Kezdőlap Címkék Franciaország

Címke: Franciaország

Ki lesz a világbajnok? Szavazzon!

0

Ma délután öt órakor Franciaország és Horvátország játssza a döntőt a foci vb-n. Ön szerint melyik csapat nyer majd? Szavazzon!

Ön szerint ki lesz a világbajnok?

Döbbenetes potyagól után elődöntőben a franciák

0

Egyik legnagyobb sztárja, Cavani nélkül játszott Uruguay a franciák ellen, akik a szünet előtt vezetést szereztek, az uruguayi kapus hatalmas hibája a második félidőben pedig eldöntötte a meccset.

A portugálok elleni nyolcaddöntőben sérült meg Edison Cavani, aki nem épült fel a mai meccsre, így Stuani kezdett a helyén. A franciáknál a két sárga lap miatt eltiltott Matuidi nem játszhatott.

Az első negyedóra eseménytelenül telt, utána viszont Mbappé teljesen egyedül maradt hét méterre a kaputól, de ez őt is annyira meglepte, hogy csúnyán fölé fejelt, pedig akár le is vehette volna a labdát. Ezután is inkább mezőnyjáték folyt, a szünet előtt viszont

a franciák megszerezték a vezetést:

Griezmann szabadrúgása után Raphaël Varane épp Stuanit megelőzve csúsztatott a hosszú sarokba.

Pár perccel később egyenlíthettek volna az uruguayiak, szintén egy szabadrúgás után, de Cáceres fejesénél

Hugo Lloris a torna talán legnagyobb védését mutatta be,

amikor a jobb sarok elől kiütötte a labdát.

Lloris elképesztő bravúrja
Fotó: MTI/EPA/Ritchie B. Tongo

A második félidőben is negyedórát kellett az első fontosabb eseményre várni: ekkor Antoine Griezmann lőtt kapura távolról, Muslera kapus pedig olyan rosszul ért bele a labdába, hogy az a saját kapujába hullott.

A hatalmas potyagól gyakorlatilag eldöntötte a meccset.

Nem sokkal később viszont elszabadultak az indulatok a pályán: Mbappé színészkedése több uruguayinak nem tetszett, kisebb lökdösődés is kialakult.

Muslera hibája
Fotó: MTI/EPA/Vaszil Donev

Az uruguayiak küzdöttek, próbáltak támadni, de igazán veszélyes helyzetet nem tudtak kialakítani. Ahogy múlt az idő, egyre inkább belenyugodtak ők is az eredménybe, így az utolsó percek lényegében eseménytelenül teltek.

A 2-0-s győzelemmel Franciaország jutott az elődöntőbe, ahol a brazil-belga meccs győztesével játszik majd.

Foci vébé: Kiesett a vb ezüstérmese és az Európa-bajnok is

0

Már nem csak a címvédő német csapat esett ki az oroszországi foci vébén: az előző világbajnokság ezüstérmese, Argentína és az Európa-bajnok Portugália is búcsúra kényszerült. Az előbbi a legjobb nyolc közé jutásért vívott küzdelemben Franciaországgal szemben maradt alul; az utóbbit pedig Uruguay verte meg. Pénteken Nyizsnyij Novgorodban lesz a Fanciaország-Uruguay összecsapás.

A francia-argentin mérkőzés első gólja a 13. percben tizenegyesből született: Antoine Griezmann szerezte meg a vezetést csapatának. A gól után is a franciák támadtak, de a félidő második felében az argentinok birtokolták jóval többet a labdát, s a 41. percben Di María egyenlített, úgy, hogy ballábas lövése előtt helyzete sem volt csapatának. A második félidő elején Argentina szerzett vezetést Ever Banega szerencsés góljával, de a franciák tíz percen belül Benjamin Pavard bombagóljával egyenlítettek, majd Kylian Mbappé duplázásával vezetést szereztek. Habár a kitámadó dél-amerikai védelemmel szemben több veszélyes kontrát is vezetett Deschamps együttese, de gólt az argentinok értek el, igaz, ez már csak szépségtapasz volt, így állt be a 4:3-as végeredmény. Mint az MTI összefoglalója rámutat: Messi pályafutása során továbbra sem szerzett gólt a világbajnokság egyenes kieséses szakaszában, és az argentinokat – csakúgy, mint az 1986-os vb-címük óta mindig – ezúttal is európai gárda búcsúztatta.

A Szocsiban rendezett Uruguay-Portugália mérkőzésen az első gólt már a 7. Percben megszerezték az uruguayiak: Edinson Cavani talált a kapuba. A második félidőig kellett várni a második gólra: ezt Pepe fejelte be (az MTI érdekességként jegyzi meg, hogy a dél-amerikai együttes legutóbb tavaly novemberben kapott gólt.) Nem sokkal később ismét Cavani vette be  kaput, s ezzel be is állította a végeredményt.

Holnap folytatódnak a nyolcaddöntők: délután Spanyolország játszik Oroszországgal, este pedig  Horvátország Dániával. Hétfőn Brazília-Mexikó, és Belgium-Japán, kedden pedig Svédország-Svájc és Kolumbia-Anglia összecsapás lesz.

Iránon vitatkozott össze az amerikai és a francia elnök

0

Emmanuel Macron francia elnök amerikai látogatásának első napján nem volt hiány a kölcsönös gesztusokból, szimbolikus ajándékokból és már-már bohózatba illő jelenetekből. Donald Trump amerikai elnökkel együtt több fontos nemzetközi ügyet is megvitattak, de a legnagyobb véleménykülönbség Irán kapcsán alakult ki. 

A világsajtót bejárta az a kézfogás és üdvözlés, amellyel kedden Trump Macront fogadta. Az elnökök a feleségeikkel együtt elültettek egy fát is a Fehér Ház kertjében, amelyet Macron ajándékba hozott, és a franciaországi Bellau Woodból, az első világháború egyik legnagyobb csatájának helyszínéről származott. Ezután Mount Vermonba, George Washington első amerikai elnök egykori otthonába utaztak el, ahol egy alig 150 fős díszvacsorát tartottak.

A később megtartott mintegy egyórás nemzetközi sajtóértekezleten elsősorban a szíriai helyzetről, az amerikai-kínai kereskedelmi háborúról, valamint Észak-Korea “békülési szándékáról” beszéltek. Az amerikai elnök nem győzte hangsúlyozni, hogy

“az Egyesült Államok legrégebbi és legjobb szövetségese Franciaország, amely eddig is kulcsfontosságú partnernek számított a nemzetközi ügyekben”. 

Még akkor is, ha nem mindig egyezik meg Párizs és Washington véleménye, mint Irán esetében. Trump ugyanis ismételten kifejezte ellenérzéseit a 2015-ben megkötött iráni atommegállapodással kapcsolatban, amely értelmében Teherán lemond a nukleáris fegyverek előállításáról. Ez a szerződés május 12-én jár majd le, és az amerikai elnök szavai szerint “őrültség lenne meghosszabbítani”. Sőt, még burkoltan meg is fenyegette Hasszán Róháni iráni elnököt, hogy amennyiben Irán újrakezdi a katonai célú atomprogramját, akkor

“olyan nagy árat fog fizetni ezért, mint amit még kevés ország fizetett”.” 

Macron leginkább azért találkozott Trumppal, hogy meggyőzze őt az iráni atommegállapodás jelentőségéről és a Közel-Kelet stabilitásában játszott szerepéről. Habár elismerte, hogy az egyezménynek vannak hiányosságai, meghosszabbításával egészen  2025-ig biztosítanák az iráni atomprogram átláthatóságát és nemzetközi ellenőrzését.

Franciaország tagja a P5+1 csoportnak (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország), amely 2015. július 14-én – közel 13 éven át tartó diplomáciai huzavona után – megegyezett Teheránnal az Irán-ellenes nemzetközi szankciók feloldásáról és az iráni atomenergia jövőjéről.

A szankciókat hivatalosan 2016 elején oldották fel. Párizs az elsők között volt, amely kihasználta a perzsa ország piacára való visszatérést. Azon év februárjában Roháni egy európai körúton vett részt, amelyet botrányokbeszólások és kisebb diplomáciai incidensek kísérték, de ez sem akadályozhatta meg azt, hogy Párizs és Teherán gazdasági szerződések sorát kösse meg egymással. A francia Total mintegy 150 000-200 000 hordó perzsa kőolajat vásárolna; a Peugeot az iráni Khodroval együtt gyártana kocsikat Teheránban; miközben a francia cégek újítanák fel az iráni vasútállomásokat, autópályákat és repülőtereket. Ám az Airbussal kötött megállapodás volt a legjelentősebb: 25 milliárd euró értékben 114 utasszállító repülőgépet vásárolna Irán.

Macron közvetíteni akar Putyin és Trump között

0

Hamarosan háromnapos hivatalos látogatást tesz az Egyesült Államokban Emmanuel Macron francia elnök, aki ezen a héten Strasbourgban fejtette ki a nézeteit az illiberális demokráciáról, és tárgyalt Angela Merkellel az EU reformjairól.

A Macron látogatását előkészítő francia diplomaták szerint a francia államfőnek szoros személyes kapcsolatot sikerült kiépítenie a meglehetősen szeszélyes Donald Trumppal.

“Szeretlek Emmanuel Macron!”

– ezt írta Twitteren az Egyesült Államok elnöke, aki nagyon élvezte a párizsi látogatását. Annyira megtetszett neki a nagy katonai parádé a Champs-Élysées-n, hogy Washingtonban szintén hasonlót akar megtartani. Ugyanakkor a személyes kapcsolat nem feltéttelenül jelent garanciát a tárgyalások sikerességét illetően, mivel Trump meglehetősen szeszélyes.

Elsősorban az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti viszony lesz a témája Macron háromnapos amerikai útjának, mivel Európát szintén érinti Trump kereskedelmi háborúja Kínával. 

A másik fő témát Oroszország fogja jelenti. 

Macron már korábban is többször hangoztatta, hogy közvetíteni kíván Trump és Putyin között.

A szombaton szíriai célpontok ellen végrehajtott amerikai-brit-francia támadás miatt ismét mélypontra zuhantak a kapcsolatok Oroszország és az Egyesült Államok között. Macron nem akar újabb szankciókat Oroszország ellen, valamint elismeri Putyin fontosságát a szíriai rendezésben és támogatja az orosz elnök részvételét a tárgyalásokon.

A harmadik ügy, melyben a francia elnök közvetítőként ajánlkozott, az iráni atomprogram. Trump ugyanis fel akarja mondani azt a 2015-ös egyezményt, melyet hat nagyhatalom – köztük az Egyesült Államok – kötött Iránnal és az ország békés célú atomprogramjáról szólt. Ha az amerikai elnök valóban felmondja a megállapodást, akkor Irán hozzálát egy saját atombomba előállításához, ami magával hozhatja a nukleáris fegyverek elterjedését a Közel-Keleten. Ezt az Európai Unió mindenképp el akarja kerülni, hiszen egy helyi konfliktus már a nukleáris fegyverek bevetésének kockázatával járna és újabb menekülthullámot idézhetne elő. 

Az kérdéses, hogy a jó viszonyt Macronnak sikerül-e eredményekre is váltania, mivel Angela Merkel német kancellárral is igen szívélyes a kapcsolata, de a gazdasági érdekek miatt alapvetően eltérnek a nézeteik az EU reformjait illetően

Angol-francia két jó barát, együtt bombázza Szíriát

Franciaország és Nagy-Britannia már napokkal a szombati támadás előtt jelezte, hogyha Donald Trump amerikai elnök valóban beváltja a fenyegetését és büntetőakciót indít Szíria ellen, akkor ők szintén csatlakoznak ehhez. Azonban nemcsak humanitárius okok és a vegyi fegyverek bevetése miatt döntött úgy a brit és francia vezetés, hogy részt vesz a katonai hadjáratban.  

Franciaország és Nagy-Britannia a 2013-as ghútai vegyi támadás óta azt kommunikálja, hogyha a nemzetközi közösség – akár a NATO, akár az ENSZ – egy katonai intervencióra szánja el magát Szíria esetében, akkor ők késlekedés nélkül csatlakoznak. Csakhogy erre egészen 2018-ig nem került sor annak ellenére, hogy az Egyesült Államok már tavaly támadást intézett szíriai célpontok ellen. Az Idlib tartományban lévő Han Sejkun városában szintén vegyi fegyvert vetettek be, amelyért a nyugati világ Bassár el-Aszad szíriai elnököt tette felelőssé. Washington több mint ötven darab Tomahawk manőverezhető robotrepülőgéppel válaszolt, de akkor a britek és a franciák egyaránt távol maradtak az eseményektől és beérték szankciókkal, illetve elítélő nyilatkozatokkal. 

Ezzel szemben egy évvel később szinte már azonnal “ugrottak” Donald Trump amerikai elnök felhívására, miközben az egyik országnak sem javult érdemben a viszonya az Egyesült Államokkal. Elég csak Emmanuel Macron francia elnök Trump-ellenességére gondolni vagy arra, hogy Theresa May brit miniszterelnök állítása szerint “nem azért szállt be a Szíria-ellenes hadműveletekbe, mert az Egyesült Államok erre kérte volna.”

A brit légierő egyik Tornado GR4 típusú repülőgépe a ciprusi Akrotiriben működő brit légi támaszponton 2018. április 14-én, miután Storm Shadow rakétákat lõtt ki egy volt rakéta-támaszpontra a szíriai Homsz városa közelében. Forrás: MTI/EPA/Cpl L Matthews.

Ebből kifolyólag jogosan merül fel a kérdés: miért változott meg most hirtelen a brit-francia álláspont és döntöttek a beavatkozás mellett? 

Ugyanis a “szíriai vegyi fegyverek bevetésére adott megfelelő válasz” narratívája önmagában nem szolgál elegendő magyarázattal, hiszen ez alapján Londonnak és Párizsnak már tavaly lett volna alkalma és indoka – Washingtonnal együtt – bombázni az arab államot. Hiába állítja a két ország politikai vezetése, hogy “meggyőző erejű titkosszolgálati bizonyítékokkal” rendelkeznek, még a saját lakosságuk és ellenzékük felől is sokan megkérdőjelezték, hogy egyáltalán szükség volt-e egy keményebb Aszad-ellenes fellépésre. 

A közös brit-francia fellépés okai máshol keresendőek. Ezek közül az elemzésben három lehetséges indok kerül részletes kibontásra: 

Franciaország és Nagy-Britannia Szíria-politikája, az Oroszországgal fenntartott viszony és a belpolitikai állapotok. 

Gyarmati örökség 

A második világháború után Franciaország és Nagy-Britannia nem egyszer avatkozott be katonai erővel a Közel-Keleten. Volt, hogy közös hadműveletet indítottak egy arab állam ellen: elég csak az 1956-os szuezi válságra vagy a 2011-es líbiai intervencióra gondolni, amelyekbe a felek még külső szereplőket (Izrael, Egyesült Államok) is bevontak. Ugyanakkor ezek a beavatkozások, ahogyan a múlt heti támadás is, csak tovább erősítették azokat az arab félelmeket, hogy a nyugat-európai országok – függetlenül a kormányzat összetételétől – és az eltelt évtizedektől még mindig

a “saját játszóterüknek” tekintik a Földközi-tenger déli és keleti részét.

Szíria és Libanon a francia gyarmatbirodalom része volt, és mindkettő azután nyerte el a teljes függetlenségét, hogy az utolsó francia katona elhagyta a térséget 1946-ban. Habár Párizs továbbra is megtartotta befolyását Bejrút felett, Damaszkusz rövid idő alatt kikerült az irányítása alól. Ez egyrészt az arab nacionalizmus elterjedésének és megerősödésének, másrészt Szíria keleti tömbhöz való orientációjának köszönhető. A hidegháború után a francia-szíriai, illetve a brit-szíriai viszony folyamatosan hullámzott, amelynek ugyan megvoltak a maga csúcspontjai (kilencvenes évek), de a kölcsönös bizalmatlanság és a hűvös magatartás végig érezhető maradt. 

Jacques Chirac volt az egyike azon kevés nyugati államfőknek, akikkel Háfez el-Aszad – Bassár el-Aszad édesapja – jó viszonyt ápolt. 

A 2011-ben kitört válság csak tovább mélyítette a szakadékot Szíria és a nyugat-európai országok között. London és Párizs már 2011 augusztusában a hatalomból való távozásra szólította fel Aszadot. Mindkét állam az ellenzéki Szíriai Nemzeti Tanácsot ismerte el Szíria legitim képviselőjének, és minden támogatást megadtak nekik. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában a brit és a francia nagykövet folyamatosan ostorozta a szíriai elnököt, és nem egyszer egy közös, Damaszkusz ellen irányuló határozattervezetet nyújtottak be. 

Nemcsak diplomáciai eszközökkel támogatták a szíriai ellenzéket. Franciaország volt az első nem regionális állam, amely 2012-ben katonai segéllyel látta el a Szabad Szíriai Hadsereget (FSA). Egy évvel később brit és francia katonák és kiképzőtisztek jelentek meg a Szíriával szomszédos országokban, például Jordániában, ahol felszerelték és kiképezték a kormányellenes erőket. 2016-ban pedig egyre többször bukkantak fel Szíriában brit és francia különleges egységek, akik az Iszlám Állam (ISIS) terroristáira vadásztak, de ehhez nem kérték Damaszkusz engedélyét, ami nem kevés feszültséget szült a felek között. 

Brit különleges egységek Szíriában. Forrás: Pinterest

Ellentétben más országokkal sem Franciaország, sem Nagy-Britannia nem változtatott érdemben a Szíria-politikáján. Habár amíg tombolt az ISIS, addig volt némi titkosszolgálati-diplomáciai kooperáció a felek között, ez azonban tavaly év vége óta – a terrorszervezet hivatalosan bejelentett legyőzésével – azonnal megszűnt. A brit és a francia vezetés egyaránt Aszadot tartja az egész szíriai katasztrófa fő okozójának, és szerintük csak a távozásával érhet véget a több mint nyolc éve tartó háború és menekültválság. 

Csakhogy továbbra is megválaszolatlan kérdés marad, hogy egy hatalmi átmenet során kiket támogatnának Szíriában. A kurdokat leszámítva nincs olyan szereplő, aki szalonképes lenne a számukra, mivel az FSA a belső harcok következtében teljesen szétforgácsolódott, illetve már csak a szélsőséges iszlamista csoportok maradtak fenn (például az al-Kaidához köthető an-Núszra Front). Közöttük pedig még mindig sok az eredetileg brit-francia állampolgár, akik az elmúlt években utaztak ki a Közel-Keletre harcolni. 

Ezért nem véletlen, hogy a szíriai támadás után May és Macron leszögezte

“A szíriai katonai létesítményekre mért csapás nem hadüzenet és nem céljuk sem a rendszerváltás, sem pedig egy fordulat előidézése.”

Vagyis mindkét ország vezetése tökéletesen tisztában volt azzal, hogy minden kritikájuk ellenére Aszad megbuktatása nem járható út, és ők sem rendelkeznek semmiféle konkrét elképzeléssel Szíria jövőjével kapcsolatban. Ezért a szombati brit-francia részvétel sokkal inkább a “határok kijelölését” jelentette, de nemcsak Szíriának, hanem a legfontosabb külföldi támogatójának, Oroszországnak is. 

Oroszországnak szeretettel 

Franciaország esetében az “orosz szál” elhanyagolható, mivel bár szintén mélyponton vannak a francia-orosz kapcsolatok, de Macron továbbra is elismeri Putyin fontosságát a szíriai rendezésben és támogatja az orosz elnök részvételét a tárgyalásokon. Ezzel szemben Nagy-Britanniának nagyon is fontos volt Oroszország szerepe. London a szíriai támadással megfelelő választ akart adni a múlt hónapban kirobbant Szkripal-botrányra: a délnyugat-angliai Salisburyben lévő otthonában szenvedett mérgezést Szergej Szkripal egykori brit-orosz kettős hírszerzőügynök és lánya, Julija Szkripal, aki éppen látogatóban volt apjánál.

Orosz diplomata autó hagyja el az orosz nagykövetség londoni épületét 2018. március 20-án. Nagy-Britannia ezen a napon hajtja végre a korábban bejelentett 23 orosz diplomata kiutasítását a szigetországból a gyilkossági kísérlet miatt. Forrás: MTI/EPA/Andy Rain

A merényletet Szovjetunió által kifejlesztett, Novicsok osztályú, fegyverben is használható idegméreg-hatóanyaggal hajtották végre. London egyértelműen Moszkvát vádolta meg a mérgezéssel. Orosz diplomatákat utasítottak ki a szigetországból, illetve több uniós tagállamból, de a brit politikusok ennél sokkal keményebb választ akartak adni. 

May a katonai akcióval

egyszerre üzent Putyinnak és Aszadnak, hogy meddig mehetnek el a vegyi fegyverek alkalmazása terén. 

Ha továbbra is ilyen eszközöket vetnek be, akkor a britek nem állnak meg “pár bombánál”, hanem sokkal keményebb eszközökkel léphetnek fel. Ez pedig egy konfrontatívabb brit oroszellenes politikát jelent, amellyel London demonstrálhatja, hogy dacára a brexitnek, korántsem gyengült meg a nemzetközi térben. 

Hazai pálya 

Nem hagyható figyelmen kívül a szíriai akció belpolitikai vetülete sem. Franciaországban és Nagy-Britanniában a külföldi katonai beavatkozások sokkal érzékenyebb témának számítanak, mint az Egyesült Államokban. A britek számára kellemetlen mementó Irak, mivel Tony Blair George W. Bush amerikai elnökkel együtt buktatta meg Szaddám Huszeint. Azóta a szigetország lakossága különösen szkeptikus minden hasonló fellépéssel kapcsolatban, hiszen mint később kiderült, az egész egy hazugságon alapult. Ezért sem meglepő, hogy 2013-ban David Cameron hiába állt készen a Szíria elleni támadásra, nem kapta meg a parlamenti felhatalmazást

Az elmúlt napokban ismét bebizonyosodott, hogy ezen a téren nem történt változás, a kormányzat minden próbálkozása ellenére még mindig nem sikerült teljesen elfogadtatni a hivatalos álláspontot. A közvélemény-kutatások továbbra is azt mutatták, hogy a brit lakosság alig 22 százaléka támogatta a katonai hadműveletet.  Hasonlóan nagy volt az elutasítottság a parlamenti képviselők körében, mivel May – ellentétben Cameronnal – a parlament megkérdezése nélkül lépett. A konzervatív politikusok a brit érdekekre nézve szükségszerűnek nevezték a szíriai bombázásokat, de Jeremy Corbyn, munkáspárti politikus és ellenzéki vezető szerint viszont London veszélyes, kétes kimenetelű és felesleges akciót hajtott végre, mert még az sem bizonyított, hogy a szíriai kormány állt a dúmai támadás hátterében. 

“Nem az én nevemben” feliratú plakáttal a kezében tiltakozik egy nő a szíriai célpontokra mért légicsapások elleni tüntetésen a brit parlament épülete előtt Londonban 2018. április 17-én. Forrás: MTI/EPA/Andy Rain

Macronnak odahaza szintén hasonló ellenállással kellett szembenéznie. Habár 2003-ban Franciaország nem vett részt Szaddám megdöntésében, de Moammer Kadhafi líbiai elnök megbuktatásával elő lehet hozakodni, mivel Líbia 2011 óta totálisan összeomlott és a legfontosabb migrációs tranzitország vált. A francia bal- és jobboldalon egyaránt bírálták az elnököt, mert nem elég, hogy önhatalmúlag cselekedett, de mégsértette a “francia büszkeséget” azáltal, hogy

zokszó nélkül beállt az Egyesült Államok kalandorpolitikája mögé.

Lehetséges, hogy May és Macron igyekezett belpolitikai tőkét kovácsolni a támadásból, hogy ezáltal tereljék el a figyelmet a hazai gondokról, de alábecsülték a saját társadalmuk felől érkező szkepticizmust és ellenszenvet egy nyugati katonai beavatkozás esetében. Valószínűleg ez a téma még hetekig, ha nem hónapokig meghatározza a brit és francia közbeszédet, és egyelőre még nem látni, hogy pozitív vagy negatív következményekkel fog járni a két kormányra nézve. 

Mission Accomplished?

Donald Trump két nappal a támadás után már azzal büszkélkedett a Twitteren, hogy az Egyesült Államok “sikeresen végrehajtotta a küldetését”. Egyben köszönetet mondott Londonnak és Párizsnak az akcióban játszott szerepükért. Továbbá mindenkit biztosított arról, hogy a korábbi bejelentések ellenére az Egyesült Államok nem fog kivonulni Szíriából. 

Ezzel nem kis örömöt okozott Washington közel-keleti és nyugat-európai szövetségesei körében. Különösen Macron volt elégedett az eredménnyel, amit jól érzékeltetnek a szavai. “Tíz napja Trump elnök azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak ki kell vonulnia Szíriából. Meggyőztük, hogy szükséges maradnia, és biztosíthatom Önöket arról, hogy tényleg meggyőztük arról őt, hogy hosszú távon kell maradni” – jelentette ki a francia elnök.  Vagyis minden jel szerint a cikkben felsorolt indokon kívül a briteknek és franciáknak volt még egy közös céljuk, sőt, az összes közül paradox módon ezt sikerült maradéktalanul teljesíteniük: az amerikaiakat Szíriában tartani. 

Az illiberális demokráciát bírálta Macron Strasbourgban

0

Nem a tekintélyelvű demokráciát kell Európának hirdetnie, hanem a demokrácia tekintélyét – mondta Emmanuel Macron francia köztársasági elnök Strasbourgban, az Európai Parlamentnek az Európai Unió jövőjéről folytatott vitájában. Nyíltan bírálta az illiberális demokráciát, melyről először Orbán Viktor magyar miniszterelnök beszélt Tusnádfürdőn.

Emmanuel Macron nyíltan bírálja a magyar modellt. Álláspontja szerint az EU új költségvetésének alapelveit össze kell kötni azzal, hogy az érintett tagállamok mennyiben respektálják az uniós szabályokat. Az elképzelés nyíltan a magyar és a lengyel kormány ellen irányul.

Emmanuel Macron egyébként azt is mondta:

Európa közös identitása az alapjogok és az emberi jogok tiszteletben tartására épülő liberális demokrácián alapul.

Beszélt arról, hogy nem szabad hagyni, hogy az unió más irányt vegyen, meg kell akadályozni a tekintélyelvűség jelentette veszélyt, hiszen ez lebontaná, gyengítené a demokráciát, amely megvédi az embereket, és garantálja az egyenlőséget.

Macron szerint Európa demokráciája nem csak a szabadságjogok demokráciája, hanem

összes régiójának és lakójának egyenlőségét és teljes elfogadását, valamint a gondolati szabadságot jelenti.

Ez sérülékeny, de minden másnál erősebb modell, amelyet meg kell védeni. Ugyanakkor Európát megosztottság és bizalomvesztés jellemzi, amely egyebek mellett a Brexit miatt alakult ki, hiszen ez utóbbi sok országban ébresztett kételyeket Európa jövőjével kapcsolatban. Korábbi egyensúlyok borulnak fel, és egyfajta polgárháborús helyzet alakult ki, mert a nemzeti egoizmus és az illiberális hatás egyre erősödik Európa-szerte.

Macron szavai mögött az EU jövőjére irányuló két élesen különböző elképzelés van. A magyar miniszterelnök szerint a szuverén nemzetállamoknak kell a fontos döntéseket meghozniuk, míg Macron szerint a globális versenyben lemarad az, aki végtelen egyeztetések hosszú során keresztül jut el a közös európai döntéshez – szerinte Európa az utóbbi kategóriába tartozik.

Ezért kétsebességes Európát javasol: az egyikbe az eurozóna államai tartoznának, melyek gyorsan dönthetnének a szükséges lépésekről, míg a “másik Európa” szuverén módon kimarad és lemarad.

Macron és Orbán koncepciója között elsősorban Németországnak kell döntenie, de Angela Merkel kivár. A reformokat már áprilisban elő kellett volna terjeszteni, de az új határidő a június.

Egyáltalán nem biztos, hogy addig lesz közös francia-német javaslat. Ennek van politikai és van gazdasági oka. Az utóbbi megoldhatatlannak látszik: Macron ugyanis azt javasolja, hogy legyenek egységes pénzügyek és közös pénzügyminiszter. Ami azt jelentené, hogy Németország vállalja át Franciaország, Olaszország és Görögország csillagászati adósságainak a garanciáját. Berlin nem túl lelkes, már csak azért sem, mert Angela Merkel politikailag meggyengült: az euroszkeptikus tendenciák felerősödtek Németországban is, ahol a szélsőjobboldali-populista Alternative für Deutschland az ország harmadik legerősebb pártja lett.

Jövőre rendezik meg az Európai parlamenti választásokat,

ahol az Alternative für Deutschland a második helyen végezhet, megelőzve a történelmi szociáldemokrata pártot.

Merkel mozgástere tehát kicsi: aligha vállalhatja fel Macron reformterveit teljes egészében. Az eurozóna közös költségvetéséről és a közös pénzügyminiszterről már maguk a franciák is letettek.

 

A francia elnök most Strasbourgban azt is mondta: a 2019-ben esedékes európai parlamenti választások a demokratikus vállalás feladásáról vagy megőrzéséről szólnak. A választások révén meg kell akadályozni a populisták bénító munkáját, ennek érdekében nyitott, minden polgár bevonásával konzultációt kell indítani, demokratikus, kritikus vitát kell folytatni Európa jövőjéről, és vissza kell állítani az emberek bizalmát Európában.

Szíriát bombázták az amerikai-brit-francia erők

0

Magyar idő szerint szombaton reggel 3 órakor az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia csapásokat hajtott végre szíriai célpontok ellen. A támadás kiváltó oka egy napokkal ezelőtti, a Kelet-Gúta térség legnagyobb városa Dúma ellen végrehajtott vegyi támadás volt, amelyért a nyugati országok Bassár el-Aszadot tették felelőssé. 

 

Az akció megindításakor Donald Trump amerikai elnök szombat hajnalban azt nyilatkozta, hogy 

“ezen akciók célja, hogy elrettentsük azokat az országokat, amelyek vegyi fegyvereket állítanak elő, terjesztenek és vetnek be. 

Az eddigi információk szerint több mint 100 rakétacsapást hajtottak végre Szíria ellen, leginkább Tomahawk és más cirkálórakétákat használtak. Joseph Dunford tábornok elmondta, hogy három fajta célpont ellen intéztek “precíziós támadást”: egy Damaszkusz melletti kutatóközpont ellen, ahol vegyi fegyvereket állíthattak elő; egy főváros közelében lévő katonai parancsnokság ellen; illetve egy Homsz melletti vegyi raktár ellen. 

Az Egyesült Államokban mind a demokraták, mind a republikánusok üdvözölték a támadást, ugyanakkor a további lépéseket illetően már komoly nézetkülönbség alakultak ki. John McCain republikánus szenátor folytatni akarja a támadásokat, miközben Chuck Schumer demokrata szenátor óva intette Washingtont a szíriai háborúba való komolyabb beavatkozástól. 

Nagy-Britannia tengeralattjárókat küldött az amerikai akció támogatására. Theresa May brit miniszterelnök-asszony úgy nyilatkozott, hogy “a körülmények kényszerítették őket egy ilyenfajta válaszra”. Szintúgy megerősítette, hogy nem “rezsimváltás, hanem elrettentés céljából” lőtték a szíriai célpontokat. 

Franciaország szerint

a támadások jogosak, korlátozott és arányosak.

Emmanuel Macron francia elnök már korábban arról beszélt, hogy “megdönthetetlen bizonyítékaik” vannak Aszad bűnösségéről. Párizs a támadás előtt figyelmeztette Moszkvát. 

A damaszkuszi vezetés szerint 30 rakétát lőttek ki rájuk, ezek harmadát leszedték vagy a célterületen kívül csapódtak be. Az orosz média megerősítette a szíriai szervek állítását. Korábban Oroszország washingtoni nagykövete figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogyha támadást intéz a szíriai célpontok ellen, akkor annak következményei lesznek. Irán elítélte a támadást, amelyet a nemzetközi jog durva megsértésének nevezett, s a regionális következményekre hívta fel a figyelmet. 

Korrupció miatt is bíróság elé kerül Nicolas Sarkozy

0

Befolyással való üzérkedés és korrupció gyanújával bíróság elé küldte Nicolas Sarkozy volt francia államfőt a párizsi ügyészség egy négy évvel ezelőtt indított eljárás keretében. Egy másik ügyben törvénytelen kampányfinanszírozás miatt folyik ellene eljárás, ezért rendőri felügyelet alá került.

Nicolas Sarkozy
(MTI/EPA pool/Ian Langsdon)

A volt elnök telefonját azért hallgatták le, mert az utóbbi ügy miatt már nyomoztak ellene 2014 elején. Az egyik lehallgatott telefonbeszélgetéséből véletlenül derült ki, hogy a semmítőszék egyik magas rangú bírója, Gilbert Azibert egy másik ügy, az úgynevezett Bettencourt-ügy nyomozásának részleteiről

rendszeresen tájékoztatta a volt államfő ügyvédjét,

Thierry Herzogot. Cserébe Sarkozy állítólag egy monacói kinevezés érdekében közbenjárását ígérte a bírónak.

A vizsgálóbírók az ügy mindhárom szereplőjét korrupcióval és befolyással való üzérkedéssel vádolják, az ügyvédet és a volt bírót hivatali titok megsértésével is gyanúsítják. A vizsgálóbírók március 26-án döntöttek arról, hogy bíróság elé küldik mindhármukat.

Az ügyben

2014 júliusában őrizetbe vették Nicolas Sarkozyt,

akitől azt szerették a nyomozók megtudni, ténylegesen megpróbált-e információkhoz jutni Azizbert-en keresztül, és törvénytelen módon tudomást szerzett-e arról, hogy a rendőrség lehallgatja a telefonját. Ez utóbbi kérdés azért merült fel, mert a volt államfő Paul Bismuth álnéven

tartott egy titkos mobiltelefont,

és a kényes ügyekről azon beszélt az ügyvédjével.

A 2014 márciusban a sajtóban is közzétett telefonbeszélgetésekből az derült ki, hogy Sarkozy és ügyvédje azokról a rendőrségi ügyekről beszél, amelyekben a volt államfő is érintett. Az ügyészségen akkor hat ilyen eljárás folyt. Ezek alapján indult meg az eljárás befolyással való üzérkedés gyanújával Nicolas Sarkozy ellen.

A beszélgetésekben elsősorban a Bettencourt-ügyről esik szó, amelyben felmerült a gyanú, hogy a volt elnök visszaélt az azóta meghalt Liliane Bettencourt-nak, Európa leggazdagabb asszonyának, a l’Oréal kozmetikai cégbirodalom örökösnőjének megrendült egészségi és pszichés állapotával, és

meggyőzte, hogy törvénytelen módon támogassa elnökválasztási kampányát 2007-ben.

Sarkozyt ki is hallgatták, vádat is emeltek ellene, majd utóbb bizonyíték hiányában ejtették a vádat.

Sarkozy ellen amiatt is eljárás folyik, mert 2007-es kampányához

a volt líbiai diktátortól, Moammer Kadhafitól is támogatást kaphatott.

Emiatt múlt héten őrizetbe is vették, majd napokon keresztül kihallgatták. A párizsi ügyészség ebben az ügyben öt évvel ezelőtt indított eljárást ismeretlen tettes ellen aktív és passzív korrupció, befolyással való üzérkedés, okmányhamisítás, hűtlen kezelés, pénzmosás, bűnpártolás, valamint ezek eltitkolásának gyanújával.

Az ügyészség eredetileg a volt államfőnek a Mediapart francia tényfeltáró hírportál ellen, hamisítás miatt tett feljelentése nyomán kezdett vizsgálódni. A portál ugyanis a 2012. májusi elnökválasztás előtt nyolc nappal – amelyen Sarkozy vereséget szenvedett a szocialista Francois Hollande-tól – közzétett egy volt líbiai főhivatalnoknak tulajdonított dokumentumot, amely szerint a líbiai kormány beleegyezett, hogy 50 millió euró értékben finanszírozza Nicolas Sarkozy 2007-es kampányát. Sarkozy a dokumentumot hamisítványnak minősítette.

(MTI/EPA/Mohamed Messzara)

A támogatásról kötött megállapodást az elmúlt években több volt vezető líbiai politikus megerősítette, köztük a francia fegyverszállítási ügyekben közvetítőként fellépő Ziad Takieddine francia-líbiai üzletember, aki a francia vizsgálóbíróknak elmondta, hogy 2006-ban és 2007-ben a francia belügyminisztérium épületében

három alkalommal adott át pénzzel teli bőröndöt, összesen 5 millió eurót Nicolas Sarkozynek,

aki akkor belügyminiszter volt, illetve kabinetfőnökének, Claude Guéant-nak.

A nyomozást januárban törvénytelen kampányfinanszírozás gyanújával kiszélesítették, miután Sarkozy volt kampánystábjainak tagjai azt vallották, hogy jelentős összegű támogatások érkeztek készpénzben 2007-ben, és őket abból fizették ki zsebbe.

A francia hatóságok szerint Sarkozy a kampányához

összességében 50 millió eurót kapott a Kadhafi-rezsimtől,

ami több mint kétszerese a 21 millió eurós kampányfinanszírozási limitnek. Az ügylet ráadásul azért is törvényellenes, mert a törvények tiltják a kampányok külföldi finanszírozását. A Mediapart szerint legalább 10 millió euróról biztosan rendelkeznek bizonyítékokkal a francia hatóságok.

Nicolas Sarkozy 2007 és 2012 között volt Franciaország elnöke. Korábban egy másik kampányfinanszírozási ügy miatt már vád alá helyezték: a 2012-es elnökválasztási kampányt is törvénytelenül finanszírozhatták, ő és a pártja többet költött el a megengedettnél. Az ügyben 2014 márciusában kezdődött vizsgálat, miután egy sajtóbeli leleplezést követően Jérome Lavrilleux, a volt államfő kampányának helyettes vezetője elismerte: a túlköltekezést a nagygyűléseket szervező kommunikációs cég, a Bygmalion

hamis számláival és kettős könyveléssel próbálta meg fedezni

a párt. A volt elnök ellen – aki a jobboldal tavalyelőtti államfőjelölt-állító választásán elszenvedett veresége után visszavonult a politikai élettől – 2016-ban indult eljárás az ügyben.

Nicolas Sarkozy a második volt államfő, akinek büntetőbíróság el kell állnia az 1958 óta fennálló V. köztársaság történetében. Jacques Chirac szintén volt jobboldali elnököt 2011-ben két év felfüggesztett börtönre ítélték, amiért még Párizs főpolgármestereként a városháza költségvetéséből finanszírozta pártja munkatársait.

Nicolas Sarkozy akár tíz év börtönt is kaphat.

Orbán Viktor lányától loptak Franciaországban

0

A francia hírügynökség, az AFP írja, hogy elfogtak Franciaországban egy turistákra utazó tolvajbandát, amely áldozatai között volt a magyar miniszterelnök lánya is. A Le Parisien szerint Orbán Ráhel táskáját lopták el.

Orbán Viktor és Ráhel 2010-ben.
MTI Fotó: Beliczay László

A 15-21 éves fiatalokból álló banda a Charles de Gaulle repülőtér és Párizs között taxival vagy külföldi rendszámú kocsival utazó turistákra specializálódott. A 14 tolvaj tavaly január és idén március között 88 támadást követhetett el. A módszerük ugyanaz volt: odamentek a dugóban álló kocsihoz, és

amelyben értéket láttak, annak betörték az ablakát,

majd elfutottak a zsákmánnyal. Néhány napja a banda összes tagját elfogták.

Az AFP úgy tudja: a tolvajok tavaly novemberben Orbán Viktor magyar miniszterelnök egyik lányától is loptak. A Le Parisien több részletről ír:

úgy tudják, a banda Orbán Ráheltől lopott.

A lap szerint Orbán Ráhel 2017. november 9-én utazott Párizsba, és a Saint-Denis kereszteződésben törték be a kocsija ablakát, majd vitték el a táskáját. A Le Parisien szerint a most elfogott 14 bandatag egyikének DNS-ét meg is találták a kövön, amellyel betörték a kocsi ablakát.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK