Kezdőlap Címkék I. Világháború

Címke: I. Világháború

„Nem akarom újra átélni!”- mondja a spanyolnátha járvány utolsó túlélője

Állandóan szólt a halálharang – emlékezik vissza a most 105 éves José Ameal Pena, aki egy kis halászfaluban élte át a világtörténelem leggyilkosabb járványát, mely legkevesebb 50 millió embert ölt meg 1918-20-ban.

„Legyenek nagyon óvatosak !” – tanácsolja a 105 éves túlélő abban a Spanyolországban, amely Olaszország után a legnehezebb helyzetben van Európában. A spanyol miniszterelnök új Marshall tervet sürget annak érdekében, hogy talpra lehessen állítani a koronavírus által legyengült Európát.

Miért hívják spanyol náthának?

A gyilkos vírusnak semmi köze sincsen Spanyolországhoz. Az éppúgy Kínából érkezett mint a koronavírus. Miért hívják mégiscsak spanyolnak? Mert az első világháború utolsó évében mindenütt katonai cenzúra uralkodott Európában. Ez pedig szigorúan tiltotta azt, hogy a járványról beszámoljon a sajtó, mert az ilyen információk hasznosak lehettek a szembeálló félnek. Spanyolország viszont semleges állam volt az első világháborúban. Ezért ott a sajtó beszámolhatott arról, hogy valamilyen titokzatos vírus pusztít Európában. A vírusnak több halottja volt mint az első világháborúnak. Részben azért, mert a háborúskodó felek nem fordítottak kellő figyelmet a védekezésre részben pedig azért, mert az első világháború utolsó éveiben már rendszeres volt a nélkülözés és az éhezés. A legyengült emberek tömegesen váltak a Kínából érkezett vírus áldozataivá. A vírus járvány hozzájárult ahhoz az apokaliptikus hangulatnak a kialakulásához, amely ebben az időben elárasztotta szinte egész Európát – természetesen elsősorban a vesztes államokat – köztük Magyarországot is.

Múltmásító Mária történelmet ír

0

Orbán Viktor a 2010-es választások előtt más országot ígért a magyaroknak. Azt mondta, hogy a választás másnapján olyan országban ébredünk, amelyre rá sem ismerünk majd. Igaza lett: 2010 óta nem Magyarországon, hanem Másországban élünk.

Akkor még csak a jelenről és a jövőről beszélt Orbán, múltról kevés szó esett. Azóta tudjuk, hogy semmi sem változik olyan gyorsan, mint a múlt. Folyamatosan és egyre gyorsabb ütemben, csak kapkodjuk a fejünket, nehogy lemaradjunk néhány brosúrával. Minden megmásítható. Szó, szöveg, történelem, bármi.

6.50 körül különösen érdekes.

A Don kanyarban nem hős magyar katonák vívtak honvédő háborút a hazánkra támadó ellenséggel, hanem az ország akkori vezetésének, főként Horthy Miklós kormányzónak a felelőtlenségéből és cinizmusából következően, szerencsétlen áldozatokat küldtek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatok ellen a biztos halálba. Határainktól sok ezer kilométernyire, megfelelő fegyver, az életben maradáshoz szükséges felszerelés nélkül.

Mostanában Nagy Imrét, valamint 1956 valódi hőseit tüntetik el a Vértanúk teréről.

A hazaárulóból hős lesz, a barátból gonosz összeesküvő, ellenség, az üldözőből üldözött. A múltmásítók a nemzet kihagyó emlékezetére utaznak. Ha valaki, ők tudják, hogy milyen a magyar ember. Ha megkérdeznék a magyar embert, már arra sem emlékezne, melyik volt az a párt, amelynek képviselői az Antall kormány idején kivonultak a parlamentből, amikor bejelentették a Trianon emléknapot. Hogy kik voltak azok, akik zajos hisztériát csaptak, amikor az akkori kereszténydemokraták valamelyike szólásra emelkedett. Kik voltak azok, akik csuhások és térdre, imához! bekiabálásokkal botránkoztatták meg a többieket.

Ha nem csak mikrofontartó állványokat engednének a Belső Párt tagjainak közelébe, akkor valamelyik valódi újságíró már rég megkérdezte volna ezeket a tisztességtelenségben megőszült, nagyon középkorú hölgyeket és főleg urakat: tessék mondani, hogy is van ez? Mikor méltóztattak kegyelmetek igazat mondani: akkor, vagy most? (A helyes válasz: sem akkor, sem most).

A Belső Párt tagjai korábban mindenről másként gondolkodtak: gazdaságról, kultúráról, versenyről és vallásról, keletről és nyugatról. Talán csak a hatalom és a pénz iránt érzett lojalitásuk nem változott.
Ma tényleg más országban élünk, mint nyolc évvel ezelőtt. Más lett a jelenünk, a jövőnk is megváltozott, a Belső Párt élharcosai jelenleg a múltunk megmásításán munkálkodnak.

Ne legyenek illúzióink: ha rajtuk áll, meglesz az is.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!