondott. Sajtóhírekre nem reagálunk – a kormányzati kommunikáció szokott így reagálni a nyilvánosságra került, számukra kínos értesülésekre.

Amúgy meg mi is ugyanezt válaszoltuk volna Kálmán Olga helyében. Mi mást is mondhatott volna: hivatalosan még nem közölték vele, hogy nincs tovább, teszi hát a dolgát, amíg teheti, feltehetőleg már nem sokáig.

Néhány hete még úgy tűnt, hogy a Hír TV még húzhatja egy darabig, ám mostanra felgyorsultak az események. Ezt már a múlt héten sejteni lehetett, amikor lemondott Fonyó Károly, a Hír TV elnöke. Akkor mi is írtunk a Hír TV körüli helyzetről. Sajnáltuk az ott dolgozó kollégákat, és sajnáltuk, amiért nem sajnálhatjuk őket jobban.

A legjobban persze magunkat, vagyis a nyilvánosságot sajnáljuk. Mert bármit gondoljunk is a Hír TV-ről, az biztos, hogy a közeli jövőben megtörténő áthangolása mögött nem szakmai ok, hanem a nyilvánosság további szűkítésének szándéka áll. Orbánék legszívesebben bezárnák és sóval hintenék be a helyét, hiszen, nincs rá igazán szükségük. Annyi médiájuk van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, egy újabb televíziós csatorna csak viszi a pénzt. Mely pénzből amúgy szintén van számolatlanul, a magyar adófizetők nagyvonalúsága ugyanis párját ritkítja, lám, a nézhetetlen és ezért nem is nézett a közmédiára is milyen szépen kiperkálunk évi 80 milliárd forintot.

Jobb volna megszüntetni a Hír Tv-t, de még nem lehet: a 2015-ig a Fideszt szolgáló csatornának 2019 végéig szerződése van a kábelhálózatokkal, e megállapodás felrúgása nagyon sokba kerülne.

Megmarad tehát a Hír TV, bár hamarosan más, a kormányzat füleinek kedvesebb hangon szól, mint eddig. Kálmán Olgának és a többi valódi újságírónak nem lesz helye a Hír TV megújuló – valójában megrégülő – valóságában.

Bréking nyúz, július 5. – Tudósítás a másik valóságból

0

Simicska cégeladásai kapcsán Kálmán Olga van a Pesti Srácok célkeresztjében, az Origo Hadházy Ákosba száll bele, a 888 számára megbocsáthatatlan bűn, ha valaki Orbánt nem „miniszterelnök úrnak” szólítja, a Magyar Idők szerint pedig nem kell félteni a forintot. Lapszemle az alternatív valóságból.

A Pesti Srácok a szokott „sajátos módon” számol be arról, hogy Simicska Lajos mindenét eladja

„Megvan az ideje az obszcén aljaskodásnak, árokba borulásnak, hirdetőoszlopok lehugyozásának, barátok hátba döfésének, a párt- és lélekcserének, alkalmazottak kirúgásának. Ám megvan az ideje az árokból való kikászálódásnak, a kijózanodásnak, a lehányt öltöny kisuvickolásának is. Tudniillik: kapitulálni csak szép, kiglancolt felöltőben szabad. Simicska Lajos tegnap letette a fegyvert volt barátai előtt. Mondhatni, visszaszívta a G-napot, tüdőre. Kálmán Olga megint kezdhet dobozolni. (…)

2010 után, érdemei elismeréseként, ő lett a „Jani”. Cégei szinte mindent nyertek, ami nyerhető. Folyt a klientúraépítés, a nemzeti tőkésosztály szinte nulláról való fölépítése, megerősítése. (Amit a balosok azért neveztek el korrupciónak, mert – nagy bánatukra – már nem az őket futtató külföldi cégek taroltak.) Lajos hatalma egyre csak nőtt, ám bölcsessége ezzel arányosan csökkent. Már nem volt elég a „saját minisztérium”, a külön bejáratú kormányülés, a hozzá hű állami cégvezetők sora.

Megrészegítette a hatalom, még többet akart.

Mikor ezt nem kapta meg, jött a duzzogás, majd a 2015. február 6-ai sajnálatos események. A G-nap. Bár részegen megígérte, hogy „bemegy és kib@sz minden orbánistát” a médiájából, ezt végül „nagyvonalúan” nem tette meg: az orbánisták előbb-utóbb maguk mondtak föl. Például, amikor púderfelhőben, pipiskedve bevonult a Hír TV stúdiójába Kálmán Olga az akárhány millió forintos fizetésével. (…)

Végtelen szomorúság üli meg a magyari tájat. Lajos ellovagol a naplementébe, a hazánkat fölvirágoztató kritika pedig végleg elhalkul vala. „Végét vetik a zenének. S hazamennek a legények.” Mi azért bizakodjunk: csak túléljük ezt a drámát!”

Az Origónál most Hadházy Ákos a soros

„Úgy megszorult Soros mikroblogjában, hogy egy Churchill-idézettel próbálta menteni magát. Mi jöhet még ezek után? – vetődik fel teljes joggal a kérdés. Ne aggódjanak túlzottan, Hadházy Ákos megmutatja. Mandátumkálvária a magyarázkodás csúcsán! (…)

Most végre eljött a tiszta beszéd ideje a talán az MSZP-be tartó politikusnál, és tiszta vizet öntött a pohárba. Éppen Soros mikroblogjának sikerült elmagyaráznia, hogy IGAZÁBÓL miért is ült be a mégiscsak jól fizető munkahelyre. Ezzel, a minden hátsó szándéktól, trükközéstől és számítástól mentes válaszával végre pontot tett az egyre kellemetlenebb ügyre, és minimális kétséget sem hagy afelől, hogy ez az igazi, de tényleg az igazi magyarázata a hullámvasutazásának. Szóval Hadházy azért ült be ígérete ellenére a parlamentbe, mert elképesztő hatással volt rá Churchill egyik gondolata, ami egész véletlenül éppen témába vág, és teljesen véletlenül kapaszkodót nyújt neki az ügyben.”

A 888-nál Tordai Bence a célpont, mert nem szólította „miniszterelnök úrnak” Orbánt

„A balliberális megszállott gyáva.

Ez olyan alaptétel, amit igazság szerint nem is nagyon kéne bizonygatni. A víz vizes. Este sötét van. Oly kínos ezt magyarázni, lássuk azért be. De mivel beteg kort élünk – melyben azt is magyarázni kell, hogy a saját fajtád érdeke előrébb való, mint az Afrikából betódult jöttmenté, vagy hogy kétféle nem létezik mindössze, férfi és nő, s ha valaki úgy érzi, nála ez óránként változik, az nem holmi önálló identitás, hanem kezelendő elmekórtani eset –, így most érvekkel is alátámasztom.

Vegyük mindjárt a legkézenfekvőbb példát. A legkézenfekvőbb példa Tordai Bence. Ő a gyávaság prototípusa. Ő az ősméter. Amit ő képvisel, az 1 Tordai Bence (1 TB).

Ül a mértékegység a parlamentben – ahová a normalitás világa keresztényi könyörületességből beengedte, holott rég vasra kellett volna veretni –, s pimaszkodik.

„A tanító néni hülye!”

Nem ezt mondja, de a lényeg, a lelki háttér, a belső mozgatórugó, ugyanaz Bencénél (lásd: Ősméter), mint a 7 éves kis pöcsnél a napköziben.

Tiszteletlen és bunkó. (…)

Az óra alatt fingó, majd padtársára ujjával mutató kis Lacika az kb. 1/10 egység. A Csokonai Vitéz Mihály – akiből megbukott félévben – portréjára a folyosón szarvakat rajzoló, majd elszaladó Józsika, az mondjuk 1/20 egység.

„Hadd szólítsam úgy, ahogy én szeretném.”

Nos, ez meg egy egész egységnyi. Egy egész TB.”

A Magyar Idők mindenkit megnyugtat: biztos alapokon a forint

„A spekulánsok most is mozgolódnak, de Magyarország ma már nem abban a helyzetben van, mint tíz évvel ezelőtt volt. Ezzel együtt megpróbálnak nyomást gyakorolni a Magyar Nemzeti Bankra, hogy emeljen az alapkamaton, ahogy ezt elérték a cseheknél is. A korona a világ egyik legstabilabb devizája, ám a gyengülését a kamatemelés is csak egy ideig tudta megfékezni.

Amiért most nem kell a forint árfolyammozgása miatt aggódni, az annak köszönhető, hogy 2010 után gyökeres fordulat ment végbe a hazai gazdaság- és pénzügypolitikában. (…)

Emelkednek a bérek, közelítünk a teljes foglalkoztatás felé. Biztos alapokon áll az ország, amelynek úgy megerősödött az „immunrendszere”, hogy most nem kell a valutaalaphoz infúzióért rohanni.”

Simicska-Orbán: újra kapcsolatban?

Sokféle pletyka terjeng a piacon arról, vajon mi történhetett Simicska Lajossal a súlyos választási kudarc óta, milyen lehet a viszonya Orbán Viktorral, mit tervez a televíziójával, mit az óriásplakátokkal; egyszer és mindenkorra hátat fordított-e a magyar politikai életnek, vagy csak erőt gyűjt?

Arról megoszlanak a vélemények, hogy lehetséges-e annyi nyilvános szembenállás után újra szövetséget kötni Simicska és Orbán között, esetleg visszatérni a régi viszonyhoz. Sokan állítják, hogy a volt pártpénztárnok már április 8-a előtt kereste a kapcsolatot a miniszterelnökhöz, annak ellenére, hogy egy-két hónappal korábban még teljes magabiztossággal hitt abban, hogy a Fidesz el fogja veszíteni a választásokat. Sőt nem csak abban, hogy a Fidesz veszít, abban is, hogy a magzabolázott Jobbik lesz a végső győztes. Erre nem kevés pénzt áldozott; jobbikos óriásplakátjai elárasztották az országot, Hódmezővásárhely után pedig végképp értelmesnek és eredményesnek látta a befektetést. Hiszen a hódmezővásárhelyi siker jórészt az általa patronált pártnak volt köszönhető, és nem pusztán azért mert a végül győztes Márki-Zay éppen a Jobbiktól kapta a bíztatást, hanem azért is, mert a kampány-munka dandárját az ő emberei végezték.

És mégis: egyre többet köszön vissza az az értesülés, hogy Simicska már április 8-át megelőzően kereste az utat Orbánhoz – feltehetően ez azért nem annyira bonyolult számára -, ami ha igaz, akkor az azt is jelenti, hogy már voltak információi arról, hogy számára mekkora vereséggel zárul majd a választás. A jólértesültek tudni vélik, hogy már akkor szó esett a médiáról, és arról, hogy az az út, amit addig járt a Simicska-portfólió nem járható tovább. Emlékszünk: a Magyar Nemzet és a Hír tv is folyamatosan robbantgatott, azaz szinte nap, mint nap jelentek meg tényfeltáró, a Fidesz korrupciós ügyeit feltáró írások, beszámolók. Más országban, más körülmények között, kevésbé beletörődő társadalomban ezek a leleplezések egyenként is elegendőek egy kormány megbuktatásához, Magyarországon azonban a többséget nem érdekelte, é simán leadta a voksát a Fideszre.

Nyilván ez az elsőszámú magyarázata annak, hogy Simicska nem várt lényegében még egy napot sem: azonnal bezárta Magyar Nemztet, a legcsekélyebb mértékben sem érdekelte annak múltja, a pártállami időkben játszott pozitív szerepe; egy fillért sem volt hajlandó tovább költeni rá. Ma már inkább úgy fogalmaznék – abban az esetben persze, ha igaz az Orbánnal való kiegyezés megszellőztetése -, hogy nem akart több tényfeltáró riportot olvasni a lapban, másként: nem akart több borsot törni Orbán orra alá. Azóta – mármint a Lánchíd rádió és a Magyar Nemzet bezárása óta – kivonult a nyomtatott sajtó területéről a Heti Válasz is, jelentős létszámcsökkentés hajtottak végre a Hír tv-nél is, amelynek jövőjéről maga a tulajdonos nem nyilatkozott, noha ezzel kapcsolatban is terjengenek mende-mondák; ma a sajtó- és a politika piacán lehet hallani az esetleges bezárásáról – jól értesültek fél évről beszélnek -, arról is, hogy a Fidesz fogja felvásárolni ezt is, de rebesgetik azt is – egyre kevesebb meggyőződéssel -, hogy A Hír tv-t nem adja ki a kezéből Simicska.  Egyelőre annyit látni, hogy a csatorna működik, és talán jelentős politikai elmozdulást sem észlelni a műsoraiban, legalább is a zászlóshajónak számító Kálmán Olga produkcióban, az Egyenesenben nem. Hogy aztán ebből lehet-e bármilyen következtetést levonni, azt az olvasóra bíznám.

Mint ahogy annak az értesülésnek az elbírálást is, amely szerint Simicska az óriásplakát biznisztől is szívesen megválna, sőt tett is ajánlatot Orbánnak: állítólag egymilliárd forintot kért volna a portékáért. Egyébként a napokban felröppent a hír, hogy a Fidesz megvásárolná a Simicska-féle céget, a Publimont-ot, amely értesülést senki nem cáfolta, igaz, nem is erősítette meg. A Független Hírügynökség azonban úgy értesült, hogy az előbb említett egymilliárd forintos ajánlat valódi üzleti szándék volt, amire Orbántól csak az a válasz érkezett: annyit hajlandó adni érte, amennyiért Simicska is hozzájutott, tehát ingyen. Jópofa történet, és ne tagadjuk: a mai Magyarországon éppenséggel elő is fordulhat, hogy a miniszterelnök dönt arról, milyen piaci terméket vásárolnak meg, és mennyiért. Ebben az országban senki meg nem kérdőjelezi, hogy egy ilyen párbeszéd előfordulhatott, legfeljebb azon kétséget lehet megfogalmazni, hogy a gecizés után lehetséges-e négyszemközti tárgyalás az egykori barátok között. (Never say never, tartja a bölcs mondás, de itt azért engedtessék meg, hogy kijelentsük: a két férfiú még nem tart ott, hogy személyesen tárgyaljon egymással. De egy tranzakciót le lehet bonyolítani közvetítőkön keresztül is, a történetnek az orbáni üzenetről szóló része pedig olyannyira jellemző a miniszterelnökre, hogy akár meg is eshetett. Hogy aztán Simicska belekényszerül-e az óriásplakát cég eladásába, vagy sem, azt ma még nem tudjuk. Általánosságban azt lehet gondolni, hogy az üzletág Orbán nélkül is nyereséges, ám de az újabb kétharmados győzelem után a marketingesek és vezetőik nyilván erősen megfontolják, hogy elhelyezzenek-e reklámot egy olyan felületen, amely nem pusztán nincs a Fidesz, vagy a Fideszhez köthető emberek birtokában, hanem egyenesen az ellenséggé vált Simicska kezében van.

Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy noha egy-két pályázatot most, sokak meglepetésére, elnyert Simicska valamelyik cége, de azért a többség még nem hisz a látványos összeborulás, pláne az újbóli összebútorozás lehetőségében. Azt azonban bizonyossággal lehet tudni: Orbán a média-terjeszkedésben és a politikai tér szinte teljes elfoglalásában sem tud, akar, képes leállni. Ezért aztán az a törekvés hitelesnek tűnik, hogy a Fidesz holdudvarába kerüljenek azok a média-felületek is, amelyek képesek befolyásolni az embereket, illetve azok, ártani képesek a Fidesznek. Ennek jegyében tehát mindenképpen fontos az a sokezer közterületi reklámhordozó, ami ma még Simicska birtokban van. És fontos Orbán számára változatlanul az Index megszerzése, vagy éppen a Soroshoz köthető  444.-hu kiiktatása. A vájt fülűek úgy tudják: ezek Orbán tervei erre a ciklusra, és persze a politikai tér bővítése, illetve átalakítsa is. Ami nem jelent egyebet, mint a Jobbik teljes szétverését; a többiekkel meg majd csak elboldogul valahogy, ahogy eddig is tette. 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK