Kezdőlap Címkék Hazugság

Címke: hazugság

A statisztika nem hazudik, csak érteni kell

Minden magyarnak 7,7 millió megtakarítása van – állítja Pártunk és Kormányunk, amin sokan felháborodtak a neten, hangsúlyozva, hogy ez mekkora hazugság. Szerintem azonban a helyzet annál is rosszabb, mintha ez tényleg hazugság lenne. Ugyanis átlagos megtakarításról van szó, egy olyan országban, ahol egyre nagyobbak a társadalmi különbségek.

Vegyünk csak egy elméleti, fiktív példát. Tegyük fel, hogy Mészáros Lőrincnek (csak?) 770 milliárd forint értékű megtakarítása van, százezer magyarnak meg pont 0, azaz nulla. Az ő átlaguk, mármint a 100 001 főnek pedig ugye 7,7 millió. Persze nem csak százezer főnek nincs semmi megtakarítása, de Orbánnak sem Mészáros Lőrinc az egyetlen haverja. Vannak itt még oligarchák, kőgazdag emberek, így tud kijönni a több millió nélkülöző országában is a 7,7 milliós átlagos megtakarítás.

Hasonló a helyzet az átlagos fizetéssel

Ezzel szintén dicsekszik a kormánypropaganda, az emberek többsége meg csak csodálkozik, hogy nem is ismer olyanokat, akiknek annyi, mármint 324 ezer forint a jövedelmük. A trükk részben az, hogy a bruttó fizetéssel dicsekszenek, miközben valójában csak a nettót kapjuk kézhez, ami ugye lényegesen kevesebb. Másrészt ez is egy átlag, amit nagyon felhúznak a kiemelkedő fizetések, mondjuk például a legfőbb ügyész nejének ötmilliós fizuja.

A szakszervezetek szerint valójában százból mintegy hetven ember kevesebbet keres a hivatalosan kimutatott átlagnál. A 4,4 millió foglalkoztatottból tehát 3 millió 130 ezer az átlagkeresetnél kevesebbet kap. Az átlagbérnél lényegesen kevesebb, bruttó 240 ezer forint lehet a mediánkereset. A mediánkeresett annak az embernek a fizetése, akinél pont ugyanannyian keresnek többet, mint ahányan kevesebbet.

Az átlagbér és a medián közötti különbség nálunk most már nagyobb, mint korábban volt és nagyobb, mint a legtöbb uniós országban.

A számok tehát nem hazudnak, de lehet velük ügyeskedni

És ezt gátlástalanul meg is teszik, néha nagyon félrevezető, megtévesztő módon. Pár éve írtam egy cikket arról, hogy milyen megtévesztő volt a hír arról, hogy februárban több mint 3 százalékkal nőtt az ipari termelés az előző év februárjához viszonyítva. Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy az az év szökőév volt, a február pedig ezért egy nappal hosszabb. Konkrétan a „növekedést” produkáló évben 21 munkanap volt februárban, az előző évben meg csak 20. A munkanapok száma tehát alulról felfele számítva 5 százalékkal nőtt, a munkanapokra számított termelés tehát egészen másról szólt, mint a propaganda…

22 mondat Magyarországról

Nem szeretjük Orbán rendszerét, de képesek vagyunk együtt élni vele.

Tudjuk, hogy milyen ez a rendszer: csalásra, lopásra, hazugságra épül.

A rendszer is tudja rólunk, hogy milyenek vagyunk.

Ismer bennünket, hisz ő is belőlünk való.

Mi teremtettük, a saját gyönyörűségünkre.

A mi virágunk, mi szakajtottuk, most meg szagolhatjuk napestig.

A rendszer megtűr bennünket, mert mi is elviseljük őt.

Nem kívánja, hogy szeressük, még csak úgy sem kell tennünk, mintha kedvelnénk.

Neki az is elég, ha nem látványosan utáljuk, beéri azzal, ha nem megyünk ki túl sokan, és túl gyakran az utcára.

Kiegyeztünk ezzel a világgal: addig jó, míg Orbán él.

Ő úgy tesz, mintha elhinné, amit mi hazudunk, mi pedig azt játsszuk, hogy elhisszük, amit ő hazudik.

Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ki lett találva jól: aki nem lop egyszerre, nem kap rétet estére.

Ránk épül ez a rendszer, mert tudja, hogy ránk lehet építeni.

Megbízhatóak vagyunk, fásultak, nem lázadók.

Az előző átkosban sem volt erre mentség, legföljebb magyarázat: az oroszok strázsáltak felettünk.

Most nincs szükségünk smasszerekre, magunk vagyunk a saját kápóink.

Körbekerítettük magunkat, még jóval azelőtt, hogy kerítés épült volna a határon.

Megszoktuk Orbánt, és nem lázadunk ellene.

Megvetjük és lenézzük.

Megvett minket, ezért megvet és lenéz bennünket.

A morgás joga megmaradt – ha jut mellé pörkölt és uborka, miénk itt a világ.

Ne zavarjátok köreinket, köszönjük, megvagyunk.

Küldjetek pénzt Juhász Péternek!

1

De csak, akkor, ha akartok. Vagy, ha úgy gondoljátok. Nekünk is küldhettek persze, vagy bárki másnak, de most Juhász Péterről, az Együtt elnökéről van szó.

Övé az ötlet, ne vegyük el tőle.

„Jogerősen pert nyertem a Fidesszel szemben!” Ez a címe Juhász Péter közleményének, és ez már első olvasásra is biztatóan hangzik. Mert már ennyiből is sejthető, hogy ismét lelepleződött a Fidesz valamelyik hazugsága. És az MTI is hazudott, ezért nekik is fizetniük kell most Juhász Péternek.

Hogy ezúttal mit hazudtak, az nem derül ki a közleményből, csak annyit tudni, hogy megpróbálták egymásra kenni, s most mindketten bele lettek ráncigálva. A lényeg, hogy most majd fizethetnek.

Juhász elküldte a számlaszámát a két pervesztesnek, s most várja a pénzt, De nemcsak tőlük, hanem másoktól is. Olyanoktól, akik nem hazudtak róla, épp ellenkezőleg: kedvelik őt, és most arra kéri őket, hogy pénzügyileg is támogassák.

Nem azért kell őt anyagilag támogatni, mert politikus, hanem azért, mert sok a per és milliókra rúg az ügyvédi költség. Bevétel, a dolgok rendje szerint, csak a megnyert perek után, nem ritkán évek múltán várható.

Ezért kéri Juhász Péter, hogy aki teheti, támogassa.

Mondjuk, kissé szokatlan, hogy egy politikus ügyvédi költségre kér pénzt a támogatóitól. De ne akadjunk fenn ezen, a világ változik, ami tegnap még szokatlan volt, holnapra már nem az.

Amúgy közösségi finanszírozásnak hívják az ilyet, ha van olyan, aki nem tudná.

Úgy érezzük, hogy a magunk részéről megtettünk mindent, hogy Juhász Péter felhívása eljusson az emberekhez. Innentől már Magyarországon a sor. Fogjunk össze emberek, küldjünk pénzt Juhász Péternek! Vagy bárki másnak, aki szimpatikus nekünk, és segíteni akarunk neki.

Juhász Péter számlaszáma a FüHü szerkesztőségében. (A mi számlaszámunk is megvan nekünk, azt is meg tudjuk adni, ha valaki mégis inkább nekünk utalna.).

Hazudott a Híradó Hadházyról

0

Ez a szöveg jelent meg pénteken este 21.58-kor a Híradó internetes oldalán, a hirado.hu portálon:  „Jelen cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy Hadházy Ákos rendszeresen egyeztet Simicska Ádámmal az LMP és Jobbik együttműködéséről egy, az LMP egyik irodájához közeli étteremben.”

Pontosabban, nemcsak ez, mert elé még tettek egy sor más, a formai megjelenés alapján újságcikknek látszó szöveget, ahol megismételték azokat a hazugságokat, amelyek miatt helyreigazításra kötelezték őket.

Csakhogy értsük a módszertant: végy egy hazugságot! Ha ilyen nincs kéznél, szerezz egyet valamelyik társtettestől. A legjobb, ha Origóhoz fordulsz, ők igen jártasak az ilyesfajta ügyekben, náluk mindig van valótlanság a raktáron.

Közöld le a kitalált történetet, s közben ne kérdezd meg a másik felet, hogy neki mi a véleménye a történetről. Ha tiltakozik, ne adj neki lehetőséget a megszólalásra.

Amennyiben a hazug történet főszereplője bírósághoz fordul, akkor sincs baj, a bírságot könnyedén, zsebből kifizeted. Pontosabban a magyar adófizetők zsebéből fizeted ki, akik valamilyen furcsa perverzió folytán azért tartanak téged, hogy az ő pénzükből az ő képükbe hazudjál.

A helyreigazítással pedig tényleg nem lesz gondod: késő este, hétvégén, amikor még annyian sem néznek téged, mint máskor, egy meglehetősen eldugott helyen leközölsz néhány olyan mondatot, amelyekről már senki sem tudja, hogy miről szólnak.

Az ilyen receptből készült étek bár nem ízletes, sőt, sokak számára egyenesen gyomorforgató és ezért hánynak tőle, arra kiválóan alkalmas, hogy az embereket megetesd az így készült táplálékkal.

3 millió forintot fizethet a Fidesz-közeli média Vona Gábornak

0

Jogerős ítéletében közel hárommillió forint sérelemdíj, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla a Ripost, az Origo, a 888 és a Lokál újságokat, amiért valótlanságokat terjesztettek a Jobbik elnökéről.

 

A Jobbik közleménye szerint „a Fidesz által a napokban telefonon is terjesztett hazugságról derült ki, hogy aki ezt a Jobbik elnökéről állította, semmivel nem tudta alátámasztani.”

A mostani perben a Vona Gábort törökországi terrorszervezettel való kapcsolattartással illető vádakat először közlő Ripost, majd a rágalmait továbbadó 888, Lokál és Origó nevű lapok igazolhatták volna, hogy bármi igaz abból, amit a Jobbik elnökének törökországi előadássorozata kapcsán írtak, ám – így a párt közleménye – „mivel minden hazugság volt, amit erről közöltek, szembesülniük kellett a jogerős ítélőtáblai döntés képében szembejövő igazsággal.”

A Vona Gábort terroristákkal való kapcsolattal, Allah-dicsőítéssel rágalmazó média így összesen közel hárommillió forint sérelemdíjat és perköltséget kell fizessen a legerősebb ellenzéki párt elnökének, és nyilvános levélben kell bocsánatot kérniük tőle.

A hülyítés három stációja

0

Az energiáért felelős államtitkár rózsafűzérrel jön, míg mások másképp sulykolják a Soros-tervet a magyarokba. Azt a Soros-tervet, amelyről minden gondolkodó ember tudja, hogy nem létezik.

Vannak ugyan elképzelései a magyar származású milliárdosnak arról, hogy miként kellene megoldani a migráció kérdését, ám ezek köszönőviszonyban sincsenek azzal, amit a kormánypárt politikusai nap, mint nap, egymásra licitálva mondanak.

Esterházy Péter írta: kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.

Tegyük hozzá: úgy sem mindig könnyű, ha az ember ösmeri az igazságot.

Valahogy úgy kell elképzelni, hogy a politikus elhatározza, mond valami egetverőt a nem létező Soros tervről. Olyat, amit még nem mondott senki, és amire mindenki felkapja a fejét.

Először tükör előtt gyakorolja, nehogy eltévessze. Nézegeti a saját földi mását, a legapróbb részletre is ügyel. Zsenánt lenne, ha egy árulkodó mozdulat, egy rosszul sikerült mondat elárulná a beszélőt.

Attól is tart persze, hogy beszéd közben elröhögi magát. Merthogy, ő is tudja, hogy hülyeséget beszél.

Ez az első stáció.

Szorgalmasan gyakorol tovább, mert tudja, hogy csak a jól elvégzett munka hozza meg a gyümölcsét. A második stációban már flottul megy minden. Tudja magáról, hogy hazudik, de már nem röhögi el magát és pirulás nélkül ontja a hülyeségeit. Már úgy mondja, mintha maga is hinne benne.

Innen már csak egyetlen apró lépés az örökkévalóság. Ez a harmadik stáció, amikor a beszélő el is hiszi, amit mond. Eljött az öröm ideje, a felhőtlen, földön túli boldogságé.

Nemzeti konzultáció: hazudni bolondulásig

Jól van, na! Hazudtunk a Soros-tervről. Nem azt mondta a Gyuri bácsi, amit a konzultációs levélben írtunk,

Most ez baj? De tényleg!

Te még sosem hazudtál?

Nem mondtad azt a hetven deka sertéscombra, hogy 75?

Nem tettél be még sohasem rohadt almát az egészségesek közé?

Még sohasem bütykölted meg a taxiórát?

Nem vágtál át külföldit, vagy magyart az éttermedben?

Még soha semmit sem csináltál számla nélkül, okosba?

Na ugye!

Tessék? Hogy mi egy kormány vagyunk, és példát kellene mutatnunk?

Olvasd el kiscsibém az alaptörvényt. Benne van, hogy a kormány nem hazudhat?

Nincs benne! Hiába mereszted a szemed, akkor sem találod. Nem írtuk bele, mert ez alapvetés.

Azt mondod, hogy egy kormány nem hazudhat a népének. Mondtuk mi magunkról, hogy kormány vagyunk? Mi nem igazgatjuk, hanem izgatjuk az országot.

Érted már, hogy mi van? Velünk kellene ujjat húznod kispajtás. Ha nem tetszik, gyere ki a ház mögé. Lejátsszuk.

Mi a hézag? Eltapsolunk megint néhány milliárdot, hogy még jobban gyűlöld a Sorost. Aki jót tett a magyarokkal. Nemcsak pénzt adott nekünk, hanem reményt. Hogy meg lehet változtatni azt, amiről azt hittük, hogy a végtelenségig marad.

Hogy akkor most miért gyűlöljük? Hát kit gyűlöljünk? A saját anyánkat? Még mindig nem érted? Azért gyűlöljük, mert jó volt hozzánk. Az ilyet mi nem tudjuk megbocsátani. Ez főbenjáró bűn, nyomasztó emlék.

Engem ugye gyerekkoromban agyba-főbe vert az apám. Beszéltem erről neked soszor. Most meg milyen jól megvagyunk az öreggel. Próbált volna csak jó lenni hozzám, ráküldenék egy nemzeti konzultációt.

Ilyen egyszerű ez. Nem is értem, hogy mit lehet ezen nem érteni.

Egyébként, elárulok neked valamit. Kedves hülyém, mi nem gyűlöljük a Sorost. Sőt, kifejezetten kedveljük. Kapóra jött nekünk, hogy meggyűlöltethetjük veled. Ameddig te a Sorost gyűlölöd, addig sem bennünket utálsz.

A közmédia napján: hazudni bolondulásig

Megszoktuk, hogy nem mondanak igazat. Már fel sem háborodunk. Egyszer majd elmúlik ez is. De nem kellene ehhez állva tapsolni, lakáj módjára lelkesedni.

A sajtóról beszélek, nevezzük médiának, ha úgy jobban tetszik.

„Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egyetlen paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” Ezt a mondatot szokták idézni a haza bölcsétől, Deák Ferenctől.

Az elhallgatás is hazugság.
A mellébeszélés, is hazugság.
A maszatolás is hazugság.
Egy szereplő kisatírozása a képről hazugság.
Tömegeket eltüntetni, és helyette háttérként néhány lézengőt mutatni, hazugság.
Interjút mocsok módon megvágni, hazugság.
Alákérdezni, hazugság.

Hazudni is hazugság. Büntetés járna érte, nem milliós jutalom.

Ha egy sajtómunkás hazudik, az vérlázítóbb, mint amikor egy kormány nem mond igazat. Egy kormánynak „jogában” – de főként érdekében – áll hazudni. A vádlottól sem várja el a bíróság, hogy maga ellen valljon. Legföljebb az ítészek majd eldöntik, hogy színtiszta volt-e, amit mondott, vagy szemenszedett.

Nem szép és nem is elegáns, sőt, kifejezetten visszataszító, de ez van. A tanút azonban törvény kötelezi az igazmondásra. Ha hazugságon kapják, megbüntetik.

A sajtó tanúja a világnak, krónikása a kornak, mindannak, ami ma Magyarországon történik. Néha közeli szálak fűzik ugyan a gyanúsítotthoz, de lényegét tekintve mégiscsak tanú.

Hazudni nem szabad. Sem éjjel, sem nappal, sem semmilyen hullámhosszon.
Legalább ma, a közmédia napján, tessék igazat mondani!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!