Kezdőlap Címkék Hazugság

Címke: hazugság

Andy Landy mosolyalbuma – A sánta kutya esete Kocsis Mátéval

Krétán töltötte a hosszú ünnepi hétvégét Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője, miközben a Facebookon arról posztolt, hogy a Kossuth téri állami ünnepségen vesz részt – derítette ki a Népszava.

APÁPAI

Lölő, mint jelenség?

Nem jó, ha a kirakatban lopunk, csalunk, hazudunk és zsarolunk – mondta Pesty László, Orbán régi barátja Tusnádfürdőn, ahol kétperces kihallgatást kért a miniszterelnöktől, de nem kapott. Ekkor állt elő a Lölő jelenség bírálatával. Mire is gondolt tulajdonképp?

“Én valóban egy jelenségről beszéltem nem egy személyről. Naponta hallok történeteket arról, hogy bizonyos emberek a klánból rámutatnak egy szép családi házra, egy panzióra, rámutatnak egy cégre, és kacsintanak, a tulajdonos fülébe súgják:

”barátom nem ártana neked egy tulajdonos társ, hogy továbbra is jól menjenek a dolgaid.”

És az áldozat megijed, pár fillérért beengedi cégébe a klán tagot, aztán mire felnéz, kívül kerül a saját szorgalmából felépített vállalkozásán, családi házán, panzióján, egyebén.

Mák István egy mélyépítésben, csatornázásban  tevékenykedő vállalkozó, aki a nulláról építette fel magát. Nemrég gyanús körülmények között töredékáron vált meg a vállalkozásától. Tessenek utánanézni az ügynek!” – mondta Pesty László a 24.hu portálnak. Amelyik fel is hívta Mák Istvánt, aki megerősítette a dokumentumfilmes állítását:

”zsarolás hatására a becsült piaci érték egyharmadáért adtuk el cégünket vállalkozó társammal együtt egy oligarcha strómanjának.”

Kinek? Vagy egy név is, de a jelenség érdekesebb hiszen a miniszterelnök környezetében is vannak hasonló jelenségek.

Például Tiborcz István, aki villámgyorsan gazdagodik, ma már az ország egyik leggazdagabb embere, az ingatlanpiac királya. Pár év alatt vagyona 45-ről 70 milliárd forintra nőtt.

Mégis miből? Tán csak nem azért, mert ő Orbán Viktor veje?

“A miniszterelnök vejének ügyében nem vagyok naprakész, de azt el kell ismernem, hogy a történtek nemcsak a radikálisok, de a gondolkodó néprétegek körében is adhatnak okot csodálkozásra, kétkedésre”

– válaszolta Pesty László.

Mészáros Lőrinc vagyona mögött állhat Orbán Viktor miniszterelnök?

“Mindenki mögött állhat valaki.” Orbán Viktor mögött is állhat valaki? “Az ilyen fajsúlyú kérdésekről a magunkfajta mezei ember semmit nem tud, és nem is tudhat” – nyilatkozta Pesty László a 24.hu-nak.

Ellenzéki szereposztás a Fideszben?

Pesty László jelképes helyszínen tette meg leleplező kijelentését akkor amikor Tusnádfürdőn maga Orbán Viktor meglepően defenzív volt. Öreg bokszolóról beszélt, aki már nemigen akar visszamenni a ringbe. Olyan benyomást keltett mint aki a legszívesebben venné a kalapját, és menne. Ha tehetné. Mi lesz akkor a rendszerrel? Mi lesz a családi vagyonnal? A nemzeti együttműködés rendszere pénz hiányában a csőd szélén táncol. A családi vagyon csak addig van biztonságban amíg Orbán Viktor hatalmon van. Utódjának első gondja lenne, hogy kivizsgálja a vagyonosodását hiszen mást nemigen tudna adni az életszínvonal csökkenéssel küszködő meglehetősen morózus magyar társadalomnak. Tusnádfürdőn a csődöt ismerte be Orbán Viktor, aki bízhat az ellenzékben, amely képtelen ezt kihasználni. Tovább az orbáni úton még hogyha az nem is vezet sehova – ezt erősítette meg Tusnádfürdő és Pesty László mostani interjúja, amely a Fideszért haragszik nem ellene. Csakhogy a Fidesz már nincs, csak a klán van, ahogy azt Pesty László is pontosan leírta.

Szankciók, avagy Brüsszel a hibás mi csak megszavazzuk!

Szankció, szavalják már a gyerekek is, miközben sok ember zárja el a gázcsapot. Nem a gáz fogyott el, hanem az emberek pénze, mert sokan vagy esznek, vagy fűtenek.

Az oroszok elleni kényszerintézkedések nálunk minden alól felmentő okká léptek elő, és ha valaminek a korábbiaknál többszörösére nő az ára azért természetesen nem a kormány hibás, hanem a szankciók. Ezt harsogja a közpénzből forgatott kampányfilm a közpénzből  fizetett médiafelületeken.

A szankciók eredeti célja természetesen nem az, hogy hivatkozási ok legyen, de Orbánék jól felhasználják saját hibáik (bűneik) leplezésére, a NER kórus pedig nem csak bólogat, hanem hangosan ismételgeti is.

Egyértelmű, hogy Moszkva rablóhadjárata, melyben az agressziója mellett háborús bűnösként is tündököl, ellenlépésért kiált, mert láthattuk mi történik akkor, ha nincs ilyen. A Krím einstandolásakor szinte semmi ellenlépés nem történt ezért nem csoda, hogy Putyin vérszemet kapott.

Hja, mondogatta, ha ez ilyen egyszerű… és bizony, ha engedünk neki, akkor tényleg az. Ránéz a térképre, aztán int a csapatoknak: irány Kijev! Onnét már Berlin sincs olyan messzire.

További veszély a demokratikus országokra nézve, hogy a vérszem nem csak Putyinék sajátja –  ott van Kína Tajvan fájdalma, és ott vannak a terrorista meg a fanatizált államok (utóbbi kettő sokszor azonos), akik hagymázos álmaik megvalósításának hivatkozási alapjaként mutogathatnának a nagy testvérre.

A demokratikus világban bármely agresszív lépést válasz nélkül hagyni az agresszió létjogosultságának  elfogadását jelentené.

Az ezzel járó negatív gazdasági hatásokat vállalni kell.

Hungarikum, hogy ezt kies hazánkban milyen sok ember képtelen megérteni. Hatványozottan az, hiszen Miniszterelnök úr sem akarja érteni. Lehetséges persze, hogy ennek ellenére mégis érti, mivel az összes szankciót megszavazta, azaz az szankcióellenesség csak a szokásos nemzethülyítésre kell.

A szankció lehet politikai vagy gazdasági. Az első jelképes kárt okoz, például nem hívják meg az embert valahová, na bumm, a második viszont már kézzelfogható, így, ha a magyar kormányfő áldott jó szívének köszönhetően nem szeretné, hogy szegény Kirill pátriárka kihűlt leveskéje mellett dideregjen, az EU-val kell megküzdenie. Meg is tette „böcsülettel”, ezért a pátriárka ma is a halkan pattogó aranykandalló mellől nézi 4K tévén az ukránokat, ahogy menekülnek rommá lőtt, fagyos házaikból kis motyóikat cipelve.

Van még pár további orosz oligarcha, akiknek sorsát Miniszterelnök úr a szívén viseli, így a magyarok harca a putyinista elit jóléte érdekében eltarthat még egy darabig. Nekünk ez persze semmi, simán abszolváljuk mindegyiket. Szívósságunk legendás, nem csak köztudott.

„Mi, magyarok” -, kezdené szózatát büszke daccal szeretve tisztelt miniszterelnök urunk, ha a szívósságról kellene előadást tartani.

Az lenne ideális, ha szankció a kivetőnél nem járna semmiféle kárral, akire viszont kivetették, azt másodperceken belül tönkre teszi gazdaságilag. Nos, ilyen még Fülig Jimmy legnagyobb sajnálatára sem létezik.

Kevésbé ideális esetben a kivetőknél a szankciók okozta kellemetlenségek fokozottak, a fenyítettnek meg kimarad ugyan az import, és az ipar tényleg bukdácsolni kezd, de csak uszkve egy év után. Nagy ország esetén ez így törvényszerű, a megrendítő negatív hatásra várni kell.

Nálunk, mint kivetőknél felbukkannak további mellékhatások is.

Például az Európában a magas infláció. Ebben mi dagadó mellel jeleskedünk: nálunk majd háromszorosa az európai átlagnak. Csakhogy a kormány szokásához híven hazudik és állításával ellentétben ennek döntő részét nem a szankciók okozzák:

1./ Az energiadrágulás főként amiatt következett be, hogy Putyin elzárta a gázcsapot,
2./ a forintgyöngülés jócskán hozzájárult az energiaárak növekedéshez, amely a kormány sara,
3./ „jobb ha hosszútávú szerződést kötünk az oroszokkal” hazugságának köszönhetjük, hogy nem jutunk olcsóbban a piacról földgázhoz,
4./ ha kevésbé hagyatkoztunk volna az elmúlt 12 évben az olcsó orosz gázra (szigetelések, egyéb energiafelhasználást csökkentő beruházások), kevesebbet kellett volna az emelkedő árú energiafajtából vásárolni.

A fentiek alapján javasolnánk elsősorban Putyin (~50%), másodsorban a kormány (~30%) felelősségének firtatását, mert Brüsszel az előbbieknél jóval kisebb mértékben felelős
(~ 20%), és még ez a mondottnál jóval kisebb károkozás is (melyet Orbán is megszavazott) elengedhetetlenül szükséges válaszlépés volt úgy politikailag, mint gazdaságilag.

Egyébként, ha Putyin nem robbantja ki a háborút, akkor Brüsszel ezen okból történt magyarországi károkozása – szankciók híján – nulla lett volna, vagyis Putyinra fentebb rótt 50% jóval inkább 100%!

Persze a kormány mást mond, az átverésünk folyamatos. Miniszterelnök úr az elmúlt év augusztusánál ragadt le (addig voltak neki kedvezők az adatok), arra hivatkozva mantrázza még mindig, hogy  a szankciók nem érik el céljukat, mert például Moszkvában még mindig nagyon olcsó az élelmiszer, hogy dőzsölhetnek belőle az oroszok. Az véletlenül kimaradt ennek  magyarázatából, hogy az orosz mezőgazdaságra nincs hatása az Unió által megszavazott szankcióknak.

Ezek pont olyan átverések, mint a Miniszterelnök úr által korábban emlegetett 180.000 HUF/hó/háztartás rezsitámogatás, amelynek folyamatos fizetéséhez annyi pénzre lenne szükség, hogy félévenként csődölne be az állam, pedig már enélkül is befektetésre nem ajánlott, bóvli minősítésű kötvényeivel. Lehet, persze, hogy a múlt év valamelyik napján pár percig ennyi volt, de a bemondott összeg azelőtt és azóta is szégyenteljes hazugság, aminek már a leírása is kézgörcsöt okoz normál agyműködésű embereknél.

Nem kevés kell ám ahhoz, hogy egy értelmiségi vállalja az ostobaság hirdetését, de azért a NER lapokat nézve láthatóan van az a pénz.

Hazugság, Orbán a neved – avagy miért nem csökken a rezsi, ha a gáz ára csökken?

0

A földgáz ára júniusban indult emelkedésnek amikor a Gazprom leállította a szállítást az Északi Áramlat 1 vezetéken Németországba. Augusztus végén volt a csúcs 340 euróval. Most azonban 130 körül van a földgáz ára a holland gáztőzsdén, amely a nemzetközileg elfogadott mérce.

Miért nincs csökkenés Magyarországon, ahol nagyon sok családnak, cégnek és önkormányzatnak okoz gondot a magas gázár?

Orbán is, és Putyin is hazudott

Amikor a magyar miniszterelnök Moszkvában tárgyalt az orosz elnökkel február elsején, akkor mindketten azt állították, hogy hála a kivételesen jó kapcsolatoknak Magyarország olcsóbban jut orosz földgázhoz. A számlák kifizetésekor kiderült: erről szó sincs! Magyarország is az európai  árat fizeti az orosz földgázért.

A magyar kormány a legrosszabbkor kötött egyezményt a Gazprommal: augusztusban, amikor a gázár a csúcson volt.

Emiatt ma jóval többet kell átutalni a Gazpromnak mint ha most a piacon vennénk földgázt!

Ront a helyzeten a forint mélyrepülése is hiszen míg a magyar fizetőeszköz le addig a rubel, a dollár és az euró felértékelődött. A magyar fogyasztók forinttal fizetnek, de a Gazprom csak rubelt fogad el, melyet meg kell venni a piacon. Szijjártó Péter és Nagy Márton csak annyit tudott elérni, hogy a Gazprom beleegyezett a halasztott fizetésbe.
A nem orosz forrásból származó cseppfolyósított földgázért dollárban kell fizetni. A forinthoz képest a dollár különösen felértékelődött az elmúlt hónapokban.

Mindenkinek annyi földgáz jut és olyan áron, amilyet a saját kormánya elintézett – mondogatta Orbán Viktor. Aki az áprilisi választáson még megígérte a rezsicsökkentés rendszerének fenntartását.

Az ellenzék javasolta a 27%-os ÁFA csökkentését az energiahordozókra. Németország és néhány más uniós állam így tett, hogy enyhítsen a lakosság gondjain. A magyar kormány nem enged, mert minden adóbevételre szüksége van hiszen borulóban a költségvetés. Nemcsak az idei, de a jövő évi is.

Varga Mihály pénzügyminiszter a Portfolió portál konferenciáján kijelentette: a jövő év lesz a legnehezebb. Például azért, mert a fűtési szezon után fel kell tölteni a gáztárolókat. Kérdés, hogy miből?

ORBÁN ŐSZÖDI BESZÉDE

Hétfőn terjesztették be, és kedden már el is fogadta az Országgyűlés a kata-törvényt. A katások többsége szeptembertől már nem élvezheti a kata előnyeit. Szerdán bejelentették, hogy a „rezsicsökkentett” áron csak az átlagfogyasztásig adják az áramot és a gázt. Aki többet fogyaszt, az a többletért már a piaci árat fizeti. Orbán energia-válsághelyzetre hivatkozott.

Akkor kevesen figyeltek fel rá, hogy a parlamenti ülés előtt a Fidesz–KDNP frakcióülést tartott az Országházban. Annyit közöltek a nyilvánossággal, hogy az energiahelyzetről meg az inflációról tájékoztatja Orbán a frakciókat. Meg egy képet, ahogy ott ül Orbán a kétfrakcióvezető, Kocsis és Simicskó között. Egyebet nem.

Azt hiszem, ezen a frakcióülésen mondhatta el Orbán a maga őszödi beszédét. Persze nem abban az értelemben, hogy, mint annak idején Gyurcsány, önmagát ostorozta volna azért, amit a megelőző időszakban csináltak illetve inkább nem csinálták. Önmagát Orbán nem szokta ostorozni, még zárt körben sem. Vagy hogy elmondta volna, hogy végig hazudták az elmúlt tizenkét évet. Pedig végig hazudtak. Ebben az értelemben nem lehetett ez őszödi beszéd. Abban az értelemben azonban igen, hogy Orbán elmondta, hogy mit fognak most csinálni. Mit fognak csinálni, amiről a kampányban nem beszéltek. És hogy a mellé minden képviselőjüknek oda kell állni. Akkor is, ha tiltakozni fognak ellene.

Hogy is mondta Gyurcsány az őszödi beszédben?

„Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek. Igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek.”

Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy Orbán is mondott a képviselőinek valami hasonlót. Lesznek tüntetések a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek. Most nekik, fideszes képviselőknek kell ezt kibírni.

Láttuk a tüntetéseket. A rendőrség nagyon fel volt készítve: sokan voltak, intézkedtek is, de nagyon vigyáztak, hogy senkinek ne essék baja. Nem igazoltattak, nem vittek be tüntetőket. Persze könnyű dolguk volt: ezek a tüntetők nem támadtak rá a rendőrökre, nem dobáltak meg senkit, nem gyújtottak fel autókat. Valóban békés tüntetők voltak, és a rendőrségnek nem kellett még gumibotot sem használnia, nemhogy vízágyút vagy könnygázt. Őket is, és a frakcióülésen a képviselőket is felkészítették arra, hogy most a Fidesz kormánya vezet be megszorításokat, még ha nem is így nevezik.

A korábbi intézkedések, az „extraprofitadó” látszólag nem „az embereket” érintik, csak azokat a cégeket, amelyek nagy profitot értek el úgymond a háború miatt. Most viszont két olyan intézkedést fogadtak el, amelyek közvetlenül „az embereket” terhelik: a kata és a rezsicsökkentés átalakítását. A frakcióülésen nyilván azt magyarázta el Orbán, hogy miért muszáj ezt megcsinálni, ha árthat is a Fidesz népszerűségének. Ebben az értelemben volt ez Orbán őszödi beszéde. Mert olyasmit csinál az Orbán-kormány, aminek a választási kampányban az ellenkezőjét mondta.

Egy kis történelemhamisítás

Az M1 kormánytelevízió élőben közvetítette az orbáni országgyűlés ünnepi ülését. Ennek az internetes közvetítéshez képest a kényelmi előnyön kívül volt egy másik „előnye” is: a kormánytelevízió az esemény előtt és után mint „szakértővel” kommentáltatta azt a fideszes Nézőpont Intézet vezetőjével, Mráz Ágoston Sámuel bérpolitológussal. Tanulságos volt, hiszen Mráz szolgálatkészen hamisította meg a történelmet.

Amikor a riporter azt kérdezte tőle, hogy milyen szimbolikus elemei voltak a harminc évvel ezelőtti alakuló ülésnek, a bérpolitológus egyszerűen hallgatott arról, hogy ott beszédet mondott Varga Béla, az egykori Nemzetgyűlés elnöke, illetve Vörös Vince, az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. Mráz ezzel azt tagadta el, hogy az 1990-es alakuláskor az új demokráciát létrehozó politikai osztály konszenzussal az 1944 és 1947 közötti demokratikus, többpártrendszerű időszakkal vállalt folytonosságot.
Márpedig ez ellentétes a Fidesz mai történelemképével, amely az 1944 március 19. és 1990. május 2. közötti korszakot megkülönböztetés nélkül utasítja el, és az 1944 március 19. előtti helyzettel, tehát a Horthy-korszakkal vállal folytonosságot. A kettő nem fér össze, hiszen az 1944 és 1947 közötti demokratikus magyar kísérlet is a Horthy-rendszer elutasításából indult ki.
Figyelemre méltó elem volt Mráz kommentárjában az is, ahogy az 1990-ben létrejött magyar parlamentarizmus „antalli” elemeként beszélt az azonnali kérdések intézményéről, holott 1990-ben csak az interpelláció és a kérdés intézményét vezették be, a brit példát követő azonnali kérdés csak az 1994 őszi új házszabállyal került be a magyar parlamenti gyakorlatba.

Ez nem egyszerű pontatlanság, hanem hamisítás. 

Azért az, mert Mráz elkeni a fontos történelmi tényt, hogy 1994 őszén, az akkori MSZP–SZDSZ kétharmados többség kezdeményezésére, de az akkori ellenzékkel közösen szövegezve jött létre új házszabály. Ez az új házszabály a mindenkori, akár egyharmadot sem elérő parlamenti kisebbségnek jelentős jogosítványokat adott, mint a parlamenti vizsgálóbizottság, parlamenti vitanap és rendkívüli parlamenti ülés kezdeményezése, vagy akár az azonnali kérdés, amelyre a miniszterek és maga a miniszterelnök személyesen válaszolni kötelesek.
Az ünnepi ülés után ismét a bérpolitológus Mrázt kérdezte a riporter, aki az ellenzéki frakciók távolmaradását úgy értékelte, hogy azok a népszuverenitás eszméjét tagadták meg ezzel, hiszen a fideszes többség ezen a rendezvényen a népszuverenitás visszavételéről emlékezett meg.
Az ellenzéki frakciók világosan megindokolták a politikai nyilatkozat plenáris ülésen folyt vitájában, hogy miért maradnak távol az ünnepi ülésről. Ennek érzékeltetésére történelmi példát hozok fel. Kisgyerek voltam a Rákosi-korszakban, de már láthattam, hogy hogyan vonultatott fel az a rendszer katonai díszszemléken 1848-as egyenruhába öltöztetett huszárokat, hogy önmagát, a modern diktatúrát az 1848-as forradalom és szabadságharc örökösének tüntesse fel, nem takarékoskodva a függetlenségi hivatkozásokkal. Valami hasonló történik most az Orbán-rendszerben:

azok, akik új önkényuralmat építettek fel, magukat az 1989-90-es demokratikus újrakezdés folytatóiként állítják be, miközben a valóságban ugyanúgy felszámolták a harmadik köztársaságot, ahogy Rákosiék felszámolták az 1848-as hagyományhoz visszatérő másodikat.

Ez a nagy történelemhamisítás nemcsak a szolgálatkész bérpolitológus Mráz, de az egész fideszes vezetés műve, Áderrel, Orbánnal, Kövérrel az élen, akik ezt a rendezvényt kitalálták és végigcsinálták. Ehhez nem voltak partnerek az ellenzéki frakciók, és helyesen tették.

Orbán hét hazugsága és egy igazsága

Orbán legotrombább hazugsága a mai évértékelő beszédben az volt, amikor azt állította, hogy Soros háromszor próbálta kifosztani Magyarországot. Egyszer, amikor a magyar államadósságot akarta megvenni, de ebben úgymond Antall József megakadályozta.

Igen, többen is arra próbálták rábeszélni Antallt és a magyar gazdaságpolitikusokat 1989-90-ben, hogy ne törlesszék az adósságot, hanem másképpen szabaduljanak meg tőle, Soros is, de ha netán megvásárolta volna az adósság egy részét, az sem jelentette volna semmilyen értelemben az ország kifosztását, ez a vád nevetséges.
Az igaz, hogy ajánlatot tett később az OTP megvásárlására, és hogy ezt Horn utasította el, de az sem jelentett volna semmiféle kifosztást. (Az, hogy a Magyar Külkereskedelmi Bankot az Orbánék által erre kiszemelt valakik vásárolták meg, az attól függően jelent kifosztást nagy éppen segítséget, hogy milyen áron, milyen feltételekkel történt a tranzakció. Ahogy az OTP-re tett Soros-féle ajánlat is.)
Orbán szerint a harmadik eset az volt, amikor Soros azt ajánlotta fel, hogy menekültek betelepítéséhez nyújt segítséget, nyilván nem annyira Magyarországnak, mint inkább Európának. Hogy ebben mi a kifosztás, az végképp nem érthető.

Azért volt ez a háromszori kifosztás kiváltképp otromba, mondhatni goebbelsi hazugság, mert ha valaki nem elvett bármit az országtól, hanem csak adott neki, az éppen Soros György, akit e tekintetben teljes joggal szoktak Széchenyihez hasonlítani.

Régóta alkalmazott, jól bevált hazugság, hogy ők elutasították a megszorításokat. Mi a megszorítás? Az, amikor egy kormány korábban élvezett jövedelmeket megszüntet vagy csökkent, illetve vagyonelemeket elvon. Természetesen volt ilyen Orbán tízéves kormányzása során, mindenekelőtt a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások elzsarolása vagy a rokkantnyugdíjak megszüntetése, a fegyveres erők nyugdíjasainak megadóztatása, a bankoktól beszedett, de az ügyfeleket terhelő tranzakciós illeték, amelyekkel milliárdokat vontak el a lakosságtól (az „emberektől”) és így könnyítettek a költségvetés helyzetén. Mi ez, ha nem megszorítás?
Természetesen hazug az az állítás is, hogy „Európában az a helyzet állt elő, hogy a döntéshozók számára az erőszakos bűnözők jogai fontosabbak lettek a törvénytisztelő emberek jogainál”, „az áldozatok helyett az elkövetőket védenék. Ez a veszedelmes jelenség Magyarországot is elérte.”

Szó sincs róla, hogy a bűnözők jogai fontosabbak lettek az európai jogállamokban a törvénytisztelő emberek jogainál, mindössze arról, hogy az európai jogállamok elismerik, hogy a fogvatartottaknak is vannak jogai, s ha azok sérülnek, őket is kártérítés illeti meg. Ez az, amit mostani kampányában Orbán kétségbe von.

A gyöngyöspatai kártérítési ügyben mondta Orbán, hogy „Továbbra sem tűrjük el, hogy a származás, az etnikum stigmát vagy hátrányt jelentsen, de előnyt és előjogot sem adhat. A pénzért pedig származásra való tekintet nélkül mindenkinek meg kell dolgozni.”

Mintha az, hogy a szegregáció következtében elszenvedett kár okán fizetett kártérítés előny, előjog lenne. Nyilvánvalóan nem az, de ez a hazug beállítás része a cigányok elleni, hetek óta tartó uszító kampánynak.

Nyilvánvaló hazugság volt az is, amikor Orbán azzal utasította vissza az oktatáspolitikáját ért bírálatokat, hogy a sikeres gazdasági teljesítmények mögött álló mérnököket és szakmunkásokat a magyar oktatási rendszerben képezték, hiszen valóban ott képezték őket, csakhogy nem az ő kormányzása idején, hanem korábban, mielőtt még ő vette volna a maga kezébe a magyar iskolákat.
Hasonlóképpen hazugság volt az, amikor azzal utasította el a társadalmi különbségek növekedésére vonatkozó kritikákat, hogy európai összehasonlításban Magyarországon alacsonyak a vagyoni különbségek, s a németországihoz és ausztriaihoz képest alacsonyabb számot említett Magyarországra.

Ahol még csak harminc éve folyik a magántőke legális felhalmozása a gazdaságban, és nem háromszáz éve, ott persze a magánvagyonok közötti különbségek óhatatlanul kisebbek.

Csakhogy a bírálatok azon alapulnak, hogy a jövedelmi különbségek Magyarországon gyorsabban növekedtek az elmúlt tíz évben, mint más, összehasonlítható országokban, és kiváltképp arra, hogy az állami jövedelempolitika az Orbán-rendszerben a különbségek növelését szolgálja, és nem csökkentését, mint a legtöbb civilizált országban.
Igazi rendszerhazugság az az állítás, hogy Orbán „nemzeti konzultációi” azt jelentenék, hogy bármiről is az emberekkel együtt döntene az Orbán-kormány. Ezek manipulációs eszközök, a kérdésre feltett ügyekről Orbán már régen döntött, és a kérdések feltétele csupán azt szolgálja, hogy a Fidesz támogatóival kialakult lelki közösséget újra meg újra megerősítsék.
De vajon mit gondoljunk Orbán e mondatáról:

„Az utolsó tíz évünk volt a legsikeresebb tíz az elmúlt száz év magyar történetében”?

Ez is hazugság volna? Szerintem nem az. Nem érthetjük meg Orbán sikerét, stabil ötven százalék körüli támogatottságát, ha nem értjük meg ennek a mondatnak az igazságát.

Mert mi a siker, és mi a kudarc?

A mi szemünkben, Orbán politikai ellenfeleinek szemében társadalmi kudarc egy-két millió magyar ember kilátástalan leszakadása.
A mi szemünkben, Orbán ellenfeleinek szemében kudarc, ha a mindenki számára hozzáférhető egészségügy teljesítménye egyre bizonytalanabbá válik, és ezért aki csak teheti, elmegy a fizetős magánegészségügybe, a tb-finanszírozású ellátás pedig tovább hanyatlik.
A mi szemünkben, Orbán ellenfeleinek szemében kudarc, ha a sok tekintetben szegregáló magyar oktatás gyerekek százezreitől veszi el az emberhez méltó jövő esélyét. A mi szemünkben kudarc az ország folyamatos lecsúszása a nemzetközi korrupciós ranglistákon.
A mi szemünkben kudarc az ország nemzetközi elszigetelődése, romló megítélése. Csakhogy Orbán és követői szemében mindez nem kudarc, hiszen nem e szempontok szerint mérik a sikert vagy kudarcot.
Ő azt tekinti sikernek, ha szabaddá teheti magát a nemzetközi normák követésétől, ha a magyarországi hatalomgyakorlás mikéntjébe nem enged beleszólást a demokratikus külvilágnak.

Számára siker, ha kialakít maga körül egy hozzá lojális, tőle függő vállalkozói réteget, hozzájuk csatornázza át a nemzeti vagyon növekvő részét, és ezzel gazdaságilag is megalapozza hatalmát.

Számára siker, ha „családpolitikaként” megteremti az aktív korú középréteg javára irányuló jövedelem- és vagyonátcsoportosítást a szegények, a szakadtak, az improduktívnak tekintett idősek rovására.
Számára siker, ha eléri, hogy a külvilág adottságként tudomásul vegye nacionalista, menekültellenes politikáját, e mellett szervezve blokkoló kisebbséget az Európai Unióban.
Siker, ha elfogadtatja a „határokon átívelő nemzetegyesítés” politikáját nemcsak híveivel, de az ellenzéki pártok többségével és a közvélemény nagyobb részével is, és eléri, hogy tudomásul vegyék, tolerálják azt a szomszéd országok és az európai intézmények is.
Ezek a legfontosabb céljai, és ezeket az elmúlt tíz évben – nézzünk szembe vele – meg tudta valósítani. Ezért számolhat be sikerekről évértékelő beszédében. Minthogy ezek követői szemében is sikerek, érthetően fogadja lelkesedés a beszédet a teremben és hívei körében azon kívül.

Mi persze mást tekintenénk sikernek, és ebben igazunk van. Viszont jól tesszük, ha felidézzük: nekünk, amikor kormányon voltunk, nem sikerült a saját sikerkritériumaink szerint tartós eredményt elérni.

A mi kormányzásunkra nem milliók jólétének folyamatos emelkedése volt jellemző, hanem az, hogy előbb nem fenntartható jóléti költekezést engedett meg magának a kormányunk, majd ennek néhány év elteltével megjött a böjtje, és vissza kellett venni a megalapozatlanul kiosztott bérekből és nyugdíjakból. Az oktatás fejlesztésére tett helyes intézkedéseket kidolgoztuk, de a pénzügyi válsághelyzet miatt nem tudtuk végrehajtani. Volt a második Gyurcsány-kormánynak – egyedül az 1990 óta alakult kormányok között – érdemi egészségügyi reformprogramja, de nem volt ereje annak megvalósítására. Nem volt, mert a pénzügyi válsághelyzet miatt azzal – a vizitdíjjal – kellett kezdenie a megvalósítást, ami azonnali kellemetlenséget okozott a betegeknek, s nem azzal – a több biztosítós rendszerrel, az emberek választási lehetőségének megteremtésével –, ami ugyanolyan népszerű lehetett volna, mint korábban nálunk az azóta megölt nyugdíjreform, vagy Szlovákiában a biztosítók közötti választás lehetősége.

A mi kormányzásunk kudarcként él a magyar közvélemény jelentős részének szemében, s ehhez képest könnyebb elfogadtatnia Orbánnak az emberek számottevő részével a maga sikerpropagandáját.

A köztévé beismerte: egyoldalúan tájékoztatta a nézőket!

0

Ismét egyoldalúan tájékoztatott és hamis információkat közölt az M1 híradója – olvasható a TASZ közleményében. A köztévé május 14-i délelőtti híradójában szólaltatta meg az Alapjogokért Központ kutatási igazgatóját a mozsgói szociális otthonban történt bántalmazásokkal kapcsolatban.

Törcsi Péter az interjúban azt állította, hogy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) felelőtlenül járt el az üggyel kapcsolatban, és hogy az európai parlamenti választásokat szerette volna befolyásolni. A M1 riportere az üggyel kapcsolatban a TASZ-t nem kereste meg, esélyt sem adott arra, hogy a szervezet képviselje álláspontját vagy cáfolja az Alapjogokért Központ vádaskodását. Végül a TASZ fellépésére mégis bekerülhetett a köztévé híradójába a civilek álláspontja is.

A TASZ többször emlékeztetett rá, hogy egy napig sem tartották vissza a bántalmazásokról készült felvételeket. A felvételek a TASZ szerint 2018. augusztus 2-án egy pendrive-on kerültek hozzájuk, és még aznap el is küldték őket az ombudsmani hivatalnak. Ennek meg is volt az eredménye, hiszen az ombudsmani hivatal munkatársai két héten belül bejelentés nélküli helyszíni ellenőrzést tartottak.

A szervezet tájékoztatása szerint a TASZ célja a fogyatékossággal élő emberek jogainak védelme, az intézeti abúzusokkal szembeni rendszerszintű fellépés. Úgy vélik, hogy nem ők azok, akik politikai célokra használják fel ezt az ügyet, hanem éppen ellenkezőleg, a kormány érdekeit képviselő Alapjogokért Központ és az annak álláspontját egyoldalúan közvetítő propagandamédia. A valótlan tények híresztelése és az egyoldalú tájékoztatás miatt a TASZ álláspontja közzétételét kérte az MTV-től.

Az MTV helyt adott a TASZ kifogásának és a május 18-i reggel 10 órás Híradóban beismerték: egyoldalúan tájékoztatták a nézőket.

“Nem ritka jelenség ma Magyarországon, hogy a közpénzből finanszírozott állami tévécsatornák, rádiók egyoldalúan, a kormánnyal kritikus hangokat kizárva számolnak be hírekről, történésekről, sokszor arra sem adva lehetőséget, hogy egy szervezet vagy aktivista saját magát megvédhesse. A fenti példa is jól mutatja, hogy ilyen esetekben is van megoldás. Ha a tudomására jut, hogy egy civil szervezetet, vagy aktivistát az őt érintő ügyben nem szólaltatta meg egy állami tévé vagy rádió, forduljon a TASZ-hoz!” – nyilatkozta ma Dojcsák Dalma, a TASZ Politikai Szabadságjogok projektjének vezetője.

A fideszesek nem láttak még bankkártyát?

Elképesztően primitívnek tartom a papagájkommandó által naponta mantrázott hazugságot a menekülteknek adott veszélyes, név nélküli bankkártyákról. A Görögországba érkező menekültek egyebek között éppen a biztonság növelése érdekében kapnak kártyát, amit természetesen azonosítani lehet.

Szóval tisztázzuk, aki látott már bankkártyát, az pontosan tudja, hogy van benne egy chip meg ráírtak egy jó hosszú számot. A rendszer ezek alapján azonosítja és követi nyomon a használatát, akár rányomtatták a felhasználó nevét, akár nem. Miért nincs akkor név a „migránskártyán”? Nos, ha én kérek egy bankban egy bankkártyát, várni kell míg elkészítik és kipostázzák nekem. A „migránskártyákat” előre el lehet (és kell) készíteni, hogy a beeső menekült azonnal megkaphassa, persze, azt hogy ki kapta, hozzárendelik a rendszerben a kártyát azonosító számhoz.

Miért biztonságos ez?

Azért mert csak az erre feljogosított üzletekben lehet használni, csak meghatározott árukra és pontosan nyomon lehet követni, hogy ki mit vett, mikor és hol. És persze csak Görögországban használható. Ha helyette készpénzt adnának, azt nyom nélkül bármire, akár kábítószerre és fegyverre is el lehetne költeni. A fideszes által most ajánlott élelmiszerjegy is kevésbé biztonságos, hiszen nem lehet nyomon követni és (engedménnyel) akár készpénzre is cserélhető. A kártyák használatát viszont rendszeresen ellenőrzik, ha bármi gond van, egyszerűen letiltják.

A „migránskártyának” vannak más előnyei is. Például sokkal olcsóbb ezt osztogatni, mint kamionokkal élelmiszert szállítani a menekülttáborokba, és ott egy fizetett személyzet segítségével azt osztogatni. Azzal sem kell bajlódni, hogy a menekült mit ehet és mit nem, nem kell ahhoz igazítani az adminisztrációt és a beszerzéseket. Mert a menekült is lehet például cukorbeteg és a vallása is befolyásolja, mit ehet.

Persze az is hazugság, hogy a Soros által megvett Brüsszel osztogatja a kártyákat – ezeket az ENSZ menekültügyi szervezete (UNHCR) két másik nemzetközi humanitárius szervezettel (a katolikus segélyszolgálattal és a Vöröskereszttel) együttműködve adja a menekülteknek.

A „migránskártyás” kampány tökéletesen demonstrálja, hogy az állampárt propagandistái gátlástalanul hazudnak és az sem zavarja őket, ha a hazugságot könnyű leleplezni – magukénak vallják Joseph Goebbelsnek, Hitler propagandaminiszterének (sajnos sikeres) alapelvét, miszerint ha egy hazugságot eleget ismételnek, az emberek többsége elhiszi.

Ön szerint van olyan hazugság amit Gulyás Gergely nem tud rezzenéstelen arccal képünkbe vágni egy Kormányinfón?

0

 

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint van olyan hazugság amit Gulyás Gergely nem tud rezzenéstelen arccal képünkbe vágni egy Kormányinfón?

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!