Kezdőlap Címkék Igazság

Címke: igazság

Orbán hét hazugsága és egy igazsága

Orbán legotrombább hazugsága a mai évértékelő beszédben az volt, amikor azt állította, hogy Soros háromszor próbálta kifosztani Magyarországot. Egyszer, amikor a magyar államadósságot akarta megvenni, de ebben úgymond Antall József megakadályozta.

Igen, többen is arra próbálták rábeszélni Antallt és a magyar gazdaságpolitikusokat 1989-90-ben, hogy ne törlesszék az adósságot, hanem másképpen szabaduljanak meg tőle, Soros is, de ha netán megvásárolta volna az adósság egy részét, az sem jelentette volna semmilyen értelemben az ország kifosztását, ez a vád nevetséges.
Az igaz, hogy ajánlatot tett később az OTP megvásárlására, és hogy ezt Horn utasította el, de az sem jelentett volna semmiféle kifosztást. (Az, hogy a Magyar Külkereskedelmi Bankot az Orbánék által erre kiszemelt valakik vásárolták meg, az attól függően jelent kifosztást nagy éppen segítséget, hogy milyen áron, milyen feltételekkel történt a tranzakció. Ahogy az OTP-re tett Soros-féle ajánlat is.)
Orbán szerint a harmadik eset az volt, amikor Soros azt ajánlotta fel, hogy menekültek betelepítéséhez nyújt segítséget, nyilván nem annyira Magyarországnak, mint inkább Európának. Hogy ebben mi a kifosztás, az végképp nem érthető.

Azért volt ez a háromszori kifosztás kiváltképp otromba, mondhatni goebbelsi hazugság, mert ha valaki nem elvett bármit az országtól, hanem csak adott neki, az éppen Soros György, akit e tekintetben teljes joggal szoktak Széchenyihez hasonlítani.

Régóta alkalmazott, jól bevált hazugság, hogy ők elutasították a megszorításokat. Mi a megszorítás? Az, amikor egy kormány korábban élvezett jövedelmeket megszüntet vagy csökkent, illetve vagyonelemeket elvon. Természetesen volt ilyen Orbán tízéves kormányzása során, mindenekelőtt a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások elzsarolása vagy a rokkantnyugdíjak megszüntetése, a fegyveres erők nyugdíjasainak megadóztatása, a bankoktól beszedett, de az ügyfeleket terhelő tranzakciós illeték, amelyekkel milliárdokat vontak el a lakosságtól (az „emberektől”) és így könnyítettek a költségvetés helyzetén. Mi ez, ha nem megszorítás?
Természetesen hazug az az állítás is, hogy „Európában az a helyzet állt elő, hogy a döntéshozók számára az erőszakos bűnözők jogai fontosabbak lettek a törvénytisztelő emberek jogainál”, „az áldozatok helyett az elkövetőket védenék. Ez a veszedelmes jelenség Magyarországot is elérte.”

Szó sincs róla, hogy a bűnözők jogai fontosabbak lettek az európai jogállamokban a törvénytisztelő emberek jogainál, mindössze arról, hogy az európai jogállamok elismerik, hogy a fogvatartottaknak is vannak jogai, s ha azok sérülnek, őket is kártérítés illeti meg. Ez az, amit mostani kampányában Orbán kétségbe von.

A gyöngyöspatai kártérítési ügyben mondta Orbán, hogy „Továbbra sem tűrjük el, hogy a származás, az etnikum stigmát vagy hátrányt jelentsen, de előnyt és előjogot sem adhat. A pénzért pedig származásra való tekintet nélkül mindenkinek meg kell dolgozni.”

Mintha az, hogy a szegregáció következtében elszenvedett kár okán fizetett kártérítés előny, előjog lenne. Nyilvánvalóan nem az, de ez a hazug beállítás része a cigányok elleni, hetek óta tartó uszító kampánynak.

Nyilvánvaló hazugság volt az is, amikor Orbán azzal utasította vissza az oktatáspolitikáját ért bírálatokat, hogy a sikeres gazdasági teljesítmények mögött álló mérnököket és szakmunkásokat a magyar oktatási rendszerben képezték, hiszen valóban ott képezték őket, csakhogy nem az ő kormányzása idején, hanem korábban, mielőtt még ő vette volna a maga kezébe a magyar iskolákat.
Hasonlóképpen hazugság volt az, amikor azzal utasította el a társadalmi különbségek növekedésére vonatkozó kritikákat, hogy európai összehasonlításban Magyarországon alacsonyak a vagyoni különbségek, s a németországihoz és ausztriaihoz képest alacsonyabb számot említett Magyarországra.

Ahol még csak harminc éve folyik a magántőke legális felhalmozása a gazdaságban, és nem háromszáz éve, ott persze a magánvagyonok közötti különbségek óhatatlanul kisebbek.

Csakhogy a bírálatok azon alapulnak, hogy a jövedelmi különbségek Magyarországon gyorsabban növekedtek az elmúlt tíz évben, mint más, összehasonlítható országokban, és kiváltképp arra, hogy az állami jövedelempolitika az Orbán-rendszerben a különbségek növelését szolgálja, és nem csökkentését, mint a legtöbb civilizált országban.
Igazi rendszerhazugság az az állítás, hogy Orbán „nemzeti konzultációi” azt jelentenék, hogy bármiről is az emberekkel együtt döntene az Orbán-kormány. Ezek manipulációs eszközök, a kérdésre feltett ügyekről Orbán már régen döntött, és a kérdések feltétele csupán azt szolgálja, hogy a Fidesz támogatóival kialakult lelki közösséget újra meg újra megerősítsék.
De vajon mit gondoljunk Orbán e mondatáról:

„Az utolsó tíz évünk volt a legsikeresebb tíz az elmúlt száz év magyar történetében”?

Ez is hazugság volna? Szerintem nem az. Nem érthetjük meg Orbán sikerét, stabil ötven százalék körüli támogatottságát, ha nem értjük meg ennek a mondatnak az igazságát.

Mert mi a siker, és mi a kudarc?

A mi szemünkben, Orbán politikai ellenfeleinek szemében társadalmi kudarc egy-két millió magyar ember kilátástalan leszakadása.
A mi szemünkben, Orbán ellenfeleinek szemében kudarc, ha a mindenki számára hozzáférhető egészségügy teljesítménye egyre bizonytalanabbá válik, és ezért aki csak teheti, elmegy a fizetős magánegészségügybe, a tb-finanszírozású ellátás pedig tovább hanyatlik.
A mi szemünkben, Orbán ellenfeleinek szemében kudarc, ha a sok tekintetben szegregáló magyar oktatás gyerekek százezreitől veszi el az emberhez méltó jövő esélyét. A mi szemünkben kudarc az ország folyamatos lecsúszása a nemzetközi korrupciós ranglistákon.
A mi szemünkben kudarc az ország nemzetközi elszigetelődése, romló megítélése. Csakhogy Orbán és követői szemében mindez nem kudarc, hiszen nem e szempontok szerint mérik a sikert vagy kudarcot.
Ő azt tekinti sikernek, ha szabaddá teheti magát a nemzetközi normák követésétől, ha a magyarországi hatalomgyakorlás mikéntjébe nem enged beleszólást a demokratikus külvilágnak.

Számára siker, ha kialakít maga körül egy hozzá lojális, tőle függő vállalkozói réteget, hozzájuk csatornázza át a nemzeti vagyon növekvő részét, és ezzel gazdaságilag is megalapozza hatalmát.

Számára siker, ha „családpolitikaként” megteremti az aktív korú középréteg javára irányuló jövedelem- és vagyonátcsoportosítást a szegények, a szakadtak, az improduktívnak tekintett idősek rovására.
Számára siker, ha eléri, hogy a külvilág adottságként tudomásul vegye nacionalista, menekültellenes politikáját, e mellett szervezve blokkoló kisebbséget az Európai Unióban.
Siker, ha elfogadtatja a „határokon átívelő nemzetegyesítés” politikáját nemcsak híveivel, de az ellenzéki pártok többségével és a közvélemény nagyobb részével is, és eléri, hogy tudomásul vegyék, tolerálják azt a szomszéd országok és az európai intézmények is.
Ezek a legfontosabb céljai, és ezeket az elmúlt tíz évben – nézzünk szembe vele – meg tudta valósítani. Ezért számolhat be sikerekről évértékelő beszédében. Minthogy ezek követői szemében is sikerek, érthetően fogadja lelkesedés a beszédet a teremben és hívei körében azon kívül.

Mi persze mást tekintenénk sikernek, és ebben igazunk van. Viszont jól tesszük, ha felidézzük: nekünk, amikor kormányon voltunk, nem sikerült a saját sikerkritériumaink szerint tartós eredményt elérni.

A mi kormányzásunkra nem milliók jólétének folyamatos emelkedése volt jellemző, hanem az, hogy előbb nem fenntartható jóléti költekezést engedett meg magának a kormányunk, majd ennek néhány év elteltével megjött a böjtje, és vissza kellett venni a megalapozatlanul kiosztott bérekből és nyugdíjakból. Az oktatás fejlesztésére tett helyes intézkedéseket kidolgoztuk, de a pénzügyi válsághelyzet miatt nem tudtuk végrehajtani. Volt a második Gyurcsány-kormánynak – egyedül az 1990 óta alakult kormányok között – érdemi egészségügyi reformprogramja, de nem volt ereje annak megvalósítására. Nem volt, mert a pénzügyi válsághelyzet miatt azzal – a vizitdíjjal – kellett kezdenie a megvalósítást, ami azonnali kellemetlenséget okozott a betegeknek, s nem azzal – a több biztosítós rendszerrel, az emberek választási lehetőségének megteremtésével –, ami ugyanolyan népszerű lehetett volna, mint korábban nálunk az azóta megölt nyugdíjreform, vagy Szlovákiában a biztosítók közötti választás lehetősége.

A mi kormányzásunk kudarcként él a magyar közvélemény jelentős részének szemében, s ehhez képest könnyebb elfogadtatnia Orbánnak az emberek számottevő részével a maga sikerpropagandáját.

Malina Hedvig ügyében nem győzött az igazság!

0

Hedvig védőügyvédje, Roman Kvasnica úgy nyilatkozott, örül az ügyet lezáró határozatnak, de ez szerinte nem jelenti sem az igazság győzelmét, sem az egész jogi probléma lezárását. „Védencemet megtámadták és megverték, ezért az ügy végét csak az jelenthetné, ha a tetteseket bíróság elé állítanák. Erre már nem látok esélyt” – mondta. Kvasnica szerint Hedvig ellen törvénytelen eljárás folyt Szlovákiában, ezért a magyar vádhatóság az egyetlen lehetséges döntést hozta.

Bizonyítékok hiányában megszüntette a Zsák Malina Hedvig ellen hamis tanúzás miatt folytatott büntetőeljárást a győri ügyészség. Az indoklás szerint a tanúvallomások újabb szempontok szerinti kiegészítésétől objektíven értékelhető eredmény nem várható, az elmulasztott bizonyítási cselekmények pedig nem pótolhatók.

Elmulasztott vizsgálatok

A tizenkét és fél éve húzódó ügynek a magyar vádhatóság vetett véget, miután rámutatott, a szlovákiai hatóságok a büntetőeljárás során több bizonyítási eljárást is elmulasztottak. Amint az ügyészségi határozatban áll, Hedvig blúza mellett le kellett volna foglalniuk a szoknyáját is, hogy megvizsgálhassák annak a talajjal és a növényzettel való érintkezését, és nemcsak a blúzon lévő feliratot, hanem a Hedvig tulajdonában levő tollakat is meg kellett volna vizsgálni. A borítékot, amelyben a diáklány visszakapta az iratait, ugyan megvizsgálták, de a benne lévő dokumentumok daktiloszkópos vizsgálata elmaradt. A szlovák rendőrség nem foglalta le a Hedvig által megtett útvonalon működő köztéri kamerák felvételeit és nem hallgatta ki az általa meglátogatott üzletek alkalmazottait sem.

Kétséges bizonyítékok

„A bizonyítékokat értékelve megállapítható, hogy a büntetőeljárás során szerzett bizonyítékok ellentmondásosak (…). A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy Zsák Malina Hedviget nem érte támadás 2006. augusztus 25-én reggel Nyitrán, ebből adódóan arra sem lehet kétséget kizáró következtetést levonni, hogy (…) tanúvallomásában az ügy lényeges ténye vagy körülménye tekintetében hamis tartalmú tanúvallomást tett volna” – írja Vántus Rabán csoportvezető ügyész 2018. október 24-én kelt határozatában. Roman Kvasnica, Hedvig védőügyvédje úgy nyilatkozott, örül az ügyet lezáró határozatnak, de ez szerinte nem jelenti sem az igazság győzelmét, sem az egész jogi probléma lezárását. „Védencemet megtámadták és megverték, ezért az ügy végét csak az jelenthetné, ha az elkövetőket bíróság elé állítanák” – mondta Kvasnica.

Hiányos aktacsomag

Magyarország 2016 decemberében vette át az ügyet Szlovákiától, és az illetékes Győri Járási és Nyomozó Ügyészség 2017 januárja óta ötször hosszabbította meg a nyomozati határidőt. Információink szerint a vizsgálat azért vett igénybe ilyen hosszú időt, mert a szlovák hatóságok nem adták át a teljes iratanyagot, és az is rendezetlen volt, amit elküldtek.

A mostani határozattal az ügy végleg lezárult, mivel a feljelentő a büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettének nem sértettje, így a határozat ellen panaszjog nem illeti meg. Egyedül Hedvig és védője emelhetne panaszt a kézbesítéstől számított nyolc napon belül, ha ezt nem teszik meg, a határozat jogerőre lép.

A támadók szabadon

Hedvig védőügyvédje, Roman Kvasnica úgy nyilatkozott, örül az ügyet lezáró határozatnak, de ez szerinte nem jelenti sem az igazság győzelmét, sem az egész jogi probléma lezárását. „Védencemet megtámadták és megverték, ezért az ügy végét csak az jelenthetné, ha a tetteseket bíróság elé állítanák. Erre már nem látok esélyt” – mondta. Kvasnica szerint Hedvig ellen törvénytelen eljárás folyt Szlovákiában, ezért a magyar vádhatóság az egyetlen lehetséges döntést hozta. „Ne feledjük, hogy a Hedvig elleni büntetőeljárást Marián Kočner barátja, Dobroslav Trnka kezdeményezte, a Kočner sógora alá tartozó ügyész vezette, és maga Kočner keresett fel engem azzal az ajánlattal, ha Hedvig beismeri, hogy hazudott, leállítják az eljárást” – emlékeztetett Kvasnica. Hangsúlyozta: örül annak, hogy Hedvig a szlovákok között is talált támogatókat és segítőket, ugyanakkor hatalmas csalódás számára, hogy „egyes szlovákiai magyar politikusok képesek voltak Ficóval és Kaliňákkal kormányt alakítani, és Hedvig történetét a gazdasági érdekeikre cserélték.”

Új Szó (Pozsony)

Czeglédy-ügy: Magyarország, én nem így szeretlek

Nem tisztünk eldönteni igaza van-e Czeglédy Csabának. Ha a vádaknak csak a fele igaz, az gazemberség. Ha a vádaknak csak a fele nem igaz, akkor gazemberség, ami vele történik.

Ijesztő és felháborító egyszerre. Polt Péter kiadja az utasítást és a választási bizottság, mint a gazdinak jutalomfalatért gazsuláló kutya, teljesíti, amit kérnek tőle.

Sokan fognak tiltakozni a Czeglédy Csabát ért jogtalanságok ellen, de illúzióink ne legyenek: mint már annyiszor, most sem leszünk elegen.

Egy olyan országban élünk, ahol az emberek simán tudomásul vették, hogy elvették tőlük a magán-nyugdíjpénztárakban tartott háromezer milliárd forintjukat. Nem vonultak az utcára, nem hirdettek polgári engedetlenséget, amiért attól kezdve csak rájuk vonatkoztak a törvények, a hatalmon lévőkre nem. Az lett volna életszerű, hogy ezt követően nem fizetnek adót, nem fizetik be a sárga csekkeket.

Egy olyan országról beszélünk, ahol évekkel ezelőtt, a médiatörvény parlamenti elfogadása után a nagy újságok szerkesztői, kiadóvállalatok vezetői nem tiltakoztak, nem hirdettek szabadságharcot a kormány ellen. Pedig, már ebből látszott, hogy mi következik. Amikor az első újságírót, az első szerkesztőséget kitiltották a parlamentből, akkor kellett volna felállni és bojkottálni – függetlenül attól, hogy mit gondolunk politikáról, jogállamról, demokráciáról..

Mert ez nem egyszerűen morális kérdés – az újságírás ugyanis egy olyan tevékenység, amelynek szakmai alapvetései is vannak.

Olyan ez az ország, ahol gond nélkül le lehetett nyomni az emberek torkán a vasárnap zárva tartást. Nem vonultak milliók az utcára, és a kormánypárt népszerűsége sem csökkent olyan mértékben, amely egy normális országban elvárható lett volna.

Olyan ez a Magyarország, ahol az orvosi kamara nem szól egy szót sem, amiért olyan állapotok vannak az egészségügyben, amelyeket mindenki ismer. Várólisták, kórházi fertőzések, orvos- és ápolóhiány – a betegnek, ha gyógyulni akar a kórházban és nem meghalni, hovatovább már mindent magának kell bevinnie.

És nem tiltakozott a reklámszövetség sem a Soros és a menekültek ellen uszító plakátok ellen. Pedig, ezek a plakátok, miközben morálisan vállalhatatlanok, a szövetség szakmai és etikai alapértékeit is sértik.

Csak kevesen voltak, akik szóltak a kivágott fák ellen. A környezetért állítólag oly nagyon aggódó köztársasági elnök egyetlen egyszer sem nyilatkozott a Kossuth tér tönkretétele, vagy éppen a Városligetbe és a Római partra tervezett gyalázat ügyében. A magyarországi magyarok, tisztelet a kivételnek, sunyítottak, lapítottak, és ezzel ők is részeseivé váltak mindnyájunk közös szégyenének.

Sajnálom, hogy ezt kell írnom arról az országról, amely a szülőföldem, és amelyet ennél fogva hazámként szeretek.

Amit most Czeglédy Csaba ellen elkövetnek, az velünk, magyarokkal történik.

Magyarország, én nem így szeretlek.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK