Címke: fidesz

Létezhet, hogy a Fideszen belül is hasonló jelenségek tanúi legyünk, mint az MSZP-ben? Előfordulhat, hogy a nyilvánosság előtt fordítson hátat egy vezető politikus Orbán Viktornak? Valóságos lehet, hogy ennek a vezető politikusnak saját döntése legyen, és ne a főnöke határozza meg, mit is csinálhat a jövőben?

Ezek a kérdések mozgatják meg – többek között – a politika iránt érdeklődőket; izgalmas téma, hogy vajon mi lehet a Lázár János-féle gondolatfutam hátterében. Tudják: a miniszterelnökséget vezető miniszter a saját show-műsorában, azaz a kormányinfón lengette meg, újra, annak lehetőségét, hogy a 2018-as választások után kivonul az országos politikából.

Töltődésre van szüksége, magyarázta, ráadásul családjának is elege van már a folyamatos távollétéből.

Ami még akkor is igaz, ha tudjuk, Lázár naponta ingázik Budapest és Hódmezővásárhely között, ami a 200 kilométeres távolságot tekintve nem kis fáradtsággal jár, még akkor sem, ha történetesen nem ő vezeti az autót. Mégis: ezek az amúgy súlyos érvek is kevésnek tűnnek Orbán Viktor kormányfői, vagy inkább emberi stílusát ismerve. A miniszterelnök nem szereti, ha beosztottjai túlságosan önállóak – bár most ő mindenkire úgy tekint, mint a beosztottjára -, a kormányzat és Orbán munkáját ismerők úgy tartják: mindenről tudni akar, és mindenben ő akar határozni. Különösen így van ez a személyi kérdésekben, s nem pusztán a kinevezésekkor, hanem a távozást illetően is.

Azt mondják: Lázár János némiképp más tészta a kormányon belül; nagy a munkabírása, képes koncentrálni valamennyi feladatára, ügyesen kezeli a brüsszeli tárgyalásokat, és a nyilvánosságot is szereti, jól bánik vele, mi több a nyilvánosság is kedveli őt. A kormányinfón bátran néz szembe bármilyen újságírói kérdéssel, s bár nem áll távol tőle a helyenkénti gúnyolódás, nagyképűség, ezek, a jelek szerint, nem mennek túl azon a határon, amit még a résztvevők elviselnek.  Többen hangsúlyozzák: ma a kormányban – persze Orbánon kívül – Lázár az egyetlen, aki ezt a nehéz műfajt képes vinni.

De bármennyire is más tészta Lázár,

azt nem hihetjük, hogy önállósága valóban odáig terjed, hogy, bár állítása szerint Orbánnal megbeszélve, de mégis önállóan határoz saját jövőjéről.

És – ismételjük – azt sem hihetjük, hogy dilemmáit a nyilvánossággal megosztva tűnődik saját politikai pályafutása alakulásáról. Egy ilyen bomlasztást a Fidesz elnöke még Lázártól sem viselne el, mondják a bennfentesek.

Akkor viszont mi lehet a háttérben? Tudjuk, hogy hosszú ideje zajlik a Rogán-Lázár párharc, amelyt Orbán első lépésben úgy oldott meg, hogy mellérendelt szerepbe kényszerítette őket, másként: Rogánból is minisztert csinált, hogy a miniszterelnöki hivatalon belül ne legyen kettőjük között hierarchikus viszony. A külvilág számára látszólag teljesen érthetetlen volt Rogán frakcióvezetői szerepkörét felcserélni a miniszterire, mint ahogy ma sem látszik a valódi értelme annak, hogy Orbán alatt két önálló miniszter tevékenykedik, a miniszterelnöki hivatalon belül. A jelek arra utalnak, hogy

a kormányfőnek Lázár szakértelmére, munkabírására, tárgyalóképességére van szükség, Rogán viszont az üzleti ügyeket tartja kézben.

Ide sorolandók a reklám-kampányok irányítása, a nemzeti konzultációk kezelése, de főként annak a hatalmas büdzsének a kézben tartása – jelentsen ez bármit – , amit ezekre az ügyekre szán a kormány. A két politikus látszólag így elkülönült munkát végez, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy miközben –  mint jeleztük – a brüsszeli tárgyalások, a különböző kifogások, pénzköltések kezelése, a kifogásokkal szembeni fellépés Lázár reszortjához tartoznak, Orbán Európai Unióba történő látogatásai, tárgyalásai során, rendre Rogán tűnik fel mellette.

Hihetjük-e azt, hogy a Lázár-féle távozás gondolata ebből a konfliktusból származik? Forrásaink egy része, azok, akik valóságosnak gondolják a miniszter elhatározását, azt állítják, hogy ez bizonyosan benne van a szándékban. A két miniszter látványos csatája ugyan véget ért, a nyilvánosság már kevésbé értesül a nézetkülönbségekről, de a folyosó két vége továbbra is távol esik egymástól. (Rogán Orbán szobájától jobbra, Lázár pedig balra dolgozik, a parlamenti folyosó két végén elhelyezkedve.) Ha ez így lenne, akkor ez egyfelől azt jelentené, hogy Orbán kamarilla politikája a két szereplő esetében csődöt mondott, de még mindig nem kapunk választ arra, miért engedi, hogy Lázár a nyilvánosság előtt beszéljen távozási szándékáról, mi több ennél tovább is menve, arról, hogy nem ért egyet a kampány-kormányzással.

Beszélgetéseink során jócskán akadtak olyanok is, akik teljességgel kizárták annak lehetőségét, hogy ez a történet ne egy tudatos színjáték részeként legyen tálalva.

Azaz, szó nincs arról – állítják a kormányzásra ugyancsak rálátó informátoraink -, hogy Lázár távozni készülne a kormányból. Kétségkívül, többekben felmerült, hogy utóda lehet Orbán Viktornál, s bár maga a miniszterelnök soha nem beszél utódlási kérdésekről, állítólag mégis eljátszott már a gondolattal, hogy valamikor Lázár válthatná őt. Ennek persze ellentmond a Lázár önállósodását erősítő hír, Orbán csakis úgy szállna ki a napi operatív irányításból, hogy valójában továbbra is a kezébe összpontosuljon minden fontos döntés.

Ha viszont színjáték az egész – és a Független Hírügynökségnek, sok-sok szereplővel való beszélgetés alapján meggyőződése, hogy az -, akkor mi az értelme az akciónak? Kinek tereli el a figyelmét és miről? Szüksége van-e a kormányzatnak, hogy egy ilyen személyi ügy lengje be a róla szóló információkat?  Erre a kérdésre valódi, igazán értékelhető válaszokat nem kaptunk, mégis

ez a színjátéki megközelítés tűnik számunkra a legvalószínűbbnek.

Azzal együtt is, hogy jól tudjuk: Lázárt nagy mértékben zavarja, hogy a kampánypénzek Rogán kezében vannak és annak elköltésére neki semmilyen befolyása nincs. Ám, mindaddig, amíg Orbán uralja pártját, addig ebből nem lehet kitörni. Legfeljebb annak árán, valaki távozik. Annak viszont nem jósolnánk nagy jövőt a politikai életben.