Kezdőlap Címkék Jobbik

Címke: jobbik

Ózd versus Eger, Soroksár

  • „Egy az egy ellen” előbb négy, később hatpárti összefogással
  • Ha egy közös jelöltet mégsem támogat mind a hat párt, akkor akit nem arra a támogatás megvonása ennek ellenére sem indít saját jelöltet
  • A Jobbik minden jelöltje azt a pártot képviseli, amelyet náci jellegű pártként ismertünk meg
  • Hogy az összefogás valójában mire jó, azt akkor látjuk meg, amikor az ellenzéki összefogás polgármesterei és helyi képviselői átveszik mandátumukat, és munkához látnak
„Egy az egy ellen” – így szól az ellenzék stratégiája az önkormányzati választásra. Széles összefogás a DK-tól az MSZP–Párbeszéden, LMP-n és Momentumon át a Jobbikig. Az EP-választás után az áprilisban még négy párti (MSZP–DK–Momentum–Párbeszéd) budapesti szövetséget is hat pártira (plusz Jobbik, LMP) bővítették.
Minden városban, budapesti kerületben egy polgármester-jelölt indul a Fidesz jelöltjével szemben, és az összes párt azt az egy jelöltet támogatja. Ugyanígy az egyéni választókerületeket is elosztják egymás között. Abban bíznak, hogy ennek következtében ott, ahol az EP-választáson többen szavaztak az ellenzékre, mint a Fideszre, az ellenzéki jelöltek nyerhetnek. Reménykedjünk, hogy így lesz.
Néhány napja viszont kiderült, hogy Ózdon a DK és a Momentum nem támogatja a jobbikos polgármestert. Nem, mert néhány éve náci ízű kijelentéseket tett. Nem indítanak vele szemben jelöltet, de nem támogatják, nem vesznek részt a kampányában.
Korábban MSZP-s politikusoktól hallottam, hogy a Jobbik jelöltjei esetében egyénileg mérlegelik: ki tekinthető olyannak, akit lehet támogatni – mint a Jobbik gyöngyösi vagy soroksári polgármester-jelöltjét –, és ki az, akit nem. Úgy tűnik, ma már a DK is így gondolkodik, a Momentum pedig, ha nem tévedek, mindig is így gondolkodott.

Sajnálom, de ez tévedés.

A választás: politika. A választók különféle politikák között választanak. Az önkormányzati választás is az. Sokszor mondják ugyan, hogy nincs baloldali meg jobboldali csatorna vagy köztisztaság, vagyis a helyi politikában a pártok különböző elvei félretehetők, de ez tévedés. Hogy csak egy-egy nagyon ismert példát mondjak: Kriza Ákos Miskolcon megmutatta, hogy mi a jobboldali várospolitika (a jobboldal szó magyarországi értelmében), Karácsony Gergely pedig Zuglóban azt, hogy mi a baloldali várospolitika. A menekültkérdésben Botka László mutatta meg Szegeden 2015-ben, hogy hogyan viselkedik egy baloldali városvezető. Toroczkai László Ásotthalmon pedig azt, hogy hogyan viselkedik ugyanabban az ügyben egy szélsőjobboldali polgármester.
A Jobbik minden jelöltje azt a pártot képviseli, amelyet náci jellegű pártként ismertünk meg, hiszen még félkatonai szervezetet is létrehozott, ahogy az egy náci jellegű párttól elvárható, és amely évek óta „néppártosodásról” beszél, ami politikailag tartalmatlan megfogalmazása valamiféle változási törekvésnek, de

az Országgyűlésben megszavazta a Fidesz hetedik alaptörvény-módosítását. Azt az alaptörvény-módosítást, amely egyebek mellett alkotmányossá (pontosabban alaptörvényessé, mert alkotmány ma nincs Magyarországon) tette a hajléktalanság üldözését és lehetővé tette a menekültügy még szigorúbb, még embertelenebb kezelését.

Megszavazta azt az Egerben közös polgármester-jelöltként induló Mirkóczki Ádám is, akit a Jobbikon belül mérsékeltnek tekintenek. Soroksári polgármester-jelöltjük, Berecki Miklós nem, mert nem országgyűlési képviselő, de ha az lenne, minden bizonnyal megszavazta volna.
Az önkormányzati választási együttműködések létrehozásánál a részvevők igyekeznek elkerülni azokat a témákat, ahol eltérnek a nézeteik. („Azt nézzük, ami összeköt, s nem azt, ami elválaszt.”) Ha depolitizálják az önkormányzati kampányt, akkor ez a kampányban akár még működhet is. Jó ez arra, hogy a pártok politikai identitása még jobban elmosódjon, mint amennyire a pártok egy részénél már eddig is elmosódott. Ugyanakkor Ózdon a DK és a Momentum híveinek nem lesz kire szavazniuk, hiszen csak a Jobbik vagy a Fidesz jelöltjére szavazhatnának. (Az idei EP-választáson Ózdon 1513-an szavaztak a DK-ra, ami 18,5 százalék volt, és 294-en a Momentumra, ami pedig 3,6 százalék.)
Ha hosszabb távra gondolkozunk, akkor sem az nem jó, hogy Ózdon nem lesz kire szavazni, sem pedig az, hogy másutt csak olyan politika képviselhető, ami minden ellenzéki pártnak elfogadható, és elmosódik a pártok arculata. (Sok tekintetben az országos politikában is elmosódik, de ezt most félreteszem.) Hogy jó-e ez az október 13-ig terjedő rövid távon, azt október 13-án este meglátjuk. Hogy valójában mire jó, azt akkor látjuk meg, amikor az ellenzéki összefogás polgármesterei és helyi képviselői átveszik mandátumukat, és munkához látnak. Akkor, amikor döntenek majd valahogy a cigánytelepekről, általában is lakásügyekről, a kilakoltatásokról, továbbá a közmunka elosztásáról, az óvodákban érvényesülő szegregációról (hiszen az iskolaiba már nincs beleszólásuk) és más, korántsem politikamentes dolgokról. A politika ugyanis nemcsak abból áll, hogy itt vagy ott legyőzzük-e Orbánt. Az első lépés persze ez, de a másodikról és harmadikról sem célszerű hallgatni.

MSZP, van még lejjebb?

Közzétette 2019. július havi kutatását a Závecz Research. A korábbi mérésekhez képest jelentősen csökkent a Jobbik és az MSZP támogatottsága. A Jobbik támogatottsága a választókorú népesség körében 6%, míg az MSZP már csak 5% támogatót mondhat magáénak.

Jobbik – Az elemző szemével

„Vona Gábor nem ért egyet a Jobbikkal” – olvashattuk néhány napja a hvg.hu-n, egy csütörtöki beszélgetés apropóján, ahol a Jobbik volt elnöke Stumpf András újságíróval beszélgetett videóblogján. A figyelemfelkeltő címadás arra készteti az olvasót, hogy utánanézzen, valamilyen marginális kérdés kapcsán merült fel nézetkülönbség az ex-pártelnök, influenszer és a Jobbik jelenlegi döntéshozói között, esetleg mélyebb, stratégiai jellegű véleményütközés húzódik a háttérben.

Vona nem ért egyet a Jobbikkal „ebben a nagy összefogásban”. Az ő számára a néppártosodásba nem fér bele az MSZP-vel vagy a DK-val való együttműködés, csak az LMP és a Momentum. „Én továbbra is azt képviselem, hogy se Orbán, se Gyurcsány” – mondta Vona Gábor, mintha csak a Mi Hazánk kampányszlogenjét idézte volna (igaz, 2006-ban a Dávid Ibolya vezette MDF használta ezt). „Az ellenzéki politikus nagy hibának tartja – nem csak a Jobbik, hanem az egész ellenzék részéről -, hogy összekeverik az önkormányzati választások logikáját az országos politikai stratégiákkal. „Az önkormányzati választásokon ne legyenek pártok”, […] nem jó, ha a helyhatósági választásokon a pártpolitika érvényesül – szól a cikk.

Furcsa olvasni, hogy Vona Gábor, aki az EP-választási kampány alatt, május 8-án, egy sajtóbeszélgetésen hitet tett amellett, hogy

„Orbánt egy rajtunk kívül álló külső történés mozdíthatja el, belülről nem lehet megdönteni”, most számon kéri volt pártján, hogy az miként próbál ellensúlyt képezni az állampárttal szemben – egyensúlyozva a jobboldali alternatívaállítás és a kormány-ellenzék pozícióból, valamint a választási rendszer logikájából adódó kényszerek között.

A realitás most mégiscsak az, hogy a Jobbik-LMP pólusképzés az EP-választási eredménnyel együtt süllyedt el. A 20-21. századi pártok narratíva a pártrendszer új rendezési logikájaként aligha tartható tovább – hacsak a Momentum fel nem veszi ezt a zászlót, és nem törekszik valamiféle együttműködésre a mára szintén rendszerpártokká vált formációkkal. A Jobbik jelenleg a teljes választókorú népességen belül egy körülbelül 8 százalék körüli támogatottságú párt, aminek jelentősen csökkentek az alkupozíciói az önkormányzati választások előtt.

A legközelebbi általános választást ősszel rendezik (tisztújítás is csak azt követően várható a Jobbikban), ami a jelenlegi helyzetben a 2022-es parlamenti választás előszobája lesz sok szempontból. Az országos politikát így tehát nem kis mértékben érinti az önkormányzati választás tétje, s ennek megfelelően ahol esély van ellenzéki győzelemre, ott az ellenzéki pártoknak feladata a széles körű koordináció (ez az egyik legkényesebb része az úgynevezett összefogásnak, hiszen itt kőkemény pártérdekek feszülnek egymással szemben). Vona Gábornak egy bizonyos településméret alatt igaza van: az már valóban nem a pártpolitika színtere, de ne feledjük, mennyire fontos egyrészt a mozgósítási képesség szempontjából, másrészt a helyi (ön)kormányzásban nyújtott minta (alternatíva) megjelenítésében, a szakmai-politikai tapasztalatszerzésben (rekrutáció, káderpolitika) és a központi kormányzattal szembeni ellenállási gócok megszervezésében a nagyobb önkormányzatok „birtoklása”. Ez pedig a legtöbb helyen csak széles körű ellenzéki alkukkal kivitelezhető.

Bizonyos szereplők kihagyásának gondolata épp a Jobbiknak árthat a legtöbbet, hiszen a párt legutóbbi eredménye tükrében – az LMP-vel együtt – a fővárosban már megkerülhetővé vált.

Május 26-án Budapest 23 kerületéből 16-ban a Jobbik és LMP nélküli, releváns ellenzéki erők, tehát az MSZP-Párbeszéd, a DK és a Momentum együttesen több szavazatot kaptak, mint a Fidesz-KDNP. És mi legyen azokkal a városokkal, ahol a függetlenként induló, Jobbikos polgármester-jelöltnek szüksége van az úgynevezett baloldali pártok támogatására is? Ne legyünk naivak, ezek a kérdések nem települési szinten dőlnek el, szükség van a pártközpontok utasítására/jóváhagyására is. Az országos (párt)politika tehát erőteljesen jelen van az önkormányzati (választási) szférában is.

A Jobbik volt elnöke azt helyesen látja, hogy a Jobbiknak – ahhoz, hogy visszanyerje erejét – minden bizonnyal meg kell erősítenie identitását, markánsabban és értékorientáltabban kell politizálnia – ami nyilván nem hagyja hidegen a szövetségi politikát sem. Ez azonban már nem történhet a korábbi pozícióból, ugyanis mára világossá vált: a pártpaletta jobb széléről a politikai centrumba való áttérés hibás koncepció volt. A jobb- és baloldali protesztszavazók egyesítésére nem volt elegendő „gravitációs ereje” a Jobbiknak, hiszen a kiábrándult fideszesek nem áramlottak automatikusan a Jobbik-táborba, a pártrendszer „baloldala” pedig javarészt az MSZP és a DK helyfoglalása által volt meghatározható. Még nem volt példa arra, hogy a politikai centrumból indult volna ki egy integratív politikai erőtér, ami a bal-jobb kettéosztottságot felülírta volna, épp ellenkezőleg: a centrumot idáig jobbról vagy balról sikerült csak meghódítani. A Jobbik és az LMP tehát nem a jobb-bal törésvonal „20-21. századi pártok” narratíva menti tagadásával tudta volna maximalizálni a rájuk leadott szavazatokat, hanem megfelelő szerepleosztással.

A Jobbiknak és a LMP-nek is célszerűbb lett volna, ha egyikőjük világos, markáns jobboldali alternatívát testesít meg, míg a másik centrumpozíciót, ökoszociális baloldali, globalizációellenes vonalat. A kettő között egyébként rengeteg átfedést és közös pontot lehetett volna találni.

Ehelyett két olyan pártnak a képét láthattuk, melyek igyekeznek kerülni mindenféle társadalmi konfliktusgeneráló kérdést. Úgy próbálnak integratívak lenni, hogy az értékválasztás tekintetében semleges területen maradnak. A 20-21. századi pártok narratíva (ami egyébként nem volt teljes tévedés, hiszen a politikai generációváltás, egy modern, fiatalos szemlélet ígéretét hordozza) és a „hídépítés” motívuma kibillentették a Jobbikot a jobboldali pozíciójából. Vona elnök úr gyakran hangoztatta, hogy a jobboldal-baloldal felosztás mennyire elavult, és ahhoz – a sérelempolitikából élő 20. századi pártok mellett – csak a mindent kategorizálni akaró politológusok ragaszkodnak görcsösen.

2016 őszén megjelent hosszú elemzésemben már kitértem arra, hogy a jobboldal-baloldal koordináta-rendszer mentén valóban nem írható le korunk pártpolitikai valósága, e fogalmak (fogalomkategóriák) kiüresedésük ellenére két területen azonban továbbra is fontos szerepet játszanak: a szimbolikus (önmeghatározó/csoportképző dimenzióban), valamint a narratíva szintjén.

A narratívagyártás kapcsán pedig érdemes hangsúlyozni a politikai narratívák és a politikai valóság közti szoros összefüggést, ami nem csak elemzői szempontból érdekes, ennek hiányában a versengő politikai szereplők számára sem adott az effektív stratégiaalkotás lehetősége.

Számomra az szűrhető le Vona Gábor mostani megnyilatkozásából, hogy saját politikai sorsából, és korábbi politikai közösségének közelmúltbeli kudarcaiból nem a megfelelő tanulságokat vonta le. Minden joga megvan hozzá – még ha személyes tekintélyével épp annyira árthat is a Jobbiknak, mint amennyire használhat neki a jövőben. Ha viszont markánsan másként képzeli a párt irányvonalát, és ennek esetleg gyakran hangot is ad, talán érdemes lett volna alaposabban átgondolnia a vezér(ön)áldozatot.

(2018. április 8-án a Jobbik és az LMP is történetének legnagyobb szavazatszámát kapta. A jobbikos egyéni jelölteknél összességében jelentős mértékű átszavazási többlet jelentkezett a listás szavazatszámhoz viszonyítva, mégis mindkét közösség döntő vereségként szenvedte el a választások eredményét. A választást követően mindkét párt „lefejezte” magát, és kilépésekkel, etikai vizsgálatokkal vegyes agónia következett.)

Kovács János politológus

Közigazgatási Bíróság elnapolva

0

Az Európai Néppárt nyomására elhalasztja a Fidesz a pártbíróságok felállítását – ez még nem elég!

A Jobbik szerint az a legkevesebb, hogy a kormány visszavonulót fúj a közigazgatási bíróságok felállítása kapcsán, de a legjobb lenne, ha a halasztás mellett össze is tépnék a fideszes bíróságok létrehozásáról szóló törvénytervezetet. A Fidesz EP-képviselői még le sem tették az esküjüket, az Orbán-kormány már csatát vesztett: ugyan a hazai társadalmi és szakmai tiltakozást figyelmen kívül hagyták, meghunyászkodva az európai uniós nyomásnak, nem merték megkockáztatni, hogy egy újabb szöget üssenek be a magyar jogállamiság koporsójába.

A kormány azon bejelentését, hogy határozatlan időre elhalasztja az új közigazgatási bíróságok felállítását, a Jobbik még nem tartja elegendőnek. Eddig is a leghatározottabban léptünk fel, tiltakoztunk a bíróságok függetlenségének felszámolására irányuló kísérlet ellen, ezért úgy véljük: a javaslatot nem elhalasztani kell, hanem visszavonni, elfelejteni és iratmegsemmisítőben szétzúzni. Jelképes az is, hogy a Fidesz EP-listavezetőjének, Trócsányi Lászlónak ez a bolsevik, antidemokratikus törvénytervezet volt igazságügyi miniszteri munkásságának fő műve.

Már megint Trianon-év

2

Ma tárgyalja az Országgyűlés plenáris ülése a Fidesz, illetve névleg a Nemzeti Összetartozás Bizottsága határozati javaslatát arról, hogy legyen 2020 a ”nemzeti összetartozás éve”.

Nincs ebben semmi meglepő, a Fidesz identitásának ma már egyik központi eleme a trianoni sérelem folyamatos napirenden tartása. Elkezdték akkor, amikor elutasították a Horn-kormány által Romániával és Szlovákiával kötött alapszerződéseket, majd folytatták, amikor odaálltak a Magyarok Világszövetsége által elindított népszavazási kezdeményezés mellé, végül pedig a 2010-es kormányalakításkor bevezették a határon túli magyarok kettős állampolgárságát és június 4-ét külön törvényben „a nemzeti összetartozás napjává” nyilvánították. Az lenne a meglepő, ha nem rendeznének egy éven keresztül nagy rendezvénysorozatot a békeszerződés századik évfordulóján. Meg fogják rendezni.
Egyetlen dolog érdekes ezzel kapcsolatban: hogyan viszonyulnak ehhez a Jobbikon kívüli ellenzéki pártok.

A Jobbik, név szerint Szávay István ugyanis maga is tett már tavaly júniusban (természetesen 4-én, az évfordulón) ugyanilyen javaslatot „Trianon-emlékévre”. A Fidesz Szávay javaslatát még napirendre sem engedte. A napirendre vételről október 1-én a plenáris ülésen szavaztak, és a Fidesz arra hivatkozva tartózkodott a szavazásnál, hogy ott van már a nemzeti összetartozás napja, minden év június 4-én, nincs szükség emlékévre. Azután mégis csak szükség lett, csak éppen nem a Jobbik kezdeményezésére.

Ennél a bizonyos szavazásnál – írtam már erről – csak a DK szavazott nemmel, az MSZP, a Párbeszéd és az LMP igent mondott a Jobbik javaslatára. Vajon most, amikor a javaslatról rendes vita lesz a plenáris ülésen, ugyanígy foglalnak-e állást az ellenzéki pártok? A határozati javaslatot ezúttal egyébként a „nemzeti összetartozás bizottsága” nyújtotta be, amelynek csak fideszes és jobbikos tagjai vannak, plusz Molnár Zsolt az MSZP-ből. A bizottsági ülésen, ahol márciusban a javaslat benyújtásáról döntöttek, Molnár sem volt jelen, tehát a Fidesz és a Jobbik közös produktumáról van szó. Az ellenzék demokratikus pártjainak álláspontját a mai plenáris ülésen, illetve a két hét múlva várható szavazásnál fogjuk megismerni.

Tavaly októberben a DK nemleges szavazatait nem indokolták meg a vitában. A Párbeszéd igenlő szavazatait Tordai Bence azzal indokolta, hogy „ahogy az előterjesztő mondta, Trianon a magyar nemzet egyik legnagyobb tragédiája volt, és méltó gondolat, hogy száz évvel később megemlékezzünk erről. Meg kell emlékezni természetesen arról is, hogy milyen okok vezettek ahhoz, hogy így alakult a magyar történelem, mi vezetett el ehhez a sorscsapáshoz, hiszen ez nem volt előzmények nélküli. Amikor majd erről emlékezünk, akkor nem hiszem, hogy a jelen politikáját eköré kellene felépíteni, de nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ez a magyar nemzeti identitásnak fontos része, még akkor is, ha nem eköré építjük fel a mai önmagunkról szóló gondolkodásunkat”.

Ez szerintem tévedés. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a trianoni békeszerződésről, a
történelmi Magyarország felbomlásáról, az effajta rendezvénysorozat óhatatlanul azt üzeni mind Magyarország lakosságának, mind a külvilágnak, mindenekelőtt a szomszéd országoknak (mind az ott élő magyaroknak, mind a szomszéd országok többségi népességének), hogy a magyar állam olyan történelmi fejleménynek tekinti a száz évvel ezelőtt történteket, amelyekbe mindmáig nem törődött bele, és amin, ha erre megnyílik a lehetőség, változtatni kíván. Ez pedig megnehezíti, hogy a szomszédainkhoz fűződő viszonyban eljussunk egy olyan megbékéléshez, amilyenhez a német–francia, az olasz–osztrák, sőt a német–lengyel viszonyban évtizedekkel ezelőtt már eljutottak.

A békeszerződés évfordulójával történészeknek kell foglalkozni, de az Országgyűlésnek nem volna helyes emlékévet elrendelnie, s nem helyes erről politikai rendezvények sorát tartani jövőre.

Bauer Tamás

A Jobbik környezetvédelmi öt pontja

Jobbik átérzi és tudja hogy gyermekeink jövője a mi felelősségünk, ezért támogatjuk felhívásukat és május 24-i akciójukat, amely a klímaváltozás veszélyeire kívánja felhívni a figyelmet világszerte. Ezen felelősségünk tudatában fogunk politizálni az Európai parlamentben is, mely során az alábbi öt pont határozza meg munkánkat:

  1. Környezetvédelmi szabályozás

Fontos, hogy az EU környezetvédelmi szabályozása biztonságos és egészséges körülményeket biztosítson mind az emberek, mind pedig a természet számára. Támogatjuk az elővigyázatosság irányelvének alkalmazását és támogatjuk az olyan szabályozást, amely megvédi az embereket és a természeti környezetet a szennyezés, pl.: a rovarirtószerek, a mikroműanyagok és a hormonháztartást megzavaró vegyi anyagok által okozott károktól.

  1. Fenntartható mezőgazdaság

Támogatjuk a kisüzemi gazdálkodást (kis és közepes gazdaságok, családi gazdaságok), a sokszínű mezőgazdasági termelést, a fenntartható mezőgazdaságot, az organikus gazdálkodást, a genetikai erőforrások megőrzését, a hagyományos fajták és fajok fenntartását és a rövid élelmiszer-ellátási lánc kialakítását. A közvetlen finanszírozás elősegítheti a környezetbarát mezőgazdasági termelést.

  1. Klímaváltozás

A fosszilis üzemanyagok előállítása helyett a megújuló, azaz a geotermikus, nap- és szélenergia-források felhasználását támogatjuk. Az EU-s és a nemzeti finanszírozási rendszerek keretében kiemelt támogatást kell biztosítanunk a megújuló energia felhasználási lehetőségeinek kutatására és fejlesztésére.

  1. Az EU következő költségvetési ciklusa

A társadalmi szervezetek által indított programok finanszírozásánál tekintetbe kell venni az anyagi lehetőségeiket, és nagyobb arányú támogatást kell biztosítani számukra, mint a cégek beruházásaira. Különösen fontos ez Magyarországon, ahol a jelenlegi kormány elhanyagolja a környezetvédelmet.

  1. Környezetvédelmi politika

Az EU fejlődési irányának a fenntarthatóság felé kell fordulnia, a jelen és jövő generációk érdekében egyensúlyt kell teremtenie a társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági szempontok között, miközben tiszteletben tartja az ökoszisztéma ellátóképességét is. Az Európai Unió és a tagállamok vezetőinek és polgárainak felelősséget kell vállalniuk a környezetünkért és a jövő generációk jólétéért!

Pert nyert Gyöngyösi Márton a Magyar Hírlap ellen

Újabb fideszes hazugság bukott meg a bíróságon. Ezúttal Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnökhelyettese perelte be a Magyar Hírlapot azért, mert pártutasításra azt hazudták róla, hogy a Jobbik évadnyitó rendezvényén a déli határzárat támadta.

A Fidesszel szemben a bevándorlást megállítani akaró nemzeti ellenzéki párt által indított sajtóperben most a Fővárosi Ítélőtábla mondta ki erről, hogy hazugság, és helyreigazítás közlésére, valamint százezres perköltség megfizetésére kötelezte a kormánypárti propagandalapot. Az ítélet jogerős.

Orbán is lebukott, nem csak Strache

Orbán Viktor kedvenc osztrák politikusa, Heinz-Christian Strache nemcsak saját magát buktatta le korrupciós-oligarchás megbeszéléseivel, hanem az Orbán-kormányt is.

Strache magyar mintára állíttatta volna a Szabadságpárt szolgálatába Ausztria legnagyobb bulvárlapját. Az állítólagos Putyin-közeli oligarchanővel folytatott egyeztetésén a következőt mondta az osztrák alkancellár: „Heinrich Pecina egy olyan befektető, aki az elmúlt 15 évben minden magyar lapot megvett és előkészített Orbánnak”. Ismert, Pecina több országos kiadású újságot is felvásárolt, 2016-ban bezárta a Népszabadságot, a megyei lapok nagy részét kiadó Mediaworksöt pedig eladta Mészáros Lőrincnek. Teljesen elfogadhatatlan, hogy Orbán Viktor diktatúráját hozza fel példaként egy korrupt, oroszbarát politikus.

Figyelembe véve azokat az információkat is, miszerint Orbán Viktor titkos megbeszéléseken orosz segítséggel szeretett volna hozzájutni a jelenleg is ellenzéki hangvételű RTL Klubhoz, a Jobbik ezúton szólítja föl a miniszterelnököt és a Fideszt, hogy valljon színt, és adjon egyértelmű választ a következő kérdésekre: Az oroszok strómanja-e Heinrich Pecina, akivel Orbán Viktor miniszterelnök maga is tárgyalt? Miről tárgyalt a kormányfő Pecinával? Mit ajánlott Orbán az oroszoknak a segítségért cserébe? Van-e köze mindehhez annak, hogy a Paksi Atomerőmű fejlesztését orosz vállalat nyerte el tisztázatlan körülmények között? Az évek óta formálódó Orbán-Strache-Salvini tengely az orosz előretörést készítette-e elő Európában azzal a céllal, hogy az Európai Uniót meggyengítse? Előkerülhet-e a mostanihoz hasonló kompromittáló felvétel Orbán Viktorról, vagy a közvetlen környezetébe tartozókról is? Végül pedig, miért tartják célravezetőnek egy orosz érdekeket kiszolgáló tekintélyuralmi rezsim kiépítését Magyarországon?

A köz véleménye?

A tegnapi napon tettük közzé a Nézőpont Intézet által készített Facebookos felmérést.

A pártok közül kimagaslott a Fidesz hívek aktivitása amely az összes vizsgált pártok közül 51,44%-ot tett ki. Meglepő a DK második helye, 17,7%-kal, míg harmadik helyen a Jobbik végzett 13,7%-os eredménnyel.

Nos, mi is végeztünk egy felmérést olvasóink és a Facebook népe közreműködésével. Kérdésünk a következő volt:

Ha ma tartanák az EP választást Ön melyik pártra adná le szavazatát?

Majd kétezer szavazat érkezett, tehát, ha jól sejtem már alkalmas értékelhető közvélemény kutatásként figyelembe venni. Íme az eredmény:

Momentum – 41,2%; DK – 38,4%; Mszp-P – 10,4%; Kétfarkú – 3,2%;
Fidesz-KDNP – 2,4%;
Jobbik – 2,0%; Mi Hazánk – 1,6%; LMP – 0,8%

Nem fűznék hozzá semmiféle kommentárt, talán csak annyit, hogy maradnék a Churchillnek tulajdonított örökbecsűnél: “Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok”

Nézőpont Intézet: Fidesz, DK, Jobbik, Párbeszéd, MSZP, Momentum, LMP a sorrend

A Nézőpont Intézet a Facebook -aktivitást vizsgálta a pártok oldalaihoz kapcsolódó interakciókat (lájkok, megosztások, kommentek). A vizsgálatot 2019. április 6. és 2019. május 10. között végezte. Az elemzés a Fidesz, a Demokratikus Koalíció, a Párbeszéd Magyarország, a Magyar Szocialista Párt, a Momentum Mozgalom, a Lehet Más a Politika és a Jobbik Magyarországért Mozgalom hivatalos Facebook-oldalaihoz kapcsolódó adatokat vizsgálta.

Csupán két hét van hátra az európai parlamenti választásig, ezért egyre beszédesebb és fontosabb, hogy az egyes politikai pártok mennyire tudják megszólítani saját követőiket. A politikai táborok lelkesedésének, így a pártok mozgósító képességének egyik jól mérhető indikátora a Facebookon elért teljesítményük. Minél hatékonyabb egy párt a közösségi médiában, annál több interakciót (kedvelést, kommentet, megosztást) tud kiváltani a Facebook-bejegyzéseivel, és minél több az interakció, annál nagyobb tömegekhez juthat el az üzenete. A Médianéző Központ a kampányfinis kapujában ismét vizsgálat alá vette a pártok hivatalos Facebook oldalai által kiváltott aktivitást a kampánynyitány óta eltelt időszakban.

Változatlan Fidesz-fölény

A választási kampány kezdete óta összesen 1 millió 300 ezer interakciót váltottak ki a vizsgált hat párt bejegyzései a Facebookon. Az előző elemzéshez képest összességében nem tapasztalható érdemi változás a kormánypárt-ellenzék versenyben, hiszen a Fidesz továbbra is kimagaslik a mezőnyből azzal, hogy 684 ezer interakciót, azaz az összes felhasználói reakció több mint felét tudhatja magáénak (51 százalék). Az újdonság viszont az, hogy a kormánypárt szemmel láthatóan felpörgeti aktivitását a közösségi médiában, hiszen az elmúlt két hétben már 62 százalékát tette ki a kiváltott interakcióinak száma az összes vizsgált párt bejegyzéseire adott reakcióknak, ezzel pedig gyakorlatilag állva hagyta politikai riválisait.

Nézőpont Intézet

DK-s aktivizmus

Az ellenzéki térfélen eldőlni látszik a vezető szerepért folytatott verseny: addig amíg egy hónappal korábban még fej-fej mellett láthattuk a Demokratikus Koalíciót és a Jobbikot, addig a célegyenesre fordulva a Demokratikus Koalíció 235 ezer interakciót gyűjtve ellépett riválisaitól és egyértelműen a leghatékonyabb ellenzéki párttá vált (DK: 18%, Jobbik: 14%, 182 ezer interakció).

Leszálló ágban az MSZP és a Jobbik

Az elmúlt hónap két nagy vesztese az MSZP – amely mindössze 76 ezer interakciót tudhat magáénak – és a baloldalhoz közeledő Jobbik, hiszen nem elég, hogy kezdenek leszakadni Gyurcsányéktól, még eddigi követőik is elpártolnak tőlük. Az előző vizsgálat óta a Jobbik Facebook oldaláról naponta átlagban hetvenen iratkoznak le, míg a szocialistákat egyik napról a másikra átlagosan heten hagyják ott. Érdekesség, hogy Bangóné patkányozós kijelentése felgyorsította az elvándorlást (azóta naponta átlagosan kilencen fordulnak el az MSZP oldalától), míg a Jobbikot egyetlen nap alatt 326 követője hagyta faképnél a Facebookon, miután Gyöngyösi Márton és Ujhelyi István közös interjút adott, ahol a szocialista politikus azt javasolta a Jobbik frakcióvezetőjének, hogy legyenek harcostársak.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK