Nem őrizhetjük a végtelenségig az Iszlám állam harcosait és családtagjaikat – hangsúlyozta Törökország belügyminisztere. Sajtóértekezletén Szulejman Szojlu belügyminiszter felelőtlennek nevezte az európai államok magatartását, mert azok nem akarják visszafogadni azokat a dzsihád harcosokat, akik európai államok polgárai.
Az Iszlám állam fénykorában ezer számra vándoroltak ki iszlamista fiatalok Európából a Közel Keletre, hogy ott részt vegyenek a vallás háborúban. Jelentős részük elesett a harcokban, de sokan fogságba kerültek. A kurd milícia sok dzsihád harcost és családtagot őrzött Szíria északi részén. Minthogy a törökök kivonulására késztették a kurdokat, ezért a dzsihád harcos probléma is Törökországra maradt. Menetközben mintegy ötszáz dzsihád harcos megszökött, az ő sorsukról senki nem tud semmit. Az európai államok nem akarják visszafogadni a dzsihád harcosokat, mert attól tartanak, hogy Európában merényleteket követnének el. Brüsszelben a Zsidó múzeum ellen egy olyan dzsihád harcos követett el merényletet, aki a Közel Keletről tért vissza hazájába. Négy embert megölt és többet megsebesített. Elfogták és életfogytiglani börtönre ítélték.
Sok európai állam úgy akarja ezt megakadályozni, hogy megfosztja állampolgárságuktól a dzsihád harcosokat. Így tett Nagy Britannia, Hollandia, Franciaország és Dánia. A török külügyminiszter képmutatónak nevezte ezt a viselkedést mondván: az európai államok rábízzák a törökökre, hogy foglalkozzanak ők a dzsihád harcosokkal! Törökországban nagyszámú antiterrorista akciókat hajtottak végre az elmúlt napokban, hogy megelőzzék a dzsihád harcosok esetleges merényleteit.
Erdogan elnök magatartása meglehetősen kétértelmű az Iszlám állammal szemben.
Amíg fennállt a fanatikus rendszer Szíriában és Irakban, a törökök jó kapcsolatot építettek ki vele. Erdogan elnök fia intézte az Iszlám állam olajkészletének értékesítését a világpiacon. A törökök fegyvereket adtak el az Iszlám államnak.
A francia terrorelhárítás szerint a török titkosszolgálat segíthet az Iszlám államnak megszervezni a nagy franciaországi merénylet sorozatot. Mindeközben a kurd milícia hősiesen harcolt az Iszlám állam ellen. A törökök azonban őket vádolják terrorizmussal, és kényszerítették a kurd milíciát arra, hogy feladja a helyi autonómiát.
A törökök akcióját elítélte az Európai Unió, de Magyarország nem. Erdogan elnök köszönetet mondott ezért Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek.
Egy év alatt csökkent a terrortámadások száma az EU-ban, a befejezetteké és a sikerteleneké is, nőtt a megakadályozottaké. Tucantyi halálos áldozatot követeltek az attakok, ötödannyit, mint 2017-ben, de mind dzsihadista merénylettől. A támadások kétharmada viszont etnikai és szeparatista jellegű volt. Minket senki se akart megtámadni.
Tavaly összesen 129 politikai indíttatású támadást regisztráltak az EU-ban. Ezek magukba foglalták a sikeres, a felszámolt és sikertelen eseteket is – derül ki az Europol éves jelentéséből. A legtöbb cselekmény, 60, Nagy-Britanniában történt, Franciaországban (30), Olaszországban (13), Spanyolországban (11) volt kétszámjegyű merénylet. Egy évvel korábban még 205 támadást hajtottak végre.
Javult a felderítés
Sokat mondóak azok az adatok, amelyek szerint a 2017-es 10-hez képest harmadával kevesebb (7) befejezett támadás volt. A sikerteleneké 12-ről egyre esett, a felszámolt, megakadályozott próbálkozásokból viszont több lett, 16 a 11-gyel szemben. Vagyis jelentősen javult a bűnügyi szervezetek felderítő munkája.
Tavaly 13 embert öltek meg a terrorista támadásokban, és ezek mindegyike dzsihadista volt, és magányos merénylő volt az elkövető.
További 53 ember szenvedett sérülést (46 volt dzsihadista eset). Ez jelentős csökkenés a 2017-es évhez képest, amikor tíz támadásban 62 embert öltek meg.
Egy év alatt 33-ról 24-re csökkent az elfojtott, sikertelen és befejezett dzsihádista terrortámadások száma.
Minden második lefogás dzsihadistáé, nálunk egy se volt
Az EU-ban tavaly 1056 letartóztatást hajtottak végre terrorista bűncselekmények miatt. Ezek közül 511 a dzsihádista terrorizmushoz kapcsolódik. Franciaországban a legmagasabb letartóztatások száma 310 volt, ezt követi az Egyesült Királyság 273-val, Belgium pedig 166-tal.
A támadások és a terrorizmus miatti letartóztatások számait mutatja a statista.com grafikonja országonként.
Forrás: statista.com
Az ábrából, és az Europol jelentéséből is kiderül, hogy Magyarországot senki se akarta megtámadni: az 1056 letartóztatás között egyetlen magyar esetet se tartanak nyilván.
A „sajátok” elleni támadás messze a legtöbb
Annak ellenére, hogy nem eredményeztek haláleseteket, az etno-nacionalista és szeparatista támadások száma az EU-ban továbbra is meghaladják a tisztán terrorista támadásokét. A 129 támadás nagy része (83) etnonacionalizmusból és a szeparatizmusból fakadt, vagyis
az összes ilyen erőszakos cselekmény közel kétharmada nem az iszlám terrorizmus számlájára írandó.
A tendencia itt is csökkenő: 2017-ben 137 volt az etnonacionalista és szeparatista erőszakcselekmény, 33 dzsihadista és 24 szélsőbalos.
Forrás: Europol
A tendencia 2017-ben hasonló volt, amikor 137 etnonacionalista és szeparatista támadás volt, szemben a 33 dzsihádista és 24 szélsőbalos erőszakkal. Az összes dzsihádista terrortámadás egy személyes volt, célpontjai civilek és a hatalom szimbólumai. Az elkövetők motivációja és más radikalizált egyének vagy terrorista csoportok közötti kapcsolatok gyakran nem voltak egyértelműek az Europol jelentése szerint. A mentális egészségügyi problémák hozzájárultak a jelenség összetettségéhez.
Kevés iszlamista áramlik vissza Európába
Az európai rendőri szervezet értékelése szerint nagyon alacsony volt az olyan külföldön „működő” európai külföldi terrorista harcosok száma, akik 2018-ban utaztak az iraki és szíriai konfliktuszónába. A dzsihádistákat továbbra is főképpen az Iszlám Állam propagandája inspirálta. Ehhez hasonlóan az EU-ba visszatérők száma is nagyon alacsony maradt, miközben több száz európai polgárt továbbra is fogva tartanak Irakban és Szíriában. „Nem tűnik rendszerszintűnek” a terroristák általi visszaélés az EU-ba való belépésre irányuló migrációval. Vagyis továbbra sem számottevő a menekülők közé rejtőző ex-ISIS-tagok száma, amivel sok európai párt és politikus ijesztget.
A 27 éves Jennifer W. az első olyan német állampolgár, akit azok miatt a bűnök miatt állítanak bíróság elé, melyeket az Iszlám állam területén követett el Irakban és Szíriában. Jennifer W. az Iszlám állam katonája volt: az erkölcsrendészeten szolgált. Ezért havonta 70-100 dolláros fizetést kapott Moszul városában.
Különleges juttatás: egy 5 éves rabszolga kislány
Az Iszlám állam az elfoglalt terülteken könyörtelenül lépett fel a vallási és nemzeti kisebbségekkel szemben. Akiket nem öltek meg, azokat rabszolgának adták el mint azt az ötéves kislányt is, aki feltehetően a jezidi szektához tartozott. Jennifer W., aki férjhez ment egy helyi dzsihád harcoshoz, juttatásként kapta a rabszolga kislányt hű szolgálataiért. A kislány rettegett a dzsihád harcos házaspártól, és ezért rendszeresen bepisilt. Szörnyű büntetést találtak ki a számára:
Megláncolták és a tűző napon hagyták szomjan halni
A hitetlen gyerekeknek is veszniük kell! – hangoztatta Jennifer W. amikor a szomszédok kérdőre vonták az ötéves kislány szörnyű halála miatt.
Az Iszlám állam a fronton elbukott. Ezt követően Jennifer W. Ankarában a német nagykövetségen jelentkezett: haza kíván térni! Letartóztatták, de nem volt ellene bizonyíték. Ezért szabadon hazatérhetett Németországba. Most letartóztatták, mert a helyi hatóságok elküldték a megfelelő bizonyítékokat Németországba. Így Jennifer W.-nek saját hazája bírósága előtt kell védekeznie azzal a szörnyű váddal szemben, hogy dzsihád harcos férjével együtt kínhalálra ítéltek egy ötéves kislányt.
Állandósultak a dzsihádisták által végrehajtott támadások Irakban, közben pedig az Iszlám Államhoz köthető terroristák újabb országokban követtek el merényleteket. A kalifátus összeomlása nem érte felkészületlenül a terrorszervezet vezetőit: visszatértek ahhoz a stratégiához, amely hasonló helyzetben egyszer már sikerre vezetett.
Biciklis turistákat gázoltak el két hete Tádzsikisztánban: a héttagú csoportból két amerikai, egy svájci és egy holland biciklis meghalt. A merénylet elkövetőjeként nem sokkal később az Iszlám Állam jelentkezett, és videót is közöltek a támadókról.
Ezen az látszik, hogy öt fiatal férfi egy fa alatt ül a hegyvidéken, mögöttük a terrorszervezet zászlajával. Arról beszélnek, hogy a tádzsik vezetők elhagyták hitüket, megengedték, hogy hitetlenek foglalják el az országot, majd
hűséget fogadtak Abu Bakr al-Bagdadinak, az Iszlám Állam vezetőjének,
és felesküdtek a hitetlenek elleni támadásra.
A tádzsik hatóságok szerint kések és lőfegyverek is voltak náluk. A csoport tagjai közül négyet azóta elfogtak, négy másikat agyonlőttek.
A tádzsikisztáni merénylők. Fotó: Amak
Nem ez volt az Iszlám Állam által adott egyetlen életjel az elmúlt hetekben. Szíria asz-Szuvajda nevű tartományában több öngyilkos merényletet is végrehajtottak, az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű szervezet jelentése szerint 255 embert öltek meg. Emellett
sok nőt és gyereket el is raboltak.
Júliusban végrehajtottak egy merényletet Pakisztán Beludzsisztán nevű tartományában is, itt 159-en haltak meg.
Pedig Donald Trump már többször büszkélkedett azzal, hogy legyőzték a terrorszervezetet, Helsinkiben, Putyinnal való találkozóján pedig azt mondta: az Iszlám Állam elleni harc 98-99%-ban véget ért. Az iraki kormány meg már decemberben bejelentette, hogy legyőzték a terroristákat, és olyan hírek is voltak, hogy maga Abu Bakr al-Bagdadi is súlyosan megsérült.
Akkor mi történt?
Valójában az Iszlám Állam már hónapokkal korábban felkészült a katonai vereségekre és elkezdte újjászervezni magát. Jennifer Cafarella, az Institute for the Study of War nevű think tank elemzője nemrég az NPR-nek arról beszélt, hogy a szervezet vezetői felismerték: nem tudnak kitartani a koalíciós erőkkel szemben és el fogják veszíteni a területük nagy részét, de ezt nem tekintették úgy, hogy a háborút is elvesztették. Ehelyett
elkezdtek a túlélésre berendezkedni, és felkészültek a harc következő szakaszára.
A helyzet ráadásul nem is új nekik: 11 évvel ezelőtt egyszer már gyakorlatilag minden érintett kormány bejelentette, hogy legyőzték az Iszlám Állam elődszervezetét, az iraki al-Kaidát, amely akkor valóban az összeomlás és teljes eljelentéktelenedés határára jutott.
Ahogy korábban is írtunk róla, az iraki al-Kaida 2003 és 2006 között rettegésben tartotta Irakot. A jordániai származású Abu Muszab az-Zarkávi által alapított és vezetett szervezet féktelen brutalitásáról volt hírhedt, emberei rengeteg véres merényletet követtek el (2003-ban például a bagdadi ENSZ-képviselet, a jordániai nagykövetség és a nedzsefi mecset ellen), és ők tettek közzé olyan videókat is, amelyeken amerikai túszokat fejeztek le.
Kegyetlensége miatt azonban az őt eleinte a síita elnyomás miatt támogató szunniták is elfordultak Zarkávitól, aki 2006 júniusában egy amerikai légicsapásban meghalt, a következő években pedig az Iraki Iszlám Állam nevet felvevő szervezet folyamatosan gyengült. Vezetőit sorra megölték vagy elfogták,
egy adott ponton állítólag mindössze néhány tucatnyi tagja maradt.
Szinte szó szerint a föld alá, vagy a sivatagos vidékekre kényszerültek, alig volt pénzük, nem tudtak szabadon mozogni – vagyis hasonló volt a helyzet, mint most.
2010-ben azonban Abu Bakr al-Bagdadi került a szervezet élére, amely két-három év alatt feltámadt. 2013-ban már beszivárogtak Szíriába, közben kihasználták az iraki kormány elleni elégedetlenséget is, kiszabadították szimpatizánsaikat a börtönökből, majd célzott támadásokat hajtottak végre a katonák és rendőrök ellen. 2014 júliusában pedig, a második legnagyobb iraki város, Moszul elfoglalása után, kikiáltották a kalifátust.
Abu Bakr al-Bagdadi Fotó: MTI/EPA/Iszlám Állam
A New Statesman elemzése szerint az Iszlám Állam hatalma csúcspontján is több volt, mint egy állam: inkább egyfajta mozgalom, amelynek az államalapítás csak egy állomása volt. A dzsihádisták ugyanis
a világ végét megelőző végső harcra készülnek:
Mohamed jóslatainak megfelelően, aki szerint a világ vége előtt nem sokkal a kalifátus meg fogja hódítani a világot.
Éppen ezért a mostani vereségek, bár átmenetileg gyengítették az ideológiát is, nem jelentik a szervezet végső kudarcát. Sőt, a Soufan Center elemzése szerint az Iszlám Állam ugyanazzal a módszerrel készíti elő visszatérését, mint amilyet 2013 előtt is alkalmazott: például az iraki tisztviselők, elsősorban a rendőrök és a biztonsági szolgálatok tagjai elleni célzott gyilkosságokkal.
Úgy fogalmaznak:
„a meggyengült Iszlám Állam a múltat akarja újrateremteni,”
és ahhoz, hogy esélyük legyen újra a 2014-eshez hasonló sikereket elérni, előbb 2013-at és az akkori tevékenységüket kell felidézniük.
Éppen ezért Irakban már hónapok óta rabolnak el és ölnek meg embereket, főleg Kirkuk, Dijala és Szalahuddin tartományokban – ezt a térséget többen már a halál háromszögeként emlegetik. Most napi átlagban közel három ilyen támadás történik, és ez jelentős növekedésnek számít, ugyanis egész márciusban összesen volt hét ilyen akció.
Fotó: Dabik
Több támadást videóra is vettek, de arra is volt példa, hogy a túszokkal küldtek videoüzenetet. Az egyik támadás során hat síita rendőrt raboltak el, akiket aztán a terrorszervezet zászlója elé térdeltettek, majd el kellett mondaniuk, hogy kivégzik őket, ha a kormány nem engedi el a fogságban tartott szunnita nőket. Néhány nappal később megtalálták a túszok holttestét.
Szakértők szerint az Iszlám Államnak nagyjából ezer embere lehet Irakban, 500 a sivatagos részeken, 500 a hegyekben. Az ilyen támadásokhoz viszont
nincs szükség sok emberre,
jellemzően 3-5 fős csoportok hajtják végre az akciót, amely után gyorsan vissza is vonulnak. David Sterman, a New America Foundation szakértője szerint a stratégiájuk leginkább az, hogy káoszt teremtsenek.
Azt is ki tudják használni, hogy Irakban sok olyan terület van, ahonnan négy éve tízezrek menekültek el az Iszlám Állam elől, és ők még nem tértek haza, így teljes falvak, kisebb városok állnak üresen, ami tökéletes terep a bujkáláshoz.
A Jamestown elemzése szerint az állandósult merényletek komoly dühöt váltottak ki a síita közösségből, de ez a düh (legalábbis egyelőre) nem általánosságban a szunniták ellen irányul, hanem inkább a kormány ellen, amely hiába próbál katonai erővel fellépni a dzsihádisták ellen. Az elhagyatott területeket, a sivatagot, a hegyvidéket ugyanis a kormánycsapatok nehezen ellenőrzik.
Kicsit paradox módon korábban,
amíg az Iszlám Állam nagy területet uralt, harcolni is könnyebb volt ellene:
lehetett tudni, hol találják meg a harcosaikat. Most viszont szétszóródtak, ráadásul az ellenük való harcot nehezítik az iraki kormány és a kurdok közti ellentétek is.
A dzsihádisták pedig mindezeket ki is használják. Továbbra is vannak komoly fegyvereik, de a városokba egyelőre nehezebben szivárognak be. A kétezres közepén, valamint 4-5 évvel ezelőtt azért tudtak ilyen téren sikeresek lenni, mert a síita kormány elnyomása miatt a szunniták közül sokan szimpatizáltak a radikális ideológiákkal – utána viszont megtapasztalták az Iszlám Állam rémuralmát.
Így viszont egyelőre kicsi az esély arra, hogy a terroristák elkezdjenek mondjuk egy olyan autóbombás merényletsorozatot, ami korábban szinte a védjegyükké vált. Ugyanakkor azt is bizonyították, hogy így is képesek a kormány ellenőrzése alatt álló nagyvárosokban támadni: néhány hete Bagdadban hajtottak végre merényletet.
Összedőlt ház az Iszlám Állam egyik bagdadi merénylete után. Fotó: MTI/EPA/Ahmed Ali
Azt, hogy milyen taktikát követnek, jól jelzi a kommunikáció is. Az Iszlám Állam szóvivője, Abu al-Hasszán al-Muhadzsir áprilisban egy üzenetben arra szólította fel a követőiket, hogy a kormánnyal együttműködő szunniták ellen hajtsanak végre merényleteket. A terrorszervezet egyik propagandalapja, az an-Naba pedig nemrég azt írta: a jelenlegi helyzetben nincs szükség nagy csoportokra, sok képzett harcossal, komoly fegyverzettel,
elég egyetlen ember, aki bármilyen, általa beszerezhető eszközzel támadást tud indítani.
Emellett továbbra is lépést tartanak a technika fejlődésével: a titkosított kommunikációs csatornákat már régóta használják, de a New York Times szerint újabban már a Bitcoinban érkező támogatást is fel tudják használni.
A propaganda pedig továbbra is aktív, és globálisan célozzák vele a potenciális követőket. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy
a terrorszervezetnek nem csak Szíriában és Irakban van bázisa,
Afgán források szerint az országba folyamatosan érkeznek a harcosok Észak-Afrikából, Közép-Ázsiából, de Oroszországból és Franciaországból is, januárban pedig a Fülöp-szigeteki hatóságok fogtak el egy spanyol férfit, aki Mindanao szigetén akart csatlakozni az Iszlám Állam helyi szervezetéhez.
Korábban Líbiában is próbálták megvetni a lábukat, és bár Szurt városát elvesztették, 3-4 ezer harcosuk még mindig lehet az országban. Egyiptomban a Sínai-félsziget északi részén vannak olyan, összeségében több száz fős terrorcsoportok, amelyek hűséget esküdtek Abu Bakr al-Bagdadinak, és a Száhel-övezetben is erősödnek a hozzájuk köthető csoportok.
Nagy európai terrortámadásnak viszont egyelőre kisebb a veszélye,
A rendszerváltástól napjainkig elemzi a médiában végbemenő változásokat Stefka István, akinek tollából sajátságosan hangzik az, hogy „az újságírás morális, becsületbeli ügy”. A 888.hu a Jobbik balratolódásáról, a borsonline.hu a dzsihadisták második generációjának európai megjelenéséről ír, a Magyar Idők pedig egy interjúban sorosozik egy jó nagyot.
Pesti Srácok: Permanens médiaháború
Ezzel a címmel írt hosszú elemzést „Az öreg” . Stefka István szerint azzal, hogy visszatért a Hír Tv a jogos tulajdonosához – a politikai többséghez, a jobboldal politikai közösségéhez –, még egyáltalán nincs vége a csatának. Most jutott el a magyar média arra a pontra, a fifty-fifty szintre. A rendszerváltozás óta eltelt 28 év, és a balliberális, valamint a jobboldali, nemzeti média befolyása végre egyenlőnek tekinthető. Hogy világosan lássunk, emlékeznünk kell a tényekre, újra és újra el kell mesélni, miként jutottunk el idáig? – írja Stefka, aki részletezi a választ a kérdésre, majd így fejezi be ópuszát:
Az újságírás morális, becsületbeli ügy.
Az újságíró nem pártokhoz, személyekhez kötődik, hanem az emberekhez, a társadalomhoz, a valósághoz. Félrevezetni, hazudni az olvasóknak, nézőknek, hallgatóknak tilos.
Ez a liberálisokkal fúziót kötő szélsőjobbosok sajátja. Ennyi. Aki ezt az utat választja, az meneteljen Gyurcsány Ferenccel, Vona Gáborral, Újhelyi Istvánnal, Niedermüller Péterrel és a többi ballibsivel együtt.
hiradó.hu/888.hu: Továbbra is balra tart a Jobbik
Annak ellenére is balra tart a Jobbik, hogy az elmúlt hónapokban sorra léptek ki a pártból és szűntek meg a vidéki alapszervezetek. A kilépők szerint a Jobbik rálépett arra az útra, amihez már semmi köze a korábbi, radikálisabb nézeteknek. Az újabb összefogás az LMP, a Momentum és a Jobbik között jöhet létre.
Összefogást tervez az LMP a Momentum és a Jobbik, ezt a Lehet Más a Politika elnökségének titkára ismerte el, aki szerint ez az ősz folyamán meg fog történni.
A portál szerint vélhetően Vona Gábor is erre készül, ugyanis közösségi oldalán már a második videót tette közzé egy sejtelmes 21-est formáló logóval és az augusztus nyolcadikai dátummal.
Sajtóhírek szerint a szám és a szlogen is az LMP-vel való együttműködésre utal, és a videó Vona Gábor visszatérését is jelentheti.
A Századvég legfrissebb felmérése szerint a Jobbik-szavazók negyede már el is pártolt, és inkább a Mi Hazánk Mozgalomra voksolnának. A Toroczkai László vezette szervezethez az elmúlt hetekben csatlakozott több csalódott egykori Jobbik-tag és politikus is.
borsonline.hu: Német belföldi hírszerzés: Kialakulhat egy „új dzsihadista nemzedék”
Veszélyessé válhatnak a szélsőséges iszlamisták családjában nevelkedő gyermekek – figyelmeztetett a német belföldi hírszerzés és elhárítás, a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) egy most ismertetett elemzésében. Ezeket a gyerekeket olyan világkép alapján nevelik, amelyben az erőszak elfogadottnak, és valamennyi idegen csoport alávalónak számít – idézett a nemzetbiztonsági szolgálat jelentéséből a Berliner Morgenpost című lap.
Az elemzés szerint nemcsak az Iszlám Állam szíriai vagy iraki területeket megjárt családokban nevelt gyermekek válhatnak veszélyessé, hanem azok is, akik nem hagyták el Németországot.
A BfV becslése szerint a két típust együttvéve több száz gyerek és fiatal felnőtt élhet szélsőséges iszlamista családban Németországban.
Az ifjú dzsihadista generáció megjelenésének veszélye miatt felerősödött a politikai vita arról, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok hány éves kortól vehetnek valakit megfigyelés alá. A szövetségi kormány 2016-ban 16 évről 14 évre szállította le a korhatárt, de a bajor kormány a 14 év alattiak megfigyelését is engedélyezi a tartományi alkotmányvédelmi hivatalnak, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány kormánya pedig a bajor minta átvételét mérlegeli – áll a Berliner Morgenpost beszámolójában.
Magyar Idők: Soros a tűzzel játszik a Nyílt társadalommal
Az Egyesült Államok jelenleg világunk egyik vezető, ugyanakkor összezavarodott, önmagában is megosztott hatalma – mondta Marek Jan Chodakiewicz lengyel származású, Amerikában élő történelemprofesszor a Magyar Időknek adott interjúban. A történész arról is beszélt: az amerikai társadalom alapvetően nem érti, ami a világban történik, nem méri fel a valós veszélyeket. Szerinte Soros György politikai akcióit a destabilizálás jellemzi, minden eszközt bevet célja, a nyílt társadalom megvalósításáért.
Mint kérdésre kifejtette:
Ellentétben kritikusaival és ellenfeleivel, Soros pénzt áldoz arra, hogy megvalósítsa az általa elképzelt világot, nem pedig másokkal finanszíroztatja azt meg.
Az utóbbi 30 évben legalább hárommilliárd dollárt költött a saját vagyonából erre a célra, persze akciói középpontjában a destabilizáció áll. Láthattuk, hogy elsősorban a volt szovjet zónában támogatta a forradalmi törekvéseket, de az Egyesült Államokban is több mint 20 éve próbálkozik: először a marihuána legalizálásáért harcolt, szerinte ez a szabadság szimbóluma. Aztán a rendfenntartó intézményeket, azaz a rendőrséget és a bíróságot próbálta behálózni. Például úgy, hogy pénzt ad a kerületi ügyészek támogatására és kijelölésére. Ezek olyan pozíciók, amelyekből baloldali igazságügyi és büntetés-végrehajtási politikát folytathatnak.
Soros kedvelt eszköze a „forradalmi mozgósítás” tüntetésekkel, erőszakkal. Szerinte ezek segítik azokat a reformtörekvéseket, amelyek célja az úgynevezett nyílt társadalom létrejötte. Szerintem viszont a tűzzel játszik.
Pravoszláv templomra támadt több szélsőséges fegyveres Csecsenföld fővárosában, Groznijban. A kialakult lövöldözésben két rendőr, egy templomlátogató és a támadók közül négyen meghaltak. A támadást az Iszlám Állam vállalta.
Egy orosz hírportál tudósítása szerint a templom papja azt mondta: csak az egyik bejárat volt nyitva, a támadók azon akartak behatolni. A papnak és az egyik jelen lévő hívőnek azonban sikerült bezárni a kaput. A Kommerszant szerint
a támadók túszokat akartak ejteni.
A templomban tíz ember tartózkodott, amikor a fegyveresek megérkeztek.
A támadás hírére csecsen rendőrök és kommandósok érkeztek a helyszínre, és tűzharcba keveredtek a támadókkal., akik közül egynek sikerült elmenekülni. A műveletet az Oroszországhoz tartozó Csecsenföldet diktatórikus módszerekkel vezető, Putyin-barát Ramzan Kadirov irányította.
A megölt terroristák közül három csecsen volt, a negyedik pedig ingus. Az egyik hivatalos verzió szerint
eredetileg a grozniji kormányépületet akarták megtámadni,
de ezt a hatóságok megneszelték, így választották a templomot.
A terrorista szervezetek megfigyelésével foglalkozó amerikai SITE Intelligence Group szerint a támadást az Iszlám Állam vállalta. Idén nem ez volt az első hasonló merénylet a térségben, amelyért a terrorszervezet vállalta a felelősséget. Februárban egy 22 éves férfi nyitott tüzet egy pravoszláv templom látogatóira egy vadászfegyverből a dagesztáni Kizljarban. Öt ember gyilkolt meg, mielőtt lelőtték.
Elemzők szerint a komoly területveszteségek ellenére az Iszlám Állam az utóbbi hetekben, hónapokban ismét megerősödött, és
újabb terrortámadásokat követhet el.
Arról, hogy a vereségek hatására a dzsihádisták milyen taktikához folyamodhatnak, itt írtunk korábban.
Közben Szíriában ismét előrenyomultak az amerikai és francia támogatású kurd-arab koalíció, a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) harcosai az Iszlám Állam egyik utolsó enklávéjában, Deir-ez-Zór tartományban. A dzsihádisták még három várost tartanak itt ellenőrzésük alatt, és összesen az ország területének három százalékára terjed ki a hatalmuk.
Több mint egy hetet kellett várni, de végül szombat reggelre megérkeztek a múlt héten tartott iraki választások hivatalos eredményei. Mivel az Iszlám Állam (ISIS) legyőzése után most először dönthettek az irakiak a parlamentjük összetételéről, ezért a nemzetközi téren kiemelt figyelmet szenteltek az eseménynek, ami ismét pár meglepetéssel szolgált.
Akárcsak Libanonban, ugyanúgy Irakban sem szóltak másról az elmúlt hetek, mint a közelgő parlamenti választásról. Eredetileg tavaly szeptemberben tartották volna meg, de két dolog miatt elhalasztották:
az ISIS és a kurdok.
Az iszlamista terrorszervezet 2016 végétől egymás után vesztette el területeit Irakban. Ugyan az észak-iraki Moszul már 2017 nyarán felszabadult, több a szíriai határ mentén fekvő iraki település még mindig az ISIS igája alatt nyögött. Végül az iraki jelenlétüket csak tavaly decemberben tudták teljesen felszámolni és időbe tellett, amíg a két millió menekült visszatér a saját lakhelyére (ennek ellenére még így is sokan szavaztak a menekülttáborokban sebtében felállított szavazóhelyiségekben).
A késlekedés másik oka pedig a 2017. szeptember 25-re kiírt kurd népszavazás volt. Maszúd Barzáni vezette Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) óriási kockáztatott vállalt, hiszen egy önálló észak-iraki Kurdisztánt akartak létrehozni. Habár a kurd szavazók több mint 93 százaléka igennel voksolt a javaslatra, örömük nem tartott sokáig: Ankara, Bagdad és Teherán azonnal mozgásba lendült. Alkotmányellenesnek minősítették a népszavazást, leállították a térségbe irányuló kereskedelmet és a légiforgalmat. Az iraki kormány októberben hadműveletet indított, amely során a hadsereg a síita milíciákkal együttműködve bevonult minden olyan területre, amelyet korábban a kurdok foglaltak el az ISIS-től. A pesmergák egy-két kivételtől eltekintve nem vállalták a fegyveres harcot és nem tört ki az iraki-kurd háború, de a feszültség továbbra is fennmaradt az etnikumok között.
Összefoglaló a kurd referendumról.
Otthon maradva
Végül az iraki parlamenti választások időpontjának május 12-ét tűzték ki. Szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be az országban, miközben a csalások kiszűrése érdekében ujjnyomat alapú személyazonosító rendszert vezettek be, ami nagyon lassúvá és körülményessé tette a voksolást. Ebből kifolyólag a
a szavazóképes 24 millió iraki lakosságnak alig 44,5 százaléka járult az urnákhoz.
Szaddám Huszein bukása óta egyetlen másik választáson sem esett a részvételi arány 60 százalék alá. További okként jelölik meg az új iraki választási törvény bevezetését és a társadalomban tapasztalt apátiát. Ezzel együtt szerepet játszhatott Irak vallási megosztása is, mivel az ország 64 százaléka síita, 30 százaléka szunnita, de a nyugalom és az együttműködés mára szinte ismeretlen fogalommá vált a két csoport.
A szunnita régiókban sokan bojkottálták a választásokat, mivel egyszerűen nem tartják legitimnek és úgy vélik, hogy még mindig nem szólhatnak bele érdemben az ország működésébe.
Egy iraki katona leadja szavazatát egy bagdadi szavazóhelyiségben 2018. május 10-én, két nappal az iraki parlamenti választások előtt. Az egymillió főnyi katonaság és rendőrség tagjai azért adhatják le korábban voksukat, hogy a választás napján teljes egészében a lakosság védelmére tudjanak összpontosítani. A kép forrása: MTI/EPA/Ali Abbász.
Pedig Irakban az állampolgárok egyáltalán nem szenvedtek hiányt a jelöltekből. Közel 7000-en, több mint 200 párt színeiben indultak el, hogy ülőhelyet szerezzenek maguknak a 329 fős iraki parlamentben. A jelöltek a teljes politikai spektrumot lefedték: iszlamisták, liberálisok, nacionalisták, civilek és kommunisták versenyeztek a szavazatokért. Például közöttük találjuk azt a híres iraki újságírót, aki 2008-ban két cipővel dobta meg az arab országba érkező, az akkori iraki miniszterelnökkel (Núri al-Máliki) együtt sajtótájékoztató tartó George W. Bush amerikai elnököt.
A cipőt hajító újságíró Muntadar az-Zejdi, az al-Bagdadíja iraki televízió munkatársa volt, aki azóta nemzeti hőssé vált az arab világban. Egy szobrot is emeltek a tiszteletére Tikritben, de pár nappal később az iraki hatóságok eltávolították azt. A kép forrása: Youtube.
Hosszú menetelés a győzelemig
Az iraki választások legnagyobb nyertese Muktada asz-Szadr síita hitszónok, akinek most először adódott lehetősége bekerülni a parlamentbe, mégpedig az asz-Szajrúnt pártszövetség élén. Ez alighanem Irak történelmének legfurcsább politikai képződménye, mivel
vallásos síiták és az ateista kommunisták ülnek egy pártkoalícióban
Muktada asz-Szadr korántsem ismeretlen személy Irakban, hiszen Szaddám bukása után lassan, de biztosan építette ki a befolyását az országban. Amivel igazán nagy figyelmet váltott ki, az nem a heves Amerika-ellenessége volt (a „Mehdi Hadserege” nevű milíciájával több felkelést is vezetett az amerikai csapatok ellen), hanem Irán folyamatos bírálata. Annak ellenére, hogy asz-Szadr a síita vallási felekezethez tartozik és évekig élt a szomszédos perzsa államban, szinte állandóan ostorozta Teheránt, amiért az beavatkozott az iraki politikába. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan kritizálta az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) egységeit, mivel szerinte ők egyfajta ütközőzónaként használják Rijáddal szemben, de ebből az irakiak semmit nem profitálnak, csak áldozatai az iráni-szaúdi hidegháborúnak.
Muktada asz-Szadr képét emelik magasba annak hívei. A kép forrása: MTI/EPA/Hider Abbász
A többi síita párt és hitszónok, akik szoros kapcsolatot ápoltak az iráni vezetéssel, sokáig képesek voltak háttérbe szorítani, de Szadr szunniták felé történő nyitásával, az elszegényedett déli síitáknak tett szociális és gazdasági ígéreteivel, valamint „Teherán és Washington befolyásától mentes Bagdad” jelszavával sikerült sokakat megnyernie. Így az asz-Szajrúnt koalíció 54 mandátumot szerezett a parlamentben, és Irak 18 tartományból hatot ők vezethetnek.
Látható, hogy sem az amerikai, sem pedig az irániak nem örülnek az eredménynek. Egyelőre egyikük sem gratulált Szadrnak, csupán elismerték a választások kimenetelét, mivel mindketten tudják, hogy ezután egy különösen nehéz időszak veszi kezdetét az Irakkal fenntartott kapcsolataikban. Iránnak már így is komoly gondot jelentett, hogy nemrég az Egyesült Államok farolt a 2015-ös atommegállapodás mögül, és egy nehezebben irányítható Irak csak éket verne Teherán és az annak arab szövetségesei – Hezbollah, Szíria – közé. Az Egyesült Államoknak pedig leginkább az nem tetszik, hogy Szadr minden eddiginél aktívabb szerepet akar szíriai háborúban, valamint a kurdok önrendelkezését illetően is teljesen más véleménnyel van, mint az eddigi iraki vezetések.
Jamis Mattis amerikai védelmi miniszter egykoron Irakban szolgált. A sors iróniája, hogy ő vezetésével harcoltak Mehdi Hadserege ellen, most viszont kénytelen lesz együttműködni annak vezetőjével, Szadrral.
Futottak még…
Az iraki parlamenti választások második helyezettje az 47 ülőhelyet szerző és 4 tartományt vezető Fatah lett. Ez magába foglalja szinte az összes síita milíciát és fegyveres csoportot, akik elsősorban az ISIS felett aratott győzelemből igyekeztek politikai tőkét kovácsolni. Ugyanúgy ők kapják a legtöbb iráni támogatást, így az iraki választások után Teherán nem fogja teljesen elveszíteni a befolyását az arab ország felett. A szövetséget az a Hádi al-Amiri egykori közlekedési miniszter vezeti, aki több ISIS-ellenes csatában is részt vett.
A többi párt ezzel szemben mind rosszul vagy a vártnál gyengébben szerepelt. Például Núri al-Máliki, aki az ISIS megerősödésében játszott felelőssége miatt kényszerült lemondani 2014-ben, pártja katasztrofális vereséget szenvedett, hiszen az ülőhelyeinek 70 százalékát elvesztette.
Haider Al-Abádi. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Ennél jobban teljesített Máliki helyébe lépő Haider Al-Abádi, akivel kapcsolatban kezdetben nagy elvárásokat fogalmaztak meg, hiszen azt hitték sikerült kibékítenie egymással a szunnitákat és síitákat, egy közös egységfrontot létrehozni az ISIS-el szemben, de ezek az erőfeszítések nem nagyon vezettek eredményre. Ezzel együtt amiatt is sokan bírálták őt, hogy a terrorszervezet elleni harcban túlságosan engedett az amerikai nyomásnak, miközben az iráni IRGC iraki jelenléte ellen sem tett semmit. Abádi által vezetett Győzelem nevű koalíció 42 mandátumot szerezett az iraki parlamentben, de csupán egyetlen tartományban, Ninivében végzett az első helyen.
Végezetül pedig meg kell említeni a kurdokat is, hiszen a jelenlegi választásra súlyos árnyékot vetett a tavalyi függetlenségi referendum kimenetele. Barzáni október 29-én bejelentette lemondását, és két nappal később 12 év után távozott a hatalom éléről. Ez azonban korántsem oldotta meg a problémát, sőt inkább súlyosbította azt: a régi kurd politikai csoportok (KDP és a Kurd Hazafias Szövetség – PUK) és a pár éve formálódott ellenzéki erők között nem egyszer halálos kimenetelű összecsapásra került sor. A május 12-i választáson a kurd pártok közül a legjobban az immáron Barzáni unokaöccse által vezetett KDP szerepelt, mintegy 25 helyet szerezve, de a PUK is elégedett lehet a maga 18 mandátumával. Nem úgy mint a kurd ellenzéki pártok, akik egyáltalán nem fogadták el az eredményt, sőt, az elmúlt napokban fegyveresek szállták meg az egyik szavazati helyiséget, hogy az eredmény megváltoztatására kényszerítsék a helyi bizottságot.
Koalíciós játékok
A parlamenti választások után a legfontosabb kérdést a leendő iraki kormány összetétele jelenti. Ugyanis hiába a Szadr által vezetett koalíció gyűjtötte be a legtöbb szavazatot, a síita hitszónok nem jelöltette magát miniszterelnöknek. Ahhoz pedig, hogy kiválassza a neki megfelelő embert, szüksége van mások támogatása is. Már zajlanak az egyeztetések a kurd ellenzéki mozgalmakkal és a kisebb pártokkal, miközben a Fatah, a KDP és a Győzelem szintén igyekszik egy parlamenti tömböt létrehozni.
Ráadásul úgy tűnik, hogy egy dologban mindenképp konszenzus van a felek között. Ez pedig egy amerikaiak által bevezetett gyakorlat megszüntetése: a miniszterelnöknek síitának, a parlamenti elnöknek szunnitának, az államfőnek pedig kurdnak kell lennie, de ezt sokan a külföldi befolyás szimbólumaként értelmezik az országban, amelynek megszüntetésével lehet egy új korszakba lépni.
A Sagrada Familia lehetett a fél éve, augusztus 17-én Barcelonában támadó terroristák eredeti célpontja. Öngyilkos robbantást terveztek, csakhogy felrobbant a bombagyáruk, így improvizálniuk kellett. A támadást szervező csoporthoz legalább 10-en tartoztak: a vezetőjük egy kisváros fiataljai közül toborozta őket.
Hat hónappal ezelőtt, augusztus 16-án, nem sokkal éjfél előtt hatalmas robbanás döntött romba egy házat a katalóniai Alcanarban. Két ember meghalt, egy harmadikat súlyos sérülésekkel vittek kórházba. A rendőrök akkor még nem gondolták, hogy terroristákhoz van köze a robbanásnak. Pedig a három ember egy támadásra készülő sejt tagja volt.
Másnap aztán néhány óra alatt két terrorakció is történt. Előbb az egyik merénylő fél ötkor egy furgonnal hajtott a gyalogosok közé Barcelona mindig zsúfolt, a turisták körében nagyon népszerű utcáján, a La Ramblán, majd elmenekült. Ezután hajnali negyed kettőkor öt terrorista a közeli üdülővárosban, Cambrilsban hajtott egy sétálóutcába, nekimentek egy rendőrautónak, kiugrottak a kocsijukból, majd késsel támadtak az emberekre. Őket lelőtték.
A merénylőkön kívül összesen 16-an haltak meg,
a sérültek száma 140 volt (egy magyar nő is megsérült). Ez volt a legsúlyosabb terrorakció Spanyolországban a 2004-es madridi vonatrobbantások óta.
A merénylet hátterét azóta sikerült nagyjából felderíteni. Erről két neves spanyolországi elemző, Fernando Reinares és Carola García-Calvo a West Point Katonai Akadémia Terrorellenes Központjának lapjában, a Sentinelben számolt be.
A sejtnek 10 tagja volt. A Ramblán az emberek közé hajtó furgont a 22 éves Younes Abouyaaqoub (Junesz Abujakub) vezette. A cambrilsi támadók között volt 19 éves öccse, Houssaine, unokatestvéreik, a Hychami-fivérek, a 24 éves Mohamed és a 21 éves Omar, valamint a 17 éves Moussa Oukabir és a 18 éves Said Aalla. Az ő bátyja, Mohammed bérelte a kocsit, a furgont pedig a legfiatalabb terrorista bátyja, Driss Oukabir. Őket letartóztatták, akárcsak egy Sahal el-Karib nevű férfit, valamint az alcanari házrobbanásban megsérült 20 éves Mohamed Houli Chemlalt. A robbanásban a harmadik Aalla-fivér, Youssef, valamint a csoport vezetője, Abdelbaki es-Satty halt meg.
A cambrilsi támadáshoz használt autó Fotó: MTI/EPA/Jaume Sellart
Érdemes megjegyezni, hogy Driss Oukabir eredetileg azt állította, az öccse ellopta a papírjait, és így bérelte a furgont, de aztán bevallotta, hogy ő maga ment el érte. Igaz, állítása szerint azt hitte, hogy költözéshez kell.
Az alcanari detonáció után a rendőrök először azt hitték, hogy egy gázpalack robbant fel, vagy egy droglaborban történt baleset. Valójában azonban
ez a ház volt a sejt központja,
itt rendezték be a bombagyárat, és a robbanóeszközök készítése közben történt baleset. Ennek következtében viszont a bombáik is megsemmisültek, így új tervet kellett készíteniük. Méghozzá gyorsan, hiszen számítaniuk kellett arra, hogy a nyomok alapján a rendőrök hamar eljutnak majd hozzájuk.
Ők ugyanis természetesen megpróbálták kideríteni, ki lehet a felrobbant ház előtt parkoló autó és motor tulajdonosa, kik használták őket, így jutottak el Younes Abouyaaqoubhoz, akit 17-én délután három körül hívtak fel. A terrorista ekkor a furgonban ült, nagyjából egy órányira útra a városközponttól.
Másfél órával később már a tömegbe hajtott.
Younes Abouyaaqoub
13 embert ölt meg, több mint 100-an megsérültek, ő maga viszont a közeli piacon keresztül elmenekült. Ezután elrabolt egy autót, megkéselte a sofőrjét, majd a kocsival áttört egy ellenőrzőponton és elmenekült.
Az autót később megtalálták a várostól délre. Néhány nappal később pedig valaki felhívta a rendőrököt, hogy látta az akkor már mindenhol keresett terroristát Subiratsban (Barcelonától nyugatra). Ezután a rendőrök bekerítették és lelőtték. Egy ál-bombamellény is volt rajta, valószínűleg azért, hogy elriassza, aki szembekerül vele, illetve, hogy a rendőrök mindenképp lelőjék és így „mártír” legyen.
A csoportnak volt még egy bérelt furgonja, valószínűleg azt akarták eredetileg Cambrilsban használni. Csakhogy a sofőr karambolozott vele az autópályán fél 4 előtt pár perccel, így végül egy kisebb, szintén bérelt autóval hajtották végre a támadást. Rajtuk is ugyanolyan ál-bombamellény volt, mint Abouyaaqoubon.
A nyomozás során kiderült, hogy
a csoport ennél jóval nagyobb merényletre készült.
Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy robbanóanyaggal és gázpalackokkal töltik meg a furgonokat. Az alcanari házban 120 gázpalackot találtak (vagyis inkább ezek maradványait), valamint rengeteg szöget, amelyek szintén óriási pusztítást végezhettek volna.
Robbanóanyagként triaceton-tiperoxidot, vagyis TATP-t használtak volna.
Ez a terroristák kedvenc robbanószere
az utóbbi időben. Először az al-Kaida használta, amikor 2001-ben Richard Reid megpróbált felrobbantani egy repülőt a cipőjébe rejtett TATP-vel. Az összetevőit könnyű beszerezni, magát a robbanóanyagot viszont nehéz összeállítani, mert nagyon instabil, könnyen felrobban. Ez történhetett Alcanarban is.
A nyomozók szerint 200-250 kilónyi TATP-re elegendő anyag volt a házban. Összehasonlításként: a 2016 márciusában, a brüsszeli repülőtéren végrehajtott terrortámadásban felhasznált két bomba egyenként kevesebb mint 20 kilós volt.
A csoport tagjai az alcanari robbanás előtti napokban vették meg a merénylet kellékeit és bérelték a furgonokat – vagyis, ha nem robban fel a bombagyár, akkor is néhány napon belül végrehajtották volna a támadást. Az autókat is csak egy hétre bérelték.
Az eredeti célpontok azonban mások voltak.
Az egyik lehetséges célpont, a Sagrada Família
A telefonjaikban talált nyomok alapján lehetséges célpontként felmerült az FC Barcelona stadionja (ahol néhány nappal később rendezték a Sevilla elleni meccset, közel százezer nézővel), illetve az Antoni Gaudí által tervezett bazilika, a Sagrada Família is.
Ez utóbbiról, mint célpontról, a sejt egyik életben maradt tagja, Mohamed Houli Chemlal beszélt is a bíróságon. Azt is mondta, hogy öngyilkos robbantást terveztek.
A csoport vezetője Abdelbaki es-Satty, a ripolli imám volt. Rajta kívül még 8-an laktak ebben a 11 ezres, a Pireneusok lábánál, a francia határhoz közel fekvő kisvárosban.
Es-Satty nem itt született, hanem Marokkóban (1973-ban), ugyanakkor már több mint egy évtizede a spanyolországi dzsihádisták köreiben mozgott. Amikor 2002-ben az országba költözött, egy olyan algériai férfi volt a lakótársa, aki egy évvel később öngyilkos merényletet követett el Irakban.
Es-Satty 2010 és 14 között
börtönben volt drogcsempészés miatt,
eközben összebarátkozott Rachid Agliffal, akit a madridi vonatrobbantásokban való szerepe miatt ítéltek el. Miután Es-Sattyt kiengedték, kiutasították az országból, de sikeresen fellebbezett a döntés ellen.
Abdelbaki Es-Satty
Két évvel később néhány hónapot a belgiumi Vilvoorde-ban töltött, vagyis egy olyan városban, ahol a radikális iszlám sok híve él. Miután hazatért, a Reuters információi szerint egy belga rendőr figyelmeztette is egy katalán kollégáját, akivel egy továbbképzésről ismerték egymást, hogy figyeljenek rá. Csakhogy ez a jelzés informálisan érkezett.
Es-Satty pedig imám lett Ripollban, és elkezdett fiatalokat beszervezni. A kisvárosban lakó, marokkói származású fiatalok általában ismerték egymást, egy iskolába jártak, ugyanoda jártak kikapcsolódni, a csoport kilenc későbbi tagjából többen rokonok voltak.
Mindannyian Spanyolországban születtek, ismerőseik szerint
mind beilleszkedtek a társadalomba,
nyolcan elvégezték a középiskolát (Moussa Oukabir még nem volt 18 éves), hatan szakmát is tanultak, volt állásuk. Egyikük sem volt különösen vallásos, a többi fiatalhoz hasonlóan jártak bulizni, ittak, füveztek is. Hárman közülük (Youseff Aalla, Houssain Abouyaaqoub és Driss Oukabir) kisebb bűncselekmények, leginkább marihuána-használat miatt voltak büntetve.
Minden megváltozott azonban, miután megismerték az imámot. Ő a New York Times szerint azért is próbált testvéreket vagy barátokat beszervezni, mert így nehezebb volt ott hagyni a csoportot. Végül hónapok alatt rávette őket a terrortámadás előkészítésére.
Azt egyelőre nem tudni, hogy az imám milyen szélsőséges csoportokkal állt közvetlen kapcsolatban.
Annyi biztos, hogy az alcanari ház romjai között találtak egy jegyzetfüzetet, amely az övé volt, és benne kézzel, arabul Al-Andalúz Iszlám Államának katonáiként írt a többiekről. A merényletek után pedig az Amák, az Iszlám Állam hírügynöksége ki is adott egy hasonló tartalmú közleményt.
A terrortámadásban használt furgon Fotó: MTI/EPA/Quique García
Egy héttel később egy másik ISIS-médium egy Szíriában felvett videót tett közzé, amelyen két, spanyolul beszélő dzsihadistát lehet látni és hallani: Tomasa Pérezt, aki hat gyerekével költözött Szíriába 2014-ben, és az egyik fiát. A videóban Spanyolországot fenyegették.
A hasonló fenyegetések azonban rendszeresek az ország ellen. Annak ellenére, hogy Spanyolországból viszonylag kevesen, összesen 200-an utaztak Szíriába és Irakba harcolni (még Ausztriából is többen mentek),
az ország központi helyen szerepel a dzsihádista propagandában.
Egyrészt az egykori észak-afrikai gyarmatok miatt él még az ellenszenv, de sokkal fontosabb a mór hódítás korszaka. Az Iszlám Állam (és korábban az al-Kaida) céljai között ugyanis az is szerepel, hogy visszaállítsák a történelmi kalifátust, amelynek a Pireneusi-félsziget is része volt. A különböző propagandakiadványokban ezért is hivatkoznak gyakran al-Andalúzra – vagyis a mai Spanyolországra.
Az utóbbi években egyre több dzsihádistát tartóztattak le az országban. A Foreign Affairs egyenesen egy szalafista folyosóról ír, ami Reustól és Tarragonától Lleidán keresztül a francia határig ér, és a szélsőséges ideológiát hirdető mecsetekből áll. Reinares és García-Calvo szerint 2016-ban Katalónia 256 iszlám imahelyének a harmada szalafista befolyás alatt állt.
Itt tartóztatták le annak idején az első dzsihádistát is Spanyolországban, 1995-ben, 2003-ban pedig itt sikerült még a merénylet előtt leleplezni egy vegyi támadásra készülő al-Kaida sejtet. 2008-ban is sikerült megakadályozni egy, a barcelonai metró ellen tervezett merényletet, és az elmúlt három évben is sorra jöttek a hasonló hírek.
Hatalmas tömeg emlékezett a merényletek áldozataira Fotó: MTI/EPA/Quique Garcia
2015 áprilisában például már egy, az Iszlám Államhoz kapcsolódó sejt tagjait fogták el, akik többsége, a mostani merénylőkhöz hasonlóan marokkói származású volt, de az iszlámra áttért spanyolok is voltak köztük.
A tervek központjában pedig a szintén marokkói származású Abdeljalil Ait el-Kaid állt. Ő 2014-ben csatlakozott Szíriában az Iszlám Államhoz, de ekkor már megfigyelés alatt tartották. Szíriából az interneten, a közösségi médián és különböző csevegőalkalmazásokon keresztül próbált fiatal, Barcelonában élő muszlimokat toborozni.
Aztán 2015 nyarán visszaküldték Európába. Nem egyedül, egy bizonyos Reda Hame-mal együtt jött. Mindkettőjüket figyelték: Hame-ot Párizsban letartóztatták. A CNN és a New York Times is megszerezte a kihallgatási jegyzőkönyvét, ebből derült ki, hogy őt alig néhány napos kiképzés után már küldték is vissza, hiszen az Iszlám Állam vezetőinek ekkor már az volt a legfontosabb,
hogy Európában hajtsanak végre minél nagyobb merényleteket.
Hame kiképzője nem más volt, mint Abdelhamid Abaaoud, a párizsi terrortámadás helyszíni parancsnoka, aki többek között azt is elmondta neki: a lényeg, hogy minél több civil áldozat legyen. (Abaaoud aztán nem sokkal később maga is visszatért Európába…)
El-Kaidot is letartóztatták, őt Varsóban fogták el, ahova Isztambulon keresztül érkezett, és kiadták Spanyolországnak. Vallomásából kiderült, hogy 2015 szeptemberére tervezett támadást, ami
a nyomozók szerint hasonló lehetett volna, mint a párizsi merényletsorozat.
Az biztos, hogy a meghiúsult tervek ellenére Barcelona továbbra is a célpontok között maradt, azt viszont nem tudni, hogy az imámnak volt-e kapcsolata a szíriai központtal, vagy az Iszlám Állam új taktikájának megfelelően, gyakorlatilag szabad kezet kapott, és a terrorszervezet ideológiája csak inspirációként szolgált.
Amerikai hírszerzők egyébként három hónappal a támadás előtt szóltak a spanyoloknak, hogy az Iszlám Állam terrortámadást tervez a nyáron a Ramblán. Tudni kell viszont, hogy hasonló figyelmeztetéseket gyakran kapnak a különböző országok. A spanyolok szerint ez a fenyegetés nem tűnt túl hitelesnek, így nem erősítették meg a biztonsági intézkedéseket.
Orbán Viktor felelősségét vizsgálhatja az Elios-botrány miatt egy parlamenti vizsgálóbizottság, miközben a miniszterelnök uniós pénzekből gazdagodó családtagjairól és barátairól már a Guardian is ír. Magyar Bálint interjút adott a Független Hírügynökségnek, újra célkeresztbe kerültek a multik, kitoloncolták Mihail Szaakasvili volt grúz elnököt Ukrajnából, súlyosan megsérült az Iszlám Állam vezetője – összefoglaljuk a nap legfontosabb híreit.
Orbán felelősségét vizsgálhatják az Elios-ügyben
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Az MSZP és a Párbeszéd kezdeményezi vizsgálóbizottság felállítását. Emellett törvényjavaslatot is benyújtanak egy antikorrupciós ügyészség létrehozására. A Jobbiknál és az LMP-nél is azt mondták a Független Hírügynökségnek, hogy valószínűleg
támogatni fogják a vizsgálóbizottság létrehozását
– vagyis, meglesz a szükséges számú aláírás.
Uniós pénzekből gazdagodnak Orbán ismerősei a Guardian szerint
A brit lap azt írja: miközben Orbán Viktor az Európai Uniót bírálja, barátai és családja sorra nyerik az az infrastrukturális támogatásokat. Többek között Tiborcz Istvánt és Mészáros Lőrincet említik a cikkben.
Újból a multiláncok a célkeresztben
A hipermarket- és diszkontláncok „megtöréséről” beszélt Lázár János.
Több mint ötször annyi kistelepülés van bolt nélkül, mint másfél évtizede.
A multik kipasszírozása viszont sokadszor kerül elő a kormány részéről. Az adatok azt mutatják, hogy gyorsulva nyílik az olló a hazai kisboltok és a multiláncok helyzete között.
Magyar Bálint: A keresztapa országa lettünk
youtube
Ha kétharmadot szerez a Fidesz, elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszaút – ezt mondta Magyar Bálint a Független Hírügynökségnek adott interjúban. A maffiaállam szerinte ebben az esetben ki fog teljesedni:
egy olyan rendszer, amely már lényegében most is működik.
Arról beszélt, hogy itt minden a Keresztapától függ: olyan piramis épül, amelyben a csúcstól a legalsóbb pontig minden egy személytől függ. Ha az ellenzék továbbra is egymás ellen küzd, és elveszíti az amúgy megnyerhető Budapestet, akkor szerinte lehetetlen megakadályozni a Fidesz kétharmados győzelmét.
Étteremben fogták el az egykori grúz elnököt
Miheil Szaakasvilit, az egykori grúz elnököt és odesszai kormányzót egy kijevi étteremben tartóztatták le álarcos fegyveresek. A repülőtérre vitték, később kiderült, Lengyelországba toloncolták.
Súlyosan megsérült az Iszlám Állam vezetője
Fotó: MTI/EPA/Iszlám Állam
Abu Bakr al-Bagdadi, akire az amerikaiak 25 millió dolláros vérdíjat tűztek ki, egy légicsapásban sérült meg, még májusban. Emiatt
hónapokra át kellett adnia a terrorszervezet vezetését.
Egy iraki tisztviselő szerint viszont most is a terrorszervezet egyik szíriai kórházában ápolják és a halálán van.
Felakaszthatták a dzsihadista német tinilányt
Iraki sajtóértesüléseik szerint kivégezték azt a német tinédzsert, akit tavaly fogtak el Moszul környékén. Nem ő az egyetlen, akit bíróság elé állítanak Irakban, mert önszántából csatlakozott a terrorista szervezethez.
Lebuktatta az orosz doppinggyárat, most attól fél, hogy megölik
Grigorij Rodcsenkov fejlesztette ki annak idején az orosz doppingprogramot, de aztán ő maga buktatta le. Most attól fél, hogy az oroszok bosszúból meg akarják öletni.
Abu Bakr al-Bagdadi egy légicsapásban sérült meg, még májusban. Emiatt hónapokra át kellett adnia a terrorszervezet vezetését.
Fotó: MTI/EPA/Iszlám Állam
A CNN exkluzív értesülései szerint az amerikai hírszerzők biztosak benne, hogy Abu Bakr al-Bagdadi az Iszlám Állam volt fővárosának, Rakkának a közelében volt, amikor megsérült egy támadásban. Az információk a terrorszervezet elfogott tagjainak, valamint a területről elmenekülteknek a beszámolóiból származnak.
Al-Bagdadi a világ leginkább keresett terroristája,
25 millió dolláros vérdíjat tűztek ki rá. Amióta átvette a dzsihádista szervezet vezetését, egyetlen alkalommal jelent meg a nyilvánosság előtt: amikor 2014 júliusában a moszuli nagymecsetben bejelentette a kalifátus megalakulását. Utána csak hangüzenetek jelentek meg tőle.
A légicsapásban szerzett sérülései nem voltak életveszélyesek, de
hónapokra át kellett adnia a terrorszervezet irányítását.
Azt nem lehet tudni, hogy a támadás célzottan al-Bagdadi ellen irányult-e, vagy nem is tudták, hogy ott van. Azt sem tudni, ki mérte a csapást, mivel egyelőre nem derült ki, hogy pontosan mikor is történt. Akkoriban az amerikaiak vezette koalíciós erők és a szíriai rezsimet támogató oroszok is bombázták Rakka környékét.
Júniusban egyébként az oroszok bejelentették, hogy május végén megölték al-Bagdadit, de aztán kiderült, hogy ez nem volt igaz. Utána a szíriai-iraki határ közelében rejtőzhetett.
Utolsó hangüzenete szeptemberben jelent meg
– olyan eseményekre utalt benne, amelyek bizonyították, hogy friss üzenetről van szó.
A Sky News Arabiya ugyanakkor az iraki belügyminisztérium egyik magas rangú tisztségviselőjét idézve azt állította: Abu Bakr al-Bagdadi a halálán van, és az Iszlám Állam egyik északkelet-szíriai tábori kórházában kezelik.
Arról, hogy a területi veszteségek után milyen új taktikát választhat az Iszlám Állam, itt írtunk korábban.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
